Gluck: Iphigenia Tauriszban libretto: Nicolas-Francois Guillard Szereplők: Iphigenia – az áldozókés alól megmentette Artemisz istennő Orestes – Iphigenia öccse Pylades – Orestes barátja Thoas – Taurisz zsarnok királya I. Felvonás Bevezetés Drana templomának előcsarnoka. Az előtérben a szent liget, amely a templomot körülveszi. Szél keveredik, és fokozatosan tomboló viharrá növekszik. 1. jelenet Iphigenia: Ó, istenek, ismét csillapodjatok le! Könyörgésünk, fájdalmunk hasson rátok, Fékezzétek a büntető mennydörgést! Semmi szenvedély nem ejt foltot szívünkön. Papnők: Ó, istenek, ismét csillapodjatok le! stb. Iphigenia: Ma gyűlölitek ezt a tengerpartot, Úgy szívesen elmenekülünk innen. Ó, intsetek, istenek, és engedjétek, Hogy más partokra húzódjunk. Pylades: Ó, istenek, ismét csillapodjatok le! stb. Iphigenia: Felkent oltáraitoktól Távozzék a szent harag! Többé ne engedjétek, hogy dicsőségetekre Ártatlan vért ontsanak! Papnők: Ó, istenek, ismét csillapodjatok le! stb. (A vihar lecsendesült) Iphigenia: Ó, istenek, akikhez könyörögtünk, Ismét kibékültetek velünk. A nyugalom visszatér, mégis, szívem mélyén Tovább tombol a vihar. 1. papnő: Ó, Iphigenia, milyen szerencsétlenségtől retteg? 2. papnő: Honnan jön a borzongás, amely lelkedet hatalmába kerítettet? Iphigenia: Ó, egek! 1. papnő: Beszélj hát, szeretett hercegnő! Közös a sorsunk, távol hazánktól, Ide kerültünk, akárcsak te, erre a siralmas helyre, Beszélj, eddig nem vettünk részt (=nem osztoztunk) bánatodban? Iphigenia: Ezen az éjszakán újra láttam őseim várát (=apám palotáját) Már éreztem apám csókját. Ebbe a drága percben elfelejtettem, Minden kegyetlenséget és tizenöt év gyötrelmét, A talaj reszketett alattam, A nap dühösen menekült a gyűlöletes tájról, Tűz cikázik át a levegőn, mennydörgés követi, És a palota összeomlik, megsemmisül. És a romokból, a füstből megszólal egy hang, gyengéden panaszkodva, Jajszava megráz, behatol lelkembe! Odarepülök, ahonnan felszáll. Apámat, jaj, nekem, őt látom, ahogy menekül, És véresen, és átdöfve. Láttam ijesztő képet, Aki vérszomjasan üldözte; Az ijesztő képen anyám volt. Átnyújtott egy kardot, azután eltűnt. Menekülni akartam; kiáltást hallok: „Ó, maradj! Ez Orestes!” És látok egy nyomorultat, könyörögve tárja kezét, Meg akarom menteni. Tragikus végzet Kényszeríti karomat, hogy átszúrjam mellét! Papnők: Ó, kegyetlen éj, tele rémes jelenetekkel! Ó, sejtelem, honnan kerülsz hozzánk? Haragid engesztelhetetlen? Se könnyekkel, se könyörgéssel? Iphigenia: Ó, Pelopszok bűne! Akiket megátkozott az istenek dühe! Még a kései unokákat is bünteti Bosszúálló keze Tantalus vétkéért! A hősök hőse, az istenek fia Nemes apám, Agamemnon, leszáll Erebushoz (=a pokolba). Testvérem, ő marad reménységem célja. Ő fogja, vígasztalom magam, gyötrelmeim végét vetni Ó, Orestesem! Drága testvérem! Sose fogod felszárítani nővéred könnyeit! 2. papnő: Ne add fel a reményt aggódó lelkedben, Az istenek megóvják számodra a nemes ifjút! Csak reménykedj! Iphigenia: Nem, többé már nem reménykedem. Amíg élek, érzem haragjukat. Napjaimat szégyennel és szerencsétlenséggel szövik át, Ez tölt be mindet, és elrabolják Orestesemet! Ária: Ó, te, aki az életet adtad nekem, Vedd el ezt az ajándékot, vedd el ismét! Diana, hozzád fohászkodom, hadd nyugodjak a sírban. Testvéremmel együtt lehessek ebben a sírban. A halál csak megment. Különben nem reménykedem más megmentőben; Mert fellázadnak ellenem Népem, apám és az istenek. Ó, te, aki életet adtál nekem (vagyis megmentettél). stb. Papnők: Égi hatalmak, soha nem győz meg könnyeink patakja? Ah, minden nap megmutatja dühét, Szerencsétlenségek hullámzanak felé. 2. jelenet (Belép őrei kíséretében Thoas. Úgy látszik, megrémült a papnők jajgatásától) Thoas: (Minden léptem csak baj követi Kétségbeesett kiáltozás tölti be ezeket a boltíveket) Iphigeniahoz: Papnő, oszlasd el Thoas aggódó haragját. Ismered az istenek intését, könyörgésed majd engeszteli őket. Iphigenia: Az ég, sajnos, süket az én könyörgéseimre. Thoas: Hah, nem könnyeket, vért követel! Iphigenia: Milyen borzalmas áldozat! Az istenek haragját vérontás és öldöklés engeszteli? Thoas: Az ég láthatóan csodás jelenségekkel Ad hírt magáról. Az orákulum (=jós) azt mondta, veszélybe kerül az életem, Ha minden egyes idegent, akit sorsa erre vezet, Me, áldozunk fe dühének. Ária: Milyen keserű sejtés járja át bensőmet, Milyen ismeretlen fájdalom tölti be egész lelkemet. A napfény sérti a szemem, úgy tűnik, egyre sötétebb lesz körülöttem. Úgy marcangol, mint a kígyómarás, a talaj beomlik alattam, és megnyílik, Máris elnyel a pokol torka Mély sötétségével. Nem tudom, miféle hang szól lelkemben: „Reszkess, már közeleg a bosszúálló!” Maga a bizonytalanság kínoz egyre inkább Már zúg dühösen a bosszú mennydörgése Már elér engem, gonosztevőt! 3. jelenet (Betódulnak a szkíták) Szkíták kórusa: „Csillapodik az istenek dühe, Oh maguk küldték az áldozatot, Ontsátok ki szent kezetekkel Mindkét idegen vérét! Iphigenia: (reszketek máris!) Thoas: Fogadjátok, ó, istenek, áldozatunkat! Amilyen nagy, olyan váratlanul érkezett4 Szkíta: Két ifjú, két görög szenvedett hajótörést Mint oroszlánok küzdöttek velünk Végül letették a fegyvert Fáradságos harc után. Egyikőjük Nagyon kétségbeesettnek látszott. Ilyen szavak hagyták el száját: :”megbánás”, és „gonosztett”. Gyűlöli az életét, és meg akar halni. Szkíták kórusa: Csillapodik az istenek dühe stb. Iphigenia: Ó, istenek, fojtsátok el bennem a részvét hangját! Kötelességem szent, de, sajnos, kegyetlen is! Thoas (Iphigeniahoz): Nos, siess, az áldozatok nemsokára követnek majd az oltárhoz Míg én, akit a végzet megfenyegetett, az istenek dühével, áldozati tüzeteket Könnyen megzavarnám jelenlétemmel. (Iphigenia és papnők el) 4. jelenet Thoas (népéhez): Énekeljetek az isteneknek, akik bennünket oltalmaznak, Harcias dalt! Könyörgésetek szálljon fel hozzájuk a magasba! Szkíták: Csak a vér fordítja el rólunk az istenek haragját. Nézzétek, megkötözve, késze állnak az oltár előtt. Az ég leszállt, és maga küldte nekünk az áldozatokat Hála és köszönet érte, akkora, mint amilyen nagy a jótettük! A megszentelt acélról (=áldozókés) csorogjon a betolakodók vére Tekintetük soha többé ne szentségtelenítse meg partvidékünket. Vérük, amelyet az isteneknek áldozunk, Megtisztít bennünket bűneinktől! Balett 5. jelenet (Orestes és Pyladest láncra kötve bevezetik. Orestes mereven a földet nézi, teljesen csüggedtnek tűnik) Thoas: Nyomorultak, milyen küldetés vezetett szerencsétlenségetekre Az én országomba? Pylades: Tervünk titkos Az istenek akarják így, és te sohasem fogod megtudni. Thoas: Vakmerőséged jutalma a halál. Őrök, el vele! Orestes (Pyladeshez): Barátom, követlek a halálba! (Az őrök elvezetik Orestest és Pyladest) 6. jelenet Szkíták kórusa: Csak a vér stb. II. felvonás Az áldozati szertartásra kijelölt hely a templomban; Pylades és Orestes láncra verve. Egyik oldalon az oltár. 1. jelenet Pylades: Micsoda iszonyatos hallgatás! Milyen komor fájdalom! Csak mély sóhajod a válasz? Miféle erő ölte meg a hősök szívét? Többé nem Pylades vagyok, és te nem Orestes? Orestes: Ti istenek, ezt a szörnyűséget tartogattátok számomra? A vak végzet sajnálatraméltó áldozataként Ide-oda bolyongok, mindenütt kitaszítva (Sorsom megpecsételődött), vérbűnre születtem. Pylades: Mit beszélsz? Mi ez az önvád, Miféle újabb bűn? Beszélj! Orestes: Halálba vezettelek. Nem volt elég, hogy gyilkos kezem Anyám szívébe döfte a tőrt? Az istenek újabb szörnyűséget tartogattak számomra. Egyetlen barátom volt, és most hóhéra lettem. Ária: Ti (istenek), akik üldöztök, bűnre kényszerítettek Nyíljon meg alattam a pokol összes szakadéka. Túl enyhe számomra, amivel fenyeget Barátság, feláldoztalak, természet (törvénye), elárultalak. Mint a hegyek, halmozódnak felettem az egyre nagyobb bűnök Verjetek meg, istenek, halálommal bosszuljatok meg! Pylades: Ó, mily gyötrelmes mindez barátod előtt, aki annyira szeret! Barátom, térj magadhoz, haljunk meg hősökként. Ne gyalázd vak felindulásodban, se Pyladesedet, Se az isteneket, se saját magad! Miért tölt el halálom, ha úgyis elkerülhetetlen Miért tölt el téged hasztalan rettegéssel, Nem vagyok annyira sajnálatra méltó; Végül is veled együtt halok meg! Ária: Gyerekkorunk óta jóbarátok vagyunk, és azonos volt kívánságunk; Ezért szívem nem aggódik, Ha közös veszély egyesít bennünket. Ha a sors úgy dönt, hogy együtt kell pusztulnunk, Kövessük higgadtan, ha szólít, Mert akkor a közös sírboltban Haló poraink egymás mellett lesznek. 2. jelenet (Belép a szentély felügyelője és a templom őre) Felügyelő: Nyomorult betolakodók, el kell válnotok! (Pyladeshez): Te, kövess! Pylades és Orestes: Nagy istenek, mt merészeltek parancsolni? Orestes (Pyladeshez): Nem, ne hagyj el, egyetlen hűséges barátom! Pylades és Orestes (az őrhöz): Kegyetlen, könyörögni kell hozzátok? Siessetek a halállal, amely bennünket fenyeget, De engedjétek meg, hogy együtt fogadjuk a csapást, Rémesebb a fegyvernél, a máglya tüzénél Ebben a pillanatban az elválás! Felügyelő: Ezt kívánja a törvény, így akarják az istenek. (az őrhöz): Vezessétek el! Orestes: Hagy abba! Pylades: Jaj, nekem! Orestes: Szörnyetegek! (A felügyelő és az őr elvezetik Pyladest.) Elszakítják tőlem, ó, gyötrelem! A barátom, miattam hal meg! 3. jelenet Orestes: Ti istenek, akik ezt a szörnyű partvidéket véditek, Ti, akik vérre szomjaztok, ó, istenek, engem pusztítsatok el! (A földre rogy) nem remélt csend. Ária: A béke visszatér szívembe! Az engem üldöző istenek haragja kifárad! Gyötrelmeim céljához érkeztem. Ti, bosszúálló istenek az Olimposzon, Végre adjatok nyugalmat nekem! A béke térjen vissza szívembe! (A kimerültségtől elalszik) 4. jelenet Megjelennek az Eumenidák (=fúriák), és körülveszik Orestest. Míg egyesek fenyegető mozdulatokkal táncolnak körülötte (=balett pantomim), mások beszélnek hozzá Orestes nem ébred fel a jelenet alatt. Eumenidák: Bosszuljuk meg, hogy áthágta a természet törvényeit és magára haragította az istenséget, Találjunk ki új kínokat! Megölte az anyját! Orestes: Ah! Fúriák: Nincs kegyelem! Ez egy anyagyilkos! Bosszuljuk meg, hogy áthágta a természet törvényeit, és magára haragította az istenséget! Orestes: Ooh, micsoda gyötrelem! Fúriák: Ez még túl enyhe számára! Bosszúljuk meg stb. Ez egy anyagyilkos! (A fúriák közt megjelenik Klytämnestra árnyéka, és azonnal el is tűnik) Orestes: Egy szellem! Ach! Fúriák: Nincs kegyelem! Ez egy anyagyilkos! Orestes: Szánjatok meg! Fúriák: Megszánni téged? A szörnyeteget? Ez anyagyilkos! Bosszuljuk meg, amiért áthágta a természet törvényeit, és magára haragította az istenséget! Orestes: Szánjatok meg! Ó, micsoda gyötrelem! Fúriák: Egyeztessük haragunkat, Haragunkat e gyilkos iránt! Ez az ocsmány bűn, óh, soha nem évül el! Orestes: Ah, szánjatok meg! Ó, kegyetlenek! (Észreveszi Iphigeniat) Az anyám! Szent isten! 5. jelenet (Az áldozó terem ajtajait kinyitják. A papnők belépnek, a fúriák eltűnnek.) Iphigenia (Oresteshez): Látom a rémületet, amelyet megjelenésem ébreszt benned. Bárcsak tudnál olvasni, Szerencsétlen betolakodó, szívemben. Amennyire sajnállak, te is megsajnálnál engem! Orestes: (Ó, micsoda vonások, micsoda hasonlóság!) Iphigenia (a papnőkhöz): Vegyétek le róla a bilincseket. (Oresteshez): Mondd, mely országban születtél? Mi hozott erre a rettenetes vidékre? Orestes: Mit kutatsz, miért akarsz megismerni? Iphigenia: Ó, beszélj! Orestes: (Ó, istenek, mit mondjak neki?) Iphigenia: Egy sóhaj száll fel a szívedből. Ki vagy? Orestes: Elég nyomorult! Többet nem szükséges mondanom! Iphigenia: Könyörgöm, válaszolj! Ó, beszélj, honnan jössz? Ki adott neked életet? Orestes: Akarod? Mykeneben születtem. Iphigenia: Mit hallok, ó, istenek, hogyan? Folytasd, adj hírt róla, Mi történt Agamemnonnal, mi lett a görögökkel? Orestes: Agamemnon? Iphigenia: Honnan a fájdalom, mely elragad? Orestes: Agamemnon! Iphigenia: Látom, könnyezel Orestes: Egy orgyilkosság döntötte sírba. Iphigenia: (Jaj, nekem!) Orestes: (Hah, ki lehet ez a nő?) Iphigenia: Milyen iszonyatos szörnyeteg emelte bűnös kezét erre a hősre? Orestes: Ó, ne kérdezd, az istenekre, hallgass! Iphigenia: Az istenekre, beszélj! Orestes: Ez a szörnyeteg… Iphigenia: Folytasd, halálfélelmet érzek! Orestes: … a saját felesége! Iphigenia: Ó, istenek, ő, Klytämnestia! Orestes: Ő maga! Papnők: Iszonyú! Iphigenia: És a bosszú istenei az Olimposzon szó nélkül nézték ezt a szörnyűséget? Orestes: Látták, és megbüntették érte. A fia… Iphigenia: Szent ég! Orestes: … megbosszulta az apját Iphigenia és papnők: ahogy egy bűnt egy még nagyobb követ! Orestes: Mily rettenetesen kínoz a megbánás tüskéje! Iphigenia: És ez a fiú, aki magára vonta az istenek haragját, aki bosszúálló kezük végzetes eszköze lett? Orestes: Végül megtalálta a halált, amit oly forrón kívánt. Elektra egyedül maradt közülük Mykeneben. Iphigenia: (Tehát így történt. Odavesztek mind, az enyémek, mind oda.) Szomorú sejtelmek, tehát nem csaltatok meg! (Oresteshez): Most távozz, épp eleget halottam. (Orestes el.) 6. jelenet Iphigenia: Ó, ég! Gyötrelmeim okát tanusítottad! Örvendeztél azon a nyomorúságon, amelybe taszítottál; Nagyobbá tenni nem is lehetne! Papnők: Ó, balsorsú hazánk, Amelyhez lelkünket édes kötelék fűzte, számunkra elveszett! Ária és kórus Iphigenia: Ó, földig hajolva hadd sírjak! Oda veszett valamennyi, az enyém! Nincs többé uralkodótok, és árva lettem. Jajgatásotok oly nagy, mint az enyém. Papnők: Jajgatásunk oly nagy, mint a tiéd. Iphigenia: Nincs többé uralkodótok, én pedig árva lettem. Papnők: Jaj, nekünk, minden reménységünk csak Orestes volt. De ez a reménység is elveszett, semmi sem vígasztal. Iphigenia: E halott hősöket tiszteljük együtt; Adjuk meg a végső tisztességet testvérem lelki üdvéért! Teljesítsük szent kötelességünket. Hozzátok a halotti urnát! Adjuk meg a számunkra oly drága árnynak Az őt megillető halotti tisztességet! (Hozzák az urnát. A gyászünnepség elkezdődik) Ária és kórus Papnők: Ó szent Manen (?), te gyászos árny, Vess egy pillantást fájdalmunkra. Utolsó könnyeink Áztatják gyászruhánkat. Iphigenia: Ó, drága fivérem, érezd át Heves fájdalmamat, Igy nővéred bánatos szíve Leszállhat majd hozzád. Papnők: O, szent Manen (?) te gyászos árny stb. III. felvonás Iphigenia hajlékában. Iphigenia és a papnők. 1. jelenet Iphigenia: Legyen úgy, ahogy ti akarjátok. Siralmas helyzetünkről Hadd értesítsem Elektrát! A halál jéghideg karjaiból mégis kitépek egy áldozatot, ezzel megnyugtatom a természetet és egy szívet. E szerencsétlenek egyikét Barbár törvényeink halálra ítélik, Gyengéd részvétet érzek iránta. Úgy érzem, szívemet titkos kötelék fűzi hozzá… Orestes ennyi idős lehetne… E szerencsétlen arca rá emlékeztet. Orestes vonásait látom nemes büszkeségében. Ária: Ó, képe szorosan kötődik. Még most is szívemhez. Még enyhíti a remény, fájdalmamat, Hátha nem foszlott szét még minden remény. Jóllehet hasztalan, de édes érzés, Ó, távozz, szép álom, távozz! Ah, túl hihetetlen lenne. Hogy téged, Orestesem, viszont lássalak! 2. jelenet (Bevezetik Orestest és Pyladest) Egy papnő: Itt vannak a jövevények Iphigenia: Menj, hagyj egyedül velük egy pillanatra! (Papnők el) 3. jelenet Orestes (Pyladeshez siet): Ó, váratlan öröm! Utoljára mégis megölelhetlek! Pylades: Végzetem mégse oly kegyetlen, hisz viszontláthatlak! Iphigenia: Érzem, hogy ez a tekintet megérinti szívemet! Látod könnyeimet, nem tudom visszatartani őket, Ó, fájdalom, ki szeretné jobban szomorú elbeszélésedet hallani? Ahogy az ég ide vezette lépteinket, Úgy éltünk egykor szelíd tájakon, És azelőtt Görögország volt a hazánk. Pylades: Hogyan? Egy görög kéznek kell életünket kioltani? Iphigenia: Ó, legszívesebben megmenteném életeteket. De Thoas vért kíván. Kegyetlen álszent buzgalma csak fokozza fenyegető gonoszságát, Leveszem rólatok a bilincset. Terzett Iphigenia: De a gonosz mérgét részben kijátszhatom, Egyikőtöket megmenthetlek a haláltól. Pylades és Orestes: Neked kell élned, megmenekülnöd! Iphigenia: Egyikőtöktől, aki nekem köszönheti életét, Kérhetek-e viszonzásul egy szívességet? Pylades és Orestes: Természetesen, Kezeskedem hálájáról! Iphigenia: Az én szülővárosom éppúgy Argosz, mint a tiétek. Még élnek ott kedves barátaim. Esküdjetek meg, Hogy hűségesen át adtok egy levelet. Pylades és Orestes: A halhatatlanokra! Kérésed engedelmesen teljesülni fog! Iphigenia: Most már csak az áldozatot kell közületek kiválasztanom. Ó, fájdalom, az a gondom, Hogy mindkét barát életét nem menthetem meg! Ah, egyikőtöknek meg kell halni! (Megszakad a szívem!) Mégis, szigorú kötelességem kényszerít e szörnyű választásra. (Oresteshez): Utazz akkor te Mykenebe! Orestes: Én utazzak? És neki meg kell halni? Ó, istenem! Iphigenia: Teljesítsd kérésemet, készülj az utazásra! Sietek, hogy előkészítsem azt. (el) 4. jelenet Pylades: Ó, váratlan szerencse! Igy halálommal meg tudom menteni barátom életét? Orestes: És veled mi lesz? Egyezzem bele, hogy a tiedet elvegyék? Szeretsz te engem? Beszélj! Pylades: Hogy tudsz ilyet kérdezi? Orestes: Szeretsz te engem? Pylades: Micsoda őrültség szállott meg? Orestes: Mondj le a papnő választásáról! Pylades: Nem, nem mondok le, ez túl drága nekem ahhoz! Duett Orestes: És még azt állítod, hogy szeretsz? Te, aki szembeszállva az istenekkel, bátran eltékozolnád életedet? Pylades: Az istenek megvédik a tiedet, meghosszabbítják életpályádat; Én követem intelmüket. Orestes: Te csak hivatkozol az istenekre. Hogy megkeserítsd szenvedéseimet? Pylades: Mit követelsz tőlem? Orestes: Hagyj meghalnom! Pylades: Nem, ebben ne reménykedj! Orestes: Ó, barátom, engedd, hogy meggyőzzelek! Pylades: Kegyetlen! Pylades és Orestes: Ó, isten, puhítsd meg szívét, Őrízd meg barátomat, add, hogy hallgasson rám. Hadd áldozzam fel érted véremet. Igy hűtsem le haragod. Orestes: Hogyan? Ezt a kegyetlenséget mégsem tudom legyőzni? Hogyan? Szíved mégis ellenkezik akaratommal? Nem tudod, hogy Orestes számára Az élet semmi más, csak gyötrelem? Tehát nem tudod, hogy e gyilkos kezekhez Még mindig az általam kiontott vér tapad? Tehát nem tudod, hogy a pokol dühe helyett A sötét Eumenidák (=fúriák) gyűlnek össze körülöttem? Miden léptemet követik. Most is itt vannak! Karjuk kígyóként fonódik rám! Hova menekülhetek? Hogyan? Te is menekülsz, irtózol tőlem? Kiszolgáltatsz nekik? Elég, hatalmas istenek! Pylades: Hogyan? Félreérted Pylades kérését? Orestes: Nos, Pylades! Te akarsz meghalni, Pylades: Ó, istenek, hogyan enyhíthetném haragotokat? Orestes: Csak a halál vethet véget mély kétségbeesésemnek. Már reménykedtem benne, és te meg tudsz ettől fosztani? Ária Pylades: Ó, Orestesem, szánd meg barátodat! Te is, ó, fájdalom, te is félre tudsz érteni Rázzanak fel a barátság könnyei! Szíved biztosa nincs zárva előttem. Barátod, aki egykor oly kedves volt számodra, Barátod lábad előtt hever, hogy könyörögjön. Engedd meg, hogy eltérítselek ettől az őrültségtől Ó, Orestesem… stb. Orestes: Pylades! Nagy Istenek! 5. jelenet Orestes: Hiába ellenkezel, megmentelek a haláltól! (Belép Iphigenia, vele a papnők) Iphigenia (Pyladeshez): Óh, mennyire sajnállak! (papnőkhöz): Kövessétek lépteit! Orestes: Nem, papnő, hagyd abba! Részvéted tévedéshez vezet. Iphigenia: Mit mondtál? Orestes: Én vagyok az, akinek meg kell halni! Barátomra nagy szükséged lehet. Egyedül ő méltó részvétedre. Pylades: Ó, ne törődj dühével! Iphigenia (Oresteshez): Ó, élj, és gondolj rám! Orestes: A bűn tönkretesz! Pylades: Kegyetlen, milyen őrültséget emlegetsz! Iphigenia: Választásomat maguk az istenek határozták el! Orestes (Pyladeshez): Ám legyen, ebben a pillanatban felvilágosítom… Pylades: Állj! Orestes (Iphigeniahoz): Tudd meg, papnő… Pylades: Hagyd abba! Igazságos istenek! Iphigenia (Pyladeshez): Milyen váratlan düh ragadott el? Orestes (Iphigeniahoz): Akkor mondd el, hogy halálom… Iphigenia: Nem, ne reménykedj ebben! Egy ismeretlen, ellenállhatatlan hatalom Tartotta az oltárnál felemelt karomat. Orestes: Hogyan? Még mindig süket vagy forró óhajomra? Különben, esküszöm az istenekre, Ha barátomat nem mentik meg a haláltól, Akkor a szemetek láttára ontom ki e vért, Amelyre az ég szomjazik. Iphigenia: Nagy istenek! Nos, akkor, kegyetlen, teljesítem kérésedet! Orestes (Pyladeshez): Isten veled, barátom! Tedd, ahogy ígérted. Érj Mykenebe, vigasztald meg drága nővéremet! Vidd el neki utolsó sóhajomat! Isten veled! (A papnők kivezetik Orestest) 6. jelenet Iphigenia: Mivel az ég oly nagyon őrködik feletted, Teljesítsd, idegen, kérésemet, amelyet megígértél. Vidd ezt az írást Görögországba, És add át személyesen Elektrának. Pylades: Mit hallok? Milyen kapcsolat köt össze beneteket? Iphigenia: Én tiszteletben tartom a te titkodat, Te se kutass többet! Pylades: Rendben, engedelmeskedem, teljesítem kérésedet, Ha az Ég is úgy akarja. (Iphigenia el) 7. jelenet Pylades: Ó, istenség! Te, aki drága vagy a nemes lelkeknek, Ó, barátság, jöjj és erősítsd meg fenyegető karomat! Töltsd meg szívemet szent tüzeddel, Megmentem Orestest, különben meghalok! IV. felvonás Diana temploma. Egy kis emelvényen az istennő szobra, az előtérben az áldozó oltár 1. jelenet (Iphigenia egyedül a szobor talpazata előtt) Iphigenia: Nem, ezt a kegyetlen kötelességet Képtelen vagyok teljesíteni! Biztos egy isten szólt E fiatal görög érdekében. Ó, miért engedelmeskedjem, Mikor szívem remeg ezért az áldozatért? Ária: Könyörgök hozzád, és reszketek, haragos istennő, Töltsd meg szívem vad kegyetlenséggel. Akit azért szenteltek fel, hogy téged szolgáljon, Ne hallja többé az emberiesség érzékeny hangját. Jaj, nekem! A végzet milyen keserű feladattal kínoz! Az lett a kötelességem, Hogy szerencsétleneket gyilkoljak! Engedelmeskedem, de szívem bűntudat gyötri. 2. jelenet (Megjelennek a papnők – Orestest hozzák) Papnők: Istennő, ó, lásd könnyeinket! Íme, az áldozat feldíszítve; nemsokára feláldozzuk neked. Ó, bárcsak kiömlő vére És könyörgésünk haragod kiengesztelnék! Iphigenia: Erőm elhagy! Ez a pillanat tele fájdalommal! Orestes: Ó, hosszú gyötrelmeim itt végre befejeződnek? Istenek, szeretném, ha bosszútok is véget érne. Iphigenia: Ó, egek! Orestes (Iphigeniahoz): Szárítsd fel könnyeidet, hiszen sírsz. Sorsomat ne sirasd; régóta vágyom a halálra. Szúrj csak! Iphigenia: Ó rejtsd el előlem ezt a zord erényt! Az istenek őrizték életedet; Mégis meghalsz. Te magad akartad! Orestes: Az istenek kényszerítettek, hogy megváljak életemtől. Ha meghosszabbítod életem folyamát, Bűnös leszel, mert akaratuk ellen cselekszel Iphigenia: Én bűnös? Ó, az vagyok, mert meg kell ölnöm téged! Orestes: Ez a gyengéd együttérzés, amit az emberi tisztesség jelent, Csillapítja a halálos csapást! Azóta a rettenetes nap óta, jaj, nekem, régóta Senki se ejtett könnyet balsorsomért! Iphigenia: O, fájdalom! Himnusz Papnők (körülveszik Orestest, bevezetik a szentélybe, szalagokkal és virágfűzérekkel díszítik) Létó szűze Hallgassátok (v. figyeljétek) himnuszunkat! Istennő! Áldozati füstünk és fohászunk Szálljon fel trónodhoz! Az égen és a földön mindenki alázattal tekint rád, A pokol reszket, Ha nevedet hallja. Mindenki hozzád fordul tanácsért Békében és harc előtt, És ezen a vidéken Egyedül neked áldozunk! Létó szűz leánya stb. (Még mialatt a kórus szól, a virágfűzérekkel díszített Orestest az oltár mögé vezetik, meggyújtják az engesztelő füstölőt körülötte, és fejére szenteltvizet locsolnak) Iphigenia: Micsoda pillanat! Oltalmazzatok, istenek! Négy papnő (Iphigeniát az áldozó oltár elé vezeti) Jöjj főpapnő! Teljesítsd magasztos kötelességedet! Iphigenia: (nagy nehezen az oltárhoz lép) Kegyetlenek, hagyjátok abba! Tekintsetek gyengeségemre! (Egy papnő odanyújtja neki a szent kést) Isten, a vér megáll ereimben, a szívem… reszketek… Ez a kar… oly erőtlen! Papnők: Üss! Orestes: Ó, Iphigenia, drága nővérem, Téged is így áldoztak fel egykor Aulisban! Iphigenia: Testvérem! Meghalok! Papnők: Orestes! Királyunk! Orestes: Mit látok? Iphigenia: És feláldoztam volna őt? Orestes: Hol vagyok? Iphigenia: Orestes… Orestes: Mekkora csoda! Iphigenia: Ó, drága öcsém! Orestes: O, egek, Ó, Iphigenia, te vagy, akit látok? Papnők: Igen, ez ő, akit Diana apja haragja és A görögök bosszúja elől megmentett! Igen, urunk, ez ő maga! Iphigenia: Öcsém! Orestes: Nővérem! Igen, te vagy az! A szívem is bizonyította! Iphigenia: Ó, testvérem! Orestesem! Orestes: Hogyan, tudsz szeretni és nem irtózol tőlem? Iphigenia: Ne gondoljunk többé arra a szörnyű tettre! Csak hadd érezzem, mekkora boldogság ért! Mielőtt még felismertelek volna, itt hordoztalak a szívemben: Az égtől, a világtól meg akartam kapni az öcsémet. Most már enyém, itt van karjaimban! Mégis, mit látok? 3. jelenet (Egy görög nő rohan be) Reszkessetek! Kiderült a titok! A zsarnok már siet ide; Tudja, hogy egyik görögöt, akit fel kellett volna áldoznod, Kiszabadítottad, és most elmenekült A dühös zsarnok ide tart, Hogy követelje a másik feláldozását. Papnők: Hatalmas istenek, álljatok mellénk! Iphigenia: Nem, ez így nem végződhet, a gyalázatos, átkozott feláldozás! Mentsétek meg a királyt Thoas dühétől! Istenek vére folyik benne, meg fogják őrizni! 4. jelenet (Belép Thoas az őrökkel) Thoas (Iphigeniahoz): Hah, cselszövésedet felfedezték, Meggyaláztad az oltárt, ellenem áskálódsz. Itt az idő végre, kiengesztelni az isteneket, Itt az idő végre, áruló, hogy megbüntesselek! Ontsd ki a betolakodó vérét, a vére megszünteti gonoszságodat és őrült merészségedet! Iphigenia: Mit követelsz tőlem, te barbár? Papnők: Istenek, mentsetek meg! Hárítsátok el a felénk közeledő vihart! Thoas (Iphigeniahoz): Engedelmeskedj az istenek szavának! Az ég így szól: Elég! (az őrökhöz): Fel, segítsetek nekem! Ragadjátok meg! Iphigenia: Ó, egek! Mit merészelsz? Thoas: Vonszoljátok az oltárhoz! Iphigenia: Te barbár, ő az öcsém! Thoas: Az öccse? Orestes: Igen, én vagyok Iphigenia: Az öcsém és királyom, Agamemnon fia Thoas: Meg kell ölni, bárki is legyen! Iphigenia (az őrökhöz): Ne közeledjetek! (papnőkhöz): Védjétek meg uralkodótokat! Thoas (őrökhöz): Gyávák, visszarettentek? Ám legyen! Saját magam fogom itt, az istenek szeme előtt Az áldozatot és a papnőt! Orestes: Mit merészelt? Őt, a nővéremet? (Zajongás a színpad mögött) Thoas: Igen, meg kell büntetni őt, És minden honfitársát! 5. jelenet (Pylades tör be néhány göröggel) Pylades (leteríti Thoast): Nem, zsarnok, neked kell meghalni! Királyi őrség: Fel, a király halállát vérrel bosszuljuk meg! Szúrjatok! Pylades (görögökhöz): Bátorság, barátaim, kövessetek) Iphigenia és papnők: Istenek, mentsétek meg testvéremet/testvérét! Orestes: Ó, Pylades, védőistenem! Pylades: Ó, egyetlen barátom! Iphigenia, papnők: Istenek, segítsetek rajtunk! Istenek, védjétek meg testvéremet (testvérét)! Görögök: Irtsuk ki a szkíták fajzatát! Semmisítsük meg utolsó maradékaikat is! És bosszúálló lángjaikat És tisztítsuk meg vérrel ezt a területet Pylades és Orestes nevében! Királyi őrség: Hagyjátok el a várost, ó, barátaim, meneküljetek! Kerüljétek el a halálos csapásokat Az ég ellenségeinket támogatja 6. jelenet (Diana istennő egy felhőről leszáll a harcoló csapatok közé. Szkíták és görögök térdre hullanak az istennő hangját meghallva. Iphigenia és papnők felemelik hozzá kezeiket) Diana: Hagyjátok abba! Hallgassatok rám, és kövessétek figyelmeztetésemet (=akaratomat)! Ti szkíták, adjátok vissza a görögöknek képmásomat! Hosszú ideje ezekkel a vad, véres áldozatokkal Szégyent hoztatok törvényeimre, meggyaláztátok az oltárt (Oresteshez): Balszerencsés fia egy még balszerencsétlenebb apának, az Istenek végül lecsillapodtak Ezentúl nem hallod többé Anyád szellemének gyászos kiáltozásait Bűnbánatod eltörölte vétkeidet. Orestes, figyelni fogom sorsodat! Mykene várja (királyát), uralkodj ott békében, És Iphigeniat add vissza ismét népének! (Diana visszaszáll az égbe) 7. jelenet Pylades: Barátom, ő a nővéred? Orestes: Jöjj, örvendj vele együtt! Ária: …. akinek életemet köszönhetem, Akihez lelkemet régóta édes vonzalom kötötte, Lásd újra drága nővéremet! Papnők, görögök és szkíták: Régóta megtagadták tőlük a boldogságot, De most az istenek megbékéltek, És reményeinket valóra váltották, (=megkoronázták) Visszatér a vidámság! Körülöttünk minden kivirult (=kivilágosodott) A hullámok lágyak és csendesek, Ég, Föld, Tenger, Többé ne zavarjátok meg ezt a nyugalmat! Nyersfordítás németből dr. Bánhalminé Tankó Enikő Debrecen, 2014 június