IGOR STRAVINSKY Mavra SZEREPLŐK Parasa szoprán A szomszédasszony mezzoszoprán Az anya alt A huszár (Mavra) tenor PARASA (Az ablaknál ülve kézimunkázik, ) Drága gyöngyöm, ó én fénylő napocskám. Szürke szárnyú büszke sólymom, hol vagy? Nyolc nap múlt el nélküled, szép sasmadár, Nyolc nap óta érted sírok, könnyem hull, Egymagamban a sűrű erdőt járom. Sűrű erdőn, jaj de szépen szól a csalogány. Csak az én könnyem hull, a szívem érted fáj. Lombos, zöld ágon zengő kismadár. Csengő hangod szüntesd, jaj ! hallgass már. Árva szívecském, akkor talán nem fáj. Árva szívem, ha hallak, még jobban fáj. HUSZÁR (Megjelenik az ablaknál, cigánynótát énekelve. ) Ratatatá! Cseng-bong a harang! Ratatatá! Perdül a dob! PARASA Ó, hallom kedves hangját! Gyenge szívem máris lázban ég. Jaj, most hova bújjak én? HUSZÁR Hej, nézd csak, hej, nézd csak! Gyere ide, nézd csak! Nézd, hogy perdül, nézd, hogy fordul a cigányleány! Figurát dobbant a lába. Ratatá, perdül a dob! Leng a szélben bő szoknyája. Vele repül víg dalod. PARASA Hallom, hogy jön a szép Huszár. És mindig ugyanaz a nóta. (A Huszárnak) Azt mondd meg inkább, galambocskám, Mit műveltél szerda óta? HUSZÁR Ne kérdezz tőlem, lelkecském, Megjöttem, az a fő. És szeretlek, ó Parasa, Szeretlek téged ! Én rabod lettem, drágám. Ékes gyöngy, szép rózsaszál. Megbűvöl ennyi szépség. Mondd, mért vagy ilyen szép? ! PARASA Ejnye, hagyjad abba már! Én csalfa szónak mért is hinnék? HUSZÁR Szép kis almakebled halma tiszta, mint az első hó. PARASA Jaj, én árva ! Szép szódnak, hogy is hinnék? HUSZÁR Százszorta boldogabb, mint én, boldogabb, mint én, kendőd, mely a válladra borul. . . PARASA Szép szavadnak, hogy is hinnék, Jaj, hogy is hinnék? Jó, már elhiszem: és én is érzem már, a szívem forró lángra gyúl. A szívem fáj a szerelemtől. Ó, megrészegít a vágy. Mézes csókra vágyom én! HUSZÁR És én is, én is érzem már, a szívem forró lángra gyúl a szerelemtől, Ó, megrészegít a vágy. Mézes csókra vágyom én! Mikor találkozhatunk? PARASA Holnap este, pontban nyolckor ott leszek a kocsma mellett. (Huszár elmegy. ) PARASA (Visszaül az ablakhoz, kezében a hímzéssel és énekelni kezd. ) Ringó, zöld ágon zengő kismadár. Csengő hangocskád szívemnek már nem fáj. MAMA (belép) Jaj, de nagy baj ! Odalett a szolgálónk. Rozsdás a zár és nyitva a kapu, A macska nyávog és a konyha koszos. Ki mossa fel? Hé ! Hallod, amit mondok? PARASA Mit tudok tenni? MAMA Hogy mit tudsz tenni? Ott a szomszédasszony. Tán ismer egy olcsó, dolgos, rendes cselédlányt. PARASA Jó, máris szaladok. MAMA Vedd fel a kendőt, meg ne fázz! PARASA Ugyan mért? Elmúlt már a tél. Minek kell a kendő, ha ott kinn forrón süt a nap? (Parasa elmegy. ) MAMA (egyedül) Ó, de kár, hogy meghalt ! Ki fog neked olyan jót főzni már? Szolgálók gyöngye, nélküled mi lesz már velem? Te mostál és súroltál, jó Teklám, és vidám kedved nem múlt, ha mosni, varrni, főzni kellett. Jaj ! Az volt a jó, a szép, mikor hófehér abrosszal ékes asztal várt. Aznap készült friss cipó, tálban étel, rajta bors és só. Kancsóban jó bor és frissen sült mákos kalács. Úgy félek én, mit hoz a jövő. Oly sok a haszontalan cseléd, Morcos és álmos, ha felkel, ha főzni kezd, a drága étel odasül. Pénzért csak bosszúságot, bajt hoz rám. SZOMSZÉDASSZONY (belép) Jó reggelt, szomszédasszony! MAMA Petrovna! Rég járt itt, ej, de nagyon rég! (a következő mondatot együtt mondják) SZOMSZÉDASSZONY Hogy van, remélem, nagyon jól. MAMA Hogy van, remélem, nagyon jól. SZOMSZÉDASSZONY Nem jártam erre húsvét óta. Nagyon boldog vagyok, hogy végre látom. MAMA Rég nem járt itt, de régen járt itt. Nagyon boldog vagyok, hogy végre látom. SZOMSZÉDASSZONY Áldott szép idő van, forrón süt a nap. Kedvünk jó, ha kék az ég. Gyönyörű nap! De majd ez is elmúlik, és fázunk, ha megjön a tél. MAMA De majd annál is jobban fázunk, ha megjön a tél. Baj nélkül még egy nap se múlik el, de sok a gond, képzelje el, baj nélkül még egy nap se múlik el. . . SZOMSZÉDASSZONY Azt hallottam, hogy az öreg Teklát már eltemették tegnap. MAMA Szívből gyászoljuk, kár érte, Nyugodjék békén a szegény. SZOMSZÉDASSZONY Az isten adta, isten vette el. MAMA Hát szörnyű bajban vagyok, higyje el, bejártam én a várost, ám egyetlen lányt se leltem. SZOMSZÉDASSZONY Jó, jó ! De nem maradhat új lány nélkül. Tegnap este a pópáéknál láttam egy kedves lányt. Szelíd, dolgos kezű lánynak látszott. Azt hiszem, túl sok esze volt. MAMA Az okos lány nem fogad szót. SZOMSZÉDASSZONY Egy gondos gazdaasszony számol, hisz mindennek felment az ára, már szörnyen nagy a drágaság. MAMA És mégis. . . mondhat nekem bárki, bármit. . . Jöjjön, nézze ezt a szép kis kendőt milyen olcsón vettem ! A legjobb gyapjú. Még el se hinné, ha nem látná! Duplán fonták meg a rojtot rajta. És a szélén bíborszín szálból hímzett rózsabimbó, két rózsa közt egy gerlefészek, és gyönggyel szegve. Ugye szép? ! (Parasa megjelenik az ajtóban. ) Parasa! Jaj, de régen várok rád! SZOMSZÉDASSZONY Ki jött? PARASA Nézze csak, egy lánykát hoztam! (Belép a szakácsnőnek öltözött Huszár. ) MAMA Hadd nézzelek meg hát! (Parasának) Hol találtad a lányt? PARASA Ott volt a beteg Anna néni mellett. MAMA Hát jó, felveszlek; lányocskám. SZOMSZÉDASSZONY Ám jó lesz, hogyha jól megjegyzi, mit kell tenni. PARASA Legyen fürge, szófogadó és szorgos! SZOMSZÉDASSZONY Úgy ám! Sok a dolog náluk. (A Mamának halkan. ) De mért nem kérdi meg, hogy mennyit kér? PARASA Én már megkérdeztem, az nem lesz sok. MAMA Hát mennyit kér? SZAKÁCSNŐ Amennyit gondol, annyit, nénémasszony. MAMA Hogy hívnak, mondd meg hát! SZAKÁCSNŐ A Mavra, SZOMSZÉDASSZONY Nézd csak, milyen büszkén mondja! PARASA Lám, nem hiába küldtél el, anyám. SZAKÁCSNŐ Úgy hallom, a Tekla meghalt. Úgy hallom, meghalt szegény. PARASA - MAMA Nyugodjék békén Tekla! SZOMSZÉDASSZONY Tíz évig, jóban-rosszban, híven szolgált a szegény. És vétek nélkül halt meg. Üdvözül majd. SZAKÁCSNŐ Szegény jó Tekla! Tíz évig híven szolgált a szegény. MIND - MAMA Nagy baj, nagy kár, hogy meghalt! SZOMSZÉDASSZONY Te lány, te ifjú vagy, PARASA Végy példát róla! Légy mindig hű, és kedvvel tedd a munkád! SZAKÁCSNŐ Ígérem én. Igyekszem mindig kedvükben járni. MAMA Jó lesz, kedvünkben járni. SZOMSZÉDASSZONY - MAMA Megmondom nyíltan, őszinte szóval. PARASA úgy látszik, Mavra nagyon jó lány és ügyes. SZOMSZÉDASSZONY No, jól van! Jó éjt! Már szürkül, mennem kell, az isten áldja! MAMA Hát jó, ha menni kell, az isten áldja! (A szomszédasszony elmegy. ) Parasa! Te vigyázz a lányra, mert nekem öltözködnöm kell. Vidd le a kamrába! Ha munkához lát, jól nézd meg, hogy mit csinál! (Elmegy. ) SZAKÁCSNŐ Parasa! PARASA Ó, Vaszilij drágám! SZAKÁCSNŐ Édesem! Szerelmünk minden bajt legyőz! Gyönyörű szép ez a nap! SZAKÁCSNŐ - PARASA Nem felejtlek soha el. Te boldog, áldott nap, te édes nap, te áldott nap! Szép óra, boldog perc. PARASA Úgy vártam én galambom, az ablak mellett állva terád. Lépésed lestem, sólymocskám! SZAKÁCSNŐ - PARASA Te áldott nap, te boldog nap, én többé nem felejtlek el. SZAKÁCSNŐ Én felnéztem az ablakodra, megláttam édes arcocskád. PARASA De szép is volt az álmom, az éj, mely ködből támadt fel, és csillagfényben szívünk lángra gyúlt. A neved mondtam az éjben, Százszor mondtam, még százszor mondtam én. SZAKÁCSNŐ Megláttam arcocskád. PARASA Mért nem szóltál egy árva szót? SZAKÁCSNŐ Távoli visszhang mormolta neved. Megláttam arcodat, arcocskád, SZAKÁCSNŐ - PARASA Ó, csak egy jelre vártam én. SZAKÁCSNŐ Egy apró jelre vártam én. PARASA - SZAKÁCSNŐ Most végre súlyos láncunk szertepattan. Elmúlt a bú, a gond, széttört a lánc(unk). Ez már nem álom. PARASA Végre már beteljesül a vágyunk! SZAKÁCSNŐ Ez már nem álom, végre valóra válhat forró vágyunk. SZAKÁCSNŐ - PARASA Nem álom már, nem álom már! Feltámadt lelkünk fényes napja, árva szívünk célhoz ér. Most majd, most majd, Ámor, Ámor célhoz ér. A szívünk célhoz ér, Ámor, Ámor célhoz ér. MAMA (a színfalak mögül) Parasa! PARASA Hallod? ! Anyus hív. (Miután az anya belép, a szakácsnőnek. ) Mosd el a piszkos tálakat! MAMA No, siess hát! Ha felmostad a konyhát, még addig maradj fenn, ameddig én nem érek vissza. PARASA Hát menjünk, anyuska ! Jó éjt! SZAKÁCSNŐ Megteszek mindent, amit kell. (Parasának) Parasa! Lassan múlik, galambocskám, nélküled az idő. MAMA (Parasának) Majd sietek, meg fogom lepni. (Mama és Parasa elmennek. ) SZAKÁCSNŐ Ó, lassan múlik az óra, ameddig várok rád, gyönyörű Parasa. Meddig várjak még? Amíg a hajnalcsillag fénylik. Néma csendben, csendben jössz hozzám. Elszunnyadt már a ház, és nem zavarhat senki más; kettesben végre te meg én! Ó, majd a vérünk forró lángját, felhőbe burkolja az éj, és míg pirkad, el nem válunk, a csókunk ringatja a csend, és életre ébrednek az álmok. Úgy vártuk ezt az édes álmot. Szerelmünk nem titkoljuk már, nem rejtjük el, vágyunk nem rejtjük többé már. Édesen ringat el a csend, nem hangzik más, csak édes szó. Szerelmes szó és mézédes csók s a szívünk hangos dobbanása. . . Szerelmes szó és forró csók! Ha vágyunk már betelt, kezdhetjük újra majd a csókot. Úgy látom, szőrös képpel mégsem maradhatok. Most itt meg nem láthat senki. Itt van minden: penge és tiszta víz, kis kendő, szappan. . . (Borotválkozni kezd. ) A kendő szúr, Az asztal mozog! MAMA (belép, elképed) A kapu nyitva áll. (Meglátja a Huszárt. ) Egy férfi! HUSZÁR (felpattan) Uram, istenem! PARASA (Beszalad a mamához, akit az ájulás környékez. ) MAMA Egy fé. . . Végem van! (Parasa karjába hanyatlik. ) PARASA Anyuska! Én istenem! Vizet! Gyorsan ecetet! HUSZÁR Jaj, hova bújhatok? PARASA Anyuska! HUSZÁR Biztosan gyorsan magához tér. PARASA - HUSZÁR Milyen kár! SZOMSZÉDASSZONY (belép) Szűzanyácskám! Irgalmazz néki! MAMA (magához tér) Fogják meg! HUSZÁR (kiugrik az ablakon) Agyő ! SZOMSZÉDASSZONY Segítség, tolvaj ! PARASA Vaszilij ! MAMA Segítség, fogják meg, gyorsan! SZOMSZÉDASSZONY (az újra ájuldozó mamához siet) A szomszédasszony odavan! PARASA (kihajol az ablakon) Vaszilij ! Fordította: Huszár Klára