Georg Friedrich Händel ATALANTA ATALANTA (szoprán) Árkádia hercegnője, Amarilli néven Meleagro szerelmese MELEAGRO (szoprán) Etólia királya, Tirsi néven Atalanta szerelmese IRENE (alt) pásztorlány, Aminta szerelmese AMINTA (tenor) pásztor, Irene szerelmese NICANDRO (basszus) Irene atyja, Meleagro bizalmasa MERKUR (basszus) NYITÁNY ELSŐ FELVONÁS I. jelenet Tágas mezők, néhány kunyhó, kétoldalt erdő, a háttérben hegyek. Meleagro, Tirsi álnéven Arioso MELEAGRO Drága erdők, édes árnyak megyek a kedvesem után! II. jelenet Aminta és Meleagro AMINTA Örökké csak keseregsz, ó, Tirsi? Ó, ha szerelemről van szó, nézz rám, és vigasztalódj valamelyest. Egy szép nimfáért égek, aki egy nap szerelmet esküdött nekem, aztán, bármennyire is esküdözött, mégsem tartotta be ígéretét. MELEAGRO Bárcsak vigaszt nyerhetnék fájdalmadból. Én is olyat szeretek, aki menekül előlem, és mégis imádom. III. jelenet Irene és az előbbiek IRENE (No nézd csak, Aminta! Cselhez kell folyamodnom...) Tirsi? Pásztorok? Hogyhogy csak így, fegyvertelenül? Rajta, szép Tirsi, rajta, ragadd meg sebet ütő dárdád; kövess, ó, kedves! (Amintához) És te, te hitvány, a henye szerelemmel, maradj csak itt a nimfákkal, (úgy tesz, mintha Tirsivel együtt el akarna menni) felkínálva nekik a szívedet. AMINTA Állj meg, te kegyetlen! És te, pásztor, tudd meg, hogy e nő az oka bajaimnak. IRENE Gyerünk, Tirsi! MELEAGRO Nem tehetem. IRENE Hát ilyen udvariatlan vagy? MELEAGRO Ő imád téged. IRENE (A csel nem sikerült: Tovább próbálkozom.) Ária MELEAGRO Hadd menjek egyedül, te meg maradj, ó, szépséges és bájos pásztorlányka, ezzel a kedves pásztorral. Ne teljen örömed abban, hogy sírni látod ezt a hűséges, nemes szívet. (da Capo) (el) IV. jelenet Irene, Aminta IRENE Hogy én veled maradjak? Ó, inkább... AMINTA Hallgass! Ne légy oly kegyetlen azzal, aki imád. IRENE Hazug vagy... AMINTA Ugyan, mivel bántottalak meg? Mondd, nem kértelek meg atyádtól? IRENE És velem együtt még legelőket, nyájakat is kértél. Ej! Nem volt elég az erényem, a szépségem? AMINTA Hallgass meg... IRENE Ha nem tudsz jobban szeretni, tanulj meg; s addig menj a bánatoddal! Megértetted? Ária AMINTA Ha abban leled örömöd, hogy meghalok, megyek, és meghalok, Irene, megyek, hogy örülhess, igen. De ne feledd, hogy holtomban is hűséges leszek kérlelhetetlenségedhez, hozzád, aki a szívem porrá zúztad. (da Capo) (el) V. jelenet Nicandro, Irene NICANDRO Miért vagy ilyen gondterhelt, leányom, most, hogy Aminta hamarosan mint asszonyát ölel keblére? IRENE Ó, drága atyám, ez igaz; de azt szeretném... NICANDRO Beszélj! IRENE Nem merek. NICANDRO Miért? IRENE Engedelmeskednem kell az atyai parancsnak. NICANDRO Akkor hát, nem szereted Amintát? IRENE Azt nem mondom... Jaj! Bocsásd meg pirulásom. Előbb még szeretném kipróbálni, hogy hű-e a szíve. Ária NICANDRO Tanuld meg, te hálátlan, hogy ne légy ily kegyetlen ahhoz, aki szerelmedet kéri. Őszintének mutatkozott, hangoztatta hűségét, És te még mindig kínozod. (da Capo) (el) VI. jelenet Irene IRENE Ó, sajnos, imádom a kedves Amintát, és csak állhatatosságáról akarok bizonyosságot szerezni azzal, hogy keserves kínokat okozok neki; mert a szenvedés után még édesebb a boldogság. Ária Ahogy a gerlice epekedik a kedvese után, úgy epekedj te is, kedvesem, énutánam. „Sírás, sóhajok, isten veletek", vidáman mondod majd ezt, kedvesem; de most még szenvedni kell, még nincs itt a gyönyör ideje. (da Capo) (el) VII. jelenet Atalanta Amarilli álnéven, valamint Meleagro és más pásztorok Arioso ATALANTA Álljatok lesbe, pásztorok! Közeleg a vadállat. ATALANTA Ó, Tirsi, te, aki derék pásztor hírében állsz, és azért jöttél, hogy méltó bizonyságát add bátorságodnak, (s szívemben ezernyi lángot gyújtottál) ott álld el az útját! Én majd máshol várom a vadat. MELEAGRO Ó, szép nimfa, szeretnék veled menni, hogy vigyázzak becses életedre. ATALANTA Nem, nem, menj csak amoda! (Milyen keserves is ez a színlelés!) VIII. jelenet Irene, aki Aminta után jött, és az előbbiek IRENE (a színfalak mögül) Hiába keresed a halált... AMINTA Ellenedre is megtalálom. Hagyjál! IRENE Hitvány cselekedet... Ne keseredj el; hallgass rám; végül majd meglátod... (A távolban feltűnik a vaddisznó, és Aminta őrjöngve elébe akarja vetni magát, de a pásztorok feltartóztatják. Kezdetét veszi a vadászat, megszólal a Sinfonia) Sinfonia ATALANTA Tartóztassátok fel, ó, barátaim; ez engem illet... (nekiront a vadkannak) MELEAGRO (dárdájával a vadkan felé döf, de nem találja el) Keblem lesz a pajzs. ATALANTA (megsebzi a vadkant, amellyel aztán a többi pásztor végez) Dárdám elől nem menekülsz. MELEAGRO Ó, sors! Legyen a szíved gyengéd, ha már a karod ily erős. Ária ATALANTA Elnyertem a győzelmi pálmát, s lelkem mégsem vidám. Egy még szilajabb vaddal is meg kell küzdenem, s nem tudom még, legyőzöm-e. (da Capo) (Atalanta és a többiek, Meleagro kivételével, el) IX. jelenet Meleagro MELEAGRO Ó! Te vagy az a fenevad, szépséges Atalanta, aki kérlelhetetlenségeddel szaggatod szívemet; és még állhatatosságom is félelem és remény közt ingadozik. Ária Nem lesz kevés, ha nagy tüzemet a reménnyel csitíthatom. Hogy szerelmem szemében legalább az állhatatosságomat tegyem kedvessé. (da Capo) MÁSODIK FELVONÁS I. jelenet Atalanta, nimfák és pásztorok társaságában KÓRUS Ma ünnepléstől, örömujjongástól zengenek a faunok és a driádok, az erdők és a patakok, miénk a dicsőség! II. jelenet Atalanta, gondolataiba merülve és Meleagro félrehúzódva ATALANTA Végre egyedül vagy, ó, boldogtalan Atalanta, s nincs veled más, mint szerelemmel teli gondolataid. MELEAGRO (Atalanta szerelmes? Ó, nyomorult szívem!) ATALANTA Ó, Tirsi, bálványom: imádott Tirsim! Csak érted sóhajtozom és sírok. MELEAGRO (Álmodom? Vagy ébren vagyok? Ő rólam beszél!) ATALANTA De barbár végzet! Én királynő vagyok, ő meg pásztor; így hát keblembe kell rejtenem a lángolást; s fájdalmasan térek meg királyi lakomba: Ó, gonosz sors! és meg sem mondhatom neki, hogy ő az én kedvesem. Ária Jaj nekem, hogy elvesztettelek, 6 régi, szép, édes szabadságom! És olyan madárka vagyok, aki a szoros hurokban mindhiába sír. Jaj nekem! (da Capo) (Amint menni készül, Meleagro előlép) III. jelenet Atalanta, Meleagro MELEAGRO Amarilli? Amarilli? ATALANTA (Ó istenek! Tirsi itt?) Tirsi, pásztor, mit akarsz? MELEAGRO Kegyelmet kérek magamnak s neked. ATALANTA (Ó! Kihallgatott.) Ej, engedj utamra. MELEAGRO Nem; üljünk le itt az árnyékba; és elmondom neked... ATALANTA Mit? MELEAGRO Mindjárt megtudod. (leülnek) ATALANTA Beszélj! MELEAGRO Amarilli; nem született még pásztor olyan magas rangba, mint én. ATALANTA De pásztornak születtél. MELEAGRO Szerettem egy dicső nimfát... ATALANTA Aki az erdőben született... MELEAGRO Kértem a szerelmét, kértem a kezét, de ő kegyetlenül semmibe vett mindent a vadászat kedvéért. ATALANTA (Akárcsak én!) MELEAGRO Követtem őt hűségesen, álnéven. Ő lángra gyúlt értem, de elrejtette előlem hevét, mert hitvány pásztornak gondolt... ATALANTA (föláll, menni készül) Elég. MELEAGRO Amarilli? Hová sietsz? Ó! Hát itthagysz? Hallgass meg! ATALANTA Majd máskor befejezed a történeted. Duett MELEAGRO Amarilli? ATALANTA Ó, istenek, mit akarsz? MELEAGRO Állj meg, mondd el sorsodat, melyről én nem hiszem, hogy oly zord. ATALANTA Hallgass! Hallgass, és hagyd a zordságot, mit jól ismerek, az én sorsomra. MELEAGRO Amarilli! ATALANTA Mit akarsz? MELEAGRO Ó! Miféle kegyetlen fájdalmat hordasz szívedben, melyet én nem értek? ATALANTA A szívemben olyan fájdalmat hordozok, melyet csak én értek. (da Capo) (Atalanta el) IV. jelenet Meleagro, majd Irene MELEAGRO Ó! Értem én azt. De itt jön Irene; neki hasznát veszem. IRENE (Továbbra is alakoskodni fogok.) Kedves Tirsi, szerelmemre enyhet kérek. MELEAGRO És a te hűséges Amintád? IRENE Nem törődöm vele. Csak téged imádlak, és... MELEAGRO Jól van: de előbb hallgass meg, egy szívességet kérnék tőled. IRENE Mindent megteszek, ha szerelmet ígérsz. MELEAGRO (átnyújt neki egy szalagot) Azt szeretném, ha ezt a szalagot Átnyújtanád Amarillinak ajándékba. IRENE Szereted? MELEAGRO Igen, de... IRENE Értelek. Azt akarod, hogy szóljak neki az érdekedben. MELEAGRO Sőt... IRENE (Hát ilyen az én sorsom.) Menj csak békével, kedvesem, és bízz meg teljesen a hűségemben. De ne feledd, hogy Irene, ó, pásztor, imád téged. Ária MELEAGRO Igen, igen, nem feledem, de csak akkor nem, ha a te réveden szerelmesem szemében becsesebb leszek. Majd szólok neked, szívem, ha úgy látom, hogy szerelmem többé már nem veti meg. (da Capo) (el) V. jelenet Irene, Aminta félrehúzódva IRENE Az én kedves pásztorom, íme, itt jön. Tegyünk úgy, mintha nem látnánk, és kínozzuk meg! (a Meleagrótól kapott szalagot nézi, majd megcsókolja) Ó, szalag, drága szalag! Ó, az én bálványom becses ajándéka! AMINTA (Mit hallok! Ó, istenek, mit látok?) IRENE (Meghal a féltékenységtől.) AMINTA Ó, hálátlan Irene! Hát így vagyunk? (elébe áll) IRENE Mit dühöngsz? Áruló, mit akarsz? Nem becsültél meg engem. Most van egy hű szeretőm, aki ezt a szép ajándékot adta, és állhatatos. Ária Szenvedd csak el békén a fájdalmadat ha szerelmemet megvetetted. A nimfaszív sosem szeret, ha imádata tárgya... értesz, ugye, és ennyi elég is. (da Capo) (Irene el) VI. jelenet Aminta, majd Atalanta AMINTA És nem halok bele a bánatba? ATALANTA Aminta, segíts rajtam! AMINTA Mit tehetek? ATALANTA Szerelmes vagyok a szép Tirsibe, s kérlek, add át neki ezt a nyilat, de hallgasd el a nevem. AMINTA Így fogok tenni. ATALANTA Azét, aki annyira szereti. AMINTA Csakhogy te is tégy meg valamit az én szerelmemért. Ária Mondd meg Irenének, hogy zsarnok, hűtelen, gonosz, kegyetlen, egy szörnyetegnél is rosszabb... De nem... inkább azt mondd meg neki, mondd meg neki, hogy olyan szívet, mint az enyém, többet nem találhat. Mondd meg neki, hogy lelketlen, mondd meg... De mit is mondok? Nem, elég az én tiszta hűségemnek, ha szép, derűs szemében meglátom a régi szerelmes könyörületet. (da Capo) (el) VII. jelenet Atalanta majd Meleagro ATALANTA De itt jön az én drága, szép pásztorom, van-e, aki ránéz, és nem eped el a szerelemtől? MELEAGRO Szépséges Amarilli; hajlandó vagy meghallgatni végre? Sőt megmondani, hogy mit gondolsz? ATALANTA (Azt gondolom, hogy nagyon szeretlek, és te nem tudod.) Térj vissza oda, kérlek, Tirsi, ahonnan jöttél. MELEAGRO De a boldogság, hogy veled lehetek... ATALANTA Ó, hallgass! MELEAGRO Tudd meg... ATALANTA Ne tovább! Menj el messze tőlem, pásztor, vagy kihívod magad ellen haragomat. MELEAGRO (Furcsa szerelem ez, ki látott még ilyet?) Ária Elmegyek, dölyfös szempár, hogy vidámabbnak, derűsebbnek lássalak. És hogy szikráidat kevesebb bosszúság táplálja. (da Capo) (el) VIII. jelenet Atalanta ATALANTA Szegény szerelmem! Mire ítélt téged a kegyetlen sors! Hidegséget kell színlelnem, szerelem helyett megvetést kell mutatnom. Ária Ha kis patak fakad a kemény hegyi sziklák közt, rögtön arrafelé veszi útját, amerre a szerelem hívja, és visszatér a tengerbe. Én csak a kedvesem mellett lelném örömömet, de csak az jutott nekem, hogy másfelé bolyongjak, és sóhajtozzam. (da Capo) HARMADIK FELVONÁS Sinfonia I. jelenet Atalanta, Irene ATALANTA Hát Tirsi kezéből való ez a szép ajándék? S azt mondta volna, lángol értem a szerelemtől? IRENE Pontosan. Ó, milyen szép és kedves pásztor ő. ATALANTA Tudom, de... IRENE Nem értelek. Mit mondjak neki? ATALANTA Mondd azt... Nem... Azaz... Igen: Aminta szívem minden titkát ismeri. Ebből megtudhatja további sorsomat. Ária Bár én még nem tudom megérteni sorsomat, Érzem, hogy szívem megnyugszik. És egy jóleső reménység kínjaim nagy részét lelkemből kiűzi. (da Capo) (el) II. jelenet Irene, majd Aminta a nyíllal, amit Atalanta adott neki Meleagro számára IRENE Irene vagyok? Vagy álmodom? Az meg ott Amarilli? Vagy csal a szemem? Ő az én kedvesemet szereti? Elárultak volna? Ó, kegyetlen féltékenység! AMINTA (Íme a hűtlen: csalatkozzék csak!) Végül is, Irene, te lenéztél engem. S én, akit folyton elárultál, találtam egy nimfát, akit szeretek, s aki imád. Ária Odaadtam a szívemet egy másik nimfának, aki nálad is kedvesebb, nálad is szerelemrevalóbb, nálad is bájosabb. S lelkem nem ütközött zsarnokságba, amikor szerelmet és hűséget kért. (da Capo) (Aminta el akar menni, de Irene visszatartja, Meleagro pedig meghúzódik a háttérben) III. jelenet Aminta, Irene, és Meleagro félrehúzódva IRENE Ó jaj, micsoda kínok! Aminta áruld el legalább azt, ki az új kedvesed? (Aminta halkan belesúgja Irene fülébe) MELEAGRO (Itt szerelemről beszélnek!) IRENE Igazat mondasz? Azt mondta neked Amarilli, hogy szeret? AMINTA És hogy örök hűséggel kitart mellettem. MELEAGRO (Amarilli? Mit hallok?) AMINTA S hűsége zálogául ezt a szépséges nyilat adta nekem, amit a kezemben láthatsz. Megyek is vissza hozzá, isten veled. Többé már nem vagyok a tiéd. (el) MELEAGRO Irene! Irene! IRENE Ó, istenek! MELEAGRO Kegyetlen sors! IRENE Hallgass ide, Tirsi! Csak színleltem, hogy szeretlek, hogy kegyetlenül megkínozzam Amintát, akit imádok. De ő végül, kétségbe esve: ó, gonosz sors! Amarillival... MELEAGRO Ne többet: nagyon is megértettem Amintától, a vetélytársamtól az egész történetet. Ária IRENE Nagyon is érzem, hogy kínzó, kegyetlen, vad düh, mardosó féltékenység, kavarog a szívem körül. Érzem, hogy elrabolja nyugalmamat, és a lelkemben fájdalmat hagy. (da Capo) (el) IV. jelenet Meleagro MELEAGRO Ó! Az én kegyetlen szerelmesem hazug érzései! Ó! A hűtlen Atalanta hálátlan ajkai! Ó végzet! Ó istenek! Jöjj Párka, ó jöjj, oltsd ki szememből a fényt! (Dühödten a földre veti magát és elalszik) V. jelenet Atalanta és az alvó Meleagro ATALANTA (a szalagot nézve) Minél többet nézlek, szép Tirsim ajándéka, annál jobban hasonlítasz ahhoz, amelyet atyám, a király adott Meleagrónak. Csak nem ez lenne az? Ugyan, álmodom! (Meglátja az alvó Meleagrót) Itt az én szerelmem. MELEAGRO (álmában) Te hűtlen... becsaptál. ATALANTA Rémek, ne kínozzátok e szép lelket! MELEAGRO (álmában) Mit vétettem neked, kegyetlen pásztorlányka? Arioso ATALANTA Őrizzétek, ó, édes álmok, szerelmem lelkét békében. MELEAGRO (hirtelen felébredve) Meg akarok halni! Megyek is már. ATALANTA Ó, pásztor... MELEAGRO Amarilli? Te itt? Azt hittem, a hűséges Amintával vagy... ATALANTA Ó, Tirsi! Tirsi! Én, Amintával? Ó, csak te vagy az én szívem-lelkem. MELEAGRO Mit hallok? De hát... ATALANTA Tirsi, drágám, hallgass meg: Nem mertem elárulni magam, pedig téged imádlak. MELEAGRO Ó, teérted, szerelmem, én is meghalok. (Miközben átölelik egymást, bejön Nicandro Irenével és Amintával) VI. jelenet Atalanta, Meleagro, Nicandro Irenével és Amintával, akik egymás kezét fogják NICANDRO (Meleagrónak) Meleagro király, (Atalantának) és te, nagy Királylány, ideje már, hogy kitudódjék a titok, és rangotokat már hiába rejtegetitek. Egyenrangú születés, nagy lélek, egyazon szerelem köti örökre össze szívetek. Ária Most győztessé tesz származásod és a szerelem, fusson tőletek a gond, legyen szívetek örvendező! ATALANTA A sors akarata! ATALANTA, MELEAGRO Kegyes sors! Keblemre ölellek drága hitvesemként. IRENE (Amintához) Nem színlelek tovább, te vagy szívem-lelkem. IRENE, AMINTA Ne bontsa szét szerelmünket a gonosz Párka. Duett ATALANTA, MELEAGRO Drágám! MELEAGRO Drágám, a te szép orcádon minden bájt egybegyűjtött a szerelem istene! ATALANTA Drágám, a te szép ajkadon csak gyönyörök szerzője a szerelem istene! ATALANTA, MELEAGRO A szerelem végül édes gúzsba kötözött minket és a sors akaratából örök kötelék kapcsolja egybe szívünket. (da Capo) Sinfonia Utolsó jelenet Merkur alászáll egy felhőn, a Gráciák és sok kis Ámor kíséretében MERKUR Az istenek mennydörgő urának hűséges hírnökeként repülök ide sebesen, hogy a rendíthetetlen jósors dicsőségét hirdessem e földön. Meghallgatta a nagy Jupiter a brit népek hő imáit, melyeket egymással versengve küldtek az Égbe a fenséges nász végett. S a világ fényes mozgatója úgy határozott, hogy az égi szerelem e kedves, tiszteletre méltó, nemeslelkű jegyesekből egy szívet fog alkotni, hogy dicső példát fognak adni az erényről, hogy hírnevük temploma lesz a világ; hogy boldog nyugalmat élvezhessenek; hogy a viszályból kerüljenek ki győztesen; s hogy mindenki javára a termékeny ég adjon nekik utódokat, a világ dicsőségére. Ária Csak a próbatétel töltheti el dicsőséggel a szerelmes állhatatos lelkét és hű szívét. A szép erény becsben áll a szférákban, és megtalálja az utat, amely az égbe vezet. (da Capo) KÓRUS A hősök nemzetségéből hitvány lélek nem születhet. E dicső jegyesek legkiválóbb szüleiktől kapták nagy lelküket. MERKUR Ujjongó hangon kiáltsuk mindnyájan: éljen! KÓRUS Kiáltsuk, kiáltsuk mindnyájan: éljen! (Megnyílik a háttér, díszkivilágítást és örömtüzeket látni, amit hangszeres Sinfonia kísér.) Sinfonia Instrumentale KÓRUS Éljen a tűz, éljen a szerelem! Éljen, rajta, ünnepeljetek! Tisztelegjetek a jegyesek előtt! Éljen a tűz mindkettejük szívében! Éljen a tűz, éljen a szerelem! Gavott KÓRUS Éljen a tűz stb. KÓRUS Vidám hangon kiáltsuk mindnyájan: éljen! VÉGE FÜGGELÉK (a III. felvonás VI. képének változata) ATALANTA A sors akarata! ATALANTA, MELEAGRO Kegyes sors! Keblemre ölellek drága hitvesemként. IRENE (Amintához) Nem színlelek tovább, te vagy testem-lelkem. IRENE, AMINTA Ne bontsa szét szerelműnket a gonosz Párka. Ária MELEAGRO Hasítottad az alattomos tengert, hánykódó bárka, most újra eléred a kedves partot, baráti csillag kegyéből. Oly nagy az örömöm, messze száll tőlem a szenvedés, oly nagy örömöt érzek a szívemben, hogy elmondani sem tudom, ó, istenek. (da Capo) Zentai Éva fordítása