PAUL HINDEMITH Mathis, a festő SZEREPLŐK Albrecht von Brandenburg kardinális, Mainz érseke tenor Mathis bariton Lorenz von Pommersfelden esperes basszus Wolfgang Capito, a kardinális tanácsadója tenor Riedinger, gazdag mainzi polgár basszus Hans Schwalb, a felkelő parasztok vezetője tenor Truchsess von Waldburg, a szövetségi csapatok parancsnoka basszus Sylvester von Schaumberg, tiszt tenor Helfenstein grófja néma szereplő A gróf síposa tenor Ursula, Riedinger lánya szoprán Regina, Schwalb lánya szoprán Helfenstein grófnő alt Játszódik a német parasztháború idején (16. század eleje), az utolsó kép valamivel később ELŐJÁTÉK Angyalkoncert 1. Kép (A Mainz melletti Antoniterhof. Május vége, ragyogó napsütés. Háttérben az apátság épületei s egy nagy kapu, amely az utcára nyílik. Balra tarka virágoskert, előtte kút, amelynek vize egy kivájt fatörzsbe folyik. A kerítésen fehérnemű szárad, Jobb oldalon egy fedett folyosó, Mathis éppen a folyosó falait festi. Mellette egy asztal áll, festékesedényekkel, tégelyekkel és palackokkal. Néhány kendő és egy könyv is fekszik az asztalon. ) MATHIS (kicsit kifáradva a déli melegtől, leteszi festőszerszámait és megtisztítja az ecsetet egy ronggyal. ) Napfényes a vidék, szelíd sürgetéssel közeledik már a nyár, izgatón és egyszersmind kábítón. Könnyen születnek tervek és tettek, majdnem úgy, mint ifjúkorban. Hol máskor homályos árnyak vannak, most köröskörül minden élet mozdul a fényben. (Kinyújtózik a meleg napon. ) Nem ez-e a tavasz: az örök csirázás sejtéseit megélni a mindig-meghalás fájó sejtelmei helyett. Én, ki minden növekedéssel rokon vagyok, hogyan szolgálhatnám a szelíd hívást, amikor a kétség kínja naponta új sebeket tép föl? Beteljesítetted, mit Isten rád bízott? Hogy alkotsz és létrehozol, elég-e? Nem csak a saját hasznodra törekszel? (Leül a virágokhoz. ) Ne homályosítsd el a fényes napot szürke töprengésekkel! Fogadd el alázatosan, amit a fény egy órája kínál! Ez az év túlságosan gyorsan elrohant. (Megcsendül a déli harangszó, hallani lehet a szerzetesek énekét. ) KÓRUS Rector potens, verax Deus, qui temperas rerum vices, splendore mane illuminas, ignibus meridiem. MATHIS (tűnődve szemléli képét) A formákba szorított arcok szelíden ragyognak a napfény felé. Csöndes párbeszéd suttog remegve a fényben. KÓRUS Exstingue flammas litium, aufer calorem noxium, confer salutem corporum, veramque pacem cordium. MATHIS Bárcsak maradna a virágzásnak maradéka bennem, mikor vissza kell térnem, Az idő lejárt. KÓRUS Praesta, Pater piissime, Patrique compar Unice, cum Spiritu Paraclito, regnans per omne saeculum. (Valaki föltépi az udvari kaput, Schwalb rohan be, fején seb. Kopog a ház ajtaján. Rögtön utána jön Regina. ) SCHWALB Kinyitni! Segítsetek! Legyetek részvéttel, ne csak mondjátok, hozzatok egy darab kenyeret! (Összerogyik a küszöbön, ) MATHIS (Schwalb felé indul) Mi történik itt? REGINA (apjának segít) Messze akarsz még menni? Túl sok vért veszítesz, maradjunk itt. Elájulsz, Akkor aztán agyonvernek minket, (szerzetesek jönnek ki a házból) ha megfognak, MATHIS (Schwalb körül foglalatoskodik és megbízásokat ad a szerzeteseknek. Ezek elmennek, kötszert hoznak és ennivalót. ) Hozzatok egy kendőt és gyógyírt! Gyorsan! (Schwalbhoz, aki felállt és enni kezd. ) Te pihenj le egy kicsit, hadd ápoljunk! SCHWALB Követnek, űznek minket! MATHIS (nyugtatgatva) Minden nyugodt. Megint meggyógyulsz. SCHWALB Nem szabad elfogniuk! MATHIS Van elég idő. Nem jönnek. Itt nincs több üldöző. SCHWALB Ó, béke... (Elájul. A szerzetesek egy háttérben ál padra viszik és élesztgetik.) REGINA Mi történt vele? MATHIS (előrevezeti Reginát) Csak nyugalomra van szüksége, hagyjuk. REGINA Túl sok minden történt, a szenvedés túl nagy. MATHIS Hát honnan jöttök? Miféle emberek vagytok? Ruhád portól és piszoktól nehéz. REGINA A meleg, a hosszú út. Megmosakodhatok egy kicsit a kútnál? MATHIS (egy törülközőt hoz neki a kerítésről) Nem akarsz pihenni és enni? Hozok neked... REGINA Hagyja, most nem. MATHIS Ne gondolj mindig a sok szenvedésre! Felejts! REGINA Maga kedves. (Fáradtan dúdolgat, miközben mosakszik. ) "Egy lányka mosni ment Egy hűvös kúthoz. Fehér ing volt rajta A fényes napsütésben. " (Elsírja magát, majd visszanyeri önuralmát. ) Máskor kellene hallania. Ma nem megy. MATHIS Próbáld majd meg még egyszer! REGINA Halkan, hogy ne zavarjuk apámat. "Egy lovag jött lován a lánykához a kútnál, Nem akarsz-e velem jönni, A fényes napsütésben? " MATHIS Látod, ez már jobban hangzik. REGINA "A lovag selyemszalagot adott neki, Bíbor rózsákkal hímzettet... Ha most is volna nálam egy szalag, megkötném a hajamat. Látnia kellene, hogy akkor milyen csinos vagyok! MATHIS Nézzed, ezen tudok segíteni. (Elvesz egy színes szalagot az asztalról. ) Akarod ezt viselni? Gondolod, jól fog állni neked? REGINA Milyen finom ! Milyen szép! Tényleg az enyém? Senkinek sincs szebb. Köszönöm. MATHIS Hagyd csak! Örülök, ha boldog vagy. REGINA (megköti a szalagot és megnézi magát a kút vizében) Nézze, hát nem szép a díszem? MATHIS Ó! Sokkal szebb, mint amit a királylány hordott. REGINA Magától a királylánytól kapta a szalagot? MATHIS Nem... úgy kaptam... a szél hozta... Egy hajó hozta Nyugat-Indiából, Alighanem ott van a Paradicsom. A nap örökké süt. Soha nem hull le a lomb a fáról. Nem gyötri tél a barna embereket. Hallottál már róla? REGINA Senki sem mondta, hogy más is van, mint azok a mezők, hegyek, erdők, folyók, amiket látok. Csak arról a földről tudok, ahol gyermek voltam, amikor anyám élt. Amelyet bejártam apámmal sok éven át,ahol rémesen pusztít a háború, ahol legyőzetve futunk. Alig pihenhetünk; piszok, éhség, nyomor és sebek jönnek velünk mint hűséges kísérők. SCHWALB (Az utolsó mondatoknál fölébred. Fölugrik, gyorsan odamegy Mathishoz és Reginához. A szerzetesek bemennek a házba. ) Miket beszélsz? Eredj a házba, adass enni magadnak! (Regina bemegy a házba. ) Sokat beszél, ha hosszú a nap. MATHIS Fekve kellene mégis maradnod. SCHWALB (megáll Mathis festménye előtt) Ne törődj velem ! Jól vagyok. Elmúlt a gyengeség. (Bámulattal ) Nem, ez nem lehetséges! Festenek, még van ilyen! MATHIS Bűnös dolog? SCHWALB Talán, amikor oly sok kézre van szükség a világ megjavításához. MATHIS (mosolyogva) Mikor hoztak szétvert fejek javulást? SCHWALB Előbb, mint a te festett szentjeid. MATHIS Téged persze nem tudna egy kép megtéríteni. Hogy is okozhatnának neked gondot a művészetek? Istenhez közelebb élnek és saját törvényeiknek engedelmeskednek. SCHWALB Ezért nincs érzékük a közönséges emberhez. A világ felbolydult, a paraszt támad. Mindenki üt, ahol csak bír. Gondolj a saját véredre! Minden ütés, ami a parasztot kínozza, téged is talál. És ütés van elég. Éjjel-nappal robotol. Mezejét letapossák, jószágát elveszik, adóval és vámmal sújtják, rettenetesen gyötrik. Csak a gazdagnak van igaza. A szegény flótást mindenki nyúzhatja. S ő újra meg újra megtömi a fejedelmek és csuhások bendőjét, egészen tele. De ennek vége! A paraszt föllázad. Ledobja az igát. Keresztül vonultunk Svábföldön, mindig győztesen, míg megvert az ellenség. Csak egyszer. Győzelmünknek semmi nem állja útját. A parasztok seregei elérik Würzburgot. Van elég emberünk. De kevés a vezér és a pénz a háborúhoz. Közeleg a szövetségi csapat. Ha győz, a paraszt egyszer s mindenkorra megsemmisül. Ez nem érdekel téged. Ha el is pusztul minden. Megállsz képeid előtt és megfested, amit senki sem akar tudni. Beteljesítetted, mit Isten rád bízott? Hogy alkotsz és létrehozol, elég-e? Nem csak a saját hasznodra törekszel? MATHIS Miért szakítasz föl alig behegedt sebeket? Hiszen nem akarok mást, csak segíteni. Nem szeretik-e a munkámat? Magányosan kínlódom, hasonlat és megoldás után kutatok, Mit tehetek még? Mindebben a nyomorúságban, mit csináljak? Hol van az alkotás talaja, hol van növekedés és érés? Ami benned tettként virágzik, az Isten napja alatt magától virul, ha szívó gyökereid mélyen néped ősalapjába nyúlnak le. SCHWALB, MATHIS Ami benned tettként virágzik, ha szívó gyökereid mélyen néped ősalapjába nyúlnak le. REGINA (kirohan a házból apjához) Porfelhő az égen, lovak ügetése, apám, jönnek! SCHWALB (haragosan) Az ördögbe! Ki árult el minket? REGINA Mennünk kell! SCHWALB Ugyan! Azonnal utolérnek és lekaszabolnak minket. REGINA Hogyan szabadulunk? SCHWALB (Mathishoz) Gyorsan, rejts el minket itt! MATHIS A lovasok megtalálnak benneteket. Mennetek kell! (Kinyitja a kertajtót. ) Jöjjetek ide! Vigyétek a lovamat! Gyorsan jár. SCHWALB (kezet szorít Mathisszal) Isten áldja meg, amit értünk és a parasztokért teszel. MATHIS Többet teszek. Amennyit tudok. Mindent! SCHWALB (elmenőben) Mikor látlak ismét? MATHIS Nemsokára, számíts rám! (Mindnyájan el. ) (Lódobogás. Sylvester von Schaumberg jön néhány lovassal. Leszállnak a lóról a kapu előtt, gyorsan az udvarba jönnek és kopogtatnak a ház ajtaján. A szerzetesek kijönnek. ) SYLVESTER Csuhások, ki a fészketekből! Bizony, nem szakítottam volna meg nálatok az utat Mainz felé, ha nem mondták volna az emberek a mezőn, hogy a menekült Schwalb itt rejtőzik. Megspóroltam volna a kerülőt, Hol rejtegetitek? Adjátok ki! A pestis szálljon rátok, ha eldugjátok! SZERZETESEK (félve) Bekötöztük, ápoltuk őt és gyermekét. Nem tudtuk, kicsoda. SYLVESTER Kutassátok át a fészket! SZERZETESEK Már nincs itt. SYLVESTER Nincs itt? Ti segítettétek a menekülésben. Rögtönítélő bíróságot az árulóknak! Fogjátok meg őket! MATHIS Engedd őket! Én adtam oda a lovamat Schwalbnak, hogy meneküljön. Ezek nem tudnak semmit. SYLVESTER Ki ez? MATHIS Mathis, a kardinális, festője. SYLVESTER Hű alattvaló, aki segít az ellenségnek a menekülésben! Majd meglátjuk, urad mit szól hozzá. MATHIS Vádolj be nála, ő majd ítélkezik fölöttem. Mainzban megtaláltok. Két nap múlva ott vagyok. SYLVESTER A kardinális fogja tudni, mi jár a magadfajtának. Lóra! Indulás! 2. Kép (Terem a mainzi Martinsburgban. Délelőtt. Albrecht érseket egy utazásról várják vissza. Mainzi polgárok feleségeikkel, papok, diákok, szolgák. Egy csoport katolikus polgár a színpad egyik oldalán, velük Pommersfelden. A másik oldalon lutheránusok Capitóval. A diákok az előtérben, az asszonyok hátul, Riedinger a lutheránusoknál, mellette Ursula. ) KATOLIKUS POLGÁROK A népnek hamis tanokat tömnek a szájába. Ő mind megzabálja. Hogy is menne másképpen az országban, ha a fejedelem ritkán mutatkozik. LORENZ VON POMMERSFELDEN Vannak parancsaim Rómából. Legyetek türelmesek, az eretnekséget alaposan kiirtják. LUTHERÁNUS POLGÁROK Hogy áskálódnak! Álnoksággal telve sugdolóznak, és soha senki nem látta, hogy nyíltan harcba szálltak volna. CAPITO Csönd! Elrontotok magatoknak mindent. Bízzatok a kardinálisban, hagyjátok, hogy az idő és az okos fejek nektek dolgozzanak! DIÁKOK Mindenki a maga mocsarában pancsol. Nem látják, mi történik fölöttük. (A katolikusokhoz ) A fény kínt hoz a baglyoknak, ezért űzitek el Huttent Mainzból. (A lutheránusokhoz ) Rá akarjátok venni a fejedelmet, hogy mellétek álljon. Egyikőtöknek sem fog segíteni! Az antik bölcsesség szabad szellemének tiszta birodalma jön majd létre itt. KATOLIKUS POLGÁROK Tisztogassatok csak; Mi tudjuk, hogy hol a mocsok. LUTHERÁNUS POLGÁROK Igen, senki nem tudja azt úgy, mint ti. DIÁKOK Az ellenfelet a saját piszkába vágjátok, így minden kiegyenlítődik. KATOLIKUS POLGÁROK Mindenféle kérésnek szabad útja van ma itt? LUTHERÁNUS POLGÁROK Minthogy mégis meg kellene védeni titeket! DIÁKOK Éles fegyverrel harcolnak egymás ellen. Itt molyok, ott beporosodott köpenyek. Ki maradhat ki belőle? (Verekedés.) CAPITO (csillapítani akar) Az értetlenség netovábbja! ASSZONYOK Fésűvel és kefével nagy nehezen helyre tett benneteket az ember. Hogyan viselkedtek! A férfinép miatt csak szégyenkezne az ember. Mindig veszekednek, Micsoda állapot, így fogadni a kardinálist! KATOLIKUS POLGÁROK A testnek egy adag verés, a szellemnek minden jámbor ember megvetése. Így megkapnák, mit oly szívesen fogadnának: a kegyelmet mindkét alakban. POMMERSFELDEN (kezét tördelve) Verekedés a fejedelem fogadtatására. LUTHERÁNUS POLGÁROK Amit kaptatok, nyugodtan küldjétek Rómába. A Szentatya bizonyára örülni fog a péterfillérnek. DIÁKOK Bebizonyosodik, hogy a régi idők hősi szelleme ma is legyőzi az ostobaságot és esztelenséget. ASSZONYOK A férfinép miatt csak szégyenkezne az ember. Mindig veszekednek. Micsoda állapot, így fogadni a kardinálist! (Megjelenik Albrecht kardinális, kíséretével. Egy brokáttal letakart ládát visznek előtte. Amikor meglátja az éppenhogy szétrebbenő férfiakat, alig észrevehetően elmosolyodik. ) ALBRECHT Sok helyütt látott veszekedés, harc és nagy lárma után kedves Mainzomban a békés polgárok egyetértése fogad. Hogy itt összegyűltetek, megörvendeztet. Szeretetem kísér benneteket. KÓRUS (meghajolnak) A város tisztelettel köszönti urát hosszú idő multán. ALBRECHT (megáldja őket) Ha nem is lehetek mindig nálatok, mégis azon vagyok, hogy növeljem a város hírnevét. Itt gyülekezik össze mindaz a nemesség, mit az emberi szellem szóban és tettben létrehoz. Egy német Róma a Rajnánál. Vegyétek ezt az ajándékot, mint szavaim tanúbizonyságát! Térdeljetek le! (Mindenki letérdel. ) Ez itt Szent Márton teste, dómunk védszentjéé. LUTHERÁNUS POLGÁROK (félre) A legtöbb embernek általában csak egy teste van. Ennél három holttestről tudnak. CAPITO (félre) Más nem is hiányzik nekünk, csak egy halott szent! POMMERSFELDEN (félre) Senki sem tiszteli úgy a szenteket, mint én. De ki adja a pénzt, hogy megfizessük? KATOLIKUS POLGÁROK (félre) Intő jel a másik Mártonnak. ALBRECHT Figyelmeztetnie kell engem arra, hogy boldogságot és bánatot egyaránt megosszak országommal, Számotokra legyen példaképe annak, hogy a nemes célok követésében hogyan őrizzétek meg a hit erejét. POMMERSFELDEN ...megsemmisíteni az eretnekséget. LUTHERÁNUS POLGÁROK ...Luthert támogatni. KATOLIKUS POLGÁROK ...Az egyház sebeit begyógyítani. DIÁKOK Az értelem birodalmába eljutni. ALBRECHT A dómban legyen közszemlére téve a szentség! Ki tisztelettel adózik neki, sok bűn levezeklésétől szabadul meg. (A relikviát kiviszik, lassan kiürül a terem. Néhány polgárt Albrecht külön is köszönt, majd azok is elmennek. Capitón és Pommersfeldenen kívül csak Riedinger és Ursula marad. ) ALBRECHT (örömmel feléjük indul) Érezni az áldást, ami földeteken nyugszik. Nem mindenütt ily vidámak az emberek. (Kezét nyújtja Ursulának. ) És benned, Ursula, megnyilatkozik lénye: okosság és báj egyesülése. URSULA A megszolgálatlan dicséret megzavar, úgyhogy az üdvözlést elfelejtem. ALBRECHT (tréfálkozva) Minthogy járatos vagy minden művészetben, találj ki újat. URSULA Szerény tudásom azt mondja, amit mindenki gondol: az egyedüllét fáj. MATHIS (Jön, meghajol. Elsőnek Ursula veszi őt észre. ) URSULA Egy évig el voltunk szakítva mindentől, amit szeretünk. ALBRECHT (észreveszi Mathist, barátságosan fogadja és odavezeti a többiekhez) Megnyered az én szívemet is, ha az arra méltóbbnak megadod, amit megérdemel. Lásd, Mathis pontosan kezdi munkáját. Egy év pihenőt adtam neki és tudom, mit jelent nála a nyugalom: kettőzött szorgalommal dolgozik művén, mikor semmi sem gátolja, míg én csak szerényen tudom szolgálni a művészetet. (Riedingerrel a színpad másik oldalára megy. ) MATHIS (Ursula mellett áll. A lány zavarban van. Mathis megragadja a kezét. ) Minden jövevényt egyformán jó szívvel fogadsz? URSULA Hálás vagyok neki. Ha nem térne haza, nem jönnél egész életedben vissza. ALBRECHT Mit nem tennék, hogy tiszteljem őt! (Sajnálkozva ) Az eszközt mindig megtalálom, de most nagyon nehéz újakat találni, MATHIS Miután a cél és eszköz közti állandó tévelygés után újból felfogom a köztünk levő határtalan áramot, olyan, mintha csak tegnap váltunk volna el. Minden lélegzetvétellel közelebb jössz. RIEDINGER Használja föl a polgárok erejét ott, ahol Ön gyenge! URSULA Túl hirtelen kerültél közel, meghitt és ugyanakkor oly idegen ebben a pillanatban. MATHIS Minden lélegzetvétellel közelebb jössz. Mintha csak tegnap váltunk volna el. RIEDINGER Minden bajban szívesen segítek a vagyonommal. Használja föl a polgárok erejét ott, ahol Ön gyenge! ALBRECHT Szívesen fogadott ajánlat. Barátaim ily nagy részvéte fölemel engem. MATHIS Nálad, csak nálad, valóban megérkeztem. URSULA Ki hát az, ki akkor megjelenik, egy régi barát, egy új ember? MATHIS Egy új barát. RIEDINGER Szabad-e mondanunk, mi szorongat minket? Megdöbbenéssel hallja a polgár: egy máglyát akar fölállítani, A város, amely mindenkor szabad gondolkodásával tűnt ki, könyveket akar égetni! Eretnekeknek nevezik őket, de tele vannak istenfélelemmel, mint bármelyik jámbor írás. ALBRECHT (izgatottan) Ezt merészelik! Ki adott parancsot? POMMERSFELDEN A római küldött. ALBRECHT (határozottan) Ez nem történik meg! RIEDINGER Ha minden fejedelem így döntene, hamarosan megszűnne a viszály. Fogadd legmélyebb köszönetünket! (Albrecht elbocsátja Riedingert és Ursulát. Capito, Pommersfelden és Mathis marad. ) POMMERSFELDEN (Albrechthez) Róma gyakran megbocsátotta azt a szabadságot, amit vettetek magatoknak. Az engedetlenséget nem tűrheti. A könyveknek égniök kell! ALBRECHT Nem véthetek a szellem ellen! POMMERSFELDEN Csak egy szellem van: az engedelmességé. Vesznie kell a papnak, ki ellenszegül! ALBRECHT (dühösen) Akkor akaratom és tudtom nélkül: égessétek el a könyveket (Pommersfelden egy dekrétumot nyújt neki aláírásra, Albrecht aláírja és Mathishoz fordul. ) ALBRECHT Beszéljünk vidámabb dolgokról! Az új szentség számára egy szekrény készül majd, Mindent használj föl hozzá, ami pompás és drága anyag csak van! Találj ki földfelettit, hogy az áhítatos ember lelke ne tudja, hogy a Szent ígérete vagy a kegyelemteljes mű emeli-e föl, POMMERSFELDEN A káptalan a festő ellen van. Egy beteg koldust állit oda mint Megváltót. Számunkra a Szent nem paraszt. És az Istenanya nem valami weisenaui tehenészlány. ALBRECHT Ne legyen olyan szigorú, kedves esperesem! A tudós Capito világosan bebizonyítja: nem mainzi polgárlány volt. CAPITO Talán különben sok minden. Ha elégetjük a könyveket, a mainzi polgár vonakodni fog, hogy pénzt kölcsönözzön, Ki fest akkor oltárokat nekünk? ALBRECHT Már egy tallér sincs a zsebemben. Mekkora összeget ad a káptalan? POMMERSFELDEN (elhárítóan) A vámok, a bor és a rozs évekre el van zálogosítva. Még Gernsheimet sem tudom kiváltani. ALBRECHT Vegyen Höchstért föl pénzt ! POMMERSFELDEN Már megtörtént. ALBRECHT Egy új búcsú. POMMERSFELDEN Ezt a forrást Wittenberg lecsapolta. ALBRECHT (türelmetlenül) Emeljék fel a kamatot, bocsássanak ki rossz pénzt, csökkentsék a mértéket és súlyt! POMMERSFELDEN, CAPITO Ez felkelést és háborút jelent. ALBRECHT (dühösen Capitóhoz) Akkor vedd rá Riedingert! Minden követelését teljesítem. Csalogasd, kényszerítsd, kerítsd be! Valahol kell még lennie pénznek. (Sylvester von Schaumberg jön sietve. ) ALBRECHT Mi van? SYLVESTER (Köszönti a kardinálist és átad neki egy tekercset. Albrecht kinyitja. ) Egy üzenet Truchsess von Waldburgtól. ALBRECHT (átfutja az iratot és továbbadja Pommersfeldennek) Hatszáz lovast kell állítanom és pénzzel támogatnom a parasztok elleni harcot. SYLVESTER (észreveszi Mathist) Amikor átjöttem az országon, találkoztam egy mainzi férfivel, aki Schwalb parasztvezérnek adta lovát, hogy segítse a menekülésben. A régóta keresett ellenséget kivonta a megérdemelt büntetés alól. Itt áll... POMMERSFELDEN (megdöbbenve) Hihetetlen! Őrséget! (Albrecht csodálkozva néz. Katonák jönnek. ) ALBRECHT (Mathishoz) Igaz, amit mond? MATHIS Igen. ALBRECHT Senki ne nyúljon hozzá! Mathis, ide hozzám! Mondd, miért tetted? MATHIS Ilyen nagy szükség csak a szorongattatottak oldalára állíthat bennünket. Fejedelmem, ne adj példát az embertelenségre! Ne segíts a kínzóknak, ne törd le a nép színe-javát! Ne küldj csapatokat, adj szabadságot a parasztoknak! Ne tégy olyat, ami bűnössé tesz! Ne adj pénzt az uraknak! És én szolgálni foglak és azt teszem, amit akarsz, egész életemben. POMMERSFELDEN Bűntevő, halált érdemel! ALBRECHT (leinti Pommersfeldent, nyugodtan Mathishoz fordul) Sokan gondolkodnak így. Ha hivatalom szabad választást engedne nekem, úgy, mint neked a tiéd, gyakran jobb célokat követnék. POMMERSFELDEN (felháborodva) Szerződések kötnek minket! ALBRECHT (határozottan) Megköt, kényszerit, számokkal és írással. A művészetben szabadon döntök. (Pommersfeldenhez ) Tegye, amit követelnek tőlünk a szerződések! (Mathishoz ) Nem tetszik, hogy idegen dolgokkal foglalkozol, Azt teljesítsd, ami a feladatod! Mindannyian határaink foglyai vagyunk. MATHIS Testvéreim félelemkiáltása megbénítja kezem, vörös vér fedi a táblákat. Akassz föl, kínozz meg! Soha többé egy ecsetvonás! ALBRECHT (erősen) Így fejedelmed kényszerit: munkádhoz! MATHIS (felkiált) Senki sem kényszerit! Búcsúzni akarok! POMMERSFELDEN Egy megőrült alattvaló. CAPITO Soha nem tud mértéket tartani? ALBRECHT (föladja) Makacsság a szeretetért cserébe. Ki akadályozhatja meg abban, hogy a jobbat keresse? Ha reménye erős, az őt űző nyugtalanság szükséggel és szenvedéssel ajándékozza csak meg. Makacsság. CAPITO Egyik sem bírható belátásra. Ha valaki tehetséges, mindig elpazarolja gazdagságát. SYLVESTER Mért nem adja még áldását is rá? Igaz, amit meséltek: a mainzi udvarban különös dolgok történnek. MATHIS Csak semmit sem látni itt többé ! A távoli, fényes utakon felemelkedés a fáradt tompaságból. POMMERSFELDEN Mit ér az egyház, mit a fejedelem? (Tombolva ) Most már elég! Vigyétek el! (Az őrök meg akarják ragadni Mathist. ) ALBRECHT Egy lépést sem! Ha ítélkezni akartok fölötte, tanuljátok meg megérteni. Ha a pokolba akar menni, hagyjátok, ha egyszer az vonzza. (Albrecht az ajtóra mutat. Mindenki elmegy, csak ő és Mathis marad. Mathis félénken megcsókolja Albrecht gyűrűjét. Albrecht lassan a háttér felé megy és kinyit egy nagy ablakot. Kint fényes napsütésben úszik a Rajna. Albrechta tájat nézve mosolyog, elfelejti az előbbi eseményeket. Mathis habozva közeledik hozzá, akar valamit mondani, Albrecht - anélkül, hogy ránézne - kimérten és határozottan visszautasítja. Mathis lehajtott fejjel kimegy. ) 3. Kép (Riedinger háza a mainzi főtéren. Egy előrefelé nyitott csarnok; látni lehet a sürgést-forgást a téren. Előkészületek a könyvégetésre. Késő délután van. A csarnokban áll Riedinger és köszönti hittársait, akik kis csoportokban érkeznek és köpenyük alatt könyveket rejtegetnek, ) KÓRUS Ebben a bárkában éli túl vagyonunk az özönvizet. Noé bárkájában nyugodtan várjuk az olajágat. RIEDINGER (egy függöny mögé rejtett könyvespolcot mutat nekik) Vigyázat, barátaim, jól rejtsétek el az adományokat! A házam megóvására tett ígéret nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy elővigyázatosak legyünk. KÓRUS (elrejtik a könyveket) Egy új otthon óvjon benneteket a túlságosan nagy melegtől. Aludjatok ! - Ha a tűzropogást halljátok, gondoljatok arra, hogy testvéreitek halála után ti vagytok hivatottak egy büszke uralom újjáteremtésére. - Várjatok itt, míg Isten vidám feltámadást ajándékoz! (Zsoldosok és a káptalan szolgái jönnek kosarakkal, hogy könyveket vigyenek el.) RIEDINGER Tudjátok, hogy itt semmit sem találtok, Mit akartok hát? KÓRUS Nem kell, hogy hiába jöjjenek. - Adjatok a zsoldosoknak valamilyen könyveket egy szekrényből. - Egy ördögi könyvet: "Eulenspiegel"! - Nektek a "Bolondok hajóját". - Égessétek el a "Csínytevőcéhet". A tűz örömében kétszer akkora lesz. - Még nincs elegetek? CAPITO (gyorsan jön) Még nem nőtt ki Róma szolgálatában a turkáló ormánytok? (A rejtekhelyhez megy, elhúzza a függönyt és a könyvekre mutat. Dühös csodálkozás a lutheránusoknál. ) Itt keressétek az elégetnivalót! Ragadjátok ezt mind meg! (A zsoldosok kosarakba dobálják a könyveket.) RIEDINGER (visszafojtott haraggal) Így tartja be ígéretét egy fejedelem! És ti? CAPITO (vállvonogatva Riedingerhez) Mindenki a maga módján szolgál, A kulcsot Isten tetszéséhez ki ismeri? (A zsoldosokhoz ) Ez minden, eredjetek! (Zsoldosok el. ) RIEDINGER (fölháborodottan) Bűntett Luther ellen, a német hit ereje ellen. KÓRUS Ki biztatott minket arra, hogy higyjünk a cselnek és árulásnak. CAPITO Ne legyen ostoba! Ha el is ragadják a könyveket, tudják, hogy a szó megmarad. (Egy levelet húz elő, titokzatosan. ) Ez többet ér, mint amit elvittek innen. (Mindnyájan kíváncsian köréje gyűlnek. ) Ígérjetek hallgatást! Egy levél Luthertől a kardinálisnak, Olvassátok! (Izgalom. Mindnyájan suttogva olvassák a levelet. ) RIEDINGER Az a véleményem, hogy a választófejedelem őkegyelmessége házasságra lép, és a püspökségből egy világi fejedelemséget csinál, és az egyházi rend hamis nevét és látszatát elveti. KÓRUS Először is, hogy ily módon Isten büntetését elhárítsa, és a Sátánt megfossza a felháborodás okától, - Másodszor, most a közönséges ember is olyannyira tájékozott és értelmes, hogy tudja, mennyire nem ér semmit a papi rend. - Mit akarunk az ár ellen úszni és tartani valamit, ami nem akarja, hogy tartassék? CAPITO, RIEDINGER A választófejedelem őkegyelmessége példakép lenne, mivel egyszersmind a német földek egyik legnagyobb feje is. Ez sok embert megnyugtatna és megnyerne és más püspökök is követnék, KÓRUS Ki a bűnös és keresztényietlen állapotból, és be a házasság isteni állapotába! Isten műve és akarata, hogy egy férfinak asszonya legyen. Legfőbb ideje, mielőtt elmulasztjuk az alkalmat és később már nem kerülhet rá sor. CAPITO (Ismét elteszi a levelet. ) RIEDINGER, KÓRUS Ez nem gyerekjáték! Itt megváltoztatják a világot. KÓRUS A legnagyobb egyházi fejedelem Németországban. - Óriási következményekkel járó lépés. - Kezében tartja a birodalom sorsát. MINDNYÁJAN Az új hit győzelme! RIEDINGER Mi sem jöhet inkább kapóra nekünk. De mi készteti arra, hogy megházasodjék? CAPITO Híve az újításoknak, javítani szeretne, példakép lenni. Meglehetős szívesen látja az asszonyokat, A legjobban a pénzszűke szorongatja. Nincs bevétele, kölcsönt senki sem ad. Arra kényszerül, hogy új források után nézzen. Ha házasságot köt egy gazdag asszonnyal, megszabadul minden adósságától és a művészetnek él. Erre törekszik. RIEDINGER Akkor még nagy türelemre van szüksége. Nem ismerek egy fejedelmet sem, akinek a gyermeke nagy hozományra számíthatna. CAPITO Nem ragad piszok a polgár pénzéhez sem. És egy gazdag asszony,talán éppen egy lutheránus, arra kényszeríti, hogy mellettetek döntsön. KÓRUS Rangján aluli házasságot nem köt, akadályozza ebben a hiuság és a nemesi büszkeség. CAPITO Ismerem őt. Szívesen megadja magát... (Kinyílik az ajtó, Ursula jön és megáll az ajtóban, amikor meglátja a férfiakat. Capito meghajol előtte. ) CAPITO ...ha a megfelelő asszonyt adjátok neki. KÓRUS Az ember szinte katolikus lehetne és hinne a jelekben. URSULA (közelebb lép) Meghökkentek, fontos dolgokról tárgyaltok? RIEDINGER Téged is érint. URSULA Hagyd ! A ti üzleteitekre én aligha vagyok alkalmas. RIEDINGER Egy asszony gyakran nyomra lel ott, hol a férfiak vakok. Végtelenül sokat segíthetsz ügyünknek. URSULA Gondolod, hogy képes vagyok rá? RIEDINGER Ha megvan az akaratod. URSULA Beszélj csak! RIEDINGER Mindent meg akarsz tenni hitünkért? URSULA Igen! RIEDINGER Terheket venni magadra? URSULA Azt is. RIEDINGER Feláldozni magad? URSULA (Bólint. ) RIEDINGER Ha a lutheri vallás és a Birodalom jövője azt követeli, hogy ahhoz menjél férjhez, akihez mi adunk, Ursula? URSULA (rendkívül megdöbbenve és zavarodottan) Hogy gondolod? RIEDINGER Csodálkozol ezen? Mit mondasz nekem? - Határozd el magad erre a lépésre, amely sorsok fölött dönt, gondolj erre! - Hagyjátok egyedül! KÓRUS A tüzet, amely oly kényes, hogy csak lutheránus könyveket zabál, most vagyonunkkal élesztjük. A könyvek, mik gyakran elűzték a szenvedést, most maguk is szenvednek, halál a sorsuk. Még holtukban is megvilágítanak bennünket. (Riedinger és a férfiak kimennek a piactérre. ) URSULA (nagy izgalomban) Mi más vagyok ebben a férfivilágban, mint szerszám vagy labda? Fel kell áldoznom magam a hitnek, érzések nélkül meg kell adnom magam. Azt akarja egy parancsolat, hogy a saját akarat utolsó maradéka is megszűnjék, hogy a harci kedv... (Közben besötétedik. A piactéren tömeg gyűlt össze, a könyvégetéshez való előkészületeket tréfákkal kisérve. A megszerzett könyveket egy nagy halomba rakják és meggyújtják. A következő duett alatt a tűz egyre nagyobb lesz, a nézők izgalma is fokozódik. Éjszaka lesz. ) ...és harci buzgalom még jobban eltöltsön, mint ahogy egy férfit, ahol a bennem élő nő csak ösztönösen tud cselekedni. (Megjelenik Mathis. Ursula elébeszalad. ) URSULA Végre jössz, te megszabadítasz! Már semmi sem nehéz. Jól vagyok, ha te itt vagy. MATHIS (átöleli) Amikor elmentem, tele voltál biztonsággal. Mi bánt? URSULA Ez az év, amely neked munkád közben oly gyorsan telt el, nekem százszorosan hosszú volt barát, tanító és tanácsadó nélkül. Az emberek éltek, veszekedtek és harcoltak. De engem a távoli vihar szele is alig érintett. MATHIS Jobban nehezedik rám barátságod, mint ha gyűlölet lenne. URSULA Erős szálak fűznek össze minket, amikor magadhoz vonsz és előttem majdhogynem jobban megnyilatkozol, mint önmagad előtt.Gazdagságomban alig látom mások szegénységét. Végy magadhoz engem! MATHIS Ne zavard meg bátorságoddal a nagyon is tettre kész hitet! Mit is kívánnék jobban, mint azt, hogy mindig enyém legyél, hogy benned megleljem a kínzó kérdések kegyelemmel teli megoldását. De mit akarjon kezdeni veled egy ősz férfi? Az öregség nem járhat egy járomban az ifjúsággal. URSULA Az mondja ezt, aki megtanított arra, hogy felismerjem a szellemet? MATHIS A szellem beteg bennem, kétségek kínozzák, a kedvetlenség szinte megfojtja. URSULA Nincs férfi rajtad kívül. Amikor elmentél, adtam neked az útra egy szalagot. Semmi sem választhat el bennünket egymástól, míg az nálad van. Akár asszonynak, akár cselédnek választasz: adj életemnek értelmet! El akarok menni innen veled! MATHIS Sötét országba vezet utam. Nem szabad vonakodnom, hogy belépjek; szabad-e megadni magam a boldogságnak melletted, mikor a világot csak bánat és kín uralja? URSULA Nem arra tanítottál-e, hogy Isten egy vonal megtörésében, egy szín fényében jobban meg tud nyilatkozni, mint a világ kínjában és gyönyörében? MATHIS ...mikor a világot csak bánat és kín uralja. (Kitörve ) Nem tudok többé festeni! Az emberek nyomorúsága megbénítja karomat és érzékeimet. Igazságtalanság, betegség, kínszenvedés - én is a vétkesek közt legyek, mert túlságosan hanyag vagyok ahhoz, hogy segítsek? Vérem és életem a kín elleni védekezésé! A nyomorúságba kell utaznom! URSULA Mit akarsz csinálni? MATHIS A háborúba megyek. Minden rejtélyre a válasz: Kinek szól a munkád? Miért hordoz téged a föld? URSULA (lelkesen) Melletted a helyem! Ha a halál és pokol ellen vonulsz, hadd legyek melletted! LUTHERÁNUS POLGÁROK (a piactéren) Nemsokára porba hull Mammon, ki a ti bálványotok és ki nektek, istenteleneknek, szégyene és csúfolása.Luther tanítása megfosztotta őt minden hatalmától. Ha nem tértek meg, vele együtt űzettek el. MATHIS Egy öregedő ember vörös izzásával szeretlek téged. Készen talál arra, hogy elviseljem a legnehezebbet. Nem szabad velem jönnöd! El kell hogy hagyjalak! URSULA (hitetlenül és kétségbeesetten) Mathis, megölsz! MATHIS Bátran föl kell ismerned a saját sorsodat! URSULA Az tehozzád kényszerit. MATHIS Keresd meg saját utadat!Meg kell ragadnod, mi benned rejlik!Senki nem adhat neked valamit, amit vezetne, mivel mindenki tévelyeg.Egyedül csak te találod meg. KATOLIKUS POLGÁROK (a piacon) Nézzed, mi jó lett Luther híres tanából! Minden gonoszság benne van. Minél tovább hízik, annál kövérebb lesz. A hit a nyelvekkel szól, a szeretet kihűlt. Ahogy a dalt énekled, úgy táncol ifjú és öreg. URSULA Hogy elveszítselek. MATHIS Ha meg kell halnunk, egyesít minket a Paradicsom. Ha élünk, az idő tiszta, bölcs viszontlátást ad még. URSULA Amit gondolkodásod halált hozóan belém présel, azt érzéseim soha nem fogadják el. Vakon visznek lépteim értelmed parazsán és jegén át. Semmi sem gondolkodik bennem. Csak egyvalamit tudok: vágyam soha nem múlik el, mindig szeretlek. URSULA, MATHIS A meghittség, ami boldoggá tett, a szerelem, mi erőssé tett, az egység, melyben éltünk, meghal a szenvedésért. (Hosszan átölelik egymást. Kint a tűz és a nép izgatottsága tetőpontra hágott.Mathis elrohan. Ursula egy székre rogy. A tűz gyorsan kialszik. ) RIEDINGER (A lutheránusokkal visszajön. Izgatottan ) Szégyenünk világított a tűzfényben. Nem érett meg elhatározásod e tűznél? (Közelebb lép Ursulához. ) Ilyen nyugodt tudsz lenni? URSULA (érzéketlenül) A tűz kialudt. Sorsom a végső fényben: ahol egy talpalatnyi föld van, add meg neki magad, hogy megszolgáld végedet. (Szolgák bort hoznak.) RIEDINGER (csodálkozva, majd örömmel) Barátaim, ez maradt nekünk: az ellenállás acélja megkeményedik a tűzben, a lángokban új idő izzik. Könyveink hamvából megfiatalodva kel életre a szó ereje és értelme.Hadd tomboljanak a bolondok együgyűségükben! Egy új világra! Hitünk győzelmére ! Ész és belátás teremti meg az utat... (Koccintanak. Ursula néma kétségbeeséssel tartja a poharat anélkül, hogy inna. ) ...amelyet a megtértek fénye világit meg, RIEDINGER, KÓRUS Dicsérjétek Istent, jámbor keresztények, örüljetek és ujjongjatok Dáviddal, a zsoltáríróval, aki a frigyláda előtt ünnepel. Hárfazengést hallani a német nemzetben, ezért sok keresztény siet az Evangeliumhoz. 4. Kép (Königshofen. Késő júniusi délután. Kis tér, megsérült házakkal. Balra egy kis fogadó, a ház előtt asztalok és padok. Az ablaküvegek betörve, az ablaktáblák félig leszakadva. Jobbra egy nyitott Mária-kápolna örökmécsessel. A város kihalt és meglehetősen szétdúlt. A polgárok elmenekültek, a parasztok elfoglalták a helységet. A fogadó előtt egy csoport paraszt ül, esznek és isznak. A színpad közepén egy csoport Helfenstein grófot vezeti, akinek karját hátrakötötték. Szemére és szája elé egy kendőt kötöttek, rúgásokkal és ütésekkel taszigálják maguk előtt. Egy harmadik csoport a kétségbeesetten védekező grófnőt tartja. A parasztok hangosan nevetnek és kiáltoznak. ) PARASZTOK Sokáig tiportál minket, most mi tiprunk téged, bele a mocsokba. Amit mi verésektől szenvedtünk, azt szenveded te most. Kegyetlen voltál, kegyetlenségtől halsz meg. GRÓFNŐ Emberek vagytok ti még? PARASZTOK Ő tett állattá minket. GRÓFNŐ Ne vegyétek el tőlem, hallgassatok meg! Kívánjatok érte, amit akartok! PARASZTOK Két hordó aranyért sem kapod őt vissza. GRÓFNŐ Engedjétek, hogy egy utolsó szót beszélhessen velem. PARASZTOK Az életben nagyra tátotta a száját, így hát siessen, hogy az égben értünk könyörögjön. Ha a Sátán a fertőbe vágja, ott rikoltozhat a maga módján. Nálunk hallgatva kapja meg jutalmát. A GRÓF SÍPOSA (belerúg) Gyakran ott kellett állnom nálad, és tánchoz, lakomához sípon játszani. Ha megtörik pillantásod, kísérjen játékom téged a pusztulásba! Gyertek táncolni! (Veszi hegedűjét és játszani kezd, a grófot hurcolók követik. ) GRÓFNŐ (kétségbeesetten kiáltva) Uram, kedvesem! A vadság elválaszt minket. Félelemmel telve hagynom kell, hogy magányosan halj meg. Legyetek részvéttel irántam! Vegyetek egy kést és kínozzatok át engem is a túlvilágra, ne hagyjátok, hogy ezt néznem kelljen! (A Grófnőt tartó parasztok nevetnek. A fogadó előtt ülők átkiabálnak. ) PARASZTOK Elég az óbégatásból! Te szolgálod ki a zabálókat és nyakalókat, Grófnő nővér! Gyere ide hozzánk! (A Grófnő összeesik, de fölrántják. ) GRÓFNŐ Míg engem is agyon nem vertek, addig megvetlek benneteket. PARASZTOK Így nő úrrá a szegény Józsi. (Néhány paraszt odatolakszik és taszigálja a védekező Grófnőt. Tálakat és kannákat adnak neki és kényszerítik, hogy felszolgáljon az ivóknak. ) PARASZTOK Ki vert meg téged, szegény paraszt? Kamatot kellett fizetned,terheket viselned, asszonnyal, gyerekkel, jószággal kínlódnod uradért. Bármit termelsz, bármit csinálsz, az ő zsákjába kerül. GRÓFNŐ Faljatok, nyomorultak! A kiontott vér mérgezze meg étketek! Mit magatokhoz vesztek, öljön meg benneteket kínok közt! A könnyek árjába fulladjatok! PARASZTOK (nevetnek) De most dőzsölhetsz, ahogy akarsz, Szolgálnak néked a gazdagok, zabálhatsz, nyakalhatsz, nőt foghatsz. Senkit uradnak ne tekints! Tiéd a világ, tiéd a világ! (A többi paraszt visszajön a gróf kivégzéséről. Mathis jön. Egy kopott köpeny van rajta, felfegyverkezett, elhanyagoltan és meggyötörten néz ki. ) MATHIS Ki parancsolta nektek, hogy gyilkoljátok meg a grófot? PARASZTOK Megszolgálta a halált. Vére bűneinek engesztelésére folyt. MATHIS Testvérek, nem az igazságért harcoltok? Meg akartátok dönteni ahatalmat, megakadályozni az önző tetteket, és most ti magatok vagytok tele önzéssel! PARASZTOK Amit a paraszt tesz, rosszabbnak tűnne neked, mint amilyen rossz az volt, amit a gazdagok tettek a joggal szemben? MATHIS Mit érdekel benneteket a mások bűne? Tartsátok tisztán önmagatokat! PARASZTOK Először a bosszú! Aztán majd lesz idő a megjavulásra. MATHIS Hogy egyezik ez meg a tizenkét cikkely követeléseivel? PARASZTOK (Mathis köré csoportosulnak) Mi vagyunk az urak. Mi rendezzük be a világot, ahogy szükségünk van rá, ahogy nekünk tetszik. EGY PARASZT Mikor volt több egy garasnál a zsebemben? MÁSIK PARASZT Kétszer sem laktam jól életemben kenyérrel. HARMADIK PARASZT Kivitték az istállóból a jószágunkat. NEGYEDIK PARASZT Kutyákat uszítottak rám, amikor nem tudtam haszonbért fizetni. ELSŐ PARASZT A prelátus fölzabálta javainkat. MÁSODIK PARASZT Mi csak Krisztuséi akarunk lenni. Nem akarjuk tűrni a lovagok és csuhások kínzásait. HARMADIK PARASZT Nincs más uralkodó, csak a császár. NEGYEDIK PARASZT Miénk a hal, a madár, a mező gyümölcse. PARASZTOK Kárpótoljátok magatokat! Kutassatok át minden házat! A nélkülözések ideje elmúlt. Vegyétek el, amit találtok! MATHIS Bűnösökké váltok. Hallgassatok ide! Maradjatok! (A parasztok el akarnak menni, Mathis eléjük veti magát. Félretolják. ) PARASZTOK Mit akarsz? Senki nem hívott. Mindenki látja rajtad, hogy nem vagy paraszt. Minek jössz, minek ártod bele magad a dolgunkba? Ellenünk van, ki megzavarja élvezetünket. El az útból! (Néhányan elmennek, mások a Grófnő körül csoportosulnak. ) PARASZTOK Szép nővér, nem hiába jutottál kezünk közé. Egy fajankó paraszt is tudja a szépet tenni, Érsz annyit, mint ő. GRÓFNŐ Milyen szenvedés áll még előttem?! PARASZTOK Vessetek kockát, sorsoljátok ki! - Aki kifogja, meg is tarthatja. MATHIS (A Grófnő segítségére jön, és harcol a parasztokkal. ) GRÓFNŐ (A kápolnához menekül, térdre veti magát a Mária-kép előtt, a parasztok követik. ) MATHIS Barbárok vagytok. GRÓFNŐ Szent Szűz, szabadíts meg! Küldd rám végre a szabadító halált! PARASZTOK (elvonszolják és széttörik a képet) El a bálványképtől! Tépjétek le a flittereket! MATHIS (verekszik velük) Emberállatok! Nem riadtok vissza a rablástól gyilkosságtól és erőszaktól, legalább Istent és az ő tulajdonát tiszteljétek. Gondoljatok arra, milyen törvényszék vár rátok! (Leütik. ) PARASZTOK Ki ítélkezik fölöttünk? Köröskörül mi vagyunk a leghatalmasabbak. Minden kívánság teljesül. (Schwalb jön fegyveresen, mögötte Regina. ) SCHWALB (haragosan) Ez hasonlít rátok: verekedni, kiabálni, dőzsölni. Ostoba nép! Az ellenség közeledik. Keményen kell majd harcolnotok! Mindenki a helyére! PARASZTOK (fegyvereikért mennek) Mit tehetünk Truchsess hada ellen? SCHWALB Le akarjátok győzetni magatokat, megdögleni, mint holmi bogarak? Nem menthet meg más minket, csak egy győzedelmes harc. Aki nem felejtette el, miért vonultunk harcba, azt is tudja, hogy az igazsággal győzni fogunk. (Mathishoz) Mathis, mit csináltak veled? MATHIS Csak egy kis seb, nincs jelentősége abban a nyomorúságban, ami körülvesz. (Regina bekötözi. ) SCHWALB Az évtizedes kétségbeesés eldurvította őket. A javulásra való kilátás hamar tűzbe hozza, az első erős csapás leteríti őket. A nyomor elvette bátorságukat. PARASZTOK Vég nélküli harc. Mi történik, ha győzünk? Aki megússza, arra otthon az örökké szürke lét vár. REGINA Apámat máskor nem nyomasztották ilyen súlyos gondok. Milyen gyakran vonultunk csatába, milyen bátrak voltak! GRÓFNŐ A merészségnek vége! Halálod meg lesz bosszulva! Milyen bátrak voltak, mikor túlerőben voltak! SCHWALB Tehetetlen vagyok, szétoszlok a semmibe. Hasztalan éltem, a parasztok reménye meghal velem együtt. MATHIS Tehetetlenül várom az elmúlást. A legszegényebbeknek halált és kínt kell elszenvedniök, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek. PARASZTOK Vég nélküli harc. Mi történik, ha győzünk? Aki megússza, arra otthon az örökké szürke lét vár. SCHWALB Regina, kedves gyermekem, ha a bajban megmaradsz, légy bátor, egy bátor paraszt gyermeke! Erősítsen téged az, amire törekedtem!Tehetetlenségem legyen figyelmeztetőd! Ne sírjál, jó bajtársam! (Megcsókolja. Trombitaszó hallatszik. ) Itt vannak. PARASZTOK A szörnyű kürt! Truchsess közeledik. MATHIS Minden szegény ember szíve értünk dobog! Velünk van a szorongók bizodalma. Ezért mi vagyunk a győztesek. PARASZTOK Gondoljatok a böblingeni pokolra! MATHIS Biztos védőfalak mögött vagyunk. PARASZTOK (előkészületeket tesznek a csatára) Testvéreinket leverték. A berlichingeni cserben hagyott minket. SCHWALB Miért nem lő az ágyú? Foglaljátok el a falakat! PARASZTOK Ismeritek a szövetséges lovasokat? Elsöprik, mi útjukba akad. SCHWALB Gyávák vagytok! Ezek nem ugyanazok a halált megvető parasztok, akikkel harcba vonultam. Szedjétek össze magatokat! Tudom, a harc jól fog végződni. Ti vagytok egy új kor úttörői. (Bealkonyult. A szövetségi csapatok támadnak. Harc... A parasztokat megverik, a sereg üldözi őket, Schwalbot leszúrják. Holtan fekszik az előtérben. Regina mellette térdel. Mathis oldalt áll, a Grófnő a kápolna lépcsőjén ül. Truchsess von Waldburg jön Sylvesterrel és több tiszttel, miközben a sereg átvonul a színen. ) TRUCHSESS Nem menekülnek mind? Ki áll még ellent? SYLVESTER Még egy utolsó fészek. TRUCHSESS Állj, ki fekszik ott? (Megismeri Schwalbot.) Schwalb! Mit nem csináltunk, hogy elfogjuk! És most ilyen olcsón a miénk. TRUCHSESS (Mathisra mutat) És az? SYLVESTER (Mathisra néz) Ki ismeri az egész csőcseléket? Egy senki. TRUCHSESS Miért él még? El vele! GRÓFNŐ (amikor a zsoldosok meg akarják ragadni Mathist, előugrik) Hallgassanak meg! Lekaszabolták a férjemet, Helfenstein grófot. TRUCHSESS Ezt drágán kell megfizetniük. És ön, grófnő, sértetlen? GRÓFNŐ Hála ennek az embernek. Visszalökte azokat, akik szorongattak. Elítélte a gróf meggyilkolását. Ezért helyette kérem: engedjék szabadon! TRUCHSESS Akármilyen csavargó, hordja el magát, ha egy nemes asszony kéri. Fegyvereink védelmet adnak. Jöjjön velünk, grófnő! (Mindenki elmegy, csak Regina és Mathis marad. ) MATHIS (kábultan áll) Merészelni akarni, amit egy akarat nem tud kényszeríteni. Fölemelkedni az ember képességei fölé. Egyetlen egy hordhatta a világ keresztjét. Halálával a büntettek a népek és korok mélyére hatoltak. És te gyenge! Megváltani akartál. Meg akartad szabadítani láncaiktól a testvéreket. Arra merészeltél vállalkozni, hogy a gondviselés bölcs tervét kijavítsd. És mi voltál? Egy elégedetlen festő, egy félresikerült ember. Bándd meg, amit tettél! Vesd alá magad az erőnek, amely szétzúz téged! Add föl! Éjszakai tolvajként lopakodj el szégyened színteréről! Az önkínzás égetése, őrült körberohanás. Vége. (Amikor támolyogva el akar menni, kis híján keresztülesik Reginán. Megretten, fölemeli a síró gyermeket, védően magához öleli és elsiet vele. ) 5. Kép (Martinsburg Mainzban. A kardinális dolgozószobája. ) ALBRECHT (haragosan járkál föl-alá) Gyámkodni akartok hát fölöttem? Segítségedbe vetett bizodalmammal megjártam: gyámkodsz. Luther terveihez nem akarok alkalmazkodni, azt már gyakran megmondtam neked. És mégis arra vállalkozol, hogy összeboronálj engem és váratlanul iderendeled a várományost is. Utoljára: a kardinális nem nősül. CAPITO (vállvonogatva) Még kevésbé mehet csődbe a mainzi érsek. ALBRECHT Kihasználjátok, hogy fogytán a pénzem. Kinek szól hát a költekezés? Az egyháznak, az államnak, a népnek. Épít-e az ember pénz nélkül? Ad nekem egy festő is ingyen képet? Ha egy költő kinyitja a száját, pénzt akar érte. Nyugodtan tékozolhatok - amint ezt nevezitek -,ha az udvarom elad engem a lutheránus tannak mint előfogatot. Ha akarom, Luther táncol az én zenémre és nem fordítva. CAPITO Nem a meggyőződés tesz engem szószólóvá. Ennek a tannak sem hiszek, mint ahogy a többinek sem. Csak azt látom, hogy nem úgy táncolnak, mint ahogy azt egy bármennyire is erős egyházi fejedelem kívánná. Senki sem juthat ma valamiféle elhatározásra anélkül, hogy számolna ezzel a hatalommal. ALBRECHT (megvetően) Világgá futott szerzetesek, felkorbácsolt parasztok, elégedetlen polgárok hatalma! CAPITO A köpönyegek különbözők, a vélemény azonos. Ez teszi őket olyan erőssé. ALBRECHT (megnyugodva) Meggondoltad egy házasság következményeit? A már meglevő rendetlenséghez rombolás társul. A pápa és a császár birodalmai nem fogják elviselni a megrázkódtatást. CAPITO Kényszerítse rá akaratát a történelemre! Milyen szabadon bontakozik ki az Ön udvarában az, amit másutt a tompaság elfojt. (Mosolyogva ) Ön nincs is olyan messze egy lutheránus fejedelem mintaképétől. Ami az Ön meggondolt cselekedeteit meghatározza: a nagy összefüggések megsejtése, annak legalább arra kell késztetnie Önt, hogy meghallgassa az emberek mondandóját. ALBRECHT (mosolyogva elhárítja) Talán igazad van. De hagyd! Ma nincs kedvemre, hogy vőlegényként a pártok ügyeivel foglalkozzam. CAPITO (alázatosan) Meglehet, hogy a tárgyalás talpalatnyi földjén sok minden kivirágzik, ami Önnek örömére lesz. ALBRECHT (nevet) Mint mindig, most is ízletessé teszed még azt is, ami keserű, még ha tanácsod nem is egyezik akaratoddal. CAPITO Nem értékes dolog egy jó tanács? ALBRECHT Engedd csak be hölgyedet! CAPITO (Kinyitja az ajtót, beengedi Ursulát és elmegy. ) URSULA (Belép. Sápadt és csak nagy erőfeszítéssel uralkodik izgatottságán. ) ALBRECHT (csodálkozva) Te, Ursula! Sejthettem-e, hogy rád gondolt? Nem készültem fel támadásra ott, hol ilyen erős harcosok harcolnak. URSULA (kényszeredetten mosolyog) Nemigen merészkednék arra, hogy Önnel harcoljak. Alázatosan közeledek, hogy megtudjam, mik az Ön elhatározásai. ALBRECHT (szigorúbban) Ismered a tervet, amely téged és engem érint. Örülsz-e neki? URSULA (önuralommal) Mint a boldogságnak, mint a boldogságnak vagy a halálnak. E körül a középpont körül kering minden, ami bennem él és gondolkodik és cselekszik. ALBRECHT Vidáman járod-e ezt az utat? URSULA Mivel Ön megért, jóságosan leveszi rólam a teher egy részét. ALBRECHT Nem tudom elhinni azt, amit bizonyítani akarsz. Mondd meg becsületesen: miért állsz nemtelen üzlet szolgálatába? URSULA (mély megdöbbenéssel, nehezen nyomva el felháborodását) Üzlet? Így látja az én jövetelemet? Az űz engem, ami ilyen nagyban még soha nem történt: egy ismeretlen szerzetesben egy gondolat merészen alakra lel, egy gondolat, amely körös-körül felgyújtja a világot. Milyen hatalmasnak kell lennie, milyen bátornak hordozójának is, milyen éhes lehet minden szív, hogy ilyen pompás gyümölcsöket hoz! Akik hívei lesznek, fokról-fokra mindent meghódítanak neki. Minden kezükbe jutó várral erősödik bátorságuk, és végül a legmagasabb cél felé merészkednek: Önhöz.Csoda-e, hogy egy asszony nehezen áll ellent ilyen hatalomnak és erőit szolgálatába állítja? ALBRECHT Vakká tesz a lelkesedés, s ezt ügyesen kihasználják tervük érdekében. El akarod hitetni velem, hogy nem tudod, mivégre van szükség erre a házasságra? Az egyházra akarjátok ezzel a legsúlyosabb csapást mérni. Ha kitépve a falból az első erős kő, könnyen összedől az egész ház. Amit az erősebb eszközök nem érnek el, sikerülni fog neked nagy művészettel. Jó játék, túl jó a szerep, amire vállalkoztál. URSULA (reszketve a felindulástól) Nagy szégyenkezés tölt el, Az Öntől hallott értelmezés olyan elvetemültnek tüntet föl engem, hogy hasztalan lenne védekeznem. Csak egyet: tiszta hittel jöttem, hogy megnyerjem Önt, erre esküszöm. ALBRECHT (engedékenyen) Egy olyan asszony, mint te, csak akkor tesz ilyen lépést, ha túl sok szerelem űzi. Hideg szívvel jöttél. URSULA (visszautasítóan) A bennem élt szerelem elpusztult a könnyek árjában. Ha megvizsgálta önmagát, akkor ítéljen el azért az aljasságért, amit tudtomon kívül tettem. Elhitette velünk, hogy jóindulattal van Luther ügye iránt. Jóakarattal figyelte növekedését és reményt ébresztett bennünk, hogy teljesen megtér majd. Bocsássa meg a buzgóknak, hogy siettek megnyerni Önt! (Egyre nagyobb lelkesedéssel beszél, Albrecht csodálkozva hallgatja.) Önben sokkal inkább megvan a hatalom és a bölcsesség arra, hogy erős vezetője legyen az új hitnek, mint bármelyik másik fejedelemben. Az ellentmondásokat kellene összekötnie, a tisztázatlannak formát adnia. Véget vetni a terméketlen harcoknak. A nép közt napról napra nő a viszály. Érzi, hogyan lesz a hitből makacsság. Amit a szavak nem tudnak megoldani, azt átengedik a kardoknak. A legbékésebb férfiakat is magával ragadja az örvény. Vakon átadják magukat annak, amit igazságnak tartanak. Nem néznek oldalra. Elhagyják azt, mi nékik a földön a legkedvesebb, és harcba vonulnak. Szégyenletesen pusztulnak el. Gyászban és vigasz nélkül maradunk vissza. (Letérdel Albrecht előtt. ) Ön csekélyebb lenne? Álljon elő mint hitének vallója, mint minden eldöntetlen dolog legyőzője. Vezesse a hívó harcosok seregét győzelemre! (Albrecht mélyen meghatva fölemeli Ursulát, hálával telve hosszan nézi és megcsókolja a homlokán. Majd gyorsan kinyílik az ajtó. Capito és Riedinger lép be. ) ALBRECHT Tudni akarjátok a tárgyalás eredményét. Olyan ügyvédetek volt, aki a meggyőződés erejével beszélt. Megtértem. RIEDINGER (örömmel) Követői közül a leghűségesebb vagyok, a legboldogabb lutheránus. ALBRECHT (nyugodtan visszautasítja) A fejedelemnek alá kell vetnie magát a rendnek. A hűség megtanít arra, hogy hűséges legyek, az alázat alázatossá tesz. Amit tudok, az a saját utamat járatja velem: az egyház útját. Vezekelek azért, amit elmulasztottam, szolgálat, hallgatás és engedelmesség révén. Hivatalomat szolgálom. Hallgatok a világnak, engedelmeskedem uramnak. CAPITO (félre) Nem lehet bízni benne, tudhattam volna. RIEDINGER (félre) Ne állíts asszonyokat férfiposztra, akkor jobb lesz az eredmény. URSULA (félre) Én értem el ezt? Fölfogható? ALBRECHT (Riedingerhez) Szabadon vallhatjátok magatokat lutheránusnak.Majd kiderül, kegyelem van-e rajta. (Capitóhoz ) Te, Capito, átmehetsz másnak a szolgálatába. Életem inkább a remete élete lesz, semmint a püspöké. Az engem körülvevő pompa átadja helyét a fukar egyszerűségnek. Lemondok a gazdagságról. Adósságaimat az így létrejött nyereségből fizetem. URSULA A vándor előtt az elért csúcsról új ösvények nyílnak. Meghalt, mit elhagytam. ALBRECHT Elnyertem a megoldott kérdések békéjét. Ami hamis volt eddigi tetteimben, azt jóvá akarom tenni. CAPITO A Paradicsomból kevésbé barátságosan utasították ki az embert. Mégis, elég tűrhetősen jár ma is a világban. RIEDINGER Ez félresikerült, új utakat fogunk találni. Szükségszerűnek kell lennie, mi csak megtűrt. ALBRECHT (Riedingerhez) Barátom, ne szidja lányát! Amit tett, nem egyeztethető össze terveikkel. És mégis, sokat ért el. (Ursulához ) Hogy tudlak ezért megjutalmazni? URSULA A római egyház lányának nem kerül nagy fáradságába, hogy Istennek éljen. A világtól távol élhet, szüzességre és imára tesz fogadalmat.Az én hitem nem ismeri ezt az utat. Szigorúbb kötelék választ el ettől. A világ zaja közepette akarok kitartani, adni és segíteni. Utolsó gondolatomig önzetlenül akarok élni. Ha jót akar tenni velem, áldja meg indulásomat. (Letérdel. ) ALBRECHT (megáldja) Engedetlenséggel viseltetem az egyház iránt, megáldom, ami téged elidegenít tőle. Így valósítsd meg magad magányosan távoli nagy embereszményeddé. Adassék meg neked a boldogok járása: a lebegés, amely a magad módján Istenhez emeljen téged. 6. Kép (Odenwald. Nagy fák az alkonyi fényben. Regina sietve jön, Mathis követi. ) MATHIS El fogsz veszíteni. Rég volt már, amikor olyan fiatal és gyors voltam, mint te. REGINA (lázas sietséggel) Hadd fussunk tovább! MATHIS Hová akarsz menni éjszaka? REGINA Ki mondta meg valaha is, hová visz az út? Még mindig az ismeretlen felé igyekszünk. MATHIS Senki sem üldöz már minket. REGINA Honnan tudod? Drága apám szavak nélkül is megértett, kedvesen, kézen fogva vezetett. És csak egyszer, akkor utoljára, hagyott engem egyedül. Mióta láttam holtan feküdni vérében, nyitott szemmel, amelyek úgy meredtek az ég sötétjébe, mint valami csodára, a félelemtől görcsbe szorult kezeivel, reszketek a félelemtől, hogy a halott követni fog. Utolér, megragad. És mennyire vágyom arra, hogy szívem mellette térhessen nyugalomra. Megbénítson a vágy, a rémület? Mondd: hol van? Egy halott elsüllyed vagy fölemeltetik? Ne hagyj egyedül! MATHIS Kislányom, együtt maradunk. (Megcsókolja. ) Nyugodj meg: Feküdj le aludni a köpenyemre! (Köpenyéből fekvőhelyet készít neki, és vigasztalva leül mellé. ) Milyen szelíd az öregkor kínja, milyen határtalan az ifjúság szenvedése. Régi mesék szőnek nekünk jámbor képeket, amelyek egy magasabb dolog visszfényei. Értelmüktől távoliak, csak sejtheted. És még áhítatosabban szólnak hozzánk a hangok, ha az együgyűségben született zene a mennyei eredet nyomát viseli. Nézd, hogy változtatja át az angyalok egy csapata az örök pályákat földi utakká. Érezzük, mint merülnek el szelíd hivatalukba. Az egyik furcsán széttárt karokkal hegedül, törékenyen egyensúlyozza a vonót, hogy egy csöpp árnyék nyersesége se homályosítsa futását. A másik égre emelt tekintettel örömének hangjait csalja elő húrjaiból, A harmadik, mintha lelkének távoli csengését figyelné és alig figyel a játékra.Kész arra, hogy egyszerre halljon és szolgáljon. REGINA Három angyal egy édes dalt énekel, amely messze, az ég magasában hangzik föl. MATHIS Még ruhájuk is velük muzsikál. A csillogó tollakban zümmög a hangok ellenjátéka. Földöntúli fém könnyű páncélja gyúl ki, megérintve a hangok hullámától, olyan, mint megindult szív remegése. És a sok tarka fénykör együttes csengésében az alig hallott dalból csodás módon látható formák kelnek életre. REGINA Egyesül velük az égi kar, Istennek és a szenteknek énekelnek. (Éjszaka lesz közben. ) MATHIS Ahogy ők csengő művüket létrehozzák, úgy imádkoznak mások. Puha lábbal lépnek a hangok puhább fokaira. És nem tudod: azok muzsikálnak-e, akik imákat költenek, vagy a muzsikusokat hallod-e imádkozni. Ha a zene így ima lett, a természet is hallgatja. REGINA (elalvóban) A világot isteni hangzatok töltik be, az emberek szívében visszhangja szól. (Elalszik. A következő jelenetre észrevétlenül eltűnik a színpadról. ) MATHIS E szférák csillogásának maradéka kell, hogy megvilágítsa sötét cselekedeteinket. (Szent Antal megkísértése. ) MATHIS Ez nem lehet ugyanaz a férfi: az egyiktől egykor ilyen származott, a másik terméketlen jajgatással áll az utolsó szakadék előtt. Mi maradt a vagyonból? Mit tettem, hogy elvették tőlem? (A színpad egy része titokzatos fénybe merül. Mathis Szent Antal alakjában fekszik a földön. Megjelenik egy középkori kastély. A negyedik kép grófnője a gazdagság és bujaság jelképeként jelenik meg, udvara gazdagon díszített, emberei követik - régi délnémet mesterek képei alapján. ) BUJASÁG (GRÓFNŐ) Eltékozoltad. Akinek kincsek jutnak, annak jobban kell takarékoskodni. Csak az a gazdagság növekszik, amely más gazdagságokat fölzabál. Hogy akarsz alkotó lenni, ha szétfolyik kezedben az, amid van? ANTONIUS (MATHIS) Festeni és ugyanakkor pénzt számolni: aki ezt tudná, gazdag lenne, s munkájának halott. BUJASÁG (GRÓFNŐ) (nevet) Szegény ember, aki mégis minden nap fölemelné a kést, hogy megölje magát. ANTONIUS (MATHIS) A gyermek tart itt engem. BUJASÁG (GRÓFNŐ) Milyen élet várna rá és rád! A legmagasztosabb művészettel összekötött legnagyobb gazdagság. (Kísérete hízelegve fogja körül Antoniust. ) A föld nyitva áll előtted, hogy élvezd, mindenki készen áll szolgálatodra. (A figurák oldalra lépnek. Egy boltív alatt egy kereskedőt látni prémes kabátban. ) KERESKEDŐ (POMMERSFELDEN) Igen, rothadó gazdagság, rothadtabb élvezet. Ez állt nyitva egy férfi előtt? Gazdagságoddal hatalmat kell szerezned. ANTONIUS (MATHIS) Még mindig nyitva áll előttem az, hogy akaratom szerint cselekedjek. KERESKEDŐ (POMMERSFELDEN) És mit akartál? Az unalomig festeni. Használd föl eszközeidet, hogy másokat elnyomj! Úgy van, ahogy írják: isteni szellem csak abban van, aki mások fölött uralkodik. Nézd csak, hogy kötöztek meg téged már a hatalmasabbak. Egy gyermek is könnyen elragadja tőled hatalmad morzsáit: a magad fölött való határozást. ANTONIUS (MATHIS) Mit ér a hatalom, ha a hozzám legközelebb állókat szenvedni látom. KERESKEDŐ (POMMERSFELDEN) Soha ne érintsen téged idegen szenvedés. BUJASÁG (GRÓFNŐ) Mammon szentélyében senkinek sincsenek gondjai. ANTONIUS (MATHIS) Mit ér a hatalom, ha a hozzám legközelebb állókat szenvedni látom. KERESKEDŐ (POMMERSFELDEN) Soha ne érintsen téged idegen szenvedés. BUJASÁG (GRÓFNŐ) A morzsát, mit a hulladékok közé vetsz, hálásan és mohón föleszi egy koldus. A jó tett ráadásul a lelkiismeretet is megnyugtatja. ANTONIUS (MATHIS) Mit ér a hatalom, ha a legközelebb állókat szenvedni látom. KERESKEDŐ (POMMERSFELDEN) Soha ne érintsen téged idegen szenvedés. (A Kereskedő és a Bujaság félreáll. Antonius lábainál egy koldusasszony fekszik rongyos köpenyben. ) KOLDUSASSZONY (URSULA) Bármilyen sokat adsz, a hiányt meg nem szünteted. Adj nekem és adj még! A maró éhség harapásának nem akarok túl gyorsan áldozatul esni. Segíted megtartani az egyensúlyt, megvédsz a sírtól, hogy örökké kéregethessek. (Ledobja a köpenyt és csábító szépségében áll Antonius előtt. ) KACÉR NŐ (URSULA) Túl kevés vagyok, tegyél sokká, mértéktelenné nő bennem a vágyakozás. Ragadd meg, ami kínálkozik, mivel nincs benne tartás. Egy test csupán vággyá válik. Amilyen felgerjedt egy állat, olyan tüzes egy isten. A merev anyagban vajúdás, amely téged és engem felgyújt.Fakadjon föl, mi belül forr. Vegyél, hogy az adás a vevéshez kötődjék és újat nemzzen! ANTONIUS (MATHIS) Bármilyen nagy gyönyört remélek magamnak, egy pillanat alatt érik meg az, ami azonnal ízetlen maradékként elhal. KACÉR NŐ (URSULA) Ezért a pillanatért éljél! (Asszonyok jönnek, kendőt dobnak a Kacér nőre. Egy városkapu előtti tér tárul föl. Botos és fegyveres férfiak hurkokat vetnek a Kacér nő köré és a térre vonszolják.) ANTONIUS (MATHIS) Olyan sok nemes van bennünk, amelynek nem szabad a közönségesség szakadékában elpusztulnia. MÁRTÍRNŐ (URSULA) A gyönyörből csak fájdalom sarjad. Minden szó, ami visszautasít, száz tőrdöfés. Szájam nem panaszkodik. Néma kínnal viselem, amit fájdalomban fogadtam be. Vezessetek a kivégzőhelyre! Aki szenved, halálig kell annak szenvednie. Megölsz. (Amíg előkészítik a kivégzés helyszínét, Capito lép egy tudós alakjában Antoniushoz. ) ANTONIUS (MATHIS) Nem én! A tompa gyönyörben, a tompa nyomorban való fáradt csuszás-mászás öl meg minket. TUDÓS (CAPITO) És rólad elfeledkezett a halál, mivel te is csak tompa kedvetlenséggel csúszol- mászol? Beteg gondolatoktól akarsz elsorvadni? Itt meghal egy ember. Figyeld lélegzetvételét! Hasonlítsd össze az órával, hogy előírás szerint nyög-e! A tudomány segít abban, hogy megbirkózzál a világgal. ANTONIUS (MATHIS) Te tudod, és amit tudsz, hazugság. Ki ment meg engem? Bármilyen félénken is támaszkodom, csak még mélyebbre zuhanok. (A városból kilovagol kíséretével egy hadvezér (Schwalb), ragyogó fegyverzettel érkezik a kivégzőhelyre. Emberek és eszközök zűrzavara, itt is úgy, mint a régi képen. ) HADVEZÉR (SCHWALB) Túl öreg lettél. Csak a háború tart mindig fiatalon. ANTONIUS (MATHIS) Nem álltam-e meg háborúban a helyemet? HADVEZÉR (SCHWALB) Ahogyan tudtad. (Egy kézmozdulattal megállítja az előkészületeket. A kép lassan az Isenheimi oltáron látható megkísértésjelenet tájképévé változik. ) Az érzékenység gyengíti az ütőerőt. Ami nekünk nagyon is könnyű, azt te nehezen hordozod. A kiömlő vér, a szétrombolt ország kettétör téged. Nem akarod látni, hogy a pusztulás feltámadás. Örülj, hogy megtűrnek, hogy nem tudsz rombolni, hogy új helyet teremts. (A színpad közepén játszódik le az, amit Mathis képtáblája ábrázol: démonok kínozzák Antoniust. A szólisták és a kórus a színpad többi részét tölti meg. ) KÓRUS Leggonoszabb ellenséged benned magadban van. Ha adományod az,hogy dolgokat lássál, ne nézz oda pontosan! Ha gondolkodni tudsz, ne gondold végig a dolgot! Kényszerítsd magad, hogy megérezd a Végsőt! Ha nem tudsz mértéket tartani, eltaszít az élet, s a pokol vár rád. Kínozunk téged saját szakadékod képeivel. Milyen kiadósan csap oda a tollas barát. Ha nincs ló, teknősön is lehet lovagolni. Kínozunk téged. A sok őrült szem keresztüldöf. Tüstént letépik rólad a kabátot, kitépik a hajad. Belédrúgnak, nem hallják kiáltásod. Egy beteg hempereg leprásan körülötted. Egy állat harap kezedbe. Körös-körül beomlik a ház. Ha a Jó harcol is érted, győzni nem fog. A természet a szövetségesünk. Ami ma nagy, az rettenetesen nagy, a tarka, rondán tarka. Ami mély, az a pokolba vezet. Erdő, hegy és ég kéjsóváran üvöltenek lázadásukban. Add föl az ellenállást, pokolian közel vagyunk hozzád! ANTONIUS (MATHIS) Ubi eras, Jesu bone. MÁRTÍRNŐ (URSULA) Mondj le, te, ki a lemondásban oly gyakorlott vagy... BUJASÁG (GRÓFNŐ) Milyen jó, ha az ember meg tudja becsülni a gazdagságot. HADVEZÉR (SCHWALB) Ez az, ami neked hiányzik. TUDÓS (CAPITO) Tudással minden szörnyűséget legyőzhetsz... KERESKEDŐ (POMMERSFELDEN) Hatalom hatalom ellen. KÓRUS Add föl az ellenállást, pokolian közel vagyunk hozzád! ANTONIUS (MATHIS) Quare non affuisti. MÁRTÍRNŐ (URSULA) ...minden eszközről... BUJASÁG (GRÓFNŐ) A pokol megvásárolható. HADVEZÉR (SCHWALB) Egy éles kard és vakmerőség... TUDÓS (CAPITO) ...minden szörnyűség legyőzhető... KERESKEDŐ (POMMERSFELDEN) Erőd lenne mindjárt, ha igazad lenne. KÓRUS Add föl az ellenállást, pokolian közel vagyunk hozzád! ANTONIUS (MATHIS) ...ut sanares vulnera mea. MÁRTÍRNŐ (URSULA) ...ami megment a bajból. BUJASÁG (GRÓFNŐ) ...jó pénzért. HADVEZÉR (SCHWALB) ...elhárítja a kínt tőled. TUDÓS (CAPITO) Kit nem győznének le a formulák. KERESKEDŐ (POMMERSFELDEN) Így eltalál a halálos csapás. (Az utolsó szavak ismétlése közben sötétebb lesz. A tetőponton eltűnik a kísértés.Új táj ragyog fel szelíd fényben: Szent Pál és Szent Antal találkozásának képe az isenheimi oltárról. ) (Szent Antal, Szent Pál remetelakában: Antonius a földön fekszik. Paulus (Albrecht kardinális) sásból font ruhában jön, fölemeli őt. ) PAULUS (ALBRECHT) Testvérem, szabadulja pokoli nagy kíntól! ANTONIUS (MATHIS) Hadd pusztuljak a mocsárban, nem vagyok méltó arra, hogy kinyújtsd értem kezed. PAULUS (ALBRECHT) Értéktelenséged tudata felmagasít, minden halálos görcsöd megoldódik, ha elfogadsz gyónódnak. ANTONIUS (MATHIS) A szent férfiakat ugyanúgy megtalálja a halál, mint minden embert. Mégis élnek. Én, aki élek, meghaltam. PAULUS (ALBRECHT) És hogy haltál meg? ANTONIUS (MATHIS) Megöltem magam, és nem tudom, hogyan Bármit is tettem, legyen az Isten szemében helyes vagy helytelen, nekem helyesnek tűnt. PAULUS (ALBRECHT) Nagyon siettél, nem gondoltad meg jól. Ülj ide, míg megvilágosítom neked azt, mit homályosnak látsz! (Leülnek egymással szemben, körülbelül úgy, mint az oltárképen. ) PAULUS (ALBRECHT) Munkád védelmében éltél. Az óvott. Mesterséged tudása hordozott, az apák tudása. Mivel másoknál mélyebbre tekintettél, hamar túllépted azt a kört, amely a hagyományok és szokások alapján kiméretett számodra. Mert nagyon biztosan állottál, azért inogtál meg. Itáliában idegen, édes művészet új üzenete érintett meg. Viharok tépték meg szent egyházunkat, majdnem ledöntöttek a lábadról. Szegénységbe menekültél, kétségek gyötörtek. Nyomorban és betegségben éltél. Erősebben harcolt benned egymással állhatatlanság és hűség. Ahol csak harcnak és vérnek van helye, nem gyarapodik ott a művészet. A kor gaztettei intettek téged, te is bűnösnek érezted magad, és te is a harcba vetetted magad. ANTONIUS (MATHIS) Igen, hogy Istenemnek felajánljam magam, hogy népemnek véremet és szellememet áldozzam. És miért nem voltam méltó a kegyelemre? PAULUS (ALBRECHT) Képek készítéséhez emberek fölöttien tehetséges vagy.Hálátlan voltál, hűtlen, amikor pimaszul megtagadtad az isteni adományokat. Megvontad magad a néptől, amikor közéje mentél, lemondtál küldetésedről. Térj vissza mindkettőhöz: minden, amit alkotsz, legyen áldozat az Úrnak, így minden műben hatni fog! Ha áldozatosan meghajolsz a testvér előtt, ha legsajátabb tudásoddal merészeled fölajánlani neki önzetlenül azt, mi neked legszentebb, az anyaföldön megkötött és szabad erős fa gyanánt fogsz állni. Némán nagyként, a nép egy része, a nép maga. Ha mindent elvettek tőled és így elfelejtettek: a fa nem ismeri gyümölcseit. És ha agyon is vernek: nehéz-e az alkotó létet a testtel megfizetni? Amit kerestél, szenvedtél, adja az művednek a halhatatlanság áldását, Eredj és fess képeket! (A tájkép újra megváltozik. Reggeli napsütésben Mainz és a Rajna látható. ) ANTONIUS (MATHIS) Benned maga Isten érintett meg engem, a nép szája beszél általad. PAULUS (ALBRECHT), ANTONIUS (MATHIS ) A körtől, mi szült minket, nem menekülhetünk, minden úton feléje lépkedünk. Fölöttünk egy nagyobb kör mutatkozik: Az erő, mi megtart bennünket. Bármit is tettünk: meg kell őrizni magunkat valódiságunkban, amit teszünk, mindkét középpont felé mutat. Hadd köszönjük meg a földnek! Hadd dicsérjük az eget! Alleluja! 7. Kép (Mathis műhelye Mainzban. Éjszaka van, egy gyertya ég. A félsötétben nagyszámú táblakép dereng. Vázlatlapok hevernek szanaszéjjel, rajzok függnek a falakon. Egy munkában levő táblakép előtt áll Mathis teljesen kimerülten, körülötte festő- és mérőkészülékek. Oldalt egy heverő áll. Regina alszik rajta.Ursula virrasztva ül mellette. ) URSULA Ez a keresztút, hol élet és halál elválik. Halálos fáradtság, amely még nem ébredt újra életre; alvás, mely csak utolsó erősítés, hogy elviseljük a földi lét fényes kapuit. Köztük még szegényebb dolog, mint az alvás és halál: az élő itt-lét üres pompája, a kötelességek közti imbolygás, amiket azért találtak ki az emberek, hogy értelmet adjanak önmaguknak. (Feláll, Mathis felé néz. ) Amikor visszajött, túláradó folyamban tört ki belőle az alkotás. A magasabbra hágás zavaros támolygásában tettet tettre szült, embertelen futásban hódította meg a tett csúcsait,szinte elragadta a Teremtőtől a szülés titkait, amelyek elvakították mohó fölfedezőjüket. A véghezvittek terhe alatt összetörik. (Újra leül. ) Még nem fölébredni, már átaludni, mi a kettő közt feszül, megéri-e az életet? REGINA (fölegyenesedik) Ursula! URSULA Gyermekem! REGINA Mondd, mitől van ez a homályos fény? Már nem alkot? URSULA Elfáradt kézzel, kimerülten fekszik táblái közt. REGINA Tudod, mit festett? A rémült csodálkozást, amit halott apám szemében láttam. Ez tart fogva engem. Mindig és mindenütt marcangol a félelem, rémít az éjszaka. A fák susogása, a víz mormolása, mind halott borzadásról beszél. Amikor képén megláttam a megfeszített Megváltót, új rémülettel jelent meg előttem a jelentése: akit ilyen félelem száll meg, az nem élhet. URSULA Add a kezed! A Megváltó azért szenvedte el a halálfélelmet, hogy megszabadítson téged a rettegéstől. REGINA Olyan nehezet viselt, és rólam, gyenge emberről mégis oly keveset vett le. Bárcsak feloldanám általa apám megmerevedett arcát. URSULA Már megtetted. REGINA Az az egy kívánságom van, hogy vidámnak lássam őt. (Visszahanyatlik. ) URSULA Hozzád lép, ha becsukod szemed, hogy kipihend magad. REGINA (nagyon csöndesen) Nemsokára. Egyvalamire kérlek. Add ezt oda barátomnak. (Odaadja Ursulának a szalagot. ) Ez kötött itt hozzá. Odaát arról fogom megismerni, hogy testetlen fényben lebeg égi hangok közt. (Egész halkan ) Három angyal énekel édes éneket, ami a magas égben csendült fel. (Ursula megcsókolja a szalagot, ráhullanak könnyei. Mathishoz megy, felébreszti, Reginára mutat. Mathis fölijed, Reginához megy, szótlan fájdalommal áll mellette, vele Ursula. ) REGINA (még egyszer fölemelkedik, megragadja Mathis kezét) Itt vagy... tekinteted kedves... már nem idegen... apám... (visszahanyatlik) Milyen sokat tudok. (Meghal. A fény kialszik. ) (Világos lesz. Friss reggeli fényben látjuk ugyanazt a szobát. A táblákat és a szerszámokat elvitték, az ágy sincs már ott. Egy asztalon fekszik csomagolásra várva Mathis holmija: könyvek, néhány ruhadarab, vásznak, üvegek, tégelyek, mérőeszközök, ecsetek, festékek, néhány ékszer. Mathis egyedül, mozdulatlanul áll. Kinyílik az ajtó, Albrecht jön kitárt karokkal Mathis felé. ) ALBRECHT Mégis elhatároztad, barátom, hogy ilyen üzenetet küldjék nekem. Mid hiányzott? Nem vagyok elég értékes ahhoz, hogy valóban szent tettedért árat kínáljak. Ne engedd, hogy szeretetem kínt szenvedjen! MATHIS Ki más fogná fel Önhöz hasonlóan cselekedetemet, mikor Ön még akkor is megértett, amikor nem volt igazam. Látja, munkám befejeztem. Egy óra időt sem fecséreltem el. A világnak és Istennek adtam azt, mit gyenge erőmmel alkottam. Most, mikor hajócskám partra ér, öreg emberként fájdalommal nézhetem a távoli tengert, de nem gyászolva. ALBRECHT Tekintsd házamat őrtoronynak, ahol nyugalommal szemlélheted a messziséget. Semmi sem fog zavarni, csak egy hü barát fog néha hozzád jönni. MATHIS Ön boldogságomat akarja. Ne tékozoljon semmit! Csak rövid időm marad, aztán megszólal az utolsó hívó szó. Szellemem túlságosan fáradt ahhoz, hogy a művészetet szolgálja; testem nehéz fáradozásoktól kimerült; mindkettő türelmesen fogja várni a véget, a korábbi törekvések színhelyétől távol. Engedje meg, hogy kikeressem halálom helyét, mint egy erdei állat. ALBRECHT Bárhogy is fáj, mit rám kirósz, néma engedelmességgel tartozom neked. Elválaszt bennünket az a hatalom, amelynek nem vagyunk urai. Műved örökké tanúd lesz, ha tested elmúlik, neved elfelejtik. Ég veled! (Átöleli Mathist és elmegy. ) MATHIS Induljunk hát az út utolsó darabjára! Könnyen akarom átlépni a küszöböt. (Kinyit egy ládát, és elkezdi becsomagolni a holmiját, minden darabnál szeretettel elidőzik. ) Ahogy minden gyümölcs elszakadt tőlem, adassék át az érett ősz utolsó levele is a földnek! Üres a láda, mint a sír. Az alvásnak nyújtja át a kéz a kis holttesteket. Nekik kell megőrizniök, ha engem már eltemettek. (Egy papírtekercset tesz a ládába. ) Egy lehelete annak, ami jót cselekedtem, (beleteszi a mérőszalagot és a körzőt) amire törekedtem, (beleteszi a festékeket és ecseteket, miután megsimogatta őket) amit alkottam, (egy aranyláncot) ami becsületemre vált, (néhány könyvet) ami szorongatott, (megcsókolja a szalagot) amit szerettem. Nyersfordítás: Gádor Ágnes