Verdi: MACBETH Személyek: Duncan, Skócia királya xxx Banquo, Duncan király hadvezére basszus Macbeth, Duncan király hadvezére bariton Lady Macbeth, Macbeth felesége szoprán Macduff, skót nemes, Fife ura tenor Malcolm, Duncan fia tenor Fleance, Banquo fia xxx Lady Macbeth udvarhölgye mezzoszoprán Egy orvos basszus Macbeth szolgája basszus Jelenések bariton, alt, szoprán Boszorkányok, szellemek, skót nemesek és hölgyek, katonák, skót menekültek, gyilkosok, jelenések. Történik Skóciában, nagyobbrészt Macbeth várában, a IV. felvonás elején Skócia és Anglia határán. I. FELVONÁS 1. kép (A boszorkányok gyülekező helye) BOSZORKÁNYOK (különböző csoportok gyülekeznek; egymáshoz) (1. csoport) Honnan jöttök? Hallod-e? (2. csoport) Voltam ölni disznót! (1. csoport) És te? (3. csoport) Méreg járja vérem át, Egy hajósné ráncigált: "Csúf boszorka, hess tovább!" De a férje vízen jár, Majd utána úszom már. (1. csoport) Kell-e szélvész, tengerár... (2. csoport) Sziklazátony és hínár... (3. csoport) Megfullad, ha arra jár! (Körülnéznek) (Együtt) Földi lények! Itt ki jár? Macbeth jő ott... Nincs messze már. Tovaszállunk földön és fenn Égen, tűzön, vízen, légben, Sehol útnak nincsen gátja, Légen át és vízen át, Nincsen gát, nincsen gát, A légen át és vízen át! MACBETH (megjelenik Banquóval) Még életemben nem volt Ily szörnyű szép nap! BANQUO De nem volt dicsőbb sem! MACBETH (észreveszi a boszorkányokat) Nézd, kik lehetnek ott? BANQUO Kik vagytok, szóljatok! Miféle földről, vagy más régiókból? Női külsőtök volna, De mért van akkor ilyen kócos sörényetek? MACBETH Szóljatok végre! BOSZORKÁNYOK (jóshangon) (1. csoport) Üdv néked, Macbeth, Üdv, Glamis thánja! (2. csoport) Üdv néked, Macbeth, Üdv, Cawdor thánja! (3. csoport) Üdv néked, Macbeth, Üdv, skót király! (Macbeth megremeg) BANQUO (halkan Macbeth-hez) Remegve mért állsz? Hisz a jóslat fényes! (A boszorkányokhoz) Azt is mondjátok el, különös lények, Mily jövőt készít számomra a végzet? BOSZORKÁNYOK (1. csoport) Banquo! (2. csoport) Banquo! (3. csoport) Banquo! (1. csoport) Kisebb léssz Macbeth-nél, Nagyobb is nála! (2. csoport) Sötétebb, ámde fényesebb a sorsod! (3. csoport) Bár nem király, Uralkodóknak őse! (Együtt) Macbeth és Banquo, éljenek! Banquo és Macbeth, éljenek! (Eltűnnek) MACBETH (magában) Eltűntek... (Banquóhoz) Te őse vagy uralkodóknak? BANQUO És a trón téged illet! MACBETH, BANQUO Rejtélyes jóslat! A KIRÁLY HÍRNÖKEI (kar; belépnek) Macbeth, üdv! Az ország királya Hozzád küld: Légy Cawdor thánja! MACBETH Cawdor thánja? A régi él még! HÍRNÖKÖK (kar) Áruló lett, És eléri majd A pártütőt a bárd! BANQUO (magában) Ah! Szellemárnyak! A jóslat nem csalt hát! MACBETH (magában) Egy jóslat immár bevált, azt látom... Talán a végső, a trón sem álom... Mi ez? Mit érzek? Borzong a testem... Te véres szándék mért csábítsz engem?... Ha trónt is kínál nekem a végzet, Kezemet érte nem nyújtom én. BANQUO (magában) Sötét az arca, zavartan áll itt, Titokban ő már a trónra számít! Csalóka szóval ígér az ördög, A gyenge lelket csalja-hívja, Utána őt mélységbe taszítja, Hol nincs a számára már remény! MACBETH Ó jaj, de mért borzad úgy a testem... stb. HÍRNÖKÖK (kar) Miért nem örvend E hírre Macbeth? Miért ül árnyék Tekintetén? (Lassan eltávoznak valamennyien) BOSZORKÁNYOK (kar; újból megjelennek) Utukra tértek ők! Vak, sűrű éjben, Viharban jöjjünk össze Villámfényben! Utukra tértek ők! Űzzed, te végzet, Amíg a végső csapást rá nem méred! Macbeth, ha majd miközénk visszatér, Bennünket újra a jóslásra kér. Csak űzd, csak űzd, Te végzet, Amíg csak a végső Csapást rá nem méred! 2. kép (Macbeth várában) LADY MACBETH (levelet olvasva belép) "A győzelem napján találkoztam velük... Még meg- döbbenve álltam a csodálkozástól, amikor követek jöttek a királytól, és mint Cawdor thánját üdvözöl- tek. Ezzel a címmel köszöntöttek a szellemárnyak is, és a távolabbi jövőre utaltak. Üdv a királynak! Zárd ezt szívedbe, és ég veled!" (Magában) Van szívedben becsvágy, Ismerlek, Macbeth, Van benned nagyravágyás, De gonosz tudsz lenni?... Véren és bűnökön át Visz út csak a trónhoz, De annak jaj, ki gyáva, Visszariad az úttól, S remeg a lába!... Jöjj hát, hadd öntsem A szívedbe Erőm és bátorságom! Bár nagyravágyó és vakmerő, Tervem valóra váltom! A jóslat megígérte már: Téged jelölt ki a trónra... S te késel? Ha szólít az óra, Ne félj, s tiéd lesz a trón! MACBETH SZOLGÁJA (belép) Duncan király meglátogat ma este. LADY MACBETH Mit mondsz? Vele van Macbeth? A SZOLGA Kíséretében. A hírnök látta, Úrnőm! LADY MACBETH Szólj hát: fogadjuk őt Királyhoz illőn. (A szolga távozik) Ma Duncan itt lesz hát? Itt? ... Éjszakára?! Ti árnyak a mélyben, Ti sápadt arcú rémek, Ti adtok véres bűnre Erőt a földi lénynek! Te, éj sűrű fátyla, Te rejtsd homályba késem, Ne lásson az ég sem, Megálljt majd ne kiáltson, Ne kiáltson felém! MACBETH (belép) Drága szerelmem! LADY MACBETH Ó, Cawdor! MACBETH A király jön ma hozzánk. LADY MACBETH S meddig marad? MACBETH Holnapig. LADY MACBETH Ily holnapot a napsugár ne érjen! MACBETH Mit mondasz? LADY MACBETH Megértesz engem? MACBETH Megértlek, megértlek! LADY MACBETH Megteszed? MACBETH És hogyha elhibázom? LADY MACBETH Nem hibázod el, Hogyha nem reszketsz. (A távolból zene hallatszik) Ez ő! Víg arccal várjuk És fogadjuk őt, Ha jő! (Megérkezik és ünnepélyesen bevonul a király. Kíséretében van Banquo, Macduff, Malcolm. A ki- rály lakosztályába vonul. Lady Macbeth távozik) MACBETH (egy szolgájához, akivel egyedül maradt) Menj át és kérd az úrnőt, Hogy mihelyt kész lesz italom éjszakára, Jelet adjon majd nekem. Ti elmehettek. (A szolga távozik) Tőr, amit látok ott, Markolattal énfelém?! Ha nem káprázat vagy, Elérlek téged... Eltűntél?... Most újra látlak!... Vezess te most, Mutasd, az út merre van! Az út, amelyen lázas álmomban jártam!... Te szörnyű rémkép! Pengéd s a markolat Mily ázott a vértől! ... De nem, hisz nincs itt semmi, Csak véres gondolatom az, Mely így ámít, Valónak látom, Ami csak vad, lidérces, rémes álom! Holtként hever a föld, És rémes álmok gyötrik: Orgyilkos itt közben, Mint a félelmes árny, Lopva kúszik, Míg boszorkányhad Egyre itt járja táncát. Légy néma, föld, És tartsd titokban léptem! (Megszólal egy kis harang) Itt az óra! Ne halld, király, e hangot! Ez a lélekharangod! Végórát kongva, Téged hív égbe fel, Vagy a pokolba! (Belép a király lakosztályába) LADY MACBETH (megjelenik) Alszik mindenki mélyen... Ó jaj, mi sóhajt? Kuvik sivított, Sötéten mondva jóéjt! MACBETH (a színfalak mögött) Ki az? LADY MACBETH Ha az őrség magához térne, Mielőtt sújt a tőr... MACBETH (visszatér, tőrt tartva kezében) Mindennek vége! Nem volt itt semmi, Egy sóhajtás? Ott bent nekem úgy rémlett! LADY MACBETH Csak kívül hangzott egy kuvik, És ez zavart meg téged. MACBETH Engem? LADY MACBETH Úgy rémlett, mintha szólanál... MACBETH Amikor jöttem? LADY MACBETH Akkor... MACBETH Másik szobában arra ki alszik? LADY MACBETH Az ifjú herceg... MACBETH (a kezét nézve) Ó nézd, ó nézd, Mily rémes ez! LADY MACBETH Fordítsd el róla szemed! MACBETH Almában szólt az egyik őr, Imáját mondta: "A bajban Ne hagyj el, Uram!" Csak ennyit szólt. Ámenre nyílt az ajkam, S nem jött ki rajt' egy árva szó. A szám, akár a jég! LADY MACBETH Csak rémkép! MACBETH De mért nem jött az ajkamon Az "ámen" szó, de mért? LADY MACBETH Csak rémkép, csak rémkép, Ne félj, ne félj, Ez szertefoszlik, Hogyha rásüt a nap! MACBETH Még hallom a hangot, Amint így kiáltott: "Legyilkolja Macbeth Az ártatlan álmot!" Az álmot ma Glamis Örökre megölte. Ezért többé Cawdor Nem alhatik már! LADY MACBETH De nem hallsz más hangot, Mely ezt súgja néked: "Te férfi vagy, Macbeth, Szabad hát így félned? Elindulsz az úton, De reszketsz, megállasz, Te gyenge kisgyermek vagy, És nem király!" MACBETH Fülem egyre hallja, Amint vádol engem Az ég, a királyért, A jó emberért. LADY MACBETH (magában) Hogy őrjöng a lelke, Remeg minden zajra! Ki látná ma benne A győztes vezért?! (Macbeth-hez) Most a tőrt vidd oda vissza, A két őrt kenjed be vérrel, Hogy a vád majd őket érje! MACBETH Oda be? ... Én nem merek! LADY MACBETH Add a tőrt hát! (Kiveszi a tőrt Macbeth kezéből, és belép a király lakosztályába) (Erősen kopogtatnak a vár kapuján) MACBETH (megijed) Már minden hang megrémít engem! (A kezét nézegeti) Ó jaj, a kezem! Még az óceán se mossa róla már le Ezt a vért! LADY MACBETH (visszajön) Nézd! Az én kezem is véres, De a víz lemossa jól! Gyanú ellen minket véd ez!... (Újabb kopogtatás) MACBETH Hallod ezt? Most újra szól! LADY MACBETH Jer! Gyanú árnya hozzád nem fér, Ha mi eltűnünk most innen. Gyere! Férfi légy, ki nem fél! Sose nézz mást, csak a célt! MACBETH Csak a nyugtom visszatérne, Ez az érzés rettentő! Ó, ha újra látnám élve, De nem ébred már fel ő! (Távoznak) MACDUFF (belép Banquóval) A király szólt, Hogy kora reggel keltsem. Későre jár az óra, Várj itt reám addig, Banquo! (Belép a király lakosztályába) BANQUO Mily szörnyű volt az éjjel! Dúló viharban síró panaszhangok! Rémes halálsóhaj hangzott... Süvöltve szólott halálmadárnak hangja, Borzongva reszketett a láztól a föld is... MACDUFF (visszajön; magánkívül) Ó rémség! Ó rémség! Ó rémség! BANQUO Beszélj, mi baj? MACDUFF Ott... Ott bent van... Menj be, Nézd meg, mi történt, Nem bírok szólni! BANQUO (sietve belép a király lakosztályába; a színfalak mögött) Hahó! Ide! Gyorsan erre mind! Csak gyorsan! (Macbeth, Lady Macbeth, az udvarhölgye, Malcolm és a szolgák berohannak) Szörnyű rémtett! Ó, mily árulás! Gyalázat! LADY MACBETH, MACBETH Mi zűrzavar van itten? BANQUO (visszajön) Ó, árva népünk! LADY MACBETH, AZ UDVARHÖLGYE, MALCOLM, MACBETH, SZOLGÁK (kar) Mi az? Az égre! Szólj, beszélj, mi történt? BANQUO Király urunkat gyilkosok megölték! LADY MACBETH, UDVARHÖLGY, MACDUFF, MALCOLM, BANQUO, SZOLGÁK (kar) Nyílj ki, égő pokolnak vad árja! Nyelje lángod a széles világot! Hogy a gyilkost elérje az átok! Nyelje lángod, s legyen kárhozott! Ó Uram, Te, ki a szívekbe nézel, El ne hagyj, Tetőled várunk tanácsot! Fényed gyújtson szívünkben világot! Tépje szét az éj sűrű fátyolát! Bosszúálló végítélet Őt elérje, verje átok! Kárhozatra vesd őt ezért! Sújts le vádlón a gyilkos fejére, Átkozd el ezért, Nyerje majd el a méltó Örök büntetést! Nagy Isten! Te légy, Uram, velem! II. FELVONÁS 1. kép (Macbeth várában) LADY MACBETH (Macbeth-hez) Mért kerülsz engem? És mért sötét az arcod? Gondba merülve ülsz itt, A tetten úgyse változtatsz! A jósnők valóságot mondtak: Te lettél a király! Hogy Duncan fia Így, váratlan módon Angol földre ment innen, Apagyilkosnak tartják. Más fia nincsen, Tiéd a trón! MACBETH De hát a jósnők mégis Mint királyoknak ősét Üdvözölték Banquót, Családjára száll tehát a trón! És értük kellett Duncannak halni?! LADY MACBETH Ő és a fia, Mindkettő él... MACBETH Ha élnek, Egyik sem halhatatlan... LADY MACBETH Úgy van, Egy sem az! MACBETH Vér folyjon újra, A sors kívánja tőlünk! LADY MACBETH És hol? Mikor? MACBETH Még ez éjszakán, Ha jönnek. LADY MACBETH Erős leszel? Kitartassz bármi áron? MACBETH (elszántan) Banquo! Már várnak rád a másvilágon! (Távozik) LADY MACBETH Már itt az alkony, napfényre árny borult, Éj-szürke szárnya száll már az égre. Ó, éjszakának vágyott sötétje, Burkolja fátylad a gyilkos kezét! Gonosztett újból!... Szükség van erre! Véghez kell vinni, Szólít a végzet! Az, aki meghalt, nem tör a trónra, Vágya egy rekviem és örök csend!... Ó, milyen jó a trónon, Ha félve néznek énrám! Ó, hogyha állnak némán, Várva királyi szóm! Óh, de mámorít a trónom, Ha félve néznek énrám! Meghal a férfi, Kit kívülünk megillet itt a trón, Meghal, meghal, Kit illet itt a trón! 2. kép (A vár környékén) GYILKOSOK (kar; csoportok, egymáshoz) (1. csoport) Állj! Ki küldött hozzánk? Szólj ! (2. csoport) Macbeth volt az... (1. csoport) Mit óhajt ő? (2. csoport) Öljük Banquót meg, ha jő. (1. csoport) Mikor? És hol? (2. csoport) Fiával itt? Erre járnak már közel. (1. csoport) Itt maradjunk, jó e hely. (Együtt) Nincs már napsugár az égen, Itt az éj, a gyilkos, véres! Légy vak, éj, Csillag se égjen, Meg ne lepjen égi őr! Itt a perc, most félreállunk, Szótlan, néma csendben várunk. Banquo, reszkess: Bordád közt lesz Egy-kettőre már a tőr! Néma csendben várunk rád. (Elvonulnak) BANQUO (belép fiával) Óvatos légy, jó fiam! Sötét e hely, rosszra csábít... Egy titkos érzés ébred szívemben mélyen, Rossz előérzet kínoz baljós sötéten! Mintha a föld ma rémítő árnyékba burkolódzna! Duncant is ily sötét, baljós, vad éjen érte kés, Képmása búsan int felém, veszélytől mintha óvna, Átjárja testem dermesztő, halálos reszketés! (Észreveszi a közeledő orgyilkosokat) Ó jaj! Fuss, menekülj, fiam! Gyilkos árulás! (Banquót meggyilkolják, fia elmenekül) 3. kép (A várban. Terített asztalok) VENDÉGEK (kar) Üdv, felség! MACBETH Nemes nagyurak, Sorban én is üdvözöllek! VENDÉGEK (kar) Üdv, ó úrnőnk! LADY MACBETH Szívből köszönöm e szót, Ti főrangú hölgyek! MACBETH Mindenki üljön asztalhoz, Rangsor szerint a székek. Mint házigazda, én magam Leülök itt közétek. A lady már a díszhelyen, A trónon ülve várja, Hogy üdvözölje nyájasan Vendégeink sorát. LADY MACBETH Ahogy a felség kívánja, Köszöntelek tehát. UDVARHÖLGY, MACDUFF, VENDÉGEK (kar) S te megtudod, mit érezünk, Hallgasd szívünk szavát! LADY MACBETH Ha telt a serleged, nem érhet bánat; Jókedv ha támad, bú messze hagy. Harag és gyűlölet jóságra válik, Tüzétől világít a szívben a vágy. A bor ad balzsamot szíved sebének, Ha nincs reményed, a bórtól várj... Ha vágyad, óhajod nem vált valóra, Vigasztalóra a borban találj! UDVARHÖLGY, MACDUFF, VENDÉGEK (kar) Ha vágyad, óhajod nem vált valóra, Vigasztalóra LADY MACBETH, UDVARHÖLGY, MACDUFF, VENDÉGEK (kar) Borban találj! LADY MACBETH Jókedv csak a bortól támad, És minden búbánat messze elszáll! MACBETH (halkan; a belépő szolgához) Vér borítja el az arcod. A SZOLGA Banquo vére. MACBETH Való, mit hallok?... A SZOLGA Az. MACBETH És fia? A SZOLGA Elfutott. MACBETH Jó ég!... De Banquo? A SZOLGA Ő már halott. (Távozik) LADY MACBETH (a férjéhez lép) Szólj, mi bánt, királyi férjem, Itt e vidám társaságban? MACBETH Banquo úgy hiányzik nékem, Mégse jött, hiába vártam. Ritka jó barát, oly drága, Nincsen országomban párja. LADY MACBETH Hátha még megérkezik? MACBETH Addig én ülök le itt. (Macbeth le akar ülni, de Banquo szelleme meg- jelenik neki, és elfoglalja a helyét) (Rémülten) Ki volt? Ezt ki tette? Ki volt, ezt ki tette? LADY MACBETH, UDVARHÖLGY, MACDUFF, VENDÉGEK (kar) Mit mondasz? MACBETH (a szellemhez) Nem vádolhatsz engem! Ne rázd énfelém így A véres fürtű fejed! UDVARHÖLGY, MACDUFF, VENDÉGEK (kar) Macbeth-tel mi történt? Mi menjünk! LADY MACBETH Miért mentek? A rosszulléte múló... (Macbeth-hez, súgva) Hát mondd, Férfi vagy te? MACBETH (összeszedi magát) Az hát, S hozzá még olyan bátor, Hogy állom, Mitől még a sátán is Sápadtra válna... (Újra, rémülten) Ott... Ott... Mégse látod? Nézd! (A szellemhez) Ha már vérben ázó fejed rázni bírod, Úgy szólj is! Hát a holtat a sír visszaadja? A holtat a sír visszaadja? No, szólj hát! (A szellem eltűnik) LADY MACBETH (halkan Macbeth-hez) Mi lelt? Nem vagy észnél? MACBETH E két szememmel láttam... LADY MACBETH Uram, kérve kérlek! A vendégek várnak, Vidítsd hát fel őket! MACBETH Urak, megbocsáttok! És szóljon a bordal, Csak vígan, barátok! Ne feledjétek Banquót, Ki úgy hiányzik itt! LADY MACBETH Ha telt a serleged, nem érhet bánat, Jókedv, ha támad, bú messze hágy. Harag és gyűlölet jóságra válik, Tüzétől világít a szívben a vágy! A bor ad balzsamot lelked sebének, Ha nincs reményed, a borban láss! Ürítsed serleged Banquo nevére, A hős vezérre éljent kiálts! UDVARHÖLGY, MACDUFF, VENDÉGEK (kar) Ürítsed serleged Banquo nevére, LADY MACBETH, UDVARHÖLGY, MACDUFF, VENDÉGEK (kar) A hős vezérre éljent kiálts! (A szellem újból megjelenik) MACBETH (kiáltva) Menj ! Menj vissza, rémkép, Te sátáni szellem! A föld méhe nyíljon, S a lángtorka nyeljen! Kioltva, kioltva Szemednek világa, Hiába, hiába Meredsz úgy rám! UDVARHÖLGY, MACDUFF, VENDÉGEK (kar; Macbeth-et figyelik) Mily rém-látomány! MACBETH (a szellemhez) Az én szívem nem fél. Ha vérszomjas tigris, Oroszlán ha lennél, Nem látnád, hogy Macbeth Ma reszketne tőled! Te ismersz, Ha szólt csatazaj, Hogy féltem-e én?! De így menj el innen, Távozz, távozz, Te szellem-igézet! (A szellem eltűnik) (Örömmel) Erőm újra éled! LADY MACBETH (Macbeth-hez halkan) Ó, szégyelld magad! UDVARHÖLGY, MACDUFF, VENDÉGEK (kar) De rémes, de rémes! MACBETH (magában) Vért kíván megint ez árnyék? Meglesz, életemre mondom! És a fátyolt, amely takarja sorsom, Boszorkányos jóslat tépje szerteszét! UDVARHÖLGY, VENDÉGEK (kar) Félelmében rémet látott, Hozzá szólt is, Reszketve állt ott. LADY MACBETH (Macbeth-hez) Ó, te gyáva! Azt a rémképet csak félelmedben látod. Senki megholtat nem látott, Ki a sírból visszatért. UDVARHÖLGY, MACDUFF, VENDÉGEK (kar) Ez a vár itt latrok vára, Zsarnokságtól óvjon ég! Félelmében rémet látott, Szólott hozzá, reszketve állt ott! MACDUFF Én már értem! Mért is várok? El kell hagynom Ezt az országot! Nincs itt élet biztonságban, Zsarnok-kéztől retteg a nép, Sejtem már én, miért is várok? El kell hagynom ezt az országot, Mert nincs itt élet biztonságban, Zsarnok kéztől retteg a nép. III. FELVONÁS (A boszorkányok tanyája) BOSZORKÁNYOK (kar) Ma hármat sikított a macska nyávogón! Ma hármat visított a vércse vijjogón! Ma hármat sivított a sün-fióka: Ez itt az óra! Föl hát, csak szaporán, A tűz már lobog ám, A víz már zubog ám, És fojt a füst, És forr az üst! Főjj, főjj, te vasfazék Pokoltüzében, A sűrű éjben A munka égjen! MACBETH (megjelenik; a boszorkányokhoz) Mi készül itt, Ti titokzatos szörnyek? BOSZORKÁNYOK (kar) A megnevezhetetlen. MACBETH Alvilági művetekre kérdlek, Mi végzet vár reám? Akármi várjon, Ha leszakad az ég, A harcot állom! BOSZORKÁNYOK (kar) És kitől vársz választ? Adjátok-e néked a nagymestereink, Vagy tőlünk kéred? MACBETH Ide jöjjenek ők! Derüljön végre ma fény jövőm Homályos rejtekére! BOSZORKÁNYOK (kar) Szellemárnyak a mélyben s az égben, Erre mind! Szálljatok fel s alá! (Villámlás közben megjelenik az első jelenés) MACBETH Szólj, te szellem! BOSZORKÁNYOK (kar) Te ne kérdezz semmit: Tudja ő azt nagyon jól, mit óhajtsz. AZ ELSŐ JELENÉS Halld, ó, Macbeth, Ó Macbeth, Ó Macbeth! Macduff útját kerüld el vigyázva! MACBETH Megerősíted bennem a gyanút! Még csak egyet... (A jelenés eltűnik) BOSZORKÁNYOK (kar) Nem hallgat a szóra, Itt a másik, nagyobbrangú nála, Szót se szólj, Arra hallgass, mit ő mond! A MÁSODIK JELENÉS Halld, ó, Macbeth, Ó, Macbeth, Ó, Macbeth! Légy kegyetlen, Ne fékezd a vágyad, Néked asszony-szülötte Nem árthat! (Eltűnik) MACBETH Ó te, Macduff, Nincs tőled mit félnem, Nincs tőled mit félnem!... Nem! Nem! Nem! Halj csak meg! Sűrű kétszeres páncél Védi szívemet majd, Hogyha meghalsz!... De mit jelez E dörgés, Mit látok? (Megjelenik a harmadik jelenés) Itt egy gyermek, Rajt' királyi dísz! BOSZORKÁNYOK (kar) Csend! Csak hallgasd! A HARMADIK JELENÉS Kevély légy és büszke! Senki nem győz le téged elébb, Míg a birnami erdőn a fák Meg nem indulnak, támadva rád! (Eltűnik) MACBETH Ó! Drága jóslat! Nincs bűvös igézet, Mellyel erdőn a fák Járni készek! (A boszorkányokhoz) Még csak egyet: A trónomra vészt hoz, Hogyha Banquónak gyermeke él? BOSZORKÁNYOK (kar) Ezt ne kérdezd! MACBETH De mondjad, Vagy e tőr szívetekbe elér! (A boszorkányok eltűnnek) Mindent elnyelt a mélység! Mi ez? Milyen hangok? Mondjátok, mi lesz? BOSZORKÁNYOK (kar; a színfalak mögött) Látomások! Látomások! Látomások! Sorba fel s újra el, Köddé váltok! (Egymás után nyolc király szellemképe jelenik meg) MACBETH (az elsőhöz) Távozz, királyi látomány, Te Banquót idézed nékem! Oly fényt szór szikrázó két szemed, A tűz elvakít, ha nézem! (Az első király eltűnik, megjelenik a második) Eredj, szörnyűséges látomás! Menj csillogó koronáddal! (A második király eltűnik) Újabb király jön egyre még? (Megjelenik és nyomban eltűnik a harmadik király) Három? (Újabb király jelenik meg, majd eltűnik) Négy? (Megjelenik, majd eltűnik az ötödik király) Öt? (Megjelenik, és eltűnik a hatodik és a hetedik király, majd Banquo, mint nyolcadik) Ó, szörnyű kép, A nyolcadik! Díszes jogar kezében, És új királyok látszanak Fény-csillogású képen! Ez Banquo!... Ó jaj, mi borzalom! Mily gúnnyal, Nevetve néz rám! Halj meg, te átkos fajzat! (Kardjával odaszúr a látomás felé) Ó, nincsen benned élet! Te rémkép! Ó jaj! Nincs tebenned élet! Te baljós, borzalmas árny! Úgy félek én! (A boszorkányok felé) Mind élnek majd? BOSZORKÁNYOK (kar m.f.) Mind él majd! MACBETH Ó jaj! Végem! (Elájul, Banquo szelleme eltűnik) BOSZORKÁNYOK (kar; m. f.) Már vége! A végzet útján Egy halandó se jár, Ki visszatérne! MACBETH (magához térve) Hol, merre vagyok? Elájultam... Hogy lenne átkozott ez a gyászóra Most és mindörökre! (Körülnéz) A királyné! Itt? LADY MACBETH (belép) No végre hát! Mi történt? MACBETH Beszéltem a boszorkányokkal. LADY MACBETH Mit szóltak? MACBETH "Óvakodj Macdufftól!" LADY MACBETH Folytasd! MACBETH "Asszony-szülötte néked úgysem árthat!" LADY MACBETH Folytasd! MACBETH "Sosem győz le senki, Míg a birnami erdő Ellened nem indul." LADY MACBETH Folytasd! MACBETH Banquo utódait mutatta végül... Királyokként! LADY MACBETH Az nem lesz, Az nem lesz! Vesszen a gyűlöletes, átkos fajzat! MACBETH Majd pusztul! Macduff vára porig égjen, Pusztuljon nő és gyermek! LADY MACBETH Az ifjú Banquo, bárhol van ő, Meghal! MACBETH Minden írmagja vesszen! Irtsuk ki végig! LADY MACBETH Ó, csakhogy végre A régi hős újra éled! MACBETH Vért szomjaz újra Mohón a végzet! LADY MACBETH Zengj háladalt most, Szívem szenvedélye! MACBETH Kábít ez érzés Éjszínű mélye! Vért szomjaz újra... LADY MACBETH Lángolj ez órán, ujjongj, örülj! Csábít a végzet, MACBETH, LADY MACBETH A végzet, a végzet, a végzet Vért szomjaz újra, és hajt a vétek! És el nem oltható, Mert ég bűnnek vágya MACBETH Míg el nem érjük A célt, melyre vártam, S a véres végzet beteljesül! LADY MACBETH Ó, erre vártam, A cél, a cél! IV. FELVONÁS 1. kép (Elhagyott vidék Skócia és Anglia határán) SKÓT MENEKÜLTEK (kar) Árva népünk! Szegény hazám, Nem vagy te otthonom ma már! Távol idegenben jár Minden hű fiad, ki él! Özvegy, árva sírva gyászol, Száll a bánat házról házra, Új nap új gyászt hoz a gyászra, Jaj, könnye égig ér! Részvevőn az ég is gyászol, Ontja ránk bús könnyek árját, Szörnyű sors-csapás mért száll rád, Gyászos otthon, szegény hazám? Egyre szólnak a gyász-harangok, Ámde még sincs, ki merne sírni, Ajka nem mer panaszra nyílni, Könny se hullhat halott után! Árva népünk! Nincs hazája! MACDUFF Ó fiaim! Ó drága fiaim! Az őrült zsarnok Mindkettőtöket legyilkolt! Szegény anyátok, Ki véletek ott pusztult! Jaj! Gyilkos kézben mért is hagytam, Ami legdrágább volt nékem? Ó, hogyha apátok féltőn Nem védhetett a vésztől, Orgyilkos, titkos kéztől, S a tőr lesújthatott! Engem keresve, várva, Segélyért esdve egyre, Hogy hívtatok hiába, Míg elhalt a hangotok! Ah! Ó ég, add, hogy bosszút álljak, Ó add, Uram, kezembe, Mért csak tetőled várhat A gyilkos bocsánatot! MALCOLM (angol katonák élén megjelenik) Hol vagyunk? Miféle erdő? MENEKÜLTEK (kar) Birnam erdejében járunk! MALCOLM Egy-egy ágat mind levágunk, Lombja fedjen minket el! (Macduffhoz) Végre bosszút állhatsz rajta. MACDUFF Nem tudok, Hisz nincsen fia! MALCOLM Harcnak győzelem a díja, Itt az óra, rajta fel! MACDUFF, MALCOLM Ma vár hazánk, az árva nép, Kit üldözött a gaz pribék! Ti társaim, elindulunk, Az óra már lejár! MENEKÜLTEK, KATONÁK (kar) Ma vár hazánk, az árva nép, Kit üldözött a gaz pribék! Ti társaim, elindulunk, Az óra már lejár! MALCOLM, MACDUFF Az árulót eléri még A büntetés, ítél az ég! MENEKÜLTEK, KATONÁK (kar) Az árulót eléri még A büntetés... MACDUFF, MALCOLM, MENEKÜLTEK, KATONÁK (kar) ... ítél az ég! MACDUFF, MALCOLM A vétkekért lesújt az Úr, Betelt a mérce már! MENEKÜLTEK, KATONÁK (kar) A vétkekért lesújt az Úr, Betelt a mérce már! MACDUFF, MALCOLM, MENEKÜLTEK, KATONÁK (kar) Barátok, ti társak, A nép most ránk vár, A népünk ma vár! 2. kép (Terem Macbeth várában) ORVOS Két éjjel óta várjuk. UDVARHÖLGY De mára jönni fog! ORVOS Mi az, mit mondott, Mint alvajáró? UDVARHÖLGY Nem hallhatja tőlem Halandó ember... (Lassan belép az alvajáró Lady Macbeth, mécsest hozva magával) Ott van ő! ORVOS Kezében mécsessel jön. UDVARHÖLGY Az ágyánál volt minden éjszaka, Ott kell, hogy égjen. ORVOS Úgy néz felénk, Mintha látna! UDVARHÖLGY A lelke nincs itt. (Lady Macbeth leteszi a mécsest és - mintha mosna - dörzsölni kezdi a kezét) ORVOS Kezét mért dörzsöli úgy? UDVARHÖLGY Így mossa mindig. LADY MACBETH Itt a vérfolt... Nem megy le róla... Verjen átok... Tűnj el, ha mondom! Egyet... kettőt... Ütött az óra! Mondd, te félsz, Hogy itt baj ér? Nézd a hőst... Az arca sápadt, Ó, de szégyen! Ne félj , csak bátran ! ... Ó, ki hinné, Hogy ily kiszáradt testben Még van ennyi vér, ... Van ennyi vér?!... ORVOS Mit beszél? LADY MACBETH A Fife-i thánnak ifjú nője Két fiával... merre vannak? UDVARHÖLGY, ORVOS Szörnyűség! LADY MACBETH (a kezét vizsgálva) Mosom csak egyre, Kezem mért nem tiszta hát? UDVARHÖLGY, ORVOS Szörnyűség! LADY MACBETH Belőle árad még a vérszag... És minden drága fűszere Arábiának El nem tünteti a vér nyomát. Ó jaj! ORVOS Sóhajt? LADY MACBETH Az éji köntösödbe öltözz!... Ne légy oly sápadt!... Értsd meg hát, Banquo nem él már, És a sír bezárja jól! ORVOS Még ez is?... LADY MACBETH Az ágyba gyorsan... Úgyse változtatsz a tetten... Jönnek, Macbeth! Ha így meglátnak, Sápadt arcod oly áruló! UDVARHÖLGY, ORVOS Szörnyűség! LADY MACBETH Jönnek, Macbeth! UDVARHÖLGY, ORVOS Szörnyűség! LADY MACBETH Ha így meglátnak, Menjünk Macbeth, hisz Sápadt arcod áruló! Jer hát, Jer hát, Macbeth, El innen, meglátnak, Látnak! UDVARHÖLGY, ORVOS Ó, irgalmat adj! Irgalmat adj! Neki irgalmat adj! 3. kép (Terem a várban) MACBETH Aljasok! Mind együtt ellenemre törnek! Szellemárnyak, a sors tudói mondták: "Vérbe gázolj, Ne félj, bárki támad, Néked asszony-szülött Úgysem árthat!" Nem, nem rémíttek engem, Nem félek semmit Gyermek-vezértől! Ez a harc ma döntő: Megszilárdítja trónom, Vagy hatalmamnak vége!... Habár az élet, Mely bennem egykor lángolt, Ma már kiégett! A béke boldog réve, Az ősz haj nyugalmas társa, Ó, nem vár reám, megvédve Az életnek alkonyán! Könnyet hiába várok Királyi sírom kövére! Ó, csak szörnyű gyászdal, Csak átok, Mi száll majd Gyűlölt nevem nyomán! NŐK (kar; a színfalak mögött) Már nem él ő! MACBETH Mily sóhaj ez? UDVARHÖLGY (belép) Királyi nőd nem él már! MACBETH (közönnyel) Mit számít az élet? Az csak esztelen bolondok álma! Szél, mely elszáll, És nyom sincs utána! (Az udvarhölgy távozik) MACBETH HARCOSAI (kar; besietnek) Felség! Ó, felség! MACBETH Mi baj? Újabb hír sújt? MACBETH HARCOSAI (kar) Ott a birnami erdő megindult! MACBETH Így becsapott a pokoli jóslat! ... Hozd a páncélt, A pajzsom És a kardom! Fel, csatára! MACBETH HARCOSAI (kar) Fel, csatára! Fel, csatára! MACBETH Halál vár... MACBETH HARCOSAI (kar) Halál vár, Halál vár... MACBETH, MACBETH HARCOSAI (kar) Vagy győztes élet! Változás (Erdei tisztás) MACDUFF (katonáihoz) Lombot félre! A fegyvert kézbe! Mind utánam! KATONÁK (kar) Előre! Előre! (Malcolm, Macduff és a katonák elvonulnak) (Megjelenik Macbeth, majd Macduff) MACDUFF Megállj, te gyermekgyilkos Hóhérfajzat! MACBETH Fuss el! Nincs anyaszülte, Ki rajtam győzni tud. MACDUFF Nem szültek engem... Az anya méhből kivágtak! MACBETH (ijedten) Átok! (Összecsapnak, majd párbajozva eltűnnek) SKÓT ASSZONYOK ÉS GYERMEKEK (kar; berohannak) Rémséges óra! Gyermekünket óvd meg, Isten! (Látják, hogy Macbeth elesik a küzdelemben) Már véget ért! KATONÁK (kar; a színfalak mögött) Dicsőség! SKÓT NŐK (kar) Dicsőség! (Megjelenik Malcolm angol katonákkal és Macduff katonáival, majd a nép a bárdok kíséretében) MALCOLM Hol van a zsarnok? A gyilkos, gaz! MACDUFF Amott, ahogy leszúrtam! (Térdet hajt Malcolm előtt) Üdv, ó király! MACDUFF, SKÓT NŐK, KATONÁK (kar) Üdv, ó király! BÁRDOK (kar) Nem él a zsarnok már... Nem él az áruló! Az ég ítélte el, Legyőztük őt. Kiáltsunk éljent! (Macduff felé) Ez ő, a büszke hős, Az égi bosszuló! Hogy ím, szabad hazánk Megint miénk, Övé az érdem! KATONÁK (kar) Ez ő, A büszke hős, Az égi bosszuló! Hogy ím, szabad hazánk, Övé az érdem érte, Éljen ő! SKÓT NŐK (kar) Hála tenéked, Ó nagy és igaz bíró, Ki megmentőnk és oltalmunk vagy Fenn az égben! MACDUFF A trónra új király került, Ki jó, derék uralkodó! Hazánk egére fény derült, A béke fénye! Éljen ő! MALCOLM Ne félj, dicső hazám, Enyém a trón, Letűnt az áruló! Hazánk egére fény derült, S a béke fénye éltető! MACDUFF Mi bízva bízunk az új királyban. MALCOLM Én bízva bízom új Skóciánkban, MACDUFF, MALCOLM Ma véget ért a baj, Hazánkra béke jő! SKÓT NŐK (kar) Száll hálaének az ég Urához, Száll, zengve száll háladal! Éljen ő! BÁRDOK, KATONÁK (kar) Szabad hazánk, Övé az érdem, Éljen ő! Fischer Sándor fordítása