Charles Gounod FAUST Szereplők: Faust tenor Mefisztó basszus Valentin bariton Margit szoprán Siebel szoprán Wagner bariton Márta mezzoszoprán ELSŐ FELVONÁS Éjjel van. Faust dolgozószobájában könyvekkel telerakott asztalnál ül egyedül. FAUST Nincs! ... Nincs kérdésemre válasz sem földön, sem égen, Nincs egy hang, mely vigaszt ád; Hiába szárnyal nyughatatlan elmém A mindenségen át. Szívem ég olthatatlan vágyban, Gyötrődöm szüntelen, De jaj, az igazságot nem találom! Hol van egy fény, Hol van egy hang?! Nincs!... nincs! (Hajnalodik. Faust kinyitja az ablakot.) Dereng az ég, az ébredő hajnal A komor éjt elűzi már. Megint egy nap, Megint egy új nap kél. Ó, sír tárulj fel és adj a fájdalmamra írt! Halál! mért várok rád tovább, Mért nem sietek én tehozzád?! (Kis üveget vesz fel az asztalról.) Jöjj hát, utolsó reggelem, Nem rémít semmi már a földi pálya végén, Szembenézek bátran én a sorssal, Semmi sincs, mi visszatart; ezért életem Hitvány fonalát önkezemmel magam tépem szét! (Az üveg tartalmát egy serlegbe tölti, szájához emeli.) KÓRUS Ah! Ébredj szende lányka, Szépet álmodál, Már a kis szobádba Tűz a napsugár. Halld, fürge madárnép Víg danája zeng, Itt fény, amott meg Árnyék a pázsiton dereng. Halkan csörg a csermely Dombok hajlatán, Ébredj, itt a reggel, Te szép szende lány! FAUST Földi üdv, mindhiába csábítsz, nem vágyom rád, Hagyj el tehát, óh hagyj, óh hagyj ! S te, őseimnek kelyhe, mely tüzes borral telve Büszkén csillogtál már annyiszor, Mért reszketsz a kezemben most? KÓRUS Fölkelt a nap, a föld is ébred, Pacsirta zeng fohászt az égnek. Köszöntjük boldogan a hajnalt, Indulunk a zöld rétre már! Oly lágy a fű, úgy csillog a harmat, És kél a szívünkből a háladal. Óh, áldott légy nagy Isten! Áldva legyen! FAUST Isten! Ki ez Isten, értem mit tehet? Tán megifjítod vérem? Hitet adsz tán, avagy reményt? Légy átkozott, hiú káprázat, emberi lélek! Légy átkozott, te sárgolyó, Melyen élnem kell idelenn! Legyen átkozott a csalfa mámor És a pillanat múló csábja, Amit úgy hívnak, szerelem! Átok reád, te hit, Légy átkozott, óh tudomány! Imádság! Átok rád! Szólítlak téged, pokol királya, Jöjj Sátán, óh jöjj! MEFISZTÓ Itt vagyok! Tán nem tetszem néked? Mi lelt, hogy oly dermedve bámulsz? Az övemen kard, a sapkámon toll, Zsebem arannyal telve, Dús köpönyeg takarja vállam, Ki látott különb gavallért nálam?! Nos, mit kívánsz? Szólalj meg hát! Ne félj! Mondd meg, mi az, ami bánt? FAUST Menj ! MEFISZTÓ Ejnye! Tán nem bízol bennem? FAUST Távozz! MEFISZTÓ Doktor, tégy velem próbát! FAUST Hagyj el! MEFISZTÓ Lám, no szép kis vendéglátás! Jegyezd meg jól, nem így szokás Fogadni az alvilág királyát. Hívásodra megjöttem, Hosszú út van mögöttem, Nem illik most ajtót mutatni nékem! FAUST Mit tehetsz érettem? MEFISZTÓ Mindent, mindent! Szólj! Mondd el, mi az, amire vágysz? Kell-e kincs? FAUST Mire jó a kincs, meg az arany? MEFISZTÓ Jó, már tudom, hogy hányadán állunk, Szíved vágya a hírnév? FAUST Még több kell! MEFISZTÓ Tán a hatalom? FAUST Nem! A vágyam csak egy, abban benne van minden ím halljad: az ifjúság, A szív heve kell, A vér tüze, lángja! Hadd égjen a máglya, Hadd perzseljen el! Add nékem a csókok Édes mámorát, Hadd lehessek boldog, Tégy vélem csodát! A vér tüze, lángja A szív heve kell, Hadd égjen a máglya És perzseljen el! stb. MEFISZTÓ Ez már beszéd! Mire vágysz, én azt hűn teljesítem! FAUST Jó, de mi az, mit kérsz cserébe? Mondd! MEFISZTÓ Majdnem semmit, majdnem semmit! E földön én híven szolgállak téged, De ott lenn te az enyém léssz! FAUST Ott lenn? MEFISZTÓ Úgy van! Itt van, nos írd alá! Mit látok? Kezed reszket? Tereád vár a legszebb lány! Nézd az ifjúság képét! Bátran, csak nézd meg jól! (Margit látomása feltűnik.) FAUST Csodás álom! MEFISZTÓ Nos hát aláírod? FAUST Add hát! (Aláírja.) MEFISZTÓ No végre! És most, doktor, ím vedd e lángkelyhet, Melyet én nyújtok néked. Nem gyilkos méreg az, Mi benne pezsg, de bűvös ital, ifjító balzsam! FAUST Te szépség, reád köszöntöm én serlegem! (Kiissza a serleget, és daliás ifjúvá változik át.) Viszontlátom őt? MEFISZTÓ Óh hogyne! FAUST Mikor? MEFISZTÓ Még ma! FAUST No jó! MEFISZTÓ Gyerünk! FAUST, MEFISZTÓ Gyerünk! A szív heve kell, A vér tüze-lángja stb. MÁSODIK FELVONÁS A búcsúban A város egyik részlete. Balfelől kocsma ezzel a cégérrel: "Bacchus istenhez". DIÁKOK Töltsd a kancsót, Töltsd a pohárt, Egy kis jókedv Sosem árt! Míg a csaplár Jó bort mér, Addig, pajtás, Vígan élj! WAGNER Míg van Egy-két hordóval, Addig, pajtás, Kutya baj ! Hát csak kortyold, Mert a bor Megvigasztal Mindenkor! DIÁKOK Míg van stb. KATONÁK Várak, vagy női szívek, Egyre megy nálunk, Harcban és szerelemben Mindig helytállunk! Szép lány, ha ostromolják, Ellenáll, míg bír, Meghódol mégis végül, Csók a váltságdíj ! POLGÁROK Ünnepnapkor ahhoz mi értünk, Meghányni-vetni az ország sorát. Harctéren a hős katonák Hadd verekedjenek értünk! Míg odakünn a puska ropog, Itthon mi éljük a világunk: Megeresztjük jól a csapot, S csöndben elpityizálunk. Míg odakünn stb. LEÁNYOK Folyton a nyomunkban járnak A legények itt, Csakhogy nem eléggé bátrak, Ints oda nekik! DIÁKOK Milyen csinosak a lányok, Csillog a szemük! Vigyázz, mert hamis a májuk, Meg ne járd velük! ASSZONYOK Lám a legények s a lányok Dévajkodnak ott. Sebaj, éljék világuk Míg fiatalok! LEÁNYOK Tetszeni vágyunk, De hasztalan. ASSZONYOK Tetszeni vágytok, de vágyatok Mind hasztalan. Világos dolog. POLGÁROK Rajta polgár! Ürítsük ki e telt pohárt! DIÁKOK Hát e dolognak Mi vége lesz?! Éljen a bor! KATONÁK Éljen a harcos, legszebb pálya! ASSZONYOK Tetszeni vágytok, de vágyatok Mind hasztalan. DIÁKOK Bor vagy jó sör csak legyen, Csak a pohár teljen! KATONÁK El a büszke nőkkel, Kiknek mi nem tetszünk. LEÁNYOK Mit sem félünk tőlük, Bár elpukkadnak. POLGÁROK Rajta, ürítsünk, ürítsünk pohárt! No ne haragudj mindjárt! DIÁKOK Csak a pohár teljen! KATONÁK Ha mi nem tetszünk, Mást találunk, mást. ASSZONYOK Kedvest nem találtok, Kinek szeme van. DIÁKOK Mit sem szégyell az ivó, Felhajt mindent, ami jó. KATONÁK Nem ismerjük Az ingadozást. LEÁNYOK Pirosul homlokuk, Sok ránc a pofán. POLGÁROK Nőm, ne haragudj mindjárt! DIÁKOK Pirosul a homlok, Ráncok a pofán, Pajtás, hajtsd fel a serleged! KATONÁK Fel, ostromra bátran küzdni! ASSZONYOK Ah, az lehetetlen... LEÁNYOK Szép ifjam van nekem... POLGÁROK Tudom, mind igaz, mit te szólasz. DIÁKOK Pajtás, hajtsd fel a serleged! KATONÁK Nem ismerjük az ingadozást! ASSZONYOK Kimondom nyilván... LEÁNYOK S én fogom szaván. DIÁKOK Sose ízleld a vizet! KATONÁK A büszke katona nem tesz különbséget Vár- és asszonynál. POLGÁROK Az első szótól... ASSZONYOK Ki szerelmetekben Dicsőséget lát. LEÁNYOK Mert azt mondta régen, Hogy engem imád. POLGÁROK Mind igaz, mit te mondasz. DIÁKOK Jó italtól jó kedved lesz És lángol a szíved. KATONÁK Vígan dalolgatja Minden győzelmét A dob hangjánál. ASSZONYOK Ah, az lehetetlen stb. LEÁNYOK Szép ifjam van nekem stb. DIÁKOK Pajtás, hajtsd fel stb. KATONÁK Nem ismerjük stb. POLGÁROK Tudom, mind igaz stb. Nőm, ne haragudj stb. Jelenet és recitativo VALENTIN (Ezüstérem a kezében.) Húgom drága képe, Tiszta szent talizmán, Te távoztass el tőlem minden halálos bajt, Óvlak itt a szívemen! WAGNER Lám, itt van Valentin! Jó, hogy jössz, terád vártunk. VALENTIN Még egyet koccintunk, Azután vár ránk a harcmező! WAGNER Mondd, mi lelt? Milyen bú, mely bánat terhe nyom? VALENTIN Az, hogy távoznom kell, Ki tudja, mily soká, s a húgom Itt kell hagynom, majd ki viseli gondját, Hisz jó anyánk nem él! SIEBEL Óh, ne aggódjál érte, én itt vagyok, és hűn vigyázok rá! VALENTIN Köszönöm! SIEBEL Csak bízzál énbennem! POLGÁROK Mink is vigyázunk rá! VALENTIN Véres harcok hajnalán Válok tőled, szép hazám! Istenhez küldök hő imát, őhozzá ajkam így kiált: Óvd meg a húgomat, Bús árvaságban el ne hagyd, Védd meg őt Uram, Istenem, Légy pártfogója fenn a mennyekben, Vedd oltalmadba őt, Óh, el ne hagyd!... Végre most már könnyebb a szívem, És úgy lobog, úgy ég hősi lázban, Mint még soha tán! Ahol tombol a harc, Ahol legnagyobb a vész, Megvívok érted, én szép hazám! És ha az Úr elszólít végül, Őrködve nézek rád az égből, Óh, drága Margit! WAGNER Hej cimborák, mire jó érzelegni? Jó borba kell a bút eltemetni. Vivát a bor! Igyunk és zengjük el A búcsúdalt! KÓRUS Vivát a bor, vivát! És zengjük el A búcsúdalt! WAGNER Egy rút undok szürke patkány, Gyáva, mint a nyúl, Ott ült fönt a pincepadkán, S pislogott vadul. Egy macska... MEFISZTÓ Pardon! WAGNER He! MEFISZTÓ Jó urak, Bocsánat, ha netán alkalmatlan volnék! Barátom, te csak folytasd víg énekedet, Én majd a magam módján szintén énekelek. WAGNER Halljuk, mit tud az úr? Miféle módi nótát? MEFISZTÓ Örömest dalolok én, csak maguk el ne unják! Dal az Aranyborjúról MEFISZTÓ Eladó az egész világ! Aranyborjú fennen trónol, Minden őelőtte hódol, Mindenki hitvány pénzt imád. Itt a kurta földi pályán Érte koldus és király Fékevesztett táncot jár. Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül, Járja koldus és király. MEFISZTÓ, KÓRUS A Sátán örül. MEFISZTÓ Eladó az erény s a bűn, Érte küzd a test, a szellem, Őhozzá visz minden út, Érte dúlnak háborúk S harcok: ember, ember ellen. És az átkos Mammonért Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül, Járja koldus és király. MEFISZTÓ, KÓRUS A Sátán örül. KÓRUS A dal nem éppen rossz! VALENTIN Milyen különös fickó! WAGNER Ha jól esik, igyék meg velünk egy kupa bort! MEFISZTÓ Szívesen! (Wagner kezét megfogva) Hé! Hadd nézzem a tenyeredet! Látod itt ezt a vonalat? WAGNER No és? MEFISZTÓ Baljóslatú jel: A legelső várostromnál el fogsz esni! SIEBEL A jövendőbe lát? MEFISZTÓ Tenálad látom jól A tenyeredből, öcsém, Hogy amelyik virághoz Ezentúl hozzáérsz, Az elhervad nyomban. SIEBEL Hogyan? MEFISZTÓ Nem viszel Margitnak több csokrot! VALENTIN A húgom! Honnan tudod nevét? MEFISZTÓ Csigavér, cimbora! Rád hamarosan párviadalban vár a vég! (A poharat elveszi Wagner kezéből.) Egészségtekért! Pfuj, milyen rossz lőre ez! Meglátjuk tüstént, mennyivel különb az én pincém! (Fellép az egyik padra, és ráüt a csapszék cégéréül szolgáló hordócskára, amelyen kis Bacchus-szobor ül.) Hollá Bacchus! Tölts hát a javából! Közelebb, hé! Itt mindenkinek jut; kinek, mi ízlik. Köszöntöm rá, akit oly atyailag oltalmaztok. Éljen szép Margit! VALENTIN (Kiüti a poharat Mefisztó kezéből.) Elég! E gyalázatért itt rögtön megfizetsz vérrel! WAGNER, DIÁKOK Hahó! MEFISZTÓ No lássuk hát, ki a legény a gáton? (Tőrével kört húz maga körül.) VALENTIN Mi ez?! Szörnyűség, Ketté tört a kardom! (Valamennyien tőrük kereszt alakú markolatát tartják Mefisztó felé.) MIND Kiveté ránk hálóját a sátán, minket ő kísért. Ránk biztos vég s elkárhozás vár! VALENTIN Bár széttörted kardunk vasát... MIND Bár széttörted kardunk vasát... VALENTIN De reszkess! MIND De reszkess! VALENTIN Hatalmad föl nem ér a szent kereszthez! MIND Hatalmad föl nem ér a szent kereszthez! (Mefisztó görnyedten visszatántorodik, a többiek eltávoznak.) MEFISZTÓ Majd találkozunk még valahol, jó urak! FAUST Mi a baj? MEFISZTÓ Semmi! Doktor úr, Kezdjük el, rendelkezzék velem! Mi az, mit legelőbb óhajt? FAUST Hol rejted a szépséges lányt, Akit láttam imént? Vagy csak szemfényvesztés volt? MEFISZTÓ Dehogy! Itt van, De védi őt az ártatlansága És pártját fogja az égi kéz. FAUST Mit bánom! Látnom kell, Jöjj, vezess hozzá tüstént, Mert különben itt hagylak el! MEFISZTÓ Jól van, jól! Sokkal többre tartom társaságodat, Semhogy ne tennék mindent a kedved szerint. Várjunk itt! Hallgasd ezt a bájos tánczenét, Amíg ez szól, majd jő az a lány, Kire vágysz. KÓRUS Száll a por a nyári szélben, S a lombok árnya leng, Táncos lábunk úgy kereng, Míg a pajkos nóta zeng. Erre ringva, arra ringva, Mint a röpke könnyű hinta, Megperdíti ki-ki párját, és egy valcert jár. MEFISZTÓ Nézd, mily sok kedves leányka, Nem akarod egyiket Vagy a másikat párodnak? FAUST Nem! Ilyen tréfát tovább ne űzz, Csak őrá vágyik a szívem! SIEBEL Megvárom őt, erre jő nemsokára Margit! LEÁNYOK Ma minket még egyszer se hívtál táncba? SIEBEL Nem, nem! Nem, nem! Ma nem táncolok! NÉP Száll a por a nyári szélben stb. (Margit jön.) FAUST Itt jön ő, mily bájos! MEFISZTÓ Szólj hát hozzá egy szót! SIEBEL Drága Margit! MEFISZTÓ (Siebel elé lép, s elállja az útját.) Mi kell? SIEBEL Megint itt vagy! Átkozott! MEFISZTÓ Ni, kit látok itt? Te vagy az? Haha! No lám, szép öcsém! Lódulj hát! FAUST Kérem, engedje meg, bájos szép kisasszony, Hogy elkísérjem önt, fogadja el karom! MARGIT Nem uram, nem vagyok sem kisasszony, sem szép, Hogy karját nyújtsa, nem, el nem fogadhatom! FAUST Szép, mint egy tündér, szelíd, mint egy angyal, Gyönyörű lány, imádlak, imádlak, imádlak én! SIEBEL Hová lett Margit? MEFISZTÓ Mi hír? FAUST Eh, hagyj! Elutasított! MEFISZTÓ Ahá, doktor uram, látom már, Nálam nélkül itt nem sokra megy! (Mefisztó és Faust el.) LEÁNYOK Mi történt? Margit a nemes úrfi karját Nem fogadta el! KÓRUS Térülj, fordulj, lendülj, éljen a tánc! Térülj, fordulj, éljen a tánc! Száll a por a nyári szélben S a lombok árnya leng, Táncos lábunk úgy kereng, Míg a pajkos nóta zeng. Erre ringva, Arra ringva, Mint a röpke Könnyű hinta, Megperdíti ki-ki párját, És egy valcert jár. Tombol örömében Az ifjúság, Feltelkesít minket E mulatság! HARMADIK FELVONÁS Kerti jelenet SIEBEL (Belép a kapun.) Helyettem, kis virág, Tégy vallomást, Hogyha meglát a drága, Mondd, hogy Gondolok rája, Érte virrasztom át az éjszakát! Helyettem, kis virág, Tégy vallomást, Beszélj neki sok szépet, Mitől szerelme ébred, Mitől elönti Lelkét a boldogság! (Letép egy virágot.) Elhervadt! Isten verje azt az átkost, Ki megbabonáz! Íme, bármelyikhez érek, Elhervad a virág!... Mi lenne, hogyha szentelt vizet vennék? Itt térdel minden este ájtatos imába Margit. Most meglátom, (Szenteltvíztartóba mártja ujjait.) Fog-e rajtuk így is az átok? Nem!... Sátán, Kacaglak én! Bizalmam benne van. Helyettem, kis virág, Tégy vallomást, Tudom, gondol majd énrám, Néha fölsóhajt némán S neked titokban, Lopva egy csókot ád! Bizalmam benne van. Helyettem, kis virág, Tégy vallomást, S neked titokban Majd egy égő csókot ád! (Elsiet.) FAUST Itt van ő? MEFISZTÓ Jöjj velem! FAUST Kire leselkedel? MEFISZTÓ Siebelt figyelem én. FAUST Itt van? MEFISZTÓ Csitt! Erre jő! (Mindketten visszahúzódnak.) SIEBEL Ez a bokréta mily gyönyörű! MEFISZTÓ Az ám! SIEBEL Be szép lesz! Be jó lesz! Be jó lesz! Vajon, ha holnap reggel újra látjuk egymást, Meglátja-e szememből a hű szívem titkát? Egy forró csók elmond őnéki mindent! (A csokrot leteszi, és el.) MEFISZTÓ Csábító! Most mennem kell, várj meg itt! Nem e hitvány virág, De drágakő kell néki! Majd arról én gondoskodom. Akkor majd megvalósul álmod! FAUST Hagyj el most! MEFISZTÓ Parancsodra! Kegyeskedj várni rám! (Távozik.) FAUST Mily ismeretlen szent varázslat ejt meg? Úgy érzem, elönt a szerelmi mámor! Ó, drága Margit, Itt vagyok, szívem tied! Óh, áldalak, te drága hajlék! Szentséges áhitatot érzek: Itt él egy szűztiszta lélek. Ah, mily csodás ez egyszerű tanyán A boldog csend, a nyugtató magány! És milyen szép, Óh, milyen dúsgazdag e szegénység! Fogadj be, boldogság és békesség! Hála néked, természet, Te tetted őt oly széppé, te őrködtél az álmán, Míg felnőtt e házban a drága lány! Bájt, kellemet az arca, Angyali fényt a lelke e hajlékban nyert, Hol nincsen semmi rút, Hol az Úr lelke leng! Igen, itt igen! Óh, áldalak stb. MEFISZTÓ (Ládikát hoz.) El gyorsan! Ő jön! Ha ezt az ékszert legyőzi a virág, Bűvhatalmam akkor véget ért! FAUST El innen, ne lássam meg őt soha már! MEFISZTÓ Milyen kishitű vagy! Ide leteszem az ékszert Az ajtaja elé... És most rejtőzzünk el! MARGIT Óh, bár megtudhatnám, ki lehet az az ifjú, Hogy milyen rangja van, és vajon hogy hívják? (Rokkája mellé ül.) /A thuléi király balladája/ MARGIT Távol Thuléban élt egy király, Mind a sírig hű volt a lelke! Volt egy pompás színarany kelyhe, Elhunyt kedvese hagyta rá. Biztosan nemes ember, Oly finoman beszélt. Féltő gonddal óvta e kincset, Csak ünnep estén nyúlt hozzá, És valahányszor felhajtá, Szemében csillogtak a könnyek! Múlt az idő, s az ősz király Tudta, közel van már a halála, Elhunyt hitvese emlékére Ivott még egy búcsúpohárt. Nem tudtam, mit feleljek. Rámnézett, csak pirultam. Aztán visszadőlt fekhelyére, Ajkáról végső sóhaj kélt, Meghalt, s drága aranykelyhét Elnyelte zúgó tenger mélye... Látszik, hogy úr: Mily büszke, mily önérzetes, És mégis megnyerő... De nem! Nem gondolok reá! Jó Valentin! Az Istent kérem, Hozza vissza őt, olyan egyedül élek! (Észreveszi a csokrot.) Ez a virág! Biztosan Siebel hozta, Szegény fiú! De mit látok itt? Ez a szép ládikó hogy kerül ide? Vajon hozzányúljak-e? Miért ne? Itt van a kulcsa is! Ha kinyitnám? Kezem reszket. Miért? Hiszen ez, úgy hiszem, Nem oly szörnyű vétek! /Ékszer-ária/ MARGIT Nagy ég! Micsoda kincs! Milyen káprázatos! Valóság ez? Avagy csak álom? Még sohse láttam én Ilyen szépséges ékszert! Merjem-e percre csak felpróbálni egyiket? Tán ezt a gyémánt függőt! Ah, és ott! Mi van ott a kicsi láda alján? Egy tükör! Be jó, kapóra jön éppen! Mit árthat belenéznem? Ah, no lám, csakugyan ily bájos vagyok én? Ah, no lám, csakugyan ily bájos vagyok én? Margit, Margit, ez te volnál? Te vagy ez? Igazán? Felelj hát, Felelj, felelj, felelj gyorsan! Nem, nem, ez nem te vagy! Nem. Margit, ez nem a te arcod, Ez királylány képe. Ez nem te vagy, ez nem te vagy, Ez egy szép királylány, Kinek mindenki hódol! Ah, ha ő itt volna! És engem így látna! Tán reám sem ismerne, Hozzám szólni se merne! Milyen szép rajtam e kis ékszer! Hátha mostan még föltenném E láncot és e karkötőt? Ah, mint hogyha egy kéz Karomra ránehezedne! Ah, csakugyan ily bájos vagyok én? stb. MÁRTA Istenem, mit látok?! Jaj, milyen gyönyörű lettél, galambom! Honnan vetted ezt az ékszert? MARGIT Itt volt, ide tévedésből hozhatták! MÁRTA Hogyisne! Ez az ékszer a tiéd, nagyságos kisasszony! Úgy láttam, ezt egy szerelmes gavallér hozta, Bezzeg, az én uram sose volt ily bőkezű! (Mefisztó, Faust belépnek.) MEFISZTÓ Kegyed Schwerdtlein Márta asszony, ugyebár? MÁRTA Ki szólít nevemen? MEFISZTÓ Bocsásson meg, hogy így törünk be ajtóstul! (Fausthoz) Ugye mondtam, az ékszerünk jó hatást tett! (Mártához) Szóval ön Schwerdtlein Márta? MÁRTA Az vagyok! MEFISZTÓ Sajnálom, nem jó hír, Mit önnek most át kell adnom: Az ön férje, asszonyom, meghalt, s csókjait küldi. MÁRTA Istenem! MARGIT Mi a baj? MEFISZTÓ Semmi! MÁRTA Rettentő csapás! Óh, én ezt túl nem élem! MARGIT Jaj, a szívem úgy reszket, Hogy most őt újra látom! FAUST Ah, úgy elönt a láz, hogy most őt újra látom! MEFISZTÓ Az ön férje, asszonyom, meghalt, s csókjait küldi. MÁRTA És nem hagyott semmit se rám? MEFISZTÓ Nem! Súlyos mulasztás, meg kell büntetni őt! Javaslom hát, hogy nyomban Keressen másik férjet! FAUST Ezt az ékszert mért tette le? MARGIT Mert e drágaság nem enyém, Így hát nem illet engem! MEFISZTÓ Szerencsés férfi az, Akit egy ilyen nő a férjének választ. MÁRTA Mit mond? Ejha! MEFISZTÓ (Ah jaj, még képes szavamon fogni!) FAUST Fogadja el karomat! MARGIT Óh, nem! Óh, hagyjon el, kérem! MEFISZTÓ (Mártához) Szabad kérnem? MÁRTA Hogy udvarol! MEFISZTÓ (A tekintetes asszony bizony elvirágzott régen!) MARGIT Hagyjon el, úgy félek! MÁRTA Jó is lenne férjnek! FAUST Bájos, tiszta lélek! MEFISZTÓ Úgy van, attól félek! MÁRTA Ön hát oly sokat utazik? MEFISZTÓ Folyvást. Fájdalom, A körülmények kényszerítenek rá, Senkim sincs, árva vagyok és nőtlen. Ah! MÁRTA Míg az ember még fiatal, Addig vígan élni akar. Igen ám, de aztán! Elmúlnak az évek, s egyedül áll, akár az ujjam. MEFISZTÓ Én is törtem már a fejem: Vénségemre mi lesz velem? MÁRTA Hát akkor most kell hozzálátni, Most, mikor van rá még idő! MEFISZTÓ Meggondolom. MÁRTA Gondolja meg! FAUST Így él egymagában? MARGIT Bátyám harcolni ment, anyám rég nem él már. És ért még egy súlyos csapás: Isten elvette húgomat! Oly szép volt, mint egy angyal, Itt nőtt fel a szemem előtt, A széltől is óvtam őt! Ah, de fájdalom, az élet A boldogságnak így vet véget! A szívünk álma szerteszéled, Hogyha eljön a bús halál! Reggel vígan ébredt fel, Sürgetve hítt, ha nem voltam ott. Szegény kis drágám úgy imádott! Mit áldoznék ma érte, Hogyha őt feltámaszthatnám! FAUST Ha csak egy mosolya Oly édes, bájoló volt, mint a tied, Akkor is angyal, Angyal, angyal lehetett! MÁRTA Nem figyel reám. MARGIT Tréfál talán? MEFISZTÓ Bármennyire fáj, indulnom kell, Sajnos, mennem kell, ügyeim várnak. FAUST Nem, nem! Úgy csodállak! MÁRTA Nem figyel rám, És titokban tán Nagyot nevet rajtam! MARGIT Úgysem hiszem el! FAUST Hidd, ó higyjed el! MEFISZTÓ Sajnos, mennem kell! MÁRTA Nem figyel rám. MARGIT Úgysem hiszem el! FAUST Hidd ó higyjed el! MEFISZTÓ Sajnos, mennem kell! MÁRTA Nem figyel rám. MARGIT Biztosan csak gúnyol. MÁRTA Nagyot nevet rajtam. FAUST Ne félj hát, ne kétkedj! MEFISZTÓ Bárhogy is szeretnék... MARGIT Biztosan csak gúnyol. MÁRTA Nagyot nevet rajtam. FAUST Ne menj tőlem el! MEFISZTÓ El kell mennem, ügyeim várnak. MARGIT De kár is itt maradnom... MÁRTA Oly sürgős a dolga... FAUST Ne menj tőlem el! MEFISZTÓ Ám egyet ígérek... MARGIT Bókjait hallgatnom... MÁRTA Mintha már itt se volna... FAUST A szívem halld... MEFISZTÓ Hogy önhöz nemsokára... MARGIT Oly jó önnel lenni! MÁRTA Neki menni kell! FAUST Hogy dobban teérted! MEFISZTÓ Majd visszatérek. MARGIT Leszáll az éj, most hagyjon el! FAUST Te édes! MARGIT Hagyjon el! (Elszalad ) FAUST Kis madárkám! Elrepülsz? (Utána siet.) MEFISZTÓ Ezt a banyát le kell ráznom, meneküljünk! MÁRTA Ezt meg kell csípnem! Nos hát... Hova lett? Hohó! MEFISZTÓ Hé! MÁRTA Tisztelt úr! MEFISZTÓ Kereshetsz már! Brrr!!! Ez a fertelmes vén sárkány Képes elvinni a hátán Oltárhoz magát a Sátánt! FAUST Margit! MÁRTA Tisztelt úr! MEFISZTÓ Jójcakát! FAUST (A színfalak mögött) Margit! MÁRTA Tisztelt úr! MEFISZTÓ Jójcakát! Ideje volt! Már ott a sűrű fák közt, Ott jő a szerelmes gerlepár, úgy ám! Nem is illik megzavarni Ezt a meghitt enyelgést... Óh, éj! Te áraszd rájuk varázsod! Óh, kert! Igézd meg őket a rózsák részeg illatával! Hogy Margitot mámor töltse el, S benne lobogjon fel, Mint olthatatlan máglya, A Sátán szózatára a szerelem lángja! (Eltűnik.) MARGIT Későre jár, jó éjt! FAUST Óh, ne siess el még, óh, várj! Add ide kicsiny kezedet, maradj nálam! Jöjj, óh, jöjj, nézz reám Úgy, mint én téged nézlek! Arcodról mily igézet Árad énreám! Mint az ég magosán a szende holdvilág, Két szemed a vágytól fénylik, Úgy fénylik a szűzi tisztaság! MARGIT Óh, mi jó itt a csend, Szívemben szent varázslat! Nem tudom, honnan árad, Nem tudom, mit jelent! Ez tán a szerelem! Mint valami mámorittas lágy dallam, Úgy zeng a lelkemben! Egy percre csak, hadd lássam! (Lehajol és leszakít egy százszorszépet.) FAUST Mi az ott? MARGIT Ártatlan játék, Óh, kérem, engedje meg! (Tépegeti a szirmokat.) FAUST Mit susog ajkad olyan halkan? MARGIT Szeret!... nem szeret!.... szeret!... FAUST Igen, én szeretlek szívből, Csak higgy a kis virágnak! Ezt a szépséges szót az ég sugallta néki! Imádlak! Tudod-é e szónak értelmét? Szent láng, mely olthatatlan ég a szívben, Ez a szerelem! Megrészegít a vágy, Mely bennünk él mindhalálig! MARGIT, FAUST Mindhalálig!... Mindhalálig!... FAUST Tündéri éj, mámoros éj, Óh, vágyak éje, borulj ránk, Éleszd fel szívünk tüzét, Hő szerelmünk lángját! MARGIT Szívem tiéd! Szeretlek én, imádlak téged! Hallod? Hogy ver a szívem! Ah! Érted élek, Teérted meghalok! FAUST Margit! MARGIT Menj, ne bánts! FAUST Ne űzz el! MARGIT Óh, ne kínozz! FAUST Hogy most elhagyjalak, ne kívánd! MARGIT Kérlek, hagyj! FAUST Ne űzz el! MARGIT Kérlek, hagyj! Kérlek hagyj! FAUST Most váljak tőled el? MARGIT Ah, ne kínozz hát! Látod, nem bírom, Óh jaj, úgy félek, úgy reszketek! Óh, ne akard a szívem összezúzni! FAUST Óh, el ne űzz, Margit! Óh, szánj meg hát! Margit! Margit! Összetöröd a szívem! Irgalom ! MARGIT Ó menj, ne kínozz! FAUST Margit! MARGIT Ó irgalmazz, Ne marcangold a szívemet! Ó menj, ne bánts, ne bánts! Ó menj, távozz hát! FAUST Ó ne űzz el, Margit! Te ártatlan, te szent! Győztél, eloltád A bűnös vágyat, A lánggal égő szenvedélyt. Megyek most, de holnap... MARGIT Úgy van holnap, s aztán mindég veled leszek! FAUST Mielőtt válnánk, Még egyszer mondd ki ezt a szót: imádlak! MARGIT Ég áldjon! FAUST Óh, boldogságom álma, áldjon ég! MEFISZTÓ Óh, te balga! FAUST Hallgatóztál? MEFISZTÓ Szerencséd! Nos, doktor úr, ön jól tenné, Ha újból kijárná az iskolát! FAUST El innen! MEFISZTÓ No, ne siess úgy, várj egy pillanatig, Hallgasd, hogy mit mond a csillagos égnek Az angyal! No lám! Már nyílik is az ablak! MARGIT Imádlak, imádlak! Most is hallom még! Súgd, te szellő, dalold, te kis madár, A természet minden ujjongó hangja zengje Ezt a szót: Imádlak! Mily jó ez! Mily gyönyör így az élet! Úgy átjár a kéj, a boldog mámor, A boldog mámor! Ez tehát a szerelem, Ez az érzés, Mely örök és végtelen! És holnap látom őt! Várlak, én kedvesem, Sietve jöjj, jöjj, jöjj! FAUST (Az ablakhoz rohan, átöleli.) Margit! MEFISZTÓ Ha, ha, ha, ha, ha, ha! IV. FELVONÁS Templomi jelenet MARGIT Óh, Uram, Megtörve térdepelek itt a porban, Úgy könyörgök irgalmadért! MEFISZTÓ Nem! Mindhiába térdelsz. Nincs irgalom az égben! Ti pokolbeli árnyak, törjetek rá! SZELLEMEK HANGJA Margit! MARGIT Ki szólít? SZELLEMEK HANGJA Margit! MARGIT Szívem reszket, óh jaj, már végem! Óh irgalmas ég! Az ítélet napja itt lenne már? MEFISZTÓ Margit, emlékezz rá, mikor szíved Még ártatlan és szűztiszta volt, Itt az oltár előtt Mily jámboran térdeltél És imádtad az Istent. Hangod csengett, mint színezüst csengő, S mint tömjénfüst szállt az ég felé. Mert a lelkedben élt még A gyermeki hit s az édesanyád csókja. Most halljad ezt a vad, Ezt a félelmetes zajt, Pokol szörnyű szózatát! Harsonaszó gyanánt Zúg a lelkedben a bosszú És az örök kárhozat! MARGIT Jaj! Ez irtóztató! Szörnyű rémeket látok! Üldöz egy hang, Ellenem támad az éjhomály! PAPOK KARA Amikor az Úr napja elérkezik, A szent kereszt fölragyog És a világegyetem összeomlik. MARGIT Jaj! E szent ének is egyre szörnyűbb! MEFISZTÓ Neked az Isten meg nem bocsát, Számodra többé nem virrad a hajnal, Nem!... Nem!... PAPOK KARA Félj és reszkess, bűnös lélek, Ha eljő a végítélet, Nem lesz senki pártfogód! MARGIT Jaj! Összezúz e túlvilági ének, Úgy érzem, hogy meghalok! MEFISZTÓ A csókos éjszakáknak, A szerelemnek vége! Nincs irgalom, elkárhozol! MARGIT Uram! MARGIT, KÓRUS A mélységből esdek hozzád, Szánj meg, nagy ég! Százszor szent, irgalmas orcád, Óh, fordítsd felém! A mélységből stb. MEFISZTÓ Reszkess, Margit! Átok rád! Elkárhozol! /Katona-kórus/ KÓRUS Vége már a harcnak, Én drága szép hazám, fiad ujjongva lát. A nők bánatos arca nem ázik könnyben már Sok gyászos éjen át! Vége már a harcnak stb. VALENTIN Ej, no lám, ez Siebel?! SIEBEL Valentin, te? VALENTIN Barátom, keblemre jöjj! Mondd, hol van Margit? SIEBEL A templomban, úgy hiszem! VALENTIN Ó a templomban értem imádkozik, Drága húgom! Óh alig várom már, Hogy viszontlássam őt! KÓRUS Várják a hőst remegve, félve, Boldogan lesi szavát az egész család. Merre járt ezernyi vészben, Mily vészes harcban állt, Mily szörnyű, Mily vészes harcban állt? Bátran küzd seregünk, hogyha kell, Szívünket diadal tölti el! Ránk ősök katona-lelke száll, így rövid a harc, így rövid a harc, És győzelem vár! Szent a hazai föld, Érheti bármi vész, Sok hű gyermeke Mind érte halni kész. És ha kitör a harc, S oda hív hazánk, Már rohannak ők, Már rohannak ők, A hős katonák! Már int felénk az ősi ház, Ma virradt rá a béke napja, És véget ér a könny, a gyász, Ha újra látlak, ősi ház! Csók vágya űz, epedve vár A lányka szomjas édes ajka. S a harcos szíve feldobog, ha gondol rá, Hogy ő a szép hazája bátor hőse volt! Ma újra lát a drága lány, A tarka rét, az ősi ház. Bátran küzd seregünk. (Katonák el.) VALENTIN Most, Siebel, a házba velem jössz, S egy pohár bor mellett Mindent elmesélsz! SIEBEL Nem, maradj még! VALENTIN Mi baj? Miért nem nézel rám? Miért hajtod le fejed? Siebel, mit jelent ez? SIEBEL Nos hát!... Nem!... Nem bírok szólni! VALENTIN Tudsz valamit róla? SIEBEL Ne bántsd őt! Légy könyörületes! VALENTIN Eressz el! Eressz el! SIEBEL Bocsáss meg néki! Te szent, irgalmas Isten, Te oltalmazd meg őt! (El.) MEFISZTÓ Nos, menjünk hát be hozzá! Mit tétovázol még? FAUST Te átkozott! Ne szólj! Hisz temiattad hoztam rá gyalázatot! MEFISZTÓ Akkor mért akarod látni, ha cserbenhagytad? Jer velem, vár a boszorkányszombat! FAUST Margit! MEFISZTÓ Már látom, nem bírok veled, A szíved most is érte lángol, Ám addig nem fog kinyílni az ajtó, Míg én nem bírom rá ékes szóval! MEFISZTÓ Ne tetesd, babám, hogy alszol, Hagyd el nyoszolyád, Tudhatod az édes dalból, Hogy itt lent terád hű lovagod vár. Véled alszik, véled ébred, Álmában is csókol téged, S két karjába zár! Ha, ha, ha! Nyiss ajtót és jöjj ki hozzám, Egy-két csók nem bűn; Hátha még ujjadra vonnám, Ujjadra vonnám színarany gyűrűm! Nem élhetek nálad nélkül, Hű is maradok, Soh'sem hagylak el, Tenéked a magas égről Én a csillagot lehozom, ha kell! Hidd el, csak teérted lángol S olvadoz az édes vágytól Ez a hű kebel! Ha, ha, ha! Nyiss ajtót stb. /Hármas (A párbaj)/ VALENTIN Mi dolguk itt, urak? MEFISZTÓ Pardon, vitéz barátom, pardon, Nem kegyelmednek szól szerelmes szerenádom! VALENTIN A húgom, tudom jól, szívesebben hallgatná! FAUST A húga! MEFISZTÓ Mért beszél olyan nyersen? Tán bizony nem tetszett a versem? VALENTIN Elég a gúnyból, elég! Álljon ki az, ki meggyalázta házam, Hogy nyomorult lelkét kirázzam! Vagy hogy a vérét kiontsa e kard! MEFISZTÓ Nos, doktor úr, ha úgy tetszik, Gyerünk! FAUST Megbénít a bűntudat, Megdermed a vérem! VALENTIN Te vértezz, te vértezz, Nagy Isten, fönn az égben! MEFISZTÓ Szörnyű mérge bármi vad, Mely lánggal ég szívében... FAUST Elfog az iszonyat, Megdermed a vérem! VALENTIN Hogy bosszút állhassak S lemossam a szégyent! MEFISZTÓ Eh, sebaj! Rám úgyse hat, Dühét kacagva nézem! FAUST Megfagy a vérem... VALENTIN Isten adj erőt... MEFISZTÓ Énrám ez úgyse hat... FAUST E percet túl nem élem! VALENTIN Hogy lemossam a szégyent! MEFISZTÓ Dühét kacagva nézem! FAUST Megfagy a vérem stb. VALENTIN Isten, adj erőt stb. MEFISZTÓ Eh, sebaj! Rám úgyse hat stb. VALENTIN S te kép, mit úgy őriztem én Szent talizmán gyanánt a harcban, Amely húgomtól ered, Átkozott légy és megvetett, Én eldoblak téged! MEFISZTÓ Ezt majd megbánod még! FAUST Megbénít a bűntudat stb. VALENTIN Te vértezz, te vértezz stb. MEFISZTÓ Szörnyű mérge bármi vad stb. VALENTIN Fegyverre! És védd magad! MEFISZTÓ (Fausthoz) Mindig mellettem állj, s bátran támadd meg őt, Ha ő vág, én kivédem. (Valentin Faust tőrétől elesik.) Itt fetreng a hős, elterülve a porban! Most oldjunk kereket! De gyorsan! (Faustot magával húzva, el.) /Valentin halála/ MÁRTA, KÓRUS Ide hát, ide, jó emberek, Verekednek az utcán! Egy férfi fekszik ott, És talán már halott! KÓRUS Nem halt meg, szíve ver, Mintha sóhajtott volna! Jöjjetek mind, tán megmenthetjük még, Ide mind, tán megmenthetjük még! VALENTIN Köszönöm, köszönöm, De ne hulljon könnyetek értem: Nem félek én a haláltól, Sokszor néztem a szemébe már! MARGIT Valentin! Valentin! VALENTIN Te vagy, Margit? Te vagy? Mit akarsz tőlem? Hagyj el! MARGIT Óh Istenem! VALENTIN Te ástad sírom! A szeretőd kardvasa Szúrta szívem át! KÓRUS A szeretője! SIEBEL Szánjad, szánjad! MARGIT Az Isten ver meg! SIEBEL Nézd, hogy szenved! KÓRUS Miatta hal meg! MARGIT Elkárhozom... elkárhozom!... SIEBEL Szánjad, szánjad! KÓRUS Az ő kedvese szúrta át. VALENTIN Most jól figyelj rám, Margit húgom! Aminek jönni kell, Az eljő, ha üt az óra. Egyaránt megtalál mindenkit a halál. Halld! Te a bűn útjára tértél, Margit, Sápadt orcád nem tud pirulni már. Sárba tiportad szűz erényed fátylát, Szemérmetlen, rád örök szégyen vár! Te nyomorult céda! Gyötrő halálos kín kísérjen el a sírig! Az ég talán megbocsát néked, De itt lenn átkom rád! De itt lent a földön átkom rád! SIEBEL, MÁRTA, KÓRUS Borzasztó káromlások, Mikkel az Istent bántod! Boldogtalan, boldogtalan, Ez végórád, bocsáss meg, Hogy te is égnek bocsánatát megnyerjed! VALENTIN Halljad, Margit! Halljad átkom! Gyalázatban pusztulj te el! Én miattad halok meg, Mint hős a harcmezőn! (Meghal.) SIEBEL, MÁRTA, KÓRUS Lelkének adj örök nyugodalmat, Szent atyánk! V. FELVONÁS Walpurgis-éj LIDÉRCEK HANGJA Égen csillag Fel-fellobban, Szabadon járja, Földet gyorsan. Harmatos füvön, Kövön, vízen, Távolban, közel, Sosem pihen. Lidércesfények! Elé, elé, Mind erre jertek, A sír felé! Erre, halottak Szellemei, A ciprusoknak Árnya felé! FAUST Megálljunk! MEFISZTÓ Nem ígérted-e, Hogy velem jössz, egy szót se szólva? FAUST Hol vagyunk most? MEFISZTÓ Ez birodalmam, Most lépjük át országom határát. Ma ünnep lesz: Walpurgis-éj! TÁVOLI HANGOK Ma üljük Walpurg éjjelét! Hu! Hu! FAUST Megfagy a vérem! MEFISZTÓ Megállj ! A kezemmel ha intek, Meglátod itt a napkelet pompáját! MEFISZTÓ Míg fölvirrad a hajnalfény, Járd e bűvös, e rejtelmes völgyet! Itt vad táncot lejtenek sátán ünnepén Szép lányok és királyi hölgyek. KÓRUS Töltsd a kéj italával, Töltsd színig a pohárt, S zengj víg dalt, mely ujjongva Járja be a határt! MEFISZTÓ Ókori királynők, a szépség királynői! Szép szemű Kleopátra! Szép homlokú Laisz! Jöjjetek, jöjjetek! Foglaljatok helyet a lakomán! Jertek! Jertek! Kigyógyítani lázából Szenvedő szívét, Vedd a kupát, emeld szádhoz És mindent feledve igyál! KÓRUS Töltsd a kéj italával, Töltsd színig a pohárt! /Balett Núbiai nők tánca Trójai nők - Tükör-variációk - Phryné tánca/ MEFISZTÓ Hajnali mámor, részeg, buja kéj, Ti küldjetek ma rá Titkos, bódító varázst! Hajnali mámor stb. (Margit megjelenik az egyik hegycsúcson.) Mit nézel ott? FAUST Te nem látod őt? Ott, idenéz sápadtan, némán! Az ott Margit! És nézd, fehér nyakán mi van? MEFISZTÓ Látomás! FAUST Köröskörül egy vérpiros szalag... MEFISZTÓ Mágia! FAUST S alatta - óh, borzadály! - Hóhérbárd vágta sebhely! MEFISZTÓ Varázslat! FAUST Margit! Vad iszonyat fut rajtam át! Látnom kell őt, Jöjj, követelem! /Börtön-jelenet/ (Margit alszik.) FAUST Eredj! MEFISZTÓ Közeleg a hajnal, a vérpad készen áll, Vedd rá, hogy szökjön véled. Fogd, itt a kulcs, az őr még alszik: Csak tőled függ, hogy Margit megmeneküljön. FAUST Hagyj el most! MEFISZTÓ Igyekezz! Én majd őrt állok künn! (El.) FAUST Mily szörnyű vihar dúl szívem mélyén! Kínok kínja, Óh, ez a lelkifurdalás mily gyötrelem! Láncraverve a kedves, drága angyal! A börtön legmélyére zárták, Mint holmi aljas gonosztevőt! Elgyötört lelkét megszállta a téboly, Kis gyermekét, Óh, jaj! Kis gyermekét Egy őrült percében megölte. Margit! Margit! MARGIT Ah! Ez a hőn szeretett hang Szívembe újra életet önt. FAUST Margit! MARGIT Gonosz vad démonok kacaján át, Amely fülembe zúg, Megismertem a hangját! FAUST Margit! MARGIT S úgy érzem, Kezem kezébe fogja, eljön értem, Itt van már, Hogy széttörje súlyos rabláncomat! Ah, ölelj meg engem, Drága, szép szerelmem, Ha látlak, nem érzem a börtön borzalmát! Tiéd a szívem, Vigyél el innen, Megvalósul álmunk, Soha el nem válunk, Miénk lesz a boldogság! FAUST Itt vagyok, szerelmem, Jöjj, ölelj meg engem! A lelkünk szent vágya elűzi a halált! Én elviszlek innen, Megvalósul álmunk, Soha el nem válunk, Miénk lesz a boldogság! MARGIT Óh, várj ! Ez itt az utca, Elémbe álltál és megszólítottál. Pirulva álltam én, Míg a gyöngéd hangod Szállt felém: "Kérem, engedje meg, Óh, bájos szép kisasszony, Hogy elkísérjem önt, Fogadja el karom!" "Nem uram, nem vagyok, Sem kisasszony, sem szép, S hogy karját nyújtsa, Nem, el nem fogadhatom!" FAUST Így volt, emlékszem jól, De most jöjj, sürget az óra! MARGIT Nem! Oly jó itt a holdas kertben! Maradjunk még, Fogjad át a derekam, És adj egy csókot! FAUST Jöjj, jöjj, Margit! MARGIT Nem! FAUST Jöjj, mennünk kell! MARGIT Nem! Oly jó itt veled! FAUST Óh, ég! Ó nem hallgat reám! MEFISZTÓ (Belép.) Csak gyorsan el innen! Drága most minden perc, Ha késlekedtek még, ne számítsatok rám! MARGIT Ah, a démon! A démon! Látod őt? Ott az árnya, reánk mered! Óh, űzd el őt! Mit akar itt?! Mit keres e szent helyen?! MEFISZTÓ Már ébred a hajnal, még megmentheted őt, Tomboló patákkal, vad vágtatásra készen, Künn várnak a paripák! Jöjj, mentsd meg őt! Talán még van időd, ne késsél! MARGIT Óh, védj meg, égi Úr! Óh, térdre hullva kérlek! FAUST Jöjj! Talán van még időd, de gyorsan! MARGIT Glóriás angyali sereg! Vidd fel a mennybe lelkemet! Ott Isten fénylő seregi várnak, Ott bűnömre lesz bocsánat! Glóriás angyali sereg stb. FAUST Jöjj, óh, jöjj, Siess hát! MARGIT Glóriás angyali sereg stb. MEFISZTÓ Jöjj hamar! MARGIT Ott Isten fénylő seregi várnak! FAUST Jöjj, kövess! MEFISZTÓ Üt az óra! MARGIT Ott Isten fénylő seregi várnak stb. FAUST Ó jöjj, távozzunk már! MEFISZTÓ A nap feljő már ím az égre! MARGIT Glóriás angyali sereg stb. FAUST Ó jöjj, távozzunk már! MEFISZTÓ Sietnünk kell, hogy elmenjünk innen! FAUST, MEFISZTÓ Üt az óra, stb. MARGIT Ott Isten fénylő seregi várnak stb. FAUST Jöjj, jöjj! Ím lásd Könyörgök hozzád! MEFISZTÓ Jöjj, jöjj, Vagy itthagylak téged! MARGIT Glóriás angyali sereg stb. FAUST Jöjj, jöjj, távozzunk már! MEFISZTÓ Sietnünk kell, hogy elmenjünk innen. FAUST, MEFISZTÓ A nap feljön ím az égre stb. FAUST Margit! MARGIT Mért nézel rám oly vadul? FAUST Margit! MARGIT Miért véres a kezed? Menj! Tőled borzadok! FAUST Ah! MEFISZTÓ Elveszve! ANGYALOK KARA Megmentve! Krisztus feltámadott! Vérével megváltott! Béke és boldogság Minden tanítványának! Vérével megváltott! Krisztus feltámadott! Lányi Viktor fordításának felhasználásával