Amilcare Ponchielli Gioconda Szereplők: Gioconda, énekesnő szoprán A vak asszony, alt Gioconda anyja Alvise Badoero, basszus az Inkvizíció főnöke Laura, a hitvese mezzoszoprán Enzo Grimaldo, Santafior hercege tenor Barnaba, utcai énekes bariton Zuane, hajós basszus Isepo, írnok tenor Egy szerzetes bariton Egy énekes bariton ELSŐ FELVONÁS AZ OROSZLÁN TORKA A Doge palota udvara, a háttérben az Óriások lépcsője. Az egyik falon oroszlánfő, egy azok közül, melyek kitátott torkába szokták dobni az inkvizícióhoz címzett titkos feljelentéseket. Ragyogó tavaszi nap dele. A Színt elözönli az ünneplőtömeg. TENGERÉSZEK, A NÉP Ünnepségeket! Kenyeret! A Köztársaság addig tarthatja féken ezt az embertömeget, míg a tengerészeknek és a népnek ünnepség jut s kenyér stb. A vidámság megszelídíti a villámokat és széttöri a láncokat. Énekeljünk! Aki dalol, az szabad. Nevessünk! Aki nevet, az erős. A jóságos Isten akarja így, ki derűssé tette ezt a lagúnát a hold ezüstjével, a nap bíborával. A jóságos Isten stb. Kenyeret! Ünnepséget! Örömtől zengjenek a Szent Márk harangjai! Éljen! Éljen a Doge és a Köztársaság! BARNABA Cimborák! A trombiták már jelzik a regatta kezdetét. A NÉP A regattára! Gyerünk a versenyre! stb. BARNABA (A földalatti börtönök felé intve.) A saját sírjuk felett dalolnak s halál mered az arcukba! S míg vérpad vagy bőség vár rájuk, itt e két oszlop között hálóját szövi Barnaba, az énekes ; s a fonalak hozzá (A gitárjára néz és megpendíti.) e hangszer húrjai. Érzékeny kézzel és füllel kapom el a "legyeket", a szárnyuknál fogva - az állam érdekében! Sosem hágy cserben a hallásom. Csak azt tudnám elcsípni, akire vágyom, - s hamar! - azt a bűbájos pillangót! GIOCONDA (Belép. Kézenfogva vezeti anyját, a vak asszonyt.) Imádott anyám! BARNABA Íme, itt van ő! GIOCONDA Jöjj! BARNABA A helyemre! A VAK ASSZONY Leányom, te irányítod reszketeg lépteim, melyek a sír felé visznek már - áldott ez a sötétség, amely a te kezedhez köt engem. Leányom, leányom! Te az embereknek énekled dalaid, én az angyaloknak éneklem imáimat, áldva az órát és a sorsot - s mosolyogva megyek utamon. BARNABA Feléje nyújtom ragadozó karmaim! GIOCONDA Jöjj! Biztos ösvényen vezetlek én. Jöjj! Újra kezdődik derűs pályája napjaidnak. Jöjj! Én vezetlek. BARNABA Szeretni őt s becsalni hálómba: Ez volna rettentő gyönyöre lelkemnek, - résen állj! résen állj! A fürge pillangót figyeld! Résen állj! stb. A VAK ASSZONY Leányom! Áldott e sötétség, áldott, mert a te kezedhez köt engem. BARNABA Rettentő gyönyöre lelkemnek! GIOCONDA, A VAK ASSZONY Te az angyaloknak zenged imáid - te az embereknek dalaid - s én éneklem stb. áldva ez órát s a végzetet és mosolyogva haladok utamon stb. BARNABA Csak résen állj! stb. GIOCONDA Még nincs itt a szent vecsernye órája, Pihenj itt a templom előtt! Én elmegyek, hogy felkutassam szerelmesem. BARNABA Megcsúfol! GIOCONDA Majd visszatérek Enzóval. A VAK ASSZONY Az Isten megáldjon! Ég veled, leánykám! BARNABA (Giocondához.) Állj meg! GIOCONDA Ki az? BARNABA Egy férfi, ki téged szeret s utadat állja. GIOCONDA A pokolba menj a gitároddal együtt! Már megmondtam máskor is: túl gyászos nekem a te titokzatos képed. BARNABA Maradj! Enzo várhat. GIOCONDA Menj, menj, megvetlek! BARNABA Majd meghallgatsz még! GIOCONDA Undorítasz! BARNABA Maradj még, imádlak, ó angyali teremtmény! GIOCONDA El innen! BARNABA Maradj! Nem szökhetsz előlem! GIOCONDA Eredj! Megrémítesz! Jaj! A VAK ASSZONY Milyen kiáltozás ez? A lányom! BARNABA A pillangó elszállt... A VAK ASSZONY Az ő hangja! Leánykám! Szememfénye, hol vagy? BARNABA A vak asszony visít. Hát hadd visítson! A VAK ASSZONY Szörnyű sötétség! BARNABA Mégis, ez a kísértet, ki ott karját nyújtogatja, megkönnyíthetné, hogy elérjem célomat. Ha az anyja a kezemben van... A VAK ASSZONY Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Az Úr van tevéled! BARNABA a lány szívére vetettem könyörtelen hurkot véle. Az anyai szeretet angyala segítsen hát, - és Gioconda az enyém! A pokolra esküszöm! (Diadalmenetben hozzák az evezősverseny győztesét aki magasra tartja a zöld selyemzászlót, a verseny díját.) NÉP Dicsőség a győztesnek! Tölgy-erős csuklók! Hiúz szemek! Vas-evezők! Bátor szív! stb. Dicsőség néki, ki elnyerte a zöld selyemzászlót! Szégyen a vesztesre! Vidám sereg, mi a vidám utcákon dalolva és virággal borítva hordozzuk vállunkon a regatta győztesét. Minden tekintetet odavonz! Ő legyőzi a hullámokat! Dicsőség a győztesnek! stb. (Zuanéra mutatva) Pfúj a vesztesnek! Vidám sereg stb. BARNABA Itt az ember, akit keresek. Nem tévedek... Zuane mester, de savanyú képet vágsz! Látni rajtad, hogy a versenyen nem te nyerted a zászlót. ZUANE Az ördög vigyen a vasvillával! BARNABA És ha megmondom az igazi Okát vereségednek? ZUANE Tudom már, a hajó orra túl súlyos volt és lefelé húzott. BARNABA Hülyeség! ZUANE Hát akkor mi? BARNABA Gyere közelebb! Nos, sajnos, a hajódon boszorkány átka ült. ZUANE Szentséges Szűz! BARNABA Gonosz varázs száll a fejedre. Nézd azt a vak asszonyt! A NÉP Öröm és szerencsejáték! Versenyek és ifjak! Játsszuk el zarán minden pénzüket! Kísértsük a szerencse forgását a zarán. Játsszunk! stb. BARNABA (Zuanéhoz.) Láttam őt ma reggel, amit hajódra vetette a rontás jelét, egy varázsjelet. ZUANE Szörnyűség! Szörnyűség! BARNABA A hajód lesz a koporsód. Légy résen, testvér! A NÉP (Játék közben.) Hat! Öt! Három! Zara! Ha! ha! A VAK ASSZONY (Imádkozik.) Elefántcsonttorony... titkos értelmű rózsa... BARNABA Láttam őt, amint háromszor is eveződre szörnyű szitkokat szórt, gyászos átkokat. ZUANE, ISEPO Nagy Isten! BARNABA A bárkád lesz a koporsód. Légy résen, testvér! A NÉP Hét! Nyolc! Három! Zara! Ha-ha! A VAK ASSZONY Dávid királynak tornya..., dicsőséges Anya... BARNABA Tanyája egy viskó, odalenn a Giudeccán. Mindig azt az utálatos fátylat hordja... és vak. A szemgödre üres, mégis - ki hinné? - a vak asszony néz minket, a vak asszony lát minket! ISEPO, TENGERÉSZEK Lát minket! ISEPO, ZUANE Ó, rémület! ŐRSÉG Mi történt? ZUANE A boszorkány! SZERZETESEK Mi történt? Mit mormogsz? BARNABA, ZUANE, ISEPO A vak asszony néz minket! A NÉP Fogjuk meg! üssük agyon! Igen! stb. ZUANE Gyerünk! De félek! BARNABA Vigyázz, rontást bocsáthat rád! A NÉP Máglyára az eretneket! ZUANE Valóban, minél inkább nézem őt, annál jobban villog a szeme. BARNABA A vak asszony szemmel ver! ISEPO, ZUANE, FÉRFIAK A vak asszony szemmel ver! Haha! Micsoda tréfa! BARNABA Már kitörőben a vihar. ZUANE, FÉRFIAK Mit mormog? ISEPO, A NÉP Imádkozik. ZUANE, ISEPO, FÉRFIAK Kapjuk el a boszorkányt! A VAK ASSZONY Segítség! segítség! BARNABA Elhajítottam egy kavicsot, A NÉP Az ólomkamrákba vele! A VAK ASSZONY Jaj, ki rángat? Én vak vagyok! NŐK Lássuk, hogy megy majd a pellengérre! ZUANE, ISEPO, FÉRFIAK Csaló! Démon! A börtönbe! Az ólomkamrákba BARNABA Most futok a földindulás elől! A VAK ASSZONY Istenem! Vak vagyok! Segítség! BARNABA Poroszlók! Börtönbe vigyétek! Haha! Emberi csorda! Haha! Elindítottam egy kavicsot, - haha! embercsorda! - s most futok a földindulás elől. ZUANE, ISEPO, A NÉP A vízmosáshoz, a vesztőhelyre a Szent Theodor és a Szent Márk között! A börtönbe! Máglyára! Halál a boszorkányra! Kínhalálra! Haljon meg! GIOCONDA (Visszatér a dalmát tengerésznek öltözött Enzóval) Anyám! MIND Máglyára! Tűzbe vele! ENZO Gyilkosok! Az ősz haját tiszteljétek legalább, vagy kardot rántok! Egy gyenge világtalan ellen igencsak nemes viadal! Gyalázat! Gyalázat! Hitvány fajzatot nevelt a szárnyas oroszlán. ISEPO, FÉRFIAK, ZUANE, NŐK Nem. Isten akarja azt, mit a nép akar. Halál a boszorkányra! ENZO Eresszétek el, gyilkosok! A NÉP Nem. A boszorkány nem érdemel kegyelmet! Halál reá! ENZO A kötél fájdalmat okoz neki. GIOCONDA Ó, anyám! ISEPO, ZUANE, A NÉP Nem érdemel kegyelmet! Halál reá! ENZO Eresszétek el! ISEPO, ZUANE, A NÉP Tőrvényt akarunk ülni felette! ENZO Eresszétek el, gyilkosok! stb. ISEPO, ZUANE, A NÉP Nem! ENZO Engedjétek el! Ide, tengerész bajtársak, harcra! ISEPO, ZUANE, A NÉP Nem! A boszorkány nem érdemel kegyelmet! A VAK ASSZONY Elszabadult ellenem a pokol! GIOCONDA Anyám! Anyám! ISEPO, ZUANE, A NÉP Nem érdemel kegyelmet! Halál a boszorkányra! (Laura a lépcső tetejéről Alvisével jön lefelé. Az arcán fekete bársonyálarc.) LAURA Irgalmazz! ALVISE Lázadás? A tömeg itt, a Doge palotájában bitorolni akarja a bíró jogait? Vagy a hóhérét? Beszélj, fogolynő! Miért állasz lehajtott fővel a tömeg előtt? ISEPO, ZUANE, A NÉP Egy boszorkány! GIOCONDA Ő az anyám! LAURA Vak! Ó, uram, engedd, hogy éljen! ALVISE Barnaba! Bűnös e nő? BARNABA (Halkan Alvisének.) Boszorkányságban. GIOCONDA Hallottam, mit mondasz. Hazudsz! ALVISE Állítsátok bíróság elé! GIOCONDA (Alvisé lába elé veti magát. ) Kegyelem! Hadd beszéljek, figyelj rám, most már megtört a jég, mi eddig megdermesztett. Már túlárad szívem. Ő gyermekkoromnak őrangyala volt. Én, ki mindig csak mosolygok, sírok most. Giocondának neveznek, a Vidámnak. Éneklésből élünk s én énekelek mindenkinek, aki csak hallani kívánja vidám dalaimat, Ő meg Istenhez zengi szent imáit. ENZO (A dalmát tengerészekhez.) Mentsük meg az ártatlant! LAURA (Enzót figyelve.) Ez az arc! GIOCONDA (Enzóhoz.) Nem! Állj meg, ez a nagyúr majd megmenti őt! BARNABA (Laurát, majd Enzót fürkészve.) Mily mereven nézi! GIOCONDA (Alviséhez.) Szavaidtól várom életét. BARNABA (Halkan Alviséhez.) Boszorkány! A hallgatás elárulja. LAURA Rózsafűzére van! Nem, az ily jámbor nem lehet a pokolból való. ENZO Ez a hang! BARNABA, A NÉP Haljon meg! LAURA Mentsd meg őt! stb. A NÉP Haljon meg, vesszen! ALVISE Hát legyen szabad! GIOCONDA Ó, öröm! BARNABA A düh majd' szétvet! GIOCONDA Ó, öröm! A VAK ASSZONY Egy asszony hangja vagy egy angyalé oldotta meg láncaimat? Vakságom akadályoz, hogy lássam e szentnek arcát, de ne távozzék tőlem kegyes hálaajándék nélkül, ne! Legyen tiéd e rózsafüzér: az imákat fűzi fel, néked nyújtom, fogadd el, szerencsét hoz! Fejed felett őrködjön az én áldásom! stb. GIOCONDA Ó, anyám, egy égi angyal! vigyáz reád stb. A VAK ASSZONY Az én áldásom stb. LAURA, ENZO Hallgassa meg kegyes szavát a Mindenható! stb. ISEPO, ZUANE, A NÉP Az öregasszonyt láthatóan az ég oltalmazza stb. ALVISE Barnaba! BARNABA Uram! ALVISE Csináltál-e jó fogást ma? BARNABA Egy oroszlán nyomában vagyok. ALVISE (Megragadja a térdelő Laura karját, s felállni kényszeríti.) Mit csinálsz? Megőrültél? (Egy erszényt dob Giocondának.) Szép énekesnő, ez az arany a tiéd. GIOCONDA Uram! (Laurához.) Hogy imáimba foglalhassalak, mondd meg a neved, ismeretlen megmentőnk! LAURA Laura. ENZO Ő az! ALVISE (Laurának.) Ébredj! A templomba megyünk. GIOCONDA Anyám! Imádott Enzóm! Mennyire szeretlek! (Mind a templom felé tartanak.) BARNABA Enzo Grimaldo, Santafior hercege, min tűnődsz? ENZO Lelepleztek! BARNABA Mily különös varázs árad el érzékeiden? Madonna Laurára gondolsz, Alvise Badoero nejére? ENZO Ki vagy te? BARNABA Mindent tudok. Gondolataid legmélyére hatolok: Genovában ringatott a bölcsőd. ENZO Nem vagyok herceg, a hullámokat szelem hajómmal; dalmát vagyok: Enzo Giordan. BARNABA Mindenkinek, de nem nekem. Velencéből száműztek, de erős vágy vonzott ide most, hogy a halállal is szembenézz. Szerettél egykor egy szüzet, ott, a te boldog tengered partján, de idegen házasság áldozatául rendelte őt a végzet. ENZO Hűséget esküdtem Giocondának. BARNABA A vándor énekesnőt úgy szereted csak mint húgodat, de Laurát mint szerelmesed. Már kétségbeestél, hogy e földön sosem látod viszont ezt az arcot, s most az álarc alatt, megjelent néked angyalod. Felismert téged. ENZO Ó, öröm! BARNABA A szerelem áthatol az álarcokon. ENZO Ó, Laura! BARNABA A szerelem áthatol az álarcokon. Badoero ma éjjel a Doge-palotában virraszt a Nagytanácsban. Laura a hajódon lesz. ENZO Irgalmas Isten! BARNABA Megszabadítlak szerelmi kínjaidtól. ENZO Ó, Laurám! A lélek kiáltása tör fel túláradó szívemből. Feltaláltam mennyei szerelmem angyalát. - De végül is ki vagy te, gyászos képű jótevőm? BARNABA Gyűlöllek téged. A Tízek Tanácsának mindenható démona vagyok. (Szétnyitja köpenyét s megmutatja Enzónak az ezüst C.X. betűket a Tízek Tanácsának jelvényét.) Olvasd! ENZO Gyalázat! BARNABA Kínpadra vonathatnálak. Nem tettem. Giocondát szeretem, ő meg gyűlöl engem. Megesküdtem, hogy összetöröm a szívét. A halott Enzo nekem nem sokat ér, én azt akarom, hogy Gioconda árulója légy. ENZO Ó, nagy Isten, mentsd meg őt e szörnyű halálos ítélettől! - BARNABA Menj, rohanj a vágyad után! Bonts vitorlát a tengeren, menj! ENZO Bálványozott Laurámat add vissza nékem stb. BARNABA Teljes győzelmemet látom szemedben. Nos? ENZO A barna éjben a briggen várom Laurát. BARNABA Jószerencsét! ENZO S te légy átkozott! BARNABA Bonts vitorlát a tengeren! Megátkozol? Jól van. A szerelem elvakít. Hát vigyük véghez a sötét művet! Gioconda bálványa dőljön le, semmisüljön meg egészen! Isepo! ISEPO (Előjön) Barnaba uram! BARNABA Írnok, eladtad nékem a lelked s az irhád egész életedre. Én vagyok a kéz, te a toll. Írjad! "Az Inkvizíció titkos főnökének" GIOCONDA (Megjelenik a templomajtóban a vak asszonnyal.) Rejtőzz el, itt van Barnaba! BARNABA "Feleséged, Enzóval, a tengerésszel... GIOCONDA Nagy Ég! BARNABA Ma éjjel a tengeren elszökik tőled a dalmát briggen." GIOCONDA (Kétségbeesetten eltűnik a templomban.) Óh! BARNABA Alá ezt írd: "Az oroszlán torka"! Na, add ide, - hallgass és menj! Ó, te emlékmű! A Dogék hivatala és pokoli bugyra! Sötét, baljóslatú hely! Dicsősége e kornak s jövendőnek Két tortúra közé emelsz véres porfíroszlopot. Mélyed a kútbörtönök, tetőd az ólomkamrák. Homlokzatodon röpkedő galambok, márvány és arany. Örömöt váltogatsz s rettenetet, titokzatos módon Itt egy nép ujjong, ott egy nép haldoklik. S amott a Doge, egy vén csontváz, fövegével a fején, felette a Nagy Tanács, a gyászos hatalom; s a hatalmasok felett a mindenkinél hatalmasabb, egy király: a besúgó Ó, emlékmű! Nyisd meg rejteked, tátsd ki sötét torkod, mégha vértől fuldokolna is! Én vagyok a fül s te a száj : beszélj! (A levelet az oroszlán torkába dobja.) A NÉP Karnevál! Bacchanália! Emberek vidám tömege, ide, táncoljátok a forlanát! HANGOK (A templomból.) Isten angyala... Dicsőség az Úrnak! EGY SZERZETES (A tömeghez.) Leáldozik a nap. Hallgassátok a szent vecsernyét! Boruljatok le! A NÉP Isten angyala, ki őrizőm vagy, világosítsd meg a sötétséget nekem, ki rádbízattam! GIOCONDA Elárult engem, ó, jaj! Istenem! Összerogyok, egész testem remeg, támogass anyám, támogass engem, ó, jaj! Ó, szívem, gyászos ajándék, fájdalmas örökség! Ez a végzetem: halál vagy szerelem. A NÉP Ki rábízattam, világosítsd meg a sötétséget, uralkodj felettem, őrizz meg, vezess engem istennek angyala! A VAK ASSZONY Ó jöjj! Hadd legyen fájdalmunk közös, ó lányom! GIOCONDA Ó, ide a kezed anyám, a szívemre, Ugye megérted, anyám? Érezd és megérted fájdalmamat, igen? A VAK ASSZONY Jöjj! Fájdalmunk legyen közös, helyezd szívedre a kezem! stb. A NÉP Uralkodj, vezess, Isten angyala, ki őrizőm vagy, uralkodj! MÁSODIK FELVONÁS A RÓZSAFÜZÉR Éjjel. Egy dalmát vitorláson, amely a Fusina lagúnában, egy lakatlan sziget puszta partján horgonyzott le. TENGERÉSZEK Hejhó! Rögzítsd a kormányt! Hejhó! Húzd fel a tatvitorlát! Rajta! Hol a legénység? Hejhó! A legmélyebb fenekén vagyunk a hajónak, a rakodótérben, mely a dühöngő szélnek is elnyeli süvítését s megtöri szárnyát. A legmélyebb fenéken vagyunk... HAJÓSINASOK Lala lala stb. Itt vagyunk a csúcsokon, fenn a nagyvitorlán, a lengő kötél-létrákon. Nézzétek a fürge inasokat, hogy ugranak, stb. Mi vagyunk a tenger mókusai stb. BARNABA (Isepóval megjelenik) Halász, halász, vesd be a csalétket! Legyen a hullám hozzád kegyes, vidám estét és jó halászatot! EGY KORMÁNYOS Ki az ott? BARNABA A dal már elárulta: egy halász, ki a dagályt várja. A hajóm ott lent, a sekély vízben. Böjti nap van ma, nem esznek húst, - szerencsémre. A böjtös asztal hizlalja a halászt, TENGERÉSZEK, HAJÓSINASOK Hahaha! BARNABA (Isepóhoz) Biztonságban vagyunk. Nevettek. Nyolcan vannak, matrózok és inasok. Háromszor tíz evezőjük van, semmi egyéb; két ágyú, kis kaliberű. Most igyekezz, minden meglevő erőddel, helyezd el a figyelőket, ott, ahol a bozót a legsűrűbb! Én itt maradok, teszem a magam dolgát. Eredj Isten hírével! Ó halász, vesd be a csalétket, a hullám legyen hozzád kegyes! Vidám estét, jó halászatot ígér neked a tenger, az ég. Szállj, nyugalmas ének a kék végtelenben! Ah! Egy szépséges szirén akad hálódba majd. HAJÓSINASOK, TENGERÉSZEK Egy kedves szirén stb. BARNABA Kémlelj csak, ravasz pillantásod villámaival, s a sötétben számold halottaid! Igen, ez elhagyott, sötét szigetről kell most fölemelkednie szerencsédnek. Légy résen! Félre az elhamarkodott gyanúval! Nevess és virrassz és énekel, kémlelj! stb. Ó, ragyog már a Vénusz derülten a vágyak egén. BARNABA, HAJÓSINASOK, TENGERÉSZEK Egy csillogó szirént fog majd ki a háló stb. ENZO (Lámpával a kezében feljön az alsó fedélzetről) Dicsőség a tengerészdaloknak! Ma éjjel felvonjuk a horgonyt. HAJÓSINASOK, TENGERÉSZEK Éljen a mi hercegünk és kapitányunk! ENZO Északkeletről fúj, jó szél nekünk. Lent a hajótestben, hajómester, szedd fel a horgonykötelet! Vitorlamester, tűzd ki a hajó orrára a dalmát zászlót, mely megóvott sok balszerencse közt! A legmagasabb árbócra húzd fel a lámpát! Legyetek készen, hogy eloldjátok a rögzítő köteleket, ha jelt adok! TENGERÉSZEK Hejhó! Vitorlákat a baloldalra, Húzd meg! Evezőket a jobboldalra! Rajta! Dörgött az ég! HAJÓSINASOK Lalala stb. A vihar villámai közt a felhőkbe ütjük fejünket, mi bátran felhágunk a lengő oldalkötélen stb. TENGERÉSZEK Hejhó! stb. Lalala stb. HAJÓSINASOK Mi vagyunk a tenger mókusai stb. ENZO Most menjetek le pihenni! Én őrködöm majd egyedül a hídon, az ellenséges hajók miatt. Késő van. TENGERÉSZEK Jó virrasztást! ENZO Jó éjszakát! Égbolt és tenger! Az éteri fátyol mint szent oltár, ragyog, Angyalom az égből jön-e majd? Az angyalom tán a tengerről jő? Itt várom őt, szenvedélyt áraszt ma a szerelmes fuvallat. Az ember, ki belélegzi, meghódít titeket, arany álmok. Az ember stb. A messzi légen át nem tűnik föl sem föld, sem hegy. A horizont a hullámot csókolja, s hullám csókolja a láthatárt. Ide a sötétbe, hol fekszem vágyó szívvel, jöjj, asszonyom jöjj az élet s a szerelem csókjáért! stb. Jöjj, asszonyom, itt várlak stb. Jöjj, ó jöjj! De ki jön? Nem képzeletszülte rémkép? Egy hajóé... Már hallom az evezők csapását, felém jön szinte repülve. BARNABA Kapitány? A fedélzetre léphetünk? ENZO Csak előre! Ó Isten, segíts elviselni a nagy-nagy örömöt! Matrózok, itt húzzatok, a hajótest mellett! Itt a kötél, kapd el! Csomózd össze! Le ne essél! Kösd ki! LAURA (Enzo karjába veti magát.) Enzo! ENZO Laura! Laura! Mennyország és szerelem. LAURA Enzo! Enzóm! BARNABA (Távolodóban.) Jószerencsét! LAURA Ó, ez a baljóslatú hang! ENZO Hisz ő volt, ki segített szöknöd! LAURA De a mosolya pokoli vigyor! ENZO Ő az, ki nékünk megnyitotta a paradicsomot! Ne zavartasd magad a gonosz félelemtől a tiszta mámor perceiben! Csak szerelemről szólj, ó drágám s a mennyet tárod fel nekem! stb. LAURA Ó, csókodnak édes varázsában mennyei örömre vált a bánat, az emberi gyötrelem. Isten nem bocsát meg, ha a szerelem nem bocsánatos stb. ENZO De mondd meg, angyalom, hogyan ismertél fel? LAURA A tengerészben ráismertem Enzóra. ENZO S én szintúgy, az első szavad hallatán. LAURA Imádott Enzóm! Az idő repül. Éber légy, óvakodj! ENZO Ó, ne félj! Egy teljesen elhagyatott szigeten vagyunk, tenger és ég között. Hamarosan látjuk, amint a hold lenyugszik. Ha eltűnik, a sötétben vitorlát bontunk ; csókokkal homlokunkon s a vitorlákkal neki a szélnek! LAURA, ENZO Ott túl, a távoli ködben, ott, az ismeretlen sötétben, ott van a célja utunknak. A hullámokra, az árnyakra, a bízó, nevető, repülő szelekre bízzuk az életünk s a végzetünk! A hold lenyugszik, ködös fátyolától borítva olyan, mint arra az oltárnál. S elrejti kihunyt arcát a hullámokba; lassú hanyatlással a hold leszállt a tengerre már! ENZO Kormányosod most előkészíti menekülésed. Szeretett asszonyom, itt maradj! (Lemegy a fedélzetről.) LAURA Szívemet elárasztják a könnyek. Mi ez a fény? Ó, egy Madonna! (Egy oltár elé veti magát, melyen Madonna kép van.) Hajósok csillaga! Szentséges szűz, Te védj meg e végső órán! Te látod, mennyi szenvedély és hit kényszerített engem a végső merészségre! Palástoddal, mely a könyörgőket betakarja, borítsd be, ki itt imádkozik s reszket előtted! E lángoló imára válaszul - ó, Megbocsátás Asszonya - szálljon fejemre áldás! stb. Ó, Szűzanya, szálljon rám áldásod stb. (Míg imádkozik, az eltakart arcú Gioconda előjön egy rejtekhelyről s lassan előre lép.) GIOCONDA És az átok is! LAURA Ó, ki vagy? GIOCONDA Ki vagyok, azt kérded? Egy árnyék, mely reád vár. A nevem: a Bosszú! Szeretem a férfit, kit szeretsz. LAURA Nagy Ég! GIOCONDA Amott vártam, s megragadtam az esélyt, mint a vadállat a barlangjában. Ó, a düh emberfeletti ereje áramlik ereimbe. Szökni akarsz? A szerelem emészt? Szökni készülsz, boldog vetélytársnő? Igen, vitorlarúd s kormánylapát előkészítve, nos, jól van. Menj, menekülj! LAURA Rémítő harag! GIOCONDA Hah, félsz tőlem! S mégis szeretni merészeled szerelemmel azt a hőst? LAURA Én szembeszállok szenvedélyeddel, vetélytárs! GIOCONDA Káromolsz! LAURA Hazudsz, hazudsz! Szeretem őt, mint a mindenség ragyogását, mint a hajnalt, melytől élénkebben lélegzünk, mint áldott mennyei álmot, melytől első sóhajom kélt. GIOCONDA S én szeretem őt, mint az oroszlán szereti a vért, szélvihar a röptét, mint villám a csúcsokat, sirály a mélységeket és sas a napot. LAURA Az ő édes csókjáért... GIOCONDA Mint a villám a csúcsokat! LAURA megvetem a halál szörnyűségét. GIOCONDA Én erősebb vagyok s erősebb szerelmem is. LAURA Szeretem őt, mint a teremtés ragyogását stb. GIOCONDA Az édes csókjáért stb. A kezemben vagy; jöjj, hadd lássam arcodat! Térdre! Most már nincs menekvés. Ez a tőr... de nem, a sors neked végzetesebb csapást tartogat: (A tenger felé mutat, ahol egy bárka tűnik fel. ) Ott! Nézd! LAURA Ó, ég! GIOCONDA Nézd, abban a hajóban, a sötét hajóban, ott van a férjed! LAURA Nagy Ég! Elvesztem. GIOCONDA Beteljesült az átok! Most már sem isten, sem a szent menedék nem oltalmazhat meg téged. LAURA (Felemeli a rózsafüzért) Szent Szűz! Segíts! Szent Szűz! GIOCONDA Mi ez? A rózsafüzér! Gyorsan, menekülj, vedd magadhoz ezt az álarcot, elrejt majd téged! LAURA Mit csinálsz? GIOCONDA Megmentelek. Hé, a csónakomat! LAURA De megmondod végre, ki vagy? GIOCONDA (Magával vonszolja.) Gioconda vagyok. BARNABA Átok rá! Mintha szárnya lenne... (A háttérben Alvise jelenik meg a hajóján.) Gazdám! A holt ágban ott, ott! Teljes erővel az eveződet! Húzd meg! (Elfut.) GIOCONDA Ő megmenekült! Ó anyám, anyám, mily sokkal tartozol nekem! ENZO (A hídról.) Laurám! Hol vagy? GIOCONDA Laura eltűnt. ENZO Gioconda! Ó, Ég, mi történt? GIOCONDA Hiába hívod őt a megálmodott bűnös csókokért. ENZO Hazudsz, kegyetlen! GIOCONDA Nem! Már nem szeret téged. Látod ott a holt ágban a csónakot? Teljes erővel halad. menekül. Lelkifurdalása erősebb volt a szerelemnél. E part gyászos néki, itt a halál vesz körül. Ő menekül és én itt vagyok! Melyikünk szeret hát jobban? ENZO Hallgass! Ó jaj, amint észrevettelek, gyanítottam az aljas csapdát. Ne mondd, hogy valaha is szerettél! Gyűlölet van csak szívedben. De hitvány férjétől el fogom rabolni szerelmesem. (A part felé iramodik.) Amott vár engem az élet! GIOCONDA Ott a halál vár! ENZO Mit beszélsz? GIOCONDA Figyeld a tengert! HAJÓSOK, TENGERÉSZEK A gályák! Meneküljön, aki tud! GIOCONDA Téged elárultak. Egy gyalázatos, kegyetlen alak a Nagytanácsnak felfedte neved. Ne késlekedj tovább, teljes vitorlázattal el! Az ég még megmenthet. ENZO Hallgass! Hitványaknak való tanácsod sértés! Ahol a halál jár, ott én még bátrabban állok. Ismerem a büszke hajóágyú dörgését, de hogy futás és megadás mit jelent, nem tudom. HAJÓINASOK, TENGERÉSZEK Jaj, nincs már remény! Meneküljünk! stb. GIOCONDA Téged elárultak stb. ENZO Ismerem én az ágyúk zaját stb. HAJÓINASOK, TENGERÉSZEK Nincs több remény, ó, stb. Nincs menekvés stb. ENZO (Kiragadja a fáklyát egy tengerész kezéből) Míg élek, nem, nem hagyunk mást az ellenségnek, csak hamut és pernyét! (Felgyújtja a hajót.) Tüzet! HAJÓSINASOK, TENGERÉSZEK Tűz! Harcra! Halál! Pusztulás ENZO (A tengerbe veti magát.) Ó, Laura, Ég veled! GIOCONDA Mindig csak Laura! Legalább veled halhatnék! ENZO Ó, Laura! HAJÓINASOK, TENGERÉSZEK Pusztulás! HARMADIK FELVONÁS A CA' D'ORO Első kép A Ca'd'Oro egyik terme. Este. ALVISE Igen, meg kell halnia! Nevemre büntetlenül hozzon gyalázatot? Aki egy Badoerót elárul, ne reméljen kegyelmet! Noha tegnap nem tehettem rá kezem azon a végzetes szigeten, a büntetés nem lesz kevésbé iszonyú. Tegnap egy tőrt döftem volna a keblébe, ma - nem vasat - mérget neki! (A szomszédos termekre mutatva.) Ott kavarogjon, őrjöngjön a vidám forgatag! Haláltusájának nyögése vegyüljön az ünneplésbe, igen, a halálhörgése. Nemzetségem árnyai, ne piruljatok még! Mindent megbosszul a halál, az elárult becsületet is! Amott őrjöngjön a vidám forgatag stb. Ott a velencei patrícius hadd élvezze a bőkezű vendéglátást, emitt a halált osztó férj gondoskodjék saját becsületéről! Zúgjatok, ó táncok, dalok! Egy hűtlen az, ki meghal! LAURA (Belép gazdag báli öltözetben.) Ide hivatott? ALVISE Ha kegyeskednék... LAURA Uram... ALVISE Foglaljon helyet! Ily szépnek, asszonyom, még sohsem láttam Önt mégis, a mosolya bágyadt; s miért ily néma? Szóljon, szóljon: egy gyengéd titok, melyet nehéz Önnek felfednie előttem? Vagy valamely fekete fátyol, mit magamnak kell leszakítanom? stb. LAURA Szokatlan tónusából kegyetlen gúny csap ki. Az ajka udvariasságot színlel, de kitör mögüle a düh. Nemes hitvesem, nem egészen értem Önt. ALVISE Hát dobjuk le az álarcot, asszonyom, itt az ideje! LAURA Mit beszél? ALVISE Eljött az óra! Egy másik férfihoz száll, gyalázatos asszony, szívbéli sóhajod. LAURA Más férfihez? Mit mond? ALVISE Igen, gyalázatos asszony! Tegnap szinte rajtakaptalak a bűnben, LAURA Istenem! ALVISE de sikerült megszabadulnod és elszöknöd. LAURA Mit hallok? ALVISE Ma megragadtalak, nem szöksz többé: meg kell halnod! LAURA Meghalni? Szörnyűség! A mennyország van előttem s leszálljak a sötét, kietlen sírba? Érzed? A forró vér száguld ereimben Hisz, ha sírok és élek, miért mondod nékem: meg kell halnod? A halál gyalázatos büntetés még hitványabb bűnért is. ALVISE Hiába sírsz, hiába reménykedsz, Isten nem hallgathat meg téged, stb. LAURA A mennyország van előttem... ALVISE Arra összpontosítsd... LAURA A mennyország előttem! S ó jaj, mily borzasztó leszállni a sötét, kietlen sírba! A halál gyalázatos büntetés stb. ALVISE gondolataidat: készülj a halálra! Hiába sírsz: készülj a halálra! Hiába reménykedsz, hiába. Isten felé fordítsd gondolataidat! stb. S mivel már új nászra sóvárog lelked, ó engedetlen nő, idejöjj és nézd! LAURA Hová vezetsz? ALVISE (Egy függönyt felrántva egy ravatalra mutat.) Jöjj! Jöjj! Ez a nászágyad! LAURA Ah! HANGOK A LAGUNA FELŐL A vidám ének visszhangja elhal, a víg hangzat elnémul egy sóhajtásban. (Belép Gioconda s elbújik a háttérben.) ALVISE Vedd ezt a mérget! S mivel oly erősnek mutatkoztál merész szavaidban, az ajakkal, mely a csókokat szívta, szívd fel a halált! Nincs menekvés. Hallod e dalt? Halnod kell mielőtt utolsó hangjához elérkezik. (Kimegy.) HANGOK A LAGUNA FELŐL A vidám ének stb. GIOCONDA (Egy függöny mögül Laurához fut és egy másik üvegcsét nyújt neki.) Ide azt a mérget! Ezt vedd be! Idd meg! LAURA Gioconda, te itt? GIOCONDA Előre láttam sorsodat, felkészültem a megmentésedre. Nyugodj meg! Ez az altató majd a letargia tüneteit mutatja; mintha holt lennél. Idd meg, igyad! Kétségbeejtőn kevés percünk van már csak. LAURA Megfélemlítesz... GIOCONDA Ha ő visszatér, megöl téged. LAURA Gyötrelmes haláltusa! GIOCONDA Érted imádkozik anyám odalent a kápolnában, hűséges énekestársaim a közelben vannak. Halljad! LAURA Ó, borzalom! GIOCONDA Idd meg! LAURA Már elhal az ének! GIOCONDA Vele halsz te is! Ismered az ítéletet : mielőtt elérkezik az utolsó hanghoz... LAURA Nyújtsd ide! ... Megittam. GIOCONDA Az üvegcsét ide nekem! (Az üres üvegcsét az asztalon hagyja és hevesen kirohan.) Nagy Isten! HANGOK A LAGUNA FELŐL Kedves képként tükröződik a hold ezüst sugára a tágas lagúna vizén, s benne felmagasztosul, a hűséges tükörképben egy érzelmes költemény, melyet Isten alkotott. Lalala stb. Halljátok, a kedves dalok szállanak, s az evezők adják a hozzáillő ritmust a tengeren! Szállj, szerenád a derűs égen át, szállj szerenád bűvös hullámon át. ALVISE (Visszatér.) Minden bevégeztetett. A kristályfiola üres. HANGOK A LAGUNA FELŐL Halljátok, a kedves dalok szállanak, Egy ismeretlen lélek hű visszhangja. S végső hangja az égben hal el. ALVISE A halál lebeg fölötte. (Kimegy.) GIOCONDA (Előjön rejtekéből.) Ó anyám, azon a végzetes szigeten teérted fojtottam el magamban a megvetett vetélytárs véres indulatát, Most még rettenetesebb az önfeláldozás... Ó anyám, én megmentem őt, a férfiért, ki őt szereti! Második kép Pompás terem a halottas fülke mellett ALVISE (Fogadván a vendégeket) Isten hozott, uraim! Andrea Sagredo! Erizzo Loredan! Venier! Kit látok? Isepo Barbarigo visszatért hozzánk a sápadt Kínából! És szeretett unokafivérem, Partecipazio! Ó, hány csinos lovag! Előre, szép hölgyek! Üdvözlet, urak, szép gavallérok! S ti is, fürge énekesek és álarcosok, gyorsan kezdjétek dalaitokat s a körtáncot! A VENDÉGEK Dicsőítsük a Ca' d'Orót! A Ca' d'Orónak zengjünk dicséretet, mely arany ágakba fonja egybe az erény babérját a szerelem mirtuszával! Zengjük dicséretét a Ca' d'Orónak stb. ALVISE Köszönet a dicséretért, szíves barátaim. Könnyedebb szórakozásra invitálom most önöket. Íme, egy maszkajáték bájos táncosnőkkel. Mindegyik feldíszítve, ragyogó szépségben, s mind az Órákat személyesítik meg körben. Kezdődjék a tánc! (Belépnek a Hajnal órái, majd sorban a Nappal, az Est s az Éj Órái.) A VENDÉGEK Csodálatos! Varázslat! BARNABA (Bevonszolja a vak asszonyt, mögöttük Enzo.) Gyere! A VAK ASSZONY Hagyj! Ó jaj! A VENDÉGEK A vak nő! GIOCONDA Anyám! ALVISE (A vak asszonyhoz.) Te mit csinálsz itt? BARNABA A tiltott termekben leptem meg őt, valami rosszban sántikált. A VAK ASSZONY A haldoklóért imádkoztam. A VENDÉGEK Haldoklóért? Mit beszélsz? (A lélekharang lassú ütése hallatszik.) Mily gyászos hang! ENZO Egy haldoklóért! Kiért? BARNABA Lauráért. ENZO Lauráért! Iszonyú! Mi marad nékem, ha az az angyal meghal? ALVISE Mi az? Elillant az öröm? Ha egy Badoero víg, melyik vendégének van joga fájdalomra? ENZO Nekem; inkább, mint másoknak. ALVISE Neked? Hát ki vagy te? ENZO (Leveszi álarcát.) Kit törvényen kívül helyeztél : Enzo Grimaldo, Santafior hercege. Hazámtól és szerelmemtől te fosztottál meg egykoron. Tedd most teljessé bűnödet! ALVISE Vakmerőség! A VENDÉGEK Vakmerőség! Az, szörnyű! ALVISE Barnaba, a fejeddel felelsz e gyáva gyalázkodóért! MIND Végzetes vámpír keze nehezül ránk, gyászfáklya lett most minden fény. Baljós derengés világította homlokunk ; nem, az öröm már nem uralkodhat ez ünnepen. ENZO Ó, szerelmes csillagom! Ó, hűséges istennőm, ha elszakítottak is tőlem, utolérlek, istennőm, az égben. GIOCONDA Kegyetlen kínszenvedés! Hallatlan fájdalom! Mennyire szereti őt! BARNABA (A vak asszonynak.) Ah! Esküszöm az égre ha tegnap az a bűnös nő megszabadított is téged, a bosszúm elől ma már nem szökhetsz el. ALVISE E fényes ünnepségre rosszkor érkeztél, lovag. Gyászos lesz számodra! A VENDÉGEK Végzetes vámpír jeges szárnya suhintott, halottsápadttá változott mind a fáklyafény. ENZO Látlak már mozdulatlan, haloványan, fehér lepelbe burkolva, halott vagy édes, hűséges, angyalom. GIOCONDA Cseppenként gördülnek könnyeim... A VAK ASSZONY A könnyeid, ó Gioconda, .. . BARNABA Engedj végre, az én kezemnek... ALVISE De már készítek megrémítésedre... A VENDÉGEK Borzalmas ünnepség! ENZO Sújtson reám a hóhér bárd stb. Te halott vagy, angyalom, te halott vagy, hűséges istennőm, szerelmes csillagom stb. GIOCONDA a néma fájdalomtól. Ő érte jött, meghalni. Hallatlan szenvedés! Csak érte jött ide meghalni! stb. A VAK ASSZONY miért nem ontod itt a szívemen? (Barnabához.) Te hitvány besúgó! Ha valakit ledöftek, felismerem e kezet : a gyilkos te vagy! Igen, a te kezed az, besúgó! Felismerem a gyilkost: te vagy! BARNABA (Giocondának.) Lásd itt gyászos művét! (A vak asszonynak.) az égre esküszöm stb. ALVISE egy újabb iszonyatos jelenetet. Most megtudod, hiába merészelted bemocskolni nevem tisztességét. Igen, most megtudod stb. A VENDÉGEK Sötét események! Az öröm többé nem uralkodhat ezen az ünnepen! Szörnyű vakmerőség! stb. GIOCONDA (Barnabához.) Ha megmented őt s elvezeted a partra, a Megváltó temploma közelébe, tiéd a testem, te iszonyú énekes. BARNABA Kétségbeesett adomány, de dalnokod elfogadja. A kegyetlen végzetet kinevetem, csak a szívemen érezzelek téged. A VAK ASSZONY Lányom, a könnyeidet, ó Gioconda, miért nem ontod a szívemen? stb. ALVISE Megtudod majd stb. GIOCONDA Ó kegyetlen, kegyetlen kín, ő érte jött meghalni ide. Ó, vérzik a szívem. ENZO A bárd sújtson reám, nyíljon meg a végzetes szakadék! A VENDÉGEK Borzalmas ünnepség! Mily gyorsan gördül le a végzet lavinája! stb. ENZO Már látlak mozdulatlan-haloványan, fehér lepelbe burkolva teljesen. Meghaltál, édes, hűséges angyalom. Sújtson reám a bárd, nyíljon meg a végzetes szakadék! Szenvedésem vezessen az égi nászhoz! stb. A szakadék stb. GIOCONDA Cseppenként gördülnek könnyeim a néma fájdalomtól, míg vérzik a szívem. Sírj, ó szem! Ah, vérzik a szívem stb. BARNABA Kétségbeesett adomány, stb. Engedj végre, kezemnek gyászos művét lásd itt! Rettegj tőlem: engem valami titokzatos géniusz vonz a rossz felé! stb. A VAK ASSZONY A könnyeidet, ó Gioconda, stb. Nem találsz oly szerelmet, mely az én szeretetemhez hasonló, nincs stb. ALVISE Majd megtudod, hogy hiába stb. De már készítek megrémítésedre stb. A VENDÉGEK Szörnyű vakmerőség! Szomorú eset! Mily gyorsan gördül a végzet lavinája! stb. ALVISE Most mindenki hozzám! Az asszony, ki enyém volt, a legnagyobb szégyent hozta nevemre! (Kinyitja a halottas szoba ajtaját, a ravatalon fekvő Laurára mutat.) Nézzetek rá! Én öltem meg őt ENZO (Tőrt ránt, Alvisére támad) Hóhér! (Az őrök lefogják.) A VENDÉGEK Rettenetes! Rettenetes! NEGYEDIK FELVONÁS AZ ORFANO-CSATORNA Egy rombadőlt palota udvara a Giudecca szigetén. Egy nagy kapu mögött a lagúna és az ünnepi kivilágításban úszó Szent Márk tér látszik. Két énekes a karjában hozza Laurát. GIOCONDA Senki sem látott titeket? ÉNEKES Senki. GIOCONDA Az ágyra tegyétek! Társaitok eljönnek ma éjjel? ÉNEKES Igen. GIOCONDA Itt az arany, mit ígértem. ÉNEKES Nem kérjük. Barátok segítik egymást. GIOCONDA Jóságos barátaim, a szerelem nevében, mely életre hozott titeket, még egy szívességet kérek. A múlt éjjel eltűnt az én világtalan anyám. Már kerestem kétségbeesve, de hiába. Óh, fussatok végig az utakon, tereken öreg édesanyám nyomán! Isten vezessen! Ha megtaláljátok, holnap Canareggiónál várlak titeket. Ezt az odút, itt a Giudeccán hamarosan elhagyom. ÉNEKES Bízzál bennünk! (Az énekesek távoznak.) GIOCONDA Öngyilkosság E kegyetlen pillanatban, csak te maradsz nekem, s kísérted szívem. Végzetem utolsó szava ez, utolsó kereszt az utamon. Hajdan vidáman repültek az órák. - Elvesztettem anyámat, szerelmemet, legyőztem a féltékenység szerencsétlen lázát, s most kimerülten zuhanok a sötétségbe. Célhoz értem s könyörgök az éghez, hogy nyugodtan alhassam a sírban. Könyörgök az éghez stb. Célhoz értem stb. Íme a Laurának szánt méreg: más áldozatnak Őrzöm. Én iszom meg! S ha ő eljön ma éjjel, nem látom majd hatalmas szenvedélyű ölelésüket. De ki gondoskodik menekülésükről? (Az asztalra dobja a mérget.) Nem, kísértő, távozz tőlem! erősítsd, lélek, isteni hatalmadat! Laura ott van, az ágyon, élve vagy halva, nem tudom. Ha halott lenne! Meg akartam menteni őt, Istenem, te tudod. De ha mégis halott? Halvány sugár ragyog fel szívemben. Hadd lássuk, rajta! Ó nem, soha! Hadd őrizzem e titkos kételyt! De ha él? Nos, Laura a kezemben van: egyedül vagyunk, éjjel van. Senki sincs, ki megtudhatná... A lagúna mély... EGY HANG Hé, ott a gondolán, mi újság? MÁSIK HANG Az Orfano csatornán halottakat találtak. GIOCONDA Szörnyűség! Rettenetes! Baljós hangok! Ünnepi kivilágításban ragyog a távolban Velence. Szívemben újra kél a vihar, félelmetesen, őrjöngve. Ó szerelem, Enzo! Irgalom stb. ENZO (Belép.) Gioconda! GIOCONDA Enzo! Te vagy? ENZO Kihoztál a börtönből s a köteléket leoldottad; itt vagyok, fegyveresen és szabadon. Mit kívánsz tőlem? GIOCONDA Mit kívánok? Ó, én nyomorult, visszaadni néked a napot, az életet! A végtelen szabadságot, az örömet s a jövőt, az elragadtatott mosolyt, elragadtatott sóhajt, a szerelmet, az Édent. - Nagy Isten! Tedd, hogy meghaljak! - ENZO Te nő! Őrjöngve gúnyolódsz egy halálba indulón. Számomra nincs már balzsama szerelemnek, nincs öröme a világnak. Ég veled! GIOCONDA Mit csinálsz? ENZO Ne kérdezd! GIOCONDA Maradj, hallgass meg! ENZO Hagyj! GIOCONDA Hallgass meg! Őmiatta akarsz meghalni? ENZO Igen, szent sírhelyén még egyszer megcsókolni a sápadt holttestet. GIOCONDA Nos jó, fuss esküd szerint, te gyászoló, hűséges hős! Laura sírja üres. ENZO Nagy Ég! GIOCONDA Én raboltam el őt! ENZO Nem, hazudsz! GIOCONDA Esküszöm, esküszöm arra a keresztre. ENZO Nem, a vakmerő istenkáromlást töröld le tisztátalan ajkadról! Mondd, hogy hazudtál! GIOCONDA Nem! ENZO Mondd meg, hogy hazudtál! GIOCONDA Nem: Igazat mondtam. ENZO Te őrjöngő hiéna, ki feltúrod a temetőt! Átkozott fúria, a halálra is féltékeny, mondd meg, hová rejtetted az én halálsápadt arcú angyalom! Beszélj, vagy e gyászos órához illőn, te is itt halsz meg! Látod? Villog már villámgyors tőröm. GIOCONDA Nékem öröm, ha megöl engem! ENZO Meg fogom tudni titkodat. GIOCONDA Nem. ENZO Beszélj! GIOCONDA Nem! ENZO Hát jó, gyalázatos, halj meg! LAURA (A háttérből.) Enzo! ENZO Ki van ott? GIOCONDA Ó, Istenem! LAURA Enzo, szerelmem! ENZO Nagy Ég! LAURA Ó, a szívem újraéled! ENZO Nem képzelődöm? LAURA Újra lélegzem... Enzo, jöjj! ENZO Ó, ég! LAURA Élek! ENZO Él! LAURA Jöjj, jöjj, Enzóm! ENZO Laura! Laura! GIOCONDA (Köpenyébe burkolózik.) Rejtsd el őket, ó sötétség! LAURA Ó jaj! Az az árnyék ott, beburkolózva, Alvise! Menekülj! ENZO Nem, múljon el félelmed! LAURA (Felismerve Giocondát.) Te vagy? Aki megmentetted az életem? ENZO, LAURA Áldott leány! Az ég áldása rád! Ó, hadd boruljak a lábadhoz! HANGOK (Távolról.) Szállj, szerenád, a derűs légen át! stb. GIOCONDA E dalra emlékszel-e, Laura? Jó szerencséd dala volt. LAURA, ENZO Áldott leány! GIOCONDA Nékünk szól. Jól figyeljetek! A társaim, azok az evezősök ma éjjel épségben elvezetnek titeket. Mindent gondosan előkészítettem a meneküléshez. LAURA, ENZO Ó, áldott, szent leány! Ó áldott! HANGOK az elbűvölt hullámokon. Halljátok, a lágy dalok szállanak. S az evezők adják ritmusát a tengeren. Az ének az élet, az álmok táplálják. Álmokban születik újjá egy ismeretlen lélek hűséges visszhangja. S utolsó hangja elvész az égben. GIOCONDA A bárka közeleg... a társaim odavezetnek titeket még hajnal előtt a Tre Porti partjához... fürgén, Aquileila felé vegyétek utatok egyenest. S onnan hamarost Illiria napja ragyog majd szabadon arcotokra. Ott a bárka... Isten veletek! LAURA, ENZO Ó, áldott! GIOCONDA Isten veletek! A köpenyem majd eltakar titeket. Mit látok ott? A rózsafüzér! Ó, hatalmas isten! Így szólott a mélyértelmű jóslat: "Tiéd legyen e rózsafüzér, mely az imákat fűzi fel, néked nyújtom, fogadd el, szerencsét hoz!" Úgy legyen! Ezt az utolsó csókot, mit könnyek borítanak, a homlokotokra, - ajkamnak koldus csókja! Néha, emlékeitekben, gondolatban, néha Giocondára emlékezzetek! Szeressétek egymást! Legyetek boldogok! LAURA, ENZO Kezedre záporozik szívünk minden könnye. Nem, soha e könnyekre nem száll feledés. GIOCONDA Néha Giocondára is gondoljatok! Éljetek boldogan, szeressétek egymást! Néha gondolatban..., emlékezzetek reám! Éljetek boldogan, isten veletek stb. LAURA, ENZO Emlékezni fogunk szent önfeláldozásodra. Az angyalok áldjanak meg! Ég veled, Gioconda! Emlékezni fogunk, nem száll rá feledés. Emlékezni fogunk az önfeláldozásra stb. Nem, a feledés sosem stb. GIOCONDA, LAURA, ENZO Isten veled! Ég veletek! GIOCONDA Most már meghalhatok. Minden beteljesült. Ó nem, az anyám, segítség! Segítség, ó Szent Szűz! Túl sok fájdalom egyetlen szívnek. Meg kell keresnem anyámat. Ó, borzalom! Eszembe jut az egyezség! Ó, a félelem Barnabától jéggé dermeszt! Újra látni gyűlöletes arcát! (A Madonna kép eléfut és letérdel.) Szentséges Szűz! Távolítsd el a sátánt! BARNABA (Belép.) Sötét az ég. Ő imádkozik, s nem tudja, mily tanúja van könyörgésének. GIOCONDA Szentséges Szűz, távolítsd el a sátánt! Miért vagyok ily megtört, miért késlekedem? BARNABA Hah! Szökni akar! GIOCONDA Futás a menekülésem! BARNABA (Hozzálép.) Így tartod be az egyezséget? GIOCONDA Igen, betartom az alkut, megesküdtünk rá. Gioconda nem szegi meg esküjét. Isten bocsássa meg az iszonyú bűnt, mit elkövetni készülök! BARNABA Mámor, elragadtatás, megálmodott gyönyöröm! Megragadlak, álmodott boldogság! Megragadlak, s e kiégett szívből hirtelen eltűnik a sötét fásultság a szerelem sugaraitól. GIOCONDA Állj! Fékezd vad őrjöngésed! Vidámabb akarok lenni, haha! Még ragyogóbb! BARNABA Ó elragadtatás! GIOCONDA Neked akarom feldíszíteni szőke fejem bíborral, arannyal. BARNABA Mámor, elragadtatás, megálmodott gyönyör! Eltűnik a sötét fásultság a szerelem sugaraitól! GIOCONDA Csupa hamis ékszerrel borítva, mit csak a bolondos színházak deszkáin használnak... Hallgasd csak e tanult szirénnek, hallgasd csak édes dalát! BARNABA Mámor, őrület! Megálmodott gyönyör! megragadlak, ó, elragadtatás! GIOCONDA Hallgasd! BARNABA Őrület! GIOCONDA Hallgasd! BARNABA Megálmodott öröm, GIOCONDA Hallgasd az édes dalát, stb. hallgasd a tanult szirénnek! Megtartom a szavam, nem csaplak be. BARNABA megragadlak s hirtelen a kiégett szívből, eltűnik hirtelen a sötét unalom a szerelem sugaraitól! GIOCONDA A testemet akartad, átkozott démon? (Szíven szúrja magát.) A testem néked adom! BARNABA Jaj, megállj! Milyen gúny! Jó hát, most hallj engem, és halj meg kétségbeesetten! Tegnap engem az anyád megsértett. Én megfojtottam őt! - Nem hallja már! Ó, jaj! Uhrman György nyersfordítása