ALBAN BERG Lulu Nyersfordítás: Gádor Ágnes SZEREPLŐK Lulu szoprán Geschwitz grófnő mezzoszoprán Színházi öltöztetőnő alt Diák alt Inas alt Egészségügyi tanácsos próza bariton A professzor néma szereplő A festő tenor A néger tenor Dr. Schön bariton Jack bariton Alwa, Dr. Schön fia, zeneszerző tenor Schigolch magas basszus Állatszelidítő basszus-buffó Atléta basszus-buffó A herceg tenor-buffó A komornyik tenor-buffó A márki tenor-buffó Színházigazgató basszus-buffó Bankár basszus-buffó Rendőrkapitány prózai szereplő Egy bohóc néma szereplő Színpadi munkás néma szereplő A 3. felvonás társaság-jelenetében Egy tizenöt éves lány opera-szubrett Az anyja alt Iparművésznő mezzoszoprán Újságíró bariton Egy szolga bariton PROLÓGUS (Egy bohóc lép a függöny elé, nagy dobbal és cintányérral a kezében. Elől, balra megáll. A sátorbejáratot utánzó függöny közepéről cinóbervörös frakkban, fehér nadrágban, korbáccsal a kezében egy állatszelidítő lép elő.) ÁLLATSZELÍDÍTŐ Besétáltak az állatseregletbe, büszke urak, élni vágyó asszonyok, hogy forró kéjjel és hideg iszonyodással megnézzék a lelketlen állatot, mit megfékezett az emberi lángész, Mit látnak a víg- s szomorújátékokban? Jól táplált háziállatokat, kik növényi koszton töltik bosszújukat és kényelmes nyafogásban élvezkednek, mint azok, kik a földszinten ülnek. Az igazi állatot, a vad, szép állatot, azt, hölgyeim, csak nálam látják. Látják a tigrist, ami szokás szerint elnyeli, mi ugrása közben elékerül, a medvét, ki kezdetben falánk, de az éjszakai lakomán holtan földre hull. Látják a mulatságos kis majmot, amint unalmában bohóckodik; tehetsége van, de nagyság nincs benne, így szemtelenül kokettál csupaszságával, Látnak a sátramban, úgy igaz, rögtön a függöny mögött egy tevét. Látnak férgeket minden égtájról: hüllőket, gőtéket, mik a szakadékokban laknak. Látják a krokodilt és még sok mindent. (Fölemeli egy kicsit a függönyt és bekiált a színpadra.) Hé, Guszti, hozd ide a kígyónkat! (Egy pocakos színpadi munkás becipeli Lulut a következő jelenetben viselt Pierrot-jelmezében, és leteszi az állatszelidítő elé.) Azért teremtették, hogy bajt hozzon, csalogasson, elcsábítson, megmérgezzen és gyilkoljon - anélkül, hogy az áldozat észrevegye. Szép állatom, ne cicomázd magad! Nincs jogod, hogy nyávogással és prüszköléssel kificamítsd nekünk az asszony ősalakját. (A közönséghez) Most nem látni rajta semmi különöset, de majd meglátják, ami később történik. (A színpadi munkáshoz) Hopp, Guszti, mars! Vidd a helyére! (A színpadi munkás az ölébe emeli Lulut.) Az édes ártatlanságot, (megpaskolja hátulról) legnagyobb kincsemet! (A színpadi munkás a színpadra viszi Lulut.) Még a legjobbat meg kell említenem: koponyámat egy ragadozó fogai közt. Ismerik-e a ragadozó nevét? Tisztelt publikum, (a bohóc balra el, ő pedig megemeli egy kicsit a függönyt, hívogató gesztussal) tessék besétálni! (Mélyen meghajol, a függöny fölmegy.) I. FELVONÁS 1. Jelenet (Tágas, de szegényesen berendezett műterem. Hátul bejárati ajtó. Középen dobogó, mögötte spanyolfal. Elől az egyik oldalon egy festőállvány, rajta Lulu félig kész arcképe. A másik oldalon egy pamlag, tigrisbőrrel letakarva. A háttérben egy hágcsó és egy szobor.) A FESTŐ (a festőállvány előtt áll, fest) ALWA (még a spanyolfal mögött) Szabad bejönnöm? DR. SCHÖN (kabátban, kalapját a kezében tartja, a pamlag láb felőli végén ül.) Fiam! LULU (Pierrot-jelmezben, kezében hosszú pásztorbot, a pódiumon áll.) Hiszen ez Alwa úr! DR. SCHÖN Gyere csak, ne zavartasd magad! ALWA (előlép, röviden üdvözli apját és a festőt, s odaáll melléjük.) Jól látom? Egészségügyi tanácsosné asszony! (Meghajol, majd Lulut és a képet összehasonlítja.) Bárcsak szerződtethetném a főszerepre! LULU Aligha táncolnék olyan jól, ahogy azt a darabjában kellene... DR. SCHÖN (Alwához, azzal az észrevehető szándékkal, hogy félbeszakítsa a beszélgetést) Mi hozott ide téged? ALWA El akartalak vinni a főpróbára. DR. SCHÖN (föláll.) LULU Foglaljon szombatra nekünk egy páholyt, Alwa úr! ALWA Nagyságos asszonyom, hogy is kételkedhet ebben. De hol van férjeura? Önt ma látom először nélküle. DR. SCHÖN Soha nem hagyja Önt egyedül. LULU Már rég itt kellene lennie... DR. SCHÖN Ha jön, adja át neki üdvözletemet! LULU És én... ismeretlenül is... ajánlom magam a menyasszonyának! DR. SCHÖN (a festőhöz fordul azzal az észrevehető szándékkal, hogy az előző megjegyzést eleressze a füle mellett) Itt egy kicsit még tovább kell formálnia, A haj rossz. Még nem érti eléggé a lényeget... ALWA Sajnos hív a kötelesség, nagyságos asszony, (Schönhöz) Gyere! DR. SCHÖN Az én kocsimmal megyünk, itt áll lent. (Rövid búcsúzkodás, Alwa és Dr. Schön elmegy. A festő egyedül marad Luluval, abbahagyja a munkát. Hirtelen föláll és palettával, ecsettel a kezében hátramegy a dobogóhoz.) FESTŐ (habozva) Nagyságos asszony... (Sürgetőbben) Egészségügyi tanácsosné asszony... LULU (meglepődve) Ki gondolta volna! FESTŐ Igen, biztos nevetséges vagyok, ugye? LULU A férjem mindjárt itt lesz. (Hallgatódzik.) FESTŐ Akkor nem csinálhatok mást, csak a festést. LULU Azt hiszem, itt van! FESTŐ Hogyan... LULU Nem hall semmit? FESTŐ (Szintén hallgatódzik, Izgatottan) Jön valaki! LULU Hiszen tudtam! FESTŐ (megnyugodva) A házmester az, a lépcsőházat sepri. LULU Hála Istennek! FESTŐ (Visszamegy a festőállvány elé azzal a szándékkal, hogy folytassa a munkát. Hirtelen lecsapja a palettát és az ecsetet.) Nem megy... LULU (dobbant a lábával) Fessen hát! (Mély lélegzetet vesz.) FESTŐ Hagyja ezt, kérem! LULU Micsoda szörnyeteg! FESTŐ (az ajtó felé nézve) Ah, miért nem jön?! LULU Igen, én is jobban szeretném, ha végre itt volna. FESTŐ (ismét a festőszerszámok felé akar nyúlni, de hirtelen lenyűgözve Lulu felé fordul és elindul feléje) Ha baloldalt a nadrágját egy kicsit feljebb... LULU Itt? FESTŐ (már Lulu mellett) Megengedi? LULU Mit akar? FESTŐ Megmutatom, LULU Nem megy! FESTŐ Ön ideges... (Meg akarja ragadni a kezét.) LULU Hagyjon már békében! (Pásztorbotját a festő arcába vágja és a bejárati ajtóhoz siet.) Még sokáig nem kap meg engem. FESTŐ Látszólag nem érti a tréfát. LULU Mindent értek. FESTŐ Kérem, maradjon, nagyságos asszony... LULU Engedjen el! (A heverő mögé menekül.) Erőszakkal az égvilágon semmit nem ér el nálam. FESTŐ Én is jobban szeretném, ha erőszak nélkül menne. LULU (a heverő mögött) Fogjon munkához! FESTŐ (a heverő másik oldalán) Majd ha megbüntettem. LULU Ahhoz előbb meg kell, hogy fogjon. El a kezekkel! FESTŐ Nehogy azt higyje, hogy megmenekül tőlem. (Átveti magát a heverőn.) Megvagy! LULU (a festő fejére dobja a tigrisbőrt) Jó éjt... FESTŐ Ez a bőr... LULU (Átugrik a dobogón és fölmászik a létrára, Elragadtatással) Lenézek a föld összes városára! FESTŐ (Lulu után siet, megrázza a létrát és fölnéz Lulura, Elragadtatással) Többet látok, mint a földkerekség minden szépsége. LULU Felnyúlok az égbe, és hajamba tűzöm a csillagokat! FESTŐ (megragadja Lulu egyik lábát) Az alvilágig hatolok; felrobbantom a pokol kapuját! Az ördög vigyen el! LULU Isten óvja Lengyelországot! (Felborítja a létrát, közben az egyik szobor eltörik és leesik, majd a dobogóra ugrik, egy ugrással el akarja érni a heverőt, de a földre esik.) Nem kap meg! Maradjon távol tőlem! Itt egy árok van, ne essen bele... FESTŐ Jóságos Isten! Tönkrementem! Most már nem ismerek könyörületet... LULU (felnyögve) Most hagyjon békében... Szédülök... Ó, Istenem, Ó, Istenem! Ó, Istenem! FESTŐ (Megbotlik, majd fölegyenesedik, és amikor látja, hogy Lulu összeesik, az ajtóhoz siet, bezárja, majd lassan Luluhoz jön és kezét csókokkal borítja.) Most már nincs vesztenivaló... nincs vesztenivaló... Nincs irgalom... nincs irgalom! Hogy érzed magad? LULU (csukott szemmel) A férjem mindjárt itt lesz... FESTŐ Szeretlek! LULU "Szerettem egyszer egy diákot, százhetvenöt sebhely volt rajta..." FESTŐ Nelly! Szeretlek, Nelly! LULU (mintha álomból ébredne) Nem Nellynek hívnak. Lulu a nevem. FESTŐ Évának foglak hívni. Adj egy csókot, Éva! LULU Dohányszaga van. FESTŐ Miért nem mondód, hogy "te"? LULU Kellemetlen volna. FESTŐ Megjátszod magad. LULU Én? Erre soha nem volt szükségem. FESTŐ Már nem ismerem a világot. LULU Ne öljön meg! FESTŐ Még sohasem szerettél. LULU Ön még sohasem szeretett. (Az ajtókilincs megmozdul.) EGÉSZSÉGÜGYI TANÁCSOS (kintről) Nyissa ki! LULU (felugrik) Rejtsen el! Ó, Istenem, rejtsen el! EGÉSZSÉGÜGYI TANÁCSOS (az ajtón dörömbölve) Nyissa ki! FESTŐ (az ajtóhoz akar menni.) LULU (visszatartja) Agyonüt... EGÉSZSÉGÜGYI TANÁCSOS Nyissa ki! (Dörömböl az ajtón.) LULU Agyonüt! (Térdreesik a festő előtt, átfogja annak térdét.) FESTŐ Álljon fel... LULU Agyonüt... EGÉSZSÉGÜGYI TANÁCSOS (Betöri az ajtót, lélegzetvesztve, véraláfutásos szemmel, fölemelt botjával nekiront Lulunak és a Festőnek.) Ti kutyák! (Lulu elrejtőzik a Festő mögé, majd fölugrik és az ajtóhoz rohan. A Festő meginog, reszket. Az Egészségügyi tanácsos levegő után kapkod, majd szélütést kapva holtan lerogy. Lulu az ajtónál állva a halottra mered.) FESTŐ (a halotthoz lép) Egészségü... Egészségügyi tanácsos úr! LULU (fölegyenesedik, de továbbra is az ajtóban áll.) Kérem, először hozza rendbe a műtermet! FESTŐ (lehajol a halotthoz) Egészségügyi tanácsos úr! (Megrázza. Luluhoz) Segítsen fölemelni! LULU (félénken) Nem, nem... FESTŐ (meg akarja fordítani a holttestet) Egészségügyi tanácsos úr! LULU Nem hallja, FESTŐ Segítsen már! LULU Túlságosan nehéz. FESTŐ (fölemelkedik) Orvosért kell küldeni. (Tétován kimegy.) LULU (egyedül marad, még mindig az ajtónál áll. Egyszer csak felugrik.) (Szólongatva) Puszi! Nem lát, nem hall. (Nagy kerülővel előbbre jön.) Nézi a lábamat és minden lépésemet figyeli. Mindenütt szemmel tart. (Megérinti a lába hegyével.) Puszi! (Visszariadva) Ez már nem tréfa, Vége a dalnak. Faképnél hagy, Mihez kezdjek? FESTŐ (gyorsan belép) Még nem tért eszméletre? LULU Mihez kezdjek... FESTŐ Az orvos azonnal itt lesz... LULU Orvosság már nem segít rajta, FESTŐ (a halott fölé hajol) Egészségügyi tanácsos úr... LULU Már-már azt hiszem, komolyan csinálja. FESTŐ Beszéljen tisztességesen! LULU Most gazdag vagyok... FESTŐ Hátborzongató! Tehet is róla! LULU Mihez kezdjek? FESTŐ (magának) Teljesen elvadult! (Lulu felé indul, kézen fogja.) Nézzél a szemembe! LULU (félve) Mit akar... FESTŐ (a heverőhöz vezeti és arra kényszeríti, hogy melléje üljön.) Meg tudod mondani az igazat? LULU Nem tudom. FESTŐ Hiszel a Teremtőben? LULU Nem tudom, FESTŐ Tudsz-e esküdni valamire? LULU Nem tudom. FESTŐ Hát miben hiszel? LULU Nem tudom, Hagyjon! Maga megőrült! FESTŐ Nincs hát lelked? LULU Nem tudom. FESTŐ Voltál már szerelmes? LULU Nem tudom. Nem tudom. FESTŐ Nem tudja. (A halottra pillant.) Ő tudja... LULU Mit akar hát tulajdonképpen tudni? FESTŐ Menj, öltözz föl! LULU (Kissé csodálkozva átmegy a szomszéd szobába.) FESTŐ (Lulu után pillant, majd az egészségügyi tanácsos holtteste felé fordul) Szeretnék cserélni veled, te halott! Visszaadom neked. Ráadásul a fiatalságomat. Nem tudom elviselni a boldogságot, pokolian félek tőle. Ébredj! Hozzá sem értem, Ébredj! Ébredj! (Letérdel és lecsukja a halott szemét.) Könyörgöm az égnek, adja meg az erőt és a lelki szabadságot ahhoz, hogy csak egy kicsit is boldog lehessek, Csak őérette, egyedül őérette. LULU (Felöltözve kilép a szomszéd szobából, kalappal a fején, jobb kezét a bal hóna alá rejtve. Bal kezét fölemelve.) Bekapcsolná? Reszket a kezem... FESTŐ (Bekapcsolja a ruhát, míg a függöny lassan lemegy.) 2. Jelenet (Nagyon elegáns szalon. Hátul bejárati ajtó, Elől jobbra és balra ajtófüggönyök, A bal oldalihoz néhány, a műterembe vivő lépcső vezet föl. A kandalló fölötti falon egy kép pompás brokátkeretben: Lulu mint Pierrot, Balra elől egy heverő, Jobbra egy íróasztal. Középen egy asztalka, körülötte székek.) LULU (Reggeli köntösben a heverőn egy tükörben nézegeti magát, homlokát ráncolja, majd kezével megsimogatja, megtapogatja az arcát, majd rosszkedvű, majdnem dühös pillantással leteszi a tükröt.) FESTŐ Éva! (Ecsettel, palettával és néhány levéllel a kezében jobbról belép.) LULU (mosolyogva) Parancs? FESTŐ Itt a posta. LULU (elkomolyodva, mint aki kijózanodott) Igen? FESTŐ (a leveleket szortírozza, egyet Lulunak nyújt) A tiéd. LULU (az orrához emeli a levélkét) Corticelli kisasszony. (Keblébe rejti a levelet.) FESTŐ (egy levelet átfutva) "Táncosnő"-képed elkelt - 50 000 márkáért! LULU Ki írja? FESTŐ A párizsi műkereskedő. Ez a harmadik kép házasságunk óta. Szinte üldöz a szerencse. LULU (a levelekre mutatva) Még nincs vége. FESTŐ (egy eljegyzési értesítőt nyit ki) Nézd csak! (Lulunak adja,) LULU (olvas) "Lovag Heinrich von Zarnikow kormánytanácsos úr tisztelettel tudatja Önnel; hogy lánya, Charlotte Marie Adelaide és dr. Ludwig Schön úr eljegyezték egymást." FESTŐ (miközben egy másik levelet nyit ki) Végre! Már egy örökkévalóság óta azon igyekszik, hogy nyilvános eljegyzése legyen. Nem is értem, egy ilyen erőszakos, nagyhatalmú ember! Mi áll hát ennek a házasságnak az útjában? (Minthogy Lulu nem válaszol, összehajtja a levelet.) Mindenesetre még ma gratulálnunk kell. LULU Hiszen már régen gratuláltunk. FESTŐ A menyasszony miatt! LULU Még egyszer megírhatod neki. FESTŐ És most munkára! (Veszi az ecsetet és a palettát, megcsókolja Lulut, fölmegy a bal oldali lépcsőn, de az ajtófüggönynél megfordul.) Éva! LULU (mosolyogva) Parancs? FESTŐ (visszajön) Úgy látom, ma elbűvölően nézel ki. Hajad reggeli üdeséget lehel. LULU A fürdőből jövők. FESTŐ Mindennap úgy érzem, mintha legelőször látnálak, LULU Rettenetes vagy! FESTŐ (térdre borul a heverő előtt, simogatja Lulu kezét.) Te tehetsz róla. LULU Elfecsérelsz engem! FESTŐ Hiszen az enyém vagy, nincs semmi másom, amióta az enyém vagy. Nem ismerek többé magamra. LULU Ne izgasd úgy föl magad! FESTŐ (Még jobban Lulu fölé hajol. Kint megszólal a csengő. Fölegyenesedve) A fenébe, csöngetnek! LULU (erőtlenül megkísérli visszatartani) Maradj! Nem vagyunk itthon! Egyszerűen nem nyitjuk ki! FESTŐ Talán a műkereskedő... LULU Lehet a kínai császár is! FESTŐ Egy pillanat. (Elmegy.) LULU (egyedül marad, elragadtatottan álmodozó állapotban) Te... Te... FESTŐ (visszajön) Egy koldus. Nincs nálam aprópénz. (Fölveszi a palettát.) Legfőbb ideje, hogy munkához lássak. (Balra, a műterem felé elmegy.) LULU (Egyedül maradva rendbehozza a ruháját, és a bejárati ajtóhoz megy, ahonnan Schigolchot vezeti be.) SCHIGOLCH (törékeny, asztmás öregember) Egészen másmilyennek képzeltem: több nimbuszt vártam! LULU Hogy tudsz koldulni tőle?! (Egy széket tol eléje.) SCHIGOLCH Hiszen éppen ezért jöttem, LULU Mennyi kell? SCHIGOLCH Kétszáz, ha van annyi fölöslegben, Felőlem lehet háromszáz is. LULU (Az íróasztalhoz megy és kotorászni kezd a fiókjában. Magának) Fáradt vagyok... SCHIGOLCH (körülnéz) Már régóta szerettem volna megnézni, milyen nálad idehaza. LULU (két bankjegyet ad neki) Milyennek találod? SCHIGOLCH Ilyennek gondoltam! Elborít! Mint nálam ötven évvel ezelőtt, csak modernebb. Sokra vitted! LULU (Egy szekrénykéből kivesz egy likőrös üveget két pohárral, tölt és leül Schigolchhal szemben.) SCHIGOLCH A szőnyegek... LULU Legszívesebben mezítláb járok rajtuk... SCHIGOLCH Te, te, igen, te! (Asztmásan, nehezen lélegzik.) LULU Mesélj! Nos? SCHIGOLCH Az utcák mindig hosszabbak, a lábak mindig rövidebbek lesznek. LULU És a harmonika? SCHIGOLCH Hörög, mint én az asztmámmal. Most mesélj te! Régóta nem láttalak. Hogy megy sorod? Foglalkozol még a franciával? LULU (tompán) Fekszem és alszom... SCHIGOLCH Az előkelő. És aztán? LULU (kéjes gesztussal) ...és nyújtózkodom, míg ropogni kezd. SCHIGOLCH És ha ropogott? LULU Mi közöd hozzá? SCHIGOLCH Mi közöm hozzá? Mi közöm hozzá? Éljek inkább az utolsó ítélet harsonaszaváig, és mondjak le minden mennyei örömről, semmint hogy az én Lulumat idelent nélkülözések közepette hagyjam. (Lulu térdét simogatva) Kicsi Lulum, LULU Hogy Lulunak nevezel! SCHIGOLCH Lulu, nem? Hívtalak-e valaha másképpen? LULU Emberemlékezet óta nem Lulunak hívnak, És mikor is volt, amikor táncoltam? Most már csak... SCHIGOLCH Mi vagy? LULU (a megborzongás hangján) Egy állat... (Csöngetnek, gyorsan fölemelkedik.) SCHIGOLCH (megérti, hogy mennie kell és lassan, nehézkesen föláll, Lulu ki akarja kísérni.) Magam is kitalálok. (Lulu kikíséri Schigolchot, egy kis ideig üres a színpad, majd Lulu megint bejön, Dr. Schön kíséretében.) DR. SCHÖN Mit keres itt az apja? LULU Tessék? DR. SCHÖN Ha a férje lennék, ez az ember nem lépné át a küszöbömet. LULU Nyugodtan tegezhet; nincs itt. DR. SCHÖN Köszönöm a kitüntetést. LULU Nem értem. DR. SCHÖN Tudom. (Székkel kínálja Lulut.) Ugyanis erről szeretnék beszélni magával. LULU (leül, bizonytalanul) Miért nem mondta akkor tegnap? DR. SCHÖN Kérem, most ne beszéljünk a tegnapról; már évekkel ezelőtt megmondtam magának. LULU (idegesen) Ó, vagy úgy! DR. SCHÖN Kérlek, szüntesd be nálam a látogatásaidat. LULU (biztosabban) Ó, vagy úgy! DR. SCHÖN Ha Walter nem lenne olyan gyerekes, már régóta nyomára jött volna a félrelépéseidnek. LULU Ő nem gyerekes! Nem lát semmit, sem engem, sem önmagát. Vak, vak... DR. SCHÖN Ha egyszer kinyílik a szeme! LULU Egyáltalán nem ismer engem. Mit jelentek neki? Kincsecskének, kis madárnak nevez. Semmi más nem vagyok neki, csak nő, semmi, csak nő. DR. SCHÖN Fejezzük be! LULU Kérem, ahogy óhajtja! DR. SCHÖN (nyugodtan kezdi) Férjhez adtalak. Kétszer férjhez adtalak. Luxusban élsz, Uradnak pozíciót teremtettem. Ha ez neked nem elég, és ő semmit nem vesz észre: felőlem! De hagyjál akkor ki a játékból! LULU Mitől fél akkor most, amikor óhajainak céljához jutott? DR. SCHÖN Óhajaim célja! Eljegyeztem magam. Végre! Menyasszonyomat makulátlan otthonba akarom vezetni. LULU Hiszen elragadóan kivirágzott a lány. DR. SCHÖN Már nem néz olyan komolyan keresztül az emberen. LULU Ennek ellenére találkozhatunk ott, ahol magának megfelel. DR, SCHÖN Soha nem fogunk találkozni... LULU Önmaga sem hiszi el, amit mond. DR. SCHÖN Még férje társaságában sem. LULU "Férjem társasága... " Ha a világon valakihez is tartozom, akkor maga az, maga nélkül - nem akarom megmondani, hol lennék. Kézen fogott, enni adott, ruházott, amikor el akartam lopni az óráját. Azt hiszi, el lehet ezt felejteni? Ki adott nekem magán kívül bármit is a világon? DR. SCHÖN Hagyjál ki a játékból! Ha lekötelezettnek érzed magad, ne állj harmadszor is az utamba! Mit használ nekem az, hogy férjnél vagy, ha a nap minden órájában nálam látnak. Azt reméltem: egy egészséges fiatalemberrel, akinél jobbat egy fiatal nő nem is kívánhat, végre megelégszel. LULU Aha, vagy úgy! DR. SCHÖN Végre nyugalomra van szükségem: szerteágazó üzleti ügyeim ezt kívánják. LULU Ah, vagy úgy, vagy úgy... DR. SCHÖN Megnősülök... LULU Mi kifogásom lehetne a maga házassága ellen? DR. SCHÖN Akkor engedj végre szabadon! LULU De becsapja magát, ha azt hiszi, hogy házassága miatt a megvetésével sújthat engem. DR. SCHÖN Megvetés? Ha valami megvetésre méltó, akkor azok a te intrikáid. LULU Talán féltékeny vagyok a gyermekre? Eszembe se jut! DR. SCHÖN Hogyhogy gyermek? Még egy évvel sem fiatalabb nálad. FESTŐ (kezében ecsettel megjelenik a bal oldali ajtófüggönynél) Mi történik itt? LULU (Dr. Schönhöz) Nos, beszéljen hát! FESTŐ Mi van veletek? LULU Semmi, ami téged érint... DR. SCHÖN (gyorsan) Nyugalom! LULU Torkig vannak velem. DR. SCHÖN (Az asztalon heverő könyvek közül az egyiket lapozgatni kezdi. Magának) Szóba kellett hozni... Szabad kezet kell kapnom végre. FESTŐ (kivezeti Lulut a műterem felé, majd visszajön) Egyfajta tréfának gondoltad? DR. SCHÖN (egy székre mutat) Tessék! FESTŐ (leül) Mi van hát? DR. SCHÖN Tessék! FESTŐ Nos? DR. SCHÖN (leül) Feleségül vettél egy félmilliót... FESTŐ Ezért senki nem tehet szemrehányást nekem. DR. SCHÖN Nevet szereztél, háborítatlanul festhetsz, nem kell lemondanod egy kívánságodról sem... FESTŐ Hát mi bajotok velem? DR. SCHÖN Olyan feleséged van, aki megérdemli, hogy tisztelhesse a férjét. FESTŐ Nem tisztel engem? DR. SCHÖN Nem! FESTŐ Miért? Beszélj! Beszélj végre! DR. SCHÖN Kissé jobban szemmel kell tartanod. FESTŐ Nekem - őt? DR. SCHÖN Nem vagyunk gyerekek. Nem játszadozunk. Élünk... FESTŐ Hát mit csinál? DR. SCHÖN Egy félmilliót vettél feleségül. FESTŐ (föláll, magán kívül) És ő, ő... mit csinál? DR. SCHÖN (vállon ragadja és arra kényszeríti, hogy leüljön.) Gondold meg, mit köszönhetsz neki... FESTŐ Mit csinál - ember! DR. SCHÖN ...és akkor... és akkor magadat okold érte és senki mást. FESTŐ Kivel?... Kivel?... DR. SCHÖN Ha párbajozni akarsz... FESTŐ (végre megérti) Ó, Istenem! O, Istenem! DR. SCHÖN Semmi "Ó, Istenem", ami megtörtént, megtörtént! Nem azért jöttem, hogy botrányt csináljak. Azért jöttem, hogy megmentselek a botránytól. FESTŐ Nem értetted meg őt... DR. SCHÖN Talán. De nem nézhetem tovább, hogy vakságban élsz, A lány megérdemli, hogy rendes asszonnyá váljék, Amióta ismerem, rengeteget javult, FESTŐ Amióta... Amióta te... Amióta ismered? Hát mióta ismered? DR. SCHÖN Tizenkét éves kora óta, FESTŐ Erről nem szólt nekem, DR. SCHÖN Virágot árult az Alhambra kávéház előtt, minden este tizenkettőtől kettőig. FESTŐ Erről nem beszélt nekem. DR. SCHÖN Jól tette. FESTŐ Azt mondta, hogy egy nagynénjénél nevelkedett. DR. SCHÖN Az volt az az asszony, akire rábíztam. Ő volt a legjobb tanítvány. FESTŐ És honnan ismerte Doktor Grollt? DR. SCHÖN Én mutattam be. Feleségem halála után történt, amikor elkezdtem kapcsolatot szövögetni mostani menyasszonyommal. Közénk állt, Fejébe vette, hogy a feleségem lesz. FESTŐ És amikor meghalt a férje? DR. SCHÖN Feleségül vettél egy félmilliót. FESTŐ (egyre jobban magába roskadva) És amikor megismertem, azt állította, hogy még soha nem volt szerelmes. DR. SCHÖN Nem alkalmazhatod a polgári társadalom fogalmait olyan valakire, akinek származása olyan, mint Mignoné. FESTŐ Hát kiről beszélsz? DR. SCHÖN A feleségedről. FESTŐ Éváról? DR. SCHÖN Én Mignonnak hívtam. FESTŐ Azt hittem, Nellynek hívják. DR. SCHÖN Doktor Groll nevezte így. FESTŐ Én Évának hívtam... DR. SCHÖN Nem tudom, hogy tulajdonképpen hogy hívták, FESTŐ Ő talán tudja... DR. SCHÖN Egy olyan apánál, mint amilyen Mignoné, ez a lány kész csoda! FESTŐ Apja a tébolydában halt meg. DR. SCHÖN Éppen most volt itt, FESTŐ Ki volt itt? DR. SCHÖN Az apja. FESTŐ Itt - nálam? DR. SCHÖN Meglépett, amikor jöttem, Még itt vannak a poharak... FESTŐ Minden hazugság! DR. SCHÖN (bátorítóan) Hadd érezze meg a hatalmadat; FESTŐ Azt mondta, a tébolydában halt meg... DR. SCHÖN ...nem akar mást, mint feltétlen engedelmességet tanúsítani, FESTŐ Azt mondta, hogy még sohasem volt szerelmes... DR. SCHÖN Először magaddal törődj. FESTŐ ...megesküdött az anyja sírjára... DR. SCHÖN Szedd össze magad! Anyját nem ismerte; nem szólva a sírról... FESTŐ Ó, Istenem, ó, Istenem, ó, Istenem! DR. SCHÖN Mi bajod? FESTŐ Iszonyatos fájdalom (a mellére mutat) itt, itt. DR. SCHÖN Őrizd meg magad, mert ő a tiéd. Egy fél... FESTŐ Bár tudnék sírni! DR. SCHÖN A pillanat a döntő... Elveszett, ha elmulasztod a pillanatot. FESTŐ Bár kiáltani tudnék! (Fölemelkedik, látszólagos nyugalommal) Igazad van... egészen igazad. DR. SCHÖN Hová mégy? (Föláll.) FESTŐ Beszélek vele. DR. SCHÖN (megragadja a kezét) Helyes. (A jobb oldali ajtóhoz kíséri, a Festő elmegy. Kis szünet után.) Jó kis munka volt. De hiszen az előbb a műterembe kísérte? (Jobbról félelmetes nyögés hallatszik, Dr. Schön odasiet, de zárva találja az ajtót.) DR. SCHÖN Nyisd ki! Nyisd ki! LULU (balról kilép a függöny közül) Mi van... DR. SCHÖN Nyisd ki! LULU (lejön a lépcsőn) Ez rettenetes! DR. SCHÖN Nincs egy baltád a konyhában? LULU Majd csak kinyitja... DR. SCHÖN Nem szeretném berúgni az ajtót... LULU Majd ha kisírta magát, DR. SCHÖN Nyisd ki! (Luluhoz) Hozz egy baltát! (A lépcsőházban csöngetnek. Lulu és Dr. Schön egymásra mered.) DR. SCHÖN (hátralopakodik, megáll az ajtóban.) Nem szabad, hogy itt lássanak. LULU Talán a műkereskedő... (Megint csöngetnek.) DR. SCHÖN De ha nem válaszolunk... Nem kell azonnal sietni. (Megfogja Lulu kezét, vissza akarja tartani, majd lábujjhegyen kimegy.) LULU (Egyedül marad, visszamegy a bezárt ajtóhoz és hallgatódzik.) DR. SCHÖN (visszajön, Alwát bevezeti.) Kérlek, maradj nyugodtan! ALWA (izgatottan) Párizsban kitört a forradalom... DR. SCHÖN Maradj nyugodtan! ALWA (Luluhoz) Ön holtsápadt... DR. SCHÖN (az ajtót rázva) Walter, Walter! LULU Istenem, irgalmazz... DR. SCHÖN (Luluhoz) Hol a balta? LULU Ha van egy itt... (Hátul balra elmegy.) ALWA Lóvá tesz minket, DR. SCHÖN Párizsban kitört a forradalom? ALWA Senki sem tudja a szerkesztőségben, mit írjon! DR. SCHÖN (az ajtó felé) Walter! (Kopogtat az ajtón.) ALWA Betörjem? DR. SCHÖN Azt én is tudom... LULU (Visszajön egy konyhai fejszével.) ALWA Adja ide! (Megfogja és a zár és ajtófélfa közé feszíti.) DR. SCHÖN Erősebben! ALWA Már recseg. (Az ajtó kinyílik.) ALWA (Elejti a bárdot és visszatántorodik.) LULU (az ajtóra mutat, dr. Schönhöz) Ön után. ALWA Borzalmas... (A heverőre roskad.) DR. SCHÖN (Először visszatámolyodik, majd letörli homlokáról a verítéket és belép.) LULU (az ajtóhoz megy, megtámaszkodik az ajtófélfánál és hirtelen felkiált) Ó! Ó! (Alwához siet.) Nem tudok ittmaradni. ALWA Rettenetes... LULU (Alwát kézen fogva) Jöjjön! ALWA Hová? LULU Nem maradhatok egyedül... (Majdnem gyengéden kézen fogja Alwát, aki kikíséri őt az ajtón.) ALWA (Lulu után pillant, majd előrejön) DR. SCHÖN (körülnéz a szobában) Elment? (Kezén vér van.) ALWA A szobájába ment, átöltözik. (Önkéntelenül is Lulu képére téved a tekintete.) DR. SCHÖN (jobbra mutat) Itt fekszik az eljegyzésem! ALWA Játékod átka, DR. SCHÖN Kiabáld világgá! ALWA Bántál volna anyám halála után rendesen ezzel a lánnyal! DR. SCHÖN Ott vérzik el az eljegyzésem... LULU (Megjelenik a bal oldali lépcsőn porköpenyben.) ALWA Hova akar hát menni? LULU Ki! Nem maradok itt tovább! DR. SCHÖN Mit fogsz mondani a rendőrségnek? LULU Semmit! Beszélj velük te! DR. SCHÖN (nagy felháborodással) A bolond! Ez a hálája! ALWA Kérlek, mérsékeld magad! LULU Magunk közt vagyunk. DR. SCHÖN (Hátramegy a telefonhoz.) ALWA És hogyan! (A heverőhöz vezeti Lulut.) DR. SCHÖN (telefonál.) LULU (leül) Biztosan rájött. ALWA Nem akart sorsának adós maradni. LULU Mindig azonnal gyilkos gondolatok jártak a fejében. DR. SCHÖN (telefonba) "Öngyilkosság." ALWA Mindene megvolt, amiről csak álmodhat az ember. DR. SCHÖN (telefonba) "Átvágta a nyakát... borotvakéssel..." LULU Drágán fizetett érte. ALWA Megvolt neki, ami nekünk nincs... DR. SCHÖN (telefonba) "Üldözési mánia..." LULU Tíz perce még itt feküdt, DR. SCHÖN "Igen, üldözési mánia". (Leteszi a telefont és előre jön.) Most visszavonulhatok a világ elől. LULU (Dr. Schönhöz) Írjon egy tárcát! Adjon ki rendkívüli kiadást! DR. SCHÖN Rendkívüli kiadás... (Hirtelen összeszedi magát.) Párizsban kitört a forradalom? ALWA Szerkesztőinket mintha villám sújtotta volna. Senki nem tudja... DR. SCHÖN Ez segíteni fog rajtam, Bár már jönne a rendőrség! (Csöngetnek.) ALWA Itt van... LULU Igen, az lesz. (Dr. Schönt, aki az ajtóhoz akar menni, visszatartja.) Várjon! Véres. Várjon, letörlöm. (Benedvesíti a zsebkendőjét parfümmel, és letörli Dr. Schön kezét.) DR. SCHÖN A férjed vére. LULU Nem hagy nyomot, DR. SCHÖN Szörnyeteg! LULU Mégis feleségül vesz! (A bejárati ajtó felé fordul.) Csak türelem, gyerekek! 3. Jelenet (Színházi öltöző. Balra hátul az ajtó, jobbra hátul egy spanyolfal. Középen keskeny oldalával a nézőtér felé egy hosszú asztal, rajta tánckosztümök, Az asztaltól jobbra és balra egy-egy szék. Bal oldalon elől egy kisasztal székkel. Jobb oldalon elől egy magas tükör, mellette egy magas, nagyon széles régimódi karosszék. A tükör előtt egy puff, festékes tégelyek stb. A hátsó falon egy nagy plakát, amelyen a feliratok stb. ellenére is felismerhető Lulunak az előző jelenetben látott arcképe.) ALWA (elől baloldalt két poharat tölt meg pezsgővel) Amióta a színháznak dolgozom, még nem láttam ilyen tomboló közönséget. LULU (láthatatlan a spanyolfal mögött) Ne adjon túl sok pezsgőt! Lát ma engem? ALWA Az apám? LULU Igen. ALWA Nem tudom, hogy a színházban van-e. LULU Meg sem akar nézni? ALWA Olyan kevés ideje van. LULU A menyasszonya igénybe veszi! ALWA Itt volt a herceg? LULU Ma még nem... ALWA Eljön? LULU Természetesen; mindjárt itt lesz... Hiszen el akar venni. ALWA Igen? LULU Magával visz Afrikába! ALWA Afrikába... LULU (Balettruhában előlép a spanyolfal mögül.) ALWA (A látványtól szinte fájdalmasan elvakulva a szívéhez kap.) LULU (észreveszi Alwa mozdulatát) Tudja még, hogy léptem első ízben a szobájába? ALWA Sötétkék ruhában volt. Olyan végtelen magasságban láttam Önt magam fölött állni. Még jobban tiszteltem, mint beteg anyámat. És amikor anyám meghalt, apám elé léptem és felszólítottam, hogy azonnal vegye el Önt feleségül, különben párbajoztunk volna. LULU Igen, igen, igen, akkor elmesélte nekem. (Odatartja a poharát.) Még egy kicsit, kérem. ALWA (tölt neki) Túl sokat iszik. LULU Apjának meg kell tanulnia, hogy higyjen a sikeremben! Azért hozott a színházhoz, hogy esetleg találjon valakit, aki elég gazdag ahhoz, hogy feleségül vegyen. ALWA (feltekint) Isten ments, hogy valaki megszöktesse tőlünk. LULU Éppen Ön komponálta hozzá a zenét. Odalent néhányan már elvesztették az eszüket. Érzem anélkül, hogy odanéznék. ALWA Hogyan tudja érezni? LULU Fagyos borzongás fut végig az ember testén, és ahogy az ott lent... ALWA Hihetetlen teremtés... (Villanycsengő hallatszik az ajtó felől.) LULU A kendőm! ALWA (egy széles sálat hoz és Lulu vállára teríti) Itt van a kendője, LULU (kimegy) ALWA (egyedül marad, Lulu után néz, becsukja az ajtót, előre jön) Érdekes operát lehetne írni róla. (Lulu képénél) Első jelenet: Az egészségügyi tanácsos... Már rossz! (Kívülről tompán taps és bravókiáltások hallatszanak.) ALWA Úgy tombolnak, mint a cirkuszi állatok, amikor meglátják az eledelt a ketrec előtt. (Megint a kép előtt.) Második jelenet: A festő... Még lehetetlenebb! Harmadik jelenet: Így menne tovább is? HERCEG (Úgy lép be, mintha otthon lenne, Könnyedén meghajol.) Abban a szerencsében volt részem, hogy Dr. Schönnél bemutattak a művésznőnek. ALWA Apám néhány kritika erejéig bemutatta őt újságjában a közönségnek. HERCEG (leül) Elhinné-e, hogy először az irodalmi kör egy ifjú hölgyének tartottam? Nem a tánca vonz hozzá, hanem testi és lelki előkelősége. Tíz estén keresztül tanulmányoztam táncából a lelki életét, míg mára teljesen tisztában vagyok vele: ő a megtestesült boldogság. Mint feleség nagyon boldoggá tesz majd egy férfit. (Maga elé) Mint a feleségem... (Ismét megszólal a villanycsengő.) ALWA (fölugrik) Az isten szerelmére, mi történt? HERCEG (ugyancsak föláll) Mi van Önnel? ALWA Történt valami! HERCEG Hogyan tud így megrémülni mindjárt? ALWA (az ajtóhoz siet) Pokoli zűrzavar lehet... (Alwa kinyitja az ajtót, hallani lehet a tánczenét és a lármát.) HERCEG (Szintén hallgatózik az ajtónál.) LULU (Sáljába burkolódzva beesik az ajtón, a két férfit oldalra taszítja és ledobja magát a karosszékbe.) ÖLTÖZTETŐNŐ Ájulási rohama volt. HERCEG (Teljesen elmerül Lulu látványában, mintha egy kép előtt állna.) ALWA Ájulás? IGAZGATÓ (berohan) Igen, ájulás! HERCEG Ájulási roham? Ájulási roham? ÖLTÖZTETŐNŐ A színpadon, a tánc közepén... ALWA (nagyon aggódva, Luluhoz) Hogy történt? LULU Csukja be végre az ajtót! (Alwa becsukja az ajtót, az öltöztetőnő szeretetteljesen foglalkozik Luluval, Lulu türelmetlenül tűri.) LULU (Alwához) Látta? ALWA Kit? LULU Az apját! HERCEG Dr. Schönt? LULU A menyasszonyával? ALWA A meny... DR. SCHÖN (sietve belép, megáll, áttekinti a helyzetet) Mi van vele? (Luluhoz.) Hogy tudod kijátszani ellenem a jelenetet? ALWA (Dr. Schönhöz) Ezt inkább megspóroltad volna magadnak! DR. SCHÖN Táncolni fogsz! ÖLTÖZTETŐNŐ Hagyja, hadd pihenje ki magát! Ugye, nagyságos asszony? LULU Nem... nem... Olyan fáradt vagyok! Hagyjon... DR. SCHÖN A menyasszonyom előtt is! A menyasszonyom előtt fogsz táncolni. A színpadra veled! IGAZGATÓ Miért ne az Ön menyasszonya előtt? ALWA Nem tud táncolni a menyasszonyod előtt! HERCEG (lassan megértve az összefüggést) A menyasszonya előtt? ÖLTÖZTETŐNŐ Ugye, jobban van már? DR. SCHÖN De aztán... ALWA Aztán táncol a menyasszonyod előtt! LULU Igen, aztán... ÖLTÖZTETŐNŐ Csöngesse be a következő számot! Senki nem veszi észre, hogy most táncol-e, vagy öt perc múlva. (Elmegy.) ALWA Jövök. (Elmegy.) IGAZGATÓ (Lulunak) Majd csöngetnek. (Elmegy.) HERCEG (Utolsónak távozik.) DR. SCHÖN (fenyegetően fölegyenesedik, Lulu felé indul) Hogyan tudod kijátszani ellenem a jelenetet? LULU Igaza van, megmutatta, hova tartozom, amikor táncolnom kell a menyasszonya előtt! DR. SCHÖN Származásodat tekintetbe véve szerencséd van, hogy rendes emberek előtt léphetsz föl. LULU Ó, jól tudom, mi lett volna belőlem, ha Ön nem óvott volna meg tőle. DR. SCHÖN Ma talán más vagy, mint akkor? LULU Hála Istennek, nem! DR. SCHÖN Ez rád vall! LULU És milyen végtelenül boldog vagyok közben! DR. SCHÖN Akarsz most táncolni? LULU Akárki előtt. DR. SCHÖN Akkor hát színpadra! LULU (gyerekesen kérve) Kérem, csak egy perc, egyáltalán nem tudom egyenesen tartani magam! Hiszen majd csöngetnek... DR. SCHÖN Mit akart itt a herceg? LULU Magával visz Afrikába, DR. SCHÖN Afrikába? LULU Ön táncosnőt csinált belőlem, hogy jöjjön valaki, aki magával visz. DR. SCHÖN De nem Afrikába! LULU Akkor miért nem engedte meg, hogy elájuljak? DR. SCHÖN Mert sajnos nem volt okom arra, hogy higyjek az ájulásodnak. LULU Nem bírta ki ott lent... DR. SCHÖN Nagyon jól tudom, hogy elpusztíthatatlan vagy. LULU Ezt hát mégis tudja? DR. SCHÖN Ne nézz rám ilyen szemérmetlenül! LULU Senki nem tartóztatja. DR. SCHÖN Megyek, amint csöngetnek, LULU Amint lesz hozzá energiája! Hol van az energiája? Három éve eljegyezte magát: miért nem nősül? DR. SCHÖN (tombolva) Tényleg azt hiszed, hogy az utamba állsz? LULU Menjen, ártatlan menyasszonya kedvéért, hagyjon egyedül! Egy perc még és gyenge lesz! DR. SCHÖN Hallgass! Nyolc napon belül nős leszek! Ne kerülj addig a szemem elé! LULU Be fogom zárni az ajtóimat. Most tisztának kell éreznie magát, különben egyáltalán nem vehetné el azt az ártatlan gyermeket. DR. SCHÖN Azt akarod, hogy megüsselek? LULU Vegye feleségül: akkor gyermeki kínjában ő fog táncolni előttem és nem én őelőtte. DR. SCHÖN (fölemeli az öklét) Isten, bocsáss meg! (Kezébe temeti halántékát.) LULU Üssön meg! DR. SCHÖN (kiáltva) El, el!... (Az ajtóhoz rohan, észretér, megfordul.) De hova? A menyasszonyomhoz? Haza?! Bár ki tudnék futni a világból! LULU Nagyon is jól tudja, hogy... DR. SCHÖN Hallgass! LULU ...hogy túlságosan gyenge ahhoz, hogy elszakítsa magát tőlem... DR. SCHÖN (teljesen kimerülten lerogy az egyik székre) Ó, ó, fájdalmat okozol nekem! LULU Nekem gyönyör ez a pillanat - nem is tudom elmondani, hogy menynyire! DR. SCHÖN A korom! A világom! LULU Sir! DR. SCHÖN (zokogva) A gyermek, az ártatlan gyermek! LULU Az erőszakos ember sír! De most menjen, kérem.. hozzá... DR. SCHÖN Most nem tudok hozzá menni. LULU Ki Önnel! Küldje ide a herceget! DR. SCHÖN (tompán) Mondd meg, az isten szerelmére: mit tegyek.. LULU (fölemelkedik, kabátja a széken marad, a középső asztalon félretolja a jelmezeket.) Itt van levélpapír. (Dr. Schön székének hátára támaszkodik.) DR. SCHÖN Nem tudok írni... LULU Tehát írja! DR. SCHÖN Nem tudom... LULU (diktál) " Igen tisztelt kisasszony..." DR. SCHÖN Brigittának hívom. LULU (nyomatékkal) "Igen tisztelt kisasszony... " DR. SCHÖN (írja) Halálos ítéletem! LULU (tovább diktál) "Vegye vissza a szavát!" DR. SCHÖN (Írja a Lulu által diktált szöveget) LULU "Nem tudom a lelkiismeretemmel... " DR. SCHÖN (Leteszi a tollat, könyörgő pillantást vet Lulura.) LULU Írja: " ...a lelkiismeretemmel összeegyeztetni, hogy Önt rettenetes sorsomhoz kössem. " DR. SCHÖN (ír) Hiszen igazad van! Igazad van! LULU (diktál) "Szavamat adom Önnek, hogy szerelmére... " DR. SCHÖN (Lulura néz, tovább ír) LULU Írja: "...szerelmére méltatlan vagyok, Ezek a sorok jelentik a bizonyítékot. Három év óta próbálok elszabadulni; nincs hozzá erőm, Annak az asszonynak a jelenlétében írok Önnek, aki uralkodik rajtam, Felejtsen el! Doktor Ludwig Schön." Igen, semmi, Ó, Istenem! DR. SCHÖN Ó, Istenem! LULU "Doktor Ludwig Schön. Utóirat: Ne próbáljon megmenteni!" DR. SCHÖN (végigírja a levelet, majd kitör) Most... jön... a kivégzés! (Összeomlik.) (Csengőszó, Lulu fölegyenesedik és fölkészül a táncszámra.) II. FELVONÁS 1. Jelenet (Díszes terem német reneszánsz stílusban, súlyos faragott tölgyfa mennyezettel. A falakon félmagasságig faszobrok. Fölöttük mindkét oldalon kifakult gobelinek. Hátul a termet egy lefüggönyözött galéria zárja le, a jelenet kezdetén a függöny félig el van húzva. A galériáról bal oldalon egy monumentális lépcső vezet le a színpad mélységbeli feléig. Középen a galéria alatt, bejárati ajtó csavart oszlopokkal és oromzattal, A jobb oldali falnál tágas, magas kandalló. Előrébb erkélyajtó zárt, súlyos függönyökkel, A bal oldalon a lépcső lábánál zárt, génuai bársonyból való függöny. A kandalló előtt ellenzőként összecsukható kínai fal áll. A szabad lépcsőkorlát pillére előtt egy mutatós állvány, rajta Lulu mint Pierrot, antikizált aranykeretben. Baloldalon elöl egy széles dívány, jobbra előtte egy karosszék. A terem közepén négyszögletes asztal, rajta súlyos terítő, körülötte három magas támlájú kárpitozott szék. Az asztalon egy fehér virágcsokor áll.) GESCHWITZ (Luluhoz beszél, a díványon ülve, férfias ruhában, magas állógallérral stb. Arca lefátyolozva, keze görcsösen muffba rejtve.) Nem is hiszi, mennyire örülök, hogy láthatom Önt a művészbálunkon. LULU (A fotelben ül, reggeli köntösben.) DR. SCHÖN (bal oldalon elől áll) Egyáltalán nincs arra lehetőség, hogy a magunkfajta is belopakodjon? GESCHWITZ Felségsértés volna, ha bármelyikünk is támogatna egy ilyen cselszövést. DR. SCHÖN (a dívány mögött a középső asztalhoz megy) Csodálatos virágok! LULU Von Geschwitz kisasszony hozta nekem. GESCHWITZ Ó, kérem. (Dr. Schön meghajol. Luluhoz) Biztosan férfijelmezt választ? LULU Gondolja, hogy illik hozzám? GESCHWITZ (Lulu képére mutat) Itt olyan, mint egy mese. LULU A férjem nem szereti. GESCHWITZ Itteni festő műve? LULU Nem hiszem, hogy ismerte. GESCHWITZ (csodálkozva) Nem él már? DR. SCHÖN Elege volt. LULU Rossz kedved van. GESCHWITZ (Észreveszi a kelletlen hangulatot, tekintetével még egyszer súrolja a képet, föláll. Luluhoz) Mennem kell, doktorné asszony. (Dr. Schön összeszedi magát, Lulu föláll.) Még sok mindent elő kell készítenem a bálra. (Dr. Schönt vizsgálgatja távolról) Doktor úr. (Lulu kikíséri a grófnőt, aki gyorsan távozik.) DR. SCHÖN (egyedül) Életem alkonya. Pestis a házban. Harminc évnyi munka és ez a családi köröm, az enyéim köre. (Összerezzen, körülnéz.) Isten tudja, ki leselkedik rám megint! (Előhúzza a revolverét.) Az ember élete nincs biztonságban. (Jobb kezében lövésre kész revolverrel jobb felé megy, és a behúzott ablakfüggönynek beszél.) Ez az én családi köröm! A fickónak még van bátorsága! (Megragadja a függönyt és oldalra rántja, nem talál mögötte senkit. Kitörve) A téboly már elvette az eszemet. (Ismét előre jön.) A mocsok... a mocsok... LULU (Belép, gondolatai még Geschwitznél időznek, kissé habozva előre jön, majd mintha hirtelen más jutna az eszébe.) Nem tudnád magadat ma délutánra szabaddá tenni? DR. SCHÖN Tulajdonképpen mit akart ez a grófnő? LULU Nem tudom. Le akar festeni. Szívesen kikocsiznék veled. DR. SCHÖN Tudod, hogy ma a tőzsdén kell lennem. LULU Rossz kedved van. (Átöleli Dr. Schön nyakát.) Hetek és hónapok óta semmi sem jut nekem belőled. DR. SCHÖN A jókedvnek kellene beragyognia öreg napjaimat. (Megsimogatja Lulu haját.) LULU Hiszen nem is vettél feleségül. DR. SCHÖN Hát akkor kit vettem el? LULU Én, én vettelek el téged. DR. SCHÖN Mit változtat ez a dolgon? LULU Sok mindentől félek, csak egyvalamitől nem, hál' istennek! DR. SCHÖN Éspedig`? LULU Hogy szerelmed irántam megváltozik. DR. SCHÖN (Összerezzen és szelíden balfelé tolja Lulut.) (Mindketten kimennek a szobából,) GESCHWITZ (Óvatosan kinyitja a középső ajtót, előre merészkedik és hallgatózik. Megijed, majd megint hallgatódzik, végül elrejtőzik a kandalló ellenzője mögé.) SCHIGOLCH (A lépcső tetején jelenik meg, a nyitott függöny előtt, a lépcső korlátjának támaszkodik, asztmatikusan lélegzik.) Hála Istennek, hogy végre otthon vagyunk. (Kis híján megcsúszik.) Ezek a parketták! Csupa zátony, csupa csapda! ATLÉTA (karjában hozza a Diákot, ledübörög a lépcsőn) Még túl kicsi a nagyvilágnak és nem jut messze gyalog. DIÁK (megpróbál megszabadulni az Atléta karjából) Ha életről vagy halálról lenne szó, megtudnátok, ki vagyok, ATLÉTA (a Diákot a karjában ringatva) Az öcskös szerelmi bánatával együtt nem több, mint negyven kiló. DIÁK (toporzékolva) Kirúgnak az iskolából! ATLÉTA (leteszi a Diákot a lépcső alján) Még nem is jártál rendes iskolába. SCHIGOLCH (lejön az utolsó pár lépcsőfokon) Itt már sokan megszolgálták az első kitüntetést. Csak semmi félénkség! (Kivesz két likőrös üveget az egyik szekrényből és poharakkal együtt az asztalra teszi.) DIÁK Ha tudnám, mit mondjak neki! ATLÉTA Azt majd d fogja tudni. SCHIGOLCH Rágyújtanak az urak? DIÁK (kinyitja a szivardobozát) Itt van havanna! ATLÉTA (vesz belőle) A rendőrkapitány apucié? SCHIGOLCH (nehézkesen leül) Van itthon minden, csak szóljatok. DIÁK (rajongva) Tegnap csináltam egy verset... ATLÉTA (durván) Mit csinált neki? SCHIGOLCH Mit csinált neki? DIÁK Egy verset. ATLÉTA Egy verset? SCHIGOLCH (az Atlétához) Két tallért ígért nekem, ha összehozom őket és négyszemközt maradhatnak. DIÁK Tulajdonképpen ki lakik itt? SCHIGOLCH Mi lakunk itt. ATLÉTA Jour fix - minden tőzsdei napon! DIÁK Ne olvassam föl előbb nektek? SCHIGOLCH (az Atlétához) Miről beszél? (A Diákot bámulja.) DIÁK (Gondolataiban Lulunál és a versénél.) ATLÉTA A verséről. Előbb kínpadra akarja feszíteni. DIÁK (Lulu képét bámulva) A szeme! A szeme? ATLÉTA A szeme, igen! Nyolc napja nem hagyja aludni. SCHIGOLCH (az Atlétához) El vagyunk intézve! ATLÉTA Mindketten el vagyunk intézve. DIÁK Hogyhogy? LULU (balról, elegáns, erősen kivágott, virággal díszített báliruhában) De gyerekek... ATLÉTA (nem vesz tudomást Luluról, koccint Schigolchhal) Egészségedre, halál bátyó! SCHIGOLCH (nem vesz tudomást Luluról) Egészségedre, ugrifüles! LULU ...látogatót várunk! (Schigolch és az Atléta csak most fordul Lulu felé) LULU (a Diákhoz, annak karosszékére ül, a karfára) Jó kis társaságba került. SCHIGOLCH Miféle virágok azok ott? LULU (felsőtestével a Diák fölé hajol) Orchideák, Szagolja! SCHIGOLCH, ATLÉTA A herceget várja, ugye? LULU Isten ments... DIÁK Egy herceget? SCHIGOLCH, ATLÉTA Tehát megint egy másikat? LULU A herceg elutazott. DIÁK Miféle herceg? ATLÉTA Ugyanis eredetileg feleségül akarta venni. LULU (A galérián a félig nyitott függönyön átnyúlva becsukja a hátsó ajtót.) SCHIGOLCH Eredetileg én is el akartam venni. ATLÉTA Eredetileg el akartad venni? SCHIGOLCH Te nem akartad eredetileg feleségül venni? ATLÉTA Igenis, eredetileg el akartam venni, DIÁK (egyik ámulatból a másikba esik) Micsoda? Eredetileg el akartátok venni? SCHIGOLCH Ki nem akarta őt eredetileg elvenni? LULU (Lesiet a lépcsőn, ahogy hallótávolba ér, halljuk, hogy dúdol.) ATLÉTA Tehát nem a maga gyereke. SCHIGOLCH Eszébe sem jut! DIÁK Mit jelent: "A maga gyereke"? Ön - az apja? ATLÉTA Mi az, hogy az apja? SCHIGOLCH Soha nem volt apja! DIÁK Soha nem vo... LULU Micsodám nem volt soha? DIÁK, SCHIGOLCH, ATLÉTA Apja. LULU Bizony, csodagyerek vagyok. SCHIGOLCH (Luluhoz) Becsuktál fönt? LULU Itt a kulcs. SCHIGOLCH Hagytad volna inkább a zárban! LULU Minek? SCHIGOLCH Hogy kívülről ne lehessen kinyitni. ATLÉTA Hát nincs a tőzsdén? LULU (visszaül a Diák székének karfájára) De igen, de üldözési mániában szenved. ATLÉTA Elkapom a lábánál fogva és hopp... hogy fölragad a plafonra. LULU Egy oldalpillantással bekergeti Önt egy egérlyukba! ATLÉTA Mit kerget? Kit kerget? Nézze meg csak ezt a bicepszet! LULU Mutassa! ATLÉTA (a karjára csap) Gránit! (Még egyszer odacsap.) Kovácsoltvas! Üllő! LULU (odamegy, felváltva nézi a saját karját és az Atlétáét) Ha nem volna ilyen hosszú füle... SCHIGOLCH (az Atlétát csúfolva) I-Á! KOMORNYIK (középen belép) Schön doktor úr. (Állva marad.) ATLÉTA (felugrik) A csirkefogó. (Átrohan a szobán és elbújik a jobb oldali függöny mögött.) SCHIGOLCH (Luluhoz) Add ide a kulcsot! (Elveszi.) DIÁK (lecsúszik a székről az asztal alá, és maga elé húzza a terítőt) Remélem, nem marad, akkor egyedül leszünk... LULU (Lába hegyével meg-megérinti a Diákot, miután leült és várja a vendéget.) ALWA A matinéra azt hiszem, villanyfénynél kerül sor, Én... (Észreveszi a lépcsőn álló Schigolchot.) Mi az? LULU Apád egy régi barátja. ALWA Teljesen ismeretlen számomra. LULU Együtt voltak a háborúban. Rossz sora van. ALWA Itt van az apám is? LULU Ittak együtt egy pohárkával. A tőzsdére kellett mennie. (El akarja terelni Alwa figyelmét.) Hogy tetszem? (Schigolch elmegy.) ALWA Inkább nem beszélnék róla. LULU Csak a ruhára gondoltam, ALWA A varrónőd nyilvánvalóan jobban ismer, mint én - mint ahogy nekem szabad téged ismerni. LULU Amikor a tükörbe néztem, szerettem volna férfi lenni - a férjem! (A képére néz.) ALWA Úgy látszik, irigyled a férjedet azért a boldogságért, amit nyújtasz neki. KOMORNYIK (Megteríti az asztalt két személyre, egy üveg pezsgővel.) ALWA (a Komornyikhoz) Mit akar? LULU (Alwához) Ne! KOMORNYIK Doktor úr? ALWA Ma olyan sajnálnivalónak látszik! LULU Ne! KOMORNYIK (kitörve) Az ember is csak ember! (Rendezget még az asztalon egy darabig, zavartan nézegeti Lulut és a képet, majd kimegy.) LULU (Alwával asztalhoz ül.) Jellemed szilárdsága az, amit mindig a legtöbbre becsültem benned. Mindig olyan tökéletesen biztos vagy magadban. Még akkor is úgy álltál mellém, mintha a bátyám lettél volna, ha attól kellett félned, hogy emiatt összeveszel apáddal. ALWA Az a sorsom, hogy a legkönnyelműbb gondolatok közepette is a legjobbra törekszem. LULU Te vagy a világon az egyetlen férfi, aki úgy védelmezett engem, hogy közben nem alázott meg önmagam előtt. ALWA Olyan könnyűnek tartod ezt? (Dr. Schön megjelenik a galérián, óvatosan kinéz a függöny mögül.) DR. SCHÖN A saját fiam. (Elrejtőzik.) ALWA Istenáldotta adományaiddal bűnözőkké tesszük a környezetünket anélkül, hogy sejtenénk. Én is csak hús-vér ember vagyok, És ha nem úgy nőttünk volna föl egymás mellett, mint a testvérek... LULU Ezért csak neked szolgáltathatom ki magam minden meggondolás nélkül, mert melletted nem kell félnem. ALWA Biztosítlak, vannak pillanatok, amikor a szemünk láttára dől össze teljes bensőnk. De... ne beszéljünk erről... KOMORNYIK (Bejön középen, tányért vált stb.) ALWA (a Komornyikhoz) Beteg? LULU (Alwához) Hagyd! ALWA Úgy reszket, mintha lázas volna. KOMORNYIK (egyre jobban elveszti az önuralmát, majd kitör, amikor Dr. Schön megint láthatóvá válik a függönynyílásban) Nagyságos asszony... (Gyengébben) Doktor úr... DR. SCHÖN Ez is! (Eltűnik, majd újra láthatóvá lesz.) KOMORNYIK (Lassan erőt vesz magán, és tekintetével Lulu képét súrolva lassan elmegy.) DR. SCHÖN (Ismét eltűnik.) LULU Mit értettél azon az előbb, azokon a "pillanatokon, amikor a szemünk láttára dől össze teljes bensőnk"? ALWA (kitör) Nem akartam erről beszélni. LULU (nyugtatva) Fájdalmat okoztam neked. Nem kezdem el újra. ALWA Egyszer s mindenkorra megígéred? LULU Itt a kezem. (Kezét nyújtja neki az asztalon keresztül.) ALWA (Megragadja a kezét, sokáig, bensőségesen az ajkához szorítja.) LULU Mit csinálsz... (Az Atléta kidugja a fejét, Lulu dühös pillantást vet rá, mire az Atléta visszahúzódik. Dr. Schön előrehajol a galérián, és mindent észrevesz.) DR. SCHÖN Ott van még egy! ALWA (fölegyenesedik, de nem engedi el Lulu kezét) Egy lélek, amely a túlvilágon kidörzsöli a szeméből az álmot... Ó, ez a kéz... LULU (ártatlanul) Mit találsz rajta... ALWA Egy kart... LULU (ártatlanul) Mit találsz rajta... ALWA (egyre izgatottabban) Egy testet... LULU (teljesen értetlenül) Mit találsz rajta... ALWA Mignon! (Letérdel elé.) LULU (hirtelen megértve, visszahúzza a kezét, és hátraveti magát a karosszékben) Ne nézz így rám, az isten szerelmére! ALWA Pusztíts el! Végezz velem... LULU Hát szeretsz? ALWA Szeretsz, Mignon? LULU Nem tudom. ALWA Szeretlek, Mignon! (Lulu ölébe rejti a fejét.) LULU (mindkét kezével Alwa haját simogatja) Megmérgeztem az anyádat. (Lulu és Alwa mozdulatlan marad, az Atléta kidugja a fejét a függöny mögül, meglátja Dr. Schönt, és egy jellel felhívja a figyelmét Lulura ésAlwára. Dr. Schön az Atlétára szegezi revolverét. Az Atléta mutatja neki, hogy Alwára lőjön. Dr. Schön továbbra is az Atlétára céloz, majd leereszti a revolvert, az Atléta visszabújik a függöny mögé. Lulu észreveszi az Atléta mozdulatát és fölfedezi Dr. Schönt.) LULU Az apja! DR. SCHÖN (lejön a lépcsőn, kezében egy újsággal a még mindig mozdulatlan Alwához fordul) Párizsban kitört a forradalom, ALWA (mintha álmából ébresztenék) Párizsban... Engedj Párizsba... DR. SCHÖN (széthajtogatja az újságot) A szerkesztőségben senki sem tudja, mit írjon. (Energikusan megragadja Alwát, és balra kivezeti. Mindketten elmennek.) ATLÉTA (Kirohan a függöny mögül, és fel akar szaladni a lépcsőn.) LULU (elállja az útját) Itt nem tud kimenni! ATLÉTA Engedjen! LULU A karjába rohan. ATLÉTA Golyót röpít a fejembe. LULU Jön! ATLÉTA (visszatántorodik) Ördög és pokol! (Balra rohan és elrejtőzik az ajtófüggöny mögé.) DR. SCHÖN (revolverrel a kezében az ablakfüggönyhöz siet és félrecsapja) Az meg hova tűnt? LULU Kiment. DR. SCHÖN Az erkélyen át? LULU Akrobata. DR. SCHÖN (dühöngve Luluhoz fordul) Te elvetemült teremtés, aki az utca mocskán keresztül a mártírhalálba hurcolsz. Gyilkos angyal! Te elháríthatatlan végzet! Vénségem öröme! Te hóhér kötele! LULU Hogy tetszik az új ruhám? DR. SCHÖN El veled, különben elvesztem holnap a fejemet és a fiam a vérében úszik! (Hirtelen rátukmálja Lulura a revolvert.) Meg kell mentenem magam. Megértesz? Magadon kell alkalmaznod! LULU (ereje elhagyja, leül a díványra és ide-oda forgatja a revolvert) Nem sül el. DR. SCHÖN Vezessem a kezedet? LULU (rászögezi Dr. Schönre a revolvert, mintha tréfálna vele) Meg van töltve? DR. SCHÖN Csak semmi vaklárma! LULU (Fölemeli a revolvert és a mennyezetbe lő.) ATLÉTA (Kiugrik a függöny mögül, felrohan a galériára és eltűnik.) DR. SCHÖN Mi volt ez...? LULU (ártatlanul) Semmi... Üldözési mániában szenvedsz. DR. SCHÖN (kitépi Lulu kezéből a revolvert) Még több férfit is elrejtettél? (Keresve körülrohan a szobán.) Van még nálad más férfivendég is? (Fölemeli az ablakfüggönyt, felborítja a kandallóellenzőt.) GESCHWITZ (megjelenik) DR. SCHÖN (galléron ragadja és előrecipeli) A kéményen jött le? GESCHWITZ (halálos félelemmel, Lulunak) Mentsen meg tőle! DR. SCHÖN (Geschwitzet rázva) Talán maga is akrobata? GESCHWITZ (nyüszítve) Fáj... DR. SCHÖN (balra, a szomszéd szobába cipeli) Most már itt kell maradnia vacsorára! (Bezárja mögötte az ajtót. Lulu mellé ül és kezébe nyomja, a revolvert.) Még van benne számodra, Fejezzük be! Nem segíthetek a szolgámnak abban, hogy felszarvazzon. Fejezd be! LULU (megfogja a revolvert) Elválhatsz tőlem... DR. SCHÖN Csak ez hiányzott! Hogy holnap a következő mulasson azon, hogy vánszorgok iszonyodva szakadékról szakadékra, mögöttem az öngyilkosság, előttem te. (Kissé nyugodtabban) Hogy elváljak tőled! El lehet-e válni, ha két ember egymásba nőtt és az egyik felünk elmegy. (Megint feldühödve) Látod az ágyadat, rajta az áldozattal? (A revolver után nyúl.) Add ide, meg akarlak kímélni a fáradságtól. LULU (megkísérli, hogy elvegye tőle a revolvert) Könyörülj... (Eltépi magát Dr. Schöntől, a revolvert lefelé tartva. Öntudatosan) Nem csökkenti az értékemet, ha az emberek öngyilkosságot követnek el miattam, Jól tudtad, miért veszel feleségül, ahogy én is tudtam, miért megyek hozzád. Megcsaltad velem a legjobb barátaidat, önmagadat nem tudtad velem ilyen jól megcsalni. He feláldozod nekem az öregségedet, hát megkaptad érte az egész fiatalságomat. Soha az égvilágon nem akartam másnak látszani, mint amilyennek láttak; és soha nem is láttak másnak, mint amilyen vagyok. DR. SCHÖN (Lulura támad) Véged van, gyilkos! Térdre! (A lépcső elé hurcolja, ahol Lulu térdre esik.) Térdre... és ne merészelj megint felállni! (A Lulu kezében levő revolvert Lulu ellen fordítja.) Imádkozz istenhez, hogy adjon erőt neked... DIÁK (nagy robajjal kiugrik az asztal alól és félretolja a széket.) Segítség! LULU (Öt lövést ad le Dr. Schönre.) DR. SCHÖN (előrezuhan, a Diák felfogja és a székbe támogatja) És... ott... van... még... egy... LULU (Dr. Schönhöz rohan) Könyörületes isten! DR. SCHÖN Takarodj! DIÁK Az isten szerelmére! DR. SCHÖN Alwa... LULU (térden állva) Az egyetlen, akit szerettem. DR. SCHÖN Gyilkos! Alwa! Alwa... ALWA (Megjelenik a galérián, lerohan a lépcsőn.) DR. SCHÖN Vizet! LULU Vizet, szomjan pusztul... (Az asztalhoz fordul, megtölt egy poharat pezsgővel és Dr. Schönhöz viszi.) ALWA Apám! LULU Én lőttem le... DIÁK Ártatlan... Ártatlan... ALWA Apám!... DR. SCHÖN Te vagy az... Nem sikerült... LULU Én lőttem le... ALWA Le kell feküdnöd. DR. SCHÖN Ne így fogj meg! Kiszáradok... (Megpillantja a pezsgőspoharat, amiből Lulu meg akarja itatni.) Rád ismerek. (Iszik, utolsó pillantást vet Lulura és a képre, utolsó energiájával Alwához fordul.) Ne engedd, hogy megmeneküljön: te vagy a következő... ALWA (a Diákhoz) Segítsen elvinni az ágyig! DR. SCHÖN Nem, nem! Nem! ALWA A hálószobába... DR. SCHÖN Nem! (Lulu közben a pohárral a kezében lassan föláll és végül is úrrá lesz magán. A Diák és Alwa a bal oldali ajtóhoz vezeti lassan Dr. Schönt,) DR. SCHÖN (nyögve) Ó, Istenem, ó Istenem! (Alwa tárva találja az ajtót, megforgatja benne a kulcsot, az ajtó mögül kilép Geschwitz grófnő. Dr. Schön megpillantja, mereven fölegyenesedik.) DR. SCHÖN Az ördög... (Összeesik, meghal.) LULU (letérdel Dr. Schön mellé, simogatni kezdi a homlokát) Túl van rajta... (Fölemelkedik, még egyszer ránéz Dr. Schönre, lesiet a lépcsőn Alwa mellett.) ALWA (elállja Lulu útját) Állj! Egy tapodtat sem! DIÁK Ártatlan... GESCHWITZ Azt hittem, te voltál. ALWA Egy tapodtat sem! LULU Nem szolgáltathatsz ki a bíróságnak! Alwa, kívánj, amit akarsz! Ne hagyd, hogy a törvény kezébe kerüljek! ALWA De nekem... LULU Kár lenne értem, Még fiatal vagyok! Egész életemben hű leszek hozzád. Csak hozzád akarok tartozni. Nézz rám, Alwa! Ember, nézz rám! Nézz hát rám... ALWA (meghallja, hogy kint csöngettek) Itt van a rendőrség! LULU (térdre veti magát Alwa előtt) Alwa! GESCHWITZ A rendőrség... DIÁK Kivágnak az iskolából. (Alwa kiszabadítja magát Lulu kezéből. Az ajtón dörömbölés. Alwa megy, hogy kinyissa. Benyomulnak a rendőrök.) 2. Jelenet (Az előbbi terem, A galéria teljesen befüggönyözve, akárcsak a jobb oldali erkélyajtó és a baloldali ajtófüggöny. A fotel balra elöl áll, mellette egy tálalóasztal. A festőállvány üres; Lulu képe megfordítva a kandallónak támasztva. A termet csak a középső asztalon álló elsötétített lámpa világítja meg. Az előző jelenettel kontrasztáló tompaság mindenütt. A helyiség poros, lakatlannak tűnik, mesterségesen elsötétítve a nappali fény elől. A tálalóasztalon kávéfőző, kávéspohár és likőr. Geschwitz grófnő a karosszékben ül, fekete, szűk ruhában, párnák közt, takaróval a térdén. Alwa a bejárati ajtó előtt lassan, szótlanul jár föl és alá, teljesen gondolataiba merülve. Az Atléta komornyiknak öltözve a díványon ül.) ATLÉTA Úgy várat magára, mint egy karmester. GESCHWITZ (összerezzen) Könyörgöm, ne beszéljen? (Néha iszik egy-egy korty erős kávét.) ATLÉTA Egyáltalán nem fér a fejembe, hogy ráadásul még előnyére változott. GESCHWITZ Még soha nem volt ilyen nagyszerű, amióta csak ismerem. ATLÉTA Ha csak a kolera nem tett neki ugyanolyan jót, mint Önnek. GESCHWITZ Ami minket a sírba visz, az neki visszaadja az erejét és az egészségét. ATLÉTA Ez mind szép és jó, de ma este azonban mégsem utazom önökkel. GESCHWITZ Végül is engedné, hogy a menyasszonya egyedül utazzon? ATLÉTA Először is az öreg úgyis vele utazik, hogy baj esetén megvédje. Másodszor pedig meg kell várnom, míg elkészülnek a kosztümjeim: a legpasztellebb rózsaszínű trikókat csináltattam magamnak. Ha nem lesz sikerünk külföldön, akárminek nevezzenek. A nagyszerű hatást rettenetes pocakom zavarja csak meg, amit annak köszönhetek, hogy részt vettem ebben a pompás összeesküvésben: ép tagokkal a kórházban feküdni három hónapig, ez még a legelzüllöttebb csavargóból is hízott disznót csinál. GESCHWITZ (Alwához) És most azt mondja, hogy nem utazik! ALWA (fölriad gondolataiból) Még mindig kétséges számomra, hogy sikerül-e Önnek a megmentési terve. Nem találok szavakat annak a csodálatnak a kifejezésére, amelyet az Ön tettereje, emberfölötti haláltmegvetése kelt bennem. Nem tudom, von Geschwitz kisasszony, hogy Ön mennyire gazdag, de az intézkedéseivel kapcsolatos kiadások bizonyára összezilálták anyagi helyzetét. Felajánlhatok Önnek húszezer márka kölcsönt, amelyet minden nehézség nélkül készpénzben elő tudok teremteni? GESCHWITZ (kintről hallatszó lépésekre fülel) Végre itt van. SCHIGOLCH (a lépcső fölött szétnyílik a függöny, nehézkesen lebotorkál, majdnem megcsúszik) Átkozott sötétség! GESCHWITZ (nehézkesen kihámozza magát a takaróból) Már jövök! ATLÉTA (a díványon nyújtózkodva) A kegyelmes grófnő nem látott három napja napfényt. SCHIGOLCH (még mindig lélegzetért kapkodva) Ma reggel óta... szaladgálok... az útlevelek miatt... GESCHWITZ (hiába próbál felállni. Schigolchhoz) Segítsen! SCHIGOLCH ...és a kofferek miatt. ATLÉTA Ajánlhatok önöknek Párizsban egy jó szállodát; a tulajdonosok berliniek. GESCHWITZ (Schigolchhoz) Kérem, segítsen már! ATLÉTA Ott inkább biztonságban vannak a rendőrség elől, mint máshol. GESCHWITZ (Schigolch segítségével végre fölállt) Ugyanis azt akarja, hogy Ön egyedül utazzék el vele. SCHIGOLCH (az Atlétához) Talán fél a fertőzéstől? ATLÉTA (Schigolchot utánozva) Nem árthat neki, ha mézesheteink előtt még egy kicsit kiszellőzteti magát. ALWA (előhúz egy tárcát, odatartja Geschwitz grófnőnek) Ebben a tárcában tízezer márka van. GESCHWITZ Köszönöm, nem. ALWA Kérem, fogadja el! GESCHWITZ (Schigolchnak) Jöjjön már végre! SCHIGOLCH Türelem, kisasszony: a kórházig csak egy macskaugrás. Öt perc múlva... itt vagyok vele. GESCHWITZ Hát menjünk végre! (Schigolchra támaszkodva lassan a középső ajtóhoz megy.) ALWA (mutatja nekik az utat) Arra rövidebb. (Becsukja mögöttük az ajtót.) ATLÉTA (magának) "Vele.." És még pénzt akart adni az őrült spinének! ALWA Mi köze hozzá? ATLÉTA Az én anyagi viszonyaim is ziláltak: először is három teljes hónapot feküdtem a kórházban, hogy felderítsem a terepet, miután ennek a hosszú ott-tartózkodásnak a költségeit úgy koldultam össze. Most, Doktor úr, komornyikot játszom Önnél, hogy ne jöjjön idegen a házba. És végül "a jelenkor legbájosabb légtornásznőjét" nevelem belőle, és ezért szívesen kockára teszem az életemet. Mikor tett vőlegény többet a menyasszonyáért? ALWA Hiszen Geschwitz kisasszony visszatérített Önnek minden fillért, amit kiadott. Amennyire tudom, kap tőle még havi 500 márkát is. Gyakran elég nehezemre esik, hogy higyjek az Ön szerencsétlen gyilkos iránti szerelmében. Ezzel szemben arról szentül meg vagyok győződve, valahol egy csatornában feküdne részegen, egy fillér nélkül, ha nem jött volna közbe Geschwitz grófnő hősies vállalkozása. ATLÉTA És mi lett volna Önből, ha nem adta volna el két millióért azt a szennylapot, amit az apja adott ki? Mit dolgozik hát? Írt egy szörnyű operát, amelyben a menyasszonyom vádlijai játsszák a főszerepet, és amelyet egy udvari színház sem ad elő. Maga hálókabát, maga takonypóc! (Kopogtatnak.) ALWA Hát ez ki...? ATLÉTA A menyasszonyom... Teljes éve nem láttam. ALWA De hiszen még nem érhettek vissza. ATLÉTA Az ördögbe is, nyissa már ki! ALWA Rejtőzzön el! ATLÉTA (Végre megérti, az ajtófüggöny mögé ugrik és összehúzza.) DIÁK (Kalapjával a kezében belép.) ALWA Kihez van... (Felismeri a Diákot.) Ön?! Mit óhajt? Honnan jön? DIÁK A javítóintézetből, ahonnan ma reggel szöktem meg. ALWA És mit akar tőlem? DIÁK Kérem, segítsen: van egy tervem az asszony megszabadítására. ALWA Hát kiről beszél? Micsoda terv? És mit akar tőlem? DIÁK A hölgy nem lehet Önnek annyira közömbös, hogy ezt meg kelljen mondanom. Amit Ön a vizsgálóbíró előtt jegyzőkönyvbe mondott, az többet használt neki, mint mindaz, amit a védő mondott. ALWA Ön volt a védelem legjobb tanúja. DIÁK De nem hittek nekem; meg sem eskettek. ATLÉTA (kilép a függöny mögül, szándékosan rossz megjátszással) A báró úr a zongoraszobába vagy a verandára óhajtja a kávét? DIÁK Honnan jött ez az ember? Ugyanabból az ajtóból! Ugyanazon az ajtón ugrott ki! ALWA Szolgálatomba fogadtam, megbízható. DIÁK Én, tökfilkó! ATLÉTA Még csak Ön hiányzott nekünk, Ha még egyszer a szemem elé kerül, akkor kásává verem a tökfejét. ALWA Kérem, nyugodjanak meg! DIÁK Én, tökfilkó! ATLÉTA Nem tudja, hogy a hölgy már három hete meghalt? DIÁK Nem igaz! ATLÉTA Hát akkor mit tud? (Egy újságot húz ki a zsebéből, kinyitja és olvas.) Kérem, olvassa! Itt... "Doktor Schön gyilkosnője kolerában... " DIÁK (olvas) "Doktor Schön gyilkosnője kolerában megbetegedett." Az nincs ott, hogy meg is halt. ATLÉTA Hát hogyan élné túl? Három hete a temetőben fekszik, jobbra a sarkon, mindjárt a szemétdomb mellett! DIÁK (Alwához) Igaz, hogy meghalt? ALWA Hála istennek, igen! DIÁK (egy pillantást vet az üres festőállványra) Életem most már nem ér sokat, és szívesen feláldoztam volna az ő boldogságáért, Ah, mit: fütyülök rá! Valahogy majdcsak elvisz az ördög! ATLÉTA És most: kifelé! ALWA Kérem, most menjen! (Az ajtóhoz akarja kísérni.) DIÁK Én, tökfilkó! ATLÉTA (megragadja a Diákot) Kifelé! (Kidobja) Csodálom, hogy ennek a maflának is nem bocsájtotta rendelkezésére a pénztárcáját. ALWA Kikérem magamnak az otrombaságait! A fickónak a kisujja is többet ér, mint Ön! (Lépteket hallani a galérián és a lépcsőn.) ATLÉTA Már jön is a menyasszonyom, a jövő "legpompásabb légtornásznője". (Lulu megjelenik Geschwitz grófnő fekete ruhájában, Schigolch karjára támaszkodva, lassan jön lefelé a lépcsőn, majd összeesik.) SCHIGOLCH Hű, kis Lulu - Még ma át kell jutnunk a határon. ATLÉTA (ostobán kigúvadt szemmel mered Lulura) Ördög és pokol! LULU Csak lassan! Nem tudok olyan gyorsan. ATLÉTA (egyre dühösebben) Honnan veszed a bátorságot ahhoz, hogy egy ilyen ocsmány képpel jelenj meg? SCHIGOLCH Fogd be a csőröd! ATLÉTA Megyek a rendőrségre! Feljelentést teszek! Ilyen nőt trikóban mutogatni! ALWA Kérem, ne szidja a hölgyet! LULU (Lassan a fotelhez vánszorog, leül.) ATLÉTA Még szidni sem szabad! Ezért a csontvázért növesztettem pocakot. Keresőképtelen vagyok. De itt helyben csapjon belém a mennykő, ha nem húzok ki a maga szemfényvesztéseiből egy életjáradékot! (Elmenőben) Szaladok a rendőrségre! Jó utat! SCHIGOLCH Menj! Menj! LULU Úgyse meri megtenni! SCHIGOLCH Ettől megszabadultunk! ALWA Hála istennek! SCHIGOLCH (asztmásan lélegezve) Most elintézem a hálókocsijegyeket. (Luluhoz) Egy félóra múlva érted jövök. LULU Jó, jó... SCHIGOLCH (Alwához) Jó reggelt, Doktor! ALWA Jó estét! SCHIGOLCH Kellemes nyugodalmat! Viszontlátásra! Jó szórakozást! (Elmegy.) LULU (föláll, abbahagyja az alakoskodást, vidám hangon) Isten az égben! ALWA Nem akarsz inni? LULU Két éve nem láttam szobát: sem függönyt, sem díványt... és képeket... ALWA (egy poharat nyújt neki) Benediktiner. LULU Elmúlt időkre emlékeztet. (Iszik, majd körülnéz a szobában.) Hol van a képem? ALWA (tölt magának is, a kandallóra mutat) Itt. Én fordítottam a kandalló felé. LULU És nem nézted meg, amíg távol voltam? ALWA Geschwitz kisasszony szerette volna fölakasztani a szobájában, de félt a házkutatástól, LULU (vidáman) Most a szegény szörnyeteg helyettem jut a börtönbe. ALWA Még mindig nem értem, hogyan függenek össze az események. LULU Ó, Geschwitz nagyon ügyesen intézte, csodálom a találékonyságát. Idén nyáron borzalmasan tombolt a kolera Hamburgban. Erre alapozta megszabadításom tervét. Elvégzett itt egy ápolónői tanfolyamot, és amikor megszerezte a szükséges bizonyítványokat, Hamburgba utazott és a kolerabetegeket ápolta. Az első adandó alkalommal fölvette egy kolerában éppen meghalt beteg fehérneműjét, amit tulajdonképpen el kellett volna égetnie. Már aznap visszautazott és bejött hozzám a börtönbe. Amikor a felügyelőnő nem volt a cellában, gyorsan fehérneműt cseréltünk. ALWA Ezzel magyarázható, hogy mindketten ugyanazon a napon kaptátok meg a kolerát? LULU Bizony! Ez volt az oka. - Geschwitzet persze azonnal a kórház melletti elkülönítőbe vitték. De hát engem sem tudtak máshová vinni. Egyazon szobában feküdtünk az elkülönítőben, és Geschwitz első naptól kezdve latba vetette minden tudományát, hogy arcunkat a lehető leghasonlóbbá tegye egymáshoz, Éppen most jött vissza, és azt mondta, hogy ott felejtette az óráját. Én felhúztam az ő ruháját, ő pedig az én rabköntösömet és aztán eljöttem. (Megelégedetten) Most ott fekszik mint Dr. Schön gyilkosa. ALWA (a képet visszateszi az állványra) Még mindig fölveheted a versenyt a képeddel. LULU De az arcom keskenyebb lett. ALWA Amikor bejöttél, rémes nyomorultul néztél ki. LULU Erre volt szükség, hogy megszabaduljunk az Atlétától. (Alwához hajol.) Gyere, adj egy csókot! ALWA Szemed úgy ragyog, mint a víztükör egy mély kútban, amelybe követ dobtak. (Megcsókolja, majd szelíden kibontakozik.) Az ajkaid mindenesetre keskenyebbek lettek. LULU Irtózol tőlem? (Alwához megy és forrón megcsókolja.) ALWA Ó... ditirambust fogok írni arról, milyen nagyszerű vagy. LULU (mintha mi sem történt volna) Csak ez a ronda cipó bosszant. ALWA (a cipőre pillant) Szépségeden nem ront, Gyere, édes szívem!... LULU Nyugodtan: én lőttem le apádat. ALWA Ettől még nem szeretlek kevésbé. Gyere! Egy csókot! Egy csókot! Egy csókot!!! LULU Hajtsd hátra a fejed! (Megcsókolja.) ALWA Ha nem lenne két olyan nagy gyermekszemed, azt hinném, te vagy a legzüllöttebb ringyó, aki férfit valaha is romlásba döntött. LULU Adná isten, hogy az lennék! (Kezével Alwa hajába túr.) Gyere velem át ma a határon! (Hízelegve) Akkor annyiszor látnánk egymást, ahányszor akarjuk... ALWA ...látnánk egymást, ahányszor akarjuk... ahányszor akarjuk? (A képre néz.) LULU (követi Alwa tekintetét) ...ahányszor... ALWA Ezen a ruhán át olyannak érzem termetedet, mintha zene lenne. Ez a boka: grazioso, Ez az elbűvölő duzzanat: cantabile. Ez a térd: misterioso. Ez a gyönyör hatalmas andante. Milyen békésen simul egymáshoz a két karcsú vetélytárs annak tudatában, hogy szépség terén egyik sem vetekedhet a másikkal, míg a szeszélyes úrnő fölébred és a riválisok szét nem válnak, mint két ellentétes pólus. Olyan dicséneket zengek rólad, hogy megbolondulsz tőle... LULU Ma este tehát mégis velem jössz?! Jössz?! ALWA Elvetted az eszemet. (Fejét Lulu ölébe rejti.) LULU (mellékesen) Ez még az a dívány, amelyen apád elvérzett? ALWA Hallgass, hallgass... III. FELVONÁS 1. Jelenet (Tágas szalon fehér stukkatur díszítéssel, A hátsó falon széles szárnyas ajtó, amely a játékterembe vezet, ott láthatók a baccarat-asztalok. A bal oldali oldalfalon bejárati ajtó, egészen elől egy tapétaajtó. A jobb oldali oldalfalon az ebédlőbe vezető ajtó, Jobbra a sarokban egy rokokó konzol fehér márványlappal, fölötte keskeny aranykeretben a falba mélyesztve Lulu már az előző felvonásokból ismert arcképe. Balra a sarokban magas tükör. A szalon közepén Louis XV. stílusú heverő és fotelek, Jobbra elől egy kis asztal. A középső ajtó nyitva van. Alwa, az Atléta, a Márki, a Bankár, Lulu, a Tizenöt éves lány és Anyja, az Iparművésznő és Geschwitz grófnő élénken társalogva sétálnak a szalonban. A bejárati ajtónál egy inas. Egy szolga pezsgőt szolgál föl, Az urak estélyi ruhában vannak, a hölgyek nagyestélyiben. Lulu: directoire-ruha, Iparművésznő: stílruha, Tizenöt éves lány: princesszruha, az Anyja erősen kivágott ruhában. Geschwitz, mint mindig, most is férfiasan öltözködik. Az inas: zsakettban, feszes nadrágban stb. A szolga pincérfrakkban. Alwa, Bankár, Márki frakkban, az Atléta szmokingban és fehér nyakkendőben, az Újságíró szmokingban.) ATLÉTA (tele pohárral a kezében) Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy igyak, hiszen szeretetreméltó háziasszonyunknak a születésnapját ünnepeljük, Adelaide von... " ( Érthetetlenül mondja a számára idegen francia nevet.) Iszom tehát és így tovább, hölgyeim... BANKÁR (az Újságíróhoz) És így tovább. (A következő részben mindenki egyszerre énekel.) LULU (koccint a Márkival) Proszit! (Majd a Bankárral és az Újságíróval.) Proszit! (Alwához) Jövök veled. 15 ÉVES LÁNY (Anyja mellett marad.) IPARMŰVÉSZNŐ (az Atlétához) Igaz, hogy Ön a világ legerősebb embere? ANYA (lányával együtt távolabb áll, majd csatlakozik hozzájuk a Márki, az Újságíró és a Bankár.) GESCHWITZ (Luluval koccint.) INAS (Az ajtóban állva dúdol maga elé.) ALWA (kezet szorít az Atlétával) Gratulálok! (Luluhoz) Megnézem, hogy a játékszobában minden rendben van-e. (Luluval elmegy, az Inas követi őket a tekintetével.) MÁRKI (Luluval koccint) Proszit! (Odamegy az Anyához és lányához.) Hogyhogy csak ma látjuk először csinos kis hercegnődet? ÚJSÁGÍRÓ "És így tovább, hölgyeim..." (Luluval koccint.) Pupilla! (Csatlakozik az Anya csoportjához.) SZOLGA (pezsgőt töltve) Tessék, kérem szépen! Kérem... BANKÁR (Luluval koccintva) Proszit! (Csatlakozik az Anya csoportjához.) ATLÉTA (Alwához és a körülállókhoz) Úgy izzadok, mint egy disznósült. (Az Iparművésznő kérdésére) Igen, az vagyok! Megkérhetem, hogy rendelkezzék az erőmmel! 15 ÉVES Mit mondasz, anyu? Miért mondod ezt, anyu? IPARMŰVÉSZNŐ (Az Atlétához) Tulajdonképpen jobb szeretem az akrobatákat. (Otthagyja, és odamegy a másik csoporthoz.) GESCHWITZ (Az elmenő Lulu után pillant, elfordul az Atlétától, aki éppen megszólítja és a játékszobából kilépő Alwa elé megy.) ANYA (lányát karonfogva válaszol a Márki kérdésére) Még a zárdában van, (Lánya kérdésére válaszolva) ...hogy még iskolába jársz. (Ismét a három úrhoz.) De uraim, ő még gyerek, egészen gyerek! MÁRKI (az Újságíróhoz) Micsoda lába van! (A Bankárhoz) És hogyan jár! ÚJSÁGÍRÓ (az Anyához) Valóban csinos a lánykája. (Az urakhoz) És micsoda haja! SZOLGA Köszönöm szépen, uraim! Nagyon köszönöm, uraim! BANKÁR (csatlakozik a csoporthoz) Istenbizony, jóvérű teremtés! ATLÉTA (Észreveszi Geschwitzet. Szemtelenül) Grófi nagysád... (Mivel Geschwitz elfordul.) Hát olyan veszélyesen nézek ki? IPARMŰVÉSZNŐ (meghallja az Anya utolsó szavait) Gyerek? GESCHWITZ (a visszatérő Alwához) Nem játszunk ma? ALWA (Geschwitznek) Dehogynem, természetesen. MÁRKI, BANKÁR, ÚJSÁGÍRÓ (az Anyához) Az minket nem zavar! SZOLGA Bocsánat, uram! IPARMŰVÉSZNŐ (Geschwitzhez) Még számítok is rá. (Magával akarja vinni a játékterembe.) INAS Az uraságok mindjárt helyet foglalhatnak. IPARMŰVÉSZNŐ Az urak majd utánunk jönnek. 15 ÉVES LÁNY (Közeledik az inashoz úgy, hogy anyja nem veszi észre és követi a játékszobába.) GESCHWITZ (az Iparművésznőhöz) Kérem, bocsásson meg egy pillanatra, még beszélnem kell egy szót a barátnőmmel. (Idegesen várja Lulut, egyedül félreáll.) SZOLGA (Átmegy a játékszobába.) ALWA (A vendégeket hívja a baccarat-asztalhoz, majd a Bankárhoz, Újságíróhoz és az Anyához megy.) MÁRKI (Csatlakozik az Iparművésznő, Geschwitz és Alwa előbbi csoportjához.) ANYA (Tovább beszélget a körülötte állókkal.) INAS (A 15 éves lánnyal átmegy a játékszobába.) IPARMŰVÉSZNŐ (A Márkihoz fordul, aki karon fogja és bevezeti a játékszobába.) MÁRKI (Iparművésznőhöz) Megengedi, hogy Önnel játsszam? ANYA Mondja, Főigazgató úr, nincs még néhány Jungfrau-részvénye a számomra? BANKÁR Igaz, hogy még van 4000 Jungfrau-részvényem, de azokat szeretném magamnak megtartani. Nem adódik egyhamar alkalom megint, hogy diszkréten egy kis vagyonhoz jussak. ÚJSÁGÍRÓ Nekem ezekből a részvényekből csak egyetlen egy van. Én is szívesen szereznék még belőlük. BANKÁR Megkísérlem, Doktor úr, hogy szerezzek Önnek néhányat. De előre megmondom, hogy borsos árat kell fizetnie értük. ANYA Összes megtakarított vagyonom most Jungfrau-részvényekből áll. Ha pórul járok, Főigazgató úr, hát kikaparom a szemét. BANKÁR Drágám, én teljesen biztos vagyok a dolgomban. ALWA (eddig csak hallgatta a beszélgetést) Magam is kezeskedhetem érte, hogy félelmei teljesen alaptalanok. Drága árat fizettem Jungfrau-részvényeimért és egy pillanatra sem bántam még meg. Hiszen értékük napról napra emelkedik. ATLÉTA (Egy szendvics végét majszolva visszajön az ebédlőből, szemtelen pillantást vet Geschwitzre, a középső ajtóhoz megy, ott firkál valamit egy cédulára, összehajtja és az éppen belépő Lulunak észrevétlenül a kezébe nyomja.) Van szerencsém, ajánlani magam. (Átmegy az ebédlőbe.) ALWA Ilyesmit még nem is láttam. ANYA Ha igaza van, annál jobb. GESCHWITZ (Elfordul az Atlétától és a lánykereskedővel, a Márkival belépő Lulura bámul mereven.) LULU (A játékszobából jön, elkínzott arckifejezéssel.) MÁRKI (Lulut a szalonba vezeti) Engedje meg, hogy csak két szót szóljak. LULU (miközben az Atléta odadugja neki a cédulát) Amennyit csak akar. ANYA Jöjjön, barátom! Próbáljunk szerencsét a baccarat-játékban! (Karon fogja a Bankárt.) ALWA, ÚJSÁGÍRÓ (Csatlakoznak hozzájuk, mind el.) MÁRKI (Geschwitzhez) Hagyjon minket egyedül! GESCHWITZ (Meg sem mozdul.) MÁRKI Süket? GESCHWITZ (Mély sóhajtással átmegy a játékszobába.) INAS (Becsukja belülről a középső ajtót.) LULU Ki vele azonnal, mennyit akarsz! MÁRKI (mint mindig, fáradt, unatkozó hangon) Pénzzel nem segíthetsz rajtam. LULU Honnan jut eszedbe, hogy már nincs pénzünk? MÁRKI Onnan, hogy már tegnap átnyújtottad az utolsó tartalékotokat. LULU Ha azt akarod, hogy elmenjek hozzád, nem kell fenyegetőznöd. MÁRKI Tudom, De már többször is megmondtam, hogy nem vagy az esetem. Annál alkalmasabb vagy arra az állásra, amit kerestem neked. LULU Megőrültél! Nekem állást kerestél! MÁRKI Hiszen megmondtam, hogy lánykereskedő is vagyok, A számtalan kalandornő közül, akik itt a legjobb családokból az egész világról összeverődtek, már sok életsóvár teremtést segítettem a természetes rendeltetési helyére. LULU (kitörve) Nem vagyok alkalmas erre a foglalkozásra, Amikor tizenöt éves voltam, talán még tetszett volna. Aztán szerencsére három hónapig feküdtem a kórházban anélkül, hogy egy férfit is láttam volna. Abban az időben nyílt ki a szemem és ismertem meg magam, Álmomban minden éjjel azt a férfit láttam, akiért a világra jöttem és aki értem jött a világra, És amikor ismét rászabadultam a férfiakra, már nem voltam többé buta liba, Azóta vaksötét éjszakában száz lépés távolságból is megismerem, hogy egymásnak valók vagyunk-e, És ha felismerésem ellenére mégis bűnbe esem, akkor másnap testileg-lelkileg mocskosnak érzem magam. MÁRKI Az államügyész ezer márkát fizet bárkinek, aki a rendőrség kezére adja Doktor Schön gyilkosát. Csak fütyülnöm kell a rendőrnek, aki itt áll a sarkon; s máris ezer márkát kerestem. (Megint unatkozó hangon) Ezzel szemben a kairói vállalat ezerkétszáz márkát kínál, azaz kétszáz márkával többet, mint amennyit az államügyész fizet. LULU Be akarod beszélni nekem, hogy az egyiptomi ezerkétszáz márkát fizet egy személyért, akit egyáltalán nem is ismer? MÁRKI Vettem magamnak a bátorságot, hogy elküldjem neki a képeidet. LULU Azokat a képeket, amiket én adtam neked? MÁRKI Látod, hogy jobban megbecsüli őket, mint én. Azt a képet, ahol Évaként állsz a tükör előtt, biztos a ház kapuja fölé fogja akasztani, ha ott vagy. LULU (hevesen) Eszembe se jut, hogy egy ilyen mulatóba csukassam magam! MÁRKI Akkor engedd meg, hogy füttyentsek a rendőrért. LULU Mért nem kérsz telem egyszerűen ezerkétszáz márkát? MÁRKI Mert neked és a zeneszerződnek egy vasatok sincs. LULU Van még harmincezer márkánk, MÁRKI Részvényekben. Soha nem foglalkoztam részvényekkel. Az államügyész német birodalmi valutában fizet, az egyiptomi pedig angol aranyban. Megkérhetnélek, hogy azonnal döntsél? Egykor megy a vonat. Ha tizenegykor még mindig nem egyeztünk meg, hívom a rendőrt. Megegyezés esetén foglak, úgy, ahogy vagy, beteszlek egy kocsiba, kiviszlek a pályaudvarra, és holnap este a hajóra kísérlek. LULU (Egyre nyugtalanabbul hallgatja, majd nyugalmat tettet. Fojtott szenvedéllyel kezdi.) Elmegyek veled Amerikába, Kínába. De nem adom el az egyetlen dolgot, ami valaha is az enyém volt. MÁRKI Ha tizenegykor nem hagyjuk el a házat, holnap minden retyerutyáddal együtt áttoloncolnak Németországba. LULU (miközben egyre növekvő zaj hallatszik a szomszéd szobából) Nem szolgáltathatsz ki! (A következő részben mindenki egyszerre énekel.) (A játékszoba ajtajának mindkét szárnya kinyílik és belép nagy zajjal az egész társaság, Lulu oldalt áll és maga elé mered, A 15 éves lány elvegyül az általános jövés-menésben. Az Iparművésznő belép, Geschwitz tekintetével keresi Lulut és egyfolytában őt bámulja. Az Anya belép, Inas az ajtó mellett marad. Alwa egy részvényt hoz a kezében. A Márki a belépők, elsősorban Alwa felé fordul. Az Újságíró belép. A szolga az ajtó mellett marad. A Bankár és az Atléta belép.) ALWA (a Márkihoz) Pompás! Pompásan megy! ÚJSÁGÍRÓ (a Bankárhoz) Még egy részvényt ígért nekem. BANKÁR (az Újságíróhoz) Kérem, kérem! IPARMŰVÉSZNŐ, ANYA (a Bankárhoz) Nekem is, Főigazgató úr. LULU Én, egy örömházban... BANKÁR (a két hölgyhöz) Amit megígértem, meg is tartom. IPARMŰVÉSZNŐ, ANYA Amit megígért, meg is tartja. ALWA Főigazgató úr... Főigazgató úr... BANKÁR (Alwához is) Amit megígértem, meg is tartom. ÚJSÁGÍRÓ (a két hölgyhöz) Akkor egy kis vagyont nyerek. ATLÉTA Geschwitz éppen most tette föl az utolsó ingét. IPARMŰVÉSZNŐ, ANYA (az Újságíróhoz) Én is nyertem. 15 ÉVES LÁNY (az anyjához) Te is nyertél? MÁRKI (a Bankárhoz) Az utolsó ingét... BANKÁR Az utolsó ingét? MÁRKI A legutolsó ingét. ALWA (az egész társasághoz) Igen, az egész világ nyert. MÁRKI Hihetetlen. Az egész világ nyer. ANYA, INAS Az egész világ nyer. 15 ÉVES LÁNY Az egész világ nyer? IPARMŰVÉSZNŐ Az egész világ nyert! (Lulu és Geschwitz, Bankár és Atléta kivételével csoportot képeznek) CSOPORT Hihetetlen. Az egész világ nyert, a bank is nyer! GESCHWITZ (Luluhoz) Azért mégy, mert én jövök? LULU (El akar menni a tapétaajtón át. Ott megáll.) Isten bizony, nem! De ha jössz, én megyek, BANKÁR Nagy isten! Honnan van a sok pénz! Ne kérdezzük: elég, hogy nem kell takarékoskodni a pezsgővel. ATLÉTA Kolosszális, honnan jön ennyi pénz! Ne kérdezzük: elég, hogy nem kell takarékoskodni a pezsgővel. GESCHWITZ Legalább a tisztességes látszatot megőriznéd, ha velem beszélsz. LULU Ugyanolyan tisztességesen viselkedem veled, mint bármelyik másik asszonnyal! CSOPORT Kolosszális, honnan jön a sok pénz! LULU Csak arra kérlek, hogy te is úgy viselkedj velem. GESCHWITZ Mindenben megcsaltál. LULU Igen, miben? GESCHWITZ Elfelejtetted a szenvedélyes esküdözéseidet, amelyekkel a kórházban, amikor együtt feküdtünk, rávettél arra, hogy becsukassam magamat helyetted? Mindenben megcsaltál! LULU Nem olyan emberfia vagy, mint a többiek. Egy férfi nem telt ki az anyagból. És egy asszonyhoz képest túl sok agyat kaptál a koponyádba. Ezért vagy őrült! GESCHWITZ Teljesen tudatosan csalsz meg. TÖBBIEK A pezsgő, hölgyeim és uraim! Menjünk a büféhez Szomjasak vagyunk! Szabad kérnem, a büféhez! Kérem, kérem! (A társaság átmegy az ebédlőbe. Az Atléta ott marad; amikor Geschwitz észreveszi, fölöslegesnek érzi magát és a többiek után megy. Lulu az Atlétához fordul.) ATLÉTA Egy pillanat! Elolvastad a levelemet? LULU Fenyegess csak a följelentéssel, amíg kedved tartja! Nincs már pénzem húszezrével. ATLÉTA Ne hazudozz, te ringyó! Még van negyvenezretek Jungfrau-részvényekben. Úgynevezett férjed éppen most dicsekedett vele. LULU Akkor a zsarolásaiddal fordulj őhozzá! (Nevet.) ATLÉTA Köszönöm! Annál az ökörnél két napig tart, amíg megérti, hogy házassághoz kell a pénz: ugyanis eljegyeztem magam. LULU Áldásom rád! De akkor miért üldözöd Geschwitzet az ajánlataiddal? ATLÉTA Mert a nőszemély nemesi származású. Világfi vagyok, és bármelyikteknél jobban értek az előkelő társalgáshoz. De ez nem ide tartozik. Megszerzed holnap estig a pénz, vagy nem?! LULU De hiszen nincs több pénzem. ATLÉTA Alwa odaadja neked az utolsó fillérjét is, ha csak egyszer is eleget teszel átkozott kötelességednek. LULU Kérlek, hagyd ki Alwát a játékból! ATLÉTA Négy embert teszel boldoggá, ha nem ötölsz-hatolsz és feláldozod magad egy jótékony cél érdekében. LULU (maga elé) És mindezt emiatt a házasság miatt?! ATLÉTA Miért örökké csak ez a lánykereskedő legyen az? LULU Megkérjem talán, hogy világítson neked a lépcsőn lefelé menet? ATLÉTA Ahogy óhajtja, grófnő! Ha holnap estig nincs kezemben a húszezer márka, följelentést teszek a rendőrségen és vége az udvartartásának. És most viszontlátásra, grófnő! (A szolga kitárja az ajtót és állva marad mellette. Az egész társaság bejön, jóllakottan és lustán társalogva. Újra meg újra lehet a "baccarat","játékszoba", "Jungfrau-részvények", "tízezer" szavakat hallani, majd a játékszoba felé indulnak, Lulu balra elől áll és a Márki felé néz. A Márki az elsők között megy oda Luluhoz, miközben az elmenőben levő Atléta után néz. Az Atléta, amikor megpillantja a Márkit, szinte menekülésszerűen elindul Lulu mellől a játékszoba ajtajához, csatlakozik a társasághoz, közben lopva Lulut és a Márkit figyeli, majd gyorsan átmegy a játékszobába, Az Inas a bejárati ajtó felől jön, a társasághoz siet és ismételten kiáltja: "Főigazgató úr!" A Márki Luluhoz fordul, kérdő mozdulatot tesz a távozó Atléta felé és sürgeti Lulut, aki meg akarja magyarázni a dolgot. A Bankár meghallja az Inas kiáltását, jobb oldalon elől megáll, átveszi tőle a sürgönyt és kinyitja: "A Jungfrau-részvények esnek... " "Igen, igen, ilyen a világ!" A Márki a karórájára mutat, miközben Lulu beszél, válaszol neki, majd semmibe véve az őt követő Lulu közbevetéseit, a játékszoba felé indul. A Bankár borravalót ad az Inasnak, kedvesen megpaskolja és maga elé mormol: "Ha nem vágom le a füledet, te vágod le az enyémet", A társaság átmegy a játékszobába, Lulu és az Inas marad csak itt. Az Inas azonnal Luluhoz fordul, aki teljesen lesújtva áll, majd észreveszi az Inas jelzését, aki a tapétaajtóra mutat, valamit súg Lulu fülébe.) LULU (új reményt merítve) Igen, engedd csak be! (Az Inas kinyitja a tapétaajtót és int Schigolchnak, aki lassan bejön. Az Inas Lulu intésére tompítja a fényes világítást, az ebédlőbe megy és becsukja maga mögött az ajtót, Schigolch frakkot visel, fehér nyakravalót, félretaposott lakkcsizmát és kopott cilindert, amelyet a fején hagy.) SCHIGOLCH (sokatmondó pillantást vet az Inas után) Ugyanis feltétlenül pénzre van szükségem. Egy lakást bérlek a szeretőmnek. LULU (látszólag teljesen nyugodtan) Nagyon sürgősen kell neki a pénz? SCHIGOLCH Be akar rendezni magának egy saját lakást. (Mivel Lulu megmerevedik, irritáltan folytatja.) Ilyen összegek bizonyára nem játszanak nálad szerepet. LULU (sírógörcsöt kap, Schigolch lába elé veti magát) Ó, te mindenható Isten! SCHIGOLCH (simogatja) Hát mi van? LULU (zokogva) Túlságosan borzasztó. (Görcsösen zokog.) SCHIGOLCH (térdére vonja Lulut, és úgy tartja a karjában, mint egy gyermeket) Túlerőlteted magad! Egyszer kivételesen egy regénnyel kellene ágyba feküdnöd. Sírjál csak, sírd ki magad egyszer rendesen! Már tizenöt évvel ezelőtt is így rázkódtál egyszer! LULU (Lassan abbahagyja a sírást. Hevesen) Szorul körülöttem a hurok! Följelentenek! SCHIGOLCH Ki jelent föl? LULU Az ugrifüles. SCHIGOLCH (legnagyobb lelkinyugalommal) Majd elintézem őt!! LULU (könyörögve) Intézd el! Kérlek, intézd el! Aztán csinálj velem, amit akarsz! SCHIGOLCH Ha eljön hozzám, ellátom a baját, Az ablakom vízre nyílik, De nem fog eljönni, (csóválja a fejét) nem fog eljönni. LULU Elküldöm hozzád, Geschwitz-cel megy. (Egyre titokzatosabban) Ma este eljön. Menj haza, hogy jól érezzék magukat! SCHIGOLCH Küldd csak el! LULU Holnap hozd el az aranygyűrűjét, amit a fülében visel. SCHIGOLCH Gyűrűt visel a fülében? LULU Kiveheted, mielőtt a vízbe ereszted, ha részeg, nem veszi észre. SCHIGOLCH És aztán, gyermekem, és aztán? LULU Akkor megkapod a pénzt a szeretődnek. SCHIGOLCH Fukar vagy. LULU Mit akarsz még! Amim van! SCHIGOLCH Mióta ismerjük egymást? LULU Hogyha nincs másom! SCHIGOLCH (Gyengéden magához szorítja,) LULU (elszakítja magát) Hiszen van egy szeretőd?! SCHIGOLCH Már nem mai csirke. LULU (fölegyenesedik) Esküdj meg! SCHIGOLCH Becsaptalak-e valaha is? LULU Esküdj meg, hogy elintézed! SCHIGOLCH Elintézem. LULU Esküdj! SCHIGOLCH (kezét Lulu bokájára teszi) Mindenre, ami szent! Ma éjjel, ha eljön. LULU "Mindenre, ami szent!" Hogy hűsít! SCHIGOLCH Hogy izzik! LULU (mivel Schigolch egyre tolakodóbb lesz, felugrik) Azonnal indulj haza! Félóra múlva jönnek. SCHIGOLCH (feláll) Megyek már. LULU Gyorsan! Kérlek! A cím! (Átvonszolja a szobán a tapétaajtóhoz.) SCHIGOLCH (nehezen lélegezve) Felírom neked. (Elmennek.) (A Márki a szalonba löki az Atlétát.) ATLÉTA Legalább viselkedjen velem illedelmesen! MÁRKI (teljesen apatikusan) Milyen okból? Tudni akarom, mit beszélt itt az előbb a nővel! ATLÉTA Tehet nekem egy szívességet! INAS Megfenyegetted, hogy följelented, ha nem jön veled. ATLÉTA Szemérmetlen perszóna! Mintha az eszembe jutna ilyesmi! Ha meg akarom kapni, isten a tanúm rá, hogy nem kell előbb börtönnel fenyegetnem! MÁRKI Köszönöm! Mást nem akartam tudni. (Elmegy, közben egy pillantást vet Lulu képére.) ATLÉTA Micsoda kutya! (Meglátja, hogy Lulu belép.) Gyere csak, hadd tekerjem a beleidet a nyakad köré! Megmutattam neki, hogy jár, ha kikezd velem. LULU Kinek? ATLÉTA Ennek a lánykereskedőnek. Te ringyó, hogyan mesélhetted ennek a fickónak, hogy el akartalak csábítani? LULU Hát nem azt követelted tőlem, hogy húszezer márkányi Jungfrau-részvényért adjam oda magam Alwának? ATLÉTA Mert az a kötelességed, hogy megkönyörülj a szegény fiún. LULU Geschwitz rettenetes állapotban van. Képes és vízbe ugrik, ha még tovább váratod. ATLÉTA Hát mire vár? LULU Rád, hogy magaddal viszed. ATLÉTA Akkor mondd meg neki, hogy üdvözlöm és ugorjon a vízbe! LULU Húszezer márkát ad nekem kölcsön, ha ma magaddal viszed. ATLÉTA És ha nem viszem? LULU (izgalom nélkül) Akkor följelent! Alwának és nekem nincs egy vasunk sem. ATLÉTA Ördög és pokol! LULU "Négy embert teszel boldoggá, ha nem ötölsz-hatolsz és feláldozod magad egy jótékony cél érdekében. " ATLÉTA Biztos, hogy megkapom a húszezer márkát? LULU Kérdezd meg őt magát! ATLÉTA Akkor mondd meg neki, kész vagyok! Az ebédlőben várom. (Az ebédlőbe indul, már az ajtónál.) Először egy tonna kaviárról kell gondoskodnom. LULU (az ebédlőajtóhoz megy és bekiált) Márta! GESCHWITZ (Belép a szalonba és becsukja maga mögött az ajtót.) LULU Drága szívem, ma megmenthetsz a haláltól. GESCHWITZ Hogyan? LULU Ha az ugrifülessel elmész egy szükséglakásba. GESCHWITZ Miért, kedvesem? LULU Azt mondja, még ma este meg kell hallgatnod, különben följelent engem holnap. GESCHWITZ Hogy mentheti meg az életedet egy ilyen borzalom? Nem értem! LULU Csak a hiúságát akarja kielégíteni. Könyörögj neki, hogy szánjon meg! GESCHWITZ És aztán? LULU Holnap reggel várlak; nem nyitom ki a szemem, míg meg nem érkezel. GESCHWITZ Akkor hadd jöjjön! LULU De a nyakába kell vetned magad. GESCHWITZ (maga elé) Nem értem! LULU Fogd ezt a cédulát, ezen van a cím. Egy hatodrendű szálloda, ahol ma este vele együtt várnak. GESCHWITZ De most aztán gyorsan! LULU (az ebédlőbe kiált) Kérlek, kedvesem? ATLÉTA (kijön az ebédlőből) Megbocsájtanak a hölgyek, hogy tele a pofám. GESCHWITZ (megragadja az Atléta kezét) Könyörgöm! Szánjon meg szükségemben! ATLÉTA A la bonne heure! Hágjunk a vérpadra! LULU Jó éjt, gyermekeim! GESCHWITZ (maga elé) Nem értem! (Mindhárman elmennek. Lulu azonnal visszajön az Inassal együtt.) LULU Gyorsan, gyorsan, Bob! Még ebben a pillanatban el kell mennünk! De ruhát kell váltanunk. INAS Ahogy a nagyságos asszony parancsolja! LULU (kézen fogja) Ugyan, nagyságos asszony! Ideadod a ruhádat, és felhúzod az enyimet. Gyere! (Mindketten el.) (A játékszobában lárma támad, az ajtókat föltépik, A Bankár, az Újságíró, az Anya és lánya, az Iparművésznő és Alwa bejön a szalonba. Később a szolga is. Az Újságíró és a Bankár előrejön.) ÚJSÁGÍRÓ (egy értékpapírral a kezében) Lesz szíves ezt a részvényt elfogadni, uram? BANKÁR De ennek a papírnak nincs semmilyen árfolyama, kedves barátom. ÚJSÁGÍRÓ Maga csirkefogó, egyszerűen nem akar nekem revansot adni! ANYA (az Iparművésznőhöz) Maga érti talán, mi történik itt? IPARMŰVÉSZNŐ A Főigazgató elnyerte tőle az összes pénzét, és most nem játszik tovább. ÚJSÁGÍRÓ Inába szállt a bátorsága a disznó zsidónak! BANKÁR (az Iparművésznőnek és az Újságírónak) Hogy-hogy nem játszom tovább! Hogy-hogy inamba száll a bátorságom! Az úrnak egyszerűen csak készpénzzel kell fizetnie. A pénzváltó üzletem ez itt? (A részvényre mutat.) A fecnijét holnap reggel is bemutathatja. ÚJSÁGÍRÓ (a részvényt a Bankár elé tartva, dühösen) Ezt fecninek nevezi? Hiszen a részvény kétszáztizen áll! BANKÁR Tegnap állt kétszáztizen. Ma már egyáltalán semmin sem áll. És holnap már semmi olcsóbb és ízlésesebb dolgot nem talál, amivel kitapétázhatja a lépcsőházát. ALWA, SZOLGA, IPARMŰVÉSZNŐ Az egész világ veszít? ALWA Az egész világ? Hát ez hogy lehet? ANYA Rejtély, hova ment a sok pénz, 15 ÉVES LÁNY, IPARMŰVÉSZNŐ, ALWA, SZOLGA Igen, rejtély, hova ment a sok pénz. ALWA De hiszen akkor az utcára kerülünk. 15 ÉVES LÁNY, IPARMŰVÉSZNŐ, ANYA, SZOLGA Igen, rejtély, hova ment a sok pénz. BANKÁR Mit is mondjak, amikor az egész vagyonomat elvesztem. TÖBBIEK Rejtély! Az egész világ veszít! ÚJSÁGÍRÓ Hogy lehet ez? ANYA (Bankárhoz) Álmodom vagy rosszul hallok? Lesüllyedtek a részvényeink? IPARMŰVÉSZNŐ Pokoli kár a sok pénzért! BANKÁR (az Anyának válaszolva) Még mélyebbre, mint Ön! Loknisütéshez használhatja őket. ÚJSÁGÍRÓ Pokoli kár a sok pénzért. BANKÁR (fokozatosan beleolvadva az általános mormolásba) Holnap reggel abban az élvezetben lesz részem, hogy harminchatodszor kezdjem meg a harcot az egzisztenciámért. (Hirtelen mindenki elhallgat, mivel az Anya elájult. Alwa körülötte foglalatoskodik, a szolga pezsgőt hoz neki, a Bankár az Iparművésznővel oldalra vonul, az Újságíró tanulmányozni kezdi a részvényét.) IPARMŰVÉSZNŐ (a Bankárhoz) Mondja, hol fogunk ma este vacsorázni, miután Ön elvesztette a teljes vagyonát? BANKÁR Ahol kedve tartja, kisasszony. (Karon fogja,) De gyorsan! Itt most elszabadul a pokol! 15 ÉVES LÁNY (a magához térő anyját kitámogatja az ajtón) Gyere, mama, gyere! (Mindketten el, a szolga kikíséri őket, Alwa az ajtóig megy velük, majd ott megáll.) ÚJSÁGÍRÓ Ez marad, ha csőcselékkel kezd az ember! (Összegyűri a részvényt és a földre dobja, majd Lulu képére pillant és anélkül, hogy Alwát üdvözölné, elmegy.) (Lulu bejön az Inas ruhájában, az Inas követi őt Lulu ruhájában, majd megáll az ajtóban.) ALWA Ez meg mit jelent? LULU Van készpénzed? ALWA Megbolondultál? LULU Két perc múlva itt a rendőrség! Följelentettek minket! De ha kedved van, itt maradhatsz. ALWA Az isten szerelmére! LULU (A tapétaajtón át gyorsan eltűnik.) INAS Majd becsukok. ALWA (Lulu után siet.) (Az Inas becsukja mögöttük gyorsan a tapétaajtót és sétálni kezd a szobában, majd megáll Lulu képe előtt, háttal a bejárati ajtónak, Belép a Rendőrkapitány, és a háttal álló Inas felé indul. A Márki fáradtan követi.) RENDŐRKAPITÁNY A törvény nevében letartóztatom! MÁRKI (amikor az Inas megfordul) Micsoda hülyeséget csinál? Hiszen ez nem is ő! (Az Inas hatalmas nevetésben tör ki, de elfojtja a zene és a lehulló függöny.) 2. Jelenet (Padláskamra manzárdablakok nélkül. A tetőn két nagy fölfelé nyíló ablaktábla. Elől jobbra és balra egy-egy rosszul záródó ajtó. A színpad előterében balra egy rongyos szürke matrac. Jobbra elől egy rozoga virágállvány, rajta egy palack és a füstölgő petróleumlámpa. Jobbra hátul a sarokban egy régi heverő, a középső ajtó mellett egy lyukasra ült szalmaszék. Hallani lehet, hogy zuhog a tetőre az eső, a tetőablak alatt vízzel teli tál. Alwa a heverőn fekszik a sarokban, egy takaróba burkolódzva. Schigolch elől a matracon, hosszú, szürke felöltőben.) SCHIGOLCH Az eső díszszemlére dobol. ALWA Hangulatos időjárás az első fellépéshez. SCHIGOLCH Ha halljuk, hogy jön, addig el kell bújnunk a rejtekhelyemen. ALWA Kár érte! - Van-e szomorúbb az örömlánynál! SCHIGOLCH Erősen kételkedem abban, hogy még egy ráharap! ALWA Nem is tanácsolnám senkinek! SCHIGOLCH (magának) Ez a barom! (Lépéseket lehet hallani.) SCHIGOLCH Itt van! ALWA Nem akarom ezt megérni! Kidobom a fickót! SCHIGOLCH (nagy nehezen feláll, megragadja Alwát a gallérjánál fogva és balra löki) Előre, előre! ALWA Nyitva kell hagynunk az ajtót. SCHIGOLCH (Alwát a rejtekhelyre dugva) Hülyeség! ALWA Én... SCHIGOLCH Maradj már nyugton! ALWA Az ég irgalmazzon neki! SCHIGOLCH (becsukja belülről a kamrát) Hallgass már! ALWA (bentről) Csak vigyázzon magára! (Lulu kinyitja a Professzornak a középső ajtót, a Professzor gyorsan belép. Hatalmas termetű ember, simára borotvált, rózsás arccal, égszínkék szemmel és barátságos mosollyal. Havelockot és cilindert visel, kezében csöpögő ernyő.) LULU Itt a lakásom. PROFESSZOR (Előrejön, kezét Lulu szája alá teszi és mutatóujját a saját ajka elé tartja.) LULU Mit akar ezzel... értésemre adni? PROFESSZOR (Gyorsan befogja Lulu száját.) LULU Itt egészen egyedül vagyunk. Senki nem hall minket! PROFESSZOR (Megint Lulu szája elé tartja az ujját, hátramegy, összehajtja a köpenyét és a székre teszi.) LULU Úristen - ez egy szörnyeteg! PROFESSZOR (Zajtalanul ismét előrejön, Lulu fejét két kezébe fogja, futólag megcsókolja a homlokát.) LULU Remélem, megajándékoz valamivel. PROFESSZOR (Egy nagy bankjegyet ad neki és sokatmondó tekintetet vet rá.) LULU (mindkét oldalról örömmel megnézi a bankjegyet) Ej, ez szép Öntől! (Óvatosan közeledik hozzá, megöleli és szájon csókolja.) PROFESSZOR (Hangtalanul, mosolyogva kiszabadítja magát és kérdőn körülnéz.) LULU (Elveszi a lámpát az asztalról, kinyitja a kamrájához vezető ajtót.) PROFESSZOR (Mosolyogva belép, miután az ajtó előtt megemelte a kalapját.) (Mindketten el. A színpad homályos, csak a kamra ajtajából szűrődik egy fénysugár az ajtóhasadékon keresztül. Alwa és Schigolch meghajolva előbújik a rejtekhelyről.) ALWA (suttogva) Elmentek? SCHIGOLCH (suttogva) Várj még! ALWA Az ajtaja elé szeretnék térdelni. (Odalopakodik Lulu ajtajához.) SCHIGOLCH Anyámasszony katonája! (Áttapogatódzik a színpadon, elveszi a vendég havelockját a székről és gyorsan átkutatja a zsebeit; előhúz egy könyvet, Alwának adja.) Nézd, mi ez! ALWA (a fénysugárba tartja a könyvet és olvas) "Intelmek jámbor zarándokoknak és azoknak, akik zarándokok óhajtanak lenni." SCHIGOLCH Úgy látszik, Isten magára hagyta. (Ismét leteszi a kabátot a székre.) (Mindketten visszabújnak a rejtekbe, becsukják az ajtót.) LULU (belép, az asztalra teszi a lámpát, a Professzor jön utána, gyorsan, mint mindig) Megint meg fog látogatni egyszer? PROFESSZOR (befogja Lulu száját, magára dobja a kabátot.) LULU (Kétségbeesett tekintettel ég felé néz, csóválja a fejét. A közeledő Professzor nyakába veti magát.) PROFESSZOR (Szelíden kiszabadítja magát, kezet csókol neki és az ajtó felé indul. Visszaint Lulunak és zajtalanul elhagyja a szobát.) (Alwa és Schigolch előbújik.) LULU Felizgatott ez az ember! ALWA Mennyit kaptál tőle? LULU Itt van az egész. Megint lemegyek. SCHIGOLCH Úgy élhetünk még itt, mint a hercegek, (Megint lépések hallatszanak a lépcsőről.) ALWA Visszajön. LULU (hallgatózik) Nem, nem ő az. Valaki más. ALWA Valaki jön fölfelé. LULU Ki lehet? SCHIGOLCH Valószínűleg egy jóbarát, akinek ajánlott bennünket. LULU Hallom, már az ajtónál van. Ki lehet? ALWA Én is hallom! GESCHWITZ (szegényes ruhában egy vászontekercset hoz a kezében) Ha nem vagyok alkalmas, visszafordulok, Csak azt akartam neked mondani, hogy hetek óta tartó fáradozásom ellenére sem kaptam pénzt. SCHIGOLCH És most grófi nagyságod a mi asztalunk alá akarja dugni a lábát. GESCHWITZ Mégsem üres kézzel jövök. Valami mást hozok neked, Útközben egy ócskás kínált nekem még tizenkét shillinget. De nem vitt rá a lélek, hogy ettől megváljak, De te eladhatod, ha akarod. SCHIGOLCH Mi van hát Önnél? LULU Mi az? ALWA Hadd lássam! (Elveszi Geschwitztől a tekercset és kigöngyöli. Megrendülve) Istenem, hiszen ez Lulu képe! LULU A képem! El vele a szemem elől! Dobjátok ki az ablakon! ALWA (hirtelen föléledve) Ugyan miért? Ezzel a képpel szemközt visszanyerem az önbecsülésemet. Érthetővé teszi balvégzetemet. (Elégikusan) Az vesse ránk az első követ, aki polgári biztonságban érzi magát e virágzó, duzzadó ajkak, e nagy, ártatlan gyermekszemek, e rózsásfehér, feszülő test láttán. SCHIGOLCH Ki kell szögeznünk a kuncsaftok számára. ALWA Ott fönt van a falban egy szög. (Ráerősíti a képet, kihúz a falból egy másik szöget, lehúzza a csizmáját és azzal beveri azt is. Felhúzza a csizmát, büszkén megáll a kép előtt és összehasonlítja Luluval.) GESCHWITZ Akkoriban Párizsban titokban kiszedtem a falból, miután elmentetek. ALWA (miközben a képet erősíti föl) Kár, hogy megsérült. Hagyd csak, tudom, hogy csináljam. SCHIGOLCH Itt alul is meg kell erősíteni. Az egész lakosztály elegánsabban fog kinézni. (Geschwitzhez) Amikor a portré készült, akkor virult teste a legpompásabban. ALWA Szemének gyermeki kifejezése annak ellenére, amit átélt, még mindig ugyanaz. GESCHWITZ Nagyon tehetséges festő lehetett, aki festette. LULU (ismét nyugodtan, a kép elé lépve) Nem ismerted? SCHIGOLCH És később elvágta a nyakát. ALWA A friss harmat, amely bórét fedi... GESCHWITZ Még jóval az én időm előtt volt. ALWA ...ajkai illatos lehelete... SCHIGOLCH Öntudatosan mondhatja: ez én voltam! GESCHWITZ Jóval az én időm előtt kellett lennie. ALWA ...és a fehér homlokáról áradó sugárzó fény. GESCHWITZ Csak néhány elszórt megjegyzést hallottam tőletek arról, hogy üldözési mániájában elvágta a torkát... SCHIGOLCH Akinek ma a kezébe kerül, annak már fogalma sincs a fiatalságunkról. LULU Csak nő voltam neki, semmi más, csak nő. ALWA És a fiatal hús kihívó pompája a nyakon és a karokon. LULU Szeretett, de nem ismert. GESCHWITZ ...elvágta a torkát. LULU Majd meglátom, igazad van-e. SCHIGOLCH (túláradóan) Mindent elvitt a szemeteskocsi. LULU (határozottan) Adieu! ALWA Hova akarsz menni? GESCHWITZ Hova akarsz menni? SCHIGOLCH Egy fickót akar fölhozni. GESCHWITZ Lulu! ALWA Úgy éljek, nem mégy már le többet. SCHIGOLCH Ma már megtette egyszer. GESCHWITZ Veled megyek, akárhová mégy. LULU Hagyjatok! ALWA Megtiltom! SCHIGOLCH (dühöngve) A mindenségit! A grófi nagysád a fejébe vette, hogy a mi szalonnánkkal halászik! LULU Megölöm magam! Nem bírom tovább! GESCHWITZ Nem kell félned! Veled vagyok! ALWA Maradj! (Vissza akarja tartani Lulut.) SCHIGOLCH (Vissza akarja tartani Geschwitzet.) (Lulu kiszabadítja magát és az ajtóhoz siet, Geschwitz is kiszabadul és utána megy, mindketten el.) SCHIGOLCH (visszahozza Alwát) Mit akarsz megtiltani az asszonyodnak, amikor magad is majd éhen halsz? ALWA (a heverőre veti magát) Ki más lökött engem a betegágyra? SCHIGOLCH Ő? Hát beteg? ALWA A Márkijától hozta rám, ő maga már nem elérhető ebből a szempontból. SCHIGOLCH Csak ne ezzel a Geschwitz-cel ment volna az utcára. (Lulu képe elé lép és szemléli.) Az nem ért a dologhoz. ALWA Milyen dologhoz nem ért? SCHIGOLCH Az nem tud a szerelemből élni, mert élete a szerelem. ALWA A szerelemből... a szerelemből... (Lépések.) ALWA (mintha álomból ébredne) Most jönnek! SCHIGOLCH Megint el kell bújnunk. ALWA Itt maradok. (A takaró alá bújik, úgy, hogy láthatatlan lesz.) SCHIGOLCH Noblesse oblige: A rendes ember azt teszi, amivel a helyzetének tartozik. (Elbújik.) LULU (kinyitja az ajtót) Gyere csak be, kincsem! NÉGER (Világos felöltőben és nadrágban, fehér kamásnival, sárga gombos csizmában, szürke cilinderben belép.) LULU Gyere! NÉGER Goddam! Nagyon sötét van a lépcsőházban. LULU (kezénél fogva előrébb húzza) Itt világosabb van. Gyere! NÉGER De itt hideg van, nagyon hideg. (Megrázkódik.) LULU Iszol egy pálinkát? NÉGER Pálinkát? Pálinkát mindig iszom. A pálinka jó. LULU (odaadja neki a palackot) Nem tudom, hol van a pohár. NÉGER Nem baj. (Iszik.) Sok pálinka! LULU Úgy találom, Ön csinos férfi. NÉGER Az apám Uahubee császára. Itt hat feleségem van: két spanyol, két angol és két francia. Nem szeretni a feleségeimet. Mindig fürdeni kell, fürdeni... (Meg akarja ragadni Lulut.) LULU Hagyjon! Mennyit ajándékoz nekem? NÉGER Aranyat! Te hinni nekem, neked lesz arany! Én mindig ajándékozni arany. LULU Akkor mutassa meg! NÉGER Soha nem fizetek előre... LULU De megmutatni tudja. NÉGER (még közelebb megy hozzá) Nem érteni! Én nem érteni! Gyere! Gyere! (Megragadja.) LULU Engedjen el! (Teljes erejéből védekezik.) (Alwa nagy nehezen fölkel, a Néger mögé lopódzik és megragadja a gallérját, amikor az megint hívja Lulut.) NÉGER Gyere! LULU Engedjen el! NÉGER (Alwához fordul) Ó, itt van gyilkosbarlang! Gyere, barát, én akarni adni neked altató! (Ólmosbottal fejbeveri Alwát, aki összeesik.) Itt van neked altató! (Alwa fölé hajol.) Szép álmok jönnek! (Luluhoz) Álmodjon rólad! Szép álmok! (Az ajtóhoz megy.) Itt az ajtó! (Elmegy.) LULU (egyedül marad, egy darabig mozdulatlanul áll, majd kitör) Csak nem maradok itt? Ki bírja ezt ki tovább? Inkább lent az utcán! (Az ajtóhoz siet, a halott Alwa láttán meglassulnak a léptei, majd gyorsan elmegy.) SCHIGOLCH (előbújik) Vér! Alwa! El kell vinni innen, különben még belebotlanak a kuncsaftok. Alwa! Alwa! Nyugalma lesz. (A karja alá nyúl, becipeli a kamrájába.) De itt nem lesz alvás. (El.) (Kinyílik a középső ajtó, Geschwitz jön be lassan, idegesen körülnéz.) SCHIGOLCH (előbújik) A Doktor úr már nyugovóra tért. GESCHWITZ Milyen sötét van itt. SCHIGOLCH Lesz még sötétebb is. GESCHWITZ Előre küldött. SCHIGOLCH Ez okos! Ha valaki keres, lent vagyok a kocsmában. (Elmegy,) GESCHWITZ (leül a szalmaszékre, előveszi táskájából a revolverét, a homlokához tartja, de leengedi, megcsóválja a fejét.) Nem! Ha ma a vérembe fekve lát, egy könnycseppet sem ejt értem. Ne ugorjak le inkább a hídról? Mi lehet hidegebb: a víz vagy a szív? Leszúrni? Hm, abból nem lesz semmi. Inkább fölakasztani? (Felugrik, leveszi a plédszíjat a falról.) Gyorsan! Mielőtt jön! (Hirtelen meggondolja magát és Lulu képe elé vánszorog.) Hadd beszéljek még egyszer, utoljára a szíveddel! (Térdre borul a kép előtt, összekulcsolja a kezét.) Könyörülj rajtam! Könyörülj rajtam! Könyörülj rajtam! ( Ebben a tartásban marad.) (Lulu kinyitja az ajtót és belép Jack-kel. Jack zömök, ruganyos mozgású ember, sápadt arcú, égő szemű, magas ívelésű, erős szemöldökkel, lógó bajusszal, ritkás kecskeszakállal, göndör barkóval, tűzvörös kezekkel, lerágott körmökkel. Tekintetét a padlóra szögezi. Sötét felöltőt visel és kicsi, kerek filckalapot. Belép.) JACK Ki ez? LULU A nővérem! Bolond. JACK Bolond? (Luluhoz fordul.) Úgy látom, szép szád van. LULU Anyámtól örököltem. JACK Látni! Mennyit akarsz? LULU Nem akar egész éjjel itt maradni? JACK Nem, nincs időm, haza kell mennem. LULU Holnap otthon majd kitalál valami ürügyet. JACK Mennyit akarsz hát? Nincs sok pénzem. LULU Aranyrögöket nem kívánok, de azért egy kis aranypénzt mégis. JACK (az ajtóhoz fordul) Jó estét! Jó estét! LULU (visszatartja) Maradjon, az isten szerelmére! JACK (elmegy Geschwitz mellett és kinyitja a kis kamra ajtaját) Miért maradnék itt holnapig? Ez gyanúsan hangzik! Ha elalszom, kiforgatják a zsebeimet. LULU Nem, azt nem teszem! Azt senki sem teszi! Ezért ne menjen el mindjárt! Kérem! JACK Mennyit akarsz? LULU (habozva) Akkor adja a felét annak, amit mondtam. JACK Nem, az túl sok! Még nem régóta űzöd az ipart. LULU Ma először. (Geschwitz félig fölemelkedik, Jack felé fordul, Lulu visszahúzza.) LULU Nyughass! JACK Ez nem a nővéred. Szerelmes beléd. (Megsimogatja Geschwitz haját, mint egy kutyát.) Szegény állat! (Megint Luluhoz fordul és kutatva méregeti.) LULU Mit bámul úgy rám? JACK Felbecsüllek a járásod alapján. Azt mondtam magamban, a tested biztosan jó felépítésű. LULU Hogy lehet az ilyet látni? JACK Azt is észrevettem, hogy szép a szád. De csak egy ezüstpénz van nálam. LULU Nem baj. Add akkor csak azt! JACK De vissza kell adnod a felét, hogy holnap omnibuszra szállhassak! LULU Nincs egy fillérem sem. JACK Nézd csak meg! Kutasd át a zsebeidet! LULU (odatartja neki a kezét) Ez minden, amim van. JACK Add ide a pénzdarabot! LULU Holnap reggel fölváltom, akkor odaadom a felét. JACK Nem, add ide az egészet! LULU (odaadja) Isten nevében! De gyere! (Veszi a lámpát, odébb teszi.) JACK Nincs szükségünk fényre, süt a hold. LULU Ahogy gondolja. (Miután félretette a lámpát, Jack felé indul, átöleli.) Nem teszek kárt magában! (Elkínzottan) Úgy szeretem magát! Ne hagyjon tovább koldulnom! JACK Nem bánom, (Lulu és Jack elmennek a kamrácskába. A lámpa kialszik. A két ablak alatt a holdfény két foltot fest a padlóra, két négyszögletes, rikító foltot. A szobában minden világosan fölismerhető.) GESCHWITZ (mintegy álomban) Ez az utolsó este, amit ezzel a népséggel töltök. Visszatérek Németországba. Beiratkozom az egyetemre. A nők jogaiért kell harcolnom, jogot tanulnom. LULU (a kamrából) Ne, ne, ne, ne... (Halálsikoly.) GESCHWITZ (Föláll, megmerevedik és hirtelen Lulu ajtajának ront és teljes erejéből rázni kezdi.) JACK (Kiront az ajtón véres késsel és Geschwitzbe döfi.) GESCHWITZ (Összeesik.) JACK Szép kis munka volt. (Kezet mos az ablak alatti edényben.) Átkozott szerencsém volt! (Törölközőt keres.) Ezeknek még egy törülközőjük sincs! GESCHWITZ (Megmozdul.) JACK (fölébe hajol) Neked is hamarosan véged lesz. (El.) GESCHWITZ Lulu! Angyalom! Hadd lássalak még egyszer! Itt vagyok melletted! Melletted maradok örökké! Vége