WOLFGANG AMADEUS MOZART BASTIEN UND BASTIENNE Szereplők: Bastien tenor Bastienne szoprán Colas bariton/basszus Történik egy faluban. (No.1 ária) BASTIENNE Elhagytál engem édes párom. Más vette el a szívedet Nyugalmam többé nem találom, Utánad sírok , szenvedek. Szívemre már csak bánat vár Míg rám talál a bús halál. (recitativo) BASTIENNE Előlem futsz Bastien? Elhagytad kedvesedet? Ó ez nem szép tőled. Szavadat adtad és most elfelejted ígéretedet. Szüntelenül hívom őt, de hiába. Ahányszor csak rád gondolok, mindig sírnom kell. És az a baj, hogy mindig rá gondolok.. Te hűtlen! Az első csinos arc kedvéért, aki ránézett, hátat fordított nekem. Ó szegény szerelem! … Jó éjszakát. (No.2 ária) BASTIENNE Ha sétálok nagy búsan a rét oly elhagyott. Csak az vigasztal mégis, ha nyájam közt vagyok. Hol lelem meg régi jó kedvesemet? Bánatom terhe úgy nyom. Hol lelem meg régi jó kedvesemet? Bánatom terhe úgy nyom. Hol lelem meg kedvesemet, mit tegyek? Bánatom terhe vállamon, Bánatom terhe vállamon. (No.3) Colas jön egy dombról és dudán játszik. (No.4 ária) COLAS Ha megkérdez egy ifjú lány, Hogy szerencséje lesz-e, Szemébe kell csak néznem, Meglátom a sorsát benne. Már sejtek mindent, Mielőtt a lány egy szót is szólna, Szerelmeseknél könnyű így, A varázslónak dolga. (recitativo) BASTIENNE Jó reggelt, Colas mester, megkérlek segíts rajtam! Tennél nekem egy szívességet? COLAS Örömmel kedveském! Halljuk, mit kívánsz tőlem! BASTIENNE Bánat ellen kellene orvosság. Neked, a varázslónak biztosan van valami csalhatatlan szered. COLAS Természetesen! Jobbhoz nem is fordulhattál volna. Kiváló titkokat tudok, melyek ilyen szempárnak szerencsét hoznak. BASTIENNE De Colas mester, nekem nincs vagyonom, kincsem, aranyam. Meg kell elégedned ezekkel a fülbevalókkal! De ezek aranyból vannak! COLAS Ilyen szép lánytól szívesebben veszek csókot jutalmul! BASTIENNE Nem, nem, Colas mester! Minden csókomat Bastien számára tartogatom. Légy szíves engedd meg, hogy a szerelemről, házasságról beszélgessek veled. Mit tanácsolsz? Haljak meg? COLAS Ilyen fiatalon? Nem, nem, az butaság lenne! BASTIENNE De mindenki azt mondja, hogy Bastien elhagyott. COLAS Emiatt ne fájjon a fejed! BASTIENNE Úgy gondolod? Lehet, hogy még szépnek tart? COLAS Tiszta szívből szeret téged! BASTIENNE Csak éppen mégis hűtlen! COLAS A te Bastiened kissé csapongó. Légy nyugodt gyermekem, a te szépséged fogva tartja őt. BASTIENNE És ha egyszer a férjem lesz? Az ördögbe! Én senkivel sem akarom őt megosztani! COLAS Légy nyugodt, a te szerelmesed egyáltalán nem hűtlen, csak szereti a cifraságot. BASTIENNE Cifraságot? Gondoskodott róla valaha is bárki jobban, mint én? (No.5 ária) BASTIENNE Hogyha párom egy virágot tőlem egy elrabolt, Néki kedves volt a zálog, a kettőnk szíve boldog volt. Most meg mások ajándéka, mások kincse többet ér, Egykor mindent elfelejtett, egyetlen édes csókomért. Bármit kívánt szeme, szája, adtam néki szívesen, Ennyi hát a hála nála, elhagyott a hűtelen. (recitativo) COLAS A várbeli úrnő még jobban gondoskodik róla. Hogy egészen magához kösse, udvarlását drága ajándékokkal viszonozza. Az arany pedig nagy úr, még szerelmet is lehet érte vásárolni. (No.6 ária) BASTIENNE Tudnék én is könnyelműen élni, Mások hízelgését hallgatnám, Udvarolna nékem annyi férfi, Mind a tíz ujjamra jutna tán. De csak párom az, ki nékem kedves, és – és másra rá sem tudok nézni én, Ti, ti, ti és ti megtanulhatjátok tőlem, bizony, hogy tőlem, Pásztorkunyhók, pásztorkunyhók táján lakik az erény, Pásztorkunyhókban lakik az erény. (recitativo) COLAS Légy nyugodt kedvesem, vissza fog térni hozzád. Én figyelmeztettem, hogy a pompa és a fény csak elkábít, de nem boldogít. De meg kell szoknod, hogy másképp kezeld őt. Ravaszabbnak, fortélyosabbnak, könnyelműbbnek kell mutatkoznod. Semmitől sem lesznek a szeretők hűségesebbek, mint a tréfától és ugratástól. BASTIENNE Nehéz dolog. Mert ha meglátom, rögtön a torkomban akad a szavam. Csak azt nézem, hogy fehér-e az ing vállam, hogy a ruhám derekát jól fűztem-e be, hogy a szoknyám szépen omlik-e, és tiszta-e a cipőm, meg a harisnyám. COLAS Nem ez a legfontosabb, gyermekem. Hogy a hűtlent megneveljük, magunknak kell kikapósnak tűnnünk. Bárhogy vágyódunk utána, úgy kell tennünk, mintha futnánk előle. Ez a helyes módszer. A városi hölgyek is így csinálják. (No.7 duett) COLAS Bölcs tanács, mit néked adtam, Fogadd meg híven, kedves, kedves gyermekem. BASTIENNE Én úgy bízom bölcs szavadban, Bármit kívánsz, megteszem. COLAS Legyen hálád múlhatatlan, Én irántam édes lányom BASTIENNE Úgy legyen, nagy jó uram! COLAS Ó te kedves tiszta lélek, Mától kezdve minden bánat eltemetve, Mosolyogj csak kedvesem. BASTIENNE Bármit kívánsz, megteszem! (próza) COLAS Valóságos csoda ez a szerelmes pár. Ilyen ártatlanságot aligha találunk máshol, mint falun. A városiak már a pólyában rosszabbak és a lány gyakran többet, mint az anyja. De itt jön a fiatalember! Ti beképzelt gavallérok! Ti felfuvalkodott szívrablók! Kitűnő lecke ez nektek! Hölgyeitek a parasztlegény után szaladnak, titeket pedig nagyságos urak, észre sem vesznek. (No.8 ária) BASTIEN Hálám vedd, ó híres mester, Mit te mondasz, az szín igaz. Mert a kételkedőknek csak te adhatsz bölcs tanácsot, S én most megteszem, mit mondtál. Visszahívom páromat, A régi páromat. Elkábított bár a pompa, De a lelkem jutott gondba, Hozzád jöttem, mert a szívem úgy fáj. Boldogságom többet ér pénznél, rangnál, kincseknél. (próza) COLAS Örvendek, hogy eszedre tértél. Hogy meguntad az üres hízelgéseket és hajlasz a szavamra. De későn fogadod meg a tanácsomat. Eső után köpönyeg. BASTIEN Mit jelentsen ez? COLAS Kiadták az utadat! BASTIEN Eredj, te csak tréfálsz velem! Az én Bastiennem elvonná tőlem kedves jó szívét? És másnak adná? COLAS Ha nem is adja, de hagyja, hogy elvegyék! (No.9 ária) BASTIEN Nem hiszek egy szót sem néked, Kedvesem nem csalhat meg. Rossz utakra ő nem téved, Hozzám hűtlen nem lehet. Megdicsértem csöpp kis száját, Ő meg szépnek mondott el, És a szíve lángolását Én gyújtottam benne fel. (próza) COLAS Lehet. Mindenesetre van egy másik udvarlója. Az pedig udvarias, kedves, gazdag, szeretetreméltó. BASTIEN Hogy lehet az? És honnan tudod? COLAS Varázslat által. BASTIEN Higgyek neked? Igaz ez? COLAS Sajnos nagyon is igaz. Szegény komám, te is rá fogsz jönni. BASTIEN Jajj, mily szerencsétlen vagyok én! COLAS Látod, nem mindig jó szépfiúnak lenni. Hiába szalad az ember a gazdagság, a kellemes órák után, egyetlen jó percért néha száz rosszal kell fizetni. BASTIEN Szörnyű ez nekem! Kedves Colas mester, nem tud számomra egy titkot, hogy nyerhetem, vissza szeretett Bastiennemet? COLAS Szegény gyermekek! Szánlak titeket. Semmi sem kedvesebb nekem, mintha az emberek szeretik egymást. Várj egy pillanatot! Megnézem a varázskönyvemben, mit mond rólatok a sors. (No.10 ária) COLAS Diggi-daggi.... (próza) BASTIEN Vége a varázslatnak? COLAS Igen! Gyere csak közelebb! Vigasztalódj! Látni fogod kedvesedet. BASTIEN És most mér vissza tudom hódítani egészen? COLAS Kétségtelenül, ha nem vagy fából. Menj és vigyázz jobban a szerencsédre, mint eddig. (No.11 ária) BASTIEN Kedvesemnek arcát újra látom végre én, Újra hallom kedves hangját, Nem kell nekem pompa, fény. Nem kell nekem senki kincse, Bajba visz a nagy vagyon, Esküt tennék szép szemére, Többé őt el nem hagyom. (próza) BASTIEN Itt van ő! Kerüljem a tekintetét? Nem! Ha elszaladok, végképp elveszítem őt. BASTIENNE Hálátlan! Meglátott. Jajj, hogy dobog a szívem! BASTIEN Csak bátran! Nyíltan beszélek vele.. Te is itt vagy? Figyelj ide, én is itt vagyok. De hogyan? Miért vagy oly zavart? Mi bajod? Miért nézel olyan furcsán? BASTIENNE Ki vagy te? Nem ismerlek! BASTIEN Hogy mondod? Ó, Bastienne, nézz rám! Nem ismered meg a te Bastienedet? BASTIENNE Te lennél az én Bastiennem? Nem, ez nem te vagy! (No.12 ária) BASTIENNE Csak szépet és jót kaptam tőle, Csak ő volt a szívemben. Nem néztem én másra, de ő sem, Eltöltött a nagy szerelem. Mert senki nem volt néki szép, Csak bennem látta mindenét, Nem lelte kedvét másban. Nem kívánt szebbet nálam. Még úrhölgyek sem kellettek, Bár mondtak néki szépeket. És énnékem jutottak, ha ajándékot adtak. Nem kellett neki senki más, Ó mért e szörnyű változás? A szívem oly csüggedt, oly árva, Őt vissza nem nyerhetem már, Úgy érzem, hogy minden hiába, Ő csalfa, csapodár! (próza) BASTIEN Értem már, mi bánt téged. Azt hiszed, megváltoztam. De tévedsz. Valami rossz szellem bújt belém, de Colas mester kikergette belőlem. BASTIENNE Ha beléd szellem bújt, engem meg elvarázsoltak. És engem nem gyógyít meg Colas tudománya. Igen, Bastien, ilyen bajra, mint az enyém, nincs gyógyszer. BASTIEN Házasodjunk össze! A házasság meggyógyít mindent. A legjobb gyógyszer egy férfi. BASTIENNE Szép tanács. A házasélet maga is sok gondot okoz. De ha a férj hűtlen, akkor elviselhetetlen. Ezt ajánlod nekem? BASTIEN Jó, ha makacs vagy, csinálj amit akarsz! (No.13 ária / duett) BASTIEN Csak menj, én majd újra elmegyek a várba, AZ úrnő hív, megesküszöm. A csókomat alig várja, S így szólok: úrnőm, imádom önt! És ha oly kedves lesz, mint máskor, Hírt adok majd egy boldog nászról. BASTIENNE No jó! A városba megyek én is lakni, Tudom, hogy nékem az való. Száz udvarlót fogok ott kapni, Egy hölgynek kell száz udvarló. És ha megtetszik egy, a százból, Hírt adok majd egy boldog nászról. BASTIEN Ott aranyos ruhában járok, És élek, mint egy finom úr, Majd megfizetnek úri lányok, Ha szívük értem lángra gyúl. És ha egy csókom nékik adtam, Bölcs dolog lesz, hogy elfogadjam. BASTIENNE A városban van sok szép holmi, És azt nékem mind megveszik. Egy se kell majd nékem szólni, Bármint kívánok, megteszik. És ha egy csókom nékik adtam, Bölcs dolog lesz, hogy elfogadjam. (próza) BASTIENNE Nézd csak, hát te még itt vagy? Azt hitem már túl jársz hegyen-völgyön! BASTIEN Éppen most akartam elbúcsúzni. BASTIENNE Úgy látszik nem kerül nagy fáradtságodba, hogy elhagyj engem. BASTIEN Úgy látszik, hogy te meg nagyon boldog vagy, hogy elmegyek. BASTIENNE Mindenesetre uram, úgy tesz, ahogy óhajt! BASTIEN Komolyan mondod? Nem! Mondd, hogy maradjak! BASTIENNE Igen! Nem...nem... (No.14 recitativo) BASTIEN Most így beszélsz velem, te hűtlen? Hát jó, úgy jöjjön a halál! Ha néked így jobb, a szívem szúrom át! BASTIENNE No menj! BASTIEN Óh a szívem szúrom át! BASTIENNE No menj! BASTIEN Vagy elvágom a torkom! BASTIENNE No menj! BASTIEN Vagy ha jobban tetszik, vízbe ugrom én! BASTIENNE No menj! Csak meg ne fázz! (próza) BASTIEN Csak nem vagyok olyan bolond, hogy a vízbe ugrom! BASTIENNE Mi az? Miért nem indulsz? BASTIEN Azon gondolkodom csak, hogy alig tudok úszni. Meg aztán mielőtt végzem magammal, beszélnem kell még veled. BASTIENNE Nem, nem hallgatok rád! (No.15 duett) BASTIENNE Menj, menj, menj, álnok lélek! Élj te csak mások szánakozó szívén! Mert többé nem szeretlek én! BASTIEN Kínoz a lélek, mert ha tenéked Gyűlöletes vagyok, És inkább meghalok BASTIENNE Csalfa, hát elmész? BASTIEN Úgy, ahogy látod! Úgy, ahogy látod! Mert a te kő szíved a sírba kergetett! Csak kín az életem, Ha más van szíveden! BASTIENNE Oh, milyen messze szállt A régi boldogság! EGYÜTT Mily réges-régen eltűnt, Menj, menj, menj hűtlen párom, Majd megtalálom, Amit elvesztett szívem, Majd máshol meglelem. Így szép az élet, Egyszer tevéled, Egyszer meg nélküled! S jókedved megleled! BASTIEN De hogyha mégis! BASTIENNE De hogyha mégis! BASTIEN Szívemhez szólnál! BASTIENNE A régi volnál! EGYÜTT Én néked visszadnám, Nagy szerelmemet! BASTIEN Oly hű maradnék én! BASTIENNE Tiéd lenne szívem, míg csak élsz! BASTIEN Hadd térjen vissza hát, A régi láng! Ölelj meg hát! Ölelj meg hát! A szívem téged, téged várt! BASTIENNE Óh, boldogság, nem szenvedek tovább! EGYÜTT Esküdj meg nékem, Szeretsz, mint régen, Hű leszel holtodig, Hű leszel holtomig! Hű leszel holtodig, holtomig! Így végre, végre, Szent lett a béke, Elnémult a szenvedés, Víg lett az ébredés! (No.16 tercett) COLAS Jól van, jól van, elmúlt minden bánat! Felkelt hát a boldog nap. Közétek semmi sem állhat, Áldjátok tudásomat! Föl, föl, kézbe kéz, Sok szerencsét kívánok néktek, Fel, fel, kézbe kéz, Jó varázslat és ez az egész! BASTIEN & BASTIENNE Éljen, éljen, p a híres mester! Dicsérjük egy élten át! Ő segített szóval, tettel, Ő tett vélünk nagy csodát! Fel, fel elmúlt a vész, Megköszönjük néki százszor Pompás ember és kiváló ész! MINDHÁRMAN Fel, fel elmúlt a vész! Megköszönjük néki százszor, Pompás ember és kiváló ész! VÉGE