FARKAS FERENC A BŰVÖS SZEKRÉNY SZEREPLŐK: ZULEJKA szoprán HASSZÁN, férje tenor KÁDI basszbariton VEZÍR bariton MUFTI basszus ASZTALOSMESTER tenor HÁROM ODALISZK szoprán, mezzo, alt Szolgák, asztalossegédek, szomszédok Történik egy képzelt ezeregyéjszakai városban ELSŐ FELVONÁS A HÁROM ODALISZK (a függöny előtt) Ez a kádi irodája, Ő a város főbírája, Bár ingatag az erkölcse, Igazhitű moszlimoknak ő a bölcse. HARMADIK ODALISZK Raboskodó férje miatt Hozzájön egy asszony, MÁSODIK ODALISZK Hogy szívében könnyeivel Irgalmat fakasszon. A HÁROM ODALISZK A hatalmas törvénykönyvben Mellette szól minden, De bíránk az igazságot Nem méri ám ingyen. Nagy ára van a törvénynek, - Megáll itt az elme! - Mi kell hát a kapzsi vénnek? - Zulejka szerelme! (Kiszaladnak) 1. kép (A kádi irodája) KÁDI Kezdődik a hivatalos óra, Jöhetnek a panaszosok szóra. A bölcs kádi meghallgatja őket, Férfiakat éppúgy, mint a nőket. (A szolgák bejönnek) SZOLGÁK Ó, bölcs kádi, odaki már Nagy tömeg vár! KÁDI Hát jöjjenek! ...A törvények ahogy előírják, Kenegetem az igazság írját A sok sebre, mit ejtett a gazság. Allah örök és örök az igazság! SZOLGÁK (ajtót nyitnak) Ím, itt az első: Zulejka asszony! (Zulejka megjelenik) Ím, Zulejka, alázatos híved... KÁDI (Zulejkához) Szólj, leányom, mi nyomja a szíved? Beszéld el a panaszodat szépen. ZULEJKA Ó, bölcs kádi, azért jöttem éppen. Már éppen két hónapja, hogy Hasszán a férjem, És éltünk boldogan, mint bugó gerlepár... (Elábrándozva) Egyetlenem, csak téged semmi baj ne érjen, Menekvésednek édes perce jönne már! Ha tudnám, kitárnám Kalitkád ajtaját, Úgy szállnál, sietnél Szerelmes vágyad szárnyán felém, És újra csókolnál... (A kádihoz) De jaj, Hasszán fogoly most És a szívem árván, Zokogva sírja búját, Kínját, bánatát. KÁDI Ne érzelegj, evvel itt nem mégy sokra! Beteg szíved szerelmi ömlengését Áraszd a javasasszonyokra, Engem ez most nem érdekel. Halljuk az esetnek száraz jogi részét! ZULEJKA Férjem, Hasszán, ki hűséges polgár,... KÁDI Értem. ZULEJKA Kalifánknak becsülettel szolgál... KÁDI Ez nagy érdem. ZULEJKA Véletlenül keveredett bajba, Egy hatalmas sejkkel kapván hajba. KÁDI Ajha! ZULEJKA Ó, Hasszánom, érted ég a szívem vágya, Szerelmes férjem... KÁDI (közbe vág) Térjünk a tárgyra! ZULEJKA ...Nem tűrhette, mint igaz muzulmán, Hogy a sejk őt becsmérelje durván... KÁDI Joggal felzúdulván! ZULEJKA ...És öklével mosta le a foltot, Becsületén mit a gonosz ejtett, Megtépázta a hatalmas sejket; Az pedig ördögöknek fattya... KÁDI Belzebúb az atyja! ZULEJKA ...Hamis váddal tömlöcbe csukatta! Ó, bölcs kádi, irgalmad esengem, Ha nem szánod őt, ha nem szánod őt... KÁDI Nem segít itt az irgalom, Csak a jogszabály, ami itten áll, Írva itten áll! ZULEJKA ...Hát szánj meg engem, Hát szánj meg engem! (Sírva fakad) KÁDI Szép Zulejka, ejh, ne zokogj, Hiszen bánkódásra nincs okod, Akármit is tettek a gazok, Úgy látom, hogy teneked van igazad! Így írják ezt a törvények, Ez a fontos, ez a lényeg. Hagyd abba a bús zokogást, sírást... ZULEJKA Áldott kádim, kérem hát az írást, Hogy Hasszánom kiszabadíthassam. KÁDI Nono lányom, lassan, lassan, lassan, Mert az igazságnak ára van! ZULEJKA Tárcámban nincsen sárarany, És nincsen kincses ládikám, Kegyelmezz, kádikám! KÁDI De van másfajta ékköved: Hajad csodás brokát-szövet, Szemed zafír, s az enyhén hajló Fülecskéd drága gyöngyház-kagyló. ZULEJKA A bókjaiddal túlozol, Zavarba, mondd, miért hozol? Szemem, fülem, s a többi részem Olyan, mint másé, hidd, egészen. Túlzott e széptevés, A bókod túlmerész. KÁDI Fogaid, akár a gyöngyszemek, Szád szép koráll-remek, Opál-lemezkék a keskeny karmok, A kebleid meg gyémánt-halmok. A csúcsokon két lángoló Tüzes, piros rubingolyó. Bőröd sima, mint ahát! ZULEJKA Ah, nahát! Ah, nahát! KÁDI Hát még a titkos karneol! ZULEJKA Ah, ah, ne oly mohón, Ah, ne oly mohón! KÁDI Te kis bohóm, Te valóságos kincsesbánya! ZULEJKA Hát nem bánom, ha úgy kívánja Hasszánom érdeke és a törvény, Ha nem megy másképp, csak ilyen görbén, - Hogy enyhítsek bilincsein, Átnyújtom néked kincseim! KÁDI Már alig várom, hogy bírhassam... (Szenvedélyesen ölelgetné Zulejkát, de az kipenderül karjai közül) ZULEJKA Nono, csak lassan, lassan, lassan, Tüzes vagy, akár egy fiatal, De ez mégiscsak hivatal, S künn még sokan várnak terád, ím (Szégyenlősen) Tán...tán jobb lesz...nálam... KÁDI No, de hol? ZULEJKA ...Otthon... KÁDI De mikor? ZULEJKA ...Kádim... KÁDI De mikor? Égő szívem türelmetlen, Ne kínozz már, mikor jöjjek, Édes lelkem? ZULEJKA Ha majd Az alkony pírja már kigyúl, Rubinná lesz az ég zafírja, S kósza gyöngyház-fellegek, S a hold topáza fellebeg A távoli párás láthatáron... A jöttödet akkorra várom... KÁDI Ott leszek! Ó Allah, drága, Szépséges lánya, Enyém lesz majd A kincses-bánya! ZULEJKA A jöttödet akkorra várom, Tiéd lesz majd A kincses-bánya! *** A HÁROM ODALISZK (a függöny előtt) A kádinál nem kedvezett Szép Zulejkának a szerencse, Most tehát, hogy a tisztességét, Becsületét megmentse, Úgy határoz, hogy egy másik Hatósághoz elmegy, Megszerezni Hasszánnak A várva-várt kegyelmet. Kádi iránt undort érez, Csúf szándékát látva, Elmegy hát a nagyvezírhez, Megkísérli: hátha? - Más a nagyvezír muzsikája, Hősi zene, íme, hallga: (A zenekarban felhangzik a vezír motívuma) Bár a nóta máskép csendül, Mégis csak egy húron pendül Kádival vezérünk... - Kis figyelmet kérünk! (Kiszaladnak) 2. kép (Zulejka a vezírnél) ZULEJKA (éppen befejezi elbeszélését) Ó, nagyvezír, hallottad, íme, Hasszánom szánalomraméltó sorsát. Te, kinek díszes rangja, címe, Kit főnökének tart az ország Minden pandúrja, porkolábja, Kinek parancsoló szavára Kinyílik minden börtönajtó, Kegyes szemmel tekints le, nézz rám! VEZÍR Szólj, mi tehát az óhajod? ZULEJKA Üzend a férjem fogva tartó Mogorva börtönőreidnek, Hogy oldják meg a súlyos béklyót. Ó, nagyvezír, ez egyszer tégy jót, És Allah meg fog áldani, hidd meg! VEZÍR (katonásan fel-alá sétál, majd megszólal) Szóval kegyesen rád tekintsek? Jogos, hogy reményt erre építs, (Jelentősen nézi Zulejkát) Mert ügyed nem csak igaz, de szép is. Hogy lehulljanak a bilincsek, Énbennem megvan a jó szándék... ZULEJKA Ó, bár e szándék valóra válnék! VEZÍR A törvény zárt ajtó, Kulcs az ajándék. ZULEJKA Ím, vedd, ez minden ékszerem! (Átnyújtja nyakláncát) VEZÍR Az ékszer itt töméntelen, Én nem aranyra gondolok, A pénzem, kincsem épp elég, Valami asszonyibb dolog... ZULEJKA Tán kézimunka? VEZÍR Nem, nem... ZULEJKA Szőnyeg, párna? VEZÍR Nem, nem! Ugyan bolond, ki erre várna. Gyümölcsök, ízes csemegék! Mert úgy tartja a példaszó, Legkönnyebben hódítható A férfinépség épp a gyomrán! ZULEJKA Uram, üres az éléskamrám, Kifogytam mindenből egészen... (Letörten távozni készül) VEZÍR Maradj, mert mindjárt megharagszom! Jól tudom, hazugság minden szó szádon! ZULEJKA Mit értsek vajon e rettentő vádon? VEZÍR Azt mondtad, édesség Semmi sincs nálad, Pedig hát tömve Az éléstárad: Pergetett cukor, A hajzatod pelyhe, A szájad csókbor Jáspis-kelyhe. ZULEJKA A bortól tilt vallási elved... VEZÍR Húsos cseresznye pergő nyelved, Beszéded méz, üdítő serbet... ZULEJKA Még akkor is, ha mond nemet? VEZÍR ...És szóló szőlő két szemed, Mosolygó arcod meg Remek szép csábító barack! (Zulejkát ölelgeti) ZULEJKA (kibontakozik) Eressz! VEZÍR Szeress! (Megragadja Zulejka kezét) El nem mész innen, itt maradsz! ZULEJKA Azt hittem, hogy ez palota, S most kiderül, No, lám, hogy kaloda! Megfekszi gyomrod ennyi sok evés! VEZÍR Sok tán neked, nekem nagyon is kevés. Ez csak a kezdet, most jön igazán A csuda édes lakoma, az ám. ZULEJKA No lám, no lám, no lássuk! VEZÍR Lássuk csak az étkek gazdag halmazát... ZULEJKA Nahát! VEZÍR Gömbölyű vállad, mint rahát... ZULEJKA Nahát! VEZÍR ...És melled halma, mint az alma! Hasacskád turkesztáni dinnye, S a két karod finom marcipán! Meglátod, éléstárad, Mint büszke várat Beveszem én! ZULEJKA Ilyen ostrom győz még Katonákon, seregeken is, Nem is állhat ellen Neki asszony, csak aki hamis. De a tervem mégis Sikerül majd, Hiszed-e komám? Csak a végén dől el, Ki a győztes, Deli katonám! De a tervem sikerül majd. VEZÍR Hadi tervem sikerül majd. Hisz a végén kiderül majd, Ki a győztes, ki a bátor, Aki másnak az eszén túljár! ZULEJKA Mit óhajtsz hát? VEZÍR Találkozót, S a tested éléstárát kérem! ZULEJKA Jól van tehát, ó, nagyvezérem, Az óhajod nekem parancs! Ha majd a véres nap-narancs Már elmerül az éj borában... Akkorra várlak, nem korábban. Tiéd lesz kamrám, éléstárom. VEZÍR A boldog percet várva-várom! Ezt a boldog percet Várva-várom, Úgy várom én! ZULEJKA Tiéd lesz majd a kamrám, Tiéd az éléstárom! VEZÍR E boldog percet Szívszorongva várom, Úgy várom én! ZULEJKA Tiéd lesz majd a kamrám, Tiéd az éléstárom! *** HÁROM ODALISZK (a függöny előtt) Szép Zulejka most se csügged, Hanem gyorsan gondol egyet, S a vezírtől azonmód sietve A muftihoz elmegy a mecsetbe, És Allahnak szent nevében A szent embert kéri szépen, Hiszen ő, mint a Moszlimok főpapja, Szegény Hasszánt Egy szavával Kiszabadíthatja. Mufti, mint a lelkek atyja, Buzgalommal lapozgatja A Koránt s minden szúrát; Segítene is szívesen, De lelkipásztor létére sem Veti meg a testi pásztor-órát! (Kiszaladnak) 3. kép (Zulejka a muftinál) MUFTI (kenetesen) Szóval Hasszánod lelki üdve, Mi szívedet kettérepeszti? ZULEJKA A lelki üdve...és a - testi. MUFTI A lélek úr. A test csak lomha szolga. ZULEJKA Szegény szolgának Rosszul megy ma a dolga. MUFTI A moszlimok, kik mélyen hisznek, Megnyugszanak a rosszban is, ha Úgy rendelé a Kiszmet. ZULEJKA Én elviselnék minden rosszat, Énrám zúdulhat baj, akármi, Eltűröm rendületlenül, De azt a kínt már nem tudom kiállni, Hogy Hasszán bilincsekben ül. MUFTI Jobb állni, mint járni, És jobb ülni, mint állni; Tanulj meg mindent tűrni, Hisz jobb feküdni, mint ülni; Nem kell semmitől se félni, Mert jobb meghalva lenni, Mint élni! ZULEJKA Meghalni, csatamezőn, igen, A próféta zászlajához híven; De nem börtönben elrohadni, S egy bús özvegyet hátrahagyni, Amikor egymást még alig öleltük. MUFTI A holtak földi bánatáért Bőséges kárpótlást nyújt majd a lelkük. Hasszánod is, Ha szánod is, E földi létben bármi bajban forgott, Lehet még nagyon-nagyon boldog Egy égi húri forró lágy ölében. ZULEJKA Még gondolni is szörnyű erre, Segíteni kell mindenképpen, És csak te segíthetsz, Ha közbenjársz Hasszán érdekében, Allah nevében! MUFTI Allah nagy, Allah hatalmas! Az Írás szent szavára hallgass! Megnézem, mit mond a Korán. (Lapoz a Koránban) ZULEJKA Ó, nézd meg, nézd meg szaporán! MUFTI „Ha kérsz valamit Allahtól, Ne riadj vissza az áldozattól, Az övé minden, a tiéd semmi, Vele szemben nem illik Fukarnak lenni!" ZULEJKA Könnyű a szultánnak, kalifának, sahnak, De mit adhatnék én Allahnak? Én, szegény, egyszerű aszonyi állat! MUFTI Hát azt, amit Allah adott néked! ZULEJKA De mit? MUFTI Ó, add neki az ifjúságod, a szépséged, Hiszen a nő Allah virágos kertje, Szép testeden virág van szerte: Belőlük bokrétát fonok, A két szemecskéd ibolya, Orcáid fehér liljomok, És rózsa az ajkad mosolya. Virágok, színek, illatok, Hát ezt csak felajánlhatod Allahnak és a nagy prófétának. ZULEJKA De hogy tegyem? Nem értelek. MUFTI Ne légy gyerek! Igaz, hogy távol van Allah, De ez nem árthat mit sem, Mert mirevaló lenne a mufti, Ha nem arra, hogy közvetítsen? - Bizony, elég terhes szerep - Még most sem értesz? ZULEJKA Már értelek! MUFTI Ne félreérts! Én csak közvetítek, Az áldozatot nem magamnak kértem. ZULEJKA Értem, értem, értem! MUFTI Tehát? ZULEJKA Tehát, ha majd az égi réten Kinyílnak a csillagvirágok, S a müezzin a minaréten Zengi az esti imádságot; Akkor vár otthon áldozatra készen Zulejka a szent mufti úrra... MUFTI (kiesik kenetteljes szerepéből s hirtelen tűzbe jön) Jövök! Jövök! Rövid percet se késem... (Magára eszmél, visszazökken álszent szerepébe, áldó kéztartással búcsúztatja a távozó Zulejkát) Hidd el, csak a javadat kívánom, Allah kísérjen utadon, édes lányom! *** A HÁROM ODALISZK (a függöny előtt) Mind a testi, mind a lelki Hatóságok így zsarolták, Lám, Hatalmukkal rútul visszaélve, Zulejka hát cselt eszelt ki, S mosolyogva bandukolt át Most már Egy derék asztalosnak műhelyébe. Ott egy bűvös szekrényt rendelt Még aznap estére, Megkérdi a derék embert, Mi legyen a bére? És a mester mit se restell; A szívében édes vágy kel, Be is vallja, hogy cserébe A szekrényért őneki az ágy kell. Eggyel újra gyarapszik hát A szerelmes tábor, Mert a szekrény fából van, de Készítője maga nincsen fából! (Kiszaladnak) 4. kép (Asztalosműhely) LEGÉNYEK (kar; szorgalmasan fűrészelnek, gyalulnak) Izzik a nap melege, Munkálkodunk idebe, Kalapács, koppan, balta dobban, Sej-haj, zakatol a fűrész. MESTER Dolgozzatok, legények, Bagdadban lesz vásár, Meglássátok, tőlünk rendel Majd a kalifa, meg a császár! LEGÉNYEK (kar; m. f.) Trallala, lallala majd a babám Csókot ad este a munka után. MESTER Ne járjon az eszetek Mindig csak a szoknyákon, Mert a szerelem munka közben Álmosító mákony. LEGÉNYEK (kar; m, f.) Fűrészünk zakatol, Hull a forgács, a fapor, Roppan a deszka, forr az enyv, és Sej-haj ! csikorog a fúró. MESTER Szaporán, szaporán, van elég Dolgozni valótok, Munkával és szorgalommal Érdemelítek a csókot. LEGÉNYEK (kar; m. f.) Trallala, lallala majd a babám Csókot ad este a munka után. MESTER Elrontjátok gyomrotok A sok datolyától, Mert az eledel munka közben Szorgalomban gátol. LEGÉNYEK (kar; m. f.) Add a fűrészt! Add a deszkát! Add no már! Ne ellenkezz hát! Nesze, fogd a végét! Nesze, tartsd a szélét! Nesze, fogd, nesze tartsd, Nesze fogd, nesze tartsd! MESTER Folytassa csak mindenik a Maga mesterségét! LEGÉNYEK (kar; m. f.) Dolgozzunk csak, hej, legények, Meglássátok, holnap lesz a vásár! ZULEJKA (belép) Allah adjon jó napot! Melyikük a mester? MESTER Parancsoljon, asszonyom! ZULEJKA Ön tehát a mester! MESTER Kérem, miben állhatok A szolgálatára? Asztalt, széket, szekrényt, ágyat, Talál itten akárhányat, Potomság az ára. ZULEJKA Énnekem egy szekrény kéne... MESTER Milyen szekrény? - a raktáron Van legalább harminchárom! ZULEJKA No, de van-e olyan szekrénye, Amelyben van három rekesz, Olyan nagy, hogy belefér egy ember? MESTER Három rekesz? Hát minek ez? Ilyen szekrényt bizony senkise rendel. Két részes is tán jó lenne, Fogas is van, polc is benne... ZULEJKA Nekem olyan nem kell! MESTER Allah mentsen attól A garázda gondolattól, Hogy bármit is rátukmáljak. Inkább gyártok egy új szekrényt, S rekeszt benne hármat! ZULEJKA De késznek kell ám lennie Még ma délutánra! MESTER Szép asszony, a lehetetlent Tőlem ne kívánja! ZULEJKA Mért volna ez lehetetlen? Én megadom az árát! MESTER Nincsen annyi pénz, mint amennyiért Félnap alatt egy sifonért Készre megcsináljak! ZULEJKA Gondolja meg jól, ne legyen Majd késő a bánat! MESTER Megmondtam: nincsen annyi pénz, Mint amennyiért Félnap alatt egy sifonért Készre megcsináljak! ZULEJKA Hát, ha pénzért nem csinálja, Mit kér a munkáért? MESTER (a legényekhez, akik közben abbahagyták a munkát) Mit tátjátok málé szátok? Az eladás meg az alku Nem tartozik rátok! MESTER ...Üsse a kő, hát nem bánom, Szép asszonynak megcsinálom, Mondjuk, egy kis fáért, Mert úgyebár, asztalosnak Szüksége van fára. ZULEJKA Fára? MESTER Olyan karcsú, mint a pálma, S a termete, mint a cédrus, Asztalosnak szíve vágya... Haja drága habos kőris, Mint a nyírfa finom háncsa, Oly fehér a bőr is... ZULEJKA Lám, lám, ez a szekrény ára! MESTER A hangja édesen susog, Mint lágy szellőben a ciprusok, És ágaik közt a bülbül-fészek, Ettől lesz minden férfi részeg: A szerelem dalos ajkú Madárkája Csicsereg benne. ZULEJKA Node kérem, ez már kissé sok! Most már értem, milyen fára Vásik a foga, Nem is ostoba. Mint az új kaput, Úgy bámul; Kéne, úgy-e, cédrus, Drága habos kőris? Vajon milyen szekrény Készül ilyen fábul? Jó, rendben van hát, kész az alku, De ennyi fáért kevés lenne A szekrényben három rekesz... Csináljon most már inkább négyet. Lehet ez? MESTER Nincsen ennek semmi akadálya. ZULEJKA Tehát a szekrényt délutánra Szállítsák hozzám a legények. Majd este szólhat bülbül-ének, Ha majd az ég Olyan sötét lesz, mint az ében, Jöhet, számlával zsebében. Pontos legyen, csak arra kérem. MESTER Megígérem! ZULEJKA Estére várom! (Távozik) MESTER (a legényekhez) Sürgős munkát kaptok most! Szekrényt csinálunk hamarost! Szerelmes dalt daloljatok, Hiszen ilyen annyi sok van, S a szerelem, édes szerelem Kovász a dologban! LEGÉNYEK (munkához látnak) Trallala, lallala majd a babám Csókot ad este a munka után. MESTER Csak rajta, csak rajta! LEGÉNYEK (kar) Izzik a nap melege, Munkálkodunk idebe. Dolgozzunk csak, hej, serényen, Délutánra legyen készen Embernyi nagy négy rekesszel, Cédrusból és kőrisből a szekrény! MESTER (ábrándozva) Zulejka... LEGÉNYEK (kar) Zulejka! MÁSODIK FELVONÁS A HÁROM ODALISZK (a függöny előtt) Elkészítvén a bűvös szekrényt, Viszik Zulejka lakására, S amint eljön a kijelölt óra, Megjelennek a szerelmesek sorra: HARMADIK ODALISZK A kádi... MÁSODIK ODALISZK ...a vezír... ELSŐ ODALISZK ...a mufti... A HÁROM ODALISZK ...a mester. És lesz nagy zűrzavar... Az oka ennek: A szekrény, amit a néző majd Itt lát... De csitt! Ne beszéljünk, ne hallja más! Kezdődik a második felvonás! (Kiszaladnak) (Zulejka otthona) ZULEJKA Nélküled ím, oly búsan élek, Nélküled, Hasszán, kín az élet. Nélküled a lelkem árva, Rád várok várva. (Kopogtatnak) Most tűnjön el bűs méla kedvem, Színlelnem kell a vidámságot, Hasszánom, a te érdekedben. (Ajtót nyit) LEGÉNYEK (kar; hozzák a szekrényt) Hozzuk a bútort, Amit ma nálunk rendelt. ZULEJKA Tegyétek ide, a középre. LEGÉNYEK (kar) Rettenetes kutya-súlyos ez a szekrény, Jól megizzasztotta az embert. Nagy sietve, hő igyekezettel Dolgozott a sok legény, s a mester. ZULEJKA Majd utólag enyhíti a terhet Egy kis baksis... (Borravalót ad) LEGÉNYEK (kar) Hát bizony elkelhet... Köszönet és hála, Köszönet és hála. ZULEJKA Üzent valamit a mester? LEGÉNYEK (kar) Üzeni, a díjért el fog jönni Még ma este. ZULEJKA Mondjátok, hogy várom, És neki azt üzenem, Hogy a tartozásom Hiven megfizetem, Rendezni fogom a számlám. LEGÉNYEK (kar) Kívánunk jó éjt! (Távoznak) ZULEJKA Lám, lám; Őrizd Zulejkát, bűvös szekrény, A nagy szerelmi próba estjén! (A szekrényt nézi, próbálja a zárakat) Egy...kettő...három...négy a rekeszek száma, - A fontos, hogy jól működjék minden zárja. (Kinéz az ablakon) Immár kigyúl az alkony pírja, Rubinná lesz az ég zafirja, S kósza gyöngyház-fellegek, S a hold topáza fellebeg. Már rózsás a messzi, párás láthatár... (Kopogtatnak) ...De tán már jön is az első jómadár! (Ajtót nyit a Kádinak) KÁDI Megjöttem, én rubintos kincsem, Hogy szépséges orcádra hintsem El csókjaimnak garmadáit. ZULEJKA Üdvözlöm a hatalmas kádit, Epedve vár szolgálód rád itt, És kitüntetve érzi magát, Hogy megtisztelted szerény lakát. KÁDI Fölösleges alázatosság! Mert nem a kádi jött el hozzád, (- Nekem most itt nincs semmi rangom -), A szertartást azonnal elvesd, És fogadj úgy, miként szerelmest! ZULEJKA Ó, a mélységes tisztelet Nem engedi szólnom teveled, Csak ily igazán megilletődötten... KÁDI A pokolba a tisztelettel! (Magához vonja Zulejkát) Zulejka lányom, ne feledd el, Hogy én a bánya kincseiért jöttem, Mint egyszerű szerelmes vájár! ZULEJKA De kádim! KÁDI Csak semmi kádi! ZULEJKA Bocsáss meg, a nyelvem mindig rájár. De azért kérlek, te se feledd Azt a szabadságlevelet, Mit ígértél a kincsesbányáért! KÁDI No jól van, jól van, de az még ráér. Különben is hát hogy csináljam, Most nincsen semmi kellék nálam, Se toll, se tuss, se pergamentem... ZULEJKA (írószereket hoz) Ó, mindent, mindent hozok menten! Az íróhártya itt van máris, Emitt a toll, s a kalamáris... Elhárítva minden nehézség! KÁDI Szerelmedben nincsen ennyi készség! ZULEJKA Már hogyne lennék a szerelemre is kész én, Arra is lesz időnk elég, Csak essünk túl már minél elébb A dolognak száraz jogi részén... KÁDI No, nem bánom, legyünk túl rajta, Hogy csókoljon Zulejka ajka! (Ír) Elrendelem, hogy Hasszán, Ki most a tömlöc foglya, A törvény erejénél fogva E szabadságlevél alapján, Mindjárt a kézhezvétel napján, A szabadságát visszakapja. Szultán és a törvény nevében Írtam ezt én, a kádi. - ZULEJKA Te vagy az igazság tündöklő napja, Mely izzva ég a jog hevében! KÁDI (elhajítja a tollat, átöleli Zulejkát) Benned pedig a szerelem napja ragyog, És én, aki íme kiszabadítom a rabot, Most a szépséged rabja vagyok! A kádiságból már elég volt, E pamlag, mi eddig törvényszék volt, Legyen már csókok nyoszolyája! ZULEJKA (kibontakozik, megragadja a kádi gyűrűsujját) Elébb üsd a pecsétet rája! KÁDI Hol a viasz hát? Ide vele! (Zulejka gyertyát, viaszt hoz, Kádi a sietségben megégeti kezét, majd ráüti a pecsétet az iratra) De most aztán éppen ideje már, Hogy bíbor ajkadon égjen Mindennél forróbb csók-pecsétem! (Kopogtatnak) ZULEJKA Jaj nékem, a szívem ijedten ver, Ez bizonyosan a férjem bátyja, Oly rettenetes dühös ember! Jaj, mi lesz, ha majd meglátja, Hogy idebenn Egy idegen! Szívem megáll, a torkom fullad, Elbújni gyorsan! KÁDI De hova bújjak? ZULEJKA Ó, milyen könnyelműen cselekvém, Hogy téged idehívtalak! KÁDI De hova, hova bújjak? ZULEJKA Hát itt a szekrény! (Kádi bebújik a szekrény első rekeszébe, Zulejka kétszer ráfordítja a kulcsot) (Újabb kopogás, a vezír és mufti egyszerre érkeznek) ZULEJKA (muftinak) Tessék: MUFTI (vezírnek) Tessék! ZULEJKA (vezírnek) Tessék! VEZÍR (muftinak) Tessék! MUFTI Megható ez a szívesség... VEZÍR Papokat illet az elsőség... MUFTI Inkább seregünk kiváló hősét... VEZÍR Te vagy az öregebb! MUFTI Nem biztos, barátom! ZULEJKA Mind a kettőtöket egyformán szívesen látom! (Magában) - Jaj csak most ügyes legyek, Egy csapásra két legyet! - (Vezírnek) Tessék beljebb!... (Muftinak) Erre kérem!... Foglalj helyet mufti, És te is vezérem! VEZÍR (Zulejkához) Mit keres itt ez a vén kappan? ZULEJKA (vezírnek) Megmagyarázom azon nyomban! MUFTI (Zulejkához) Mit keres itt ez a seprűnyél? ZULEJKA (muftinak) Mit tehetek, ha korán jöttél? MUFTI Mily becsapás! Megcsalatás! VEZÍR Mily becsapás! Megcsalatás! ZULEJKA (vezírnek) Csak ne legyél haragos, kérlek! VEZÍR, MUFTI Ilyen becsapás! ZULEJKA (muftinak) Csak ne legyél haragos, kérlek! VEZÍR Ilyen becsapás! MUFTI (Zulejkának, súgva) Mért hívtad őt is, Szerelmünkben meggátol! VEZÍR Ilyen becsapás! ZULEJKA (muftinak) Nem tehetek róla, Ha eljött ő magától. MUFTI Ilyen becsapás! VEZÍR (Zulejkának) Lakomára hívtál, csókos csemegére! ZULEJKA (vezírnek) Őt meg ebéd után egy korty feketére. Nem tehetek róla, hogy mért jött el ily korán. VEZÍR Talán ezt így írja elő az Alkorán. Vén képmutató ez, álszent gazember! Távolítsd el! Távolítsd el! ZULEJKA Várj csak türelemmel... Foglalj csak helyet, Én tüstént visszatérek. (Muftihoz) Várhattál volna, míg zeng Az esti müezzin-ének. MUFTI Űzött, hajszolt a vágy, oly türelmetlen voltam, Szépséged kertjébe Vágytam megbomoltan... ZULEJKA A türelmetlenség, lám, tövist terem, Rózsát nem terem más, csak a türelem, Csak a türelem, Rózsát nem terem, csak a türelem! VEZÍR, MUFTI (Zulejkának, mindegyik a másikra mutat) De mit keres ő itt? Elönt a méreg, ha látom! ZULEJKA (magában) Félek, rám támad! Ám megpróbálom. VEZÍR, MUFTI Küldd el, küldd el! ZULEJKA (muftinak) Légy türelemmel, (Vezírnek) Légy türelemmel. MUFTI (magában) Szánalmas vén alak! VEZÍR (magában) Álszent gazember! ZULEJKA Csak türelem. VEZÍR, MUFTI (Zulejkához) Szerelem! ZULEJKA Türelem, VEZÍR, MUFTI (m. f.) Szerelem! ZULEJKA Türelem, VEZÍR, MUFTI Nem lehet a legény türelmes, Mert szíve a szegény, szerelmes. Lángol a kebelem teérted, Hát úgy-e hevemet megérted? Ezer ördög a pokol fenekén! Mit akar itt... VEZÍR ...Ez a pap, ez a vén? MUFTI ...A vezír, ez a vén? ZULEJKA A türelem rózsát terem. Rózsát terem a türelem, Csak türelem, csak türelem! MUFTI (a vezírre érti) Mért nem megy már ez az ember, Nem győzöm már türelemmel! Mit zavarod a várva-várt Reményteli gyönyörű találkát? Távozz el! Menj el! Szerelem kell nékem, Szerelem. VEZÍR (a muftira érti) Adta álszent sunyi papja, Bár pusztulnál a pokolba! Bennem ég a szerelem! Bennem dúl a szerelem! Szerelem, szerelem, Szerelem dúl bennem! Szerelem. ZULEJKA Készítek egy kis lakomát, (Vezírhez) Mulattasd addig a komát. (Távozik) VEZÍR (muftihoz) Te voltaképpen mért jöttél? MUFTI (kenetesen) Hogy lelki vigaszt nyújtsak, hát ezért. De mi szél hozta erre a vezért? VEZÍR Hogy hősi kardom védje minden vésztől, Rút bántalom ne érje, sem veszély, Szépsége trónján tündököljön ő, Királyi nő, S testőre én, a nagyvezér. Míg férje távol, sorsa bús magány, Les rá mohón száz sóvár férfi-vágy. Ám kardom éles damaszkuszi fém, Szép asszonyom, ne félj, megvédlek én! VEZÍR, MUFTI Ő a mi gyönyörű virágunk, Mint mesebeli lényt, imádunk. Izzik a szerelem mibennünk, Lásd, íme, csupa tűz a lelkünk! ZULEJKA (visszatér mindenféle étellel) Az uzsonnát, uraim, letevém, Ide tessék, eper és sütemény... MUFTI, VEZÍR Inkább adnád eper ajkad, Édességed nekem adjad! MUFTI Szerelem! Szerelem! VEZÍR Nekem add! Nekem add! ZULEJKA Inkább várj csak türelemmel! Várj csak, kérlek, türelemmel! Várj, kérlek! Türelem! Türelem! VEZÍR, MUFTI Jobb a lakoma, hogyha párom Van csak idebe, mint ha három, Jobb a lakoma, hogyha párom Van csak idebe, mint... ZULEJKA Várj! Várj! (Újabb türelmetlen kopogás) Jaj, ez biztosan a mérges bátyám, Ki oly kegyetlen, mint a sátán, Ha benneteket ő most itt talál, Az rátok nézve kész halál! VEZÍR (remegő hangon) Én száz halállal bátran szembeszállok, És hogyha kell, hát száz halált halok... MUFTI Engem védnek az angyalok! ZULEJKA Nincs idő itt a hősködésre, Egy, kettő, gyorsan...most ki...és be! (Betuszkolja őket a szekrény egy-egy rekeszébe, rájuk fordítja a kulcsot, majd újabb kopogásra indul ajtót nyitni) ASZTALOSMESTER (belép) Édes, kedves szép asszonyom, Megjöttem, ím, a számlával! ZULEJKA Ez a sietség, ez a gyorsaság Nagy kapzsiságra vall, Csak majd a mohóságának Később ne vallja kárát! MESTER (gyönyörködik művében) Ez a bútor, engem uccse, Megéri az árát! Megcsináltam remek módon, Éppen úgy, amiként kérte, Utólagos előlegül Édes csókot kérek érte. (Meg akarja ölelni Zulejkát) ZULEJKA Hohó! Mit gondol, hol vagyunk? Talán bizony az erdőben? MESTER A legdrágább faanyagot Adtam hozzá bőven, S igenis, az alkunk szerint Jogom van itt úgy élni, mint A gyönyörűség erdejében! ZULEJKA Hiszen az a baj, éppen az a baj, Hogy az alku feltételét Nem teljesítette! MESTER (méltatlankodva a szekrényre mutat) Hát ez itt mi? - Ez nem elég? Azt a szedte-vette! Tán nem elég szép a fája? ZULEJKA Ej, ki gondol most rája? MESTER Vagy talán a kivitele? ZULEJKA Mit törődöm vele?! MESTER Nem hozták tán a legények A kívánt órára? ZULEJKA Nem bánnám én mindezeket, De nem készítette a rekeszeket Elegendő tágra! MESTER Ez nem elég tág? Hiszen embernyi nagyra kérte! ZULEJKA Ha megpróbálja, Majd meglátja, Hogy maga sem fér be. MESTER Már én csak elég nagy vagyok, Nem holmi kis nyápic féreg, De ha kívánja, megmutatom, Hogy kényelmesen beleférek. Megcáfolom állítását, Már zokon ne essék!... ZULEJKA Így a legjobb, tessék! (A mester bebújik a szekrénybe, Zulejka rázárja az ajtót. Körülnéz, gondosan végigpróbálja a zárakat, rendet rak a szobában,magához veszi a szabadító levelet. Elsiet.) MESTER, VEZÍR, KÁDI, MUFTI (bent a szekrényben) Elment az édes, bűvös boszorkány, Elment s a vágyunk csak álom volt tán... És most az álmot elűzi a valóság, Sorsunk a szekrény: a fogság. MESTER Itt senyvedek sanyargó testtel... VEZÍR, MUFTI A mester! MESTER Hát ki van itt kívülem más? Feleljen nyomban! VEZÍR Majd megfulladok ebben az áristomban! MUFTI Ez lett a vége íme, pufti! KÁDI A vezír, meg a mufti MESTER De még valaki kuksol itt! KÁDI Ez én vagyok, a kádi, MIND A NÉGYEN Mind ott vagyunk, ahol a mádi... Elment az édes, bűvös boszorkány, Elment s a vágyunk csak álom volt tán... És most az álmot elűzi a valóság, Sorsunk a szekrény, a fogság! MUFTI Mire jó ez az érzelgés, A szekrényből ki, hogy jutunk? Ez itt a fő! KÁDI Íme, ekkora szörnyűség, Mi rettentő, Micsoda csúf kelepce ez! MESTER Ide hé! Ide szomszédság, A szekrényből, no, szabadítsatok ki már! VEZÍR Ide hé! Ide szomszédság, No, gyertek már, no, gyertek ide már! KÁDI Ide hé! Ide szomszédság, No, gyertek már, ide már! MUFTI Ide hé, ide szomszédság, No, gyertek már! MESTER, VEZÍR, KÁDI, MUFTI Ide hé! Ide szomszédság! Ide hé! Ide hát, ide szaporán! Nyissátok ki! Nyissátok ki! (A zajra berohannak a szomszédok) SZOMSZÉDOK (kar; különböző csoportok egymásnak) Hallottad? Hallottam! Mi ez a zaj, Ez a zsivaj? E pokoli dörömbölés, ez a lárma? Micsoda ház! Nem is vigyáz Itt senki e szomorú Magányos házra! Jaj, én úgy félek... Nincs itt egy lélek... A szekrény beszél... Rettentő veszély! Azt kell hát hinned, Hogy megszállták a dzsinnek! A dzsinnek! A dzsinnek, a dzsinnek, a dzsinnek! A szekrényt most vessük tűzbe, Hadd legyenek gyorsan a pokolba űzve! Égessük meg, Tűzre vessük, Kifüstöljük, És őket benn Így megöljük! Rakni kell máglyát, Ide a fáklyát! Gyújtsuk fel, égessük, Füstöljük, pusztítsuk ki! MESTER, VEZÍR, KÁDI, MUFTI (a szekrényből) Jaj, megégetnek, A tűzbe vetnek, Elpusztulunk, mint Bűnös eretnek! SZOMSZÉDOK (kar) Most újra szóltak, Rajta, csak rajta! MESTER, VEZÍR, KÁDI, MUFTI (m. f.) Jaj, hát meg ne süssenek, Nem vagyunk mi szellemek! Parancsolom a szultán nevében, MUFTI Szabadítsatok ki minket bármiképpen! KÁDI Szabadítsatok ki bármiképpen! VEZÍR Szabadítsatok ki minket! MESTER Szabadítsatok ki! SZOMSZÉDOK (kar) Nyissuk hát ki és nézzük meg, Hogy vajon kik lehetnek benn?! (Sorban kinyitják az ajtókat) (Suttogva) A kádi! A vezír! A mufti! A mester! Hahaha, hahaha, ha! MESTER, MUFTI Az erdőnk, a kertünk Odavan, eltűnt! VEZÍR Hagyjatok magamra, Üres lett a kamra! KÁDI Vigye a kánya! Oda a kincsesbánya! MESTER A habos kőris... A karcsú cédrus... MUFTI A liliom, a jácint, Az ibolya, a rózsa... VEZÍR, KÁDI A gyöngyház, a gyémánt, Az eprünk, a körténk! SZOMSZÉDOK (kar) Node, hogy történt, Node, hogy történt. Ez a különös, furcsa eset? Hogyan is esett, nos, hogy esett? KÁDI Hivatalunknak rossz sáfára voltunk, Szerelmet zsaroltunk... MUFTI ...A szándékunk gonosz volt és setét... VEZÍR ...Kihasználtuk az asszony helyzetét. MESTER Csókot akartunk lopni... SZOMSZÉDOK (kar) Júj! MESTER ...Bűnös vágytól égve, . . SZOMSZÉDOK (kar) Pfuj! MESTER, VEZÍR, KÁDI, MUFTI ...De ő bezárt a szekrény börtönébe! SZOMSZÉDOK (kar) Ej, ej! Úgy kell! Most majd meglakoltok mindezért! Mufti, kádi, nagyvezér, És az enyves asztalos, Mind a négyen, Ó, be szégyen, Csunyán pórul jártak most. Tanuld meg tehát, jól eszedbe vésd, Hogy az asszonyok eszén Túljárni mily nehéz! A HÁROM ODALISZK (besiet) Mi, akik mesélni kezdtünk, Mostan, íme, megérkeztünk, S boldog hírt hozunk, az ám! Jön Zulejka és Hasszán! ZULEJKA, HASSZÁN (jönnek) Megszűnt a szenvedésnek, búnak átka rajtunk, A boldogság most íme, újra ránk talál. Egy édes, hosszú csókban összeforr az ajkunk, S egymástól el nem választ más, csak a halál! VALAMENNYIEN Íme, eloszlik a nagy keserűség, Ha a bölcs okosság, szívbeli hűség Egy szép asszonyban frigyre lép, Ez boldogsághoz már épp elég. Ha jönnek a bús napok végtire, mégis A tiszta szerelmet megáldja az ég is, A tiszta szerelmet megáldja az ég!