Gioacchino Rossini
A SEVILLAI BORBÉLY


Szereplők:
Almaviva gróf 			tenor
Bartolo, orvos 			bariton
Rosina, a gyámleánya 		szoprán
Figaro, borbély 			bariton
Basilio, zenemester 		basszus
Berta, házvezetőnő 		mezzoszoprán
Fiorello, a gróf szolgája 	bariton
Tiszt 				basszus



ELSŐ FELVONÁS
1. kép
(Utcarészlet Bartolo doktor háza előtt, hajnalodik)

FIORELLO
Gyertek csak csendesen, ne halljak szót!
Mutatom majd, hova megyünk.

A ZENÉSZEK KÓRUSA
Nem szólunk, nem bizony, lassan megyünk.

FIORELLO
Erre megyünk! Halkan!

KÓRUS
Lassan megyünk! Halkan!

MIND
Kihalt az utca és mély a csend,
Gyerünk a dallal, nincs senki fent.

A GRÓF 
(halkan)
Fiorello, hollá!

FIORELLO
Tessék, uram.

A GRÓF
Zenész akadt-e?

FIORELLO
Már mind itt van.

A GRÓF
Bravo, bravissimo, lassan, csak lassan,
Halkan, hogy semmi baj itt ne legyen!

KÓRUS
Nem szólunk, nem bizony egy árva szót.

FIORELLO, A GRÓF
Csak csendesen, helyben vagyunk!
Halkan! Ne halljak szót!

A GRÓF
Már a mosolygó hajnal
áttör az éjnek árnyán,
S még most is alszol, drágám,
ó mért nem ébredsz már? Ah!
Ébredj, te édes lányka,
Sajnáld a fájó szívem!
Itt künn a vágy s a bánat
forró fohásza hív,
ó nézz ki, hadd lássam
bűbájos szép arcod,
S lelkemben ily nagy harcot
Ne vívjon a vágy!
ó, mily szép lesz, mily jó lesz
Majd enyhíti kínomat,
Mint bársony, úgy simogat,
Oly áldásos, lágy . . .
Hej, Fiorello!

FIORELLO
Parancsol?

A GRÓF
Nem látsz semmit?

FIORELLO
Nem, uram!

A GRÓF
Ah, hiába volt reményem!

FIORELLO
Kérem szépen, megvirrad mindjárt!

A GRÓF
Én nem bánom, mit tegyek?
Mind hiába, jó barátim!

KÓRUS
Jóuram!

A GRÓF
Halljátok, mit mondok:
Hagyjatok a zeneszóval!
Nincs szükségem reátok már!

FIORELLO
Kászálódni, itt van az óra,
Vége van, menjetek el!
(Fiorello kiosztja a gróftól kapott pénzt
a zenészek között, akik hálálkodva kezét 
és ruháját csókolgatják.)

KÓRUS
Adjon Isten ezerannyit,
Szálljon áldás a fejére,
Bőkezű a nóta bére,
Megfizette finoman!
Milyen kedves, milyen szíves,
Már csak ilyen a finom úr,
Mert megfizette finomul.

A GRÓF
Jól van, jól van, fogd be szádat,
Ne üss lármát, az apádat!
Átkozottak, pusztuljatok már,
Csőcselék ti, menjetek!
Felverik még mind az utcát,
Mind a szomszéd népeket!
Ej, átkosak, pusztuljatok hát!

FIORELLO
Lassan, lassan, milyen lárma,
Átkozottak, menjetek!
Fellármáztok minden házat,
Én mindjárt dühös leszek!
Átkozottak, menjetek már,
Gyorsan menjetek!

A GRÓF
Tapintatlan népség!

FIORELLO
A lármájukkal elronthatnak mindent,
Felzavarják az ágyból az egész házat,
Csak, hogy elmentek végre!
(Figaro a színfalak mögött dalol)

A GRÓF
De ki háborgat újra?
Majd megvárom, míg elmegy, elbújok addig.
Itt nem látszom, de mindent látok szépen,
Pirkad a hajnal, de hát a szerelem nem szégyen.
(Elbújik.)

FIGARO
(gitárral a vállán)
La-la-la . . .
Lássátok bennem a legremekebb borbélyt,
Már kora reggel ügyeket les, fortélyt!
Mily jól elérheted rejtett kis célod,
Ha van borbélyod,
Aki ügyes, aki ügyes.
Ah, nagyon köszönöm Figaro, nagyszerű, pompás!
Álnok, de egyszerű, ily szellemes nincs más!
Reggeltől estig nagy móddal élek,
fondorlatokkal dolgozom én.
Magamon kívül más fodrász-féle ha
vajon él-e még ily könnyedén?!
Borotva, kiskötény, szappan és szíjfenő,
Boltomban mindig található.
S növelik titkon ügyeim számát
A gavallérok, nagyúri dámák.
Dámákkal szemben : la-le-ran-le-ra . . .
Urakkal szemben: la-la-ran-la-la-la!
Mily jól elérheted rejtett kis célod,
Ha van borbélyod,
Aki ügyes, aki ügyes.
Izennek, kérdenek, keresnek, küldenek
Özvegyek, szüzek, ifiak és vének.
Parókát gyorsan, hozni a csokrot,
Szakállat nyírni, levelet vinni,
Figaro, Figaro!
Ó, szent atyám, nem győzöm egyszerre, hússzal,
Végtére szusszal hogy győzzem ezt?
Figaro! Tessék!
Figaro itt, Figaro ott, Figaro künn, Figaro benn,
Figaro fenn, Figaro lenn,
Bemászok ablakon, kimászok kulcslyukon,
Előttem tágul az akadály,
Figaro remekül viszi az ügyeket,
Figarót veheted, hívhatod, viheted,
A munka szépen megy a kezében,
Ő megcsinálja, te meg csak állj!
Mert előtte tágul az akadály!
Ha-ha, ez aztán élet!
Izzadni nem kell, szórakozás a munka,
Zsebemben mindig cseng egynéhány tallér,
Mint jóhíremnek drága szép gyümölcse.
Mert bizony nem kapnak nélkülem
Sevillában a lányok illendő mátkát,
S az özvegyek is sírnak,
hogy tudnék-e új férjet?
Nappal hajsütővel mint becsületes borbély,
Éjjel, mint cselszövő, kezemben gitárral,
Én elintézek mindent, szó ami szó,
velem mindenki csak jól jár,
Ez az ember - így mondják -, érti a dolgát!
De most gyorsan be a boltba!

A GRÓF
 	(előlép)
Ez ő lesz! Vagy talán mégse?

FIGARO
Hát ez meg ki az ördög?!

A GRÓF
Nem, nem, mégis ő az. Figaro!

FIGARO
Tessék, kérem!
Ó, kit látok?! Eccelenza!

A GRÓF
Csendben, csendben, vigyázat!
Senki nem tudja még, hogy itt vagyok,
Ne is tudja meg senki, mert tudd meg,
Roppantfontos ügyben járok!

FIGARO
Már értem, már értem és megyek is tovább.

A GRÓF
Várj!

FIGARO
De miért?

A GRÓF
Ha mondom, maradj itt,
célomat el kell érnem,
S tán nem is jöttél rosszkor.
No, de mondd csak, te címeres jómadár,
hogy kerültél ide?
Hitemre mondom: már pocakot is hordasz.

FIGARO
Higgye uram, a nyomor!

A GRÓF
Te kópé!

FIGARO
Köszönöm.

A GRÓF
És megjavultál? Mondjad!

FIGARO
Ó, de mennyire! Hát ön Sevillába mért jött?

A GRÓF
Várj, elmesélem!
A Prádón megláttam egy lánykát,
egy nyíló rózsát,
Egy hígvelejű doktornak a lányát,
Aki nemrégen itt vett magának szállást.
Lángra lobbant a szívem, otthagytam az ősi házat
És idejöttem és most éjjel-nappal leskelődöm,
Hogy az erkélyen meglássam.

FIGARO
Itt az erkélyen a doktornál? Ezer ördög!
Mint mennybéli áldás,
Erre a húsra az égből hull a mártás.

A GRÓF
Hogyan?

FIGARO
Kérem! Ebben a házban én vagyok a borbély,
a kertész, a felcser,
A gyógyszerész, a parókamester, a
mindenlébenkanál.

A GRÓF
Hisz ez pompás!

FIGARO
Meg aztán ez a lányka
nem is a doktor gyermeke,
Csak a gyámleánya.

A GRÓF
Ó, mily kedves hírek!

FIGARO
Így hát . . . Csöndben!

A GRÓF
Mi baj?

FIGARO
Nyílik az ajtó!
(Elrejtőznek. )

BARTOLO 
(kilép háza kapuján és 
hátraszól a házba)
Néhány perc csak, visszatérek.
Ne nyissátok ki senkinek!
Ha Don Basilio keresne, itt várjon meg.
Ez a nősülési ügy körmömre éghet!
Úgy van! Ma Rosinával házasságra lépek. 
(El)

A GRÓF
Még ma el fogja venni Rosinát
a tökkelütött vénség.
De mondjad gyorsan, ki ez a Don Basilio?

FIGARO
Egy kiváló csaló, cégéres tolvaj,
Ájtatos kéjenc és haszonleső kullancs,
Mocskos éhenkórász,
másképp az éneklés mestere,
Ő tanítja Rosinát.

A GRÓF
Jól van, jól van, ezt is jó lesz tudnom!

FIGARO
No most csak rajta, az lesz az első lépés,
Hogy szerelmesét lássa. Egy jóféle kis dallal,
Édes románccal, csak bátran mondjon el néki
mindent!

A GRÓF
Daloljak néki?

FIGARO
Hát persze!
Tessék, itt a gitár, rajta, kezdjen!

A GRÓF
De mégis!

FIGARO
Hát meddig várjunk?!

A GRÓF
Hát jó, nem bánom.

Hogyha nevemet kérdezed, lányka,
Mindjárt teljesül lelkednek vágya.
Nevem Lindoro,
A szívem oly forró,
A szerelmes szívem
Csak reád vár híven
S minden reggel új vágyakat ád,
Sóvár vágyammal várok itt rád.

ROSINA
(az erkély függönye mögött)
Ó, folytasd drágám, én várok itt rád!

FIGARO
Na tessék, hát ehhez mit szól?

A GRÓF
Oly boldog vagyok.

FIGARO
Bravo, csak rajta, folytassa!

A GRÓF
Nincs nagy vagyonom, nincs gazdagságom,
Mit nem adhatok a nagy világon.
Kastélyom nincsen,
De van ám egy kincsem:
A szerelmes szívem
Mely reád vár híven,
S boldog lesz, ha a sors nékem ád,
Sóvár vágyammal várok itt rád!

ROSINA
Szívem szerelme a válasz erre,
Ha majd Rosina és Lind . . .

A GRÓF
Mi volt az?

FIGARO
Talán a szobában közben valaki
benyitott hozzá,
Ő meg visszaszaladt.

A GRÓF
Hű, ezer ördög! Tüzel a szívem, a vérem,
Ó, minden áron
látnom kell őt, szólnom véle
És te, és te segítesz majd.

FIGARO
Hihi! Be heves! Hó, jó, segítek majd!

A GRÓF
De tudd meg: még ma
be kell juttatnod engem a házba!
No mondd, meg tudod-e tenni?
Lássuk, fennkölt szellemed mily hőstettekre képes?

FIGARO
Az én szellemem? Persze!
No jó! csak éppen . . .

A GRÓF
Már értem,
de ezt bízzad csak rám
fáradságod jutalmát megkapod.

FIGARO
Igen?

A GRÓF
Szavamra!

FIGARO
Szóval pénz lesz, amennyi kell?

A GRÓF
Amennyi tetszik, rajta hát, dolgozz!

FIGARO
Készen állok!
Ön nem is tudja, hogy mi mindenre képes vagyok én,
Hogy elérje célját, kedves signor Lindoro,
Ez a szó: pénz, annyira szívhez szóló!
Ilyenfajta játszi elme
Láva-árral lángol versenyt,
Hogyha egyszer lopva felcseng
S izgatóan peng a pénz.

A GRÓF
Majd elválik, fürge fickó,
Milyen csalfa cselre serkent,
A pénz, ha lopva felcseng,
Mennyit ér a híres ész!

FIGARO
Előbb álruhát kell venni: öltözzék fel
mint egy káplár!

A GRÓF
Mint egy káplár?

FIGARO
Okom van rá!

A GRÓF
Mint egy káplár? Ez furcsa lesz!
De miért, de miért?

FIGARO
Új ezred jön ma Sevillába,

A GRÓF
Ej, régi pajtásom az őrnagy!

FIGARO
Kitűnő!

A GRÓF
És aztán?

FIGARO
Nem érti?
Beszállásolási jeggyel könnyedén a házba jut.
Mit szól hozzá, kedves gróf úr?
Vallja meg, hogy nagyon hálás.
Ó! Milyen fényes feltalálás!

A GRÓF, FIGARO
Milyen fényes feltalálás!
Ez valóban nagyszerű, az, az,
Milyen fényes, ez valóban nagyszerű!

FIGARO
Várjunk, várjunk, megint egy ötlet,
Látja, látja, hogy hat énreám a pénz!
Legyen részeg, igen,
Legyen részeg, annak tettesse magát!

A GRÓF
Legyek részeg?

FIGARO
Okom van rá!

A GRÓF
Részeg legyek? De miért?

FIGARO
Mert a mámor ügyes fogás, sok mindenre módot ád,
Mert a gyám nem fog gyanúba egy pityókos katonát,
Mert a gyám sohasem gyanúsít, nem ám!, egy pityó-
kos katonát!

A GRÓF, FIGARO
Milyen fényes feltalálás, ez valóban nagyszerű! stb.

A GRÓF
Nos hát?

FIGARO
Ez meglesz.

A GRÓF
Menjünk innen!

FIGARO
Csak rajta!

A GRÓF
Menjünk . . . Nézd csak, majdnem elfelejtem,
Mondd meg hát, hol van a boltod?
Hol talállak, hogyha kell?

FIGARO
Hol a boltom? könnyen rálel,
Éppen innen nincs messze már.
Ház száma tizenöt, balkézre szélső,
Garádics négy fok, fehér a lépcső,
Az ablakokban paróka nyírva,
"Finom pomádé! " ez van kiírva.
Ajtófél mellett szép háziáldás,
Könnyű meglelni, künn lóg a lámpás . . .
Nézzen csak széjjel, majd megtalál!
Ott van a boltom, ott van a sarkon,
Nézzen csak széjjel, majd megtalál!

A GRÓF
Pontosan értem.

FIGARO
Most el kell mennem.

A GRÓF
Légy mindig résen!

FIGARO
Bízzék csak bennem!

A GRÓF
Csak benned bízom.

FIGARO
Itt várom, kérem,

A GRÓF
Én kedves Figaróm!

FIGARO
Már értem, már értem.

A GRÓF
Hozok magammal . . .

FIGARO
Pénzt, egyéb semmit!

A GRÓF
Fogd ezt most tőlem,
Lesz több is bőven!

FIGARO
Meg lehet győződve, jól fog menni minden.

A GRÓF
Andalgó, forró nagy mámor font át,
Bíztató jós jelek győzelmem mondják.
Nem hallott hangokkal lett lelkem zengő
És mintha szárnyam nőtt volna már!
És számos jós jelek a győzelmet mondják.
Ah, szép boldogság, mely eljövendő!

FIGARO
Szívemmel hallom, ahogyan csendülsz,
Pénzecske hozzám, már várok rád!
Szívemmel hallom, ahogyan pendülsz,
Repül a tallér, repül a fillér!
Idejöjj pénzecske, csak ide hozzám,
Gyere ide, gyere gyorsan, a zsebem vár!
Csendülő hangoktól lett lelkem zengő,
És mintha szárnyam nőtt volna már!



2. kép
(Szoba Bartolo házában)


ROSINA
Hallottam szelíd szavát,
Mely elbűvölt engemet,
Elragadta szívemet,
Ah, Lindoro, ez te valál!
Ah, Lindoro szeretlek,
Csak teérted ver a szívem!
Bár ellenzi gyámatyám,
Végre mégis megteszem
És kedvesem karján
Célomat elérhetem.
Ah, Lindoro, szeretlek
Csak érted ver a szívem!

Én oly szelíd vagyok, nyájas és szemérmes,
Hű, engedelmes, jó és szerelmes,
A jóra hajtható, könnyen tanítható,
De ha megbántani kívánnak engemet,
Akkor vipera vagyok.
És minden fortéllyal, amíg én engedek, győzni
fogok!
Úgy ám, győzni fogok.
Ó, bárcsak elküldhetném néki ezt a levelet!
De hogyan?
Itt én senkiben sem bízom,
gyámom száz szemmel őriz!
Pecsétet rá! Majd csak lesz valahogy.
Egy órája láttam Lindorót,
Hogy Figaróval, a borbéllyal diskurált az ablak
alatt.
Figaro talán segít, hisz vajból van a szíve
S a szerelemnek ő is őszinte híve.

FIGARO 
(belép)
Szép kisasszony, jónapot!

ROSINA
Jó reggelt, kedves Figaro!

FIGARO
Nos, hogy van, mit csinál?

ROSINA
Unatkozom szörnyen.

FIGARO
Az ördögbe! Ez hogy lehet?
Egy ilyen ifjú, eszes, gyönyörű kislány!

ROSINA
Ha, ha! Úgy látom, tréfál!
Mondja, mit ér az ifjúság,
Mire kell a szépség?
Itt e négy fal közt rabságban élek,
Higgye, énbelém már csak hálni jár a lélek!

FIGARO
Hálni jár a lélek? Nem, nem! No,
hallja, azért jöttem . . .

ROSINA
Gyámatyám jön!

FIGARO
Vigye ördög!

ROSINA
Egész biztos, hangját hallom.

FIGARO
Akkor szökés; még később látjuk egymást;
Kell még önnek valamit mondanom.

ROSINA
Úgy vagyok én is, signor Figaro!

FIGARO
Ez kitűnő! Elbújok.

ROSINA
Milyen kedves ember!

BARTOLO 
(belép)
Ez a kötnivaló Figaro,
Ez az aljas, semmirekellő, szemtelen fráter!

ROSINA
Tessék, megint zsémbel!

BARTOLO
Már ennél nincs is rosszabb:
Az egész házam népét megmérgezte sorra
altatóval, meg tüsszentő porral!
Signorina, nem járt erre a borbély?

ROSINA
Miért?

BARTOLO
Mert szeretném tudni.

ROSINA
Talán őrá is mérges?

BARTOLO
És miért ne?

ROSINA
Hát jó, figyeljen ide! : Igenis itt járt, beszéltem vele
És mondhatom, nagyon jól esett,
Oly finom a modora és mindig jó a kedve,
Pukkadjon meg rögtön, morgó vén medve! 
(El )

BARTOLO
No nézd, a kis édes!
Hogy szeretem, bármilyen fönn hordja az orrát!
Persze, persze, ez a borbély duruzsol neki folyton.
Mit mondhatott ma újra, ki tudja?! Hohó
Megtudom én! . . . Hé Berta! Ambrosio!
(Berta belép; tüsszent; 
Ambrosio is belép)

BARTOLO
Mondd csak, a borbély mit beszélt Rosinával!
(Berta tüsszent)
Felelj akkor te, göthös csimpánz!
(Ambrosio ásít)
Ez a türelem!

AMBROSIO
Aah! Ez az álmosság!

BARTOLO
Ne mondd! Rosina . . .

AMBROSIO
Aah!
(Berta tüsszent)

BARTOLO
Mit tegyek? Az egyik tüszköl, a másik horkol!
Pusztuljatok! Ti átkozott félbolondok!
Várj, te lókötő borbély, megfizetsz még ezért!
Ó, Don Basilio, épp jókor jött!
Ha másképp nem megy, még erőszakkal is,
Még ma este nőül veszem Rosinát.
Megértett engem?

BASILIO
Csak szívemből gratulálok
És éppen ebben az ügyben jöttem.
De - óh, legyünk résen!
Ma megjött gróf Almaviva.

BARTOLO
Ki? Rosina ismeretlen imádója?

BASILIO
Pontosan ő.

BARTOLO
Az ördögbe!
Ezen segíteni kell!

BASILIO
Persze, de csak szordinóval.

BARTOLO
Hogy értsem ezt?

BASILIO
Csak úgy, kérem alássan, hogy majd valami plety-
kát fogunk kifőzni,
Jó gyilkosat s azt ügyesen a szárnyára bocsátjuk.
Tönkretesszük a hírét,
Becstelen színbe és gyanúba keverjük
Majd én intézem azt, négy nap kell hozzá,
S higgye el, a grófot félretesszük!
Mennie kell majd Sevillából, szégyenszemre!
S így kiderül a grófról, hogy aljas ember,
Hogy elvetemült fráter. Én jól tudom a módját,
S ha énrám bízná, két-három nap, Basilio szavára
mondja,
Elmenekül a gróf, nem lesz több gondja!

BARTOLO
S ön biztos ebben?

BASILIO
Hát persze!
Ez régi módszer, mindég beválik.

BARTOLO
És vállalná? De egy ilyen rágalom . . .

BASILIO
De kérem, hiszen ön nem is érti,
mi az, hogy rágalom?

BARTOLO
Nem. Igazán nem.

BASILIO
Nem? Hát figyeljen, majd elmondom!
Lágy kis szellő, lebbenve szálló,
Szárnya sincsen, könnyedén támad,
Észrevétlen, szépen árad,
Indul, mint egy csöpp lehellet,
S halkan sugdolózni kezd.
Szépen lassan, épp hogy moccan,
Zümmögően, súgva-búgva,
Zizegően, döngicsélve.
Háztól fürgén röppen házig,
Óhatatlan fülbe mászik,
Agyvelőbe fészkelődik,
Menthetetlen benne rezg.
És ha egy szájból kiröppen:
Adják, hordják egyre többen,
Félénksége egyre csökken,
Erre szökken, arra szökken.
S hogyha már zúgó, didergő,
Mint vihar kezén az erdő,
Hogy süvölt és megreszkettet,
Rémülettel látod ezt.
Végre bömböl, zendül, harsog,
Arad és nem látni partot,
Dörgő orkán, szörnyű szárnyú,
Olyat robban, mint az ágyú.
Irgalmatlan végítélet,
Mindent végromlásba veszt.
És e rágalomnak tárgya,
Ronggyá tépve, elcsigázva,
Szörnyen össze-vissza törve,
Pellengéren pusztul el,
Úgy pusztul el . . .
Nos mit szól ehhez?

BARTOLO
Nem éppen rossz, de hiába, az idő
halad és az ügy nagyon sürgős.
Nem, az én módszerem jobb lesz,
Majd megbeszéljük ott benn,
Megírjuk együtt a házassági szerződést,
ez most az első.
S ha megvolt az esküvő, ugrálhat a sok szerelmes
úrfi.
Elintézem sorra félkézzel mindet.

BASILIO
Énnékem mindegy, az üzlet mindig üzlet.
(Mindketten távoznak.)

FIGARO 
(előjön rejtekhelyéről)
Ez pompás, ez kitűnő,
Értettem mindent.
Te nemeslelkű doktor, te féleszű, te hólyag!
Hogy nősülsz? Csak kösd fel a felkötnivalódat!
Bezárkóztatok ketten. Itt az idő,
beszéljünk a lánnyal.
Éppen itt jön!

ROSINA 
(belép)
Mi hírt hoz, signor Figaro?

FIGARO
Nagy újság, signorina!

ROSINA
Úgy? No, mondja!

FIGARO
Rántott csirke lesz ebédre.

ROSINA
Nem egészen értem.

FIGARO
Másképpen mondva, az ön derék
jó gyámja úgy döntött,
Hogy önnel még ma házasságra lépjen.

ROSINA
Csak tréfál!

FIGARO
Komolyan mondom!
A házassági szerződést
Don Basilio és Don Bartolo
Most ott bent fabrikálják.

ROSINA
Úgy? Ó, megmutatom én, ostoba vénség,
hogy én is ott leszek!
De mondja, signor Figaro,
Nem olyan rég, éppen az ablak alatt
egy ifjú emberrel beszélt?

FIGARO
Ó, unokaöcsém. Igen derék ifiú,
Nagyon művelt, s rendkívül kedves.
Most idejött,
hogy egyetemre járjon és közben majd
valami munkához jusson.

ROSINA
Munkát?! Talál, az biztos!

FIGARO
Ó, attól félek, téved.
őszintén szólva, van egy szörnyű nagy hibája.

ROSINA
Egy nagy hibája?

FIGARO
Az, képzelje,
szerelmes az árva!

ROSINA
Hát ez szörnyű!
És mondja csak,
Mert látja, sorsa engem is érdekel.

FIGARO
Ön tréfál!

ROSINA
Nem hiszi el?

FIGARO
Dehogy nem!

ROSINA
Szívének hölgye,
mondja, messze lakik innen?

FIGARO
Ó nem, vagyis úgy két lépésre.

ROSINA
És szép kislány?

FIGARO
Gyönyörűséges! Lerajzolom a képét,
így néhány szóval:
Mindig vidám, csupa báj, a haja barna,
Az arca mint a rózsa, ragyog a szeme,
hófehér a karja.

ROSINA
S a neve?

FIGARO
A nevét mondjam?
A neve, gyönyörű név az! Úgy hívják . . .

ROSINA
Nos hát, hogy hívják?

FIGARO
Hogy is mondjam?
Úgy hívják: Ro-o-si- Rosi, -na,
Rosina!

ROSINA
Szóval én, ó hihető-e,
Szóval én, elhiggyem bátran?
Réges-régen eltaláltam,
Tudtam én azt jó korán, már jó korán.

FIGARO
Lindoro egész szívével csak magát imádja,
Teljes szívvel, forrón imádja.
Ejnye, adta kis betyárja,
Még rajtam is túltesz talán.

ROSINA
Ó, csak egyszer, véle egy-két szóra
mód akadna már!

FIGARO
Csitt, Lindoro még ma itt lesz, még
ma eljön, hogyha vár.

ROSINA
Eljön hozzám? Ó be kedves! És ha
őriz száz tatár is,
Jöjjön gyorsan, jöjjön máris!
Mért nem jön már, Istenem?

FIGARO
Vár szegényke, vár egy jelre,
Vár egy jelt, hogy van reménység,
Három sort csak, egy levélkét,
Akkor aztán itt terem.
Mit szól ehhez?

ROSINA
Jaj, de félek!

FIGARO
Fel, csak bátran!

ROSINA
Nem merem.

FIGARO
Három sort csak!

ROSINA
Rajtakapnak.

FIGARO
Hamar egy levelet, csak bátran!
Rajta, rajta, írja frissen!

ROSINA
Szóval írjak? Pszt! Figaro! Már készen van.

FIGARO
Már megírta?
Ó, én balga, így be tudjon csapni engem!

ROSINA
Szép remény pirkadt fel bennem,
Szinte újra élek én!

FIGARO
Sokkal furfangosabb vagy te,
Mint magam, a vén legény!

ROSINA
Boldogságom, várva várlak,
Jöttöd bátorságot ád!

FIGARO
Istenem, vajon ki láthat
Mindenféle női praktikákon át?!

ROSINA
Ó, csak egyszer, egy-két szóra . . .

FIGARO
Eljön ő! Még ma itt lesz,
Még ma eljön, hogyha vár.

ROSINA
Jöjjön gyorsan!

FIGARO
Erre el fog jönni már.
(Távozik. )

ROSINA
Így már jobban érzem magam, ez a
Figaro elsőrendű ember!

BARTOLO 
(belép)
No, végre szép kisasszony,
megmondaná, míg szép szóval kérem,
Hogy mit akart itt ma reggel a borbély?

ROSINA
Figaro? Megmondom szívesen.

BARTOLO
Beszélt vele?

ROSINA
Igenis.

BARTOLO
Nos, és mit mondott?

ROSINA
Mesélt nekem néhány szerelmes apróságról,
a párisi divatról,
Meg hogy a kis húgának tegnap fájt a gyomra.

BARTOLO
A gyomra? Azt hittem, hogy . . .
De nézze csak kisasszony,
Milyen tintás az ujja!

ROSINA
Tintás? Hát persze, megégettem az ujjam,
s olvastam egyszer,
Hogy erre legjobb a tinta.

BARTOLO
Az ördögbe! Hat árkus volt itt még az előbb,
Most csak öt van.

ROSINA
Csak öt van? Az lehet,
Cukrot küldtem benne Figaro szegény
beteg kis húgának.

BARTOLO
De figyelmes! És a tollat mért
hegyezte ki akkor?

ROSINA
Nem hagy békén. A tollat?
A hímzéshez rajzoltam egy szép rózsát.

BARTOLO
Egy rózsát?

ROSINA
Egy rózsát.

BARTOLO
Egy rózsát? ó, de huncut!

ROSINA
Ez igaz.

BARTOLO
Elég!

ROSINA
De kérem!

BARTOLO
Ej, csendet kérek,

ROSINA
Uram!

BARTOLO
Mert én beszélek!

Engem ily sutának nézni, mégse járja,
szép kisasszony!
Hogyha máskor majd gyanakszom,
Jobbat füllentsen talán! Jobbat!
Hogyha majd gyanúba fogtam,
Egykönnyen nem csap be ám, úgy ám!
Cukrot annak a kislánynak,
Kézimunka, rajzolt rózsa,
És az ujjad? Az semmi, az nulla,
Hogy becsapj, te esztelen, te,
Ahhoz más kell, jó leány!
Ottan egy papírral baj van.
Mit szólsz erre, nos, hadd halljam!
Most aztán hiába kertelsz;
El ne menj, most itt maradj!

Hogyha majd gyanúba fogtam,
Egykönnyen nem csap be ám!
Valld be szépen, megbocsátok,
Szállj magadba és légy szerény!
Nem beszélsz hát? Mégis hallgatsz?
Majd segítek rajtad én,
Tudja meg, hát, signorina,
Hogyha innen én kilépek,
Mind az összes házi népet
Őröknek teszem meg én!
És a szendét bárhogy adja,
Nem használhat, attól félek,
Mert nem lép teremtett lélek
Túl a házam küszöbén!
Hogyha majd gyanúba stb.
Nem mozdulhat egy tapodtat,
Majd csücsülhet itt magában,
És a szendét bárhogy adja,
Nem használhat, attól félek,
Mint egy árva kis madárka,
Bosszankodva börtönén. 
(Távozik)

BERTA 
(belép)
Csak dörmögés, csak mormogás,
Ez a szegény ház egyebet se hallgat.
Biztos itt volt a doktor,
A gyámleánynak nincs egy perc nyugta sem.
Ezek a leányok sohasem értik azt meg, . . .
Kopognak. Ki az?

A GRÓF
 	(a színfalak mögött)
Hé, nyisd ki!

BERTA
Jövök! Háp-ci! Jaj, szörnyen viszket,
Ez az átkozott tubák a sírba kerget. 
(El)

A GRÓF
(katonának öltözve belép)
Hej, legények, merre jártok, merre vagytok? Hej!
Hej, legények, nincs itt senki, merre jártok? Hej!

BARTOLO 
(belép)
Hát ez itt ki? Mért csap itt lármát?
Részeg ember, mit kíván?

A GRÓF
Ördögadta házi népség, ejnye, azt a . . . hej!

BARTOLO
Hé, vitéz úr, mit kíván itt?

A GRÓF
Ah! Itt az úr, alászolgája!

BARTOLO
Egy szegény bolond talán.

A GRÓF
Nemde, az úr, amint azt mondják,
Egy bizonyos doktor Balhordó?

BARTOLO
Hogy-hogy hordó, hogy-hogy hordó?

A GRÓF
Vagy tán Borhordó?

BARTOLO
Mit beszél itt?
Menjen a pokolba már! Hogy én ki vagyok!
Doktor Bartolo!

A GRÓF
Ah, bravissimo! Doktor Barnaló!
Most értem már, doktor Barnaló,

BARTOLO
Fenét az!

A GRÓF
Vagy Rebarbaró,
Nagy különbség nincs elvégre.

BARTOLO
Azt hiszem, hogy béketűrésemnek vége,

A GRÓF
Őt nem látom, nincs seholsem,
merre lessem, merre jár?

BARTOLO
S nem t’om elviselni már!

A GRÓF
Tehát az úr a doktor?

BARTOLO
Doktor, doktor, egyéb semmi!

A GRÓF
Ezt már szeretem, hadd öleljem,
Mint kolléga!

BARTOLO
Csak hátrább!

A GRÓF
Így! Megölelem mint kartársa,
Mint az ezred gyógykovácsa,
Szamarat, lovat gyógyítok, éppen önhöz 
szállásoltak,
Várjon, kérem, itt a parancs!
(Írást mutat.)

A GRÓF
Ah, csak látnám már a drágát,
Ah, csak jönne már elém.
Mily sóváran várok rád!

BARTOLO
Most már olyan mérges leszek,
Hogy megpukkadok belé!
Kerget már e sok galádság
Épp az őrület felé!

ROSINA 
(bejön)
Nézd, egy zsoldos és a gyámom!
Mért csap ilyen nagy csatát?

A GRÓF
Ah, Rosina, már jól van minden!

ROSINA
És hogy néz rám, furcsa ember!

A GRÓF 
(halkan Rosinához)
Én Lindoro . . .

ROSINA
Ez ő, nagy Isten, ah, mily öröm,
Ó, milyen nagy boldogság!

BARTOLO 
(észreveszi Rosinát)
Mit keresel itten, kérlek?
Menj azonnal a szobádba!

ROSINA
Megyek, megyek, ha kívánja.

BARTOLO
Frissen, frissen, indulj hát!

A GRÓF
Ej galambom, menjünk együtt!

BARTOLO
Hová, hová, kérem szépen?

A GRÓF
Laktanyába! Csinos kis fruska!

BARTOLO
Laktanyába, az csekélység!

A GRÓF
Drágám!

ROSINA
Segítség!

BARTOLO
Ej, fékomadta!

A GRÓF
Akkor menjünk!

BARTOLO
Álljunk meg, kérem,
Nem fog itt megszállni ön!

A GRÓF
Mért ne szállnék?

BARTOLO
Szóba sem állok én!
Mentesítést kaptam.

A GRÓF
Ördögadta!

BARTOLO
Mentesítést! Várjon, kérem csak egy percre!
Od'adom.

A GRÓF
Már ha nem lehet maradnom,
(Rosinához, levelet nyújtva neki)
Vedd el, édes!

ROSINA
Ó, jaj, meglátja! Vigyázzon!

BARTOLO
Hirtelen most nem találom.
Megtalálom, semmi baj!

ROSINA, A GRÓF
Roppant kényelmetlen helyzet,
Csak ne legyen semmi baj!

BARTOLO
Itt a levél!
(Olvassa )
"Az előttünk megjelent és általunk jól ismert
doktor Bartolo mentes
minden katonai beszállásolástól."

A GRÓF
(kiüti az okiratot a kezéből)
Félre a levéllel,
hát félre, kidobom!

BARTOLO
Ejnye, kérem ez már mégis . . .

A GRÓF
Bárhogy ugrál, mint a bolha,
Itt vagyok beszállásolva,
Itt fogok maradni, pont!

BARTOLO
Itt marad?

A GRÓF
Bizony, doktorkám.

BARTOLO
Nézd, hogy ágál itten fennen,
Mars ki innét, most már menjen,
Majd a furkós többet mond!

A GRÓF
Ah, mit hallok? harcolni akar?
Jó! Helyt állok szívesen,
Jó kis torna az ilyen párbaj,
Kezdjük el hát, kedvesem!
Rajta, kérem, itt az állás
És az ellenfél, az ott van,
A segédek felállnak,
(Levélkét dob Rosina elé; Rosinához)
Zsebkendőt gyorsan!
A segédek intenek, most vigyázz!
(Rosina a levélkére 
ráejti a zsebkendőjét.)

BARTOLO
Várjunk, várjunk!

A GRÓF
Na, mi az? Ah!

BARTOLO
Mi az, hadd lám!

A GRÓF
Tán leejtett egy receptet, vagy egy levélkét.
(Felemeli a zsebkendőt a levélkével együtt)
Hadd nyújtom át, engedje meg, kisasszonyom!

ROSINA
Köszönöm, köszönöm.
(Átveszi és gyorsan kicseréli)

BARTOLO
Köszönöm! Álljunk csak meg,
azt az írást add csak ide, hányszor mondjam!

A GRÓF
Harc lesz itten, most vigyázz!

ROSINA
Véletlenül ejtettem le,
Érthetetlen, hogy fellángolt,
Hisz a mosócédulám volt!

BARTOLO
Hej te kígyó, gyorsan mutasd már!

BERTA 
(belép)
Künn a borbély! . . . Mennyi ember!

BARTOLO
Érthetetlen! Szemem káprázik, ez mosójegy!
Itt felsültem.
Rég nem mérgelődtem ennyit,
Most már aztán ég a ház!

A GRÓF, ROSINA
Vén az úrfi, nem lát semmit. 
Tökfején egy koppanás.

BERTA
Én nem értek ebből semmit,
Istenem, tán ég a ház!

BASILIO 
(belép)
sol, sol, sol, do, re, mi, fa stb.
Mily bolond kiáltozás!

ROSINA
Így van ez a régi nóta, folyton bánt
és kínoz engem,
óh, nagy Isten fenn a mennyben,
Ezt soká nem bírom én . . .

BARTOLO
Ó, te árva kis madárka!

A GRÓF
Hallod-e, bántani merted?

BARTOLO
Hagyjon engem, nézd, hogy kerget!

A GRÓF
Áruló, te leánygyilkos!

A TÖBBIEK
Kérem, tessék abbahagyni!

A GRÓF
Ezt az embert megölöm!

BERTA, BARTOLO, BASILIO
Ó, nagy Isten! Gyorsan emberek!

A GRÓF
Mindjárt meghalsz!

ROSINA, BERTA, BARTOLO, BASILIO
Jaj, segítség,
emberek!

FIGARO 
(berohan)
Nos mi baj? Hát itt mi történt?
Mi baj van itten?
Mily szörnyű lárma, szentséges Isten!
Ott künn az utcán, lármájuk hallatán,
Már a fél város összefutott.
(a grófhoz halkan)
Hűljön le kissé, nagy jó uram!

BARTOLO 
(a grófra mutatva)
Ez egy gazember!

A GRÓF 
(Bartolóra értve)
Ez egy gazfickó!

BARTOLO
Hallgasson már el!

A GRÓF
Arcátlan fráter!

FIGARO
Vitéz úr kérem, maradjon nyugton,
Mert, ördögadta, kezemben pálca van,
Hamar móresre tanítom én!
Hűljön le kissé, nagy jó uram!

A GRÓF
 	(Bartolóhoz)
Ostoba fráter!

BARTOLO 
(a grófhoz)
Piszkos csavargó!

MIND
Csak lassan, doktor!

BARTOLO
Azért is piszkos!

MIND 
(a grófhoz)
Hagyja már abba!

A GRÓF
Meghalsz, az biztos!

MIND
Hagyják már abba, most már elég!

A GRÓF
Nem hagyom, megfojtom még!
(A kapun zörgetnek.)

MIND
Csitt csak, künn zörgetés!
Vajon ki jő?

BARTOLO
Ki az ott?

KÓRUS 
(a színfalak mögött)
Az ajtót, az őrjárat!

MIND
Ez rémes! Most mit tegyünk?

FIGARO, BASILIO
Mit kiabáltok? Megvan a szégyen!

A GRÓF
Senki se féljen, nincs semmi baj!

MIND
Megvan a szégyen!
Hogy fog végződni?!
Végünk van, jaj!

KÓRUS
Csendbe lenni, mukkot se többet,
Mert ha nem, hát kész a baj.
Mért csináltak ilyen botrányt?
Egy-kettő, adják elő!

BARTOLO
Ez az egyenruhás alak egyszerűen reám támadt!
Szemtelen, szemtelen! Egyszerűen jön és megver!

FIGARO
Én a zajra jöttem, kérem,
Hogy rendet csináljak itt. Ez a tény!

BERTA, BASILIO
Ő üt zajt és ő csap lármát,
Még aszongya, hogy leszúrja,
Hallatlan, hallatlan, még aszongya, ölni fog.

A GRÓF
Én a szállásomra jöttem,
Ő meg erre visszaküld, vén svihák!

ROSINA
Nem tett semmit őkegyelme,
Egy kicsit be van szeszelve, nem baj az!

A TISZT
Már értem, már értem!
(Almavivához)
Jó fiú, fogságba viszlek,
Indulj szépen, menj, fiam!

A GRÓF
Engem óhajt fogságba vinni? Engem? Nézze hát!
(A tisztnek egy írást mutat, mire az meglepődve
tiszteleg.)

ROSINA, A GRÓF, BERTA, BASILIO
Sóbálvány lett szegény, mozdulatlan áll itt,
Száját eltátja, ez már hatás!

BARTOLO
Sóbálvány lettem én, stb.

FIGARO
Nézd csak Don Bartolót, nézd csak Don Bartolót,
Sóbálvány lett szegény,
Ha ha-ha-ha, kacagok,
Milyen blamázs!

BARTOLO 
(a tiszthez)
Csakhogy én . . . mert a tény . . .
Csakhogy ő . . . meglepő . . .

KÓRUS
Csend legyen, rend legyen,
Hallgatás, szájfogás,
Majd mi itt, hallja, csitt!
Ilyen zajt ne csapjon máskor!
Megbosszulja az magát. Csend végre már!

BERTA, BARTOLO, BASILIO
Mert ha én . . .
Ily legény . . . mert ez itt . . . egy kicsit . . .

ROSINA, BERTA, A GRÓF, FIGARO,
BASILIO
Ejnye hát rend legyen, csend legyen végre már!

BARTOLO
Hadd beszéljek, nem hibáztam!

MIND
Rémítő kovácsműhelyben érzi itt fejét az ember.
Rémes pöröly szüntelen ver,
Kábító a csattogása,
Kínja el nem bírható.
váltakoznak mindenféle
Csengő súlyok, döngő ércek,
Összevisszaságot érzek,
Hogy már le nem írható,
Kábul itt már véges elménk,
Szárnya szegve tönkremenvén,
Már a végső tébolyt várja,
Mit se tud gondolni már,
Nem szólhat már!





MÁSODIK FELVONÁS
(Szoba Bartolo házában)


BARTOLO
Egy szót sem értek ebből!
Azt a katonát, bármennyire is kutattam,
Senki sem ismeri az egész hadseregben.
Én kétkedem, ej,
sőt, inkább kétségen kívül
Azt az embert gróf Almaviva küldte ide,
Hogy nézzen kicsit széjjel és tudja meg
Rosina szíve titkát!
A saját otthonában sem biztos már az ember!
De én majd . . . 
(kopogtatnak) 
Ki az? Hé!
(Bertához) 
Indulj már!
Kopognak, hej, nem hallod?
Az én házam ez, mitől is féljek? No, nyiss ajtót!

A GRÓF
 (zenetanárnak öltözve belép)
Áldást, békét adjon Isten!

BARTOLO
Isten hozta, nagyon örülök.

A GRÓF
Áldást, békét adjon Isten!

BARTOLO
Nagyon kedves, ó köszönöm!

A GRÓF
Adjon Isten áldást, békét!

BARTOLO
Isten hozta, nagyon örülök.
Nagyon kedves, ó köszönöm!
Ezt a pofát én már láttam, de nem tudom, hol és
mikor?
Ismerős, akárhogy nézem,
Láttam már, vajon ki hát?

A GRÓF
Átöltöztem csalfa harcra,
Hogy becsapjam egy kis heccel;
És ha nem megy ilyen módon,
Majd veszek egy más ruhát.
Áldást, békét, áldást, békét . . .

BARTOLO
Ezt már mondta. Ez mafla végképp!

A GRÓF
Tiszta szívből áldást, békét! stb.

BARTOLO
Ezt már mondta! Mondjon mást, az Istenért! stb.

A GRÓF
Ó de jó, hogy meg nem ismert!
Máma nagyszerű egy nap van.
Hála Isten,
Látom őt, a drága lányt!

BARTOLO
Kezd a sodromból kihozni,
Máma borzasztó egy nap van!
Hagyjanak már engem békén,
Ez már mégis sok talán!
Nos, szabad végre tudnom, jó uram,
Kit tiszteljek önben?

A GRÓF
Don Alonso zenemester,
a nagy Don Basilio
tanítványa áll itt.

BARTOLO
És aztán?

A GRÓF
Don Basilio ma nem jól érzi magát,
Helyette jöttem.

BARTOLO
Beteg? 
(indul) 
Megvizitálom . . .

A GRÓF
 	(visszatartja)
Dehogy kérem, hiszen nem olyan súlyos!

BARTOLO
Egy szót se hiszek ennek,
A beteg az első!

A GRÓF
Drága uram!

BARTOLO 
(nyersen)
Mi kell?

A GRÓF
 	(halkan)
Azt mondom önnek . . .

BARTOLO
Beszéljen hangosan!

A GRÓF
 	(halkan)
De...

BARTOLO
Mondom, hangosan!

A GRÓF
Hát jó, ahogy kívánja,
De hogy így beszél Don Alonsóval,
ezt még megbánja!
Almaviva gróftól jövök!

BARTOLO 
(gyorsan visszatartja)
Halkan, halkan,
Tessék maradni kérem!

A GRÓF
A gróf úr . . .

BARTOLO
Halkan, az Istenért!

A GRÓF
Ma reggel ugyanabban a szállóban
aludtam, mint ő.
S véletlenül éppen a kezembe került
ez a kis levél,
amelyet az ön gyámleánya őneki írt.

BARTOLO
Mit látok? Az ő írása!

A GRÓF
Don Basilio e levélről nem tud semmit,
És hogy most én eljöttem
és énekórát tartok,
Talán egy érdemet szerezhetnék ma önnél,
Most hogy ez a levél . . . talán tudná . . .

BARTOLO
Mit tudnék?

A GRÓF
Kérem önt,
hagyjon lányával együtt
néhány percre,
S én neki . . . hogy is mondjam . . . elmesélem,
Hogy van még a grófnak egy másik
szerelme, annál láttam ezt a levelet,
Így elhiszi Rosina, hogy a gróf
csak játszik véle.

BARTOLO
Hisz ez pompás! Lágy kis szellő . . .
Ez rágalom!
De uram, ön Don Basiliónak méltó tanítványa.
(A levelet zsebrevágja.)
És én meg fogom hálálni érdeme szerint,
ha sikerül a terve.
Megyek, hívom a kislányt,
És mivelhogy ilyen jó volt hozzám:
Én önt szívembe zárom!

A GRÓF
Így teszek én is.
(Bartolo Rosina szobájába megy.)
Kiszaladt a számon,
Milyen ostobaság ez a levélügy,
de nem volt más,
Enélkül az öreg úgy kidobott volna,
Mint egy senkit.
A lelkemet most néki őszintén kitárom,
Ha elfogadja, én máris boldog vagyok.
Itt jön ő, ó jaj, mily lázasan dobog a szívem!

BARTOLO
Csak jöjjön, szép kisasszony!
Don Alonsót bemutatom önnek, ma ő tart ének-
órát.

ROSINA 
(megpillantja a grófot)
Ah!

BARTOLO
Mi baj?

ROSINA
Megrándult a bokám.

A GRÓF
Ó, jöjjön és hallgasson reám,
gyönyörű leányka,
Ha önnek tetszik, Don Basilio helyett
Ma leckét adni önnek én fogok.

ROSINA
Ó, szíves örömest, drága uram!

A GRÓF
Mit óhajt dalolni?

ROSINA
Ha megfelel önnek, egy áriát

"A HIÁBAVALÓ ELŐVIGYÁZATOSSÁGRÓL".

A GRÓF 
(a zongorához ülve)
Ez pompás! Akkor hát kezdjük!
(Bartolo helyet foglal
 és hallgatja az éneket. )

"Contro un cor che accende amore
di verace, invitto ardore,
s'arma invan poter tiranno
di rigor, di crudeltá.
D'ogni assalto vincitore
Sempreamor trionferá."
Ah Lindoro, én drágám!
Ó ha tudnád, hogyha látnád,
Hogy ez az én kutya gyámom
Hogyan bánik énvelem!
Benned bízom, nincsen más, ki
megsegíthet engem már!

A GRÓF
Nem kell félni, ó én drágám!
Rádnevet még a napsugár!

ROSINA
Bízom benned.

A GRÓF
Bízz csak, édes!

ROSINA
És szívem

A GRÓF
Majd győzni fog!

ROSINA
"Cara immagine ridente
dolce idea d'un lieto amore,
tu m'accendi in petto il core
tu mi porti a delirar."

A GRÓF
Milyen szép hang, bravissimo!

ROSINA
Ó, nagyon kedves.

BARTOLO
Úgy van, szép a hangja.
Node hát ez az ária unalmas szörnyen!
Az én időmben, hajdan, a zene más volt.
Amikor például a nagy Caffariello
dalolta ezt a dalt, hogy
La ra la la la . . .
Csak hallgassa Don Alonso, ez volt ám a szép:
"Hogyha egyszer behívna
A szomszédba Rosina . . .
Úgy van írva: Giannina, de én mondom:
Rosina . . .
Szívem felkerekedne
Egy édes menüettre. Lallala . .
(Figaro hóna alatt a 
borbély-készlettel jön)

BARTOLO 
(észreveszi Figarót)
Itt vagy, átkozott borbély, köszönöm!

FIGARO
Ó, semmi az egész, bocsánat,
ballábbal keltem.

BARTOLO
No, mondd csavargó, mit akarsz itten?

FIGARO
Még kérdi? Mért is jönne a borbély?
Megberetválom!

BARTOLO
Nem, ma nem!

FIGARO
Nem akar ma? De holnap én nem érek rá.

BARTOLO
És miért?

FIGARO
Megjött a hadsereg
És valamennyi tisztnek szakállat
kell nyírni, hajat kell vágni,
Szép Andronika bárónő szőke parókáját
csinálom holnap,
Még Bombé grófnak a tornyos frizuráját,
Sőt Bernadone ügyvédhez is megyek:
Elrontotta a gyomrát, beöntést kell adnom,
És még, és aztán . . .
Egyszóval holnap én nem érek rá.

BARTOLO
Hát jó, kár a sok szóért,
akkor marad a szakáll.

FIGARO
Úgy? Ez kedves! Hát abból meg nem élek!
Itt vagyok reggel,
a ház majd széjjelrobban,
Délután jövök vissza.

BARTOLO
Marad a szakáll.

FIGARO
Tán azt gondolja, doktor,
hogy egy falusi szőrnyúzóval van dolga?
Van itt még másik borbély, nekem elég volt ebből!
(Veszi a borbély-készletét és indul.)

BARTOLO
Hát jó, az okosabb enged,
hisz annyit jár a szája!
A másik szobában ott a törülközőm,
(Leveszi a kulcscsomót az övéről, hogy
Figarónak adja, de meggondolja magát.)
Nem, megyek magam!

FIGARO
Ó, ha megkaparintanám azt a kulcscsomót,
Meg lennék mentve!
(Rosinához)
Mondja, ott van-e a kulcsok közt
az erkély-ajtó kulcs?

ROSINA
Ott van, a legkisebb köztük.

BARTOLO 
(visszajön)
Elment az eszem,
Hogy velük hagytam ezt a
széllel-bélelt borbélyt!
Ugorj csak, hozd el magad!
(Figarónak adja a kulcsokat)
A szobába menj, ott van egy szekrény
És abban bent van minden, vigyázz,
Ne törj össze semmit!

FIGARO
Tán a fejemre esten? Csak vígan!
Egy perc és jövök! Már kész van a tervem!

BARTOLO 
(a grófhoz)
Alonso! . . . Don Alonso!
Ő volt a gaz, aki Rosina
levelét a grófhoz vitte.

A GRÓF
Mondhatom, szép kis gazembernek látszik!

BARTOLO
Ej, de mi túljárunk rajta!
Jaj, mi volt ez a zaj?

ROSINA
Jaj, mi történt?

BARTOLO
Csirkefogó! De megmondtam előre.
(kisiet)

A GRÓF
Ez a Figaro nagy ember!
Most végre egyedül! Mondja meg, én drágám,
hogy vélem egy életen át
Összefűzné-e sorsát? De őszintén!

ROSINA
Ó, én Lindoróm,
másra nem is vágyom!

A GRÓF
Noshát...

BARTOLO (Figaróval együtt visszajön)
Minden összezúzott,
Hat tányért, tizenöt csészét,
meg a nagy levesestálat.

FIGARO
(Titokban megmutatja a grófnak az
erkélyajtó kulcsát, amelyet levett a csomóról.)
Még örülök, hogy élek!
Hogyha egy kulcsban meg nem fogództam volna
Mikor estem azon a koromsötét, átkozott folyosón,
egész biztos, hogy kettétörtem volna a koponyámat.
Mért nem tart elég gyertyát?
Meg aztán, meg aztán . . .

BARTOLO
Elég már!

FIGARO
Kezdjük el!
(halkan a grófnak és Rosinának)
Csak vigyázat!

BARTOLO
Nem bánom!
(Le akar ülni a borotváláshoz. Belép
Don Basilio. )

ROSINA
Don Basilio!

A GRÓF
Ej, mit látok?!

FIGARO
Ez hiányzott!

BARTOLO
Basilio itt?

BASILIO
Jó napot itt a tisztelt társaságnak!

BARTOLO
Kissé érthetetlen ez.

ROSINA
Mi lesz velünk, mi lesz?

A GRÓF, FIGARO
Még elszólja itt magát!

BARTOLO
Don Basilio, minek kelt fel?

BASILIO 
(meglepődve)
Felkeltem?

FIGARO 
(Bartolónak)
Mit táncol folyton, végre kérem,
Kell-e borbély, kell-e
vagy sem, döntse el!

BARTOLO
Várjon kérem, várjon kérem!
(Basilióhoz)
És . . . és . . . Alonso?

BASILIO
Hogyhogy Lonso?

A GRÓF
 	(Basilióhoz)
Hallgasson szépen,
Én már mindent elmeséltem.
Nem igaz?

BARTOLO
Úgy, úgy, már tudom.

BASILIO
Álljunk meg egy szóra, doktor úr!

A GRÓF
 	(Bartolóhoz)
Doktor úr, egy szóra kérem,
(Basilióhoz)
Don Basilio, csak egy percre!
(Bartolóhoz)
És rendelkezzék velem!
Távolítsa őt el innen,
Mindent elront, attól félek!

ROSINA
Mily rettegés jött reám!

FIGARO
Csak hidegvér kisleány!

A GRÓF 
(Bartolóhoz)
A levélből tudniillik
mit sem sejt egyáltalán.

BASILIO
Csalafintaságot látok,
Mindjárt rájövök talán.

BARTOLO
Tiszta helyzetképet kérek,
mert különben kidobom!

A GRÓF
 	(Basilióhoz)
Ilyen lázzal Don Basilio
Ilyen lázzal, hogy merészelt útra kelni?!

BASILIO 
(meglepetten)
Milyen lázzal?

A GRÓF
De hiszen látni,
arca sápadt és halálszín.

BASILIO
Arcom sápadt és halálszín . . .

FIGARO
Semmi, semmi, keze reszket,
haza kell menni,
Semmi más, csak sárgaláz.

BASILIO
Sárgaláz?

A GRÓF
 	(titokban teli erszényt ad Basiliónak)
Bölcsen orvossággal éljen,
nehogy rosszabbul legyen!

FIGARO, A GRÓF, ROSINA, BARTOLO
Rögtön, rögtön,
bújjon ágyba!

BASILIO
Ím ez erszény és én ágyba . . .
Amint látom, itt mind egy húron pendül

MIND
Hamar ágyba, hamar ágyba!

BASILIO
Hamar ágyba!
Én nem kéretem magam!

FIGARO
Milyen sápadt!

A GRÓF
És milyen lázas!

BASILIO
Alig érzem!

A GRÓF, FIGARO, BARTOLO
Igen nagy mérvben!

BASILIO
Akkor megyek.

MIND
Menjen! Menjen! / . . . Megyek!
Isten önnel, drága ember,
Roppant gyorsan tűnjön el!
Még nem mozdul, nézd a lomhát!
gyógyuljon holnapra meg! stb.

BASILIO
Adjon Isten, távozom hát,
Holnap újra majd jönni kell!
Látom már, hogy menni kell. 
(el)

FIGARO
És most kedves Don Bartolo!

BARTOLO
Jövök, jövök! Gyorsan! Bravissimo!
(Figaro borotválni kezdi Bartolót.)

A GRÓF
Rosina, Rosina édes, figyelj reám!

ROSINA
Figyellek! Csak mondjad már, én hallgatom!

A GRÓF
Majd éjféltájban eljövünk
és megszöktetünk téged!
És láncaid letörjük,
majd győz a szerelem.

FIGARO
Jajjajj! .

BARTOLO
Mit jajgat itten?!

FIGARO
Valami itt belement a szemembe,
vigyázzon, meg ne lökjön,
Fújjon csak, ó fújjon csak bele!

ROSINA
Tizenkettőkor pontban, én eljövök
majd, lelkem,
Hogy szent vágyunk beteljen,
Mely sóvárogva vár.

A GRÓF
Megmondom, jó előre,
baj ne legyen belőle,
Lehet, hogy még átöltözöm,
ahogy majd célszerű lesz.

BARTOLO
Átöltözés? Mit hallok?
He, he, átkozott cselszövők!
Don Alonso, brávó! Áldást, békét?
Gaz banda!
Ti latrok, zsiványok!
Gaz banda, ti mind valahányan,
Ti összebeszéltetek, gaz árulók!
Ki innen, ne lássam, mert ölni fogok!

ROSINA, A GRÓF, FIGARO
Csak a füle csengett,
ne ordítson, doktor,
az semmit sem ér!
Hallgasson, hallgasson,
mit érnek az átkok?!

BARTOLO
Ti latrok, zsiványok, gaz banda, zsiványok,
Itt összebeszéltek, de sarkamra állok!
A szégyentől, dühtől még megpukkadok!
Folyni fog vér!

ROSINA, A GRÓF, FIGARO
Lázálmok kínozzák, ez mindenre rájött,
És fennen beszél,
Hallgasson el már, ez semmit sem ér! 
(El.)

BARTOLO
Jaj, kellett ez nekem? De hogy
lehet, hogy én nem vettem észre semmit?
Ah, Don Basilio, ő tud talán valamit.
Hé! ki van künn, ki van künn?
(Belép Berta.)
Berta, hallod-e! Szaladj el Don Basilióhoz, de gyor-
san!
Mondd neki azt, hogy várom, hogy eljöjjön most,
Hogy egy percet se késsen!
Indulj máris! . . .
Vagy várj csak, te őrizd a házat,
mint egy sárkány,
Míg én visszatérek. 
(Távozik.)

BERTA
Csak gyanakszik és zsémbel. Jó, csak
menjen, akár ne is lássam többé!
Örök morgás, örök lármázás, így megy nálunk,
Vagy fenyeget, vagy megszid, vagy ordít.
Ó, szörnyű vele az élet, az embernek
már nincs egy nyugodt órája!
Uramisten! Ez a ház a bolondok háza!
Nézd az aggot, lány után jár
és a lány meg férjet áhít,
Egyik olyan, mint a másik,
Messze jár a józan ész, úgy ám,
Ó, te nagy szerelmi mámor,
néha méreg, néha méz!
Szerte, minden házban ilyen baj van,
Néha csikland, néha viszket,
néha elkábít egészen.
Ezt a lázat én is érzem,
Ó, vajon mi vége lesz?
Ronda vénség, átkozott légy!
Most már nem jut semmi nékem,
Csókok dolgában már végem,
Így az élet oly nehéz, úgy ám!
(Távozik )

BARTOLO 
(belép Don Basilióval)
Tehát Ön Don Alonsót még soha nem is látta?

BASILIO
Nem láttam.

BARTOLO
Hát persze, a gróf küldhette őt,
Valami óriási mesterkedés készül.

BASILIO
Nekem meg az a véleményem, hogy
a fickó, a gróf volt maga!

BARTOLO
A gróf?

BASILIO
A gróf. Az erszényéből érzem.

BARTOLO
Volt, aki volt. A jegyzőhöz most gyorsan,
És megbeszélni vele, hogy még ma este
adjon össze és készítse el a szerződést!

BASILIO
A jegyző? Ugyan kérem! Először is zuhog.
És aztán ma este a jegyzőnek Figaróval van dolga,
Ma megy férjhez az unokahúga.

BARTOLO
Micsoda húga?
Tudom jól, hogy a borbélynak nincs is húga.

BASILIO
Majd lesz!

BARTOLO
Ó, itt valami készül, ma éjjel
minden összeesküszik ellenem.
Mindegy! Azt a jegyzőt hívja csak ide gyorsan!
Itt van a nagykapu kulcsa.
Esdekelve kérem, induljon hát!

BASILIO
Sohse féltsen, néhány perc
és újra itt lát. 
(távozik)

BARTOLO
Vagy erőszak, vagy szerelem,
De mindenképpen elveszem!
Ördögbe! Tán volna még egy módszer:
Itt ez a levél, amit annak a
grófocskának küldött,
Ez segít majd. Milyen mesteri ötlet!
Hej, Rosina, no gyere csak!
(Rosina jön a szobájából. )
Van egy kis hírem, érdekel majd nagyon,
ó, te szegény kis árva!
Szívedet lám milyen kétszínű,
álnok emberre bíztad,
Nem szeret téged, csak játszik.
Itt a bizonyság!
(Átadja a levelet Rosinának.)

ROSINA
Ó, Isten! Én írtam néki.

BARTOLO
Don Alonso meg a borbély csak rá akarnak szedni,
Ne bízzál bennük, el akarnak adni
téged Almaviva grófnak.

ROSINA
Eladni másnak? Ah, Lindoro,
elárultál engem!
Nos hát! Most jöjjön a bosszú!
Ma éjjel - ez volt a tervünk - idejön a 
hűtlen és véle a borbély.
Úgy volt, hogy megszöktet
és nőül vesz majd engem.

BARTOLO
Ah, nyomorultak, eltorlaszolom az ajtót!

ROSINA
Kár, édes uram, úgyis az ablakon
jönnek; kulcsuk van hozzá!

BARTOLO
El sem mozdulok innen.
De hátha fegyver van náluk?
Édes lányom, én azt hiszem,
hogy tisztán értek mindent! Csináljuk így:
Zárd be magad a szobába; én
az őrséget hívom,
Elmondom, hogy két tolvaj a házba akar jutni.
Százezer mennykő! Majd nyakoncsípik őket!
Lányom, zárkózz be gyorsan, míg visszatérek.
(távozik)

ROSINA
Ó, jaj, mily nagyon keserves az élet!
(Szobájába siet)

FIGARO 
(kívülről belép az erkélyajtón a gróffal)
Nos végre, itt vagyunk hát!

A GRÓF
Figaro, add a kezed!
Hű, ezer ördög, de förtelmes egy idő!

FIGARO
Szerelemhez éppen a legjobb!

A GRÓF
Gyújtsd meg a gyertyát!
De hol lehet Rosina?

FIGARO
Meglátja rögtön, azt hiszem, jön már.

A GRÓF
(a belépő Rosinához)
Egyetlen kincsem!

ROSINA
Csak vissza, te alávaló tolvaj,
kétszínű ember,
Hálátlan léha!

A GRÓF
Én kővé válok!

FIGARO
Ebből nem értek semmit.

A GRÓF
Az égre kérlek!

ROSINA
Hallgass! Szerelmet hazudtál
És eladtál engem annak a híres
Almaviva grófnak!

A GRÓF
A grófnak?
Így most már értem!
Nézz rám, én édes kincsem,
Nem Lindorónak hívnak, Almaviva én vagyok!

ROSINA
Végre látok, végre látok mindent, drágám,
Ő a gróf is, nagy ég, nem vártam.
Szívem mélyén oly boldogság van,
Hogy nem bírja el már a szegény.

FIGARO
Íme, itten állnak ketten
meghatódott boldogságban,
Ezt, s a többit általában
Én csináltam így meg, én!

A GRÓF
Milyen mámor, ó, mily áldott!
ó, én boldog, ezt még sem vártam,
Szívem mélyén stb.

ROSINA
Én uram, most, ugye, mi ketten . . .

A GRÓF
Ah, ne szólj, én lelkem,
Csak néhány perc és örökre
én imádott nőm leszel!

ROSINA
Csak néhány perc és az lettem,
ah, mi boldogság fog el!

A GRÓF
Boldog vagy-é?

ROSINA
Óh, milyen boldog!

ROSINA, A GRÓF
Boldog óra, most rád találtam,
Tőled drágám el nem válok, stb.
Vége, most már kínjaimnak,
Csendes, édes élet vár, boldogság!

FIGARO
Menjünk frissen, induljunk hát,
Hagyjuk most a gyengédséget! . . .
(Kinéz az erkély ajtaján.)
Mit hallok?
Lenn az utcán lámpással jönnek,
Itt baj van, ketten vannak, most mi lesz?

A GRÓF
Tisztán láttad? Ketten vannak?
Lámpással jönnek?

FIGARO
Lenn az utcán, igenis!

ROSINA, A GRÓF, FIGARO
Most mi lesz?
Csak a csendre jól vigyázzunk
Ne csináljunk semmi lármát!
A kitámasztott létrán át
Kiszökünk, jó éjszakát!
Halkan, halkan, frissen, halkan,
Megszökünk, jójcakát, jójcakát !

FIGARO
Jaj, mindjárt végem van, no most mi lesz?!

A GRÓF
Mi történt? Halljuk!

FIGARO
A létra!

A GRÓF
No mondd!

FIGARO
A létra nincsen ott!

A GRÓF
Mit mondasz?

FIGARO
De ki vitte el onnan?

A GRÓF
No most, édes, itt a baj !

ROSINA
Csak ez hiányzott!

FIGARO
Pszt! csöndet! Hallom, jönnek!
Legyünk csak résen, drága uram, semmi baj.

A GRÓF
Én Rosinám, csak bátran!

FIGARO
Itt jönnek már!

BASILIO 
(belép a jegyzővel)
Don Bartolo! Don Bartolo!

FIGARO
Don Basilio!

A GRÓF
És a másik?

FIGARO
Hohó, ez a mi jegyzőnk!
Hát akkor szüret,
csak hagyjon mindent rám!
Jegyző uram, önnek el
kellett volna jönni ma éjfélkor hozzám,
Hogy összeadja nálam Almaviva grófot
és a húgomat.
Amint látja, itt az ifjú pár,
keresse csak elő azt az írást,
Így, nagyszerű!

BASILIO
Ó, csak várjunk, hol van Don Bartolo?

A GRÓF
Hej! Don Basilio, fogadja el
tőlem ezt a gyűrűt!

BASILIO
De kérem!

A GRÓF
Vagy talán két golyóbist
az agyvelejébe?
Mit óhajt inkább?

BASILIO
Ó, nem, inkább a gyűrűt!
Ki lesz a tanú?

A GRÓF
Itt vannak már,
Ím a két tanú: Figaro és Don Basilio!
(Valamennyien aláírják az írást.)
Így lettem házas.

FIGARO
Evviva!

A GRÓF
Mily szép most minden!

ROSINA
Elérkezett hát végre a boldogság!

FIGARO
Evviva!

BARTOLO 
(belép az őrséggel.)
Meg ne moccanj! Itt vannak mind!

FIGARO
Várjon kissé, uram!

BARTOLO
No látja, két rabló. El kell fogni!

A TISZT
Mondja kérem, mi a neve?

A GRÓF
Nevem Almaviva gróf, .
s ő a feleségem!

BARTOLO
Egyszóval, végül én húzom a rövidet.

FIGARO
Hát az úgy van, ahogy mondja!

BARTOLO 
(Basilióhoz)
S te, ravasz disznó,
Elárultál engem és te is aláírtad?

BASILIO
Ah, Don Bartolo, kérem, ennek a grófnak
Vannak a zsebében érvek,
Melyek az embert egy-kettőre megfőzik.

BARTOLO
S én címeres marha,
hogy minden simán menjen,
Eldugtam gyorsan az erkélyhez vezető létrát!

FIGARO
A szerelemnek semmi sem állja útját.

A pároké e szép perc,
Kik mindörökre áldják,
Kioltom most a lámpát,
Mert nincsen több dolga!

MIND
Két hű szerelmes szívet
az élet üdve vár!

VÉGE

Harsányi Zsolt és Blum Tamás fordítása