THOMAS AMBRUS MIGNON SZEMÉLYEK Meister Vilmos Lothario Laertes Fridrik Jarno Antonio Mignon Philine Cigányok, zenészek, urak. hölgyek, polgárok, parasztok, parasztasszonyok. - Az első és második felvonás színhelye Németország, a harmadik Olaszország; 1790 körül. ELSŐ FELVONÁS Egy német vendégfogadó. 1-ső jelenet. Polgárok, majd Lothario. (A polgárok ülnek, isznak s néhány pincér szolgál.) POLGÁROK Rajta ! vígan, vígan polgárok ! Töltsétek meg pohártok S kedélyesen ürítgessük A pipák füstje közt. A sör friss, jó, merő hab ; Pezseg kancsóinkban. Igyunk, hisz ma vasárnap, S nyugalom napja van. (Lothario a háttérben megjelen és lantjával kísérve magát, énekel.) LOTHARIO Remegés közt magán bolyongok házról-házra, Hova a véletlen vitt, hova szél, vihar hajtja. Engem csupán az Isten véd... De hiszem, hogy ő él, s hogy újra feltalálom ! Megpihenek egy nap, Aztán újra folytatom utamat. S megyek tovább, ismét tovább. NÉHÁNY POLGÁR Ah, ez Lothario ! a bolyongó agg dalnok. MÁS POLGÁROK Mondják, súlyos csapás zavará meg eszét. ELŐBBIEK Honnan jön ? UTÓBBIAK Ki sem tudja. MIND Bajtárs ! jövel körünkbe, igyál most ! Hagyd ma el a kesergő dallamot. (Lothariót leültetik és töltenek neki.) Rajta, vígan polgárok ! Töltsétek meg pohártok stb. ( Néhány polgár a háttérbe megy és a fogadó ajtajában csoportba áll.) 2-ik jelenet. Előbbiek. Jarno. Cigányok, parasztok, később Philine és Laertes az erkélyen, majd Mignon. NÉHÁNY PARASZT Adjatok helyt ! - el, el hátrább ! Közelgenek a cigányok. adjatok helyet, adjatok !... Itt jön teljes csapatjok. A csapat élén Jarno és vele társa, Zafári. (Philine az erkélyen megjelen, utána Laertes.) PHILINE Laertes, Laertes ! - jöjjön sebesen ! E látvány szokatlan mulatságot ígér. De legyen elnéző és ne gúnyolódjék. (Cigánytánc. - Laertes az erkélyen Philine mellett leül.) TÖBB ÖREG POLGÁR Mily szép cigány leányok ! S miként ragyog szemük ! Feleségem se táncol Oly ügyesen, mint ők. LAERTES Mily szép cigányleányok Miként ragyog szemük ! Maga Philine se táncol Oly ügyesen, mint ők. PHILINE (Nevetve) A szép cigányleányok Valóban boldogok, Mert bár van sok barátjok Szívük mégis szabad. KAR Olyan fürgék, mint a madár És gyorsabbak, mint a villámok Ezen tüzes cigányleányok. Táncukra már Mind vágyva vár. Dalra hát s táncra fel ! ti cigányok ! Áh, ezen szilaj tánc, És e danák Jó mulatság, Amely elragad, És jó kedvet ad. (Jarno a középre lép s üdvözli a körülállókat, - lábaihoz néhány pénzdarab esik, melyet Zafári felszed.) JARNO Hogy irántami részvéttekét megérdemeljem És megköszönjem e jószívű adományt; Most az ügyes Mignont bemutatom ezennel. - Ő eljárja a híres tojástáncot majd. KAR Derék ! menjünk közelebb, A táncot nézzük meg. LAERTES (Philine-hez) Mi is nézzük meg. JARNO (Zafárihoz) Te Zafári! most húzd el Leggyönyörűbb darabomat. (Más cigányokhoz.) A földet takard le drága szőnyeggel (A kocsihoz megy és felébreszti Mignont.) És te Mignon ! kelj fel ! állj elé PHILINE (Az erkélyről Jarnóhoz) Megállj ! mond meg előbb, arra kérünk mindnyájan. Ki e szegény gyermek ? - kinek harag arcában, Hogy a tánc végett fölzaklatád ily durván ; Mond csak fiú-e, avagy lyány ? JARNO Biz az kettő közül egyik sem. Sem fiú, sem leányka, - asszony sem. PHILINE Mi hát vajjon ? JARNO Ez Mignon. (Philine és a nézők felkacagnak.) MIGNON Mint sért e nevetés, mint bánt e gúnytekintet ! Légy bátor ó szívem ! és tartsd meg büszkeséged. JARNO Rajta ! táncolj, táncolj Mignon ! MIGNON Nem, nem !sohasem ! - Mignon dacol te véled. Meguntam már az engedelmességet. JARNO Te dacolnál ? (A cigányokhoz.) adjátok csak ide a botom. Azonnal kelj táncra Mignon ! Vagy észrehozlak e nyomon ! NÉHÁNYAN Azonnal táncra kelj Mignon, Vagy e dühönc megver nyomon. TÖBBIEK Ne táncolj, ne táncolj, Jól teszed Mignon. (Jarno botot emel Mignonra, kit a közbelépő Lothario karjaiba zár.) LOTHARIO Ne félj, ne félj, bízzál bennem, Majd védlek én dühe ellen. JARNO Hitvány koldus ! menj pokolba ! Azonnal kelj táncra Mignon stb. NEHÁNYAN Azonnal kelj stb. TÖBBIEK Ne táncolj stb. (Jarno ütni akarja Mignont, ekkor előlép Vilmos s Jarno karját megragadja. Szolgák Vilmos pogygyászával.) 3-ik jelenet. Előbbiek. Vilmos. VILMOS Hah ! gazember ! megállj ! vagy utolsó napod érted. JARNO Hé ! mit akar ? VILMOS (Egy pisztolyt vesz elő) Ha mozdulsz, rögtön halsz e helyt. JARNO No jó, hisz engedek, (Panaszosan) de e nagy kár ! Most ki téríti meg az elvesztett bevételt ? PHILINE (Egy tárcát dob oda) Itt van, vedd és hallgass. - Ez több, mint jár. MIGNON (Bokrétáját Vilmos és Lothario közt elosztja) Ti oltalmaztatok. - E virágot vegyétek. PHILINE (Magában) Ki e csinos idegen ? Azt megtudni úgy óhajtom. - Mért fordul el innen vajjon ? És mi okból van jelen ? Ki lehet ez idegen ? Azt megtudni én is vágyom, És mi okból van jelen ? Nem hittem, hogy e helyen, S ily kaland reám ma várjon... VILMOS E kar hogy oltalmat adjon, Azt sugalta kebelem. MIGNON (Magában) Ó szent szűz te mindenem Hallgasd meg buzgó fohászom ! Szent hatalmad oltalmazzon ; S adj vigasztalást nekem.. LOTHARIO (Magában) Délceg ifjú megjelen. Fegyveresen, alkonyatkor ; Szemében tűz, szíve bátor. - Vigaszt ő ad én nekem. Ki lehet ez idegen ? S itt mi okból van jelen ? - El innen, el ! (Polgárok a háttérbe elmennek, Jarno és a cigányok a színbe vonulnak. Mignon utánuk megy, Lothario is el, Philine ujjával Vilmosra mutatva halkan Laertes-szel beszél, azután a házba megy. Laertes pedig a külső lépcsőn lejön.) 4-ik jelenet. Vilmos. Laertes. LAERTES Uram - VILMOS Uram - LAERTES Meg vagyok bízva ama fiatal hölgy által, ki velem csak az imént volt az erkélyen, hogy önnek elismerését fejezzem ki, ama valóban lovagias tettért, mellyel a kis cigány leányt oltalmába vette drágalátos ura botja ellen. VILMOS Mit tevék, uram, mindenki más is megtette volna helyemben. LAERTES Engedelmével megmondom, kik vagyunk. Nevem Laertes és ama hölgy, az erkélyről, Philine. Ön bennünk utolsó maradékait látja egy színtársulatnak, melynek igazgatója, mint mondani szokás, kereket oldott ; megszökött a nélkül, hogy egyikünket is kifizetett volna. Társaink egy része elszéledt a városban, kedvező alkalomra várva. Philine bízik jó csillagában s vigadva költi el utolsó takarítmányát, mitsem gondolva a jövővel mi pedig engem illet, élvezem szabadságomat. S a sors utamba jó barátot vezetett, Kivel teljes örömmel szorítok kezet Bocsánat ! - a szokás ! VILMOS Miattam ne tartózkodjék ! versektől nem ijedek meg. LAERTES Ön talán költő ? VILMOS Szabad óráimban. LAERTES Mi a manót. VILMOS De soha éhgyomorral ! (A szolga terítéket hoz.) Tetszik talán megosztani velem szerény reggelimet ? LAERTES Örömest. VILMOS (A szolgához) Két terítéket. LAERTES Ezer köszönet, tisztelt - VILMOS Meister Vilmos. - Bécsi polgár fia vagyok. Alig egy éve hagytam el az egyetemet, hogy átvegyem atyai örökségemet. Fiatal vagyok, gazdag, szabad, - kíváncsi a világot látni, és nyugtalan valamely bolond kalandra akadni. LAERTES Ó, ifjúság ! ÁRIA. VILMOS Én ezt-a szép világot Nézem most gondtalan. Egy helyről másra járok S vágyam szerint jövök-megyek vígan Minden tárgy vonz és elbűvöl, Új nekem minden dolog. Ajkimon dal, nevetés ül, És magam ura vagyok. - Ó ! szülők ég hozzátok ! Én elhagylak immár És szárnyra kelve szállok Mint a szabad madár. - Ah, ezt a szép világot Nézem ma gondtalan Egy helyről másra járok, Vágyam szerint jövök-megyek Jövök-megyek vígan. - LAERTES Itt a reggeli. VILMOS Tehát asztalhoz LAERTES Asztalhoz ! Egy valódi reggeli, valódi fák alatt - szavamra ez dicső ! (Asztalhoz ülnek.) VILMOS Kérem, tessék hozzá látni LAERTES Ím hát egy csibe, mely nincs kasírozva - engedelmével szétvágom. VILMOS Ördögbe ! - úgy látszik kemény - LAERTES Bah ! erős kézzel - és jó fogakkal. VILMOS Egészségére. LAERTES Az önére. - Így tehát, tisztelt - Meister Vilmos uram, önnek szándéka az egész világot bejárni. - Nos, őrizkedjék mindjárt az első állomáson megállani. VILMOS Hogy-hogy ? LAERTES Azt értem, nehogy mindjárt kezdetben valami szerelmi kalandba bonyolódjék ! (Dühösen vágja a csibeszárnyat.) Valóban, a korcsmai csibék nem érnek többet a színházénál ! - Ez már nincsen kasírozva, ez fából van. (Iszik.) Magam is uram elutaztam falumból, mint ön, hogy elmenjek egészen a holdig - - húsz évemmel és boldogult nagybátyám talléraival (Nyelni erőlködik.) Ah, az állat VILMOS Nagybátyja ? LAERTES Nem - a kappan ! de már felhagyok vele ! Az első állomáson belépek egy pajtába, hol színészek játszottak. A gyertyák világánál észreveszek egy 15 éves leányt, szőke, mint a búzakalász, szemekkel mint a nefelejts, - a társaság szendéje. volt. Azonnal beleszerettem. - Másnap nyilatkozom s nyolc nap múlva elveszem. De, uram, már a menyegző éjjelén egy mást lepek meg nála. - - Romeo Julia lábainál ! Megvívok, megsebesülök és a győző, feleségem és pénzemmel megszökik. Egy pár nap alatt átéltem a szerelmes, jegyes, férj és özvegy minden szenvedelmeit. Megszűnt utazási vágyam, megszűnt kalandszomjam. És az ördög végre komédiást csinált belőlem ! Látja tehát, van okom, midőn azt mondom önnek óvakodjék a nőktől. VILMOS Mégis, úgy látszik, jó lábon áll ama hölggyel az erkélyről. LAERTES Kivel ? Philine-nel ? Sokkal jobban ismerjük mi egymást, semhogy egymásba szeressünk. Ő élénk, kacér, ravasz és hiú, mint a többiek ; könnyebb a szélnél, hűtlenebb a hullámnál, változóbb a holdnál ; s dacára mindezen hibáinak, a legveszedelmesebb nő, kit ismerek. Igyunk egészségére. (Isznak.) 5-ik jelenet. Előbbiek. Philine. (Philine, ki már előbb lejött.) HÁRMAS. PHILINE Hogyan, kedves Laertes ! poharát kiüríti, mielőtt életrajzomat bevégezné ! LAERTES (Nevet) És ön itt vala ! - Ez derék. VILMOS Igen is szigorú barátja. - Szép szeméből látom, hogy mindez nem való. PHILINE A bókot köszönöm, uram VILMOS Milyen báj, mennyi kellem Pillantása villám, Sóhajokkal és könnyel Ő hatni nem kíván. LAERTES Ah, Philine-nek e győzelem Könnyű játék csupán PHILINE (Félre) Hatni reá kellemmel Óhajtok én csupán Őt meghódítni nékem Könnyű lesz azután. LAERTES Engedjék meg, hogy röviden Egymásnak mutassam be. Ím Meister Vilmos úr. - Kedves ifjú ember, ki szívét ön szívéért ajánlja cserébe. S ez Signora Philine. - Angyal női öltönyben. Kinek tetszik ön, s azt vágyik adni tudtára. (Philine-hez.) Most nyissa meg ajkát legédesebb mosolyra. (Vilmoshoz.) S ön uram, adja át e virágot. (Elveszi és Philine-nek adja.) Tessék. VILMOS Milyen báj, mennyi kellem Pillantása villám ! Sóhajtásokkal és könnyel Hatni ő nem kíván. PHILINE (Magában) Hatni rája kellemmel Óhajtok én csupán Őt meghódítni nékem Könnyű lesz azután. LAERTES (Félre) Már sóvárog e kellem És e bájok után, Ah, Philine-nek e győzelem Könnyű játék csupán. PHILINE Kérem, uram, bocsássa meg barátom badarságát. Karját ! LAERTES Megyünk ? PHILINE Igen, elviszem önt, hogy megmentsem Meister urat rossz tanácsaitól. LAERTES Lesz-e még itt szerencsénk ? PHILINE Minden bizonnyal. Távozhatik-e az, ki engem látott ? LAERTES Pedig jobb volna távoznia. PHILINE Goromba ! (Vilmoshoz.) Viszontlátásra. (Elmennek.) 6-ik jelenet. Vilmos, később Mignon. VILMOS Lelkemre mondom, kedves egy teremtés. Kissé hóbortos - és nagyon kacér, de kedves. MIGNON (Bejön) Egyedül van. VILMOS Beszélhet nekem Laertes - Ah ! te vagy szegény gyermek ! MIGNON Hálát mondani jöttem. VILMOS Nincs miért. Holnap, szegény gyermekem, már nem leszek itt, hogy megvédjelek. Mignon: Holnap, mondod ? - Ki tudja holnap hol leszünk ! Csak Isten tudja azt ; kezében van. jövőnk. VILMOS Hogy hívnak ? MIGNON Mignonnak neveznek, nincsen egyéb nevem. VILMOS Hány éves vagy ? MIGNON Sokszor nyílt a virág, hajtott a fa lombot. De évim számításával senki sem gondolt. VILMOS Ki a te atyád, ki anyád ? MIGNON Anyám nyugodni szállt, És a nagy ördög meghalt. VILMOS A nagy ördög mondod ? MIGNON Első uram az volt. VILMOS Ugyanaz, ki téged amaz embernek eladott ! De hogyan kerültél kezei közé ? Beszélj ! - Nem bízol bennem ? MIGNON Ah ! Gyermekkoromból egy emlékem maradt fel csupán ; Szép nyár estvén magam jártam egy tó partján. Hol egyszerre néhány vad kinézésű férfi nekem ront a sötétben és körülveszen. Kiáltok félelmemben, futni akarék, de elfogtak s elhurcoltak... VILMOS De szólj csak, nem emlékezel a tájakra, melyeken átutaztál ? S ha megszabadítni akarnálak, hová, mely hazába kívánnád, hogy visszavezesselek ? MIGNON Ismered ama hont, hol a citrom virul? Hol az arany narancslombok között pirul, Hol a menny tiszta kék és szelíd a szellő, Mirtus és borostyán szabadban él, felnő, Hol a szép ragyogó mennyboltozat alatt A kellemes tavasz örökkön mosolyg rád ? Oda óhajtnálak követni Ahonnan a balsors engem kiragadott, E tájon kívánnék én élni, Szeretni és meghalni ott, ah, csak ott ! II. Ismered a házat, magas oszlopzaton ? A fényes termeket, ahol kőszobrok állnak, Amelyek várnak rám és keresnek folyton ? Ismered az udvart, melyben sokan mulatnak ? Ismered a tavat, melynek síma habját Ezrivel a hajók nyíl gyorsan szelik át? Oda óhajtnálak követni ! Ahonnan a balsors engem kiragadott, E tájon kívánnék én élni, Szeretni és meghalni ott, ah, csak ott ! VILMOS E bájos táj, melyről beszélsz, nemde Olaszhon, kedvesem ? MIGNON Olaszhon ! Nem tudom. VILMOS Különös teremtmény ! 7-ik jelenet. Voltak. Jarno. JARNO Ah, ah ! úgy látszik, önnek tetszik e gyermek... hercegem... szeretné elcsábítani. VILMOS Nyomorult ! Egy szót se, ha életed kedves. JARNO Jó ! Ha annyira érdekli e leány, fizesse meg nekem, mibe tartása került, és tetszése szerint rendelkezhetik felette. VILMOS Legyen ! Jöjj velem... megadom a pénzt, mit kívánsz és te viszont egy iratot írsz alá, mely Mignonnak megadja szabadságát. JARNO Csak fizessen, aláírok én ami csak tetszik. VILMOS Azonnal szabad léssz. Viszontlátásra, kedves gyermekem. (El) 8-ik jelenet. Mignon, majd Lothario. MIGNON Szabad, - szabad ! - igaz-e ? - (Lotharióhoz.) Jöjj, osztozz örömömben ! Te is oltalmazál Jarno dühe ellen... Titeket vigaszomra a nagy Isten külde LOTHARIO (Halkan) Mielőtt távoznám, látni kívántalak. MIGNON Ó ég ! mért sürgeted a válás percét ? LOTHARIO Mennem kell. MIGNON És hova ? LOTHARIO Ím látod a fecskéket Szállani dél felé Ah ! követnem kell őket. MIGNON Miért nem szállhatok én is vélek Messzi el ? - - Nyújtsd lantodat LOTHARIO Íme, vedd ! MIGNON Könnyű fecskék csapatja Ott fönn a föld felett Repülj, kelj gyorsabb szárnyra S utadon ég veled ! LOTHARIO Ó, mily bájos hangot Csal ki lantomból ! E hangszer nála újra Oly édesen szól. EGYÜTT Könnyű fecskék stb. MIGNON Repüljetek csak arra, Hol tisztábba menny, A nap szebb világot ád. Boldog az, ki holnap látja Meg már a melegebb, A szelídebb hazát. EGYÜTT Könnyű fecskék stb. (Philine a színfalak között kacag.) MIGNON Ismét ez a nő ! (Elmegy Lotharióval.) 9-ik jelenet. Philine. Fridrik, majd Vilmos és Jarno. PHILINE Nem ! Hadd nevessek, kedves Fridrik! Így a lófején át esni lábaimhoz, ez aztán udvarias. Nem is tudtam, hogy ön oly jó tornász. FRIDRIK Csak gúnyolódjék. Mikor én agyonfuttattam e szerencsétlen állatot, csakhogy önt hamarább lássam ! PHILINE Talán meg is sirassam ? FRIDRIK Ó kegyetlen ! már meg is bántam, hogy eljövék. PHILINE Hát tessék visszatérni. (Vilmos, Jarno jönnek.) VILMOS Az alku áll. Mignon szabad. JARNO Az alku áll. Megyek, átadom holmi ját s elküldöm önnek. Száz arany ! Nem rossz alku ! (El.) 10-ik jelenet. Vilmos. Philine. Fridrik. PHILINE Hogyan ! Mit hallék ? Ön megvette e fiatal cigányleány szabadságát: ! Ez igen nagylelkű ! FRIDRIK Hát ez honnan került ide ? PHILINE Menjen el innen ! Meister úr, bemutatom önnek az ifjú Fridriket tanuló, ki miattam megszökött az egyetemből, - egyike legmakacsabb és legféltékenyebb imádóimnak. Rendesen minden nyolc nap után elhagy, hogy nyolc napra rá ismét visszatérjen. Fridrik úr ! jöjjön ide ! bemutatom Meister Vilmos urat, kit ön minden bizonnyal szeretni fog, mert Laertes barátunknak megígérte, hogy nekem nem udvarol. VILMOS Én mitsem ígértem. FRIDRIK A kacér VILMOS (Félre) Nagyon kedves PHILINE Már szeret ? De hol van Laertes ? LAERTES (A színfalak mögött) Philine ! kedves Philine ! VILMOS Itt van 11-ik jelenet. Voltak. Laertes. LAERTES (Levéllel kezében) Győzelem PHILINE Mi az ? Mi az ? LAERTES Lám, Fridrik ! Jó napot FRIDRIK Jó napot ! LAERTES Hohó ! Mily siralmas hang ! PHILINE Agyonfuttatta lovát, hogy utólérjen bennünket. LAERTES Szegény állat FRIDRIK Tetszik ? LAERTES A lovat értettem. PHILINE Lássuk, mi újságot hozott. LAERTES Győzedelmeskedünk, kedvesen, a mostoha sorson. Társaink itt lesznek azonnal. És itt egy levél az ön számára. PHILINE Olvassa, Laertes. LAERTES Megengedi ? (felbontja és olvassa a levelet.) „Bájos hölgy ! Herceg Tiefenbach megérkezését méltóan ünnepelni óhajtván, néhány drámai előadással szándékozom neki kedveskedni s így tudtára adám társaimnak, hogy még ma elvárom őket ; kegyed számára legszebb művésznő, mint a társulat csillagának, kocsit küldök. Remélem, elfogadja e meghívást s meg lesz elégedve ama fogadtatással, melyet önnek készít leghőbb imádója és barátja báró Rosenberg." FRIDRIK Nagybátyám PHILINE Nagybátyja ? A báró az ön nagybátyja ? FRIDRIK Fájdalom, az ! PHILINE Ez pompás. FRIDRIK Tehát elfogadja a meghívást ? PHILINE Egész örömmel. Mi kegyedet illeti, tisztelt uram, ha kedve volna bennünket elkísérni bemutatom a bárónak, mint a társaság költőjét. Különben... ha velünk jő... nekem nagy örömet szerez. Tehát el van határozva, nemde ? (Indul.) FRIDRIK Philine ! PHILINE Ön !... ami önt illeti... ha bátorkodnék bennünket követni, kiszolgáltatom nagybátyjának. (El.) FRIDRIK Átkozott kacér... átkozott báró átkozott levél ! Viszontlátásra, Laertes ! Ön, uram, önnek. nem köszönök ! VILMOS Tetszik ? (Fridrik el.) LAERTES A féltékenység eszétől fosztá meg. - Megyek, kifizetem számlámat s visszajövök önnel kezet szorítani, ha válnunk kellene. (El.) VILMOS Követni őt a kastélyba ! miért ne ? 12-ik jelenet. Vilmos. Mignon, majd Lothario. MIGNON (Vidáman Vilmoshoz szaladva) Itt vagyok ! - Te váltottál ki, Most uram ! parancsolj velem. VILMOS Ezen faluban, amelybe sorsod vezérelt Ismerek egy családot, az béfogad téged. MIGNON Miért választasz tőled el ? VILMOS (Mosollyal) Mert magammal, szegény gyermekem, nem vihetlek És a családapák gondjaihoz sem értek. MIGNON Végy egy férfiruhát, öltöztess fiúnak, És én majd mint legényed szolgállak. VILMOS Mi okból ? MIGNON (Bensőséggel) Hogy lásd te, ki megmentett, Milyen hálás szívem. Akárhová követlek, S el nem hagylak soh'sem. VILMOS Miért akarsz új rabságba Szegődni már ismét ? MIGNON (Szomorúan) Úgy hát, ha magadtól könyör nélkül elűzesz (Lotharióra mutat, ki épp a színből jön.) Ő vele megyek. LOTHARIO (Mignonhoz siet és karjaiba zárja) Jer ! - Szép, ha szabad az élet ! - Az árnyas erdőn, csillagos menny alatt Moh- és gyepágyunk lesz, ott lelünk menedéket, S kenyerét a száműzött veled meg- osztja majd. (Mignont magával akarja vinni.) VILMOS (Megállítja) Nem, gyermekem Jövő sorsod végett aggódom. - Ha akarod, maradj, velem. El van határozva Óhajod teljesítem. (Jó indulattal.) Barátod, ki megmentett El nem hagy sohasem. MIGNON Irántad, ki megmentett, Ah, oly hálás szívem. Bárhova is követlek, Nem hagylak el soh'sem. LOTHARIO (Magában) Isten ! élnem hagyj s reménylenem, És engedj magasztos dalt zengenem. 13-ik jelenet. Előbbiek. Philine. Laertes, Jarno, színészek, színésznők, cigányok, polgárok és parasztok. VILMOS Ah, itt jön útrakészen az egész társulat. színészek: Barátim készüljünk az útra ! Mosolyg a szerencse nekünk. Utazzunk vígan és mulatva, Így éh, szomjat elfeledünk, Mondjunk búcsút kalaplevéve E silány korcsmának most, Hol a színésznek rossz volt ebéde, S csak a szabadba hálhatott. SZÍNÉSZNŐK (Irigyen) Philine-ért bizonyára Jött a báró hintója, Ez úri bérszolgák, És e pompás fogat. (A háttérben polgárok és parasztok tolakodnak. Egy inas keresztültör a tömegen és üdvözli Philine-et, ki Laertes karján a lépcsőn lejön.) PHILINE Ő érettem lángol S követni fog engem, - Hű társunk, az Ámor, Az is velünk leszen. Laertes Mi követünk. (A pincérekhez) Vigyétek ki e pogygyászt. (A színészekhez) Megyek előre, hogy jobban fogadjanak, És pompás vacsorával este várjanak. SZÍNÉSZEK Hurrah ! PHILINE (Vilmosnak kezet nyújtva, halkan) És ön uram ! nem utazik mi vélünk ? SZÍNÉSZEK Adieu, Philine ! szerencse véled. LOTHARIO A távolból vihar közelg, Már dörögni hallom MIGNON Elvégre szabad vagyok tehát, Megáldva légy ó szent szabadság VILMOS Elvégre szívem szeret tehát, Megáldva légy ó édes rabság LAERTES, Barátim készüljetek útra. PHILINE Mosolyg a szerencse nekünk /nektek SZÍNÉSZEK Utazzunk vígan és mulatva. CIGÁNYOK Így éh,- szomjat elfeledünk/-tek POLGÁROK Mondjunk/-jatok búcsút kalaplevéve E silány korcsmának most, Hol a színésznek/művésznek rossz volt ebéde S csak a szabadban hálhatott, Fel útra ! el innen hát ! (Vége az első felvonásnak.) MÁSODIK FELVONÁS. Díszes öltözőszoba. 1-ső jelenet. Philine, mindjárt Laertes. PHILINE (Pipereasztalnál ül. Kopogás.) LAERTES (Kívülről) Szabad ? PHILINE Ön az, Laertes ? LAERTES (Belép, kissé ittas) Igen, csak én vagyok ! Jó estét, Philine ! PHILINE Jó estét Laertes ! LAERTES Nem zavarom ? PHILINE Ön soha ! LAERTES Tehát önt itt szállásolták be ? PHILINE Igen, a báróné szobájában. LAERTES Melynek kulcsát a báró őrzi. PHILINE Ön. ittas. LAERTES Nem én, jókedvű vagyok, sőt képes volnék önnek udvarolni s tiszteletére egy dalt is rímelek. Hallja csak. LAERTES Vedd le rólam szép szemed Drága hölgy légy irgalommal, Mert e bájtekinteted Ámor nyilaként hat által S minden szíven ver sebet. Tra-la-la-la-la ! PHILINE Bravó ! Az ember azt hinné, az ifjú Fridriket hallja. Laertes KÖSZÖNÖM ! PHILINE De ha tetszik, beszéljünk másról. Mi Hírt hallott barátunkról ? LAERTES Kiről ? Fridrikről ? itt van, a kertben láttam barangolni. PHILINE Gondolok is én Fridrikkel. Ama fiatalembert értem, kivel ma reggel találkoztunk. LAERTES Meister Vilmos urat ?... PHILINE Ugyanazt. LAERTES Ó! az nem jő el ! PHILINE Miért ? Mit tud róla ? LAERTES Megmondottam neki, mit meg kellett mondanom s remélem, meg fog emlékezni jó tanácsaimra. PHILINE Ezért lakolni fog, Laertes ! S ami Meister urat illeti... LAERTES Azt nem látjuk többé ! PHILINE Gondolja ? Pedig úton van... el is jő... és... SZOLGA (Jelentve) Meister Vilmos úr ! PHILINE És itt is van. LAERTES Ah ! bah ! PHILINE Jöhet. 2-ik jelenet. Voltak. Vilmos, majd Mignon. VILMOS Bájos Philine !... kedves Laertes ! PHILINE El vagyok ragadtatva, uram, hogy megemlékezett ígéretéről. VILMOS És én köszönöm, hogy megengedé önt követnem. PHILINE Magam mutatom be önt a bárónak. LAERTES És én a bárónénak. De engedje meg előbb, hadd adjak némi felvilágosítást az előadás előkészületeiről. A színház a palota üvegházában van elhelyezve, mintegy két lépésnyire innen, a folyosó végén. Az este a „szentivánéji álmot" adjuk, egy bizonyos Shakespearetől.... angol költő, ki meglehetős hírben áll... Philine, mint Titania felséges lesz. Mi engem illet, én Theseus, athéni herceget játszom s mielőtt kezdjük, felkeresem önt. (Vilmoshoz.) Viszontlátásra, uram ! Ég önnel, kecses hölgy ! Ő vele hagyom önt. És önnel hagyom őtet. De ki e gyermek, itt künn, az ajtó - mögött ? VILMOS Az Mignon. PHILINE Mignon ? VILMOS Igen, a szegény gyermek nem akart tőlem megválni. Behívhatom ? PHILINE Mindenesetre ! Kíváncsi vagyok őt látni. VILMOS (Hívja) Mignon ! MIGNON (Megjelen a küszöbön) Hívtál, uram ? (Félénken belép. Mint fiú van öltözve, kis csomagot visz.) PHILINE Ha-ha-ha ! Mily változás ! Melegedjél Mignon, aztán eljárod nekünk a tojástáncot. LAERTES (Mignonhoz) Ha szereted uradat, ne hagyd el s őrizkedjél Philine-től. PHILINE Mit mond ön ? LAERTES Én semmit ! viszontlátásra ! Őrizkedjél ! (El.) 3-ik jelenet. Vilmos. Philine. Mignon. VILMOS El most a bánattal, Feledd el szenvedésed. Fázott kezed melegítsd meg E barátságos tűzhelynél. MIGNON Feledtem én immár Keservet, bánatot. Hideg sem bánt - Körödben oly boldog vagyok ! PHILINE Mily megható gondoskodás ! Haha ! - nevetni késztet engem. E gyöngéd figyelem. MIGNON Kegyetlen kacagása mint sérti lelkemet. VILMOS Nevessen csak ! - az önnek még több bájt kölcsönöz. PHILINE Ah, ez a csodák csodája ! - Valóban ez dicső !... A helyett, hogy apródja önt, urát szolgálja Ím, ön szolgálja őt. VILMOS Kegyed lábainál - Ha engedi - kedvesb nékem A szolgálattétel. PHILINE Valóban ? - Úgy hozza ide a gyertyatartót. (A pipereasztalnál ül. - Vilmos a kandallón álló gyertyatartót szolgálatkészen elhozza. - Mignon szemmel kíséri - Vilmosnak minden mozdulatát, a nélkül, hogy székét elhagyná.) VILMOS Önnek hű rabszolgája Várja még parancsát. PHILINE Köszönöm ! - Hajamat a fodrász ma rosszul rendezé el, De mit se tesz, - majd szép leszek tündéri mezben. Ah, már is hallom A bókok ezrét ; Számos udvarlóm Hő érzelmét. - Csodál itt minden; Ifjú és öreg. - E lángoló szem Bűvöli meg. VILMOS Elámulok szem hatalmán, Elragad e hang édes bája, Kecsben gazdag tündér alakja, S e gúnymosoly szép ajakán. MIGNON (Alvást színlel) Semmit ne láss, ne hallj Mignon. (Philine pajzánkodva tovább énekel, miközben a tükör előtt festi magát.) VILMOS Drága kecses nő ! bámulandó Philine E szép szempár, ez arc, e báj alak, Ez minden férfiszívet elragad. PHILINE E herceg adta karperec szép ! VILMOS Ön minden férfinak vágya, eszménye, Önt csodálja, imádja minden s érette eped, - És - ah ! ön szíve jéghideg Philine ! PHILINE Valóban szép, úgy-e bár ? VILMOS Ah Philine, miért nem szeret ? PHILINE Most a bárónak mutatom önt be, VILMOS Egy szót, csak még egy szót Philine ! PHILINE (Mignonra, mutatva) Csendesebben. A mi háziurunk vár, Adja kérem karját. VILMOS És nem ád választ ? PHILINE (Kezét nyújtva) Íme jó szívemnek jeléül. ( Vilmos megcsókolja Philine kezét, - a csók neszére Mignon egy mozdulatot tesz, a nélkül, hogy szemét felnyitná.) PHILINE (Magában) Azt jól tudám, hogy álma tettetett. VILMOS Ó Philine ! ó kacér, imádandó bűbájos nő te ! PHILINE La-la-la-la .. VILMOS Ah, kérlek, hallgass meg engem, Vess rám csak egy hő pillantást. Egy szóval csak vigasztald lelkem Az üdvet, az boldogságot ád. PHILINE Csodál itt minden, Ifjú és öreg, Mind én utánam Vágy és eped. MIGNON Ne hallj, ne láss Mignon mitsem, Zárulj le, aludjál szem ! (Vilmos Philine-nek ajánlja karját és a középen elmennek.) 4-ik jelenet. Mignon egyedül. MIGNON Egyedül vagyok ! Ah, szegény Mignon ! ő már feled téged ama Philine miatt ! - De hát mit tartozik ez rád ! nem tölté-e be minden vágyadat, midőn megengedé, hogy őt kövessed, őt szolgáljad ? Miért panaszkodol, hálátlan ? Miért sírsz ! - nem, nem ! Már nem sírok ! Boldog vagyok !... Mily szép itt minden ! még soh'sem láttam hasonlót ! Itt ült csak az imént, midőn Meister hozzá lehajolva fülébe súgá, mit naponta mond neki annyi más, mit még többször mond neki tükre ! És én karszékemben hallék mindent ! behúnytam szememet... aludni akartam - nem tudtam ! Rosszul cselekvém, tudom, de nem tehetek róla ! Ím, itt a bokréták és levélkék, amit imádóitól kap... itt a festék, mellyel arcát fedi. Hátha én is megkísérelném ! Ah ! halványságom már tűnik, szemem ragyogóbb ! I. Volt egy árva kisleány, Kit a cigányok hozának, Arca sápadt, szemében bánat, (Tükörbe néz.) Hahaha ! bohó történet ! - Csak feledni tudnám ! - Így sokkal szebb vagyok, - arcom nem is az már. Tra-la-la, tra-la-la, Ez-e az a Mignon, ki vala ? - II. Egykor a szegény leány Kebelében hő óhaj támadt Megnyerni szerelmét urának (Tükörbe néz.) Hahaha ! Bohó történet ! - Csak feledni tudnám ! - Így sokkal szebb vagyok, - arcom nem is az már, Tra-la-la, tra-la-la, Ez-e az a Mignon, ki vala ? (Vidáman.) Nem, nem ! nem én vagyok. (Szomorúan.) De ez Philine sem. Az más titokkal is bír még, mely teszi széppé. (A mellékszoba ajtaját felnyitja.) Ez ama hely, hol függenek ruhái. Ah, igen ! - Vajjon hozzá hasonló lehetnék ? Ó, balga ötlet ! ó, démoni kísértés !- (A mellékszobába lép. Fridrik pedig az erkélyen jelen meg.) 5-ik jelenet. Fridrik egyedül. FRIDRIK Itt vagyok. (A szobába ugrik.) A kerítés letört alattam, kalapomat elvitte a szél s ha a karfán meg nem fogódzom, nyakam is kitöröm. De mitse tesz... Csakhogy itt vagyok. - Tehát nagybátyám ide szállásolta be Philine-t !... nagynéném szobájába !... Így megfeledkezni minden illendőségről ! Ah, pfuj, báró úr, pfuj ! Ön megérdemelné, hogy viszont a báróné is... különben azt hiszem, ő is már régen... de nem arról van most a szó. - Dühös, magamon kívül vagyok, képes volnék Philine-t elragadni a nagybátyámtól. Tiefenbach hercegtől, az egész világtól... (Kardjához kap.) ha kell, karddal a kezemben. Jaj annak, ki első megjelen ! 6-ik jelenet. Fridrik. Vilmos. VILMOS Mignon ! FRIDRIK Hah ! ki jő ? VILMOS (Belép) Hol is lehet ! (Észreveszi Fridriket.) Ah !... FRIDRIK Hiszen ez amaz új udvarló, kit Philine csak ma reggel mutatott be nekem. VILMOS Hiszen ez ama fiatal bolond a korcsmából. FRIDRIK Uram... VILMOS Uram... FRIDRIK Ön itt, e kastélyban ? VILMOS Mint látja. FRIDRIK Ön tehát a társulathoz tartozik ? VILMOS Hihetőleg ! FRIDRIK És mily minőségben ? VILMOS Mint... költő, ha megengedi. FRIDRIK De mily joggal merészel ön csak így- úgy belépni Philine kisasszony szobájába ? VILMOS És mily joggal van ön itt, uram ? FRIDRIK Én, nyakamat kockáztatva az ablakon jöttem be. VILMOS És én, mitse kockáztatva az ajtón. FRIDRIK Én uram, barátjai közé tartozom. VILMOS Én szintén, uram ! FRIDRIK Több egy évnél, hogy elfogadja udvarlásomat. VILMOS Én csak reggel óta udvarlok neki... és nem levék visszautasítva. FRIDRIK Végre is uram, én őt imádom. VILMOS És én bolondulok utána. FRIDRIK E szerint uram, mi vetélytársak vagyunk. VILMOS Úgy látszik. FRIDRIK És Philine kisasszony önnek légyottot ád magánál ? S ön el akarja tőlem vitatni szerelmét ? VILMOS Teringettét, igen ! FRIDRIK Elég uram ! (Kardot ránt.) Védje magát ! VILMOS Tetszik ? FRIDRIK Védje magát ! VILMOS (Nevetve) Meg akar vívni e szobában? . FRIDRIK Igen ! Philine-nél !... saját szobájában ! ez eredeti lesz ! VILMOS Legyen uram, kardra hát ! FRIDRIK Kardra hát ! (Összecsapnak. Mignon Philine öltözékében, kirohan a szobából.) 7-ik jelenet. Voltak. Mignon. MIGNON Ah, Meister ! VILMOS Mignon ! FRIDRIK Mignon ! mit jelentsen ez ! de nem csalódom ? hisz ez Philine egyik ruhája ! Hahaha ! VILMOS Uram !... Fridrik Nyugodjék meg ! még viszontlátjuk egymást ! Ments Isten, hogy önt megöljem, e szép gyermek jelenlétében. Viszontlátásra ! VILMOS Viszontlátásra ! FRIDRIK Ezt rögtön el kell beszélnem Philine-nek. Hahaha ! (El.) 8-ik jelenet. Vilmos. Mignon. VILMOS Mignon ! te e ruhában ! MIGNON Bocsáss meg ! Ó, jól tudom, hogy hibáztam, de azt hivén, egyedül vagyok s nem tudtam ellentállani. VILMOS Megőrültél ! Miért vetetted le ruhádat ? Miért nem követed parancsomat ? Ha uradat így szolgálod, akkor jobb megválnunk. MIGNON Elűzessz ? VILMOS Ó nem, nem űzlek el. De csak most látom át, mily rosszul cselekvém, midőn kérelmednek engedék. MIGNON Miért ? VILMOS Miért ? Mert egy ilyen leány, mint te, nem szolgálhat egy korombeli nőtlen embert. MIGNON Azt hivém - azt képzelém. VILMOS Nos mit ? MIGNON Semmit ! bohó voltam. Megyek, gyorsan levetem e szép ruhákat, melyek még rútabbá és ügyetlenebbé tesznek szemed előtt. VILMOS Éppen nem !ellenkezőleg ! De menj, menj gyorsan ! Ha Philine visszajönne... MIGNON Ah ! - ő ! bizonnyal ő mondá, hogy tőlem megválj ! - Nos, jól van. - Engedni kell. VILMOS Lásd gyermekem, nálam nem maradhatsz. Mit mondanának ? Végre azt hinnék, hogy szerelmes vagyok beléd. MIGNON Igen, igazad van, válnunk kell ! VILMOS S aztán nem hagylak el ; majd elküldelek egyik nő-rokonomhoz, kinél jó dolgod lesz. MIGNON Ó jaj VILMOS (Mignonhoz) Isten hozzád ! ne könynyezz, Mignon, ne sírj. A keserv még korodban feledve hamar lesz, - Az ég vigaszt ígér, - S áldó szavam kísér, Mignon, ne sírj ! Azt kívánom: találd fel hazádat, családod, Boldog és szép jövőt adjon a sors néked ! - - Lelkem fáj, hogy elhagysz és szívem osztja gyászod, S roppant keservedet. Mignon, ne s írj Az ég vigaszt adand, S áldó szavam kísér. Mignon, ne sírj. MIGNON Köszönöm jóságodat ; de nélküled szabad akarok lenni, mint voltam VILMOS Hallgass az ész szavára ! MIGNON Az ész kegyetlen, uram, többet ér a szív. VILMOS De mi lesz belőled ? MIGNON Ami valék, - Mignon. Cigány ruhám Felöltöm újra, s örökké megtartom. VILMOS (Erszényt akar neki adni) Fogadd ezt legalább. MIGNON Aranyat ? - Nem ! (Bensőséggel.) Szorítsd meg kezem utoljára, s boldoggá teendesz. (Megragadja Vilmos kezét és ajkához szorítja.) Köszönöm ! VILMOS Nem, tőlem így nem távozol ! MIGNON Menni kell ! Távol leszek holnap, s nem látsz többé soha. VILMOS És hová mégysz ? MIGNON Mint máskor, céltalan járok ide s tova. VILMOS Ki oltalmazand ? MIGNON Isten, szent szűz, és az angyalokba vetem reményem és bizalmam. Vilmos Ki fog táplálni ? MIGNON Irgalmas szívű emberek, akik előtt majd vígan táncolok, könyörből nyújtanak egy falat kenyeret. - Ha-ha-ha ! (Erőltetve nevet, majd könnyekbe tör ki.) 9-ik jelenet. Előbbiek. Fridrik. Philine, majd Laertes. PHILINE (Fridrikhez) Igaza van, Fridrik. MIGNON Philine ! VILMOS Philine ! PHILINE Mignon egyik ruhámban - Mignon Meister úr karjaiban ! VILMOS Mignon általam kéri bocsánatát -- PHILINE Ha ruhám tetszik neki - örömest neki adom. Valóban igen jól néz ki ! régi ura, ama botos ember Jarno sem ismerne reá. - Ó ! - ó ! mily dühösen szaggatja csipkéimet. (Mignon. elfut.) Mily tekintet ! Az ember azt hinné, uram bocsáss, hogy e kis vad leány féltékeny rám VILMOS Féltékeny ! LAERTES (Megjelen) Holla, Puck, Áriel, Oberon előre ! majd én követlek. (Szavalva belép.) Gyors szárnyakon közelg menyegzőnk fényes napja. Hyppolita, ! Még három nap s a kínnak vége ! Utána egy új hold születik meg nékünk, A halvány telő hold a szerelem jelképe ! Nos, hát önök itt mit csinálnak ? Én Theseus herceg jelmezében, többi társaink is már mind fegyver alatt - és Titania, még nincsen kész. PHILINE Ráérek én öltözni a színfalak mögött is. Hozza jelmezemet a mellékszobába. FRIDRIK Magam viszem el önnek a színpadra. PHILINE Jó, tegye magát hasznossá. (Fridrik el.) LAERTES Philine, egy szót sem tudok már szerepemből - és te ? PHILINE Én, egész mással van teli a fejem LAERTES Helyes, az előadás e szerint nagyon mulatságos lesz. (El.) PHILINE Meister úr ! VILMOS Bocsánat ! PHILINE Miről ábrándozik? vagy talán már nem szeret többé ? VILMOS Én Philine én imádlak ! (El Philine-nel.) FRIDRIK (Hozza Philine, ruháit) Philine itt vagyok. - Nos, rám se figyel ! Meister úr karján eltávozik. Okvetlenül meg kell ölnöm ! (El.) MIGNON (Megjelen) Ezt a Philine-t - gyűlölöm ! (Elrohan.) VÁLTOZÁS. 10-ik jelenet. Mignon egyedül. MIGNON Ott van ő Philine-nél ! - kit magasztalni kezdenek. - És én itt bolyongok árnyékiban a kertnek. Szereti e nőt, - imádja ! Ó ég ! hisz ezt tudám. E gyötrelmet kiálltam már - Ah ! - Eddig ajkáról bár a szót nem hallottam, a szót, mely marcangolja szűm ; még sincs remény, hogy megindítja e fájdalom. - Szegény Mignon ! - Őt imádja ! - S ama gúnyos mosoly , az még kegyetlenebb kínnak vet alája. - Imádja ! - Isten ! - Tébolyodottá tesz a méreg, s a fájdalom (A tóra néz.) Ah, e tó lágy, tisztahabja magához vonz. - Hallom - ott, hol susog a nád - a hablány édes csábszavát. - Körébe hívogat. (A vízbe akar rohanni, a fák közül lanthangok hallhatók.) Ég ! mit hallok ! milyen hang ! - Rossz angyalom eltűnt. (Előre jön.) Élni kívánok ! - Te vagy itt Lothario ? 11-ik jelenet. Mignon. Lothario. LOTHARIO Ah ! ki van itt ? MIGNON Az ő ! LOTHARIO Ki az ? ki szólíta engemet ? ah, te vagy Sperata ? - te vagy ? ó felelj MIGNON Nem. LOTHARIO Szívem újra csalódott. Ó jaj ! ez nem Sperata. Ama gyermek, ki követni vágyott, ez Mignon. MIGNON Igen az, - nevem Mignon, jól emlékezel. LOTHARIO Ó szegény árva teremtmény te ! Látni akartalak, s lépteid nyomán jövék. - Keblemre jöjj, s tárd ki szíved. Mondd el nékem, mi kín, mi bánat gyötri lelked ? (A kastélyból tetszéskiáltások hallhatók.) MIGNON (Lothario karjai közül kiszökve) Ó halljad ! az utált nő nevét mint kiáltják ! Csak őtet dicsőítik, -őt magasztalják. (Fenyegetőleg a kastély felé fordul.) Ó szent istenem ! Add, hogy mennyköved sújtson le e palotára ! Változtassa porrá az ég dörgő villáma ! s végkép pusztítsa el a tűzelem ! (A fák közé elrohan.) 12-ik jelenet. Lothario egyedül. (Hosszú szünet. - Végre magánkívül. felkiált.) A tűz ! - Igen, a tűz (Lassan kimegy és a fák között eltűnik. - Az üvegház ajtain vendégek és színészek jönnek ki.) 13-ik jelenet. Urak és hölgyek. - Philine és színészek. -Fridrik, báró, bárónő, herceg, szolgák. Utóbbiak fáklyákkal. KAR Brava, brava ! Brava, bájos Titániánk ! Szív, virág tiéd egyiránt. Ünnepeljük tehát meg, S magasztaljuk e hölgyet, - Kecseit és e bájt, Nagy sikerét s diadalát. PHILINE Ma én vagyok a tündérkirályné. (Előbb varázsbotját, majd koszorúit mutatva.) Kormánypálcám ez ím ! És ezek diadaljelvényeim. FRIDRIK Mint magasztalják SZÍNÉSZEK Húszan is egyszerre ! Csak úgy hull eléje Hódolat s virág. PHILINE Ah, én Titania vagyok ma, A légben trónoló tündérleány. Föld felett szárnyalok mosolygva Könnyebben mint madár, s gyorsan mint a villám. Vidor szellemhad kocsimnál áll, S azzal, ha jön az éjhomály, száll, Nagy, fényes udvar körülvesz, s ez, Szerelmi hű dalt zengedez, Míg fel nem tűn a napsugár. Enyelgve nyíló virággal Kel a hajnal - Majd virányon réteken, ligeteken, Majd a habfödött hullámok felett szállok. Földön és a lég ürén lengek én. Ha-ha-ha ! MIND Éljen Titania ! TÁNC. 14-dik jelenet. Előbbiek, Vilmos, majd Mignon és Lothario, később Laertes. PHILINE (Vilmost észrevéve) Ah végre itt ! - Soká váratott magára. VILMOS Bocsásson meg ! PHILINE Nem is jött meghallgatni engem. FRIDRIK Megint ő ! - mily szíves mosoly, mennyi gyöngédség ! VILMOS Bocsásson meg, Mignont kerestem itt. PHILINE Hogyan ? Hát az, kit ön keres uram ! nem én vagyok ? (Beszélgetve a háttérbe mennek. - Mignon és Lothario az előtérben találkoznak.) LOTHARIO (Halkan Mignonhoz) Légy elégült, Mignon ! s örvendezzél árva lélek Felgyújtám e lakot, hogy bosszút álljak érted. MIGNON Hah ! Mit mondasz ? Lothario Kívánatod megleszen Rommá válik e ház, elpusztítja a tűzelem. (Mignon szemeivel nyugtalanul keresi Vilmost, ki végre észreveszi s hozzá jön.) VILMOS Ah Mignon ! itt vagy ? - Kerestelek. Philine Mignon ! Halljad csak leányom ! MIGNON Nos, mit kíván ? PHILINE Hadd lássuk, mily buzgó vagy - szaladj s keress meg én nekem ott a színházban egy virágbokrétát, mellyel urad tisztelt meg, s amelyet színpadon ejték el hihetőleg. VILMOS De minek ! MIGNON (Vilmoshoz) Jó uram ! én szót fogadok. (Elsiet az üvegház- felé.) LAERTES (Szaladva jön) Ég ! - barátim ! ah Philine ! uraim ! A színház tűzben áll - tekintsék. MIND Mit beszél ? Tűz ? PHILINE A vér megfagy ereimben. VILMOS Ah, szerencsétlen leány ! LAERTES Vilmos maradjon ! PHILINE Nem sejtém a veszélyt, tanúm a nagy Isten, Vilmos ! VILMOS Ne tartóztassatok ! (El Mignon után.) KAR Elfojtani lehetetlen A romboló tüzet. - Itt segély nincsen már. Borzadva recseg minden ! - Ah, a védelem, oltalom hasztalan. PHILINE Ah, mi szörnyű pusztítás ! Már lángban áll a színház. LOTHARIO Remegés közt magán Bolyongok házról-házra, Hova a véletlen vitt, Hova szél, vihar hajta. Engem csupán az Isten véd - De hiszem, hogy ő él s hogy újra feltalálom. (Az üvegház ablakai repedeznek, a ház összedől. A vendégek elborzadva az előtérbe futnak.) MIND Ég VILMOS (Mignont karján hozza lelkendezve) Isten megtartotta életét. Már veszély fenyegette, sőt biztos halál, Midőn oda érkezém és oltalmazhatám - De hála égnek ! megmentém a szegényt. MIND Hála néked ég ! (Vilmos gyeppadra teszi az elalélt Mignont, kinek kezében fonnyadt, félig égett virág. - Csoportozat.) (Vége a második felvonásnak.) HARMADIK FELVONÁS. Szobrokkal díszített olasz csarnok. 1-ső jelenet. KAR (A színfalak mögött) A szél fuval kelet felől, Vitorláink dagasztja, Ragyog a csillagok árja. - Föl hát, hullámokra föl ! Evezőnk csapása alatt Csillámlik a hab ; S hajóink nyomán Jár tűzuszály. 2-ik jelenet. Lothario. Vilmos. Antonio. Ez utóbbi lámpával. VILMOS Jól van ! tedd csak ide a lámpát. ANTONIO Ez ablakból uraságod kivilágítva láthatja ez éjjel a környék minden lakát. Holnap tavunk ünnepe lesz. VILMOS Tudom ! ANTONIO Csak e palota marad sötét és nem vesz részt az ünnepén már 15 év óta. VILMOS Igen, hallám, egy fiatal leány fult a tóba, nemde ? ANTONIO Anyja bújában halt meg ; atyját a fájdalom eszétől fosztá meg, eltűnt ; és most e vén kastély eladó. - Ha uraságod meg akarná venni. - VILMOS Majd erről holnap beszélünk. (Antonio el.) 3-ik jelenet. Vilmos. Lothario. VILMOS Nos Lothario - alszik Mignon ? LOTHARIO Igen, már nincsen láza. VILMOS Valóban ? - Ez uradalom eladó s ha Mignon jól érzi magát, megveszem számára Cypriani kastélyát. LOTHARIO (Remegve feláll) Cypriani ? VILMOS Mi lelte ? Itt nem mehet be, e szoba; mint mondják nekem, az öreg marquis szobája volt s 15 év óta zárva van. LOTHARIO Tizenöt év ? ! -Ah ide ! - VILMOS Mit akar tenni ? LOTHARIO Csitt ! (EL.) 4-ik jelenet. Vilmos egyedül. VILMOS Különös tekintet. Mily új eszme támad ismét beteg agyában. (A jobboldali ajtónál hallgatódzik.) Csendesen nyugszik ! Nevemet említi ! Ah, drága Mignon ! - ROMÁNC. I. Ártatlan, tiszta lény ! azt nem sejtette volna, Hogy ama szerelem, mely keblében alvék Egykor oly lángoló érzelemmé gyúladna S hogy boldog álmait az dúlja fel akkép. - De még nem hervad e virág el ; Élni s virulni újra fog ! - Ó tavasz ! őt üdítsd fel harmatod nedvével! S te szívem ! adj hozzá napsugárt, mely reá ragyog. II. Hiába várom azt, hogy őszintén bevallja Eltitkolt keservét, amelytől szíve fáj. Nézésemtől is fél, és ha hangom megriasztja, Zavarba hozza szóm s szemébe könynyet csal. De még nem hervad e virág el ; Élni s virulni újra fog ! - Ó tavasz ! őt üdítsd fel harmatod nedvével, S te szívem ! adj hozzá napsugárt, mely reá ragyog. 5-ik jelenet. Vilmos. Laertes. LAERTES Kedves Vilmosom - én vagyok Bocsánat, hogy ily váratlanul belépek. VILMOS Laertes ? LAERTES Én vagyok. Mitse féljen, - magam vagyok. VILMOS Mit kíván ? LAERTES Mindenekelőtt önnel kezet szorítani. Megengedi ? VILMOS Szívesen ! De kérem, beszéljen halkabban ! Ott nyugszik valaki, ki nekem igen drága. - LAERTES Mignon ? VILMOS Az. Laertes Így tehát Philine eltalálta ? VILMOS Philine ! Talán ő küldötte önt ide ? LAERTES Ó nem, - ellenkezőleg. VILMOS Hogy-hogy ? LAERTES A mi szépünk Fridriket és engem, a nélkül, hogy tudtuk volna mért, ide csalt, és csak ma tudtam meg, hogy ön után indult, hogy itt Olaszhonban fölkeresse. Én tehát, mint jóbarát jövék el, önt vigyázatra inteni. VILMOS Ah ! köszönet, Laertes. Már Philine látása is megölhetné Mignont. LAERTES Elég ! Philine el fog utazni, arra esküszöm. VILMOS Halkan ! Mignont hallom, itt ne találja önt ! LAERTES Megyek ! (El.) Vilmos Köszönöm. 6-ik jelenet. Vilmos. Mignon. MIGNON Hol vagyok ? A lég oly enyhe, oly tiszta ! Honnan e nagy terem ? honnan e szobrok ? Ah ! mily magas az ég ! és e szép tó - mily nagy ! Narancserdő az, mit ott látok ? igen. És árnyékában fehér vitorla halad a vízen, nesztelen a part mentében. - Mily csend ! minő hűs lég ! - Hol is láttam én mindezt ? Vissza akarnék emlékezni s nem tudok ! De miért vagyok egyedül ? Ah ! Lothario ! Vilmos ! Hol vagyok ? VILMOS Mignon MIGNON (Karjaiba esve) Jer ! osszad vélem boldogságom ! Fájdalom, bánat szűmből elszállt. Itt élni újra vágyom, Nem félem többé a halált. VILMOS Árva gyermek ! szűnjék aggályod Új éltet ád e tiszta lég. Szűd nyugalmát itt feltalálod, Te élni fogsz, s szeretni még. MIGNON Ah ! én hiszem, hiszek te néked. De beszélj még tovább, beszélj ! VILMOS Űzd tova minden gyász emléked ! És boldogabb jövőt remélj. - Ah, tiszta lelkedet végre tárd fel előttem ! Drága Mignon ! Vessed reám szemeid sugarát. - Így ! - E dicsfény között és e fehér öltönyben. Azt vélem : látom az ég angyalát. MIGNON Nem - az, kit látsz, Mignon. VILMOS (Térdre esve) Mignon, ki drága nékem. MIGNON Ó ég ! mint higyjem ezt el ? VILMOS Mignon ! tiéd szívem. Ah igen, én imádlak. MIGNON Te szeretsz ! - mondd való ? Ó gondolj vissza még, Egykor Philine-t szeretted. VILMOS Philine-t sohsem szerettem én, tanúm az ég. MIGNON Hát való ? - Ó, égi gyönyör ! Ó boldogság ! Bevallhatom elvégre - de csak titkon és halkan. (Philine hangja a színfalak mögött.) Ah ! én Titania vagyok ma A légben trónoló tündérleány. Föld felett szárnyalok mosolygva Könnyebben, mint madár, s gyorsan, mint a villám. VILMOS ( Magában) Philine ! MIGNON (Magában) Megint ő ! E nő megjelent újra ! Titkom maradj keblem mélyében zárva. (Féltékenyen.) Ő az ! - hallom szavát. Fölismerem hangját. Eljött újra utánad; Itt keres, megtaláland. Bármennyire is fáj, Zárva marad e száj. Többé nem szólhatok, Nem, nem. - Elhallgatok. (Mignon egy székre rogyik.) VILMOS Ah ! boldogtalan ! keze jéghideg. Hah ! amaz átkozott hang ! - mint megrémíté, S a-fájdalmat felújító keblében. Mignon ! te imádott ! térj magadhoz, eszmélj ! Felnyitja szemét (Bensőséggel.) Én szólok tehozzád. MIGNON (Magában) Nem hallom többé - (Vilmoshoz.) Hát mindez csak álom ? VILMOS Az ; igen csalóka rémálom csupán, vagy felizgatott egy új lázroham. MIGNON Azt mondod a láz ? - Nem. Te nem szeretsz úgy, mint Lothario. - Mért nincs itt e híz barát ? (A háttéri ajtó felé fordul.) Hallga ! - Jön ; hallom lépteit. VILMOS Innen senki sem jöhet. MIGNON Ő az ! (Lothario megjelenik gazdag fekete bársony ruhában ; kezében egy kis láda. - Lassan előrelép.) 7-ik jelenet. Előbbiek. Lothario, végül Philine. Laertes. Fridrik. LOTHARIO Mignon ! Vilmos ! az ég hozott Szívből üdvözlek házamban. VILMOS (Magában) Mit jelent ez ? MIGNON (Csodálkozva) Mily pompás öltöny rajt ! - Vajjon ő maga az ? LOTHARIO (Mignonhoz) Amit látsz, mind enyim. - Tekints szét és csodálkozz ! Ezen kastély ura én voltam rég. VILMOS (Mignonhoz) Ez rögeszméje tán. Mint szánom őt. MIGNON Nem ismerek reá. - Más e hang, e tekintet. LOTHARIO (Egy kis ékszekrényt tesz az asztalra és Mignonhoz közelít.) Vessünk fátyolt a múlt nyomorra ! Ím, fogadd e drága szekrényt. Ez enyhítni, oszlatni fogja Szűd aggodalmát s keservét. MIGNON (Félre) Ó, tán mély titkát is feltárja, Vilmos Mely ily soká nyomá keblét. LOTHARIO (Mignonhoz) Látod e kis szekrényt ? Itt rég van rejtve az. Nyissad fel gyermekem ! MIGNON Mit tartalmaz ? LOTHARIO (Oda nem nézve) Nézd meg. MIGNON (Felnyitja) Itt egy gyermeköv. LOTHARIO (Merev tekintettel a színpad közepén) Arany s ezüst hímzéssel. - Ó, ezt nagy áhítattal őrzöm rég. MIGNON Milyen ereklye ez, s ki hordá egykoron ? Beszélj ! LOTHARIO Sperata. MIGNON Sperata ? E nevet hallanom kelle régen, - Most újra hallva azt, Zavart, de édes emlék kel szívemben, Mely múltamból felém hat visszhang gyanánt. LOTHARIO Sperata. MIGNON, VILMOS Ő sír, kőnyűket ont. LOTHARIO Egyéb is van ott még. - Ott egy korál karperec. MIGNON Ím itt van ; - az én karomra kicsiny. LOTHARIO (Szomorúan) De nagy volt, nagy volt az néki ! Ó, ő szegény nem várta be azon napot, Amelyen e kis ékszerét hordhatta volna ! Midőn eltűnt, ez még kezéről lesiklott. MIGNON Kezéről lesiklott. VILMOS Mi ez ? te reszketsz, te sírsz, Mignon ! LOTHARIO És még mit látsz ott ? MIGNON Egy imakönyvet. LOTHARIO Ó ég ! ezzel előttem állt; S, gyermeteg rebegé az esti imát. MIGNON (Felnyitja a könyvet és olvas) Szent szűz ! Isten anyja ! A mindenható veled. Hallgasd meg a gyermeket, Keggyel nézz le rája LOTHARIO Ő is így imádkozék. MIGNON Ó Mária ! te, ki adál Megváltót az emberi nemnek, Gyermekét az anyának tartsd meg ! Szent szűz ! értünk imádkozzál ! LOTHARIO Ím, könyv nélkül folytatja ! Ezt az Isten sugallja.. MIGNON Lothario ! Vilmos ! mi ez ? - tán eszem háborog ? - Ah, tudom már, most látom, és érzem, - De szót nem találok. (Vilmoshoz.) Hova hozál ? mi táj ez, ó mondd, mely ország ? VILMOS Itália. MIGNON Itália ! Ah, az ég fénysugárt küld elmémre, Ó mily emlék ! (Emlékeit mintegy visszaidézni iparkodva, egy ****sal a háttéri ajtón kiszalad, pillanatra eltűnik, majd halványan, ingadozva visszatér.) Ott ! ott ! kedves anyám arcképe ! De elhagyva szobája. LOTHARIO (Ki Mignon minden mozdulatát feszülten követte, tárt karokkal hozzá siet) Ah, leányom ! MIGNON Atyám ! (Lothario karjai közé szalad.) LOTHARIO Gyermekem ! te vagy az ? - hát való ! MIGNON Igen ! te vagy jó atyám. VILMOS Áldva légy szent istenem ! LOTHARIO Ki visszaadtál atyát és hazát nekem. Áldva légy szent istenem ! Ki visszaadtad atyját s őt nekem. Áldva légy szent istenem ! Ki leányom adtad vissza én nekem. MIGNON (Leroskad) Ah ! VILMOS Mignon LOTHARIO Leányom VILMOS Ég ! mi lelte őt ! nagy ég ! MIGNON Jaj ! Meghalok ! LOTHARIO Ah ! ne halj meg, gyermekem ! Boldogság vár itt reád ! VILMOS Magához tér, ébredez ! Finale. Laertes. Philine. Kar bejön. MIGNON Ah ! LOTHARIO Sperata ! MIGNON (Meglátva Philine-t) Ah, mily gúnyos mosoly ! LOTHARIO (Mignonhoz) Sperata ! leányom gyermekem ! MIGNON Mily megvető tekintet ! VILMOS Szívem téged imád csak, ó Mignon. LAERTES Philine ! irgalom ! kíméljed e leányt ! PHILINE (Félre) Ah, milyen felindult, mint remeg a szegény ! (Vilmoshoz csípősen.) E váratlan találkozásnak kedves Vilmos ! örvend szívem, Hallva szavát, s itt újra látva, haragom szűnni érzem. (Mignonhoz részvéttel.) Ha Vilmos nejéül megválaszt, nevét viseljed hát, legyen ! Engem ugyan féltékenység bánt, de azért neked nyújtom kezem. Bocsáss meg most ; és nyújts kezet ! MIGNON Philine ! fogadd kezem ! (Antonio több pórral jön, mutatva Lothariót.) ANTONIO Itt van ő ! PARASZT A mi jó urunk az, ő az ! LOTHARIO Én vagyok az ; ti jól ismertek még barátim ! MIND Cypriani marquis ő LOTHARIO Újra visszajövék, S fájdalmam megszűnék, Mert visszaadta az ég Az én drága leányomat. MIND Leánya! PHILINE (Szólítólag) Fridrik ! (Bemutatva őt) Férjem. FRIDRIK Ki ? én ? hogyan... PHILINE (Hozzá) Hallgasson ! (Laerteshez.) Laertes ! így állok bosszút. LAERTES Jó, hogy e bolondot megfogád Különben én volnék az áldozat. VILMOS Ó, áldott nap ! - ó drága, boldog percek ! MIGNON (Vilmoshoz) Most már bevallhatom nyíltan : Szeretlek MIND Ó nagy, dicső nap ! ó ,boldogság ! Vége. FORDÍTOTTA ORMAI FERENC