LUDWIG VAN BEETHOVEN FIDELIO SZEMÉLYEK: Don Fernando, miniszter bariton Don Pizarro, az államfogház kormányzója bariton Florestan, fogoly tenor Leonora, a felesége, „Fidelio" álnév alatt szoprán Rocco, fogházgondnok basszus Marcellina, a leánya szoprán Jaquino, kapus tenor Első fogoly tenor Második fogoly basszus Tisztek, őrök, államfoglyok, nép. Történik: egy spanyol államfogházban, Sevilla közelében, a XVIII. század végén. ELSŐ FELVONÁS 1. KÉP* Rocco lakása JAQUINO Szép angyalom, ketten vagyunk, Egy bizalmas szóm lenne véled. MARCELLINA Nincs egymáshoz semmi szavunk, Hát inkább a dolgomra térek. JAQUINO Egy szóra, te rátarti lány! MARCELLINA Hisz hallom, csak mondd szaporán! JAQUINO Mért nem nézel rám kicsit szebben? Így nem jön az ajkamra szól MARCELLINA Tán jobb, ha elmegyek innen, Hisz néked már semmi se jó! JAQUINO Egy percig, ó, hallgass rám, És nem zavarlak azután! MARCELLINA Egy percre se nyughatik lám, Hát mondd, mit akarsz, szaporán! JAQUINO Én, én téged Megkérlek, hogy jöjj nőül hozzám, Nos, érted? MARCELLINA Ez oly érthető! JAQUINO Mondd, ha gyűrűm az .ujjadra vonnám, Mi lenne? *Az Állami Operaház jelenlegi rendezése szerint. (1959.-es kiadású fordítás - T.G.Z.) MARCELLINA Nos hát esküvő! JAQUINO Megtarthatjuk mához egy hóra. MARCELLINA Lám, így kiszabod az időt, Nagyon jó, nagyon jó, No lám, már így kiszabod az időt! JAQUINO Ha néked is kedvedre volna, Megtarthatjuk mához egy hóra. (A kapun zörgetnek) Ez átkozott zörgés ne volna, Oly pompásan ment minden már, És most kezdhetem újra, be kár, Már minden jól ment, s most kezdhetem újra, be kár! MARCELLINA Most végre lerázhatom őt, Ah, érte a szívem, ah, a szívem be fáj! De úntat, úgy úntat imádata már! (Jaquino kinyitja a kaput és egy csomagot vesz át) MARCELLINA Jól látom, hogy érettem szenved És szívemből sajnálom a szegényt! Fidelio, Fidelio, lelkemnek álmát Tebenned, ah, föllelem én, Ah, lelkem álmát föllelem én! JAQUINO (visszatérve) Jaj nékem! Ő rám se tekint! MARCELLINA Ím itt van és kezdi megint! JAQUINO No szólj már, úgy várom a választ, Ó, mondd ki még ma, hogy igen! MARCELLINA (magában) Ha tudná, hogy kínoz és fáraszt! (Jaquinóhoz) Ma, holnap és mindig, És újra, meg újra, csak nem! És újra csak nem, nem, nem, nem! JAQUINO Így bánsz velem, kőszívű lány... MARCELLINA (magában) Jobb így, mintha ámítgatnám JAQUINO Ó, jaj nekem, így bánsz velem! MARCELLINA (Jaquinóhoz) Ma, holnap és újra csak nem! JAQUINO Hát nem talál meghallgatásra a hő szerelem! MARCELLINA (magában) Jobb, mint hogyha elhitetném, Hogy még lehet némi remény. JAQUINO Úgy, hát végleg le kell már mondanom rólad? Ó, szólj hát! MARCELLINA Menj! Jobb, hogy mész! JAQUINO Mit? Hát elűzöl? Hogy néha-néha lássalak, már azt se tűröd? Így állod a szódat? MARCELLINA Ha tetszik, hát nézz! JAQUINO Hisz annyi sok szépet ígértél! MARCELLINA Ígértem, ejnye már ez mégis sok, Mégis csak sok! JAQUINO Ó, annyi sok szépet ígértél! (Újból zörgetnek) Az ördögbe! Folyton e zörgés! Az ördög! MARCELLINA Most végre talán menni fog! Ez éppen a legjobbkor jő, Ez a zörgés be kellemes hang! Ó, be kellemes hang! Bár érne már véget e kínos kaland! JAQUINO Tán egyszer majd mást gondol ő, S úgy élünk, mint két kis galamb, Majd egyszer úgy élünk, mint két kis galamb! Ezt súgja itt benn már egy hang, Ezt súgja nékem itt egy titkos hang: Talán, talán mást gondol egyszer ő, S úgy élünk majd, mint két galamb! JAQUINO Ha ma legalább kétszázszor nem nyitottam ki a kaput, úgy ne legyen Jaquino a nevem! Végre megint cseveg- hetünk egy kissé. (Ismét kopogás) Ezer villám, már megint! (Megy ajtót nyitni) MARCELLINA Tehetek is én arról, hogy már nem szeretem úgy, mint azelőtt? JAQUINO (kiszól az ajtón) Jól van, jól van, lesz rá gondom! (Visszajön; Marcellinához) Most, remélem, többé nem zavar senki... ROCCO (a színfalak mögött) Jaquino... Jaquino...! MARCELLINA Hallod?! Atyám hív! JAQUINO Hadd várjon!... Tehát, hogy a sze- relmünkről szóljak... MARCELLINA Eredj már! Atyám talán Fidelióról akar veled beszélni! JAQUINO Persze!... Fidelióról!... Akkor ugye sietni kell!... ROCCO (m. f.) Jaquino!... Nem hallod?... JAQUINO Megyek már! Két perc múlva itt vagyok megint. (El) MARCELLINA Szegény Jaquino, szinte sajná- lom! De amióta Fidelió itt van nálunk, azóta minden megváltozott bennem és körülöttem! MARCELLINA Be jó, be szép a gondolat, Ha ő lesz majd a férjem! De lány vagyok, hát nem szabad, Hogy vágyam hozzá érjen! De majd, ha arcom nem pirul, Ha számra forró csókja hull, Nem lesz, ki köztünk álljon, A vágy elárad lelkemen, A boldogság, mely végtelen, Mily bűvös szép ez álom Az otthon csöndes rejtekén, Ha kél a bíbor hajnal, Köszöntjük egymást, ő meg én S nem gondolunk a bajjal. S ha már a munkánk véget ér, Eljő a békés csöndes éj, És ránk leszáll az álom, A vágy elárad lelkemen, Egy földöntúli sejtelem, A boldogságot várom! Reménység, ó, te drága szó, Remélni, várni ó, be jó; A boldogságot, a boldogságot várom. Én a boldogságot várva várom! ROCCO (belép Jaquinóval) Jó reggelt, Marcellina! MARCELLINA Jó reggelt, édesapám! ROCCO Fidelio még nem jött vissza? MARCELLINA Még nem, édesapám! ROCCO Már alig várom. Nála vannak az ira- tok, melyeket át kell adnom a kormányzó- nak. Nyugtalan vagyok, hogy ennyit késik. (Kopognak) JAQUINO Megyek már, megyek már...! MARCELLINA Biztosan a kovácsnál kellett várakoznia. (Jaquino beengedi Fideliót.) De már itt is van. Milyen nehéz terhet cipel!... ROCCO Segíts neki... JAQUINO No, bizony, érdemes volt úgy siet- nem, hogy ezt bebocsássam!... LEONORA: Elfáradtam. A kovács oly soká ja- vította a láncokat, hogy azt hittem, el sem készül velük. ROCCO Legalább jól megcsinálta? LEONORA Jól és erősen. Egy fogoly sem fogja széttörni... ROCCO Mi jár érte? LEONORA 12 piaszter, itt a pontos számla!... És itt vannak az iratok is! ROCCO Derék fiú vagy, mindent jól elintéztél. (Magában) Nagyon iparkodik, úgy látszik, szemet vetett a leányomra!... (Leonórához) Légy nyugodt, fiam, a jutalom nem fog elmaradni! LEONORA Talán csak nem hiszi, Rocco mester, hogy jutalomért... ROCCO Ugyan hallgass! Azt hiszed, hogy nem látok a szívedbe? MARCELLINA Mi ez, minő varázs, úgy elszorul szívem, Ő engem hőn imád, és boldogít, igen, igen! Ő engem hőn imád, és tudom, érzem, És tudom, érzem, hogy boldogít, igen! És tudom, érzem, tudom, hogy boldoggá teszem! LEONORA Reám vajjon mi vár? Nincs mit reménylenem! Ő engem hőn imád, ó, mérhetetlen gyötrelem! Reám, ó, jaj, vajjon mi vár? Szívemnek nincs reménye sem, Nincs mit reménylenem! Ő engem hőn imád, ezt nem bírom ki, nem, ó, nem! ROCCO Imádja őt a lány, s jobb vő nem kell nekem! kedves ifjú pár egymással boldog lesz, igen! JAQUINO Hajam az égnek áll, itt esküvő leszen! Nem használ semmi már, ne hagyj el, csöpp eszem! Nem használ semmi már, itt esküvő leszen! ROCCO Hallgass ide, Fidelio! Nem tudom hon- nan jöttél, azt sem, hogy ki fia vagy, de egyet tudok: nagyon tetszel nekem! És el- határoztam, hogy hozzád adom a leányo- mat! MARCELLINA Mikor lesz az, édesapám? ROCCO Mihelyt a kormányzó Sevillába utazik. Akkor tüstént összeadlak benneteket. Ugye gyermekeim, ti nagyon szeretitek egymást? De nemcsak ebből áll, ami egy jó házas- sághoz szükséges. Ahhoz még más is kell! ROCCO Hogyha nincsen pénz a zsebben, Jókedvünknek híja van: Jár az ember búval telten, Nincs egy perce gondtalan! De hogyha az aranynak bőviben vagy, A tiéd a világ, az élet! A pénz, az kedvet és hatalmat ad, Ha bármire vágyol, eléred! Ha gazdag vagy, hát boldog léssz, Mert jó dolog, mert szép dolog a pénz. a pénz! Hej, pompás, szép dolog a pénz, Hej, finom jó dolog a pénz, a pénz! Két nagy semmi összeadva, Semmit tesz ki, higgyed el! Szerelem is cserben hagyja, Kit az éhség ingerel! A jó sors csak tartson ki mellettetek. A szívemből kívánom néktek! Ha csókból kifogytok, de lesz pénzetek, Gond nélkül és boldogan éltek, Gond nélkül és boldogan éltek! A szerencse szolgálni kész, Hatalmas úr, hatalmas úr a pénz, a pénz! LEONORA Igaza van, Rocco mester, de látja, én azt mondom, hogy az igazi boldogság két szerető szív egyesülése. És van még valami, ami boldoggá tenne... ROCCO Ugyan micsoda... LEONORA A bizalma! Hányszor látom, hogy milyen fáradtan jön fel a földalatti börtö- nökből. Miért nem engedi meg, hogy oda is elkísérjem? ROCCO Tudod jól, hogy szigorú parancsom van: senkit a világon nem szabad levinnem a titkos börtönökbe! MARCELLINA De édesapám! Halálra fárasz- tod magad! LEONORA Igaza van! Az ember tegye meg a kötelességét, de kímélje is magát azokért, akiket szeret... MARCELLINA Gyermekeid kedvéért... édesapám!... ROCCO Jól mondod. A nehéz munkát már úgyis sokallom. A kormányzó ugyan nagyon szigorú, de talán mégis megengedi, hogy ezekbe a börtönökbe is levigyelek. Van azonban egy börtön, amelybe , sohasem vihetlek magammal. MARCELLINA Ugye, ott van az a fogoly, aki- ről néhányszor már szóltál? ROCCO Eltaláltad! LEONORA Mióta van bezárva? ROCCO Több, mint két éve... LEONORA Két éve... Nagy bűnös lehet ROCCO Vagy nagyon nagy ellenségei vannak. A kettő egyre megy! MARCELLINA Hát nem lehet megtudni, hogy hová való és hogy hívják? ROCCO Ó,... hányszor akart velem erről be- szélni!... LEONORA És...? ROCCO Hanem az ilyen magamfajta embernek legjobb hallgatni. No, de nem sokáig fog már gyötrődni szegény... LEONORA: Szent Isten...! MARCELLINA Édesapám! Akkor Fideliót ne vidd magaddal, nem bírná ki a szomorú látványt... LEONORA Miért ne? Én bátor és erős vagyok! ROCCO Ez már derék, csak bátor légy, És sose félj, így minden sikerülhet, A jó csillag segíti azt, Ki bajban el nem csügged. LEONORA Bátor leszek, nem rettegek, Ha bármi mély, ha bármi mély a börtön, Nem érhet kár, mi énrám vár, A legszebb cél, mi rám vár, a földön! MARCELLINA Te jó fiú, ó, mennyi bú Vár ott lenn rád a mélyben! Azt kérem én, míg visszatérsz, Ne érjen baj, szerelmem szárnya védjen! ROCCO Majd melléd áll a jó szerencse, A jó szerencse téged bizton megsegít, Jó csillagod segít, Úgy, úgy ám, Az Isten megsegít, higyj, az Isten megsegít! Az Isten, az Isten bizton megsegít, Rátok boldog élet vár, Tirátok boldog élet vár! LEONORA Bízom, hogy él az Úr kegyelme! Bízom, hogy él az Úr, Ő megsegít és győz a szerelem. MARCELLINA Ó nézz rám, nézz a hű szemembe, Majd ád erőt a szerelem. MARCELLINA, LEONORA Úgy, úgy lesz, Még boldog lesz szívem, Szívünk boldog lesz, igen! LEONORA Úgy érzem, boldog lesz szívem, Érzem, még boldog lesz szívem. MARCELLINA Te boldog léssz velem. Érzem, hogy boldog léssz velem. ROCCO Pizarro úr, A kormányzó, ha engedélyt ad, Ma velem együtt dolgozhatsz! LEONORA Nem lesz egy pillanatnyi nyugtom, Ha holnapig te várni hagysz! MARCELLINA Atyám, ó, kérd meg őt még máma, Hogy gyorsan egybekelhessünk, Hogy gyorsan egybekelhessünk, Egy pár legyünk! ROCCO Úgy ám, a kormányzó ha engedélyt ad, Ma velem együtt dolgozhatsz, Ma velem dolgozhatsz! A sírom szélén állok én már, Így támasz kell nekem ma már! Biz úgy, félig a sírban állok. LEONORA Ó, meddig kell remegve várnom? Ó, jöjj, ó, jöjj, adj vigaszt, reménysugár! Ó, meddig kell remegve várnom? Adj vigaszt, szép reménysugár! MARCELLINA Ó, hova gondolsz, én jó atyám? Mi lenne vélünk, ó, jó atyánk, tenélküled? Ó, mi lenne tenélküled, Ó, jó apám, jaj, hova gondolsz?! ROCCO Csak sose félj, közel a cél, A boldogság, amire vágytok, Kössön frigyet hű szívetek, Tirátok vár az élet boldogsága! És vár az élet boldogsága! MARCELLINA Te légy enyém, s elérem én A földi boldogságot! A szívemet ő nyerte meg, Elönt a könnyek árja, A boldog könnyek árja! LEONORA Ó, köszönöm, csupa öröm, Mit köztetek találok! Hű férjemért e szív remeg, Őérte fáj, elönt a könnyek árja, Elönt a fájó könnyek árja. Úgy fáj e szív a férjemért, S elönt a fájó könnyek árja. 2. KÉP* A várbörtön udvara PIZARRO (egy tiszthez) Három őrt a sáncra; tizenkettőt a felvonóhídhoz. És mindenki, aki a várhoz közeledik, tüstént hozassék elémbe! (Roccóhoz) Történt-e valami? ROCCO Semmi. PIZARRO Hol vannak a sürgönyök? ROCCO Parancsára, uram. PIZARRO Mindig csak ajánlatok, vagy szemre- hányások! Mintha e kézírást ismerném! Lássuk csak... „Hírül vevé a miniszter, hogy azon állambörtönben, melynek ön az elöljárója, az önkénynek több áldozata van. Holnap elutazik, hogy önt a vizsgálattal meglepje." Ah! Ha felfedezné, hogy én Florestant fogva tartom, akit ő rég holtnak hisz!... Florestant. aki le akart leplezni, hogy megalázzon, hogy tönkre tegyen!... De van még egy eszköz! Egy merész tett minden aggálytól megment! Az Állami Operaház jelenlegi rendezése szerint (1959.-es kiadású fordítás - T.G.Z.) PIZARRO Hah! Itt a pillanat, Ma végre bosszút állok! Most! Most! Kezemben a tőr! Tobzódni gyűlöletben, Mily szörnyű kéj, gyönyör! Már féltem, Hogy porba sújt a szégyen, Hogy győz az ellenségem, Lesújt, lesújt, megaláz, lesújt reám, Most teljesül az álmom, A tőrt szívébe mártom! S ha üt végórája, ha őt halála várja, Fülébe dörgöm én: Enyém, enyém a győzelem! ŐRÖK (kar) Halált említ szavában, Nagy ügy forr tán agyában, Ti őrök, őrök, vigyázzatok, El, őrök, el, vigyázzatok! PIZARRO Kapitány! Menjen tüstént egy trom- bitással a toronyba és tartsa szemmel a sevillai útat. Ha kocsit lát lovasoktól kí- sérve, adasson jelt. Érti? Azonnal adasson jelt! Fejével áll jót érte! TISZT Értem, kormányzó úr! (Az őrséghez) Vigyázz! Balra át! Indulj! (Őrség el) PIZARRO Ezt az embert meg kell nyernem. Nélküle nem hajthatom végre tervemet!... Rocco! ROCCO Uram? PIZARRO Jer közelebb...! PIZARRO Nos, Rocco, rajta, az idő sürget! Ha sietsz, jól is járhatsz, Dúsgazdag úr leszel! (Pénzzacskót dob Roccónak) Tedd el előlegül, tedd el előlegül! ROCCO Hadd halljam! Mondja gyorsan, Mit kell tennem ezért, Mit kell tennem ezért? PIZARRO Tudom, hogy bátor lelked Veszélytől nem retten meg, Most alkalmad lesz tündökölni. ROCCO Mit kell tennem? Szóljon, szóljon! PIZARRO Ölni! ROCCO Mit? PIZARRO Hallgass ide rám! Mi az? Mi bajod, hé! Ne remegj hát! Ma ennek meg kell lenni, Mert fontos államügy, Egy bűnös lázadót láb alól el kell tenni! ROCCO Uram! PIZARRO Ez fontos államügy! Egy bűnös lázadót most láb alól el kell tenni! ROCCO Uram! PIZARRO Te vonakodsz? ROCCO Uram! PIZARRO Te vonakodsz? (Magában) Ő már tovább nem élhet! Vagy ő hal meg, vagy én! Én remegjek, én féljek? Miatta én reszketésben éljek? A gazzal még ma végzek én! ROCCO Úgy reszketek, úgy félek; Ezt túl nem élem én! Titkon a rabbal érzek, Oly szánandó szegény! Sajnálom őt, oly szánandó szegényt... Uram, hogy embert öljek, Azt nem kívánhatod, nem várhatod! PIZARRO Nos, akkor én ölöm meg, Ha te nem vállalod! Most rögtön indulj vélem A rabhoz le a mélybe, Tudod, kihez?! ROCCO Már félig holt! Már szinte síri árny! PIZARRO Elég! Lemégy hozzá! Kis távolságban várok, Amíg te lent a kútnál Ásol egy sírt, ROCCO Aztán? Aztán? PIZARRO Majd álruhában tőrömmel a börtönébe kúszom, Egy jaj! Többet nem szól! ROCCO Megtörte őt a rabság, az éhhalál vár rá, E rettentő pokolból a tőr megváltanál PIZARRO Így vesszen vasra verve, Rablánccal a kezén; Amíg élet van benne Nem nyugszom addig én! Nos, rajta! A dolog sürgős! Érted, amit mondok? Te nekem jelt adsz, Kezemben éles tőr, a börtönébe kúszom, Egy jaj, s többet nem szól! ROCCO Megtörte őt a rabság, stb. PIZARRO Így vesszen vasra verve, stb. (Távoznak) LEONORA (belép) Hah, átkozott! Hová rohansz? Mily célra törsz? Miféle gyilkos tervet forralsz? Nincs szánalom, nincs emberérzés, Nincs részvét benned, szörnyeteg? Míg benned, mint a tenger árján, Tombolva dúl a bősz harag, Szivárvány kél a láthatáron, Mely szétűzi az árnyakat! Csendben tekint, békésen néz le, Mint régi szép idők emléke, És szívemnek új nyugtot ád. Jöjj, áldott szép reménysugár, A sebzett szívbe oltsd az élet lángját, Ó, jöjj, E szív vigaszra vár, oly távol még a cél, De érzem, el fogom érni a boldogságom álmát, Tündéri álmát. Jöjj, ó, jöjj, jöjj te áldott szép reménysugár, A lelkembe oltsd az élet lángját, E fájó szív vigaszra vár! Távol a cél, de érzem, úgy érzem, Hogy elérem a boldogság tündéri szép álmát! Itt állok tettre készen, Lelkem szilárd, Megküzdök én teérted, drága férjem! Nem fél e szív, bátor tettre kész. Ó, bár megadná azt az ég, Hogy eljuthassak hozzád, Kit álnok sors rabláncon tart, Hogy édes vigaszt adhatnék! Itt állok tettre készen, Lelkem szilárd, Megküzdök én teérted, drága férjem! Itt állok tettre készen, Nem félek én, nem, nem, Megküzdök én teérted, drága férjem! (El) JAQUINO (be Marcellinával) ...na de Marcellina... MARCELLINA Egy szót se! Nem akarom töb- bet hallani az unalmas szerelmi ömlengé- seidet!... JAQUINO Ha ezt nekem valaki akkor mondta volna, amikor elhatároztam, hogy amúgy istenigazában beléd szeressek! Bezzeg akkor a kedves, jó Jaquino voltam! A va- salót én tettem a tűzbe, az ujjasokat én vittem a foglyokhoz, szóval mindent meg- tettem, amit egy tisztességes legénynek egy tisztességes lány megengedhet. De amióta ez az ágrólszakadt Fidelio... MARCELLINA Nem tagadom, jó voltam hoz- zád. De hidd el, ez nem volt igazi sze- relem. Látod, Fidelio egészen más! Hozzá más érzések fűznek...! JAQUINO Persze... Fidelio... ! Egy ilyen jöttment senki, aki, aki, aki... MARCELLINA Aki szegény és elhagyatott és akihez én mégis hozzámegyek. JAQUINO Majd én teszek róla...! ROCCO (be, Leonorával) Hát ti mit veszekedtek már megint! MARCELLINA Ó, édesapám, ez mindig üldöz...! ROCCO És miért...? MARCELLINA Azt akarja, hogy szeressem! JAQUINO Vagy ha már nem szeret, legalább legyen a feleségem! ROCCO Jaquino, ne bolondozz már azzal a há- zassággal! Nekem más terveim vannak... MARCELLINA Értelek apám...! LEONORA Hagyjuk ezt, Rocco mester! Már néhányszor kértem, hogy a foglyokat en- gedje ki a várudvarba. Ma oly szép az idő, a kormányzó úr ilyenkor úgysem szokott idejönni. MARCELLINA Én is kérlek, édesapám... ROCCO Gyermekeim...! A kormányzó enge- délye nélkül?! Csak nagy ünnepeken és különös jókedvében engedi azt meg! MARCELLINA Hiszen oly sokáig beszélgette- tek! Talán valami szívességet kért? ROCCO Szívességet? Jól mondod...! Azért a szívességért bátran megtehetem! Jó! Jaquino és Fidelio, menjetek és nyissátok ki a börtönöket! Én addig Pizarróhoz me- gyek és beszélek az érdekedben. MARCELLINA Köszönöm, édesapám! RABOK (kar) (kitámolyognak a börtönből) Ó, tiszta lég, mily jó itt künn, Mily könnyű a lehellet! Ó, tiszta lég, csak itt, Csak itt van élet, A börtön sírgödör, sírgödör!... Ó, mily gyönyör, Mily jó itt künn! ELSŐ RAB Majd megsegít az Isten, mi benne bízunk, Mi benne bízva bízunk! Remélve várjuk jöjjön el a szabadság, S akkor szívünk nyugalmat lel. RABOK (kar) Ó, Isten, Isten! Légy velünk, A szent szabadságot, könyörgünk, Add, add, add nekünk! MÁSODIK RAB Csak halkan, óvakodni kell, Itt ránk sok szem, sok fül figyel! RABOK (kar) Csak halkan, óvakodni kell, Csak halkan, csendesen, óvakodni kell, Csendesen, mert itt óvakodni kell, Itt ránk sok szem, sok fül figyel! Csak halkan, halkan! (A várkertbe távoznak) LEONORA (Roccóval jön) Mondd el, mi volt? ROCCO Meghallgatott. Leküzdve gyávaságomat, Jó szívvel kértem őt, És gondold el csak, Pizarro úr mit felelt? Megengedi, hogy házasodj, hogy segíts nekem! Ma este még leviszlek én a börtönbe. LEONORA Még máma! Még máma! Jóságos ég, hálát adok neked! ROCCO Úgy látom. szíved éled. Nos, még egy pillanat, És indulunk már együtt, Úgy van, indulunk már együtt! LEONORA Hová, hová? ROCCO Egy szerencsétlen rab már hosszú hetek óta Ott él kenyéren és vízen. LEONORA Hah, kibocsátod még ma? ROCCO Ó, nem! LEONORA Ó, mondd, ó, mondd! ROCCO Ó, nem, ó, nem! Én megtenném, dehát... Parancs, hogy már egy óra múlva, De senki meg ne tudja, Ma el kell hantolni őt! LEONORA Úgy, halott már? ROCCO Nem, nem, még él! LEONORA Gyilkosa tán magad leszel? Te a gyilkosa leszel? ROCCO Nem! Sohse reszkess, jó fiú! Ily szörnyű gaztettet el nem vállal Rocco! Nem, nem, sohasem! Pizarro úr mindjárt lejön személyesen, Mi ketten ássuk majd a sírt. LEONORA Ki tudja, tán a férjem sírját! Jaj, mi szörnyű rémes sors! ROCCO Tilalmas enni adnom néki, Ily sorsnál jobb a gyors halál!... Elég a szóból, keljünk útra, Sietni kell, mert vár a munka. Haj! Haj! Keserű ez a kenyér! LEONORA Segítek, én veled megyek, A haláltól se remegek! ROCCO Lenn van egy kút, mely rég beomlott Ott gödröt ásni nem nehéz. Hej, hidd el, semmi kedvem hozzá, De látom rajtad, te is félsz. LEONORA E munkát meg kell szokni még! ROCCO Megkímélnélek boldogan, Ámde már nem bírom magam. Pizarro oly kegyetlen úr! LEONORA (magában) Ó, szörnyű kín! ROCCO (magában) Úgy látom, szenved... LEONORA Ó, szörnyű kín! ROCCO A könny is gyűl szemébe! (Leonórához) Nem, jobb lesz, Ha nem viszlek le mégsem, Majd megyek én egymagam, Már látom, ez nem való neked, fiam! LEONORA Ó, dehogy nem! Sínylődik ott egy árva lélek; Látnom kell őt, ha addig élek! ROCCO Nem, nem, maradj! Jobb lesz, ha itt maradsz! Látnom kell őt, hadd lássam őt! LEONORA, ROCCO Ne késsünk, induljunk legott, Mert vár reánk a bús robot! MARCELLINA (Jaquinóval besiet) Ó, drága, jó apám! ROCCO Beszélj, mi baj? JAQUINO Jaj, menekülj! ROCCO Mi történt? Szólj! MARCELLINA Dühöngve jő Pizarro úr és téged átkoz vadul! JAQUINO Jaj, menekülj! ROCCO Csak nyugalom! LEONORA Jaj, menekülj! ROCCO Csak még egy szót: mondd, tudja már? JAQUINO Igen, tudja már! MARCELLINA A kapuőr megmondta, Hogy a foglyoknak kinn szabad ma járni. ROCCO Be kell őket azonnal zárni! MARCELLINA A kormányzó úr tör-zúz, Hisz jól tudod, mily vad! LEONORA A lelkem mélyén tombol a lázadó harag! ROCCO A zsarnok ellen vértez tiszta öntudat! PIZARRO (őrök és két tiszt kíséretében jön) Megállj, vén Rocco! Felelj nékem, szólj, Hogy mersz engedetlenül Rab népnek szabadságot adni, Te, ki a börtön őre vagy? ROCCO Uram... PIZARRO Nos, szólj! ROCCO Uram... PIZARRO Felelj! ROCCO A kéklő égbolt, A kikeleti napsugár, és... Van még más is, kormányzó úr, Ami a mentségemre szól! Ma tartja névnapját jó királyunk, Így üljük meg a börtönben e nagy napot! (halkan Pizarróhoz) Ő elpusztul, Hát ezek legalább hadd örüljenek a napnak, Míg rá ott lenn a halál várt PIZARRO Menj gyorsan, ásd a sírját lenn már, Itt pedig csend és rend legyen már! Zárd újra be a foglyokat! Most az egyszer még megbocsátok, Ám máskor szót fogadj! RABOK (kar) (jönnek a kertből) Te szép, te bűvös napsugár, Már el kell válni tőled! Be fáj, hogy máris válni kell. Be fáj, te drága napsugár, Hogy el kell válnunk tőled! Leszáll az éj homálya, Ki tudja, lesz-e virradat? Te szép, te bűvös napsugár, Már el kell válni tőled! MARCELLINA Hogy élvezték a napsütést, Mily búsan válnak tőle! Mily zord, milyen keserves a sorsuk, Hisz öröm és kedv nem terem itt! Szegény rabok, nincs lelkükben fénysugár, Mily bús, mily szenvedő az arcuk! A jókedvet nem ismerik, A fényt, a napsütést, a fényt Úgy várják, a fénysugárt, A börtön éjjelében úgy várják ők az örömöt, A fénysugárt, A kedv derűjét, a fénysugárt! LEONORA Parancs, parancs! Hát menjetek A börtönmélybe vissza, Háborog lelkem, Titkon az Istent kérem, Hogy sújtsa le a gazt, Az Istent kérem, hogy lesújtsa a bűnöst! Háborog lelkem titkon! Az Istent kérve kérem, Hogy sújtsa le a bűnöst! JAQUINO Parancs, parancs! Hát menjetek A börtönmélybe vissza! Menjetek gyorsan vissza! Nem lehet tétovázni, gyorsan menjetek! (Roccót és Leonórát figyelve) Titokban súgnak-búgnak, Jó volna tudni, vajjon mit? PIZARRO Nos Rocco, menj, né tétovázz! A börtönmélybe indulj, Gyorsan Rocco, indulj hát, parancsom teljesítsd! Indulj már, parancsom teljesítsd, A börtönmélybe szállj le! Vissza se térhetsz addig, Amíg nem végzek véle én! Nem térhetsz vissza addig, Amíg nem végzek véle én, Rajta hát, ne tétovázz, A börtönmélybe gyorsan indulj! ROCCO Nem tétovázom, nagyuram; Jól van, nem tétovázom, nagyuram, Megyek a börtönmélybe, uram! Nem tétovázom, jó uram, Amit parancsol, megteszem; A börtön mélyibe leszállok Reszket a lábam, félek, Mily szörnyű tettre kényszerít! (A rabokhoz) Parancs, parancs! Hát menjetek A börtönmélybe vissza! Már indulok le gyorsan, uram, Nem tétovázom már tovább, uram, A börtönmélybe indulok le gyorsan! (A foglyok visszatérnek a börtönükbe) MÁSODIK FELVONÁS 1. KÉP Földalatti börtön FLORESTAN Jaj, e vak homály! Mily borzadalmas csend van! Rettentő zord magány! Nincs egy élő lélek itt! Hogy sújt a végzeti Ámde majd megóv az Isten! Nem lázadok, amit ő rámmért, úgy legyen! Ifjú éltem boldog álmát Összezúzta fájdalom, Jó ügyért mert síkra szálltam, Súlyos láncok terhe nyom. Eltűröm a sorsom átkát, Érjen bármi szörnyű vég, Vígasz tölti el a lelkem, Mindent jól elvégezék. Mit érzek? Itt lágyan a szellő fuvall, Elárad a börtönöm fénnyel... És látok egy angyalt, ki szárnyaival Itt áll és a rémeket kergeti széjjel! Ez angyal Leonóra, Leonóra, az én hitvesem, Ő, ő széttöri láncom s kitárul a menny! Ő, ő széttöri láncom s kitárul az égi világ! LEONORA (lejön Roccóval a lépcsőn) Mily rettentő hideg van itt! ROCCO Hideg van bizony, hiszen nagyon mé- lyen vagyunk! LEONORA Már azt hittem; sohasem érünk ide le! ROCCO (Florestan felé fordulva) Ott van! LEONORA Meg sem mozdul! ROCCO Talán már nem is él... LEONORA Azt hiszi? FLORESTAN (megmozdul) ROCCO Nem! Csak alszik!... Kezdjük el a munkát, nincs veszteni való időnk! LEONORA (magában) Lehetetlen az arcvoná- sait megismernem!... Ó, Istenem, ha ő lenne az!... ROCCO Itt az omladék alatt van a ciszterna nyílása, amelyről beszéltem... Nem kell soká ásni, hogy elérjük. Add ide a csá- kányt, te meg állj ide! Te reszketsz?... Félsz talán? LEONORA Nem, de olyan hideg van itt! ROCCO Láss csak hozzá. a munkában majd felmelegszel... Sietve kell a gödröt ásni, A kormányzó mindjárt lejön, A kormányzó már nemsokára idejön. LEONORA Én dolgozom, meg fogja látni, Hogy megfeszítem az erőm. ROCCO Egy kő van itt, segítsed fölemelni, Vigyázz, vigyázz! A súlya nagy! LEONÓRA Csak bízza rám! Itt vagyok, Énrajtam nem fog múlni semmi! ROCCO No most emeld!... LEONORA Fogom! ROCCO No még! LEONORA Már mozdul is... ROCCO Ez már derék! LEONORA Már mozdul is... ROCCO A súlya nagy. LEONORA Így menni fog! ROCCO Sietve kell a gödröt ásni, stb. LEONORA Elkészülünk, meg fogja látni, Ha addig bírja az erőm. (Magában) Bárki is légy, megmentlek téged! Megmentlek én, az égre esküszöm, igen, igen! Én leoldom a láncod, megmentlek téged, bárki légy, Leoldom én a láncod, bárki légy, Megszabadítlak én, ah! Bárki légy! ROCCO Fiam, mért lankad a kezed? LEONORA Hisz látja, bármit kíván, mindent megteszek. ROCCO Sietve kell a gödröt ásni, A kormányzó mindjárt lejön, Itt lesz nemsoká, a börtönbe lejön, Pizarro úr, a kormányzó, ide lejön, A börtönbe lejön! Sietve kell a gödröt ásni, Mert ő már nemsoká lejön! LEONORA Elvégzem én ezt úgy, mint bárki, Elvégzem én, meg fogja látni! LEONORA Fölébredt...! ROCCO Ébred? Azt mondod? LEONORA Igen, felemelte a fejét. ROCCO Egyedül kell vele beszélnem. Menj addig az én helyemre és áss ki még annyi földet, hogy kinyithassuk a ciszternát. LEONORA Amit most érzek, az kimondhatatlan... ROCCO Nos, volt néhány nyugalmas perce? FLORESTAN Nyugalmas? Soha...! LEONORA E hang! Csak egy pillanatra láthat- nám az arcát...! FLORESTAN Hát minden esdeklésem hiábavaló? LEONORA Nagy Isten! Ő az...! ROCCO Mit kíván tőlem? Én csak parancsot teljesítek... FLORESTAN Mondd, ki e börtön parancsnoka? ROCCO Most már megmondhatom neki... E börtön parancsnoka Don Pizarro... FLORESTAN Pizarro?... akinek bűneit felfedtem...! LEONORA Ó, zsarnok! FLORESTAN Küldj valakit Sevillába Leonórához... LEONORA Istenem!... Nem is sejti, hogy Leonóra az, aki sírját ássa! FLORESTAN ...és tudasd vele, hogy láncra- verve sínylődöm... ROCCO Ez lehetetlen! Magamnak csak ártanék és önnek sem használna... FLORESTAN Ha már arra ítéltek, hogy itt fe- jezzem be az életemet, ne hagyj szomjan veszni...! LEONORA Ó, Istenem, nem bírom ezt tovább... FLORESTAN Légy könyörületes, adj egy kis vizet... ROCCO A korsómban van egy korty bor, azt szívesen. Fidelio... LEONORA Tessék... itt van... (Átnyújtja a korsót) FLORESTAN Ki ez...? ROCCO Segédem, néhány nap múlva vőm. Kevés ugyan a bor, de szívesen adom... (Leonórához) Miért vagy úgy felindulva? LEONORA Hiszen ön is... Rocco mester... ROCCO Igazad van... Ennek az embernek olyan a hangja,... LEONORA Úgy van! Olyan a hangja, mely a szív mélyére hat... FLORESTAN A szíved jó, az Isten küldött, Az égben, az égben jutalmat nyersz majd! Te adtál enyhítő italt, Ó, hála néked, hogy kínjaim elűzöd, Én áldalak! Ó, hála néked? ROCCO (Leonórához) Jó szívvel oltom szomját én, Hisz nem soká él már szegény! LEONORA A szívem ver, dobog nagyon, Küzd benn' az öröm és a fájdalom. FLORESTAN Az ifjú arcán könny pereg, Mily meghatott e jó öreg! Tán megsegít az égi irgalom, Hogy nőmet újra bírhatom, Hogy nőmet újra láthatom! LEONORA A szívem lázasan dobog, úgy dobog! A végzet perce közeleg, Mely hoz halált, vagy életet! Halált hoz, vagy életet! ROCCO Parancs, parancs! Én megteszem, De gyűlölség nincs lelkemen, LEONORA (Roccóhoz) Ó, engedd meg, hogy néki adjam, Száraz kenyér csak, semmi más! ROCCO Megengedném, igen, de lásd, A felelősség súlya rajtam! Pizarro úr ha rájön, baj van, Akkor baj van, meglásd, nagy baj van! LEONORA Ah! Hisz inni adtál neki már! ROCCO Ezt nem szabad, ezt nem szabad! LEONORA Sokáig nem fog élni már! ROCCO Nagy baj lehet, ha megteszed! LEONORA Sokáig nem fog élni, nem fog élni már. ROCCO Hát legyen! Tégy csak úgy, mint szíved érez! LEONORA (darab kenyeret nyújt Florestannak) Ím vedd, egyél, ne éhezz! Te szegény, te árva rab! FLORESTAN Hálám fogadd, hálám fogadd, Ah, a szíved jó, az Isten küldött! Az égben fönt jutalmat nyersz majd, Te jó, az égben fönt jutalmat nyersz! Te adtál hűs italt! Az ifjú arcán könny pereg, Mily meghatott a jó öreg! Mért tesznek vélem ennyi jót? LEONORA Csak téged mentsen meg az Úr, Az lesz nékem a legszebb jutalom! E bús rabot úgy szánom én, Már nem sokáig él szegény! ROCCO Oly sokszor szántam bús sorsát, De hasztalan, mert zord volt a tilalom. Segítni nem szabad, így szólt a tilalom! Jó szívvel oltom szomját, Hisz nem él már soká szegény, Már nem sokáig él szegény! FLORESTAN Úgy fáj, hogy nem adhatok mást, Csak hálaszót, Te jó, te jó, köszönöm néked, Ó, én jótevőm! Úgy fáj, hogy mást nem adhatok. LEONORA Úgy fáj a szívem érted, majd megszakad, A szívem majd hogy megszakad! A szívem érted fáj, te árva rab! ROCCO Szívemből szánom őt biz én, Már nem sokáig él szegény! Őt szívből sajnálom én! ROCCO Készen vagyunk... Megyek, megadom a jelt. LEONORA Istenem, most adj erőt! FLORESTAN Hova megy?... (Sípszó) Mi ez? Úgy érzem, ez halálom hírnöke!... LEONORA Nem, nem, nyugodj meg! FLORESTAN: Ó, Leonórám! Nem látlak többé soha... LEONORA Mondom, légy nyugodt és ne feledd. van gondviselés! Igen, igen, van gond- viselés! PIZARRO (be) Kész van minden? ROCCO Parancsára! PIZARRO Jól van! Ez az ember távozzék! ROCCO (Leonórához) Menj, távozz! LEONORA Ki? Én? És ön? ROCCO Nekem kell a fogoly láncait levennem. Menj! (Leonóra elrejtőzik) PIZARRO (magában) Ezektől még mm meg kell szabadulnom, hogy minden titokban ma- radjon. ROCCO Levegyem láncait? PIZARRO Nem, csak oldd le a kőről! Ő vesszen! Ám előbb hadd lássa, Ki küldi másvilágra őt, Lehull a rejtelmeknek fátyla, Ím lásd, itt van az üldöződ! Pizarro, kivel szembeszálltál, Pizarro csak e percre várt már, Hogy bosszút álljon; s a szívedbe mártsa Az éles tőrt! FLORESTAN A gyilkos, ki életemre tört! PIZARRO Te gőgös pártütő, itt vagy kezemben már, Egy pillanat, s a tőröm szíven talál! LEONORA (közéjük veti magát) Megállj! FLORESTAN Nagy ég! ROCCO Mi az? LEONORA A tőrrel, a tőrrel az én szívem szúrd át, Hadd sújtson, gyáva gyilkos, az Isten átka rád! PIZARRO Hah!... Tébolyult! ROCCO Hah, vakmerő! FLORESTAN Nagy ég! LEONORA Hadd sújtson, gyáva gyilkos, az Isten átka rád! FLORESTAN Nagy ég! Istenem! PIZARRO Hah, tébolyult! Meglakol ő ezért, Ő, ő ezért meglakol! ROCCO Megállj, vakmerő! LEONORA Öld meg nejét! FLORESTAN, PIZARRO, ROCCO Nejét? LEONORA (Florestanhoz) Én vagyok Leonóra! FLORESTAN Leonóra! LEONORA (Pizarróhoz) Itt áll a nő, ki férjére áldást hoz, S rád átkom sújt! PIZARRO, ROCCO Neje? FLORESTAN A nőm? LEONORA (magában) Nincs bennem félelem, Az átkozott hasztalan dühöng! Halál, ezer halál a gazra! E tőrrel, e tőrrel az én szívem szúrd át? FLORESTAN Megáll a szívverés, Az öröm úgy elönt, eláraszt! ROCCO Megáll a szívverés... PIZARRO Ez asszony mily merész, Milyen vakmerő! Hah! Hogy én megrettenjek egy nőtől! Eltiprom úgy őt, miként hitvesét! A férjeddel eddig megosztottad az életét, Oszd meg véle, nos hát, mostan a halált! LEONORA (pisztolyt ránt elő és nekiszegezi Pizarrónak) Csak még egy szót és véged van! (Trombitaszó hangzik) Ah, te meg vagy mentve! Áldalak, szent nagy ég! FLORESTAN Ah, hát újra élek, Áldalak, szent nagy ég! PIZARRO Ha! Ez a miniszter! Átok és kárhozat, a miniszter! ROCCO Ó, mi történt itt?! Van igazság az égben még! (Újabb trombitaszó) JAQUINO (lejön a lépcsőn) Rocco... Rocco apám... Megjött kíséretével a miniszter úr! ROCCO Hála Istennek! Az emberek a fáklyák- kal jöjjenek le és kísérjék fel a kormányzó urat! (Jaquino távozik) LEONORA, FLORESTAN Most itt a bosszúóra! LEONORA Most újra él a rab, az árva rab! LEONORA, FLORESTAN Ma nálam messze földön nincs senki boldogabb! LEONORA A hű szív, hősi lélek ma érted síkra száll! FLORESTAN A hű szív, hősi lélek, ma értem síkra száll! PIZARRO Ó, átkozott ez óra, Ezerszer átkozott ez óra, Mely szégyent hoz ma rám, Mely gúnyt és szégyent hoz ma rám! Ó, átkozott ez óra! A vészes kárhozat dühe támad ellenem, Rám támad; rám támad vak dühvel a vészes kárhozat! ROCCO Ó, szörnyűséges óra! Nagy ég, mi vár ma rám; Ez ádáz, gonosz embert nem szolgálom tovább, Ez álnokszívű zsarnokot, nem szolgálom tovább! (Pizarro elrohan, Rocco követi) FLORESTAN Ó, Leonórám! Mennyit szenvedtél érettem! LEONORA Semmit... semmit,... édes Florestanom! LEONORA Ez óra éltem boldog álma, FLORESTAN Ez óra éltem boldog álma, LEONORA Végre itt vagy keblemen! FLORESTAN Végre itt vagy keblemen! LEONORA, FLORESTAN A kínok véget értek, kitárul már a menny! LEONORA Ó, végre itt vagy, újra látlak! FLORESTAN Ó, ég, én hálás szívvel áldlak! LEONORA Mily boldogság, hogy újra látlak, FLORESTAN Hálát adok az ég Urának! Ó, hála néked, jó Atyám! LEONORA, FLORESTAN Ó, hála néked, jó Atyám, Szívemben ég a boldog láng! FLORESTAN Te hű! LEONORA Te jó! FLORESTAN Hát itt vagy és enyém vagy! LEONORA Te jó! FLORESTAN Te hű! LEONORA Hát itt vagy és enyém vagy! FLORESTAN Leonóra! LEONORA Florestan! FLORESTAN Ó, Leonóra! LEONORA Florestan, Florestan! LEONORA, FLORESTAN Ó, boldog, édes érzet! A kínok véget értek, Kitárul már a menny! LEONORA Ez óra éltem boldog álma, FLORESTAN Ez óra éltem boldog álma, A szívem szent örömre gyúl! LEONORA, FLORESTAN Ó, hála néked, égi Úr! LEONORA Ó, égi Úr! FLORESTAN Ó, hála, égi Úr! 2. KÉP Tér a várkapu előtt NÉP, RABOK (kar) Üdv! Üdv! Eljött a nap, eljött az óra, A régen várt, de nem remélt, Mely minden rosszat fordít jóra, Így fordít jóra! A sír gyásza véget ért! Áldott! Áldott! Áldott! Üdv! Eljött az óra, eljött a nap! Üdv! Üdv! FERNANDO Mi jó királyunk bölcs parancsa Hozzátok küld, ti szenvedők, Eljöttem hát, hogy lelketekről Szétűzzem én a búfelhőt. (A rabokhoz) Nem! Ne térdeljetek szolgamódra, Nem zordon zsarnok áll ma itt, A testvér keresi a testvért, S ha kell, segít majd szívesen! NÉP, RABOK (kar) Eljött a nap, eljött az óra! Üdv! Üdv! FERNANDO A testvér keresi a testvért, S ha kell, segít majd szívesen! ROCCO (elővezeti Florestant és Leonorát) Uram, ha őket megsegítenéd... PIZARRO Mit látok? Hah! ROCCO (Pizarróhoz) Most megremegsz? PIZARRO (Roccóhoz) El velük! FERNANDO (Roccóhoz) Csak folytasd! ROCCO Szánd meg őket, Uram szánd meg a szenvedésük tengerét! Don Florestan. FERNANDO Akit holtnak hittem; Az igazság nagy harcosai ROCCO Rabláncon sínylett évekig! FERNANDO Te vagy, én holtnak hitt barátom? Rabláncon, rabláncon, arca oly halvány! LEONORA, ROCCO Ő Florestan! Florestan előtted áll. ROCCO És Leonóra! FERNANDO Leonóra? ROCCO Asszonyok dísze, gyöngye ő, Eljött ide... PIZARRO Egy szót hadd szóljak! FERNANDO Szót se! (Roccóhoz) Tovább! ROCCO Munkát akart, Fölvettem őt, mint háziszolgát S oly híven végezé a dolgát, Hogy én úgy véltem, ő lesz vőm. MARCELLINA Jaj nékem! Végem! Majd elsüllyedek! ROCCO E gyilkos szörnyeteg Már fente Florestan szívének a tőrt. PIZARRO Bitang! Hazudsz! ROCCO Két tanú van rá! Uram, ha nem jössz, Florestánnak vége már, A végveszélytől mentetted őt meg! Te megmentetted életét! NÉP, RABOK (kar) A büntetés hadd érje el A bűnnek e fiát, Igazság hadd emelje fel, A bosszú pallosát! A büntetés hadd érje el! (Pizarrót elvezetik) FERNANDO (Roccóhoz) Te törted fel a börtönét, Most, most hát a láncát törd te szét! De várj! Hű hitves, senki más, Téged illet most e méltóság! LEONORA Nagy ég! (Átveszi a kulcsokat és leoldja a láncokat Florestanról) Nagy ég! Áldott pillanat! FLORESTAN Ó, áldott, áldott pillanat! FERNANDO Uram, te vagy mi bölcs, igaz bíránk! MARCELLINA Ha sújtsz is ránk, csak légy velünk, ROCCO Ha sújtsz is ránk, csak légy velünk, Mindig légy velünk! NÉP, RABOK (kar) Ó, ég, minő nagy pillanat! Ó, édes, boldog indulat! Isten, te mint igaz bíránk Kísértesz, de kegyelmes vagy, Ó, csak légy velünk! LEONORA, MARCELLINA, FLORESTAN, FERNANDO, ROCCO Nagy ég, ó, áldott pillanat, Ó, földöntúli üdvösség! Nagy Istenünk, te szent bíránk, Ha sújtsz is ránk, csak légy velünk! NÉP, RABOK (kar) Ki egy áldottlelkű nőben Élte hű párjára lelt, Zengjen öröméneket! Nincs oly szó, Mely méltón zengje. Hős szíve csodát művelt. FLORESTAN Hálám vedd, te hű, te áldott! LEONORA Drága férjem, lásd, itt állok, Szívem lángja ád erőt. FLORESTAN Sújtsd le a gonosztevőt, Te sújtsd le őt! NÉP, RABOK (kar) Mind magasztaljuk fennen őt, Ezt a hősi lelkű nőt! FLORESTAN Boldog az, ki tiszta nőben Élte hű párjára lelt, Zengjen öröméneket! Nincs oly szó, mely méltón zengje, Hős szíve csodát művelt. NÉP, RABOK (kar) Boldog az, ki tiszta nőben, Élte hű párjára lelt, Nincs oly szó, mely méltón zengje, Hős szíve csodát művelt! LEONORA Szívem olthatatlan lángja, Szívem lángja ád erőt, hogy letörjem láncaid! Szívem, szívem háladalban áldva zengi: Florestan, Florestan ismét enyém! ROCCO Boldog az, ki tiszta nőben, stb.... MARCELLINA, JAQUINO, FERNANDO, NÉP, RABOK (kar) Ki egy áldottlelkű nőben Élte hű párjára lelt, Az zengjen öröméneket, Diadaléneket, Nincs oly szó, mely méltón zengje: Hős szíve csodát művelt! FORDÍTOTTA: LÁNYI VIKTOR