Giuseppe Verdi Ernani SZEMÉLYEK Ernani, bandita tenor Don Carlos, spanyol király bariton Don Ruy Gomez de Silva basszus Elvira, unokahúga és jegyese szoprán Giovanna, Elvira dajkája szoprán Don Riccardo tenor Jago basszus Hegyilakók, banditák, a király lovagjai, Silva lovagjai, Silva háznépe, Elvira szolgálói, a Liga tagjai, spanyol és német nemesurak és hölgyek, választófejedelmek, apródok Történik Aragóniában a hegyekben és Silva kastélyá- ban, Aachenben Nagy Károly császár kriptájában, Aragóniában Don Juan zaragozai palotájában, 1519- ben I. FELVONÁS A bandita 1. kép (Hegység Aragóniában. A távolban Don Ruy Gomez de Silva mór stílusú kastélya látszik. Naplemente van. Rebellis hegyilakók és banditák esznek, isznak, ját- szanak, fegyvereikkel foglalatoskodnak) HEGYILAKÓK, BANDITÁK (kar) Csak vígan! Igyunk! Igyunk! Ha folyik a bor, elcsitul a gond. Csak vígan! Igyunk, igyunk! Ha folyik a bor, elcsitul a gond! A zord banditának be jó kedve támad, ha kancsóba néz! Mi játszunk a pénzzel, mely oly könnyen vész el, ha tél van, ha nyár. Mi játszunk a sorssal, ha bármit is forral, az készen talál. Az erdőn ha járunk, nincs más jó barátunk: a mordály s a kés! Ha ránk hull az éjjel, sok szirt szerteszéjjel miránk vigyázva néz. Csak vígan! Igyunk, igyunk, igyunk, igyunk, bort igyunk! Csak vígan! Igyunk; igyunk! Csak igyuk a bort! Igyunk, igyunk! Ha folyik a bor, ha dől a bor: elcsitul a gond! Ha dől a bor, elcsitul a bánat, a bánat elszáll! Igyunk, igyunk! Ha folyik a bor, ha dől a bor: elcsitul a gond. Ha dől a bor, elcsitul a bánat, a bánat elszáll! Ha folyik a bor, ha folyik a bor: elcsitul a gond, elcsitul a bánat! Ha folyik a bor, ha folyik a bor, elcsitul a gond, elcsitul a bánat! Ha teli a kancsó, elcsitul a gond, a gond messze száll! Ha teli a kancsó, elcsitul a gond, a gond messze száll! Ha dől a bor, ha dől a bor: elszáll a bánat és a gond! (Ernani gondterhelten tűnik föl egy sziklán) HEGYILAKÓK, BANDITÁK (kar) Ernani, te búsulsz? Mért lepte bánat árnya nagy hősünk homlokát? Egy éltünk-halálunk! Mi melletted állunk, ha vész törne rád! A nyíl és az ólom, ha mi lőjük: mindig a célba talál. Nincs élő a földön, kit utol ne érne a biztos halál! Csak vígan! Igyunk, igyunk! Csak igyuk a bort! Igyunk, igyunk! Ha folyik a bor, ha dől a bor: elcsitul a gond. Ha dől a bor: elcsitul a bánat, a bánat elszáll! Igyunk, igyunk! Ha folyik a bor, ha dől a bor: elcsitul a gond. Ha dől a bor, elcsitul a bánat, a bánat elszáll. Ha folyik a bor, ha folyik a bor: elcsitul a gond, elcsitul a bánat! Ha folyik a bor, ha folyik a bor: elcsitul a gond, elcsitul a bánat! Ha teli a kancsó, elcsitul a gond. A gond messze száll. Ha teli a kancsó, elcsitul a gond. A gond messze száll. Ha dől a bor, ha dől a bor, elszáll a bánat és a gond! Elszáll a gond! ERNANI Mindnyájatoknak hála! Seregnyi hű barát! Halljátok titkom; azt: mi bántja szívem; hogy segítsetek rajtam, megértve-szánva! Másként Ernanit a kárhozat tüze várja! Mint harmat hull le hajnalon, úgy hullt le rám a hangja. Őróla, róla álmodom; szavát szívem mind egyre hallja! Egy szűzi lény, kit nékem szánt az ég, Kiért a vágyam lángra gyúlt, kiért szerelmem ég! Nagybátyja, Silva, mást akar: elveszi hitvesének... Holnapra kész a nászi ágy, s fölzeng a nászi ének! Ó! Őt tőlem, ó jaj, ha elveszik: a kíntól meghalok! Őt tőlem hogyha elveszik, a kíntól meghalok! A kíntól, a vágytól, a vágytól meghalok! A vágytól meghalok! A kíntól ma meghalok! Elraboljuk! HEGYILAKÓK, BANDITÁK (kar) El, ha kéred! Ámde jő-e vélünk s véled? ERNANI Erre vár! HEGYILAKÓK, BANDITÁK (kar) Ha vár az árva, menjünk hát a Silva-várba! (körülveszik Ernanit) HEGYILAKÓK, BANDITÁK (kar) Ott lesz, hogyha jő az éjjel, minden társad harcra készen! És ha rád ott karddal törnek: minden cenket kardunk öl meg! Jöjj, Ernani! Szűzi hölgyed szebbé szépíti a földet! Lesz a hűségednek díja, lesz a hűségednek díja: édes-édes szerelem, szerelem! Lesz a hűségednek díja, lesz a hűségednek díja: édes-édes szerelem, szerelem! Édes-édes szerelem, a szerelem. Édes-édes szerelem, a szerelem! Hűségednek díja lesz: édes-édes szerelem! ERNANI Hogyha bú nyom, hogyha bánat - angyal őriz, angyal őriz: Elvirám! (magában) Lelkemnek áldott álma, jöjj, jöjj, életem virága! Nekünk a földön nincs más jobb, csak a szerelem, a szerelem. Ragyogjon újra napfény az arcodról énfelém; s eltűnik majd e szívből a kín, a gyötrelem! Ó! Eltűnik majd e szívből a gyász és a kín, a gyötrelem! A kín, a gyötrelem. A gyász, a gyötrelem, gyötrelem, gyötrelem, gyötrelem! HEGYILAKÓK, BANDITÁK (kar) Édes-édes érzelem, szerelem; édes-édes érzelem, szerelem. Édes ez, édes ez, oly édes-édes szerelem! 2. kép (Elvira pazarul berendezett szobája Silva kastélyában Éjszaka van) ELVIRA Már itt az éjjel, de Silva nem tért vissza. Bárcsak ne jönne már! Gyűlölöm, ha látom, hogy ősz kísértet módján mindenhol követ; vallani kezd - a szerelmével ámít ! De én csak Ernanit várom mindhalálig! Ernani! Ernani! Rab vagyok! Ments meg e szörnyű sorból! Csak együtt leszünk mi boldogok, ha minden jóra fordul. Utánad megyek bárhová, és lehet bármilyen vad a világ: egy éden lesz a zordon táj, hol boldogság vár miránk. Egy éden egy éden lesz a földön, hol vár ránk a boldogság! Egy éden, egy éden, egy éden, egy éden lesz a földön, hol vár ránk a boldogság! A boldogság vár. Az éden, az éden vár! Bennem mély-nagy érzés lángol; rejtve titkon szívemben óvom... Gyűlöletből semmi módon nem lesz más az ég alatt! Ó! Gyorsan szállj, tárt szárnyú idő! Jöjjön a perc, amikor elfuthatok innét. Szavam érd el Ernani szívét: s kínomból boldogság fakad! Érd utol Ernani szívét, és a kínból boldogság fakad. Sóhaj, érd utol Ernani szívét, és boldogság vár, boldogság fakad! (távozik) CARLOS (Elvira dajkájához) Mondd néki: jöjjön, de tüstént! GIOVANNA Nagyúr, több napja immár oly bús az úrnőm; mindenkit messze kerül... És Silva nincs itthon... CARLOS Ezt tudtam. Tedd, amit mondok! GIOVANNA Úgy lesz! (el) CARLOS Megláttam Elvirát, s békémnek vége! Imádom. . . De neki nem kell sem a trónom, sem nagy szerelmem. Királyi trónom, nagy szerelmem: minden semmi néki! Egy bandita fészkel e tájon, esküdt ellenségem régen - ő, akit szeret! De tegyünk próbát: most hátha mégis enyém lesz! ELVIRA (jön) Felség! Ön itt?! E házban! Itt, ilyen későn?! CARLOS Lángolón imádlak téged! ELVIRA Csalfa álom... Balga szólam... CARLOS Nem hazugság! A vágyam éget! ELVIRA Kérve-kérem: menjen, de gyorsan! CARLOS Menjünk együtt! ELVIRA Óvjon Isten! CARLOS Jöjj, s meglátod: mint szeretlek, mint imádlak! ELVIRA S a tisztességem?! CARLOS Trónom dísze: az leszel! ELVIRA Nem! Ó, hagyjon... Ne! Úgy kérem! CARLOS S a banditáért lángol benned még a vágy?! ELVIRA Minden szív mély titkot őriz... CARLOS Őrzök én is! Halljad hát... Égi fényű volt az óra, melyben végre megláttam arcod. Percnyi békém nincs azóta, hogy a tiszta vágy lelkem mélyén átviharzott. Add a szíved, te szűzi lélek, drága, szép lángod, szép lángod add nékem! Ó! Hadd, hogy eztán csak érted éljek, jöjj, hogy ékesítsd királyi trónusom. ELVIRA Büszke vér, mi bennem árad, büszke vérnek ára nincsen! Dísze én a koronának úgy se lennék, az Isten úgy segítsen! CARLOS Add a szíved, szűzi lény! ELVIRA Ennyi fényt sohase vágytam... CARLOS Drága lángod énnekem add... ELVIRA Sem a trón magas kegyét! A király szerelmére nálam különb asszony méltó! Én méltatlan lennék! Én oly méltatlan, méltatlan lennék! Mert önhöz, Felség, merőben más nő, más nő méltó; én méltatlan lennék. Mert önhöz, Felség, merőben más nő, más nő méltó én meg méltatlan lennék! Méltatlan lény, ó! az lennék. CARLOS Hadd, hogy eztán, eztán érted éljek, ó, hadd, hogy eztán csak érted éljek; ó, hadd, hogy én csak érted éljek; érted éljek, jöjj, hogy ékesítsd királyod nagy szívét! Hadd, hogy csak érted éljek, érted éljek; jöjj, hogy ékesítsd királyod nagy szívét! Jöjj, ékesítsd te a király, ó! nagy szívét! Itt a perc: enyém leszel! Jöjj utánam! (át akarja ölelni Elvirát) ELVIRA (büszkeséggel) Hogy szólhat itt így a király?! CARLOS Kár a szóért... ELVIRA (kihúzza Carlos övéből a tőrét) Szó helyett a tőröd beszél! Távozz tőlem! Másként e tőrrel rád talál a csúf halál! CARLOS Kinn a társak... (ekkor lép be váratlanul Ernani) ELVIRA Szörnyű végzet! ERNANI Egyik, lásd, előtted áll! (lassan előbbre jön) CARLOS Itt, Ernani?!... Hogy most végre látlak, mint a villám: a haragom öl meg! Itt, Ernani! Feje a banditáknak, rémes átka e nagyhírű földnek!? Ámde majd úgyis rád sújt az átok - menj, te aljas! Az út nyitva áll! Fuss, te álnok, míg bosszút nem állok - fuss el, te őrült, megkegyelmez a sértett király! ELVIRA (kétségbeesetten, a tőrrel kettőjük közé áll) Ennyi harag nem szerelmi zálog, mind a ketten ha szívembe döfnek. Átok talán, mely házamra szállott - Elvirát utolérik ím, a könnyek! Sírva, zokogva, térdenállva kérlek: vége legyen a gyűlöletnek már! Sírva, zokogva, kínlódva kérlek: vége legyen e gyűlöletnek már! Lelkem ily ádáz percben nem ismer ma sem hű szerelmest, sem koronás királyt! Nem, nem ismer sem szerelmest, sem királyt, sem királyt, sem királyt! Nem! Nem, nem, sem szerelmest, sem királyt! Sem királyt! Nem! Nem, nem, sem szerelmest, sem királyt! Sem királyt! Nem! Sem királyt! Nem! Sem királyt! Nem! Nem! Sem királyt! ERNANI (Carloshoz) Lám, megismersz, és megérted végre: mért, hogy vadul, hogy szívből gyűlöllek! Elraboltál tőlem mindent régen, jó atyám te a néma sírba ölted! És hogy dühöm még lángolóbbra váljon, ketten imádjuk azt, ki itten áll. Nincs hát különbség köztünk, királyom - döntsön az acél! Most kihívlak, király! Nincs hát különbség köztünk, királyom, döntsön az acél! Most kihívlak, király! Nincs különbség köztünk többé, döntsön az acél; kihívlak, király! Nem! Jöjj tehát, kihívlak, jöjj, király! Jöjj, király! Jöjj! Jöjj tehát, kihívlak, jöjj, király! Jöjj király, király, kihívlak, király. Kihívlak, király! Jöjj, jöjj, jöjj, király! CARLOS Megkegyelmez a sértett király. Őrült!... Fuss... Menj, az út nyitva áll! Fuss, te őrült! Fuss, te őrült - megkegyelmez a király! A sértett király! Őrült, fuss el! Őrült, fuss el! Megkegyelmez a király! Őrült, fuss el! Őrült, fuss el! Megkegyelmez a király! A király, a király, a nagy király, a nagy király, kegyes a nagy király! (váratlanul belép Silva) SILVA Mi szörnyű látvány! Kastélyom drága szentélye nyitva-tárva! És ő, kit egy Silva készül nőül venni: egyszerre két férfit fogad! Termembe lépjetek be, hű barátok! (belép Silva háznépe, Elvira szolgálói, Jago, Giovanni) Látva lássátok mind, hogy mily gyalázat, mi szégyen az, mi érte ezt a házat !... Férfi szíved elhitte néki, hogy csak érted virult e rózsa. Mégsem így lett! Ősz a férfi. Szürke haján most a szégyen szennye ég! Ó, miért, miért ifjú a vérem - bár az évek messze szálltak; és a rám hullott hószínű télben szívem mért nem lepte fagyával a jég?! Szívem, szívem nem lepte jég; szívem, szívem nem lepte jég! És a rám lehullott hószín télben Szívem mért nem lepte be a jég?! Nem lepte jég, fagyával nem lepte jég?! (Carloshoz és Ernanihoz) Megsértett tisztességem ma még bosszúra vár! Nem várok! Kell a vér! A kardom kérem... A régi Silva bosszút áll, de rögtön... A vér, a bűnös vére kell, lemosni ezt a vétket! A bűnre majd e kard felel, vagy rám vár a halál! E becstelenség tönkretett! Úgy reszket még a szívem. De éles kardom nem remeg, ha bosszút állva sújt! De éles kardom nem remeg, ha bosszút állva sújt. Lemossa majd gyalázatom. A kardom éle nem remeg: lesújtva bosszút áll! Bosszút áll e kard, és nem remeg, ha sújt, ha véres bosszút áll, ha véres bosszút áll! No, menjünk! ERNANI Csak egy szóra... SILVA Kár a szóért, úgyse hallom CARLOS Silva herceg... SILVA Kint majd beszél a kardunk! Gyerünk ki, aljasok! (Carloshoz) Te jöjj először gyorsan... JAGO (bejelenti) Don Riccardo, a király kíséretéből! SILVA Csak jöjjön, lássa ő, hogy bosszút állok... RICCARDO (belép, Carlosra mutat) Hódoljatok ti néki: ő a király! ELVIRA (Ernanihoz) Úgy félek: reád mi vár! ERNANI (Elvirához) Úgy félek, reád mi vár! GIOVANNA, SILVA, JAGO, SILVA HÁZNÉPE, ELVIRA SZOLGÁLÓI (kar) A felség! A nagy király! A nagy király! CARLOS Ki itten áll! (Don Riccardóhoz, halkan) Nézd: az ősz-szakállú Silva mint rak féket bősz dühére; béke lesz a bosszú vége, minthogy itt van a király! A király, a király! Béke lesz a bosszúból, minthogy itt van a király. Itt van a király, minthogy itt van a király. GIOVANNA, JAGO, SILVA HÁZNÉPE, ELVIRA SZOLGÁLÓI (kar) Silva arca: lelke tükre, rajta bánat, bosszú, méreg; mégis féket vet dühének, minthogy itt van a király! A nagy király. Minthogy itt van a király, itt van a király, minthogy itt van a király! RICCARDO Félti Silva Elviráját, lánggal ég a férfi szíve. Mégis: ő a trónnak híve, tiszteli a nagy királyt! A nagy királyt. Tiszteli a nagy királyt; mélyen, a királyt, minthogy itt van a király! ELVIRA Félek, hogy reád mi vár, mi vár! ERNANI Félek, hogy reád mi vár, mi vár! SILVA Ó, szemem! Lehullt a fátyol! Én, a vén, a gyönge szolga hinni mért is hittem volna azt, hogy itt van a király! A nagy király! Azt, hogy itt van a király, a király, azt, hogy itt van a király! ELVIRA (halkan Ernanihoz) Itt e tőr! E szörnyű házból ő fog megmenteni engem! Véd a tőr a zsarnok ellen - szívem híven bízva vár. A szív a pajzsom a zsarnok ellen: ellenállva, híven vár; bízva, híven, várva vár. A szív a pajzsom a zsarnok ellen: ellenállva, híven vár; ki bízva, híven, várva vár! Ellenállva, várva vár. Ellenállva, várva vár. E szív, a szívem várva vár; ő várva vár. ERNANI Elvirám, holnap ha vársz rám: érted jövök, lelkem álma! Zsarnokodnak ellenállva hű szíveddel, híven várva várj! A zsarnokodnak te állj csak ellen, hű szíveddel várj te híven reám! Csak bízva, híven várva várj! A zsarnokodnak te állj csak ellen; hű szívvel várj te híven reám; csak bízva, híven, várva várj! Híven várva várj, várva várj, várva várj! Híven várva várj, várva várj, várva várj; te várva várj, te várva várj, te várva várj! CARLOS Béke lesz a bosszú vége, minthogy itt a nagy király. A nagy király. Így lesz béke a bosszú vége, mert itt áll, itt a nagy király, a nagy király. Így lesz béke a bosszú vége. mert itt áll, itt a nagy király, a nagy király. Mert itt ő áll: a nagy király. Ő van itt, a király. Mert itt ő áll: a nagy király. Ő van itt. A király, ki itten áll, ki itten áll: a nagy király! SILVA Mért is hittem volna én, hogy itt találom... Nem! Hinni mért is hittem volna azt, hogy itt van a nagy király! Ó, hinni mért is hittem volna azt, hogy itt van a nagy király! Mert itt ő áll: a nagy király. Nagy király. Ó, hinni nem hihettem én azt, hogy itt a nagy király! GIOVANNA Minthogy itt a király, minthogy itt a király. Minthogy itt a nagy király. Mert itt ő áll: a nagy király, nagy király, nagy király. Mert itt ő áll: a nagy király, nagy király, nagy király... A nagy király, a nagy király, a nagy király! RICCARDO Így lesz béke a bosszúból, minthogy itt van... így lesz béke a bosszúból, minthogy itt van, minthogy itt a nagy király. Mert itt ő áll: a király. Nagy király, nagy király. Mert itt ő áll: a nagy király, nagy király, nagy király. A nagy király, a nagy király, a nagy király! JAGO De mégis féket vet dühének, minthogy itt a király, a nagy király. De mégis féket vet dühének, minthogy itt a király, a nagy király. A nagy király, nagy király. A nagy király, nagy király. A nagy király, a nagy király, a nagy király! SILVA HÁZNÉPE, ELVIRA SZOLGÁLÓI (kar) Így lesz béke a bosszúból, minthogy itt van... Így lesz béke a bosszúból, minthogy itt van a nagy király. Mert itten áll, mert itten áll a nagy király, a nagy király. Mert itten áll, mert itten áll nagy király, nagy király. Mert itten áll, mert itten áll a nagy király, a nagy király. A király, a király, a nagy király, a nagy király, a nagy király. SILVA (térdet hajt a király előtt) Nagy király, úgy fáj ez nékem... CARLOS Állj föl, Silva. Mi megbocsátunk... SILVA (Ernanira mutat) Ezt az ismeretlen embert... CARLOS (magában) Látom, tévedésbe kerget. (halkan Silvához) Dédem, Miksa császár elhunyt. Vajon kié lesz a trónja?... Hű a szíved, bízunk benned. Számítunk jótanácsodra... SILVA Hála, felség... Nagy tisztesség ez... CARLOS (fennhangon, hogy mindenki hallja) Töltsük itt az éjszakát! Házigazdánk kastélya ékes! ELVIRA, ERNANI (magában) Jaj, mit hallok! CARLOS (Ernanihoz) Várj, megmentlek... (Silvához, Ernanim mutatva) Ezt a hívem küldjük követségbe most. ELVIRA (magában) Mégis égbe ért imám! (halkan Ernanihoz) Fuss el innét! A perc most oly átkos! Itt, a kastélyban mindenki átkoz. Még elárul egy szemvillanás. Bízva bízz bennem, én várva várlak, és a hű szívem majd rád vigyáz. ERNANI Messze száll majd e szívből a gyász! Végül ádáz dühöm átkos lángja hunyni kezd, szíved ha rám vigyáz! CARLOS (Silvához és Riccardóhoz) Vágyódva vágyom a császári trónra, a dús fényre, mi belőle árad. És ha elérem e szívbéli vágyat, hozzá méltó leszek, jól tudom! Vélem együtt a jogrend, igazság ül majd a császári nagy trónuson. Ha enyém lesz a császári trón! A trón. Ha enyém lesz a császári trón. Majd enyém ha lesz a trón, enyém a trón: a jogrend és igazság ül majd vélem fönn a trónuson, majd ha enyém a trón, enyém, enyém lesz majd a trón, majd a trón, majd a trón. Vár a trón, vár a trón! Vágyódva vágyom a császári trónra, a dús fényre, mi belőle árad. És ha elérem e szívbéli vágyat: hozzá méltó leszek, jól tudom. Vélem együtt a jogrend, igazság ül majd a császári nagy trónuson, ha enyém lesz a császári trón, ha enyém lesz a császári trón, a trón, a trón. A jogrend és az igazság a trónuson, fönn, a nagy trónuson, ha enyém lesz a trón, a trón, a trón. Ha enyém lesz a trón, ha enyém a trón! SILVA (Carloshoz) Bízz meg a jogban, mi csak téged illet! Minden jónak a forrása nálad! Császári fényre ki méltóbb tenálad?! Téged illet a császári trón! Őt, kit népünk imád: majdan áldja minden országban úr és a pór! Őt, kit népünk imád, majdan áldja minden országban úr és a pór! Úr s a pór, az úr s a pór, az úr s a pór. A nagyvilágban a pór; a nagyvilágban az úr s a pór. Minden földön az úr és a pór. Úr s a pór, úr s a pór. Úr s a pór, úr s a pór. Bízz meg a jogban, mi csak téged illet. Minden jognak a forrása nálad. Császári fényre ki méltóbb tenálad?! Téged illet a császári trón. Őt, kit népünk imád: majdan áldja minden országban úr és a pór. Őt, kit népünk imád, áldja majd minden országban úr és a pór. Az úr s a pór. Minden, minden úr és pór. Áldja minden úr és a pór. Áldja úr és a pór. Az úr és a pór. A nagyvilágban az úr, az úr s a pór. Úr s a pór! JAGO Elszállt az árnyék, mely felhőzte Silvát, tiszta jókedv sugárzik az arcán. Épp, mint a tenger, ha elmúlt az orkán, s napfény játszik a hullámokon. És hogy házába tért most a fölség, ez mi nagy tisztesség, tudja jól. És hogy házába tért most a fölség, ez mi nagy tisztesség, tudja jól. Tisztesség, nagy tisztesség, ezt tudja jól. Tisztesség, Silva tudja jól. Tisztesség, Silva tudja jól, tudja jól, tudja jól, tisztesség, Silva tudja jól, tudja jól, tudja jól. Tudja jól, tudja jól. Elszállt az árnyék, mely felhőzte Silvát, tiszta jókedv sugárzik az arcán, Épp, mint a tenger, ha elmúlt az orkán, s napfény játszik a hullámokon. És hogy a házába tért most a fölség, ez mi nagy tisztesség, tudja jól. És hogy házába tért a király, ez mi nagy tisztesség, tudja jól. Ezt tudja jól, tudja Silva, tudja jól, tisztesség, tisztesség, tudja jól. Silva ezt tudja jól, ezt tudja jól, tisztesség, Silva tudja jól, ő tudja jól, tudja jól! GIOVANNA Ifjú szemén miért nincsen mosoly; Elvira arca miért tompa-sápadt?! Itt már a napja a főrangú násznak, s rajta gond ül, komor fájdalom! Ám oly ártatlan ő és a szíve, és e jó szíve fájhat nagyon. Szíve fáj, a szíve fáj, a szíve fáj, jó szíve biztos fáj nagyon, jó szíve biztos fáj nagyon; fáj nagyon, fáj nagyon. Jó szíve biztos fáj nagyon, fáj nagyon, fáj nagyon, fáj nagyon, fáj nagyon. Ifjú szemén miért nincsen mosoly; Elvira arca miért tompa-sápadt?! Itt már a napja a főrangú násznak. S rajta gond ül, komor fájdalom. Ám oly ártatlan, jószívű ő, és e jó szíve fájhat nagyon. A szíve fáj, jó szíve biztos fáj nagyon. Fáj, fáj, fáj nagyon, fáj, fáj, fáj nagyon. Fáj, fáj, fáj, fáj nagyon. A szíve biztos fáj nagyon. Nagyon, nagyon. RICCARDO Bízz meg a jogban, mi csak téged illet. Minden jónak a forrása nálad. Császárságra ki méltóbb tenálad?! Téged illet a császári trón. Őt, kit népünk imád, majdan áldja minden országban úr és a pór. Úr s a pór a nagyvilágban, az úr a nagyvilágban, a pór a nagyvilágban, az úr és a pór. Minden földön mind az úr és a pór. Úr s a pór, úr s a pór, úr s a pór. Bízz meg a jogban, mi csak téged illet. Minden jónak a forrása nálad. Császárságra ki méltóbb tenálad? Téged illet a császári trón! Őt, kit népünk imád, áldja majd minden országban úr és a pór! Áldja minden, minden úr és pór. Áldja minden úr és pór, az úr s a pór. A világban úr s a pór! SILVA HÁZNÉPE, ELVIRA SZOLGÁLÓI (kar) Elszállt az árnyék, mely felhőzte Silvát. Tiszta jókedv sugárzik az arcán. Épp, mint a tenger, ha elmúlt az orkán, s napfény játszik a hullámokon. És hogy házába tért most a fölség, ez mi nagy tisztesség, tudja jól. Tisztesség, nagy tisztesség, ezt tudja jól. Tisztesség, Silva tudja jól, tudja jól, tudja jól; tisztesség, Silva tudja jól, tudja jól, tudja jól, tudja jól, tudja jól. Elszállt az árnyék, mely felhőzte Silvát. Tiszta jókedv sugárzik az arcán. Épp, mint a tenger, ha elmúlt az orkán, s napfény játszik a hullámokon. És hogy házába tért a király, ez mi nagy tisztesség, tudja jól, ezt tudja jól. Tisztesség, Silva tudja jól. Tisztesség, tisztesség, tudja jól, Silva ezt tudja jól, ezt tudja jól, Silva tudja jól, ó tudja jól. Tudja jól. ELVIRA Bízva bízzál, míg én várva várlak. Hű szívem érted dobog, rád vigyáz. Rád vár, rád vár, és rád, rád vigyáz. Hű szívem rád vár, rád vigyáz. Hű szívem vár, rád vigyáz, rád vigyáz, rád, csak rád várva, rád vigyáz, rád vigyáz. Bízva bízzál, míg én várva várlak. Hű szívem érted dobog, rád vigyáz. Bízva bízzál, s e szív visszavár. Hű e szív, hű e szív: rád vigyáz. Híven vigyáz rád, várva vigyáz, rád vigyáz, rád vigyáz, vigyáz, vigyáz, a szívem mindig rád vigyáz, vigyáz, vigyáz! ERNANI Végül ádáz dühöm átkos lángja hunyni kezd, ha szíved rám vigyáz. Hunyni kezd, ha szíved énrám vigyáz. Hunyni kezd, ha szíved énrám vigyáz. A szíved hogyha rám vigyáz, a szíved hogyha rám vigyáz, a szíved hogyha rám vigyáz, rám vigyáz, rám vigyáz, a szíved hogyha rám vigyáz, rám vigyáz, rám vigyáz. Végül ádáz dühöm átkos lángja hunyni kezd, ha szíved rám vigyáz. Hunyni kezd, ha rám vigyáz. Hunyni kezd, ha rám vigyáz. Híven vigyáz rám, várva rám. Híven rám vigyáz, híven rám vigyáz, vigyáz, vigyáz, ha szíved mindig rám vigyáz. Szíved hogyha rám, rám vár! II. FELVONÁS A vendég (Pompás terem Silva kastélyában. Díszes keretben ké- pek függenek a falakon. Silva családjának tagjait ábrá- zolják. A képek fölött hercegi korona, pajzs. Minden kép alatt lovasszobor, a lefestett személy korának fegy- verzetében. Gazdagon terített asztal. Hercegi trónus.) SILVA LOVAGJAI, SILVA HÁZNÉPE, APRÓDOK (kar) Éljen soká a jókedv, az öröm, Silva házát ne lepje a felleg. Ez a nap itt a legjobb, a legszebb - bőven árad a fénye miránk. A fénye ránk. Ez a nap itt a legjobb, a legszebb, bőven árad a fénye miránk. Ez a nap itt a legjobb, a legszebb. Bőven árad a fénye miránk. Sok a jókedv, a jókedv, az öröm. Sok a jókedv, vígan száll! Hószín virágdísze készül. Bájnak bája, és nincs párja másik. Ég és föld rája vágyódva vágyik: Elvirára, ki szebb, mint a fény. Hószín virág, mit Silva ma nyújt át, ő, ki lovagnak ékes, hibátlan. Épp oly győztes ma hírben, tudásban, mint mint rég ha vívott a véres csatán. Boldog legyen az út, melyre lépnek. Áldás hulljon e Hymenre százszor! Sok-sok gyermek fakadjon e nászból - szépség kísérje mindkét szülőt. Sok-sok gyermek fakadjon a nászból. Szépség kísérje mindkét szülőt. A két szülőt. Részük legyen sok-sok öröm, napfény várja mindkettőt. Részük legyen sok-sok öröm, napfény várja mindkettőt. Sok a jókedv, a jókedv, az öröm. Sok a jókedv, vígan száll! Jó a kedv, jó a kedvünk, víg dal szárnyán vígan száll! SILVA (A spanyol grandok díszes ruhájában leül a trónusra) Jago! A jó zarándok jöjjön hozzám. (Jago eltávozik. Majd bejön Ernani, zarándok- csuhába öltözve) ERNANI Az ég ragyogjon rátok! SILVA Zarándok, lépj elém. Mondd meg, mit kívánsz! ERNANI Azt, amit vendég szokott. SILVA A jog, mi téged illet, számomra szent. Bárki légy is, bárhonnan jöjj: e perctől mindegy nékem. Vendégem vagy te már... Az Isten küldött. Kérj bármit... ERNANI Nagyúr, fogadd hálám! SILVA Nincs hála! Vendégem itt az úr! (Kinyílik egy ajtó, Elvira lép be rajta, pompás menyasszonyi ruhát visel, apródok és szolgáló- lányok kísérik) SILVA (Ernanihoz) Látod, e lánynak férje leszek... ERNANI Férje! SILVA Egy óra múlva! (Elvirához) Mért nincsen rajtad a korona s a gyűrű? Mért nem ékesít téged? ERNANI Férje! Egy óra múlva! Ha nászajándékot adok, elfogadnád-e, herceg? SILVA Te? ERNANI Én! ELVIRA A hangja! SILVA Mit adhatsz? ERNANI (ledobja magáról a zarándokcsuhát) A fejem vágd le! ELVIRA Ernani ő! Nagy Isten! ERNANI Bárki ha aranyra áhitoz, betöltöm én a vágyát! A vérdíj, vérdíjam épp elég, hasznát hogy lássák, hasznát hogy lássák! Hajszol ezernyi fegyveres, de úgy, mint vadat a vad kutyák. Én, aki Ernani voltam: gyűlölöm önmagam és az ég urát! ELVIRA (magában) Nagy ég! Ó jaj! De szörnyű! Magának árt csupán! SILVA (az egybegyűltekhez) Megtébolyult az ifjú, megtébolyult szegény. ERNANI Ernani csapatja szétfutott, ő béna fogoly e házban! Adjátok őt át a királynak... SILVA Nálam maradsz, ez így lesz! Csak itt vagy biztonságban! ELVIRA Nagy ég! Magának, ó jaj, magának árt csupán! Ó, jaj, jaj! Magának árt csupán. Ó jaj! jaj! Magának árt csupán, magának árt csupán! SILVA Silva nem szószegő, soha nem szószegő, sosem. Nem, nem, sohase szószegő. Sosem. Silva nem szószegő; nem, nem, sohase szószegő, nem, Silva sosem szószegő! ERNANI Adjatok engem a királynak át. A trónnak, a királynak át. Ernanit: engem, adjatok a királynak át! Engem, a királynak át! Engem, engem, a királynak át. A királynak adjatok át! SILVA E ház vendége épp olyan, mint jog szerint a testvér! A kardunk óv meg téged itt, megvéd a Silva-kastély! No, jöjjetek! (Silva int Elvirának, hogy vonuljon vissza szolgálói- val; ő maga a fegyveresekkel kimegy. Elvira, aki néhány lépést tett, hogy kövesse már kiment szol- gálóit, megáll, majd aggódva Ernanihoz lép) ERNANI (méltatlankodva eltaszítja magától Elvirát) Hagyj, szószegő! Mersz még szemembe nézni?! ELVIRA Te bántod azt, kinek szíve a régi! Mért bántod azt, aki hű maradt? ! Hű! Ernani meghalt, ezt mondták. Így hittem én is... ERNANI Élek! Látod, hogy élek! ELVIRA Emlékezz, hogy esküt tettem néked! (elővesz egy elrejtett tőrt) E tőr lesz az én gyilkosom, oltár elé ha visznek! Ó! Nem, nem! (sírva) Nem vagyok bűnös! Te meg csak bántasz, bűntelent! ERNANI Hagyd a könnyet... És bocsáss meg... Örült voltam! Hű szíved áldva áldom! ELVIRA Drágább e szónál nincs, mert elszáll tőle minden fájdalom! ERNANI, ELVIRA Hív az ég meghalni együtt, Ó, Ernani (Elvira), itt az óra. Szív a szíven, összeforrva, ez az égi boldogság. Hű szerelmünk, az, mit érzünk, itt a földön bajt hoz ránk. Bajt hoz miránk! (Átölelik egymást, ekkor tér vissza Silva, kirántott tőrrel; dühösen szétválasztja őket) SILVA Mind a ketten lakoltok! Megöllek... Ez a hála, ó, te álnok! Nyugta, féke nincs dühömnek: esküszöm, hogy bosszút állok! (hirtelen megjelenik Jago) JAGO A király, kíséretével, kinn, a zárt kapuk előtt áll! Látni óhajt... SILVA (kis gondolkodás után) Jó... Várjuk őt! (Jago el) ERNANI Ó, tőröd döfjön le inkább! Én tőled várom a halált! SILVA (Ernanihoz) Nem, mert szörnyűbb lesz a bosszúm: két kezem közt van a lelked. Jöjj, elrejtlek, oly jó e rejtek: rád itt senki nem talál... Büntetésre épp elég lesz Silva egymagában már! Egyedül büntet Silva, egymagában már! ERNANI, ELVIRA És ha szörnyűbb lesz a bosszúd: szörnyű súllyal sújtson rám csak. Ő nem vétkes! Kíméld! Ne bántsad! Légy kegyes hozzá, szívből szánd meg! Tőröd éle csak engem érjen - benne se bűnt, se hibát nem lelsz! Nem, nem találsz se vétket, se bűnt, nem, nem találsz, sem vétket nem találsz, sem bűnt, sem vétket nem találsz! SILVA Büntetésre épp elég lesz Silva egymagában már. Bosszút áll! Silva jó lesz egymagában már! Ő bosszút áll, bosszút áll, ő, Silva, egymagában már! - (Silva, saját képmása mögött, kinyit egy rejtek- ajtót, oda tuszkolja be Ernanit. Elvira visszavonul szobájába. Megjelenik a király, kísérettel) CARLOS Jó bátyám, mondd, milyen okból van a kastélyod zárva? (Silva szótlanul térdet hajt) No, válaszolj! SILVA Ó, felség... CARLOS Már értem... Lázad a gróf, a herceg... Épp olyan, mint a hidra: pártütéstek... De tudok mindent! A bűntanyákon taposom szét a férget: ezt a pártütést! A vétkest, s azt, ki a bűnnek pártjára áll! Szólj hát ! SILVA Királyom, e ház a trónnak híve. CARLOS Meglátjuk... Aki lázadt, mind utolérte sorsát: tönkrezúztam! A banditáknak feje, Ernani, ebben a házban lelt menedékre! Add nékem át őt! Vagy lánggal égve ég el a házad, herceg úr! Tartom a szavam, jól tudod, te, Silva! SILVA Hogy mondjam... igaz, hogy nálunk egy zarándok van most, ki vendéglátást kért Isten nevében... Hogy lennék árulója... CARLOS Gyönge férfi! Nekem árulóm lehetsz?! SILVA Nem, nem árulók a Silvák! CARLOS A fejed add nékem, vagy add Ernani fejét! Nos, érted?! SILVA Vedd hát az enyém... CARLOS (Riccardóhoz) Te, don Riccardo, előbb vedd el a kardját! (Riccardo elveszi Silva kardját) Tágas a kastély! Keressétek Ernanit: hol rejtezik a gyáva! SILVA (magában) Hű itt a kő is, hű, akár gazdája! (A kíséret egy része eltávozik) CARLOS (haraggal, Silvához) Látni vágyom, mily merész vagy: ellenállsz-e majd, ellenállsz-e majd a trónnak! Mert a vétked súlya oly nagy, hogy a király sújt le rád! A király sújt le, a király sújt le rád! Bűnbe tévedt ősz fejedre mint a villám, mint a villám sújtom én le bosszúvágyam lánggal égve, dühöm ádáz ostorát! Dühöm ádáz, dühöm ádáz ostorát! SILVA Mért kívánod tőle: Silva nem lesz úgyse becstelen! Mért kívánod tőle: Silva nem lesz úgyse becstelen! CARLOS Vagy te halsz meg, vagy ő: Ernani, választhatsz, nincs más kiút! Te, vagy ő! Mert nincsen más kiút! SILVA Mért kívánod tőle: Silva nem lesz úgyse becstelen! CARLOS Vagy te halsz meg, vagy ő: Ernani! Válassz! Nincs más kiút! Te, vagy ő, mert nincsen más kiút! SILVA Silva nem lesz, nem lesz becstelen! CARLOS Nincs más kiút! Válassz: te, vagy ő! Nincs más, nincsen más kiút! (visszatérnek a kíséret tagjai: fegyvereket hoznak) A KIRÁLY LOVAGJAI (kar) Végigjártuk mind a kastélyt, át, a legrejtettebb zugig. Mégsem értük el a nagy célt: nincs Ernani, nincsen itt! Összeszedtünk minden fegyvert; látod, terved nem megy füstbe. És nem érdemel kegyelmet az, ki lázadásra szít. Úgysem érdemel kegyelmet az, ki lázadásra szít. Úgyse kap már kegyelmet az, ki lázadásra szít. CARLOS Majd a bűnöst szóra bírja vallatásnak szörnyű kínja! (Elvira hirtelen be, Giovanna kíséri. Elvira a király lába elé veti magát) ELVIRA Ó, királyom, oly jó a szíved! Éljen benne most a kegyes irgalom! (A király meglepetten segíti felállni Elvirát) CARLOS Tőlem kéred...? Elvira kér, a harag lángja elcsitul. (Silvához) Hűséged zálogául ő szolgáljon engem híven... Vagy ő jön, vagy add az árulót! SILVA Őt, a lányt, ne vidd, ne vidd őt! Lelkem mélyén, nagy király, ne ejts vérző sebet! Ne vidd el őt! Ó! Ezt a lányt itt... Úgy szeretem, úgy szeretem, ő vigaszom a földön... Ne vedd el tőlem Elvirát, inkább a halálom hadd jöjjön! CARLOS Ernanit add hát! SILVA Vidd a lányt! Nem leszek áruló! A KIRÁLY LOVAGJAI (kar: Silvához) Légy engedelmes, hercegünk! A banditát ne szánd! CARLOS (Elvirához) Minden lépted lepjék rózsák, bárhol jársz - csak erre vágyom! Nem lesz más, csak boldog órád, minden órád mennybéli boldogság! Szárítsd föl szemednek könnyét, lássam újból bájos arcod. Gondolj rá, hogy mennyi szépség, mennyi pompa vár terád. Mennyi pompa, mennyi pompa vár rád, mennyi pompa vár rád! ELVIRA Ó jaj, a sorsom átka üldöz, fájdalom, mi vár reám. Jaj, a sorsom átka üldöz, fájdalom, mi vár reám. Vár majd reám, vár majd reám. Az vár énrám! GIOVANNA Ó, jaj, a rossz, mi Silvát sújtja: rosszabb, mint a kínhalál. Jaj, a rossz, mi Silvát sújtja, rosszabb, mint a kínhalál. Kínhalál, kínhalál. Akár a kínhalál. RICCARDO Ó, gondolj rá, hogy mennyi szép, hogy mennyi pompa vár terád. Gondolj rá, hogy mennyi szép, hogy mennyi pompa vár terád, vár majd terád, vár majd terád. Vár terád! CARLOS Gondolj rá, hogy mennyi szép, hogy mennyi pompa vár terád. Gondolj rá, hogy mennyi szép, hogy mennyi pompa vár terád. Hogy mennyi pompa vár terád, vár terád! SILVA Már ég a láng az agg szívében: Silva végül bosszút áll. Ég a láng az agg szívében: Silva végül bosszút áll. Majd bosszút áll, majd bosszút áll, majd bosszút áll. HÖLGYEK (kar) Ó, jaj, a rossz, mi Silvát sújtja: rosszabb, mint a kínhalál. Jaj, a rossz, mi Silvát sújtja: rosszabb, mint a kínhalál. Kínhalál, kínhalál. Akár a kínhalál. A KIRÁLY LOVAGJAI (kar) Ó, gondolj rá, hogy mennyi szép, hogy mennyi pompa vár terád. Gondolj rá, hogy mennyi szép, hogy mennyi pompa vár terád, vár majd terád, vár majd terád, vár terád. (A király és kísérete magával viszi a Giovanna támogatta Elvirát; a szolgálólányok visszatérnek úrnőjük szobájába) SILVA (mozdulatlanul nézi, hogy a király magával viszi Elvirát) Őrizze őt az ég, akárhol jár... Átkozva gyűlöllek téged, míg élek, király! (A festmények előtt lévő fegyverzetekhez siet, két kardot vesz elő, majd Ernani rejtekhelyéhez lép, hogy kinyissa) Lépj ki! (megmutatja Ernaninak a két kardot) Itt van... Válassz... Vár terád... ERNANI Mi várna? Mi az? SILVA A párbaj! ERNANI Ezt nem tehetem! SILVA Átkozott! Sima acél ez a kard, amitől sápadsz! Jöjj velem! ERNANI Az éveid megtiltják SILVA Párbajra hívlak, te ifjú hős! Közülünk egy, közülünk egy meghal ! ERNANI Te óvtál meg, most pusztíts el, de kérlek: hallgass rám... SILVA Meghalsz! ERNANI Úgy lesz, de kérlek: tedd meg, mit végül kérek SILVA Fordulj az éghez hát... ERNANI Nem... nem... Szívedhez fordulok. SILVA Beszélj! Beszélj! Bennem pokol lángja lobog! ERNANI Ó, egyszer, csak egyszer, utoljára engedd, hogy lássam... SILVA Kit? ERNANI Csak őt : Elvirámat ! SILVA Most viszi el túszul Carlos király! ERNANI Carlos a vetélytársad! Szerelmes Elvirába! SILVA Ó egek! Nagy Isten! Hogy ő... a király! Ezt mond- tad?! ERNANI Így van... SILVA Fegyverbe mind az, ki hívem! ERNANI Hadd menjek én is veled, hogy bosszút álljunk együtt! SILVA Nem, megöllek én előbb! ERNANI Haljon meg ő, az átkozott, ölj meg utána majd! SILVA Mért higgyek néked, mondd?! ERNANI (egy vadászkürtöt nyújt át Silvának) Itt a zálog. Fújj e kürtbe, hogyha végleg halni szánod. Hallja majd a kürt szavát, s Ernani már nem él tovább! SILVA Kezed, hogy így lesz! Esküszöl? ERNANI Atyámra és az égre! SILVA, ERNANI Az ég az esküt hallja meg. A bosszú a bűnöst utolérje. Bármerre jár a becstelen: gyalázat, gyalázat szálljon rá! (Silva lovagjai, fegyvertelen, sietve jönnek) SILVA LOVAGJAI (kar) Melletted állnak híveid, SILVA Silva haragja rádtalál, te hitszegő király! SILVA LOVAGJAI és mind parancsra vár. SILVA, ERNANI Fel a lóra, ki él, aki bátor, véres bosszúra, bosszúra készen! SILVA LOVAGJAI (kar) Aki híved, e szót alig várta, indul harcra és bosszúra készen! SILVA, ERNANI Vér kell, vér kell, és bosszú, és bosszú! SILVA LOVAGJAI (kar) Vér kell, vér kell, és bosszú, és bosszú! SILVA, ERNANI Silva áll most az élen, és díjat adat annak, ki méltó lesz rá! SILVA LOVAGJAI (kar) Mivel Silva ki szólít, hogy menjünk: ez a zálog, hogy bátrak leszünk! (Ernani és Silva a régi fegyverekre mutat) SILVA, ERNANI Nézz rá holt hősök hős fegyverére, mind jó kard arra, hogy szívbe mártsuk... (fölemelik a fegyvereket) SILVA LOVAGJAI (kar) Nézz rá holt ősök hős fegyverére, mind jó kard arra, hogy szívbe mártsuk... SILVA, ERNANI, SILVA LOVAGJAI (kar) Az, ki ellenáll, meghal! Nincs más út ! Bűn lesz, ha szánalmat érzünk, szánalmat! Meg ne szánj senkit se szánj. Meg ne szánj! Bűnös az, ki bárkit szán! Bűnös az, ki bárkit szán! Bűnös, bűnös, ha bárkit szán! Bűnös az, ki bárkit szán. . . Bárkit szán! III. FELVONÁS A kegyelem Aachen. Nagy Károly császár temetkezési kriptája a föld alatt. Az emlékmű bronzkapuja fölött hatalmas betűkkel a felirat: NAGY KÁROLY. A háttérben lépcső, amely a kripta mélye felé nyílik; itt több kisebb sír látható. A színpad előterében más kapuk, amelyek más földalatti helyiségekbe vezetnek. CARLOS Ez itt a színhely? RICCARDO Ez. CARLOS És mikor? RICCARDO Most mindjárt. Itt jön össze a Liga. CARLOS Ellenem szőnek tervet... Hogy meg ne lásson senki: elrejtezem. Elrejt Nagy Károly sírja... (hosszú szünet) S a választók? RICCARDO Megjöttek, s tárgyalnak. Vitatják, kié lesz a legszebb koronája e földnek, babér s a bíbor, császárok dísze, éke... CARLOS Tudom... Most menj el. (Riccardo menni készül) Egy szóra... Ha én lennék a császár, a nagy torony harangszava háromszor adja hírül... Te gyere hozzám le, s hozzad a lányt is. RICCARDO Mást mit óhajt? CARLOS Nincs más... Szót értek majd itt a holtak szellemével, s végzek a lázadókkal! (Riccardo elmegy) Nagy Isten! E sírokon fenik a pengét, a gyilkos tőrt hogy majd szívembe döfjék!... Trónok! Dicsőség! Ti rangok! Ti fények! Ifjúság! Mindez: nagy semmi! Szó, puszta szó csak, melyet vízre írtak! Éjféli árnyék... Gyógyíthatatlan kín csak! Mígnem eljutsz a sírod küszöbére, s együtt enyésztek ott, hol a vágynak, a dicsőségnek vége! Szép ifjúságom álma széthullt a kósza szélben. Mégiscsak, újból vágyva: ma értem, ma értem: miért hogy éltem! Mert hogyha nékem szánják Károlynak fényes trónját - sasröptű szárnyon szállhatok a földön, az égen, mint a szél! Ó! Múlhatnak majd a századok: e nagy név, a nevem még mindig él! Múlhatnak majd a századok: a nevem mindig él... A hírem él, mindig él! Legyőzve seregnyi századot: a hírem mindig él! (Kulccsal kinyitja Nagy Károly emlékművének ka- puját, és belép. Kinyíltak a kisebb ajtók, és bő köpenyekbe burkolózva, fáklyával kezükben, óva- tosan a Liga tagjai lépnek be) A LIGA TAGJAI (kar) Ad augusta! ... Jelszavunk... Per angusta... Itt vagyunk. Szent a cél, mely szívünkben ég. Gyújtsa lángra a tett tüzét! ERNANI, SILVA Ad augusta! A LIGA TAGJAI (kar) Per augusta! ERNANI, SILVA Szent a tervünk, szent a célunk. JAGO Néma sírok márványán szól a végzet, hogy mit kíván. SILVA Nem hiányzik senki innen? A LIGA TAGJAI (kar) Köztünk gyáva nincsen egy sem! (Silva föláll az egyik kisebb sírra) SILVA Fedjük föl az ő titkát itt: Károly császárságra vágyik! JAGO, A LIGA TAGJAI (kar) Mint e fáklya, hunyjon ki ő is! (földhöz érintik a fáklyákat) Szent Ibériát igába hajtva gyötri... Bosszúvágy hajtja mind, ki titkon itt ma összegyűlt! SILVA Egy elég lesz! Végrehajtja majd kit arra szán a sorsa! (Mindegyik egy kis táblát vesz elő, fölírja rá nevét, s egy fedelenincs kis sírba dobja. Silva lassan közeledik a sír felé belenyúl, kivesz egy táblácskát. mindnyájan várakozva veszik körül) A LIGA TAGJAI (kar) Készen állunk, bármi vár ma, gyilkolásra vagy halálra! Mondd, ki lesz az! SILVA Ernani! SILVA, JAGO, A LIGA TAGJAI Ernani! ERNANI (örömujjongással) Sorsom áldom! Megadta nékem! Atyám, ó atyám! JAGO, A LIGA TAGJAI (kar) Bosszút áll mind e tőr, ha téged érne a halál! SILVA (halkan Ernanihoz) Adjad át, hadd öljem én meg! ERNANI Nem, míg élek! Akárhogy kéred! SILVA Vedd a váram, mind a kincsem, itt a kürtöd... ERNANI Nem! SILVA (fölmutatja a kürtöt) S ha kérném: döfd szívedbe most a tőrt?! ERNANI Nem... Ölni vágyom én előbb! SILVA Így ami szörnyű bosszú rád vár: kínosabb bármi más halálnál! A LIGA TAGJAI (kar) Kössön össze most az óhaj: összefogni esküszóval! ERNANI, SILVA, JAGO, A LIGA TAGJAI (kar) Az óhaj! Nagy esküszóval! Talpra szép büszke föld, hív az óra! Zengve zúgják a völgyek, a bércek. Sűrű visszhangja keljen a vésznek, éppúgy, miként rég, midőn a mór tört reánk! Egy család vagyunk egy évezred óta, harcra szállunk, ha kell, puszta kézzel! S míg a rabság el nem vész egészen: harcolunk érted, szép spanyol hazánk! Száz halál nem tart vissza, hogy győzzünk; új virága ha fakad a vérnek: talpraállnak majd mind, akik élnek, és a hősök hada új harcra kél! Majd ha mély tisztakék lesz az égbolt, s fönn a Nap fénye nékünk ha lángol, majd ha cenkek hadán győz a bátor - nem lesz járom, s a nép szabadon él! A nép szabadon él! A nép szabadon él! (egy ágyúdörrenés) Ágyú dörrent! (Újabb dörrenés. Kinyílik az emlékmű ajtaja) Mit jelent?! Mert a végzet hangja szent! (Harmadik dörrenés. Carlos feltűnik a küszöbön. Mindenki; rémülten: ) Nagy Károly császár! (Carlos háromszor ráüt tőre gombjával a bronz- kapura, majd rettentő hangon rájuk kiált) CARLOS Ötödik Károly, ti árulók! (Kinyílik a nagykapu, és belép rajta hat arany- brokátba öltözött választófejedelem; apródok a császári jelvényeket hozzák, a koronát és a többit. Spanyol és német nemesek veszik körül a császárt) RICCARDO Ön mától ím császár! Így határoztak, kik összegyűltek! Felséged átvenni kész-e most tőlük császári díszét? CARLOS (a választókhoz) Így akarja az Ég, óhajtom én is... S ők itt, az aljasok, összefogtak ellenem! (az összeesküvőkhöz) Remegtek, átkos férgek?! De késő! Lám, mind kezemben vagytok! S ha összeszorítom, mind földre hulltok... (egy tiszthez) Ki gróf, ki herceg: válaszd külön a néptől. A nép sorsa börtön. De bárd alá a nemest! ERNANI Mondj énrám is halált, kérlek, királyom! (büszkén a nemesek közé lép, leveszi csuklyáját) Nézd az arcom! Látva láthatsz: Cardonának hercegére, Aragóni Don Juanra bennem ismerj rá, király! Arra vágytam, hogy szép hazámért bosszút álljak, megölt atyámért. Mégse lesz így... Erre vágytál: itt a fejem, a bárdra vár! CARLOS Porba hull a többi fővel! (Elvira berohan, térdre veti magát Carlos előtt) ELVIRA Ó, nagy úr! a trónok legtündöklőbb trónját ma te kaptad! Bárki más csak porszem, bármit tett is, bocsáss meg annak! Hagyd a bosszút, hogy ne bántson többé lelkifurdalás! CARLOS Kár a szóért! ELVIRA Az Ég szól bennem, hallgass rá, az ő szavára, irgalmazz nékik, megbocsáss! CARLOS (mereven nézi Nagy Károly sírját) Nagy Károly császár, nemcsak nevedhez: hozzád is méltó kívánok lenni! Szent esküszóval ígérem az égnek: Nagy Károly útján megyek tovább! Bocsánat néktek! (Elvira és Ernani kezét egymásba helyezi) Tiéd ez ifjú, s e lány tiéd! Dicsérjük Nagy Károly nagy szellemét! ELVIRA, GIOVANNA, ERNANI, RICCARDO, JAGO, NEMESURAK ÉS HÖLGYEK (kar) A császárt, Károlyt megáldja az ég! Mi dicsérjük mindig Károlyt, a jámbor, nagyszívű császárt! Mert aki bűnös, feledi annak; ha rátörtek, megbocsát. Éljen! RICCARDO Mert irgalmas, miként az Isten. CARLOS Szent esküszóval ígérem az Égnek: Nagy Károly útján megyek tovább! Szent esküszóval ígérem az Égnek, Nagy Károly útján megyek tovább ! SILVA A bosszú műve nincs bevégezve még. Bár veszve minden, nincs nyugtom addig, míg minden visszafizetve nincsen! Csakis a bosszú, csakis a gyűlölet mi éltet még tovább! Égjen! ELVIRA, ERNANI A trónon isteni fénnyel lepje császári babér az ő homlokát! CARLOS Megáldja Károly nagy nevét, Nagy Károly nagy nevét áldja az ég! Áldja az Ég! Szent esküszóval ígérem az Égnek: Nagy Károly útján megyek tovább! Megáldja Károly nagy nevét, Nagy Károly nagy nevét áldja az Ég! Áldja az Ég! Megáldja Károly szellemét az Ég! ELVIRA, GIOVANNA, ERNANI, RICCARDO, JAGO, NEMESURAK ÉS HÖLGYEK (kar) Most Ötödik Károlyt áldja az Ég! Áldja az Ég! Áldja az Ég! ELVIRA, ERNANI A trónon isteni fénnyel lepje császári babér az ő homlokát! SILVA Hószínre festette hajam a tél! Ám gyűlöletem még olthatatlan ég! Csakis a bosszú, csakis a harag! ELVIRA, GIOVANNA, ERNANI, RICCARDO, JAGO, NEMESURAK ÉS HÖLGYEK (kar) Most ötödik Károlyt áldja az Ég! Áldja az Ég! Áldja az Ég! SILVA Hószínre festette hajam a tél. Ám gyűlöletem most is olthatatlan ég. A bosszú tüze lánggal ég! ELVIRA, GIOVANNA, ERNANI, RICCARDO, JAGO, NEMESURAK ÉS HÖLGYEK (kar) Ötödik Károlyt áldja az Ég! IV. FELVONÁS Az álarcos (Aragóniai Don Juan zaragozai palotájának erkélye Ajtók, amelyek a palota termeibe nyílnak. Háttérben a kert, megvilágítva, mögötte Zaragoza egy részlete Jobb oldalt, a háttérben lépcső vezet le a kertbe. Egy baloldali terem felől báli muzsika hallatszik) (Nemesurak és hölgyek, álarcosok jönnek-mennek, szélgetnek) NEMESURAK ÉS HÖLGYEK, ÁLARCOSOK (kar) Az arcukról árad a boldogság fénye; Oly tündöklőn szépek, mint két szál virág. A felhők elszálltak, a szélvésznek vége; a napfény hadd hulljon ma rájuk s miránk! A napfény hadd hulljon ma rájuk s miránk! Az, ki búsul, fusson innét! Féke bánat, félre gond! Ma csengjen a jókedv, hogy visszhangja keljen, a szívben, az ajkon csak csengjen a dal. Csak csengjen, csak zengjen a dal, a dal! Csak csengjen, csak zengjen a dal! Csengjen a jókedvű dal, zengjen a jókedvű dal! A jókedvű dal, a jókedvű dal! Éljen a jókedv! (távoznak) (Elvira és Ernani a bálterem felől jön.) ERNANI Elhalt a víg dal, kialudt minden fáklya; szent e csönd, s fölcsap benne szerelmem lángja. Lásd, mennyi csillag ragyog fönn az égen, s mind boldog mosolygással nézi nászunk! ELVIRA A fényük most is épp olyan, mint mikor terád vártam rabként a várban, s úgy vert a szívem, türelmetlen, aggódva! Száz évnek rémlett minden múló óra... Enyém vagy végre, mondd? ERNANI Amíg élek! ELVIRA Míg élünk ERNANI Mindörökké, a sírig... ELVIRA, ERNANI Míg ajkam végsőt lehel, nem választ senki tőlem el! (távoli kürtszó) ERNANI Jaj, utolért az átok! ELVIRA Ó, hagyd arcod látnom! Hintsd rám a fényét! (újabb kürtszó) ERNANI (kétségbeesetten) Itt a vérszomjas vadkan! Élek még?! ELVIRA (riadtan) Drágám, mi lelt? Mi bánt most?! ERNANI (delirálva) Elvira, nézd csak! Pokolnak rémes árnya az éjben üldöz... Csupa gúny most, hogy rámnéz! Ő, az öreg! Az öreg! Látod? ELVIRA Megháborodtál? (a kürtszó egyre közeledik) ERNANI Életem kéri! Ó, Elvirám, te édes... Egy régi sebem új tűzzel égve kínoz... Menj, gyorsan, siess gyógyszerért, te kedves... ELVIRA De te... jó uram! ERNANI Ha szeretsz, menj, de gyorsan! (Elvira bemegy a nászi szobába) Oly csöndes újból itt minden. Álmodtam volna? Bárcsak álom volna! A szív nem szokott még a boldogsághoz, visszatér még a szorongás, az átkos! Gyerünk! (Elvira után akar menni) SILVA (Csuklyásan megjelenik a hátsó lépcső tetején) Egy szóra! ERNANI (riadtan) Ha látlak, gyász-ciprus váltja föl a mirtuszágat! SILVA (mutatja a kürtöt) "Itt a zálog: fújj e kürtbe, hogyha végleg halni szánod... Hallja majd e kürt szavát s Ernani már nem él tovább!" (leveti csuklyáját, úgy közeledik Ernani felé) Szavad hazug talán? ERNANI Egy szót csak, egy szót csak, hallgass rám! Magányban múltak az éveim, kószálva messze távol. A bánat keserű serlegét csöppig kiittam százszor! Most egyszer mégis rám ragyog a mennyboltnak ékes fénye. Engedd kiinnom végre a boldogság édes poharát! SILVA (tőrt és mérget nyújt felé) Idd ezt a mérget! Vedd a tőrt, de gyorsan! ERNANI Nagy Isten! SILVA Ezt vagy azt tedd! Percig se késlekedj! ERNANI Tőrt s mérget adsz te nékem?! Herceg, hiszen ez borzalom... SILVA A hispán virtus hol van? A becsület? És az esküd? ERNANI Legyen... Add hát a tőrt! ELVIRA (megjelenik a nászi szoba ajtajában) Állj meg! Mért vagy kettőnknek gyilkosa?! Miért, miért a tőr, a méreg? (Silvához) Poklok kegyetlen démona, a bosszú vágya éltet?! Rád vár a néma sírgödör, s te mégis másnak szánod?! Meggyorsítom halálod, te vén cenk, te átkozott! (rá akarja vetni magát Silvára. Visszahőköl. Sírva) Ó, jaj, bármit mondtam, megbocsásd... Jaj, bármit mondtam, megbocsásd! Belőlem csak a kín, az aggódás, a rettenet szólt! Félelmem komor hangja szólt! SILVA Ha sírsz, a könnyed oly hiába árad. Ne sírj, mert énnálam úgy sincs bocsánat! ERNANI A szörnyeteg könyörtelen! ELVIRA Vérem s a te véred: egy vér... Őt szeretem... Hogy tőle senki el nem választhat sohase már! SILVA (metsző gúnnyal) Szereted? Ezért hal ő meg! Halálba küldöm őt e szerelemért! ELVIRA Ó szánj meg engem, s őt kíméld, zokogva kérlek, szánj meg! Őt kíméld! ERNANI Ne sírj, Elvira, nem segít a könnyár lelkem gondján. Az én szomorú bánatom nagyobb a fájdalomnál! ELVIRA Ne bántsd! Kíméld meg őt, meg engem... Kíméld! ERNANI Egy szörnyű eskü halni küld! Eskümnek átkát hordom. Gúny volt csupán a sorstól, mit kínált, nem boldogság! ELVIRA, ERNANI Egy átkos végzet üldözött, egy átkos végzet üldözött, a sorsunk meg nem szánt! A sorsunk nem szánt meg, nem, nem szánt soha a sors! SILVA Nem! Halál reá! Halál reá! Halál! Meghal a szerelemért! Halál reá! ELVIRA Ó, szánj meg engem, szánd meg őt is! SILVA Ha sírsz, a könnyed oly hiába árad. Ne sírj, mert énnálam nincsen bocsánat! ERNANI Egy átkos végzet üldözött. ELVIRA Kíméld meg őt! SILVA Ő ma meghal e szerelemért! ERNANI Nem szánt meg a sors, a sors nem szánt, nem szánt meg ! ELVIRA Ó, ne bántsd! Ne bántsd! Kíméld meg őt! Kíméld meg őt! Ne bánts, ne bántsd! SILVA Halál, halál reá! Halál, halál reá! Ha sírsz, a könnyed oly hiába árad. Ne sírj, mert énnálam nincsen bocsánat! ERNANI Egy átkos végzet üldözött, nem szánt a sorsunk, sohase szánt! Nem szánt meg a sors, a sors nem szánt! Nem szánt, nem szánt! A sorsunk meg nem szánt. Sorsunk nem, nem szánt. Nem szánt, nem szánt meg! ELVIRA Ó, ne bánts! Ne bántsd! Kíméld meg őt! Ne bánts, ne bántsd! Kíméld meg őt! Ne bántsd! Kíméljed, őt ne bántsd! Szánd meg, szánd meg, szánd meg! SILVA Ő ma meghal e szerelemért ! Halál, halál reá! Halál, halál reá! Halál reá! Halál reá! Halál reá! Halj meg! Halj meg! Halj meg! "Hallja majd a kürt szavát, s Ernani már nem él tovább!" ERNANI Parancsod: a sírom! Lásd, betelt a végzet átka rajtam! (mellébe döfi a tőrt) ELVIRA Mit tettél, drágám! Jaj, szörnyűség! Nem várok, a tőrt add nékem! SILVA Kár lenne érted, esztelen! Rád vár a földi éden! ERNANI Elvira! Elvira! ELVIRA Ha vársz reám, követlek én a sírba... ERNANI Élj csak... szeress, de élj tovább... Drága, ezt kérem... Ég áldjon... ERNANI, ELVIRA Mirtuszból ciprus, gyász a nászból: betelt a sorsunk! SILVA Jöjj, bosszúállás démona, a műved készen áll! ERNANI Elvira, Elvira, Ég áldjon! ELVIRA Te várj rám! SILVA Te győztél! fordította Dalos László