Kurt Weill: MAHAGONNY VÁROSÁNAK FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA Szöveg: Bertolt Brecht Fordította: Görgey Gábor Szereplők Özvegy Begbickné (Leokadja Begbick) mezzoszoprán Fatty, a cégvezető tenor Hétszentségmózes basszbariton Jenny Smith (Jenny Hill) szoprán Jim Mahoney tenor Spórolós Billy bariton Jack O’Brien tenor Alaszkafarkas Joe basszus Toby Higgins tenor ELSŐ FELVONÁS Első jelenet (A hagyományos függöny helyén egy 2,5 méternél nem magasabb fehér függöny van kifeszítve. Ezen a függönyön jelenik meg a felirat minden jelenet előtt. Amikor megszólal a zene, megjelenik a felirat: Leokadja Begbick, Hétszentségmózes és Fatty, a cégvezető körözése. A vád: lányok áruba bocsátása, csalárd csőd. Megjegyzés: Mindhárom szökésben. Alatta: a körözöttek fényképe. Vörössel vetítve: „Mahagonny városának alapítása! Függöny fel. A háttér vetített: pusztaság. Egy rozoga teherautó gördül a színpadra. Nagy durranás, a motor bedöglik, az autó megáll. A vezetőülésről lemászik Hétszentségmózes és felnyitja a motorháztetőt. A platóról előmászik Fatty. Kezdődik a dialógus.) FATTY: Halló, gyerünk tovább! MÓZES: De a kocsi kikészült. FATTY: Ja úgy, akkor nem mehetünk tovább. MÓZES: De tovább kell mennünk. FATTY: Csakhogy előttünk a pusztaság. MÓZES: Ja úgy, akkor nem mehetünk tovább. FATTY: Tehát vissza kell fordulnunk. MÓZES: Csakhogy mögöttünk a rendőrség. Pofáról ismernek minket. FATTY: Ja úgy, akkor nem fordulhatunk vissza. MÓZES: Csakhogy feljebb a parton aranyat ásnak. FATTY: Na ja, de a tengerpart, az hosszú. MÓZES: Ja, úgy nem mehetünk tovább. FATTY: Csakhogy ott aranyat ásnak. MÓZES: Igen ám, de a tengerpart, az hosszú. BEGBICK: Nem megy tovább? MÓZES: Nem. BEGBICK: Jó, úgy itt maradunk. Arra gondoltam, ha nem tudunk feljutni, idelenn maradunk. Úgyis azt mondják, akik fentről jönnek, hogy igen nehezen adják a folyók az aranyat. Ronda munka, mi pedig nem tudunk dolgozni. De én látom azokat az embereket, és én mondom nektek, ideadják az aranyat. Könnyebb belőlük kiszedni, mint a folyóból. Alapítsunk várost ezért most itt, és úgy hívjuk: Mahagonny. Tehát: csapdaváros. FATTY, MÓZES: Csapdaváros. BEGBICK: Ez majd jó móka lesz: sültgalamb-csapatok csapdába szállnak. Mindenütt máshol gond vár és munka, de itt élvezet vár. Azt nézi az ember, hol szenvednie nem kell és megtehet bármit. Ez a mi aranybányánk: gin és whisky, jó pasik, lányok. Egy héten hét szabadnap: jó lesz temetni a munkát. És a tájfunok erre soha nem jutnak el. Nálunk a békés férfiak pipázva várják, hogy az este leszáll rájuk. Egy héten kétszer lesz egy kis bokszmeccs. Vad üvöltözések, de csak szabályosan. Tűzzétek hát le ezt a horgászbotot és vonjátok fel ezt a vásznat,, hogy az aranypart felől érkező hajósok észrevegyenek. Tedd a bárasztalt a gumifa alá, és kész a város. Ez legyen a közepe, hívjuk úgy: „Tehetsz bármit” kocsma. Ámde ez az egész Mahagonny csak azt jelenti, hogy minden, de minden oly pocsék, hogy nincsen összhang, és hogy az ember nem tud semmi biztosat. FATTY, MÓZES, BEGBICK Ámde ez az egész Mahagonny csak azt jelenti, hogy minden, de minden oly pocsék, hogy nincsen összhang, és hogy az ember nem tud semmi biztosat. (Függöny gyorsan le. Megjelenik a 2. jelenet felirata: „Néhány hét alatt város nő ki a földből, és letelepednek az első »cápák«”.) Második jelenet (A behúzott függöny mögül előlép Jenny és 6 lány egy nagy bőrönddel. Ráülnek a bőröndre és eléneklik az Alabama-dalt.) JENNY: Oh, show us the way to the next whiskey-bar 6 LÁNY: Oh, don’t ask why, oh don’t ask why! JENNY: For we must find the next whiskey-bar For if we don’t find the next whiskey-bar 6 LÁNY: I tell you we must die! JENNY: Oh, moon of Alabama, we now must say good-bye We’ve lost our good old mamma and must have whiskey oh you know why. Oh, show us the way to the next pretty boy! 6 LÁNY: Oh, don’t ask why, oh don’t ask why! JENNY: For we must find the next pretty boy! For if we don’t find the next pretty boy 6 LÁNY: I tell you we must die! JENNY: Oh, moon of Alabama, we now must say good-bye We’ve lost our good old mamma and must have boys oh you know why. Oh, show us the way to the next little dollar 6 LÁNY: Oh, don’t ask why, oh don’t ask why! JENNY: For we must find the next little dollar! For if we don’t find the next little dollar 6 LÁNY: I tell you we must die! JENNY, 6 LÁNY: Oh, moon of Alabama, we now must say good-bye We’ve lost our good old mamma and must have dollars oh you know why. (A lányok elmennek a bőröndjeikkel. A függönyön megjelenik a 3. jelenet címe: „A paradicsomi város alapításának híre eléri a nagyvárosokat.”) Harmadik jelenet (Függöny fel. A háttérben vetített kép: egy többmilliós város látképe, valamint sok-sok férfi arcképe.) FÉRFI KÓRUS (a színfalak mögött): Mi városokban élünk. Lenn a csatornák folynak. Benn lélektelen, fönn meg kereng a szmog. Pénzünk nem volt sosem az élvezetre. Gyorsan pusztulunk, és pusztul a város velünk. FATTY: Távol a forgatagtól… MÓZES: …amerre sosem járt expresszvonat… FATTY: …ott a fénylő Mahagonny… MÓZES: …ott lesz majd szükség rátok igazán. FATTY: Nagyvárosaink sok lakója békességre vágyik, csakhogy ott nem leli meg. Nekik épül az aranyváros, Mahagonny. MÓZES: Piszok olcsó a pia. FATTY: Míg a többi város csupa zűrzavar, nincs békesség, se jókedv, és nem tudni semmi biztosat. MÓZES: És elrohad minden. FATTY, MÓZES: Beültök majd a sárga Mahagonny-bárba. Csak bagóztok majd, még a bőrötökből is csak füst száll. Felhőtlen ég alatt príma dohány, San Francisco leég, nézni ezt jaj, de szép, akkor, ha érdekel egyáltalán. KÓRUS: Nagy városokban élünk. Csatornák bűze árad. Benn az üresség. Odafönn meg a szmog. Pénzünk nem volt sosem az élvezetre. Gyorsan pusztulunk, és pusztul a város velünk. FATTY: Fel hát, vár Mahagonny! MÓZES: Ott lesz majd szükség rátok igazán. (Függöny le. Felirat: „A következő években a világ elégedetlenjei az arany városába, Mahagonnyba áramlanak.”) Negyedik jelenet (A vetítés kialszik. A függöny elé – mint a lányok a 2. jelenetben – előlép négy férfi: Jim, Jack, Bill, Joe.) JIM: Vár ránk Mahagonny. JACK: A klíma príma friss. BILL: Ott jut majd ló és női hús. JOE: Van whisky, póker is. JIM, JACK, BILL, JOE: Drága sárga Alabama holdja, láss csodát! Farzsebünkben, ide nézz, mind miénk e dézsa pénz. Add hát érte csókra most hatalmas bamba szád! JIM: Vár ránk Mahagonny, a hátszél jó, ha fúj. JACK: Van finom kaszinótojás és nincs igazgató. JIM, JACK, BILL, JOE: Drága sárga Alabama holdja, láss csodát! Farzsebünkben, ide nézz, mind miénk e dézsa pénz. Add hát érte csókra most hatalmas bamba szád! JIM: Vár ránk Mahagonny, eloldva a hajó. JACK: Vár most Mahagonny. BILL: A civili-szifilisz ott meggyógyítható. JIM, JACK, BILL, JOE: Drága sárga Alabama holdja, láss csodát! Farzsebünkben, ide nézz, mind miénk e dézsa pénz. Add hát érte csókra most hatalmas bamba szád! (A függönyön megjelenik az 5. jelenet felirata: „Annak idején a többiekkel együtt Mahagonnyba jött Jim Mahoney is. Az ő története ez, amit most elmesélünk.”) Ötödik jelenet (A függöny szétnyílik. Vetített képen látjuk Mahagonny kikötőjét. Négy férfi, Jim, Jack, Bill és Joe egy útjelző tábla előtt állnak. Rajta: MAHAGONNY.) JIM: Hogyha új partra lép az ember, kicsit tétova lesz, meg elfogódott. JACK: Nem tudja még, hogy merre és hová. BILL: Kire ordíthat rá. JOE: Kit kell megsüvegelni. JIM: Ez a nehézség, hogyha új partra lép az ember. BEGBICK (kezében egy nagy listával belép): Ó, kedves urak, most otthonra leltek. Ön lenne Mr. Jimmy Mahoney, az a hírneves bicskaművész? Szokott altatója várja már, borsozott gin, meg whisky. JIM: Örvendek. BEGBICK: Özvegy Begbickné. És az Ön kedvéért, Mister O’Brien, murvát szórtunk szerteszét. JACK: Hála Önnek. BEGBICK: És Ön, Mister Billy? JIM: Spórolós Billy. BEGBICK: És Ön, Mister Joe? JIM: Alaszkafarkas Joe. BEGBICK: S hogy minden szempontból kedvükbe járjunk, csökkentjük az árainkat kissé. (Kicseréli az ártáblákat.) BILL, JOE: Jaj, de kedves! BEGBICK (közben Hétszentségmózes képeket hoz): Teljesen friss lányokkal szolgálhatok? Uraim! Minden férfi szívében hordozza ideálja képét, ami az egyiknek kövér, a másiknak sovány. Ez a lendületes csípő megfelelne Önnek, Mister Joe. JACK: Ez inkább nekem passzolna! JOE: Én inkább valami barnábbra gondoltam. BEGBICK: És Ön, Mister Bill? BILL: Miattam ne strapálja magát! BEGBICK: És Mister Jim? JIM: Én látatlanban nem tudok dönteni. Nekem a szerelmet ki kell tapogatnom. Na gyertek, szép Mahagonny lányok! Van aranyam, nektek mi van? JACK, BILL, JOE: Hét esztendő Alaszkában, mennyit fáztunk az aranyért. Na gyertek, szép Mahagonny lányok, itt van a pénz, és ezzel kész. (Jenny és a hat lány belép) JENNY, 6 LÁNY: Halihó, alaszkai vagányok, hideg volt ott, de gyűlt a pénz. Itt állunk, szép Mahagonny lányok, ha van dohány, nagy műsort kaptok ezért. BEGBICK (Jennyre mutatva): Ez a lány a magáé, Mister Jack O’Brien. Ha ez a csípő nem ring eléggé, akkor az Ön ötven dollárja is szart ér. JACK: Harminc dollár! BEGBICK (Jennyre hunyorítva): Harminc dollár? JENNY: Ó, de Mister Jack, gondolja meg, Ó, mit kapni harminc dollárért, gondolja meg! Tíz pár zoknit, semmi mást. Elhagytam Havannát, az anyámnak bőre fehér volt. Azt prédikálta ő: „Ne áruld a tested egy pár dollár fejében, úgy, mint egykor én! Nézd meg jól, hogy ment tönkre jó anyád.” Ó, ezt Mister Jack gondolja meg. JACK: Akkor húsz dollár. BEGBICK: Harminc, uram, harminc! JACK: Nem létezik. JIM: Nekem talán jó lesz. Hogy is hívnak? JENNY: Jenny Smith Oklahomából, és itt élek kilenc hete immár. Sok nagyvárost megjártam délen, megteszek mindent, nekem az nem számít. Jöttek a Jimmyk, Jimmyk, az Alaszkafarkasok, még jobban megszenvedtek, mint a holtak, de most már gazdagok, ott lettek gazdagok, jóképű társaság, zsebük kitömve pénzzel, dollárjaiktól Mahagonny felragyog. Ó, Jimmy, édes Jimmykém, a combom mint egy költemény, és mindez csak tiéd, ó, Jimmy. Ó, ülj hát az ölembe már, nem volt sosem ilyen fiúm, ó, igyunk egy pohárból, Jimmy! JIM: Jó, kellesz nekem. (mindenki felkerekedik Mahagonnyba, ekkor bőröndökkel emberek jönnek szembe.) BŐRÖNDÖS EMBEREK: Már elment a hajó? Hála Istennek, még ott horgonyoz. (A kofferes emberek rohannak a kikötőbe.) BEGBICK (szitkozódva): Tökfejek! Fafejek! Pucolnak a hajóra, pedig még tele vannak pénzzel! Hülye népség! Savanyú pofák! JACK: Furcsa, hogy így elrohannak. Minek mennek, ha jó itt? Ejnye, itt valami bűzlik. BEGBICK: Ó, urak, uracskáim, itt vár a fényes Mahagonny. Mit szólnának, hogyha újra leszállítanám a whisky árát? JOE: Ez a Mahagonny, melyről annyi jót mesélnek, egyre olcsóbb és ez rossz jel. BILL: Szerintem inkább drága minden. JACK: És te, Jimmy, mit szólsz hozzá, jó lesz itt? JIM: A fő, hogy együtt vagyunk. JENNY, 6 LÁNY: Ó, Jimmy, ülj ölembe már, nem volt sosem ilyen fiúm. Ó, igyunk egy pohárból, Jimmy! JACK, BILL, JOE, JIM, JENNY, 6 LÁNY: Jöttek a Jimmyk, Jimmyk, az Alaszkafarkasok, még jobban megszenvedtek, mint a holtak. JACK, BILL, JOE, JIM: De most már gazdagok, ott lettek gazdagok. JENNY, 6 LÁNY, BEGBICK: Jóképű társaság, zsebük kitömve pénzzel, dollárjaiktól Mahagonny felragyog. (Miután a függöny összecsukódott, vetített képet látunk: Mahagonny városának térképét. A függöny mögül előlép Jim és Jenny. Menet közben énekelnek.) Hatodik jelenet JENNY: Én jól tudom azt, ha egy új pasast megismertem, rá kell jönnöm, mihez van szokva. Mondja hát meg, kérem, hogy akar engem. JIM: Maga úgy, ahogy van, megfelel. Milyen szép volna, ha tegezne, azt hihetném, tetszem én is. JENNY: Hogy viseljem neked a frizurámat? Jó így, vagy máshogyan? JIM: Hol így, hol meg úgy legyen, eldönti az alkalom. JENNY: Mondd meg a gusztusodat, hogy szereted? Hordjak-e bugyit rendesen, vagy csak járjak minden nélkül? JIM: Bugyi nélkül. JENNY: Jó, ahogy kívánja. JIM: És Ön mit óhajt? JENNY: Nem illik talán még beszélni róla. (A függönyön megjelenik a 7. jelenet felirata: „Minden nagy vállalkozás krízisekkel jár.”) Hetedik jelenet (Függöny fel. A háttérvetítésen Mahagonny bűnözési és pénzforgalmi statisztikája látható, 7 különböző ártábla. A bárban az asztalnál ül Fatty, Hétszentségmózes, Begbick fehérre festett arccal berohan.) BEGBICK (feldúltan és halkan): Fatty és Mózes, láttátok, hogy egy csomóan megint elutaztak? Már a kikötőben vannak. Láttam őket. FATTY: Ugyan mi tartaná itt őket? Pár kocsma és egy nagy rakás unalom. MÓZES: És micsoda egy népség ez! Kifognak egy halat és boldogok tőle. Bagózva ülnek a ház előtt és ennyi elég nekik. BEGBICK, FATTY, MÓZES: Ó, ez a Mahagonny mégsem lett bomba üzlet. BEGBICK: Ma még 12 dollár a whisky. FATTY: Holnapra biztos 8-ra zuhan. MÓZES: És nem lesz drágább, csak olcsóbb! BEGBICK, FATTY, MÓZES: Ó, ez a Mahagonny mégsem lett bomba üzlet. BEGBICK: Mózes! Láttátok, hogy megint utaztak el az emberek? Hát azt sem tudom, mihez kezdjek. Mindenki akar tőlem valamit, de nincs már semmim. Mit adhatnék nekik, hogy itt maradjanak, és én is megéljek? BEGBICK, FATTY, MÓZES: Ó, ez a Mahagonny mégsem lett bomba üzlet. BEGBICK: Már álltam én is a sarkon egy férfival, de sok éve volt. És mi ketten szépen eltársalogtunk érzelmeinkről. Ám hová lett a pénz, és a pénzzel a régi vágy? FATTY, MÓZES: Pénzből vágy lesz. BEGBICK: Huszonegy éve! Huszonegy éve rám tört a nyomor, és a harc a megélhetésért kizsigerelt. Ez volt az utolsó nagy tervem, Mahagonny, a „Csapdaváros”. Csakhogy a csapda nem fogott semmit… BEGBICK, FATTY, MÓZES: Ó, ez a Mahagonny mégsem lett bomba üzlet. BEGBICK: Hát most visszatérünk újból, és meglátjuk a száz meg ezer kipróbált várost. Most vissza kell pergetnünk huszonegy évet. Fogd a koffert! Máris utazunk. FATTY: Nagyszerű ötlet! Özvegy Begbicknét már úgyis várják! (Felolvas az újságból.) Pensacolában már nyomoz a rendőrség, egy asszonyt keresnek, bizonyos Leokadja Begbicket. Nagy gonddal átkutatnak minden egyes házat és elvágtatnak. BEGBICK: Ó, jaj, nincsen kiút. FATTY, MÓZES: Hogyha a törvény ellen nem megy, akkor nem megy. Lásd be, ki bűnre adja a fejét, csúf véget ér. BEGBICK: Ha volna még pénzem! Ha volna még pénzünk! Ha hozott volna pénzt a „csapdaváros”, hol csapda sincs, akkor tőlem jöhetnének a nyomozók! Mintha ma jöttek volna páran, látszott rajtuk a pénz. Kicsalhatjuk a pénzüket. (A függöny összemegy. Vetített szöveg a 8. jelenethez: „Aki az igazságot keresi, megcsalattatik.) Nyolcadik jelenet (Amikor felmegy a függöny, ismét az 5. jelenet képét látjuk, Mahagonny kikötőjét. A város felől, mint korábban a bőröndös emberek, jön Jim, akit a barátai próbálnak visszatartani.) JACK: Jimmy, mért mégy el innen? JIM: Mi tartana itt engem? BILL: Mért vágsz ilyen savanyú képet? JIM: Mert láttam egy táblát, az áll rajta: „Tilos”. JOE: Talán nincs elég olcsó gin és whisky? JIM: Nagyon is olcsó! BILL: És nincs béke meg egyetértés? JIM: Torkig vagyok vele! JACK: Ha éppen halra van gusztusod, foghatsz magadnak egyet. JIM: Ettől legyek boldog? JOE: Bagózunk… JIM (ironikusan): Bagózunk… BILL: Meg szundikálunk. JIM: Meg szundikálunk… JACK: Úszkálunk… JIM: Meg banánt zabálunk… JOE: Bámuljuk a tengert. JIM (megrántja a vállát) BILL: Meg felejtünk… JIM: De valami hiányzik. JACK, BILL, JOE: Oly csodás a lassan ereszkedő alkony, oly szép az esti csendes és férfias beszéd. JIM: De valami hiányzik. JACK, BILL, JOE: Szép ez a bonthatatlan béke, meg a teljes egyetértés. JIM: De valami hiányzik. JACK, BILL, JOE: Pompás ez az egyszerű élet, és nincsen párja, oly varázslatos e táj. JIM: De valami hiányzik! Én megeszem a kalapomat szőröstül, mert mindennel torkig vagyok. Ki ne enné meg a kalapját szőröstül, hogyha nem tud jobb tennivalót? Kiittuk már a koktélábécét, és láttuk százszor a holdvilágos éjt. Bezárva már a Mandelay-lokál, nem történt semmi új, cimborák. JACK, BILL, JOE: Ó, Jimmykém, csak hidegvér, ez itt a Mandelay-lokál. JOE: Jim, ne edd meg a kalapod… BILL: …miért kell megenni azt a kalapot? JACK, BILL, JOE: Ne légy palimadár, Jimmy, mert felháborító, Jimmy! Ezzel nem sokra mégy, ez túl nagy hülyeség! Mi addig ütünk most téged, míg észhez térsz és ember vagy újra! JIM: Ó, srácok! Ki akar ember lenni…?! Én azt hiszem, elmegyek most Georgiába, én azt hiszem, dolgom van ott. Mért ne menjen az ember Georgiába, hogyha nem tud jobb tennivalót? Kiittuk már a koktélábécét, és láttuk százszor a holdvilágos éjt. Bezárva már a Mandelay-lokál, nem történt semmi új, cimborák. JACK, BILL, JOE: Ó, Jimmykém, csak hidegvér, ez itt a Mandelay-lokál. JOE: Jim, ne menj el Georgiába… BILL: …miért kell elmenned Georgiába? JACK, BILL, JOE: Ne légy palimadár, Jimmy, mert felháborító, Jimmy! Ezzel nem sokra mégy, ez túl nagy hülyeség! Mi addig ütünk most téged, míg észhez térsz és ember vagy újra! JIM: Ó, srácok! Ki akar ember lenni…?! JOE: Na most jól kibeszélted magad , és szépen jössz velünk vissza Mahagonnyba. (Visszavezetik Jimet a városba) Kilencedik jelenet (Függöny fel. A „Mindent szabad” kocsma előtt a szabad ég alatt füstölve, székükön hintázva, iszogatva ülnek a Mahagonnybeli férfiak. Köztük a négy barát. Hallgatják a zenét és álmodozva bámulnak egy fehér felhőt, amely balról jobbra, majd jobbról balra, majd újból balról jobbra stb., stb., átúszik az égen. Körülöttük feliratok: „Szíveskedjen kímélni a székeket”, „Balhézni tilos!”, „Disznó dalok mellőzését kérjük”.) JACK (halkan): Ez az örök művészet. JIM: Mélyen Alaszka ősvadonában, mindig hóban meg jégben mi négyen barátok vágtuk a fát, leúsztattuk a folyón. Csakis nyers húst ettünk és gyűlt a pénzünk. Hét esztendőt szenvedtünk át, hogy most itt lehessünk. Kunyhóban fázva ott hét iszonyú télen asztalba véstük minden káromkodásunk. Szépen elterveztük, mit is csinálunk, hogyha együtt a pénzünk, hogyha bőven van pénzünk. Minden rosszat elviseltünk, hogy pont itt lehessünk. Hét esztendő múlt el, összegyűlt a pénzünk, s kiválasztottuk annyi sok városból Mahagonnyt, néztük a fényeket, merre az út. Jöttünk szüntelen. Ezt kellett látni végül. Ennél rosszabb nem létezik. Micsoda ostoba gondolat volt meglelni e várost. Mit képzeltek ti?! Ezt nem csinálhatjátok velünk! Most elszámítottátok magatokat! (Elsüti a revolverét) Gyere ki! Gyere ki, te kocsmatrampli! Jimmy Mahoney van itt Alaszkából, akinek ez a koszfészek nem tetszik! BEGBICK: Mi nem tetszik itt neked? JIM: A trágyadombod! BEGBICK: Jól hallom, trágyadomb? Csak nem azt mondtad, hogy trágyadomb?! JIM: De azt mondtam, én, Jimmy Mahoney! Annyi évig, annyi évig vért izzadva vágtam a fát! JACK, BILL, JOE, 6 LÁNY: Izzadva vágta a fát! JIM: Vízben állva, vízben állva, és a víz ott majdnem nulla fok! JACK, BILL, JOE, 6 LÁNY: A víz ott majdnem nulla fok! JIM: Mindent elviseltem én, hogy végül éppen itt lehessek, ám elég volt már e hely, mert szörnyű untató. JENNY, 6 LÁNY: Jimmy baby, Jimmy baby, hallgass ránk és tedd el azt a kést! JIM: Fogjatok le már! JACK, BILL, JOE: Hallgass ránk és tedd el azt a kést! JENNY, 6 LÁNY: Jimmy baby, Jimmy baby, hagyd ezt abba, légy most gentleman! JIM: Fogjatok le már! JACK, BILL, JOE: Hagyd ezt abba, légy most gentleman! JIM: Annyi évig fákat vágni, annyi évig mindig fázni, mindent elviseltem, hogy most végül éppen itt lehessek. BEGBICK, FATTY, MÓZES: Itt a béke, összhang, whisky, lányok, szépen alszol, füstölsz, sétálsz, úszol… JIM: Nem kell, nem kell! JENNY, 6 LÁNY, JACK, BILL, JOE: Tedd a késed vissza végre, tedd el azt a kést! KÓRUS: Béke, béke! BEGBICK, FATTY, MÓZES, KÓRUS: Micsoda fickót szült Alaszka! Jöttek a Jimmyk, Jimmyk, az Alaszkafarkasok, még jobban megszenvedtek, mint a holtak. Ott lettek gazdagok… JIM: Fogjatok le már, máskülönben baj lesz! Annyi évig fákat vágni, annyi évig mindig fázni, Csak hogy ide jussak, hol oly szörnyű untató… BEGBICK, FATTY, MÓZES, KÓRUS: Bárcsak ott maradtak volna tyúkeszükkel a vadonban, mert csak megzavarják édes békességünk és nyugalmunk. Bárcsak ott maradtak volna tyúkeszükkel Alaszkában, dobjátok ki már, dobjátok ki őket végre már! JIM: Ámde ez az egész Mahagonny nem boldogít soha senkit. Túl sok a békesség, túl nagy az összhang, s az égvilágon nem történik semmi sem. (Kialszanak a fények, mindenki állva marad a sötét színpadon.) Tizedik jelenet (A háttérben megjelenik egy óriási felirat: „TÁJFUN”. Aztán egy második: „A hurrikán közeledik Mahagonnyhoz”. Az előtérben balról rohanó, menekülő emberek, kis kocsikkal, és csomagokkal asszonyok, gyerekek, állatok, egy sebesült, akit vezetnek.) JENNY, 6 LÁNY, BEGBICK, FATTY, MÓZES, KÓRUS: Ó, jaj, vészterhes óra! A fényes város romba dől. Fönn a bércen járnak a hurrikánok, és kilép a vizekből a halál. Ó, jaj, vészterhes óra! A bősz végzet lesújt. Hol áll még egy fal, mely védelmet ád? Hol van az a barlang, mely elrejthet? Ó, jaj, iszonyú óra! Ó, jaj, pokoli vég! (Mindenki menekül, amerre lát, a szél levelet és papírfecniket fúj. Függöny le. Felirat: „Az iszonyat éjszakáján az egyszerű favágó, Jim Mahoney rátalált az emberi boldogság törvényeire”.) Tizenegyedik jelenet (Függöny fel. A hurrikán éjszakája. Egy falhoz támaszkodva ülnek a földön Jenny, Begbick, Jim, Jack, Bill és Joe. Mindenki kétségbe van esve, csak Jim mosolyog. A háttérben a fal túloldaláról hallatszik a vonuló emberek zaja.) KÓRUS: Csak fel a fejjel, testvér, ne félj, úgyis kilobban e bús földi fény. Nem segít a jajszó annak, ki borzasztó, vérfagyasztó hurrikánnal vív. JENNY: Oh, moon of Alabama, we now must say good-bye We’ve lost our good old mamma and must have whiskey oh you know why. JACK: Mert bárhová mennél, nem számít. Bárhol is vagy, nincs menekvés. Legjobb, ha szót se szólsz, sose ugrálj, és szépen várd a sorsod… KÓRUS: Csak fel a fejjel, testvér, ne félj, úgyis kilobban e bús földi fény. Nem segít a jajszó annak, ki borzasztó, vérfagyasztó hurrikánnal vív. BEGBICK (Jimhez fordulva): Mit nevetgélsz? JIM: Látod, ez a világ. Béke meg összhang sohase volt, ámde vannak még hurrikánok, és a tájfun akárhol rád törhet. És az ember is épp ilyen: ami megvan, azt feldúlja. Mert minek kell ide hurrikán? Elbújhat a tájfun réme az ember kisded játékai mellett. KÓRUS: Csak fel a fejjel, testvér, ne félj! JIM: Minek tornyot rakni, mint a Himalája, ha nem döntjük össze megint, hogy röhöghessünk egy nagyot? Az, ami szép, minden megrohad, porba hulljon minden, ami áll. Hisz nem kell nékünk hurrikán, és szörnyű tájfun se kell, mert a pusztításban nincs hiány, ha önmagunk kezdjük el. KÓRUS: Csak fel a fejjel, testvér, ne félj! BEGBICK: Szörnyű a hurrikán és a tájfun is az, de az ember rémesebb. JIM: Begbick, te kiraktál nekünk mindenféle táblát: hogy mi van tiltva és még mit nem szabad. Ámde senki sem lett tőle boldogabb. Lám, cimboráim, itt eme táblán mit látni: azt, hogy dalolni vígan ma éjjel megtiltatik. Kettőt sem üt az óra, mire én vígan dalolok, megmutatom, semmi sincs megtiltva! JOE: Hisz nem kell nékünk hurrikán, és szörnyű tájfun se kell, mert a pusztításban nincs hiány, ha önmagunk kezdjük el. JENNY: Jim, ne beszélj, mit kiabálsz? Gyere, menjünk innen, vágyom rád. JIM: Nem! Most rám figyelj! Ha valami kell, amit megszerezhetsz pénzzel, vedd el a pénzt, ha bárki jön, akinek van pénze, verd be a fejét és vedd el a pénzt. Nem vétek! Hogyha vágyol egy házra már, hát törj oda be, feküdj az ágyba le. Ha az asszony jön, leteperheted őt, de ha omlik a ház, hát állj odébb. Nem vétek! Hogyha újszerű eszme kell, mely nem tiéd, lopj magadnak eszmét. Adhatsz érte pénzt, elúszhat a ház: eszme kell? Lopjad el! Nem vétek! Mert ez államérdek, az emberiség, a jövő érdekében, meg persze mellesleg tenjavadra. Nem vétek! KÓRUS: Nem segít a jajszó annak, ki borzasztó, vérfagyasztó hurrikánnal vív. BEGBICK (magához inti Jimet és félrevonulnak): Úgy gondolod, nem volt helyes, hogy néhány dolgot megtiltottam? JIM: Úgy ám, mert amilyen vidám fickó vagyok, szétverem a tábláidat és a törvényeidet. Lerombolom a falakat, mint a hurrikán. De kifizetlek! Nesze! BEGBICK: Ha úgyis jön a hurrikán, hát akkor mindent szabad. Hisz elpusztít a hurrikán, hát tombold ki gyorsan jól magad! JIM, JACK, BILL, JOE: Éljünk úgy, mintha bármikor lecsapnának hurrikánok. Tegyük mindig azt, mi jól esik, mert lecsaphat a hurrikán rátok. Bármely nap ránk ronthat, elsöpri a világot. FATTY, MÓZES (izgatottan berontanak): Elpusztult Pensacola! És a hurrikán erre tart! Elpusztul majd Mahagonny! BEGBICK: Pensacola! Pensacola elpusztult, benne a rendőrség! A jónak és a rossznak mindig egy a sorsa! Mert mindnek pusztulni kell! JIM: Most kihirdetem nektek én: hogy ma éjjel itt már semmi sem tilos, mert a hurrikán majd elpusztít úgyis. Hát szóljon a dal most hangosan, mert tilos. KÓRUS: Nyughass már! Nyughassatok már! Nyughass már! MINDENKI: Rajta, énekelj! Rajta, énekelj, éppen, mert tiltva van, vidáman, boldogan zengjen a dal! JIM (felugrik a falra): Ki mint veti ágyát, úgy alszik, jót mástól ne várj semmiképp! Hogyha törtetni kell, törjek én fel, és kit eltiprok, mindig csak te légy! MINDENKI: Ki mint veti ágyát, úgy alszik, jót mástól ne várj semmiképp! Hogyha törtetni kell, törjek én fel, és kit eltiprok, mindig te légy! (A háttérben térkép látható, melyen egy nyíl mutatja a Mahagonny felé közeledő hurrikán útját.) FÉRFI KÓRUS: Csak fel a fejjel, testvér, ne félj! MÁSODIK FELVONÁS Tizenkettedik jelenet (A második felvonás kezdetén a függöny fent van. Fakó fényben várnak a lányok és a férfiak a Mahagonnyba vezető országúton. A vetített képen, akárcsak az első felvonás végén, a Mahagonny felé közeledő nyíl útját látjuk. A zenekar ritornellje alatt a hangosbeszélő időszakos jelentéseit halljuk: „Hurrikán közeledik 120 km-es sebességgel Atsena felé.” „A hurrikán átsöpört Atsenán, földig rombolta a várost.” „A hurrikán egyenesen Mahagonny felé tart. Három perc múlva lecsap.” Mindenki rémülten mered a nyílra, majd a nyíl az utolsó pillanatban megáll Mahagonny előtt. Halálos csend. A nyíl félkörben megkerüli Mahagonnyt és tovább száguld. Hangosbeszélő: „A hurrikán kikerülte Mahagonnyt és folytatja útját.”) KÓRUS: Ó, mily csodás megoldás! Az örömváros ép maradt. A hurrikánok elvonulának, és visszalépett a vizekbe a kegyetlen halál. Ó, mily csodás megoldás, ó, mily csodás megoldás! (Függöny le. Felirat: „E pillanattól a mahagonnybeliek jelmondata: »Mindent szabad«, ahogy ezt a borzalom éjszakáján megtanulták.”) Tizenharmadik jelenet (Új felirat: „Nagyüzem Mahagonnyban, közel egy évvel a hurrikán után.” 3 vetített képet látunk, teljes csendben. Az átmenetet ábrázolják az egyszerű aranyásó városból a modern városképbe. Minden kép fölött ez áll: „Mindent szabad”. A férfiak fellépnek a rámpára és énekelnek.) FÉRFI KÓRUS: Tömd a hasad meg, ez az első, majd a nemi élvezet. Bokszolás jöjjön harmadiknak, végül nyeljed a whiskydet. Ha tiltanák, csak tiltakozz: itt semmi sem lehet tilos. (A férfiak a színpadra lépnek és bekapcsolódnak az eseményekbe. Függöny fel. A háttérben óriási betűkkel áll: „Zabálda”. Egy csomó férfi külön asztalnál ül, az asztalokon rengeteg hús. Jim is köztük van. Jack, akit Zabagépnek hívnak, középen ül, és fal. Kétoldalt két zenész.) JACK: Felfaltam most két darab borjút, egy harmadik jól jönne még. Semmi sem elég, semmi sem elég, még önmagam is felfalnám. JIM: Testvér, ettől, ha boldog leszel, fald fel a világot is. NÉHÁNY FÉRFI: Jack úr, híznia kell! Itt van egy borjú még, egye meg! JACK: Testvér, nézz rám, falni csak úgy jó, hogyha mindenki néz. Elfogyott, nyugtom lesz már, kell a feledés, kell a feledés… Jaj, még adjatok, jaj, még adjatok… (Holtan esik össze. Félkörben mögötte állnak a férfiak és leveszik kalapjukat.) FÉRFI KÓRUS (ünnepélyesen): Íme, lássátok, meghalt! Íme, mily gyorsan üdvözült! Ott a végtelen és örök telhetetlenség az arcán! Bár jól bezabált most, semmit be nem fejezett. Egy hős férfi volt, egy hős férfi volt. Íme, lássátok, meghalt. Tizennegyedik jelenet (A férfiak felveszik a kalapjukat és énekelnek.) FÉRFI KÓRUS: Második az élvezet! (Függöny le) (Függöny fel. A háttérben óriási betűkkel: „Élvezz!” A Mandelay-bordélytól jobbra sorban álló férfiak. A három barát csatlakozik hozzájuk. Nyomban erotikus képek jelennek meg a vetítővásznon. Hátulról Begbick hangját halljuk. Ebben a jelenetben egyetlen nő sincs a színpadon.) BEGBICK: Köpd ki a rágógumit, és előbb mosd meg a kezed! Ne kapkodd el, és válts vele pár kedves szót! FÉRFI KÓRUS: Köpd ki a rágógumit, és előbb mosd meg a kezed! Hagyj időt neki, és válts vele pár kedves szót! Gyorsabban, hé! Gyorsabban, hé! Mandelay dalára jön a kéj. Úgysem a perceken múlik az érzés, gyerünk, siess! Gyerünk, siess, mert itt a percek is már sokat érnek. És nem vár örökre rád ez a hold! Vár a kéj, rajta, csak gyorsan! Rajta, csak gyorsan, siess, míg fölötted a zöldes arcú hold van. MÓZES (kilép): Most kérem, egy kissé legyenek türelemmel, mert mindjárt, ha szólok, bemehet három ember. Megértik, remélem, a kéjhez kell kis idő, minden kuncsaft csakis akkor kielégíthető. (Mózes kienged 3 embert, majd be hármat. A többiek tovább várnak. A három kiengedett újra sorba áll. Újra képeket nézegetnek.) BEGBICK: Pénztől még nem vagy vonzó. FÉRFI KÓRUS: Pénztől még nem vagy vonzó. Gyorsabban, hé! Gyorsabban, hé! Mandelay dalára jön a kéj. Úgysem a perceken múlik az érzés, gyerünk, siess! Gyerünk, siess, mert itt a percek is már sokat érnek. És nem vár örökre rád ez a hold! Vár a kéj, rajta, csak gyorsan! Rajta, csak gyorsan, siess, míg fölötted a zöldes arcú hold van. MÓZES (újra kijön): Most kérem, egy kissé legyenek türelemmel, mert mindjárt, ha szólok, bemehet három ember. Megértik, remélem, a kéjhez kell kis idő, minden kuncsaft csakis akkor kielégíthető. (Három férfi ki, Jim, Bill és Joe be.) FÉRFI KÓRUS: És nem vár örökre rád ez a hold! Vár a kéj, rajta, csak gyorsan! Rajta, csak gyorsan, siess, míg fölötted a zöldes arcú hold van. Tömd a hasad meg, ez az első, majd a nemi élvezet. Bokszolás jöjjön harmadiknak, végül nyeljed a whiskydet. Ha tiltanák, csak tiltakozz: itt semmi sem lehet tilos. Tizenötödik jelenet (A férfiak újra a színre lépnek. A háttérben a felirat: „Bokszmeccs”. Fatty vezetésével egy bokszringet építenek. Az oldalemelvényen egy fúvószenekar. Joe jön Jim és Bill társaságában.) JOE (áll egy széken): Közhírré tesszük: itt díjbokszolás lesz. Hogy ki kap K.O.-t, az itt most lefogadható. A ringbe lép majd Hétszentségmózes és én, izmos Alaszka Joe. FATTY, FÉRFI KÓRUS: Hé! Te és ez a Hétszentségmózes? Öcskös, az irhád hordd el hamar! Hej, a hétszentségit! Ez sima gyilkosság lenne, semmi más. JOE: Ám még e percben nem fekszem holtan. Minden pénzt, mit Alaszkából hoztam, most önmagamra felteszem én. Kérem, hogy tegye rám a pénzét mind, aki ismer, bennem bízzék. A fej többet ér, mint a vaskos ököl., a test erejénél többet a csel. Pénzét, ki észnél van és nem ökör, Alaszka Joe-ra most teheti fel. FÉRFI KÓRUS: A fej többet ér, mint a vaskos ököl., a test erejénél többet a csel. Pénzét, ki észnél van és nem ökör, Alaszka Joe-ra most teheti fel. BILL: Joe, ha baj van, megtalálsz, de nem szórom én a pénzem. Ezt a Mózest jól megnéztem, hát engem majdnem kitört a frász. JIM: Joe, én mindig is tiszteltelek, már a bölcsőtől a sírig. Most hát rád teszem pénzemet, jó baráthoz így is illik. JOE: Jim, ahogy hallgatlak téged, már Alaszkát látom én. Hét hosszú télen mi, jó bajtársak egyre csak vágtuk a roppant fákat. JIM: Joe, vén cimborám, a pénzem inkább mind elvesztem én. JIM, JOE: Mert hét zord télen mi, jó bajtársak, egyre csak vágtuk a roppant fákat. Ha hallom e szót: Alaszka, a te arcod látom én. KÓRUS: Éljen hétszer Hétszentségmózes! Helló, Mózes! Csak az állát! EGY NŐ: Gyilkosság! MÓZES: Jaj, sajnálom! KÓRUS: Üsd le gyorsan, üsd jól állon! FATTY: A Hétszentségmózes százöt kiló, az Alaszka Joe pedig hetven. EGY FÉRFI: Szemét! JIM: Helló, Joe! JOE: Helló, Jim! JIM: Le ne nyeld a fogad! JOE: Semmi vész! KÓRUS: Rajta! – Húzz be! – Durr! – Bekapta! - Ésszel! – Ne kapkodj! - Mély volt! – Ne fogd le! – Ez ült! – Nem baj! – Verd szét a képét! –Üsd, Joe! – Szép volt! – Ez kikészült! Készítsd ki, Mózes! Aprítsad fel őt! Adjál neki, Mózes! Máris összetört! (Joe összeesik) Egy… kettő… három… négy… öt… FATTY: Ez meghalt! FÉRFI KÓRUS (elmenőben, miközben feloszlik a tömeg): A K.O. az K.O.! Gyenge legény volt. FATTY: Győztes a Hétszentségmózes. MÓZES: Elnézést kérek! (Bill és Jim marad a ringben.) BILL: Én megmondtam! Most aztán K.O. lett belőle. JIM: Helló, Joe! (Függöny le. A férfiak előre jönnek.) FÉRFI KÓRUS: Tömd a hasad meg, ez az első, majd a nemi élvezet. Bokszolás jöjjön harmadiknak, végül nyeljed a whiskydet. Ha tiltanák, csak tiltakozz: itt semmi sem lehet tilos. Tizenhatodik jelenet (Függöny fel. A férfiak visszamennek a játéktérbe. A háttérben nagy betűkkel: „Piálás”. A férfiak leülnek, felteszik a lábukat az asztalra és isznak. Az előtérben Jim, Bill és Jenny biliárdoznak.) JIM: Most meghívok mindenkit én, inni egy nagyot, mert az élet mit sem ér, hisz láthattátok Joe-t. Begbick, hozz egy rundó whiskyt minekünk! KÓRUS: Bravó, Jimmy! Príma ötlet! JIM: Szívesen! KÓRUS: Az, ki városunkba tért, mindennap öt dollárt költött, ám, ha túl nagy lábon élt, kis mellékes pénz is jól jött. Minden férfi azt szerette, hogy van egy Mahagonny-kaszinó, hol a pénzét is elveszthette, mert az szórakoztató… BEGBICK: De most aztán fizetni, uraim! JIM: Jenny, gyerünk! Jenny, nincs több pénzem. Most meneküljünk, futás, egészen mindegy, hogy hová. (Hangosan mindenkihez, a biliárdasztalra mutatva, tök részegen.) Urak, beszállnak a bárkámba tán, kis utazásra vár a nagy óceán. Maradj mindig itt mellettem, Jenny, mert a föld inog alattunk, úgy érzem. És te is, Billy, itt maradsz velem, mert én visszamegyek újra Alaszkába, mert ezt a várost gyűlölöm. Még ma éjjel elhajózom Alaszkába mindörökre. (Együtt bárkává alakítják a biliárdasztalt és beszállnak. A háttérben déltengeri képeket lehet vetíteni. Jim, Bill és Jenny matrózként serénykedik. Jim részegen bömböl.) A szeszt régen kipisáltuk a vécén, a rózsaszín álom oda már, mert túl vagy az élet élvezeti részén, hát indulás, Alaszka vár! FÉRFI KÓRUS (ül és röhög rajta): No nézd Jimmyt, a tengeri medvét, a híres kapitány most hogy navigál! Jenny, itt a trópus, ruháidat vedd le! Bill, fogd a sapkád, elfúj a szél! JENNY: Nagy ég, az ott messze, csak nem egy tájfun?! JENNY, KÓRUS (ünnepélyesen, mint egy ipartestületi kórus): Nézd, ott a vészes felleget, hogy feketéllik! Nézd, mily sötét! JENNY, JIM, BILL: Nem matrac ám az óceán, bőgve dobál hullám taraján! Háromból hatnak hánynia kell, ránk csap a víz, elsodor és elnyel. FÉRFI KÓRUS (vihart imitál, fütyül és sír): Sötét az ég, sötét az ég, az ólmos fellegek komoran feketéllnek! Nézd, mily sötét, nézd, mily sötét, mily ólmos az ég, mily sötét! JENNY (félve kapaszkodik az árbocba és beszél): Nézd, a legjobb lenne a „Tajtékos tengeren”-t énekelni, hogy ne veszítsük el a fejünket. BILL: A „Tajtékos tengeren” jót tesz az idegeknek. JENNY, JIM, BILL: Tajtékos tengeren kis hajó, már csak az Úr segít. A harangszó hátborzongató, nézd, itt egy árva szirt. JENNY: Gyerünk gyorsabban, de óvatosan. Szél ellen ne forduljatok! Ne kockáztassatok semmit! KÓRUS: Hallga, hallga! Hallga, az árbocon zúg a szél. Íme, íme! Íme az ég feketébb, mint az éjjel. BILL: Nem lehetne az árbochoz kötni magunkat, hátha erősödik a vihar?! JIM: Nem, az a sötétség, az, amit láttok, fenyvesek már. Az ott Alaszka. Szálljatok partra, ne féljetek! (Kiszáll és kiabál) Hahó! Ez itt Alaszka? MÓZES (felbukkan mellette): Ide a pénzt az italokért! JIM (csalódottan): Nem, hiszen ez még Mahagonny! KÓRUS (a férfiak pohárral a kézben Jim előtt): Jimmy, köszönjök, hogy volt bőven whisky! Jimmy, mindezekért békén élhetsz! Mert enni és inni adtál nekünk, fizetted whiskynk és ételünk. BEGBICK: Hé, fizess, nem várok már! JIM: Jaj, Begbick asszony, csak most veszem észre, önnek fizetni nem is tudok. Úgy nézem, a pénzem elköltöttem. BEGBICK: Még hogy nincs semmi pénzed! JENNY: Jimmy, nézd meg a zsebeidet, egy kis pénzed biztosan maradt. JIM: De hisz épp az előbb mondtam, hogy… MÓZES: Micsoda?! Az úrnak nincs egy vasa sem? Mi?! Az úr nem akar fizetni? Tudja, mit jelent ez?! FATTY: Ember, neked most lőttek! BEGBICK: És ti nem tudnátok besegíteni? (Bill szó nélkül el) És te, Jenny? JENNY: Én? BEGBICK: Miért ne? JENNY: Röhej! Mindig csak a lányok? BEGBICK: Szóval nem vállalod? JENNY: Ha éppen tudni akarja, nem! MÓZES: Kötözzétek meg! JENNY: Kérem szépen, régen jó anyácskám azt mondta mindig nekem: Majd végzed te még hullaházban, vagy talán még rosszabb helyen. Nem szeretem, aki így beszél, bizony, ebből nem lesz semmi sem. Ne hidd, hogy e jóslat beválhat! Majd meglátjuk még, hogy hol végzem én. Az ember nem állat! Ki mint veti ágyát, úgy alszik, jót mástól ne várj semmiképp! Hogyha törtetni kell, törjek én fel, és kit eltiprok, mindig csak te légy! Kérem szépen, hogyha jön egy vendég s az ágyban papolni kezd: „az életben legszebb az érzés”, sose bánd, hogy holnap mi lesz. Az érzést prédikálni szép, de az ember naponta ráncosabb. Meglátjuk, az érzés mit ér, a rövid életet használd ki jól! Az ember nem állat! Ki mint veti ágyát, úgy alszik, jót mástól ne várj semmiképp! Hogyha törtetni kell, törjek én fel, és kit eltiprok, mindig csak te légy! MÓZES: Ím, egy ember áll egyedül, akinek nincs egy koszos vasa sem. Rendünk pimaszul kikezdi, és még nem is tud fizetni, ezért fel kell akasztani. Uraim kérem, szórakozzanak jól! (A férfiak újra leülnek, tovább isznak és biliárdoznak.) FÉRFI KÓRUS: Mert ki otthon üldögél, egy nap öt dollárt sem költ el, és ha házasságban él, nincsen gondja extra nővel. Más nem is maradt minékünk: szabad ég meg istenadta kaszinó. Biztonság jár a spórolással, mégsem szórakoztató… (Itt a férfiak „zümmögőkórusa” következik. Majd abbahagyják, és nyugodtan felteszik újra lábukat az asztalra.) 6 LÁNY + FÉRFI KÓRUS: Ne higgy kísértésnek, nincs már visszaút, ó, jaj! A nap már eljött érted, de te csak az éj szelét érzed, nem lesz többé hajnal. HARMADIK FELVONÁS Tizenhetedik jelenet (Jim fekszik a földön, lábával egy lámparúdhoz kötözve. Éjszaka van. A rövid előjáték alatt egy-egy ember elhalad mellette, majd magára marad.) JIM: Ha az égen fény gyúl, egy rohadt nappal vár rám. Ó, de jó, hogy most még sötét az égbolt. Ó, te éj, ó, te éj, tarts örökké! Ó, te nap, ó, te nap, fel ne jöjj! Úgy rettegek, hogy máris jönnek. Ha jönnek értem, majd rátapadok a földre. Majd fel kell innen ráncigálniuk, s úgy vonszolnak el. Ó, te éj, ó, te éj, tarts örökké! Ó, te nap, ó, te nap, fel ne jöjj! Fel a fejjel, pajtás, rá se ránts és köpjél az egészre! Ne rezelj be, pajtás, úgyis füst csak a világ. Ó, te éj, ó, te éj, tarts örökké! Ó, te nap, ó, te nap, fel ne jöjj! Mert az életed elég jó volt neked, ami még jön, ne szívd soha mellre. Tudom, az égbolt elbújtat még engem. (Kivilágosodik.) Ne jöjj, te hajnal, ne jöjj, te pirkadat, mert egy rohadt nappal virrad rám! Tizennyolcadik jelenet (Felirat: „A bíróságok Mahagonnyban sem voltak rosszabbak, mint a bíróságok általában”. Egy emelvényen asztal és három szék, valamint egy fémből épített amfiteátrumszerű építmény, egy sebészeti klinika stílusában. A közönség újságot olvasva, rágógumit rágva és cigarettázva ül. A bírói székben Begbick ül, a védőügyvéd Fatty. Az oldalt álló vádlottak padján Tobby Higgins ül.) MÓZES (mint államügyész a bejáratnál): Felmutatni kérem a belépőt! Négy jegy maradt, darabja három dollár. Két jó kis tárgyalás lesz nálunk, ezt látni minden pénzt megér. Csak háromért most meghallják jutányos áron, hogy mi az igazság. (Miután senki nem jelentkezik, Mózes visszamegy az államügyészi székbe.) Elsőnek itt van Tobby Higgins. (Tobby Higgins feláll) Kérem, Ön előre megfontoltan gyilkolt, hogy kipróbáljon egy ócska revolvert. Nem volt még praxisomban példa ily megrögzöttségre! Minden emberséges érzést szégyen nélkül megtiport. Átható sikoly szakadt fel az igazság kebléből: vétkeztél, most bűnhődj! (Az „államügyész” beszéde alatt néma küzdelem zajlik a Vádlott és Begbick között. A Vádlott ujjával mutatja, mennyit hajlandó vesztegetésként fizetni. Begbick ugyanígy srófolja egyre feljebb az összeget. Az ügyész habozása a beszéd vége felé jelzi azt a pontot, ahol a Vádlott utoljára ajánl még többet.) Tehát mint államügyész én azt javaslom a tisztelt bíróságnak itt, hogy most a vádlott, e megrögzött bűnöző ügyében példaként alkalmazzon teljes szigort a törvény. (Habozva) És őt… bizonyos körülmények között… mentse fel… BEGBICK: És mit szól ehhez a védelem? FATTY: Lássuk, hol a károsult? (Hallgatás) BEGBICK: Kérem, hogyha itt van, álljon fel! KÓRUS: A hullák csöndesek. BEGBICK: Fel kell őt e vád alól most mentenünk. KÓRUS: A hullák csöndesek. (A Vádlott felmegy a nézőtéri emelvényre.) MÓZES: Jimmy Mahoney lesz a második. Tolvajlással és csalással vádoljuk őt. (Bill bevezeti a megbilincselt Jimet.) JIM: Kérlek, Billy, kölcsönözz egy százast, hogy simán megússzam ezt a dolgot. BILL: Jim, ha baj van, megtalálsz, ám a pénz, az már egy másik kérdés. JIM: Bill, emlékszel-e még rá, hogy összefont minket Alaszka? BILL: Igen. JIM: Hét hosszú télen, mi jó bajtársak, egyre csak vágtuk a roppant fákat. Most adjad a pénzt! BILL: Jim! Még emlékszem én is, hogy összetart minket Alaszka. Hét hosszú télen, mi jó bajtársak, ahogy ott vágtuk a roppant fákat. Mily nehéz volt megkeresni a dollárt, így hát kölcsönre, Jim, te most ne számíts! MÓZES: Alperes, whiskyvel s egy függönyrúddal maradt adós, nem fizette ki. Nem volt még praxisomban példa ily megrögzöttségre! Minden emberséges érzést szégyen nélkül megtiport. Átható sikoly szakadt fel az igazság kebléből: vétkeztél, most bűnhődj! (Az államügyész beszéde alatt Jim nem megy bele a kézjátékba Begbickkel.) Tehát mint államügyész elmondhatom: alkalmazzon teljes szigort a törvény! (Fatty, Begbick és Mózes jelentőségteljes pillantást vet.) BEGBICK: Jó, akkor kezdjük hamar a kihallgatást ellened, Jimmy Mahoney! Éppen, hogy Mahagonnyba érkeztél, megrontottál egy leányt, Jenny Smith-et, pénzt kínálva álnokul, hogy aztán megejthesd. FATTY: Lássuk, hol a károsult? JENNY: Én volnék. BEGBICK: Midőn ránk tört a hurrikán, vad óráiban a rémületnek, ő vidám dalokat énekelt. FATTY: Lássuk, hol a károsult? KÓRUS: Nincs károsult, nincs jelentkező. Egyáltalán nincsen károsult. Ám, ha egyetlen károsult sincs, akkor van még némi remény, Jimmy Mahoney! MÓZES: Ám e férfi ott a szörnyű éjszakán tört-zúzott, akár a hurrikán. Szép városunkban megzavarta a békességet és egyetértést. KÓRUS: Bravó, éljen Jimmy! BILL: Egy favágó, kit fagyos Alaszka küldött, felfedezte a boldogság törvényeit, és aszerint is élünk mindahányan, Mahagonny minden polgára. KÓRUS: Ezért most mentse fel a bíró Jimmy Mahoney-t, ezért most mentse fel a bíró Jimmy Mahoney-t, az alaszkai favágót. BILL: Jim, el kellett mondanom ezt, mert él bennem még Alaszka. Hogy hét zord télen, mi jó bajtársak, egyre csak vágtuk a roppant fákat. JIM: Bill, az, hogy értem kiálltál, felidézi bennem Alaszkát. Hogy hét zord télen, mi jó bajtársak, egyre csak vágtuk a roppant fákat. MÓZES: Ám mi történt egy bokszmeccsen? Tudjuk, az alaszkai egyszerű favágó, csak hogy jó sok pénzt keressen, jó barátját a halálba kergeté! BILL: És ki volt, aki a meccsen holtra verte a vádlott barátját? BEGBICK: Ki verte halálra Alaszkafarkas Joe-t? MÓZES: Ez a bíróság előtt nem ismeretes. BILL: A nézőseregből senki egy fillérjét nem tette rá, senki más, bárhogy várta Joe, csak ez a Jimmy Mahoney, ki itten áll. KÓRUS: Ezért bitóra kell kerüljön Jimmy Mahoney, az alaszkai favágó! - Így hát felmenteni azért is Jimmy Mahoney-t, az alaszkai favágót! MÓZES: Most jön a vádpontok lényege. Ő elfogyasztott több üveg whiskyt, tönkretéve egy gyönyörű függönyrudat. Halljuk, miért, miért nem fizette még ki a tartozását Jimmy Mahoney? JIM: Mert nincs pénzem már. KÓRUS: Nincs pénze már…! És nem tudja kifizetni! Vesszen, vesszen most Jimmy Mahoney! Pusztuljon el! Pusztuljon el! BEGBICK, FATTY, MÓZES: Van-e a teremben károsult? (Mindhárman felállnak) KÓRUS: Felállt a három károsult! FATTY: Hát ítéljen most a törvény! BEGBICK: Most, Mahoney, ítéletet mondunk. MÓZES: Társa közvetett meggyilkolásáért… BEGBICK: Két nap elzáratás! MÓZES: Mert a szép egyetértést feldúlta… BEGBICK: Jogvesztés egy éven át! MÓZES: Bizonyos Jenny Smith galád elcsábítása… BEGBICK: Négy év kényszermunka! MÓZES: Tájfun idején tiltott dalokat énekelt… BEGBICK: Ez tíz évi börtön! S mert a három whiskyért, mit megittál, és függönyrudamért nem fizettél, most halálra ítélünk mi téged, Jimmy Mahoney! BEGBICK, FATTY, MÓZES: Mert nincs pénzed ma már, ez a bűn itt a legnagyobb, ezért halálra ítélünk! (Zajos tetszésnyilvánítás. Mindenki kimegy, kivéve Jenny, Begbick, Fatty, Mózes, Bill és Tobby.) JENNY: There is no whisky in this town. BEGBICK: There is no bar to sit us down. JENNY: Where is the telephone? BEGBICK: Is here no telephone? MÓZES: Oh, Sir, God damn me, no! JENNY, BEGBICK, BILL, MÓZES: Let’s go to Benares, where the sun is shining. Let’s go to Benares! Johnny, let us go. JENNY: There is no money in this land. BEGBICK: There is no boy to shake with hands. JENNY: Where is the telephone? BEGBICK: Is here no telephone? MÓZES: Oh, Sir, God damn me, no! JENNY, BEGBICK, BILL, MÓZES: Let’s go to Benares, where the sun is shining. Let’s go to Benares! Johnny, let us go. JENNY: There is no much fun on this star. BEGBICK: There is no door that is ajar. JENNY: Where is the telephone? BEGBICK: Is here no telephone? MÓZES: Oh, Sir, God damn me, no! MINDENKI: Worst of all, Benares Is said to have perished in an earthquake! Oh! Our good Benares! Oh, where shall we go? Worst of all, Benares Is said to have punished in an earthquake! Oh! Our good Benares! Oh, where shall we go? (Mind a hatan el. Felirat: „Jimmy Mahoney kivégzése és halála. Sokan nem szívesen látnák Jimmy Mahoney kivégzését. De véleményünk szerint, tisztelt Uram, Ön sem fizetné ki helyette a tartozását. Ilyen nagy a pénzimádat korunkban.”) Tizenkilencedik jelenet (Függöny fel. A háttérvetítés Mahagonny teljes látképét mutatja derűs megvilágításban. Csoportokban álldogálnak az emberek. Mikor Jim, akit Mózes vezet, valamint Jenny és Bill megjelenik, az emberek leveszik a kalapjukat.) MÓZES: Köszönj! Nem látod, hogy köszöntek neked? Most zárd le földi dolgaidat. Az urak, akik részt akarnak venni ezen az utolsó aktuson, nem kíváncsiak a magánügyeidre. JIM: Jenny drágám, most elmegyek. Pár szép hetem veled kellemes volt valóban, kellemes volt a vége. JENNY: Jimmy drágám, én is jól éreztem magamat veled. Jó volt, de most vége, mi is lesz énvelem? JIM: Higgy nekem, majd csak találsz valaki mást. JENNY: Ez nem igaz, a szép idő visszahozhatatlan. Nézd, széles ívben fenn szállnak a darvak. JIM: A melléjük szegődött fellegekkel… JENNY: …ebből az életből tovább suhannak… JIM: …e múló életből egy másik létbe… JENNY. …fent úsznak ők szabályos szárnyalással. JIM, JENNY: Nézd, ők egy testként húznak fel az égre… JENNY: És így a darvak és a rózsafelhők az égre szebb világot festegetnek… JIM: …ugyanott nem marad egyik se hosszan. JENNY: És egyik sem lát mást, csupán a szélben a lágyan szálló társa szárnycsapását, elhúznak egymás mellett ringva szépen. JIM: A szél e párt a semmibe sodorja, hacsak az elmúlással nem dacolnak. JENNY: Míg együtt vannak, baj nem éri őket. JIM: Meg nem rendítheti most már a szárnyalókat, ólmos verése puskának, esőnek. JENNY: Nap és Hold megkülönböztethetetlen korongja kíséri őket és lassan összenőnek. JIM: Hová mégy? JENNY: Sehová. JIM: És ki elől? JENNY: Mindenkitől. JIM, JENNY: Csak kurta villanás az örök szerelem. JIM: Mily régen vannak együtt a magasban? JENNY: Nem régen. JIM: DE el fognak válni egyszer? JENNY: Hamar. JIM, JENNY: Eltűnő pillanat a szerelem. JIM: Még gyászruhát is vettél, mint az özvegyek? JENNY: Igen, mert az özvegyed vagyok, és nem felejtelek el soha, még ha a lányok közé most vissza is megyek. JIM: Csókolj meg, Jenny! JENNY: Csókolj meg, Jimmy! JIM: Gondolj rám! JENNY: Úgy lesz, Jimmy! JIM: Ne haragudj rám! JENNY. Miért haragudnék? JIM: Csókolj meg, Jenny! JENNY: Csókolj meg, Jimmy! JIM: Rábízlak most Billre én, az utolsó jó barátra, aki még megmaradt, egyedül az alaszkai cimborák sorából. (Bill átöleli Jimmyt.) BILL: Ég áldjon, Jim! JIM: Ég áldjon, Bill! (A vesztőhelyre mennek. Férfiak mennek el előttük és énekelnek.) FÉRFI KÓRUS: Tömd a hasad meg, ez az első, majd a nemi élvezet. Bokszolás jöjjön harmadiknak, végül nyeljed a whiskydet. (Jim áll és néz utánuk.) MÓZES: Akarsz még valamit mondani? JIM: Igen. Most ismertem fel, hogy amikor ebbe a városba jöttem, pénzért vásárolni gyönyöröket, megpecsételődött a sorsom. Most itt ülök, és nem kaptam semmit. Az élvezet, amit vettem, nem volt élvezet, a szabadság, amit vettem, nem volt szabadság. Ettem, és nem laktam jól. Ittam, és még szomjasabb lettem. Adjatok most egy pohár vizet! (A villamosszék előtt áll, miközben előkészítik a kivégzéshez, énekel.) Ne higgy kísértésnek, nincs már visszaút, ó, jaj! A nap már eljött érted, de te csak az éj szelét érzed, nem lesz többé hajnal. JIM, KÓRUS: Mindig azt fecsegték: az élet semmiség. Te habzsold minden cseppjét, meglásd, elég se lesz még, ha majd örökre mégy. Mindig csak papolnak: e kis idő mit ér. Porladjanak a holtak, becsüld a legnagyobbat, az ember egyszer él. Mindez más alakban csak kizsákmányolás. Mert ússzak én a jóban, ha életünk csak egy van s nem jön utána más. MÓZES: Kész! (A fény kialszik. Jenny, Mózes, Begbick, Fatty, Bill és Tobby kijönnek a függöny mögül. Begbick a következő jelenet alatt némán ül egy ártábla alatt.) Huszadik jelenet FATTY, TOBBY, BILL: Egyszer egy szürke délelőtt whiskyben úsztunk, megjelent nekünk Isten, váratlanul az Isten. Whiskyben úsztunk, megjött Mahagonnyba az Isten. MÓZES (átvette Isten szerepét, leválik a többiektől, előrelép, és kalapjával eltakarja az arcát): Isztok, mint a spongya, jó búzámból, ocsmány részegek. Nem hittétek, hogy megjövök egyszer, jöttem és a csűr kifosztva áll. JENNY: Megnézték Istent jól a Mahagonnyak. Jól van, dünnyögték a Mahagonnyak. FATTY, TOBBY, BILL: Egyszer egy szürke délelőtt whiskyben úsztunk, megjelent nekünk Isten, váratlanul az Isten. Whiskyben úsztunk, megjött Mahagonnyba az Isten. MÓZES: Jót mulattatok a múltkor, még ott lenn a tó hullámain. Mary úszott némán, mint egy tonhal, fel nem támad soha, uraim. JENNY: Megnézték Istent jól a Mahagonnyak. Jól van, dünnyögték a Mahagonnyak. FATTY, TOBBY, BILL: Egyszer egy szürke délelőtt whiskyben úsztunk, megjelent nekünk Isten, váratlanul az Isten. Whiskyben úsztunk, megjött Mahagonnyba az Isten. MÓZES: Nézzétek ezt a töltényt, lelőttétek jő hittérítőm. Hát veletek lakjam én a mennyben? Ennyi korhely nem kell odafönn. JENNY: Megnézték Istent jól a Mahagonnyak. Jól van, dünnyögték a Mahagonnyak. FATTY, TOBBY, BILL: Egyszer egy szürke délelőtt whiskyben úsztunk, megjelent nekünk Isten, váratlanul az Isten. Whiskyben úsztunk, megjött Mahagonnyba az Isten. MÓZES: Indulás a pokolba! Eddig tartott a szivarozás! Mars le a pokol fenekére! Mars a pokolba az egész bagázs! JENNY: Megnézték Istent jól a Mahagonnyak. Nem! – üvöltöttek a Mahagonnyak. FATTY, TOBBY, BILL: Hogy pont e szürke délelőtt nagy whiskyzésben Mahagonnyba toppansz, whiskyzés közben épp most kellett jönnöd hozzánk. De ne mozduljon senki! Most jön a sztrájk! Már nem hurcolhatnak a hajunknál fogva sem pokolra, mert mi eddig is pokolban éltünk, mert mi mindig is pokolban éltünk. JENNY (megafonon át): Megnézték Istent jól a Mahagonnyak. Nem! – üvöltöttek a Mahagonnyak. („És a növekvő zűrzavar, áremelkedés, ellenségeskedés közepette, mindenki mindenki ellen, a város végső heteiben a túlélők hajthatatlanul tüntettek eszményeikért.”) Huszonegyedik, záró jelenet (Függöny fel. A háttérben a lángokban álló Mahagonny látszik. Az előtérben áll Begbick, Fatty, Mózes és énekel. Tüntetők vonulása a darab végéig.) BEGBICK, FATTY, MÓZES: Ámde ez az egész Mahagonny csak azt jelenti, hogy minden, de minden oly pocsék, hogy nincsen összhang, és hogy az ember nem tud semmi biztosat. ELSŐ CSOPORT (Férfiak táblákat hoznak: „Éljen a pénz, éljen a harc, mindenki mindenki ellen”.): Hát nem kell nékünk hurrikán, és szörnyű tájfun se kell, mert a pusztításban nincs hiány, ha önmagunk kezdjük el. MÁSODIK CSOPORT („Éljen a magántulajdon! Éljen a lopás! Éljen a szerelem! Éljen a megvásárolható szerelem! Éljen a gátlástalan élet! Éljen a gátlástalan gyilkolás! Követeljük a világi javak igazságtalan elosztását! Követeljük a túlvilági javak igazságos elosztását!”): Ki mint veti ágyát, úgy alszik, jót mástól ne várj semmiképp! Hogyha törtetni kell, törjek én fel, és kit eltiprok, mindig csak te légy! (Egy csapat lány megjelenik Jennyvel az élen. Hozzák Jimmy ingét, vászonpárnán gyűrűjét, óráját, revolverét és a csekk-könyvét.) JENNY, 6 LÁNY: Oh, moon of Alabama, we now must say good-bye We’ve lost our good old mamma and must have whiskey oh you know why. BILL (megjelenik egy táblával: „Éljen a jog!”): Ecetet hozhatsz néki, dörgölheted azzal az arcát, hozhatsz még csípőfogót is, hogy gyorsan kipeckeld a száját, egy halotton nem segíthet semmi. FÉRFI KÓRUS: Egy halotton nem segíthet semmi. MÓZES (megjelenik egy menet élén): Mindegy, hogyha ordítasz, szelíden szólsz hozzá, rúghatod éjjel-nappal, finoman kérheted. Nem írhatsz elő szabályokat már egy halottnak. FÉRFI KÓRUS (Táblákon: „Szabadságot a gazdagoknak! Szabadságot mindenkinek!”): Egy halotton nem segíthet semmi. BEGBICK: Nyomhatsz már pénzt a kezébe, áshatod a sírgödröt. Elkaparva holttestét, sírhalmába vághatod ásód. Egy halotton nem segíthet semmi. BILL, MÓZES, FÉRFI KÓRUS: Egy halotton nem segíthet semmi. FATTY (megjelenik egy óriási táblával: „Követeljük a tartós aranykort!”): Már hiába mondod azt, hogy nagyfiú vagy, elfeledheted minden hencegését. És hiába adsz rá tiszta inget, egy halotton nem segíthet senki. MINDENKI: Senkin soha nem segíthet senki! V É G E FÜGGELÉK A két angol song magyar szövege ALABAMA SONG (2. jelenet) JENNY: Ó, merre az út, hol egy jó whisky-bár? 6 LÁNY: Hol whisky vár, hol whisky vár? JENNY: Csak sose kérdezd, hogy mire jó, Inkább mondd meg már, hogy hol iható! 6 LÁNY: Megdöglöm érte már, megdöglöm érte már! Én mondom, én mondom, megdöglöm érte már! JENNY: Holdfény Alabamában, most hát áldjon az Ég! Nincs már anyám, se ágyam, és így a whisky sosem elég! Ó, merre az út, hol egy új szépfiú? 6 LÁNY: Ó, hol van már, ó, hol van már? JENNY: Csak sose kérdezd, hogy mire jó, Inkább mondd meg már, merre kapható! 6 LÁNY: Megdöglöm érte már, megdöglöm érte már! Én mondom, én mondom, megdöglöm érte már! JENNY: Holdfény Alabamában, most hát áldjon az Ég! Nincs már anyám, se ágyam, és így a whisky sosem elég! Ó, hol van az út, hol a pénz, hol a dollár? 6 LÁNY: Mindegy, miért, mindegy, miért! JENNY: Ó, milyen szép, hogyha tele az a széf, Úgy vágyom rád, ó, te drága dollár! 6 LÁNY: Megdöglöm érte már, megdöglöm érte már! Én mondom, én mondom, megdöglöm érte már! JENNY, 6 LÁNY: Holdfény Alabamában, most hát áldjon az Ég! Nincs már anyám, se ágyam, és így a whisky sosem elég! 6 LÁNY: Nem elég, nem elég! BENARES SONG (18/2. jelenet) JENNY: Nincs már itt egy korty alkohol. BEGBICK: Nem ülhetsz bárban itt sehol. JENNY: Hol van a telefon? BEGBICK: Itt nincsen telefon? MÓZES: Ó, Ég, szakadj le, nincs! JENNY, BEGBICK, BILL, MÓZES: Gyerünk, vár Benares, hol a napfény édes! Gyerünk, vár Benares! Johnny, menjünk hát! JENNY: Nincs itt se pénz, se jó lakás. BEGBICK: És jól esne egy kézfogás. JENNY: Hol van a telefon? BEGBICK: Itt nincsen telefon? MÓZES: Ó, Ég, szakadj le, nincs! JENNY, BEGBICK, BILL, MÓZES: Gyerünk, vár Benares, hol a napfény édes! Gyerünk, vár Benares! Johnny, menjünk hát! JENNY: Nincs öröm a földön, fiúk. BEGBICK: Nincs soha sehová kiút. JENNY: Hol van a telefon? BEGBICK: Itt nincsen telefon? MÓZES: Ó, Ég, szakadj le, nincs! MINDENKI: Szörnyűség, Benaresben minden összedőlt, Mert rengett a föld, ó, te szép Benares! Ó, hová legyünk? Szörnyűség, Benaresben minden összedőlt, Mert rengett a föld, ó, te szép Benares! Ó, hová legyünk? Mi lesz velünk?