Erkel Ferenc: Dózsa György Szövegét - Jókai Mór novellája nyomán - Szigligeti Ede írta A Magyar Rádió számára az ötfelvonásos eredeti változatot átdolgozta Németh Amadé és Ruitner Sándor Forrás: A felvétel egyik zongorakivonata No. 1. Introduzione Buda, a Mátyás templom előtti tér A keresztes sereg és a nép Lőrinc pap lelkesítő szavaira figyel. LŐRINC Igaz hívők az Úrban! Ki a kereszt jelét feltűzte, Ki itt van Dózsa táborában. Az érsek fegyverét megáldja A király bűnét megbocsájtja! Pogánynak megtörjük hatalmát És visszaűzzük Ázsiába Igaz hívők fel hát csatára A hit, s haza oltalmára! FÉRFIKÓRUS Fel hát csatára Szent hitünk, s a haza oltalmára! LŐRINC Jertek hívők az Úrban! A színfalak mögött harangzúgás ágyúzás Induló A sereg felsorakozik. Nemesek, testőrök, papok érkeznek. FÉRFIKAR Csak nem a híres Dózsa György? ZÁPOLYA Urak, minő bohózat ez? FÉRFIKAR Kereszthadak élére tör? ZÁPOLYA Azt hívém, csak egy torna lesz! FÉRFIKAR Tódul hozzá a tenger nép! ZÁPOLYA Mily zagyva, gyülevész e nép! FÉRFIKAR De pogány ellen harcra kész! ZÁPOLYA Vezérük tán e Dózsa lesz? FÉRFIKAR Nándornál jól verekedett! ZÁPOLYA László ezért e gyereket FÉRFIKAR Ranggal ajándékozza meg. ZÁPOLYA Pénz helyett ranggal fizetni! FÉRFIKAR Mit királyáért Dózsa tett, Azt jól meg fogja venni. ZÁPOLYA Szegény király, öreg is már, Joga van megpihenni. Induló. Dózsa és a király bevonulása FÉRFIKAR Dózsa éljen! Hős vitéz, hadvezér, éljen! Krisztus hű vitéze, népünk büszkesége, ország ékessége, éljen! Dózsa György, Dózsa György, éljen Dózsa! No. 2/a. Recitativo és Ulászló király ariosója KIRÁLY Jó hívünk Dózsa György, Bár tetted díjaként vagyont nem adhatok, László király szegény. De e címerrel mely új vérteden ragyog, Ország nemesei közé felveszünk! FÉRFIKAR Ulászló király éljen! ZÁPOLYA Be kár, hogy nem voltam paraszt, Mi könnyen lennék most nemes! KIRÁLY (és férfikar) És eme karddal itt, Sújtsd hited elleneit! Oltalmazzad a hont! És e lánc nem kötelék, Nem szolgaság jele, Olyan szent olvasó, Melynek minden szeme Imára, s tettre hív Az Istenért s honért! Régi zászlón szent hadaknak vére, Ez vezessen honunk ellenére. Égi jelként vedd e földi képet, Győzelemre vidd e harcos népet. Az ég reá áldást adott, Az egyház bűnbocsánatot. Én csupán ennyit adhatok, Érte lelki békét kapok. Ha indulsz véres csatákra, Gondolj reám, gondolj hazádra! DÓZSA Isten s ki Isten képét viseled, király! Urak és közvitézeim! Íme halljátok Dózsa esküjét: No. 2/b. Dózsa áriája (Esküje) DÓZSA (és férfikar) Én Dózsa György ím esküszöm rája, Népemmel mely e földet műveli, Az égi áldást csak e földtől várja, S élténél sokkal jobban szereti: Hisz ebből sarjadt egykor életünk: Anyánk, hazánk, egész világ nekünk! Nem új szívemben a hazaszeretet, Világa, lángja nem most gyulladott. Tüzében nem most érlelt bátor tetteket, Midőn király nemes nevet adott. Anyánk e föld, hát híven őrzöm én, Amíg szent hantja nem borul fölém! Isten úgy akarta, magasztos célokért Most a pórnak karja küzdjön szent hazánkért. De midőn kovácsol kaszából kardokat, Szívében fellángol egy nagy gondolat; Hogy megmutatja a világnak, Támasza hitnek és királynak. És amíg nemes a néppel összetart, Az ellen nem törheti meg a hű magyart. No. 2/c. KIRÁLY A férfi térde mélyen meghajol ország, király, s oltár előtt, S mostantól Dózsa György, győzelmedért Nemesként állsz a nép előtt! Vérteden kereszt jele, Kardod vezesse Krisztus szent neve. KAR Megvéd a kereszt jele, Harcba vezet majd Krisztus szent neve! ZÁPOLYA Lórára nézd hogyan tekint oda! Szemében izzó vágy zsarátnoka. Kábán áll nem lát semmit és nem hall, Még elbukik új sarkantyúiban. hahahaha! KIRÁLY Lássátok szívesen e bajnokot, Sok jó nemes család így sarjadott Körülvezeti Dózsát DÓZSA Nemes vagyok! Nemes! Nemes! KIRÁLY Ugyanúgy, mint a többi, jobb is tán, hisz érdemed tett azzá! No. 2/d. Együttes *[lábjegyzetben] Az eredeti II. felvonásból ide átemelve KIRÁLY (és női kar) Király kér honfivért! Kövesd az új vezért LÓRA, ÚRHÖLGYEK, NŐI KAR Ébredj nemes, vedd kardodat, Várnak terád pogány hadak. Már ne tűrd hazád gyalázatát! Lásd a bajt, mit gaz pogány hozott reád, És már nem várhat nyugodtan jó fegyverünk, Ellenünk közt míg szét nem verünk! BORNEMISSZA, ZÁPOLYA [előbbiekkel] Ébredj nemes, vedd kardodat, Verjed széjjel e rongy hadat. Már ne tűrd gyalázatod, Lásd e pórnép/Dózsa bajt hoz majd ránk! Élezd fegyvered! Tovább nem vár immár fegyverünk, Már nem nyughat fegyverünk, Közöttük míg széjjel verünk! FÉRFIKAR Ebből már elég! mint űzött vadat Szét fogjuk verni e rongyos hadat. Már ne tűrd Ne tűrjük tovább a gyalázatot melyet e pórhad reánk hozott Tovább nem vár immár fegyverünk, Már nem nyughat fegyverünk, Közöttük míg széjjel verünk! Míg fegyvert bírhatunk, Sérthetetlen jogunkért bátran harcolunk! No. 2/e. Jelenet ZÁPOLYA Izmos kezed van székely Dózsa György, Ha unod ezt az ingyen hivatalt, Szegődj be hozzám, légy a hadnagyom. DÓZSA Lehetsz te is még az én hadnagyom! FÉRFIKAR Megállj! Ez az erdélyi vajda Egy ország reszket nevére. DÓZSA De nem én, a „had” fővezére! ZÁPOLYA Istenemre! Tetszik a gőgje! Hahaha FÉRFIKAR Csókoljuk palástodat! Két forint lehetett a rőfje, Kérlek fogjad pártomat. ZÁPOLYA, FÉRFIKAR Hadd legyek nádorod. Míg vezérled sereged, Helytartódként őrzöm itthon én a tehened. Ő lesz majd főpohárnokod, Persze, csak úgy, ha lesz borod! Ő a harctéren szolgád, visz utánad egy kaszát. Nos, nem írod fel nevünket? Tán nem is tudsz írni? DÓZSA Szívemben írva vannak e nevek. Jól őrzi őket az emlékezet. ZÁPOLYA, FÉRFIKAR Jertek, urak, ifjú hősünk kis tréfánkat kezdi unni! Hát menjünk urak! Ha feljön palotába, Sok vígságot fog szerezni! DÓZSA Víg óra lesz! majd ha lépteimtől a föld megrendül, És rajt’ e söpredékhad inogva szédül. Majd ha ten’ fejükre omlik rá a csarnok, S ott áll majd a nép, mint bíró, mint új zsarnok! Dózsának szívét ők nem ismerik, Hogy szemtől szembe sérteni merik! A kard csak addig védi kényurát, Amíg más kézbe nem megy át. A Dózsa képe fénylő nap lehet, Kitől koldultak egy kis meleget! Rózsa és Barna közelednek No. 3. Terzetto BARNA Nagyságos Dózsa úr, nézz hátra is. DÓZSA Barna… és te, Rózsa? BARNA Mi itt, bizony, csak ránk ismertél hát, Ez szép nagyon, Mi már azt hittük, hogy nem is te vagy. DÓZSA Miért jöttetek most hozzám? BARNA Csodálkozol? Rózsa óhajtott látni…Mátkád szegény. Én… lehetek nálad lovászlegény. Hallom, nemes vagy… RÓZSA Ah mióta minket elhagyál, Jó napunk a mélybe szállt, Eljött a sötét halál, Minden gyászra, búra vált. DÓZSA Halljam, mi történt otthon?! [Húzás, a kotta meg van, de át van húzva, szöveg nincs beírva] RÓZSA Emlékszel még tán a jávorfára, Onnan néztünk csendes nyári este Fel a mennybolt többi csillagára, Ott búcsúztál tőlem harcra kelve. Te ültetted ezt a jávorfát, És kérted, hogy alatta várjak rád. Kis jávorfácskád többé nincsen ott… [Húzás, mint feljebb] Emlékszel a csendes kicsi házra? Ablakát virág szalagja fedte; És búcsúkor édes jó anyádra, Ő csak sírt és áldóan rebegte: „Isten karja védjen harc terén, Hű arád szívét megőrzöm én.” DÓZSA Rosszul viselte netán gondodat? RÓZSA György! Jó anyád… Istenhez távozott… DÓZSA Az ég nyugtassa… ő már boldog ott… RÓZSA De én… milyen sokat szenvedtem itt… DÓZSA Barna szólj, mi történt veletek? BARNA Jó… Hát elmondom, úgy, ahogy volt; Egy nagyúr meglátta e leányt, Tőle nem sokat kívánt, csak egy csókot. DÓZSA Tovább, tovább! [Hosszú húzás, mint feljebbg Anyád, hogy útban ne álljon, börtönbe zárták… Aztán… DÓZSA Aztán?! BARNA Ott nyomorultul elpusztult szegény… DÓZSA Ki volt a hitvány? mondd ki rút nevét! Addig legyek e földön átkozott, Amíg vérével meg nem lakolt! BARNA Jó Dózsa György, hagyd nyugton kardodat, a név, mit tudni vágyol: Zápolya. No. 3/b. Recitativo DÓZSA Zápolya! Nincs olyan név a világon, melyre Dózsa elsápadjon. Óh, most elég! Ne szólj tovább, ne szólj, Mert a gondolat is átkozott, Mely most, szavadnak nyomán támadott. (Rózsának) Itt bizton vagy te drága, sátramba menj, s ne bándd, hogy Dózsa most egy sátrat ád, később tán adhat palotát. Egy pap jön az érsek nevében Jöjj, nemes Dózsa György. Eskütételre vár a szent kereszt, amelynek védelmére mostantól fogva kardot emelsz. Ima KIRÁLY és/vagy ÉRSEK [később kórussal együtt] Oh nagy Isten, haldd imánkat, S áldd meg gyarló fegyverünket, Védjed, óvjad szép hazánkat, Száz csatában vezess minket. No.4. Finale FÉRFIKAR Isten segíts! Krisztus velünk! Jó ügyünkért hadba megyünk. Vértünkön a kereszt dicső jele Nem győzhet hát a pogány fegyvere. KÓRUS Istennek Szűz anyja, hazánk pátrónája, Zászlóinkon ragyog képed, Véled indul harcba néped, Adj győzedelmet, Avagy dicső halált! Testünk a harcban földre hull, De lelkünk az égbe száll! DÓZSA Isten, téged emlegetünk, Ám annyiszor mégis elfeledünk, Szívemnek indulatja vad, sötét, Oszlasd el átkot szülő éjjelét. Istennek szűz anyja, hazánk pátrónája, Amerre szent zászlód halad, Pogány hordája szétszalad. Jöjjön rá rémület, pusztulás, halál, Óvd szép hazánk s a végeket, Hol minden vérben ál! LÓRA [később DÓZSA, KIRÁLY] Óh, Mária segíts, te légy vele! Érted harcol majd fegyvere. Országunk szép égboltja oly sötét, Ah Oszlasd el balsorsunknak éjjelét! Istennek szűz anyja, Óh, új erőt ad szűzi képed, Bajokon segít szenvedésed. Űzd el a rémet, a gaz a vad pogányt, És szabadítsd meg minden földi bajtól szép hazánk! DÓZSA Szép szülőhazám, édes jó szülém, Szívemben élsz, bármerre járok én! Érted küzd majd, bárhol harcol Dózsa, A kardja téged véd, míg vad csaták tüzén Beteljesül majd földi sorsa. Őrizz meg Isten angyala. KIRÁLY Őrizd meg Szűzanya, hazánk pátrónája, Szívünkben őrizzük szent képed! II. felvonás No.5. Jelenet Fogadóterem a királyi palotában KAR Zeng a dal a palotában, Gyöngyözik a bor kupánkban, László király nevenapján Dúsan rakott asztalától Dózsa György maradt csak távol. Azt mondják, hogy nyalka vitéz, Aki mindig táncolni kész. Hahaha. Beh kár, hogy úgy járja, mint egy kerge birka, hahaha. Orrában egy vaskarika. Zeng a dal a palotában, gyöngyözik a bor kupánkban, László király asztalától Dózsa György marad csak távol, nem táncol velünk a medve. Hehehe. BORNEMISSZA Bosszú szemében, Tűz ég szívében! Vigyázzatok, a gúnyt hagyjátok, nem tudjuk, Dózsa most áldás, vagy átok! FÉRFIKAR Istenemre, nem rosszul beszél! Zápolya jön FÉRFIKAR Vajda! Jó királyunk szólj, mit mondott? Midőn vacsorakor véled innen távozott, Úgy elsápadott. ZÁPOLYA Őfelsége arról beszélt, Hogy fáj a ma a lába, Az új sereg drága, És az egyház, meg az udvar Nem figyel rája. (elmenőben) Hahaha! FÉRFIKAR Biz én nem hiszem, hogy így volt! Mi nem hisszük! Dózsa új tisztsége rajta ejtett foltot. Vagy Zápolya – szokás szerint – László lányát kérte megint! Azt nem hiszem, mert a vajda most a Csáky lányt kívánja! BORNEMISSZA Urak! Megálljunk! Jó tréfát űzni nagyszerű dolog, De aki tisztes hölgyet hírbe hoz, Az nem lovag! (elmenőben) S jól vigyázzon magára! FÉRFIKAR A Csáky Lórát ő is imádja, Tehát Zápolyának vetélytársa! KAR Zeng a dal a palotában, Gyöngyözik a bor kupánkban, László király névnapja van, Kár hogy Dózsát meg nem hívánk, Tán még meg is táncoltatnánk. Hahaha No. 6. Recitativo és jelenet ZÁPOLYA Urak! László király körünkbe visszatér! Névnapja van, Néki szól az ének. RÁNKI Mondják, poétát fogtak valahol, Lászlónak itt most az dalol. KIRÁLY Hallom, te is viselsz koronát. LÓRA Saját országában ő is király. KIRÁLY Király? Nos, akkor sajnálom szegényt, Bár hozzá tán hívek jobbágyai… LÓRA Az ő jobbágyai a szellemek. KIRÁLY (gyúnnyal) Szellem? No, az minálunk nincs! De miről fogsz dalolni nékünk, jó fiam? Virgil, Ovid vagy Flaccus mestered? LÓRA Engedd dalolni a költőt, király, Hadd zengje azt, mit ihletése mond. 6/a,b,c A költő dalai KÖLTŐ Négy vége van a világnak, Négy ellene a hazának. Hármuk kívül egyik belül, Ha egy pihen, három kerül. Hajh! Rontanak minden felül! Egyikük vad török harcos, Másikuk jó olasz partos, Harmadik a lengyel szomszéd. Negyedik itt, itt benn, szerteszét, Hajh, ez a legrosszabb veszély! Az egyiket majd leverjük, A másikat eltereljük, A harmadik futva menne, Ha a negyedik nem lenne… Hajh! Talán semmi baj nem lenne! Rossz ellenség török, tatár, Lengyel, olasz erős ma már. Mégsem győz le téged, Te szép magyar nemzet, Csak ten’ fegyvered… Hajh! Csakis az, mi elveszejt! FÉRFIKAR E dal mit sem ér! Szava bánt és sért. A negyediken tán Éppen minket ért?! LÓRA Ha ez nem tetszik nektek, Mi mást énekeljen, Hogy dala tetszést nyerjen? KIRÁLY Magyar hazánk dicső napjairól! KÖLTŐ Óh! Régi dal, régi dal, régi dicsőségről. Fényes napnak szép sugára Rózsafelhős égből. Világverő Mátyás sírján még a virág zöldül, Ám a dicsfény régen eltűnt a szép magyar földrül. LÓRA Jól lakott is az úri nép, S nem koplalt szolga, Úrnak, pórnak, katonának Jól ment itt a dolga. Járt igazság a szegénynek, Diadal a hősnek, Gyönge kapott oltalmazást, Harc jutott erősnek. Boldogan jött a jóbarát, öröm volt a házba’, Reszketve jött az ellenség Elszállt harci láza. Tudós urak tudományát arannyal fizették, Magyar nemzet virulását világnak hirdették. Merre nap jár, merre hír jár hívják, három tenger partnál, Boldogabb nép, délcegebb nép nem volt a magyarnál. Világverő Mátyás sírján még a virág zöldül, Hír, dicsőség mégis eltűnt e szép magyar földrül. Leáldozó napsütés ez, alkonyodó égről LÓRA és KÖLTŐ Ah! Régi dal, régi dal, régi dicsőségről, régi dal, régi dal, régi dicsőségről. KÖLTŐ Végződik dalom, Király, sokáig élj! Sokáig élj, és boldogul! No. 6/d. Recitativo KIRÁLY Sokáig… Sokáig és boldogul?... Ilyet csak egy költő kívánhat itt… Nos, köszönöm, derék lovagjaim… Én már lenyugszom… Nem háborít jókedvetek zaja, távollétem se bántsa kedvetek. No.7/a Recitativo ZÁPOLYA A tréfa tőled jött, szép úri hölgy!? LÓRA Nem nyerte meg magas tetszésedet? Hát már a vers, a dal sem andalít? Ha nem magasztal, sérti tán füled? Nos, én pirultam, tudván énekit! A szívem vérzett, értvén verseit! 7/b. Cavatina LÓRA Hazánk szent határait dühös ellen zörgeti, Gúnyos, bántó szava hallszik ott, mely a szégyent hirdeti. Vajh, merre vagy, te nemes had, Árpád sarjadéka, Dühödt csatákon győztes Hunyadi hős fia? Szép hazánk határát mindenütt dühös ellen zörgeti, Gúnyos bántó szava hangzik át, mely a szégyent hirdeti. Vajh, merre vagy te nemes had? Hol? Hol? Itt vagyunk a palotában, Táncot ropva, vígadozva, Kardon kívül rubin rózsa, Ám de bévül marja rozsda. Óh! LÓRA, majd NŐI KARral együtt Rákoson egy férfi áll merészen, És e hon címerével kezében, Harci rendbe szadve rongy hadát, ah… Bősz pogánnyal kezd döntő csatát. Messze hangzik harci jelszava, Véle küzd a pórnép legjava! BORNEMISSZA, ZÁPOLYA, FÉRFIKAR Gúnyt űz e lány velünk! Sértést nem tűrhetünk! Nem! LÓRA és NŐI KAR Oh! Jó király asztalánál hosszan múlatunk, Kezünk, mely kardot fog, már nem tulajdonunk. Rajtunk a költő csak keserg, nem úgy, mint hajdanába”, Ha bátrakat, ha hőst keres, megy Dózsa táborába. BORNEMISSZA, ZÁPOLYA, FÉRFIKAR Gúnyt űztök hát?! LÓRA, NŐI KAR Fel vigalomra, derék országnagyok! Szép szóra, dalszóra táncot ropjatok! De táncba menni veletek Mi sohasem fogunk! BORNEMISSZA, ZÁPOLYA, FÉRFIKAR Elég, elég! Most már elég! Nem tűrünk gúnykacajt! Míg kardot hordozunk, Vész ha jön a honra, Mi élen harcolunk! A törökverő Dózsa György Nem jött hozzánk a bálba, Hát menjünk hozzá múlatni, A saját táborába! Mutassuk meg néki, Ki az úr a honban! Sípszóval, dobszóval Pórt táncoltunk! A Rákoson, a Rákoson A hős sereg, a pór sereg Az úr szavára mint a medve, Majd táncolni fog. LÓRA, NŐI KAR Nem! 7/c. Ensemble [Zene beírva, szöveg nincs beírva, kihúzva.] Fegyvertánc No. 8/a. Jelenet AMBRUS A tánc után gyorsan dologra! Gyerünk, rendezzük a tábort! Megmondom én, mindenki sorban Hol üsse fel a sátort. Itt, balra a mészárosok. Ott mögöttük a cserzők. Leghátul a vargák. FÉRFIKAR (mészárosok, cserzők, vargák) Leghátul a vargák? ez sok! Legelöl a mészárosok? miért, ha kérdeznünk szabad? AMBRUS Most ez a dolgok rendje, módja. FÉRFIKAR Mért volna ez a rendje, módja? AMBRUS Mert először a bőrt a mészáros fogja… Majd megfogja a tímároknak marka, S csak legutólnak jut hozzá a varga! Hadi szokásaink régen úgy kívánják, Hogy a szabóság középen legyen, Hisz sereginket szabóink ruházzák, És erről ismer ránk az idegen. Nélkülük a sereg nem egyéb, Csak darócban járó csőcselék! FÉRFIKAR No bizony! Hogy is ne! Csőcselék! BARNA Még a parasztnak jelölj ki helyet. AMBRUS Keress helyet, ahol lehet! Keress helyet mindent lehet! Mert… nem parancsol itt senki! Azaz parancsol mindenki. Nincs, nincs eztán úr! Azaz mi mind urak vagyunk! Egyenlőség a jelszavunk! FÉRFIKAR És osztozás, egyenlő osztozás! AMBRUS Meglátod, úgy lesz! Úr lesz itt mindenki. Úr lesz itt a mészáros, a varga, Aki csizmát akar viselni, Magának az pénzért megvarratja. Grófi gazdám jószága lesz enyém! BAGOS Ohó! Vigyázz! Azt véled osztom én! FÉRFIKAR Azon mi mind osztozunk! AMBRUS Legyen! Legyen! FÉRFIKAR S ha magad részét egyszer hirtelen elvesztetted, akkor mi legyen? AMBRUS Hát akkor újra osztozunk! FÉRFIKAR Mi már nem osztozunk! BARNA Lassan barátim! Hát, velünk mi lesz? AMBRUS (csúfondárosan) Barátim? Meg hogy lassan? Te ki vagy? BARNA Ember, miként te, Van lábam, kezem, És súlyát megérzed, ha rád teszem! AMBRUS Paraszt vagy, vad paraszt! Mit kötsz belém? Vigyázz, ha e rőföt rád mérem én, Leszen hátadon egy olyan dolmány, Melyen bévül nől a paszomány! BARNA Magad mondád, hogy egyenlők vagyunk, És minden földi jóban osztozunk. Te vedd a grófi várat birtokodba, Én majd beülök díszes sátorodba. AMBRUS Hátrább, paraszt! BARNA Vitéz, ne tréfálj, mert ha kezem rád teszem… Ruhád foltos belül leszen! AMBRUS Bagos, te békén tűröd ezt? Öklével fennen kérkedett! BAGOS Kérkedni hogy mersz, idegen? Mikor mészáros van jelen?! BARNA Szilaj bikával is megbirkóztam már, Te csak ökörrel, ki még kötőféken vár! AMBRUS Bagos, ezt ne tűrd! BAGOS Hol a taglóm? Megállj, paraszt! FÉRFIKAR Paraszt, védjed híredet! Meghal ki polgárt sérteget! Verjük le a polgárokat! Verjük le a parasztokat! Üssed hát a polgárokat! Üssed hát a parasztokat! Verjük szét a polgárokat! Verjük szét a parasztokat! Üssük, verjük, üssük verjük őket! 8/b. Lőrinc pap tanítása LŐRINC Megálljatok! Istentől elrugaszkodott nép! Hagyjátok már abba! Hallgassátok az Egy oldal kotta szöveg nélkül, húzás írást! Mit mond az írás? Szüntelenül küzdeni kell, ősi, legnagyobb ellenségünk ellen! S ha írva áll: harcolni kell, akkor igazságos az a háború. De hát minémű is ez a háború? Ezt kérdezed te joggal. A háború lakodalom, Ahol nem az mulat, aki táncol, hanem, aki húzza, És hol nem az búsul, aki tölti, hanem, aki issza! FÉRFIKAR Halljuk, tovább! LŐRINC A konyha tüzén egy-egy város ég, Fazék az ágyú, gombóc a golyó! Azt mondod most, hogy nincs is ágyúnk. Azt mondom: nem kell, mert hisz minek az, ha üres! Érted-é, füles! Nekünk minek az, ha üres? De a bot mindig töltve van, füles! Érted?! Ez nem görbül, ez nem tompul, ez nem hogy cserben sohasem! FÉRFIKAR Ez nem görbül, ez nem tompul, ez nem hogy cserben sohasem! LŐRINC A bot, a bot, Ez a fegyverünk! FÉRFIKAR A bot, a bot, Ez a fegyverünk! LŐRINC Úgy van. FÉRFIKAR Megérzi ezt majd az ellenünk! LŐRINC Úgy lesz, de fontos azt tudnunk: Kik harcolnak ellenünk! Az első? FÉRFIKAR Az ördög. LŐRINC Az. Mit kell rá mondani? Nos, halljam? FÉRFIKAR Az ördög a mi ellenünk, Ments meg tőle, Istenünk! LŐRINC Ördög, Pokol, Azt hallod, el nem érheted, Árnyékát ütheted! Ki légyen most már kérdem, a földi ellenünk?! FÉRFIKAR A török! LŐRINC Úgy! Az oszmán a második. Halljam, mit mondott rá az érsek? FÉRFIKAR A török a mi ellenünk, legyőzi bátor fegyverünk! LŐRINC De a török most messze portyáz, bottal nem érhetjük el. Ám karnyújtásra legfőbb ellenünk: Az úri rend! FÉRFIKAR Az úri rend fő ellenünk, Azt irtsa ki a fegyverünk, Csatára! Csatára! Ott vannak! 8/c Zápolya közbelépése ZÁPOLYA Lám, pogánynak tart minket az írás! És minket ölni istenes dolog?! Pusztulj innen páter, te lázító bolond! Többé ne lássalak itt, Rákoson! Vagy megismered korbácsom a hátadon! FÉRFIKAR Lőrinc, téged ijeszt, Tovább nem tűrjük ezt! ZÁPOLYA Elhallgass, hitvány csőcselék! Nem kérdett senki titeket, Kik a legszentebb jelszó alatt Eke mellől megszöktetek, Hogy fegyvert fogjatok reánk… FÉRFIKAR Védeni jöttünk szent hazánk, ZÁPOLYA Nemesek föladata az! FÉRFIKAR Mi fogjuk azt megvédeni! ZÁPOLYA Az ekevasnál helyetek! FÉRFIKAR Rég együtt vívtunk veletek… ZÁPOLYA Sok ellenünk mi űztük ki! FÉRFIKAR Az ellent együtt űztük ki! ZÁPOLYA Drága nemes vér hullott sok csatán... FÉRFIKAR Jobbágy nélkül nem nyertetek csatát ZÁPOLYA De furkósbottal győzni nem lehet! FÉRFIKAR A puszta kéz lebírhat titeket! ZÁPOLYA Ha szép szó nektek nem elég… FÉRFIKAR A szép szavakból már elég! ZÁPOLYA Majd érzitek a kard hegyét! FÉRFIKAR Ti pedig kaszánk élét! 8/d. Zápolya áriája („Betétel”) ZÁPOLYA Valóban derék egy hadsereg! A hazát tán ez tartja meg? Paraszti-polgári söpredék, Az országban rabolnak, dúlnak szerteszét. Fegyvert ragadni nem restell e had, Az érsek úr is ad kezébe kardot, kaszát, Hogy szentelt ügyeknek zászlaja alatt, Feldúlják e szegény hazát! Vissza az ekéhez csőcselék! És szerezd meg újra urad kegyét! kü- [Két oldalnyi kotta alatt nincs szöveg, húzva] lönben tűzzel vassal verlek szerteszéjjel, Izzó vassal verlek széjjel, S börtön vár reád! Hol súlyos láncban pusztulsz el. 8/e Jelenet (ZÁPOLYA) Remélem, értettetek a szóból. BARNA Szólhatok, uram? ZÁPOLYA Szólj… Ki vagy? BARNA Paraszt, vagy csőcselék, úgy, ahogy te mondtad, Ki népet szaporít, És nem főember itt. Küzdök honért, hitért, Meghalok, s feledve leszek, De nem várok semmi bért. ZÁPOLYA Jobbágyom vagy, nyomorult! Szöktél magad, s egy lányt is szöktetél! De meglakolsz, kötélen foglak visszavándorolni! És mind, kik elhagyák gazdáikat, levágott orral fognak meglakolni! BARNA E tábor menhelyünk, az úr itt Dózsa György. ZÁPOLYA Fogjátok el, szökött jobbágyom ő! FÉRFIKAR Ki beállt Dózsa hadába, bűnét jó királyunk megbocsátja! ZÁPOLYA Akkor hát: kardot ki, nemes! FÉRFIKAR Itt nem vágsz rendet Zápolya, a pórnak is van vasfoga! Kaszára! Csatára! DÓZSA Megálljatok! 9/a Összecsapás DÓZSA Megálljatok! KAR Éljen Dózsa György! Éljen! ZÁPOLYA A pórt ki ott áll, és mellé ki lépett, Azt a pórleányt, fogjátok el! DÓZSA (hidegen) Ki e helyen más szóra lépni mer, mint az enyémre, Ten’ sírjába lép! ZÁPOLYA És ki tett ily nagy úrrá? DÓZSA Kié e föld, az Isten.. ZÁPOLYA Az ő nevére nem tettél-e esküt? DÓZSA Isten nevére esküdtem, hogy megvédem a zászlót. ZÁPOLYA Lelkes egy bolond vagy. Elhiszed e népkomédiát? DÓZSA Szűz Mária, béke angyala, Oltsd el szívem tüzét, Ne szítsa ez a tőrdöfés… Oh… Figyelj rám, uram, legyen minden itt komédia, Legyek ezután is pórfiú, De a kereszt jele vértemen, Most arra int, hogy tisztelned kell! ZÁPOLYA Szégyen és gyalázat kebleden e jel, Számára út pora a legjobb hely! (letépi a keresztet) DÓZSA Krisztusra! Ezt már nem tűrhetem! Elfogni őket! FÉRFIKAR Elfogjuk őket! 9/b. Együttes DÓZSA Üszök, halál, Zápolya megszökött! Ámde nékik itt órájuk ütött! RÓZSA Óh, Dózsa, kardjuk rajtad nem fogott. Feledd a sértést, adj bocsánatot. DÓZSA Én, ki e had vezére vagyok, BARNA, LŐRINC, AMBRUS, BAGOS, FÉRFIKAR Seregünk vezére Dózsa György, RÓZSA Téged megvédnek az égi angyalok DÓZSA E szörnyű tettért bosszút állhatok! BARNA, LŐRINC, AMBRUS, BAGOS, FÉRFIKARű Rajtuk e tettért bosszút állunk, mert RÓZSA Bocsásd meg Úristen, nem tudja, mit mond. DÓZSA Vélem érez élő és a holt! BARNA, LŐRINC, AMBRUS, BAGOS, FÉRFIKAR Vélünk érez az élő és a holt! RÓZSA Szörnyű e szókat nékem hallanom… BARNA, LŐRINC, AMBRUS, BAGOS, FÉRFIKAR Kardélre mind! Kötélre velük! mondj ítéletet! RÓZSA Feledd a sértést, Kegyelmet adj nekik… kegyelmet adj! FÉRFIKAR Fejükre mondj ki halált! Éltükkel drágán fizessenek! Kardélen, kötélen mind vesszenek. Ezt kéri paraszt és polgár, Nevünkben mondj ki halált a fejükre már! DÓZSA Szólott a paraszt, a polgár, és ítélni fogok majd én, Dózsa György. Hideg lesz szavam, mert szívemből kihalt a szánalom, És Zápolya úri leckéjére kegyetlen választ adok! BARNA, LŐRINC, AMBRUS, BAGOS, KAR Nyomorult paraszt, polgár nevében Dózsa ítélni fog. Hideg lesz szava, mert szívéből kihalt a szánalom, És úri leckére kegyetlen választ ad ő! RÓZSA Feledd már a sértést és adj nekik bocsánatot És nézd el most vétkeiket KAR Lakolni fog e gőgös faj… DÓZSA, BARNA, LŐRINC, AMBRUS, BAGOS, FÉRFIKAR Szörnyű, rettenetes ítélet vár reá. RÓZSA Adj bocsánatot, bocsánatot! Feledd a sértést! DÓZSA, BARNA Hát most meghalljátok LŐRINC, AMBRUS, BAGOS, FÉRFIKAR Lakolni fog, vesszenek mind, lakolni fog, Írmagjukig irtsuk ki mind RÓZSA Bocsánatot! DÓZSA, BARNA Hát most meghalljátok, Halljátok, így ítél a nép BARNA, LŐRINC, AMBRUS, BAGOS, FÉRFIKAR Irtsuk ki mind! DÓZSA Ítéltek ők! DÓZSA, BARNA, LŐRINC, AMBRUS, BAGOS, KAR Ítélünk! 10. A jósnőnél KAR Nézz a tenyerembe, Vágj a kenyerembe, Borzas boszorka. Felcsap tüzed fénye, Mondd, a sors könyvébe’, Mi van megírva? A csillagok képében, A tüzednek fényében, Sorsunknak könyvében Mi van megírva? Óh, mondd, mi van megírva? Nézz a tenyerembe, Vágj a kenyerembe, Borzas boszorka. Csillagoknak képe, Tüzed izzó fénye, Borzas boszorka, Mondd meg, mit jövendöl? JÓSNŐ Ilyen emberekre sorsnak mi gondja? Magasra vágyotok? Vigyázzatok! Itt a síkon legnagyobb az akasztófa! KAR Ej, de mogorva Ez a rút boszorka. Nézz a tenyerembe, Vágj a kenyerembe, Borzas boszorka. Felcsap tüzed fénye, Mondd, a sors könyvébe’, Mi van megírva? A csillagok képében, A tüzednek fényében, Sorsunknak könyvében Mi van megírva? Óh, mondd, mi van megírva? JÓSNŐ Itt a síkon legnagyobb az akasztófa! Ej, milyen furcsa ma ez a jósnő! Milyen érthetetlen jóslatokat mond Ez a rút boszorka! 11. Dózsa és a jósnő jelenete FÉRFIKAR Dózsa György! JÓSNŐ Üdv, Dózsa György, király! DÓZSA Nem király, Népvezér! JÓSNŐ Homlolkodról mást olvasok. DÓZSA Hazudni szoktál, abból élsz! JÓSNŐ Kétségbe ne merd vonni jóslatom, Mert ezt a sors könyvéből olvasom. Tiszteld az égieknek erejét, Keresd és kérve kérd a sors kegyét. Bölcsődben ami utat rád szabott, Éltedben elkerülni nem fogod. Ah, ne merd hát bántani e tudományt, És engem, ki jövőnek titkába lát. Tiszteld az égieknek erejét, És kérve kérd a sorsnak irányt szabó Isten kegyét! És amiért idejöttél, Halld jóslatom: Dózsa György, te trónra jutsz, Arany fényű trónon látlak, Homlokodon csillagkoronát viselsz. De attól rettenj vissza, Aki a bort nem issza. DÓZSA Trón és korona… Nekem nagyon sokat ér e jóslatod. JÓSNŐ A koronát fejedre ingyen kapod, Én ingyért mondám e szép jóslatot. FÉRFIKAR Dózsának trónt ígért a jövendölés, A szebb jövő nem csupán ígérgetés. KAR (RÓZSA) Dózsának trónt ígért a jövendölés, A szebb jövő nem csupán ígérgetés, Dózsának trón, Ez most a cél!. Rózsa szólama alatt nincs szöveg, a szólam kihúzva 12. Jelenet és kettős AMBRUS [a LŐRINC név kihúzva, eredetileg ez a szereplő énekelte ezt a részt] A néped immár vért kíván! LŐRINC (utólag írva) Ítéld el az urakat! DÓZSA Sorsukról vezér dönt, nem a pap! Így lesz ez, Lőrinc! LŐRINC Lágyul a kő, Ambrus öcsém… AMBRUS [a BARNA név kihúzva, mint feljebb] Lágyítja azt meleg szép szemsugár, mely nem egy szívet megpuhított már… LŐRINC Ki az, beszélj!? AMBRUS Itt jő a hölgy (Lóra jön) DÓZSA Hívtalak, Csáky Lóra. LÓRA Nem! Te jőni kényszerítél! DÓZSA Nevemen szólíts! LÓRA Feledni szoktam azt, mit gyűlölök. DÓZSA Tehát gyűlölsz?! LÓRA Feledtelek. DÓZSA Nem írtam-e mélyen és örökre Rettegő szívekbe Dózsa nevét? Urak büszke gőgjét letörtem. Ízzé porrá verte seregem. Bűnös fejük Dózsa eltiporja, S gúnyolt fejét felemelve hordja. LÓRA Bűneinkért sújt az Isten karja, e had az ég romboló viharja. DÓZSA Ámde szíve van e vad viharnak, Amikor dúl, benne sír jajszava. S amidőn új éltet ad mi égi áldás, Benne vajon látod-e könnyünk záporát? LÓRA Mért tőlem kérded ezt? DÓZSA Ha vésznek volna hangja, mint tiéd, Felhagyna zúgni, Ha csitítná tekintet, mint tiéd, Nem tudna dúlni! LÓRA Vad vihar hág fel, magas tetőkre, S onnan szórja szét dühödt mennykövét. Tikkadt földek esőt várnak tőle, S ő jéggel szántja honunk mezejét. Arcod mért derül a „jaj” szavára? S vérbetűket mért írsz krónikákba? DÓZSA Kinek nyakán van a járom rúdja, Összetörni tán csak vérrel tudja. LÓRA Régi vésznek helyén új vihar kél, Teremtve új törvényt, új hazát; Régi hóhér helyén új bakó ül, Rombolásra vezetvén új hadát. Nem válaszolsz… Dózsa válasza hat szótag, törölve, mint feljebb) LÓRA Előtted az, ki áll, nem gyáva nő, Ne várj, inkább rajta álld ki bosszudat. Rá bármi vár, nem retten ő, Midőn rád néz, meg se lát, Előtted az, ki áll nem gyáva nő, Ne várj, siess, álld ki rajta bosszúdat! Rá bármi vár, akkor sem retten ő! Megvetve rád néz, s meg se lát. DÓZSA Jusson eszedbe e gőg, büszke nő, Ha lesújt a büntetés ostora. A paraszt, ki gúnynak tárgya volt, Most eléd lép, mint életek ura! LÓRA Előtted az, ki áll nem gyáva nő, Ne várj, siess, álld ki rajta bosszúdat! Rá bármi vár, akkor sem retten ő! Mostantól fogva miközben rád néz, s meg se lát. DÓZSA [előbbivel] Eszedbe jut majd e gőg, büszke nő, leszek egy napon a végzet ostora! A Dózsa eddig csak gúnynak tárgya volt, Mostantól fogva élet és halál ura! 13. Jelenet DÓZSA Verjétek a dobot! Sípok szóljanak! A főurakra Dózsa ítéletet mond! Énnekem sokat ártottatok, Még többet a népnek, De legtöbbet hazánknak. Amit hazánk ellen vétettetek, Azt számon kérik késő századok. Amit a nép ellen vétettetek, Azért a mennyben az örök bíró büntet ott. Azért, mit ellenem vétettetek, Dózsa György kegyelmet ád, Életben hagy, elbocsát! LÓRA Óh, Istenem! FÉRFIKAR (parasztok) Dózsa György kegyelmet ád, Annyi ellent elbocsát! LŐRINC (eredetileg Barna) Ambrushoz Figyeld, a halált bocsátja útra! DÓZSA Mielőtt útra keltek, esküdjetek, Hogy többé nem fogtok fegyvert ellenem! FÉRFIKAR Fogadjuk, esküszünk! BORNEMISSZA Válassz külön! DÓZSA Miért? BORNEMISSZA Válassz külön, mert én nem esküszöm, És innen mindenképpen megszököm! Köztünk a harcnak nem lesz vége, Míg élsz, hazánknak ellensége! Vitess halálra, Áldás lesz hazámra. Akkor is a becsületemért, S hazámért ontok vért. LÓRA Ez hős! DÓZSA Harcolsz?! Becsüllek érte… Te is szabad vagy… Elmehetsz. Adjátok vissza paripáikat! Nem félek tőletek… tőled sem. LŐRINC (sotto voce) Gondolj vissza, mit jósolt a nő: Egy ellentől rettenj vissza, Aki a bort nem issza. DÓZSA (sotto voce) Vajh, melyik az? Tegyünk próbát! (fenn) Lőrinc, hozass bort! Urak, váljunk el békén, Ürítsünk egy búcsúpohárt! (Lőrinchez, sotto voce) Ő is kiitta poharát… Bolond ki jóslatokra ád! (fenn) Váljunk barátilag. A harcmezőn majd találkozunk, másképp fogadlak. BORNEMISSZA Keresni foglak. DÓZSA Mondd, mi néven hívjalak? BORNEMISSZA Nevem Bornemissza. DÓZSA Nocsak! Tőled féljek hát?! Bolond, ki jóslatokra ád. Menj bátran, Dózsa elbocsát, De menj sietve… BORNEMISSZA Ha megbocsátasz ellenednek, Ez szép vonása jellemednek. Tetézd meg azzal e kegyet, hogy Lórát is vélünk engeded. DÓZSA Mondd, ki e hölgy neked? BORNEMISSZA Neked nem ellened, nekem barátném… DÓZSA Nekem rabnőm, mert túszul itt marad! A többi elmehet! Induló Induló 14/a. Jelenet LŐRINC Gyalázat! AMBRUS Gyalázat! LŐRINC Szépen vagyunk! AMBRUS Szépen vagyunk! LÓRINC, AMBRUS Dózsa György, a népvezér behódol az uraknak? FÉRFIKAR Mi volt ez? Gyalázat! Szépen vagyunk! Vezérünk, jóDózsa György behódol az uraknak? LŐRINC, AMBRUS Átok nevére, hogyha áruló! FÉRFIKAR Átok nevére, hogyha áruló! LŐRINC Csendet, hű társak! FÉRFIKAR Csendet! Legyen csend! (Rózsa a sátorból hallgatózik) LŐRINC [eredetileg Barna] Amit most mondok, az fontos nagyon! Mi Dózsa nélkül holt tetem vagyunk, Ő a mi éltető fejünk. S ha őt gonosz bűbáj rontatta meg, Azt messze űzni kell nekünk. FÉRFIKAR Beszélj, mi az? AMBRUS (eredetileg Barna, mint feljebb) Ki e bűbájt vezérünkre hozta, A lánynak őrizetét Most rám bízta Dózsa. De még ez éjjelen Nyugton lehettek, meghal ő… FÉRFIKAR Ha jő az éj, Halálmadár ül e sátorra, S halált rikolt rekedten szörnyű hangú torka. De Dózsa meg ne hallja! S ha Isten úgy akarja, Bűbájos szája néma már… S a lelke pokolra száll. 14/b. Rózsa – Lóra kettőse LÓRA Szólj, ki vagy? RÓZSA Ne kérdezd nevem. LÓRA Mi kell? RÓZSA Egy jó szó, meg egy jó tett. LÓRA Egy rabnő mit tehet? RÓZSA Sokat tehetsz. Gazdag voltam, volt egy drága kincsem, Immár kirabolt szegény vagyok. Szívemben már semmi öröm nincsen, Talán Szűzanyám is elhagyott. Óh, Tiéd a kincsem, most már tiéd, Tudom, ott van nálad, Add vissza őt, add vissza hát, Hiszen véletlen, hogy megtaláltad. LÓRA Mi az? Nem értelek. RÓZSA Én gazdag voltam, mert Dózsa enyém vala, És teljes volt az én éltem őáltala. LÓRA Tehát te voltál Dózsa György menyasszonya. RÓZSA Nem! Az égre! Most is az vagyok, Most is az vagyok. Míg harcba hívta esküje, Anyjának voltam gyermeke, Dózsa Györgynek jegyese. És bármi történt most körötte, Ő a párom mindörökre, mindörökre. Ha netán ő… meghal, Úgy véle én is, mert nem lehet, hogy nélküle éljek én! Te Csáky Lóra szép, s nemes vagy, Téged ő nem boldogíthat. Engem, szegényt, talán még meg is taposhat ő. LÓRA Dózsádnak szíve sohasem volt enyém. RÓZSA Akkor is menj el! LÓRA Boldogan mennék, csakhogy... mondd, hogyan? RÓZSA Majd segítek én. Sátoromba jöjj, azon keresztül a szabadba jutsz. Vedd fel ruhám… Fejed kendőmbe rejtsd… S ha kérdenek, mondd: Rózsa vagy. A jelszó: Dózsa vezér, Dózsa hatalom… Így minden őrszemen végig mehetsz. Jer! Mert ha mégis ittmaradnál, Életed veszélybe’ van! Hallottam egy szörnyű tervet, Vesztedre törnek még ez éjjel. Menj! Gyorsan menj hát innen el. LÓRA Éltemet te megmentetted, Felfedvén e szörnyű tervet, Itt a végső perc, hogy élve menjek innen el. Hálám fogadd jótettedért. RÓZSA Többet kérek én tettemért… Amit érted én teszek ma, Hogyha egyszer bajba jutna, Visszakapja tőled Dózsa, Nem hagyod el őt a bajba’! LÓRA Amit ajkam híven ígér: Viszonzásul jó tettedér’, Hogyha egyszer bajba jutna, A Krisztusra esküszöm én, Visszakapja tőlem Dózsa. (Távol) EGY ŐR Mi a jelszó?! LÓRA Dózsa vezér, Dózsa hatalom. RÓZSA Eltávozott. 15. Rózsa áriája és jelenet. RÓZSA Elment tehát… Most már nyugodt szívem. Mert ha itt pusztul ő, A gyilkos bélyege, Ott izzott volna tán Holtában is a Dózsa homlokán. Elment tehát… az áldozat, De itt maradt az álnok rút halál! Talán most reám feni gyilkos fegyverét. Szívembe’ kél új félelem. Jöjjön hát a végzet! Dózsa nélkül mit sem ér már életem. Szegény szívem, mindig csak véle van, Mindig csak véle van. Éltem adnám őérte boldogan. Őérte boldogan. Ha nem enyém a szíve már, Rám sötét sírnak öle vár. S a halál ővéle odafent majd egyesít, Majd egyesít. De Dózsa György már csak enyém, Ez nem remény, ezt tudom én! Hű szerelmünk minket Idelent is egyesít, A szerelem egyesít. Hiszem én, tudom én, Dózsa már csak enyém, Idelent, odafent Összeköt a „föld”, a drága, Összeköt a szívünk vágya, Összeköt a régi szerelem. Ah… tán a gyilkos!? Már ilyen hamar? Meglepődik majd, hogy engem itt talál… De hátha Dózsa jön hozzá… Ez a gyilkos lépte. 16. Csatajelenet. RÓZSA Krisztusom, segíts! AMBRUS Nem is sikolt. Átlépett a halálba halkan ő… Vére itt piroslik kezemen. RÓZSA Isten segíts AMBRUS Ez végsóhaja volt… DÓZSA Ismét ránk ütött az álnok Zápolya! A sátramból a lányt vigyétek máshova! Ez ő! Ki tette ezt?! BARNA [eredetileg Ambrus volt beírva] Hisz ez Rózsa! DÓZSA Fáklyát ide! Rózsám, mindenem, Rózsám, szerelmem, Érdemtelen halálodért bosszút állok én! LŐRINC Ránk tört az ellen, fel hát csatára! LŐRINC, FÉRFIKAR Csatára! DÓZSA, BARNA, LŐRINC, AMBRUS, FÉRFIKAR Éltünk a díj, fel a csatára! Különben készülhetsz a halálra. Elő a fütyköst, a végső óra ez, Karddal ön ellened, nézd a sok nemes. Fel, csatára! Fel hát győzelemre! Újra kard küzd a bottal, A végső óra ez, Fel hát! 17. Dózsa víziója DÓZSA A kardom kettétört… Azért még vége nincs… Meghalni tudni kell, Mint eddig éltem itt. Jöjj Bornemissza, jöjj! Élet, vagy halál… Vitassuk ezt Csak nézd, kardom törve… De nincs vége még! Egy tett még hátra van: Meghalni tudni úgy, Mint eddig éltem itt. Harcoltam, csatáztam, Boldogabb kort hoztam a hazának. JÓSNŐ Boldogabbat? Rosszul hiszed. Halált hoztál… pusztulást… DÓZSA Emlékszem, trónt és koronát ígértél… Jósoltad: „Te nemsoká’ Feljutsz a trónra, Homlokod ővezni fogja Fénysugárzó korona, Egy ellentől rettenj vissza, Ki a bort nem issza.” JÓSNŐ Bornemissza fogott el S tette rád láncodat. Azóta is talpig vasban Várod kínhalálodat DÓZSA Hát a trón, a korona? JÓSNŐ Figyelj, és hallgasd! FÉRFIKAR A trón alatt szítsátok a tüzet, Tüzesedjék a korona! Az érc tüzes sokáig nem marad, Hozzátok, hadd tegyük reá! Állítsuk fel négyszögbe a hadat… Hátrább a néppel… Már jöhet a rab! JÓSNŐ Tűzsugárzó trónra ülsz most, Tűzkoronát teszek fejedre. DÓZSA [eredetileg Lóra! A szöveg utólag is javított, alig olvasható] A népért fogtam fegyvert én, És szabaddá lesz majd a nép, Bizton hiszem! Harcban mit vesztettünk a béke hozza meg, Bizton hiszem, meghozzák ezt… jobb századok. KÜLSŐ KAR (nép) Harcban mit vesztettünk, a béke hozza meg, Meghozzák azt jobb századok. DÓZSA A nép, bizton hiszem… Szabad… szabad lesz majd a nép. 18. Finálé Utolsó jelenet DÓZSA Ki az? Te vagy? Mi dolgod vélem itt? LÓRA Hozzád most, aki jő, őrangyalod. Elvenni jöttem kínjaid. DÓZSA Mi ez?! LÓRA Méregpohár. Gyorsan és bizton hoz halált. DÓZSA Tehát… Gyorsan és biztosan… LÓRA Amikor tőled lopva szöktem én, Egy lány menté meg éltemet. Megfogadám néki, hogy tettéért cserébe, Rajtad segítek én. Megszökni innen nem tudsz, De enyhet ád e pohár. DÓZSA S az égben Rózsa vár. LÓRA Meghalt? DÓZSA Szívét járta át a kés, Mi neked szánva volt LÓRA Hát menj, kövesd az égi úton őt! DÓZSA A nép kint vár reám. LÓRA Vörösben izzó tüzes trónra löknek, S fejedre tesznek égő koronát. DÓZSA Lehet, hogy kínok között ölnek ők meg, de mégse hallják Dózsa jajszavát. LÓRA Hogyan? Te vállalod? DÓZSA Őmiattuk én… vállalom! APÁCA [eredetileg Lóra] Mily végtelen az Úr kegyelme, DÓZSA [előbbivel] Végtelen az Úr kegyelme. NŐI KAR (apácák, előbbiekkel) Végtelen NŐI KAR A bűneidre. DÓZSA Szánva és bánva bűneimre. APÁCA Ha vétked szánva halsz meg érte, DÓZSA Szánva és bánva halok meg érte. NŐI KAR Halsz meg érte. APÁCA Csillagfüzér kerül fejedre. DÓZSA Csillagfüzér kerül fejemre NŐI KAR Kerül fejedre. DÓZSA Ülök az izzó fényes trónon én, Világít tűzkoronám, Zápolyáék szitka száll felém, De én a népnek hallom fájó jajszavát. Szemedből akkor ha könyű fakad, Enyhíted azzal kínhalálomat. LÓRA Legyen veled a Krisztus útadon, Segítsen át a kínokon. DÓZSA [előbbivel] Segít a Krisztus végső utamon. Segít! LÓRA Urunk kegyelme bizton rád talál, megváltás lészen majd a halál. DÓZSA Isten kegyelme vár már énrám. LÓRA Szememből bánatos könyű fakad, Én megsiratám kínhalálodat. DÓZSA [előbbivel] Szemedből hogyha egy könyű fakad, Enyhíted azzal kínhalálomat. FÉRFIKAR A trón alatt szítsátok a tüzet! Hevítsétek a koronát! Az érc tüzes sokáig nem marad, Hozzátok, hadd tegyük reá! Állítsuk fel négyszögbe a hadat, Hátrább a néppel! Már jöhet a rab! LÓRA Erősítsd lelkedet! DÓZSA Ne félts, az én szívem már nem remeg, Már régen nem remeg. LÓRA [eredetileg a jósnő, mint feljebb, előbbivel] Ah kísérjen Krisztus végső utadon, segítsen át a kínokon APÁCA, NŐI KAR [előbbiekkel] Mily végtelen az Úr kegyelme, Ha bánva gondolsz bűneidre, LÓRA Isten kegyelme bizton megtalál, s megváltást hoz majd a halál. APÁCA, NŐI KAR Ha vétked szánva érte halsz meg csillagfüzér kerül fejedre. LÓRA Szememből érted igaz könny fakad, Siratni fogom én halálodat. APÁCA, LÓRA, NŐI KAR Végtelen az Úr kegyelme, Kísérjen Krisztus utadon, És ő segítsen át a kínokon. FÉRFIKAR Most jöhet a rab! Hátrább a néppel! LÓRA, NŐI KAR Reméld az égi koronát, Fent bűnbocsánat vár, reméld! FÉRFIKAR Hátrább a néppel! Már jöhet a rab. APÁCA Isten kegyelme rád talál, megváltást hoz majd a halál! LÓRA Boldogtalan… Még most is szólni próbál… DÓZSA Harcban, mit elvesztettünk, Meghozzák azt.. jobb századok! LÓRA A dob pereg… Rálökik a trónra!... A koronát most teszik fejére! DÓZSA Szabad lesz majd a nép! FÉRIKAR Éljen Dózsa György király, hahaha! LÓRA Szörnyű, szörnyű kínhalál! NŐI KAR Ott fenn, kegyelmet talál! Végtelen az Úr kegyelme, végtelen az Úr kegyelme, alleluja, alleluja