Gaetano Donizetti DON PASQUALE ELSŐ FELVONÁS Első jelenet Szoba Don Pasquale házában. PASQUALE Kilenc óra. Vissza kellene térnie már a doktornak. Csitt. Úgy hittem... Á, képzelődöm. Talán a szél fütyült. De keserves pirulát készítek elő neked, öcsikém! Nevezzenek Don Szamárnak, ha nem nyeletem le ezt veled stb. MALATESTA Szabad? PASQUALE Csak beljebb! Nos hát ? MALATESTA Csendesen. Csak óvatosan! PASQUALE Majd szétvet a türelmetlenség. A menyasszonyka? MALATESTA Megtaláltuk! PASQUALE Ó, áldott legyen! áldott! MALATESTA De nagy mafla! (Pasqualéhoz) Éppen olyan, amilyet akart. Figyeljen ide! Két szóval megrajzolom a képét. PASQUALE Csupa szem vagyok, s csupa fül némán, figyelmesen hallgatom önt. MALATESTA Hallja hát! Szép, mint egy angyal, ki e földre zarándokolt, harmatos, mint a liliom, mely hajnalban nyílik. Beszédes, nevető szemek Tekintet, mely leigázza a szívet, ébennél is feketébb haj, s elbűvölő mosoly. PASQUALE Egy ilyen feleség! Óh, örömünnep! Majd kiugrik a szívem. MALATESTA Ártatlan lélek, naiv, S ugyanolyan tapasztalatlan, hasonlíthatatlan szerénység, jóság, melybe mindenki belészeret; a szerencsétlenek iránt szánakozó, bájos, édes, szerelmetes, óh! Az ég azért küldte a földre, hogy boldoggá tegyen egy szívet! PASQUALE Mily öröm, óh! MALATESTA Az ég küldte a földre, stb. PASQUALE A családja? MALATESTA Tehetős és tisztességes. PASQUALE A neve? MALATESTA Malatesta. PASQUALE Az Ön rokona lenne? MALATESTA Távolról… kissé… PASQUALE Rokona hát ? MALATESTA A húgocskám! PASQUALE Ó, öröm! És látnom őt, mikor szabad ? MALATESTA Ma este, alkonyatkor. PASQUALE Ma este? Azonnal! Szánjon meg, doktor! MALATESTA Fékezze a szenvedélyét! Csendesedjen, csillapodjon! PASQUALE Az Ég irgalmára, doktor! MALATESTA Fékezze a szenvedélyét! PASQUALE Ah, doktor, irgalom! MALATESTA Hamarosan itt lesz már! PASQUALE Igazán ? MALATESTA Készüljön fel, s idehozom őt! PASQUALE Ó drága barátom! MALATESTA Csillapodjon! PASQUALE Ó drága barátom! MALATESTA De hallgasson ide! PASQUALE Egy szót se! MALATESTA Igen. De… ha… PASQUALE Semmi de, nincsen de. Fusson, fusson, vagy itt esem össze holtan Ah! Érzem, szokatlan tűz árad el bennem, tovább ellenállni már nem tudok. Az öregkor bajait elfeledem, ifjúnak érzem magam, mint egy húszéves. Ó, drágám, siess hát, Jöjj, kis menyasszonyom! Íme, látom hogy féltucat gyermekünk lesz majd. S már látom, hogy születnek, s látom már köröttem felnőni őket! Látom, hogy születnek stb. Jöjj, jöjj! - Mert érzem, szokatlan tűz árad el bennem, - vagy itt esem össze holtan. Ah! szokatlan tűz stb. Óh, jöjj, siess már Szép menyasszonykám! Már-már egy féltucat gyermeket stb. Szinte újjászülettem. S most beszéljünk az unokaöcskössel! Hadd lássa az a tökfej, mit keresett magának ! Itt van éppen. . . (Ernesto belép.) Jókor jöttél. Most akartam küldeni érted. Méltóztassál beljebb! Nem akarok prédikálni, csak egy másodpercnyi figyelmet kérek. Igaz-e, vagy sem: vagy két hónapja már ajánlottam néked egy hajadont aki nemes, gazdag és szép ? ERNESTO Igaz. PASQUALE S ígértem még hozzá szép járadékot, s halálom után minden vagyonomat ? ERNESTO Úgy van. PASQUALE Megfenyegetvén téged: ha visszautasítod, kitagadlak, s hogy minden reménytől megfosszalak, magam házasodom szükség esetén. ERNESTO Igaz. PASQUALE Nos, akkor jól van. A menyasszonyt, kit két hónappal ezelőtt ajánlottam, ismét ajánlom. ERNESTO Nem tehetem: szeretem Norinát, s a szavamat adtam neki. PASQUALE Igen, egy nincstelennek. ERNESTO Tiszteljen egy ifjú hölgyet, ki szegény, de tisztességes és erényes! PASQUALE Végképp eldöntötted? ERNESTO Visszavonhatatlanul. PASQUALE Nos jó, akkor legyen gondod új szállásra! ERNESTO Hát így elűz engem ? PASQUALE A makacsságod felment engem minden kötelezettségtől. Gondoskodj magadról! Én megnősülök. ERNESTO Megnősül? PASQUALE Igen, uram. ERNESTO Ön? PASQUALE Én magam, saját személyemben. ERNESTO Bocsássa meg a meglepődést… PASQUALE Megnősülök. ERNESTO Hát ez kissé vaskos! Szóval Ön megnősül ? PASQUALE Megmondtam és megismétlem: Én, Pasquale da Corneto itt jelenlévő vagyonos polgár, saját személyemben van szerencsém bejelenteni Önnek, hogy én, Pasquale da Corneto, meg akarok nősülni. ERNESTO Ön tréfál. PASQUALE Csak úgy tréfálok, mint ez a darab fa. ERNESTO Igen, persze, tréfál. PASQUALE Majd meglátja holnap reggel. Kissé, igaz, idős vagyok, de még igen jókarban, erő és életerő sem hiányzik belőlem, Ön, ezalatt, uracskám készüljön fel arra, hogy kirúgják! ERNESTO Még csak ez az örültség kellett, hogy minden tervemet tönkre tegye. Édes, szemérmes álma ifjú éveimnek, ég veled! Gazdagságot és pompát csak érted kívántam, drágám. PASQUALE Nocsak, micsoda eredeti fickó. ERNESTO Szegény, elhagyottan… PASQUALE Milyen makacs tuskó! ERNESTO Alacsony sorba zuhanva… PASQUALE Milyen makacs tuskó! ERNESTO Mintsem, hogy téged nyomorban lássalak, kedvesem, inkább lemondok rólad. stb. PASQUALE Akkor annál jobb, Úgy látszik, meggyőztem, Jól tudom, mi fáj néki, de ő maga akarta így, senki mást, maga-magát kell hibáztatnia stb. ERNESTO Még két röpke szót. PASQUALE Csupa fül vagyok. ERNESTO Egymagában könnyen téved az ember. Jobban tenné, ha tanácsot kérne… Malatesta doktor komoly, tisztességes ember. PASQUALE Annak tartom. ERNESTO Beszélje meg vele! PASQUALE Már rendben megbeszéltem. ERNESTO S lebeszélte Önt? PASQUALE Éppen ellenkezőleg: bátorított, sőt el volt ragadtatva. ERNESTO Hogyan ? Hogyan ? Óh, ezután… PASQUALE Nos hát, egymás között szólva a… érti?… a hajadon, de, egy szót se senkinek… a húgocskája. ERNESTO A húga? Mit mond? A húga! PASQUALE A húga! ERNESTO A doktoré? PASQUALE A doktoré. ERNESTO A doktoré! Ó, a balsors koldussá tett, elveszítem, kit imádok, s akit barátomnak hittem, ó, róla is kiderül, hogy áruló! Minden vigasztól megfosztva, én szerencsétlen, miért élek még ? Ó, nincsen gyötrelem, az enyémhez fogható stb. PASQUALE A barátunk jócskán odavan, nem mer egy szót sem szólni. Szinte kővé változott, még meghasad a szíve stb. Csak emészti magát, de igazából rászolgált. Azt kapja, ami járt neki Megtanulja most a léha, hogyan vágjon jó képet hozzá! Ah! ah! Csak emészti magát stb. ERNESTO Minden vigasztó! megfosztva stb. Második jelenet Szoba Norina házában NORINA "Ama tekintet a lovag Szíve közepébe talált, térdre hullott s így szóla: az Ön lovagja vagyok. S ama tekintetben oly sok volt a Paradicsom mennyei édességéből, hogy Riccardo lovagot teljesen leigázta a szerelem, s megesküdött, hogy soha másra nem gondol már többé." Hahaha! Én is jól ismerem bűvös erejét egy pillantásnak, a kellő időben s helyen, én is tudom, hogyan kell perzselni a szíveket lassú parázson. Egy futó mosolynak is jól ismerem hatását, a hazug könnyét, s a hirtelen epekedését. Ismerem ezer módját a szerelmes csalafintaságnak, a kellemét s könnyű eszközeit a szív rabul ejtésének. Egy futó mosolynak stb. Én is jól ismerem a bűvös módszert, hogyan kell szerelmet kelteni, ismerem a hatást, ó, igen, hogyan kell szerelmet kelteni. A fejem csupa vad ötlet, Fürge vagyok, eleven, Szeretek ragyogni, s szeretem a tréfát. Ha dühbe gurulok ritkán ismerek határt, de a haragom mosolyra éppoly gyorsan vált. Bizarr az elmém, de jó a szívem. Ah! Én is fel tudom izzítani a szíveket lassú parázson, egy futó mosolynak is ismerem jól a hatását stb. Bizarr az elmém, fürge vagyok és eleven, ragyogni szeretek és szeretem a tréfát, ah! Eleven eszem van, s szeretem a tréfát stb. S a doktor még nem mutatkozik! Milyen türelmetlen vagyok! A kis románcból, mit azért szőtt, hogy becsapja Don Pasqualét, - s amit csak futtában említett - keveset értek, vagy éppen semmit. Most ezért várom. (Egy szolga lép be és levelet nyújt át.) Ernesto kézírása… jaj, félek. (Meglepetés, majd zavar jele az arcán.) MALATESTA (Belép.) Jó hírek, Norina, a haditervünk... NORINA Én mosom kezemet. MALATESTA Hogyan ? Mi történt ? NORINA (Átnyújtja a levelet.) Olvassa! MALATESTA "Norinám, halállal a szívemben írok Önnek." - Hamar életre keltjük… "Don Pasquale, kit rászedett az a csirkefogó, az a kétszínű doktor…" - Köszönöm… "elveszi az ő húgát, engem elűz a házából s végleg kitagad. Szerelmem azt diktálja, hogy lemondjak Önről. Elhagyom Rómát, még ma, és rövid idő múlva Európát is. Isten Önnel ! Legyen boldog! Ez a forró kívánságom. Az Ön Ernestója". - A szokásos őrültségek… NORINA De ha elmegy! MALATESTA Nem megy el, biztosítom. Egy szempillantás alatt nála leszek. Kis cselszövényünkben kiosztom néki is a szerepét, s ő maradni fog, még odaadóbb szívvel. NORINA Dehát ez a cselszövény, tudhatnám végre, mi lesz? MALATESTA Hogy megbüntesse unokaöccsét, - mivel az szembeszegült az óhajával, - Don Pasquale elhatározta, hogy megnősül. NORINA Ezt már mondta előbb is. MALATESTA Nos hát, én, az orvosa, látva, hogy annyira makacs a szándéka, taktikát változtattam, s merészen - az Ön és Ernesto érdekében - segítőjének ajánlkoztam. Don Pasquale tudja, hogy van egy húgom zárdában. Helyette elviszem hozzá Önt - hisz Önt sem ismeri, s bemutatom, mielőtt bárki más megelőzne. Ha meglátja Önt, teljesen odalesz. NORINA Remek ! MALATESTA Azon melegében el fogja Önt venni. Carlotto, a kuzinom játssza majd a jegyzőt Ami hátravan, az Ön gondja lesz. Kergesse a kétségbeesésbe, az öreg meg fog bolondulni! A kényünkre-kedvünkre lesz kiszolgáltatva. Akkor… NORINA Elég. Értem már. MALATESTA Nagyon jó. NORINA Kész vagyok - feltéve, hogy nem kell elhagynom szerelmemet, igazi kedvesemet. Zűrzavart keltek, jeleneteket csinálok, Ó, nagyon jól tudom, mit kell tennem stb. MALATESTA Ön jól tudja, hogy Ernestónak barátja vagyok, s jót akarok neki. Tudja, hogy jót akarok neki, s ez a mi felfordulásunk arra szolgál, hogy Don Pasqualét csúffá tegyük stb. NORINA Értjük egymást. Vállalom. MALATESTA Most betanítom a szerepére. NORINA Azt akarja, hogy gőgös legyek ? MALATESTA Nem. NORINA Akarja, hogy legyek bánatos? MALATESTA Nem, nem, nem ez a szerep. NORINA Sírnom kell ? MALATESTA Nem, nem. NORINA Vagy sikoltozni ? MALATESTA Nem, a szerep nem ez, Nem ez. Figyeljen ide egy kicsit! NORINA Bánatos ? Büszke ? Se sírni, se kiabálni ? MALATESTA Legjobb, ha az együgyű kis jószágot adja. NORINA A kis együgyűt? MALATESTA Most mindjárt, íme, megtanítom rá. NORINA Inkább én adhatok néhány leckét ebből Önnek. MALATESTA Lehajtott fej, összeszorított száj. NORINA, MALATESTA Most próbáljunk egy másik helyzetet! NORINA Úgy szégyellem magam… MALATESTA Brávó! brávó! NORINA Kis hajadon vagyok… MALATESTA Brávó! brávó, maga huncut, így remekül megy… stb. NORINA Köszönöm… Szolgálatára… Szolgálatára, uram, igen stb. MALATESTA Fejet félre, félre! NORINA Így. MALATESTA Remek. A száját szorítsa össze! NORINA Így. MALATESTA De jó! NORINA Megyek, sietek. NORINA, MALATESTA Igen. Menjünk, fussunk a nagy próbára. NORINA A szívem csupa, igen, csupa merészség. MALATESTA Ó, igen, siessünk, a nagy próbára stb. Nemsokára érezzük majd, hogy robban a bomba. NORINA Az öregnek, hitemre, ezúttal kapkodnia kell majd a fejét. NORINA Kezdődhet a bosszúállás stb. MALATESTA A bomba nemsokára stb. NORINA Ez az újra gyermekké vált vénség hiába keresztezi a vágyaimat. MALATESTA Üvölt és süvölt a vihar, villámokat látok, s hallom a mennydörgést. NORINA Megmondtam már… MALATESTA Nemsokára, érezzük majd… NORINA S az elég lesz. MALATESTA Nemsokára… NORINA Tudom majd, mit kell tennem, igen Megyek, futok, igen stb. MALATESTA Érezzük majd, robban, igen, Gyerünk, siessünk, igen stb. NORINA A szívem csupa, igen, csupa merészség stb. MALATESTA Aligha gondolja Don Pasquale, hogy egy jókora vihar készülődik e pillanatban, hogy a fejére zúduljon. NORINA Megmondtam már, elég lesz, tudom majd, mit kell tennem. NORINA Szolgálatára… MALATESTA Brávó! NORINA Köszönöm, szolgálatára, uram stb. MALATESTA Remekül megy, Jó lesz. NORINA Igen, tudni fogom, hogy csináljam. . . MALATESTA Ó, a bomba robban nemsokára. MÁSODIK FELVONÁS Szoba Don Pasquale házában ERNESTO Szegény Ernesto! Bácsikám elűzött, mindenki elhagyott egyetlen barátom maradt csupán, s most álcázott ellenségem fedezem fel benne, ki a vesztemre esküdött. Norinát elveszíteni, Istenem! Jól tettem, hogy levelemben feltártam előtte érzéseimet. Ezután más vidéken tengetem majd nyomorult napjaimat. Egy távoli tájat keresek majd, hol ismeretlenként szenvedhetek ott élek majd, harcban a szívemmel, panaszolva elvesztett szerelmemet. De sem az ellenséges sors, sem a közöttünk lévő hegyek és tengerek nem tudhatnak, édes barátném, a szívemből kivetni téged stb. S ha úgy adódna, hogy mást szeret meg egy napon, a szíved, ha úgy adódna, hogy egy másik érzés kioltja benned a réginek lángját, ne félj, hogy egy boldogtalan esküszegéssel vádolna téged az Ég színe előtt! Ha te, drágám, boldog vagy, a te híved elégedett lesz stb. Egy távoli tájat keresek majd stb. Ó, ha úgy adódna, hogy mást szeret meg stb. PASQUALE (Szépen kiöltözve belép. Egy szolgához.) Ha majd bevezetted Doktor Malatestát, s azt, aki vele lesz, - jól emlékezz! - senki más nem léphet be. Jaj neked, ha beengeded, s megszeged a parancsom. Most menj! Majd' hetvenéves létemre - csitt… nehogy a kis menyasszony meghallja! - mondhatom fürge vagyok, jól tartom magam, és azután ezzel a pompás toalettel. . . Jön valaki. Kegyedbe ajánlom magam, Hymen. ( Malatesta lép be, kézenfogva vezeti a lefátyolozott Norinát) MALATESTA Gyere hát, légy bátor! NORINA Alig bírom. . . Egész testemben reszketek. MALATESTA Lépj beljebb! (Int Pasqualénak, lépjen félre, nehogy Norina azonnal meglássa.) NORINA Ó, bátyám, el ne hagyj! MALATESTA Ne félj! NORINA Irgalom! MALATESTA Gyere, bátran! NORINA Irgalom! MALATESTA Lépj beljebb! NORINA Irgalom! MALATESTA (Pasqualéhoz.) Most jött frissiben a zárdából, természetes, hogy zavarban van. Természettől fogva kissé vadóc, az Ön dolga lesz, hogy megszelídítse. NORINA Meglátjuk majd, igen, te vén bolond, Úgy bánok majd veled, igen, úgy, amint megérdemled. PASQUALE, MALATESTA A gesztusok, a hang, a tartás, mind, mind az egyszerűségére vall. NORINA Meglátjuk majd stb. PASQUALE Valódi csodának nevezem, ha még a szépsége is hasonló stb. MALATESTA Gesztusok, hang, tartás stb. NORINA Jaj, bátyám! MALATESTA Ne félj, ne félj! NORINA Rosszul leszek, ha egyedül hagysz. MALATESTA (Mintha most venné észre Pasqualét.) Drágám, nem vagy egyedül, Itt vagyok én, ott van Don Pasquale. . . NORINA (Rémületet színlelve.) Hogyan ? Egy férfi! Óh, én szerencsétlen! MALATESTA Bátran… NORINA Gyorsan… MALATESTA Ne félj! NORINA Menjünk innét! PASQUALE Doktor! NORINA Meneküljünk! PASQUALE Doktor! NORINA Innen el! Egy férfi, egy férfi! Meneküljünk! PASQUALE Milyen kedves! Milyen kedves! NORINA Majd meglátod, igen, majd meglátod, ó, vén bolond stb. PASQUALE Milyen kedves, kis szerény ő, a maga egyszerűségében! MALATESTA Milyen ravasz, szélhámosnő! Megőrjíti majd! NORINA Ah, bátyám… úgy reszketek! stb. MALATESTA Ne félj, ez Don Pasquale, pártfogóm és barátom! Az úriemberek példaképe. (Pasquale meghajol.) Válaszolj az üdvözlésre! NORINA (Mélyen meghajol anélkül, hogy rápillantana.) Köszönöm… szolgálatára… PASQUALE Ó Ég! Milyen szép keze van! MALATESTA Már teljesen elkábult. NORINA Ó micsoda tökfej! MALATESTA (Pasqualéhoz.) Mit szól hozzá? PASQUALE Valóságos varázslat, de az a fátyol... MALATESTA Ő sosem merészelt, biztos vagyok benne, fedetlen arccal szólani egy férfihoz. Előbb kérdezősködjön: tudja meg, hogy egyezik-e az ízlésük, azután majd meglátjuk. PASQUALE Értem, gyerünk hát, bátran… Mivel az a szerencse ért… Nos, hát, a Maga testvére…, illetve nem, doktor Malatesta akarom mondani… MALATESTA Eszét veszti szinte. Felelj! NORINA Szolgálatára… ezer köszönet. PASQUALE Azt akartam mondani, hogy esténként a hölgy bizonyára örülne a társaságnak. NORINA Semmiképpen! A zárdában mindig egyedül voltunk, PASQUALE Tán néhányszor majd a színházba… ? NORINA Nem tudom, mi légyen az, nem is kívánom tudni. PASQUALE Oly érzések, melyeket csak dicsérhetek. Dehát az időt el kell tölteni valamiképpen. NORINA Varrással, hímzéssel, harisnyakötéssel, a konyhai felügyelettel gyorsan múlik az idő. MALATESTA Micsoda szélhámosnő! PASQUALE Éppen úgy beszél, ahogy én szeretem. Azt a fátylat… az Ég szerelmére! MALATESTA Kedves Sofronia, vedd le a fátylad! NORINA Nem merem… egy férfiszem előtt… MALATESTA Én parancsolom néked. NORINA Engedelmeskedem, bátyám. PASQUALE (Visszahőköl.) Ó, irgalom! MALATESTA Mi az? Mondja! PASQUALE Egy bomba a szívem közepébe, az ég szerelmére, doktor, kérdje tőle, hogy akar-e az enyém lenni. Elakadt a szavam… Izzadok, vacogok, mindjárt meghalok. MALATESTA Gyerünk, bátorság! Úgy látom, most alkalmas, most megkérdem: Húgocskám drága mond csak… szeretnél… röviden, ez az úr… tetszik neked? NORINA Szégyellem megmondani… MALATESTA Bátran. NORINA Igen. PASQUALE Igen! NORINA Igazán nagy marha vagy! MALATESTA Beleegyezik. Ő az Öné! PASQUALE Óh, öröm! Micsoda boldogság! NORINA Majd meglátod nemsokára! PASQUALE Most gyorsan, egy jegyzőt! MALATESTA Minden eshetőségre készen - magammal hoztam az enyémet: az előszobában van. Behívom. PASQUALE Ó, be kedves, ez a doktor mindenre gondol. MALATESTA Itt a jegyző. (Diktál neki.) Egyrészről, satöbbi, satöbbi, Sofronia Malatesta, illetőségi helye satöbbi, és minden, ami még hátravan… Másrészről, satöbbi, Pasquale da Corneto, satöbbi… JEGYZŐ Satöbbi. MALATESTA Az összes címekkel, mint az szokásos… JEGYZŐ Satöbbi… MALATESTA Mindkét itt megjelent, hajlandó lévén és egyetértvén… JEGYZŐ …vén! MALATESTA törvényes házasságot kötnek itt ezennel. PASQUALE (A jegyzőhöz.) Megvan? JEGYZŐ Meg. PASQUALE Jól van. Írja hozzá! A fent mondott, satöbbi, mindenéből, mije van, ingó és ingatlan, odaajándékozza és egész életére átengedi a lentebb mondott, satöbbi, imádott feleségének, - a felét. JEGYZŐ Írva vagyon. PASQUALE S szándékozik és úgy rendelkezik… JEGYZŐ …kezik… PASQUALE hogy mindenki ismerje el őt… JEGYZŐ …el őt… PASQUALE e házban és azon kívül… JEGYZŐ …kívül… PASQUALE teljes jogú abszolút úrnőnek. S mindenki által egyetemben és külön-külön tiszteletet nyerjen. JEGYZŐ …erjen… PASQUALE Kiszolgálják és neki engedelmeskedjenek… JEGYZŐ …jenek… PASQUALE buzgalommal és hűséggel! MALATESTA Elárulja az Ön jó szívét e nemes cselekedet. JEGYZŐ Készen a szerződés. Az aláírásokat kérem! PASQUALE Íme, az enyém. MALATESTA Kedves húgom, előre, az aláírásról van szó. JEGYZŐ Nem látom a tanúkat… egy nem elég. ERNESTO (Kintről.) El az útból, gazemberek! NORINA Ernesto! MALATESTA Ernesto! És nem tud semmiről… NORINA Most már igazán rámjött a remegés. ERNESTO El innen! Hátrább! MALATESTA Ernesto mindent tönkretehet! ERNESTO Be akarok menni! PASQUALE Az unokaöcsém! ERNESTO Be akarok menni! MALATESTA És nem tud semmiről… ERNESTO Gazemberek! NORINA Most igazán mindent elronthat stb. MALATESTA Most igazán mindent stb. ERNESTO Igen, be akarok menni! ERNESTO (Beront.) Mielőtt eltávoznék, uram, jöttem elbúcsúzni, s mint valami bűnözőt, úgy próbálnak kituszkolni. PASQUALE El voltunk foglalva, dehát éppen jókor érkezett... A házasság érvényesítéséhez hiányzott egy tanú. Éppen jókor érkezett. (Norinához.) Most a kis menyasszony következik. ERNESTO Mit látok? MALATESTA Az Ég szerelmére. ERNESTO Ó, ég! MALATESTA Maradj csendben! ERNESTO Norina! MALATESTA El akarod rontani a dolgot? ERNESTO Úgy látszik, álmodom. PASQUALE Íme, a menyasszony! ERNESTO Dehát ez nem lehetséges. MALATESTA (Félrevonja Ernestót.) Jaj, fiacskám csak ne csinálj jelenetet! Ez mind a te javadra szolgál, Ha el akarod veszíteni Norinát, csak rajta, folytasd! NORINA Most már igazán… ERNESTO Sofronia, a húga! PASQUALE Ez szíven döfte őt. Szánjátok meg! MALATESTA Fiacskám, ne csinálj cirkuszt! NORINA Rámjött a remegés, igen stb. ERNESTO Mindjárt megőrülök! Igen, stb. PASQUALE Meg fogom nyugtatni, igen stb. MALATESTA Minden csak a te érdekedben, igen stb. MALATESTA Ha el akarod veszíteni Norinát, csak folytasd így tovább! Kontrázz nekünk e komédiában, hadd menjen a maga útján! Nos, tehát a szerződést kössük meg! (Ernesto és Norina aláírják.) JEGYZŐ (Pasqualéhoz és Norinához.) Önök férj és feleség lettek. PASQUALE Majd elolvadok! NORINA, MALATESTA Most jön csak a java! PASQUALE (Meg akarja ölelni Norinát.) Drágám! NORINA Kissé lassabban! Csak csillapítsa le azt a nagy hevét! Illik először engedélyt kérni. PASQUALE De megadja nékem ? NORINA Nem. ERNESTO Hahaha! PASQUALE Mi nevetnivaló van itt, szemtelen ? Menj innen azonnal, haladéktalanul! Gyerünk, ki a házból! NORINA Hohó! Ilyen falusi paraszti modort nem tűrők el. (Ernestóhoz.) Maradjon! (Pasqualéhoz.) Más modorra fogom önt szoktatni. PASQUALE Doktor! MALATESTA Don Pasquale! PASQUALE Ez egy másik nő! MALATESTA Sóbálvánnyá váltam! PASQUALE Mit jelenthet ez? NORINA, ERNESTO Hitemre, a nevetést nem tudom tovább visszatartani. MALATESTA (Pasqualéhoz.) Nyugodjon meg, majd rám hallgatni fog ő! NORINA a(Pasqualéhoz.) Egy ilyen elaggott ember, mint ön, s ilyen vaskos és nehézkes, mint Ön, nem sétáltathat illő módon egy ifjú hölgyet. Szükségem van kíséretre, (Ernestóra mutat.) Ő lesz a lovagom. PASQUALE No erről aztán, bocsásson meg, erről szó sem lehet! NORINA Szó sem lehet ? Miért ? PASQUALE Mert nem akarom. NORINA Nem akarja? PASQUALE Nem. NORINA Nem ? PASQUALE Nem. NORINA Bálványom, könyörgök, felejtse el ezt a szót. "Akarom", - ezt miheztartás végett mondom - "akarom" - ezt itt én mondhatom egyedül. PASQUALE Doktor úr! NORINA Itt mindenki nekem engedelmeskedik, egyedül én parancsolok. MALATESTA Itt a kritikus pillanat. PASQUALE Na de, erről szó sem lehet. NORINA Semmi feleselés! PASQUALE Az a fickó nem kísérheti. NORINA Mit nem? Hallgass, vén bohóc! PASQUALE Én ? Maga ? Vele ? NORINA Hallgass, hallgass! Csitt! PASQUALE Ők? Jaj! ERNESTO, MALATESTA No, most nézzük, mit fog csinálni! NORINA Hallgass! Mind mostanáig próbáltam jóindulattal bánni veled, De tudni fogom, ha ingerelsz, mit tegyek a két kezemmel. MALATESTA Teljesen kővé dermedt. PASQUALE Álmodom ? Ébren vagyok ? NORINA, ERNESTO Álmodik-e, vagy ébren van, nem is tudja. PASQUALE Hogy volt ez? Álmodom? MALATESTA Úgy látszik, elakadt a lélegzete… PASQUALE Rúgások ? Pofonok ? NORINA, ERNESTO Meghűlt a vér az ereiben. PASQUALE Derék! Jól van! ERNESTO Most már hál' Istennek, kezdem megfejteni a történteket stb. MALATESTA Gyerünk, bátran, Don Pasquale, nem, ne csüggedjen! stb. NORINA Meghűlt a vér az ereiben. barátunkat, hál' Istennek, most meg lehet majd győzni stb. PASQUALE Úgy kell nékem, ő figyelmeztetett, Majd meglátjuk, most mi lesz, stb. Vigyázz, vigyázz Don Pasquale stb. NORINA (Csenget. A belépő szolgához.) Azt akarom, hogy most nyomban az egész személyzet itt összegyűljön. PASQUALE (Magában.) Mit akar az embereimtől ? MALATESTA Most kezdődik az újabb kalamajka. NORINA (A megjelenő szolgák láttán.) Összesen hárman? Hahaha! Nagyszerű! Nem kell sokat számolni. (A házvezetőhöz címezve.) Maga, ott. Ha jól látom, maga a majordomus. Azonnali hatállyal megduplázom a fizetését. (Nem törődve Pasquale ellenkezésével.) S most jól figyeljen az utasításokra, amiket adni fogok! Gondja legyen rá, hogy új személyzettel lásson el engem! Fiatal és csinos emberek legyenek, akik jó fényt vetnek ránk! PASQUALE Ha majd befejezte... NORINA Még nem fejeztem be. Legyen két új hintó holnap a kocsiszínben! Ami aztán a lovakat illeti, a választást magára bízom. PASQUALE Ha majd befejezte… NORINA Még nem fejeztem be. PASQUALE Jól van. MALATESTA Még jobb! NORINA Ezt a házat rosszul tervezték. PASQUALE A házat ? NORINA Azonnal át akarom alakíttatni. A bútorok ócska vacakok. . . PASQUALE Még nem fejezte be ? NORINA fel kell újítani őket. MALATESTA Látja ? PASQUALE Még… NORINA Még van ezer más dolog is…, MALATESTA Hallja ? PASQUALE Nos ? NORINA ami sürgős, nagyon sürgető. MALATESTA Egyre jobb! PASQUALE Mi? MALATESTA Nos, hogy tetszik ? NORINA Egy fodrászt kell választani, egy szabót és egy ékszerészt. PASQUALE Ha… én… Ön… MALATESTA Nos, mit gondol? PASQUALE Befejezte már ? NORINA Rendben menjenek a dolgok! ERNESTO, MALATESTA Kezd belemelegedni… PASQUALE De azt mondom… NORINA Rendben menjenek a dolgok ! PASQUALE Majd megpukkadok! NORINA Nem hagyunk magunkból gúnyt űzni! PASQUALE S ki fog fizetni ? NORINA Majd Ön, szépen. PASQUALE Magunk között szólva: nem fizetek egy vasat sem. NORINA Nem ? PASQUALE Nem. Én vagyok a gazda, vagy sem ? NORINA Szánalomra kényszerít. Gazda? Ahol én parancsolok ? MALATESTA Húgom ! NORINA Majd mindjárt foglalkozom Önnel is. ERNESTO Remek! NORINA Ön egy tuskó! MALATESTA De húgom! PASQUALE Ez igaz… NORINA Egy hólyag! PASQUALE …mert feleségül vettem Önt. NORINA Egy őrült… ERNESTO Még jobb! NORINA Szégyentelen! PASQUALE Én ? MALATESTA Az Ég szerelmére, sógor! PASQUALE Csak Maga őrült! NORINA Maga egy tuskó, kit hamar észretérítek, tudom majd, hogyan. MALATESTA Húgocskám..., sógor… egy kis mértéket… ERNESTO Az ég már végleg beborult, most jönnek a villámok. PASQUALE Itt én vagyok a gazda! NORINA Paraszt, tuskó! PASQUALE Én? Én? Elárultak, csúffá tettek. Ezer fúria a szívemben. Ezt az előlegzett poklot nem akarom elviselni. Nem, nem akarom stb. NORINA Most majd láthatod, hálátlan szívű, mily igazságtalan volt a gyanakvásod. Csak a szerelem vitt rá, hogy eljátsszam ezt a szerepet. ERNESTO Meggyőztél, drágám. Csak pillanatnyi volt a gyanúsítás, csak a szerelem vitt rá, hogy ezt a szerepet eljátszd. MALATESTA (Pasqualéhoz) Egy kissé felindult… sógorom feküdjön le! Én teljesen el vagyok képedve, fel vagyok háborodva, neki meg majd velem gyűlik meg a baja. PASQAULE Ezt a földi poklot nem akarom elviselni. Elárultak, csúffá tettek, Ezer fúria a szívemben stb. NORINA, ERNESTO Igen, szegény Don Pasquale, közel már a gutaütéshez, igen stb. MALATESTA Igen, Don Pasquale, szegényke meg ne lássa, hogy flörtölök, nem stb. Vigyázzatok, figyelem! PASQAULE A ház rosszul van megtervezve… NORINA Igen. PASQAULE A bútor mind ócskaság… NORINA Igen. PASQAULE Ötvenszemélyes ebéd… NORINA Igen. PASQAULE Egy szabó, egy ékszerész, a ház, az ebéd… NORINA Igen, igen! PASQAULE Igen, igen, ah, elárultak. csúffá tettek, MALATESTA Menjen, kicsit feküdjön !e! NORINA, ERNESTO Don Pasquale, ó, szegényke! PASQAULE Ezer fúria a szívemben. MALATESTA Sógorom, menjen az ágyba! ERNESTO, NORINA Közel már a gutaütés! PASQAULE A dühtől, a méregtől, majdnem megfulladok már stb. NORINA Most látod, hálátlan szívű stb. ERNESTO Meggyőztél, drágám stb. MALATESTA Kissé felhevült, sógor uram. Ügyeljetek, a vénember, meg ne lássa, hogy édelegtek! stb. HARMADIK FELVONÁS Első jelenet Szoba Don Pasquale házában. Szolgák futkosnak ide-oda. Pasquale egy kis asztalnál ül, előtte számlák tornyosulnak. SZOLGÁK, INASOK A gyémántokat, gyorsan, gyorsan! A kalaposnő! Gyorsan, gyorsan! Jöjjön be! A kocsiba ezt az egész holmit! Legyezőt! Fátylat! A kesztyűk! Gyorsan, gyorsan! A lovakat ezen nyomban, szóljatok, hogy fogják be. Gyorsan stb. PASQAULE Micsoda áradat! Micsoda kábulat! Bolondok háza! stb. SZOLGÁK A kocsit! Gyorsan stb. A lovakat! MIND A kocsit! Gyorsan, gyorsan! PASQAULE Nézzük csak ! A szabónak száz scudo. Nagyon lekötelez! A kocsigyártónak hatszáz. Kis semmiség! Kilencszázötven az ékszerésznek, a lovakért… az ördögbe a lovakkal, a kereskedőkkel és az egész házassággal! Ha még egy kis ideig ez így tart, kedves Don Pasqualém, rövidesen a kórházban találkozunk! Mit jelentsen ez a nagy pompa? Egyedül kimenni, ilyen későn, a házassága első napján ? Minden áron szembe kell szállnom véle és megakadályoznom. De… ezt könnyű mondani. Neki olyan a nézése, hogy megjátszhatná a szultánát is… De mindenképpen meg akarom próbálni. Azután ha elbukik a kísérlet. . . No tessék, itt van, rajta! (Belép Norina estélyi öltözetben, s ügyet sem vetve Pasqualéra, készül elhagyni a házat.) Ej, kisasszony, ilyen sietve hová megy ? Megmondaná nekem ? NORINA Gyorsan megmondhatom: a színházba, szórakozni. PASQAULE De a férje, engedelmével, esetleg nem akarna ezúttal… NORINA A férj lát - és hallgat, ha szól - meg sem hallják… PASQAULE Meg sem hallják ? NORINA Ha a férj szól - meg sem hallják, meg sem… PASQUALE Ne küldjön a temetőbe, asszonykám, azt tanácsolom! Menjen a szobájába azonnal, itt jog maradni a házban! NORINA Maradjon csendben és ne csináljon jelenetet! A magam részéről kérve kérem. Menjen az ágyba, aludjon jól! Majd holnap azután beszélünk stb. PASQAULE Nem megy ki innen! NORINA Igazán ? PASQAULE Fáradt vagyok. NORINA Én meg torkig vagyok. PASQAULE Nem megy ki innen! NORINA Nem is hallom Önt. PASQAULE Fáradt vagyok. NORINA Én meg torkig vagyok. PASQAULE Kis szajha! NORINA Pimasz! PASQAULE Kis szajha! NORINA (Pofonüti.) Tessék, ez a tied, ez jár neked! PASQAULE Ah! Bevégeztetett, Don Pasquale, Bárhogy töröd is a fejed, Nem marad számodra más, eredj és akaszd fel magad! NORINA (Magában.) Kissé kemény volt a lecke. . . PASQAULE Igen, vége van. NORINA de szűkség volt rá, hogy elérje a kívánt hatást. Most kell a tervünk sikerét bebiztosítani stb. PASQAULE Don Pasquale, igen, nem marad számodra más stb. NORINA Nos tehát, megyek. PASQ UALE Menjen csak, de sose jöjjön vissza többé! NORINA Reggel majd látjuk egymást stb. PASQAULE Zárt kaput fog találni stb. NORINA Ah férjem! Ugyan, kedves férjecském, ne zsarnokoskodj! Légy kedves és jóságos, gondolj a korodra! Menj az ágyba, jó nagyapó, csendes legyen az álmod! Időben ébreszteni a feleséged jön majd, menj! stb. PASQAULE Válás! válás! Micsoda ágy! Micsoda feleség! Rosszabb társulás ennél még nem volt. Óh, szegény ostoba! Ha kibírja az agyam ezt a csapást, hát az csoda lesz stb. NORINA Ah, ugyan kedves férjecském stb. Menj az ágyba, férjem! PASQAULE Nem vagyok férjed! NORINA Menj az ágyba, jó nagyapó ! PASQAULE Nem vagyok a nagypapája stb. NORINA Menj az ágyba! stb. A nejed majd tudja, mikor ébresszen stb. (Norina el.) (Pasquale felvesz egy papírt, amit Norina leejtett.) PASQAULE Valami számla a fejkötőkről és a csipkékről, mit őnagysága véletlenül itt hagyott… "Imádott Sofronia," - Ej, ej, hát ez meg miféle ügy? "Ma este kilenc és tíz között, ott leszek hátul a kertben, az északi oldalon. A nagyobb elővigyázat okából, ha tudsz, próbálj beengedni engem a titkos ajtón. Majd menedéket nyújt nekünk, biztosat, a bokrok árnyéka. Elfelejtettem mondani, hogy énekkel jelzem majd érkezésem. Ajánlom magam kegyeidbe. Híved Isten veled." Hát ez már sok. Ez a nő azt akarja, hogy a düh megöljön. Ah, nem bírom tovább, Megáll az eszem! (Csenget.) Küldjünk Malatestáért. (A belépő szolgákhoz.) Fussatok a doktorért, mondjátok neki, hogy rosszul vagyok, jöjjön azonnal! (A szolgák elsietnek.) Vagy végezni vele, bármi áron, vagy belepusztulni..., (El) SZOLGÁK, INASOK Micsoda végeérhetetlen jövés-menés! Csin-csin-itt, csin-csin, Csin-csin-ott, csin-csin. Egy pillanatig sem hagynak békén. Csin-csin stb. De előkelő ház, nagyvonalúan berendezve, igen stb. költenek, bővítenek, micsoda pazarlás! SZOLGÁLÓK Ebéd után nagy cirkusz volt… INASOK Korán kezdik… Meséljetek egy kicsit! SZOLGÁLÓK Mondja a férj: Maradni illik. Mondja az asszony: El akarok menni. Az öreg füstölög, jön a civakodás, MIND de az asszonyka keresztül viszi, igen. SZOLGÁK, INASOK Van egy semmittevő unokaöccs, SZOLGÁLCÓK aki miatt az öreg gondban van. A gazdasszonyka csupa tűz… SZOLGÁK, INASOK Úgy Játszik, hogy a férj nem sokat számit… SZOLGÁLCÓK Csitt! óvatosan! SZOLGÁK Jön valaki! Csitt, csitt! SZOLGÁLÓK Rendben leszünk. INASOK Micsoda pazarlás! (A szoba kiürül. Malatesta és Ernesto jön beszélgetve.) MALATESTA Tehát értjük egymást. ERNESTO Rendben van. Most lemegyek a kertbe és eljátszom a szerepem. MALATESTA Azalatt én is a magamét. Mindenekelőtt: az öreg föl ne ismerjen! ERNESTO Mit se félj! MALATESTA Amint hallod, hogy jövünk… ERNESTO Fel a köpenyt és el… MALATESTA Kitűnő! ERNESTO Viszontlátásra! (El.) MALATESTA Ez a váratlan hívás azt bizonyítja, hogy a levélke az éji találkáról megtette hatását. (Magában.) Itt jön! Milyen sápadt és szétszórt, Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Szinte fáj érte a szívem. No, vegyük fel az orvosi ábrázatot! Don Pasquale… PASQUALE Sógor, egy élőhalottat lásson bennem! MALATESTA Ne hagyjon ilyen bizonytalanságban! PASQUALE Ha elgondolom, hogy eddig a nyomorúságos pontig süllyedtem! Inkább ezer Norinát engedtem volna Ernestónak. MALATESTA (Félre.) Ezt jó tudni. . . De hát magyarázza meg végre! PASQUALE Egy félévi jövedelmem elment a főkötőkre és szalagokra. De ez mind semmi. MALATESTA Hát még ? PASQUALE A kisasszony színházba akar menni. Egészen szelíden ellenzem, de ő nem hallgat a józan észre, és kinevet. Parancsolom… erre pofonvág. MALATESTA Pofon ? PASQUALE Egy pofon, igen, uram. MALATESTA No csak fogjunk bele! - Ön nem mond igazat: Sofronia olyan hölgy, aki nem képes, nem tud rosszat tenni. Ezek csak ürügyek, hogy elűzze őt a háztól. Kitalálások, hazugságuk. Még hogy a húgom képes lenne ily tiszteletlenségre Önnel szemben! PASQUALE A pofám a bizonyíték! Minden rajta van. MALATESTA Nem igaz! PASQUALE De nagyonis igaz! MALATESTA Uram, ez a nagy kiabálás igen kényelmetlen nekem. PASQUALE De ha Ön visszaél a türelmemmel! MALATESTA Beszéljen hát! Hadd halljam, rajta! PASQUALE A pofon semmi, van még rosszabb is. (Átadja a levelet.) Ezt olvassa! MALATESTA Kővé dermedek! No, kövessük csak! De hogyan, az én húgom, aki oly okos, jóságos és szép ? PASQUALE Lehet, hogy Önhöz jó, hozzám biztosan nem. MALATESTA Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy bűnös. PASQUALE Én nagyon biztos vagyok a vétkében, s azért hívattam Önt hamarjában, hogy tanúja legyen a bosszúnak. MALATESTA Jó,… de gondolja meg! PASQUALE Mindent meggondoltam, de várjon egy kicsit! Üljünk le! MALATESTA Üljünk csak, de beszéljen már! PASQUALE Csendesen, csak mindig csendben, lemegyünk a kertbe. Magammal viszem az embereimet, a kis ligetet körülvesszük, s az átkozott párt - jeladásomra foglyul ejtve, - percnyi késedelem nélkül a polgármester elé vezetjük stb. MALATESTA Azt mondanám... figyeljen kicsit! Csak mi ketten menjünk oda, a ligetben lesben álljunk! Csak mi ketten álljunk lesbe! A kellő időben előlépünk, - - s a könyörgések, illetve fenyegetések közepette, hogy majd a hatóságokhoz fordulunk - megígértetjük mindkettőjükkel, hogy az ügynek ott rögtön véget vetnek stb. PASQUALE Ez a megoldás túl enyhe büntetés az árulásért. MALATESTA Ne feledje, a húgomról van szó! PASQUALE Ki vele a házamból! Más megoldás nincs. MALATESTA Kényes ügy ez, Kellőképpen mérlegelendő. PASQUALE Mérlegelje, vizsgálgassa! De a házamban nem tűrőm őt, nem. MALATESTA Botrányt csinál ? PASQUALE Nem számít. MALATESTA S milyen szégyenben lesz része! PASQUALE Nem számit. MALATESTA Ez nem illő, ez nem lesz jó, más módot fogok keresni. PASQUALE Nem illik ? Nem lesz jó ? De a pofon, annak itt a nyoma… Én azt mondom… MALATESTA Megvan! PASQUALE Hála Istennek! Mondja, mondja gyorsan! MALATESTA A ligetben óvatosan, meglapulva lesben állunk, mindent jól hallhatunk ott, s ha a hűtlenség bizonyossá válik, elűzheti őt legott. PASQUALE Bravó, bravó, ez remek lesz! Ezzel elégedett vagyok stb. MALATESTA Igen. PASQUALE Elégedett vagyok. Várj csak, várj csak, drága kis feleségem! A bosszúm órája már közeleg. Már-már szorongat, már-már utolér, s mindenről azonnal számot kell adnod. Majd meglátod, használnak-e a trükkök és ármányok, a gyengéd mosolyok, a sóhajok, könnyek. Majd meglátod stb. Most fogok rajtad bosszút állni, a csapdában vagy már s ott is maradsz, igen stb. MALATESTA Szegénykém, a bosszúról álmodozik, nem tudja a szerencsétlen, mi vár még rá. Hiába dühöng, hiába őrjöng, ketrecbe van zárva, nem szökhet már. Hiába sorjázza a terveket, számításokat, nem tudja, hogy csupán légvárakat épít. Nem látja az együgyű, hogy a csapdába, igen, ő maga kergeti magát. Hiába őrjöng stb. Elűzheti őt legott S én magammal viszem őt. PASQUALE Így a legjobb. Elégedett vagyok. MALATESTA, PASQUALE Óvatosan, meglapulva Lesben állunk… MALATESTA …s onnan mindent hallhatunk. MALATESTA Hiába sorjázza a terveket, ötleteket stb. PASQUALE Majd meglátod, használnak-e A trükkök és ármányok stb. PASQUALE, MALATESTA Hahaha! MALATESTA Ketrecbe van zárva, Nem szökhet már stb. PASQUALE Mindenről azonnal Számot kell adnod stb. PASQUALE Számot kell adnod! MALATESTA Nem szökhet már! Második jelenet Bokros terület Don Pasquale házának kertjében ERNESTO Mily édes az éj, április közepén. Az ég oly kék, s a hold fátyoltalan. KÓRUS Az ég oly kék stb. ERNESTO Minden csupa vágy - béke, titok, szerelem! Szerelmem, miért nem jössz még hozzám ? A szellők zengetik meg a szerelem hangjait, A folyó mormolásában a sóhajaim halld! KÓRUS, ERNESTO Óh, szerelmem, miért stb. ERNESTO Ha majd meghaltam, megsiratsz, de az életbe visszahívni nem tudsz már. KÓRUS Ha majd meghaltam, stb. La, la, la… ERNESTO Mily édes az éj stb. Híved a vággyal küzd, Ó kegyetlen Nina, Holtan akarsz látni ? Na majd meghaltam stb. KÓRUS Ha majd meghaltam stb. (Norina lejön a kertbe, hogy beengedje Ernestót.) NORINA, ERNESTO Hát mondd újra, hogy szeretsz, mondd, hogy enyém vagy; ha kedvesednek hívsz engem, az életöröm árad el bennem. Oly kedves hangod, felbátorítja az elnémított szívet. Ó! Biztonság van a közeledben, - ám távol tőled félek én stb. (Pasquale és Malatesta lép a kertbe, lámpákkal felszerelve A bokrok közé rejtőznek.) PASQUALE Ott vannak. Jól figyeljünk! MALATESTA Azt ajánlom… PASQUALE (Norina arcába világít a lámpával.) Hé, állj! NORINA Rablók! Segítség! PASQUALE Csend legyen! Hol a szeretője? NORINA Kicsoda ? PASQUALE Az, aki itt állt Önnel szerelmeskedve. NORINA Uram, csodálkozom. Itt nem volt senki. MALATESTA Ez aztán a szemtelenség! PASQUALE Mily arcátlan hazugság! Mindjárt meg fogom találni őt. (Míg Pasquale és Malatesta a bokrok közt kutatnak, Ernesto beszökik a házba.) NORINA (A visszatérő Pasqualéhoz.) Ismétlem Önnek, hogy itt senki sem volt, Ön álmodik. MALATESTA Mit csinált itt a kertben ebben a késői órában ? NORINA Friss levegőt szívtam. PASQUALE Levegőzött! Ah, méltatlan asszony! Ki a házamból, vagy én… NORINA Ej, ej, férjemuram, hát ilyen hangot használ ? PASQUALE Menjen, és gyorsan! NORINA Semmiképpen. Álmában se remélje! Ez az én házam, itt maradok. PASQUALE Ezer bomba és kartács! MALATESTA Don Pasquale, bízza rám a dolgot! Csak arra ügyeljen, ne hazudtoljon meg! Nekem még tiszta a lapom. PASQUALE Magától értetődik. NORINA Csak most jön a java! MALATESTA (Norinához.) Felváltva álmélkodjon és méltatlankodjon! Jól figyelj, húgom! Hallgass meg, az érdekedben szólok. Szeretném elkerülni a gyalázatot. NORINA Gyalázat ? Énrám ? MALATESTA Remekül adja… (Hangosan Norinához.) Holnap ebbe a házba új feleség költözik. NORINA Egy másik asszony ? Ily sértés velem szemben ? MALATESTA Itt a pillanat, hogy dühbe guruljon… NORINA Kinek a felesége ? MALATESTA Ernestóé. . . vagyis Norina. NORINA Az a ravasz és kacér nőszemély? PASQUALE Bravó, doktor! MALATESTA Nyeregben vagyunk! NORINA Az a teremtés itt, az én ellenemre? Norina és én egyazon tető alatt? Soha! Akkor inkább elmegyek. MALATESTA Ah! Csak adná az ég! NORINA De… csendesebben kissé! Hátha kiderül, hogy ez a házasság csak tréfa. Előbb meg akarok bizonyosodni róla, hogy… MALATESTA Jogosan. Don Pasquale, nincs más út: itt házasodnia kell annak a kettőnek nyomban. ha ők nem, - hát nem megy a dolog! PASQUALE Hihetetlen. MALATESTA Hej! A házból, jöjjön ki valaki! Ernesto! ERNESTO (A kíváncsiskodó szolgáktól követve.) Itt vagyok! MALATESTA Don Pasquale beleegyezik, hogy Ön kezét nyújtsa Norinának, s évi járadékul ad még négyezer scudót. ERNESTO Ó, drága bácsikám! Ez igaz lenne ? MALATESTA (Pasqualéhoz) Nincs már idő tétovázni. Mondjon igent rá! NORINA Én ellenzem. PASQUALE Én pedig egyetértek. (Ernestóhoz) Fuss, keresd meg Norinát, hozd ide, s nyomban összeházasítalak titeket! MALATESTA Nem kell messzire menni, a menyasszony itt van helyben, PASQUALE Hogyan? Magyarázza meg! MALATESTA Ő Norina. PASQUALE Ő? Norina... micsoda csalás! Sofronia tehát… MALATESTA A zárdában tartózkodik. PASQUALE És a házasságom ? MALATESTA Az én ötletem volt ez a módszer. Hogy elkerüljön egy hasonló helyzetet… PASQUALE Ó, gazemberek! MALATESTA belevittük Önt egy érvénytelen házasságba. NORINA Bocsánat, kegyelem! ERNESTO Ó, nagybátyám, engesztelődjön meg! PASQUALE Még mindig hihetetlennek tartom. Ó, gazemberek! NORINA, ERNESTO, MALATESTA Ó, legyen jóságos! PASQUALE Ég hála néked! Mindent elfelejtek, legyetek boldogok, s ahogyan én összekötlek benneteket, egyesítsen az Ég is! MALATESTA Brávó, brávó, Don Pasquale! Ez igen szép magatartás! NORINA Mindebben a tanulság elég könnyen megtalálható. Elmondom Önöknek igen gyorsan, ha kedvük van meghallgatni: Igen bárgyú az az ember, ki öregkorában házasodik, igen, lámpással keres magának bajt és gondot minden mennyiségben. Igen bárgyú stb. ERNESTO, MALATESTA, PASQUALE A tanulság igen szép… ERNESTO, MALATESTA Don Pasquale megszívleli majd. PASQUALE Megszívlelni csak rajtam áll. De Te, ravasz szélhámosnő vagy, azt tetted velem, amit megérdemlek, igen, amit megérdemlek. ERNESTO, MALATESTA, SZOLGÁK Ez a kedves szélhámosnő túltesz rajtunk, túltesz ám stb. NORINA Ó, a tanulság mindebben stb. Lámpással szerzi magának a bajt és gondot minden mennyiségben stb. SZOLGÁK Igen, Don Pasquale megszívleli.