Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij Kővendég Első jelenet Éjszaka beállta előtt. Temető Madrid közelében. Don Juan és Leporello Don Juan Az éj beálltát itt várjuk be. Végre Elértük, íme, Madrid kapuit! Mindjárt az ismert utcákat rovom, Bajszom köpenyemmel, szemöldököm Kalapommal fedem el. Hogy gondolod? Ugye lehetetlen rámismerni? Leporello Don Juanra ráismerni? Igen nehéz. Hisz annyi ember van ki képe mása! Don Juan Tréfálsz? Beszélj, ki ismerhetne fel? Leporello Mindjárt az első őrszem, a gitana, Egy berúgott zenész, egy magafajta Lovag, ki kardját viszi köpenyében Hóna alatt, álarcba rejtve képét. Don Juan S ha valaki felismer, mit tesz az? Csak a király ne jöjjön az utamba! De nem, Madridban senkitől se félek. Leporello Holnapra tudni fogja a király, Hogy a száműzetést megunva, Don Juan önkényesen Madridba jött. Akkor mi lesz? Don Juan Mi? Szépen visszavisznek; Nem fog fejem rámenni; nem vagyok Gonosztevő. A magam érdekében, Jóindulatból küldtek innen el; Hogy a meggyilkolt pereputtya ne Zaklasson annyit. Leporello Hiszen épen ez az! Ha ott marad volna az úr nyugodtan… Don Juan Alásszolgája! Épp hogy meg nem haltam Az unalomtól! Milyen emberek! . . . Milyen ország! Az ég? Valódi füst. És a nőik? Nem cserélném el, lásd, Én egyetlen, buta Leporellóm, Legfinomabb és legszebb hölgyükért A legutolsó andaluz parasztlányt! Kezdetben nagyon tetszettek nekem Kék szemükkel és fehér bőrükkel, Szemérmességükkel - mert mindez új volt. Hála Istennek, hamar rájöttem, Hogy velük még ismerkedni is bűn. Nincs bennük élet, mind viaszbaba; Bezzeg a mieink!... De figyelj csak! Ez ismerős hely; emlékszel még rá? Leporello Meghiszem azt! Szent Antal klastromát Csak nem felejtem el! Gyakran jött Ide – én e ligetben vigyáztam a lovakra. Bevallhatom, hogy átkozott tisztség. Ön kellemesebben töltötte az Időt itt, mint én, higgye el. Don Juan(tűnődve) Szegény Inez! Már nincsen ő sem! Mennyire szerettem! Leporello Tudom - Inez, a feketeszemű! Egy negyedévig törte magát érte, Míg az Ördög végül hozzásegítette. Don Juan Szép júliusi éj volt; … különös Bájt találtam bús tekintetében S holthalvány ajkában. Nagyon furcsa. Úgy emlékszem, nem találtad szépnek. És valóban, kevés volt benne az Igazi szépség. A szeme, igen, Csak a szeme. Ilyen pillantással Azóta sem találkoztam soha. Hangja halk volt, bágyadt – mint betegé – A férje szigorú gazember volt, S ezt későn tudtam meg. Szegény Inez! Leporello Hagyján, utána más jött. Don Juan Ez igaz. Leporello S ha megéljük, lesznek még mások is. Don Juan Az meglehet. Leporello Most kit fogunk Madridban fölkeresni? Don Juan Ó, Laurát! Gyorsan Hozzá kell most sietnem! Leporello Nocsak. Don Juan El hozzá, egyenest – s ha valakit nála lelek, az ablakon repül ki! Leporello Természetesen . . .Vígan élünk újra hát Nem háborgatnak a holtak soká... De ki jő itt? (Egy kolostor: barát. jön.) Barát Rögtön érkezik . . . Ki ez? Do?a Anna szolgái, nemde? Leporello Mi csak magunknak vagyunk urai, Sétálgatunk itt. Don Juan S maga kire vár? Barát E percben itt lesz Do?a Anna, férje Sírját meglátogatni. Don Juan: Do?a Anna De Solva! - ő az? . . . A komtur neje, Akit a . . . nem is tudom, ki ölt meg? Barát A beste kéjenc, istentelen, züllött, Lelkiismeretlen Don Juan. Leporello Áhá! Lám, Don Juánnak híre áthatolt A zárda békés falain s szerelmi Dalt róla zeng a sok kegyes barát! Barát Úgy tűnik, hogy maguknak ismerős. Leporello Nekünk? Ugyan! És merre van most? Barát Nincs itt. Száműzték messzire. Leporello Hál’ Isten! Minél messzebb, annál jobb! Az összes Kéjencet bezsákolni, s tengerbe velük! Don Juan (halkan) Miket fecsegsz? Leporello (éppúgy) Csak tréfálok… Hallgasson. Don Juan Szóval, a komtur itt van eltemetve? Barát Itt . . . neje emléket emelt fölé, Melyhez naponta elzarándokol, Hogy imádkozzon lelke üdveért S egy könnyet ejtsen érte. Don Juan Ritka özvegy! ... A holt okkal volt féltékeny reá És Do?a Annát féltve rejtegette: Egyetlen egyszer sem láthattuk őt. És szép a hölgy? Barát Mi zárdabéliek A nők szépségét nem vehetjük észre; De a hazugság is bűn: Do?a Anna Báját a szent se vitathatja el. Don Juan Két szót szeretnék szólani vele. Barát Ő férfiakkal nem beszél soha. Don Juan De hát önnel, atyám? Barát Velem igen, Az más dolog . . . én szerzetes vagyok. De íme, jön már. (Do?a Anna jön) Do?a Anna Nyisd ki, jó atyám. Barát Rögtön, szenyóra; – téged vártalak. (El Do?a Annával) Leporello Nos, tetszik? Don Juan Semmit sem láttam belőle, özvegyi fátyla talpig elfedi, Csak pici karcsú lába kandikált ki. Leporello Önnek elég, a többit íziben Kifesti hozzá dús fantáziája - Nincs piktor, aki nálánál serényebb. Hol kezdi el, önnél az egyre megy. Láb is lehet, szem is. Don Juan Ah, Leporello! Meg kell e nővel ismerkednem. Leporello (magában) Úgy! Feltétlenül! A férjet ledöfi, Aztán az özvegy könnye vonzza őt. Lelkiismeretlen ember! Don Juan Itt az este. Még mielőtt a hold fejünk fölé hág S ezüstderengés váltja fel az éjt, Madridba térünk. (el) Leporello Egy spanyol nemes, Az éjre vár s a holdvilágtól fél! Átkozott élet. És még sokáig Kell vele bíbelődnöm. Elgyengültem. Második jelenet Szoba Laura házában; vacsora Első vendég Hitemre mondom, Laura, ily remek Játékra nálad sem volt példa még! Hogy átérezted azt a szerepet! Mily helyesen! Második vendég S a lelkes alakítás! Harmadik vendég Pazar művészet volt! Laura Igen, ma szinte Minden símán ment: gesztusok, szavak. Érzés fűtötte át egész valóm. A szavak izzón szálltak fel szívemből, Nem mint betéve megtanultak. Első vendég Úgy van. Szemedből most is még villám cikázik, Arcod tüzel, még lángol benned a Szent önkívület . . . Nem szabad, hogy ily Gyorsan kihűljön – énekelj nekünk Valami szépet. Laura Kérem a gitárt! (Énekel) Ködbe borult Granada, körös-körül minden alszik, s minden találkára csalogat. Nyisd ki ablakod, Elvira, ne tétovázz, drága kedvesem, mert elröpül hiába a szerelem ideje! Némán várakozom, s kínoz a vágy, ne félj, drágám, a sötétség elrejt bennünket az álnok pillantásoktól! A szótlan elragadtatásban, szenvedélyes ölelkezésben elfelejtjük az idő múlását, elfelejtjük a világ gondjait. S még tétovázol, Elvira? Vagy esztelen félelem uralkodik rajtad? Forró csókommal, drágám, örökre elűzöm! Mind Pompás! Kiváló volt! Felejthetetlen! Első vendég Fogadd, varázslónő, hálánk! Egészen Elbűvöltél. A földi gyönyörök Közt legkülönb a zene - egyedül A szerelem szebb - de a szerelem Szintén zene . . . Lám, még Don Carlos is, Komor vendéged, rabja lett dalodnakl Második vendég Mely égi hangok! Mennyi érzelem! Ki a szöveg szerzője? Laura Don Juan. Don Carlos Mi? Don Juan? Laura Az. Tőle van a vers, A hű baráttól s hűtlen szeretőtől. Don Carlos E Don Juan a latrok latra s te Zavartfejű vagy! Laura Elment az eszed? Cselédeimmel fojtatlak meg itt Nyomban, ha kétszer lennél is spanyol grand. Don Carlos (felkel) Hívd őket! Rajta! Első vendég Laura, drága, hagyd! Carlos, nyugodj meg - elfeledte, hogy . . . Laura Mit? hogy fivérét Don Juan nemes Párbajban ölte meg? Csak az a kár, - Hogy az nem ő volt! Don Carlos Bolond vagyok, hogy bedühödtem. Laura Bevallod, hogy bolond vagy! . . . Béküljünk össze hát! Don Carlos Laura, bocsáss meg, Hibás vagyok, de azt a bizonyos Nevet ha hallom; elhagy önuralmam. Laura S az én hibám-e, hogyha az a név Minduntalan kicsúszik ajkamon? Első vendég Jeléül annak, hogy már nem haragszol, Dalolj el még egy dalt. Laura Jó, búcsúzónak, Mert már éjjelre jár . . . De mit daloljak? . . . Jó, legyen ez. (Énekel) Itt vagyok, Inesilla, Itt, az ablak alatt. Sevillát elborította A sötét és az álom. Bátor szívvel, Köpenybe burkolózva, Gitárral és tőrrel Itt vagyok az ablak alatt. Alszol tán? Gitárszóval Ébresztelek föl. Ha fölébred az öreg, Karddal leterítem. Selyemmadzagot Hurkolva az ablakra… Mit tétovázol? Csak nem Vetélytársam van nálad? Én vagyok itt, Inesilla, Itt az ablak alatt. Sevillát elborította A sötét és az álom. Mind Elbűvölő, csodás! Laura S kedves vendégek, most jó éjtszakát! Vendégek Jó éjt! . . . Köszönjük! . . . Édes álmokat! (Mind el, Laura visszatartja Don Carlost) Laura Te hebehurgya ember, itt maradhatsz, Tetszel nekem. Ah, fogvicsorgatásod És kitörésed közben Don Juan Jutott eszembe. Don Carlos Oh, a szerencsés! Hogy szeretted őt. (Laura igent int) Nagyon? Laura Nagyon. Don Carlos S most szereted? Laura Most, e pillanatban? Nem! Mert szeretni kettőt nem tudok. Most csak téged szeretlek. Don Carlos Mondd, Laura, Hány éves vagy most? Laura Én? Tizennyolc. Don Carlos Ily fiatal még! És az is maradsz Még öt-hat évig. Versengeni fognak A férfiak hat évig kegyedért, Bókolni fognak, becézni, imádni, Éjjel zenével jönni ablakodhoz S megölni érted éjjel magukat. De lesz idő, hogy üregébe süllyed Szemed, gonosz ránc ül ki homlokodra, Ezüstfehérbe fórdul a hajad, S az emberek így hívnak: öregasszony. Akkor mi lesz? Laura Hát . . . De ki gondol arra? E társalgás nem kellemes, valóban! Mondd, a te kedved mindig ily borús? . . . Tárd ki az erkélyt . . . Mily békés az ég! . . . S a lanyha lég künn milyen mozdulatlan! Citrom- s babérszag lengi át az éjt! Az égi kéken fenn ragyog a hold S az őrszemek elnyujtott hangja szól . . . Párizsban, messze északon talán Felhő sötétlik most az esti égen S fagyos eső hull orkánló robajjal - De mit törődünk avval mink . . . Te, Carlos, Azt akarom, hogy mosolyogj . . . Ez az! Don Carlos Te drága démon! (Kopogtatás) Don Juan (künn) Laura! Laura Ki az? Kié E hang? Don Juan Nyiss ajtót! Laura Lehet ez? Úristen! (Kinyitja az ajtót, Don Juan belép) Don Juan Jó estét! Laura Don Juan! (Nyakába borul) Don Carlos Mi? Don Juan? Don Juan Édes szívem! (Megcsókolja) De kit találok itt? Don Carlos Carlos vagyok. Don Juan Nem várt találkozás! Holnap rendelkezhetsz velem. Don Carlos Nem úgy! Itt most, azonnal! Laura Don Carlos, nyugodj meg, Nem vagy az utcán . . . az én házam ez . . . Hagyd rögtön el. - Don Carlos (nem ügyel rá) Rád várok . . . habozol? Hisz itt a kardod! – Don Juan Jó, ha magadat Nem vagy hajlandó türtőztetni… (vívnak) Laura Jaj, jaj! (az ágyra veti magát; Don Carlos elesik) Don Juan Kelj fel, Laura, vége már. Laura Minek? Megölted? Szép! S az én lakásomban! Mit tegyek most, te vadállat, ördög? Mit kezdek most; hogy tüntetem el innen? Don Juan Még él talán. Laura (Nézi a hullát) Él! Lásd magad, cudar! A kard szívén ment át, talált a szúrás. A vér kifolyt a háromszögű sebből. Nem is lélegzik már. Don Juan Mi mást tehettem? Maga akarta így. Laura Ah, Don Juan, Szégyen, gyalázat - csínyre csínyt követsz el S más mindig a hibás . . . Hogy jössz ide? Régen vagy itt már? Don Juan Most érkeztem ép, Titokban, mert még nem kaptam kegyelmet. Laura Így hát először Laurádhoz siettél? Ez szép. De hinni nem tudok neked. Véletlenül ép erre vitt utad, Megláttad házam. Don Juan Nem, nem, angyalom -- Tévedsz, megmondja néked Leporello. A város végén egy ütött-kopott Ventába szálltunk. Madridba azért Jöttem csupán, hogy Laurát felkeressem. (Megcsókolja) Laura Szerelmem! . . . Állj meg! Egy halott van itt! . . . Mit tehetünk? Don Juan Majd mielőtt dereng, Elviszem őt, befedve köpenyemmel S leteszem szépen egy keresztuton. Laura Csak jól vigyázz, hogy észre ne vegyék . . . épp jó időben jöttél, ez okos volt, Itt vacsorázott egy csapat barátod, Csak néhány perce még, hogy hazamentek. Ha őket itt találtad volna! Don Juan Laura, Rég szereted? Laura Kit? Nem vagy épeszű! Don Juan Mondd; mialatt én tőled távol éltem, Hány ízben voltál hozzám hűtelen? Laura S te hozzám? Don Juan Hát… később majd megbeszéljük. Harmadik jelenet A komtur síremléke Don Juan Megy minden, mint a karikacsapás; Mióta Carlost váratlan megöltem, Barátcsuhában bizton élek itt; Naponta látom bájos özvegyem S az a gyanúm, hogy ő is észrevett már. Egy szót se váltott mindmáig velem, De ma elkezdek én magam beszélni . . . Hogy kezdjem el?... „Megengeded...” Nem így. „Szenyóra . . .” Eh, ami eszembe jut, Azt mondom el, megbízva ösztönömben, Úgy mint szerelmes verset hevenyészek. De már jöhetne is. A komtur itt Zöld lesz az unalomtól. Mily hatalmas Szobrot faragtak róla! Nézd a vállát! Egy Herkules! De míg e földön élt, Kehes kis ember volt a boldogult. Ha lábujjhegyre állt is, alig ért Az istenadta keze orromig. Hogy összecsaptunk az Escorialban, Félspékelődött kardomra szegény És haldokolva épúgy verdesett, Mint tűre szúrt rovar. De büszke volt, Merész s mint jellem, összeférhetetlen . . . Na, itt jön a hölgy. (Do?a Anna belép) Do?a Anna Újra ő. Atyám, Áhítatában háborgatom ismét - Bocsásson meg. Don Juan Én kell hogy bocsánatát Kérjem, szenyóra, mint ki gátolom Szabad folyását könnyeinek. Do?a Anna Nem úgy - a bánat bennem van, atyám. Jelenlétében bízvást égre szállhat forró fohászom, kérem is tehát: Áhítatát kösse össze az enyémmel, Don Juan Én - imádkozzam önnel, Do?a Anna? Nem - oh, ily üdvre méltó nem vagyok! Hogyan merhetném bűnös ajkaimmal Megismételni szent igéit! Ájtatosan csak messziről tudom Imáját követni, ha fejét lehajtja. S hollófekete fürtje a fehér Márványhoz ér . . . ah, akkor mintha angyal Jött volna titkon e sírhoz, úgy érzem! Szívemben akkor nem fohász, csupán A lázadás van. Némán csügg szemem Az andalító kép varázslatán S ezt érzem: boldog, kinek sírkövét Keblének szent fuvalma melegíti S szerelme könnypatakja öntözi! Do?a Anna Furcsa beszéd ez! Don Juan Do?a Anna? Do?a Anna Nyilván Elfeledi . . Don Juan Mit? Hogy barát vagyok? Méltatlan arra, hogy e szent helyen Hallatni merjem bűnös hangomat? Do?a Anna Úgy hittem . . . Félreértettem szavát . . . Don Juan Most már mindent, de mindent kitalált! Do?a Anna Én? Mit? Don Juan Tudja, hogy nem vagyok barát. Bocsánatért hadd esdjek lábainál! Do?a Anna Az Istenért, keljen fel! . . . Ki maga? Don Juan Reménytelen szerelem áldozatja. Do?a Anna Nagy Ég . . . A holtak e nyugvóhelyén! . . . Távozzék! Don Juan Egy kurta pillanatot csak, Do?a Anna! Do?a Anna S ha valaki errejár? Don Juan Zárva a rács . . .Egy pillanatért esdek! Do?a Anna Hadd halljam hát, mit kíván? Don Juan A halált! Oh bár halhatnék most meg lábainál, Bár itt találna tetemem nyugalmat, Nem ama másik férfi teteménél, Kit halálában is szeret - odébb, Lenn a bejárat mellett a küszöbnél, Hogy arra menve, lába és ruhája Ringó szegélye sírkövemhez érjen Ahányszor eljön, hogy e büszke sír Előtt zokogva meghajtsa fejét! Do?a Anna Nincs eszénél! Don Juan Vajjon a halálszomj Tébolyra vall-e? Tébolyult csak akkor Volnék, ha élni vágynék, ha remélném, Hogy esdeklésem meghatja szívét; Bomlott ha volnék, hosszú éjeket Virrasztanék át ablaka alatt, Elűzve álmát hangos szerenáddal; Nem bújkálnék, de arra törekedném, Hogy lássam, amennyit csak lehet; Bomlott ha volnék, többé nem viselnék Hallgatva ennyi kínt . . . Do?a Anna Ön így hallgat? Don Juan A véletlen ragadt el, Donna Anna! Máskép nem tudta volna meg soha Szomorú titkom - higgye el, Do?a Anna! Do?a Anna S régen szerelmes már belém? Don Juan Régen Vagy nem – azt nem tudom. Egyet Tudok csupán: hogy az elillanó Élet becsét azóta ismerem S a boldogság szót csak azóta értem. Do?a Anna Menjen, veszedelmes ember! Don Juan Veszedelmes? Do?a Anna Félek hallgatni. Don Juan Csöndben maradok. Csak el ne kergesse azt, ki vigaszát Látásából meríti, semmi másból. E szív nem táplál vakmerő reményt, Nem kérek semmit - csak láthassam, Ha már az ádáz sors életre ítélt. Do?a Anna Menjen, e helyhez ily beszéd nem illik, Ily őrület . . . Jöjjön holnap este Hozzám…de szavát kell adnia, hogy ott is Ily tisztelettel közeledik felém; Akkor fogadom – de csak este, későn . . . Mióta özvegy lettem, senki sem Jön látogatni . . . Don Juan Angyal! Do?a Anna! Nyerjen oly vigaszt az Égtől, amilyent Ennek az árva szívnek nyújtott ma. Do?a Anna Menjen most. Don Juan Egy pillanat még! Do?a Anna Én megyek . . . Imára úgysem áll most a fejem. Úgy megzavartak e hiú világi Szavak; fülem már régen elszokott Az ilyenektől . . . Holnap este várom. Don Juan Oh nem merek még hinni, nem merem E boldogságnak magam általadni! De holnap újra látom . . . végre máshol, Nem itt, lopva! Do?a Anna Holnap . . . igen holnap. Mi a neve? Don Juan Diego de Calvido. Do?a Anna Isten vele, Diego. (El) Don Juan Leporello! (Leporello jön) Leporello Uram, parancsol? Don Juan Drága Leporellóm, Halld boldogságom! - Holnap este későn . . . Oh Leporello, holnap! . . . Rajta, készülj. Boldog vagyok, mint egy gyerek. Leporello Beszélt Do?a Annával? Az is lehet, hogy Két gyengéd szót szólt önhöz. Vagy talán Megáldotta a bús hölgyet, mint pap? Don Juan Nem, Leporello, nem! Találkozót Adott az édes! Érted, randevút! Leporello Való ez? Ej na! Ilyen minden özvegy! Don Juan Most megölelném az egész világot, Nótázni volna kedvem - - Leporello És a komtur Mit szól az ügyhöz vajjon? Don Juan Azt hiszed, Féltékenykedni fog? Nem, semmikép, Bölcs ember ő, ártatlan és szelíd, Mióta meghalt. Leporello Nézze ott a szobrot! Don Juan Miért? Leporello Mintha dühvel nézne önre. Don Juan Menj oda hát és hívd meg - de ne hozzám, Do?a Annához jöjjön holnap el. Leporello Hívjam meg őt? A szobrot? És mire? Don Juan Nem enni-inni, az természetes . . . Menj s invitáld meg a komtur urat Do?a Annához holnap este későn, Hogy - hogy őrizze a bejáratot. Leporello Ah tréfálkozni óhajt - s kivel! Don Juan Menj oda, mondom. Leporello Én... Don Juan Ne feleselj! Leporello Nagyméltóságú, szépséges szobor! Gazdám, a híres Don Juan ezennel Meginvitálja önt . . . Az Égre, nem megy! Borzongok! Don Juan Gyáva! Ez vagy te! Leporello Elnézést… Gazdám, a híres Don Juan ezennel Meghívja önt holnapra özvegyéhez, Hogy ott őrizze a bejáratot. (a szobor igent int) Jaj, jaj! Don Juan Mi az? Leporello Jaj! Végem! Meghalok! Don Juan Mi lelt? Leporello (bólogat) Jaj. Óh jaj! A szobor . . . Nagy ég! Don Juan Köszönsz? Leporello Nem én, jaj! hanem a Szobor! Don Juan Bárgyú beszéd! Leporello Menjen oda maga! Don Juan Na nézd csak, te semmitevő alak. (A szoborhoz) Komtur, meghívlak, gyere holnap este Szép özvegyedhez, akinél leszek, Hogy őrizd nekünk a bejáratot. Eljössz? (A szobor újra bólint) Úristen! Leporello Ugye, megmondtam? Don Juan Gyerünk. Negyedik jelenet Szoba Do?a Anna házában Do?a Anna Megengedtem, hogy eljöjjön, Diego, Csak attól tartok, hogy a sok panasz Untatni fogja. Az özvegy feleség Mindig a fájó veszteségre gondol S könnyet, mosolyt vegyít, mint április. Mért ül ily csöndben? Don Juan Csöndben élvezem A gondolatnak gyönyörét, hogy itt Vagyunk magunkban, Do?a Anna s én; Nem sírja mellett a boldog halottnak; Ma végre nem a márványférj előtt Térdelve látom. Do?a Anna Azt hiszem, Diego, Maga féltékeny. Férjem e szerint Még lenn a sírban is teher önnek? Don Juan Jogom nincs féltékenykedésre sem. Ön választotta. Do?a Anna Nem, anyám akarta, Hogy Don Alvarónak nyujtsam a kezem. Szegények voltunk - ő meg vagyonos. Don Juan A boldog! Hitvány, kincseket rakott Az istennőnek lábához csupán S az Éden üdvét nyerte el velük! Ah, ha korábban ismerem – örömmel Áldoztam volna mindenem önnek, Rangot, vagyont s nem kértem volna érte, Csak egy kegyes, nyájas tekintetet! Minden szeszélye rabszolgája lenni, Kilesni minden apró óhaját S még ki se mondta; máris teljesíteni, Egy nagy varázzsá tenni életét, Ez volna minden vágyam – ah, de nem Engedte sorsom! Do?a Anna Elég, Diego! Bűn Az is, ha hallgatom. Tilos szeretnem önt. Az özvegy hű kell, hogy legyen a holthoz. Ha tudná, Alvaro hogyan szeretett! Ha ő marad itt özvegyen, soha Szerelmes nőhöz nem szólt volna, s hűn Kitartott volna meghalt párja mellett. Don Juan Oh Do?a Anna, ne gyötörje szívem E folytonos férjre gondolással! Hisz engem is megölnek szavai, Ha a halálra rászolgáltam is. Do?a Anna Mivel? Hisz nem fűzi szentelt kötelék Más nőhöz - nemde? Lángoló szerelme Tiszta előttem és az Ég előtt. Don Juan Tiszta ön előtt! Úristen! Do?a Anna Vagy nem az? Előttem? Hogyan? Mondd, miért? Don Juan Nem, soha! Do?a Anna Mi ez, Diego? Hazudott nekem? Beszéljen! Don Juan Nem, nem, semmi kincsért! Nem! Do?a Anna Diego, ez különös. Kérem önt. Követelem. Don Juan Soha, soha! Do?a Anna Aha! Tehát így teljesíti kérésem! Nem most, e percben esküdöttt-e, hogy Minden szeszélyem rabszolgája lenne? Megharagudtam, Diego. Beszéljen, Mit követett el, mily bűnt ellenem? Don Juan Nincs bátorságom hozzá - meggyűlölne ... Do?a Anna Ne tartson attól. Már most megbocsátok, Csak tudnom kell – Don Juan Ne kívánja megismerni A szörnyű, megsemmisítő titkot! Do?a Anna Megsemmisítő? Szörnyű? . . . Ne gyötörjön! Emészt a vágy; hogy halljam már! Mivel, Hogyan s mi módon bánthatott meg engem? Hisz sohse láttuk egymást. Sohasem Volt ellenségem s állítom, ma sincs. Csak egy az: aki Alvarót megölte. Don Juan(magában) Nagy baj lesz ebből, látom. (Fennhangon) Ismeri E szerencsétlen Don Juant? Do?a Anna Nem én. Nem láttam őt az életben soha. Don Juan S így látatlanban mégis gyűlöli? Do?a Anna A kötelesség indít rá . . . De látom; Másról beszél, hogy tárgyunk elfelejtsem - Nem tágítok! Don Juan Mondja: és ha Don Juannal hirtelen találkozna? Do?a Anna Nyomban szívébe döfném tőrömet! Don Juan Anna, hol a tőröd? Döfd a keblembe! Do?a Anna Diego! Don Juan Nem Diego - Don Juan! Do?a Anna Úristen! . . . Nem lehet… ezt nem hiszem! Don Juan Don Juan vagyok. Do?a Anna Az nem lehet igaz! Don Juan Én vagyok az, ki férjedet megölte - De nem sajnálom, megbánást sem érzek! Do?a Anna Mit hallok? Oh! ez nem lehet való. Don Juan Én, Don Juan, itt állok és szeretlek! Do?a Anna (Lerogy) Jaj, hol vagyok? Hol? . . . A szívem! Don Juan Nagy Ég! Mi baj van, Anna? Anna, térj magadhoz! Rabod, Diego, fekszik lábaidnál! Do?a Anna El innen! Ellenségem vagy, te vetted el tőlem, amim csak volt e világon! Don Juan Oh drága lény! Hadd vezekeljek érte; Itt várok térden állva a parancsra: Küldj halni s meglesz - mondd ki azt, hogy éljek S élek, de csak . . . Do?a Anna Ő volna Don Juan? Az emberek bősz démonnak nevezik S rút csábítónak. Hány leányt meg asszonyt Döntött eddig kárhozatba; mondja? Don Juan Mindegy , közülük egyet sem szerettem. Do?a Anna Hogyan hihessem el, hogy Don Juan Szerelmi tűzre lobbant most először S nemcsak új áldozat vagyok neki? Don Juan Ha tényleg rászedni akarnám - Bevallom önnek akkor nevemet? Amit nem szabad önnek meghallani? Hol itt az ármány, hol a számítás? Do?a Anna Ki ismeri önt? S hogy volt annyi mersze, Hogy idejöjjön? Ha valaki felismeri, Nem menti meg semmi a kínos haláltól. Don Juan Mit nekem halál! A viszontlátás Édes percéért életem adom. Do?a Anna Vakmerő! S hogyan kerül e házból újra ki? Don Juan(megcsókolja a kezét) Ön életéért aggódik Juannak! Angyalszívedben nincs már gyűlölet? Do?a Anna Oh, Istenem, bár tudnám gyűlölni! De itt a válás perce, Don Juan. Don Juan Mikor találkozunk megint? Do?a Anna Nem tudom. Valamikor. Don Juan Holnap? Do?a Anna És hol? Don Juan Ugyanitt. Do?a Anna Oh, Don Juan, mely gyönge lett e szív! Don Juan Csókzálogot, hogy holnap újra látlak, Do?a Anna Időnk lejárt - menj: Don Juan Hidegen, kimérten . . . Do?a Anna Micsoda tolakodó vagy! . . . No, itt van . . . Mi ez a kopogás? Siess, Don Juan! Don Juan Ég veled, a viszontlátásig, drága egyetlenem! (Kimegy; visszatántoródik) Hah! Do?a Anna Mi van veled? Hah! (A komtur szobra belép a szobába; Do?a Anna végigzuhan a padlón) Szobor A hívásra Megjelentem. Don Juan Istenem! Do?a Anna! Szobor Hagyd őt. Mindennek vége. . . . Don Juan, remegsz. Don Juan Én? Nem. Meghívtalak, s örülök, hogy látlak. Szobor Add hát a kezed. Don Juan Vedd . . . Oh, a márványujj, hogyan szorít! . . . Eressz el! . . .Engedd el a kezem! Meghalok – végem – ó, Do?a Anna! (Elsüllyednek.)