Bellini Rómeó és Júlia Kétfelvonásos opera Fordítottta: Huberné, Tóth Piroska Szereplők: Capellio – Júlia édesapja Júlia – Capellio leánya Rómeó – Júlia szerelme Montecchik – Rómeó párthívei Tebaldo – Capellio hűséges barátja, aki Júlia kezére pályázik Lorenzo – pap a Capellio házban, Rómeó és Júlia jó barátja Kórus ELSŐ FELVONÁS Első jelenet (egy terem a Capellio házban) CAPELLIO HÍVEI Még meg sem virradt, de már mindannyian összejöttünk. Mi lesz most? A meghívottak mind eljöttek, a lovagok és a katonák elözönlik a várost. Várjuk Capellio rendelkezéseit. Talán a nemesek vezére is eljön és lehet, hogy a Montecchiktől is lesz itt valaki. Ó, a vad lázadók! Imádkozzunk, hogy az ajtók mindenatrocitás nélkül kinyíljanak és kerülje el Veronát a vérontás. TEBALDO Ó, ti Capelliók, hűséges barátaim, a lázadók leverői. A mi pártunk gyűlöli a Montecchiket. Már régen dúl a viszály köztünk. A vezérük a legmegátalkodottabb, a legvadabb egyén, akit valaha ismertem. CAPELLIO HÍVEI Vajon ki lehet az? TEBALDO Rómeó! CAPELLIO HÍVEI Rómeó! CAPELLIO Igen, az a Rómeó kegyetlen ember, meggyilkolta a fiamat. És ezek után még fel merte kínálni nekünk a békét a követe által. CAPELLIO HÍVEI A békét, Uram! CAPELLIO A két család közt sohasem lesz béke. LORENZO Talán mégis hasznos lenne egyezséget kötni velük. Ilyen hosszú ideje tartó viszályoknak véget kell vetni. Legyen már végre vége a vérengzésnek! CAPELLIO Nem kötök velük semmilyen egyezséget. Megbosszulom a fiam halálát. Ugyan ki tudná őt feltámasztani? Sohasem nyújtok Rómeónak békejobbot. Sőt! Száműzöm őt innét Veronából, sohasem lesz nyugta tőlem. TEBALDO Hűséges híved vagyok, és mindenben számíthatsz rám, a bosszúállásban és a vérontásban is. Az Ég azt is tudja, hogy Júliáért mindenre képes vagyok. Ha kell, egész Itáliát a lábai elé helyezem. Szerető szívem nem nyugszik meg addig, amíg a kezét el nem nyerem. CAPELLIO Igen, tudom. Nos, gyere, ölelj meg. Júliát még ma oltár elé vezetheted. LORENZO Ó, Egek! Még ma? CAPELLIO Hát persze, minek várjunk tovább? LORENZO Tudja uram, szegény leány beteg, lázas… és betegen nem állhat a szent oltár elé! TEBALDO Menjünk hozzá! Előre! CAPELLIO HÍVEI És valóban még ma el akarod venni őt feleségül? TEBALDO Szeretem őt, igen, szeretem őt, kedvesebb ő számomra a rámsütő Napnál is. Csak érte élek, ő az én szívem öröme és boldogsága. Ha szenvedést és nélkülözést kérne tőlem, érte azt is szívesen vállalnám. Ezer napot is tele fájdalommal, igen, igen, fájdalommal, még ezer nap fájdalmat is vállalnék érte. CAPELLIO Ne félj semmit. Kezeskedem róla, hogy boldogan és vidáman mondjon neked igent, ez hadd legyen az én gondom. CAPELLIO HÍVEI A mi vezérünk ezt nagyon jól gondolja. Legyen Júlia keze azé, aki azt a legjobban megérdemli… LORENZO (magában) Ah! Júlia, ah! Nem emberséges dolog az, ha a szülők így beleavatkoznak a gyermekük életébe a háta mögött. Ah, nem emberséges dolog ez! TEBALDO Én nagyon szeretem őt. Szeretem őt és ő a legdrágább számomra ezen a világon. Szeretem, igen, nagyon szeretem őt. CAPELLIO Menj Lorenzo, készítsd fel Júliát a szertartásra. Sőt! Ha lemegy a Nap, teljesítsd az akaratomat és add össze őket. Júlia biztos örülni fog majd, hogy elhagyhatja az atyai házat. (Lorenzo beszélni akar) Hallgass, és teljesítsd a parancsomat! TEBALDO Ah, uram… (Lorenzo távozik) CAPELLIO Az én terveimet Júlia nem fogja meghiusítani. Neki is ugyanolyan jó lesz, mint mindannyiunknak, ha egyesítjük a vagyonunkat is. TEBALDO Nekem a szerelem a legfontosabb, amit iránta érzek, és szeretném azt hinni, hogy ő is szeretni fog engem. CAPELLIO Nocsak, itt közeledik már felénk közös ellenségünk. RÓMEÓ Örülök, hogy engem is kiválasztott Ghibellini, a Vezér. Bemutatkozom nektek, nemes lovagok. Boldog vagyok, ha meghallgattok engem. Én ugyanis békés szándékkal jöttem ide. TEBALDO Ki tudja azt, hogy bennetek Montecchikben meg lehet-e egyáltalán bízni? CAPELLIO A békét már ezerszer is megszegték. RÓMEÓ A te kezedben van a megoldás. Nekem úgy tűnik, a Montecchik csak akkor kötnek békét a családoddal, ha Júlia a feleségem lesz. CAPELLIO Köztünk már sorsszerű a vérontás és ez a jövőben sem lesz másként. TEBALDO ÉS A HÍVEK Ez a jövőben sem lesz másként. RÓMEÓ Ez kegyetlenség! Hallgassatok ide! Ha a háborúban megöltem is a fiad, az sorsszerű volt. Ő is megölhetett volna engem. Ha Isten már megbocsátott nekem, a fiad állandó siratása helyett bocsáss meg te is, és ha ezt megteszed, bennem egy másik fiúra találsz, igen, egy másikra. CAPELLIO Már megtaláltam azt a másik fiút. RÓMEÓ Hogyan? És ki az?… TEBALDO Én vagyok az. RÓMEÓ Te? Mit hallok! Ó, Egek! Figyelj ide… CAPELLIO Amit mondott, az úgy is van. TEBALDO ÉS A HÍVEK Háború lesz itt, háború, háború, háború… RÓMEÓ Akkor legyen háború, ti megátalkodottak! A kardomat addig forgatom, amíg ezer embert le nem kaszabolok. Az ég sem látott még ilyen hiábavaló vérontást, ez a sok vér sokba fog kerülni a hazának. CAPELLIO, TEBALDO ÉS A HÍVEK Itt mindenki hangos kiáltással indul a csatába! Háború! Háború! RÓMEÓ Akkor legyen háború, ti megátalkodottak! CAPELLIO, TEBALDO ÉS A HÍVEK Hallgass el!… RÓMEÓ Én nem akartam vérontást… TEBALDO Menj el innét más vidékre! RÓMEÓ …hiába folyt annyi vér… CAPELLIO ÉS A HÍVEK Csak Isten ítélkezhet felettünk, igen, csak Isten ítélkezhet… RÓMEÓ De a ti kezetekhez tapad az a sok vér, ami oly sok veszteséget okoz a hazának, a ti kezetekhez… CAPELLIO, TEBALDO ÉS A HÍVEK Igen, a mi kezeinkhez… Második jelenet (Júlia lakosztályának egyik szobája) JÚLIA Íme, itt vagyok egy boldog családi otthonban… íme, itt vagyok, az imádott leány…, mint egy kitaszított… Ah! Legalább láthatnám őt, bárcsak tudnám, mi van vele! Szívemben a szerelem tüze lángol. (az ablak felé fordul, aztán visszatér) A szelek szárnyán mikor jössz újra felém? – hiába kérdezem. Hol vagy te, Rómeó? Melyik országba száműztek? Az én sóhajaim vajon hol találnak rád? Ó, hányszor, ó, hányszor hívlak, szólongatlak kétségbeesetten, sírva! Az én sóhajaim vajon eljutnak-e hozzád a szelek szárnyán? A Nap sugarai is Rád emlékeztetnek, ah! A föld minden szépsége rólad mesél. (szomorúan, elkeseredetten ül) (Lorenzo belép) LORENZO (magában) Szörnyű ez az óra! Fel kell készítenem őt a kézfogóra. Júlia! (Júlia Lorenzo karjaiba veti magát) JÚLIA Lorenzo! LORENZO Nyugodj meg! JÚLIA Azon nyomban megnyugszom, ha megtudom, mi van a szerelmemmel. Különben szép lassan megőrülök itt… ah! Ha még egyszer viszontláthatnám Rómeót!… Egyedül csak ő tudná megnyugtatni a lelkemet. LORENZO Figyelj ide Júlia… Ő most Veronában van… JÚLIA Ó, Egek! És mikor vezeted őt hozzám? LORENZO Egy kis örömet okoznék vele neked, ugye? JÚLIA Többet, mint gondolnád. LORENZO Légy nyugodt. Előkészítettem a találkozásotokat: csak a kettőnk számára ismert titkos folyosón érkezik hozzád. (kinyitja a titkos kijárat ajtaját, és azonnal belép rajta Rómeó, aki már az ajtó mögött várakozott) RÓMEÓ (Júlia felé fut, és szorosan átöleli) Ah! Én Júliám! JÚLIA Ah! Rómeó! LORENZO Csak beszélgessetek nyugodtan! (távozik) JÚLIA Istenem, újra láthatlak téged, micsoda öröm! Igen, legalább ennyi örömöm van, hogy újra láthatlak! RÓMEÓ Sohasem felejtettem el egyetlen mosolyodat sem. Elhatároztam, hogy megszököm, vagy meghalok, mintsem engedelmeskedjem az ellenségeimnek és lemondjak rólad. JÚLIA Ah, miket mondasz? Megszökni? RÓMEÓ Igen, megszökni. Számunkra nem maradt más hátra, csak más helyen, más országban együtt élni. Bárhová is megyünk, csak el innét. Bárhol boldogan élhetnénk: meglásd, minden jót megad nekünk az Isten, két egymást szerető szívnek, csak nem itt Veronában. Meneküljünk el innét szerelmem! JÚLIA Ah! Rómeó! Számomra a Föld csak ezeket a kapukat jelenti: igen, számomra a Föld csak ezeket a kapukat jelenti. Egyedül csak az Ég tudja megnyugtatni a lelkemet. Egyedül csak az Ég… RÓMEÓ Mit nem hallok? Mi lehet számodra több, nagyobb dolog az én szerelmemnél? JÚLIA A kötelesség, a törvény, a tisztesség, a becsület, igen, igen, a becsület! RÓMEÓ Kegyetlen igazság ez! Tisztesség, becsület, kötelesség! Ez a törvény, amit emlegetsz, már rég eltűnt a szívedből. De mégis: életem része maradsz, ha hűséges vagy hozzám. Akkor senki és semmi sem szakíthat el téged tőlem. JÚLIA Amit kérsz tőlem, a hűség. Az én hűségem mindig a tiéd. Engedd meg legalább azt, hogy beszéljek a szüleimmel. Meghalok, ha nem lehetek a tiéd. Az én szívem csak érted ég. Ah!… igen, a szívem… csak a tiéd. RÓMEÓ Az én kérésem csak az, hogy örök hűséget fogadj nekem… JÚLIA Igen, örök hűséget fogadok neked, de azt nem élem túl, ha nem leszel az enyém! (ünnepélyes zene hallatszik a távolból) RÓMEÓ Hallod ezt a zenét? Már vár téged a felkészített oltár és Tebaldo. JÚLIA Menekülj el innét! RÓMEÓ Nem, itt maradok. JÚLIA Mi lesz, ha az apám észrevesz? RÓMEÓ Ne félts engem. JÚLIA Ah, Rómeó! RÓMEÓ Hiába kérsz, nem megyek el innét! JÚLIA Ah, Rómeó! RÓMEÓ Mondtam, hogy nem megyek el, hiába is kérsz erre! JÚLIA Akkor irgalmazzon nekünk az Isten! RÓMEÓ Én Júliám! Gyere, ó, gyere, te vagy a mindenem, én kincsem, a menyasszonyom. A te kezedben van a sorsom, az életem, a halálom… Ó, nem, ne légy kegyes hozzám, ne szeress jobban annál, mint ahogy én szeretlek téged! JÚLIA Ne nézd a fájdalmamat, a félelmeimet, egyedül csak az irántad érzett szerelmemet. Csak azért élek, hogy szeresselek téged. A szerelmem velem együtt száll majd a sírba. RÓMEÓ Gyere, menjünk, meneküljünk! JÚLIA Rómeó, kedvesem! RÓMEÓ Gyere, menjünk, meneküljünk együtt! JÚLIA Bízzál bennem! RÓMEÓ Gyere velem! Meneküljünk! JÚLIA Ah! Én Rómeóm! Bízzál bennem! RÓMEÓ Gyere, gyere… menjünk…! (Rómeó látva Júlia ellenállását, teljesíti kedvese kérését, és távozik a titkos kijáraton, Júlia pedig remegve távozik a találka helyszínéről) Harmadik jelenet (Capellio házának egyik belső előcsarnoka) KÓRUS Ó, boldog, kalandokkal teli éjszaka. Most hallgat a harag, a fegyverek is pihennek. Ahová Ámor mosolya elér, ott öröm, boldogság és béke lakozik. Ünnepeljük hát tánccal és énekkel ezt a csodálatos éjszakát. Ahová Ámor mosolya elér, ott öröm, boldogság és béke lakozik. (Rómeó sietve belép a Capellio házba, Lorenzo kíséretében) LORENZO Az Istenért, megbüntetnek, ha nem menekülsz el, hisz tudod, hogy a Capelliók nem szívlelnek téged. RÓMEÓ Nem érdekel a gyűlölködésük, és nem menekülök el előlük. A szerelmem közelében akarok maradni, ez biztos, a többi dolog nem érdekel. LORENZO Ha így cselekszel, Júliával kapcsolatos minden reményed elvész! RÓMEÓ Még maradt egy reménysugár… Hallgass meg! Titokban, az éj leple alatt Ghibellinihez fordulok segítségért. Ghibellini seregének 100 katonája áll őrt a város kapujában és én bejutok, hogy megmenthessem Júliát a Tebaldóval kötendő házasságtól. LORENZO Szent Ég! RÓMEÓ Ne reméld, hogy az ellenségeim tönkretehetik a boldogságunkat. LORENZO És ha komoly, véres következményei lesznek a dolognak? A család már megparancsolta, hogy adjam össze Tebaldót Júliával. RÓMEÓ A riválisomnak nem tesszük meg ezt az örömet. Titokban engem adsz össze Júliával. (az emeletről nagy lárma hallatszik. Harsognak a trombiták, ide-oda futkosnak az emberek) LORENZO Micsoda tömeg! CAPELLIO (meglátva Rómeót, elkiáltja magát) A Montecchik! RÓMEÓ Milyen balszerencse! Mégis észrevettek! CAPELLIO (a karzatról) Elő a fegyvereket! Elő a fegyvereket! LORENZO (Rómeóhoz) Észrevettek. Menj! Menekülj, amíg nem késő! RÓMEÓ Tebaldo! Reszkess, mert Júliáért bosszút állok! LORENZO Hallgass! Hallgass! RÓMEÓ Ez a harsona!… LORENZO Gyülekeznek az emberek!… RÓMEÓ … vadul harsognak a harsonák, a riválisom halálát hirdetik… meghal… igen, meghal… megölöm őt… LORENZO … hallgass, hallgass már el: minden oldalról fegyveres emberek vesznek körül… ah! Fuss! Ah! Menj! Menekülj… az Isten szerelmére, menj már!… CAPELLIO Ragadjatok fegyvert! Rómeó itt van, láttam őt. Ha ti is meglátjátok, lőjétek le, mint egy kutyát! Ragadjatok fegyvert! Ragadjatok fegyvert! (Rómeó ezt hallva gyorsan távozik. Lorenzo követi őt) (Júlia lejön az emeletről és a szobájába vonul) JÚLIA Most hallgat minden… Csend honol az ajtók mögött. Köszönöm neked ó sorsom, hogy még szabad vagyok. Ah! Még szabad vagyok. Ha Rómeó idejönne, képes lenne értem a vérontásra is, hogy értem ontja a vérét, de talán… talán mégis megmenekül. Ó, én szerelmem!… nem is tudod, milyen erősen lángol a szerelem tüze a szívemben irántad! Ah! Rómeóért esedezem az éghez, ah! Rómeóért esedezem az Éghez… ó, szerelmem! (Rómeó belép Júlia szobájába az erkélyen keresztül) RÓMEÓ Júlia! JÚLIA Istenem!… Kit látok! RÓMEÓ A te Rómeód… jött el hozzád titokban, az éj leple alatt. JÚLIA Miért jöttél ide? Tudod, hogy veszélyes… RÓMEÓ Megmentelek Tebaldótól és boldoggá teszlek. Kövess engem! JÚLIA Ó, de hát hová? És hogyan? Tele van a ház emberekkel! RÓMEÓ Gyere! Ne félj! JÚLIA El fogsz veszíteni engem! RÓMEÓ Júlia! JÚLIA Ó nem! RÓMEÓ Gyere már! JÚLIA És hová? RÓMEÓ Ne kérdezd, csak gyere! Kövess engem! JÚLIA Ó nem, ó nem tehetem! RÓMEÓ Gyere már! Ne habozz! Kérlek… CAPELLIO (kívülről) Halál a Montecchikre! JÚLIA Menekülj, az ellenségeid közelednek! RÓMEÓ Ha kell, hát kimegyek közéjük, nem félek tőlük! CAPELLIO (benyitva a leánya szobájába, Rómeóhoz) Maradj csak itt! Ne menj sehová! Végre megvagy! TEBALDO Mi a csoda? A legádázabb ellenségem itt van a házban? Mit keres itt? LORENZO (magában) Ó Egek! Mi lesz itt! JÚLIA Ah!… LORENZO Minden elveszett! RÓMEÓ Ez szörnyűség! Férjhez kényszeríteni Júliát egy olyanhoz, akit nem is szeret! JÚLIA Ah! Micsoda erőszak! CAPELLIO A hadsereg majd ezt elintézi! TEBALDO Melyik regényből való ez a jelenet? Hadsereg, katonák, olá… JÚLIA (az édesapjához fordulva) Maradjon… Apám… Kérem, legyen hozzám irgalmas! CAPELLIO Hallgass el, ne könyörögj… JÚLIA Ó apám, kegyelem… RÓMEÓ Micsoda szörnyűség, micsoda erőszak! TEBALDO (Júliához fordulva) És mi a véleményed az esküvőnkről? Mit szólsz a nászunkhoz? CAPELLIO Nos Júlia? Válaszolj! TEBALDO Mi van? Nem felelsz? Félsz? Reszketsz? JÚLIA Ó Egek! Micsoda erőszak! CAPELLIO Mi van? Félsz? Reszketsz? RÓMEÓ Ez szörnyűség! Ez bosszút kíván! TEBALDO (Rómeóhoz fordulva) Hát te mit akarsz itt a menyasszonyom szobájában? RÓMEÓ Én egy… JÚLIA Ne fedd fel magad előtte! RÓMEÓ Én, mint tudod, a riválisod vagyok, és Júliáért jöttem. LORENZO (magában) Milyen balszerencse! RÓMEÓ (Tebaldóhoz) Ó, a szegény mártír! TEBALDO Rivális? Miket hallok! JÚLIA Lorenzo, kérlek, segíts rajtam! LORENZO Ugyan mit tehetnék? RÓMEÓ Jaj nekem, elárultam őt! JÚLIA Védelmezd Rómeót ó, Istenem! Egyedül kell megbirkóznom a szenvedélyes dühükkel! RÓMEÓ Védelmezd Júliát, ó, Istenem! Egyedül kell megbirkóznom a szenvedélyes dühükkel! TEBALDO, CAPELLIO Ó, ez az éjszaka! A harag éjszakája ez! Az Ég árnyai borítják még be terveinket! LORENZO Ó éjszaka!… ó éjszaka… A harag éjszakája ez! A borzalmak éjszakája, a borzalmak éjszakája ez!… JÚLIA Védelmezd Rómeót ó, Istenem! Egyedül kell megbirkóznom a szenvedélyes dühükkel! RÓMEÓ Védelmezd Júliát, ó, Istenem! Egyedül kell megbirkóznom a szenvedélyes dühükkel! TEBALDO, CAPELLIO Ó, ez az éjszaka! A harag éjszakája ez! Az Ég árnyai borítják még be terveinket! LORENZO Ó éjszaka!… ó éjszaka… A harag éjszakája ez! A borzalmak éjszakája, a jeges borzalmak éjszakája ez!… MONTECCHIK (kívülről) Fussunk el… Rómeó! Rómeó! TEBALDO Kiabálnak! Kik kiabálnak kívülről? RÓMEÓ Az én hű társaim! JÚLIA Ó! Öröm! Ó, micsoda öröm! MONTECCHIK Rómeó! Rómeó! Az Isten küldött minket a megmentésedre: gyere Rómeó, gyere Rómeó, a hű társaid segítenek neked! CAPELLIO Te Rómeó! Te sohasem térsz észhez? TEBALDO Elmenekülnél, és élve maradnál? RÓMEÓ A vér! Ó, ti barbárok, a vér folyni fog. JÚLIA, LORENZO Igaz Isten, te itt tartod őt, Rómeó majd kitér a harc elöl, s a kegyelem érzése felébred benne. RÓMEÓ, TEBALDO, CAPELLIO ÉS KÓRUS A tomboló düh nem csillapul bennünk, olyan az, mint a földrengés, amely megrázza egész Itáliát! JÚLIA, RÓMEÓ Ha mindenki összeesküszik is ellenünk, és az életben már sohasem láthatjuk egymást: ez a búcsú nem lesz végleges, ah! Legalább az Égben újra találkozhatunk! Ez a búcsú nem lesz végleges, ah! Legalább az Égben újra találkozhatunk. TEBALDO, CAPELLIO, KÓRUS Igen, ah! A tomboló düh nem csillapul bennünk. Olyan az, mint a földrengés, az idő, a nap sem tudja megszüntetni, sem az árnyék, sem a fény, ah! Sem az árnyék, sem a fény. LORENZO Igen, ah! A tomboló düh nem csillapul bennük, olyan, mint a földrengés, amely az égig hatol. Kegyetlen előadás ez, ó, igaz Isten! Te tanúja vagy mindennek! TEBALDO, CAPELLIO, KÓRUS A tomboló düh nem csillapul bennünk. Olyan az, mint a földrengés, az idő, a nap sem tudja megszüntetni, sem az árnyék, sem a fény, ah! Sem az árnyék, sem a fény. RÓMEÓ Ah, Júlia! JÚLIA Ah, Rómeó! RÓMEÓ Isten veled! Elveszítelek! JÚLIA Ah, én Rómeóm! JÚLIA, RÓMEÓ Ha minden összeesküszik is ellenünk, s az életben már sohasem láthatjuk egymást, ez a búcsú nem lesz végleges, ah! Legalább az Égben újra találkozhatunk. Ez a búcsú nem lesz végleges, ah!… Legalább az Égben újra találkozhatunk. TEBALDO, CAPELLIO, KÓRUS Igen, ah! A tomboló düh nem csillapul bennünk. Olyan az, mint a földrengés, az idő, a nap sem tudja megszüntetni, sem az árnyék, sem a fény, ah! Sem az árnyék, sem a fény. LORENZO Igen, ah! A tomboló düh nem csillapul bennük, olyan, mint a földrengés, mely az égig hatol. Kegyetlen előadás ez, ó, igaz Isten, te tanúja vagy mindennek! Ah… Uram, ébreszd fel bennük a kegyelmet! MÁDODIK FELVONÁS Első jelenet (A Capellio palota egyik belső szobája, Júlia egyedül van.) JÚLIA Senki sem jött vissza!… Fájdalmas ez a bizonytalanság! A fegyverek elcsitultak… csak egy bizonytalan morajlás maradt utánuk, mint amikor a vihar után kezd elülni a szél. Vajon ki esik el, jaj nekem, és ki jön vissza? Kit fogok megsiratni először?… Még csak el sem menekülhetek innét!… A sorsom ideköt, itt kell maradnom! (Lorenzo belép Júlia szobájába) Lorenzo! Te itt? Valóban te vagy az? LORENZO Megmenekültem és Rómeó is. JÚLIA No végre, fellélegezhetek. LORENZO Rómeó Ezzelinből menekült reménykedve hozzád, a közelben van, de te hagyd őt! Ne menj utána! Tebaldo és atyád parancsára itt kell maradnod a palotában. De talán mégis van egy megoldás: ha bízol bennem, vagy ha a szélsőséges utat választod. JÚLIA Mit kell tennem? Ki vele! LORENZO Van bátorságod? JÚLIA Mit kell tennem? LORENZO Fogd ezt az üvegcsét: ennek a tartalma, ha megiszod, mély álmot bocsát rád, mintha halott lennél. Mindenki halottnak hisz majd, és a családi sírboltban helyeznek el, de ne félj, mert nem halsz meg. JÚLIA Mit mondasz?- amikor, végre hírt hallok Rómeóról? Ő az én mindenem, ő az egetlen, akiért még érdemes élnem. LORENZO A mély álomból való ébredésedkor mindketten jelen leszünk, Rómeó is, és én is. Majd én közlöm vele a tervünket. Ne ess kétségbe! Te félsz… reszketsz? JÚLIA Óh, Istenem! Te tudod, hogy a haláltól nem félek. Mindig a Te akaratodat követem, de még sohasem próbáltam ki magamon ilyen erőszakos dolgot, és bizony ez most félelmet ébreszt bennem. LORENZO Bízzál, óh bízzál bennem! A javadat akarom! JÚLIA Ah! Ha ez a keverék valóban segítene rajtam… LORENZO Igen, meglásd, elégedett leszel vele. JÚLIA Mi lesz, ha nem sikerül a hősies vállalkozásom… Mi lesz, ha többé nem ébredek fel?… LORENZO Fogd ezt az üvegcsét, idd ki gyorsan, az apád közeledik a szobád felé. Mindjárt ideér. JÚLIA Az apám jön! Ah ments meg! Ha meg kell halnom, ám legyen, érted Rómeó még a halált is vállalom. Ha a halál megmenthet a kegyetlen, akaratos szülőktől, inkább meghalok. (megissza az altatót) LORENZO Most már meg vagy mentve! JÚLIA Vezess el engem innét máshová! (Capellio belép Júlia szobájába a többiekkel együtt.) CAPELLIO Még nem vagy kész? Már csak néhány perced maradt az esküvőig. Indulj! Készülj fel az esküvőre, aztán kövesd a vőlegényedet Tebaldót, ő már vár rád. Ne mondj semmit, indulj már! KÓRUS Hagyd őt békén, szegény leányt! A terem tele van emberekkel, akik mind hallják a te szigorú parancsodat! (Capellio Júliához fordul, és erőszakkal távozásra készteti őt) JÚLIA (sírós hangon) Óh, apám, óh apám! Nem tudok addig elindulni, amíg meg nem bocsátasz nekem: a sír szélén állok, ah! Add rám legalább az áldásodat. Most az egyszer békét kérek tőled harag helyett… békét a szívemnek, amely a halálra készül. Kérlek, altasd el minden dühödet irántam, ah, apám, bocsáss meg a szívemnek, amely a halálra készül. CAPELLIO Hagyj békén és készülj fel az esküvőre! LORENZO (halkan Júliához) Gyere velem és engedelmeskedj! KÓRUS Hagyd őt békén, szegény leányt! Nem látod, hogy tele van félelemmel, szorongással. JÚLIA Ah, atyám! LORENZO (Júliához) Oh, gyere már! CAPELLIO Menj! JÚLIA Atyám, kérlek, bocsáss meg! CAPELLIO Menj, és készülj fel a nászra! JÚLIA Kérlek, bocsáss meg nekem! KÓRUS Haldoklik szegény leány, láthatod, légy hozzá kegyelmes, mert haldoklik szegény! JÚLIA Ah, de mégis apám!… Nem tudok addig elindulni, amíg meg nem bocsátasz nekem. Kérlek, bocsáss meg egy szívnek, amely a halálra készül. LORENZO Gyere már, a hűségedet nézd, ah gyere már! CAPELLIO Kövesd a vőlegényedet, indulj! KÓRUS Menj! Végezd be a sorsodat! (Júlia Lorenzóval távozik) Második jelenet (a Capellio palota kertje) (Rómeó belép a kertbe) RÓMEÓ Olyan ez a hely, mint a sivatag. Csak Lorenzóban bízhatok. Szegény Lorenzo! Ő megért engem és együtt érez velem, de ő is itthagyott engem, és én olyan magányos, elkeseredett vagyok. Megyek… Valaki közeledik… Kegyetlen sors az enyém! TEBALDO Ki vagy te, aki haragosan járkálsz itt a kertben? Nem hallod? RÓMEÓ Nem fedem fel magam előtted, ámbár te már úgyis ismersz engem. TEBALDO Felismerlek téged a beszédedről, a szélsőséges haragodról, amely bennem is lángol. RÓMEÓ Akkor nézz rám és reszkess! TEBALDO Hagyj békén! Tudd meg, hogy nem félek tőled. Te vagy Rómeó, a gyűlölt ellenfelem. Hagyj békén, tudd meg, hogy nem félek tőled, átkozott vagy te, a gyűlölt ellenfelem. RÓMEÓ Gyere csak, gyere, majd én letöröm azt a nagy önbizalmad, a követőid is hűtlenek lettek hozzád. Gyere, ah, gyere: majd én letöröm azt a nagy önbizalmad… TEBALDO A sors majd igazságot szolgáltat neked… RÓMEÓ Intézzük el fegyverrel! Vívjunk meg egymással! Vívjunk halálig! TEBALDO Igen! Intézzük el fegyverrel! Vívjunk halálig! RÓMEÓ, TEBALDO A sors majd igazságot szolgáltat neked, vívjunk halálig! Fegyverrel! Fegyverrel! Fegyverrel! TEBALDO Maradj itt! RÓMEÓ Intézzük el egymás iránti sérelmeinket most, és karddal! KÓRUS (belülről, a palotából) Jaj, milyen szerencsétlenség történt! RÓMEÓ Miről beszélnek? TEBALDO Szörnyű előérzetem van! (Egy hosszú temetési menetet látnak, amely az emeletről kígyózik lefelé.) KÓRUS Béke a te szép lelkednek, annyi sok megpróbáltatás után! Élj, ha már nem élhetsz tovább az emberek között, élj, óh Júlia a mennyországban, ah! Szerencsétlen leány! RÓMEÓ Ah! TEBALDO Óh, Istenem! RÓMEÓ Mit hallok! Júlia!… TEBALDO Hallgass el!… RÓMEÓ Ah, te barbár! TEBALDO A látásom is elködösült. RÓMEÓ (sírva fakad) Ah! Én Júliám! Elvesztettelek téged, örökre! (Tebaldo és Rómeó mozdulatlanul állnak néhány percig. Aztán Rómeó először felkiált, aztán fogja a kardját és Tebaldóra támad vele.) Júlia meghalt! Micsoda szörnyűség! Miattad halt meg, a nagy fájdalmában. Ah! Fizess meg legalább ezért te kegyetlen szívű! TEBALDO Nálad én sokkal szerencsétlenebb vagyok, ah! Jobban le vagyok sújtva, mint te… az én szerelmem itt hagyott, és ez a szívemet facsarja. RÓMEÓ Miattad halt meg, a fájdalmában. TEBALDO Nálad én sokkal szerencsétlenebb vagyok… ah, Júlia én szerelmem… RÓMEÓ Olyan szerencsétlen vagyok, a te vétked égbekiáltó… A legjobb lenne ebben a pillanatban, ah! Meghalni, az lenne számomra a legjobb. TEBALDO Élj, csak élj, te szerencsétlen, te legalább életben maradtál. Ah! Ha a vágyaimat nem törted volna össze! A fájdalom teljesen megnémít engem. Ah! Ha a vágyaimat nem törted volna össze… ah, hallgass! RÓMEÓ Júlia meghalt! TEBALDO Kegyelmezz a lelkének, Uram! RÓMEÓ Júlia meghalt! TEBALDO A szerelmem elvesztése teljesen tönkretesz engem. RÓMEÓ Legalább ezzel fizetsz a vétkedért. TEBALDO Hallgass el! RÓMEÓ Én olyan szerencsétlen vagyok. A te vétked égbekiáltó… a legjobb lenne ebben a pillanatban, ah! Meghalni, az lenne számomra a legjobb. TEBALDO Élj, csak élj, te szerencsétlen, te legalább életben maradtál. Ah! Ha a vágyaimat nem törted volna össze! A fájdalom teljesen megnémít engem. Ah! Ha a vágyaimat nem törted volna össze… ah hallgass! Harmadik jelenet Helyszín: (a Capelliók sírboltja.) (Rómeó belép a követőivel együtt.) A MONTECCHIK KÓRUSA Megérkeztünk. Ah! Az Ég nem kegyelmes hozzád, Rómeó. Ilyen körülmények között és egy ilyen helyen kell holtan viszontlátnod a szerelmedet. Ah! Az ég nem kegyelmes hozzád… RÓMEÓ Ez hát a sírja… (Rómeó megérkezik a sírhoz) Még illatoznak rajta a virágok. Ó, az a rengeteg virág. Az enyémet is fogadd el… az én fájdalmam oly hatalmas, keserűvé tesz. MONTECCHIK Uram, nyugodj meg! RÓMEÓ Hamarosan egy hatalmas tettre szánom el magam. MONTECCHIK Már így is elég nagy a fájdalmad, uram. RÓMEÓ Mély sötétség borult a kedvesemre. Leáldozott már az ő napja. Nekem nem maradt más, csak holttested látványa. (a követőihez fordulva) A koporsót nyissátok ki ti, hogy láthassam őt. (a Montecchik felnyitják a koporsó fedelét és látva benne Júliát, intenek Rómeónak. Rómeó hozzájuk rohan és keserűén felkiált) Ah! Júlia! Óh én Júliám! Te vagy az… látlak téged, újra látlak… te nem is vagy halott… csak alszol, és arra vársz, hogy a te Rómeód felébresszen téged. Jusson el hozzád a sóhajtásom: a te Rómeód szólít téged, térj magadhoz én kedvesem! MONTECCHIK Hagyd őt! Látod, hogy halott. Gyere, induljunk! Csak időveszteség tovább itt maradni. RÓMEÓ Hagyjatok itt vele egyedül. Mély fájdalmamat csak a sírjánál tudom enyhíteni. Azt akarom, hogy elmenjetek innét! MONTECCHIK Ne kívánd tőlünk ezt, nem hagyhatunk magadra. (Látva Rómeó haragos tekinteté, azon nyomban távoznak.) RÓMEÓ Óh én Júliám, egyedül csak te hallasz engem. Olyan magányos, elhagyatott vagyok nélküled, mint a földön a sivatag. De mégis, óh, te gyönyörű lélek, aki már megérkeztél a túlsó partra, fordulj felém kegyesen és vigyél át magadhoz engem. Csak így egyszerűen nem hagyhatsz itt, óh, te gyönyörű lélek, a nagy fájdalmamban. Kérlek, fordulj felém kegyesen, és vigyél át magadhoz engem. Óh én egyetlen szerelmem, te vagy sorsom, az életem. Senki sem választhat el tőled. Követlek a halálba is. (Fogja a méreggel teli üvegcsét, és mind kiissza.) Hallgassátok az utolsó sóhajaimat ti mind, az ellenségeim sírjai. JÚLIA (ébredezve mély álmából a koporsóban felsóhajt.) Ah! RÓMEÓ Ki sóhajtozik itt? JÚLIA (halk hangon) Rómeó! RÓMEÓ Ez az ő hangja… JÚLIA Rómeó! RÓMEÓ Óh, Egek! Mit látnak szemeim! JÚLIA Rómeó! RÓMEÓ Júlia! Óh, Istenem! JÚLIA Te vagy az? RÓMEÓ Te élsz? JÚLIA Ah! Semmiképpen sem akarlak itthagyni, én szerelmem. Nem haltam meg igazán, csak mély álomba merültem… RÓMEÓ Mit mondasz? Én viszont örökre itt maradok a sírban. JÚLIA Mit beszélsz?… Mondd… mondd mi történt… Ah, Rómeó! RÓMEÓ Mindennek vége. (a fejét a kezei közé hajtja) JÚLIA Óh, kegyetlen sors! Mit tettél? RÓMEÓ Melletted akartam meghalni, hogy utána is veled lehessek. JÚLIA Mégis, mit tettél magaddal… mondd el, kérlek! RÓMEÓ Már minden hiába… megtörtént a dolog… JÚLIA Óh, milyen szörnyűség! RÓMEÓ Óh, kegyetlen halál, a te kebleden akarok meghalni, én szerelmem… JÚLIA Jó, hogy még élve találkoztunk, adj nekem egy vasat… RÓMEÓ Ah! Nem, semmiképpen sem. JÚLIA Akkor mérget… nélküled nem akarok élni… RÓMEÓ Már mind kiittam. Maradj életben, élj, óh, élj, és néha gyere ki a síromhoz, és ejts értem néhány könnycseppet. JÚLIA Óh, milyen kegyetlenség! Ah! Egek, ha Rómeó meghal, én is vele halok. RÓMEÓ Élj, óh, élj, csak, és néha gyere ki a síromhoz, és ejts értem néhány könnycseppet. Júlia! Ölelj át! Már alig hallom a hangodat. JÚLIA (sírva) Hogy térhetnék vissza az életbe, amikor te haldokolsz!! Engem is megöl a bánat! RÓMEÓ Az, hogy láttalak a koporsóban, megérte a mártíromságot. Többé már nem látlak… ah! Beszélj még hozzám… JÚLIA Én Rómeóm!… RÓMEÓ … csak még egy érintést… JÚLIA Ne hagyj még itt… RÓMEÓ Emlékezz a szerelmünkre… JÚLIA Hajtsd a fejed a szívemre… RÓMEÓ Emlékezz a szerelmünkre… JÚLIA Ne hagyj még itt… RÓMEÓ Júlia! Ah! Mindjárt végem… ah! JÚLIA Engedd meg nekem… RÓMEÓ Isten veled… ah! Júlia… (meghal) JÚLIA Meghalt… óh, Istenem. Tovább már én sem akarok élni. (Holtan zuhan Rómeó teste mellé.) MONTECCHIK (belépnek a sírboltba) Rómeó! Rómeó! (Capellio, Lorenzo és a Capuletik bejönnek a sírkamrába. Lorenzo közeledik Júlia és Rómeó holttesteihez) CAPELLIO Követték egymást a halálba is. LORENZO, MONTECCHI Szent ég! LORENZO Mindketten meghaltak! MONTECCHIK, CAPULETIK Barbár cselekedet volt! LORENZO, MONTECCHIK, CAPULETIK Béke velük! CAPELLIO Meggyilkolták őket! De ki tette ezt a kegyetlenséget? LORENZO, MONTECCHIK Te tetted ezt velük, te átkozott! Vége az operának