GIUSEPPE VERDI DON CARLOS SZEMÉLYEK: V. KAROLY császár bariton v. basszus II. FÜLÖP spanyol király basszus VALOIS ERZSÉBET, a neje szoprán DON CARLOS spanyol infáns tenor EBOLI hercegnő, AREMBERG grófné udvarhölgyek mezzoszoprán POSA márki, tenor v. bariton LERMA gróf, spanyol grandok bariton TEBALDO, a királyné apródja szoprán A FŐINKVIZITOR basszus EGY UDVARHÖLGY szoprán MENNYEI HANG szoprán Flandriai küldöttség. - Urak és hölgyek a spanyol udvarból. - Nép. - Apródok. - A király testőrei. - Szerzetesek. - Katonák. - Városi tanácsosok stb. Történik Spanyolországban. Idő: 1560. ELSŐ FELVONÁS 1. kép (Templomi kápolna) SZERZETESEK (kar) (Nyitott koporsót vesznek körül) Porból lett és porrá lészen Minden, ami él e földön. Töltsön el hivő alázat, Gőgös szív az Úr előtt! V. KÁROLY (a koporsó mögött áll, koronával, karddal, palástban) Én világuralomra törtem Elfelejtve, hogy él Ő, az Úr, Aki hogyha szemöldével int, Hiú hatalmi gőg szerteszáll, mint a pára! SZERZETESEK (kar) Porból lett és porrá lészen stb. V. KÁROLY Mindenható örök nagy Isten, Teelőtted reszket a föld! Ah! Lábad elé leteszem hát A kardot, s a koronát. Vedd vissza tőlem a bíbor palástot, Ó, jó Atyám, add helyette a bűnbánat öltönyét. Szent vagy Uram, én Istenem mindörökké! SZERZETESEK (kar) Minden, mi a földön él, Porból lett és porrá lészen. Nagy ég, ó halld e buzgó imát, Mely mennyei szent békességért kiált! Hatalmad nagy és végtelen mindörökké! (Átveszik V. Károlytól a kardot, koronát és palástot és helyébe szerzetesi ruhát adnak rá. A koporsót a kriptába viszik, V. Károly meghalt a világ számára.) DON CARLOS (belép) Ez itt a csöndes zárda, Hol elvonultan él Károly, A hatalmas király. Szívem sebére itt sem találok írt. Kit tőlem elraboltak, Mint árnyék üldöz egyre, Nem tudom feledni őt! Kínzón édes, szép az emlék, Bűbájos égi lény, Fájdalmamnak szörnyű terhét Megtört szívvel hordom én. Két szemednek szűzi fénye Mámorítón általjárt, Álom volt, oly zord a vége, Boldogságom búra vált. Nézz le rám és szánj meg engem, Válts meg a lelkem, irgalmas ég, Hogy a téboly láza ne dúlja szét! V. KÁROLY (a színfalak mögött) A zárda néma csöndje a földi vágyak sírja, Csak az lel égi békét, ki mindenről lemond. DON CARLOS Ettől a hangtól megdermed a szívem, Amit láttam, a császár árnyalakja volt. Babéros homlokát a kámzsa sötéten fedte el. Az ő beszédét hallom, ez nékem szól. V. KÁROLY (a színfalak mögött) Ki mindenről lemond, Csak az lel itt vigaszt! DON CARLOS Ez a szózat engem illet, Ez a hang engem int! POSA (belép) Don Carlos, egy szóra! DON CARLOS Te vagy, Rodrigo! POSA Ó fenség! DON CARLOS Mily jó, hogy végre itt vagy! POSA Csakhogy látlak, Don Carlos! DON CARLOS A Gondviselés küldött ide ma, POSA Hallgass meg, jó Carlos! DON CARLOS Megmented életem! POSA Ütött az óra. A jöttödre vár csak Flandria népe! Reménye benned van, hogy fölszabadítod őt! De mi a baj? Úgy elsápadt az arcod, És könnyek lepik el, mint akit bánat kínoz! És nem is szólsz... E sóhaj mit jelent, mondd? Carlos, bízzál meg bennem, Ó tárd föl nékem szíved rejtett fájdalmát! DON CARLOS Hűséges társam, te úgy velem érzel, Jöjj ide hát, kebleden hadd sírjak én! POSA Ha az vagyok még, aki rég voltam néked, Tárd ki a lelked s mondj el mindent nekem! Beszélj ! DON CARLOS Nos halld! Ím tudd meg hát sorsom, A szörnyű golgotát, melyre a végzet ítélt: Szeretem bűnös szerelemmel Erzsébetet! POSA: Mostohádat! Irtózatos! DON CARLOS Ugye, borzadsz és nem tudsz szemembe nézni?! Jaj a bűnöm elszakít tőled, Mert te borzadva fordulsz el barátodtól! POSA Nem, én téged szánlak, látva rettentő kínod Hogy rája gyógyírt adjak, lásd, az életem nagy célja lesz. DON CARLOS Te jó Rodrigo! POSA Barátom! Szíved titkáról sejt-e valamit a király? DON CARLOS Nem. POSA Akkor kérjed meg őt, hogy Flandriába küldjön! Ne lankadj el, terád ott nagy feladat vár. Sorsűzött néped között Tanuljad meg legyőzni önmagad. DON CARLOS Hallgatok szódra, testvér. (Harangszó hallatszik) POSA De hallga! A kápolna ajtaja nyílik, Mindjárt itt lesz a nagy király s a királyné. DON CARLOS Ah, Erzsébet! POSA A lelkedből az ábránd fellegeit űzd el, Nem önmagáé Don Carlos már, hanem a népé! Föl tettre hát, az Isten ád erőt! DON CARLOS, POSA Úristen, ki nékünk lelket adtál S égő szent vágyat érted, ó szent szabadság, Mely a sors rabbilincseit lerázva A vételen életre tör, Te adj nekünk erőt! E szent feszületre ím megesküszöm, A célom csak egy lesz síromig! POSA A szolgaságot nem te rendeléd, az ördög műve az. Ah! DON CARLOS A szolgaság szenvedés, az ördög műve az. Ah! DON CARLOS, POSA Úristen, ki nekünk lelket adtál, S égő szent vágyat érted, ó, szent szabadság, Mely a sors rabbilincseit lerázva, A végtelen életre tör, Te adj nekünk erőt! POSA Íme, lásd! ' DON CARLOS Nagy ég! (Don Carlos és Rodrigo elrejtőznek egy oszlop mögött, a király, a királyné és a grandok belépnek és a kriptába vonulnak) DON CARLOS, POSA (előlépve) Az esküvés életre-halálra szól! Amíg e szív dobogni tud, Egy szó zeng benne csak, Halálomig harcolok én Érted, isteni jog: Szabadság! 2. kép (Nyitott kerti loggia) UDVARHÖLGYEK (kar) Szűzi lomboknak enyhe árnyán, Röpke halk fuvalomnak szárnyán, Hegyi csermely víg dala száll. Milyen kellemes itt a játék, Tüzel nappal a forró nyárvég, De az este oly lágyan hűsít, Jöjj el már, ölelj át, üde alkonyi báj. Játszi kedvvel zeng a dal: Élvezzük, míg szívünk fiatal! EGY UDVARHÖLGY Az alkony aranyfényben csillog, A kertből üde illat kél. Az erdő mélyén az édes csalogánydal csattog, Szemnek, fülnek andalító esti kép. UDVARHÖLGYEK (kar) Mint sebnek a bűvös balzsam, Amely gyógyít és enyhet ád, Olyan jó tikkasztó nap után Ez az alkonyi hűvösség. Most a tagjaink megkönnyebbülnek, Mikor a lég már nem olyan fülledt, Kitárul szívünk s vidám életöröm tölti el. Szent varázslat, boldogság, A nagy természet tesz csak ily csodát. EBOLI HERCEGNŐ (belép) Mily nyugalmas e palota, Hol Spanyolhonnak fölséges királynéja él! Enyhe a lég, tiszta kék az égbolt, Lenne kedvetek egy kissé andalogni még, S egy szép románcot dalolni velem? UDVARHÖLGYEK (kar) Ó, milyen szép, mily bájos gondolat! Énekelj hát, figyelünk rád! EBOLI (Tebaldóhoz) Hozd ide apród, a mandolinom, Együtt daloljuk el A szerelmes szultánról szóló régi románcot, A fátyol-regét! Kezdd el! UDVARHÖLGYEK (kar) Kezdd el! EBOLI Holdas éjszakában, ősi Kordovában, Zöld babéros kertben rózsaillat szállt. Mór kastély szép hölgye sűrű fátylon át Bámulá a mennybolt fényes csillagát. Mohamed, a szultán, ki leskelt rá, Vére lángra gyúlván, így csábítá: Jöjj, egeknek lánya, esdve kérlek én! Lehetsz új szultána a régi helyén! Ah! EBOLI, TEBALDO Sejtelmes fátyol szép hölgyek arcán, Férfiak szívét csábítja csalfán. Csillagos éjben villan a szem, Szilajon tüzel a szerelem. UDVARHÖLGYEK (kar) Sejtelmes fátyol szép hölgyek arcán stb. A királyné! (Erzsébet királyné belép) EBOLI Olyan bánatos úrnőnk, könny csillog bájos arcán. ERZSÉBET Bennem e víg dal nem kelt örömet, Csak vágyat ébreszt eltűnt boldogság után. TEBALDO Posa márki kihallgatást kér. POSA (belép) Ez írást fölségednek fenséges anyja küldi. (Hivatalos levelet nyújt át, majd, amikor a királyné a felbontott borítékot visszaadja, titokban egy levélkét ad a kezébe) Mély hódolattal átalnyújtom, íme! (Halkan) Ezt olvasd, az Isten szent nevére kérlek! (Az udvarhölgyeknek megmutatja a felbontott borítékot) Frankhonnak címerét mutatja e pecsét. EBOLI (Posához) Mi hír a francia udvar táján, A könnyű élc vidám honában? POSA Nagy ünnepély van készülőben, Lesz fényes báli ünnep s tornajáték. ERZSÉBET Úgy ver a szívem! Ezt nem szabad, Királyi férjem becsületével játszom. Bár talán mégse! Tán mégse bűn, ha átfutom az írást, Isten a lelkembe lát! EBOLI (Posához) Hisz tudjuk, Párizs az iskolája A női bájnak s a férfiak szellemének, POSA Ó, asszonyom, önben egyesül A szépség s a szellem varázsa mind. EBOLI Látom, jól ért a szép sima bókhoz! Hízelegni Párizsban megtanult! De azt hiszem, ott nékem szégyenkezni kéne! POSA Szépsége Párizst meghódítaná. EBOLI Hízeleg! Ki tudna helyt állni ott, A fényes ékszerek, s dús öltözékek nagy versenyében? ERZSÉBET (felbontja a levélkét és olvassa) „Az elmúlt szép órákra kérem s boldog emlékeinkre. Bízzék abban, ki e levelet önnek át fogja adni. Carlos." POSA A fényűzés mit sem ér Az arcnak bája és a termet pompája nélkül. ERZSÉBET Köszönöm, márki! Volna tán óhajtása tőlem? POSA Magamnak semmi, felség. ERZSÉBET Kin segíthetnék? Szóljon! EBOLI Teljesül, amit kér! Mondja meg, Ki hát az, kit pártfogásba vett? ERZSÉBET Nos, márki? EBOLI Nevezze meg! ERZSÉBET Ki az? POSA Vigaszra vár tőlem Don Carlos. Nincs senki más, ki értené. Lelkét a bú tépázza, gyötri, Nemes szíve hervad a sír felé. Ifjúi tettvágy ég benne lánggal, Elsenyved tétlenül, ha így tart soká, Ám lenne még bújára balzsam, Felséged egy szavával őt megválthatná. ERZSÉBET Nagy ég! Hogyan segítsek szegényen? EBOLI (magában, Carlosra értve) Ah, jól tudom, a szíve csak énértem ég, Miért nem tárja előttem föl szívét? POSA Jó szívvel engedje színe elé őt, Hallgassa és vigasztalja meg Az árva bús magányban szenvedőt. ERZSÉBET Nagy ég, ez óhaj végzetem! (Tebaldóhoz) Menj, kéretem Carlos fiamat, Lépjen beljebb. (Eboli, Posa és az udvarhölgyek távoznak) DON CARLOS (belép) Egy óhajom van, régóta, felséges úrnőm. Kérem, hallgassa meg s közvetítse atyámnál, Kihez fölséged oly közel áll, akkor teljesül majd. Ez ország nekem börtön, úgy érzem végül megfojt. Iszonyú kín gyötör. Elvágyom... el innen... Mennem kell! El Flandriába küldjön a király. ERZSÉBET Ó, fiam! DON CARLOS Ne ezt a szót! Nevezz úgy, mint régen. Nem vagyok észnél. Könyörüljön, Hisz látja, ez a szenvedés megöl! Egyetlen szép nap az üdvösséggel Ámított engem az ég. ERZSÉBET Carlos, még ma meg fogom kérni királyi férjemet, Hogy Flandria kormányával bízza meg önt. Holnap már így el is utazhat az országból. DON CARLOS Ah, ennyit mond s egy szava sincsen. Mely a válást enyhítené! Így elhomályosult a régi érzés, Ilyen kegyetlenül? Ó jaj, kitépi a lelkem, elfojtja a szívem szavát! Mint jéggé dermedt bálvány sújt a porba E percben, midőn fájdalmam egekbe tör. ERZSÉBET Ó, mért vádolsz meg úgy, ó, mért várod, Hogy végső erőmmel föllebbentsem némaságom fátylát? Szent kötelmemnek élek, semmi el nem tántorít, Hogy híven járjam útját, amely majdan Isten oltalmával égi üdvösséghez visz. DON CARLOS E zordon szó megássa most a boldogságom sírját. Nem kérek mást, ezt teljesítsd: Egy jellel áruljad el, hogy jó szívvel gondolsz rám. ERZSÉBET Jóságos ég, ne hagyd el őt, Ha ily végzet volt rendelésed! (Don Carloshoz) Ó higgyed el, Legboldogabb véled lennék egy élten át, Ez legyen búcsúszóm. DON CARLOS Szerelmes ajkadról ez édes vallomás Enyhítő balzsamír a kínzó vágyra. ERZSÉBET Hevem elragadott. DON CARLOS Lelkem a múltba néz, Te itt vagy, átölelsz, Fölöttünk csillagfényes ég, Szívünkben üdv. ERZSÉBET Isten szent nevére Gondold meg, mit beszélsz! DON CARLOS Egyetlen életem... ERZSÉBET Ne bánts! DON CARLOS Elveszett édenem! ERZSÉBET Eressz el! Könyörgök, hallgass! Távozz hát! DON CARLOS Kit visszanyertem és többé már nem bocsátok el. Távoznom kellene s én mégis maradok, Ez élethalál-harc a sorsom ellen! ERZSÉBET Don Carlos! Mire gondolsz? DON CARLOS Egyetlen gát van előttem, törvény, De ez a kéz azt is elsöpri könnyen. A vágyam legyőzne ma minden akadályt, A szívünk ősjogán karomba zárlak én! ERZSÉBET Akkor engedj a szíved szavának, Amely azt mondja, öld meg apádat S bemocskolva a legszentebb vérrel Űzd az oltár elébe anyádat S bűnös vágyadnak áldozd fel őt! Menj hát, mire vársz? Menj, menj és tedd, amit mondok! DON CARLOS Örökre kárhozzam el! (elrohan) ERZSÉBET Légy áldott, égi oltalmazónk, Nagy Istenünk! TEBALDO (belép) A király! II. FÜLÖP (belép kíséretével) Mért ily elhagyatva, úrnőm? Az udvarhölgyek távoztak Egyedül hagyva a királynét? Az udvar illemszabálya tiltja ezt! Melyik hölgy ma a szolgálattevő? (Aremberg grófné lép elő) Még holnap útrakél és elhagyja az országot. UDVARHÖLGYEK ÉS URAK (kar) Ah, milyen sértés asszonyunkra! (A grófné sírva fakad) ERZSÉBET Ó, ne sírjál, drága gyermek, A sorsomból magadnak nyerj vigaszt. Bármi messze kell is menned, Szívem mélyén itt maradsz. Minket összefűzött régen A boldog ifjúság, Menj szép hazánkba vissza, Te hűséges barát! A honvágy könnyeit ontva Gondolok majdan rád. Te menj, te menj hazánkba vissza, Ne sírj, ne sírj, királynőd sorsa Legyen vigasztalás, áldjon ég! POSA Magányos asszonyunk, mi értjük bánatod, Isteni irgalom majd vigasztalni fog. Büszke szívvel viseld ezt a sérelmet el. II. FÜLÖP Előttem semmi mód a színlelésre nincs, A hatalmat védnem kell, mit rám bízott az ég. Igazságot szolgál ez a vasfegyelem! UDVARHÖLGYEK ÉS URAK (kar) Magányos asszonyunk, mi értjük bánatod, Isteni irgalom majd vigasztalni fog. Büszke szívvel viseld ezt a sérelmet el. (Fülöp és Posa kivételével valamennyien távoznak; Fülöp a távozni készülő Posát visszahívja) II. FÜLÖP Posa márki! Ön gonddal elkerüli királya társaságát, Ki adósa önnek még. Ön minket híven szolgált, ezért hálánk kijár. Kérjen olyan kegyet, tetteihez mely méltó! POSA Hazámat szolgáltam, nem jutalmat lestem én. Fölség, Az ország törvénye az, mi nékem szent. II. FÜLÖP Büszke spanyol beszéd, De megbocsátok önnek, Posa márki! Miért lépett ki ármádiánkból, Nagy veszteség a honra, Ha legvitézebb kardja a hüvelyben rozsdállik meg. POSA Majd ha e honban egy kardra lesz szükség És egy karra, mely küzd, soha nem lankad el, Akkor majd ott leszek én s hazámért vérem ontom! II. FÜLÖP Tudom jól... Nincsen semmi óhajtása? POSA Semmi! Nincs magamnak semmi! Csak másnak . . . II. FÜLÖP Ne hagyja abba! Ki másnak? POSA Elmondom hát, fölség, ha megengedi. II. FÜLÖP Sőt kérem! POSA Nagyuram, flamand földről jöttem. Ez az egykor szép hon Ma a végpusztulásnak földje, Hol rémség dúl és borzalom! Szanaszét éhező gyermekek menekülnek hajléktalan, Irtó hadak perzselik, dúlják az országot untalan! Ah! Úgy áldom ezt az órát, Végre feltárhatom véres kínszenvedéseit Ez árva népnek előtted, nagy király! II. FÜLÖP Vérözön nélkül nem lesz béke itt a földön És vérpad várja azt, ki békességet bont S ki szent hitünket áltanokkal támadja meg. A sírból, mely ráborul, a jobb jövendő sarjad. POSA Úgy véli fölséged, Hogy bárd és vérpad megölheti az eszmét? II. FÜLÖP Nézzen szét Spanyolhonban! Csönd és béke van itt, A nép végzi a dolgát És jámbor hittel hódol királya előtt. Így akarom és így lesz Flandriában! POSA E nyugalom csak látszat, a sírok némasága! Uram! A történelem ne mondhassa egykor, Zsarnok Nero volt! Hazug a béke, mit e nemzet élvez, Halálos rettegés, az tartja féken. Itt a hóhér a bíró, gyilkos horda a fegyveres had! A nép itt szenved és jajgatva sorvad És puszta sivataggá válik földünk, Honnan vad szózat hangzik, átok rád, gyűlölt király! Messiást várva vár, hív e föld, várja megváltatását. Ó nagy király, szállj síkra értünk, Így fonsz nevedre örök glóriát! Ó add, ó add, hogy szabad gondolatban És hitben éljen a nép! II. FÜLÖP Ön a fellegekben jár! De hogyha ismerné ezt a világot, Úgy mint én, másképp vélekedne! Álljon fel! A király nem hallott semmit, az ember hallgat. Óvakodjék az inkvizíciótól! POSA Hogyan? Fölség! II. FÜLÖP Márki, ön hosszan beszélt a királlyal! És önmagának nem kért semmit. Mától kezdve engem fog szolgálni! POSA Fölség, én nem születtem arra, hogy szolgáljak! II. FÜLÖP Nagyúri gőg! Márki! Ön engem ért, úgy, mint senki sem értett, Tudja, hogy királyában ember szíve dobog, Amely szenvedni tud. Titkos búm, ami kínoz és gyötör, tudja ön meg: Elárult fiam, hűtelen hozzám nőm! POSA Fölség, gondolja meg! II. FÜLÖP Amit sejtek, szinte bizonyos immár... Don Carlos! POSA Tiszta, feddhetetlen lélek! II. FÜLÖP Elrabolta az életem legszebb kincsét! A sorsunkat önre bízom én. Férkőzzön Carlos szívének rejtekébe, Szabad útja van nőmhöz is mától kezdve! Ön az egyetlen hívem, ki mellém áll, Becsületem az ön kezében van. POSA Hiszem, hogy jóra fordul minden énáltalam! Ha ezt elérhetem, ó akkor fölvirrad Életem legszebb napja! II. FÜLÖP Ó, adja vissza lelkem nyugalmát, Boldogságom függ ettől! De éber az inkvizíció! Legyen óvatos! Legyen óvatos! POSA Fölség! II. FELVONÁS 1. kép (A kastély kertje; éjszaka. A színen jelmezes csoportok vonulnak át) KAR (a színfalak mögött) Csillagfény, bódító illat Szívünkbe száll, megrészegít. Bűvös az éj, hűs fátylak ringnak, Kigyúl a vér, áll a bál. Szép ez az óra, de gyorsan elszáll, Minden percét élvezni kell hát! Ah! Élvezzünk hát, éljünk vígan, Gyorsan elszáll ez a nyári éj. Ah! Ah! Ah! Ah! Peng a lantunk, zeng az ajkunk, Ébred szívünkben szerelmi vágy. Ingerlő friss szellő, Részegítő lágy illatár Száll a rejtelmes éjben. Csókra csábít itt ma minden, Kéjjel kínál és kitárul a földi üdvösség. Peng a lantunk, zeng az ajkunk, Ébred szívünkben szerelmi vágy. DON CARLOS (belép; levelet olvas) „Ma éjfélkor a királyné kertjében A forrás mellett a babérligetben." Ütött az óra, A víz halk csobogását hallom a néma éjben. Vágyban kigyúlt mámorba szédült szívvel Várlak itt téged, ó Erzsébet, Te szent, tündöklő fénysugár! (Eboli hercegnő álarcban belép; Carlos nem ismeri fel) Te vagy, te vagy a csillagfény Búmnak zordon éjjelén! Te vagy, te vagy, ki vágyat szít S boldogságra megtanít! A megváltást csak tőled várom Én meggyötört szegény, Te űzzed el gyötrelmes álmom, Dicső asszony, légy hát enyém! EBOLI A szíved szerelmében megvalósul Lelkem sejtelme, vágya mind! DON CARLOS Mindent árasszon el egy boldog pillanat fénye! A múlt megsemmisül, szebb létünk reménye int! Én egyetlen álmom! EBOLI Szívedre vágyik ez a szív, Soha más pihenőt nem kívánt! DON CARLOS Nincsen földi világ, Menny üdve ragyog le ránk. EBOLI, DON CARLOS Ó jöjj, boldog nászi éj! (Eboli leveszi álarcát) DON CARLOS (felismeri) Ah, mily szörnyű csalódás! EBOLI Mi lelt? Miért lettél néma? Miért sápadsz? Ajkad remeg, szavad hozzám nincsen? Szemed dermedve távolba néz? Hogyha kételyed van, szavam oszlassa el. Ím elmondom, hogy tisztán lássál, Mily aljas tervet szőnek ellened. Egy álbarátod folyton áskál, Mert ő akarja titkon vesztedet. DON CARLOS Nem ilyen fellegekből támad A zivatar, mely engem elsöpör, De pusztulás hulláma árad A szívem mérhetetlen mélyiből. EBOLI Senki más, Posa az árulód, Ki a király szívébe mérget olt! DON CARLOS Ó Posa! EBOLI Csak nékem higyj! Megmentlek én, mert imádlak! DON CARLOS Milyen förtelmes ármány leskel rám! Szörnyű rejtély! EBOLI A halálos tőrt rólad elhárítom, Mert imádlak, ó Carlos! DON CARLOS Ah, engedj, ne akard, hogy szóljak, Csak kérem nemes szíved bocsánatát. Minden csalóka kép és tünde ábránd, Mit bennünk az éjnek illata idéz föl. (Posa márki belép) EBOLI Csak ábránd! Nagy ég! Így hát a vallomásod A másiknak szólott, kit sejtettél bennem! Tisztán látok már, úgy szíved álma a királyné! DON CARLOS Ne bántsd! POSA Akármit mond, ne hallgass rája, Ne higgyed el, félrebeszél. EBOLI Megtudtam hát, ő kit imád, De ez a szív bosszúra vágy! POSA Mit akarsz? EBOLI Carlos vesztét! POSA Mit beszélsz? Szót se többet! Tudod, hogy én... EBOLI Tudom, hogy te a meghittje vagy Fülöp királynak. Mától kezdve én halálos ellenséged lettem! A te hatalmad nagy, de az enyém még nagyobb! POSA Mit mondott a herceg? EBOLI Semmit! Vigyázzon jól, ha kedves élte, Kezemben van, felelek érte. POSA De kérlek, mondd meg azt az egyet, Mért gyűlölöd oly féktelenül? EBOLI Vagyok a sebzett oroszlán, akit szíven találtak S ki végerejével még ölni képes. POSA De számolsz majd az Úr előtt, Ki szívedbe lát s ítélni fog. EBOLI Ez üres szó nem hat meg engem, Én végrehajtom bosszútervem. A sorsát ím kezemben tartom, Meglakol ő, nincs neki pardon! Ő fölkavarta lelkem nyugalmát, Ezért még majd lakolni kell néki szörnyen. Megsebezte büszkeségemet galádul, Fölgyújtá lelkem vad bosszúvágyát. Itt tartom most a sorsát kezemben, Szörnyű sérelmemért lakolni fog. Meggyalázta ő a büszkeségem, Bosszúm ezért a szégyenért az ő fejére száll. DON CARLOS Gonosz végzet, mely elvette szívem titkát, Így elárultam a nőt, ki szent nekem! Isten látja lelkem, szeplőtlen, tiszta, Mindez a látszat rút játéka csak. Isten védjed, oltalmazd a nőt, Kit vallomásom nagy bajba sodort! Isten látja, az a hölgy bűntelen, Véletlen műve, ami rá árnyat vetett. Ártatlan ő, ártatlan ő! POSA Ő megtorolja gaztettedet, Mely ártatlan lelkeket romlásba dönt. Mondd végre meg, haragod lángját Mi szítja fel oly iszonyún, Hogy már se látsz, se hallasz, Csak vaktában gyűlölködöl. Bűnhődik szörnyen, ki ártatlant romlásba dönt! Isten lesz egykoron bírád ezért, Ártatlan szív, kit szód romlásba dönt, Gondold meg jól, gondold meg jól! EBOLI És én mindig hódoltam néki, Mialatt ő hamis szemforgatással Tudta leplezni bűnét a világ előtt, Amíg titkon a gyönyörök kelyhét üríté a párjával együtt! Orcátlanság és vakmerőség! POSA Ezért meghalsz! (A tőréhez nyúl) DON CARLOS Rodrigo! POSA Mielőtt az ajkad mérget ontana, megöllek téged! DON CARLOS Rodrigo, csillapodj! EBOLI (Posához) Miért tétovázol? POSA Nem. (A tőrt elteszi) EBOLI Vedd el az életem! POSA Nem. EBOLI Miért ne tennéd? POSA Egy mód a mentségre van még, ezt megkísérlem. EBOLI (Carloshoz) Remegve félj attól a nőtől, Akit te vérig sértettél. Remegve félj, mert mind a sírig Üldözni fog a bosszú, mely él. Remegve félj attól a nőtől, Akit te vérig sértettél. Remegve félj, mert mind a sírig Üldözni fog a bosszú, mely él. Remegve félj a sértett nőtől, ki bosszúra kész. Az őrületbe hajtlak téged és őt, Ki mást nem érdemel, ne űzze gazságát tovább! (Távozik) DON CARLOS Tudhatja már, hogy minden látszat, És csak a sors űz gúnyt velem. Kegyetlen bosszút tervel mégis, Átkozva őt, aki bűntelen. A puszta látszat az, mely engem a romlásba dönt! Őérte száz halált is halnék, És boldog lennék, csak őt ne érje baj Azért, ami az én hibám. POSA Melletted állok tettre készen, Amíg csak érzek tetterőt! Számíthatsz rám a bajban, vészben, Sohasem győzhetnek le ők. Alávaló ez álnok asszony, ki vak dühében Így a puszta látszatokra alapítja bosszúálló tervét És csak más nőben lát hibát. Carlos, ha őrzöl oly bizalmas fontos írást, Avagy levelet, mely néked drága, Azt nekem adjad át. DON CARLOS Te Fülöp meghittje vagy! POSA Te is gyanakszol rám? Ó, mondd, Hát már bizalmatlan vagy? DON CARLOS Nem, nem! Tudom jól, te el nem árulsz. Ez a szív, te jó, te hű, téged áld, teneked kitárul. Baráti kezedbe teszem az életem: Vedd ezt a pár fontos írást és őrizd, Ím, sorsom rád bíztam én, szíved baráti szív! POSA Megbízol hát! Mindenre esküszöm, szívem baráti szív! 2. kép (Galéria a kastélyban) UDVARHÖLGYEK és GRANDOK (kar) Nagy ünnepet üljünk a nagy világnak, Hirdessük akaratát a királynak! Ki Isten ellen rosszat forral, Az ő szent törvénye nevében Büntessük kegyetlen vasszigorral! Máglyák tüzén ég felé száll tisztultan a lélek Az Isten fényes trónja elé, hol üdv vár rá. Máglyák tüzén tisztulva égbe száll a bűnös lélek És ott üdvözülni fog örök időkig. Máglyák tüzében tisztul a lélek, s ég felé száll büntetlenül És üdvözül ott mindörökkön örökké. Máglyák tüzén a lélek megtisztulva száll az ég felé, Hol majd mindörökkön örökké üdvözül. Dicsőség a nagy királynak, ki fénylőn tündököl, Mint szent hitünknek hatalmas őre! SZERZETESEK (kar) E nap a rettegés keserves napja, ítélkezésé az Úr előtt. A máglya vár a gaz eretnekekre, Úgy, miként rendelé a szent Egyház. De míg a láng emészti testük, Lelkük a kárhozat mélyiből kiszabadul, Ha vezekelnek e végső órán, megbánva a bűnt. NÉP (kar) Áldott légy te nagy, hatalmas Isten, Ki elvezetsz minket az üdvnek útjára! Úr Isten, áldott, áldott légy, mert a bűnöst te megtéríted! Vidd el a bűnöst, a bűnbánat útjára el. Áldott légy, örök Istenünk, Ki a bűnöst a bűnbánat útjára elvezeted, Légy százszor áldott! Minden honfi híven áll Nagy királya oldalán, Ki védi az Egyházat. Áldott légy, jóságos Úr, szálljon áldás rád! Te nagy király, áldva légy! II. FÜLÖP (a királyné, Eboli hercegnő és Posa márki kíséretében belép) Tisztemnél fogva, melyet Istentől nyertem, Esküszöm, hogy az egyház ellenségeit eltiprom, Csak Isten adhat nekik bűnbocsánatot. NÉP (kar) Üdv, nagy királyunk, üdvöz légy? (Don Carlos küldöttség élén jön) ERZSÉBET Don Carlos? Vakmerő! POSA És egy küldöttség élén! II. FÜLÖP Kik vagytok ti és mit akartok tőlem? DON CARLOS Brabantiak, flamandok, Királyukhoz meghallgatásért esdenek... Én vezetem őket. A FLANDRIAI KÜLDÖTTSÉG (kar) Felség! Felség! Csordultig telve Már gyalázatunk keserű kelyhe! Népünk véghetetlen szenvedése Hozzád kiált, kegyelmezz nékünk! Zsarnok önkény fojtogat, Rabbilincsben a szárnyas, szabad gondolat! Ó irgalmazz, mert elsüllyedünk A kín, a nyomor tengerén. Ó, emlékezz rá király, hatalmad Istentől ered, A szolgajáromból hazánkat váltsd te meg! II. FÜLÖP Ti mertek így beszélni, gaz istentagadók? Megannyi lázadó eretnek! Örök! örök! Vigyétek őket el! SZERZETESEK (kar) Jogos indulatban tombol, Az Isten ellen lázadók nem érdemelnek irgalmat! II. FÜLÖP Ti megtagadjátok Krisztust És szembeszálltok velünk. ERZSÉBET, EBOLI, DON CARLOS, POSA, NAP (kar) Kezed ne sújtson le rájuk irgalom nélkül, Nyomasztja őket a sors kimondhatatlanul. Halld meg, fölséges úr, mennyit szenved e nép! II. FÜLÖP Nem lágyít meg esdekléstek, Arulókként, pártütőkként megbűnhődtök, meglakoltok. Nem lágyít meg esdekléstek. SZERZETESEK (kar) Ez árulók, e lázadók, Kik pártot ütnek trónod ellen, Nem érdemelnek semmi jót, Csak irgalmatlan büntetést! ERZSÉBET, DON CARLOS Ha gyötrelmében hozzád kiált, Adj enyhülést, vigasztalást, EBOLI Ha gyötrelmében vergődvén, A végső csüggedésben hozzád kiált, Adj enyhülést, vigasztalást. POSA A sír szélén e nép, király, hozzád kiált, Adj enyhülést, vigasztalást. NÉP (kar) Ha gyötrelmében vergődvén, A végső csüggedésben hozzád kiált, Adj enyhülést, vigasztalást. Légy oltalmazója, légy megmentője hát, Hallgass ránk, hallgass ránk, Adj enyhülést, vigasztalást! ERZSÉBET Ne zárjad el szíved irgalmát e jajszó elől! DON CARLOS Ó, halld imánk, adj nékünk vigasztalást! EBOLI, POSA Ne zárjad el irgalmadat e szörnyű jajszó elől! A FLANDRIAI KÜLDÖTTSÉG (kar) Csordultig telve már gyalázatunk keserű kelyhe! Népünk véghetetlen szenvedése hozzád kiált, Kegyelmezz nékünk! Ó, emlékezz rá, király, hatalmad Istentől ered, A szolgajáromból hazánkat váltsd te meg. Nagy Úr, add vissza nékünk Sok szenvedés után Az éltető reményt, Vigasztalást, Ártatlan e nép, ártatlan e nép, Ó, szánj meg, irgalmazz nekünk, Nagyúr! II. FÜLÖP Nincs előttem az eretnekeknél gyűlöltebb fajzat, Mind Istent káromol és ellenem tör. Lázadóknak nincs bocsánat, Az Istennél az irgalom! Ne várj irgalmat, bűnös fajzat, Isten ellen, trónom ellen Vakmerően lázadó! Ti Krisztust megtagadtátok, Az átkom száll tireátok. Eretnek fajzat, bűnös, izgága nép, Vezekelj bűnödért! SZERZETESEK (kar) E bűnös népet sújtsa átok! Előttük trón és Isten se szent, Égbe kiált e szörnyű vétek, Az Istennél az irgalom! Ne adj kegyelmet, mind eretnek, Isten ellen, trónod ellen Vakmerően fellázadtak ők! E sok istentelen bűnöst Kegyetlen szigorral üldözd! Eretnek fajzat, bűnös, izgága nép Legyen átkozott! ERZSÉBET, EBOLI, DON CARLOS Kezed ne sújtson rájuk oly kegyetlenül, Hisz annyi kínnal, szenvedéssel Sújtja, gyötri őket a sors! Ó, halld meg végső jajszavukat, Váltsd meg ez országot, Mely tőled vár, tőled remél föltámadást, Emberré válhatást, Nagyúr, irgalmazz nékik, Adj vigasztalást! POSA Kezed ne sújtson rájuk oly kegyetlenül! Halld nyomorúság tengeréből, A halálos kínból ím kiált a nép: Rabláncát törd te szét! Tetőled vár, tetőled kér, Föltámadást, emberré válhatást, Irgalmazz nékik stb. ERZSÉBET, EBOLI, DON CARLOS, POSA Esdeklünk szánalomért, Nagyúr! NÉP (kar) Ó szánd meg, Nagyúr, e fajt, Hisz annyi kínnal, szenvedéssel Sújtja, gyötri őket a sors, Ó, halld meg végső jajszavukat, Váltsd meg ez országot! Halld e nép jajszavát a mélységből, A sír széléről hozzád kiált. Ez árva nép a sir széléről feléd kiált, Hallgasd meg jajszavát! Sírunk szélén kérünk téged, Irgalmazz nekünk, Adj vigasztalást! Esdekelünk szánalomért, Nagyúr! DON CARLOS Fölség! Érzem, ütött az órám. Nekem végtelen kín, Hogy ily tétlenül élek udvarodnál. Hogy majd méltó utódod lehessek a trónon, Adj hivatást nékem, kérlek, küldj oda el, Ahova rég hajszol a tettvágy: Bízzad énrám Brabant kormányhatalmát! II. FÜLÖP Ezt merészeled kérni tőlem! Hogy én kiadjak önként kezemből egy oly hatalmat, Mely trónom megdöntse majd! DON CARLOS Az Úr szívembe lát, ő legyen bíró köztünk! ERZSÉBET Mit mondott? II. FÜLÖP Megtébolyult? DON CARLOS Istenre esküszöm, Mind a sírig védem Flandriát ellened én! (Kardot ránt) ERZSÉBET, POSA, SZERZETESEK (kar), NÉP (kar) Királya ellen ő ím karddal is dacol! II. FÜLÖP Carlos, így beszélni nem átallsz! Urak, trónunk védelmezői, vegyétek el a kardját! (Senki sem mozdul) Hát nincs egy férfi? Nincs? Egy bajnok, ki hívem? DON CARLOS Ki veszi el Don Carlostól Dicső kardját, eskü jelét? II. FÜLÖP Magam fegyverzem őt le! POSA (Don Carloshoz lép) Ide a kardot! (Elveszi tőle a kardot és a királynak adja át) DON CARLOS Te vagy az! Te! Rodrigo! NÉP (kar) Posa! Posa! ERZSÉBET Ő! II. FÜLÖP Köszönöm, mától herceg vagy. A szent ünnepség vár ránk! 3. kép (Az autodafé tere) NÉP (kar) Zeng az Úr ítélő harsonája, Földi részükre vár máglyasír! De lelkük égi fényességben megtisztuland! E szent ünnepen hű szívvel köszönt, Nagy király, a te néped. És mélyen meghódolunk Világbíró hatalmad előtt térdre borulva! Mi boldog szívvel híven várunk téged, Nagy királyunk, e szent napon, És térdet hajtva, porba hullva Hódolunk ím a nagy világ urának! SZERZETESEK (kar) E nap a rettegés keserves napja, ítélkezésé az Úr előtt, A máglya vár a gaz eretnekekre Úgy, miként rendelé a szent Egyház. MENNYEI HANG Hitünknek győzedelméért a testük kínhalált szenved, Ám a lelkük örök élet várja fönt az égi fényben Mindörökké! II. FÜLÖP Istenünk, nézz le ránk! A KÜLDÖTTSÉG (kar): Nagy Isten, nézz is ránk! NÉP (kar) Nézz le ránk! III. FELVONÁS 1. kép (Fülöp szobája) II. FÜLÖP Sohasem szeretett! Nem! Szíve idegen volt és jéghideg hozzám ma is, mint rég! Szinte még látom őt, sápadt, elszörnyedt arcát, Amikor először pillantott ősz hajamra. Nem, ő nem volt soha enyém! Sohasem szeretett. Ah, hol vagyok? A gyertyák tövig égtek le! A rideg hajnal dereng az ablakon... Már reggel van. Egy új nap, múljon el, mint a többi! Ah és a jótevő álom kerüli pillám. Majd alszom én ha véget ér a kín S hűlt testem bíbor bársonyokba rejtik; Majd alszom én a szenvedések múltán, Majd alszom ott, hol a kétely nem vár, Hol koporsóm lesz a bús Eszkurial. Bár bírhatnám azt a titkos varázserőt, Hogy emberszívekbe lássak, Mint Isten lát egyesegyedül... Bár én is tudhatnám, mit az emberszív rejt, Ó bár megfejthetném titkos mély értelmét! Ne aludj, király, ébren van a gaz nép, Ki trónusodra tör s hitvesed becsületére. Majd alszom én, ha véget ér a kín, Majd ha e test a végső útra indul, Majd alszom én a véghetetlen éjben, Majd alszom ott, hol a néma mélyben Beföd a márványsír, az Eszkurial. Ah mit ér nekem a trón, Hogyha nem láthatom, mit az ember szíve rejt! Soha nem szeretett! Nem! Szíve idegen volt! Ó nem, ő nem enyém, soha nem szeretett! LERMA GRÓF (belép) A főinkvizítor! FŐINKVIZITOR (két szerzetes bevezeti, majd sávozik) Fölséges úr van itt? II. FÜLÖP Igen, én kérettelek, atyám, tanácsod kell! Carlos miatt nyom a gond, Súlyosan megsértett engem, Nyílt lázadással támadt királyi atyja ellen. FŐINKVIZITOR Mit határozott fölséged róla? II. FÜLÖP Ítéletet. FŐINKVIZITOR S mi legyen az? II. FÜLÖP Száműzetés, avagy a vérpad! FŐINKVIZITOR Nos és? II. FÜLÖP De föloldoz-e majd haláláért az Egyház? FŐINKVIZITOR Az ország békéje több, mint egy lázadónak élte. II. FÜLÖP Vérét onthatom-e a fiamnak én, a keresztény? FŐINKVIZITOR Üdvösségünkért az Úr szent Fiát áldozta fel! II. FÜLÖP De Isten nyomdokán mehet-e földi ember? FŐINKVIZITOR Az Úr a Golgotán nekünk örök példát rendel. II. FÜLÖP És a vér szava néma, a természet törvénye semmi? FŐINKVIZITOR Érvénytelen, ha megszólal Isten és a Hit. II. FÜLÖP Köszönöm! FŐINKVIZITOR Van-e még más, mit fölséged tudni óhajt? II. FÜLÖP Nincs. FŐINKVIZITOR Rajtam a sor, hallgasson reám, fölség! Eretnekség nem volt itt a honban még, De szítja már egy démon a kárhozat tüzét. Király barátja ő meghitt bizalmas társa, Ahol ő vet, ott dús lesz a bűn aratása. Don Carlos lázadó, véled nyíltan szembeszállt, Ám a titkos árulás ezerszer többet árt. És én, az egyházfő, ezt tűröm ölbetett kézzel És nem sújtok le itt, hol terjed már a métely! Borzalmas kínhalál, mi cinkosodra vár, De téged is érhet vád, eretneklelkű király! II. FÜLÖP Nem tudtam elviselni napjaimnak terhét, Kellett egy baráti szív, mely vélem együtt érez, Egy ember, aki megért, s megleltem őt. FŐINKVIZITOR Neked földi társ kell? Te, ki koronáddal égig érsz, Így alázod le önmagad? II. FÜLÖP Elég, főpap! FŐINKVIZITOR Már lelked mélyén rág az új tanoknak mérge! Megtévedt ésszel széttörnéd a szent igát, Melyet az Egyház jóvoltából hord a világ. Ne légy ily elvakult, még nem késő a bánat, Az Istennél a kegyelem, a bűnbocsánat. Azt kívánom, hogy vesszen Posa! II. FÜLÖP Nem, ezt ne kívánd! FŐINKVIZITOR Vigyázz! Ha nem itt állanék Királyi trónusod előtt, Isten úgy segéljen, mint hogy holnap már Az inkvizíció, az ítélkezne rajtad! II. FÜLÖP Főpap! Tanácsolom, szavaidat válogasd meg! FŐINKVIZITOR Miért idézted föl Sámuel síri árnyát? Én erre a spanyol trónra már két királyt emeltem, Könnyelmű kézzel ne tedd tönkre életem művét! Mi dolgom nékem itt? Miért is beszélek még? II. FÜLÖP Ó, főpap, legyen béke köztünk újra hát! FŐINKVIZITOR Béke? II. FÜLÖP Felejtsd mi volt, szólj, mit kívánsz? FŐINKVIZITOR Alázatot! (Távozik) II. FÜLÖP Soha meg nem hajlíthatja hatalmam az oltár! ERZSÉBET (sietve jön) Királyom, igazságot adj, Ó, védj meg, mert bántanak! Csak benned bízom, hallgass rám. Az udvarban az ármány hálójában élek, Orozva, titokban őrzik minden léptem gyáva kémek. Bezárva tartottam én mindent egy ládikóban, Ami kincsem, drága holmim és kedves emlékem volt. Valaki megrabolt, valaki megrabolt! Királyom, ó védj meg, Nehogy fölséged jó hírét érje folt! II. FÜLÖP Mit öntől elraboltak, ez volt az? (Ládikát mutat) ERZSÉBET Ó! II. FÜLÖP Tán lenne szíves kinyitni! (Erzsébet tiltakozó mozdulatot tesz) Úgy hát kinyitom én! ERZSÉBET Miért nem pusztulok el?! II. FÜLÖP (kinyitja a ládikát, melyből Don Carlos képe esik ki) Don Carlos képe! Mivel magyarázod ezt? Don Carlos képe? ERZSÉBET Az! II. FÜLÖP Ezt rejtegetted hát? ERZSÉBET Ezt! II. FÜLÖP Bevallod, s el nem önt a szégyenpír? ERZSÉBET Nincs okom rá! Emlékezz vissza hogy jegyben jártam, Előtted nőül kért a fiad már! Melletted híven, bűntelen élek, Hozzám kételynek árnya se fér. De jaj, mi szörnyű szégyen! Meggyanúsít a férjem, A gonosz ellenség, ki bánt és üldöz, itt áll! II. FÜLÖP Jól győzöd szóval, de el nem ámít Ez önérzetes hang, mely a részvétre számít. Ha elragad a düh, ha kísértésbe visz, Akkor jaj neked, s jaj nékem is! ERZSÉBET Mondd, mit vétettem én? II. FÜLÖP Csak színlelj! Ó, álnok asszonyi szív tele bűnnel, Reszkess te nő, türelmem véget ér, Hogyha megcsalsz, a szégyenem le nem moshatja más, Mint vér! ERZSÉBET Én szánlak téged. II. FÜLÖP Mit? Engem sajnálsz? Te elvetemült némber! ERZSÉBET Ah! (Elájul) II. FÜLÖP (kikiált az ajtón) A királyné elájult! (Belép Eboli és Posa) EBOLI Jaj! Mi történt itt? Nagy Isten! POSA Fölség! Uralmad egyesíti kétharmadát a földnek, Ám te, ki vasszigorral tartasz milliókat, Nem tudod fékezni önmagad! (A királynét egy székbe segítik) II. FÜLÖP A rút elvakultság, a sátáni féltés Vett erőt lelkemen. Legyen átkozott e perc! EBOLI Iszonyú, iszonyú, amit én elkövettem. Perzselő láng emészt, soha nem múló kín, A bűntudat, bűntudat! II. FÜLÖP Nem! Nem! Semmi szenny nem érte lelkét, Szeméből tisztaság ragyog. POSA (magában) Ó boldog perc! Lehull a fátyol, Ütött az óra, szívem remeg. Már látom jól, dereng a távol, A szebb jövő ím közeleg. Meghalok én szabad hazámért, De Carlos hősi tettre tör És hogyha győz, egy jobb világ kél Az új időknek méhiből. Meghalok hát barátomért s a szabadságért! EBOLI Szörnyű bűnömre nincsen bocsánat, jól tudom, Én becstelen, nyomorult, Ez angyali tiszta szívet elárulám! II. FÜLÖP Ártatlan ő, belátom én! Tiszta és bűntelen lelke, A hűség a szemében tündököl, Szíve mocsoktalan! ERZSÉBET Mi történt? Nagy Isten! Ó, hol vagy, jó anyám? Miért kellett tőled elszakadnom, S itt élnem, hol senki nem ért meg?! Nékem már e földön nincs, ah nincs hazám! Csak sírban lelhetek én vigaszt, enyhülést! EBOLI Bánom már! Bűnömre nincs, ah nincs bocsánat. Nyomorult, becstelen, Ez angyali lelket elárultam én, Ezért bűnhődnöm kell. Ó, ez rettentő bűn, nincs rá föloldozás, Sohasem bocsátja meg Isten ezt a bűnt! POSA Meghalok hát spanyol hazámért, Szabadságáért, s barátomért magam föláldozom. Vesszen az élet, Ha a dicső szent szabadság győzni fog! II. FÜLÖP Tiszta és bűntelen lelke, A hűség a szemében tündököl, Szíve mocsoktalan! Ó, rút elvakultság, ó, sátáni féltés! Ő tiszta és hű! _ (II. Fülöp és Posa távoznak) EBOLI (Erzsébet előtt térdre veti magát) Ó irgalom! Bocsáss meg kérlek, Én bevallok mindent. ERZSÉBET Előttem térdelsz? Szólj, mit akarsz? EBOLI Gyötör, kínoz a lelki bánat és a bűntudat mar. Fölséges hölgy, én szent, magasztos úrnőm! A sátán szállt meg engem, Hogy a te romlásodra törjek: A ládikót én oroztam el. ERZSÉBET Te? EBOLI Én! És én emeltem ellened vádat. ERZSÉBET Te! EBOLI Igen, mert boldogtalan voltam és gyűlöltelek téged... Féltékeny szerelmem sodort a bűnbe És csaltam, hogy megrontsalak. Szerettem Carlost, s ő eldobott magától. ERZSÉBET Szeretted Carlost! Ó állj fel! EBOLI Nem! Nem! Tudd meg, tudd meg! Ez még nem minden! ERZSÉBET Nagy ég! EBOLI Megöl a szégyen! A király... Ó, ne nézz most reám! Ő elcsábított, megejtett! Amivel téged vádoltalak, A rút paráznaságot én követtem el! ERZSÉBET Érdemjelétől megfosztom És holnap reggel el kell hagynia Madridot, Választhat száműzetést avagy zárdát. (Távozik) EBOLI Ah! Többé nem láthatlak, drága, fölséges úrnőm! Most érzem terhét a hiú dísznek, Mellyel megáldott vagy megvert a végzet! Erkölcsi folt sötétlik bennem, Átkozom érte vágyakra gyújtó szépségemet. Ó, bár kiolthatnák a könnyek Szemeim csábos vad tüzét! Bárcsak az ajkam ne kacagna többet, Buja mámort árasztva szét! Átkozlak százszor, varázsos szépség, parázna báj ! Ah, miattad rám a kárhozat vár. Bús zárda mélyén kell magányban élnem, Dúl bennem a kín, a vágy, szenvedély! Úgy fáj, úgy bánt a rémes önvád, Bűnömet bánom, vezekelni vágyom! Ah, de karom az égre már hiába tárom. Ah, szívemnek esdő szavát az ég nem hallja meg És vigaszt nem ad! Ő jaj, és Carlos? Az ítélet... Már holnap a bárd, a vérpad várja őt. Ah, egy napja Van még, A nép meg kell hogy mentse! Hála néked, alkotóm! Ő nincs veszve tán, még van remény, Ha a nép száll síkra, hogy megmentse Carlost. Ő élni fog, ha a nép síkra száll, Ő már szabad! 2. kép (Börtön) POSA (jön, megérinti Don Carlost) Én vagyok, Carlos! DON CARLOS Te vagy, Posa! Baráti szívedre vall, hogy itt meglátogatsz. POSA Ó, Carlos! DON CARLOS Látod-é? Az életem csak árnyék! Halálosan imádom Erzsébet királynét. Az emberiség számára elvesztem én már! Most rád vár a tett, melyet megtagadott tőlem a sors. POSA Nem fogsz csalódni Posa hű szívében! Börtönöd meg fog nyílni nemsoká. Ez örömhírrel jöttem, s hogy megöleljelek téged Utoljára! DON CARLOS Nem, nem... POSA Eljöttem hozzád, hogy elbúcsúzzam tőled, Drága Carlos! El kell válnom nemsokára tőled, drága hű barát. Ám ne hulljon könnyek árja, lelkünk együtt lel hazát. Mért csillan könny szemedben? Mért sírsz, mondd, miért sírsz, jó Carlosom? Légy erős, légy erős! Hisz él a szellem, S én mindazt, mi nékem drága, Teérted s a szent eszméért föláldozom. Légy erős, légy erős! Hisz él a szellem, Fogadd el az áldozatom, fogadd el, ó Carlos! DON CARLOS Mily áldozat? Nem értem! POSA Nos halld meg, az idő drága! Fülöp bosszúját én magamra hárítottam, Téged már nem gyanúsít a király. Én lázítottam Flandriában... nem te! DON CARLOS Ki hisz el ily csalást? POSA Van bizonyíték bőven. Megőrizém a leveleidet, Meg nem cáfolhatóan szólanak ellenem. Már ácsolják a vérpadot, a bíróság ítélt. DON CARLOS Én rohanok a királyhoz... POSA Nem, te élj Flandriáért, Mely várja, hogy fölszabadítsad Rabságban sínylődő népét! Az újkor hajnalát tetőled várja a hon, Rád vár a hősi élet, énrám a hős halál! (Lövés; Posa golyótól találva összeesik) DON CARLOS Hah! Ezt a golyót nekem szánták? POSA Nem, énnekem! Akit üldöz a király, annak betelt a sorsa. DON CARLOS Nagy ég! POSA Barátom, egy szót még! Anyád vár Szent Jusztin kolostorában egyedül... Ő jól tud mindent. Ah, a fejem úgy szédül.. Szorítsd meg a kezem, ó Carlos barátom! Ah, fénysugár tör föl az éjből, Látom a szebb, szabad jövőt. Indulj hát, menj te elébe, Bontsad ki a szabadság zászlaját! Ah, már tűnik az élet... Ölelj meg, Carlos! Te küzdj népünk igazáért, Carlos, az ég megáld! (meghal) II. FÜLÖP (kísérettel belép) Fiam! Vedd kezemből vissza kardod! DON CARLOS Nem kell! Kezed ártatlan vértől szennyes. Iszonyat! Leghűbb barátom itt vérbe fagyva. Értem halt meg! Hogy engem megmentsen, föláldozta magát! II. FÜLÖP A sejtelmem nem csalt! DON CARLOS Én már nem vagyok fiad, Énnékem az élet már mit sem ér! II. FÜLÖP Ki adja vissza nékem, mit benne vesztettem? (Kívülről lárma és vészharang-zúgás) A KIRÁLY KÍSÉRETE (kar) Hah! Mi van ott künn? NÉP (kar; a színfalak mögött) Hajrá! Hajrá! Hajrá! Ki ellenáll, meg kell ölni! A nép, a nép, itt ma véres bosszút áll! LERMA GRÓF (belép) Kint forrong, zúg a nép, Carlost kívánja látni! NÉP (kar; a színfalak mögött) A rabság jármát le fogjuk rázni, Véres bosszút áll ma a nép! Nincs irgalom! II. FÜLÖP Ki kell tárni a kapukat! LERMA GRÓF, A KIRÁLY KÍSÉRETE (kar) Hogyan? II. FÜLÖP Nyissátok ki! Parancsolom! NÉP (kar; berohan) Hajrá! Hajrá! Hajrá! Ki ellenáll, meg kell ölni! Ma véres bosszút állunk, irgalom nincs! A nép, a nép, ma véres bosszút áll! Ma rémséges bosszút áll a nép! Leszámolunk ma a zsarnoksággal, Véres bosszút állunk, Vérbosszút állunk, nincs irgalom! EBOLI (álruhában besiet Don Carloshoz, tőrt nyújtva neki) Fuss! Menekülj! II. FÜLÖP (a néphez) Mit kívántok? NÉP (kar) Don Carlost! II. FÜLÖP Ím itten áll! FŐINKVIZITOR (kíséretével megjelenik) Becstelen, gaz lázadók! NÉP (kar) A főinkvizítor! FŐINKVIZITOR Térdre mind! Királytok áll itt, Az Úr fölkentje! Térdre mind! Esdekelni bűnbocsánatért, le, térdre! NÉP (kar; letérdel) Bocsáss meg, nagy király! Fölséges úr, irgalmazzál! II. FÜLÖP Az ég tett ily csodát! NÉP (kar) Éljen a király! 3. kép (Szín ugyanaz, mint az 1. felvonás 1. képében) ERZSÉBET Szólok hozzád, nagyúr, Ki síri békében alszol, Kit földi hírnév hívságos álma már nem hajszol. Ó, nézz le rám az égből, Fájdalmam súlyát mérd föl, Szánj meg és kérd az Isten irgalmát énnekem, Megtörve sír, ah, epedve kér szánalmat szívem... Carlos ide jő!... Igen Ő éljen s feledjen engem! Betartom így a Posának adott esküszómat. Rá hősi munka vár, ő a nép javáért küzd, Nekem meghalt az élet, lemondok mindenről. Így rendelte a sors, magam kívántam így. Ott a park fái közt, a holdsugáros éjbe, Ott történt, hogy Carlos ajka ajkam érte És a fákról, minden ágról örömdal zengett És a háladal, amiért a végzet minket egybe vezérelt. Káprázat, csalódás volt ez az üdv, Eloszlott mint a pára, Széttépett minket a sors! És én csak egyet várok már, A megváltó halált! Szólok hozzád, nagyúr, ki síri békében alszol, Kit földi hírnév hívságos álma már nem hajszol, Ó, nézz le rám az égből, Fájdalmam súlyát mérd föl, Kérd az Isten irgalmát énnekem! Megtörve, fájva, ah fájva sír ez a szív, Szánalmat esd, míg csöndesen Mártírsorsban vérzik el. Az én lelkem tiszta, nincs semmi bűnöm, Ah, az Úristen látja jól ártatlan szívemet! DON CARLOS (belép) Erzsébet! ERZSÉBET Én hívtalak ide, hol új tisztedhez Isten segítségét kértem. És most egy búcsúszót még, Feledd a múltat, légy te boldog! DON CARLOS Erős igyekszem lenni, De félek, hogy a válás keserve összetör. ERZSÉBET Nem, ennek nem szabad lenni, Nem ilyen semmiségért ontotta vérét Posa! DON CARLOS Messzi Flandria földjén márvány és érc Hirdesse nagy emlékét a hősnek, Késő századok tiszteljék dicső nevét! ERZSÉBET Csak általad lesz része földöntúli üdvösségben. DON CARLOS Boldogság égi álma tovaszállott, Nincs semmi más itt, Csak borzalom és máglyatűz és kínhalál. A folyamok vizét pirosra festi a vér, Az üldözöttek jajszava csak hozzám szól, csak hozzám, Én leszek a Messiás, ki megválthatja őket. E népért síkra szállok, S hogyha kell, meghalok érte én. Gondolj rám, hogy ha vesztemről hallasz hírt. És most utolszor még nyújtsad nékem kezed, Mely ismerte szívverésem s esküm tanúja volt. Most, hogy szent harcra készen, Tőled búcsúzom halkan, szerelmesen. Te sírsz? ERZSÉBET Igen! Sírok, mert csodállak, A nő lemond és szenved, mi más marad néki, Mint csodálni a férfit, ki bátor és tettre kész? Mit a sors itt e földön meg nem adhatott nékünk, El fogjuk nyerni az égben, Tündöklő fényességben. A szenvedésekért az Úr jutalmat ád, Igazság szózatával minket fölmagasztal, És örökre egyesít! DON CARLOS Mit a sors itt e földön meg nem adhatott nékünk, El fogjuk nyerni az égben Tündöklő fényességben! Ott véget ér a kín, égi üdv fénye vár, Amire vágytunk, a boldogság miénk! Az Isten áldjon! Nem látjuk egymást halálig! ERZSÉBET Mit a sors itt e földön meg nem adhatott nékünk, Miénk lészen ott fenn, Örök tündöklő fényben. Ott véget ér a kín, ránk a fényesség vár, És az isteni szó örök jutalmat ád! Amire vágytunk, a boldogság miénk! Az Isten áldjon! Nem látjuk egymást halálig! II. FÜLÖP (jön a főinkvizítorral és kíséretével) Úgy van, halálig! Ma kettős áldozatot követel Uralkodói tisztem. (A főinkvizitorhoz) S az Egyház? FŐINKVIZITOR Az Úr nevében ítélni fog. ERZSÉBET Jézus! (Elájul) FŐINKVIZITOR Őrök! DON CARLOS Az Úr látja lelkemet, Én bizalommal várom igazságos ítéletét! (Leszúrja magát) V. KÁROLY CSÁSZÁR HANGJA Amíg csak élsz a földön, A szenvedés a sorsod! Akkor fogsz lelni békét, Ha rád borul a sír. FŐINKVIZITOR Ez a holt császár hangja! SZERZETESEK (kar) Porból lett és porrá lészen Minden, mi a földön élt. FORDÍTOTTA: LÁNYI VIKTOR