Pyotr Ilyich Tchaikovsky ANYEGIN (Blum Tamás fordítása nyomán) Első felvonás 1. kép (Kert teraszos házzal) TATJÁNA, OLGA Jól hallom még, mily búsan énekelt A csalogány a holdvilágos éjben, S a hajnal-ittas réten Oly lágyan, egyszerűen szól a pásztorsíp. LARINA Dalolnak ők, mint egykor én is. Ó, milyen régen eltűnt már az én dalom, Ó, milyen régen! DAJKA Fiatal lány volt akkor még! TATJÁNA, OLGA Az arcom ég, úgy hullik könnyem, Ha száll a dal a holdvilágos éjben. Egy ifjú szív, mely téged hív, Ó hallgasd énekét, nem hallod még? LARINA Rajongtam Richardsonért hajdan, Bár soha nem olvastam tőle! Hercegi rokonom, Aline, Akinek Moszkvában volt háza, Mesélt e könyvekről nekem. Ah, Grandison, ah, Richardson! DAJKA Emlékszem én is! Férjének menyasszonya volt ön akkor, Úgy kívánták otthon, de tudom, Akkoriban mást választott szíve szerint ön, Már mást szeretett a lelke mélyén! LARINA Egy fényes gárdatiszt volt, Bátor, elragadó hős! DAJKA Be nagyon régen is volt ez! LARINA Ó, milyen divatosan jártam, DAJKA Ahogyan illett! LARINA Finoman, új ruhában csak! És egyszerre csak kérőm akadt... DAJKA Meglett a szerencsétlen frigy, S hogy elfeledje szíve gyászát, Hogy megszeresse új családját, Larin úr idehozta önt, De megnyugodott szépen lassan, Istennek hála! LARINA Ó, hidd el, először csak sírtam, Azt lestem, hogyan szökjem el, De itt, sok gond és munka közt, Szép csöndben végre megnyugodtam! LARINA, DAJKA Nem boldogság, csak megszokás, Ez hát a bús vigasztalás! Ó így van ám, ó így van, így. LARINA Divat, virág, szerelmes versek, A díszes, előkelő ház, Oly régen eltűnt! DAJKA És a kislányt is már asszony-néven hívják S az egykor fényes dáma már... LARINA Ó! LARINA, DAJKA Kötényben, főkötőben jár, Nem boldogság, csak megszokás, Ez hát a bús vigasztalás! stb. LARINA Jó férjem óvott, ápolt engem, Úgy tisztelt és úgy bízott bennem! Nem boldogság... stb. DAJKA Hisz olyan jó ember volt mindig, Törődött önnel, ahogy illik! LARINA, DAJKA Nem boldogság stb. ELŐÉNEKES Ó, jaj, elfárasztja lábacskám ez a hosszú út! KÓRUS (Aratók kara) Bizony, fárasztja ez a hosszú út! ELŐÉNEKES Ó, jaj, meggörnyeszti hátacskám ez a súlyos rúd! KÓRUS Bizony, görnyeszti ez a súlyos rúd! És mégis szüntelen érzem szívem, szívem fájdalmát, Én szép szeretőm, soha nem találok rád! ELŐÉNEKES Ó, jaj, elfárasztja stb. KÓRUS Hosszú életet, örömet, Szívből kívánunk tenéked, Elhoztuk néked a koszorút, Kész van a munka, az aratás! Áldott a búzakalász! LARINA Ég hozott nálam! Szívem hálás, jó emberek, Most jókedvűen csengjen énekszó! KÓRUS Szívesen, asszonyunk, Hadd zengjen víg dalunk, Hej lányok, körbe álljunk, hadd szóljon! És szóljon ez a nóta ez a nóta! Ej haj, keskeny ez a palló, Rajta általmenni nem jó, Nóta, nóta, nóta, nóta, Rajta általmenni nem jó! Arra sétikál a Ványja, Rózsapiros az orcája, Nóta, nóta, nóta, nóta, Rózsapiros az orcája! Vígan szedegeti lábát, Fújja, fújja a dudáját, Nóta, nóta, nóta, nóta, Fújja, fújja, a dudáját. Csábít hívogató hangja, Jaj a lánynak, aki hallja! Nóta, nóta, nóta, nóta, Jaj a lánynak, aki hallja! Csak egy édes csókot kérek, Ej, ne aludjatok, szépek Nóta, nóta, nóta, nóta, Ej, ne aludjatok, szépek! Hol van Szása, hol vagy Mása, Hol a gyönyörű Natása?! Nóta, nóta, nóta, nóta, Hol a gyönyörű Natása?! Hol vagy Szása, hol a gyönyörű Natása? Hol vagy Szása, hol vagy Mása, Hol a gyönyörű Natása?! Hajlott Natasa a szóra, Eljött hát egy édes szóra, Nóta, nóta, nóta, nóta, Eljött hát egy édes szóra. Ej, ne haragudjál kincsem, Nékem cifra ruhám nincsen, Rongyos ingecském van rajtam, Ezt is két kezemmel varrtam, Nóta, nóta, nóta, nóta, Rongyos ingecském van rajtam, Azt is két kezemmel varrtam! Nóta, nóta, nóta, nóta, Ez a nóta, nóta, nóta! TATJÁNA Szívemhez szólott ez az édes dallam, Úgy repülnek a muzsikaszó bűvös szárnyán. El innen, el innen, messze el! OLGA Ah, Tánya, Tánya, te nem a földön élsz, Nem hasonlítasz rám, A muzsika engem csak táncra perdít! „Ej haj, keskeny ez a palló, Rajta általmenni nem jó!" A mélabúhoz semmi kedvem, Szívemben bánat sose jár. Nem andalgok a holdas kertben, Hogy jaj a gond, a baj ott végre rámtalál. De mit is sírjak, oly szép az élet, Míg bennem zsong az ifjúság, Nincs semmi gondom, boldogan élek, „Kis lányom", így hív a világ. Lásd, nagy csalódás engem sose ér És érzem, boldog élet vár rám: Szállok a jó reménység szárnyán, Mint könnyű áprilisi szél! A mélabúhoz stb. LARINA (Olgához) Én drága kicsi lányom, Te nyughatatlan kikeleti fecske, Most biztosan egy tánchoz volna kedved! Tán nem igaz? DAJKA Tanyusa! Ó, Tanyusa, szólj, mi bánt? Nem vagy tán beteg? TATJÁNA Nem, dada, nem bánt semmi! LARINA (Az aratókhoz) Ti kedveseim, köszönöm a nótát! Békével menjetek! Filipjevna, adj nekik bőségesen bort! Az Isten áldjon! KÓRUS Ég áldjon, Matuska! (Távoznak) OLGA Jaj, nézze mama, Tánya milyen sápadt! LARINA Hogyan? De úgy van kincsem, Rossz színben vagy! TATJÁNA Éppen úgy, mint máskor, Ne féltsen jó anyácskám! Olvasok egy könyvet, az dúlta fel szívem! LARINA Egy könyvtől elsápadni... TATJÁNA Higgyétek el, annyi érzés van e könyvben, Két ifjú szív nagy szenvedése, Csupa könny és sóhaj s én együtt érzek vélük, Együtt érzek vélük! LARINA Ejnye Tánya, bár voltam én is így, Egy szép könyv olykor megríkatott szívből, De jön az ébredés: majd meglátod, Nem ilyen regényhősök lesznek életedben, S ez jól van így! OLGA De az már még sincs jól, Hogy a vendégeket kiskötényben várja! Lenszkij majd gondol rólunk szépeket! Ej, hallom, kocsi zörög. Lenszkij jön! LARINA Biztosan ő az! TATJÁNA Nincs egyedül! LARINA Ki van vele még? DAJKA Jó asszonyom, itt van Lenszkij úrfi És még Anyegin úr is! TATJÁNA Ó, én megyek, szaladok. LARINA Csak maradj, Tánya! Rossz néven vennék... Jézusom, a főkötőm rosszul áll! OLGA (Larinához) No intézkedjék már! LARINA Hát jöjjenek csak be! LENSZKIJ Mesdames! Egy vendéget is hoztam, Fogadják szívesen! Ismerjék önök is, Anyegin szomszédom. ANYEGIN Örvendek szívből. LARINA Ah, mily öröm, mily tisztelet! Csak tessék, itt vannak lányaim. ANYEGIN Szívem hálás, hölgyeim! LARINA Ott benn tán hűvösebb, Bár ahol jobban tetszik, Vagy talán maradjunk csak itt künn. Ó, kérem, csak semmi szertartás, Éppúgy, mint otthon, én drága szomszéduraim! LENSZKIJ Mily jó is itt, Úgy szeretem e békés, Otthonos kis kertet, E háznak csöndjét! LARINA Mily kedves, de higgyék el, A háztartással annyi baj van! Majd később visszatérek. Jó mulatást! ANYEGIN (Lenszkijhez) De mondjad hát, melyik Tatjána? Szeretném tudni végre már! És neked az a másik tetszik? Ha költő lennék, Nekem Tatjána jobban tetszenék, Mert Olga arcán nincsen szív, Hideg, mint Van Dyck Madonnája! Nincs rajta semmi szenvedély, Szép kerek arcán semmi fény, A holdvilág is így süt csak az éjben! Hát mégis inkább az a másik, Ő tetszik inkább nékem! TATJÁNA Itt van a perc, mit várva vártam, Most végre eljött, itt van hát! Csak ő volt boldogító vágyam, Az álom most valóra vált. Ó, mennyit ábrándoztam róla, Így fordul hát a sorsom jóra, Most itt van hát a szerelem, Oly boldog lesz az életem! OLGA Ez lesz a faluban majd a nagy újság, E hirtelen látogatás! Talán e külföldet járt úrról Már hallható is egy és más. Eltérnek majd a vélemények, Bár hallanám, hogy mit beszélnek! Nem tudnak semmit azt hiszem! De Tányát mind férjhez adná szívesen. LENSZKIJ Ő az, aki oly búsan néz, Szomorú fény csillan az arcán. Igen. Hidd el barátom, Víz és szikla, a vers és próza, jég és szikra, Nem annyira különböző, Mint nékem Tánya és ő. A víz és szikla vagy a jég és a szikra, Vers és a próza nincs olyan különböző, Mint nékem Tánya és ő! Nem álom, nem álom ez, hogy újra látom, Olga! OLGA Hisz tegnap este volt itt, úgy hiszem. LENSZKIJ Ó, igen, de higgye, kérem, Régen volt már tegnap este, Az a múlté! OLGA Múlté! Egy nap mégse nagy idő, Az csak semmiség! LENSZKIJ Mi önnek perc csupán, szerelmemnek ezer év. ANYEGIN (Tatjánához) Úgy gondolom, fárasztja önt az unalom, És társaság sincs, Szép itt de minden olyan távol... És azt hiszem, Nincs semmi alkalom szórakozni néha. TATJÁNA Társaim a könyvek. ANYEGIN Úgy van, az táplálja a szívet, lelket. Hasznosak a könyvek, De hát az olvasás még nem az élet! TATJÁNA És szoktam lenn a kertben álmodozni. ANYEGIN És milyen álmot álmodik? TATJÁNA A merengés a legjobb vigasz, Mely gyermekkortól elkísért. ANYEGIN Látom, az élet önnek csupa ábránd És ilyen voltam én is tán. LENSZKIJ Úgy imádom, Úgy imádom, Olga, Ahogy egy költő fékevesztett szíve képes! Oly forró tűzzel, lángolón, Még mindig ugyanaz az álmom, Még mindig, mindig önhöz vágyom S a bánat ugyanaz, mi volt. Már gyermekkorban rabod lettem, Bár nem tudtam, hogy mi a vágy! Mint pajkos, angyali kis gyermek, Még most is úgy emlékszem rád. A tölgyfa lombja alatt látlak, Én voltam mindig játszótársad! Ó, Úgy imádlak én, úgy imádlak én, Ahogy csak egy költő forró szíve képes. Fényes csillagom vagy nékem, Boldogságom, üdvösségem, Drága, mint a szemem fénye! Lásd, a szenvedély, Ez a szenvedély örökre összefűz És el nem választ semmi már, Sem szenvedély, sem bús halál, Már semmi meg nem józanít e vágytól, Mely szívemben érted ég! OLGA Itt nevelkedtünk, te meg én, És lásd, felnőttünk szépecskén, Csak emlékezz, mint gyermek még, Már néked szánták szívem rég, Néked, oly rég! LENSZKIJ Szívem érted ég, szívem érted ég, Úgy ég, úgy ég! LARINA Itt vagytok hát! De merre sétál Tánya? DAJKA A tó partjához ment a másik úrral, De hívom őt is mindjárt. LARINA Jól van, hívjad csak! Remélem, ízlik majd, Mit készítettem, Kis felfrissítés jól esik. Ha tetszik, már készen van! LENSZKIJ Csak tessék, kérem. ANYEGIN Nagybátyám derék ember volt, Egyszerre csak ágynak dőlt szegény, Bogara lett, hogy dédelgessék. Mellette virrasztottam én, Unalmas volt az szörnyen nékem. Csak ültem ott az ócska székben, Sem nappalom, sem éjjelem, Míg végre elhunyt csendesen. DAJKA Édes galambom, Lehajtott fővel Mily szégyenlősen, Szemlesütve sétálsz! Tán túl szerény vagy! Vagy talán Megtetszett néked ez az Ismeretlen vendég? 2. kép (Tatjána szobája) DAJKA No, sokat járt a szám, Most aludj szépen, Hajnalban fölkeltelek a szentmiséhez, Szép álmokat! TATJÁNA Nem alszom úgysem! Itt oly fülledt, Nyisd ki kérlek, És ülj ide. DAJKA Tanyusa, mondd mi lelt? TATJÁNA Ne kérdezz, csak mondj egy régi szép mesét! DAJKA De miről, Tánya? Réges-régen Még én is elbámultam tündérmeséken, Tudtam sok szép regét, Szellemek, hősük énekét, De látod, mindet elfeledtem, Már ostobácska lettem. Várj, „egy régi várkastélyban élt", Nem így van! TATJÁNA Mesélj arról nékem, Amikor gyermek voltál még, Hogy kit szerettél, azt meséld! DAJKA Mit mondasz Tánya? Isten mentsen! Nem tudtam, mi a szerelem, Sosem volt nékem kedvesem, Hisz elkergettek volna menten! TATJÁNA De egyszer mégis férjhez adtak? DAJKA Isten úgy rendelé, Bár nem voltam tizenhárom éves csak, Vanyuska még fiatalabb, Eljött a házasító néne, Megegyezett édesapám, Áldását adta énreám, Én persze megijedtem szörnyen. Díszesen öltöztettek fel És a templomba sírva vittek el. És mások otthonában éltem... Hiszen te nem figyeltél rám! TATJÁNA Ó, sajnálj engem, hisz a bánat Gyötri a lelkem, csak sírnék éjjel-nappal, Bárcsak szívem végre meghasadna! DAJKA Kis gyermekem, csak nem vagy beteg? Jaj, édes Jézus, el ne hagyd! Hintsed be szentelt vízzel, ki, galambom, a fejedet... TATJÁNA Nem éget láz hogy mondjam el csak, De szerelem... Ó, hagyj magamra! Úgy gyötör a szerelem! DAJKA Szerelem? TATJÁNA Ne kérdezz, hagyj magamra most! Adj, dada, papirost és tollat, Az asztalt is, elalszom aztán, Menj hát! DAJKA Nyugalmas jó éjt, Tánya! (Távozik) TATJÁNA Ha jő a pusztulás; nem félek, Vakító fénnyel hív az élet, Mit nem ismertem soha még, Bennem a vágyak tüze ég! Átjárja testemet a mámor, Úgy hajszol, kényszerít a vágy Tovább, tovább, ó el ne szállj, Én édes álmom, el ne szállj, Ó, édes álomkép, csak el ne szállj! (Írni kezd, majd abbahagyja) Nem, nem jó így, hadd kezdjem újra! (Széttépi a levelet) Mily különös, úgy remegek, Mit írjak, nem tudom! Írok tehát, ön mindent tudjon, Mást ugyan mit is tehetek? Ó, csak ne megvetéssel sújtson, Egyebet nem remélhetek. Ám, hogyha szenvedésem látja, Úgy engem nem taszíthat el, Bár szívem mást nem érdemel. Ha elrejthetném szívem titkát! Ó, higgye, bárcsak senki Ne tudja e szégyent sohasem, sohasem! (Félreteszi a levelet) Ó, hányszor megfogadtam szentül, Hogy féken tartom lángoló szerelmem! De jaj, hogy tudjak győzni lázas szívemen?! Hadd jöjjön hát, aminek jönni kell, Nem őrzöm titkomat, Feltárok néki mindent! (Ír) Mi hozta önt, amikor jött felém? E csöndes, elhagyatott házba! Nem tudtam eddig soha én, Mily kínzó láz az élet láza! Mint félénk, elhagyatott lányka, Ha várnék most gyógyulást? S talán lett volna egyszer majd egy társam, Hűbb hitves nem lett volna nálam, Kisfiam is lett volna tán. De nem! Másé, ó, hogy lehetnék?! Néked szánt engem már az ég, Ott fönn a sorsom eldöntötték. Lelkem, az örökké tiéd! Tudtam, hogy megtalállak végre, A szívem súgta ezt nekem, Hogy jössz és elvezetsz a fénybe, Az angyalok küldtek énnekem. Álmomban megjelentél százszor, Oly kedves voltál akkor már: Arcod mint égő napsugár És hangod hallgattam, ó hányszor! De nem, nem álom volt ez már! Jöttél felém s én rád ismertem, Elsápadt arcom, megremegtem És szívem így beszélt: Ő az! Ő az! Hisz itt voltál már gondolatban Sok hosszú lázas éjen át, Te vittél kézenfogva engem, Amikor imádkozni mentem Az úton át. Úgy tűnik, mindig látlak téged, Ott érzem a félhományban képed, Mint gyámolító hű barát. Úgy jössz, hogy visszaadd egy szívnek, Mely forró lánggal szeret téged, A jóreménység sugarát! Jótévő angyalom vagy nékem, Vagy tán mint kísértő jössz értem? E szörnyű kételyt oszlasd szét! Talán csak álomképet láttam, Mindez csak tünde semmiség? Egy ábránd volt csupán, mit vártam? Így, így legyen, hadd nyújtsam át Az eljövendő sorsom néked, Ó, el ne űzz, úgy várok rád, Ím térdenállva sírva kérlek, sírva kérlek! Az élet egyedül csak gyász, Ó, láttad, oly társtalanul élek! Hisz soha senki meg nem értett, Így vártam én a pusztulást. Jöjj el, én szabadítóm már, vigyél el engem! A szívem orvoslásra vár, Vagy űzd e terhes álmot szét, Jöjjön a szenvedés, Hogyha oly súlyos volt a vétkem! Megírtam! Átolvassam még? Megöl a szégyen, jaj úgy félek! De szentül bízom benne, el nem árul ő, Jöjjön a végzet! Ó, itt a hajnal, Felébredt már az áldott napsugár! A pásztor sípja, nyugodt a táj!... Csak én nem, én nem! DAJKA Jó reggelt, kisleány! Kelj fel! Már készen vagy ilyen jókor reggel? Ó, te kis hajnali madár! Hát mégis egészséges vagy? Úgy féltettelek tegnap este téged, Nincs semmi baj, most látom már. Oly szép vagy, mint egy rózsaszál! TATJÁNA Ó, drága, tedd meg hát, mit kérek! DAJKA Már hogyne tenném?! Mit kívánsz? TATJÁNA Ne gondolj kérlek semmi rosszra... Hisz érted... Kérlek tedd meg hát! DAJKA Meglesz, az Isten látja lelkem. TATJÁNA Nos hát, küldd unokádat titkon E levéllel Anye... az úrhoz A szomszédba, de ne szóljon egy szót, És ne is kérjen választ, És hogy ki küldte, azt se mondja meg. DAJKA Nem értem, kihez küldjem hát? Úgy látszik, meghibbant az eszem, Hisz annyi szomszéd lakik itt, És honnan tudjam, ez melyik? Nos kinek, mondd, kinek küldjem el? TATJÁNA Érts meg már végre engem, dada! DAJKA Nem voltam mindig ilyen vén, De végül elmúltak az évek És ilyen buta lettem én! Nem így volt, nem így volt, Ha egyet szólt a gazdám. TATJÁNA Ó, kérlek, fejezd be már végre, Hogy megértsél, sok ész nem kell! A levelemet, kérlek, küldjed el! DAJKA No jól van, jól van, jót van. TATJÁNA Ó, kérlek, levelemet küldjed el Anyeginnek, Anyeginnek, nos hát, Anyegin úrhoz Küldd el ezt az írást! DAJKA Ne haragudjál, gyermekem, De lassú lett az én eszem! No, így már értem, most tudom már. Jó, csak ne haragudjál, gyermekem, De lassú lett az én eszem. Jaj Tánya, mért sápadsz el újra'? TATJÁNA Nem, dada, hidd el, semmiség, Küldd el a levelet ma még! 3. kép (Larina kertjének egyik része. A bokrok közt eperszedő lányok.) KÓRUS Szép violák, kedvesek, Lányok, ide jöjjetek! Kék nefelejts, rózsaszál, Úgy szállj, mint a lepke száll, Énekeljünk szép nótát, Tovaszálljon víg dalunk, Vígan énekeljünk, Benneteket nótánkkal, Jó legények, elcsalunk. De ha jöttök, elfutunk, Sűrű lomb közt elbújunk! Piros málna jó étel, Nyakon öntünk levével! Szamócával, szederrel, Frissen szedett eperrel! Lányok közt hát jól vigyázz, Ki ne lesd a táncukat! Rajta vesztesz, póruljársz, Szép violák, kedvesek stb. TATJÁNA Itt jön ő, Anyegin! Nagy Isten, nagy Isten! És mit gondol majd, mit mond nekem? Jaj mért nem győztem fájó, megsebzett szívemen?! És lázadó véremen? Amikor levelemet írtam! Én jól tudom, kinevet engem, Szívemet úgysem érti meg, Nem érti meg, hisz nem szeret! Én Istenem! Ó, szánj meg engem És légy vélem! Most jön... már hallom..., Biztosan ő, igen, ő! ANYEGIN Ön írt ma nekem, ne mentse magát! És én megismertem szíve rejtett titkát. Ily tiszta érzések oly ritkák! Őszinte lelkét tisztelem, E pár sor feltámasztja bennem is A régi elfásult lelket, Nékem is mértékem lesz ez, Őszintesége kötelez! Elmondok mindent nyíltan önnek, Szóljon a józan ész szava, S ítéljen aztán önmaga! TATJÁNA Ó, Isten! Milyen bántó, milyen fájó! ANYEGIN Hogy élnék természetem ellen? Rossz férj és apa lennék én! Szenvedne nyughatatlan lelkem Egy csöndes otthon lágy ölén. Mégis, ha egyszer nősülnék, Más lányra sose gondolnék! Lásson egy szerencsétlent bennem, Hisz oly sivár az életem! Ne hívjon maga mellé engem, Szép lelke tőlem idegen. Úgy érzem én, ó, higgyen benne, E házasság kínlódás lenne! Tán imádnám pár évig önt, Egy múló érzés mégsem dönt! Bár képzelt rózsák ékesítik, Hymennek lánca rabbilincs, S az ily rabságnak vége nincs! Az ábránd nem tér többé vissza, Ó nem tér vissza a szívbe soha, sohasem! Érzésem ön iránt oly tiszta, Húgomnak tartom, Vagy tán még több is énnekem, Tán több nekem, ki tudja, több nekem! Mit mondok, ó, ne értse félre, De múlandó egy lány szeszélye, Csak ábránd, csak ábránd, mit kíván a szív! Tanuljon győzni önmagán, Ez, higgye, hasznos, jó tanács, S nem éri újabb csalódás. Második felvonás 1. kép (Terem Larina házában) KÓRUS Nem vártuk ezt, az ezredzenekar eljött, És fújják nékünk most a tánchoz a zenét! Már régen volt, már régen volt Ily elegáns estély. Előkelő, jó társaság, Brávó, nem vártunk ennyit, Pompás fényűzés, szép, díszes estély. Ritkaság nekünk ily ragyogó ünnep, Jól esik néha egy kis mulatás! Már csak egy vadászat ér ennél többet, Nincsen oly felséges szórakozás! Mind csak a rétet, az erdőket járja, Ha estére megjön, adj'Istent se mond. Oly fáradt, hogy rögtön lefekszik az ágyba S az asszonyra marad a munka, a gond! Ah, Trifon Petrovics, Ez kiváló ötlet és szívünkből köszönjük. KAPITÁNY Hölgyeim, egy szóra sem méltó! KÓRUS Hát táncoljunk, táncoljunk! KAPITÁNY Hisz látják, a tánchoz oly nagy kedvem van! KÓRUS Nézzétek, nézzétek, Hogy táncolnak együtt! Már ideje lenne... Megkéri őt! Ó, szegény kis Tánya, Ha hozzá fog menni, Majd később megbánja! Nagy kártyás az úr! De szörnyű ember, kezet nem csókol, Párbajhős és öntelt fráter, Szabadkőműves, korhely, kéjenc, Kannaszámra issza a bort! ANYEGIN Ezt jól megkaptam! Sok ostoba, Megvénült vidéki pletykafészek! De hát úgy kellett nékem! Mért jöttem - nem tudom - e rémes bálba el? Miért? Te hoztál el, No vigyázz, Lenszkij, megfizetek, Olgának udvarolok, Féltékeny lesz kicsit a költő! (Olgához) Szép hölgyem, szabad lesz? LENSZKIJ De hiszen nekem ígérte! ANYEGIN Az tévedés lehet! (Táncolni kezd Olgával) LENSZKIJ Ez érthetetlen, tán rosszul látok, Olga! Ó, mi van velem? KÓRUS Fényes estély, Nem vártuk ezt, Nagyszerű az ünnep, És jó a társaság! Egy ilyen hatalmas torta, Hát jó étvágyat, meg kell enni, Ízlik majd! Brávó, brávó, nem vártunk ennyit, Pompás fényűzés, szép fényes estély, Tán nem volt még oly pompa! Csak fény és dísz és pompa! Szól a tánchoz tánczene, Egy bálhoz még mi kellene?! Szép és díszes és fényes és pompás, Hát éljen a vidám tánczene, Díszes ünnep, fény és pompa! LENSZKIJ Nem érdemeltem öntől ezt a hűtlenséget, Ah Olga! Miért büntet engem így? Mit tettem én? OLGA Mit kérdez, Lenszkij? Semmit sem értek így! LENSZKIJ Ön vígan járja a valcert és táncosa mindig Anyegin, S velem nem táncol, akárhogy kérem! OLGA Vlagyimir, sose aggódj! Haragra, hidd el, nincs okod! LENSZKIJ Mit? Azt mondod, hogy nincs? Tán mosolyogva, szép csendben nézzem azt, Amikor összebújva nevetgéltek ott S te kacérkodsz is véle, és fogta kezedet! Jól láttam én! OLGA Hidd el nekem, hogy semmiség, Féltékenykedned nem kell, Egy pár szót szólt csupán, Oly kedves ő! LENSZKIJ Kedves, ő? Ah, Olga, nem szeretsz te engem! OLGA Be furcsa vagy ma! LENSZKIJ Nem szeretsz már engem! Táncolsz-e egy cotillont vélem? ANYEGIN Sajnos, nem, Már egyszer elígérte nékem! OLGA Meg is tartom, kérem, Ez a büntetésed, mert gyanakodtál! LENSZKIJ Olga! OLGA Jól van így! De nézze, erre hozzák már Monsieur Triquet-t! ANYEGIN Ki az? OLGA Egy francia, Harlikovnál lakik. KÓRUS Monsieur Triquet, monsieur Triquet, Chantez de grace un couplet! TRIQUET Kuplé az lenni nálam itt, De merre van kis Mademoiselle? Én addig nem éneklek el! Cur le couplet est fait pour elle! KÓRUS Itt van épp, itt van épp! TRIQUET Ahá! Voilá, a bálkirálynő is! Mesdames! Én most elkezdené, Ne zavarjanak, szil vu plé! A cette féte conviés De celle dont le jour est fété Contemplons le charme et la beauté. Son aspect doux et enchanteur Répand sur nous tous sa lueur, De la voir quel plaisir, quel bonheur, Brillez, brillez bon jours, belle Tatiana! Brillez, brillez bon jours, belle Tatiana! Kívánok osszü életet, Nem lenni soasem beteg, Ne zsötörje soa ünalom, Ész ogya lenni naty bonheur, Ne felejts votre serviteur, Kérni ezt én tőled e napon! Ed rózsa, ed bimbó nem oly szép, Mint Tatijána! KÓRUS Brávó, brávó, brávó, monsieur Triquet! E dalocska oly édes, S mily bájos hangon énekelt! KAPITÁNY Messieurs, Mesdames! Most álljunk helyre, kérem, Hogy kezdhessük a cotillont! Nos, rajta hát! ANYEGIN Te mért nem táncolsz, Lenszkij, Olyan búskomoran állsz itt, Szólj, mi lelt? LENSZKIJ Mi lelt? Semmi sem, csak megcsodáltalak, Nincs több ily jóbarátom! ANYEGIN Ejnye már, Csakugyan szépen válaszoltál s bölcsen. Csakhogy te mérges vagy! LENSZKIJ Én mérges? Szó se róla, Azt néztem, hogy egy nagyvilági úr A nőkhöz hogyan ért, s a tiszta szíveket Hogy tudja néhány szép szóval elcsavarni. Látom, neked túl kevés Tatjána szíve, S ahogy jóbaráthoz illő, Olga következik most, Hogy őt is tönkre tedd, Hogy kacagj rajta majd azután Férfi becsületből! ANYEGIN Mit? Te nem vagy észnél! LENSZKIJ Kiváló! Még sértegetsz is engem! Még hogy én nem vagyok észnél! Azt hiszed? KÓRUS Hát itt mi van? Mi az újság? LENSZKIJ Anyegin! Ön nem barátom már! Én önt e perctől örökre elfelejtem! Én most, én önt megvetem! KÓRUS Mily váratlan meglepetés! Tán komolyra is fordul végül! Ily gyorsan összevesztek volna! ANYEGIN Hallgass rám, Lenszkij, hidd el, nincs rá okod, Kár volt ily nagy lármáért, hisz minden ember ránk néz! De hidd el, nőcsábító nem vagyok, Okom sincs rá, hogy ilyet tegyek véled. LENSZKIJ S a titkos kézszorítás mit jelent? Mit súgtál neki? Hisz láttam, hogy elpirult! Nos, mit beszéltél, mondd meg! ANYEGIN Ó, hallgass, elég ebből, bámulnak minket! LENSZKIJ Az nem érdekel! Ön sértegetni mert, És tudja meg, e sértés vért kíván! KÓRUS Mi történt? De mondják, hogyan történt? LENSZKIJ Hallják, elmondom én: Engem Anyegin úrnak különös eljárása sértett! Megkértem őt, hogy tisztázza, De nem volt hajlandó. Ezért őt kihívtam! LARINA Nagy Isten, éppen nálam, Éppen nálam, itt a házban! LENSZKIJ Itt e házban! Itt e házban, Hol mint gyermek oly boldogan éltem, Nékem ez volt a tündérvilág! Itt e házban, hol gyönyörű szépen Kigyúlt bennem bennem a szerelmi láng! De az élet nem regény, nem játék, Az én világom egészen más, Mit egy baráttól hiába várnék, Lám a becsület hazug csalás! Igen, a becsület nála csak álnok csalás! ANYEGIN Hibáztam én, belátom én, Kár volt ezt tennem, milyen kár! Szeretik egymást szívből, Nem kellett volna ilyen tréfát űznöm! Oly közel állott énhozzám, Ó mért nem voltam sokkal okosabb! Mint rossz kölyök, úgy viselkedtem És nem mint férfi és barát. TATJÁNA Idegen nékem, ezt nem értem, Mit tett véle Anyegin rosszat? Félek, hogy ne hozzon őrá semmi bajt! Szívem keserű kínlódás marja És az iszonyú félelem, jaj, Mint szörnyű, súlyos kéz, Úgy összezúzza lelkem! KÓRUS Árva Lenszkij! Szívből szánom őt! LARINA, OLGA Félek, a fényes báli estét Véres párbaj követi holnap. ANYEGIN Úgy bánom ezt a gonosz tréfát! LENSZKIJ S kinek arcán a tisztaság lángol, Szentnek néztem e bűbájos lányt, Most már látom, így tisztelni kár volt, Hisz a lelke nem oly tiszta, mint arcán a láng! TATJÁNA Ó, elpusztulok, nem, ez nem lehet, A szívem mondja ezt, De szenvedésem tűröm némán, A halál is kedves lesz nékem, Ha látom az arcát, ha hallom a hangját! Sorsom tűröm némán, szótlanul, Nem kell már az élet, csak véle, Hát inkább csak jöjjön a halál, Ó, elpusztulok, nem, ez nem lehet, Hát inkább csak jöjjön a halál! OLGA, LARINA, KÓRUS Oly heves ám a férfi szív, Vita és verekedés nélkül Meg sem tudnak talán lenni. Harcias ifjúság verekedés nélkül Meg se tudna lenni tán! E szörnyű féltékenység bűnös, De engem nem érhetett semmilyen vád, Nagy Isten, jaj, mi lesz a vége! Már nem lesz köztük sose béke, Heves mind az ifjú szív, Ah, ifjú szív könnyen kigyúl! Égy szóért már mérges és kész van a botrány Vagy kardra, vagy késre, de hullik a vére! Ez szörnyű! LENSZKIJ Ó, nem terhel téged semmi vád, Nem vagy bűnös, én drágám, Csak ő volt az aljas, Őt érje a bosszú, őt várja a sorsa! Nem vagy bűnös, te angyal! Ő volt az aljas csábító! De én majd megmentelek tőle! Nem tűröm el, hogy a megrontó hévvel, sóhajjal és bókkal fiatal szíved megzavarja, hogy a megvetés mérges fullánkja megrontsa a virágszálat, hogy két alig nyílt virágot, hajnali bimbót elhervasszon! Ó, áruló, ó becstelen, ó csábító! ANYEGIN Kár volt ezt tennem, milyen kár! Oly szépen összeillenek, Oly közel állott Lenszkij hozzám, Belátok mindent már, de késő! Oly kár volt tennem, milyen kár! Úgy bánt a lelkiismeret! Úgy viselkedtem, mint egy éretlen gyermek, Belátom, mit tettem, nem helyes, Belátom, én szívből belátom, Mit tettem, nem helyes, de késő már! Kár volt ezt tennem, milyen kár, Oly szépen összeillenek! Így mégsem tűrhetem azt el, S kiállok véle férfimódra holnap. KÓRUS Szép volt a bál és ez lett a vége! Nem bírják el a csöndet ők! Ó, ifjúság, nem bírják a csöndet! Ó, ifjúság, mily hevesek mind, párbajoznak verekednek mind! Szép volt a bál, ez lett a vége, S ki tudja, párbaj lesz tán holnap! ANYEGIN Nos, rendelkezzék ön, kiállok! Értettem a szót, ön megbolondult, Épp ezért jót fog tenni egy kis lecke! LENSZKIJ Jól van, majd holnap a leckét felmondhatom önnek! Én bolond vagyok, jó, De ön... Ön egy aljas szoknyavadász! ANYEGIN Hallgasson kérem, vagy megölöm máris! KÓRUS Ne hagyjuk ezt, ily véres botrányt ne tűrjünk! Ez szörnyű, ez ocsmány, Ne tűrjük, ne hagyjuk! De kérem, ez rémes, e házban ily botrány! Ne hagyjuk, béküljenek össze végre, Kérem az égre! OLGA Vlagyimir, sírva kérlek, csillapodjál! LENSZKIJ Ah, Olga, Olga, nem látlak már! 2. kép (Téli táj) ZARECKIJ Nos, mi lesz? Úgy látszik, az ellenfél el sem jön már! LENSZKIJ Nem maradhat el. ZARECKIJ Hát akkor viszont nagyon furcsa tőle, Hogy nincs még itt: hét óra van! Már azt hittem, hogy várni fog. LENSZKIJ Hová, hová tűnt el a tavasz napja, Ki mondja meg, hogy merre szállt? Sorsunkat sűrű fátyol rejti, Nem láthat által azon senki, De bármit hoz majd énnekem, Oly mindegy, elér végzetem. Ha szívem sebzi meg a golyó Vagy fejem mellett messze száll, Nem bánom élet vagy halál! (Kis pont csupán a földi ember) Áldom a napot, hogyha kél, S áldom, ha nyugszik, s jő az éj. A hajnal csillagát az égen Felváltja majd a napsugár, De addig én már lenn a mélyben Fogok talán pihenni már. S emlékem hullámvölgybe zárja A Léthe halálszínű árja És minden elfelejt, csak te nem, Olga! Emlékezz rám, te csodálatos lány! A síromnál így szóljon ajkad: Itt nyugszik, szeretett, míg élt, Értem a haláltól sem félt, És most e néma sírban hamvad. Ah, Olga, hogy szeretlek téged, Csak néked szenteltem, csak néked E gyászos élet minden percét! Ó, Olga, imádtalak én! Én kedvesem, te mindenem, Ó, jöjj felém, a férjed lennék én! Bár lennél nőm s a férjed én! Ó, jöjj, ó, jöjj, a férjed lennék én! Hová, hová stb. ZARECKIJ Ott jönnek márt De kivel van Anyegin? Nem ismerem. ANYEGIN Elnézésüket kérem, késtem egynéhány percet! ZARECKIJ De kérem! Segédje ki lesz? Mert nemde klasszikus az elv, A párbaj-kódex előírja, Szükséges betartani híven a szabályt, Az szinte már művészet, nemcsak holmi játék, Így hagyták őseink miránk. ANYEGIN Látom, ön tudja a szabályt, Segédem, ő, íme monsieur Gillot! Bár neve nem valami fényes, De múltja mindig tiszta volt. Mint inas, nincsen néki párja, Remélem, nem lesz kifogása. (Lenszkijhez) Nos, kezdjük-e? LENSZKIJ Hát kérem, kezdjük! LENSZKIJ, ANYEGIN Hogyan? Mi ellenségek lennénk? Vérünk tán szomjúságot olt? Hisz nemrég köztünk minden emlék, Vagy játék, két barát dolga volt! Mint alvajárók állunk itt most, Két őrült, eszeveszett gyilkos, Az maradt örökségül ránk, Egy perc, s hogy élünk, az se biztos, Ó, jobb volna felnevetni még! Jobb volna nem ontani vért! Szeretni egymást, ahogy régen! Nem, nem, nem, nem! ZARECKIJ No tessék, rajta! (Hármat tapsol) (Anyegin lő, Lenszkij elejti a pisztolyt és összeesik, Zareckij hozzá fut) ANYEGIN (Lenszkijhez rohan) Meghalt!? ZARECKIJ Meghalt! Harmadik felvonás 1. kép (Bálterem Gremin herceg palotájában) ANYEGIN Mily unalmas itt! Nagyvilági fényűzés és pompa, Nem gyógyítja az sem a lomha, rút magányt. Én meggyilkoltam legjobb társam S most múlik sok-sok szürke év, Nem múltam huszonhat se még, Nincs semmi tervem, semmi vágyam, Sem asszony, sem egy jó barát, S a magány tétlenségbe zárt! Nem volt már maradásom többet, És vittem lelkem bánatát, Láttam sok ismeretlen földet, Az úttól vártam gyógyulást. Elkergetett a rémes emlék A faluból, hol éltem nemrég, Bármerre mentem, csak egy árny, Egy halott arca nézett rám! Hát mentem hosszú kóbor útra, Nem néztem semmiféle célt, De hát csak itt is utolért az unalom S itt vagyok újra! Minden a régi, ami vár: Megjöttem, minden éjjel bál! KÓRUS Gremina hercegnő ott, nézzed, ó, nézzed! (Tatjána megjelenik) Nem látom őt... Az ott, csak nézzed! Ki most az asztalhoz leül. Közvetlen, kedves arcú hölgy! ANYEGIN Csak nem Tatjána?! Ő az, nem, hogyan? Isten háta mögött éltek s egyszerre itt, Ez nem lehet! S mily egyszerű, méltóságteljes, mint egy cárnő, E sok kimázolt asszony közt! TATJÁNA Ki ő, nem ismerik, Ki arra férjemmel áll? KÓRUS Egy furcsafickó, Úgy félbolondnak tartják őt. Sokáig úton volt, de most már visszatért, neve Anyegin! TATJÁNA Anyegin? KÓRUS Talán ismeri? TATJÁNA A szomszédom volt egyszer rég... (Ó, Isten, hogyan rejtsem el A szívem lázas lüktetését?!) ANYEGIN Hercegem, mondd, nem ismered Azt a rózsaszín fejdíszes hölgyet? A spanyol követtel beszél. GREMIN Hohó, te régen jártál erre És őt még nem is ismered? ANYEGIN Hát mondd, ki ő? GREMIN A hitvesem! ANYEGIN Megnősültél? Először hallom! S már régen? GREMIN Két éve lesz már. ANYEGIN S hogy hívják? GREMIN Larina Tatjána! Ismered tán? ANYEGIN Szomszédom volt! GREMIN Ha bármely korban jut is hozzánk, Szerelmünk új világot hoz ránk; Az ifjúnak, ki földi boldogságot Sosem kóstolt még, Éppúgy, mint annak, ki a sorstól edzve Megnyugodott rég. Anyegin, örvendj te is vélem! Most látom, érdemes volt élnem, Sok balga szenvedésemért Kárpótlást nyújtott most az ég! A szerelem gyógyító kútját Tatjána megmutatta boldogságom útját!... E hiú földön, melyen álnok És aljas lelkek harca dúl, Hol hivalkodnak cifra bábok, Hol rend és jog kudarcba fúl, Sok álszent nő, kit hajt a kéjvágy, Sok árva, jószándékú jobbágy, Sok hazug bók, mely hozzád ér, Mögötte cselszövés és vér, Hol nincsen igazság, sem lélek, Sok ocsmány, rút kegyeskedő, Sok önző, büszkén hordott fő, Mosolygó, sima nyelvű kémek. De ő oly tiszta fényben áll, Mint égi csillag sűrű éjben, Hogy azt kell hinnem néha már, Ily tiszta angyalok Csak fönn a mennyországban vannak! Ha bármely korban jut is hozzánk stb. Jöjj hát, és bemutatlak néki most! Drágám, hadd mutassam be néked Egy régi jó barátom, ő Anyegin. TATJÁNA Örvendek szívből. Ugye, mi láttuk egymást már? ANYEGIN Ott falun, igen, már rég. TATJÁNA S most honnan? Tán csak nem éppen onnan jő? ANYEGIN Ó, nem! Külföldön jártam, De visszatértem. TATJÁNA Régen már? ANYEGIN Ma reggel! TATJÁNA (Greminhez) Menjünk, úgy elfáradtam! (Grentin karján távozik) ANYEGIN Ez hát a régi kis Tatjána, Ki értem egykor annyit sírt, s mikor egy levelet is írt, Én válaszképpen szónokoltam, Nagyképű oktatásra fogtam, E kisleányt, akit én elvakultan Alig vettem észre! Nem vágyódtam én nő után S most milyen büszkén nézett rám! Úgy szédülök s nem tudom, miért? Láz járja át a lusta vért. S mi az, mi felkavarja lelkem? Tán bosszú, hiúság, vagy tán... Vagy tán egy új szerelmi láng? Ez hát a szerelem, az édes, Ez hát az ismeretlen boldog érzés! Ha jő a pusztulás, nem félek, Hisz csupa reménység az élet, Átjárja testemet a mámor, Úgy hajszol, kényszerít a vágy Tovább, tovább, ó el ne szállj, Én édes álmom, el ne szállj, Bűvös álom, ó el ne szállj, 2. kép (Fogadószoba Gremin herceg palotájában, Tatjána levelet tart a kezében) TATJÁNA Ó, keserű a sors, Ő újra itt van s utamba áll megint, mint kósza árnykép, Lángoló arcvonása mért is dúlta szét Megnyugvó szenvedélyem hamvadó tüzét?! Mintha csak újra az a régi lennék, És ismét lángol, újra él az édes emlék! (Anyegin megjelenik és térdreveti magát Tatjána előtt) De kérem, elég, álljon fel! Szólnom kell őszintén most önhöz. Anyegin, emlékszik-e még, Mikor egy kerti sétán sorsunk szétszakadt S én tűrtem némán és nem volt lelkemben harag? ANYEGIN Ó, kérem, könyörüljön rajtam! Bűn volt, mit tettem, s úgy megszenvedtem! TATJÁNA Anyegin, akkor minden más volt, Kis lányka voltam akkor még, Lelkem oly tiszta tűzzel lángolt, S gőgje úgy sújtott, mint a jég! Mit mondott ön? Feltárta nékem, Hogy nem lesz soha az én férjem; Egy lány, ki tiszta szívet nyújt, Ez nem volt önnek semmi új! Hangja oly gúnyos volt és bántó, Eltűrtem szótlanul, de önt ne érje vád, Akkor ön becsületes, egyenes volt hozzám, Férfias, igazságos volt. A fénytől, nagyvilágtól távol Egy félszeg kisleány ott önnek nem is tetszhetett! S mi történt? Egyszerre megváltoztam tán? Miért vett engem újra észre? Most mikor kiléptem a fényre? Tán a sok pompa, díszes bál, Vagy tán, mert nevem híres már S mert férjem tündökölt a harcban, Elhalmoz kegyével a cár? Vagy tán, mert gyorsan híre jár, Ha ön egy asszonyt foglyul ejtett, Egy szívet rabbilincsbe hajt S szégyenem lenne díja majd! ANYEGIN Ó, nagy Isten! Így hát még mindig azt gondolja rólam Hogy hazug ajkamon a szó, Mit mondtam, léha üres szólam, Amely csak csábításra jó? Ó, hogyha tudná, milyen rémes Így tűrni sok-sok éjen át, Az ész már fékezni sem képes, Mit forrón megkíván a vágy. Ím lássa, leborulnék sírva, Hogy lábát átölelhetném És elmondhassak önnek mindent, Mindent, amit csak érzek én! TATJÁNA Én sírok! ANYEGIN Higgye, nékem e könnycsepp E földön minden kincsnél drágább! TATJÁNA Ó! Boldogságunk nem volt távol, A vágyunk, az álmunk, ANYEGIN, TATJÁNA Ó, boldogságunk nem volt távol, Az álmunk, ó, nem volt távol! TATJÁNA Elszakított öntől most a sors! Nincs visszatérés, Én férjhez mentem, s íme, most én kérem önt, hagyjon engem! ANYEGIN Elhagyjam, elhagyjam? Ne lássam többé? Nem! Nem! Sorson önnel összefűz, Hisz látni vágyom minden léptét, A sóhaját, a mosolyát, Tündéri arcát, szeme fényét, Hogy értsem végre az ön tiszta, Fennkölt tökéletes lelkét, Hogy soha többé el ne hagyjam már! És hogyha egyszer lába előtt meghalhatnék, Először de boldog lennék! TATJÁNA Anyegin, önnek lelke nemes S dobog önben tiszta szív. ANYEGIN Elhagyni többet nem bírom! TATJÁNA Anyegin! Kérem önt az égre, Hagyjon el hát engem! ANYEGIN Irgalmat! TATJÁNA Ó, mért tagadjam, mit rejtegessem? Ah, imádom még! ANYEGIN Ó, drága szó, Ó, ez a bűvös szó csak álom! Te drágám, mindenem A kis Tányámat újra látom! TATJÁNA Nem! Nem! Nincsen többé visszaút! Döntött a sors, már másé lettem, E lélek már csak érte él. És mindörökké hű marad. ANYEGIN Ó, el ne hagyj, hisz szeretsz engem, S nem hagylak téged soha én! Mért küzdesz így a végcet ellen, Ezt írja sorsod, légy enyém! Istent csak mindig arra kérted, S most íme itt van, amit kérsz, Az Isten küldött engem érted, Hogy álljak melléd, amíg élsz! Ó, hagyd el hát e szörnyű házat, A szíved ég és hajt a vágyad, Az élet vár s a véred hajt, A boldogságot el ne hagyd! TATJÁNA Anyegin, nem rendít meg engem! A szívemen már más az úr, És hozzá mindig hű a lelkem! Az esküvésem szent nekem, Ó, érzem, szétszakítja lelkem, Gyötör e lázas, bűnös vágy, De győzni fog a tisztaság, És érzem és tudom és hiszem, szívem mindig hű marad! ANYEGIN Nem hagyhatsz el engem soha többé! Ó, jöjj hát vélem, hagyj el mindent, Ó, jöjj, a szíved ég és hajt a vágy! Ó, jöjj, hisz vár a boldogság! Ó, többé el ne hagyj, Hisz szeretsz engem, Ó, jöjj, a végzet nekem rendelt! Ez lett a te sorsod, légy enyém! TATJÁNA Elmegyek inkább! ANYEGIN Nem, ne menj el! TATJÁNA Ó, hagyjon! ANYEGIN Ó, nem hagylak többé már! TATJÁNA Nem, nem rendít meg engem! ANYEGIN Imádlak én, imádlak én! TATJÁNA Ó, kérlek, menj! ANYEGIN Imádlak én! TATJÁNA Távozz el hát! ANYEGIN Életem! Ó, kín, ó, gyász, nyomorult életem! VÉGE