Erkel Ferenc-Egressy Béni HUNYADI LÁSZLÓ (szövegkönyv) NYITÁNY ELSŐ FELVONÁS 1. kép Nándorfehérvár előtt. A várkapu felvonóhídja leeresztve. Előtte nemesek, katonák, a Hunyadiak hívei és Hunyadi Mátyás. Viharos alkonyat. KAR Nem leszünk mi hű kutyái Árva László fajzatának! Farkasokkal kél birokra, vakmerőn, ki minket támad! Nem remélünk, nem henyélünk: férfi módra szembenézünk! Nem, nem adjuk át a várat! Száll a holló rendületlen, zászlainkról égre lebben: nem lehet az soha már rab! Mivégre annyi hősi harc, sok magyarnak holta mér'? ha mindig újra szolgaság, meg rút alázkodás a bér?! E vár Hunyadnak fészke itt, s az Isten óvja Cilleyt, mert meg nem óvják a zsoldosok, ha űzik majd az ordasok! Egy nem érti csak, egy, ki most se lát, csak gyermekmódra tűr, míg rá nem dől a ház... Csak László vitéz, csak László aluszik és meg nem hallgat ő, csak ellenének hisz, míg a szél kidönti majd a büszke fát... SZILÁGYI De nem! KAR De nem! Mit könny, meg szép szó meg nem tart, vérrel, vassal védi majd e kard, mit könny, se kérés meg nem tart, stb. László halljad, harsan a kürt, vészjele zendül, vádolva zeng! Vár e nép, mely annyit tűrt, halld, a föld hogy reng...! Mit könny, meg szép szó stb. MÁTYÁS Halljátok most jó hívek: szívetekben szívem dobog! Vegyétek hálám szavait, hogy bennetek így bízhatok! Csak az, mit fájlal a szívem: felnőtt e lélek, meglehet, gyermek a test, erőtelen: nem küzdhet együtt véletek Mert bár lovag volna e gyermek, mint azt atyja rendelé, - de lám, e kard még játék csupán a gyönge gyermek oldalán. Ez az, mit fájlal a szívem stb. De majd, ha nagyon nagy leszek, mit lelkem érez és remél, majd akkor nem szó lesz, de tett, mi most szívemben lánggal ég! Gyűlik nagy erő karomba majd, suhog-villog benne majd a kard! Szent célnak lázas vágya hajt, mit országom s atyám akart: Nemzetem ellenségeire majd lesújt e kard. KAR Telj-múlj, nagy idő! Ez, mit ma lelkünk úgy remél. S ő végbevisz nagy terveket, miknek csírája benne él, szívében él, csak benne él! MÁTYÁS Ó, de majd, ha nagyon nagy leszek stb. Itt-létetek jó okát majd közli László fivérem, hisz a futaki országtanácsból épp most érkezett haza. KAR Légy üdvöz, nemes barátunk! LÁSZLÓ Köszöntelek szívből, kedvelt híveim! KAR Úgy fojtogatja torkunkat keserű gond! SZILÁGYI Hallgass ránk, László öcsém! Gyanútlan szíved végromlásba dönt! Ne bocsásd be a várba László királyt s léha népét! LÁSZLÓ Ismét e rémkép! Ez a vár, mely ma itt királyát tiszteli: Boldog, - s mint hű alattvalók, kitártunk kaput és szíveket! László király mint testvért kedvel engem. Cilley Ulrik, ki kormányoz atyám nyomdokán, és Újlaky, minden hadak főkapitánya, hívem! SZILÁGYI Így pusztulásod lesz e szörnyű nap! KAR Mint tébolyult, se lát, se hall e hízelgéstől elvakult, Már gyúl az égen vad vihar, s a villám minket porba sújt! Hát nem látod, hogy kész a csapda elveszejteni tégedet? Az udvar régen erre vár s te megnyitod ma fészkedet! E Júdás-csók lesz gyilkosod! A király majd keggyel halmoz el: ,Az ifjú hős oly nagyra nőtt, hogy bátorságát rettegik!' Arany bilincsbe zárni őt, azért lesznek ma itt! E Cilley, kit ostorul küldött reánk az ég ura, Helytartónak nem ösmeri közülünk egyik is soha, mi nem ismerjük el soha, ez idegen latort, e gazt, soha! (Egy hadnagy érkezik sietve, s levelet ad át Hunyadi Lászlónak.) HADNAGY Nagyuram! Egy futárt fogtak el. Rohant a nádi rengetegen át, de portyázó vitézim hajnalban elállták útját. LÁSZLÓ Most a rejtett írás napfényre kerül! SZILÁGYI Halljuk, olvasd! LÁSZLÓ Brankovics György fejedelemnek! Ím alá megyünk Nándorfejérvárra. Onnét elküldöm Kegyelmednek a két Hunyadi fejét. Csakis haláluk után lesz igazán király V. László és nyugton magam is csak akkor alhatom. Cilley Ulrik, Magyarország kormányzója.' KAR Átok reád, ádáz zsivány ez iszonyú gazságodért! Ha él e földon bosszulás, a bosszú karja én leszek! Mint egykor Isten ostorát rettegték minden nemzetek! Te igazságos ég, halld szónk! Mi eltiporjuk ezt az árulót! LÁSZLÓ, KAR Idetart a Felség! Induló KIRÁLY Látlak végre, te hős Nándorfehérvár! Köszöntöm büszke bástyád, egekbe nyúló tornyod! Ezerszer áld királyi szóm! Ó tárd kapud! Nem ellen, de jó király, ki eljött, hogy gyönyörködjék benned. CILLEY Tátsd, ó, tátsd torkodat, te éjsötét verem, e gyanútlan király, hogy prédáddá legyen. Tán túlontúl nehéz, vagy szűk a koronád? hogy azt és éltedet harc nélkül nyújtod át? KIRÁLY Ej, rágalom ez, ne halljak ily beszédet! E hős ifjat illesse dicséret! Ne hűtsd le szívem hevét, baljós szóból már elég! Legfőbb hívünk Hunyadinak sarja! Fogadjuk ekként, ha majd, mint az illő, hódolni térdel elénk! CILLEY Netán még jobb, ha mi küldünk nyájas követeket hódolni a hős kölyöknek, és kérvén tudtára adni: bebocsáttatásért esdenénk! No, lám... hát leszáll közénk? LÁSZLÓ Uram, Királyom, üdvözöllek, térdhajtva fogadom szent személyed jó váradban ím, rám bíztad s óvtam én, most minden kulcsát vedd kezemből át, mint hűségemnek biztos zálogát! KIRÁLY Hős ifjú, akinek homlokán a győzhetetlen Hunyadinak lelke tündököl, kelj föl, tartsd meg e várat, s őrizd kulcsait, hívebb kezekre bíznom azt már nem lehet! LÁSZLÓ Uram Király, fogadd hálám ezért! Kegyedre, ó király, hogy érdemes leszek, tán egy-két nap során kardom mutatja meg. E szent hamvak fölött, véres csaták helyén, ím, halld, megesküszöm, megesküszöm ma én, hogy kincsem s mindenem e vérszerezte hon, s ha kell, az életem majd érte áldozom! KAR Éljen László, éljen a király, éljen a haza! CILLEY Az új csapat megérkezett! KIRÁLY, KAR Gyerünk! (A király Cilleyval és kíséretével bevonul a várba. Hunyadi és hívei követik őket. A vár előtt megjelennek Cilley idegen zsoldosai, előttük a várkapu hídját lassan elvonják, így künn rekednek.) MAGYAROK (a bástyán) Kik vagytok? NÉMET ZSOLDOSOK László király kísérete: külföldiek, szolgáljuk Cilleyt. MAGYAROK Künn tágasabb, hát csak ott maradjatok, nem engedünk mi be, ti bérenc zsoldosok! ZSOLDOSOK Ti pártütők, nyíljon a várkapu, királyunk, László, várja híveit! MAGYAROK Egy szó mint száz, a hű magyar csapatok zsold nélkül, híven védik a királyt. ZSOLDOSOK Ti pártütők, egy perc alatt betörjük a kaput! MAGYAROK A várat is lerontjátok talán! ZSOLDOSOK Ha szép szóra be nem bocsátotok. MAGYAROK Ti hitványok, jobb lesz kotródnotok! ZSOLDOSOK A várkaput... MAGYAROK Ti zsoldosok... ZSOLDOSOK Ti pártütők... MAGYAROK Kotródjatok! ZSOLDOSOK Nyissátok ki, ti pártütők! MAGYAROK Ti zsoldosok, híres hetvenkedők! ZSOLDOSOK Mit mondanak? MAGYAROK Füleljetek, mért kaput nem nyitunk! ZSOLDOSOK Ti pártütők! MAGYAROK Mert szigorún tiltják törvényeink. ZSOLDOSOK Nyissátok ki! MAGYAROK Mert tiltják törvényeink. És most: ZSOLDOSOK Gazok! MAGYAROK Menjetek! ZSOLDOSOK Hová? MAGYAROK Tágas az országút! ZSOLDOSOK Ti pártütők! Vessz hát! Magyarok rongyos népe, aklod védd csak meg! Várj csak, mert Cilley e bűnért megfizet! MAGYAROK Most Isten hírivel el, honnan jöttetek! Kutyákkal kergetünk, gaz horda, jaj neked! stb. Most pusztulj Isten hírivel, gaz zsoldos hadsereg, egy házőrző megkerget, úgy ám, jaj neked, gaz horda, hordd el életed! ZSOLDOSOK Vessz te, hát itt váradben, te gaz magyar sereg! Várj csak, mert Cilley, e bűnért megfizet! Jaj nektek, átkozottak, Cilley e bűnért megfizet! Vessz hát váraddal itt, nyakas magyar sereg! Várj csak, mert Cilley, stb. Jaj nektek, vessz tehát stb. 2. kép A vár egyik csarnoka KIRÁLY Kizárni a király kíséretét? Szép hála a nem remélt kegyért! Most adj tanácsot, szólj, ó mit tegyek? CILLEY Én jó királyom, minek szólnék, mikor szavam pusztában hangzik el? Dicsérjem tán tündöklő tettét támaszodnak, a megváltó Hunyadinak? KIRÁLY Te vakmerő! Tiszteld személyemet! Gúnyt tűrni nem szokott s nem is fog László király! CILLEY Hányszor kell mondanom, te rászedett király, e pártütő család csak romlásodra vár! Éltében meghagyta az átkos Hunyadi, hogy trónodról fia fog majd téged letaszítani! Szívükben lánggal ég az ádáz gyűlölet, sátáni cselszövést koholnak ellened, hogy birtokodból téged e rablók kifosszanak és trónod romjain ők vigadozzanak. KIRÁLY Hallgass! Hallgass! Ó kérlek, hallgass! Jaj, látom, hogy villan a tőrük itt, szívem körül, hogy kiontsák a vérem könyörtelenül! Egy rémség árny üldöz: megölnek, jaj nekem! CILLEY Célt érek így: íme fél, s gyanú bántja... most rajta, Cilley, terved végre hajtsd! Ha Hunyadi sírja kész, nem lesz nehéz e gyámoltalant a trónról letaszítni majd! KIRÁLY Ó, szólj hát, mit tegyek? Bátyám, tanácsot adj! CILLEY Ha teljes hatalmat adsz ma nékem, lesz gondom rá, hogy még ez éjen az árulókra sújtsak. KIRÁLY Csak vért ne onts! CILLEY S ha ez éjjelen ők ontják véred? KIRÁLY Ó, hallgass! Mit tegyek hát? CILLEY Add a gyűrűt! Így jó! Most megmentem trónod, Felség! KIRÁLY Én pedig könyörgök majd az ég urához, hogy irgalmas legyen, s bűnöd bocsássa meg! (A király a kápolnába indul. Cilley a király gyűrűjével lepecsétel egy levelet és magához int egy szolgát.) CILLEY Gyorsan, add kézhez ezt az írást! - Corvin kiirtatik, az ég sem támasztja fel, s ez éjjel, Cilley, a trón tiéd leszen! (A király lakosztálya felé siet. A holdfény felragyog. László ábrándozva, lassan közeleg.) LÁSZLÓ Van végre egy pár nyugodt pillanat! gyors szárnyain a tündér képzeletnek hogy' szállnék hozzád szerelmes mátkám, Máriám! Ó, szállj hozzám, ég angyala! Űzd el az éjnek gyász borúját! Ó, Máriám, napom te vagy, áraszd a hajnal fénysugarát! Szép ajkidon van annak bíbora, égő szemedben fénylő csillaga! S ha újra hallom ajkaidnak lágy szavát, ím, hallhatom az angyaloknak szózatát... Ó, Máriám, szép angyalom... Szállj le, hajnalom te vagy, te drága Máriám! Ó, szállj le hozzám, ég angyala, te győzöl ím az éj borúján. Ó, szállj le hozzám stb. Most szinte látom szép szűzi arcod, égszín szempárod hű tekintetét,... hollószínű lenge fürtjeid. Hallom szavad ezüstös hangjait. Ha liliom-szirom kezed az én kezemre rátalál, nem félemlíti szívemet sem élet, sem halál! Finálé ROZGONYI Üdvözöllek, szívem hű barátja. LÁSZLÓ Isten hozott, én kedves Rozgonyim. ROZGONYI Arcod derült, a gond felhője távol. Hadd kérdem, miről ábrándozál? LÁSZLÓ Álmaimban édesen merengtem, a mátkám mellett voltam fönn a mennyben. ROZGONYI Szállj le a mennyből, s nézd e földi poklot! Ha nem vagy még meghíva a királyhoz, úgy a vőfély eljő nem sokára, hogy meghívjon a véres lagzira! Rá akart bírni engem, Rozgonyit, hogy e királyi paranccsal elfogjalak. Nézd e levelet! LÁSZLÓ Ó förtelem, így állunk. ROZGONYI Iszonyú tettre tettesnek voltam kiszemelve... Én, ki a szívembe mártom kardomat, ha csak rossz szavamtól is őszül, avagy görbül szál hajad! LÁSZLÓ Én hív barátom, ugyanígy érzek teirántad én... De most sietve a gyilkos ellen! Most látom végre, hogy mit koholt e szörnyeteg... Iszonyú szándéka szálljon enfejére! Barátim, jöjjetek! KAR Mit kívánsz? LÁSZLÓ Ím, hallgassátok és szörnyedjetek! Cilley rábírta a királyt, hogy családom és minden barátai a föld színéről eltöröltessenek. Vendégül hívnak ma este a királyhoz, hol víg lakoma közben, míg csillogó pohárt ürítünk, felkoncol majd a gyilkos had! KAR Eléri bosszúnk! LÁSZLÓ E gyászos tervet Rozgonyira bízták. Cilley műve ez! KAR Örökös kín és kárhozat reá! Ha él a földön bosszúlás, a bosszú karja én leszek! Mint egykor Isten ostorát rettegték minden nemzetek, Te igazságos ég, te halld a szónk, mi eltiporjuk ezt az árulót! NEMES Cilley jő! KAR Az ország becsülete rajtad áll! LÁSZLÓ Nyugalom, barátim! Rejtőzzetek el itt a közelben! CILLEY Királyom nevében üdvözöllek én. Meghív téged kegyesen a fényes lakomára, hol a nándori győzelemnek emlékét ünnepeljük majd! LÁSZLÓ Úgy? Lakomára! Temetésre hívsz, Cilley, temetésre, hol ebek fogják morogni a halotti dalt csontjaink felett... Nem megyek el! CILLEY Hogyan? LÁSZLÓ Gaz Cilley álságod napfényre jött! Idejössz, hogy ármányszőtte hálódba csalj, de tenmagad estél bele most! CILLEY Vakmerő, ezért meglakolsz. LÁSZLÓ Te nagy veremásó...! volna még számodra pár szó! Mondd, van Istened! mit vétett atyám neked, hogy harmadíziglen halálra keresd, mit vétettünk mi, hogy vérünket szomjazod?! CILLEY Rágalom! teirántad a legjobb szándékkal vagyok! LÁSZLÓ Lásd tennen szód, most szándokaid tanúsíthatod! Ezen levélben fejünket küldöd ajándékül gaz rokonodnak, Brankovicsnak, s ebben parancsot adsz Rozgonyinak, hogy orozva kardélre hányjon. CILLEY Nem úgy! Hamisítvány, esküszöm! LÁSZLÓ Sose esküdj, ebhitű gaz! Hisz' pokolra jut a lelked az esküszegésért. (Cilley kardot ránt és Lászlóra tör.) CILLEY Ne tovább, ne merészeld! te pártos, fattyú, gaz! LÁSZLÓ Körém, aki hallja! (Rozgonyi előresiet és leszúrja Cilleyt.) CILLEY Átok reád, magyar! KAR Síri csend ül ajkain, földi sorsa már betelt, Átkozott volt élete, átkozottabb véget lelt... Ártatlanok vérszopója így pusztuljon, így vesszen! Testét puszta föld, lelkét Isten várja most! (A király izgatottan jön a kápolna felől.) KIRÁLY Mi rémületes zaj van az udvarban itt? Uram, segíts, ez vér! KAR Megöltük Cilleyt. LÁSZLÓ Uram király, Cilley halott, ám bosszút romlott vér nem érdemel! Olvasd levelét! Feltárja minden aljas szándékát: fejünket szánta ebben Brankovicsnak, majd eljött tőrbe csalni engemet, s mivel én lelepleztem tőrvetéseit, gyilkos dühében rám rontott a gaz! Kard nélkül álltam, hív barátim karja mentett csak meg engem... Kegyelmezz nékik, térden esdem! KIRÁLY Megölve bátyám, hű tanácsadóm, s én itt állok e tigrisek között remegve, vajon melyik pillanatban ontják az én véremet?... Ti kedves, hű magyarjaim, ismerve tiszta szívetek, önkéntelen hibátokért szívemből megbocsátok én! KAR Íme, halljad, magyar! Halld! Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály, országunk élni fog, mert László nagy király! Hűségnek győzedelmét halljad, nagyvilág! Meghalt a cselszövő, stb. KIRÁLY Te aljas pártütő, halálért jár halál! Torkodra tettedért a hóhér bárdja vár! A vért, mely ontatott, csak véred mossa le, Bárhol vagy: rád talál a bíró ítélete! KAR Meghalt a cselszövő, stb. Egymásra leltek újra nemzet és király! Most virrad fényes nap. Bő áldás hullott ránk! Így vesszen minden hitvány, s kit balsors oly rég tép, Szebb hajnalt érjen végre már e nép! Új nap kél, ó, magyar! Meghalt a cselszövő, stb. Éljen a drága hon, a bölcs, a jó király! Éljen László, éljen László király! Éljen soká a bölcs, a nagy király! MÁSODIK FELVONÁS Terem a temesvári várban. Szilágyi Erzsébet udvarhölgyei és Mátyás. KAR Nyári est... nyugalmas est... kedvel az, ki nem henyél. Félhomályban mennyi báj van, s az ajkon édes dallam kél. Szólj egy szót: való a hír, mely ma szárnyakon repes? Úri vendég, a nagy király hozzánk eljövend? Ám e hírtől egyre borzad, egyre sír asszonyunk... Hallga! jönnek, szót se többet! Jobb, ha csöndben dolgozunk. MÁTYÁS Jó így egyes-egyedül fák lombjai alatt, hol a tündér álmodás sas-szárnyakon ragad! A rég elmúlt hős idők most mind újra élnek, s a múlttól megittasultan nézem a jövőt... S mind e képek oly dicsők! Oly fényes álom ez, mit érzek, nem tudom, csak sejtem azt, mi lesz. (Távozik.) KAR Nyári est... stb. Termeinkbe úri vendég, a nagy király jövend?... (Szilágyi Erzsébet gyászruhában belép.) ERZSÉBET Mint a tenger, úgy viharzik, úgy ver szívem, e bús hazában búsabb nálam nincsen senki sem! Szörnyű vétek súlya nyomja szép, hős fiam, Te légy oltalma, légy vezére, Istenem, Uram! Ha tévedett, ha elbotolt, ne sújts reá! Hisz Jézus minden bűnbánónak irgalmad elhozá. Nem készakarva vétett az én jó gyermekem! Ó, óvod őt, az életem csak néked rendelem Ah! Mint a tenger, stb. És minden éber éjszakán egy látomás gyötör: vad vészkiáltás tör felém az álmok mélyiből: Ó, jaj! Most újra hallom ó, borzalom! Fiaim, jaj, mi vár reátok, rágalomnak hálója nyűgöz! Rám sújt az átok, lidérces álmok réme győz. Fényben, erényben, szép nevelésben éltetek úgy, mint én magam éltem... Ámde a gazság tőrt vete néktek s vétlen a vétket elkövetétek... Szívemre az gyásznak fellege száll: érzem rátok les ma a halál...! Szívemre az éjnek gyász-színe száll: érzem rátok les ma a halál. Jaj! Ki térdel ott a vérpadon? Bekötve szép szeme... Már sújt feléje villogón a hóhér fegyvere...! Gyilkos, megállj! Ártatlan ő, a fiam meg ne öld! Jaj! A bárd! Lehull a véres fej! KAR Nagy-irgalmú Isten, nézz le ránk! Térj magadhoz, Asszonyunk, nyisd fel égi szép szemed, űzd el gyötrő álmaid, e véres képeket! ERZSÉBET Hol vagyok? KAR Hölgyeid körében, kezünk híven ápol tégedet. ERZSÉBET Hát fiaim? KAR Már útban tehozzád! ERZSÉBET Igen... tetemüket hozzák... KAR Tévedsz, asszonyunk, gyermekid élnek és idejönnek. Ők kísérik hozzánk jó királyunk! ERZSÉBET Igen, itt lesznek ők... rémes álom volt csupán a kép, mit láttam lelki szemeimmel. E szörnyű álmokból már elég! Ébred a hajnal s kél új remény. Térdet hajtva kérem őt, a szelíd, a jó királyt, Érzem, hogy szánni fog, amikor majd szenvedni lát. Megszánja őt a jó király, ő szán majd és megbocsájt! Térdet hajtva stb. KAR Éljen László király! (Bevonul a király, Gara nádor, Gara Mária és a király kísérete.) ERZSÉBET Lásd térdre hull és könnyeket ont előtted egy védtelen özvegy... előtted esd, uram király! Kegyelmed fénysugárit tőle, jaj meg ne tagadd! Özvegy szívem sebére még nem jött gyógyulás, és íme, már elére ez újabb sorscsapás. A jó királynak ajkáról egy jó szó elég, a rettegés kihunyhat, mi most lelkemben ég. KIRÁLY Nem bosszú az, mi lelkemben lakik, de hulló könnyed láttán szánalom. Ne térdelj hát, halld, mi vezérelt engem ide most! Kegyelmet osztok e napon. Bár bosszúvágytól fűtve gyilkos lett fiad, és megölték a bátyám, leghűbb rokonom,... hős atyja erénét nézvén a király, a fiú bűnéért vérbosszút nem áll. KAR Éljen jótevőnk a nemes király! Könnyek árja csendesül kegy sugárinál! KIRÁLY Szép leány, e világ nyíló virága, kegyelmem téged boldogít-e, mondd? MÁRIA Fölséges úr! Hogyha lelked irgalom vezérli, én imádkozom érted, és az Úr megáldja trónusod... KIRÁLY Fogadd hálám! Ó engedd, engedd újra hallanom ajkad szelíd szavát! És égő szemedből olvasni boldogságodat... GARA Kezemben vagy, király! KIRÁLY Most jertek és vigadjunk együtt, mint az ily nap' kijár! (Mindenki kivonul, a színen csak Gara marad.) GARA Az égen csillagom hadd gyúljon egymaga! Ily férfiút kíván ez elgyötört haza! László, magyar király meglátta Máriát: és érte máris kész eldobni bíborát. László, magyar király meglátta Máriát és érte adná máris trónját s bíborát! Jól van, király, legyen csak lányom asszonyod! Úgy hát cserébe majd én kormányozhatok! Örömre fel, Gara, még gyújt a régi hév! Ki néked ellenáll, azt ármány tépi szét s nagy diadalt arat, a férfi-ész és férfi-akarat nagy diadalt arat! S e nyomorú féreg, e sehonnai bitang, halálos ellenem fia meri kérni leányom kezét, hogy letörje családom legszebb virágát? Ha ha ha? Hogy' meri? mint képzeli?! Oly kézre szánom, mely jobbá műveli, úgy számításom megtalálom én... Ha néki ígértem is őt, csak azért, hogy szívébe oly mélyre lássak, mint senkinek se másnak, hogy a magvát árulásnak kitépve onnan, föl, a fényes napvilágra hozzam! és mint pártütót, bakónak adjam át! Hogy lehetne vőm e gyűlölt jobbágy-vér? nagyravágyó népe véle meg nem fér. De el nem tántorítja a szenvedély, a tervem kész, és vakmerő a terv. Nagy tét a trón, s ha más úton nincs remény, megszerzem én Hunyadnak vérével. Fel, fel! Az égen csillagom hadd gyúljon egymaga! Ily férfiút kíván az elgyötört haza stb. (Távozik. Erzsébet jő Lászlóval és Mátyással.) ERZSÉBET Ím újra nálam vagytok, gyermekim, hadd szorítlak e százszor megtört szívre, amely csupán csak értetek dobog! Ím újra nálam vagytok, gyermekim, csapásait a sorsnak elfeledve, legyünk e várfalak közt újra boldogok! Nemrég itt játszott két vidám fiú, hol ritka vengég volt a gond, a bú... S ma visszaadja mindkét fiamat, egy mondhatatlan-édes pillanat! De jaj, e fészek körül egy gyilkos vércse száll, ám tőlem el nem szakít más, csak a halál! Örömmel adnám a véremet, hogy éljetek, ti kedvesek! A lelkem üdvét is odaadnám, ó, ha már csak az segít! Örömmel adnám stb. MÁTYÁS, LÁSZLÓ Ím, újra nálad vagyunk végre ím, csapásait a sorsnak elfeledve, legyünk e várfalak közt újra boldogok! A régi szép idő oly messze, mikor ritka vendég volt a gond, a bú... stb. Egy mondhatatlan édes pillanat! Mily édes jó vagy, drága Anyánk, meghallja az Úristen hő imánk, örömmel adtál Te életet és értünk odaadnád az életed, Hős anya lelke üdvét is odaadná, hogy azzal váltsa meg fiait... hogyha csak az segít Mily édes jó vagy, drága Anyánk! stb. ERZSÉBET, MÁTYÁS, LÁSZLÓ Jertek, a Felség vár, hogy adja esküjét: Esküje hogyha véd, nincs ármány, nincs veszély! Jertek stb. Enyhül a szörnyű gyász, balsorsunk földerül, Enyhül a gyűlölség, hő vágyunk teljesül! Jertek, a Felség vár, stb. GARA (belép) László király kéreti a két ifjú Hunyadit! ERZSÉBET (egyedül marad) Nagy ég, remegek! Mit akar velök a király? Ó, mi vadul száguldja át keblemet a félelem! Váratlanul elragadták keblemről két gyermekem. Ó, mi vadul stb. Ó, borzalmak támadnak fel bennem. A fájdalmamra nincs vigasz, csak a Mennyben. Ó, mi vadul száguldja át stb. Szörnyű sejtés kínja él bennem, ah! MÁTYÁS, LÁSZLÓ (visszatérvén) Ó, jó Anyánk viduljon már szíved! A jó király minékünk kedvezett! ERZSÉBET Ó, mi jó! Szép reménysugár, mint szép szivárvány, úgy ragyog. Rám szerencse vár, két fiam élni fog! Reám ragyog ma szép reménysugár, stb. (László egyedül marad a színen. Belép Mária.) LÁSZLÓ Mily boldogság, hogy mellettem vagy végre, édes Máriám, s láthatom mennyei szép orcád, ó, bár e perc vég nélkül tartana...! MÁRIA Édes mátkám, mily boldog vagyok! LÁSZLÓ, MÁRIA Mily szép vagy édesem, örömben és búban! Dicső vonásidon az Isten képe van! Ah! Mint gyémánt fénylik pillantásod/szép szemed és e tűz S a nap sugári tündökölnek szép szemeden át énreám. Mily szép vagy, édesem, stb. Villám tüzes szemed, arany napom! Sugári felszívják nagy bánatom. MÁRIA De jaj, mikor léphetünk már végre szent egyezségre, a pap elébe? LÁSZLÓ Atyád és a király Budára rendelnek már és ott kedvesem, ott leszel enyém örökre. Bár nehéz várni, hálát érzek érte... Szívünk e szép terv melegítse át! MÁRIA Ó boldogság! Szép vagy édesem, örömben, búban stb. MÁRIA, LÁSZLÓ Ha ajkad felnyitod bíborszegélyivel, úgy érzem: angyal csábít a mennybe fel. Oly bűvös balzsam-illatú lehelleted... az angyalok közé varázsol engemet. (Hajnalodik. Félrehúzzák a kápolna ajtaja elől a függönyt. Ünnepélyes menetben bevonul a király, Gara, Mária és a kíséret, valamint rzsébet a két fiával.) KIRÁLY Ím halljátok most, jó magyarjaink, hajnalórán miért gyűltünk egybe mind! Ki vendégül láttad László királyt, Hunyadi tisztes özvegye, jövel! Anyámnak ismerlek e naptól én s fivérem lesz ezentúl két fiad! Színarany lánc drága zálogom, elfogadd! KAR Éljen László király! KIRÁLY De vár az oltár, hogy szövetségünk méltón megszenteljem immár s holnap együtt kelünk útra, hogy egész Buda lássa: mily fényes lesz majd László lakodalma! KAR Éljen László király! Soká éljen a király!... Szívében harag nem él: béke-jobbot kínál. Soká, soká éljen a király! MÁTYÁS, LÁSZLÓ, ERZSÉBET Adassék rá áldás, hogy győz az irgalom, Békén éljen az ország és szent hatalom! MÁTYÁS, LÁSZLÓ, ERZSÉBET, KAR Hosszú, boldog éltet, néked, jó király! Éljen soká! Szívében harag nem él stb. Országa viruljon, s lakja boldog nép! HARMADIK FELVONÁS 1. kép Lakószoba a budai várban. KIRÁLY Hosszú az éj s az álom messze elkerül... Pokoli, bűnös vágy kísért, epedek csókodért, oh, Mária, ki nem vagy enyém... De egyre hallom szívemben a hangod... Én, bábja vad kezeknek, árva, bús király, hol lelek enyhülést? E földön rám mi vár? Nincs társam, nincs barátom, hívem az ég alatt, így lel ma fogvacogva a hűvös virradat... Gyűlöllek, cifra pompa, hitvány drágaság! Bennem ez fojtja el az érző szív szavát... Kéjt vágyom, egyre vágyom olthatatlanul, lázam nem enyhül, csak halálomon túl, oh, szörnyű, néma csontok, vádlón hallgatók, gúnymosollyal nézitek az őrölt álmodót... Így szóltok: ,Balga ember, fékezd vágyadat, megbékélést majd csak a sírnak mélye ad.' Én árva szívem zord szigetén nem terem semmi: meddő, nem él... körötte tengernyi bánatom, segíts át rajta, ó Irgalom! Ég kincse, drága, szép Mária! te lehetsz vigasza bús királynak... Föld lánya, édes, szép Mária! Mint beteg a gyógyulását, úgy kívánlak! Szép ajkaidról fakadó szavad meghozná végre nyugalmamat... Szép szót fakasztó édes ajakad olthatná szomjamat! Ég kincse, stb. Akarom, te légy gyógyítóm, Te légy orvosom! (Belép Gara.) KIRÁLY Mily jókor jössz, kedves tanácsadóm, hogy derűs szókkal búsult ajkaimra csald vissza újra eltűnt mosolyom! GARA Uram, király, ez egyszer szóm komoly, de meggyógyítja szíved bánatát! - Leányom tiéd! KIRÁLY Tréfálsz? GARA Nem, királyom, kebledre tűzöm ma este még! KIRÁLY Hát Hunyadi? GARA Gaz pártütő, már nem méltó reá! Ne érje lányom e vérszennyezte kéz! KIRÁLY Szólj, beszélj nyíltan, kedves nádorom! GARA Hunyadi László cimboráival merényletet kohol teellened, melyet nekem imént beszélt el ő, vélvén, hogy mint Mária atyja véle érzek. KIRÁLY És mi a terve? GARA Menyegzőjére hív, füledbe dongva ott hattyúdalod, a pártütők iszonytató raja nyakadra fojtja bíborpalástod, s ő elfoglalja trónod! KIRÁLY Ó, ez förtelem! Ó, kire tékozoltam én oly sok kegyelmemet, mint útonálló lesben áll, hogy ontsa véremet! Hisz ő vágá le Cilleyt, tanúm a nagy világ! S ma már számomra edzi felség-gyilkos kardvasát!! Halál fejedre, pártütő! Többé nincs irgalom, nincs! Menj és fogasd el, hű Garám! Testét és lelkét neked átadom! És Mária? GARA E pillanattól tiéd! KIRÁLY Ő enyém, ó mily boldogság! (Távozik.) GARA Az égen csillagom hadd gyúljon egymaga...! Ily férfiút kíván ez elgyötört haza! Nem gyönge ifjakat, nem holdkóros királyt... Már hallom a nép jaját, mely érettem kiált. Majd nékem sarjad mind a föld, mi most kopár! És újra tündököl sok büszke, úri vár! Örömre fel, Gara, még gyújt a régi hév, ki néked ellenáll, azt ármány tépi szét! Most diadalt arat a férfi-ész és férfi-akarat! 2. kép A budai várkert. Az előtér egyik oldalán, emelvényen zászlókkal és virágfüzérekkel díszített átor. Nemes urak és hölgyek, apródok, vendégek ünneplik a jegyespárt. KAR Szép dalra zendülj, víg nászsereg! Ős, nagy Budát, hogy rendítse meg! Ébreszd fel, orkán, zúgó Dunánk! Erdélyig vidd, énekünk szózatát! Úgy forr ma eggyé László és Mária, mint e virágzó testvér-haza. Szép dalra zendülj stb. De hol van ő és szép menyasszonya? De hol vannak ők, kiket üdvözölt most ajkaink dala? MÁTYÁS, KAR Itt lesznek már nemsokára addig is, no dalra fel! Járjon a habzó kehely! MÁTYÁS Ím, jönnek ők! KAR Mi szép, mi délceg a vőlegény! Hűség s erő fénylik szép szemén! Bármilyen dús kert is Hungária: szebb rózsát nem termett, mint Mária! Szép dalra zendülj stb. LÁSZLÓ Ti nemes barátim, ím itt hozom a mátkapárom, angyali menyasszonyom! KAR Mily boldog ifjú, mily szép leány, nem földi lény, tündér lánya tán! MÁRIA Ah, szememben mámor, s öröm ragyog, hevül a lelkem, boldog vagyok! Karomba zárom szerelmemet, édes üdvbe szívem, lelkem beléremeg! Ma minden álmom beteljesül, a vágy viharja lecsendesül, minden vágyam teljesül, a vad vihar lecsendesül, ah! Szememben mámor, stb. Balett (Csárdás-Palotás) MÁRIA, LÁSZLÓ Hát keblemen lész mindörökre, szép rózsaszál! El nem téphet már tőled, csak a halál! (Fegyveresek élén beront Gara.) GARA - Vagy én!! Most végre megvagy! Börtön cellája vár s bírád a király! MÁRIA, LÁSZLÓ, KAR Nagy ég! 3. kép A budai vár börtöne. Közzene LÁSZLÓ Sötét börtön... körülvesz, rémséges éjsazkád... kitépve véreim közül, elzárva világ zajától letaszítva boldogságom küszöbéről, sok gonosz irigyem kegyetlen rágalmat koholt és ezért bűnhődöm mostan ártatlanul. Miért is botlottam ily csapdába én? Sötétbe zuhanva életem delén? Tündöklő utat tört hős atyám, s fia e veremben végzi tán! Ha elvennék is az életem, csak egyet nem vesznek tőlem el, ha elvennék is az életem, el nem veszik hősi hírnevem! Halál? Miért? Igazság, légy velem! Nem, nem lehet sorsom vérpad! Én hiszem hogy királyom meghallgat... Majd ott, hol a törvény hatalma az ártatlant védeni fogja, gonosz rágalmazóim terve romba dől. De Máriám! Én menyasszonyom... Megöli szívét nagy fájdalom! Mi ez?! Kitárul zárkám ajtaja! Ki lehet az! MÁRIA (belép) Szabadság angyala! LÁSZLÓ Hogy tudsz e börtön küszöbén belépni! Szerelmes mátkám, ki bocsátott hozzám? MÁRIA Az őröd megvesztegettem, künn szolgáid várnak, hagyjuk el a börtönt! Temesre menjünk, sasfészked rejtekében el nem ér a zord bakó! LÁSZLÓ Önmagam ellen tanúskodnék, ha börtönömből szöknék gyáva módon. Bárki vádol, a lelkem tiszta! Igazságra vágyom! MÁRIA A vérpad vár reád ma! A bírák ítélete: halál! (Gara jelenik meg fegyveresekkel.) GARA Hogyan? Nyitva a börtön? Fogjátok el az őrt! A hűtlen szolgának kínhalál a bére! Leányom! Te itt, e becstelennek karjai között? LÁSZLÓ Sérteni mersz?! GARA Közel az óra már, sújtani fog a bárd! Nincs pártütőknek itt e földön irgalom! MÁRIA Ki térdre hullva kér, hallgasd meg gyermeked! A boldogságomért lágyítsd meg szívedet! Én jó atyám, ó halld meg esdeklő szavam: megölni ne hagyd, ki bűntelen biztosan! Én jó atyám, stb. hisz bűntelen ő, mint én, oly ártatlan! LÁSZLÓ Angyal, ne esdekelj, töröld le könnyedet! A törvény szent szava kiment majd engemet. GARA Rossz lányom voltál! El! El veled, palotámba! S büntetésed ott várd! MÁRIA Áldjon meg az Isten, hős bajnokom! Hű mátka vár rád túl a síron. MÁRIA, LÁSZLÓ Áldjon meg az Isten, hős bajnokom/én angyalom, hű mátkád síron túl is vár terád. Szenvedő szívem kínjaival csak véled él és véled is hal! Túl földi poklon vár ránk a menny, boldogok leszünk ott fenn! GARA Már nincsen lányom nincsen gyermekem, mert szíved bűnnel lázadt ellenem! Nincs irgalom, meg kell halnod, fölségáruló! MÁRIA Ó, jaj nekem! Áldjon meg az Isten, hős bajnokom! stb. MÁRIA, LÁSZLÓ Áldjon meg az Isten, stb. Az Isten áldjon, édesem! Isten véled! GARA El innen! Hurcoljátok innen tüstént el! Meglátjuk ma még azt, hogy mivé lesz a vérpadon ennyi büszke gőg! Jól vigyázd a gonosztevőt! 4. kép Gyászinduló Szent György tere Budán. Az egyik oldalon a várpalota erkélye, a téren kissé hátrább fekete posztóval etakart vérpad. A néptömeget fegyveresek sorfala tartja fel. Vihar közeledik. Finálé ERZSÉBET Hol van ő? Hol a fiam? Ó hagyjatok kitépnem fiam a hóhér kezéből! Jaj, engedjetek a királyhoz! KAR El innen! ERZSÉBET Ó, csak dörögj, Csak ordíts, vad förgeteg! Dörgésed e földet csak rázza meg! Hadd tudja meg szerte ország-világ: ártatlanul ölnék e hon hű fiát! Ha a Természet nagy szégyenében gyászfátylat vont e szörnyű bűn fölébe, s fönn az ég jajveszékel, mint a bús anya, úgy hullik szüntelen könnyzápora! Ó, ég és föld irgalmas Istene, ki látod szörnyű kínomat, ó, adj erőt fiamnak, légy vele, ha eljő a végső pillanat! Tégy csodát az ártatlan hőssel, vagy észrevétlen vidd el, hogy máris meglássa Arcodat! Ó, Uram-Istenem, Te kormányozd az életem! Hisz égen-földön nincs más akarat, de térdrehullva kérlek, jaj kíméld fiamat! A magas égből nézz rám, lásd, szívem megszakad... vígy el helyette engem s én áldom sorsomat! Add én halálomat! Halálom végső óráján csak Téged áldalak! De hol van fiam? Hol van ő? Hol a fiam? Ki kell, hogy tépjem őt a hóhérok kezéből! Bocsássatok a királyhoz! KAR Nem lehet! Pártütő! ERZSÉBET Ó, jaj! LÁSZLÓ Magyarok, halljátok búcsúmat: Én ártatlan vagyok! ERZSÉBET Jaj! Ki térdel ott a vérpadon? Bekötve homloka már sújt feléje villogón a hóhér pallosa... Gyilkos, megállj! Ártatlan ő, a fiam meg ne öld! Most vág... Nagy Ég! Szép feje törzsétől el nem vált! Másodszor is! Harmadszor is! Ő él, az Isten menti meg! LÁSZLÓ Király! Ártatlan vagyok, ím az Úr látván azt, elvevé a bakó erejét és én sértetlen vagyok! KAR Kegyelem! kegyelem! GARA Vágd! ERZSÉBET, KAR Ó, jaj! Ó, jaj...! VÉGE