Richard Wagner LOHENGRIN Romantikus opera 3 felvonásban SZEREPLŐK Madarász Henrik, német király basszus Lohengrin tenor Brabanti Elza szoprán Friedrich von Telramund bariton Ortrud, a felesége szoprán A király hirdetője bariton Négy brabanti nemes: 2 tenor, 2 basszus Négy nemes apród 2 szoprán 2 alt ELSŐ FELVONÁS A Schelde partján Henrik király brabanti és szász nemesek körében, egy hatalmas tölgyfa alatt törvényt ül. 1. JELENET HIRDETŐ Üdv, hősök, népünk, üdv nemes Brabant! Népünk királya, Henrik jött el ím, E hősi körbe országlátni jött. Álltok-e híven mellé, hogyha hív? BRABANTIAK A szívünk hű és kardunk készen áll! Köszöntünk felség, vár a nép! KIRÁLY Jó népem, üdv tenéked, hős Brabant! Nem puszta kedvtelésből jöttem én; Országunk bajban, ím kimondom ezt! A szörnyű vész most újra sújtja népünk, Mely napkeletről régen támad ránk, És minden tájon éghez száll a sóhaj: "Isten, óvj a magyarok nyilától!" De én e nemzet őre lelek módot, Hogy már lemossuk végre ezt a szégyent. Egy győzelem, pár évre Béke s csend lett, Harckészületre szántam ezt: Már készen áll sok kőfal, büszke vár És rendben állnak helyt új zászlaink. Most harcok híre jár, - kevés a sarc - Az ellen haddal készül törni ránk. Rajtunk a sor, ne tűrjük már e szégyent! Ma egy a cél, egy most a harcos vér! Hát kardot rántson minden hősi harcos, Megvédjük győztesen e drága hont! SZÁSZOK, TÜRINGIAIAK Fel hát! Védd a német hont! KIRÁLY Lám idejöttem, jó brabanti nép, Hisz tudjátok, hogy Mainznál vár a sereg. Ám mily nagy gond és bánat látnom azt, Hogy éppen köztetek a pártharc dúl! Hogy viszály, gyilkos vadság dühe ront. Állj ide hát, Friedrich von Telramund! Ha még, mint rég, a hősök dísze vagy, Szólj nyíltan és a bajról számot adj! FRIEDRICH Hálám fogadd, bíránk és bölcs urunk! Mint mondom, úgy volt, minden szó igaz. Hogy végit járta Brabant hercege már, Két gyermekét az oltalmamra bízta, Elzát, a lányát és Gottfriedet, az ifjút; Hű gonddal óvtam én e gyermek éltét, Hisz férfiszómat adtam érte zálogul. Királyom, halljad, hogyan sújt a sors, Tőlem ily drága kincset elrabolt! Erdőbe vitte Elza andalogva őt, S hogy visszajött, véle nem volt már. És csalfa búval hogy kereste öccsét, Hogy jajgatott: nem tudja, merre tűnt, Egyszerre csak látta: nincs sehol. Mennyit fáradtam és hiába érte! Szigorral vallatóra fogtam Elzát És láttam, arca sápadt és reszket. A rémséges vallomáshoz kell-e több? És nem fogadtam el, mit atyja nékem szánt, E bűntől szennyezett kezet, S elvettem azt, kiben Szívem párra lelt: Ortrud, Radbod leánya lett a nőm. És most vádam Brabanti Elzát sújtja: Az édesöccsét ölte meg! Így engem joggal illet most e föld, Mint ősi hercegektől származót, És nőm is oly családból jött, Amely a trónnak egykor több királyt adott. Légy te bíró, felség! Ez a vád! FÉRFIAK Jaj, szörnyű érzés, Telramund! A vád súlyos, a bűn oly rút! KIRÁLY Mily szörnyűséges vádat hallok itt! Hogy higgyem róla ezt a súlyos bűnt? FRIEDRICH Uram, álmokat szőtt e gőgös lány, Akinek én nem voltam férjnek jó. De láttam, bűnös titkot rejteget: Úgy számított, ha édesöccse eltűnt, Majd egymagában lesz Brabantban úr, Hogy biztosan megszabadulva tőlem, Már nyíltan csak a bűnös vágynak élhet. KIRÁLY Hívják a vádlott lányt! A bíróság munkába kezd. Bölcs Isten, nézz le rám! HIRDETŐ Kívánsz-e tüstént és itt törvényt ülni? KIRÁLY (Pajzsát a tölgyfára függeszti.) Jó pajzsom, addig el ne fedj, Amíg nem dönt a jog s a kegy! FÉRFIAK Légy addig kézben fényes kard, Amíg a törvény napja tart! HIRDETŐ Királyunk pajzsa lesz a jel, Bírátok széke itt e hely! E helyre szólít súlyos vád: Elza, a törvény vár itt rád! 2. JELENET (Elza asszonyai kíséretében megjelenik.) FÉRFIAK Nézd, jő a váddal sújtott! Nézd, mennyi báj, tiszta szűzi lény! A bűnre, melyet róla mondott, A vádra most derül majd fény! KIRÁLY Szólj, leány, Brabanti Elza vagy? (Elza igenlően meghajtja fejét.) Szemembe nézz! Bírádat ismered? (Elza ismét bólint.) Úgy hát újra kérdlek: Tudod-é, mi az a vád, Mely súlyosan terhel? (Elza igenlően lehajtja fejét) Mi a válaszod a vádra? (Elza nem válaszol.) Úgy hát nem tagadod a bűnt? ELZA Szegény testvérem! FÉRFIAK Ez mit jelent? E mély őszinte bánat? KIRÁLY Szólj, Elza! Őszintén szólhatsz velem! ELZA Elhagyva, búval telten, Sóhajom égbe szállt. Az Úrhoz küldtem lelkem Sok kínos éjen át. És keblemből az érzés Úgy áradt sírva fel, Mint ha az őszi szélvész Száguldva szárnyra kel. A hangok messze tűntek És néma lett a szám, A gond lezárta pillám, Mély álom szállt le rám. FÉRFIAK Mily furcsa ez! Kábult? Álmodik tán? KIRÁLY Elza, most jobb, ha védelmedre szólsz! ELZA És földöntúli fényben Egy férfit küld az ég! Oly tündöklő a vértje, Oly szép, mint senki még. A kürtje kincs meg gyémánt És láng övén a kard, Néz boldogítva énrám És jő, a Földre tart. Ő szólt s e szívbe szállott A vigasz és a hit: E hősre bízva várok, Ő küzdjön értem itt! FÉRFIAK Kit érhet vád, nem tudjuk még, Hogy tisztán lássunk, add, ó ég! KIRÁLY Friedrich, a múltad tiszta volt, Ha váddal élsz, gondold meg jól! FRIEDRICH Nem téveszt meg ily álomittas arc; Igen, egy férfi az, kit szólít! Azt mondom én, biztosan áll a vád. Meggyőzőn tárták fel nékem a bűnt, De vádam bűnjelekkel támogatni, Azt büszkeségem meg nem engedi! Fel harcra, itt a kard! Álljon ki hát, Ki kétli tiszta hősi múltamat. BRABANTIAK Nem ellened! Csak érted küzd e kard! FRIEDRICH S te, Felség, nem látod régi szolgád, Ki annyi ellenséged zúzta szét? KIRÁLY Kell-e, hogy erre te ints engem? Jól látom én, a hősök dísze vagy És bizton érzem e népnek áldás, Ha rád bízom itt a kormányt. Bölcs az Úr, ő lesz ez ügyben bíró, Döntsön Isten! FÉRFIAK Az ég majd ítél! Csak ő! KIRÁLY Szólj, Friedrich, bátor Telramund! Kívánod, hogy párbajban az Úr Döntse el, nem puszta szó a vád? FRIEDRICH Igen! KIRÁLY S most téged kérdlek, Elza, válaszolj! Kívánod, hogy az Úr döntsön itt, S egy bajnok vívjon érted? ELZA Igen! KIRÁLY Nos, szólj, ki lesz a védőd? FRIEDRICH Megtudjuk végre hát, ki volt a bűntárs! BRABANTIAK Szóljon ő! ELZA E hősre bízva várok, Ő küzdjön értem itt! Ég küldte drága hősöm, Ki értem vért is ont: Az ős brabanti földön Ő nyerje majd a trónt. Ha drágaság kell, válassz, Mit bírok, szálljon rád, S ha szíved engem választ: Itt állok, végy el hát! FÉRFIAK A bátor szív itt drága díjra lel: Ki érte küzd, nem nyeri könnyen el! KIRÁLY A fénylő nap délen áll már, Sietni kell, szóljon hát a jel! (A hirdető és négy harsonás előlép.) HIRDETŐ Párharcra fel, ki Elzát védené, Ki érte harcra kész, szólítom őt! FÉRFIAK Nincs válasz, csak a némaság! A sorsa eldől, nincs remény! FRIEDRICH Felelj; igazak vádjaim? A pörben nyertes lettem én! ELZA Ó, drága Felség, szépen kérlek, Csak egyszer még hívasd a hősöm! Tán messze jár, nem hallja szód. KIRÁLY Hadd szóljon egyszer még a jel! HIRDETŐ Párharcra fel, ki Elzát védené, Ki érte harcra kész, szólítom őt! FÉRFIAK Az égi bíró már ítélt! ELZA Egykor lelkem kínban égett, Te küldted őt, ki szánva-szánt: Uram, add, hogy a hősi bajnok Megvédjen most, hogy balsors bánt! Küldd nékem őt, jóságos ég, Jóságos ég, mellettem légy! ASSZONYOK Úristen, szánd meg őt! Szent ég, hallgass ránk! (A távolban hattyúvonta csónakon feltűnik Lohengrin.) FÉRFIAK Nézd! Csoda kél a vízen! Nézd, egy hattyú! A víz hátán egy hattyú úszik ott! S egy bárkát húz a fényes vízen át! És benne büszke harcos áll! A vérten szikrát szór a fény, Színarany láncon Fényes bárka jő! Délceg harcos! A vértje csillogó! Ez földöntúli égi bűvös látvány! ASSZONYOK Árvát védő szent égi Úr, Hála néked! 3. JELENET ASSZONYOK, FÉRFIAK Égi hős, szálljon áldás rád! LOHENGRIN (Partra száll; a hattyúhoz.) Az ég megáld, te hű barát! Térj vissza most a vízen át, Ahonnan hoztad csónakom! Majd újra jöjj, mi várunk rád! Híven kövesd az óhajom! Az ég megáld, te hű barát! ASSZONYOK, FÉRFIAK Új boldog érzés kél a szívben, Az égi áldás száll le ránk. Mint álom jő a bűvös fényben, Szép büszke hős, ki partra szállt. LOHENGRIN Légy üdvöz, Henrik, nagy király, Ha mégy a harcba, véd az Úr! Híred, mint sólyom, égig száll, S míg áll a világ, le nem hull! KIRÁLY Köszönöm! Ki vagy te, égi lény, Ki tündöklőn e földre jössz? Az Úr küldötte vagy, te hős? LOHENGRIN Nagy vád sújt itt egy gyönge nőt! És nincs, ki érte síkraszáll. Megvívok én, de lássam őt, Hogy méltó lesz-e szíve rá. Most kérdlek, Elza, válaszolj: Úgy nézz, mint bajnokodra rám! Kész vagy-é bízni bennem, mondd! Szívedben nincs-e kétely, s gond? ELZA Te hős, én védőm! Lelkem áld! Lásd, híven bízom, végy el hát! LOHENGRIN Párharcban érted hogyha győztem, Kérdem, hogy léssz-e majd a nőm? ELZA Lábadnál térdrehullva kérlek, Lelkem a lelked várja hőn. LOHENGRIN Elza, majd hogyha egybekélünk, Békében, bajban férjed óv. A sírig páros üdvben élünk, Csak arra adjad esküszód: Míg élünk, meg ne kérdezz, Rá vágyódást se érezz, Hogy hívnak és ki küld, Mely földnek népe szült! ELZA Úgy lesz, e kérdést sose teszem fel. LOHENGRIN Elza! Jól értettél-e engem? Míg élünk, meg ne kérdezz, Rá vágyódást se érezz, Hogy hívnak és ki küld, Mely földnek népe szült! ELZA Védőm! Én pajzsom, megváltóm, Ki védsz, míg vádol annyi száj, Lelkem bűntelen, szívem bízik Benned hős lovag. Most űzd el rólam ezt a bajt, Én híven állom szómat majd! LOHENGRIN Elza! Szeretlek én! ASSZONYOK, FÉRFIAK Mily bűvös álom Szép képe játszik énvelem? Mily szent varázs száll le énrám, Őt látva égi fényében? LOHENGRIN Halld, Felség, nép, urak, Bűntelen ő és rágalom a vád! Te állj ki velem, Friedrich Telramund, Az égi döntést kardom mérje rád! BRABANTI NEMESEK (Friedrichhez.) Ne küzdj! Várj még! Megállj! Így int a józan ész! Harcodnak ára szörnyű vész! Védi az ég urának szent hatalma őt! Sorsod a gyászos, csúfos vég, Ellene szív és kard se használ. FRIEDRICH Elveszni inkább, de küzdeni! Bár poklok cimborája légy, Idegen, hiába törsz te rám, Nem láttak engem félni még, Hazug szó el nem hagyta szám: Ez öntudat vértezni fog, Fel harcra hát, majd győz a jog! LOHENGRIN Most felség, adj küzdésre jelt! KIRÁLY A síkra lépnek hárman itt is, ott is, Kört mérnek ott, hol majd a torna áll! HIRDETŐ Halljátok, s jól vigyázzatok, Zavart itt ne okozzatok! E kört ne lépje senki át, Tiszteld a törvény szent szavát! Ha bajnok: veszti fél kezét, A szolga meghal, hogyha vét! FÉRFIAK Ha bajnok, vesszen fél keze, A szolga pusztul, hogyha vétene! HIRDETŐ Két bajnok síkraszáll ma itt! Hadd győzzön hát a tiszta hit! Hadd tűnjön el, mi törvényt bont, Kártékony ármány, csalfa csel! Döntést ez ügyben Isten mond, Kérjétek őt, ne hagyjon el! LOHENGRIN? FRIEDRICH Döntést ez ügyben Isten mond, Őt kérem, őt, ne hagyjon el! KIRÁLY Nagy Isten, halld, szólítlak én! Most ezt a harcot döntsed el! A győztes kardban, ó Bölcs Lény, Te támassz nekünk áldott jelt! Kit jónak tudsz, hagyd győzni őt, A rossztól vedd el az erőt! Hatalmas Úr, most el ne hagyj! Nélküled elménk cserbenhagy. ELZA, LOHENGRIN Nem félek én, míg Isten él, A legfőbb úr majd jól ítél! KIRÁLY Nagy Isten, halld .stb. FRIEDRICH A döntés engem bizton ér! Szent ég! Bennem tiszta lélek él. ORTRUD Hiába jössz, te büszke hős, Hol Friedrich küzd, más úgyse győz. HIRDETŐ, FÉRFIAK Ki jóért küzd, te óvjad ég, A hűtlent sújtsa gyászos vég! Ítélj, ne várj, te szent bíró, Most döntsön itt az égi szó! ASSZONYOK Nagy Úr, áldd meg őt! (Lohengrin rövid harcban legyőzi Friedrichet.) LOHENGRIN Az ég ítélt, megölhet most e kéz! Csak élj tovább, bánva a bűnt, míg élsz! KIRÁLY, FÉRFIAK, ASSZONYOK Áldott hős! ELZA Ó, mért nincs szárnya szómnak, Méltón zengni a hőst, Kelj, lángszavú szózat És zengjed fennen őt! Ha élek, benned élek, Csak benned élem át, Nálad az üdv, a mámor, Itt állok, végy el hát! LOHENGRIN A győzelmet kivívtam, Mert te tiszta vagy; Mindazért, mit szenvedtél, Gazdag jutalmat nyersz. FRIEDRICH O, jaj, az Úr hogy rám sújt, Az Úr, az Isten mindent lát, Az ég nékem bezárult! Szép hírem rútra vált! ORTRUD Mely lény az, ki rásújt, S így tervem vágta szét? Mért állok, mint ki bénult, Mely végzet átka rág? KIRÁLY, FÉRFIAK Most szálljon, Most zúgjon hálaének, A hősről szép dicséret! Áld mind e nép! Hősként te védted. Hősként az árvát bátran védted! Róla, csak róla zeng, Csak néki szól a hála! stb. Égben s a földön lent Nem támad hősi párja! Ég óvja lépted, drága hős! Ím, téged áld a nép! ASSZONYOK Csak szálljon víg hálaének A hőst zengje a szép dicséret Ég óvja lépted! Hát szálljon hálaének, Méltón zengje szét! És zúgja az égre Szent hősi hírnevét! Hős! Áld a nép! MÁSODIK FELVONÁS Az antwerpeni vár udvara éjszaka. 1. JELENET FRIEDRICH El innen, bukásom társa, jöjj! Ha kél a nap, ne itt találjon ránk! ORTRUD Nem mozdulok, mert lánc tart kötve itt. Most büszke fényben ünnepel a győztes, Hadd járjon át a vészes bosszúvágy, Mely bennem ég, legyőzi végül őket! FRIEDRICH Te félelmetes nő! Lényemet még mi fűzi hozzád? Miért nem hagylak téged el? Hol az a táj, hol van, hol van, Hol béke vár, nem kínoz bűntudat? Itt látsz a porba hullva, Mért tettél tönkre, mért? Haj, tiszta hősi múltam, Jaj, szörnyű szégyen ért! Az átkot rám kimondták, A kardom összetört, És száműzött az ország, Nem tűr az ősi föld! Ki szánna nincs egy lélek, Mert rajtam átok ül. Jaj, tiszta hősi múltam, Jaj, szörnyű szégyen ért! stb. Az átkot rám kimondták, A kardom összetört, És száműzött az ország, Nem tűr az ősi föld! ORTRUD Mért támadsz rám ily bőszen? FRIEDRICH Már nincs kezemben kard, Mi lesújtana rád! ORTRUD Furcsán beszélsz, ó, Telramund! Mért forrsz úgy ellenem? FRIEDRICH Hogy mért? Nem te bujtottál, Izgattál-e, ártatlanra törjek? Te vadon erdők asszonya, nem súgtad-é; Zord kastélyodból láttad őt, Hogy tettét elkövetni arra járt, Hogy Elza öccsét a vízbe lökte le? És szívem nem te fontad Csábító jóslattal át: Radbodnak ősi, büszke törzsöke Brabanton majd újra lombosodni fog? Nem a te szódra hagytam Elzát el, A tiszta, szűzi lányt, Hogy majd te légy a párom, Aki Radbod sarja vagy? ORTRUD Jaj, hisz tőr nékem a szód! Ezt állom, így volt, így igaz! FRIEDRICH S nem lettem én, a híres hős, A tisztaságnak mintaképe én, Abban az álnok rágalomban társad? ORTRUD Rágalom? FRIEDRICH Az! Hát nem ítélt-e már az Úr, Aki porba sújtott? ORTRUD Úr? FRIEDRICH Te sátán! Ne káromoljad bűnös száddal az Istent! ORTRUD Hah, gyávaságod Isten lett? FRIEDRICH Ortrud! ORTRUD Fenyegetsz tán? Engem, a gyenge nőt? Te gyáva! Lettél volna hős, Midőn rád e szégyen szállt, Tán az a bajnok nem vert volna le! Ó, lenne mégis arra mód, Letörné őt egy gyenge kéz! FRIEDRICH Mit érne az? Érette síkraszállt az Istenség! ORTRUD Istenség? Ha, ha! Bíznád csak rám, kitűnne bizton majd, Mily gyönge Isten az, ki védi őt. FRIEDRICH Rémségek látnoka! A lelkemre a bódulat árad újra rólad. ORTRUD (A vártoronyra mutat.) A renyhe dáridó már véget ért, Most oldalamra ülj! Az óra hív, Hadd süssön látnok lelkem fénye rád! Mondd csak, sejted-é azt, Ki légyen ő, a hattyú hozta hős? FRIEDRICH Nem! ORTRUD Jó volna ám, ha ezt megtudnád, Mert érts meg jól: épp ez a titka, Nevét hogy nem mondhatja meg, Mert véget ér a bűverő, Mely páncélmódra védi őt. FRIEDRICH Hah, Erre szólt tilalma hát! ORTRUD És halld! Senki sem képes rá, Hogy tőle elragadja titkát, Csak az, akinek nem szabad, Hogy tőle megkérdezze azt. FRIEDRICH Úgy érted: Elzát arra bírjuk, A kérdést mégis tegye fel? ORTRUD Ha, látom, elméd újra gyors! FRIEDRICH Ám mit lehetne tenni? ORTRUD Halld! A fődolog az, Innen el ne menj, Szedd össze jól, mit tudsz! Hogy Elza hitét megingasd, Lépj fel, vádold meg bajnokát, Hogy viadalban csellel élt! FRIEDRICH Hah! Rútul tőrbe csalt! ORTRUD S van még egy végső eszközünk: a kard! FRIEDRICH A kard? ORTRUD A titkos bűbájakhoz Nemhiába értek régen, Hallgass te rám! Jól érts meg engem! Kit szellemeknek bűve véd, Testének bármely részét érje sérülés, Hatalma végképp nyomban elvész, S lesz, ki volt! FRIEDR1CH Valót beszélsz? ORTRUD Bár megsebezted volna csak kisujját, A kisujjának végső perecét, A hős ma már kezedben van! FRIEDRICH Mit hallok! Vad dühvel forr a vérem! Az Úr vert meg, azt hittem én. S lám titkos fondorlat hozta végem, A sátán jött s gyalázat érte főm! De hátha rajta bosszút állok, Ártatlanságom kitűnik? És hátha porbahull az álnok, Ha rólam letisztul a bűn! Te, némber, itt az éjben meg ne csalj, Mert akkor, jaj tenéked! ORTRUD Ó, hisz te őrjöngsz! Csillapodj le végre! Érezd, mily jó a bosszú édes kéje! ORTRUD, FRIEDRICH A bosszú él, esküdjünk rája, E szívben más ne leljen hont! Őket az álom karja zárja, És jő a vész, mi rájuk ront! 2. JELENET ELZA (Kilép az erkélyre.) Hűs szellő, néked sírtam, Ha bánatom betelt; Hálát hadd adjak mostan, Hogy lelkem üdvre lelt. ORTRUD, FRIEDRICH Ez Elza! ELZA Mert őt elhoztad nékem, Míg partjainkra ért; Te elkísérted híven, Légy áldott mindezért. A fátylad hűsen lengett, Ha könnyem fájva hullt, Lásd, tőled kér ma enyhet E szív, mely lángra gyúlt. ORTRUD Majd átkozod ez órát, Mely engem itt elédbe hoz! Menj el! Jobb, ha most magamra hagysz! FRIEDRICH Miért? ORTRUD Hagyd nékem őt, a hőssel végezz te! (Friedrich távozik.) ORTRUD Elza! ELZA Mi az? Mi bánat cseng e hangban, Mint fájó jaj, úgy szól e név. ORTRUD Elza! Hangomra rá sem ismersz hát? Nincsen a szenvedőhöz szíved, Ki érted tűr el oly sok kínt? ELZA Ortrud! Te vagy? Mi dolgod itt, gyászsorsú nő? ORTRUD "Gyászsorsú nő!" Jól mondod ezt, illik e név rám! Az erdő sűrűjében éltem, A béke vett körül, a csend. Mondd, bántlak én? Mondd? Sírok, mert összetört a végzet, Mely minden rokonomra sújt, Mondd, bántlak én? ELZA De miért is mondod ezt? Ha szenvedsz, részem abban nincs! ORTRUD A boldogságom fájt-e néked, Hogy férjem lett, ki érted élt, S kit szíved úgyis eldobott? ELZA Ne hagyj el, ég! Ez mit jelent? ORTRUD És ép elmével vádolt volna téged, A tiszta bűntelent? A rossz varázslat verte őt meg És átok, szégyen sorsa most. ELZA Jaj, Istenem! ORTRUD Ó százszor boldog! Te jó vagy, bánatodnak vége, Élsz mosolyogva, baj nem ér, De nékem bújnom kell az éjben És benned szánalom se kél. Nekem itt sírnom nem szabad, Mert megzavarná nászodat. ELZA Te szent, hatalmas égi jóság, Nem pártolnál-e tőlem el, Hogyha az árvák földi sorsát Nem venném én szívemre fel! Ó, várj csak! Ortrud várj! A házam néked nyitva áll! (Elza besiet a palotába.) ORTRUD Most halld az átkom, trónvesztett Hadisten! Ím bosszút áll, kit átok, szégyen ért! Áldd meg, ki hű még a régi hitben! De vesszen e fajzat, ki más hitre tért Wotan! Hadúr, ím hívlak én! Freia! Nézz rám, te égi lény! Bősz tervet forral most ez agy, És rajtuk bosszút állok majd! ELZA Ortrud! Most hol vagy? ORTRUD Lásd, a porban csúszom! ELZA Ó jaj, így kell látnom téged, Kire az élet trónja várt! Hidd el, hogy fáj bennem a lélek, Oly mélyen érzem sorsod át! Ó, kelj fel, kérlek szépen! Hadd múljon el, mi köztünk dúlt. Bocsáss meg hát, ne ródd fel nékem Hogy értem már a könnyed hullt! ORTRUD Te jó, te szent, ó, hála néked! ELZA És Friedrichet se érje baj! Holnap a hőssel szent frigyre lépek, Irgalmat esdek tőle majd. ORTRUD Ó, mennyi kegy és mennyi jóság! ELZA És virradatra légy itt lenn, Ölts díszt, és tűzz hajadba rózsát, Víg nászmenetbe jöjj velem! Templomba vár a vőlegény, Hogy gyűrűt váltsak véle én. ORTRUD Gyönge ily kegyre minden válasz. Mit adhat, mondd, e kolduskéz? Te mindig büszkén, fényben állasz, Úrnő, ki rám csak szánva néz! De egyre még hatalmat érzek, Nincs oly erő, mely visszatart, Míg boldog vagy, megvédlek téged, Hogy holnap meg ne bánjad majd. ELZA Mit mondtál? ORTRUD Elza, intlek, óvlak, Ne hidd, hogy már te bizton élsz! Nem tudni még, mit rejt a holnap, Nem les-e titkon rád a vész. ELZA Mit jósolsz? ORTRUD Hát még most se érted, Mért őrzi hősöd sűrű köd? Csak el ne hagyjon újra téged, Amilyen titkos úton jött! ELZA Sorsüldözött, te meg nem érted, A tiszta vágy mily szép és hív, Még ilyen fényben nem volt részed, Mit hittel nyert e boldog szív! Jöjj beljebb hát, végy rólam példát! A hit legyőzhet minden bajt! Teljen be szíved égi hittel! Van boldogság, mely sírig tart. ORTRUD Ó, mennyi gőg: ő adna példát. Majd véget ér e boldog nász És büszke szívét érje gyász! E gőgre bánat fordul újra. (Elza bevezeti Ortrudot a palotába.) FRIEDRICH (Előlép.) E házba balsors lép be most! A vermet ásd, a sírt, te asszony! Én tönkrementem, rajtuk most a sor! Nincs gát már, mi téged visszatartson, Jól érzem én, a sorsunk összeforr! De azt az egyet nem felejtem el: Ki rám a szégyent hozta, vesszen el! 3. JELENET (Hajnalodik; a brabanti nemesek és vitézek gyülekeznek a vár udvarán.) NEMESEK, VITÉZEK A kürtök csatadala zeng, Szép napnak új reménye vár. Ki fényes tettek hőse volt, Új harcra bátran készen áll! stb. HIRDETŐ Most halld, királyi szó kél ajkamon, Jól értse minden hű brabanti hős! Száműzött légyen Friedrich Telramund, Mert álnok ügyben Istent hívta ki! Ki véle tart, törvényünk sújtja azt, Ne fogja pártul senki hát a gazt! FÉRFIAK Ó, átkozott a lépte, Kit bűnök súlya tép! Békét ne leljen lelke És félje őt a nép! stb. HIRDETŐ A hős pedig, ki Elza férje lesz, S égi fénnyel védi már e hont, Nagy jó királyunk így akarja ezt: Brabantban ülje majd az ősi trónt! De nem lesz herceg, nem csábítja rang, Csak védőjének vallja őt Brabant! FÉRFIAK Éljen a büszke hős! Kit népünk régen vár! Légy hát e föld ura S a nép te melléd áll! HIRDETŐ Most halld, még ma A násznak fényes napja van, De álljon holnap harcra készen itt, Hol hős királyunk hadban egyesít! Brabant ura nyugalmát megtagadva, Az élen így vezérel bátor harcba! FÉRFIAK Fel hát a harcra, fel! A hős az élre áll. Bátran, ki harcra kel, Szép hősi névre lel! Isten küldte őt, Ő ád majd új erőt! (Négy nemes kiválik a tömegből.) HARMADIK NEMES Nem jó! Ez távol akar vinni innen! MÁSODIK NEMES Valami képzelt ellenség a cél? NEGYEDIK NEMES Nem áll jogában tenni ily merészen! ELSŐ NEMES Ki szól ellene, ha útra kél? FRIEDRICH Én! A NÉGY NEMES Halld, ki szólott? Friedrich? NEGYEDIK NEMES Te vagy az? A NÉGY NEMES Itt szólnod kár, ez bajt hoz még terád! FRIEDRICH Majd később még vakmerőbbnek láttok, Igazság fénysugára tárul elétek. Ki büszke gőggel hadjáratra hítt, Megvádlom őt, hogy csellel vítt! A NÉGY NEMES Ne folytasd, vesztedre szólsz, Megöl téged ezért a nép! NÉGY APRÓD Szép úrnőnk, Elza jő, Nászára áldást kér most ő. 4. JELENET (A nászmenet megindul a templom felé.) NEMESEK, VITÉZEK Csak áldás járjon véle, Kit annyi bánat ért, Őt Isten karja védje, Ég óvja merre lép! (Elza megjelenik a palota kapujában.) Úgy jő, mint fénylő hajnal, Az arca lázban ég! FÉRFIAK, ASSZONYOK Áldott, tiszta angyal, Szép Elza, óvjon ég! (Ortrud Elza útját állja.) ORTRUD Megállj, Elza! Nem kísérlek téged, Nem illet engem szolgasor! Várj, míg ez ajtón én belépek, Te nékem hódolattal tartozol! APRÓDOK, NEMESEK Mit akar ez? Mit akar, állj! ELZA Nagy ég! Mit látok én? Ó, jaj, mily megváltozva állsz elém? ORTRUD Mert akkor egyszer porban csúszni láttál, Azt ne hidd, hogy így lesz mindig már! A bosszúm él még, véged van, ha rád száll. Nem tűröm azt, hogy fölöttem állj! ELZA Jaj! Mért is bíztam hazug szódban, Mely sírva kért, míg álnok könnye hullt? Mért mersz te most ily gőggel szólni rólam, Bár sújtja bűnös férjedet az Úr? ORTRUD Száműzte bár férjem az álítélet, Ismerte jól ez ország nagy nevét, A hősök dísze volt, a kardjától féltek, Nem volt jobb bajnok nála szerteszét. S a párod, még nem hallott róla senki, Hogy hívják őt, ezt tőled félve rejti! FÉRFIAK Állj, ne szólj! Rágalom a vád! Nem értem! ASSZONYOK, FIUK Gyalázat! ORTRUD Mondd hát, ki ő, nevezd meg nyomban! Halljuk: a törzse mily nemes család? Bajnok s a hattyú merről jöttek, honnan? S ha egyszer majd magadra hágy? Ó nem! Vészt hozna rá, ő tudja jól; Megtiltja hát, e kérdésről ne szólj! FÉRFIAK, ASSZONYOK, FIÚK Így lenne ez? Vagy rágalom? Ily kétes váddal szólni nem átall? ELZA Rút hitszegő! Rosszlelkű nő! Jó, mondok választ erre én! Oly tiszta, fennkölt hősöm lelke, Az Úrtól jött, ezt hinni kell. Ki kételyt támaszt mégis benne, Lelkének üdvét játssza el. FÉRFIAK Igaz! Igaz! ELZA Hát nem lesújtott Telramundra, Ki véle ezért harcra szállt? Ott volt a nép, ki látta, tudja: Szent fénye mindent általjárt! FÉRFIAK Igaz! Igaz! ASSZONYOK, FIÚK, FÉRFIAK Így látjuk őt! ORTRUD Hah! Szép hősöd tiszta? Bűbájhoz, cselhez ám jól ért. Volna-e akkor szólni mersze, Erről őt, hogyha kérdenéd? Jó lesz, ha nyíltan számonkéred, Mert joggal véli majd a nép, Titokban máris sejtve kétled, Oly tiszta s ártatlan-e még. ASSZONYOK Félre, ellened támad ő! FÉRFIAK Vigyázz, Királyunk jő! 5.JELENET (A király, Lohengrin és kíséretük megjelenik.) BRABANTIAK Jöjj, királyunk! Jöjj, te győztes bátor hős! KIRÁLY Mily vita ez? ELZA Segíts! Jó férjem, védj meg! LOHENGRIN Mi baj? KIRÁLY A nászmenetnek itt ki állja útját? A KIRÁLY KÍSÉRETE Mi e zaj? Mondjátok végre! LOHENGRIN Mit látok? Hozzád szólni mert e nő? ELZA Ó, védj meg! Oltalmazz! Ez asszony bánt! Szidj meg, Mert szódra nem hallgattam én! Ám lásd, az udvaron zokogni láttam, Megszántam kínját, s befogadtam őt. Most gúnyol, miért bízom benned én! LOHENGRIN Te félelmetes nő, ne kísértsd őt! Ó, Elza, mondd: Szívedbe nem jutott-e még a mérge? Jöjj, ott bent majd Boldogan hull e szép szem könnye! (A nászmenet újból elindul a templom felé. Friedrich lép útjukba.) FRIEDRICH Várj, felség! Gaz csalárdság történt! KIRÁLY Mily gyalázat! FÉRFIAK Mit akar ez? Gyalázat! Távozz, ne szólj! FRIEDRICH Szót kérek én! KIRÁLY Megállj! Menj félre innen! FÉRFIAK Távozz innen vagy halál vár reád! FRIEDRICH Szót kér, kit méltatlan ítélet ért! KIRÁLY Eredj! FÉRFIAK Eredj! Távozz innen! FRIEDRICH Nem Isten volt, aki ítélt a harcban! Varázslat vett erőt rajtatok s rajtam! KIRÁLY, FÉRFIAK Láncot reája! Istenkáromlás! FRIEDRICH Ím, ez a fénylő bajnok itten Rossz szellemekkel cimborál! De hogyha úgy akarja Isten, Majd bűvhatalma szerteszáll! Megvívtuk ezt a páros harcot, Az tette tönkre jó hírem. De hogy ki ő, a kóbor bajnok, Azt meg nem kérdi senki sem? De én, de én megkérdem tőle, E jog megillet engemet: Hogy hívják, hol a törzse? Ezt nyíltan mondja végre meg! Hogy hívják, aki így a vízen, Egy vad hattyúval e tájra jött? Ki bűvös állatokkal járkál, Nem tartom ártatlannak őt! Vádamra hogyha megfelel, Hadd jöjjön, mit az Úr rám mért, Ha nem, őt ítéljétek el, Mert tiszta híre véget ért! KIRÁLY, FÉRFIAK Mily súlyos vád ez! ASSZONYOK, FIÚK, FÉRFIAK Adhat-e erre választ? LOHENGRIN De mért is válaszoljak néki, Ki olyan rútul vétkezett! A váddal célját el nem éri, Nem ér fel hozzám kételye! FRIEDRICH Lám, engem ő nem méltat szóra, Kérdjed meg hát, ó nagy király! Óhajod tán tisztelni fogja, S megnyílik majd e gőgös száj. LOHENGRIN Nincs oly király, ki rávesz engem, Fölfedni azt, mi szent titok! Mindenki látta hősi tettem, Nincs kétkedésre semmi ok! Csak egy van itt, ő várhat tőlem választ: Elza! Mért reszket úgy a szíved? Már Elza lelkét kétely karma vájja. Megmételyezte tán a csalfaság? Nagy Isten! Védd, ó védjed őt! Ne szálljon szívére dőre kétkedés! FRIEDRICH, ORTRUD Lám, Elza lelkét kétely karma vájja, A szíve mélyén ott a bú, a kín. Markomban lesz, markomban van, Ki nékem bajt okozni jött e tájra. KIRÁLY, FÉRFIAK Mély titkot őriz ily vigyázva ajka? Őrizze jól, ha vészt hoz rá a szó! Védjük mi őt és bátor hősi hírét, Láttuk, hogy szíve hős, és lelke jó! ELZA Úgy sejtem én, hogy nagy bajt hozna rája, Ha ennyi nép láttára vallna színt. Ő volt a védőm, rám az átok szállna, Ha hűtlenül elárulnám őt. Hallgatna szám, ha tudnék róla bármit, De nem bírom a kétely lángjait. KIRÁLY Ó hős, adj büszke választ néki! Dicsfényben állsz, fődet a vád nem éri. FÉRFIAK Te melléd híven állunk, Szívedben tiszta, hősi láng lobog! Nem mondod bár, mi mégis bízva bízunk, Hogy fényes név az, bárhogy titkolod. LOHENGRIN Nem bánja meg, ki bennem bízik híven, Bár meg nem tudja származásomat. FRIEDRICH (Halkan Elzához.) Ó, hallgass rám! Hogy mindent megtudj róla Van biztos eszközöm! ELZA Menj tőlem el! FRIEDRICH Teste kis részét engedd, hogy levágjam! Az ujjahegyét, és megtudod majd, Mit féltve rejt ma el, Hű lesz hozzád, és soha nem hagy el! ELZA Hah! Távozzál! FRIEDRICH Ma éjjel ott leszek, szólíts! Majd mindent jól elvégzek én. LOHENGRIN Elza, kit látok itt veled? Ti átkosak, el innen! Ne lássalak, Hogy itt leskeltek álnokul! Elza, ne térdepelj! Hű angyalom, Rád bízom én az üdvünk zálogát! Bánt még a kétely ördöge? Szívedben kérdést őrzöl-e? ELZA Én pajzsom, hősi pártfogóm! Te szent, a lelkem benned él! A kétség rontó szelleme Szívemhez föl nem ér! LOHENGRIN Áldlak, Elza! Jöjj, vár reánk az Úr! FÉRFIAK, ASSZONYOK, FIÚK Nézd az áldott égi hőst! Éljen ő! Szép Elza, óvjon ég! Csak áldás járjon véle! ' Áldott szívű angyal, Szép Elza, óvjon ég! Áldott szép Elza, óvjon ég! (A király ünnepélyes menetben a templomba vezeti Elzát és Lohengrint.) HARMADIK FELVONÁS 1.JELENET (A király és nemes apródok Lohengrint, a nemes asszonyok Elzát vezetik be a nászszobába.) FÉRFIAK, ASSZONYOK Hűség kísér, szent égi fény Boldog utadra, te szép, büszke pár. Hős tiszta szív s hű szent erény Új égi mámor sok áldása vár. Hősöknek éke, áldás reád! Szép példaképe, áldás reád! Csend váltja fel az ünnepi lázat, Gyújtson az éj szívbéli vágyat! Mámorra vár, a nászszoba hív, Bűvös az éj, fellángol a szív. Hűség kísér stb. ASSZONYOK A kedves, boldog párnak Sok áldást adj, ó ég! Az évek messze szállnak, Ez óra szép emlék! (Elvonulnak) FÉRFIAK, ASSZONYOK Hűség kísér, szent égi fény Boldog utadra stb. 2. JELENET LOHENGRIN Elhalt a nászi dal. Leszállt a csend, És most vagyunk először egyedül. Szívemre jöjj, a boldog óra int, Nem látja boldogságunk földi lény. Elza, én nőm! Én drága hitvesem! Mit érzel most, azt mondd el énnekem! ELZA Több az, mint boldogság, mi bennem éled, Mennyország fénye, álma szállt le rám! Tündérgyönyör fűz engem egybe véled, Álomvarázs ez, Isten küldte rám stb. LOHENGRIN Hát még ha tudnád, hogy bennem mi éled, Véled az égnek álma szállt le rám! Tündérgyönyör fűz engem egybe véled, Álomvarázs, mit Isten külde rám! ELZA, LOHENGRIN Szerelmem fűz egybe véled stb. LOHENGRIN Most látom már, szerelmünk mily nagy érzés! Két titkos láng, mely észrevétlen kelt, Hogy érted küzdjek, elküldött a végzet S a szívem itt szívedben párra lelt. Oly ártatlan szemed, e tiszta fény, Csak néztem rád és foglyod lettem én. ELZA De még előbb, mint engemet megláttál, Álmomban képed már szemembe tűnt. S amikor előttem dicsfényben álltál, Te hős tudtam, hogy téged Isten küld. Rád néztem én és Istent arra kértem, Legyek patak, mely nyomdokodban jár. Legyek virág az illatjárta réten, Lábad nyomát boldogan áldanám. Sejted, mit érzek? Tán szerelemnek hívják, Hol van, ki nékem ezt megmondaná? Mily kár, hogy őrzöd ama névnek titkát, Amely a legszebb válasz volna rá! LOHENGRIN Elza! ELZA Mi szép név ez, ha szádon súgva lebben! Ó, mért, hogy én nem mondhatom neved? Együtt, ha üldögélünk méla csendben, Akkor se szólíthatlak tégedet. LOHENGRIN Én drága nőm! ELZA Éjjel, ha alszanak, hozzád E névvel szólnom nem szabad. LOHENGRIN Érzed, mily bódító e bűvös illat? Mámorba szédít, ájulatba ejt! Szent mámor száll a rózsaszínű légben, Némán élvezzük drága titkait. Szent volt a nap, amelyen kardom védett, Lelkemig hatolt az édes napsugár. Nem vágytam én, hogy megtudjam kiléted, Rád néztem, rád és szívem értett már. Mint most ez illat részegíti lelkem, Mely titkos éjből árad rám és rád, Hogy tiszta vagy, én akkor tudtam már azt, Bár rút gyanúval támadt rád a vád. ELZA Ó, áldozatra vágyom érted, Méltó így hozzád nem vagyok. Mondd, mit is adhatnék tenéked, Néked, te szent, te legnagyobb! Itt kínban leltél engem, hősöm, Hát oszd meg vélem bánatod! Ha látsz szenvedni véled érzőn, Általam búd enyhülni fog! Szólj, mi a lelked régi búja, Mit félve titkol néma szád? Talán, ha most napfényre jutna, Balsorsú végzet szállna rád? Nem baj az, csak higgyél nődben! Rám titkaidat bízhatod. Nem, senki meg nem tudja tőlem, Ó, százszor inkább meghalok! LOHENGRIN Szerelmem! ELZA Éretted tűrtem annyi szitkot, Bízzál, s eloszlik kínom, el! Engedd, hogy halljam azt a titkot, Mondd meg, ki vagy, ezt tudnom kell! LOHENGRIN Egy szót se, Elza! ELZA Tárd ki lelked, mondd el, Mely törzsből származol! S hogy merről jössz, el ne rejtsed! E szót én el nem árulom. LOHENGRIN Ó, meg ne döntsd a hitnek sziklavárát, Tanúm az ég: szavadnak hittem én. Ó, légy erős s az ég jutalma vár rád, Legboldogabb te léssz a föld színén! Keblemre jöjj, én drága szép nőm! Érzed, mi lángol itt belül, Szemed szemembe tűzzön égőn, Szívemre fényes üdv derül! Ó, hadd szívom varázsos ajkad, Hadd szívom édes illatát! Vágyódó karjaimba zárlak, Te vagy az üdv, a boldogság! LOHENGRIN Nem kell a fény, a pompa nékem, Hisz tiszta szíved drága kincs. Bármerre nézek földön, égen, E boldogságnak párja nincs! Nem vágytam én királyi trónra, Egyetlen célom csak te vagy. Más nem kell, csak e boldog óra, Amelyet véled töltök el! Tűnjön el hát ma minden kétely, A sorsod bízd csak énreám! Mert nem zord égből jöttem én el, A fény országa volt hazám! ELZA Szent ég, reszket a lelkem! Most mindent értek már! O, érzem, elhagysz engem, Rám kínok kínja vár! Ó, azt a ritka sorsot Itt nem leled te fel! Hogy lennél itt te boldog, Hisz máris vágyol el! Hogy bízhatnék így benned, Én árva földi lény? Ó, hátha el kell menned A vágyak alkonyán! LOHENGRIN Mért gyötröd úgy a lelked? ELZA Hát az nem kínhalál, Számolni minden percet, Hogy üdvöm visszaszáll? Mi lesz, ha ifjú arcom Elhervad csöndesen, Te elszállsz, csalfa fantom, S én éljek özvegyen! LOHENGRIN Ó, ez a báj nem hervad, Míg bennem bízni tudsz! ELZA Ó, megbűvölni téged, Azt úgysem érem el, Nincs benned semmi földi, Rád vár egy szebb világ. Meg fog a bánat ölni, Érted, te délibáb! Ó, ez a zaj! Mintha valaki jönne! LOHENGRIN Elza! ELZA Nem, nem! De ott mit látsz, mit látsz? Egy hattyút ringat ott a víznek öble, Te véle mégy, a csónak vár reád! LOHENGRIN Elza, elég! Térj eszedre már! ELZA Már semmitől se félek! Ne bánts, békébe hagyj! Most, bárha addig élek, Azt mondom, választ adj! LOHENGRIN Elza, az égre kérlek! ELZA Balsorsom angyala, Halld meg, mit tőled kérdek! Mondd hát neved ki ma! LOHENGRIN Megállj! ELZA Hadd tudjam hát néped, hazád! LOHENGRIN Ó, jaj! Ó, jaj! Miért tetted ezt? (Friedrich és négy társa kivont karddal Lohengrinre tör.) ELZA Védd magad! A kard, a kard! (Lohengrin halálra sújtja a támadót.) LOHENGRIN Ó, boldogságunk nincs már sehol! ELZA Mindenható, te irgalmazz! LOHENGRIN (Friedrich holttestére mutatva.) Testét vigyétek a király elé! (A belépő négy asszonyhoz szól, Elzára mutat.) Adjatok díszes köntöst rája! Hadd járuljunk a trón elé. Megtudja nőm, ki volt a párja, Feltárok mindent nyíltan én. 3. JELENET A Schelde partján. FÉRFIAK Hódol a néped! Nagy királyunk, jöjj! KIRÁLY Légy áldva, hű brabanti nép! Lelkem mi büszke lánggal ég. Bár minden hősi tartomány Ily szép sereggel várna rám! Megvívunk bátran, hogyha kell, Van pajzsunk, harci fegyverünk; Jöjjön az ádáz ellenség, Hős kardunk éle zúzza szét! Az ősi fényt, mely lánggal ég, Óvja e kard s e bátor nép! FÉRFIAK Az ősi fényt, mely lánggal ég, Óvja e kard s a bátor nép! KIRÁLY Szent bajnokunk hol, merre van? A hős, kit áldva áld Brabant? (Behozzák Friedrich holttestét.) FÉRFIAK Szóljatok hát, mit hoztok ott? Ők Telramundnak hívei! KIRÁLY Kit hoztok itt? Mily gyászlepel? A borzalom fog engem el. A NÉGY NEMES Azt, hogy ki volt e gyászos fő, Majd szól a hős, s elmondja ő. FÉRFIAK Nézd, Elza jő, a lelke áldott! Bűbájos arca mért oly sápadt? KIRÁLY Az arcod mért is sápad el? Annyira fáj, hogy válni kell? FÉRFIAK Utat, vigyázz, hősünk idejő! Népünk bátor hőse jő! Éljen! KIRÁLY Szentelt a lépted, drága hős! Ki veled tart, az bizton győz! Hű szívvel várnak mind ma rád, Kit harcra hívtál, talpra állt. FÉRFIAK Állj hát az élre, várunk rád, Így győz a kardunk, harcra hát! LOHENGRIN Egy szót, csak, felség, íme halljad: Nékem e szép, e büszke hadat Csatába vinnem nem szabad! KIRÁLY, FÉRF1AK, ASSZONYOK Szent ég! Mit rejt e vészes szó? LOHENGRIN Nem harci vággyal jöttem én e helyre, De váddal, amit most elmondok rendre! (Felemeli a leplet Friedrich holttestéről.) A legelső véres vádat magamra mondom. A törvény majd ítélni fog: megöltem őt, Mert rám fegyverrel rontott, Bűn volt-e tettem? Szóljatok! KIRÁLY, FÉRFIAK Mint karddal verte őt a földre, Úgy sújtsa fent az Úrnak ökle! LOHENGRIN A másik vádam súlya másra hárul, Ím nyíltan hadd mondjam ki még, Hogy dőre szívvel hitszegőn elárult A nő, kit nékem szánt az ég! KIRÁLY Elza! Mit tettél, ó boldogtalan? FÉRFIAK Véged! Mért tetted, Elza, ezt? Jaj, mért is tévedtél meg így? ASSZONYOK Mért tetted, Elza? LOHENGRIN Mindenki hallá, Megfogadta szentül, Míg él, nem kérdi tőlem, Ki vagyok? S már megszegte e törhetetlen esküt, Rút kételyt ápolt szíve rejtekén. Kitűnik majd, Nem búvok gyáva módon Az Úr előtt, Ország s király előtt. A titkomat, ím, őszintén kimondom! Eldől, van-e itt nálam jobb s dicsőbb! KIRÁLY, FÉRFIAK Mely égi titkot fejt meg most ez óra? Mért kényszeríti őt a végzet ilyen szóra! LOHENGRIN Nagy messze táj, egy ismeretlen szent hon, Ott van egy vár és Monsalvat neve, E várban fényes, gazdag templom ragyog, Nem látott soha senki ily csodát. Oltári kincse földöntúli serleg, Mely mindenekre titkon áldva hat, A földre hozták égi angyalseregek, S itt híven őrzik tiszta férfiak. Évente jő egy szent galamb az égből, Hogy bűverővel töltse újra meg. E kincs a Grál, és boldog hitbe révül Az őrök lelke, hogyha fénye rezg. Kiket a Grál e szolgálatra választ, A Grál azoknak égi hatalmat ád, Mert védve van, kit szent varázzsal áraszt, Nem érheti baj és nem hal bús halált. És hogyha küldi hívét messzi tájra, Hol bántanak egy jámbort, s védni kell, Az a bűbáj nem hagyja ott el hívét, Míg titka ép s nevét nem tárja fel. A Grál malasztja földi szemnek rejtély, Mit köd burkol és titkok fátyla fed. Lovagja szent és kétely hozzá nem fér, Ha kérditek, távozik úgy, mint jött. Most hát, megoldom én a rejtélyt nyomban! A Grál küldöttje áll előttetek: A trónon Parsifal, jó atyám, fényben, - Szent bajnoka, én Lohengrin vagyok! KIRÁLY, FÉRFIAK, ASSZONYOK Isten fénye benned lángol, A szívünk megremeg e szent csodától! ELZA Mindennek vége! Levegőt! Ó jaj! Fuldoklom a kíntól! *A magyarfordításból hiányzó részt nyersfordításban közöljük. * LOHENGRIN Ó, Elza! Mit tettél velem? Mikor szemem először megpillantott, Úgy éreztem, égő szerelemre gyúltam, Hamar megismertem ez új boldogságot. A szent hatalmat. Rendünk csodáit, Az erőt, mellyel titkom őriz engem, mind a Legtisztább szív szolgálatára szenteltem én. Mért csikartad ki titkomat? Most, ó jaj, el kell válnom tőled. KIRÁLY, FÉRFIAK Jaj! El kell hagynod minket, Te dicső, Isten küldötte férfi? Ha az Ég áldását elvonja tőlünk, Hol találunk vigaszra majd? ELZA Ó férjem, nem! Nem engedlek el. Bűnbánatom tanújául maradj! Nem hagyhatsz el a keserű bánatban. Hogy megbüntess, azért hullok eléd. ASSZONYOK Ó jaj, el kell hagynia minket! LOHENGRIN Kell, igen, édes hitvesem. Már haragos a Grál, mert késlekedem. ELZA Ha oly isteni vagy, mint megismertelek, Ne vesd el Isten irgalmát magadtól! Ha a bűnös bánja súlyos vétkét, Ne tagadd meg ittléted áldását a nyomorulttól! Ne taszíts el, bármily nagy is bűnöm! Ne hagyj el engem, A legnyomorultabbat! LOHENGRIN Egyetlen büntetés van vétkedre - Akárcsak te, én is érzem a keserves kínt - Elválnunk kell, ez kell legyen A büntetés s a bűnhődés. KIRÁLY, NEMESEK Ó maradj, ne hagyj el minket! Vitézeid vezérükre várnak. LOHENGRIN Ó halld, király! Én nem oltalmazhatlak. A Grál lovagja, ha felismerték már S engedetlenül veletek harcba menne, Elvesztené minden férfierejét. De, nagy király, hadd jósoljak tenéked: Neked az igaznak, nagy győzelem lesz részed. Németföldre még a legtávolabbi jövőben sem Törhetnek a keleti hordák győzelmesen! (Nagy izgalom támad, a folyón feltűnik a hattyú vontatta csónak.) FÉRFIAK A hattyú! A hattyú! Nézd, újra itt! ASSZONYOK Ó nézd, újra jő! ELZA A hattyú! Ó! Halál! LOHENGRIN Mert késlekedtem, értem küld a Grál! (A folyóparthoz lép; a hattyúhoz szól.) Jer, hű barát! Ó, mért e végső gyászos út? Ím lásd, megértük ezt a bút! Egy év után lett volna bár, Midőn leróttad tisztedet, Rabságod elmúlt volna már, Másként reméltem jöttödet! Ó, Elza! Mért nem vártál még egy évet, Mit együtt éltünk volna boldogan? Megkaptad volna holtnak vélt öcsédet, Ki most a Grálnak oltalmában van. Majd visszatér, Ha már én messze járok, E kürt, e kard, e gyűrű vészes órán, Ha harcba megy, E kard őt védje meg! Ám ezt a gyűrűt látva, gondoljon rám, Ki egyszer búdban már megvédtelek! Megáld az ég! Légy boldog, szép arám! Látod, a Grál neheztel rám! Megáld az ég! KIRÁLY, FÉRFIAK, ASSZONYOK A lelkünk érted fájva fáj! Mért is hagy el minket már? ORTRUD Menj hát, te gőgös bajnok! Hadd tudja meg e dőre asszony, Mely hattyú hozta bajnokát! A láncot én vetettem rá És arról látom, senki más: Hattyúd Brabantnak hercege! MIND Ah! ORTRUD (Elzához.) Hálám fogadd, hogy őt elűzted! Hattyústól indul már tovább! Ha még tovább marad itt hősöd, Öcsédet is megváltaná! MIND Ez szörnyű bűn! Szólni nem szégyellsz? Kárhozat lángja szálljon rád! ORTRUD Így áll bosszút az ősi isten, Mert elhagytátok szent hitét! (Lohengrin imába merül Az égből fehér galamb száll alá. A hattyú eltűnik a hullámokban s felbukkan az ifjú Gottfried herceg.) LOHENGRIN Brabant urára nézzetek, A harcban majdan ő vezet! (Beszáll a galambvonta csónakba, amely gyorsan eltűnik a távolban. Ortrud holtan összerogy.) ELZA Én mátkám! Én mátkám! Jaj! MIND Ó, jaj! Lányi Viktor és Horváth Ádám fordítása nyomán.