IGOR STRAVINSKY A csalogány SZEREPLŐK A csalogány szoprán A konyhalány szoprán A halász tenor A kínai császár bariton A kamarás basszus A bonc basszus A halál alt A japán követek tenor, basszus Udvaroncok I. FELVONÁS Introdukció (Éjszakai táj. Tengerpart. Egy erdő tisztása. A színpad mélyén: egy halász a csónakjában. ) A HALÁSZ Elmúlt az a szerencsétlen időszak, égi lélek, hálómba halat fogtam, hálómba tengeri halat fogtam, sokat fogtam, égi lélek. Sápadt, sápadt a hold sarlója. Hallom a hullámok halk moraját. A hajnal már közeleg, de a csalogány még sehol, máskor a csalogány már iderepült és énekelt, és csengőn szállt éneke az éji Csendben. Ah, sokáig hallgattam én őt, elfelejtve a balszerencsét és gondjaimat. Az égbe vitte az égi lélek, tengerbe halamat engedtem, madarakká változtatta mind, hangot adott nekik az égi lélek. Sápadt, sápadt a hold sarlója. Hallom a hullámok halk moraját. A CSALOGÁNY Ah, ah, ah! Az ég magasából csillanva csillag hullott, széthullott gyémántharmatként a rózsákra, amelyek a kertben nőnek a kastély körül. A HALÁSZ Ah, istenem, milyen jó ez ! A CSALOGÁNY Ah, rózsák, hangomat halljátok-e az éjszakában? Lehajtottátok-e fejecskéiteket a harmat súlya alatt? És sírtok-e ti, hullajtva csöndben könnyet? Ah, ah... (A kamarás, a bonc, udvaroncok és a konyhalány belépnek. ) A KONYHALÁNY Íme elértük az erdő tisztását, itt mindennap hallom a csalogányt. Óh, istenem, milyen szépen énekel! Dalaitól a szememből csorognak a könnyek. És úgy tűnik, hogy anyám csókol engem. Mindjárt meghalljátok őt, ő énekelni kezd majd. AZ UDVARONCOK (kórus) Íme ő, íme ő! A KAMARÁS Milyen erő! A BONC Milyen erő van ilyen kis madárban! AZ UDVARONCOK (kórus) Nem vártuk. Ez erő! Gondoljátok csak el, milyen ! Ez erő ! A KONYHALÁNY Nem, ez nem a csalogány volt. A KAMARÁS Psszt! A KONYHALÁNY Bőg az erdőben egy tehenecske, ah, istenem, én ne ismerném a csalogány hangját: higgyétek el nekem: a halász tehene bőgte el magát, a csalogány még mindig sehol. AZ UDVARONCOK - A BONC (kórus) Íme itt van! Ez ő! A KAMARÁS Ez nem kétséges! Ez feltétlenül ő! AZ UDVARONCOK (kórus) Csodálatos, nem igaz? A BONC Csing-pe! Cseng, mint a harangocskák a kápolnában. A KAMARÁS Igen, ezüstből van a torka! A KONYHALÁNY Hát nem, hát nem, milyen csalogány ez: békák brekegnek, és ti csalogánynak hittétek őket. A KAMARÁS - A BONC - AZ UDVARONCOK (kórus) Békák? Hát ki ez? Ez nem lehet! AZ UDVARONCOK (kórus) Hát mi ez? A KAMARÁS Hamar fogjuk őt hallgatni? AZ UDVARONCOK (könnyesen) Konyhalány, keresd meg nekünk a csalogányt! A KAMARÁS Konyhalány, téged kinevezünk főszakácsnőnek. A BONC Csing-pe, neked megengedjük, hogy megnézd, hogyan eszik a császárunk. A KONYHALÁNY Itt van ő! Ti halljátok? Ott ül ő! A KAMARÁS Hol, hol? Valóban? A BONC - AZ UDVARONCOK (kórus) Hol, hol? AZ UDVARONCOK (kórus) Milyen színtelen! A BONC Csing-pe. A KAMARÁS Külseje a legegyszerűbb. AZ UDVARONCOK (kórus) Íme csattog! A BONC Ő művész! Igen, ő művész! A KAMARÁS Az udvarnál nagy sikere lesz. A KONYHALÁNY Csalogányka, ide jönnek az urak megmondani neked, hogy a mi császárunk kívánja meghallgatni a te dalodat. A CSALOGÁNY Ah, nagyon örülök! Kezdhetem, urak? A KAMARÁS Csalogányka, mindenünk, őfensége a mi császárunk, csodákat hallva a te énekedről, ünnepre hív téged az udvarba. A CSALOGÁNY Ah, a csalogány dalát mindennél kedvesebb hallgatni, a süket erdőben a hajnal éji csendjében. Ám, ha a császár úgy kívánja, hallja énekemet udvarában, szívesen elindulok veletek! AZ UDVARONCOK (kórus) Lám, megbarátkozott! A BONC Nézzétek csak! A KAMARÁS A csalogány rászállt egyenesen a kezére, szakácsnőcske, az udvarba vidd őt, és mi kövessük őket. A BONC Csing-pe. Ha a konyhalány nem segített volna nekünk... Csing-pe. AZ UDVARONCOK (kórus) Nagyon rosszul jártunk volna (Távolodnak.) De mennyire! Oh, adtak volna nekünk vacsora után bambusszal a hasunkra! A HALÁSZ Hangot adott nekik, égi lélek, a hang lenyűgözte a föld urait. Könnyek, a bölcsek szeméből folytak a könnyek, csillagai az égnek. (Tüllfüggöny. ) II. FELVONÁS (Tüllfüggöny mögött. ) KÓRUS Tüzet, tüzet, gyújtsunk hamar tüzet ! Tüzet, tüzet, ide a lámpákat, gyorsabban! SZOPRÁNSZÓLÓ Ki látta a csalogányt? KÓRUS Mi nem láttuk. Hozzátok ide a csengettyűket! A konyhalányt kérdezzük meg, ő látta. Lámpákat, gyorsabban, gyorsabban ! Lámpákat ide, frissebben hozzátok, milyen csodálatos ünnep lesz ma! TENORSZÓLÓ Minden virághoz kössenek minél hamarabb egy kis csengőt! KÓRUS Ez kedves. SZOPRÁNSZÓLÓ - ALTSZÓLÓ Ez egészen kínai modorban van ! KÓRUS (táncolva) Tüzek, tüzek égnek; aranyak csillognak! Hamarabb hozzátok az aranylámpásokat! Tüzek, tüzek égnek, aranyak csillognak. Aranyak csillognak, csengettyűk szólnak. Itt vannak az aranylámpások. TENORSZÓLÓ A konyhalány hová tűnt? ALTSZÓLÓ Konyhalány volt, most főszakácsnő. KÓRUS (messziről) A konyhalány maga jön, nézzétek! (közelről) Engedje meg, hogy megkérdezzük öntől, főszakácsnő. TENORSZÓLÓ Lámpákat, gyorsabban! SZOPRÁNSZÓLÓ Kinek kell a lámpás? Íme az aranylámpások. KÓRUS Hozzátok ide a csengettyűket! A virágok szólnak a szél fuvallatától. TENORSZÓLÓ Lámpásokat ! KÓRUS Konyhalány, konyhalány, mondd meg nekünk, láttad-e a csalogányt? Nagy ő? Biztosan nagy ő? És fénylik? Csillog, mint a gyémánt? Itt vannak az aranylámpások. A KONYHALÁNY Nem, kicsi és szürke madár, a bokrokban alig lehet megismerni, de ha énekelni kezd, olyan könnyű lesz minden, könnyek csorognak a szemekből, visszatarthatatlanul. KÓRUS Tüzek, tüzek égnek, aranyak csillognak, aranyak csillognak, csengők csengenek. (Ijedten. ) Ah! A KAMARÁS Mars ki! Idejönnek az urak! (Kínai induló) (A tollfüggöny lassan felgördül. ) (A kínai császár fantasztikus porcelán-palotája. Ünnepi disz. Rengeteg lámpás. Az udvaroncok ünnepélyes menete. A színpad előterében, háttal a közönségnek áll egy lakáj egy léccel, amelynek tetején ül a csalogány. ) (A szolgák ünnepélyesen behozzák a baldachin alatt ülő császárt. A császár baldachinját egy magaslatra, a színpad közepére helyezik. ) A KAMARÁS Hatalmas császár, már itt a csalogány és csak a te jeledre vár. (A császár jelt ad egy mozdulattal a kezdésre. ) (A csalogány dala) A CSALOGÁNY Ah, jó szív, ah, jó illatú kert, illatos virágok és nap és virágok! Ah, szomorú szív, hajnal előtti köd, áttetsző könny és hold és könny. Ah, gyengéd szív, ah, kék éj égboltja, kedves álmok és csillagok és álmok. Ah! A CSÁSZÁR Milyen jól énekeltél! Mivel jutalmazzalak meg? Mondd! Én megajándékozom őt az aranycipőmmel. A CSALOGÁNY Te sírsz... Könnyek vannak a szemedben, hatalmas császár, ah, nekem másra nincs szükségem: ah, én gazdagon meg vagyok jutalmazva! (A nők, hogy utánozzák a csalogányt, a porcelán csészékből szájukba vizet vesznek és ilyen hangokat adnak ki: Ga - a... ) AZ UDVARONCOK Elbűvölő! Milyen kedves kacérság! A KAMARÁS Hatalmas császár! A japán uralkodó követei. (A kínai császárhoz három japán követ járul, kettő elől, egy hátul. Az utolsó egy nagy aranydobozt tart, melynek tetején egy nagy műmadár ül. A japán császár műcsalogány ajándéka a kínai császárnak. ) ELSŐ ÉS MÁSODIK KÖVET Mikor a nap lebukott, Japán uralkodója, az uralkodó elrendelte az ő szolgáinak, hogy hozzád jöjjenek, Kína uralkodója. Íme, itt vagyunk, üdvözlet és ajándék. (Az első két japán eltávolodik egymástól, a harmadik japán követ a kínai császárhoz lép, kezében a műcsalogány. ) HARMADIK KÖVET (majdnem kiabálva) Íme, a japán uralkodó csalogánya, szegény a kínai császár pacsirtájához képest. (A műcsalogány játéka) (A műcsalogány éneke közben az igazi észrevétlenül eltűnik. ) (A császár jelt ad, hogy a műcsalogány fejezze be a játékát. ) AZ UDVARONCOK Psszt, psszt, psszt... (A császár újra az igazi csalogányt akarván hallani, felé fordítja a fejét, emelt kézzel, de felfedezvén, hogy nincs ott, a kamaráshoz fordul. ) A CSÁSZÁR Ez mi? A KAMARÁS Elrepült, nagy császár. A CSÁSZÁR Határaimon kívülre száműzöm az elrepült madarat. A japán császár csalogányát pedig megtisztelem: hadd legyen ott a császár éjjeli asztalának bal oldalán, a legjobb helyen. (A császár egy mozdulattal jelzi a menet indulását. A császárt kiviszik. Az ünnepélyes menetben mindenki kivonul. A függöny lassan leereszkedik. ) A HALÁSZ HANGJA Felhőkkel minden csillagot eltakarva hideget és sötétséget hozott a halál, a madár hangjával hozta. A halált legyőzte az égi lélek. III. FELVONÁS (A kínai császár hálószobája. Éjszaka. Hold. A színpad mélyén a kínai császár fekvőhelye. Hatalmas ágy, amelyen a beteg császár fekszik, s rajta ül a halál a császár koronájával a fején, kardjával és zászlójával a kezében. A függöny, amely elválasztja a hálószobát a másik szobától, felmegy. ) SZELLEMEK Mi mind előtted vagyunk, eljöttünk ide. Ó, emlékezz, emlékezz, emlékezz te ránk! Emlékezz! A CSÁSZÁR (ijedten) Mi ez? Kik ők? SZELLEMEK Mi mind a te múltad vagyunk, Mi itt vagyunk, mi nem megyünk el, ó, emlékezz, te emlékezz reánk! Emlékezz! A CSÁSZÁR (a szellemekkel egyszerre mondja) Ah, én nem ismerlek benneteket, én nem akarom, én nem akarlak hallgatni titeket! Ah, zenét ! Hamar ide zenét, zenét! Ah, nagy kínai dobokat, ah, zenét, zenét! A CSALOGÁNY Ah, itt vagyok én, nagy császár, Neked énekelek arról, milyen jó a te kertedben. A... Kék éjszaka már végéhez ér. A csillagoknak csillogása a virágok illatával összefolyt, és én nem tudom többé, hol van a csillagok csillogása, hol vannak a virágok. És a fehér rózsabokor könnyekben áll. Ah ! A CSÁSZÁR Milyen jó! A CSALOGÁNY Csillagok csillogása, ah, virágok. És ott a fehér kerítés mögött van egy más kert. A HALÁL Nekem tetszik ezt hallgatni, ahogy te énekelsz. Miért hallgattál el, énekelj még! A CSALOGÁNY Add a koronát vissza a császárnak! Visszaadod? Akkor még énekelek. A HALÁL A koronát? (Félre. ) A koronát? Na jó, a koronát visszaadom. Nézd! Na, énekelj akkor még! A CSALOGÁNY És a drágaköves kardot és zászlót add vissza, akkor hajnalig fogok énekelni. A HALÁL Én mindent, mindent visszaadok. Téged akarlak hallgatni. A CSALOGÁNY Szomorú a halottak kertje, ah, abban a kertben olyan csend van. És hull a harmat az ágakról, a virágzó szilvaágakról az elfeledettek sírjainak mohájára! Szomorúan fénylik a hold, szomorú a halottak kertje. Ah, csöndben hunynak ki a csillagok a sírkövek közt. A volt ködök darabjai, kihunytak a kis égők. Szomorúan világít a hold. (A halál közben eltűnik. ) A CSALOGÁNY Szomorú a halottak kertje. (Világosodik. ) A CSÁSZÁR Milyen jó, csalogány! Visszatért belém az erő. Most nem repülsz el? Az udvarban én elsővé teszlek. A CSALOGÁNY Ah nem, ah nem, nekem jobb ajándék jutott, én könnyeket láttam a szemedben, nagy császár. Ah, azokat a könnyeket én sohasem felejtem el. És hozzád repülök minden éjszaka, és fogok neked énekelni egész éjszaka, egész éjszaka, egészen reggelig. Isten veled, isten veled, nagy császár! (Ünnepi felvonulás) (Az udvaroncok, a kínai császárt halottnak tudván, ceremoniális menettel vonulnak be az előtérbe. A függönyt, amely a két helyiséget elválasztja, ünnepélyesen tartja két apród a két végénél. ) (A függöny szétnyílik. A hálószobába beárad a napsugár. A kínai császár teljes díszben áll a szoba közepén. Az udvaroncok leborulnak a földre. ) A CSÁSZÁR Legyetek üdvözölve! (A függöny lassan legördül. ) A HALÁSZ HANGJA A nap feljött, vége az éjnek, hangosan énekelnek a madarak az erdőben. Hallgassátok őket, a madarak hangján maga az égi lélek beszél. A nyersfordítást készítette: N. N.