GIACCHINO ROSSINI BRUSCHINO ÚR Opera egy felvonásban, tizenöt jelenetben Fordítottta: Huberné, Tóth Piroska SZEREPLŐK: Gaudenzio – Sofia gyámja Sofia – Gaudenzio gyámleánya Id. Bruschino úr Ifj. Bruschino úr Florville – Sofia szerelme Rendőrparancsnok Filiberto Marianna – szolgálóleány Szolgálók ELSŐ JELENET (földszinti terem, amely közel van egy kerthez. A távolban egy gyönyörű park látható. Florville jön a park felől. Marianna és Sofia mindketten kijönnek a belső szobából, amely össze van kötve a földszinti nagyteremmel) FLORVILLE Itt van az én szerelmem, végre visszajöttem hozzá, mennyire vágyódtam már utána! (kijön Marianna) Marianna! MARIANNA Ön itt, uram? FLORVILLE Meglepett az érkezésem? MARIANNA Megérkezett, de túl későn, uram. FLORVILLE Későn? Miért? Mi történt? MARIANNA Az úrnőtől majd megtudja személyesen. De engem kikészített a dolog. FLORVILLE Ne hagyj bizonytalanságban! Mi készített ki? (Marianna befelé indul) Maradj… figyelj csak… mi történt Sofiával? Minden perccel nő a türelmetlenségem! De végre itt jön ő! Ó, én Sofiám! (Sofia kijön Mariannával, aki bizonyos távolságban követi úrnőjét) SOFIA Florville! Én kedvesem! FLORVILLE ÉS SOFIA Milyen édes dolog egy szerető szívet viszontlátni, amely tele van hűséggel és őszinte szerelemmel. Minden elképzelésnél kedvesebb viszontlátni őt, miközben nagyot dobban a szívünk. FLORVILLE Örömmel térek vissza Önhöz, kedves Sofia! Remélem, az Ön gyámjának gyűlölete apám halálával már alábbhagyott. Tehát most már megkérhetem tőle a kezét… SOFIA Ah! Ne reménykedjen! FLORVILLE És miért ne? SOFIA Szenvedek egy bizonyos Bruschino úr fiának levele miatt! FLORVILLE Ó, Egek! Látta őt? SOFIA Nem, a gyámom sem, sőt senki sem ismeri őt. Éppen most kellett volna érkeznie. Hogy ki lehet ő, engem nem is érdekel, mert csak Önért dobog az én szívem. FLORVILLE Nekem ennyi elég. Hallgassanak ide! Szerencsére én ismeretlen személy vagyok Gaudenzio úr számára, aki az Ön gyámja, és a kastélyban sem ismer senki sem. SOFIA Ez igaz. MARIANNA Uraim! Jön valaki, tűnjünk el! FLORVILLE Mindenről értesíteni fogom Önöket. Elég nekem, ha bíznak bennem. SOFIA Bízok Önben, ne kételkedjen bennem. (Mariannával távozik) MÁSODIK JELENET (a színen jelen van Florville, utána Filiberto jön a parkból) FLORVILLE Jön valaki… Ez Bruschino… Csend! (jön Filiberto és megszólal) FILIBERTO Azt akarom, hogy ez a Bruschino úr biztosan fizessen nekem. Nincs itt senki? (előrelép) FLORVILLE (felfedi magát) Mit akar? FILIBERTO Ön a házból való? FLORVILLE Gaudenzio úr ügynöke vagyok. FILIBERTO Nagyszerű találkozás! Felkelt-e már az úr? FLORVILLE Nem hiszem. FILIBERTO Elmondom Önnek, hogy miért jöttem. Én Filiberto Locandiere vagyok, a közeli kastélyból. Három napja, hogy szállást adok egy fiatalembernek, egy bizonyos Bruschino úrnak, aki az idősebb Bruschino úr fia. Ez az ifjabb Bruschino úr nagy szerencsejátékos. Négyszáz frankkal tartozik nekem. A padlásomra zárattam őt és csak óvadék fejében engedem ki onnét, ha kifizeti az adósságát. Itt van egy levél. (elővesz a zsebéből egy levelet) Az ifjabb Bruschino megkért engem, hogy hozzam el ezt a levelet Gaudenzio úrnak, aki ki tudja őt szabadítani. De biztos lehet benne, hogy nem engedem ki a fogságból, amíg az adósságát meg nem fizeti. FLORVILLE Ó! (Támadt egy jó gondolatom.) Ó, a szerencsétlen unokafivérem! FILIBERTO Ő az Ön rokona? FLORVILLE Igen, Bruschino vagyok én is sajnos, de ó, Egek!… Mi lesz, ha Gaudenzio úr ezt megtudja! FILIBERTO Mi közöm hozzá! FLORVILLE Milyen szégyen! Milyen szégyen! Ah! Hogyan szabadíthatnám ki őt? FILIBERTO Fizesse ki helyette az adósságot és minden rendben lesz! FLORVILLE Én majd kifizetem Önnek az összeget! FILIBERTO Legrosszabb a jövő. FLORVILLE Vagy az, ha itt most nem fizetek Önnek. FILIBERTO Ó, a jelen, az biztosabb! FLORVILLE De csak egy feltétellel! FILIBERTO Mondja, kérem! FLORVILLE Először is, maradjon kettőnk között ez a dolog!… FILIBERTO Maradjon kettőnk között! FLORVILLE ÉS FILIBERTO Maradjon kettőnk között! FLORVILLE Ha a vétkes kész a cselekvésre, Meglengeti a zászlaját! FILIBERTO Ah! Ha itt most kifizeti az adósságot, Meglengetem a szabadság zászlaját! (Florville előveszi a pénztárcáját és kifizeti Filibertónak a kért összeg felét) FLORVILLE Nem hamisak, valódiak, jó ropogósak és szépek. FILIBERTO Bízom benne. Öt,… hat,… (számolgatja a pénzt) FLORVILLE Adósa vagyok a maradékkal. FILIBERTO Látszik, hogy Ön becsületes ember. FLORVILLE De az unokatestvérem szabad lesz! Adja oda nekem, kérem azt a levelet! (Filiberto odaadja a levelet) Nos én azt hiszem, hogy… FILIBERTO Olvassa csak el Bruschino úr! FLORVILLE Maradjon kettőnk között ez a dolog! FILIBERTO ÉS FLORVILLE Maradjon kettőnk között! FLORVILLE Ah! Ha a vétkes kész a cselekvésre, meglengeti a zászlaját! FILIBERTO Ha a maradékot is megfizeti nekem, Meglengetem a szabadság zászlaját! (Filiberto távozik) HARMADIK JELENET FLORVILLE Változzunk csak át azzá a bizonyos Bruschino úrrá, aki elnyerheti Sofia kezét… (elgondolkozva) Egy levél… igen… egy levél… Marianna ismeri a nagy tervet a két szív és lélek egyesüléséről. Felejtsük hát el a vétkeket és győzedelmeskedjen a szerelem! (távozik a színről) NEGYEDIK JELENET (a színen jelen van Gaudenzio úr, Florville, Marianna és a szolgálók) GAUDENZIO A nagyvilág színpadán mindenki a maga szerencséjét keresi. De legyen jó vagy rossz a sorsa, az ember sohasem elégedett. Mindig előre, mindig előre megy az ember, elégedetlenkedve. Én is kerestem a szerencsémet, és nem tudom, hogy megtaláltam-e. Ej, fogadjuk el mindig azt, ami jön, ahelyett, hogy lehetetlen dolgok után vágyakoznánk. Sofiának találtam egy jó partit, a fiatal Bruschino személyében. Csak akkor leszek elégedett, ha fizet nekem. (feltűnik a színen Marianna és Florville. Florville átad Mariannának egy levelet) FLORVILLE Add ezt át a kedvesem gyámjának! Megyek, elintézem, hogy ne büntessenek meg! (indul kifelé) GAUDENZIO Érdekes, hogy Bruschino nem vett észre… (jön Marianna és átadja Gaudenziónak a levelet, amelyet az előbb kapott Florville-től) MARIANNA Egy levél érkezett az Ön számára. GAUDENZIO Ki írt nekem? Olvassuk csak el! Az idősebb Bruschino levele. (felbontja, és nagyon meglepődik) (elkezd olvasni): Barátom! Önhöz fordulok, és a fiamról szeretnék elmondani néhány fontos dolgot. A fiam, az ifjabb Bruschino dicstelenül tékozolja el az idejét vidéken. Szerencsejátékoknak hódol és nagy tartozásokat halmozott már fel. Felkérem Önt, hogy kellőképpen büntesse meg őt felelőtlen magatartásáért. Két példányban elküldöm Önnek a fiam adóssági listáját, a váltókat. Maradok tisztelettel: Az idősebb Bruschino (kilépnek a szolgálók) Menjetek azonnal! Keressétek meg az ifjabb Bruschino urat, akinek pénzbeli adósságai vannak. Ha megtaláljátok, fogjátok el és azonnal hozzátok ide! (átadja a szolgáknak a levélhez csatolt adósságlistát, amazok elindulnak, hogy teljesítsék a parancsot) (Mariannához fordulva) Te hallottad ezt? MARIANNA Persze! GAUDENZIO Hallgass róla, mert ha beszélsz… Ó, a szolgák! (zajt hall a háttérből) Egy embert vezetnek hozzám… MARIANNA Ő lenne az!… GAUDENZIO Ó, Egek!… ÖTÖDIK JELENET (Florville, akit elővezetnek Gaudenzio szolgái) FLORVILLE Hagyjatok engem! Milyen erőszakosak… Uram… GAUDENZIO Megérdemli! Ön az ifjabb Bruschino? FLORVILLE Én!… GAUDENZIO (kényelmesen hozzásétál a váltókkal) Szégyellje magát! FLORVILLE Igen, uram! GAUDENZIO Az édesapjához megérkeztek az adósságai, és ebben a levélben elrendelte, hogy büntessem meg Önt! FLORVILLE És Ön kicsoda? GAUDENZIO Én Gaudenzio Strappapuppole vagyok. FLORVILLE Ó, Istenem! Még ilyet!… nem én vagyok az Ön embere, bocsánat… GAUDENZIO A szerencsejátékok… barátom!… FLORVILLE Ah, a büntetés már utolért. GAUDENZIO Ez az igazság! FLORVILLE Az apám már megbocsátott nekem. Olvassa csak el! (előveszi a levelet, amelyet Filibertótól kapott, és átadja azt Gaudenziónak, aki átfutja a szemeivel) MARIANNA Mi az?… FLORVILLE Az a levél, amelyet a fiatal Bruschino küldött nekem egy helyi lakos által. GAUDENZIO (Florville-hez fordulva) Látszik, hogy Ön ártatlan! Ó, lépjen csak be! FLORVILLE És remélhetem… ah, hogy Sofia kisasszony… (elsírja magát) GAUDENZIO Ki tudja… (Florville kezet csókol Gaudenziónak) Jól van, most már elég lesz! FLORVILLE Annyi jó dolog ért ma, el sem hiszem! (Mariannával és a szolgálókkal együtt távozik) HATODIK JELENET (Gaudenzio, az idősebb Bruschino, egy szolgáló, végül Florville vannak jelen) GAUDENZIO Fiatalember! Jöjjön ide azonnal! Mit csinált Ön?… az apja elég dühös és fontoskodó, de meg kell, hogy bocsásson magának… BRUSCHINO Szándékomban áll, szándékomban ál… GAUDENZIO Ez az idősebb Bruschino!… BRUSCHINO (belülről szól) Milyen szerencsétlenség! GAUDENZIO Kivel jött? (kicsit háttérbe vonul) BRUSCHINO Ó, de meleg van!… itt vannak a fiam cselekedeteinek a gyümölcsei… adósságok… váltók… uh!… uh!… GAUDENZIO (közeledik Bruschino felé) Barátom! BRUSCHINO Ön meg fog hallgatni engem!… GAUDENZIO Egy kicsit lassabban!… BRUSCHINO Ó, én Gaudenzio uram! (megölelik egymást) GAUDENZIO Bruschino úr! BRUSCHINO Bocsásson meg nekem! Milyen szégyen… uh, milyen fájdalom!… milyen meleg helyzet… Hallom, hogy Filiberto, akit jól ismerek, itt van a környéken. Az én fiam, ugye jól tudja… uh! De meleg helyzet!… Ön már ismer engem… Elönti a vér az agyamat!… GAUDENZIO Barátom! Maradjon még itt! BRUSCHINO Igen? És miért? GAUDENZIO Barátom, az Ön fia itt van! BRUSCHINO Micsoda? GUADENZIO Itt van a házban. BRUSCHINO A házban? GAUDENZIO Minden megváltozott! BRUSCHINO Túl gyorsan! Nem hiszem el! Uh! De meleg van! Micsoda hőség! GAUDENZIO Kérem Önt, hogy találkozzon a fiával! BRUSCHINO Nem akarom látni őt, hallani sem akarok róla! GAUDENZIO Ugyan már! Ki van ott? (bejön a szolgáló) Vezesd Bruschino urat a fiához! BRUSCHINO Mondom, hogy látni sem akarom! GAUDENZIO Ugyan, ne legyen már olyan haragtartó! BRUSCHINO Én!… uh, én megbocsátok! GAUDENZIO Úgy néz ki, hogy valóban megbánta a bűneit, és lehetséges… BRUSCHINO Mi lehetséges? GAUDENZIO Hát az esküvő. BRUSCHINO Esküvő!… uh, de meleg van! GAUDENZIO Mit tehetnénk? A fiatalság – könnyelműségek sorozata. És vajon mi mit csináltunk ilyen fiatal korunkban? Mi sem voltunk különbek! BRUSCHINO Uh! Már nem emlékszem rá! GAUDENZIO Most pedig beszéljünk a fiatalokról, és állapodjunk meg! A fia már megbánta a bűneit. Mint atyja, már Ön is megbocsátott neki. Most már az a kötelességünk, hogy támogassuk a fiatalok szerelmét. BRUSCHINO Ön komolyan ezt akarja? Forr a vérem, és felforr az agyam! GAUDENZIO Nyugodjon meg, Uram! (kifelé indul) (jön Florville, de a háttérben marad, Bruschino egyedül marad. Gaudenzio meglátja Florville-t, aki közeledik Bruschino úr felé) BRUSCHINO (magában) Uh!… de meleg van!… Még mindig határozatlan ez a szív. FLORVILLE (magában) Egész testemben remegek… Uram!… Istenem! Megáll a szívverésem is. GAUDENZIO (Florville-hez fordulva) Bátorság… én vagyok az… ne féljen, fel a fejjel! Az atyja már megbocsátott Önnek! FLORVILLE (Bruschinóhoz) Kedves Atyám, bocsásson meg, már megbántam vétkeimet! (lehajtott fejjel megy Bruschinóhoz) BRUSCHINO Ki ez az ember? (felemeli a férfi fejét, ránéz) FLORVILLE Az Ön fia vagyok!… GAUDENZIO Az Ön fia, uram! BRUSCHINO Ki ez az ember? FLORVILLE ÉS GAUDENZIO Bruschino… BRUSCHINO Egy fenét… ez nem igaz! FLORVILLE Ah! Atyám! Lásd az én jó szándékomat! GAUDENZIO (komolyan fordul Bruschinóhoz) Ne vicceljen, ez komoly dolog!… BRUSCHINO Uh!… GAUDENZIO Szégyellje magát! FLORVILLE Atyám? Hát nem ismer meg? GAUDENZIO Ugyan, ne csinálja már ezt! BRUSCHINO Uh!… GAUDENZIO Nos, mit mond, uram? BRUSCHINO Uh! De meleg van! Az életemre esküszöm, nem tudom, hogy ki lehet ez a szegény ördög, sohasem láttam. Értsenek meg engem, mert ez az igazság! GAUDENZIO Kemény ember maga, barátom! Megtagadja a saját fiát, holott már megbánta vétkeit. Nincs Önben egy csöppnyi könyörület sem? BRUSCHINO Mit jönnek a könyörülettel? Miért csodálkoznak rajtam? Őrültek maguk mindketten, nem is figyelek arra, amit beszélnek, inkább elmegyek. (menni készül. Florville marasztalja őt és letérdel előtte) FLORVILLE Ah! GAUDENZIO Maradjon! FLORVILLE Atyám!… BRUSCHINO (színészkedve letérdel Florville előtt) Fiam!… FLORVILLE Hála legyen, hogy megismer engem! BRUSCHINO Engedjenek, hadd távozzam! Nem folytatom tovább a komédiát! GAUDENZIO Ugyan már! FLORVILLE Ah, atyám!… BRUSCHINO (komikusan) Ah, fiam!… GAUDENZIO Ah! Ördögi kör ez az egész, ideje, hogy befejeződjék… BRUSCHINO Ej, hagyjanak engem magamra! Milyen hőség van, milyen nagy a nyomás! Alig kapok levegőt! Elmegyek a rendőrségre. Eljöttem ide, de helytelenül cselekedtem. Uh! De meleg van! Nem maradt itt más, csak a becstelenség, és a csalás. Én majd megmutatom maguknak a törvény ujját! GAUDENZIO Eh! Micsoda szégyen! Legyen igazságos! Megtagadja a saját fiát! Szegény, pedig mindent megtesz a bocsánatáért. Inkább elmegy a rendőrségre, a törvényhez folyamodik, becstelenségre, csalásra hivatkozik és a törvény ujjával fenyegetőzik! Micsoda dolog ez? FLORVILLE Az én atyám az igazság harcosa. Megtagadja a saját fiát! Ah! Uram! Inkább elmegy a rendőrségre, a törvényhez folyamodik, becstelenségre, csalásra hivatkozik és a törvény ujjával fenyegetőzik. (mindannyian távoznak) HETEDIK JELENET (szoba a kastélyban. Marianna és Gaudenzio vannak jelen) MARIANNA Türelmetlen vagyok, szeretném tudni, vajon mi sül ki ebből az egészből! (jön Gaudenzio) GAUDENZIO Lehet-e ennél rosszabbat tenni? MARIANNA Már kihűlt az étele, uram. GAUDENZIO Nem az ételemre gondoltam. Hívd ide Sofiát! És ha visszatér Bruschino úr a rendőrségről, értesíts engem róla! MARIANNA Felszolgálom Önnek az ételt, uram! (kifelé indul) NYOLCADIK JELENET (Gaudenzio, Sofia és Marianna a színen) GAUDENZIO Igen, nézzük csak… SOFIA Uram… GAUDENZIO Nagy dolog történt! SOFIA És mi lenne az? GAUDENZIO Egy hibás lépés miatt az apa megtagadja a fiát. SOFIA Ki ez az apa? GAUDENZIO Bruschino úr! SOFIA Az én vőlegényem apja? GAUDENZIO Pontosan, pontosan! SOFIA Ez lehetetlenség! (jön Marianna) MARIANNA Éppen most tért vissza Bruschino úr! GAUDENZIO Még időben, még időben! Imádkozz, hogy ezzel a megátalkodott apával szót tudjak érteni, és sikerüljön felnyitnom a szemét, hogy végre meglássa az igazságot! SOFIA Én, uram… GAUDENZIO A vőlegényedről van szó. Ej, gyere! Menjünk! Ha visszatérsz Bruschinótól, számolj be mindenről! (indul Mariannával) KILENCEDIK JELENET (Sofia és az idősebb Bruschino vannak jelen) SOFIA (magában) Művészileg nézve is nagyot alakított a vőlegényem. (belép Bruschino, anélkül, hogy felfedezné Sofiát) BRUSCHINO Uh!… milyen meleg van! Most Gaudenzio úr, az én kedves barátom az, aki a rendőrségre megy a parancsnokhoz. SOFIA (felfedi magát és meghajol Bruschino úr előtt) BRUSCHINO Úrnőm! SOFIA Ön Bruschino úr? BRUSCHINO Igen, én vagyok. SOFIA Milyen kegyetlenség! BRUSCHINO Az, hogy Bruschinónak hívnak? SOFIA Ó, nem, uram. BRUSCHINO Akkor hát? SOFIA Hihetetlen számomra, bocsásson meg… Kegyetlen dolog… bocsásson meg… barbár dolog… ah, uram! Egy ballépése miatt nem akarja megismerni a saját fiát! BRUSCHINO Asszonyom, ha megbocsát… Kit tisztelhetek Önben? SOFIA Az Ön fiának a menyasszonya vagyok. BRUSCHINO Tehát Ön férjhez megy az én fiamhoz! SOFIA És mi ebben a rossz, uram? BRUSCHINO Tudja-e Ön, hogy egy gazember, csaló egyén az, aki a fiamnak mondja magát? SOFIA Uh!… BRUSCHINO Ó!… pedig így van! SOFIA Ez nem igaz, uram! BRUSCHINO Asszonyom, higgye el nekem, hogy az az ember egy csaló. Uh! Milyen meleg van! SOFIA Kérem, kutassa ki az igazságot! BRUSCHINO Nincs mit kutatni ezen! Az igazság az, hogy ez a férfi nem az én fiam! SOFIA Ah, uram, Ön szerencsétlenségbe akar taszítani egy fiatal leányt. Nem szólal meg a vérkötelék szava a szívében? Hallgasson meg engem, uram! Adja a kedves fia kezét egy olyan nőnek, aki vágyódik utána és szereti őt. Az én nyugalmam, a lelkem békéje egyedül csak Öntől függ, uram. Ha arra kényszerít engem, hogy tagadjam meg a bálványozott férfit, megfizet a kegyetlenségéért! Kérem a könyörületét! (indul) TIZEDIK JELENET (Bruschino és a rendőrparancsnok, akit egy szolgáló vezet) BRUSCHINO Be is fejezhetjük ezt az ügyet… RENDŐRPARANCSNOK Isten Önnel, Bruschino úr! BRUSCHINO Uram, hálás vagyok Önnek! Mit szól ehhez a dologhoz? RENDŐRPARANCSNOK Mit szólhatnék? BRUSCHINO Semmit! Uh, milyen meleg van! Azt akarják, hogy fogadjak el egy olyan fiút, aki a felhőkből pottyant hozzám? RENDŐRPARANCSNOK Ó, dehogyis, uram! BRUSCHINO Ó, dehogyis! (elindul kifelé) RENDŐRPARANCSNOK Nyugodjon meg, uram! Mindenre fény derül. Hozok egy levelet a fiától, amiben azt kérdezi, hogy mi érdeke fűződik ahhoz, hogy megbocsát neki. Tegye szívére a kezét… Nézze meg ezt a levelet. A jelleme szerint az Ön fiáról van szó? (megmutat neki egy levelet) BRUSCHINO Minden kétség nélkül. RENDŐRPARANCSNOK Nos, akkor minden kétséget kizárva csalásról van szó. BRUSCHINO És ha sohasem elégeli meg gaztettét a csaló? RENDŐRPARANCSNOK Ó, dehogynem! BRUSCHINO Ó, dehogynem! Uh! Milyen meleg helyzet! TIZENEGYEDIK JELENET (Gaudenzio a szolgálókkal, Florville, Sofia és Filiberto a színen) GAUDENZIO Üdvözlöm, uram! Minek köszönhetem megtisztelő látogatását? RENDŐRPARANCSNOK A Bruschino ügy miatt jöttem. GAUDENZIO Minden vágyam, hogy tisztázzuk ezt az ügyet. RENDŐRPARANCSNOK (Bruschino úrhoz fordulva) Hol van most az a Bruschino, aki a fiának tartja magát? FLORVILLE Íme, itt vagyok! BRUSCHINO Ő nem a fiam… egy gazember!… GAUDENZIO (Bruschinóhoz) Hallgasson! Ő az Ön fia. (a rendőrparancsnokhoz) Íme itt a bizonyíték. (átadja a levelet, amit Florville-től kapott) RENDŐRPARANCSNOK Milyen levél ez? GAUDENZIO Ez az ő levele. (Florville felé fordul) Amit ma kaptam tőle. Igaz? (a szolgálókhoz fordul, akik megerősítik az állítását) (Bruschino mérges) RENDŐRPARANCSNOK Nagyszerű. És én a kezemben tartok egy másik levelet is a fiától, akit Bruschino úr felismert a levele alapján. Most szembeállítjuk a két jellemet. Ebből az egybevetésből világosan kiderül, hogy ő-e a fia Bruschino úrnak. GAUDENZIO ÉS BRUSCHINO Kitűnő! Nagyszerű! GAUDENZIO Lássuk a leveleket! BRUSCHINO Igen, nézzük meg! (összehasonlítják a két levelet) GAUDENZIO Ah!… ah!… RENDŐRPARANCSNOK A jellemző vonások… nos, mindkét levélben megegyezőek! BRUSCHINO Uh, de meleg van! GAUDENZIO Ezzel be is fejezhetjük ezt az ügyet! FLORVILLE Világos a dolog. RENDŐRPARANCSNOK Ez itt az Ön fia. Semmi kétség! (Florville felé fordulva) (Bruschino teljesen magán kívül van) BRUSCHINO Vajon helyén van-e még a fejem? Ezen a világon vagyok-e még, vagy már a másvilágon?… Csak nem ment még el teljesen az eszem, hogy én ezt el is hiszem? GAUDENZIO Most Ön következik, uram! RENDŐRPARANCSNOK Én Önhöz vezetem őt, Bruschino… BRUSCHINO Nos, arra kérem Önt, várjon egy percig… Ha megengedik, most el kell mennem, hogy az írásukat is próba alá tegyem! (menet közben találkozik Sofiával) SOFIA Fáj a szívem, már szinte az Égbe költözök ennyi kegyetlenség láttán, amit Ön szegény fia iránt tanúsít. BRUSCHINO Uh! Milyen meleg van! Éhes vagyok, úgy ennék valamit! Ez a lelki harc teljesen kikészít. Vagy inkább ugrálok és táncolok egy kicsit! A TÖBBIEK Itt már minden tisztázódott, az ügy végére pont került! (Bruschino menni készül, amikor találkozik Filibertóval. Ő élénken, barátságosan megöleli őt és elégedetten vele tart) FILIBERTO Bocsánat uraim, hogy megzavartam Önöket… BRUSCHINO Ah! Mit küldött nekem! Nos jöjjön, Filiberto! SOFIA ÉS FLORVILLE Ő itt! Akkor nagy bajban vagyunk! BRUSCHINO (a rendőrparancsnokhoz) Nos uram, Filiberto úr az, aki szállást adott a fiamnak, ő majd felvilágosít minket! RENDŐRPARANCSNOK (Filiberto felé fordulva) Feleljen nekem, kérem! FILIBERTO Szolgálatára állok, uram! RENDŐRPARANCSNOK A Bruschino úr fia az Ön adósa? FILIBERTO Igen, uram. RENDŐRPARANCSNOK És itt van az Ön adósa? FILIBERTO (Florville felé mutatva) Igen, ő az. A TÖBBIEK Ó!… Valóban ő az? FILIBERTO Bruschino… RENDŐRPARANCSNOK (Bruschino úrhoz) Nos, minden kiderült. BRUSCHINO De meleg helyzet! Szédül a fejem! Már elveszítetten az eszem! Nem ismerem… Nem ő az én fiam… nem ő az… Sohasem ismerem el őt fiamnak. A kínzóim annyi szenvedést okoznak nekem, de akkor sem tudom elismerni őt! A TÖBBIEK Szégyellje magát és fejezze be az átkozódást! Ez itt az Ön fia! (mind távoznak, csak Bruschino és Filiberto marad a színen) TIZENKETTEDIK JELENET FILIBERTO Én azért jöttem, hogy megkapjam a fia adósságának fennmaradt részét, de senki sem fizet nekem. BRUSCHINO Szerencsétlen óra és perc!… El akarok menni innét… FILIBERTO Rendben, de előtte legyen olyan szíves kifizetni nekem kétszáz frankot! BRUSCHINO Milyen kétszáz frankot kér tőlem? FILIBERTO A fia tartozását kérem. BRUSCHINO Az én fiam! Ah! Ön szerencsés ember! Gyorsan menjen, fusson, ő ott van! FILIBERTO Hogy lehet ott, amikor az én padlásomon van bezárva? BRUSCHINO Bezárva!… Vagy nem azt mondta?… FILIBERTO Mit? BRUSCHINO Hogy ez volt itt az én fiam? FILIBERTO Nohát, Bruschino ez is. BRUSCHINO Melyik Bruschino? FILIBERTO Ő azt mondta nekem, hogy az Ön fiának az unokafivére és Bruschino a neve neki is. BRUSCHINO Ah! És most hol van a valódi fiam? FILIBERTO Az én szállásomon… BRUSCHINO Ah!… és az unokafivére? FILIBERTO Azt nem tudom, de már kifizette az adósság felét… BRUSCHINO Értem… (gyorsan kifelé indul) Ő… nos gyerünk! Menjünk!… (gyorsan távozik Filibertóval) TIZENHARMADIK JELENET (Gaudenzio és Sofia a színen) GAUDENZIO Nem, nem. Még ha nem is igaz ez az egész, megértettem az ügy lényegét. Akármit is tett az ifjú, megbánta a vétkét és én mindenképpen támogatom ezt a házasságot! (jön Sofia) SOFIA Kedves gyámatyám… GAUDENZIO Épp időben jöttél. Úgy döntöttem, hogy támogatom a házasságot az ifjú Bruschinóval. SOFIA Olyan rosszat akar nekem? GAUDENZIO Ah, miket mondasz! Hisz te vagy a szemem fénye! SOFIA Milyen nagy öröm ezt tudni! GAUDENZIO Tiéd lesz a legjobb vőlegény, amint te is tudod. SOFIA De ha ez a fiatalember nem is a fia ennek a Bruschino úrnak… GAUDENZIO Nos válaszolj nekem, de komolyan! Láttad a fiatalembert? SOFIA Igen, uram! GAUDENZIO Tetszik neked? (Sofia lesüti a szemét) Tetszik annyira, hogy a felesége legyél? SOFIA Férjhez menni? GAUDENZIO Meghátrálnál? SOFIA Házasságra lépni? Mit is jelent a házasság? GAUDENZIO Figyelj csak ide! A házasságban két szerető szív összeforr, és örökre egyesíti őket a szerelem. SOFIA Nagyon szép ez az eszme, de úgy érzem, még nem jött el az igaz szerelem az én életemben. GAUDENZIO Ne fájjon a fejed a Bruschino ügy miatt. Már minden tisztázódott. SOFIA Mondja meg nekem, gyámatyám, hogy melyik az igazi vőlegény és utána megmondom én is, hogy mit jelez a szívem. GAUDENZIO Kedvesem, figyelj rám, és szólj, hogy mit jelez a szíved! SOFIA Ez már ismerős dolog nekem, ezt már kipróbáltam! GAUDENZIO Jó jel, jó jel! SOFIA Nekem is úgy tűnt. GAUDENZIO Elég egy szívdobbanás is az igaz szerelemhez! SOFIA Uram, nincs egy perc nyugtom sem! GAUDENZIO Jó jel, jó jel! SOFIA Nekem is úgy tűnt! GAUDENZIO Aztán megszületik a lélekben az imádat és az áldás. SOFIA Áldott az én szerelmem. GAUDENZIO Aztán jön a szemérmesség, amely magával vonja a tiszteletet, a becsületet… SOFIA Bízom benne, hogy megtalálom őt! GAUDENZIO Nem kételkedem benned! SOFIA Ah, adja nekem a szeretett vőlegényemet, és adja nekem őt azonnal, érte mindenre képes vagyok. Ragyog a lelkem az örömtől. GAUDENZIO Megkapod a szeretett vőlegényedet, Igen, igen, azonnal megkapod őt. Érte majd kisüt a te napod, és Ragyog a lelked az örömtől. (mindketten távoznak) TIZENNNEGYEDIK JELENET (Bruschino úr és Florville a színen) BRUSCHINO Filiberto most már tudja, hogy mit kell tennie. De ki az ördög van nála? Szeretném tudni… most jön… nézzük csak… (félrevonul. Belép Florville) FLORVILLE Sofia már beszélt a gyámjával. Nem tudom, hogy lesz-e esküvő. Mi lesz, ha Gaudenzio megtudja, hogy Florville-nek, az ellenségének a fia vagyok! BRUSCHINO Ah! Ah! FLORVILLE Mit késlekedjek? Megyek Sofiához. Nem vagyok nyugodt mindaddig, amíg el nem nyerem a szeretett nő kezét! BRUSCHINO Teljes győzelem! Ő Gaudenzio ellenségének a fiacskája, és nem az én fiam. Jól van! Most én következem. Imádkozom, hogy Filibertóval együtt jöjjön az én valódi fiam is… Összeházasítom őket. Íme itt jön Gaudenzio. A gyámleányát az ellensége fiával! Csináljunk csak egy jó kis komédiát! TIZENÖTÖDIK JELENET GAUDENZIO Nos, szolgáltassunk igazságot! Adhatok önnek egy tanácsot? Ismerje fel végre a fiát! Vagy ismét megtagadja őt? BRUSCHINO Barátom, mit mondjak erre? Már megnyugodtam, és kérem, hogy bocsásson meg nekem. GAUDENZIO Még mindig nem ismeri el a fiát? BRUSCHINO Itt jön, igen jön… ó Istenem!… GAUDENZIO Csak nem fut el Bruschino?… (jön Florville) FLORVILLE Ah, atyám!… BRUSCHINO (megöleli őt) Ah, fiam!… GAUDENZIO Sofia!… (belép Sofia) SOFIA Uram… GAUDENZIO Látod őt? SOFIA Ah, igen, szívem reped az örömtől. BRUSCHINO (élénken Gaudenzióhoz fordul) Tegyük őket boldoggá! GAUDENZIO Először is azt gondolom… BRUSCHINO A szerencse fiai vagytok!… aztán meg az atyai szeretetem arra ösztönöz, hogy jót tegyek veletek. Házasodjatok össze rögtön, egy percet sem akarom késleltetni a dolgot! BRUSCHINO ÉS GAUDENZIO Ah! Legyetek nagyon boldogok! Többé már nem akadályozza meg senki a frigyeteket. (Gaudenzio azon nyomban hivatalosan is összeadja Florville-t és Sofiát) FLORVILLE ÉS SOFIA Ah! Milyen boldogok vagyunk! Többé már senki nem választhat el minket! (jön Marianna) MARIANNA Visszajött Filiberto és látni akar titeket! GAUDENZIO Jöjjön ide ő és legyen részese a nagy diadalnak! (jön Filiberto) BRUSCHINO De hát! Istenem!… De hát!… Türelem!… SOFIA ÉS FLORVILLE Olyan szokatlanul viselkedik, mi történhetett? FILIBERTO Már kifizette a maradék tartozását. (Florville-hez fordulva) Az unokafivérét kiszabadítottam. Öleljék meg egymást, már vége a fogságnak! FLORVILLE (meglepődve) Majd meglátjuk, most nem megyek sehová… FILIBERTO Engedjék meg nekem, hogy átadjam a fiút az apjának. GAUDENZIO (értetlenül néz Filibertóra) Mi történik itt most velünk? FILIBERTO Itt van az apja köztünk. GAUDENZIO Apja? Kinek az apja? FILIBERTO Bruschino úr apja. GAUDENZIO Apja? Ő az Ön unokafivére? Mi történik itt? BRUSCHINO Gyere elő, te átkozott! (jön az ifjabb Bruschino) IFJABB BRUSCHINO Atyám! Bűnös vagyok, de már mindent megbántam! GAUDENZIO Mit mond? BRUSCHINO Itt az én igazi fiam! GAUDENZIO (Filibertónak) Ő a fia! FILIBERTO Pontosan. GAUDENZIO (Florville-hez fordulva) És ez itt? FILIBERTO Ő az unokatestvére. GAUDENZIO És Ön mit mondott? FILIBERTO Én csak azt mondtam Önnek, hogy ő is Bruschino, de sohasem állítottam, hogy Bruschino úr fia. GAUDENZIO (haragosan fordul Florville-hez) És Ön csak hallgat? Magyarázatot kérek! Beszéljen! BRUSCHINO Elmondom én, hogy állnak a dolgok. Ő szerette a maga nevelt leányát, és hogy elnyerje a kezét, mindent megpróbált. GAUDENZIO És kicsoda Ön valójában? FLORVILLE Én egy nemesember vagyok. BRUSCHINO Bagatell!… Ő Florville szenátor fia! GAUDENZIO Florville fia? Az ellenségemé!… FLORVILLE Apám!… GAUDENZIO Nem! BRUSCHINO (szégyenkezve) Most viszonozza az ételt, amit először Gaudenzio tálalt. Nos, egy ilyen egyszerű dolog miatt meg akarja tagadni a fiát? GAUDENZIO Mire véljem ezt? FLORVILLE (Gaudenzióhoz fordulva) Ő az én apám!… BRUSCHINO Eh! Szolgáltassunk igazságot! SOFIA ÉS FLORVILLE Vétkek, tévedések és a szerelem, ó, bocsássanak meg nekünk! (Gaudenzio egészen magába roskad) BRUSCHINO (Gaudenzio füléhez hajolva) Ejha! Már rokonok! Már összeeskette őket! GAUDENZIO Átkozottak! SOFIA ÉS FLORVILLE Szeretett apánk! Bocsásson meg nekünk! GAUDENZIO Ah! SOFIA ÉS FLORVILLE Bocsásson meg nekünk!… (átölelik őt) A TÖBBIEK Már megbocsátott nekik, és jól végződik minden! MINDNYÁJAN A szerelem győzedelmeskedik, ha a ház ura rendezi azt el, mindnyájan boldogan daloljuk, örökké éljen az igaz szerelem! VÉGE