Giacomo Puccini
A KÖPENY


SZEMÉLYEK

MARCEL, a bárka gazdája, 50 éves 			bariton 
HENRI, rakodómunkás, 20 éves 				tenor 
A „CSUKA", rakodómunkás, 35 éves 			tenor 
A „VAKOND", rakodómunkás, 55 éves 			basszus 
GEORGETTE, Marcel felesége, 25 éves 			szoprán 
„SZARKA NÉNI", a „Vakond"felesége, 50 éves 		mezzoszoprán 
UTCAI ÉNEKES 						tenor 
SZERELMES PÁR 						mezzoszoprán, tenor 

Munkások. - Midinettek. - Egy verklis.
Történik egy uszályon és a Szajna partján, 
Párizsban, a XX. század első évtizedében.

SZÍN 
A Szajna egyik zuga, ahol Marcel bárkája horgonyoz. 
A bárka a szín első részét csaknem egészen elfoglalja, 
s a parttal egy palló köti össze. A Szajna elvész a 
messzeségben. A háttér tündöklő pirosságú alkonyi egéből 
a párizsi óváros profilja, s különösen a Notre Dame 
méltóságos tömege rajzolódik ki. Ugyancsak a 
háttérben, jobbra húzódnak a Szajna-parti házak. Előttük 
magas, dús lombú platánok. A bárka a Szajna szokásos 
teherhajói közé tartozik. A kormány magasan a kabin 
fölé emelkedik. Ez tiszta és csinosan festett, zöld 
ablakocskákkal, kéménnyel és erkélyszerű lapos tetővel, 
melyen néhány cserép geránium áll. Kötélen ruhák 
száradnak. A kabin ajtaja fölött kalitka, benne kanári 
madarak.
Alkonyodik. 
(A függöny a zene megkezdése előtt szétnyílik. 
Georgette mindenféle tennivalóval foglalatoskodik. Leszedi 
a száradó ruhákat a kötélről, a Szajnából egy vödör 
vizet merít; megöntözi a virágokat és letörüli a 
kalitkát. Marcel kialudt pipával, mozdulatlanul áll a
kormánynál, s nézi a lemenő napot. A Szajna-parton 
egylovas szekér látszik, cementes zsákokkal megrakva. A 
zsákhordók a bárka belsejéből vállukon hordják fel 
nehéz zsákjaikat, s a szekérhez viszik. Egy 
vontatógőzös hosszan fütyül. Emberek jönnek és mennek.) 


GEORGETTE
Marcel... Marcel! Még mindig 
Gyönyörködsz az őszi ég alkonyatában? 
Nem unod nézni egyedül?

MARCEL 
Nem én. 

GEORGETTE 
Meglátszik rajtad.
Annyi sok szépet gondolsz, 
Hogy már a pipád sem ég!

MARCEL 
(a munkások felé)
Talán már készen is vannak. 

GEORGETTE 
(figyelmesen)
Menjek be szólni? 

MARCEL 
Maradj csak. Megyek majd magam. 

GEORGETTE
Megszolgálták a bérük! 
Amint akkor megígérték, 
A bárka üresen ásít,
És vár, hogy megtöltsék 
Újból az útra.
Bizony jólesne nékik,
Ha búcsúzóul megkínálnád őket 
Egy pohár borral! 

ZSÁKHORDÓK
(a bárka belsejéből)
Most! Emeld! Kész! 
Mehet tovább!
Ne gondolj, pajtás, a zsákkal, 
Gondold, hogy vacsorázol már... 
És Margot egy korsóval vár. 
Most! Emeld! Kész!
Mert akit elfog a bánat, 
Nem lesz az vacsoráig kész...
És Margot majd más embert néz. 

MARCEL
Az jó lesz. Igazán, 
Te csupa szív vagy! 
Adj nekik bőven inni. 

GEORGETTE 
Nem kerül pénzbe,
S az a fő, hogy hűsít.

MARCEL 
(kedveskedve közeledik Georgette-hez)
Az én öreg boromtól 
Föltámad, aki fáradt!
Csak éppen rám nem gondolsz... 

GEORGETTE
(kissé visszalép) 
Terád? És mért nem? 

MARCEL
(egyik karjával átfogja) 
Bort nem iszom már rég, 
S a pipám sem ég,
De a tűz itt bennem 
Nem aludt még el! 

ZSÁKHORDÓK 
Nyugszik a napfény a vizen, 
Munkád is végére jár...
És Margot a karjába zár. 

MARCEL
S most kapsz tőlem egy csókot...
(megcsókolja. Georgette az arcát nyújtja, nem a 
száját. Marcel elindul, és lemegy a bárka belsejébe) 

HENRI
(a partról a bárkára jön) 
Ezt nem lehet kibírni. 

GEORGETTE 
Nyári hőség. De találtam ám erre 
Egy nagyszerű gyógyszert.
(belép a kabinba, miután hosszú pillantást vetett 
Henrira)

A CSUKA
(a bárkából jön, nehéz teherrel a hátán) 
Nyomorúság ez az egész élet!
Hallod-e Vakond! Nem leszünk készen!

A VAKOND
(ugyancsak megrakodva feltűnik) 
Nehéz az így is! Hagyj nekem békét! 
Majd hogy a hátam ketté nem roppan!
(megrázza a fejét, és keze fejével törülgeti az 
izzadtságot)
Ez a hőség! Hallod Henri, 
Én elepedek szomjan! 

HENRI
(Georgette-re mutat, aki boroskancsót és poharakat 
hoz)
Nézd, mosolyog a kancsó! 
Szeretné, ha innánk!
Hej, ki akar jó bort? 
Gyertek! Jut még!
(mindnyájan követik a fölhívást és körülveszik 
Georgette-et, aki a poharakat kiosztja)

HENRI 
Hadd nyeljünk a sok bú mellé 
Egy korty erőt ! 

GEORGETTE
(nevetve) 
Milyen fennkölten szónokol!
De úgy van: Bort igyon, aki szomjas!
Így ... tessék! Van bőven. Csak ide! Ez jót tesz! 
(tölt)

A VAKOND
Szép asszonyunkat
Hálásan szívből köszöntjük! 
S így fizetünk: Éljen! Hurrá!
(a kocsis, miután egy pohár bort megivott, elindul a 
rakománnyal)

A VAKOND
Majd ad ezért a jótettért áldást az ég! 
(kezefejével megtörüli a száját) 

GEORGETTE
Ha még egy csöppet kérsz...
(még egyszer tölt a Vakondnak)

A VAKOND
Hát nem mondom, hogy nem! 

GEORGETTE
(másokhoz) 
Ki nem kapott? Ki kér még? 

HENRI
(egy verklisre mutat, aki keresztülmegy a parton) 
Ott jön épp most a verklis...
Mintha rendeltük volna! 
(hívja a sétáló verklist) 

A CSUKA
(emelt pohárral) 
Mind tűnjön el a bortól 
A gond... és a bánat. 
Éljen a bor! Pompás!
(Georgette-hez, aki újra tölt) 
Jó lesz még egy!
Énnekem a mennyországban sem kéne más! 

HENRI
(a verklishez)
Hahó! Drága mester! Jöjj át! 
(a többiekhez)
Ez egy kiváló művész! 

GEORGETTE 
(Henrihoz, hogy táncra bátorítsa)
Én csak egyfajta zenéhez értek: 
Amelyik táncra szól!

A CSUKA 
(elsőnek lép elő)
Szól az mindjárt! 
És ha úgy tetszik: 
Én leszek a táncos! 

GEORGETTE
(nevetve) 
Jó! Máma van hozzá kedvem!

A CSUKA 
(megelégedetten)
Nincs finomabb a táncnál!
(A Csuka táncol Georgette-tel. Henri és a Vakond a 
hamis verkli hallatára befogják a fülüket)

HENRI 
(nevetve) 
És ez a tánc a muzsikához illik!
(mindenki nevet. De még jobban nevetnek azon, hogy 
a Csuka nem tudja eltalálni a kellő tánclépést, és 
sehogy sem sikerül Georgette-hez igazodnia)

HENRI 
(a Csukához, aki a lábát húzva táncol) 
Szép, ha valaki kitűnően súrol! 

GEORGETTE
Jaj, eltöröd a lábam! 

HENRI
(félrelöki a Csukát, s a helyébe lép)
Menj! Most rajtam a sor!
(Henri táncol Georgette-tel; ez boldogan hajlik Henri 
karjaiba.)
(Marcel feltűnik a bárkából) 

A VAKOND
Vigyázni, itt a gazda!
(abbahagyják a táncot. Henri leinti a verklist, s egy 
pénzdarabot ad neki; a verklis elmegy. Henri s a 
többi munkás leszáll a bárkába, Marcel Georgette-hez 
lép)

GEORGETTE 
(miután rendbehozta a haját, rosszul játszott 
természetességgel)
Mondd, hogy leszünk az úttal? 
Tegnap úgy volt,
Hogy megyünk még a héten... 

MARCEL
(bizonytalanul) 
Én mennék...

GEORGETTE 
A Csukát s a Vakondot megtartjuk? 

MARCEL
Rajtuk kívül még az Henrit... 

GEORGETTE
Mást mondtál nekem tegnap! 

MARCEL
De máma ezt mondom. 

GEORGETTE 
És mért?

UTCAI ÉNEKES
(a szín mögött, távolabb) 
Itt a legeslegújabb nóta! 

MARCEL
Nem veszem a lelkemre, 
Hogy éhen pusztuljon! 

GEORGETTE
Ő... segít magán mindig! 

UTCAI ÉNEKES
(a szín mögött) 
Van egy pár még! 

MARCEL 
Csak várj! Majd meg fogod látni, 
Amilyen léha:
Az nem fog boldogulni! 

UTCAI ÉNEKES
(a szín mögött) 
Még egy pár van! 

GEORGETTE
(bosszúsan) 
Csak te ne lennél rosszkedvű! 
Kár neked szólni...

MARCEL 
Aki tud dolgozni, 
Boldogul.
(egy távoli vontatógőzös füttye) 

GEORGETTE
Újra rózsás az égbolt...
Ó, mily fájó a szeptember gyászpompája! 
Hogy borzong az őszi sóhaj...
S mint érett narancs a földre,
Úgy hull a napfény a Szajna kék habjába... 
(a parton megjelenik Szarka néni)
Nézd, ott jön már a Szarka néni! 

UTCAI ÉNEKES
(még közelebb) 
Itt a legújabb,
A gyönyörűszép nóta! 

GEORGETTE 
Nem látod? Ez is örökké 
A férje után járkál! 

MARCEL
Megértem. Szeret inni.

GEORGETTE 
Tudom én, mitől félti!
(kutatva nézi Marcelt)
Öreg Marcel, mondd, mért vagy olyan csöndes? 
No, szólj ... Csak nézel!
Hát miért hallgatsz?
(az utcai énekes megjelenik a Szajna-parti utcán. Egy 
ember, a nyakába akasztott kis hárfával követi. 
Midinettek, akik egy divatáru-üzletből jönnek, 
körülveszik)

UTCAI ÉNEKES
Kinek kell a legeslegújabb nóta? 

MIDINETTEK
Jaj, de jó lesz! 
Most csitt!
(a hárfás leakasztotta a hárfáját, leült egy kis 
hordozható székre, s most játékra készen vár. Az énekes 
hozzáfog az énekléshez, s a midinettek hallgatják) 

MARCEL
Voltam én veled durva? 

GEORGETTE 
Sose bántottál, sose vertél...

UTCAI ÉNEKES
„Valld meg, kérlek, kedves Május, 
Mért csábítasz ezer jóval,
Mért fontál be hímes szóval?" 

MARCEL
És... talán kár volt? 

GEORGETTE 
Hidd el már,
Ahelyett, hogy ilyen furcsán hallgatsz, 
Még azt is inkább tűrném!
(Marcel válasz nélkül végigmegy a bárkán, s 
megerősít egy horgonykötelet)

UTCAI ÉNEKES
„Valld meg, kérlek, kedves Május, 
Mért lesz mindig olyan sápadt,
Ki a nótád elhiszi...
Mint a szegény kis Mimi?..."
(a lányok megveszik a dalt, s ketten közülük olvasva 
elmennek)

GEORGETTE 
(követve Marcelt, erőszakosan)
Marcel, szólj hát, mi bánt?

MARCEL 
Semmi ... semmi. 

UTCAI ÉNEKES 
„Aki temiattad búsul, 
Nincsen annak gyógyulása, 
Kedvesét hiába várja..."

GEORGETTE 
Hogyha Párizsban élünk, 
Mindig oly boldog vagyok! 

MARCEL
Ezt már értem. 

GEORGETTE 
Miért?

UTCAI ÉNEKES
„S aki temiattad búsul, 
Talán észre sem veszi, 
Ha a halál elviszi...
Mint a szegény kis Mimi!..."
(az utcai énekes a hárfás kíséretében elmegy, a lányok 
elolvassák a vásárolt lapokat, s ismétlik a dal utolsó 
strófáját)

MIDINETTEK 
(a szín mögött, messze) 
„Aki temiattad búsul,
(egyre távolabb) 
Talán észre sem veszi, 
Ha a halál elviszi... 
La-lala-lalla-la-la... 
Mint a szegény kis Mimi!..."
(Szarka néni átjön a pallón, s fölér a bárkára. A 
hátán egy zsákot cipel, mely mindenfele szedett-vedett 
holmival van megtöltve)

SZARKA NÉNI
Ó, boldog házastársak, 
Szépjóestét! 

GEORGETTE 
Jó estét, kedves nénikém!

SZARKA NÉNI 
Az én párom
Soká lesz-e még készen?
(Marcel, miután Szarka nénit egy kézmozdulattal 
üdvözölte, bemegy a kabinba)
Reggel szólt, hogy a zsákoktól 
A háta szörnyen szaggat!
Úgy fájt nekem, hogy szenved... 
Volt otthon egy kis rum: 
Hamar gondoltam egyet,
És a rossz hátat 
Bedörzsöltem rummal!
(hangosan fölnevet, aztán ledobja a zsákját a padlóra. 
Majd kéjjel turkálni kezd benne, s különféle 
holmikat kotor elő)
Ah, Georgette...
No nézd ezt a ritkafinom fésűt! 
Tedd csak el... neked szántam! 
A mai szerzemények közül
Ez a legszebb. 

GEORGETTE 
(elveszi a fésűt)
Áldja meg az Isten 
Szarka nénénk jó szívét! 
Minden zugocskát fölkutat, 
S a zsákja mindig gazdag!

SZARKA NÉNI 
(rámutat a zsákra)
Ó ha te látnád,
Mi van ebben a zsákban! 
Mily érdekes vásár,
A sok rongy között, 
Nézd csak: csupa kincs! 
Színes ábrándok képe: 
Csipkék és bársony, 
Gyűrűk és tollacskák, 
Megsárgult képek, 
Furcsák és vének! 
Éjfélkor mind sírni kezd 
Egy rég halott szerelemről... 
Rejtelmes jószág,
Emlékek zsákja, 
Szegényt a gazdaggal 
Egy helyre zárja!
(a zsákból egy zacskót húz elő)

GEORGETTE 
S mit tartasz ebben? 

SZARKA NÉNI
Van benn egy borjúszív 
Az én cicámnak!
Nincs annak párja... 
Fehér a szőre,
A szeme zöld,
S úgy hívom, hogy „Káplár". 

GEORGETTE
(nevetve) 
Képzelem, hogy becézed 
Azt a „Káplárt! " 

SZARKA NÉNI
Az rászolgál! 
Ha látnád... 
(hangosan fölnevet)
Hű mind a sírig,
És szebb minden versnél... 
Míg vén Vakondom dolgozik, 
Ő az én szórakozásom. 
Mindig együtt,
Együtt vagyunk, 
Együttábrándozunk. 
Egyikünk sem féltékeny, 
S egyikünk sem unja. 
Hallgasd csak,
Mit mond az ő bölcsessége: 
„Ron, ron, ron,
Jobb egy házban élni szabadon, 
Mint szolgálni hiú pompában! 
Ron, ron, ron,
Jobb enni békén egy kis borjú szívéből, 
Mintha a te szíved
Járja át a szerelem!..." 

A VAKOND
(jön fel a bárkából, mögötte Henri) 
Tyüh! Az én tisztelt párom!
(Szarka nénihez)
Mit mesélsz itt?
(egy távoli automobil tülköl) 

SZARKA NÉNI
Szokás szerint 
Mesélek hű cicámról. 

MARCEL
(kilép a kabinból s Henrihoz közeledik) 
Hallod, Henri,
A ládákat lerakhatnánk holnap! 
Rád is szükségem volna... 

HENRI
Szívesen segítek! 

A CSUKA
(jön a bárkából. Mögötte a többi zsákhordók, akik 
miután üdvözölték Marcelt, a pallón keresztül 
eltávoznak)
Nyugalmas jóéjt! 

A VAKOND
(a Csukához) 
De nagyon sürgős! 

SZARKA NÉNI
Mész persze megint inni? 
Ha az én férjem volnál... 

A CSUKA
Mit csinálnál? 

SZARKA NÉNI
Adnék én olyan simítást a hátadba, 
Hogy sose lennél többet részeg! 
Nincs benned szégyen?

A CSUKA
Nincs, nincs, nincs! 
Nincs jobb a bornál!
A szív keserűjét beléfelejtem,
S ha a vén szív így nem fáj, 
Mért lennék én akkor józan? 
Ha... ha...ha!!!
(a Csuka hangosan nevetve megindul. Marcel leszáll 
a bárkába)
(Henri visszatartja a Csukát) 

HENRI  
Jobb is, ha némán vonszolod a zsákot, 
S keserves könnyeidet bévül sírod.
Az élet csúf és veszedelmes játék,
S mi sótlan étkünk verejtékkel sózzuk... 
És bárhogy kínlódsz, tűrni kell a jármot! 
Egy szót ha szólsz:
Már éhes rád a korbács! 
Reménytelenül múlnak el az évek, 
És víg szemedre ráborul a bánat...
S míg lopva szívod a szerelem virágát, 
Megfakul épp a legpompásabb szirma. 
Így van megírva, mindhiába búsulsz, 
Még a napnak is fájdalmas a fénye! 
Viseld hát némán, mit az élet rád mért, 
Járd végig keserűn sorsod útját.

A CSUKA
Itt egy segít csak: inni! 

GEORGETTE 
(közbevág) 
Hallgass!

A CSUKA
(élesen végigmeri)
Már megyek is. Több időnk lesz a szóhoz 
Holnap reggel!
(megindul, és eltűnik a parton) 

A VAKOND
(Szarka nénihez) 
Bizony későre jár. 
Mehetnénk mi is!

SZARKA NÉNI
Ó ha így esténként
Várna ránk egy kicsi kunyhó! 
Ott kipihennénk mindent. 

GEORGETTE
A te álmod egy kis falusi kunyhó... 

SZARKA NÉNI
Csak egy házacskát szeretnék, 
Benne két piciny szobácskát... 
Fönn az eresz alatt fecskék, 
Künn meg árnyas kicsi fácskák; 
Szundikálna öreg párom,
S lábamnál a kedves „Káplár"... 
Nem is lenne semmi kastély 
Boldogabb e kicsi háznál! 

GEORGETTE
Ott én nem tudnék élni... 
Az én világom Párizs!
Bennem a külvárosi jókedv parázslik, 
S imádom Párizs lázát.
Ó, hogyha Marcel 
Végre egyszer itthagyná
Ezt a csúnya és nyugtalan bárkát! 
S lenne újra egy kényelmes, 
Csinos kis lakásunk!
Régente nekem is volt két szép szobám! 

SZARKA NÉNI
És ugyan merre? 

GEORGETTE 
Nem tudod? 

HENRI
(hirtelen előlép) 
Belleville-ben! 

GEORGETTE 
Jól ismeri azt Henri!

HENRI 
Hisz ott születtem én is! 

GEORGETTE 
Ahogy én.
Ég a vérünkben Belleville! 

HENRI
Nincs másutt maradásunk... 

GEORGETTE 
Úgy bánt a titkos honvágy!
Az életűnkben minden emlék Belleville... 
Itta víz hátán lehetetlen élni!
Mi szomjazzuk az utcát meg a sétát! 
Ott kinn az esték nagyszerűen telnek, 
Mindig van társaság, mindig van újság... 

HENRI
S az emberek a házakban 
Megszeretik egymást! 

GEORGETTE 
Reggel párosan kezdik el a munkát, 
Este szép karonfogva hazatérnek... 
Ragyogni kezd a kirakatban
Mind a fényes holmi,
S az utca vígan ébredez... 
De legszebb ám vasárnap! 
Árnyat adó tisztás
A kis boulogne-i erdőn,
S járják a táncot, szerelmes nótaszóval! 
Szinte hallom a város ezer hangját,
És bennem újra éled már a honvágy: 

GEORGETTE ÉS HENRI 
Csodálatos ez a Párizs,
Nincs a földön párja! 
Elbűvölt szívünk 
Visszavágyik ringató karjába. 
Mint az édes ifjúságtól,
Úgy szakadsz el tőle...
Fáj, ha helyetted más zengi 
Száz gyönyörű dalát!
(mind a kettő mozdulatlan elragadtatással áll)

SZARKA NÉNI
No így már én is értem! 
Nálunk oly más az élet... 

A VAKOND
Talán mehetnénk enni... 
(Henrihoz)
Jössz-e, pajtás?

HENRI 
Majd később...
Megvárom még előbb a gazdát! 

A VAKOND
Akkor csak várj! Isten áldjon. 

SZARKA NÉNI
Jó éjt és csöndes álmot!
(karonfogva megindulnak. Hangjuk lassanként a 
távolba vész)

SZARKA NÉNI ÉS A VAKOND 
(dúdolva)
Csak egy házacskát szeretnék, 
Benne két piciny szobácskát. 
Fönn az eresz alatt fecskék. 
Künn meg árnyas kicsi fácskák... 
Szundikálna öreg párom, 
Lábamnál a kedves „Káplár"... 
Nem is lenne semmi kastély 
Boldogabb e kicsi háznál.
(a messzeségből egy vontatógőzös füttye hallatszik.) 
(Henri közeledni akar Georgette-hez, de ez egy 
mozdulattal visszatartja)

GEORGETTE 
(forró, fojtott hangon) 
Nagyon kérlek, csak halkan... 
Marcel meglát, és azonnal végűnk! 
Ma este úgyis félek!

HENRI 
Miért juttattad eszembe Marcelt? 
Gondolj az édes éjre!

GEORGETTE 
Most is lázong és lüktet a vérem,
Mert a csókodról énekel!

HENRI 
Ó, ha tudnád,
Hogy mit mond a csókom! 

GEORGETTE 
Érzem én is, de iszonyúan félek! 

HENRI
Hidd el, kedvesem, nincs mitől félned. 

GEORGETTE
Marcel megöl, ha észrevesz! 

HENRI
Inkább meghalni egyetlen csókért, 
Mintsem hervadni csóktalan! 

GEORGETTE
Ó, menjünk innen, vár a boldogság! 

HENRI
A csókok várnak... 

GEORGETTE 
S egy szabad, boldog élet!
Mondd csak, ha egyszer rámunsz... 

HENRI
(közeledni szeretne) 
Soha!

GEORGETTE 
(ijedten) 
Ez Marcel!
(Marcel jön a bárkából) 

MARCEL
Henri, te még itt vagy?

HENRI 
Szerettem volna szólni 
Még egy-két szót ma este, 
S azért maradtam itt,
Hogy megköszönjem, amért énvelem 
Mindig oly jól bánt...
S aztán megkérjem arra, 
Hogy a legközelebbi útnál 
Vigyen Rouenig el,
S hagyjon ott munkába állni! 

MARCEL
Ugyan menj! Nem vagy józan... 
Rouenban nem kapsz munkát! 
Ott elpusztulhatsz éhen.

HENRI 
Ha így van... maradok inkább. 
(Marcel megindul a kabin felé) 

GEORGETTE
Hova mész? 

MARCEL 
Megtöltöm a lámpást.

HENRI 
Jó éjszakát kívánok... 

MARCEL
Jó éjszakát.
(Marcel eltűnik a kabinban) 

GEORGETTE
(féltékenyen)
Mondd csak,
Mért akarsz mindenáron 
Más helyre menni? 

HENRI
Mert ezt az életet nem bírom tovább! 

GEORGETTE
Én sem bírom. Szörnyű kín, hogy a szívemet
Nem szabad nyíltan is odaadni neked, 
Én egyetlen szerelmem!
Én is érzem: keserű hazugság a mi sorsunk. 
De minden csókunk ünnep,
S forró két karod úgy megvígasztal! 

HENRI
Sóvárgó szájjal
Elraboljuk mástól a csókot... 

GEORGETTE
Azért oly mézes az íze. 

HENRI
Lángolóan lobog a vágyam, 
S e tűzben összeégünk... 

GEORGETTE 
Halálos éj, nincs senki ébren... 

HENRI
De ébred már a vérünk, és hozzád sír a sóhaj... 

GEORGETTE
Milyen jó tetőled félni! 

HENRI
A szív úgy vár a csókra! 

GEORGETTE 
Ó, hogy kábít a hangod... 

HENRI
Ó ha vélem jönnél... 

GEORGETTE 
Egyedül élnénk, 
Végtelen messze! 

HENRI
Egymásnak élnénk,
Egy szebb, jobb világban! 
(összerezzen) 
Vigyázz!

GEORGETTE 
Nem... nincs itt senki.
Mondd, hogy mikor jössz újra vissza? 

HENRI
Félóra múlva. 

GEORGETTE 
Én várlak. Úgy mint tegnap:
Szépen fönnhagyom a hidat, 
Marcel alszik majd mélyen, 
Te meg elbújsz a parton... 

HENRI
Jó! S ha a gyufával jelt adsz? 

GEORGETTE
Jöjj! 
Reszketni fog az éjben
Az a kis fölvillanó gyufaláng, 
Mintha ő is ölelni hívna.
Szomorúan, mint az ifjú szív szerelme, 
Mint a mi álmodásunk,
Mely soha el nem hamvad. 

HENRI
Úgy kívánom a szádat, 
Úgy kívánom a csókod! 

GEORGETTE
Mondd, te is annyit szenvedsz, 
Te is annyit vágyódsz? 

HENRI
Lázas az ajkam érted!
És átvinnélek, édes, magán az Óceánon, 
Ne bírjon más, ne szédüljön meg
Drága fürtid illatától, 
S ne lássa senki
A te káprázatos tested, 
Mert azt az embert
Én vérébe fojtom...
S az ő halott szívének 
Kiontott bíborából 
Öntök ékszert tenéked!
(Henri Georgette unszolására elrohan) 

GEORGETTE
(fájdalmasan végigsimítja a homlokát, sóhajtva) 
Milyen nehéz is boldognak lenni.

MARCEL 
(égő lámpákkal a kezében, jön ki a kabinból) 
Mért nem feküdtél még le?

GEORGETTE 
És te? 

MARCEL
Én majd csak később. 

GEORGETTE 
Úgy örülök, hogy nálunk marad ő is... 

MARCEL
Ki?

GEORGETTE 
Az Henri! 

MARCEL 
Én meg inkább bánom. 
Ide kettő untig elég; 
Munka úgyis kevés van. 

GEORGETTE 
Elküldheted a Csukát mindjárt máma... 
Folyton részeg!

MARCEL 
Azért részeg, hogy a búját elfelejtse! 
Van egy cédafelesége,
Józanon rögtön megölné... 
Mi lelt?

GEORGETTE 
(láthatóan zavart és ideges)
Tudhatnád, hogy mindez engem 
Egyáltalán nem érdekel!

MARCEL 
(Georgette-hez lép, megindultan)
Mondd, mért, mért nem szeretsz már? 
Mért? Mondd, mért?

GEORGETTE 
(hidegen) 
Becsüllek, Marcel. 
Mindig jó voltál velem...
S most menjünk aludni szépen! 

MARCEL
(merően a szemébe néz) 
Rég nem alszol! 

GEORGETTE 
Te jól tudod, hogy mért nem... 
Ott benn... nehéz a levegő! 
Nem bírom... nem bírom! 

MARCEL
Hűs szél fúj éjente végig a Szajnán,
És még tavaly a szűk, fekete kunyhóban 
Hárman húzódtunk meg...
És egy kis bölcső jól elfért köztünk! 

GEORGETTE
(megrendülten) 
Ne beszélj róla! 
Hallgass, kérlek! 

MARCEL
Hogyha esténként sírt a gyermek, 
Te halkan dúdoltál egy zsongó dalt, 
S aztán elaludtál az én karomban... 

GEORGETTE
Marcel, az Istenért, 
Ne beszélj róla!

MARCEL 
Akkor sem volt az éjjel 
Más, mint most,
És ha kinn üldögéltünk, 
Mindkettőtöket betakargattam 
Az én köpenyemmel...
Úgy, hogy egyik se fázzon. 
Csönd volt.
Két szőke főt elmerengve átöleltem, 
S elringatta az ajkam
Puhán a kettőtök álmát... 
És még a néma víz is súgta: 
Élni édes, élni jó! 
Mindennek vége már,
S az én hajló fejemre 
A te éhes ifjúságod 
Csak szánalmas gúny! 

GEORGETTE 
Mért is kínzol így?
Marcelem, kérlek, hallgass már el! 

MARCEL
Ah, az én hajló fejemre 
Csak szánalmas gúny! 

GEORGETTE
Nem... nyugodj meg már, 
Marcel!
Majd elalszom... Elég volt! 
Menjünk!

MARCEL 
(durván)
Rég nem vagy te álmos... 
És jól tudom, 
Hogy mért virrasztasz ébren! 

GEORGETTE
(meglepetéssel) 
Mit akarsz megint tőlem?

MARCEL 
Magam sem értem... 
Csak azt tudom,
Hogy éjjel rég nem alszol.
(magához akarja vonni Georgette-et) 
(mély megindultsággal)
Ó, maradj itt velem! 
Miénk az éjjel!
Nézd, mesél a régi holdsugár a Szajnán... 
Ne fordítsd el a szíved!
Jusson eszedbe
Mindaz a sok boldog óra, 
Mely a múltban elröpült, 
Mint a hullám... 

GEORGETTE 
Kár így kiásnunk,
Ami már rég a múlté! 

MARCEL
Nem, hisz én most kívánlak... 
Szürke fővel, de híven visszavárlak! 
Jöjj, amíg nem késő.
Hadd éljünk kéz a kézben, 
Mindhalálig együtt!
Lásd, én megbocsátok. 
Ó maradj itt velem... 
Oly szép az éjjel! 

GEORGETTE
(engedékenyen) 
Menj már... az rég volt! 
Öregszik az ember!
Már te sem vagy a régi. 
Talán féltesz?
Mire gondolsz? 

MARCEL 
Magam sem tudom.
(egy távoli templomtoronyból óraütések 
hallatszanak)

GEORGETTE 
Jó éjszakát, Marcel... 
Úgy elfáradtam! 

MARCEL
Jó! Majd én is jövök rögtön utánad. 
(Georgette bemegy a kabinba) 

MARCEL
(szinte beszélve) 
Te céda!
(elhelyezi a piros, zöld és fehér lámpákat a bárka 
egyes pontjain)
(egy szerelmespár árnyéka suhan át az utcán) 

A SZERELMESEK
Mesebeli tündér, várj még!
Ó, mesebeli herceg, búcsúzz... 
Az arcod ezüst rózsa!
Oly illatos az este... 
Nézd a holdat...
Ő kilesi a titkos csókot... 
Akkor csókolj meg, édes... 
És holnap újra látlak... 
Isten áldjon, szerelmem... 
És holnap újra látlak...
(egy messzi kaszárnyában takarodót fújnak)
(Marcet beburkolózik köpenyébe, és a kormányra 
támaszkodva nézi a Szajnát. Az éj teljességgel leszállt) 

MARCEL
Leszállt az éjjel,
Ott benn... Az asszony virraszt, 
Nem alszik... és vár még.
Mit?... Ó, vajon kit vár?...
Vár... vár... míg el nem alszom. 
Ki rabolt el tőlem?
Ó jaj, ki volt az árnyék, 
Aki így közénk mer állni? 
Ki hát a bűnös?
A Vakond?... Szegény öreg... 
Vagy tán a Csuka?...
Nem... nem... az folyton részeg. 
De akkor ki?!!!
Henri...!
Nem... hisz épp ma este 
Akart elszegődni tőlem... 
Mikor ő maga kért rá, 
Vigyem Rouenig el!
De hát ki más az átkozott? 
Ki az?
Elűzni az árnyakat... 
Hogy lásson ez a szem,
Hogy a két kezem közt tartsam! 
És rá is kiáltsam: te vagy! ! 
Végre ráüvöltsem: te vagy! ! 
Látom szennyes arcodat...
Ez a lárva kacagta kínom! 
Te vagy! Te vagy!!
Jöjj! 
Jöjj! 
Jöjj!
Bosszú bús folyója, forrj hát! 
Zúgva, bőgve
Háborulj fel, őrlő örvény!
Húzd a mélybe szívem halálos búját, 
Mert én immár nem bírom!
S ha erre nincs hatalmad, 
Sötét folyó,
Légy hát a sírom... 
Légy ma még halálom!
(erőtlenül magába roskad. Fekete éj)
(Marcel kiveszi a zsebéből a pipáját és meggyújtja. 
Néhány pillanat múlva Henri, aki a parton lesett a 
jelre, átsiet a pallón és fölugrik a bárkára. Marcel 
észreveszi az árnyat, összerezzen és lesbeáll... 
megismeri Henrit... hirtelen odaugrik és megragadja a 
torkát)

MARCEL 
Most megvagy! 

HENRI
(dulakodik) 
Irgalmas ég! Eressz el!

MARCEL 
Élve nem! Mit kerestél te itt? 
Ugye, a szeretődhöz jöttél? 

HENRI
Ez hazugság! 

MARCEL 
Még mersz tagadni? 
Rögtön mondj el mindent! 

HENRI
Azért sem! 

MARCEL 
De mégis érte jöttél!

HENRI 
(kést ránt elő)
Majd a kés!

MARCEL
(megragadja Henri karját, és kicsavarja kezéből a kést) 
Az se ment meg!
Mindenképp rajtavesztesz! 
Késelni tudsz, gazember! 
Nézd csak!
Rouenban ugye jobb volna most? 
Bezzeg mennél!
Halottan mész, a vízen! 

HENRI
Ember, engedd a torkom! 

MARCEL
Először vallj be mindent! 
Hogy őérte jöttél! 

HENRI
Nem igaz ... Nem igaz! 
Nem igaz...

MARCEL 
Nem... 
Gazember... Gazember!... 
Hogyha szólsz, én se bántlak! 

HENRI
Igen... 

MARCEL 
No végre... beszélj már! 

HENRI
(megtörten)
Igen... szeretem... 

MARCEL 
Mondd újra! Mondd újra! 

HENRI
(egyre gyöngébben) 
Szeretem!

MARCEL 
No, még! 

HENRI
(hörögve) 
Szeretem... ah,...
(végső halálküzdelmében átkarolja Marcelt) 

GEORGETTE
(a kabinban) 
Marcel... Marcel... 
(kinyitja a kabin ajtaját)
Úgy félek, Marcel!
(amint Marcel meghallja Georgette hangját, gyorsan 
betakarja Henri hozzátapadó holttestét a köpennyel) 
(Georgette lassan közeledik Marcelhez, és félénken 
körülnéz)

MARCEL 
(igen nyugodtan)
Mért nem hallgattál énrám? 
Nálam nem féltél volna! 

GEORGETTE 
Oly végtelenül fáj,
Hogy megbántottalak téged! 

MARCEL
Most már jól van. 
Ideges voltál. 

GEORGETTE 
Látod... hisz mondtam! 
Én is mondtam!
Szólj... ugye, megbocsátasz? 
Ó, ha magadhoz hívnál... 

MARCEL
(félelmetesen) 
S ha a köpeny alá hívlak? 

GEORGETTE 
Ó csak hozzád, csak hozzád!
Lásd... azt mondtad egyszer rég... 
Emlékszem rá még:
„Mi mindnyájan köpenyben járunk, 
S alatta ma boldogságot,
Holnap meg fájdalmat rejtünk..." 

MARCEL
S néha egy gazságot őrzünk...
(fölemelkedik, kitárja a köpenyt: Henri holtteste 
Georgette lába elé zuhan)
Várlak a hű köpennyel! 
Jöjj hát!
Jöjj! 

GEORGETTE 
(rémülten fölsikolt, és visszahökken az iszonyattól. 
Majd zokogva ráborul Henri holttestére)

- Függelék * -
*(Marcel áriáját Puccini két változatban is megzenésítette. 
Ez a korábbi változat.)

MARCEL 
Zúgj csak, ősi mélység!
Ó, hogy morajlik szörnyű méhed! 
Jajgatsz, mint az én tenger fájdalmam, 
Mint az én kicsorduló keservem! 
Ömölsz az éjszakába,
S nem állja utad
Sem az ordas téli orkán, 
Sem könyörgő könnyek: 
Mert hív egy síri szózat, 
Mert űz egy vészes végzet, 
Martalék után a szörnyű éjbe! 
Bosszú bús folyója, forrj hát! 
Zúgva, bőgve
Háborulj fel, őrlő örvény!
Húzd a mélybe szívem halálos búját, 
Mert én immár nem bírom!
S ha erre nincs hatalmad, 
Sötét folyó,
Légy hát a sírom... 
Légy ma még a sírom!


Fordította NÁDASDY Kálmán