Giuseppe Verdi: SIMON BOCCANEGRA SZEMÉLYEK: (Az előjátékban) SIMONE* BOCCANEGRA, kalóz a genovai köztársaság szolgálatában bariton [*A darab címe Simon Boccanegra. Az opera során a címsze- replőt Simone néven említik. A hitelesség érdekében ezt a formai ellentmondást megtartottuk.] JACOPO FIESCO, genovai főnemes basszus PAOLO ALBIANI bariton PIETRO bariton v. basszus Tengerészek, nép, Fiesco szolgái (Az operában) SIMONE BOCCANEGRA, Genova dogéja bariton AMELIA GRIMALDI szoprán JACOPO FIESCO, Andrea álnéven basszus GABRIELE ADORNO, genovai nemes tenor PAOLO ALBIANI, a doge kancellárja bariton PIETRO bariton v. basszus AZ ÍJÁSZOK KAPITÁNYA tenor AMELIA KOMORNÁJA mezzoszoprán EGY TESTŐRHADNAGY bariton Katonák, kikötőmunkások, tengerészek, nép, szenáto- rok, a doge udvara stb. A cselekmény Genovában és környékén történik, a XIV. század közepén. Az előjáték és az I. felvonás között 25 év telt el. ELŐJÁTÉK (Tér Genovában, Fiesco palotája előtt; éjszaka) (Paolo és Pietro a házak árnyékában óvatosan közelednek) PAOLO (Pietróhoz) Rossz a terved! Egy uzsorásnak adni honunk kormányzói tisztét?! (Elutasító mozdulattal tiltakozik) PIETRO Ki lenne hasznos? Szólj; kit gondolsz? PAOLO A férfit, Ki oly bátor szívvel elűzte a kalózhajókat, Kit bálványoz a népünk... Válasszuk őt, s uralkodunk majd általa! PIETRO Ez jó terv! ... S mi lesz díjam? PAOLO Kincsek, nagy tisztség, dicső rang... PIETRO Bár jönne pénz, s maradna el dicsőség! (távozik) PAOLO (Fiesco palotája felé) Büszke, élősdi fajzat! Sok henyélő patrícius, halljad, Győz a gyűlölt plebejus vér ma rajtad... BOCCANEGRA (belép; Paolóhoz) Jó barátom... Mi történt? Milyen fontos ügyben hívtál ide engem? PAOLO Ha kél a nap, te léssz Genovában a doge! BOCCANEGRA Én? Nem! PAOLO Megrémülsz a doge névtől? BOCCANEGRA Ez téboly... PAOLO És Maria? BOCCANEGRA Az én szerelmem ártatlanul szenved e várban. Beszélj! Láttad-e őt? Szólj végre róla! PAOLO Mint a rabmadár, remény nélkül él. BOCCANEGRA Maria... PAOLO Megmented őt ma még mint doge! BOCCANEGRA Nincs erőm... PAOLO Ne csüggedj! BOCCANEGRA Paolo... PAOLO Kész már a tervünk. De én, ki naggyá teszlek, Titkon osztozom véled... BOCCANEGRA Jól van. PAOLO S ez így lesz, míg csak élünk? BOCCANEGRA Így lesz! PAOLO Híveink jönnek, el, gyorsan! Takarja még rejtelmes titkunk fátyol... (Boccanegra távozik, Paolo elrejtőzik) PIETRO (Jön tengerészekkel és kikötőmunkásokkal) Ha jő a hajnal, mind itt lesztek? TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Jövünk! Jövünk! PIETRO Nem kell patrícius! TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Nem kell! Nem kell! Válasszuk Lorenzinót, őbenne bízunk. PIETRO Fiesco híve. TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Hol van tehát, ki méltó? PIETRO. Egy földink... TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Szólj! PIETRO A nép fia... TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Hogy mondod? E városban él? PIETRO Igen. TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) S ki ő, hogy rossz sorsunkkal érez? PAOLO (előlép) Simone Boccanegra! PIETRO, TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Simone! Ő, a plebejus! PAOLO Ő! Csak plebejus lesz az úr itt! TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) És Fiesco? PAOLO Majd behódol! Fiesco gőgös vára Gúnyosan néz az éjbe. „Úr vagyok én, s ti szolga-nép”, Ezt hirdeti kevélyen! De mind e kincs, e pompa, Arannyal ékes szőnyeg Börtönként tartja fogva Sorsát egy árva nőnek... PIETRO, TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Csak gyűlöl, bánt és rabságba hajt a gazdag ember, A szíve mint a szikla, irgalmat senki nem nyer. Fiesco ifjú lánya kezét szegénynek adta, De méltatlannak tartja e férfit zsarnok apja... PAOLO Elzárva őrzi lányát, S ki nem bocsátja többet Börtönőrként a zord atya, S nem hatják meg őt a könnyek... TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Mind így van! Mind így! PIETRO Mind így! PAOLO Rejtelmes éji csöndben... PIETRO, TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Mondd végig! PAOLO Kigyúl ott fönn az ablak... PIETRO, TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Csak halkan! PAOLO Kísértetként ott járnak... PIETRO, TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Ő látta! PAOLO A réges-rég megholtak... PIETRO, TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) A múlt lidérces árnyai, kísértetek, Ti holtak véres árnyai! Reszkessetek! (Fiesco palotájából fény szűrődik ki) PAOLO De íme... ütött a szellemóra... PIETRO, TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Ott nézd! PAOLO Jelszónk: Simone! Elűzzük majd a múltak Sok visszajáró árnyát... PIETRO, TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Elűzzük majd a múltak Sok visszajáró árnyát... PAOLO Ma reggel! PIETRO, TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Itt! PAOLO Simone! PIETRO, TENGERÉSZEK, KIKÖTŐMUNKÁSOK (kar) Simone és szabadság! (mindannyian távoznak) FIESCO (kilép palotájából) Nagy ősök fényes vára, búcsúzom tőled. Áldjon az ég, Genovám s holt leányom... Együtt sújtott a végzet! Átkozott légyen a csábító, az aljas! (a téren álló Mária-szobor felé) S te, Szűz, Istennek anyja, Tűrted, hogy gyermekem megrontsa a vétek? Ah! az elmém... oly zavart... Szánd meg nagy bűnöm! Átjárja gyászos gyötrelem Lelkét a bús atyának, Elvesztve lányom, hontalan, Vár szenvedés meg bánat. GYÁSZOLÓK (kar a színfalak mögött) Csak sírunk... Miserere! ... A holtért! Miserere! ... FIESCO De néked Isten megbocsát, Ki annyit szenvedtél... Lányom, a mennyben mondj imát A bűnös lelkemért! GYÁSZOLÓK (kar; m.f.) Ki elhunyt, Az árva! Csak sírunk, Miserere... De ő az égbe szárnyal! Miserere! ... FIESCO Angyalseregben mondj imát Én bűnös lelkemért! GYÁSZOLÓK (kar; m. f.) Imádkozz! Miserere! ... Nem látja őt e föld viszont már. Miserere! ... FIESCO Ó, mondj imát! GYÁSZOLÓK (kar; m.f.) Az angyalok közt csillog arca... Miserere! ... FIESCO Ó, mondj imát - Istennek trónjánál! GYÁSZOLÓK (kar; m.f.) Nem látjuk többé már! (Fiesco a palotával szemben, a templom árnyékába húzódik vissza) BOCCANEGRA (visszatér) Nevemtől zúg már a város! Ó, Maria! Még csak egy nap, S véget ér bús rabságod! (észreveszi Fiescót) Valaki áll ott... Szólj, ki vagy? FIESCO (előlép) Fiesco! BOCCANEGRA Te! FIESCO Mily szörnyű sors mérge űz utamba ismét? Még e síri éjszakán csapásul téged küld az ég! BOCCANEGRA Érezz úgy, mint lányod apja! Így könyörgök térdre esve... Nem vezérel más, csak hűség. FIESCO Szolgafaj! BOCCANEGRA Ó, irgalom! Figyelj reám! FIESCO Nem, soha! BOCCANEGRA Én a harcot és halált Száz csatán kihívtam bátran, Hogy leányod oldalán Ragyogjon boldog béke rám. FIESCO Szolgavér marad plebejus! Te, ki lányom meggyaláztad, Most e várost rablod el majd. BOCCANEGRA Hallgass! FIESCO Szálljon hát Könyörtelen plebejus-fődre átkom! Lányom és hazámnak végzete, Bosszút állok rajtad én! BOCCANEGRA Béke! FIESCO Nem! Gyűlöllek téged, Amíg egyikünk el nem pusztul. BOCCANEGRA Csak halálom az, mit kívánsz? Íme, ölj meg! FIESCO Én másra vágyom! BOCCANEGRA Sem halálom, sem hősi éltem... Ember még mit adhat? FIESCO Figyelj rám. Hozd el nékem még ez éjjel Gyermeked, kit őrzöl titkon, - Bűnös frigyből fakadt virág... - Add nekem, hogy fölneveljem, Mint nemes leányhoz illő, S néked megbocsátok én. BOCCANEGRA Ezt ne kívánd! FIESCO Miért? BOCCANEGRA A végzet elrabolta őt... FIESCO Hogy történt? BOCCANEGRA Békében élt a tengernek partján Idegen házban a kicsi gyermek. Minden lépését óvták szelíden, Dajkája volt, ki gondozta híven. Egy hónap múlt amaz éjtől, Késve ért hajóm révbe, S látni kívántam. Halotti csönd volt... Tárva az ajtó, S a házam üres... FIESCO S a dajka? BOCCANEGRA Eltűnt! FIESCO Hol volt a gyermek? BOCCANEGRA Ott csillant könnye Még rajt' a párnán, Mit átölelt. Attól a perctől Virrasztok ébren, Keresem nappal, keresem éjjel, Sehol nyomára nem lelhetek. FIESCO Jól megtanultad történeted... Rút cselfogás csak, szót sem hiszek! Ösmerlek, plebejus! BOCCANEGRA Az én szerelmem meggyőz majd téged. Hallgass rám! FIESCO Nem ! BOCCANEGRA Hallgass rám! FIESCO Ég áldjon! (elfordul Simonétól, és behúzódik a templom osz- lopai mögé) BOCCANEGRA (a palota felé) Ó, Fiesco, te zord, kegyetlen fajzat! Rabságban tartod hitvesem, Mert szívét énnékem adta? ! Viszont kell látnom... Mért ne merném? (kopogtat a palota ajtaján) Mily borzalmas csönd a házban... A súlyos ajtó nyitva... Oly rosszat sejtek! Csak bátran! (belép a palotába) FIESCO (távolról figyeli Boccanegra lépteit) Az ősök büntető árnya üldöz. BOCCANEGRA (megjelenik az erkélyen) Nincs senki... Csak tömjén, meg sűrű gyertyafüst! ... (visszajön a palotából, s belép a templomba, ahol meglátja Mariát a ravatalon) Maria! ... Maria! ... FIESCO (miután Boccanegra a ravatal előtt térdre hullott; még mindig elrejtőzve) Menj, öleljed át a holtat! BOCCANEGRA (kilép a templomból) Ez álom! Ó, szörnyű álom... S az ébredés közel már! NÉP (kar a színfalak mögött) Boccanegra! BOCCANEGRA Mily hangok! NÉP (m.f.) Boccanegra! BOCCANEGRA Gúnyt űz belőlem a pokol! PAOLO ÉS PIETRO (berohannak) Doge, Genovád népe ujjong! BOCCANEGRA El, hiú álmok! Elég! PAOLO, PIETRO Jón a nép. BOCCANEGRA Paolo... Ez halálom. PAOLO A trón ez! FIESCO Elveszett minden! Már Genovámnak vége! (néhány, a nép elől menekülő patríciushoz) Jertek! (távoznak) NÉP (kar; betódul) Hős hercegünk! Vivát! Vivát! Védelmezőnk! Hős hercegünk, A nép emelt a trónra! PAOLO, PIETRO, NÉP (kar) Ki a nép fia vagy, Légy oltalma a népnek! Boccanegra! Ki a nép fia vagy, Légy oltalma a népnek! Boccanegra! Nagy Boccanegra! Hős Boccanegra! Oltalmazz és védj meg, Jó hercegünk! Segíts! Vezess! Urunk! Vezér! Doge! (lelkesen vállukra emelik az újonnan megválasztott dogét) I. FELVONÁS I. kép (A Grimaldiak kertje Genova közelében) AMELIA (a tengert figyeli) Csillagok fénye reszket A kéklő tengeráron, Búcsúzóul holdsugáron A tenger csókja reg. A hajnal ébred, kél már, A kedves visszatér. De jaj, sohasem tűnik Szívemből el egy emlék: Vad éjen elraboltak... Úgy féltem... S könnyem csak hullt... Karjára vett egy nő, kit sose láttam, És elrabolt! A fényes márvány-termek Visszhangozzák a léptem, De nem vagyok boldog mégsem, Hazám oly távol tűnt! Jöjj, én szerelmesem, véled találok majd hazát... A hajnal kél, S nem zendül még a hősöm bátor hangja! Mint a hajnalsugár ragyog a szívben ez a szerelmes dal, S elszáll a bánat... GABRIELE (a színfalak mögött) Napnélküli, szürke égbolt, Virágtalan őszi tájék, Magányos néma árnyék A szív, mely nem szeret! AMELIA Jön! ... ez hangja! A hajó suhan a vízen... Szerelmem, hogy várlak! GABRIELE (m. f.) Ha szíved át nem járja Nagy érzés tengerárja, Mit ér a hír, a pompa, Mely önző és hideg! AMELIA Ó jaj, itt benn a tűz kigyúl, A vér lobog, a szó elszáll, A vágy beteljesül, Az enyém vagy újra, édes! GABRIELE (besiet) Enyém vagy, édes! AMELIA Mért jöttél ilyen későn? GABRIELE Bocsáss meg nékem, Nagyfontosságú dolgok Tartottak vissza engem. AMELIA Veszélyt hoz rád! GABRIELE Mért? AMELIA Tanácskozás az éjben... A lázadás, mit szítasz, Csak a vesztőhelyre visz! GABRIELE Mit mondasz? AMELIA A szerzetesben te bízol, - Tán hű is - Én mégis félek. Vad bosszú tüze lángol szemén! És éjjelenkint láttam lenn a kertben Suhanni, titkos árnyát... GABRIELE Kit? AMELIA Téged, a szerzetest, És néhány nemest meg katonát... GABRIELE Ó, hallgass! A szél tán elárul és zsarnok-kézre juttat. Beszél a kő is! Gaz áruló a porszem is, amin járunk! AMELIA Te félsz tán? GABRIELE Gyilkos rémeket lát a lelkem... AMELIA Szerelmünk megóv majd... Nézd, ott a kéklő vízen tajtékkal telt a hullám, Mögötte gyúl a napfény, szép Genovánk száz tornyán. Nincs hatalom, mely elvegye ellenidtől hazádat, Feledd e sok véres árnyat, A boldogság nincs távol, ha két szív egyesül. GABRIELE Égnek áldott angyala, mosolyra váltod fájdalmam, Egy pillantásod balzsam, lásd, a gondok lecsende- sülnek. AMELIA A küzdelem már hasztalan. GABRIELE Életem hősi célja volt... AMELIA Hisz győzni nincs hatalmad... GABRIELE Győzni az ellenségen... AMELIA Hiú reménység! GABRIELE De rámtekintett e szép szem, S most álmodozni vágyom szerelmem oldalán. AMELIA A nagyvilág oly messze van, Csak álmodozni vágyom tevéled boldogan... GABRIELE Álmodni véled boldogan, boldogan... AMELIA Boldogan, GABRIELE Boldogan! AMELIA, GABRIELE Így, így, ily boldogan! AMELIA Ah! GABRIELE Mit nézel? AMELIA Látod azt az embert? (a tengerpart felé mutat) Az mindennap les reám. GABRIELE Mit akar itt? AMELIA KOMORNÁJA (belép) Követ jött, kit a doge küldött. AMELIA Bocsásd be! GABRIELE (távozni akar) Még itt is az ellen? AMELIA Te maradj! PIETRO (belép; Ameliához) A doge üzeni általam, Hogy Savonából visszatért, S meglátogatja házad. AMELIA Itt várom. (Pietro távozik) GABRIELE A doge jő? AMELIA Nőül kér egy bizalmasának. GABRIELE Ki az? AMELIA Gyűlölt kegyence, Paolo... De én nem leszek másé! Menj hívd a szent szerzetest át, S megáldja nászunk! AMELIA Fel harcra boldogságunkért... GABRIELE Fel harcra boldogságunkért! AMELIA S az ég megáldja kardod... GABRIELE S az ég megáldja kardom! AMELIA Rossz démonok hatalmát legyőzi majd... GABRIELE Szerelem szent dala... AMELIA Szerelem szent dala. GABRIELE Vezetnek égi csillagok... AMELIA Vezetnek égi csillagok, GABRIELE Utunkat Isten óvja! AMELIA Utunkon Isten visz... AMELIA, GABRIELE Ah, mily szép, mily boldog óra, Rég várt nászunknak ünnepe! AMELIA Én a tiéd! GABRIELE Végre enyém! AMELIA Halálomig örökre így... GABRIELE Halálomig örökre így... AMELIA Amíg a nap ragyogni fog... GABRIELE Amíg ragyog a nap! AMELIA, GABRIELE Nem hagylak el immár soha! (Amelia távozik) (Fiesco, mint Andrea szerzetes, megjelenik) GABRIELE Épp jókor jössz... FIESCO Te már kora reggel itt? GABRIELE Hallgass meg... FIESCO Ameliát szereted? GABRIELE Jó pártfogóm, én atyai barátom, Frigyünkre adj ma áldást! FIESCO Halld meg előbb szerelmesednek titkát! GABRIELE Ó, beszélj! FIESCO De bír-e majd szerelmed megpróbáltatást? GABRIELE Oly titkot nem mondhatsz, Mi elszakíthat tőle. Hadd tudjam! FIESCO Ameliád alacsony sorból származik. GABRIELE A Grimaldiak lánya! FIESCO Nem, a gyermektelen grófnő E szép kastélyban élt bús özvegyen magában. Egy utazása közben meglátott egy lányt, Ki oly szép, mint égi angyal... Magához vette gyermekül. GABRIELE De hogy jutott Amelia A Grimaldiak nevéhez? FIESCO A nemes grófnő, Ki a gyermeket úgy szívébe zárta, Örökösévé tette, S ráhagyva ősi nevét, Egy év múlva meghalt. GABRIELE Ó, árva kedves! FIESCO Légy hozzá méltó! GABRIELE Szólj, megáldasz-e véle? FIESCO De mondj esküvést! GABRIELE Kívánhatsz bármit... FIESCO Légy hát boldog, azt kívánom, S vívd ki majd nemes rangunk jogát! GABRIELE Esküm halljad, őseim földje, Érted halni kész vagyok... FIESCO Addig nem lesz nyugvásod, Míg a csőcselék meg nem hódolt! Tégy esküt, S majdan hozzá méltó légy! GABRIELE Térjen vissza régi fényben Mind a nemes hagyomány, S a plebejus porba hulljon, Életem s vérem az ősjogért! (trombiták harsannak) A doge jő, most el... Itt ne találjon! FIESCO Végre! Kél a várva-várt bosszú napja... (mindketten távoznak, Amelia megjelenik) BOCCANEGRA (belép Paolóval) Paolo! PAOLO Nagy doge! BOCCANEGRA Genova népe lázong, Siess tüstént haza! PAOLO Megyek. BOCCANEGRA Nyugtass meg minden pártot! PAOLO Mily szép e lány! (távozik) BOCCANEGRA Amelia Grimaldihoz szól most a doge? AMELIA Így szólítanak engem. BOCCANEGRA Száműzött rokonaid szívét Nem gyötri a kínos honvágy? AMELIA Szenvednek... ám... BOCCANEGRA Megértem... Nem kér kegyet plebejustól a nemes... De ím, a plebejus most választ így ad! (átnyújt egy iratot) AMELIA (miután elolvasta) Ez való? Kegyelmet kapnak? BOCCANEGRA Kegyelmet érted nyernek, Ó Madonna! Miért, miért, hogy elvonulsz tánctól meg Ünnepélytől? Minő titok, mit rejtegetsz, miért félsz úgy a fénytől? Hisz látom, elpirultál... AMELIA Nincs titkom... Nyugodtan élek... BOCCANEGRA De szíved oly szerelmes... AMELIA Ó, a szívem mélyére láttál. Bevallom hát: Egy ifjat lángolón imádok, s ő engem. Ám más is kéri kezemet, Ki vágyik a nagy vagyonra... BOCCANEGRA Paolo! AMELIA Mily gyűlölt név ez... Hangod oly végtelen jósággal bátorítja szóra az árvát, El kell mondanom azt, mit senki nem sejt. Én nem vagyok Grimaldi! BOCCANEGRA Nagy ég! Ki vagy? AMELIA Édes atyámmal éltem oly rég, oly rég A kék tengernek partján. Pisa környékén állt a házunk, Még jól látom... BOCCANEGRA Pisában volt? AMELIA Messze járt atyám egy éjjel, S egy nő jött a házunkhoz titkon, Karján ringatva elhozott, s én ... ah, E palotában ébredtem fel. De nem élt soká a grófnő, Haldokolva egy képet adott: "Holt anyádnak nézd arcvonásit, Ő meghalt rég, s te árva vagy! " Búcsúcsókja ajkam érte, S kilehelte áldott lelkét. S az az egy reményem volt, Hogy egykor értem jő atyám.. BOCCANEGRA (magában) Ó, mily remény az, mely félve ébred, Mily sejtelemtől borzong a lélek? Hányszor hittem, mégis csalódtam! Annyi ábrándom hazug álom volt... AMELIA Szenvedőn, magányos árván Csak a honvágy, meg az emlék Maradt vélem vigaszul. Elhagyatva, búsan éltem, És visszavágytam Régi házunk s jó atyám! Elhagyatva, búsan éltem, Sorsom útján Csak a bánat járt velem! BOCCANEGRA (m.f.) Ó, ha újra csalódnom kell, S ez az érzet, amint a múltban, Most is csalfa álom csak... Amit sejtek, hiú álom, Apai szívem, hiú vágyam Tűnő álom, csak képzelet... (Ameliához) Mondd csak, Atyádra emlékszel még? AMELIA Látom őt tengerre szállni... BOCCANEGRA S mit a grófnő adott néked, Megvan-é a régi kép? AMELIA Igen. BOCCANEGRA (egy arcképet vesz elő, és megmutatja Ameliának) Ez az arc nem hasonlít-e ahhoz? AMELIA Anyámnak arca... BOCCANEGRA Maria! AMELIA Így hívtak egykor. BOCCANEGRA Édes lányom! AMELIA Lányod? BOCCANEGRA Most újra rátaláltam. AMELIA Atyám! Ó, Gondviselés örök hatalma! BOCCANEGRA Ó, hadd ölellek újra, lányom! Gyermekem, milyen régen várlak! AMELIA Mennyit sírtam én utánad! BOCCANEGRA Ajkam ha mondja: "gyermekem", Úgy zeng a szó, mint ének, Mint elfelejtett dallama Tündéri szép mesének. Benned az elmúlt ifjúság Újra visszatért, Aranyam, kincsem, trónom, Mind od'adnám lányomért. AMELIA Ó, hány keserves bús éjen által Vártam ezt az órát, Hogy átkarolva válladat Simulok majd tehozzád! BOCCANEGRA Benned az elmúlt ifjúság Újra visszatért, Aranyam, kincsem, trónom, Mind od'adnám lányomért. AMELIA A hű és hálás gyermek, Ki várt oly rég, oly rég, Melletted újra boldog, Eljöttél lányodért. Ne hallja... BOCCANEGRA Ne hallja... AMELIA Senki soha... BOCCANEGRA Senki soha... AMELIA Nagy titkunk... BOCCANEGRA Ne tudja senki! AMELIA, BOCCANEGRA Soha meg ne tudja boldog titkomat! AMELIA Szentül... BOCCANEGRA Szentül... AMELIA ... mint égi ima, BOCCANEGRA mint égi ima, AMELIA Lángol majd, BOCCANEGRA Lángol majd bennünk... AMELIA Titkunk áhítattal... BOCCANEGRA Nagy áhítattal. AMELIA, BOCCANEGRA Csak Isten hallja meg! BOCCANEGRA Leányom, leányom! AMELIA Jó atyám! (a palotába távozik) BOCCANEGRA (boldogan utána néz) Lányom... ! PAOLO (hirtelen belép) Mi a válasz? BOCCANEGRA Mondj le örökre róla! PAOLO Én visszalépjek? BOCCANEGRA Parancsom így szól! (távozik) PAOLO (egyedül) Parancsot adsz? Nekem?... Hisz én tettelek naggyá egykor! PIETRO (belép) Mit mondott? PAOLO Elutasított. PIETRO Lemondasz hát? PAOLO Te elrablod! PIETRO Hogyan? PAOLO Amelia egymaga sétál majd a parton, Elhurcolod egy bárkán, S a Lorenzino házában rejted el. PIETRO Nagy bűn ez! PAOLO Genovában már lázong a nép. Fölbujtunk minden nemest, Most, Simone, véged lesz! PIETRO Megyek, csak én ne járjak pórul... (mindketten elsietnek) 2. kép (tanácsterem a doge-palotában) BOCCANEGRA Nagy tanács! Tudatták vélem, Hogy békétlenség támad mindenütt e honban... Sok elvetemült bérgyilkos forradalmat készít. Így van a vészhír? PAOLO, PIETRO, TANÁCSOSOK (kar) Olvasd ! BOCCANEGRA A költő szól, ki egykor így dalolt: "Üres árnyék a gőg, átok a nagyravágyás! " Genovát inti mostan... (egy írást mutat föl) Magasztos hangon óv a testvér-viszálytól: Polgár a polgárt mért készül ölni? PAOLO Hölgyekről írjon ő madrigált, S hagyja nékünk azt, mi földi... PIETRO, TANÁCSOSOK (kar) Vesszen Velence! BOCCANEGRA Velence most a gyűlölt! De a vérszomjas vakság Mint Káin-bélyeg pusztítja majd a fajtánk... Testvér e nép, Egy nyelven szól minden város! PIETRO, PAOLO, TANÁCSOSOK (kar) Hazánk csak egy van: Genova! NÉP (kar; a színfalak mögül) Ó! PIETRO Milyen zaj! NÉP (kar; m. f.) Ah! (Paolo a kijárathoz fut) TANÁCSOSOK (kar) Honnét e lárma? PAOLO Zúg a Piazza Fieschi. TANÁCSOSOK (kar) Föllázadt csürhe! NÉP (kar; m. f. közelebbről) Ah! PAOLO Nézd csak! Egy kis csapat menekül erre! BOCCANEGRA Hadd halljuk! PAOLO Nem érteni egy szót sem... NÉP (kar; m. f.) Vesszen! Vesszen! PAOLO (Pietróhoz) Ez ő! BOCCANEGRA (meghallja) Ki? PIETRO Nézd csak! BOCCANEGRA Hogyan? Gabriele Adorno, kit a nép dühe üldöz! Mellette harcol csuhában egy barát... Herold jöjjön tüstént! PIETRO (halkan Paolóhoz) Menekülj! Elveszett minden! BOCCANEGRA (figyeli Paolót, aki kifelé indulna; az őrökhöz) Álljatok el szigorúan minden kijárást! Urak! Ki elmegy, áruló! (az őrség elállja a kijáratokat, Paolo marad) NÉP (kar; m.f.) Vessz el, patrícius! NEMES TANÁCSOSOK Ti lázadók! (kardot rántanak) NÉP (kar; m.f.) Nincs úr, csak a nép! NÉPI TANÁCSOSOK (kar) A népért! (kardot rántanak) BOCCANEGRA Ti is? Ti bölcsek, Ti is egymásra törtök? NÉP (kar; m. f.) Haljon a doge! BOCCANEGRA Halljon a doge? No jó! (Odainti a heroldot) A palota kapuit azonnal nyisd ki! S hirdessed ki harsány hangon a népnek: Nem félek tőlük! Nem ijeszt hangjuk el, Itt várom őket! (A herold elsiet) (A tanácsosokhoz) Vissza most mind a kardot! NÉP (kar; m.f.) Föl, gyújtogassunk! Zsákmányt a népnek! Rajta, lopjunk! Kösd fel őket! BOCCANEGRA Harsan a herold trombitája... Most beszél... Félelmes csönd van... NÉP (kar; m. f.) Éljen! A doge éljen! BOCCANEGRA Ez hát a nép...? (Betódul a nép; magukkal hurcolják Gabriele Adornót és Fiescót) NÉP (kar; Gabriele felé) Most meghalsz, Gaz gyilkos! Elvesztél! Csak bosszú, Csak bosszú kell nekünk, Más nem kell, csak bosszú! Kínhalállal halj, Véred a vérért hulljon! Bosszút kiált gyilkosára a holt! Halj meg, ha ölni tudsz! Halál rá! Ne kíméld A gyilkost! BOCCANEGRA (gúnyosan) Ez tehát itt a népnek híres hangja...? Mint orkán, úgy szól messziről; S közel, ha hallod, Visító nők csak, Ordító kölykök... (Gabrieléhez) Adorno, mért vontad ki kardod? GABRIELE Hogy megbüntessem Lorenzinót. NÉP (kar) Gyilkos vagy! GABRIELE Amelia Grimaldit elrabolta! BOCCANEGRA (magában) Mit hallok? NÉP (kar) Hazudsz! GABRIELE Halálán vallotta meg. Vak eszköze volt csupán Egy nagyhatalmú úrnak. PIETRO (Paolóhoz; Lorenzinóra értve) Elárult téged! BOCCANEGRA Ki az az ember? GABRIELE (a dogét gyanítja a leányrablás hátterében) Mért félsz úgy? Titkát a névnek sírjában őrzi. BOCCANEGRA Gyanúsítsz? GABRIELE (a dogéhoz) Az átkozott fölbujtó te vagy! BOCCANEGRA Megőrült! GABRIELE (m. f.) Te nyomorult, ki lányokat rabolsz! NÉP (kar) El a tőrrel! GABRIELE (m. f.) Úgy loptad koronádat, lator! Halj meg! (Tőrével Boccanegrára támad) AMELIA (belép, Gabriele és a doge közé veti magát) Gabriele! GABRIELE, BOCCANEGRA, FIESCO Amelia! TANÁCSOSOK, NÉP (kar) Amelia! AMELIA Nagy doge! Te jó vagy, (Gabrieléért könyörögve) Mentsd meg az életét! BOCCANEGRA (az őrökhöz, akik Gabrielét lefogták) Ne bántsa senki! (magában; Ameliára tekintve) Hangja; ha kérlel, A doge gőgje hallgat... Ó szent szeretet, nagy a hatalmad! (Ameliához) Amelia, mondd sorra el, ami történt! Ki volt a támadód, s ki mentett meg? AMELIA Az alkony varázsa leszállott a tájra, A tengernek partján bolyongtam magam. Két álarcos rámront, Egy bárkába hurcol... Dermedt sikolyom elfúl az ajkamon. Csak fekszem, mint az ájult, Majd magamhoz térek, Előttem Lorenzo, Az ő arcát látom... GABRIELE, BOCCANEGRA, PAOLO, PIETRO, TANÁCSOSOK, NÉP (kar) Lorenzo! AMELIA Az ő foglya lettem, és nem volt ki megvédjen tőle. A torkomból rémülten feltört a szó: "A doge - így sírtam - Majd bűnödre rájön. Bevádollak én, s te halállal lakolsz"! Megrettent a gonosz, kitárta a kaput, Nevére a dogénak megnyílt az utam! GABRIELE, BOCCANEGRA Halál éri azt, Védtelen lányt ki üldöz! FIESCO, PAOLO, PIETRO, NÉP (kar) Halál sújtson arra, Ki leányt így üldöz! AMELIA Lorenzo csak bérenc! Ah, de még él az aljas, Ki rábírta őt. GABRIELE, BOCCANEGRA, FIESCO, PAOLO, PIETRO, NÉP (kar) A nevét! AMELIA (Paolóra nézve) Hangom hallja, Nem rejtőzhet el soha tőlem! GABRIELE Szólj, ki az? BOCCANEGRA Nos, ki az? NÉP (kar) Csak patrícius! NEMESEK (kar) Csak plebejus! NÉP (kar; a nemesek felé) A kardját törjük! AMELIA A téboly most dühöng! NEMESEK (kar; a nép felé) Ki ránk támad, meghal! (A két párt egymásra támad) AMELIA Ó, jaj! BOCCANEGRA Testvérgyilkosok! Főnemes! Plebejus! Halld szavam! Rossz úton tévelyegtek! Vad ősök gyűlölsége Föltámad, népem, benned! Míg szárazföld és óceán Rád vár, hogy leigázzad, Önvéred ellen lázadsz, S hazádat rombolnád, Hazádat rombolnád... Áldott e föld! A bölcsőtől sírunkig véd és táplál, Mint Kánaán, oly gazdag ő, És szebb a nagy világnál! Csillag, mely óv a tengeren, Vádolva minket kérd, Mért nincs a földön béke? Mért ont az ember vért? Mért ont az ember vért?! NÉP (kar) Szelíd és bölcs a szava, Lelkünkbe béke száll, Mint ha a tenger mérge, Ha szellő fúj, megáll. AMELIA Béke, béke, béke! ... Látom, vak gyűlölségből Béke virága kél. Szállj le a szívbe, Add, hogy az ember jobb legyen, Ó, béke, béke, béke! Szállj le a szívbe, Tedd, hogy az ember jobb legyen! Ó, béke, béke, béke! Jöjj, béke! GABRIELE Ameliát az Úr nékem visszaadta most! Nagy Isten, áldalak! Nem éri őt baj már, Ki énhozzám hű volt. Vedd hálám, Istenem! Már a lélek újra szeret és bízik, Szerelmet érez. Enyém ő! Enyém ó! Istenem, hálám vedd! FIESCO Szülőhazám, hogy szégyellem Azt, hogy benned hittem... Szegény hazám! Nincs büszkeség már e népben, A szégyenét tűri békén... Ó büszke város, ki rajtad úr most, Csupán egy szolga csak! Az, aki úr, büszke nép, most rajtad, Szolga, szolga csak! Szülőföld... Szülőföld... Szolgák szolgája vagy! PAOLO (Pietróhoz) Beszéde kardként járja át a szívemet! Gyilkos minden szó, mit ejt, Nincs kiút e bajból, El nem futhatok, Vak gyűlölet, mi szívem eltölti most, Mit fogok tenni mostan? Csak gyűlölségem fűt, A gyűlölség gyötör. PIETRO (Paolóhoz) Tervedből nem lett semmi jó, Gyorsan illanj el! Menj, menekülj hamar: Már nincs remény... Nincs már remény! Tán elmenekülhetsz innen most. Nem sikerült a terved, Menj, menekülj el már... Menekülj gyorsan el! BOCCANEGRA Békét kiáltok népem; Minden mi él, szeret. Mért ont az ember vért? NÉP (kar) Enyhül a gyűlölség. Úgy, mint a hullám mérge, Ha szellő kél, megáll... Ha kis szél fúj, Ha szellő kél, megáll. Szelíd és bölcs a szava, Szelid és bölcs minden szava. Lelkünkre béke száll, Mint ha a tenger zaja Kis szellőtől megáll; Reánk béke száll, Miként a nagy tenger zaja Szellőtől megáll, Ha szellő kél, megáll. GABRIELE (a dogéhoz) Ím vedd a kardom! BOCCANEGRA (Gabrieléhez) Ma még fogolyként töltöd az éjt, Amíg e rejtély titkát megoldjuk. (Gabriele átnyújtja a kardját) Nem! Csak tartsd magadnál kardod! Megbízom férfiúi szavadban. GABRIELE Legyen! BOCCANEGRA (nagyon határozottan a kancellári székben ülő Paolóhoz) Paolo! PAOLO Nagy doge! BOCCANEGRA A nép bizalmából A doge kancellárja vagy! A város becsületét És jogát kezedben tartod. Jöjj, gyakorold a tiszted! Itt áll, miköztünk lapul egy bűnös, Szavamra arca sápad, Tán oly közel, hogy karommal elérném... Nevét is tudom... Rémület ül az arcán. Vádat emelj, szörnyű átkot mondj, Hogy hallja köztünk a gaz! Sújtson le rá, mint a korbács, Száműzvén őt, e szózat: "Megátkoz néped! " (Mennydörgő hangon) Most mondd utánam az átkot! PAOLO (reszketve) Megátkoz néped... (magában) Iszonyú e szó! AMELIA, GABRIELE, FIESCO, PIETRO, NÉP (kar; egymáshoz, suttogva) Kísérje átok! Üldözze átok! Üldözze átok! Üldözze átok! (távoznak) PAOLO Ó, jaj! (borzadva kirohan) II. FELVONÁS (A doge szobája) PAOLO (a testőrség egy hadnagyához) Két rabot őrzöl? TESTŐRHADNAGY Igen. PAOLO Vezesd a két bűnöst én elém, Hogy az ország javára Tervüket megtudjam, Mint vádló. TESTŐRHADNAGY Uram, értem. (távozik) PAOLO Megátkoztam önmagam! A légben zúg az átok! Megalázva... A porban, Mint a féreg, Kit Genova S a gőgös szenátus Kétszeres átka sújtott, Fölkúszva a porból, Mert e dogét semmivé kell tennem! Én alkotnám egy szavammal a sárból, S ő, mint báb, Mesterének egy szavára Visszahull majd a sárba! Mérget öntök italába, Mely lassan sorvaszt, (az ajtó felé tekint) Ott meg a gyilkos jő már; Döntse el majd a végzet, Hogy sorsa tőr vagy méreg. (mérget kever a doge poharába) (Gabrielét és Fiescót bevezetik) FIESCO (Paolóhoz) Szólj, a börtönt mért hagytuk el most? PAOLO Szánja sorsod Paolo, S máma még szökni enged. FIESCO Tőled nem kell e nagy kegy! PAOLO S mégis úgy lesz, hogy énreám szorulsz. Bűnös terved... (egy iratot mutat) FIESCO Itt nálad?! PAOLO Ím a lázadó nemességről Írt titkos névsor. FIESCO Hogyan? PAOLO De kár volna éntőlem félned: Ezt a dogét, e jöttment kalandort Ma éjjel megöljük, Vagy ő tesz el majd az útból... FIESCO Csak száműzet innen! PAOLO Benne bízol?... Andrea, ne tréfálj! Holnap vérpadra hurcoltat el... Lásd be végre, megmentlek. FIESCO Mennyit kívánsz? PAOLO Végy közétek mint társat engem... FIESCO Árulóval beszennyezni nevem? Rossz cseléd nem lehet társunk soha! PAOLO Szóval megvetsz? Nem kellek? FIESCO Nem! PAOLO Le a börtönbe hát! (Fiescót elvezetik, Gabriele is indul, de Paolo visszatartja) PAOLO Adorno! GABRIELE Semmi dolgunk! PAOLO Már nem szereted Amelia Grimaldit? GABRIELE Mit mondasz? PAOLO Láthatod itt. GABRIELE Itt Ameliát? PAOLO Kedveseként itt tartja magánál őt a doge. GABRIELE Hazudsz, nyomorult démon! ... (Paolo egy tőrt vesz elő; jelentőségteljes pillantást vetve Gabrielére, eléje teszi az asztalra) Mi az? PAOLO Nincs jobb barátod énnálam, Adorno! E tőr a tied, Ez megmondja, hogy mit tegyen, ki férfi... (mégegyszer a tőrre mutat, majd mikor látja Gabriel elszánt kétségbeesését, azzal a tudattal távozik, hogy a bosszúszomjas fiatal nemes bizonyára meggyilkol- ja az ellenlábasnak vélt dogét) GABRIELE Gyalázat! Amelia itt... A doge kedvese... Én meg oly mélyre süllyedtem, Hogy eltűrőm ezt... (a doge széke felé, fenyegetve) Te megölted az apám... Ami kincsünk volt, az tied... S most még e szégyen!... De már a keserűség betelt, Iszonyú harag, bosszúmnak lángja éget. Ó, férfivérnek vak dühe, Te adj hősi bátorságot... Így jár, ki hű itt e földön, Útjának vége ármány, meg átok! És hogyha bújna bárhol, Ha százszor élne, százszor Megölném kegyetlenül én! Nem, nem... Bosszúm eléri, A bosszúm eléri, A bosszúm eléri őt! Hol vagyok? Mi lelt? Csak sírok... Nem! Ez álom... Ez rémkép... Amelia, Amelia elárult engem! Hűtlen ily angyal hogy lehet? Hitszegés ez édes ajkon? Ily tiszta szép szempár azért csillog hát, Csak, eskü, szűzi vallomás Csúf tettetés volt, semmi más! Ily aljas hát a nő, Ilyen sivár nyomorúság a szerelem? Soha ezt nem hiszem, Való ez nem lehet! Ígéret, vallomás, szerelmes szűzi csókok Ilyen nagy nyomorúság a szerelem? Soha ezt nem hiszem, Nem hiszem el soha! Nem, ezt nem bírom el! Nem, ő hűtlen nem lehet. Nem, ő nem hűtlen, Igaz a szíve, nem árul engem el. AMELIA (belép) Te itt? GABRIELE (elképedve) Amelia! AMELIA Be mersz ide jönni? GABRIELE De te mire vársz itt? AMELIA Én... GABRIELE Te céda! AMELIA Nem... Nagy Isten! GABRIELE Mondd, a doge mennyit fizet? AMELIA Tisztel engem... GABRIELE Szeret téged... AMELIA Szentül szeret... GABRIELE S te őt? AMELIA Így szeretem én is... GABRIELE Hallom ezt, s bosszút nem állok? Hogyan csalt ide az az álnok? AMELIA Semmi bűnöm, Ó, hidd el, higgy nekem! GABRIELE Beszéld el! AMELIA Nem szólhatok, Ne kérdezd ma még titkomat! GABRIELE Ha benned szánalom él, Ha nincs szíved, hát hallgass! De hogyha ember vagy, Add nékem hitemet, Add nékem bizalmad! Hagyj újra élni, Hagyj élni veled boldogan! Válts meg egy szóval, Ó, mondd, enyém vagy-e? AMELIA Hited miért ily gyönge? Szemünk mért lábad könnybe? Hisz oly tisztán őrzöm képedet, Mint kelyhét az oltár! GABRIELE Hagyj újra élni boldogan! AMELIA Gyanú nem lel oly szívben helyet, Mely mint a gyermek, úgy hisz, Oly igazán szeret! GABRIELE Ó, mondd: enyém vagy még! Hagyj újra élni, Hadd éljek újra véled úgy, mint rég, boldogan! AMELIA Az, ki hű, Nem érez soha kételyt és gyanút. Kételkedés mért bánt?... GABRIELE Ó, add újra, add vissza az életem Ó, csak egy szóval mondd: enyém vagy még! (Amelia közeledő léptek zajára figyel) A doge jő,... Sehol nincs út... Rejtőzz el! GABRIELE Nem! AMELIA Ez a vérpadra juttat! GABRIELE Nem félek tőle! AMELIA De ha te meghalsz, én hogyan éljek? Tudom, hogy sajnálsz és könyörülsz! GABRIELE Sajnálni téged? Sajnálni téged? (magában) Ha ez a végzet, Menekülés nincs! (készen a dogét meggyilkolni) Megölöm én! AMELIA Még mehetsz, ó, siess, Hisz hallom, hogy jönnek. GABRIELE (magának) Megölöm őt. AMELIA Ó, könyörülj ! GABRIELE Megölöm én! AMELIA De ha te meghalsz, én hogy éljek? Tudom, sajnálsz, és könyörülsz! Ó jaj, ne bántsd, ne öld meg őt, Szánakozz rajta, ó, ne öld meg őt, Ó jaj, ne bántsd, ne öld meg őt, Ó halld, e szív kiált feléd, Ah, ne bántsd! GABRIELE Ha ez a végzet, haljon meg! Ha ez a végzet, haljon meg! Se könny, se szó nem áll elém, Ő meghal! (Amelia sietve elrejti Gabrielét, majd visszatér, és atyjával találkozik) BOCCANEGRA (belép; egy iratot olvas) Lányom? AMELIA Oly gondterhelt az arcod! BOCCANEGRA Csak komoly. Ámde te sírtál. AMELIA Atyám... BOCCANEGRA Tudom én, miért hull a könny szép szemedből; Szerelem gyötör, valld be! Ki a boldog? Ó, mondd, vajon méltó-e szerelmesed hozzád? AMELIA Higgy nekem! Egész Liguriában nincs nála bátrabb. BOCCANEGRA Hogy hívják? AMELIA Adorno. BOCCANEGRA Ellenem lázadt! AMELIA Jó atyám! BOCCANEGRA Lásd itt e gyászos lapon nevét, A lázadók közt első... AMELIA Kérlek, kegyelmezz! BOCCANEGRA Nem lehet. AMELIA Irgalmazz! BOCCANEGRA Nem tudok. AMELIA Kegyelmezz? BOCCANEGRA Nem tudok. AMELIA Halálom ez! BOCCANEGRA Ily nagy szerelmed? AMELIA Érette él csak, érte hal gyermeked! S ha te elszakítod tőlem, Ha vérpad, bitó ha várja, Ott is véle tartok, Nem hagynám őt el sohasem! BOCCANEGRA Ilyen hát az én sorsom... Örömem szenvedésre fordul! Megtalált lányom Ellenség rabolja el orvul! (hosszan elgondolkozik) Figyelj rám: tán meg is bánta... AMELIA Én hiszem... BOCCANEGRA Hátha kegyelmet nyer... AMELIA Én édes jó atyám! BOCCANEGRA Hagyj magamra, Dolgoznom kell az éji csöndben. AMELIA Virrasztanék veled én is... BOCCANEGRA Nem, jobb ha magam... AMELIA Kérlek. BOCCANEGRA Így akarom! AMELIA (magában) E gyenge nő hogy mentse őt meg? (távozik) BOCCANEGRA Még meddig tűrjem. Az összeesküvők ezer gaztettét? (határozottan) Örök rettegés, ez büntetésük... (elgyengülten) Kiszáradt a torkom... (Iszik a Paolo által mérgezett italból) Még a korty víz is, keserű, Mit ízlel a doge ajka! Ó, jaj! Agyam oly fáradt... A testem öreg... Immár elbágyaszt az álom... (elalszik székében) (álmában) Amelia... Én Ameliám... Mért vagy ellenim közt? GABRIELE (óvatosan előlép) Ő alszik. Mi tart vissza a tervtől? Gyávaság vagy tisztelet? Hatalma volna rajtam? Aludj csak, bűnös! Ki elraboltad atyámat S menyasszonyom! Nézz rám, Adorno! Kínhalálodért hű fiad most megfizet. (tőrt ránt, hogy leszúrja vele a dogét) AMELIA (berohan, Gabriele és a doge közé veti magát) Vissza, őrült! Aki férfi, nem öl meg egy alvót! GABRIELE Ha te véded, az terheli bűnét! AMELIA Velem jöjj hamar el, S ami most csupa rejtelem, Fölfedem élete titkát! GABRIELE Mit mondasz? BOCCANEGRA (magához térve) Ki az? AMELIA Csak rejtsd el a tőröd, Jöjj! Most ébred... GABRIELE Nem ébred föl élve! AMELIA Jöjj! BOCCANEGRA (Gabrieléhez) Gyáva gyilkos, Csak szúrj át a tőrrel! GABRIELE Vért kíván holt apám vére! BOCCANEGRA Hát ezért törsz itt rám? Mondd, a kulcsot kitől kaptad? AMELIA Nem tőlem! GABRIELE Nem vallom én úgyse meg. BOCCANEGRA Majd a kínpad kivallat... GABRIELE Sem hóhér, sem halál meg nem rémít! AMELIA Isten óvd! BOCCANEGRA Bosszút álltál az elhunyt apádért, Bár kezemhez vére nem tapad. Ősz fejem támaszát rablod el most, (Ameliára mutat) Ő a lányom! GABRIELE (megsemmisülten) Az apja te vagy?! Az apja a te vagy?! Te... Az apja! ... (térdre hullva) Tudom, a bűnöm súlyos, De nem vezérelt más, csak nagy szerelmem... Doge! Íme vedd az életem! Elvesztem én, amikor gyilkos lettem... Meghalnék bátran, Meghalnék bátran, ha ez lenne büntetésem, Hisz aki öl, Kegyet az nem, nem érdemel. BOCCANEGRA A lelkem zavart. Mitévő legyek? AMELIA Ég honából nézz le, anyám, És őrizd árva lányod. BOCCANEGRA Ha le is győzöm bosszúmat, Nyújtsak-e békejobbot? AMELIA Szándékait a megbántott atyának Csak te tudod! Bűne ha volt, ha elbotolt, Kedvesem értem ölt, Végtelen nagy szerelme vitte a romlásba őt, Bűnre szerelem vitte őt. Ó, nézz le bús lányodra, jó anyám! BOCCANEGRA Érzem, egy új, egy szebb világ Virul ki majd ez éjből: A béke új világa, új és jobb világ! Ez az életem célja csak: Kibékítvén a pártokat, Lehajtom főm boldogan! Ha népem újra egyesül, Bocsásd el szolgádat! GABRIELE Gyötör a bűn, a bűn! Hisz aki ölt, az vétkes... Meghalnék bátran, Meghalnék bátran, Ha ez lenne büntetésem! Hisz aki ölt, kegyet az nem, Nem érdemel, Mert az, ki ált, Irgalmat az nem érdemel! LÁZADÓK (kar; a színfalak mögött) Ti, hős ligurok, harcra fel, A szolgasors most megszűnt! Nyakunkon rabló faj hízott, Elfojtva testünk-lelkünk! AMELIA Milyen ének! LÁZADÓK (kar; m. f.) Az ősi házban latrok, Ha tűrtök, bábok vagytok! GABRIELE A lázadó nemesség... BOCCANEGRA Tudom. LÁZADÓK (kar; m. f.) Ki mást akar, nem férfi az! Harcra! Csak vér teremthet rendet! Végső nagy harcra! Plebejus férgek Itt győzők nem lesznek! AMELIA Közeleg a néptömeg. LÁZADÓK (kar; m. f.) Halálra! Harcra! Ti hős ligurok, harcra fel, A szolgasors most megszűnt. BOCCANEGRA (Gabrieléhez) Menj! A pártod hív már! GABRIELE Hogy küzdhetnék ellened én? Soha! LÁZADÓK (kar; m. f.) Nyakunkon rabló-faj hízott, Elfojtva testünk-lelkünk! Az ősi házban latrok, Ha tűrtök, bábok vagytok! BOCCANEGRA Bírd rá a népet, Hogy csöndben elvonuljon, S hiába már ne hulljon A földühített pártok drága vére! LÁZADÓK (kar; m. f.) Ki mást akar, nem férfi az, Csak vér teremthet rendet! Harcra, végső nagy harcra! Plebejusok Itt győzők nem lesznek! Csak haljon, csak vesszen, Csak haljon, csak vesszen Az aljas, az ellen, Az aljas, az ellen! GABRIELE Megyek a néphez szólni... Majd ujjong kint a nép, Hogy békét hirdetsz! BOCCANEGRA (megenyhülten Gabrieléhez) Jutalmad lesz Amelia... AMELIA, GABRIELE Ó, mi áldott ez óra! AMELIA Áldott! LÁZADÓK (kar; m. f.) Tűzzel-vassal pusztulj el, gyáva ellen! Csak haljon, csak haljon, Csak vesszen, csak vesszen Az aljas, az aljas! Az ellen, az ellen! GABRIELE (a közeledő lázadók elé siet) Megállni! (mindhárman távoznak) III. FELVONÁS (Néhány órával később) AZ ÍJÁSZOK KAPITÁNYA (bevezeti Fiescót) Szabad vagy hát! A doge nevében! FIESCO És Genova? AZ ÍJÁSZOK KAPITÁNYA Plebejus! (távozik) FIESCO Mit ér az élet így? (a bilincsbe vert Paolóhoz, akit fegyveresek vezetnek be) Te?... Paolo?! Bilincsbe verve? PAOLO Utam vége a vérpad. Én voltam az, Ki szítottam a patricius-lázadást, S most rajtavesztek. Simone engem halálba küld, Ő pedig nékem lesz, Mikor meghal, Engedelmes szolgám. FIESCO Teneked? PAOLO Mérget adtam, - Mitől is félnék? - Mérget önték borába. FIESCO Ez gaztett! PAOLO Előttem látja meg a semmi országát. AMELIÁT ÉS GABRIELÉT KÍSÉRŐ NÁSZMENET (kar; a színfalak mögött) Ó, mennyben nyíló rózsa, Szűz égi pátrónánk, E násznak pártfogója, Áldd meg az ifjú párt! Te, ifjak pártfogója, Áldd meg most az új párt! Ó, égben nyíló rózsa, Szűz égi pátrónánk! PAOLO Halld, a násznép. E nászi dal végórámon is üldöz. Mennek esküvőre, Hogy Amelia másé, Ez keseríti csak a szívem. FIESCO Amelia? Te kérd inkább az ég kegyét. PAOLO Csak nevetek. (megjelenik a hóhér) FIESCO Nézz hát körül, S a bűneidre gondolj! PAOLO (meglátja a hóhért) A hóhér! Rémes! (Paolót elvezetik) FIESCO A lelkem vádol... Nem, Simon, Nem így vágytam bosszút állni. Én az eszme harcát vívtam teellened. (lépések zajára figyel) Ott jön ő! A doge. A nagy találkozóra ütött az óra. (egy oszlop árnyékába húzódik vissza) AZ ÍJÁSZOK KAPITÁNYA (visszajön egy trombitás kíséretében, s az erkélyről a néphez szól) Polgárok! Ím parancsol a doge: Oltsatok el minden fáklyát... Győzelmi ujjongástok Meg ne zavarja a holtak álmát! (a trombitással együtt távozik) BOCCANEGRA Homlokom lángol... Jéghideg kígyó csúszik itt a szívemen át. Enyhítse lázam halk éji szellő, A tengernek csókja. Gyógyítsa kínom lágyan fúvó szellő. A tenger, a tenger... Látta hajdan az ifjat, Míg harcra kelt a győzedelmes gályán, S hazatért diadallal. Szép tengerem, Ó, hogy mért, Ó, mért is nem leltem Karjaidban sírom?! FIESCO (előlép) Rosszabb sors vár reád! BOCCANEGRA Ki mert ide belépni? FIESCO Az, ki tőled nem fél. BOCCANEGRA (az ajtó felé) Őrök! FIESCO Hívhatod bátran... Engem senki se véd. Megölhetsz majd, De most halljad. BOCCANEGRA No, szólj! FIESCO Fáklyafényét a dús ünnepélynek Füstbe fojtják koporsói rémek... Életed elszakítják a párkák, És a tengerbe hull csillagod. Nagy hatalmad helyett vár a semmi... Újra porrá leszel, mert csak ennyi, Ennyi, lásd, minden ember, ki volt. S bár a földön te győztél, A sírban lenn egyenlő az, ki holt. BOCCANEGRA Hangod ismert... FIESCO A rég letűnt időkből... BOCCANEGRA Való? A holtak idejárnak vissza? FIESCO Még most se ismersz rám? BOCCANEGRA Fiesco! FIESCO Simone, A holtak lelke nem felejt. BOCCANEGRA A holtak vezetnek életünk rejtelmes útján. FIESCO Rég holtak követe, Fiesco jött el. Ítélőbírád ösmered-é? Felelj ! BOCCANEGRA Bírám voltál, S léssz a béke angyala... FIESCO Ítélt a temető, Halld szózatát: "Bűnért most bosszú karja sújt le rád!" BOCCANEGRA Áldást adsz rám, s a lelked megbocsát. FIESCO Mit mondasz? BOCCANEGRA Te békejobbot ígértél egykor, FIESCO Én? BOCCANEGRA Ha lányom általadom néked. Azt a lányt, aki éppen eltűnt akkor... Ez a rég holtnak hitt szép gyermek él. Ím halld: Amelia Grimaldi neve! FIESCO Jaj ! Hogy elvakít e késő vigasz, A téves múltból kigyúló igaz! BOCCANEGRA Te sírsz! ... Most sírsz?... Mért hogy elfordul az arcod tőlem? Csak könnyezz! ... Csak sírjál! ... FIESCO Hullnak, csak hullnak könnyeim A fájdalom ostorától... Vádol, gyötörve vádol Életemnek elmúlt sok éve, Mikor csak gyűlölet, gyűlölet vezérelt. Soha a szívem szeretni nem tudott! BOCCANEGRA Jöjj, a múlt oly távol, És mi megbocsátunk. Új öröm sugarától A lelkünk ifjú lesz. Jóság, jóság, Az vezet újra hozzám, Hitvesem édesapja, Aki oly régen gyűlölt, Békejobbot nyújt A legnagyobb ellenség... Nincs gyűlölség bennünk... FIESCO Bűnöm bánom... Szavad az égnek malasztos hangja, Szavad az ég honából Malasztot áraszt áldva, S a gyűlölet már nem győz bennünk. De jaj, Benned a halál! ... Mérgezett bort adott egy áruló neked. BOCCANEGRA Könnyű a halál, Hisz vár rám a végtelen nagy ég. FIESCO Mi gyászos óra! BOCCANEGRA Ide jöjj! FIESCO Simone! ... BOCCANEGRA Hallgass, karolj át... Hagyd ellenségem holtomban átölelni! (leroskad) FIESCO Az ég akarta! (Amelia és Gabriele a nászmenet élén megjelenik, utóbb nagyszámú kíséret követi őket) AMELIA (meglátva Fiescót) Kit látok? BOCCANEGRA (Ameliához) Jöjj! GABRIELE (magában) Fiesco! AMELIA (Fiescóhoz) Te itt? BOCCANEGRA (Ameliához) Ím lássad az agg Fiescót, Te megtaláltad benne régen elhunyt anyádnak édesapját! AMELIA Andrea? Fiesco? FIESCO Maria ! AMELIA Ó, végre! Viszálynak és örökös harcnak vége... BOCCANEGRA Mindennek vége, lányom, Maria, légy erős... Búcsúznom kell most tőled... AMELIA, GABRIELE Milyen szörnyű ez a szó! BOCCANEGRA A sir harangja már halni hív. AMELIA, GABRIELE Ne mondd ezt! BOCCANEGRA Így halni édes, a te hű karjaidban, Én áldott gyermekem. AMELIA, GABRIELE Mi szörnyű végzet! (a doge lábaihoz borulnak) BOCCANEGRA Hatalmas Isten, nézz rám, Az esdeklésem halld meg, Halálomat vedd zálogul, Életem romjain áldd meg gyermekem! AMELIA Átfonva sápadt fődet, Halál zord karjából elragadlak. GABRIELE Borzong a szív, tőr járja át, Hull a könnyem a tőlünk távozóért. AMELIA Hűségem szent égi lángja Elűzi rólad a gyilkos kór hatalmát. GABRIELE Mért volt e késő barátság Oly gyorsan tűnő, Oly bús találkozás? BOCCANEGRA Hatalmas Isten, nézz rám, Az esdeklésem halld meg! FIESCO Örömre nem szült még Fiat halandó asszony. AMELIA, GABRIELE El ne hagyj! FIESCO Akárhogy éljen-haljon, Sorsa csak nyomorúság. AMELIA, GABRIELE El ne hagyj ! BOCCANEGRA Jó lányom, engedd A fáradt fejem lenyugodni A te szíveden. FIESCO Más nincs a földön, csak szenvedés! AMELIA, GABRIELE El nem válok tőled én! BOCCANEGRA (Gabrieléhez) Halld meg szavam, Adorno: Lányom reád bíztam, soha el ne hagyd! AMELIA Ah, nem engedlek el, átfonva sápadt arcod, Nem hagylak, nem hagylak én el, A sír hatalmát legyőzöm én... GABRIELE Mily gyorsan vált a hajnal éjre, Barátság mécsét eloltja gyász! Mily gyorsan vált a hajnal éjre, Baráti mécsét eloltja gyász... BOCCANEGRA Lányom! Meg kell most halnom... Az élet elhagy... De leányom mellett e szív nyugodt. FIESCO Kondul a harang, Meghalni megyünk, Koldus vagy király, Mind porrá leszünk. Hatalom, ..kincs, mind a földi pompa, Kín és kéj a sírba tér, Mert az ember por és hamu, Por és hamu... A KÍSÉRET TAGJAI (kar) Mind az, ki él, Szenvedvén sír. Csak jajgat mind, Felnőtt, vagy gyermek. A földi sorsok mélyén A fájdalom honol... Gond és baj vár csak ránk, Földi sors mind keserves, Az élet mélye szenvedés. BOCCANEGRA Szenátorok! A hatalomnak terhét tovább nem viselem, Gabriele Adornóra ruházom rangom. Fiesco... ez végső óhajom! Maria... (meghal) AMELIA, GABRIELE Drága jó atyánk... FIESCO (az erkélyhez lép) Genova népe! Gabriele Adorno mától fogva doge! NÉP (kar; a színfalak mögött) Nem! ... Boccanegra! ! ! FIESCO Nem él már. Mondjunk imát a holtért... NÉP ÉS A KÍSÉRET (kar) Küldj, ó Uram, békét reá!