HALÉVI ZSDÓ NŐ FORDÍTOTTA: JAKAB ISTVÁN Személyek: A császár. Leopold, császári herczeg. Brogni bíbornok, a zsinat elnöke. Rugiero, Constanz város polgármestere. Albert, tiszt. Eleazár, zsidó. Eudoxia herczegnő. Recha Herold 1-ső, és 2-ik Polgár. Főurak, dámák, polgárok, püspökök, barátok, tanácsosok, katonák, apródok. Történik : Constanzban ; idő : XV. század. Első felvonás. (Nagy piacz Constanzban.) 1. jelenés. Nép, majd Recha, ELEAZÁR KAR Te Deum laudamus Te Dominum confitemur ! Te aeternum Patrem Omnis torra veneratur ! Egy a nép közül. Hol e nagy napon foly a munka, Vajjon miféle ház Hol ma is dolgoznak, Miféle ház lehet ? MÁS A NÉPBŐL Eretnek lakik itt e házban, Eleazár zsidó, dúsgazdag ember ő. KAR Eretnek lakik itt e házban, Igen eretnek. MIND Eleazár zsidó, dúsgazdag ember ő, Íme ő. - RECHA Atyám, te légy vigyázó: jerünk: Minket bámulnak itten. KAR (a templomban.) Pleni sunt coeli et terra Majestatis gloriae tuae. ALBERT E népzajgás között Constanz ős városában Reád találtam én. LEOPOLD Ó hallgass! egyedül te vagy az, Ki engem ismer itt ! ALBERT Uralkodóm önt várja e napon. LEOPOLD Csak estelig ne tudja érkezésem. Legalább estelig - de milyen nép tolongás, Mit jelentsen ez a zajgás? ALBERT Tehát nem tudjá ön? Hogy e nap érkezik Zsigmond császár Constanzba? Hogy a nagy zsinatot megnyissa díszesen, Hol az egyházi fők, püspökök, érsekek A tévtant összezúzzák, az egyházat rnegvédik, Husz János tévtanát kiírtják gyökerében. Már czinkostársai elvevék a halált, Bosszuló bárd alatt hullt áruló fejük. Zsigmorid maga ma hálát ád az égnek E hőstett után, melynek az ég is örvend. Hallja ez éneket? LEOPOLD Hagyjuk el e helyet, várjuk őt e helyen, Míg erre elvonul. (El.) KAR Halljátok: a nép vigadva Hálát zeneg Leopoldért, A bajnok éljen! - riadja - Győztesen ma visszatért. (Eleazar,és Recha bemennek.) 2. jelenés. Rugiero katonákkal, tiszt. RUGIERO E dicső ünnepen, kezdetén a ,nagy zsinatnak, Ím itt van a parancs, melyet a helytartó ád, Melyet én tisztem szerint hirdetek e helyen. „Kegyelmes herczegünk, Leopold úgyakarja, Hogy győzedélmünk kedviért, Melyre Isten segíte, Már ma senki ne munkálna többé. Polgárok is hivatnak a nagy lakomához, Közös rovásra megvendégelendők.” KAR Mily örömre keltünk, Ah ! dicső napok ; Éljen a nagy császár és a zsinat ! HEROLD Istenünknek e nagy napon Hálaáldozatot szenteljünk ünnepélylyel, Azután a köztéreken bor fog ömölni E nap - víz helyett. KAR Mily örömre stb. (Eleazar műhelyében kalapálás hallik,) RUGIERO De hah ! Mi kótog itten? A herczeg szavát ki gúnyolá ki? Ki merte a parancsot, Melyet kihírdeték Megszegni vakmerőn, Hogy dolgot űz ma is ? KAR Eleazár zsidó Lakója itt e háznak ; A gazdag ékműves Parancsod megveti. RUGIERO Jól van : tehát lakoljon. E bűnért vére folyjon, Törjétek ajtaját S hozzátok el magát. (A fegyveresek betörik az ajtót s berohannak.) 3. jelenés. Voltak, Eleazár, Recha fegyveresek által hozatnak. RECHA Ó atyám ! (a fegyveresekhez) A szent egekre kérlek, Mi bűnt mivelt ez ősz ? Én őt el nem hagyom. RUGIERO (Eleazárhoz.) Téged halálra ítél A törvény mondhatom. Hogy mersz dolgozni ünnepélykor? ELEAZÁR Miért ne ? Alattvalótok nem vagyok. Nem kötnek engemet törvényeitek. RUGIERO Hallgass ! (a néphez.) Im értitek, Minket ez gyaláz, gúnyol, És szidja a törvényeket. ELEAZÁR Ó e törvényt hogyan szeressem ? Ti hurczoltátok el máglyára gyermekem, S én halni láttam őt. RUGIERO Reád is sorsa vár Halál az árulóra ! Hogy a szokás maradjon Mint erőt kapott, Veszted díszítse még Ez ünnepnapot. KAR Mily örömre keltünk stb. 4. jelenés. Voltak, Rrogai a palotából jő. RUGIERO Íme felénk közelg a nagyhatalmú perjel! A híres ősz vitéz. KAR A szent zsinat nagyhatalmú elnöke Főtisztelendő BROGNI BROGNI (a foglyokra.) Hová vitetnek e rabok ? RUGIERO Halálra kárhoztatott rossz zsidók. BROGNI Mi okból ? RUGIERO Mert tilos dologgal Fertőzteték meg e diadalnapot. BROGNI (Eleazárhoz.) Jöszt' idébb, - hogy hínak? ELEAZÁR Eleazár. BROGNI Előttem szinte nem ismeretlen e név. ELEAZÁR Nincsen különben - BROGNI Gondolom, hogy egykor láttalak. ELEAZÁR Rómában ; ámde még akkor, ha nem csalódom, Szabad valál a rend szabályaitól, S volt egy szép arczú hölgyed és leányod. BROGNI Ó hallgass ! Ne ujítsd bánatát á férjnek és atyának ! Koldus levék, de a kesergők gyámola El nem hagyott. A rend közé menék. Felöltém e ruhát s templomvitéze lettem. ELEAZÁR Hogy minket öldökölj. BROGNI Megmentelek talán még - ELEAZÁR Most is emlékezem, Hogy Rómában te már Egykor bírám valál És számkivetettél. RUGIERO Vakmerő te ! BROGNI Azért bűnöd ma légyen megbocsátva Szabad vagy Eleazár! Légy jó barát ezentul S ha megbántottalak Feled ma el ! ELEAZÁR Nem, soha *BROGNI Sorsuk reám érzékenyen hat, Vak hit miatt tévelygenek : Óh vajha tenné e bocsánat, Hogy józan útra térjenek ! *RECHA Ily nagy kegyel'm és ennyi szánat Zavarba hoznak, ó egek ! Ó ennyi irgalmat mutathat És parancsi már védenek. *BROGNI Hadd zúgolódjék a nép ellenek, De áldozatjai ne légyenek. *ELEAZÁR (félre.) Haszontalan már e bocsánat . . . Átkom reátok - veszszetek! Csak öljetek ! miért e szánat (nyíltan.) Magasb hatalmak őrzenek. *RUGIERO Mért e kegy s bűnbocsánat, Hogy még utóbb nevessenek? Uram, fölösleg itt a szánat, Ha gúnyolódtak, égjenek. *KAR Mily nagy kegyel'm e bűnbocsánat, Így ítélnek csak Istenek ; Vigasztalod kit ére bánat, Ezért becsülnek mindenek. (Eleazár és Recha házukba mennek s az ajtót bezárják. Brogni, Rugiero és a nép hátul eltávoznak.) 5. jelenés. Leopold herczeg bő köpenybe. burkoltan jő. LEOPOLD Végre mind elhagyá a botor nép e helyet, Szabad lett a piacz, senkit se lát szemem, Nem félhetek, vidul csüggedt reményem... Recha! Recha! . . . Hiába hívom őt. Gyötörni a lelket Egész napon át, Számlálni a perczet, Keblünk sóhaját. Ah! így szenved a hív Szerelmes égő szív. Ó de jő az óra, Melyet aggva váránk, Üdvet ez hozand ránk, E nap eljövend S boldoggá teend. Dicső alakodnak Nincs párja sehol. Hő szíve rabodnak Máshoz nem hajol. Ah! így szenved a hív stb. 6. jelenés. Leopold, Recha kijő. RECHA Sámuel! Ah! Te vagy? LEOPOLD Én én; te hőn szerettem! RECHA Boldog valál-e mindig útadon? LEOPOLD Dicső leányka, míg szeretsz, boldog vagyok. RECHA Légy e miatt nyugodt, egy hit köt minket össze ; Forró szerelmem rég hozzád csatolt; S művészeted, nagyhírű képíró Nem ér-e többet, mint atyám aranya ? LEOPOLD Ó Recha! drága angyal! Szólj; hol találkozunk? RECHA Házunkban, itt; úgy - még ma este jer! Leopold, Ah! Mit mond atyád? RECHA Mit se félhetsz - Nagy ünnepet fogunk ma ülni, Miként parancsolák hajdanta őseink. LEOPOLD Ó ég ! RECHA IIyen napon mindig kitárva házunk Akárkinek, ki nemzetünkhez tartozik. LEOPOLD Egy szóra még - RECHA Szaladj Minő tömérdek ember ' Tolong amott e ház felé. (El.) LEOPOLD Este hát jövök. (El.) 7. jelenés. Nép nagy tömegben. KAR Bor van itt! ah! dicső zamatja, Bacchus itt könyeit hullatja; Víz helyett bor csorog, hát igyunk, Drága kút, bort ad ez, vigadjunk! E forrás a szivet vidítja, Mi égi nektár! Töltsetek! Kebleink örömre nyitja, Itt a kút merítsetek; Melletek ha bú szorítja, Hajnalig hörpöljetek, Jösztetek, töltsetek! Ég tartsa herczegünket, A ki ennyi örömmel kinál. Ki halla ilyeket ? Ő vízből bort csinál! Azért kiki pohárt emeljen, Császár urunk sokáig éljen, Hadd lássa, mint buzog szivünk Érette, kit mi tisztelünk; Igyunk, igyunk a hős császárért, Ki a hazának él-hal, ont vért. (Az ivók felhevülnek s összevesznek.) Egy a nép közül. Enyém e kupa, ne ragadd, Elég van itt, meríts magad! MÁSIK Az én kelyhem . . . ELSŐ Mondom: nem, nem ! MÁSODIK Mindjárt ütök . . ELSŐ Vigyázz, kölyök, Ledobban, a kit meglökök. HARMADIK Garázda nép, még hajba kap, KAR Mert mind pikós miként a csap. NEGYEDIK Mi lárma ez ? Hallgassatok, Szép csendesen mulassatok, Sokkalta szebb vigadva inni S dalunkat újra kezdeni. ÖTÖDIK Forogjon a pohár! HATODIK Itt hagyni lenne kár. EGÉSZ KAR Ég tartsa herczegünket stb. (Recha Eleazár karján jő.) KAR Elő, elő: Ím amott mi ragyogva közelget Felénk a szép pompamenet. RECHA Jaj nekünk, e töménytelen nép Lakunkhoz ily közel! ELEAZÁR Mit se félj, csak kövess. RECHA Atyám, remeg szívem, maradj, ne menj tovább. (A nép tolongása által Eleazár és Recha a lépcsőkre fellépni kényszeríttetik.) 8. jelenés. Voltak, RUGIERO RUGIERO Rendet! Táguljatok! Félrébb ! helyt adjatok! (Eleazárt megpillantja.) Hah! mily vakmerőség; Lehet nagyobb kajánság? Ez átkozott zsidóság A fej'delem lakához Tolongni mer. Polgárok! bosszút ezért ! Ím e garázda nép Itt is utunkba lép. KAR Csak ütni kell, Kergessük el! RUGIERO Meg kell ragadni őket, A szemtelenkedőket. KAR Fojtsátok vízbe, ízibe! Vajha mind benne veszne! El vele, fojtsd bele! 9. jelenés. Voltak, Leopold, utóbb Albert csapat katonával. LEOPOLD (félre.) Hah! mit mívelnek? Ó - a hőn imádott ! (A sokasághoz.) Ki tett kezet reá? ki merte bántani ? Fussatok! Vissza mind! Vagy a merészt e kar nyomon eloltja. ALBERT Fogjátok el! (Leopold megismerteti magát.) A herczeg! (Katonákhoz. Vitezek ! Hagyjátok őket ! (A néphez. ) Távozzatok ! Ne bántsa senki többé, Másként e kard parancsol - *RECHA (Félre.) Ily kegyelmet ki vára? Ím egyetlen szavára E kegyetlen vitézek (Legott elbocsátanak, És bárha ölni készek, Félve hátra állanak. Oltalmazónk bajokban ! Mi nem várt irgalom ! Ki véde e kinokban, Honnét ez oltalom ! *ELEAZÁR Védőnk bajokban ! Váratlan oltalom ; Miért marad titokban, Kitől e hatalom? *LEOPOLD (Alberthez.) Hadd maradjon titokban, Honnan ez oltalom, Te védd őt ily bajokban, Tiéd a hatalom ? *ALBERT (Leopoldhoz.) Hadd maradjon titokban, Honnan ez oltalom, Minden ily bajokban Fedezze oltalom. *KAR Nem remélt oltalom ! Ezt ki tudná belátni ? Zsidót így elbocsátni Vajmi nagy hatalom ! Íme jő a díszmenet ! Mint ragyog, mennyi fény !, adj helyet ! (A díszmenet trombitaharsogás és harangzúgás közt a piaczon átvonul.) KAR Nézd a vitéz hadak Büszkén lovaglanak. Sisakjok fényesítve ! Mily csillogás, minő fény, Mi szépen áll a repkény, Hős homlokot kerítve ! IIy pompa és hatalma Hubert dicső jutalma, Éljen erős hada! Hírnév gyújtja e harcz fiát, Kardunk diadal és győzel'm követte. Hős fegyverünket ellenünk remegte. Karunk megőrizé a hazát. Éljen a derék vitéz sereg, Hogy babért és diadalt aratva, Védje még a hazát. *RECHA Elmém e titkot ó hogy értse, Ki fejti meg kétségemet? Eltűnik itt szivem reménye Ma látni még kegyeltemet, *LEOPOLD E titkot ő korántse értse, Nem is gyaníthat engemet, Nem tűnik még szivem reménye, Csak meg ne tudja nevemet. *ALBERT E titkot ő korántse értse, Nem is gyanítna tégedet ; Feltűnik még szíved reménye, Nem tudja nevedet. *ELEAZÁR E titkot elmém ó hogy értse, Ki fejti meg kétségemet ? Jer, kövess, szivem egy reménye, Drága kincsem, leányom ; Én csak üdvöd kívánom, Jer kövess engemet; És ha jő is halálom, Nálad én feltalálom Lelki csendemet. KAR (A templomban.) Te Deum laudamus Te Dominum confitemur Te aeternum Patrem, omnis terra veneratur. Második felvonás. (Nagy szoba Eleazár házában.) 1. jelenés. Eleazár, Recha, Leopold s Eleazárnak számos rokoni, férfiak, asszonyok terített asztalnál ülnek. ELEAZÁR Ősink paisza, nagy Isten; Szállj le, légy velünk ; Mert te biztosítod itten Földi lételünk ; Jóvoltod egyesítsen, Áldd meg ételünk ! Ha tán közénk kém mer lopódzni S mi felfedjük az árulást, Ó e gonosznak kell adózni, Megtartsuk a jó ős szokást. És ti véreim, jó barátim, Kik csendes áldomásra felgyülétek. Fogjátok e pohárt, szinbort tölték belé. Tisztát, valót, miként az írás rendelé. KAR Fogjátok e pohárt, szinbort töltött belé, Tisztát, valót, miként az írás rendelé. (Mindnyájan isznak belőle, de Leopold csak ajakához érteti és nem iszik.) RECHA (Félre.) Mit látok ? (Az ajtón zörgetnek.) KAR Mi zaj ? zörgenek ! ELEAZÁR A gyertyát oltsuk el. Nézz ki, menj ! RECHA Nem merészlek. ELEAZÁR (Az ablakon kiszól.) Ily késő éjszakán ki zörget ott az ajtón ? Több hang kívül. Nyisd ki, a császár nevében ! ELEAZÁR Az asztalt szedjük el! (Az asztal kivitetik.) RECHA (Leopoldhoz titkon ) Veled bestzélnem kell, Sámuel, most nyomon. ELEAZÁR (A kapukulcsot egy inasnak adja, ki azzal elmegy.) LEOPOLD (Félre.) A császár! borzadok. (Távozni akar.) ELEAZÁR (Kézen fogja.) Maradj még; nekem - gyanús ily időn e jövet, Te fiatal vagy, karod merész, szilárd, erős, És te oltalmazandasz. (A többiekhez.) De ti most elmehettek. (A vendégek kitakarodnak Eleazár kinyitja az ajtót s kiszól,) Lehet! 2. jelenés. Eleazár, Leopold, Eudoxia, két inas gyertyákkal. Leopold hátravonul s festeni kezd. LEOPOLD Eudoxia! Ó nagy ég! Én jegyesem! Hová rejtezem tőle el? ELEAZÁR (Eudoxiához.) Szólj, mit kívánsz? EUDOXIA Nyomon tudtul adandom - de ki ez ifjú? ELEAZÁR Egy ritkahirű képíró, kinek remek keze Nem kis javamra szolgál ; Derék ecsetje fest aranyra, pergamenre, Ám ha parancsolod, kiküldöm . . . EUDOXIA Maradjon itt. A mi engem hozott, nem titok. ELEAZÁR Nem titok? mégis a császár nevében jösz ide ? Ezen gazdag fényes cseléd övé. EUDOXIA (Mosolyogva.) Enyéim és én a császár unokája. ELEAZÁR Mit hallok ! Ily becsület érte házamat ! Ah ! Eudoxia herczegnő ! EUDOXIA Igen. - Ne térdepelj. Birtokodban vagyon, hallom, egy drága ékmű. ELEAZÁR Ugy van, s diszére lesz bármely királyfinak ; Egy zománczos aranyláncz, nagy becsű, ritka fényű, Melyet hajdanta Constantin császár viselt. EUDOXIA Mutasd elő ! - Szerette hívem Leopold, a kit annyi hőstett híresít . . . LEOPOLD (Félre.) Ó ég ! EUDOXIA Ma visszatér . . . öröm gyulasztja szivem. ELEAZÁR Tudom. *IZABELLA Nem érzi senki, ah ! mint boldogít. Szivembe zárom Gyönyörű deli arcza nemes fonalát, Ő még ma párom ! Mi öröm vele lengni az életen át. Csak érte gyúlad Dobogó kebelem, Ah ! mily gyönyört ad Vele a szerelem. *LEOPOLD (Félre.) Ah! itt találom - Szivemet veri tiszta tekintete át ; Ő lenne párom, De nem engedi lángom eloltani magát. Nem érte gyúlad Dobogó kebelem, Ó más gyönyört ad Nekem a szerelem. *ELEAZÁR Házamat korán bezárom Félve zordon éjszakát, S im, midőn magam se várom, Hozza éltem egy javát. Keblem új örömre gyúlad, Ezt a kéjt ma éldelem, Ő óhajtva várt aranyt ad, Bűvös ércz ah ! jer velem. Jövel, jövel, zecchin, arany, Zsebembe mind, a mennyi van ! Ó ha kong a tallér, Szép hangija lelket ér. Igy- már jóízűt alhatunk, Ha éjszakán is csalhatunk. Minő öröm, ha vert arany Az asztalon számlálva van ! E népet én nem szívelem, De ha pazarl, azt kedvelem. (Eleazár átadja Eudoxiának a tokot.) EUDOXIA (Nézegeti.) Mily csillogás ! E kövek mint ragyognak ! Megilletik a hőst kiben mennyem lelém. ELEAZÁR De drágák lenni fognak Harminczezer arany, nem engedhetek abból. EUDOXIA Miért ne? - Érte van! ELEAZÁR (Félre.) Éljen a ki szeret! Mindig hasznot talál körötte a művészet. Hallottad-e? (Leopoldhoz.) LEOPOLD (Félre.) Ó átkos óra ! semmivé tett. EUDOXIA Itt van: de czímerünket is reája mesd, Aztán hozd holnap el, de jókor, ne feledd. ELEAZÁR Vesszen el két kezem, Ha nem viszem. EUDOXIA Korán ! ELEAZÁR Korán. Eudoxia El ne feledd ! ELEAZÁR Ó nem. EUDOXIA Ott a sok nép előtt Fogom meglepni őt, Kit annyi nyelv dicsért, Ki csatán nyert babért Sok vitéz tettiért Tőlem fogadja e bért E kéz adandja át hű szívem zálogát. (Ez alatt Eleazár Leopolddal titkon susog.) EUDOXIA Szivembe zárom stb. *LEOPOLD Ah ! itt találom stb. *ELEAZÁR Házamat korán bezárom stb. (Eleazár Eudoxiát kikiséri.) 3. jelenés. Leopold, Recha. RECHA (Balról az ajtón, bejő.) Eltávozott atyám - végtére tudni vágyom, Mit titkolództak ? LEOPOLD Ó hallgass, soká ki nem maradhat. Ah, ne kérdj most tovább ; engedd, hogy éjszakán itt, Midőn irigy kaján szem nem leselg reánk - RECHA Ah, szörnyű ! mit kívánsz ? LEOPOLD Azt, hogy hozzád jöhessek. RECHA Hogyan ? Nagy ég ! LEOPOLD Ó hányszor esküvél Hűséget énnekem ! Ha szíved nem hajol, Holnapot nem érek. RECHA Ó Istenem ! LEOPOLD (Kérve.) Te várni fogsz ? RECHA De hátha -! Borzadok - LEOPOLD Te várni fogsz? RECHA Legyen hát ! 4. jelenés. Voltak, ELEAZÁR (Eleazár belép s gyanús szemekkel kémleli őket.) ELEAZÁR Miért pirula el ? Miért süté szemét Ie ? Minő zavarba jött ! Már az éj nagyon halad, menj, sorsosom, És én imádkozom, mert Izrael fia Nem vár napot reá, hogy e tisztét tegye. Nyugalmas éjjelen Ha csillagok ragyognak, Imánkra Trvitva állnak Az ég boltjai, Érted buzonganak Szivem fohászai. (Leopoldot hátravezeti ; visszajő, leányát megöleli, aggodalmas pillanatot vet rá s szobájába vonul.) 5. jelenés. Recha. RECHA Nyomon jövend : rettegek, majd ha itt leend. Lelkemet szorítják a gondok, Epedve várom és búsongok, Rémít e sötét síri csend, Pedig talán nyomon jövend. Ott künn szelek zúdulnak, A felhők tornyosúlnak Ijesztve szívemet, Halál félelmi dúlnak, Szaggatva keblemet, Nyomon jövend, mit tegyek majd ha itt leend. Ah ! hogy csalám meg így atyámat ? Az ég felírja e hibámat. Igen, futok - itt nem lelepd, De ő talán nyomon jövend. (Távozni akar, de aggódva megáll.) 6. jelenés. Recha. Leopold az ablakon be. RECHA Ah ! ő ! - Erőm egészen elhagy - LEOPOLD Rechám, miért remegsz, ki üdvem és egem vagy ? RECHA Ne jőjj tovább, állj meg - az Istenért ! Nem lészsz-e áruló tilos szerelmemért ? Mért titkolódzol te tőlem ? Hah ! mily zavart levél, Remegsz mint nyárlevél. LEOPOLD Ah! zord tekintetem gonosz szívem tanúja, Én megcsalálak, -- de sújt az ég bosszúja. RECHA Ah ! Sámuel ! LEOPOLD Tudd meg tehát : hitünk különböző. RECHA Ah ! hát ki vagy ? LEOPOLD Ó halld : keresztény vagyok. RECHA Vétkezém, hogy beléd szerettem - Ott angyalom nem álla őrt ; De nem tudám, nem is hihettem, Hogy még te ütsz szívembe tőrt. LEOPOLD Ah ! midőn szemem rád vetettem, Néked adva tiszta lángomat, Minő örömmel elfedtem, ősimet, hivatásomat ! RECHA Ó a törvény betűje Tiltja bűnös frigyünket. Megvetve a szegény zsidó - Ah ! ki védené bús ügyünket? Érted é szót : halál ? Irtóztató ! LEOPOLD Jól tudom - ah ! de mit tesz? Jer ! Rechám, kövess, jer ! *LEOPOLD Ah ! légy enyém Recha végre, Nem leszesz megcsalatva, Pályám veled haladva Imádom sorsomat. Megesküvém az égre : Míg bennem éI a lélek, Feledve rangomat, Angyal, csak érted élek. *RECHA Nem viendsz újra jégre, - Ah ! mi kín, megcsalatva., Örökre elhagyatva Siratni sorsomat ! De esküvém az égre : Csak enhitemnek élek - Elég erős e lélek Viselni kínomat. LEOPOLD Kövess Rechám, szökünk - Biztos helyet kereshetünk ; Nem lesz ott semmi gát, Hol elfeledhetünk Rokont, szülőt, hazát - S mi boldogok leszünk. RECHA Hogy hagyjam itt atyámat? LEOPOLD Úgy a nagy ég alatt Te lészsz csak mindenem, Szerelmed és magad. Recha, Ah! hagyjam itt atyámat? LEOPOLD Én érted elhagyom A fényt, a hírt, nevet. RECHA De hát ki vagy ? LEOPOLD Ne most, Rechám, ne most! Ó jer, siess, vedd rá magad, Kövess, Rechám, az éj halad. RECHA Bocsáss, bocsáss, - oh irgalom. Nagy ég ! ne hagyj hanyatlanom. LEOPOLD Oh jer, kövess, az óra kedvez, A hold borúl, sötét az ég. RECHA Oh mit tegyek ? Taníts meg ég, Boszúd lecsap fejünkre még. LEOPOLD Szíved ha kész, bízzál, remélj, Ha még szeretsz, jer és ne félj. RECHA Oh Isten ! LEOPOLD Ne félj RECHA Atyám ! LEOPOLD Kövess ! RECHA Oh ég ! Hallod mint dühöng künn az orkán ? Boszús az ég is ellenünk. LEOPOLD Ne félj, lesújtna most a villám, Ha vétkes volna e hevünk. Kegyes ! határozz - élet vagy halál Fog ajkadon lebegni. RECHA Az ég megátkozand - Leopold Légy enyém Recha végre stb. RECHA Nem fogsz-e vinni jégre ? stb. Ah ! már tovább nem állhatom. LEOPOLD Enyém levél - jer angyalom. RECHA Ám legyen ! LEOPOLD Mily öröm ! Siess ! EGYÜTT. Örökre most tied ! frigyünk a sírig áll. Nem is szakaszthat el más tőled, csak halál. Szivem érted gyúladva, Végig veled haladva, Mi kéj s gyönyör kinál ! (Leopold kézen fogja Rechát s el akarja vezetni; e perczben Eleazár belép.) 7. jelenés. Voltak, Eleazár. ELEAZÁR Hová, hová? RECHA Atyám ! ELEAZÁR Tőlem szaladsz ? Szöktök ? Miért ? Hová ? Óh, talán ti azt gondolátok, Hogy a földön van oly zugoly, Hová nem ér szülői átok ? (Leopoldhoz.) Ijedt valód elárul, S mutatja vétkedet, De félj ama birótól, Ki látja szívedet. Eloltja mérgemet. LEOPOLD és RECHA A rettegés elárul, Látom arczulatáról, Kitudta tervemet. ELEAZÁR Te vendégem valál, szíves valék irántad, S im a vendégjogot te csalfa meggyaIáztad, Eredj, de tudd gonosz, ha nem tekintem azt, Hogy Izrael fiát s rokont irtok ki benned, Bosszúra kész karom kivégzett volna már. LEOPOLD Gyilkolj! bosszúdat én korántse gátolandom - Keresztyén vagyok -. ELEAZÁR (Dühösen tőrt szegez mellének, Recha visszatartja s előtte térdre omlik.) Keresztyén ! ? RECHA Ah ! megállj - Nem ő csupán a vétkes S ha meg kell halnia, Együtt halok vele. Atyám ! hited nevére, Halld meg leányodat, Talán utóbb eszére Az ég világot ad. Mienk lesz ő, ígérem ; Szánd meg a tévedőt, Ne hagyj hiába kérnem, Vedd kegyelmedbe őt. *LEOPOLD Hallgass kínos jajára! Dühödnek nincs határa, Oltsd - ha kell - éltemet. *ELEAZÁR Megindulok szavára; E hang - bosszúm daczára Oh gyász titok, melyet eddig takartam, Napfényre jösz ma még, Veled vert engemet meg, Borzújában az ég. *RECHA Anyám ! e fájdalomban Ah ! mint óhajt szivem, Te nyujtanál kinomban Vigasztalást nekem. Nem láthatálak élni, A sír korán nyele, Siess felül segélni, Vígy oltárhoz vele. *LEOPOLD Óh ég, te fogsz segélni, Ah ! mit tudok remélni Légyen éltem fele ! *ELEAZÁR Ah ! ennyi kínt megélni ! Nincs tovább mit remélni - Szinte sírok vele. Ám legyen! könyeid és keserves sirástok Elnyomák mérgemet ; Nem veendek bosszút és íme megbocsátok Ha oltárhoz vezet. LEOPOLD Soha ! RECHA Hogyan ? merészled ? LEOPOLD Nem, soha ! RECHA És miért ? LEOPOLD Hagyjátok ! Bűnöm nehéz súlyát tovább hogyan viseIjem ? ELEAZÁR Hah ! gaz világcsaló, menj, oszolj, áruló ! Kísérje léptedet sírodig terhes átkom. *RECHA Ah ! távozol barátom ? Meg nem indít sírásom, Szivem hiába kér ! Itt hagyod bús Rechádat - Majd lehervaszt a bánat, Mely a sírig kisér. *LEOPOLD Ah ! nem lehetsz sajátom El kell ma válni, látom ; Az átok már elér. Vétkemért óh bocsánat ! Engem elfojt a bánat, Mely a sírig kisér. *ELEAZÁR El nem kerülöd átkom, Megcsalád jó leányom, - De boszúm még elér ; Áruló ! nincsen bocsánat ; Rád örök szégyen, gyalázat, Sírig átkom kisér. RECHA, ELEAZÁR Áruló ! LEOPOLD Ah, bocsánat ! RECHA, ELEAZÁR Gvalázat ! LEOPOLD Oh átkotok sírig kisér ! Rechám, vétkemért ah bocsánat, Hidd el szivem szakad. Menni kell. Isten hozzád Rechám örökre ! Óh ! e bánat sírig kisér i *ELEAZÁR El nem kerülöd stb. *RECHA Ah, távozol stb. *LEOPOLD Ah ! nem lehetsz stb. (Leopold a hátulsó ajtón elsiet. Eleazár lesújtva egy karszékbe dől, Recha utána szalad.) Harmadik felvonás. (Pompásan díszített kert, magaslaton a császár asztala.) 1. jelenés. A császár vörös bársonymennyezet alatt ül asztalnál. Mellette Brogni, Eudoxia és Leopold. Körül több förendű vendég. KAR Íme a dicső nap ragyogó sugár Ünnepi asztal terítve vár Íme a dicső nap ragyogó sugár, A császárnak asztala vár itt reánk, Nagy kegyel'm, hogy e helyen Megjelenünk dicsteljesen : Ragyogó diadalnap, Kegyet így osztogatnak. A császár nagy dicsősége Ragyog ez ünnepélyre, Fénysugarán minden éledve, Kél dicsérni őt. Minden fény, ragyogás reája vall Híre fénysugárival. HEROLD Uraim ! a kegyelmes császár megengedte, Hogy ez ünnepen egy, szerelmi regével mulattassam, Mely szól a varázs toronyról. Elé tehát színészek, dalnokok ! Ballet. KAR Győzelmi dal-kürtharsogás riadjon a bajnokért Kit felmagasztalunk mindenki hű - Öröm hálákat adjon - Leopold nevét Dicsérje vig dalunk. *LEOPOLD Ah ! nem derít víg daluk, De ah ! engem csak búsít daluk, A kürt riadjon. *EUDOXIA Hubert nevét dicsérje, Leopold nevét víg dalunk. Mindenki hű hálákat adjon A bajnokért, kit felmagasztalunk, A hőst dicsérje víg dalunk. *KAR Leopold nevét dicsérje víg dalunk, Mindenki, hű hálákat adjon , A bajnokért, kit felmagasztalunk, A hőst dicsérje vig dalunk. EUDOXIA Ím a hősnek dicső diadalmát ünnepelni A város főszemélyi eljövének Barátilag, hogy e lakomát Vígan költsék velünk, 2. jelenés. Voltak, Eleazár, Recha. ELEAZÁR (Eudoxiához.) Miként parancsolád, ím megjelentem S a drága ékszert elhozám. RECHA (Leopoldot látva.) Óh ég ! itt látom őt ! EUDOXIA Dicső urunk, a hír és a hölgyek nevében, Kik a vitézeket hős csatára hevítik, Hajtsd meg vitéz most nekem térdedet S e drága lánczot fogadd mint vőlegény. ELEAZÁR és RECHA Vőlegény RECHA (Leopold és Eudoxia közé lépve.) Hah ! megállj ! Vedd vissza e becsület S önérdem díszjelét, Nem érdemes reá. EUDOXIA Ő ? ! - Hitvesem ! RECHA Hitvesed? Óh, ne hidd! Gonosz, hazug, kit én Előttetek csalárdnak vádolok. MINDNYÁJAN Hah ! ELEAZÁR Hallgass leány, óh, mit mívelsz RECHA Nem ! én vádlom újra. Brogni és kar. Mi vétke ? Bizonyítsd. RECHA Legundokabb gonosztett, Melyet törvénynek Halállal sújtanak. Ez álnok hitszegő Tiltott- szerelmet űzött Egy kárhozott zsidóleánynyal, És e leány, ki őt imádta, Ki titeket kigúnyolt és kijátsza, Az - én vagyok. (Leopoldhoz.) Ismersz-e ? Nézz reám ! *EUDOXIA Rémítő nap, gyászos óra ! *LEOPOLD Lelkem, ah ! veszni tér. *RECHA Óh, ez átoksúgta szóra Bennem elfagy a vér. *ELEAZÁR Rémítő nap, gyászos óra - Mindenik veszni tér ; Vész borúl a vádolóra, Átkozott sors, mely ma ér. *RUGIERO és KAR Átkunk sírig kísér. Halál az átkozott zsidóra, Mást lelke úgy se ér. EUDOXIA Mi kín epeszti lényem, Nagy ég ! te vagy reményem, - Ne küldj reá veszélyt, Erős karod hozand segélyt. *RECHA Halál ijeszti lényem, Nagy ég, te vagy reményem, Ne küldj reám veszélyt, Erős karod hozand segélyt. *ELEAZÁR Ah ! elhagyott reményem, De él szilárd erényem, Gúnyolva a veszélyt ; Uram ! csupán hatalmad S véghetetlen irgalmad Ad itt nekünk segélyt. *LEOPOLD Ah ! csügged itt erényem, Kiben legyen reményem ? Ha csak nem adsz segélyt, Ne küldj reám veszélyt. *RUGIERO és BROGNI Uram, te vagy reményem, Te nyujtasz itt segélyt ; Óh irgalmas ég, óh adj bocsánatot. Ne küldj reá örök veszélyt. *KAR Óh ég, fordítsd el a veszélyt. ELEAZÁR (Előlép.) Tehát vitéz urak, mit vártok még tovább ? Ítéljetek ! Mért e hosszú halasztás ? Csak nekünk szánva a bakó s a tűzhalál ? És ott ama bűnöst, kit születés magasztal. Nem éri törvény pallosa ? BROGNI és KAR (Leopodhoz.) Hallgat és nem felel, Tehát ez mind való ! BROGNI (Leopold, Eleazár és Rechához.) Ti mind iszonytató bűnnel fertőzve vagytok, Átok reátok ! Még a lovagtanács ítéletére vártok, De végetek, halni fogtok. Ti kárhozatra mentek, Elveszett lelketek. (Leopoldhoz.) Száműz örökre vétked, Átok kísérje lépted, Sötét ösvényidet ne süsse napvilág, Ne adjon illatot neked virág ; Bolyongj nyomor között mint sorsüldözte árva, Ajtót ne lelj sehol, mely el ne volna zárva ! Halálhozó legyen reád a tiszta lég, IIa majd elér a vég, Utójajod ne hallja meg se föld, se ég ! Ne fedje szentelt hant áldatlan sírodat, Forgó szelek vigyék a légbe hamvadat ! MINDNYÁJAN. Ah ! *EUDOXIA Kit úgy imádok, Örökre válok Tőle, óh nagy ég ! Ah! nem tudsz tagadni, El fog ragadni A sír ma még. Könyem hadd folyjon, Csak szabaduljon, Mi okra haljon, Ki bűnt se tett? Hogyan lakoljon Mások helyett ! *RECHA Örökre válok, Elért az átok, Kegyelmes ég ! Ah ! nem mer tagadni, El fogja ragadni A sír ma még. Vérem hadd folyjon, Csak atyám ne haljon, Ő szabadúljon Ki bűnt se tett, Miért lakoljon Mások helyett ? *ELEAZÁR Kik kárhoztatátok, Mind e szörnyű átok ! Verjen meg ma még; Példát fogok adni Itt sem fog elhagyni A büszkeség. Éltem nem szánom, Veszszek, nem bánom, Vérem hadd folyjon, Létem romoljon, Csak ő lakoljon, Ki rászedett. *LEOPOLD Ah ! mily szörnyű átok, ! Kit szívből imádok Elvesztem ma még. De nincs mit tagadni, Némán kell maradni, Mily kín, óh ég ! Nem énhalálom, Csak őt sajnálom ; Vérem hadd folyjon, Létem romoljon, Csak ő ne haljon Ki bűnt se tett, Miért lakoljon Mások helyett? *RUGIERO Ti elkárhozátok, Megvert már az átok, Melyet küld az ég. Ha nem tudsz tagadni, El fog ragadni A sír ma még. Vérök hadd folyjon, Csak mind lakoljon, Ne szabaduljon Ki bűnt követ, Irtsuk ki e nemet ! *BROGNI Ti elkárhozátok, Megvert már az átok, Melyet küld az ég ; Nincs mit tagadni, Példát kell adni, Vesztek ma még. Őszinte szánom S üdvök kívánom, D e tiltva bánnom, Ha halni látom ; A szív ne szóljon Bíró helyett, Csak hadd lakoljon Ki bűnt követ! *KAR Már kimondva rájok A halál s az átok, Óh, mi szörnyű vég ! Máglyafára őket, A gonosztevőket, Vesszen el ma még Mind e nemzedék. Vérök hadd folyjon, Kínnal lakoljon E csunya tett! Negyedik felvonás. (A törvényterem eIőszobája.) 1. jelenés. Eudoxia, őrök. EUDOXIA (Az őrökhöz.) Ím itt van a bíbornok parancsa, Megengedé e fogolylyal szólanom. (Őrök el.) Kimenteni a hitszegőt, Kit még imádok, Óh, adj szavamnak ihletést, varázserőt, És ha megszabadúlt, múljon el bús éltem. 2. jelenés. Eudoxia, Recha. RECHA (Az őrök által elővezettetik. Világra hoztok a börtön nedves dohából ! Halálra visztek-e? Óh arra kész vagyok. (Eudoxiát meglátja.) Kit látok ? Óh ég ! én üldözőmet ! EUDOXIA Oly ellenségedet, ki kérni jött csak. RECHA Minket nem kapcsol össze semmiféle frigy. EUDOXIA Magam nem kérek én ; megmenteni őt óhajtom. Összeül nyomban itt a vérítélő törvény S kívüled óh senki más meg nem engeszteli Szilárd kőszívű bíráit. Ő halni - veszni fog. Recha S oly szilárdul ítélnek? Alig reméltem ezt ; Őket így tisztelem. *EUDOXIA Engedd, könyörre hajtsam És irgalomra gyújtsam Könyemmel szívedet. El kell ma tőle válni, Ne hagyd gyalázva halni, Vedd érte éltemet. *RECHA Hah ! mégis élni hagyjam, És sírba ne ragadjam Ki gyilkol engemet ? Nem, meg kell neki halni. Ő sem szánt tudva csalni, Ő elzuzá szivem, Haljon meg hát velem. EUDOXIA Óh ne késél sötét börtönéből kivenni, Mondd bűntelennek őt, s szabad fog egybe lenni. Rechá. Bűntelennek ? ki elrabolta üdvömet? Tudod ! ki megtöré lángoló szívemet ? EUDOXIA Nem hallod-é ? közelgenek ! Mi zaj ! Nyomon reá törendnek. Ím a bírák, kik halált esküvének, Szánd meg, ha késel, vége életének. RECHA Meghal ! EUDOXIA Meghal ? RECHA Óh jaj ! EUDOXIA Halld meg e b>ís sírást, RECHA (Leverve.) Ah ! mit tegyek mást ? EGYÜTT. Védje hatalmad Óh mennyég s irgalmad, védje hatalmad Bús inségemet. Ah ! érte holtig ég E kebel lángja még, . Ő bírja szivemet. EUDOXIA Óh mentsd meg őt, indúlj könyörre, Hagyd boszúvágyadat. RECHA (Tusakodás után.) Legyen ! Habár a sors nálam felebb emelt is, Nagyságra szíved engem nem halad. Együtt. Védje hatalmad stb. 3. jelenés. Voltak, Herold. HEROLD A bíbornok úr legott jövend ítélni. EUDOXIA Úgy távozom. (Recháchoz.) Isten veled ! Megesküvél - vigyázz, hogy őt kimenthesd. RECHA Legyen ! de most ítéld magad, Ki szereti : te-é ? vagy én ? EUDOXIA Ah, csak éljen, engemet kolostor fog bevárni. Hol nyugalom fog e tört szívre várni. RECHA E fő a sirba hull - Te élj - élj boldogul. (Eudoxia el.) 4. jelenés. Recha, Brogni, őrök. BROGNI Kövess, jer, a bíró előtt kell megjelenned. RECHA Megyek, tennem kell úgyis némi vallomást. BROGNI Mi vallomást ? RECHA Azt csak bírák előtt fedem fel. Égre bízom magam s teszem, mit tennem kell. BROGNI (Részvéttel és nyugtalanul.) És hiszed, hogy e szó a vihart csillapítja? RECHA Igen, villámitoktól óv egy drága főt. BROGNI S ez a tied megszabadítja? RECHA Óh nem ! Nekem csak a halált. BROGNI Ily hidegvérűlég várhatod végveszélyed ? RECHA Nem szörnyű a halál nekem. BROGNI Elhagyott egészen reményed ? RECHA Nem éppen ; egy maradt : menteni őt és - meghalni. (El.) BROGNI Ah ! ily ifjonta halni ! . . . Talán megóhatom még. A vérítéletet, mely égni rendeli, Most csupán atyja képes engesztelni, Elhivatom . . . (Nyíltan) Jőjjön Eleazár, Aztán távozzatok. 5. jelenés. Brogni, Eleazár, BROGNI E perciben Recha már a vérbírák előtt áll ; Kik őt halállal büntetik, tudod halállal büntetik ; bűntársa vagy te. Soká tőrém fejem. De nem talált eszem Oly utat, mely bajodban segítne, Tűz oltja el s bakó az árva senvedőt... Cserélj hitet, siess . . . legott kimented őt. ELEAZÁR Jól megértettelek, Te jót akarsz velem, Szándékod tisztelem, Még se hagyhatom szokásim, Melyeket rég pártolok. Én megtagadnám jó barátim? Óh nem, nem ! inkább meghalok. BROGNI Ah, figyelj szavamra, hódolj az ég szózatának. ELEAZÁR Mit szívem jósol, azt tartom Isten szavának. BROGNI És parancsolja szíved, hogy veszszd el gyermeked ? ELEAZÁR Hogy küzdjek, arra int. Én tisztelem tanácsod, De mint határozám, annál fogok maradni, Kövessd te tisztedet, de ne kisérts engemet. *ELEAZÁR Hadd lobogjon ott a máglya, Nem remegtet szörnyű lángja, Elérem a czélt, bár e vész talál. Bűn súlya csak szívem ne nyomja, Hogy kárhozatra ég ne vonja, Készen lel a hálál. *BROGNI Látod, ég amott a máglya, Nem remegtet szörnyű lángja? Irtóztató a kín, mely ott talál . . . Óh szánd meg ég, vaksága nyomja; Ábrándja, mely a sírba vonja, Ne érje ily halál. - BROGNI Tehát enyészni vágysz ? ELEAZÁR Nincs már egyéb reményem. De még előbb boszút Kell állnom ellenségimen S azt rajtad kezdem el: Midőn az ozmanok Maltát elfoglalák, Akkor kastélyod is vad lángok rombolák. Egy nagy gerenda zúdult nőd fejére S a tűzbe hulla vére. Kis csecsemős leánykád - Még hónapos se volt - Mellette haldokolt. BROGNI Hallgass, kímélj, ne légy kegyetlen ; E nap rabolta el hajh ! akkor mindenem, Örökre bár feledjem ! ELEAZÁR Nem mindened veszett. BROGNI Mit beszélsz ? ELEAZÁR Nem mindened veszett. BROGNI Óh ég! ELEAZÁR Leányod egy zsidó kimenté, Zsidó ragadta őt ki a lángok közül, Kit én jól ismerek. ` BROGNI Ah, szólj csak ! mondd nevét. ELEAZÁR (Kárörömmel.) Nem, nem ! BROGNI Ki e derék zsidó '? ELEAZÁR Meg nem tudod soha. BROGNI Óh nem ! Csak puszta álom - Ah ! irgalom ! Nevezd meg ; ` Hallgass meg, s ne hagyj sírva kérni, E fájdalon talán sírba fog kísérni; Nézd kínomat, hajolj ; lelkem ah, mint eped ! Egy szót felelj; vagy e szív megreped. ELEAZÁR Sírj ; meg nem indítandsz, mert téged népem útál ; Kérhet'd te a zsidót, ki már biró előtt áll ? Sírj csak, fülem süket, kínod kinevetem, Halni nem rettegek s nyögésed megvetem. Leányod él még, - láttam e virágot, Csak én tudom hol ő; és gyujthatnék világot ; De nem ! ha én veszek, halj meg te is velem, Mert sírba szálland e titok velem. *ELEAZÁR Hadd lobogjon ott a máglya, Nem remegtet szörnyű lángja, Elérem a czélt, habár e kín talál, Bűn súlya csak szívemet ne nyomja. Hogy kárhozatra az ég ne vonja. Készen lel a halál, mindenha készen lel a halál, Már ma még megtalál, készen lel a halál. *BROGNI Látod, ég amott a máglya, Nem remegtet szörnyű lángja? Irtóztató a kín, a mely ott talál. Óh szánd meg ég - vaksága nyomja, Ábrándja, mely á sírba vonja, Óh ne érje ily halál, Uram, ne érje, Ne érje ily halál. 6. jelenés. Voltak, Herold. HEROLD A bírák összegyűlték a tanácsteremben. BROGNI (Lassan Eléazárhoz.) Felelj s szabad lészsz, mint valál. ELEAZÁR Azt véled, oly kínt érezek szivembenn BROGNI De súlyos az ítélet . . . ELEAZÁR Tudom : halál. (Brogni és Herold el.) 7. jelenés. Eleazár egyedül. ELEAZÁR Ítélj halálra bár, sír tátog életedre ; Ítélsz? ítéllek én, s rád örök bút hozok, Ádáz boszúm elér, mit esküvám fejedre S így nem nehéz szívvel halok. De ah, leányom ! Ah, te menj az áldozatra ? Jéggé fagy a kebel e szörnyű gondolatra. Hová ragad szilaj dühöm Ah ! gyermekem, midőn A láng között lelélek S ápolni átvevém Parányi éltedét, Akkor megesküvém, Hogy csak javadra élek S én megöljelek ma tégedet? ! Hah ! felém sóhajt ezüst szavával Mint a hárfa s a hűs esti szél, Sírba szálljak éltem hajnalával, Oh atyám, és dühöd nem kímél Nem ! Te élj, miként fogadtam, Megmenthet egyetlen szavam, Rechám, gyermekem, meg ne halj én miattam, Már nern boszúlom meg magam. KAR (Kívül.) Vinni kell a zsidót hamar tűzre, égni! Halált ! Máglyára vétkökért ! ELEAZÁR Nem fog többé senki védni. Vért kivárnak - hah ! vért. És én Rechát ilyen kezekre hagyjam ? (A nép lármája megújul.) Mit búsongok, Mit jajongok? Halni majd együtt megyünk; Bár kínos vég, Int a jó ég, Ott dicsőség Jut nekünk. Ah int az ég - a jó ég Ott dicsőség jut nekünk; Bár kínos vég, int a jó ég, Ott dicsőség jut nekünk. Sírba szállok, - Készen állok, Zsarnokok, kínozzatok. Czélom érem, - Tiszta vérem Csendesítse szomjatok. (Újabb lárma hallik.) Recha ! foly még ma véred, De majd ott fenn dicséred Fényben a teremtőt. Ser'gek ura, fogadd be őt. Recha, bár szívem repedjen, Ily korán hogy a sír elragad, Jobb, ma még a föld gyomra nyeljen, Lelked épen marad. Nem, soha ! Ötödik felvonás. (Góth szabású oszlopokon nyugvó nagy sátor, melynek felgöngyölt függönyein át távolban a helytartó vára, közel pedig szabad piaczon egy máglya lávszik s e körül nagy embertömeg.) 1. jelenés. KAR Mily öröm ! Erre jertek ! Halál martaléki lettek, Már a láng fenlobog, Jösztetek, siessetek ! NÉHÁNYAN A KARBÓL. A munka megszűnt, vége mára Tovább mi sem serénykedünk ; Tekints amott a máglyafára, Ma csak fülek, szemek leszünk. MÁSOK. Itt mennek át, itt álljatok, Hogy kényelemmel lássatok. TELJES KAR. Mily öröm ! erre jertek stb. NÉHÁNYAN. Meggyújtva már a máglya, A tűz iszonytató, Mindjárt a szörnyű lángba Bukik szegény zsidó. Gyászos óra A zsidóra ! (Menet.) 2. jelenés. Rugiero, Eleazár és Recha halotti ruhákban őrök által elővezettetnek. RUGIERO Már reátok kimondva a törvény szava, Halni kell mennetek ! ELEAZÁR Mind a hárman? RUGIERO Csak ti ketten. ELEAZÁR Mért nem Leopold ? RUGIERO Kegyelmesen száműzte a császár S e pillanatban ő Ezen falak köréből Szoros kísérettel Indul evezni távol part felé, Lakolni bűniért. ELEAZÁR Tehát ki bűnben élt, ő élve fog maradni? A czédrus áll - izsópot könnyű eltapodni. RUGIERO Ártatlannak vallja őt Egy hitelt nyert tanú. ELEAZÁR Ki merte azt ? RECHA Én. Eleazár Te, Recha ? KAR Te kényteted a tagadót Vallani, szólni valót, ELEAZÁR Ah ! Te is gyermekem ? RUGIERO Valld meg itt a bíráknak, Hogy ijesztgetés, Se más erőltetés Nem kényszeríte rá, RECHA A teremtő előtt, ki látja szíveinket, Kinél kitárva áll bármely sötét titok, Nyíltan és újra vallom, bár semmivé teendhet, Hogy én bűnös csupán itt magam vagyok. KAR Szörnyű ! A törvényt kijátszá cselével ; halált Lakoljon halállal ma még. RUGIERO Csábított a pokol, hogy vakmerősködétek, Ártatlant vádlani, halálos szörnyű vétek, A hős lovagrendből ti csúfot űztetek, Vár a kínos halál, melyet érdemeltek. BROGNI ÉS KAR. Óh bocsáss meg nekik nagy Isten, És ne büntessd bűnök szerint, Ha éltüket vesztik ma itten, Adj ott fenn új éltet megint. RECHA Óh atyám, borzadok, E rémítő siralmas Hangokra elhalok. ELEAZÁR Nagy ég, hogy bátorítsam őt, Óh adj erőt. *RECHA Elköltözünk - el innen, Mi szörnyű gyötrelem ! Atyám, vezérljen Isten, Ne oszd kínod velem. *ELEAZÁR Kegyelmes és nagy Isten, Mi szörnyű gyötrelem ! *BROGNI Elköltözendel innen, Öl a dúló elem ; Leányom él-e, menten Kérlek, tudasd velem. *KAR Irgalomteljes Isten ! Ily halált várni itten, Mi szörnyű gyötrelem. RUGIERO Itt az óra. ELEAZÁR Várjatok, - még egy szóra - (Lassan Rechához.) Rechám . . . én meghalok . . . Akarsz-e élni ? RECHA Miért ? Több nyomor,- s kínra még ? ELEAZÁR Nem, sőt magas fénypolczra lépni. (Hosszu szünet után.) RECHA Veled? ELEAZÁR Magad. RECHA Hogyan ? ELEAZÁR Királyi koronát tűzendnek homlokodra, Gyermekem mondj igent, RECHA Tőled elválni ? Nem ! Már lángol a máglya . . . Jerünk . . . ELEAZÁR Szerelmed int ott . . . RECHA Itt a leányi tiszt. EGYÜTT. Itt van éltünk' határa, Jer, mi együtt halunk ; Gyorsan a máglyafára, Vár amott angyalunk. KAR Bocsáss meg őnekik nagy Isten, Ne ítéld bűneik szerint. BROGNI (Eleazárhoz.) Sírod kinyílt - felelj, Lelked' üdvére kérlek, Ama kisded, kit zsidó Ragadt ki a tűz közül - ELEAZÁR Tovább - BROGNI Felelj : leányom, Egyetlen üdvem él-e ? ELEAZÁR Él, BROGNI Ég ! Óh, hol találom? Szólj hol találom! ELEAZÁR Nézd ! Ott ! (Rechára mutat, ki e perczben a lángok közé ugrik.) KAR A láng robog, mi szörnyű vég ! A bűnös egyben összeég. ELEAZÁR (A máglya felé vezettetik. ) Vége.