Giuseppe Verdi ATTILA B. Bellus Ibolya nyersfordítása ATTILA hun király basszus EZIO római hadvezér bariton ODABELLA Aquileia, uralkodójának leánya szoprán FORESTO aquileiai lovag tenor ULDINO Attila rabszolgája tenor LEONE öreg római basszus Előjáték PROLÓGUS Első jelenet Aquileia főtere. KÓRUS (HUNOK, HERULOK, OSZTROGÓTOK) Üvöltés, rablás, nyögés, vér, meggyalázás, pusztítás, vérengzés és tűz: ez Attila szórakozása. Ó, pompás asztal, mit e gazdag föld terít nekünk. Wotan nem okoz csalódást: ez itt a Walhalla! Hősök előtt nyílsz meg, áldott föld, a miénk vagy. Éljen Attila; ő fedezte fel! Közeledik a király, Wotan a maga hatalmával ruházza fel őt. Ím, a földre borulunk előtted, háború istene! Második jelenet (Attila érkezik harci szekéren, melyet rabszolgák, vezére?? királyok húznak.) ATTILA Hősök, keljetek fel! Csak az maradjon a porban, aki legyőzöttként hal meg. Ide! Vegyetek körül, zengjen a győztest dicsőítő himnusz! Attila fiai jönnek és egyetlen csapással győznek. Nem ily sebes a villám útja, sem a sas röpte. KÓRUS Éljen az ezer erdő királya, Wotan papja és prófétája! Kardja vérvörös üstökös, hangja mennydörgés. Száz vihar zúgásában harcot hirdet a szeme. Erős páncélja lánc szemein, mint sziklán, törik el az acél stb. Harmadik jelenet (Uldino, Odabella és aquileiai hajadonok lépnek be.) ATTILA Mily csoport ez? Idegen hajadonok? Parancsom ellenére ki merte megmenteni őket? ULDINO Úgy véltem, méltó adó a királynak. Csodás harcosok is ők, fivéreiket védték. ATTILA Mit hallok? Gyengéd nőkbe ki lehelt ily hősiességet? ODABELLA A haza iránti határtalan, szent szeretet! Míg a vitézeid mint oroszlánok ragadnak fegyvert, asszonyaitok, te barbár, a kocsikon maradnak sírva. De minket, itáliai asszonyokat, akiknek páncél övezi mellét, a füstölgő harcmezőn mindig küzdeni látsz majd stb. ATTILA Szép a harag te szűz, mely szikrázik tekintetedben. Attila tiszteli a bátrakat, megveti a gyávát. Te bátor nő, kérj tőlem bármi kegyet, amit csak kívánsz! ODABELLA Adasd vissza kardomat! ATTILA Kösd fel enyémet! ODABELLA Óh, kard! Hát megengedted ezt nékem fenséges, isteni igazság! Az elnyomott gyűlöletnek te adtál fegyvert: a zsarnok kardját. Könyörtelen penge, kitalálod-e döfésed kinek keblébe szánom? A bosszú órája elérkezett, jelzett már az Úr stb. ATTILA Lelkemre, mely csak pusztítani vágyik, miféle új érzés száll hirtelen? Ez a hév, e nemes arc édes érzéssel borítja el szívem stb. KÓRUS Éljen a király, ki megmutatja a földnek, mily sugarakkal övezi őt Wotan! Ha ostoroz, olyan ő, mint az áradó folyó, s mint a harmat, ha a bátorságot jutalmazza. ODABELLA Hát megengedted stb.. (Odabella és a nők kimennek.) ATTILA Uldino, most vezessék elém Róma követét! Fékezzétek magatokat, híveim, meg kell hallgatnunk őt, de választ a Capitoliumon kap majd tőlünk. Negyedik jelenet (Ezio és római tisztek lépnek be.) EZIO Attila! ATTILA Ily nemes követ? Ezio! Te itt? Ez igaz? Ismerje meg mindenki a leghatalmasabb vitézt, Attila méltó ellenfelét, Róma pajzsát és dicsőségét! EZIO Attila, hadd beszéljek most! egyedül veled. ATTILA Menjetek! Ötödik jelenet ATTILA Nyújtsd jobbodat! Remélem, már nem a békéről szólasz. EZIO Az egész világot akarja a kezedbe adni Ezio. Évei miatt lassú és reszketeg Kelet uralkodója. Nem harcos ifjú ül Nyugat trónján. Mindez elpusztul, ha szövetségre lépek veled. Legyen tiéd a világmindenség, csak Itália maradjon enyém! ATTILA Ahol a legderekabb hős áruló, hitszegő, ott elveszett a nép, s még a lég is tisztátlan. Ott tehetetlen az isten, ott gyáva a király, oda ostrommal Wotan hitét viszem stb. EZIO Légyen tiéd a világmindenség stb. Nos, ha testvéri szövetséget kötni nem akarsz velem, Ezio ismét Róma követe lesz. Az uralkodó császár akaratát hozom most neked. ATTILA Hiába! Ki fékezi meg most a pusztító áradat támadását? Hiába! Felfuvalkodottak, kik aljas, nemtörődöm módon uralkodtok a világ felett! Por-és csonthegyeken gázol majd át merész lovam. A szélbe szórom büszke városaitok bűnös hamvait stb. EZIO Ameddig Eziónak kezében a kardja, meg nem rendül Róma nagy neve. Chalons síkságán tapasztaltad ezt, mikor előtted menekülésre nyílt az út. Vezesd te ugyanazt a hordát, én ugyanazokat a vitézeket vezényelem stb. Hatodik jelenet Az adriai lagunák egyik töltése. REMETÉK Micsoda éjszaka! Még zúgnak a hullámok a heves forgószélben, mit Isten egy fuvallattal támasztott. Dicsőség az Úrnak! A büszke elemet Ő kavarta fel, ő csillapította le. Zaklatott vagy nyugodt bár a természet, Ő örök békével gyámolítja szívünket. A reggeli fuvallattól tiszta már a lég. Imádkozzunk! Dicsőség a Teremtőnek! TÁVOLI HANGOK Dicsőség a Teremtőnek! Hetedik jelenet (Foresto és aquileiai asszonyok, férfiak, gyerekek közelednek) REMETÉK Miféle hangok! A vizet teljesen ellepik a kis csónakok. Aquileiaiak! Bizonyára a hunok dühe elől menekülnek. AQUILEIA NÉPE Dicsőség a Teremtőnek! FORESTO Itt, itt álljunk meg! Kedvező jel ez a kereszt, ez az oltár. Mindegyikőtök emeljen egy kunyhót a tenger és az ég e varázsos pontján! AQUILEIA NÉPE Dicséret Forestónak! Te vagy a vezérünk, pajzsunk és megmentőnk te voltál egyedül. FORESTO Oh, de Odabella! A szörnyeteg zsákmánya, bánatra, fájdalomra ítélve. Ő a barbár hatalmában! Megkötözve rabszolganői között! Ah, könnyebben elviselné a lelkem, ha halottnak tudnálak. Legalább álmaimban az angyalok között látnálak és örök életem hajnalát hívnám stb. AQUILEIA NÉPE Remélj! A merész lány talán elmenekült a kegyetlen elől. KÓRUS Elült végre a vihar, szebben ragyog a nap. Igen stb. FORESTO Igen, de a száműzött mindig hazájáért sóhajt. Édes haza, hatalmas és nagylelkű fiaid anyja és királynője. Most omladék, pusztaság, rom, mely fölött csend és homály uralkodik. Ám e hullámverte moszatból új főnixként kiemelkedve büszkébben, szebben élsz majd, te a földnek és a hullámoknak csodája stb. KÓRUS E hullámverte moszatból stb. ELSŐ FELVONÁS Első jelenet Erdő Attila tábora közelében. Éjszaka. ODABELLA Sírj most szabadon, ne fékezd magad, ó szívem. E nyugodt órán még a tigrisek is pihennek, csak én futkosok egyik helyről a másikra. Pedig mindig várom, hívom ezt az órát. Ó! a száguldó felhőben nem a te képed az, apám? Egek! Megváltozott a kép! Az én Forestóm! Hagyd abba, patak, a morajlást, szellő, ne zúgj, hadd halljam e szeretett lelkek hangját stb. Második jelenet ODABELLA Lépések zaja... (Foresto jön, barbár öltözetben.) FORESTO Asszony! ODABELLA Nagy Isten! FORESTO Végre megtaláltalak! ODABELLA Igen, az ő hangja! Te, Foresto? Te vagy, szerelmem? Foresto, végem van. Elszorul a szívem Elutasítasz? Ily durván? FORESTO Hát nem reszketsz előttem? ODABELLA Egek? Mit mondasz? FORESTO Hiába alakoskodsz: mindent tudok, mindent megfigyeltem. Érted a szerelemtől őrülten, tombolva, a veszélyt megvetve jöttem ide. S tudod, miként találtalak, kegyetlen! ODABELLA Te! Te beszélsz így Foresto? FORESTO Igen, én vagyok az, tekints rám, akit elárultál, te hűtlen. Itt, serlegek és dalok között, mosolyogsz a gyilkosra, s hamuvá égett hazád nem jut eszedbe, sem haldokló apád bánata, kínlódása stb. ODABELLA Tőröddel sebezz meg, ne szavaiddal, Foresto! Ne átkozz egy nyomorultat! Kegyetlen megtévesztés ez! Apám, te az égből jól olvashatsz a lelkemben, ó, mondd meg neki te, vajon szívemben nem a nagy bosszút áhítom-e! stb. FORESTO Menj! Mondd el a gyalázatos szentségtörőnek, egyedül én maradok itt csillapítani éhségét. ODABELLA Jaj! Az égre, a szüleinkre kérlek, hallgass meg vagy ölj meg, kegyetlen! FORESTO Mit akarsz mondani? ODABELLA Foresto, emlékszel Juditra, aki megmentette Izrael népét? Azon a napon, mikor elsiratott téged, a dicsőség mezején apjával együtt elesettet, Odabella megesküdött az Úrnak, hogy megismétli Judit hőstettét. FORESTO Istenem! Mit hallok?! ODABELLA A szörnyeteg kardja, lásd, ez itt! Az Úr akarata! FORESTO Odabella, lábad elé vetem magam. ODABELLA Ölelj meg inkább! Kettőzzük meg bátorságunkat! FORESTO, ODABELLA Ó, megrészegít ebben az ölelésben a hatalmas, végtelen öröm! E nékünk adott pillanatban eltűnik az átélt fájdalom! Ah! Itt egyetlen életbe árad két szerencsétlen élete. Újjáéleszt, vigasztal minket egyetlen reménység, egy fogadalom stb. Harmadik jelenet Attila sátra. ATTILA Uldino! Uldino! ULDINO Királyom! ATTILA Nem láttad? ULDINO Micsodát? ATTILA Nem hallottad? ULDINO Én? Semmit. ATTILA Pedig vadul forgott itt körülöttem. Beszélt hozzám, hangja olyannak tűnt, mint szél a barlangban! ULDINO Ó király, köröskörül mindenütt csend. Az éber árszem lépte kopog csupán. ATTILA Hallgass meg, hívem! Míg úgy éreztem, keblem büszkeségtől dagad Róma előtt, egy hatalmas öreg jelent meg nékem, aki üstökön ragadott. Érzékeim megzavarodtak, kezem a kardhoz fagyott, az arcomba mosolygott, és e parancsot adta: „Csak a halandók ostorozását bízták reád. Fordulj vissza! Itt zárva az út, ez az istenek földje!" Ilyen komor, vészes szavakat hallottam belülről. És Attila keblében a lélek megdermedt a félelemtől stb. ULDINO Borzalom! És mit szándékozol tenni? ATTILA Most már szabadok érzékeim! Szégyellem rémületemet. Hívd a druidákat, vezéreket, királyokat! Immár a szélnél is gyorsabban repülök feléd, gonosz Róma. (Uldino kimegy.) Negyedik jelenet ATTILA Ama határon túl várlak, ó kísértet! Ki tilthatná meg ezt Attilának? Meglátod majd, vajon ott félénken meghátrálok-e, vagy végül bosszúállóként ismer-é meg a világ stb. Ötödik jelenet (Belép Uldino, a druidák, vezérek és királyok.) KÓRUS Szólj, rendelkezz! ATTILA Vakmerő csapataim mind síkra keljenek a harci kürtök zajára! Wotan szólít dicsőségre, induljunk azonnal! KÓRUS Dicsőség Wotannak! A kürtszóra, mely vérontásra hív, híveid mindig készen állnak. HANGOK A TÁVOLBAN Jöjj! Lelkünkbe térj, ó teremtó szellem! ATTILA Mi ez? HANGOK A TÁVOLBAN Homlokodról záporozzon reánk az élet kincse! ATTILA Ez nem az én trombitáim visszhangja! Hej, nyissátok ki! Hatodik jelenet Attila tábora. ATTILA, KÓRUS Ki jő? (Fehérbe öltözött hajadonok és gyermekek, élükön Leóval és hat öreggel.) HAJADONOK, GYEREKEK Világosítsd meg tévelygő érzékeinket, lehelj szeretetet keblünkbe! Győzd le az ellenséget és áradjon szét a béke édes nyugalma! ATTILA Uldino! Ez a fenyegető kísértet! Szembeszállok véle! Ki tart vissza? LEO Csak a halandók ostorozását bízták reád. Fordulj vissza! Itt zárva az út: ez az istenek földje! ATTILA Nagy Isten! Ugyanazok a szavak, miket a félelmetes látomás vésett agyamba. Nem! Nem álom, mi most elönti lelkem. Két óriás, kik betöltik az eget... láng a szemük, láng a kardjuk... lángoló hegyük engem ér. Jaj! Álljatok meg, szellemek! Itt az ember meghátrál, az istenek előtt leborul a király! KÓRUS, ULDINO Bennem, ki süket a testvérek panaszaira is, ki csak vérre, csatára szomjazom, néhány gyáva siránkozó hangja miféle új érzést kelt? Miféle hatalom ez? A hunok királya először borult a földre! LEO, ODABELLA, FORESTO, HAJADONOK Ó, tekintsd az Örökkévaló hatalmát! egy pásztorfiú legyőzte Góliátot, egy alázatos szűz üdvöt hozott az embernek, ismeretlenek elterjesztették a hitet. Az alázatos és kegyes tömeg előtt most meghátrál a pogányok királya! MÁSODIK FELVONÁS Első jelenet Ezio tábora. A távolban Róma látszik EZIO „Fegyverszünet a hunokkal. Térj vissza azonnal Rómába, Ezio! Ezt parancsolja néked Valentinianus." Ezt parancsolja! Ily módon hívsz engem vissza, te koronás gyermek? Vagy jobban félsz csapataimtól, mint a barbáréitól? Hát egy vitéz ősz harcos mindig meghajoljon egy gyáva, satnya szolga előtt? Majd jövök! Ez illik a hőshöz, akinek nagy hatalma fölemelné majd a hazát e végső nyomorúságból. A régi dicsőség örökké ragyogó csúcsairól támadjanak föl az ősök árnyai körülöttünk, ha csak egy pillanatra bár! Onnan repülte át a győztes sas a világot. Rómát e hitvány tetemben ki ismerheti fel most? stb. Ki jő? Második jelenet (Attila rabszolgáinak egy csapata jelenik meg néhány római katonával az élen.) KÓRUS Eziónak üdvözletét küldi Attila általunk. Azt óhajtja, nála gyűljenek össze Ezio és vezérei. EZIO Menjetek! Mi is azonnal jövünk a táborba. Harmadik jelenet (A távozó rabszolgák közül egy ottmarad, Ő Foresto.) EZIO Mit óhajtasz? FORESTO Ezio, a közös szabaduláshoz szükség van a te vitézségedre. EZIO Hogy érted? Oh, ki vagy te? FORESTO Ezt most felesleges tudnod. A pogány barbárt ma meghalni látod majd. EZIO Mit beszélsz? FORESTO S akkor te teljessé tehetnéd az én művemet EZIO Hogyan? FORESTO Egy jelre álljanak készen a római csapatok: amikor tüzet látsz a hegyen fellobbanni, törjenek elő, mint a vadállatok az eltévedt csordára! Most menj! EZIO Nem hagylak cserben. Meglátom és cselekszem majd. (Foresto elmegy.) Negyedik jelenet EZIO Sorsom eldőlt, kész vagyok minden harcra: Ha elesem, hősként esem el, és nevem fennmarad. Nem látom majd a szeretett országot, amint lassan hanyatlik és darabokra hull. Az utolsó római felett egész Itália gyászol majd stb. Ötödik jelenet (Attila táborában ünnepi lakomára készülnek.) KÓRUS Az ég hatalmas boltozata, az ellenségtől szerzett föld, a lángoló levegő, ez mind Attila palotája. Áradjon most szét közöttünk az ivóserlegek nedűje! A harcban levágott végtagokat és fejeket ünnepeljük hajnalig! Hatodik jelenet (Ezio lép be kíséretével, Uldinóval és Forestóval, aki ismét harci öltözetben a sokaság közé keveredik.) ATTILA Ezio, isten hozott! Legyen e lakoma a mi békénk pecsétje. EZIO Attila, kiváló vagy a háborúban, de még nagylelkűbb a megvendégelt ellenséggel. DRUIDÁK Ó király, végzetes az idegennel egy asztalnál ülni. ATTILA Miért? DRUIDÁK Lásd, az égen gyülekeznek a vérszínű felhők. A vészmadarak baljós rikoltásával keveredve a hegyekből az árulás szelleme üvölt. ATTILA El innen, ti, szerencsétlenség prófétái! DRUIDÁK Wotan óvjon! ATTILA Hunok szent lányai, pendítsétek meg lantotok és áradjon a vidám dal az ünnepségen! PAPNŐK Ki hoz fényt a szívbe? Egyetlen csillag halvány remegése sem látszik az égen. A nevető hold barátságos sugara nem ragyog megzavart lelkünkre. De fütyül a szél, mennydörgés morajlik, csak a kürt hangja hallatszik. (Váratlanul viharos szél oltja ki a lángok nagy részét. Ösztönös rémülettel mindenki felugrik. Foresto odafut Odabellához. Ezio Attilához közeledik.) MIND Ah! KÓRUS A hegyek szelleme arcunkba süvölt, a füstölgő tölgyekre sújtott keze. Félelem és rejtély uralkodik lelkünkön. Bolygó árnyak serege jelent meg a sötétben. EZIO (Attilához.) Emlékezz feltételeimre: Ezio oldalán küzdj! Az öreg harcos kezét ne vesd meg! Dönts! Rövidesen már nem lesz mód rá. A gőgös barbár csillaga immár eltűnik. FORESTO Örvendezz, ó jegyesem, elértük a célt! Atyáink lemészárlásáért bosszút állunk. Nézd ott azt a serleget, a harag eszközét! Az istentelen ajkának kínálja azt Uldino. ODABELLA Az övéinek kezével állunk majd bosszút? Nem szabad, hogy az ő árulásuk folytán essen el. A megjelölt napon, ahogy Istennek megesküdtem, ennek a kardnak kell lesújtania rá. ATTILA Bosszantasz, ó római! Hasztalan próbálsz meglepni engem Vagy azt hiszed, a szélvihar félelemmel tölt el? A felhők és viharok még vidámabbá teszik lakomámat. - Ó, őrület, nem érzem többé a keblemben Attila szívét! ULDINO A gyászos pillanat közeleg. Uldino, félsz? Nem vagy-e breton? Vagy szíved nem szorul már össze meggyötört hazád, a hitvány szolgaság miatt? MIND A rettenetes vihar tovatűnt, mint a villám. Ismét, nyugalom borítja az eget stb. ATTILA Gyújtsák meg újra a tölgyeket körben! Kezdődjék újra a tánc és a játék, legyen ez a nap mindenkinek ünnep! Nyújtsd a bujdosó poharat, Uldino! FORESTO (Odabellához.) Miért reszketsz? Elsápadtál. ATTILA Reád iszom, nagy Wotan, szólítlak! ODABELLA Várj, király! Az méreg! KÓRUS Mit hallok? ATTILA Ki keverte bele? ODABELLA Ó végzetes pillanat! FORESTO Én! ATTILA Foresto! FORESTO Igen, az, aki egy napon letépte homlokodról a koronát. ATTILA Ah, kezembe kerültél végre. Kitépem a szíved testedből. FORESTO Most már könnyű... ATTILA Ó, harag! Ó, gyalázat! ODABELLA Király, e zsákmánytól senki sem foszthat meg. Megmentettelek, feltártam a bűnt. Hadd büntessem meg egyedül én a hitványt! ATTILA Neked adom! De méltóbb jutalom vár rád, te hűséges: holnap a nép úgy üdvözöl majd, mint a király hitvesét. Ó vitézeim! Csak egyetlen örömteli, dalos napot kérek tőletek, azután újból csattan majd a bosszúálló ostor. Ezio, azalatt jelentsd Rómában, hogy széttéptem az álmok fátyolát! ODABELLA (Forestóhoz.) Fékezd haragod, mely félrevezet, menekülj, mentsd magad, ó fivérem! Engem vess meg, engem kárhoztass, mondd, hogy hitvány, becstelen vagyok! De jaj, menekülj! Holnapra majd teljes bocsánatod bírom. FORESTO Indulok, igen, hogy egyedül éljek a bosszú napjáig: De milyen büntetés, mily fájdalom Szabható vétkedért? A lelkifurdalás ostorcsapása, mely vár reád, örökké tartson! EZIO Ki tárhatta fel a titkot? Ki bízhatta azt a szerelmes szívre? Menj, végzet embere, menj, lakjál jól véle, élvezd a gyönyört! De holnap, amikor vigadsz, Ezio fegyverrel ront rád. ULDINO Úgy éreztem, elhűl a vérem. Ki árulhatott el bennünket? A villámtól, a kígyótól, te mentettél meg, vitéz harcos. Ah, te nagylelkű! Mindig híven szolgálom akaratod. KÓRUS Ó hatalmas király, rázd fel szíved! Térj vissza a vérhez, a tűzhöz! Föl, büntesd meg, sújtsd le az árulók e bandáját! Többé már nem leszünk isteneik Gúnyának tárgya s játéka. HARMADIK FELVONÁS Első jelenet Erdő választja el Attila táborát Ezióétól Reggel van. FORESTO Ez itt a gyülekezőhely, itt tudom majd meg Uldinótól a szörnyű esküvő óráját. Ó harag, fékezd magad keblemben! Idejében, mint a villámcsapás, török ki majd. ULDINO Foresto! FORESTO Nos? ULDINO Most indul a vidám menet, amely Attila jegyesét a sátorhoz kíséri. FORESTO Ó, ez a düh! Uldino, menj! Jól tudod: amott túl az erdőn fegyverben állnak a római seregek Ezio csak rád vár, hogy minden csapata az istentelenre törjön. Második jelenet FORESTO Hűtlen nő! Ez az a nap, melyre vágysz: meglátod, hogy tér vissza hozzád Foresto! Mit nem ajánlott volna fel e szerencsétlen férfi Odabelláért? Egészen, - ég, bocsáss meg nekem! - egészen halhatatlan koronádig. Az árulókra miért árasztod arcod derűjét? Miért teszed az angyalokkal egyenlővé azt, akinek oly gonosz a lelke? Nem? stb. Harmadik jelenet (Ezio jön sietve.) EZIO Minek tovább késlekedni? Harcosaim a jelre várnak. Előtörnek, mint a villám, mind a hitvány szörnyetegre. FORESTO, EZIO Egy, egyetlenegy barbár se térjen majd haza! KÓRUS Lépj be tapstól kísérve, ó hajadon, nyitva előtted a sátor! Lépj be, és vond magadra az örvendő király tekintetét! Szép az arcod, ragyogó, mint a pirkadat, Szelíd lelked hasonló a lenyugvó naphoz. FORESTO Hallod? Ez a nászdal! EZIO Gyászdal lesz belőle. FORESTO Ah, bűnös nő! EZIO Türtőztesd magad! Ezt kívánja nagy vállalkozásunk. FORESTO Odabella nőül ment a barbárhoz! Megadta magát az ő vágyainak. EZIO Féltékeny őrjöngésedet fékezd kissé! FORESTO Az alvilág összes démona gyötri agyamat s szívemet. Negyedik jelenet (Odabella jön rémülten menekülve a barbár táborból.) ODABELLA Állj meg, jaj, állj meg! Ó hagyj el, apám haragvó szelleme! Látod? Menekülök a nászágytól. Igen, bosszút állok érted. FORESTO Késő, ó Attila jegyese, késő a bűnbánatod. EZIO A jel, a jel... igyekezz, különben leleplez minket! ODABELLA Te itt, Foresto? Hallgass meg, szánd meg kínjaim! stb. FORESTO Késő! ODABELLA Csak téged, téged szeret e lélek határtalan szerelemmel, Higgy nekem, tiszta a szívem, mindig hű voltam hozzád! stb. FORESTO Túlságosan is elámítottak hazug szavaid. És még most is érzelmekről mersz szólni nékem, kegyetlen? stb. EZIO Ez nem a könnyek, sem a féltékeny szavak ideje; siessünk magasztos célunkkal, míg mosolyog ránk az ég stb. Ötödik jelenet (Attila lép be, Odabellához megy.) ATTILA Ne fuss el, kövess engem! Miért menekülsz attól, ki szeret téged? Mit tátok? Újabb cselszövésre jöttetek ide, álnokok? Te bűnös nő, rabszolga egykor, most jegyesem, - (Forestóhoz) te gonosz, kinek visszaadtam életét... (Ezióhoz. ) S te, római, kinek kedvéért Róma megmenekült. még mindig ellenem esküsztök! Elvetemültek! Lesújt rátok a király véres bosszúja stb. ODABELLA A sátorban, ágyad mellett fenyegetőn és most is véresen áll apám óriási szellemárnya. Te gyilkoltad le, úgy esett el! (Messzire hajítja magától a koronát.) legyen átkozott az ölelés, mely a király jegyesévé tenne engem! stb. FORESTO Miféle ajándékkal hencegsz gúnyosan? Te fosztottál meg hazámtól és szerelmemtől. Gyötrelmek szakadékává változtattad, te kegyetlen, az életemet! Te zsarnok! Csak a halállal csillapodhat gyűlöletem irántad stb. ATTILA Árulók! EZIO Megkímélted Rómát! És a világ megvetésére, mellyel az ég bosszúja átkoz, s a vérre, mely bosszulatlan erre vár, nem emlékszel? Ettől félj, király! Bűneid mértékét túllépted már, az ég haragja függ feletted! stb. KÓRUS Halál! Bosszú! ATTILA Miféle hang ez? EZIO, FORESTO E hang halálodat jelzi. ATTILA Árulók! EZIO, FORESTO A sors így döntött! (Foresto le akarja szúrni Attilát, de Odabella megelőzi őt.) ODABELLA Apám! Ó, apám, feláldozom őt érted. (Átöleli Forestót.) ATTILA (Haldokolva.) Hát te is, Odabella? Utolsó jelenet (Mindenfelől római harcosok özönlenek be.) MIND Mind megbosszultatott: Isten, a népek, s a király!