MEYERBEER G. DINÓRA FORDÍTOTTA HARSÁNYI ZSOLT SZEMÉLYEK HOEL, kecskepásztor. CORENTIN, dudás. DINÓRA. A VADÁSZ. AZ ARATÓ. EGY PÁSZTOR. EGY MÁSIK PÁ~SZTOR. Történik Bretagneban. Az előjáték alatt KAR Szent szűz ! Istennek anyja ! Földi éltünk, bűnös éltünk Oltalma, Szűz Anyánk ! Óh szűz, óh mennybéli jóság, Óh vedd ezt a pár kis rózsát, Óh nézz le ránk ! Áldott Szűz Anyánk ! ELSŐ FELVONÁS. ELSŐ JELENET. Az alkonyat. (Vad vidék. A szinpad baloldalán Corentin földbevájt kunyhója. Munkából hazatérő falusi nép pihenőt tart a szinen.) KAR Már itt jön az éj ! A hegy köde mély ! Szellőn küldi széjjel, Illatát az éjjel ! A nap tovaszállt Hazafele hát ! Vén kos gyere már, Kicsi birka ne bégess ! Csak szaporán, ti kis bohók, A hold már fényes. Itt az este már, S ide a manók Mesehada jár. A KÉT PÁSZTOR Sej hajhó, a nyájam hajtom itt, Sej hajhó, hol kankalin virít. Már zeng, bong a harang Az erdős hegy alól s összecseng a hang, Ha kecském csengetyűje szól Hajahaj, hej hó ! A nyájam hajtom itt, Sej haj hó ! Hal kankalin virít, Sej haj hó, sej haj hó, haj hó ! KAR Már itt jön az éj, A hegy köde mély. Szellőn küldi széjjel Illatát az éjjel. A nap tova szállt ! Hazafele hát ! Vén kos gyere már, Kicsi birka ne bégess. Csak szaporán ! A hold már fényes ! Ha a csendes est leszáll, A manók is jönnek már. (Mind elmennek.) MÁSODIK JELENET. DINÓRA (kecskéjét keresve, átfut a színen, aztán újból visszatér) Bella ! Te drága kis állat ! Bella ! Szólj kicsi, merre vagy ? Óh te rossz, mit rejtőzöl el ? . . . Volt egy kecském, gyapja selymes, Vékony állán csöpp szakáll. A szép állán csöpp szakáll. Most meghalok, hogyha elvész. Gyere Bella, bújj ki már ! Ha nyugovóra meg se térünk, Bolondnak néz mindenki még. Pedig mi náluk sakkal szebben élünk. (Mintha kecskéjét látná.) Megvagy te rossz. Csitt már alszik. Fel ne ébredj, Édes, susogó a szóm, Álmodj csendesen ! Álom, álom, édes álom, Szállj puha szárnyon, szállj ! Ahogyan a szellő, Lágyan, lágyan szállj ! Mert elfáradtál, úgy-e el, bizony el. Völgybűl a hegyre futni csak egyre, Mily bús a nóta, nyolc nap óta, Bella, Bella, te jó Bella ! Ah, ah, ah, ah ! Ha, ha, ha, ha, ha, ha, ha, ha, ha, ha Az ordas farkas a lépted leste ? Hiába leste, vigyáztam reggel, este. Megvédelek én, kicsikém, kicsikém, Megvédelek én, meg, biz én. Álom, álom, édes álom, Szállj puha szárnyon, szállj ! Szállj, édes álom szállj ! Én kicsi kincsem alszik már, Csak csitt az ágon kis madár, Ne szólj, óh csitt, óh csitt ! Csak hallgass, kis madár ! (Elfut.) HARMADIK JELENET. CORENTIN (dudálva jön a hegy felől, majd besiet a kunyhójába s magára zárja az ajtót) Ah végre itthon ! Ide nem jön utánam A tündér, a manó és más éjjeli rém. Mely hátborzongaató ! És azt mesélik, hogy a hegyek kőzött' Egy elvarázsolt lány az arra járót táncra inti És táncoltatja körbe, Míg holtan rogy a földre. Majd látná rögtön nálam, Hogy széles ám a vállam, Hogy gödröcskés az állam, S a két szemem ragyog. És csókolásra, egyre-másra Bátran használható vagyok, Használható vagyok. (Megijed.) Mi az ott ? Egy árnyat láttam arra Tovaszárnyalni balra. Rajzol a falra árnyakat az éj, A sötétségnek titka mély. Gyujtsunk lámpát ezennel, Árnyék most menj el, Ha nézzük vizsga szemmel, Ezerféle az ember, Az egyik bátor, a másik nem mer, Merszem kevés, Így van, na és . . Jellemünk az Úr kezétől készűl, Aki ennek is, annak is ád, Másoknak a bátorság jut részűl, Én nekem a részem gyávaság, Én nekem az osztályrészem Csak a gyávaság! Ez mindig szőkébb nőt kíván, Az barna nőkért nagy zsivány. Az szeret élni és kacag, Ehhez beszélni sem szabad. Van, aki mindig józanabb, Van, aki innék, mint a csap. Jellemünk az Úr kezétől készűl, Aki ennek is, annak is ad, Másoknak a bátorság jut részűl, Én nekem a részem gyávaság, Én nekem az osztályrészem Csak a gyávaság! Ez rajong csábos hölgyekért, Az inkább máshoz többet ért. Ez mindig kántál, mint a pap, Az pedig járkál hallgatag. Az egyik félénk, mint a nyúl, A másik élénk s' bothoz nyúl. ,Jellemünk az Úr kezétől készül, Aki ennek is, annak is ad, Másoknak a bátorság jut részűl, Én nekem a részem gyávaság, Én nekem az osztályrészem Csak gyávaság! De ez nem oly nagy baj nekem, Mert vígan élem életem. (A szél kicsapja az ablakot.) Ki az ott ? Ah, csak a szél ! Féltemben a szélre azt hittem előbb Az elvarázsolt nő az ablakon suhan be. Hiába minden félek, ha félek, De mégis ez segít, Jó duda barátom gyere hát, Űzd messze ezt a félést, Mely szívemen fut át. (Leül egy székre és dudálni kezd.) DINÓRA (előbb kint hallgatja a dudát, majd berohan a szobába) Ah ! No még, no még, no még ! CORENTIN Ki az ott ? Óh nagy ég ! Óh nagy ég ! DINÓRA Fújjad, fújjad jó dudás, Fújjad, fújjad, fújjad, fújjad. Úgy sem ingyen méred. Bőven lesz majd ráadás, Puha csók lesz a béred, Fújjad, fújjad; fújjad, fújjad. CORENTIN Végem lesz itt én nekem, Rossz lidérc ez, Istenem, Óh, hogy beszél és hogy nevet, Milyen rossz lidérc lehet. Óh nagy Isten, Itt segítség semmi sincsen, Rossz lidérc ez, óh nagy Isten, Rossz lidérc ez, semmi más. Óh nagy Isten, fenn az égben, Mentsd meg árva bőröm nékem, Mentsd meg árva bőrömet. DINÓRA Esküvőnk lesz holnap éjjel, Szenvedéllyel fújjad csak. Ah ! . . . csak fújd ! CORENTIN Óh szent Atyám, óh nézz le rám, Mert végem lesz itt én nekem. DINÓRA Egy kis nótát ! CORENTIN Egy kis nótát ! DINÓRA Gyorsan, gyorsan a nótát ! CORENTIN Okosabb, ha engedek. DINÓRA Esküvőnk lesz holnap éjjel, de holnap éjjel, Ennyi volt minden tudomány. Hamar vígat, cimborám. KETTEN Egy újat, egy újat, egy újat. CORENTIN Az ujjamat gyötrik a görcsök. Bár vinne el innen az ördög Bölcsebb lesz, ha engedek. DINÓRA La, la, la, la, la, la ! Ah ! Cseng a sarlóm, frissen jár, És a tarlón nóta száll ! Kis pacsirta szól az égen. Kis pacsirta szól az égen. Ah ! Cseng a sarlóm, frissen jár, És a tarlón nóta száll, száll, Nóta száll, szállva száll ! Fújjad csak hé, és ne 'kíméld, Fújj csak belé egy újat még, Ah, hajrá, hajrá, hajrá ! Csak rajta, rajta, rajta, fújd ! CORENTIN Csak rajta, rajta, rajta, fújd ! DINÓRA Fújjad, fújjad jó dudás ! Fújjad, fújjad, fújjad, fújjad, Úgy sem ingyen méred, Bőven lesz majd ráadás, Puha csók lesz a béred ! Ah ! CORENTIN Ah, nékem még ma végem lesz itt, Végem lesz itt. Óh szent Atyám, óh nézz le rám, Óh nézz le rám, Mert még ma végem lesz nékem, Óh szent Atyám, óh nézz le rám ! DINÓRA No nézd csak Hoel, te vagy az ? CORENTIN Én, Hoel ? DINÓRA Neki a táncnak, hopp, gyerünk ! CORENTIN Majd megtáncoltatnálak én, Csak lennék markosabb legény. DINÓRA A perc gyorsan jár CORENTIN Ugrom, szökkenek ! DINÓRA A perc meg nem vár. CORENTIN DINÓRA Mint egy kis gyerek. DINÓRA Óh táncoljunk párom, CORENTIN Én a végét várom. DINÓRA A perc gyorsan, gyorsan jár. CORENTIN Ámde vége nincs ! DINÓRA A perc minket meg nem vár, CORENTIN Úgy húz, mint egy vasbilincs. DINÓRA Ah, táncoljunk, párom ! CORENTIN Úgy húz, úgy ránt, úgy fog vállon, DINÓRA A tánc csupa tűz, CORENTIN Botlok, reszketek ! DINÓRA S a tűz tova űz, CORENTIN Nyögni sem merek. DINÓRA Tovaring, tovaring a határon, CORENTIN Nem lehet kiállnom. DINÓRA Ez a láz, ez a láng, CORENTIN Botlok, reszketek, DINÓRA Ide csap le reánk ! CORENTIN Nyögni sem merek. DINÓRA A táncom ha járom ! CORENTIN Nem lehet kiállnom ! DINÓRA Fújjad ! La, la, la, la, la, la ! A perc gyorsan jár, CORENTIN Szuszogni, fújni; táncot járni, Ennyi minden sok lesz végűl. DINÓRA A perc meg nem vár. CORENTIN A lábam jaj, be elkezd fájni És az ajkam szinte kékűl. DINÓRA Óh táncoljunk párom, én párom. CORENTIN Szememben kínos könny ragyog, Óh jaj nekem, pokolban vagyok. (Kimerülten egy székre rogy.) DINÓRA Dobbanó, nyargaló, ah nyargaló ! CORENTIN Szempillám olyan nehéz. DINÓRA (kimerülten) S végre már altató, altató ! CORENTIN Szempillám olyan nehéz, DINÓRA Mint egy kedves álom, Mint egy csendes álom. CORENTIN Nem ölt meg a lány, Még élek talán ! Hiszen ez csak álom. (Elalszik.) KETTEN Ah ! Ah ! ÖTÖDIK JELENET. HOEL (jön a hegy felől, megzörgeti a kunyhó ajtaját) Hahó ! Nyisd ki Alain ! DINÓRA (fölriad és kiugrik az ablakon.) CORENTIN (megréműlve) Nagy Isten! Mi ez újra ? HOEL Alainhoz jöttem én, Mit kiabálsz azért ? Alainhoz jöttem, Nos, hol van ? CORENTIN Alain már nincs sehol. A földbe tettük őt, Ma múlt két hete éppen. Rám maradt egyedűl ez a szúette ház, S így nem hiába halt meg. Tegnap óta már én lakom itt. HOEL (félre) Meghalt Alain ? Ez nagy csapás. Ez összedönti minden tervem És még elvész a kincs. Most jól figyelj ! CORENTIN Mit, mit, mit, mit akarsz? HOEL De kérlek, mért remegsz ? CORENTIN Még most is ver a szívem. Egy szellem jött be ott, Közel hozzám, ennyire láttam. HOEL Kit ? CORENTIN Az erdei tündért ! HOEL Csak álmodsz ! CORENTIN De igen, láttam, ő volt, Ő maga volt az az átkozott szellem, Oly síri hangon szólt, Csak úgy szorúlt a mellem. Táncolnom kellett, óh nagy ég ! És járni, járni, járni, Anélkül, hogy megállanék. Óh még most is rezg a lábam, Sohsem láttam ily borzasztót, Már azt hittem, meghalok. HOEL Ugyan menj, ez csak álom ! CORENTIN Hisz láttam őt ! HOEL Csak rémkép és nincs tovább ! És most majd elűzi innen végkép a bor. Ha pénzed semmi sincs, És borod sincsen otthon, A szomszéd korcsma ád, Menj és hozz egy kis bort. CORENTIN : Jó, de miből ? HOEL Itt a pénz ! CORENTIN Igy már jól van egészen. HOEL Nincs egy se több, de bánom is én, Mit nékem egy árva kis tallér, Aki dúslakodhatom a pénzben. CORENTIN Te dúslakodsz a pénzben? HOEL (félre) Már helyt vagyok. CORENTIN Hozom gyorsan a bort, Futok és nyargalok. (Elszalad a korcsmába.) HATODIK JELENET. HOEL (egyedül) Óh te szellemek kincse, tudom én az átkod. Az a kéz, amely először érint, Az meg fog halni. De én jól vigyázok, Hogy éretted éljek, én édes Dinórám. Bűvös mágusok isteni lángja, Szent láng, óh szállj le rám. Te bűvös, kékes láng, Fényed leheld le rám, Jőjjön villanó lázad, Titkon reám találj, Lopva lelkembe szállj ! S' ha gyenge vállam lázad, Erőddel mellettem állj. Szent láng mindig mellettem állj De most eljött az óra, Szenvedtem én, De már száz annyi kín Büszke bére vár. A kincs, a kincs, Majd lesz, ha nincs Gyöngy, rubin, topáz vár rám annyi száz, Nézd. a kincseket, Mind hogy integet, Mind hívna már és várva vár. Gazdag leszek, gazdag, akár egy király, Akár egy király, egy király. Van vagy nincs, soha én nem bánnám, Ah, de mind néked szántam, drágám ! Ami ragyogó, ami szép, Csak legyen az, óh a tiéd. Ah, van vagy nincs, soha én nem bánnám, Oh, de mind néked szántam, drágám. Ami szép ragyogó mind, mind, Legyen óh a tiéd A kincs, a kincs, majd lesz, ha nincs Gyöngy, rubin, topáz vár rám, annyi száz ! Nézd a kincseket, mind hogy integet, Ah, mind jönne már, És várva vár ! Óh, mind várva vár. Nagy úr vagyok, mint egy király ! Mint egy király ! HETEDIK JELENET. Corentin. Floel. CORENTIN (egy kancsó bort hoz) Itt vagyok, késtem is, De nem tehetek róla. Tele néppel a korcsma, A gazda fut, szalad, És persze fűhöz, fához kapkod. Nagy a zsivaj, Mert holnap a búcsú napja van. HOEL (visszaemlékezik) Most egy éve még együtt voltunk, Itt is, ott is szent ének szólt. Kéz a kézben zarándokoltunk Boldogok, ábrándozók ! Szólt az ének, két boldog lélek Mondott hálás mély imát Áldva, áldva Máriát ! CORENTIN Mit beszél ez mindenfélét, Nagyon únom a meséjét. HOEL Ekkor megdördült a mennybolt, Népek ajkán ének elholt. Búcsú zsoltár rögtön nem volt, Villámlás villámot ért. Ő csak rámdűlt félig holtan, Gyenge vállát átkaroltam. CORENTIN Ott se voltam, ott se voltam. Most egy éve múlt, miért rémítgetsz, miért ? HOEL És a villám, rémes óra, Odacsap le a házikóra ! Dinórának ég a háza, Óh, hogy jött egy perc alatt Dolgos évek gyásza. CORENTIN Ez sok volt egy csapásra. HOEL Tonik jött hozzám, a vén boszorkánymester, És szólt súgva halkan „Csak sohse szánd Dinórát pusztulásra, Száz láda pénzt tudok a földbe ásva. Jőjj, légy a társam, Hogy mindet napvilágra ássam, A kincset ragyogni lássam. Egy évre el kell tűnnünk, S ha majd az év lejárt, A kereszten csillan a láng És a pénz ott vár ránk". CORENTIN Milyen pénz ? HOEL Tenger kincs, mely földbe ásva senyved. S a földi ember ellen, Kajánúl őrzi sok-sok furcsa szellem. CORENTIN Istenem ! HOEL (tölt a poharakba) Tán innánk ! Egészségedre váljék ! CORENTIN Köszönöm ! Adjon Isten ! HOEL Egy éve már, hogy az emberektől Messzetart a földöntúli szándék ! Most itt az óra ! CORENTIN No és a kincs ? HOEL Óh jaj, a vén Tonik belehalt a nagy útba S a zsákmányt megszerezni mégse tudta. (Az ablakhoz fut.) De várj csak ! Mintha lesne, A hófehér kis kecske, Ő vezet át réteken, pusztaságon, Igen, ő az, már látom. CORENTIN No és a pénz ? HOEL A kecske majd vezet. Tonik ezt mondta volt, Fel a fejjel csak bátran, Nőjjenek rajtad szárnyak És jőjjenek az árnyak. Te mondd a bűvös szót ! „Sírból kelni látod édes apád". CORENTIN Iszonyú ! HOEL „Sápadt arccal rádnéz édes anyád". CORENTIN Remegek ! HOEL „Párod arca néz megmeredve rád. Mindez meg ne ártson, Ez játék csupán, Elfut ám az álom S bezárúl a sír, a sír !" CORENTIN Mégis, hogyha talán úgy jönne egy kísértet ? HOEL Van válasz arra is, Csak mondd a varázsigéket, Könnyű lesz, mindössze ez ,, Tűnj el tündér, tűnj el árnyék, Torpanj törpe, menj manó." CORENTIN „Tűnj el tündér, tűnj el árnyék, Torpanj törpe, menj manó". HOEL „Erre jönnék, arra járnék, Hess el minden ittlakó !" CORENTIN „Erre jönnék, arra járnék, Hess el minden ittlakó !" HOEL „Szent üdvözlégy tízszer tíz, Minden szentek szentelt víz". CORENTIN „Szent üdvözlégy tízszer tíz, Minden szentek szentelt víz. Így bűvölök át, a nap lejárt". HOEL „Minden kincset hozzám bűvölök át Belzebúbnak, Bálnak napja lejárt. Nagy Bál a pénzed ide hát, Nagy Bál a pénzt" KETTEN „A pénzt nagy Bál a pénzt !" „Tűnj el tündér, tűnj el árnyék, Torpanj törpe, menj manó. Erre jönnék. arra járnék, Hess el minden ittlakó ! Tűnj el, tűnj el, hess ! Szent üdvözlégy tízszer tíz, Minden szentek szentelt víz, Szent üdvözlégy tízszer tíz, Minden apró szentek. Bálnak már a nap lejárt, Nagy Bál add a pénzed át. Adjad hát nagy Bál a pénzt, A pénzt, a pénzt nagy Bál a pénzt A pénzt, a pénzt, a pénzt, a pénzt ! CORENTIN És ez így igaz mind ? HOEL Mind ! Most itt van a perc ; Odakünn vár a kecske, Csendes az este, Minden percért kár, hogyha elveszett. DINÓRA (az ablak alatt elfut s behajít a szobába egy csomó virágot) Ha, ha, ha, ha, ha, ha ! CORENTIN Óh jaj ! HOEL Csak lassan, csak lassan A védőszellem ez, amely őriz az úton És lásd, virágot ád, A kisértetek ellen talizmánul nekem. No lám, a kezdet jó ? Gyere bátran, osztozkodunk majd a kincsen. CORENTIN Fura nagylelkűség, Csak úgy átadja ingyen. Sok-sok pénz? HOEL Sok-sok pénz ! Útja kész ! CORENTIN És minden, minden biztos. HOEL És minden, minden biztos. Sok-sok pénz ! CORENTIN Elhinni is nehéz ! Sok-sok pénz ! KETTEN Sok, sok pénz ! CORENTIN És ketté osztjuk mind a zsákmányt. HOEL A rész kijár. Egy kézszorítás minden Ármányt, csalást kizár. Csapj fel ! CORENTIN Ez kell ! HOEL De mit félsz, mit remegsz ? CORENTIN Óh, az éj oly homályos, A föld, az ég oly vaksetét. HOEL A holdvilág fénye oly bájos. Az utakon az vezet el. Nos rajta hát, nos rajta hát, Nos rajta, rajta hát, csapj fel CORENTIN Ez kell ! HOEL Csapj fel ! De mit félsz, mit remegsz ? CORENTIN Óh bocsánat ! Egy kis bort, csak egy kicsi bort, Ég a torkom, úgy ég a torkom És jót tesz egy korty. HOEL Ihatol bátran ! CORENTIN Ezt senki meg nem látta. HOEL : Hogy reszket. CORENTIN Egy felnőtt ember milyen gyáva. HOEL Hogy reszket. Ha, ha, ha, ha, ha ! CORENTIN Mily gyáva, mily gyáva ! Sok-sok pénz ! HOEL Sok-sok pénz, útja kész ! CORENTIN És minden, minden biztos. HOEL És minden, minden biztos. CORENTIN Sok-sok pénz, elhinni is nehéz. HOEL Sok-sok pénz ! KETTEN Sok-sok pénz ! CORENTIN Gyerünk ! Menjünk hát, készen állok. Jó a bor, erőt adott (Indulnak kifelé.) NYOLCADIK JELENET. Dinóra. Corentin. Hoel. CORENTIN Hah, mi az ott ? HOEL Megismerem a csengőt. Ez a kecske a hű vezető, Kincsek útain ő jár elől. DINÓRA (fönn a hegyen) Ez az én drága kecském, Megvagy Bella, Bella ! Ezüstös hang, Kicsi harang, pici harang, Nem rémek bűve bája, Az én Bellám kicsi nyakán Cseng, én kötöttem rája ! HÁRMAN Ezüstös hang, pici harang, DINÓRA Kolompolás és semmi más. HOEL, CORENTIN Ez rémek bűve, bája. DINÓRA Ezüstös hang, pici harang, CORENTIN Nem ment meg más, Csak a futás. HOEL Kolompolás és semmi más. DINÓRA Kolompolás és semmi más. CORENTIN Csak a futás. HOEL És semmi más, nem más. CORENTIN Óh, mért hallgattam rája. HOEL Ne vessünk gondot, semmi gondot rája. DINÓRA Én kötöttem rája, rája, kolompolás CORENTIN Nem ment meg más, csak a futás, HOEL Kolompolás és semmi más. Mit állsz itt, jőjj már. CORENTIN Hogy én menjek már ? DINÓRA Most megcsípem őt. HÁRMAN Alszik a nyár, A holdsugár csak lopva jár, Az éjben szálljon a szó, Csengő-bongó, S vezessen minket szépen. Most csípem el, most hozom el, Most fogom el. CORENTIN , HOEL Most tenni kell. Most tenni kell és menni kell. HÁRMAN Ügyesen halkan járván, Suttogó lombok árnyán. Ezüstös hang, pici harang, Nem rémek bűve, bája. DINÓRA Az én Bellám kicsi nyakán, CORENTIN, HOEL Ez rémek bűve, bája CORENTIN A rémeké, meg nem ment más, Csak a futás. HOEL Kolompolás ez, semmi más. DINÓRA Én kötöttem rája., rája. CORENTIN Óh, mért hallgattam én reája, HOEL Ne vessünk gondot, semmi gondot rája. DINÓRA, HOEL Kolompolás és semmi más. CORENTIN Meg nem ment más, csak a futás. HÁRMAN Az éj sötét ! Óh mily sötét ! A hűvös szél, az esti szellő szárnya, Lelkem általjárja. Jeges a szél, a szívem fél, Fúj a szél és szívem fél. DINÓRA Ne fuss el, óh te kis bohó, Szólni hallom a hangod az éjen át. Ez utat ád, ez utat ád, Bohó Bellácskám utánnad. CORENTIN Óh én szegény, csak megyek, én, Lépek hűn a nyomába. Hová vezet ez az eset ? Elég is lenne mára. HOEL Gyere tehát, az úton járj, Lépj a lábam nyomába, Csak csendesen gyerünk tovább, Gyerünk tovább, gyerünk tovább. Mért vagy ilyen gyáva. DINÓRA Jól látlak már, látlak már, Óh Bella várj, csak várj, Én látlak már, ah várj csak, várj. Ah várj csak, várj CORENTIN De tenni kell, És menni kell, De nem, nem, nem, Ez mára már elég nekem. HOEL Az úton át gyerünk tovább, Lépjen a láb, gyerünk tovább, Csak csendesen gyerünk tovább. DINÓRA Én látlak már, ah várj csak, várj. Ah várj, csak várj, Várj, csak várj. CORENTIN Óh égnek minden szentjei, Óh szent Miklós, óh szent Lajos, Óh szent István, óh szent Ferenc, Óh szent Mihály, óh szent Vilmos, Óh szent András, óh szent Kanut, Óh szent izé, óh nézz le rám, Óh nézz le rám, nézz le rám. HOEL Csak menjünk halkan járván, Szellős lombok árnyán, Menjünk bátran csak tovább, Menjünk tehát, menjünk hát. (Corentint maga után vonszolva, indul a hegy felé) Függöny. MÁSODIK FELVONÁS. Az éj. (Sűrű fenyves erdő. A szinpadot a sziklák között lefutó patak szeli át, melynek két meredek partját egy kis rozoga híd köti össze. A patak egy duzzasztóba fut, melynek vizét erős cölöpzsilip tartja fel.) ELSŐ JELENET. KAR (hazatérőben a korcsmából a szinfalak mögött) Kis korsó, nagy korsó, Igyunk olyat, ami jó ! Ah ! Búcsút hirdet a kis harang, Kling-klang, kling-klang ! Ha felsütött a napsugár, A szép, a nagy nap eljött már ! Kling-klang, kling-klang, És száll a hang Lala, lala, lala ! Kis korsó, nagy korsó, Igyunk olyat, ami jó ! (A hangjuk elvész a távolban.) MÁSODIK JELENET. DINÓRA (sietve jön) Hol van ő ? Hisz úgy volt, hogy erre jő. De nem, senkit se látok, Az éj is leszállott. Mért üldözöl, fájdalmas átok Ne bánts, ah oly bús ez a táj, A szívem mindig fáj. Mindig kín, mindig bú, soha más, Mennyi könny, mennyi gyász. A balkezem nézte egy vén varázsló És lassan ennyit szólt reá, Csak ennyit szólt reá Zöld száron ingó bretányi bimbó, Lehull a szirmod nemsoká, Lehúll, lehúll A lombos ágon várva vár, Csak a párjára vár És búsan szól a kis madár. S mintha a dallam mondaná halkan A régi álom messze száll. Messze száll, messze száll. (Feljött a hold és élesen világítja a tájat.) Ma már hiába várom. Óh milyen rossz ily árván egyedül járnom. Ah végre feljött a hold az égre.. Most kereslek te hűtlen, mégis kedves. (Árnyékához intézi dalát, mintha annak feleletét hallaná.) Nos, hagy vagy ? Ma este sok a dolgunk, Mert táncokat tanúlsz, S én egyre szívesebben eltűnődöm, Mit táncolj majd nekünk Az esküvőmön. És most gyorsan kezdjük csak el, Énekelni kell és táncolni kell. Jer ide bátran, Nehogy a táncban kosarat adj, Nem, nem, nem. Egyedül élek, szomorú lélek, Csak te ne hagyj el, Nem, nem, nem. (Kisüt a hold.) Jer ide hívem, remeg a szívem, Ha te se vagy mellettem. Ah, nem hagysz el, úgy-e, nem ? (A hold előtt felhő vonul el, az árnyék eltűnik.) Várlak, amikor eljön az éj ! Óh, sehova se fuss, sohse félj ! Hogy kedved lássam, egyetlen társam, Dalolok én. (Kisüt a hold.) Jer közelebb és ne félj, Jer, énekelj ! Ah ! . . . Most szólj Ah ! . . . Így jó !. Jer ide bátran, Nehogy a táncban kosarat adj, Nem, nem, nem ! Egyedül élek, szomorú lélek, Csak te ne hagyj el, Nem, nem. Jer ide hívem, remeg a szívem, Ha te sem vagy mellettem, Ah, nem hagysz el, nem. Van egy szív, aki vár rám. Tudd meg, hogy a nagy nap Holnap végre jő, Holnap lesz a várva-várt esküvő. Úgy bizony, úgy bizony, úgy bizony. (A hold elbúvik, az árnyék ismét eltűnik.) Ejnye, hová, szöktél, Hol bujkálsz, te rossz ? Mért mégy el, ha jöttél. Hal bujkálsz, te rossz ? Óh jőjj, óh jőjj vissza hát ! Most itt vagyok szépen, Senki, senki más ! Óh fogadj szót nékem, Óh jőjj, légy jó, légy jó ! (A hold kisüt újra.) Ah, most megvagy, Ah, te drága, ah, te csúnya. Te csúnya, hát mért szökől el? Te csúnya, te csúnya ! Hát tőlem így szaladni kell ? Jer ide bátran, Nehogy a táncban kosarat adj, Nem, nem, nem. Egyedül élek, szomorú lélek, Csak te ne hagyj el ! Nem, nem. Jer ide hívem, remeg a szívem, Ha te se vagy mellettem, Ah, nem hagysz el, nem. La, la, la, ah, táncolj ! Óh légy csak, légy csak jó ! (Elfut, a hold elé felhő vonul, sötét lesz és mennydörögni kezd.) HARMADIK JELENET. (Hoel botjával az utat keresgélve jön a hegyoldalban Corentin félénken követi.) HOEL Csak erre ! CORENTIN Jövök már ! HOEL Így juthatunk az útra ! CORENTIN Oly vaksetét az éj. Ah és merszem se futja. HOEL Most egy éve a búcsún Éppen ilyen zord volt az éjjel. CORENTIN Jaj, az eső ! HOEL Ej, csak nem félsz tőle tán ? CORENTIN De hátha majd a kis híd összeroppan.. HOEL Az óra. CORENTIN Már tizenegy. HOEL Majd ha éjfelet üt, Jön a felragyogó kereszt. Csak jőjj ! CORENTIN Én inkább várok itt. HOEL Jőjj velem, hájfejű S a kúsza cserjék közi tapogass, Hol az út ? CORENTIN De ha félek, ha félek, Ha sír bennem a lélek. HOEL Te nyúlszívű, te gyáva. Csak fel ! Itt ez az ág, jó talizmán, Jőjj vele bátran. (Hoel el a hídon át.) NEGYEDIK JELENET. CORENTIN (egyedül) Be szép lehet ily vakmerőnek lenni, De én nem merek vele menni. A hídon át, hogy lépked . . . Már átment. Itt vagyok én, egyedül. A szívem vacog. Hogy reszketek, hogy vacog a fogam, Hogy dadogok ! Ah ! Ah, ah ! Ah, ah, ah ! Hogy vacogok, ah, Hogy dadogok, ah, Hogy vacogok. Kurázsim jön talán, ha dalolok. Tra la, la, la, la ! Egyszer hétfő, másszor kedd, Vagy csütörtök, vagy péntek, Hat nap után egy ünnep. Így megy sorba minden héten. Ötven hétig minden évben, minden évben. Ah, ah, ah ! Ah, ah, ah ! Hogy dadogok ! Ah, ah, ah ! Ah, ah, ah ! Hogy vacogok ! Kurázsim jön talán, ha danolok. Tra la, la, la, la ! Kétszer kettő az csak négy, Hiszekegy és üdvözlégy. Jámbor lélek, hova mégy ? Vagy egekbe, vagy pokolba, Meghalunk, ha jő az óra. Óh jaj, most én is meghalok ! Ah, ah, ah, hogy dadogok, Ah, ah, ah, hogy- vacogok. Ah, dadogok, ah, vacogok. ÖTÖDIK JELENET. Corentin, aztán Dinóra. CORENTIN Valaki jön ! Most azt a bűvös mondatot, óh hova tettem. Most végleg elfeledtem. Hess, hess, tündér, manó és törpe És minden szentek és szentelt víz, meghalok. DINÓRA (karját nyújtja) Te vagy? CORENTIN (remegve) Nem, nagyon félek. DINÓRA Ütött az óra, a kézfogóra, A templomnál megálltam és vártam, Soká hiába vártam. CORENTIN Kit ? Mit ? Ki vagy te, lányka ? Te vagy tán ? DINÓRA Én vagyok a szíve párja, Csak halkan, csak halkan ! Ágak árnyán szunnyad kis madár, Óh fel ne ébreszd, Mert a boldogságom ő és messze száll. Fel ne költsd, mert az ágrúl messze száll. CORENTIN Ha, ha ! Ez az őrült ? DINÓRA Az őrült ? CORENTIN És ettől féljek ? Hisz ez ártatlan lélek, Ez az őrült, ez az őrült ! (A távolból zaj hallatszik.) DINÓRA Hah, hallgass ! CORENTIN Mit, mit ? DINÓRA Ott a sziklaúton végig, Kövek omlanak át. CORENTIN Ez a kincs ! DINÓRA A kincs ? CORENTIN Nekem nem fog jutni. DINÓRA (kezét Corentin vállára teszi) Sok, sok kincset látok, És a kincsen átkot. Elsorvad a szív, mely a kincsre vár. CORENTIN Mintha ezt a dolgot Hallottam volna már. DINÓRA És ki kézzel fogná, Elsőnek nyúlva hozzá, Arra rátalál ezen évben még Orvúl a halál ! CORENTIN Mint egy mennyei intelem ez a dal, Mely kiskoromban tetszett nékem, Bölcsőm mellett nagyanyám Énekelte régén. „Arra rátalál azon évben még Orvúl a halál" . . . DINÓRA A halál. CORENTIN Orvúl a halál ! DINÓRA A halál ! (El.) HATODIK JELENET. (Corentin, Hoel visszatért a hídon át.) CORENTIN Hát persze ! Ravasz volt a terv, Kellettem volna, mint ágyútöltelék. HOEL Corentin ! CORENTIN Megyek rögtőn ! HOEL Itt az óra ! Jó lesz a dolgot kezdenünk ! CORENTIN (félre) Csak hadd beszéljen most már ! De engem lóvá nem tesz. HOEL Az óra ránktalál, Majd egyikünk leszáll, S odalenn széjjel néz ! CORENTIN (gúnyosan ismétli) S odalenn széjjel néz ! HOEL Úgy ! És szétcsap a bottal, fussanak Az árnyak és a törpék. CORENTIN Az árnyak és a törpék. KETTEN Úgy ! HOEL Ha vaksetét is lenn a környék, Ám a kereszt fénylik ott ragyogón. Ha ennyi kész, A többi nem nehéz. CORENTIN Ha ennyi kész, A többi nem nehéz. HOEL Úgy ! Félre az útból a kővel, s feltárúl a hely, Látní való gyönyörűbb soha nincs. CORENTIN Látni való gyönyörűbb soha nincs. HOEL Úgy ! Zsebbe az ékszer, zsebbe a kincs ! CORENTIN Zsebbe az ékszer, zsebbe a kincs ! Zsebbe ékszer, zsebbe kincs. HOEL Zsebbe ékszer, zsebbe kincs, Ide fenn jön az osztály, nékem egy. CORENTIN Nékem egy, HOEL Néked egy. Fele itt, fele ott jár. Néked egy, CORENTIN Néked egy, HOEL Nékem egy. KETTEN Idefenn jön az osztály nékem egy, Fele itt, fele ott jár. Néked egy. HOEL Melyik rész, egyre megy. CORENTIN Melyik rész, egyre megy. KETTEN Idefenn jön az osztály, nékem egy, Fele itt, fele ott jár. Nékem egy, néked egy, Melyik rész, egyre megy, Hogy melyik rész, az egyre megy. CORENTIN Így jó, ha megsegít az Isten! Csak egy szót ! HOEL Nos hát, mi a baj '? CORENTIN Az óra ránk talál És egyikünk leszáll. Ki az kettőnk közül ? HOEL Ezt a tisztet neked engedem át. CORENTIN Az szép ! Köszönöm szépen ! S a kincshez épp ezér', Keze melyikünknek ér ? HOEL Jó, hát nyúlj a kincsekért, CORENTIN Én ? Ez meg nem illet engem. Soha én ezt meg nem teszem. HOEL No de mért ?' Ezt mondd meg nékem ? CORENTIN Ez a jog hogy lehetne részem ? Meg nem illet ez, nem, nem, nem. HOEL De ha az ember megkínál. CORENTIN Te vagy a fő, ez néked jár. HOEL Hogy én ? Hogy én ? CORENTIN Te ám ! Te ám ! HOEL (félre) A zsivány, hogy látott át a szitán. CORENTIN (félre) Hej komám, oly őrült nem leszek ám. HOEL De egyszerre mért lett olyan ravasz ? CORENTIN Így túljárni máson, jól esik az. KETTEN Már érzem a sáfrányt. CORENTIN Csak hívjad a sátánt. Meg kell kérnem őt, Meg kell kérnem őt. HOEL Most hol lelem mását: Hívd az ördögöt, Hívd az ördögöt, Már érzi a sáfrányt ! CORENTIN Már érzem a sáfrányt ! HOEL Most hol lelem mását. CORENTIN Csak hívja a sátánt, én elhagyom őt. Hej komám, oly őrült nem leszek tán, Szépen túljárni máson, ez jól esik ám, Mivel érzem a sáfrányt, Én elhagyom, elhagyom őt ! HOEL Meg kell kérnem őt, Meg kell kérnem ót, megkérem őt ! A zsivány, hogy is láthatott át a szitán. A zsivány, mivel érzi a sáfrányt, Én megkérem, megkérem őt. De mért vagy ily konok, ily álnok.? CORENTIN Ej, hát a vesztemet kívánod ? HOEL Hogy mit ? Hogy én ? CORENTIN (indulatosan) Hát nem megmondtad tenmagad, Ott átkok nyugszanak ? HOEL Nos, és ? CORENTIN Eszembe jut, hagy már hallottam róla, Az első kéz, amely a kincsre rátalált, Kihívja az a legszörnyűbb halált. HOEL Ha, ha, ha, ha ! Bolond beszéd ! A vén meséknek, hogy tudsz hinni ? CORENTIN Én teljességgel elhiszem a vén mesék szavát No menj, no lássuk, menj előre hát. HOEL Csak menj magad. CORENTIN De indúlj hát ! No menj, no lássuk, menj előre hát. HOEL Csak menj magad ! CORENTIN De indúlj hát ! KETTEN Menj elől, menj elől HOEL (félre) A zsivány, hogy látott át a szitán. CORENTIN (félre) Hej komám. oly őrült nem leszek ám. HOEL De egyszerre mért lett ilyen ravasz? CORENTIN Így túljárni máson, jól esik az. KETTEN Már érzem a sáfrányt ! CORENTIN Csak hívjad a sátánt ! Hívd az ördögöt, hívd az ördögöt ! HOEL Most hol lelem mását ? Meg kell kérnem őt, meg kell kérnem őt ! Most menjünk, ha mondom. CORENTIN Van fontosabb gondom. HOEL De menjünk, ha mondom. CORENTIN Van fontosabb gondom, Az ágyam is vár, most elmegyek már, Van fontosabb gondom, most elmegyek már, Van fontosabb gondom, most elmegyek már, Elmegyek már. HOEL Most induljunk már, Ha mondom, induljunk már. Most menjünk, ha mondom, Most menjünk, ha mondom, Nos induljunk gyorsan, Most menjünk, ha mondom, ha mondom, Nos induljunk már ! És ha félsz, azt se bánom, Te fogod meg először a pénzt, akarom. CORENTIN Előbb te ! HOEL Nem lehet. Ez a gyűrű az ujjamon szentelt gyűrű ! CORENTIN Neked nincs csak egy, De nékem kettő. HOEL (türelmetlenül) Hallod-e, ha nem leszel engedelmes . . . CORENTIN Csillapúlj, csillapúlj. DINÓRA (megjelenik hátul a híd közelében) Arra rátalál azon évben még, Orvúl a halál, orvul a halál. HOEL Ki az ottan ? CORENTIN Éppen jókor jő ! Szavamba vágott. HOEL Ki ? CORENTIN Az őrűlt ! Csak hagyd, hisz mondom, ,jókor jő, Miénk lesz így a kincs, Mért ne érintse ő ? HOEL Az nem megy, egy nő ! CORENTIN Lám, lám, hát hiszen jól van. Szóval nem érek annyit Én a józan. (Egy távoli toronyban tizenkettőt üt az óra.) Hallod-e ezt. ? HOEL Tizenkettő ! CORENTIN Nos, ki tart vissza ? HOEL Ez az asszony . . . vagy árnyék ? CORENTIN A kincs addig vár még. HETEDIK JELENET. Dinóra, Corentin, Hoel. CORENTIN Csendesen ! HOEL Óh árva lélek ! Hagyd szegényt ! CORENTIN Csendesen ! (Dinórához.) Hollá, hollá, te jó lány ! Hollá, hallgass csak rám. DINÓRA Ah, ki szól. rám, És mit kíván ? CORENTIN Jöjj, sohse félj, kapsz gyűrűt, ékszert, Bár szép vagy így, De mért ne lennél még szebb. DINÓRA Szebb legyek én ? De mit beszélsz ? Hisz engem így szeret éppen. CORENTIN Így ? Ki ? DINÓRA A vőlegényem. CORENTIN Ha, ha, ha, a vőlegény ! DINÓRA Az én drágámat itt várom én. A drágám itten várom én. Dalolj, dalolj, te kis bohó, Mert élni szép és élni jó. CORENTIN De szólj hát ! DINÓRA Dalolj, dalolj, te kis bohó, Mert élni szép és élni jó. CORENTIN Nos mondd, ej hát figyelj. DINÓRA Kis szíved öntsd ki és csak szállj, Oly kék az ég, oly zöld a táj, Dalolj, dalolj, te kis bohó, Mert élni szép és élni jó. Kis szíved öntsd ki és csak szállj, Oly kék az ég, oly zöld a táj. CORENTIN Az utad látod-e ? Szólj, az utat. Beszélhetek, de nem figyel. De hallgass ! Nos szólj ! A kincset megkeresni jőjj velem. DINÓRA Jó ! HOEL Ez a hang, szívem régi párja És mostan, így ismerjek rája. De nem, Tonik megmondotta volt, "Sírból kelni látod édes apád ! " CORENTIN Szólj hát ! HOEL "Sápadt arccal rádnéz édes anyád. " CORENTIN Hogy jössz-e ? HOEL "Párod arca néz megmeredve rád . . ." CORENTIN (félre) Nem felel. HOEL Mindez meg ne ártson, ez játék csupán. Elfut ám az álom És zárúl és zárúl a sír. CORENTIN (Dinórához) Figyelj, ott van a barlang. Te egymagadba mégy le. Az egyik körűl csillog majd reád Síri fény. HOEL Nos, nos ? CORENTIN Csitt ! Maradj csak itt ! A helynek zára nincs. A sziklák rejtekén csak nyúlj be És a kincs és a kincs Meglesz végre. HOEL Mi a válasz ? CORENTIN Csitt, hagyd csak el, Gyöngyök, kincsek, ékszerek, A legjavát elveszed. Nos szólj, nos szólj, Jössz-e, jössz-e ? (Dörgés, villámlás, zápor.) DINÓRA Szól a nóta, szól az ének, Belecseng a messzi táj. HOEL (félre) Ez a hang ! DINÓRA Hangja szól a fülmilének, Dalol ha boldog, dalol ha fáj, Lopva ágrúl-ágra száll, S míg párját nem leli, meg sem áll. Szabadon, boldogan száll, csak száll, S dalol, dalol a kis madár. HOEL De nem ! Csak az ördög hada játszik velem, Hallgass el, síri hang, Tűnj el, tűremény ! DINÓRA Én csak sírok rabmadár. Isten áldjon régi nyár, A régi álmodásnak vége már. CORENTIN Dörg az ég és zúg a zápor, Százszor gyáva lesz itt a bátor, Bánom is én, hol a kincs, Óh most nappal mért is nincs. Óh mért is, hogy most nappal nincs. HOEL Dörg az ég és zúg a zápor, Megrendűl már itt a bátor. Mégse zúgja semmi át, Mégse zúgja semmi túl. Az ő szavát. DINÓRA Óh be szép, ha zúg a zápor, Szól az átok vad szavából. Te hűtlen, te jól vigyázz, Vár az átok, vár a gyász. HOEL, CORENTIN Dörg az ég, zúg a zápor, Óh jaj, milyen gyáva lesz a bátor. DINÓRA Óh be szép, ha zúg a zápor, Szól az átok, zúgó szavából Hűtlen, vár az átok, vár a gyász. A gyász meg az átok, Csak a gyász, az vár reád. CORENTIN Dörg az ég, gyáva lesz a bátor. Nagy ég, milyen zápor, Dörg az ég, óh mily csapás. HOEL Dörg az ég, óh milyen rettegő félelem, Nagy ég, milyen zápor, Hallom átzúgni szavát. DINÓRA Óh he szép, ha zúg a zápor, Szól az átok vad szavából, Csak várj, csak várj hűtlen, jól vigyázz, Vár az átok, vár a gyász, Vár az átok és vár a gyász, A gyász, a gyász. CORENTIN Dörg az ég és zúg a zápor, Gyáva lesz itt minden bátor, Ha ott a kincs, otthagyom én, otthagyom. Óh mért is nappal nincs. A kincs, Óh mit bánom én. HOEL Dörg az ég és zúg a zápor, Gyáva lesz itt minden bátor, De mégse zúg semmise túl, Nem zúg semmi túl az ő szaván, a szaván, Nem zúg semmi túl szaván, szaván. (A kecske átfut a hídon.) Mi az ott ? A kecske ? Igen, az volt. DINÓRA Ah Bella, gyere hát, Ugyebár el nem hagysz sohse engemet. Óh édes kicsi állat Bella, Tudod-e, közeleg, Az a nap la, la, la, la És megesküszünk, la, la ! Jöjj hát kis Bella ! Jöjj, ah, jöjj, Bella, ah! (A kecske után fut a meredek felé ! Villámlás.) CORENTIN Jajajaj, jajajaj, idejött a pokol, Most a szemem egy utat kutat. Nem, nem, nem, nem, nem. A szemem hamar utat kutat. Az a kincs sohse kell, Legyen itt, sohse kell, soha már. Nem, nem, nem, nem kell már. (Villámlik.) HOEL Az ! Az a kecske ! Most a kecske majd utat mutat, Jőjj, jőjj, gyere hát ! A kecske a kincs felé utat mutat. (Erős villámlás, Hoel fölismeri menyasszonyát.) Óh nagy Isten e lány, Dinóra, Dinóra, ah várj ! (Dinóra a hidra ért, erős dörgés és villámlás.) A párod indul érted, várj, óh várj ! (a mennykő a hídba csap, mely letörik Dinóra alatt.) Dinóra ! Óh átok rám ! (A víz kitöri a zsilipet. Hoe1 az örvénybe esett Dinóra megmentésére rohan.) Függöny. HARMADIK FELVONÁS. A hajnal. (Napsugaras, békés táj. A domb tetején kis kápolna áll. ) ELSŐ JELENET. A VADÁSZ (a dombtetöről jön, fegyverrel a vállán ) Csak bátran, bátran, bátran, Csak bátran, csak erre hát Gyors a vad lába, gyerünk nyomába, Árkon-bokron át! Oly szép üdezöld, a réten a föld, Esőmosta éjjel. A köd tovaszállt a kék hegyen át, Hegyen át a szél űzte széjjel. Nyájas napsugár, lombos fákra száll És táncol, csak táncol a fákon. Elfut a vad, rajta tehát, lesd a nyomát, Gyerünk csak erre a friss csapáson. Oly szép üdezöld, a réten a föld Esőmosta éjjel. A köd tovaszállt a kék hegyen át, Hegyen át a szél űzte széjjel. Csak bátran, csak bátran, csak erre hát, Csak bátran, csak bátran. (El az erdő felé.) AZ ARATÓ (jön a falu felől, kaszával a vállán) Sárgán hajlik a kalász, Itt a vidám aratás. Fütyűl a csíz is az ágon, Fütyörész a csíz az ágon. Rendem én is fütyörészve vágom, Fütty száll a füttyre, Dalra áll csak a szám. Fenkőmet harmatba mártom, Úgy fenem meg én és peng a kaszám. Úgy rántok majd hármat És peng a kaszám. Szőke lányka, barna lányka, Markot szedni tarlóra jár. Ah ! la, la, la, la, la, Kacsintok rája. Megfenem én és peng a kaszám. Úgy rántok rajt hármat És peng a kaszám ! Ah ! Egyik lányka, barna lányka, Nem hiába nyomomba jár. Ah ! la, la, la, la, la ! Őszre én leszek a párja. (El a tarló felé.) (A két pásztor jön a domboldalon.) ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR Mi szép, mi kék, mi zöld, Oly szép az ég, a föld. Csak járj, csak járj kis kecske, Oly jó a friss füvecske, Oly jó a szarkaláb, Kikerics, harangvirág. ELSŐ PÁSZTOR Csak járj, kis kecske csak járj, MÁSODIK PÁSZTOR Oly jó a szarkaláb, A harangvirág, mákvirág. ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR Majd ott a lomb alól, Fűzfafurulyám hangján ha szól, A nóta ha szól, Hallja majd azt a rózsám. ELSŐ PÁSZTOR A szép nóta, ha szól furulyám, Vékony hangján ! Lalalala ! MÁSODIK PÁSZTOR Hallja majd azt a rózsám ! Lalalala ! ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR Mi szép, mi kék, mi zöld, Oly szép az ég, a föld. Csak járj, csak járj kis kecske, Oly jó a friss füvecske, Mert finom a harangvirág És jó a szarkaláb. Ah, csak járj kis kecském, Csak járj ah, csak járj. (Leülnek a kőpadra.) A VADÁSZ (jön az erdő felől ) Jó napot ! ARATÓ (a tarló felől) Adjon az Isten ! ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR Jó napot ! A VADÁSZ Elkezdted jó korán? ARATÓ Ma mind betakarítom ! MÁSODIK PÁSZTOR Legel régen a nyájunk. VADÁSZ És engem leshelyen lelt már a nagy vihar. ARATÓ Óh ez az éj ! VADÁSZ A nagy szakadék felett Már nincsen híd, Mert rácsapott a villám. ARATÓ Mi hallottuk, hogy valaki az éjjel Segítségért kiáltott. ELSŐ PÁSZTOR Bezzeg én hajnalig aludtam Békén csendes álmot. ARATÓ Végre csak mégis elült az orkán, Hál' az égnek, itt a nap. VADÁSZ Ím nem esett bajunk, Itt vagyunk, ez a fő, Lángolón süt a nap. NÉGYEN Gyönyörű az idő ! VADÁSZ Legyen hála az Úrnak, A Jézus nevében. ARATÓ Jó Atyánk az égben ! NÉGYEN Jó Atyánk az égben ! ARATÓ Kérünk Jézus Krisztusnak szent nevében. NÉGYEN Jó Atyánk az égben. ARATÓ ÉS VADÁSZ Pillants le reánk bűnös halandókra. Istenünk, Atyánk, fordíts mindent jóra. NÉGYEN Jó Atyánk az égben ! ARATÓ ÉS VADÁSZ Kedves jel gyanánt, ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR Ragyogjon az ég, ARATÓ ÉS VADÁSZ Szép szivárvány ragyogj fölénk. NÉGYEN Jó Atyánk az égben ! Kérünk szent fiad, Jézus szent nevében Istenünk, Atyánk ! ( A pásztorok a domb felé, a vadász és az arató a tarló felé indulnak.) MÁSODIK JELENET. CORENTIN (fölindultan befut) Hát mégis megmaradtam, Ebben a forgatagban. A lázas rémes éjben, Ah, még most is borzadok. Még látom, az orkán az éjjel, A hidat törte széjjel, És most sem hittem még el, Hogy életben vagyok. HOEL (kívülről ) Corentin ! CORENTIN Valaki szólít? (Kifut, aztán Hoellel Dinórát támogatva, belépnek.) Óh, higyjek-e szemeimnek `? HOEL A drága ! Estében megakadt valami ágban É s most íme itt van szegény árva ! Szeme mért van lezárva ? És mért nem nyílik szája `? Ah, szólj hát aranyos párom, Reszketve várom. Csak nézek rá, a szívverését lesve, S ő hallgat rémes némaságba esve. Homloka lázas. CORENTIN Ha a faluba mennék. HOEL Menj, fuss, vágtass ! CORENTIN Óh Istenem, most vezesd őt el, E szent napon, mely szent nevedben jött el. (Elfut.) HARMADIK JELENET'. HOEL És itt, hol ketten jártunk most egy éve És jött a tűz és tönkre voltunk téve. Reszketve átöleltem, Szívem felett bújt meg az édes. És íme, most meghal, Nem, hisz ez rémes. A bűnömet nagy áron Fizeted te szegény. Most íme, szánom-bánom És rád borulok én. Óh átkozott a sátán, Ki eskűm gátja volt. Csak most ne hagyj el drágám, Óh szólj, csak szólj egy szót, Óh szólj egy szót ! Bár egy szócskát csupán, Dinóra, óh egy szót, egy szót csupán. Ti kincsek, drágaságok, Gonoszúl ragyogók, Már semmi gondom rátok, Már józanabb vagyok. Más boldogságra vágyom, Ha ez nincs, meghalok ! Óh szólj hát drágaságom, Óh szólj csak, szólj egy szót, Óh szólj egy szót! Bár egy szócskát csupán, Dinóra, óh egy szót, Egy szót csupán. Óh Istenem, az arca, mintha színes lenne. És tágúl gyenge melle, szeme nyílik. Óh, de elfordúl tőlem, erre se néz, Fájdalom, öröm együtt, Mily végzetes ez óra, Ez egy őrült, ez nem Dinóra ! DINÓRA Hoel ! HOEL Nevemen szólít ! DINÓRA Az ének ? Már vége a szent misének. Már rég ott kéne lennem. HOEL Édes lelkem ! DINÓRA Hol a myrtusz, hol van a fátylam? Mért fordulsz el, hova nézel ? Maradj nálam ! Én félek ! Rémes az álmom ! Didereg bennem a lélek. HOEL (félre) Csak álom Nincs semmi baj ! A gonosz álom kissé átjárta lelkedet ! DINÓRA Az álom ? Az álom ? Most hol vagyunk ? És merre hoztál engemet ? HOEL Nézz, csak nézz itt körül ! Az imént súgtam itten, Neked egy szót, rajongót, lángolót ! DINÓRA Egy szót, rajongót, lángolót ! HOEL S odafent nézd az isteni képet, Óh nézd a nyájas templomot. DINÓRA Ott fenn a nyájas templomot.. HOEL Ott jártunk reggel jó korán. DINÓRA Ott jártunk reggel jó korán. HOEL Boldog szóval áldani Istent ! DINÓRA Hogy boldogan áldjuk az Istent ! Ma ? Ez ma volt ! Hol a nyáj ? HOEL Ott lenn a völgy, a csendes táj, Hol békén kolompol a nyáj ! DINÓRA Ott lenn a völgy, a csendes táj, Hol békén kolompol a nyáj. HOEL Vén tölgyfa áll előtte, Odanézz, ott a ház, Csak álom volt a villám. Falai bátran állnak, A völgy ölén ott áll a ház. Hófehér falak, rájuk süt a nap, Áll a kedves ház, napsugár süt rá. DINÓRA Az a ház ? Ah ! HOEL Ott az a ház ! Csak nézd meg jól. DINÓRA Óh be jó ! Nem volt ez csak álom ? HOEL Nem volt ez csak álom ! DINÓRA Semmi más, csak álom ! Óh milyen jó ! KETTEN Nem volt ez csak álom ! DINÓRA Óh, mintha mégegyszer élnék, Csak álom volt. S most megértek mindent, mindent, mindent Rám ragyog az élet, Rám süt a fény ! HOEL Ragyog az élet reád, DINÓRA Átsüt a lélek gyáva ködén, HOEL Óh nézz reám, DINÓRA A régi róna, a régi táj ! HOEL A régi róna ! KETTEN S ha bánat vóna, Már az se fáj! Elmúlt az álom, te vagy a páram, Az édes láng leszállt mi ránk, Óh ránk ragyog az élet, Áldalak, áldalak drága fény Az álom messze szállt, Enyém, enyém a párom. S leszáll az édes láng És száll helyette édes láng reánk. DINÓRA De várj, így mégse jó, Hisz annyi sok nép vett itt körül. HOEL Óh jaj DINÓRA Csupa dal és csupa ünnep. És hol marad a dal ? Hogy is volt ? Istennek anyja. ! KAR (távolról) Istennek anyja ! Földi éltünk, bűnös lelkünk Oltalma, szűz Anyánk ! DINÓRA Isten anyja ! Szeplőtlen szűz Boldogságos áldott szent szűz ! KAR Istennek anyja ! Földi éltünk, bűnös lelkünk Oltalma szűz Anyánk ! DINÓRA Óh szűz Mária ! Szeplőtlen szűz, hallgass reánk ! ( A nép a völgyből a kápolna felé tart s a szinre ér.) DINÓRA (fölismeri barátnőit) Ivonne, Margaritt, Anna ! Ő csakugyan! Te vagy az? NŐI KAR De mondd, mi az ? Mért nézel így ? DINÓRA A harang ! NŐI KAR Nekünk szól a hangja ! Az üdvözlégy ! Ma eljött a nagy nap Dinóra, Ma estig még, Hoelhez nőül mégy. DINÓRA Ki vesz el ? Drágám, Hoel ! Ah, én ma azt álmodtam, nem szeretsz, NŐI KAR Nem volt az csak álom. DINÓRA Csak álom ? NŐI KAR Nem volt az csak álom. DINÓRA Drágám, Hoel ! EGYÜTT Óh nem volt az csak álom. DINÓRA Ah, mintha egyszer már Mentünk vón' ketten itt. És jöttek hosszú sorban a hívők . . . Én is szentelt ágat fogtam kezeim között. HOEL ( a búcsúsok menetéből fiatal leányok koszorúval és fátyollal ékesítik Dinórát) Nézd, nézd, mennyi szép virág, Napsugár tengerében Nézd, hogy zeng a nép imát És a zászló az élen. Ádjuk a nagy Mindenhatót, Ki álomra ád ébredést És kitárja ránk kezét. Az égnek áldás és hála, A földnek békesség ! CORENTIN Nos és a kincs ? HOEL Az nincs ! Van érte drágább, más ! KAR Isten anyja ! Földi éltünk, bűnös lelkünk, Oltalma szűz Anyánk ! Óh szűz, óh mennybéli jóság ! Óh vedd ezt a pár kis rózsát, Óh nézz le ránk ! MIND Istennek anyja ! Óh szűz Mária ! Szeplőtlen szűz, hallgass reánk ! (A menet a kápolna felé tart.) Vége.