VERDI: A KALÓZ (Il Corsaro) Opera három felvonásban Szövegét írta: Francesco Maria Piave Fordította: Csákovics Lajos Zsolt Szereplők: Corrado, kalózvezér tenor Giovanni, kalóz basszus Anselmo, kalóz x Medora, Corrado kedvese szoprán Gulnara, Szeid legkedvesebb rabnője szoprán Szeid, coroni pasa bariton Szelim, aga tenor egy szerecsen eunuk tenor egy rabszolga tenor kalózok, őrök, törökök, rabszolgák, rabnők, Medora társnői játszódik: Egy égei-tengeri szigeten és Coron városában, a XIX. század elején Ősbemutató: 1848. október 25., Trieszt, Nagyszínház I. FELVONÁS Kalózsziget az Égei-tengeren. Napnyugta. (Meredek sziklafallal határolt öböl. A távolban még meredekebb sziklán erőteljes, négyszögletű torony látszik, mely bizánci stílusban épült. A sziklák között, balra kunyhók és barlangok, mik a kalózok rejtekéül szolgálnak. A színen kalózok őgyelegnek.) KÓRUS, JELENET ÉS ÁRIA KÓRUS (A színfalak mögött) Mint a szellők a felhőtlen égen, szállunk bátran a hullámok árján. Vizek rablója tengerre szállván vért ontva bőséges zsákmányt remél. Széles tengert uralkodja népünk, kormánypálcánk a vérszínű zászló. Lelkünk újabb veszélyekre vágyó, meg nem retten, haláltól se fél! CORRADO (Belép) Zengj, büszke ének, e hős kalózok ajkán! KÓRUS (m.f.) Forgandó ám a híres szerencse: rád néz máma, de aztán meg elhagy. Ám, ha meg halsz, a kár érte nem nagy, nem lesz jókedv, de bánat se vár. Vigadj hát, és ne gondolj a vérre, mely a kard-szúrta mély sebből ömlik! Húzz a borból, ne bánd már a többit, még, hogyha rád százak bús átka száll! Rajta, ölj, szeress, igyál! Vigadj! Rajta, ölj, szeress, igyál! Vigadj! Csak rajta, ölj, szeress, igyál, az élet oly rövid, ne várj! CORRADO Ilyen az élet...! Párbaj. Kegyetlen és véres. Véget nem ér a párbaj, melyet sorsommal vívok. Merthogy én bűnös vagyok, gyűlölnek engem, s a rettegett nevet kíséri átok. Erre sújtott a végzet, de bosszút állok! Úgy hittem, minden felnevet első szerelmem napján: napfényben úsztak fellegek, oly boldog élet, oly boldog élet várt rám! Ám minden féltett kincsemet elvették tőlem rég... oda van rég, és visszatérnem nem lehet, más sorsot szánt a nagy ég. Úgy hittem, minden rám nevet első szerelmem napján... Napfény, ragyogó fellegek... Oly boldog élet képe várt rám. De mind e drága kincseket elvette már a vég, és visszatérnem nem lehet más sorsot szánt nekem az ég. Nincs visszaút, már a sorsom ez. (Giovanni siet be néhány kalózzal, levelet nyújtanak át Corradonak.) GIOVANNI Végre itt a rég várt hírnök, nem kell félnünk semmi bajtól, görög kémünk véle küldött újabb fontos hírt a partról. (Corrado olvas.) Olvasd hát és tárd fel nékünk, áruld el, mit várunk még! Áruld el, mért várunk még! KÓRUS Tárd elénk a titkot! CORRADO Összehívni minden embert! Gianni, add elő a fegyvert! Horgonyt fel! Egy óra múlva vízre szállunk. Ne félj kudarcot, én vezérlem ezt a harcot! KÓRUS Tényleg így lesz? Jössz vélünk? CORRADO Így! Én vezetem a csapatot, hajónk, akár a szélvész! Mind a pogány vad elvész, karunk lesújt majd rá! A harcban erőtlen elbukik, a porba hull a gyáva félhold! KÓRUS A harcban erőtlen elbukik, a porba hull a gyáva félhold! CORRADO Ha sírva kiált a félholt, ne irgalmazz meg már, ne szánd meg őt, ne szánd meg őt, hajrá! KÓRUS Ha sírva kiált a félholt, ne szánd meg őt, hajrá! Ily véres harci kedved rég volt! Hajrá! Hajrá! Ily véres harci kedved rég volt! Hajrá! Hajrá! CORRADO Én vezetem a csapatot, hajónk, akár a szélvész! Mind a pogány vad elvész, karunk lesújt majd rá! A harcban erőtlen elbukik, a porba hull a gyáva félhold! KÓRUS A harcban erőtlen elbukik, a porba hull a gyáva félhold! CORRADO Ha sírva kiált a félholt, ne irgalmazz meg már, ne szánd meg őt, ne szánd meg őt, hajrá! KÓRUS Ha sírva kiált a félholt, ne szánd meg őt, hajrá Rohamra bátran! Rohamra bátran! Rohamra bátran! Rohamra bátran! Ne várjunk hát, rohamra bátran! CORRADO Rohamra bátran, csak bátran! Rohamra bátran, csak bátran! Ne várjunk hát, rohamra bátran! Rohamra bátran! Csak bátran! KÓRUS Csak bátran! (A kalózok szétszélednek, Corrado megindul a torony felé.) Medora szobája az öregtoronyban, tengerre néző erkéllyel. ROMÁNC MEDORA Corrado nem jött vissza. Véget nem érnek a percek, mikor ő messze jár. Félek, hogy elhagy. (Magához veszi hárfáját.) Jöjj hát, te néma hárfa, zendülj; legyen bús hangod dalom társa! Sóhajaimat meghallja a drága erre járván! Most hívja őt ez a dal, hadd szálljon a szélnek szárnyán! Lelkemből el nem űzhetem árnyát sok vészjósló képnek. Könnyekkel terhes életem, könnyeznem kell, míg élek. És, hogyha mégis feltűnik halvány reménynek fénye, szétfoszlik, máris vége, csalóka, csalóka délibáb. Meghalnék már oly szívesen, ha lelkem Istenhez jutna; síromra fájva, néhanap Corrado könnye hullna! Egyetlen áldott, drága könny, mit tőle szívem kérne, megadja annak, kit érte a sírba vitt, a sírba vitt a vágy. Kit sírba vitt a vágy, ah, a vágy! JELENET ÉS KETTŐS CORRADO (Medora utolsó szavait hallva) Olyan bánatos ének ez, Medora! MEDORA Hiszen távol vagy tőlem, hogy lenne boldog? Miért kerülöd szerelmem? CORRADO Ha elfogadni merném, mi nyújt erőt a Földön? Nem várna semmi. Úgy tán az ég se bíztat semmi jóval... MEDORA Corrado, ezt ne mondjad! CORRADO Minden, mi elmúlt, néked csak boldog jövőnkre zálog. Az, mert szerelmünk élni fog. Medora, csak még ez egyszer legyél bátor! MEDORA Nagy Isten! CORRADO Feladat vár ma rám. Ám nem veszélyes. MEDORA Nem mehetsz el! Lásd, visszatart szerelmem! CORRADO Csak még ma egyszer... Ez fontos! MEDORA Megsúgta szívem. Mennyi kínban élek! Corrado, meg nem értheted, hogy mint aggódom érted! Átvirrasztva az éjszakát remélek és újra félek. Hogyha morajlik a tenger, rettegek: hátha egy ember. Félek, te vagy, ki vízre szállt, s elnyelt a gyászos ár. CORRADO Űzd el a baljós képeket! Nincs baj, mi nékem árthat. MEDORA Ó, jaj! CORRADO Visszatalálok hozzád én, s a két karomba zárlak. MEDORA És, hogyha sír a tenger... CORRADO Könnyed letörlöm, párom, szíved tovább ne fájjon! MEDORA ...reszketek: tán egy ember! CORRADO Fájdalmad boldog üdvre vált, téged szerelmem vár. MEDORA Félek, te vagy az, kit elnyelt a viharos tengerár. Ah! És, hogyha sír a tenger, rettegek: tán egy ember. Félek, te vagy, ki vízre szállt, s elnyelt a gyászos ár. Elnyelt a gyászos, a viharos ár. Elnyelt a gyászos, a viharos ár. Elnyelt a gyászos, a viharos ár. CORRADO Ah! Hidd! Ah! Visszatalálok hozzád én, s a két karom a szívemre zár majd. Fájdalom boldog üdvre vált, téged a hű szerelem vár. Rád a szerelem vár! Rád a szerelem vár! Rád a szerelem vár! Medora, tőled búcsúzom! MEDORA Hogyan, hiába kérlek? CORRADO Majd egyszer tán megérted. MEDORA Ne hagyj el engem! Ne hagyj el engem! CORRADO Nem! Ma még hagyj mennem! MEDORA Hisz könnyezem! (Ágyúlövés hallik.) CORRADO Hallod? Az ágyú jelt ad! MEDORA Ó, szándd meg égő könnyeim! CORRADO Már indulásra várnak... MEDORA Ne menj, ne menj! CORRADO ...a társaim! Ne aggódj, újra látsz! MEDORA Ó, jaj nekem! CORRADO Újra látsz! MEDORA Visszatérsz? Nem látlak többé, mert, ha elmégy, túl nem élem. Titkos hang suttogja: végem! Jaj, a sorssal így ne játssz! Hogyha itt hagysz, hogyha itt hagysz néked nincs szíved, néked nincs szíved, engem élve nem találsz. CORRADO Minden bút oszlasson köddé szavam, kérlek, higgy ma nékem! Biztos hang suttogja itt benn: nemsokára újra látsz! MEDORA Soha! CORRADO Boldog szívvel, boldog szívvel ölellek téged, ha visszatérek tudom, édes, erre vágysz! MEDORA Engem már holtan találsz! CORRADO Visszatérve újra látsz. MEDORA Nem. Visszatérsz? Nem látlak többé, mert, ha elmégy, túl nem élem. CORRADO Biztos hang suttogja itt benn: visszatérek, s te újra látsz. MEDORA Hogyha itt hagysz, hogyha itt hagysz, néked nincs szíved, néked nincs szíved, engem élve többet nem látsz! Most, ha elhagysz, engem élve nem találsz! Engem élve, te élve, te élve nem találsz! Engem élve, te élve, te élve nem találsz! Meghalok! Meghalok! Holtan találsz. CORRADO Dobogó szívvel ölellek téged, tudom édes, erre vágysz! Visszatérve, megtérve, megtérve újra látsz! Visszatérve, megtérve, megtérve újra látsz! Újra látsz! Újra látsz! Újra látsz! (Az ágyú másodjára dördül.) Az óra eljött! Ég áldjon! MEDORA Magamra hagysz?! CORRADO Ég áldjon! (Kisiet.) MEDORA Halálom! (Ájultan hanyatlik a földre.) II. FELVONÁS Terem Szeid háremében (Az odaliszkok hímes fátylakat, ékszereket hordanak Gulnara elé.) RABNŐK KARA KÓRUS Ó, mily csodás lesz majd itt a sorod, hisz a pasa csak téged kíván! Hős szíve érted oly vágyva dobog, néked gyönyörben nem lesz hiány. Sok-sok selyem, gyöngy, sok ékszer, ha hagyod mind-mind tiéd lesz, légy asszonya! Szebb fényű csillag ott fenn se ragyog, Légy hát a hárem szép csillaga! Nálad szebb köztünk nem lesz soha! Te vagy a hárem csillaga! Nálad szebb köztünk nem lesz soha! Te vagy a hárem csillaga! Igen, te vagy, szép Gulnara! Igen, te vagy, szép Gulnara! Igen, te vagy, szép Gulnara! Te! KAVATÍNA GULNARA Nincs senki búsabb, nyomorultabb nálam, e boldogtalan földön. Szeid szeret... utálom! Te átkozott török, te még nem sejted, te még nem tudhatsz róla, mily vad harcra képes lelkem! Ékszerrel, gyönggyel el nem nyered hű szerelmem! Olykor a börtön mélyiről szabadon száll a vágyam, hogy messzi, fényes tájakon hazámat végre megtaláljam. Immár nem rab a gondolat és minden láncot elvet, a szívem már többet nem szenved szerelmes mennyben, szerelmes mennyben jár a vágy. A mennyben jár. Szerelmes mennybe szárnyal, a mennyben jár a vágy. A szívem már többet nem szenved szerelmes mennyben, szerelmes mennyben jár a vágy. A mennyben jár. A vágy, a mennyekben jár a vágy! EUNUK Szeid a bölcs vezér, nagy hírű harcos ünnepet ül, s nem méltatlanul: Gulnara készülj, éjed ma hasznos sátrába hív a felséges úr! GULNARA Megyek! (A többi rabnőhöz) S ti minden jöttök vélem! (A távozó eunukhoz) Vidd hát a választ: mind ott leszünk! Lelkem mélyén remény csak egy van, tán a sors nem lop meg orvul: az, hogy sorsom jobbra fordul, nem csak fájdalomból áll. Buzgón hittem, ha rám néz Isten, tán megszán és nem kell sírnom. Én e gondolatban bízom és a bánat már többet nem fáj. És a bánat már többet nem fáj. Már nem fáj. RABNŐK Szeid oldalára hívjon, ó, mi nagy kegy ez tenéked! Ő ma rád epedve vár! GULNARA Lelkem mélyén remény csak egy van, tán a sors nem lop meg orvul: az, hogy sorsom jobbra fordul, nem csak fájdalomból áll. Buzgón hittem, ha rám néz Isten, tán megszán és nem kell sírnom. Én e gondolatban bízom és a bánat már többet nem fáj. És a bánat már többet nem fáj. Már nem fáj. RABNŐK Téged ő kérve hívjon! Terád epedve vár. Téged ő kérve hívjon! Terád epedve vár. Téged vár! Téged vár! A pasa rád epedve vár! GULNARA És a bánat már nem fáj! És a bánat már nem fáj! És a bánat, és a bánat már nem fáj! Gyönyörű pavilon a coroni kikötő partján; A lehorgonyzott muzulmán hajóhad a kikötőben áll. Balra a fáklyákkal kivilágított hárem egy része látszik. Jobbra sátor, rakott asztalokkal. KÓRUS ÉS HIMNUSZ MUZULMÁN KATONÁK ÉS HADVEZÉREK (Kar) E nagy ünnep zajára figyel a világ! Bezengi ma dalunk a földeket. Úgy világít e láng, hogy a nap se szebb! Ó, bár látna minket a rabló sereg! Na, vigyázz, te kalóz, ha utánad megyünk, mi nagyon megverünk, Szeid odavág! Mi uraljuk megint a nagy óceánt No, halljad, kalóz, ez a véged! A véged, a véged! (Belép Szeid, Szelim és harcosai társaságában. Mindenki földre borul előtte.) SZEID Fel, talpra mind, vitézek! Itt kértem összegyűlni, hol hálatelve kell ma győzelmet ülni. Áldó imánkat kezdjük, győztes Allah nevét magasztaljuk együtt! Áldva légy, Allah, bölcs és hatalmas; minden égtáj e nagy névtől hangos! Téged áld mind a hívő, s a harcos Mohamed győzhetetlen kardja véd. Zúgja csöndben, kiáltja a harcban minden oszmán Allah nagy nevét! KÓRUS Zúgja csöndben, kiáltja a harcban minden oszmán Allah nagy nevét! SZEID Áldva légy Allah bölcs és hatalmas! Rajtad áll, földi sorsunk mit érlel, porba hullunk, ha ránk sújtva nézel, ám egy víg mosolyod nékünk új remény. Néped nem fél a vészben, a bajban, téged áldva a harc mezején. KÓRUS Néped nem fél a vészben, a bajban, téged áldva a vad harc terén. SZEID Téged áld mindig ajkunk a vad harc terén. Téged áldlak a vad harcban én. KÓRUS Áldva légy! Áldva légy! RECITATIVO ÉS KETTŐS (Egy rabszolga jön.) RABSZOLGA Egy dervis jött, a kegyetlen kalózok kezéből szökve; kéri, hadd szólna véled! SZEID Jöjjön a dervis! (Belép Corrado, dervisnek öltözve.) Szólj, mért vagy itt! CORRADO A hírhedett kalózt kijátszva szöktem. SZEID Hogy ejtett rabul a horda? CORRADO Mert foglya lett a flotta, mellyel e tájra jöttem. SZEID Hogy’ menekültél? CORRADO Megszöktetett egy jószívű halász. Megmentenéd az életem, ha oldalamra állsz! SZEID Szólj, az a csürhe fél-e már, hogy vad dühöm felébred? A támadásra készen áll, vagy félve szökni készek? Mondd sejtik-é, mi készül: hogy bosszút állok végül? Sejtik-e, hogy a fészküket a porba sújtom én, a porba sújtom én? CORRADO Ott nem láthattam semmit sem, a börtöncella rácsát, és nem hallhattam semmi mást: a tenger mormolását... Nagy flottát őrző partjuk - míg szöktünk- lopva láttuk, ők gúnyolódnak rajtatok, Uram, nem kétlem azt, nem én! SZEID Mondd, sejtik-e, hogy végül mi rémes bosszú készül, hogy majd végül mi rémes bosszú készül? Sejtik-e azt, hogy én bosszút állok, a fészküket szét fogom zúzni én? A rablók rejtekét, szánalmas fészküket kőporrá zúzom én? CORRADO Hogy gúnyolódnak rajtatok, Uram, nem kétlem én. Ők kinevetnek téged, nem kétleném! Nem! Nem kétleném! Nem! Nem kétleném! Nem kétleném! Nem! Rajtad nevetnek csak, nagyúr! Percig se kétleném! (Indul.) FINÁLÉ SZEID Nálam maradsz. CORRADO Nem kértem. SZEID Kimondtam, s kétszer mondani semmit se szoktam! (Vakító fényesség önti el a színt.) Ám, mi rőtszínű, nagy fények égnek? Tán a nap máma gyorsabban ébred? SZEID ( Itt a csapat! ) (Gyújtódereglye robban. Kigyulladnak a hajók, majd a tűz átterjed a háremre is.) TÖRÖKÖK Elárult az éjjel! Már a tűz martaléka a flotta! SZEID Harcra gyorsan! TÖRÖKÖK Szembeszállunk a vésszel! SZEID Itt a dervis, ki ránk zúdította! Aljas gyaur! A gaz banda kémje! Rá a láncot, de hagyjátok élve! CORRADO (Ingét, fegyverzetét feltárva ledobja csuklyáját és köpenyét.) Rajta, bátran vitézek, csak öljed! (A kalózok előtörnek, s űzőbe veszik a törököket.) Vágd az oszmánt, ne szánjátok őket! GULNARA, RABNŐK (A szerájból) Ég a hárem! Segítség! CORRADO Ne hagyd a nőket elveszni, mentsük meg őket! Öld a férfit, de nőt baj ne érjen! Gyertek értük a lángokba vélem! (Corrado embereivel a háremhez siet, majd visszatér, karjai közt Gulnarával. Kalózok követik, kik szintén rabnőket hoznak.) GULNARA Szánj meg engem, ne bánts! CORRADO Nem kell félned! Szolga nem vagy tovább, s baj nem érhet! TÖRÖKÖK (a színfalak mögött) Allah óvj! Allah óvj! CORRADO (Embereihez) Rajta hősök! Már csak egy kardcsapás és ti győztök! (A kalózok nekilódulnak) TÖRÖKÖK (Betódulnak a színre) Minket Allah segíts most a harcban! CORRADO Szörnyű balsors, mely üldöz a bajban! (Anselmo, s néhány kalóz elmenekül, a többieket körülzárják, s alulmaradnak a harcban; maga Corrado is megadásra kényszerül.) SZEID Rajta, fogjátok el! (Corradohoz) Büszke harcos! Gyönge nők gyáva rablója vagy. Nagyra tartlak! Nagy terveket alkotsz, ám a jó sors erőt rá nem ad. CORRADO Tartsd a szádat, ne jártasd! Te győztél, hát megölhetsz, de hallgass, pogány! SZEID E hetykeség ma nem segít, e büszke hang nem óv meg. Meglátom én, te hős vitéz, mit szólsz, ha jő a véged. Meglátom én a végső leszámolás, ha eljő, hogy nézel a rémes halál szemébe majd! CORRADO Csak téged rémít, gyávát, a pusztulás, a végzet, nem hős-erényű férfit, hisz’ benne más a lélek! Nem féli ő a kínzást, kiállja szótlan bízvást! Te arról ne álmodj, nem hallasz sose tőle jajt! GULNARA Egy angyal, vagy démon e hős ismeretlen? Úgy elbűvöl engem e lény, rabja lettem! Ah! Úgy elbűvölt engem! Ah! Mi bátor, mi szép! A szívem érte ég. Mit Szeid csak áhít, ez elnyerte már. Mit Szeid csak áhít, ez elnyerte már. Mi bátor, mi szép! A szívem érte ég. Mit Szeid csak áhít, ez elnyerte már. Mit Szeid csak áhít, ez elnyerte már. A szívem ez elnyerte már. Ez elnyerte már. RABNŐK Ki nem szánja sorsát e nagylelkű hősnek? De rátört a végzet, s ki védné meg őtet, ki félredobva mindent, hogy megmentsen minket, a tűzbe is gázolt, kivívva így a bajt? Ki félredobva mindent, hogy megmentsen minket, a tűzbe is gázolt, kivívva így a bajt, kivívva a bajt! GIOVANNI Mit használ a hősnek, hogy büszke, hogy bátor, a sorsa, ha sújtja, ha elhagyja mától? Mit használ a hősnek, hogy ő bízva hitte, hogy nem győzik itt le. Sorsa legyőzte, s ma főt néki hajt. Hisz ő bízva hitte, hogy nem győzik itt le. Sorsa legyőzte, s ma főt néki hajt. Ma főt néki hajt. Ma főt néki hajt. Ma főt néki hajt. TÖRÖKÖK Megsegítet Allah: legyőzhettük őket. A fejét lecsaptuk a rettegett szörnynek. Hogy őt félnünk nem kell, szabad lett a tenger, a győzelmes zászlót kitűzhetjük majd. Kitűzhetjük majd! Hogy őt félnünk nem kell, szabad lett a tenger, a győzelmes zászlót kitűzhetjük majd. Kitűzzük mi majd! És a győzelmes zászlót kitűzhetjük majd, kitűzzük mi majd! CORRADO Nem bánja ő a kínzást, kiállja szótlan bízvást! Te arról ne álmodj, nem hallasz te egyetlen jajszót! Te arról egy percig se álmodj, te arról egy percig se álmodj, te arról ne is álmodj, nem hallasz jajt! Te a számról nem hallasz jajt! Te arról egy percig se álmodj, te arról egy percig se álmodj, te arról ne is álmodj, nem hallasz jajt! Te arról egy percig se álmodj, nem hallasz te ajkamról jajt! Nem hallasz te jajt! SZEID Meglátom én, a végső leszámolás, ha eljő, hogy nézel a rémes halálnak a szemébe majd ott. A leszámolás, hogyha eljő, a leszámolás, hogyha eljő, hadd lám, hős vitéz, hogy nézel ott majd! No, hát hadd lássam arcod majd! A leszámolás, hogyha eljő, a leszámolás, hogyha eljő, hadd lám, hős vitéz, hogy nézel, hadd lássam az arcod, ha véged! Hadd lássam, hogyha véged eljő, hadd lássam az arcod, halálod, ha rád talál majd! (A törökök elvonszolják a láncravert kalózokat.) SZELIM Nagyúr, itt fekszik szerteszét a sok-sok hitvány hulla, van sok rabunk, pár visszatért a barlangjaikba bújva. Ha úgy kívánod, üldözőbe vé... SZEID Hiába lenne! Ki kellett, már a foglyom, nem vágyom többre most. (Corrado megvető grimaszt vág) Ne játssz tovább, te szemtelen! CORRADO Rám mondtad ezt?! Te gyáva! Csak lenne itt a fegyverem, setét szívedbe vágna! Mily hitvány, mily aljas, ki bátor, ha fegyvertelen hősre támad! SZEID Meghalsz! CORRADO Bosszút is állnak! SZEID Vár rád a kínpad! Csak teneked új készül, oly gyilkos, mit nem látott senki ember még! Ah! Kínhalálra szánlak téged, kínod lassan ér csak véget! Példa lészen szörnyű véged számos véres éven át! Nincs, ki óvhat, nincs, aki védhet, hogyha én sújtok terád! GULNARA, RABNŐK Ó, nagyúr, hisz győzött volna, őt ne öld meg, arra kérünk! Tűzbe gázolt ő ma értünk, néked adva így magát. Látod, sújtja őt a sorsa, ó, ne késs megszánni hát! Nem tagadhatod meg kegyelmed tőle! ó, szánjad meg hát! Irgalmazz néki! Szánd meg őt, ne sújtsd le hát! Ó, ne késs megszánni hát! CORRADO Nagy szerencséd volt máma, győzhettél rajtunk! A szíved tőle kemény és tiszta gőg lesz, ám veszít, ki még ma győz és a vesztes él tovább! SZEID Nincs, ki óvhat, nincs, ki védhet, hogyha Szeid sújt le rád! Nincs, ki óvhat, nincs, ki védhet, hogyha Szeid sújt le rád! GIOVANNI Nagy szerencséd volt máma, győztél rajtunk! A szíved tőle kő és tiszta gőg lesz, ám veszít, ki még ma győz és a vesztes él tovább! SZELIM, TÖRÖKÖK Kínhalálra szánunk téged, kínod lassan ér csak véget! Példa lészen szörnyű véged számos véres éven át! GULNARA Látod, sújtja őt a sorsa... SZEID Nem! GULNARA Ó, ne késs megszánni hát...! SZEID Nem! CORRADO Győzni bírtál így ma rajtunk, szíved tőle puszta gőg lesz, ám veszít, ki még ma győztes és a vesztes él tovább, az él tovább! GULNARA, RABNŐK Ó, nagyúr, hisz győzött volna, őt ne öld meg, arra kérünk! Tűzbe gázolt ő ma értünk, néked adva így magát. Ó, ne késs megszánni hát! Ó, ne késs megszánni hát, ah, megszánni hát! Néked adta ő magát, ó, ne késs megszánni hát! Ah! Néked adta ő magát, ó, ne késs megszánni hát! Ah! Ó, szánd meg hát! Ó, szánd meg hát! Ó, szánd meg hát! CORRADO, GIOVANNI Győzni bírtál így ma rajtunk, szíved tőle tiszta gőg lesz, ám veszít, ki még ma győztes és a vesztes, az él tovább! Ám veszít, ki még ma győztes és a vesztes, az él tovább! Ám veszít, ki még ma győztes és a vesztes, az él tovább, ki még ma vesztes, él tovább, az él tovább! Ám veszít, ki még ma győz és a vesztes, az él tovább, ki még most vesztes, él tovább, az él tovább! Az él tovább! Az él tovább! SZEID Kínhalálra szánlak téged, kínod lassan ér csak véget! Példa lészen szörnyű véged számos véres éven át! Nincs, ki óvhat, nincs, ki védhet, hogyha Szeid sújt le rád! Nincs már, ki óvhat, nincs, ki védhet, félj tehát! Nincs, ki óvhat, nincs, ki védhet, hogyha Szeid sújt le rád! Nincs már, ki óvhat, nincs, ki védhet, félj tehát! Rád sújtok, reszkess hát! Rád sújtok, reszkess hát! Rád sújtok, reszkess hát! SZELIM, TÖRÖKÖK Kínhalálra szánunk téged, kínod lassan ér csak véget! Példa lészen szörnyű véged számos véres éven át! Féljed hát! Nincs, ki óvhat, nincs, ki védhet, hogyha Szeid sújt le rád! Féljed hát! Féljed hát! Féljed hát! Féljed hát! III. FELVONÁS Szeid szobája JELENET ÉS ÁRIA SZEID E győztes napon végre foglyom a kalóz! Kastélyom földig éget, elfogtam így is! Egy helyen győztes és a vesztes! Az aljas! Ellopta volna tőlem a drága rabnőt! S Gulnara... Féltékeny kínok! Fertelmes kígyó! Puszta nézése éget, mérge kínt olt a szívbe! Ó, mennyi rémes óra! Mennyi kétely gyötör, s szeretlek egyre! Gyanú tép, s szívem imád! Elég! Ne gyötörj! Süket, vak gyanú hallgass! Hagyj engem el! Hagyj engem el, ne zaklass! Háremem bájos szüzei mind-mind szerelemre várnak, ám egy sem kell, az én szívem Gulnara szívére vár csak. Ám, hogyha engem nem szeret, a hűtlen, ha ellenemre vét, sújtson le Allahnak mennyköve, s az aljast zúzza szét! Ám, hogyha engem nem szeret, a szíve, ha vét, rá megbosszulva sújtson le Allah mennyköve, s a hűtlent, a hűtlent zúzza szét! Gulnara szíve, hogyha nem szeret, s ha ellenemre vét, sújtson le Allah mennyköve, s a hűtlent, az aljast zúzza szét! Sújtson le Allah mennyköve, s az aljast zúzza szét, kegyetlen zúzza szét! A kétkedés ma véget ér! Tisztán kívánok látni. Hahó! SZELIM Nagyuram! SZEID Most jól figyelj! Gulnara jöjjön rögtön! Holnapra minden kész legyen! A gaz kalózra vár a szenvedés, a kínhalál. Megértve? SZELIM Mind úgy lesz. SZEID Menj hát! Végre eljő most a nagy perc, melyre réges-régen várok! Holnap, érzem, büszke nap lesz! Egyre fűt a bosszúvágy. És, ha rabnőm szíve hűtlen, rajta épp úgy bosszút állok; úgy a megcsalt szerelmesében megtalálja, megtalálja zsarnokát! Régi hű szerelmesében megtalálja zsarnokát! Régi hű szerelmesében megtalálja zsarnokát! Zsarnokát! Zsarnokát! Megtalálja zsarnokát! (Belép Gulnara.) (Ide tart. Rajta hát!) (Gúnyosan) Gyere, Gulnara! GULNARA (Hogyan is kezdjem?) SZEID Gyere, te drága! Szerelmes álmaim egyetlen tárgya! GULNARA Te győztél? SZEID Győztem. Corrado végre börtönöm foglya. Kivégzik holnapra már. GULNARA Az jó lesz. Bár.... Hogyha élne, több haszna lenne. Kérhetnél érte váltságul pénzt is... Próbáld meg! Mért ne? SZEID Hogy futni hagyjam? Kevés lesz érte szultánom háreme, s összes pénze. GULNARA Akkor is jobb lesz, ha élni hagyod; jól jöhet később, mint hasznos rabod... SZEID Neked a sorsa ennyire drága? Szívügyed, látom, kedves Gulnara. De túl komoly dolog ez. Erről csak ennyit: hiába kérlelsz, nem érsz el semmit! Átlátok rajtad. GULNARA Nagyúr, mit hallok?! SZEID Szerelmes szívedet mutatja arcod! GULNARA Mit mondasz...? SZEID Szót se szólj! Viselkedésed, hiába ágálsz, elárul téged! Hallgass, te kétszínű! Gondolj most arra: nem csak a hitvány juthat nagy bajba! Szólj még egy szót csak, s több módod nem lesz! GULNARA (Meg kell, hogy mentsem!) SZEID Hallgass és reszkess! Jól vigyázz! És reszkess! Legyen átkozott az óra, hogy a tűzből ő kimentett! Nem kívánom már a lelked, szolga vagy te már csupán! Félj, te csalfa, bár nem sejted, mennyi vad kínra szánlak még én! Lesben állva, szívem mélyén már halálod vár reád! GULNARA (Még nem ismer, még fenyegethet, mert nem tudja, mert nem tudja, mire képes itt e szív, s e vaddühű lélek, hogyha benne, hogyha benne ég a vágy! Félj, te zsarnok! Bosszút állok!) SZEID Félj, te csalfa! Félj, te szolga! GULNARA (Vad dühöm, vad dühöm vissza nem tartom. Te vagy oka, hogy a sorsom a rabszolgaság!) SZEID Százszor átkozott az óra, hogy a tűzből ő kimentett! Nem kívánom már a lelked, szolga vagy te már csupán! GULNARA (Sorsom undok szolgaság! Sorsom undok szolgaság!) SZEID Félj, te csalfa, bár nem sejted, mennyi vad kínra szánlak még én! Lesben állva, szívemnek mélyén már halálod vár reád! GULNARA (Kegyetlen zsarnok!) SZEID Félj, te csalfa! GULNARA (Én bosszút állok!) SZEID Félj, te szolga! GULNARA (Te vagy oka, hogy a sorsom szégyen és a szolgaság!) SZEID Félj, te szolga! GULNARA (Kegyetlen zsarnok!) SZEID Félj, te csalfa! GULNARA (Én bosszút állok!) SZEID Félj, te szolga! GULNARA (Te vagy oka, hogy a sorsom szégyen és a szolgaság!) SZEID Félj, te szolga! Szolga! Szolga! Félj, te szolga! (Távozik) GULNARA (Miután Szeid kiment) (Félj te, zsarnok!) Egy torony belseje. A középen tengerre néző, zárt ajtó, mellette nagy, rácsos erkély. Balra vasrudas ajtó, mely a hárem szintjére vezet. Oldalt durva fa priccs. Corrado láncra verve, büszke léptekkel járkál. JELENET és KETTŐS CORRADO Fogságba estem, íme! Minden álmom ma már szertefoszlott. Becsületem se biztos, s hogy élek, az se! Harag, szeretet, mindegy; csak bajba juttat engem. Árva sorsú Medora! Sajnálom szívből őt. Fogságom híre megöli tán. Lenne csak itt a kardom, mind e láncokat... De jaj! Ez már csak ábránd! Bárcsak fáradt testem ágyra dőlve megpihenne, s szűnne kínom! Remélem álmom nyugalmat adhat, míg jő halálom! (Vackára fekve elalszik. Gulnara lép be óvatosan) GULNARA (Corradot figyelve) Csak álmodj, hisz’ van, ki virraszt, aki sír érted itt! Miféle végzet, mely ide küldött téged? Hogy most is élek, csakis őrajta múlt. Már - látom - ébred... CORRADO (Fölriad) Élő vagy-é, vagy szellem? GULNARA Nem ismersz rá a lányra, kit a tűzből kihoztál? Miattad jöttem... CORRADO Miért? GULNARA Magam sem tudom. Szándékom tiszta, bajtól ne tarts! CORRADO De jó! GULNARA Higgy, uram, nékem! CORRADO Te légy a vigasz, hogyha jő a végem! GULNARA Szeid nem enged: csak vért kíván, hiába kértem esdve. CORRADO Hogyan? Miattam kérted? GULNARA Esküszöm: láncod lehull ma este! CORRADO Láncom letörni nem tudod. GULNARA Én börtönöd kitárom. CORRADO Nem! Hisz’ a vesztes én vagyok: meghalok hát! Mit bánom! Egy gondolat, mi bánt csupán... GULNARA Mi az? CORRADO Egy árva lélek... GULNARA Tán kedvesed? (Ne sújts le rám!) CORRADO Ki majd magában élhet. GULNARA Hát van szerelmed? CORRADO Egy égi lény... GULNARA Ó, boldog asszony! CORRADO A párod a nagy Szeid! GULNARA E vad török? Szolgája vagyok, nem párja. Az elnyomókat gyűlölöm, e szolgasor nem élet! Csak az szerethet boldogan, ki bátran, szabadon élhet. De mit is mondok? Ez egyre megy. Az életed a fontos csak e percben. A börtönöd kinyitni jöttem. CORRADO Hogy’ bírnád? GULNARA Meg nem állít semmi. Jöjj velem! CORRADO Hogy’ menjek? Bilincsbe vertek. GULNARA Lehull. Leoldja láncaid rögtön sok szolga, ha jelzek. CORRADO Úgy sem... GULNARA Nem hiszed? Egy szélsebes hajó van künn a parton; ránk vár a bárka - Jöjj tehát! - hogy menedéket adjon. Szeid, ki téged fogva tart, most mélyen alszik. Nesze! Fogd ezt a tört! Leszúrhatod, s tovább, tovább nem üldöz. Hát indulj! CORRADO Gulnara, ilyet nem teszek! Nem én, hiába kéred. E tört használni nem fogom, nem vinne rá a lélek. GULNARA Ó, gondold meg jól, hogy nem csak te vagy most bajban, de én is! Fogd, itt a fegyver! CORRADO Ez árulás! Teljék be sorsom! GULNARA Ne rémíts! Vihar készül itt, nem érzed? Elveszejthet engem, s téged! Már a vérpad holnap reggel mindkettőnknek készen áll. Ah, jöjj, ne késsünk szökni innen! Ránk a parton bárka vár. No, jöjj, ó, jöjj, és szökj el innen vélem, széles tenger habja vár! CORRADO Hagyd, ez az Isten rendelése: ennyi volt, legyen most vége! GULNARA Ne késsünk szökni innen! CORRADO Puszta harc nekem az élet, Isten így üzent nekem. GULNARA Jöjj, ne késsünk szökni innen! Ránk a parton bárka vár. CORRADO Vert az átok lenn a Földön, ver az átok odafenn; átokvert az életem. GULNARA Jöjj, ne késs elszökni innen! CORRADO Hagyd, ez Isten rendelése! GULNARA Ne maradj! Ne maradj! Ne maradj! Szökj vélem innen! Bárka vár, a széles tenger nyitva áll. CORRADO Úgyis harc volt itt az élet, ver az átok itt a Földön, ver az átok odafenn. GULNARA No, jöjj, ne késsünk! Corrado Adj át a sorsnak! GULNARA No, jöjj, ne késsünk! CORRADO Adj át a sorsnak! GULNARA Szökj innen vélem! CORRADO Nem! GULNARA Szökj innen vélem! CORRADO Nem! GULNARA Szóval nem fogsz ma megszökni vélem? CORRADO Semmiképpen. GULNARA Talán visszarettensz - éppen te, hírhedt kalóz- a vértől? Lásd egy nőtől, hogy’ használd a tőröd! (Kezében a tőrrel elszalad) CORRADO Gulnara! (Mennydörgés, villámlás) Sújtson le villámod énrám! Isten, küldd le végre mennyköved! Ne várass! Ölj már meg, nékem nem kell az élet! (Lecsendesül a vihar, az ég lassan kivilágosodik.) Mégis élek. Még élek. (Gulnara jön, borzadva tekintget vissza, megtántorodva leroskad.) GULNARA Hát megvolt. Csak ennyi. Éppen fölkelni készült... vége már. CORRADO Te, Gulnara, megölted? GULNARA Már nem él. (Fölkel, s Corradohoz lép.) Az ég, a Föld, ha kárhoztat, te mégse borzadj tőlem, hisz’ én szerelmed vágytam csak, drága, miattad öltem! A sors örökre összefűz, jer, szökj el innen velem! Bár szíved el sose nyerjem, ám megmentlek én téged. CORRADO Most te miattam gyilkoltál, megtörte lelked, látom! Újra feléledt szívemben vad lelkifurdalásom. Elbánt a végzet énvelem, ám megsegít ma téged, s ha szívem nem adhattam néked, megváltom sorsod: örökre légy szabad! GULNARA Jer vélem, megmenthetlek majd! CORRADO Megváltom a sorsod: légy szabad! GULNARA Hogy szökünk, hogy szökünk, hogy szökünk, hogy elszöksz vélem, add szavad! CORRADO Légy szabad! Légy szabad! Légy szabad, ma végre légy szabad! GULNARA Jer vélem, megmenthetlek majd! CORRADO Megváltom a sorsod: légy szabad! GULNARA Hogy szökünk, hogy szökünk, hogy szökünk, hogy elszöksz vélem, add szavad! CORRADO Légy szabad! Légy szabad! Légy szabad, ma végre légy szabad! GULNARA Szökj vélem! CORRADO Megváltom a sorsod: ma légy szabad! GULNARA Jer vélem, de add szavad! Tengerpart, akár az első képben. A vízen lehorgonyzott hajó. ZÁRÓ HÁRMAS MEDORA (a kalózokhoz) Szót se szóltok... Pedig zaklat benn egy kérdés. Meg kell, hogy tudjam. A párom... Hallgattok. Ó jaj! Hisz’ értem... Corrado, érzem, úgy van, érzem, már nem él. (De meglelem őt ma még... Már bennem jár a halál. Jobb lesz a sírban. Kinek kell az élet, hogyha szerelmem elzárja tőlem?) S Corrado, érzem, úgy van, érzem, már nem él! Ah! Nem! SZOLGALÁNYOK Nem szabad kétségbeesned, Medora! KALÓZOK (A tengert figyelve) Hajó! Oda nézz csak! De jóbarát, vagy ellen? Kikötni készül. Kétszer is jelez. Tán jóbarát. Ki tudja? Kit látok? Ez ő! MEDORA Hogy ő? KALÓZOK Corrado! Ma újra köztünk! MEDORA Mit tettem?! GULNARA, CORRADO Ah! Véget ér most a fájdalom, mily boldog, mily boldog pillanat! MEDORA Ah! Véget ér most a bánatom, mily boldog, mily boldog pillanat! SZOLGALÁNYOK Új fénybe vonja arcodat e vágyott, e drága pillanat. KALÓZOK Vár ránk a fényes győzelem, ha újra lát a had. MEDORA Jöjj, te boldog halál! CORRADO Halálra vársz? MEDORA Nézd az arcom! CORRADO Az égre! MEDORA Ez a lányka, ki sírva áll, ki vére? CORRADO Áldott jó lelket tisztelhetsz benne; érettem sorsát kockára tette. Szeidnek szolgált rabszolga sorban; felgyúlt a hárem, megmentém onnan. Sorsáért nékem hálás volt szívből, Corrad így menekült borzasztó végtől. Megszöktem véle. SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK Hős lelkű lányka. MEDORA Hálás a szívem. SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK Hős lelkű lányka. GULNARA Háládra méltó, hidd el, nem voltam! Más szándék vezetett, meg kell, hogy mondjam: önvádat érzek, bűnös volt vágyam; tettemnek okait fel kell, hogy tárjam. Tudd meg hát tőlem, ám el ne borzadj, szerelmem lángja csak érte ég! MEDORA Érte? Mit hallok?! GULNARA Vágyódva kértem, ám ő nem hajlott... MEDORA (Corradohoz) Ez így volt? Corrado, már végem! CORRADO Jaj, mit tettél, angyalom? MEDORA Azt hittem rólad, meghaltál... Túlélni ezt nem tudtam volna... Ne vádolj! CORRADO Ó, föld mélye, nyelj engem el! SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK Rázza a zokogás. Könnyeznünk kell. GULNARA Szememnek könnyét ki szárítja fel? MEDORA Corrado, kérlek, most jöjj közel! Engedd, hogy kebledre dőljek! Többet nem kérek tőled: hadd érjen így a halál! CORRADO Ó, meg ne halj, drága, míg élek, nem szabad magamra hagynod! GULNARA Nem teljesült be szerelmed, áldozat vagy, te drága! CORRADO Én így e sorsverte harcot nem bírom folytatni már! GULNARA Né légy kész bús halálra, téged a párod vár! CORRADO Ah, nem halhatsz meg! MEDORA Eltűnik már a fénysugár... CORRADO Én drága párom! MEDORA Nem látom arcod, szerelmem. CORRADO Én drága párom! MEDORA A mennyekbe szállva lelkem csak érted, csak érted mond forró imát. GULNARA Bűnbánatomnak könnyeit... CORRADO Én drága párom nézz reám! SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK Ó jaj, a könny itt nem segít! MEDORA Nem látlak, hívnak engem... GULNARA vidd fel az ég urához! CORRADO Én szólok, szerelmem, hallod, ... SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK Túl sok csapás hullt rá. MEDORA nem látlak, hívnak engem... GULNARA Te látod, mindent bánok. Kérjed bocsánatát! Kérjed bocsánatát! MEDORA Elszáll a lelkem... Érted, csak érted mondok imát! Imát... CORRADO Istentől rendelt párod! Hisz’ itt vagyok, ne menj, ne menj el hát! Ne menj el hát! SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK Hiába! Már a könny itt nem segít. GULNARA Bűnbánatomnak könnyeit... CORRADO Én drága párom nézz reám! SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK Ó jaj, a könny itt nem segít! MEDORA Nem látlak, hívnak engem... GULNARA vidd fel az ég urához! CORRADO Én szólok, szerelmem, hallod, ... SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK Túl sok csapás hullt rá. MEDORA nem látlak, hívnak engem... GULNARA Te látod, mindent bánok. Kérjed bocsánatát! Kérjed bocsánatát! MEDORA Elszáll a lelkem... Érted, csak érted mondok imát! Imát... CORRADO Istentől rendelt párod! Hisz’ itt vagyok, ne menj, ne menj el hát! Ne menj el hát! SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK Hiába! MEDORA Nem látlak többé! CORRADO Ne hagyj el engem! MEDORA Nem látlak többé! CORRADO Ne hagyj el engem! Medora, csak ne hagyj itt! Ó, ne hagyj itt! MEDORA Corrado, az Isten megáldjon! Megáldjon! GULNARA Te kérd nekem az égi úr bocsánatát! (Medora meghal Corrado karjai közt.) CORRADO Meghalt Medora! Az óceán vad árja nyeljen el! (A vízbe veti magát.) KALÓZOK Megállj, Corrado! Ne hagyd a vízbe fúlni, óvni kell! GULNARA Ó jaj! (Összerogy.) VÉGE