Madarász Iván Lót I. Lót és Isten (Meghatározatlan térben.) LÓT Ím, itt vagyok Uram! Itt vagyok, Isten! Kész vagyok, Uram! Törvényedet megtanultam. Házam felépítettem, lányaim férjhez adtam. Fogadj el engem, hagyd meg a várost! Hagyd meg a várost! Fogadj el engem! Felelj Isten! Nem látod Uram, milyen gyönyörű ez a város? Ide százezrével jönnek az emberek csodálni. Zsonganak az utcák, pompáznak a házak. Itt még a bűn is olyan gyönyörű, ha kivirágzik. Gyönyörű a bűn, ha kivirágzik. Jó, pusztuljon csak a bűn! És ha ártatlan is lenne közöttünk? Ha lenne száz igaz ember? Elvesztenéd-e őket a gonosszal együtt? És ha csak ötven igaz lenne? Ha csak húsz? Ha tíz?! Tíz igazért megtartod-e Szodomát? Mondd hát! Mondd hát! Tartsd meg Szodomát! Tíz igazért megtartod-e Szodomát?! II. A város (Szodoma utcáin. A tömeg hangját halljuk.) ÁRUS Tessék! Tessék! Mindenből, mindenkinek, mindenkor . . . Az embert ma ez teszi! Eszi, nem eszi, megveszi! Apraja, nagyja, most megkapja . . . Boldog, aki boldogul! PROSTITUÁLT Örömet, örömmel! Ágytól ágyig! Ki mire vágyik! HOMOSZEXUÁLIS Hasonló a hasonlóval, hasonképpen hasonul. ZSEBTOLVAJ Fúj, vegye ki a kezét a zsebéből! (Megjelennek az angyalok.) ANGYALOK Békesség! Áldás! Adjatok szállást! Isten nevében. ÁRUS Vacsorát nálam, olcsón kínálom. PROSTITUÁLT Vegyen ki engem egy éjszakára! HOMOSZEXUÁLIS Az én kis ágyam is kiadó! ZSEBTOLVAJ Pardon! Most ne mozogjanak! SZELÍD ANGYAL Szent Isten! A pénzem! HARAGOS ANGYAL A pénzem! ÁRUS Úgy értsem, hogy nem tudnak fizetni? PROSTITUÁLT Hát akkor, sajnos . . . HOMOSZEXUÁLIS Pedig tetszettél, angyalkám! ZSEBTOLVAJ Talán elvesztettek valamit? ANGYALOK Eltűnt a pénzünk. ÁRUS Úgy értsem, hogy minket gyanúsít? Ne tűrjük e sértést! PROSTITUÁLT Engem gyanúsít? Arcátlan! HOMOSZEXUÁLIS Engem gyanúsít? De drágám! ZSEBTOLVAJ Ez sértés! III. A csőcselék TÖMEG Üsd az idegeneket! Vágd és verd az idegent! Taposd el, tépjed, vágjad! Szúrd és taposd el mindet! Rúgd az idegeneket! Aprítsd, tépjed, tapossad! Pusztítsd el, taposd el mind! Koncold fel az idegent! Hát szúrjad, rúgjad mindet! (Lót a házába menekíti a feldühödött csőcselék elől az angyalokat.) Csak tépjed, tapossad mind! Üsd az idegeneket! Taposd el, rúgjad, vágjad! Üsd az idegeneket! Szúrjad, tapossad! Koncold fel! Üssed! stb. IV. A család (Lót házában.) LÓT Gyertek, nyitva a házam! Nálunk kedves a vendég. ANGYALOK Békesség, áldás! Szálljon rátok az égből! LÓT Íme, a feleségem! ANGYALOK Békesség, áldás . . . LÓTNÉ Honnan, kedves idegenek, messze-messze messziről, vagy innen jöttök Gomorrából? Mit láttatok, hallottatok stb. Képzeljétek mi van nálunk, mennyi bűn és mennyi pletyka, jaj, ki győzi stb. LÓT Íme, a két lányom! A vejeim! LÁNYOK Gyertek! Gyertek! Kedves idegenek! Ég áldása szálljon tivéletek házunkra! Gyertek! Várunk! Osszátok meg mivelünk: ételünk, italunk, ágyunk. ANGYALOK Békesség, áldás! Szálljon rátok az égből! LÓTNÉ Egyetek pogácsát, a lányaim sütötték, ugye szép pár ez a kettő, nézd az egyik tűzről pattant; szelíd virágszál a másik; boldog, aki ilyet kaphat, akinek van szeme, látja . . . LÓT Fáradtak vagytok! LÁNYOK Térjetek nyugovóra stb. ANGYALOK Békesség, áldás! stb. LÓT, LÁNYOK, LÓTNÉ Békesség, áldás! stb. Szálljon rátok az égből! stb. V. A behatolók (A tömeg be akarja törni Lót házának kapuját.) TÖMEG Add ki az idegeneket! stb. HOMOSZEXUÁLIS Szép fiúk az idegenek! Hadd ismerjük mi is őket. TÖMEG Add ki az idegeneket! stb. ÁRUS Gazdagok az idegenek! Jó nekünk is a ruhájuk! TÖMEG Add ki az idegeneket! stb. TÖMEG Add ki az idegeneket! LÓT Megálljatok! TÖMEG Add ki az idegeneket! LÓTNÉ Add, add, ha már annyira kérik, nézd meg, mi tesz a lakásból, mennyi kárunk! Istenem, jaj, mennyi kár, jaj, de mennyi! TÖMEG Add ki az idegeneket! stb. LÓT Megálljatok! atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot! TÖMEG Add ki mind a kettőt! LÓT Van két lányom . . . LÁNYOK Apám! LÓT Vigyétek inkább őket! LÁNYOK Segítsetek! TÖMEG Add ki őket rögtön! stb. Add ki őket! stb. LÓT Uram! Tégy csodát! Nem adhatom ki őket. A vendéget törvényed óvja! Sújts le a bűnösökre! (A csőcselék betöri a kaput. Az angyalok egy villámmal megvakítják a behatolókat.) VI. A megvakultak TÖMEG Jaj! Jaj! stb. ZSEBTOLVAJ Fekete világ, fekete falait tapogatjuk . . . TÖMEG Jaj! ZSEBTOLVAJ Fekete falak körbe kerülnek. TÖMEG Jaj! Jaj! ÁRUS Feketék lettek a tárgyak, feketék lettek az ízek . . . HOMOSZEXUÁLIS Fekete hangok szárnyaszegetten vergődve szállnak a fülnek. TÖMEG Jaj, jaj! stb. PROSTITUÁLT Feketén alszik a vérünk, álmaink is feketülnek. TÖMEG Jaj, jaj! stb. VII. Lót imája (Meghatározatlan térben.) LÓT Estevan Uram, este. Égi tüzed lassan elalszik. Apró csillagok dideregnek. Jaj, meghalt egy napod újra. Köszönöm, hogy élek, néked Uram. Köszönöm az estét, néked Uram! Köszönöm néked elszálló erőmet. Szorít a föld magához. Ilyen lesz majd a halál is. Körben be-becsukódnak a szívek, az ajtók. Beszögezzük fáradt pilláinkat. Holnap feltámadunk. Holnap fel-tá- . . . Holnap . . . VIII. Lótné (Rendet rak a szétdúlt házban, céltalanul fel-alá futkos.) LÓTNÉ Hol van? Hová lett? Ide tettem? Oda tettem? Hová tettem, mit csináltam? Szóljon hamar, aki látta! Szörnyű mi van minálunk, hogy semmit se találunk, mert az egyik földre ejti, a másik meg elfelejti, mindent széjjel hagynak, rakodhatok én utánuk, mert hiába koptatom a számat, hiába beszélek. Istenem, mért vertél meg éppen engem, épp ezekkel . . . IX. A lányok (A tükör előtt egy kendővel.) ÁBRÁNDOS Add ide! TEMPERAMENTUMOS Az enyém volt! ÁBRÁNDOS Neked csak kendő! TEMPERAMENTUMOS Honnan tudod? ÁBRÁNDOS Tőle kaptam. TEMPERAMENTUMOS Én kaptam tőle! ÁBRÁNDOS Add vissza, kérlek, ez maradt belőle! Jaj, hol van már a haja, szeme, bőre?! TEMPERAMENTUMOS S a többi, amiből nekem is jutott. ÁBRÁNDOS Én láttam meg! TEMPERAMENTUMOS Ő engem látott! ÁBRÁNDOS Jaj, hogy szeretett! TEMPERAMENTUMOS Jaj, hogy szerettem! ÁBRÁNDOS Hány éjszakán virrasztva lestem, a kertre kúszó éles tiszta holdvilágot . . . Éreztem, hogy ott volt, és ő hozzám kiáltott! TEMPERAMENTUMOS Leszöktem hozzá, ahogy lehetett. ÁBRÁNDOS Ma már csak kendő. TEMPERAMENTUMOS Kendő! Kendő! ÁBRÁNDOS Oly esendő stb. TEMPERAMENTUMOS Szálló, lengő stb. ÁBRÁNDOS Emlékeken merengő stb. TEMPERAMENTUMOS Ma ez a kelendő! stb. ÁBRÁNDOS Örökre visszacsengő . . . EGYÜTT Kendő! X. Az angyalok (Újra megjelennek Lót házában.) HARAGOS ANGYAL Ébredjetek! Ébredjetek! SZELÍD ANGYAL Feltámadt az Úr szép napja. HARAGOS ANGYAL Feltámadt a harag napja! Tündöklik a tűz az égen! Ez a tűz leszáll a földre, Szodomát letörli. SZELÍD ANGYAL Ébredjetek! Ébredjetek! HARAGOS ANGYAL Feltámadt a harag napja! SZELÍD ANGYAL Ébredjetek ártatlanok! Messze fussatok el innen! Éltelek az Úr megóvja. Ébredjetek, ébredjetek! Feltámadt a harag napja! SZELÍD ANGYAL Gerjeszti tüzét az égen a bűnösre sújtó Isten. HARAGOS ANGYAL Tűz fut az égről a földre! Lángba borulnak a házak! Az emberek nem menekülnek! SZELÍD ANGYAL Ébredjetek! HARAGOS ANGYAL Feltámadt a harag napja! EGYÜTT Készülj, Lót! Itt az idő! Indulni kell immár! LÓT Még várok! SZELÍD ANGYAL Mire vársz, te szerencsétlen? HARAGOS ANGYAL Itt a végítélet napja! LÓT Várom, hogy a tíz igaz embert megkeressétek végre! ANGYALOK Elpusztulsz a tűzesőben! Elpusztulsz a kőomlásban! LÓT Elpusztul az a tíz is! bár Isten megígérte . . . Tíz igaz emberért megtartja Szodomát. ANGYALOK Minket küldött le a földre. LÓT Tíz igaz emberért! ANGYALOK Akaratát, hogy betöltsük. LÓT Tíz igaz emberét! ANGYALOK Ez a próba egyszerű volt. LÓT Ez a próba semmit sem ért! ANGYALOK Ki fogad be hajlékába? LÓT Hány igaznak Szodomában nincs hajléka, nincs párnája, nincs hová lehajtsa fejét. SZELÍD ANGYAL Aztán mégis felfigyeltek, két védtelen idegenre! HARAGOS ANGYAL Be is törték a kaput. Meg is ölhettek volna! LÓT Nem tudták, mit cselekszenek! SZELÍD ANGYAL De te tudtad, mikor az Istent kérted: „Uram, tégy csodát! Sújts le a bűnösökre!" LÓT Csak a félelem mondatta velem. Csak értük remegtem. HARAGOS ANGYAL Mégis hagynád a tűzben elégni őket! LÓT Menjenek hát veletek mind! SZELÍD ANGYAL Őket nem óvja Isten kegyelme! Csak veled jöhetnek! LÓTNÉ Elment az eszed! Most, mikor végre összepakoltam?! TEMPERAMENTUMOS LÁNY Induljunk apám! ÁBRÁNDOS LÁNY Maradjunk itt? Ezekkel? ANGYALOK Hallgassad, mit mond a család! LÁNYOK El kell menjünk apám! LÓTNÉ Indulj Lót! LÁNYOK Gyerünk! LÓT Mit tudtok ti Szodomáról? Már kel a nap odakünn, búvik az éjszaka tőle. Kipirulnak az utcák, teleszívják magukat friss levegővel, és körbe tekergik a házakat. Nyílnak az ablakszemek és az erkélyeken a virágok. Jönnek, jönnek az emberek újraszületni a fényben. ANGYALOK Induljatok! Induljatok! Feltámadt a harag napja! LÓTNÉ, LÁNYOK Ne hagyjatok elpusztulni! Mentsetek meg minket! LÁNYOK Vezessetek ki ebből a pokolból! LÓTNÉ Indulj Lót! (Lót családjával az angyalok után indul.) XI. Kivonulás a városból (Szodoma utcáin.) KOLDUSOK Adjatok, adjatok! ÁRUS Jónapot, szomszéd! PROSTITUÁLT Adjon az Isten! HOMOSZEXUÁLIS Mindnyájunknak. (A tömeg hangját halljuk.) ZSEBTOLVAJ Hová, hová, ekkora zsákkal? LÓTNÉ Csak ide a hegyekbe, levegőváltozás kellene, kellene. Jót tenne nekünk az ózondús levegő, nézzétek csak meg, a lányaim micsoda sápadtak szegénykék; egy kis napocska kellene. stb. ISKOLÁS GYEREKEK Áldás békesség! Szent égi fényesség, ég-ég-égi tűz, tisztára égessél! ÁRUS Mi van a zsákban, Lótné asszony? LÓTNÉ Hát csak amit összekaptam, ezt is, azt is, kell az útra, tudják hogy van az, ha nincsen, jaj, de mennyi bosszúságot szenved el az ember attól, jaj de menynyit, ja de mennyit. Várjatok, hé! ISKOLÁS GYEREKEK, TÖMEG Áldás, békesség! Szent égi fényesség, ég-ég-égi tűz, tisztára égessél! XII. A hegytetőn (Lóték és az Angyalok kiértek a városból.) LÓT Megálljatok! Megálljatok! ANGYALOK Siessetek, nincs megállás! Nem messze vár a biztos szállás. Szodoma tüzétől isteni keggyel eltakarunk e sziklaheggyel. LÓT Onnan már nem látom Szodomát! ANGYALOK Többé már nem látod Szodomát! LÓT Nem látjátok mily gyönyörű város? Itt még a bűn is szép, ha kivirágzik. ANGYALOK Bételt a harag napja . . . Minden bűnös számot ad már. Porból lett csak mind az ember. Porrá is lesz mind a város. LÓT Hol van a tíz igaz ember, Uram?! Mind ottjár-kél gyanútlan Szodomában. Hálát ad Néked, és Te lesújtod imájának pillanatában. ANGYALOK Térdre az Úr előtt halandó! LÁNYOK, LÓTNÉ Térdre az Úr előtt, miértünk! LÓT Élt-e odalent az a tíz? Nem fogod megtudni Te sem már . . . Várj, kutasd fel értük a város fénytelen zegzugait mind! Várj, hisz csak Te tudod, mily fekete zeg-zugos rejtekek mélyén búvik a lélek. Várj! Hát méltó-e hozzád, hogy így lesújtsd a gyanútlant? ANGYALOK Ostoba vagy. Odalent már mindenki kész a halálra. LÓT Megtépik köntösük, egymásba kapaszkodva zokognak. ANGYALOK Zászlót bontanak, fegyvert köszörülnek örömmel, s Gomorrára küldik már a halált! LÁNYOK, LÓTNÉ Halál Gomorrára! LÓT Jaj, szegény, ostoba ember! Csapdába csalt az égi ravaszság. ANGYALOK Mit beszélsz, te szerencsétlen? NŐK Ne káromold, jaj, az Istent! LÓT Itt vagyok, Uram! Kész vagyok, Uram! Törvényedet megtanultam. Házam felépítettem. Lányaim megmenekítettem. Nincs már adósságom. (A család és az Angyalok megpróbálják Lót útját állni. A hegytetőről látják, hogy a végítélet lesújt a városra. Lót elindul Szodoma felé.) LÓTNÉ Állj meg, Lót! (Szoborrá merevedik. Lót megy vissza az elpusztult városba.) XIII. Újra Szodomában (Lót ápolja, vigasztalja a szenvedő, haldokló szodomaiakat.) TÖMEG Fekete világ fekete falait tapogatjuk! Fekete falak körbe kerülnek. Feketék lettek a tárgyak, feketék az ízek . . . Fekete hangok szárnyaszegetten vergődve szállnak a fülnek . . . Feketén alszik vérünk, álmaink is feketülnek. LÓT Este van, Uram, este. Égi tüzed lassan elalszik. Apró csillagok dideregnek. Jaj, meghalt egy napod újra . . . Köszönöm, hogy élek, Néked Uram. Köszönöm az estét, néked, Uram. Köszönöm, Néked elszálló erőmet . . . Szorít a föld magához . . . Ilyen lesz majd a halál is. Közben becsukódnak a szívek, az ajtók, s elnehezült pillájuk beszögezik. Holnap feltámadunk!