GIOACCHINO ROSSINI Mózes MÓZES, a Zsidók törvényhozója basszus ELIÉZER, a bátyja tenor A FÁRAÓ, Egyiptom királya bariton AMÉNOFISZ, a fia tenor AUFISZ, egyiptomi tiszt tenor OZIRISZ, Izisz főpapja basszus MIRJAM, Mózes nővére alt ANAISZ, a lánya szoprán SZINAISZ, a Fáraó felesége mezzoszoprán ÉGI HANG basszus Oratórium-opera négy felvonásban Szövegét Andrea Leone Tottola nyomán Luigi Balocchi és Étienne Jouy írta Olasz változat: Calisto Bassi I. FELVONÁS 1. JELENET A mádiániták tábora. Zsidók és mádiániták KÓRUS Óh! A hitetlennek vad hatalmától Te szabadíts meg jóságos, nagy Isten! Ha meghallgatod szavát, Néped visszatérhet hazájába majd. De ki a reménységünk záloga ma? A kegyetlen, ki hitet s becsületet nem ismer? Aki saját képmására formálja az isteneket, kiket imád, S lábbal tipor minden törvényt? Itt az idő, hogy az oly sok vész okozta Félelem és bánat megszűnjön. Hogy apák, fiúk és hitvesek újra lássák egymást: Adassék meg nekünk, ó Urunk! 2. JELENET MÓZES Elég a nem szűnő fájdalomból! Isten és Mózes veletek vannak. Mádiániták... könnyeitek Sértik már az Istent és az Eget. KÓRUS A szerencsétlenekért sírj, Kiknek a balsorsa oly régóta tart: Izrael egész népéért! MÓZES Szívetek szeretettel és bizalommal telve, Ne adjátok fel hát a reményt! Az Isten megbünteti a lázadókat, Nem hagyja az Úr Egyedül tévelyegni fiait. Mert a zsidók egyedül általa győzhetnek S térhetnek vissza városaikba. KÓRUS Igen, a zsidók csak általa győzhetnek S térhetnek vissza városaikba. MÓZES Türelmetlenül várom visszatértét A bátyámnak, kit a Fáraóhoz küldtem. Nevemben szól ő S kéri a fejedelmet, Kinek Egyiptom hódol, Hogy az ég haragját Kiengesztelje, s újra szabadok legyenek, A zsidók, Kik most idegen földön száműzöttek. KÓRUS Örök Isten! Viszontlátjuk fiainkat, Atyánkat, hitvesünket? 3. JELENET ANAISZ, ELIÉZER, MIRJAM Dicsőség az Úrnak! Dicsőség Mózesnek! MÓZES Mit látok? Mily meglepetés! Te vagy, nővérem? És Anaisz? MIRJAM Az Ég megenyhíti a közös bajt. ANAISZ Megtaláltuk újra támaszunkat végre, A mi atyánkat. MÓZES Hála legyen az Istennek Ez újabb kegyért; most mondd el nékem Te, szeretett bátyám, Mit remélhetünk a Fáraótól? ELIÉZER Láttam végre a büszke Memfiszt, Ahol már tizenöt éve A mi legyőzött törzseink Az ígéret beteljesüléséért fohászkodnak. A trón elébe érkeztem: "Fáraó -, szóltam, Amikor a legfőbb Bíró majd megszabadítja Mózes szavára a zsidó rabszolgákat, Reád és népedre Átok zúdul, ha szembeszegülsz még." Az Örökkévaló mellénk Állította Szinaisz királynőt. Ő az Istennek -, kit elhagyott egykor -, Érettünk való jogos haragját elismeri. Fenyegeti, rábeszéli, megfélemlíti: S a Fáraó szíve Az irgalomra hajlik már; És esküjének zálogául, Melyet szentül megfogadott, Örömünkre visszatért hozzánk Mirjam. MÓZES Az Istenért szenvedett ő, kit imád! Örvendj, népem! Anaisz beváltotta Mózes reményeit; Mirjam kinyilvánította hitét Istenben. Örülj, népem! . . . Látod-e az égen A hatalmas szivárvány ragyogását? Ő az Örökkévaló, Ki eme ünnepélyes napon Megerősíti népének az örök törvényt. KÓRUS, MÓZES Újabb csoda! ÉGI HANG Mózes! Jöjj közel! Az Úr teljesíti, mit ígért. Jöjj hát! Az öröm töltse el kebled, Jer, vedd át a törvényeit! - Zsidók! Készüljetek föl az újabb csapásokra! A Fáraó ellen indultok: Hívek legyetek Istenhez. Dicsőség vár rátok, ha az Ő nevében harcoltok. (Mózes odamegy, hogy átvegye a törvénytáblákat, majd bemutatja a zsi- dóknak, azok arcra borulnak) ANAISZ, MIRJAM, ELIÉZER, MÓZES, KÓRUS Ó, békében és harcban hatalmas Istenünk, Ki előtt mindenki meghajol, A földre borulva esküszünk, Hogy betartjuk törvényeid. MÓZES Az isteni segítség erősítette, Áldozatos szívünk mindenre kész. Hálánkat mutassuk be az Istennek; S elsőszülött fiainkat Szenteljük fel az oltárnál. A méltatlan fejedelem szégyenére, Legyen ez szabadulásunk díja és záloga! (az elsőszülötteket felszentelik) MIND Az édes hajnal, Mely az égen pirkad, Még szebb Napot ígér. Ó nép! Hívek Maradjatok Istenhez, S a bukott angyal Távol maradjon tőletek mindig! Ez az első Őszinte kötés Önzetlen szeretetünk tiszteletadása. Ez az éggel Kötött szövetség Hitet önt szívünkbe. Általa gondviselőt Kapjon a föld, Általa szűnjön Az ellenség dühe! Az édes hajnal stb. MÓZES Lehullanak, lehullanak ma kötelékeink. Álljatok készen, hogy elhagyjuk a Nílus partjait! S most, más ég alatt, Távol e szörnyetegektől, Megérinthetjük újra őseink földjét. (Mind el, kivéve Anaiszt) 4. JELENET ANAISZ Isten, ki felettem őrködsz... ó, megbocsásd E bűnös láng... Ó, ég! - és ő itt van... ő az! AMÉNOFISZ Anaisz! Menekülsz tőlem? ANAISZ Engedelmeskednem kell anyámnak. AMÉNOFISZ Ah! Jó tetteimért Ilyen köszönetet adsz?... Ez hát a szerelem, Amit nékem ígértél? ANAISZ Igen... szeretem önt... szeretem Aménofisz, az ön oldalán Túlontúl is boldog lehettem volna. De a végzet parancsoló törvénye -, Ha elszakít is engem öntől, az én bálványomtól, nem feledtetheti az ön jóságát. AMÉNOFISZ Azt hiszed, eloldozom a láncaidat? Rabszolgám vagy! Hozzám tartozol! ANAISZ Meghajlok én Az erősebb és kedves kéz előtt, Mely engem e helyt fogva tart. AMÉNOFISZ Mit számít nekem Mózes és nemzetsége S maga, anyád is? Nem vagyok, nem vagyok tán A Mindenség Urának fia? ANAISZ De ő is /fia az ő Urának /, Az én Istenemnek. AMÉNOFISZ Ó, utoljára, felelj: Akarsz követni engem? ANAISZ Engem a szeretet Kétségbeesett harcra kényszerit; de vadságától Nem félek, nem, ha nem élhetek önért Többé már. El kell hagynom önt, Ó, igen, elhagyom... Isten önnel! AMÉNOFISZ Ó, ha el tudsz hagyni így, Ha benned elcsendesült már az érzelem, Hát nyisd meg a keblem előbb, S darabokra tépd a szívem! ANAISZ Miért kínoz engem ily nagyon, Miért tesz még boldogtalanabbá? E zokogás, ó Istenem, nem árulja el, Mily heves e fájdalom? AMÉNOFISZ, ANAISZ Az nem lehet, hogy az ég fűzi össze Két szívnek láncait, Ha e szívnek annyi szenvedéssel és bánattal Fizet a hűséges szerelem. (A távolból ünnepi hangzatok) ANAISZ Ó, milyen hangok!... Már Izrael Híveit szólítják egybe... Ég áldja! AMÉNOFISZ Ki az az ember, ki az az Isten, Ki tőlem elragadhat téged? ANAISZ Hagyja abba! AMÉNOFISZ Ne reméld! ANAISZ Reszkessen! AMÉNOFISZ Zúduljon fejemre A te Istenednek rettentő sötét Haragja s minden megvetése! ANAISZ Végzetes merészség! AMÉNOFISZ Lelkem nem ismer félelmet! ANAISZ, AMÉNOFISZ Hol van hát az a szerető szív, Amely ily vad, gonosz percben Nem indulna meg kínjaimtól, E kegyetlen szenvedéstől? ANAISZ Halld hát! AMÉNOFISZ Ó, gyötrelem! ANAISZ Isten véled! AMÉNOFISZ Jaj, megállj! ANAISZ, AMÉNOFISZ Nem indulna meg... stb. AMÉNOFISZ A király parancsára minden zsidónak Meg kell hajolnia törvényeim előtt. - Én megszabadítottam őket, De te újra ébreszted bennem a gyűlöletet. Ezt a haragot, Mely magával ragad, már többé nem fékezhetem! Mózeshez megyek - majd meghallja ő, - Parancsaimból - mennyire szerettelek... Valamennyien, örökre, zokogjanak rabságukban! (el) ANAISZ Mily gonosz homályt küld még reám a végzet? Talán még szörnyűbb bánat vár szívemre? 5. JELENET KÓRUS A légbe, az égbe, Ó boldog Izrael, Szálljon öröméneked! ELIÉZER Ajánld fel a jótevő Istennek Szívedet a vész idején, Tiszta, izzó szereteted Odaadó tiszteletét! A NŐK KARA Kinek jósága határtalan Büntesd meg a hitetlen Egyiptomot! MIRJAM S a kedvelt népről, Isteni hatalmad által Hulljanak le a gonosz rabság Kötelei! ELIÉZER Ábrahám, Izsák És Noé Istene! MIND Dicséret Néked! MIRJAM Mindenek Alkotója! Királyok Ura! MIND Dicsőség Néked! ELIÉZER Néked szóljanak A szent dobok! MIRJAM Hozzád zengő énekek Szárnyaljanak örökké! MIND A legnagyobb csodálat Él majd a legkésőbbi Utódok szívében is, Kik e kornak Csodáiban is A Te igazságodon Fognak álmélkodni. ELIÉZER, MIRJAM, KÓRUS Noé Istene! Dicséret Néked! Királyok Ura! Dicséret Néked! ANAISZ Mindenki mosolyog körülöttem, Csak én egyedül... ó, gonosz félelem! Ily boldog napon Belepusztulok a sírásba! Nagy Isten, ha a Te szemedben Bűnös az ily nagy szerelem, Az irántad való szent szeretettel Borítsd lángba e szívet! MIRJAM Lányom... ó, ég!... mit látok? ANAISZ Nem állom már e kínt! MIRJAM Fájdalom?... Épp ilyenkor? ANAISZ Végzetes a szerelmes szívnek. MIRJAM Anaisz! ANAISZ Ó, hagyj! MIRJAM Ha az Úr elítéli, Győzd le e végzetes szerelmet! ANAISZ [Ezt a zsarnok erényt Nem érzem még magamban.] 6. JELENET MÓZES Mit mondasz? AMÉNOFISZ Az igazat. MÓZES Félrevezetsz. Nem hihetek szavaidnak AUFISZ Túlzott ez az érzés! AMÉNOFISZ Atyám szól személyemben. A rendelet, mely eloldozta Kötelékeiteket, visszavonatik. A zsidók távozására adott engedélyt Felfüggeszti most a király! ELIÉZER Mily hitszegés! KÓRUS Ó, jaj! MÓZES Ti dölyfösek! Az Isten akarja, Az Isten véghez viszi majd! AMÉNOFISZ Gyatra mesék! ELIÉZER, MIRJAM, KÓRUS Szörnyűség, ó, vakság! ANAISZ Herceg! Nagy Isten! AMÉNOFISZ Hallgass! ANAISZ Ah!... Ha az Isten akarja... MÓZES Hamarosan Jégeső és tűz Pusztítja el majd Egyiptomot! ANAISZ Hallgass! AMÉNOFISZ (Mózesre mutat; az egyiptomiakhoz szól) Vakmerő! - Barátaim! Ennek az embernek pusztulnia kell! ANAISZ Mit mondasz? Várj ! KÓRUS (védve őt) A mi vérünket Ontsd előbb! AMÉNOFISZ (a katonákhoz) Sújtsatok le rá! Pusztítsátok el! ELIÉZER, MIRJAM (a zsidókhoz) Védjétek meg Mózest! KÓRUS Nem, ez nem lehet igaz! ANAISZ Mit merészeltek? 7. JELENET FÁRAÓ Megálljatok, vakmerők! ELIÉZER, MÓZES Ily merészség gondolatára Támadjon fel haragod, mindenható Isten! Látom, hogy a vész örvénye Nyeli el azt, ki Téged sért meg. Mérj a gonoszra szörnyű pusztulást Súlyos bűnei büntetéseként! A TÖBBIEK Ily merészség gondolatára A reszkető szív lángol s zokog A vész örvénye Háborog szívünkben. A mindig baljós csillagok Barbár haragját érzi. AMÉNOFISZ Atyám ! MÓZES Felség! AMÉNOFISZ Ez az ember Volt oly merész, hogy... MÓZES Én sosem hittem, hogy Vissza mered vonni döntésedet. FÁRAÓ Hitvány! Megmondtam, ez az akaratom! MÓZES Ó, igaz tehát? FÁRAÓ Fékezd gőgödet, Vagy megkötöztetlek! SZINAISZ Ó, hagyd, királyom! AMÉNOFISZ Halált Érdemel az áruló. ANAISZ Nyugodj meg! FÁRAÓ Ha továbbra is lázadozni mer, Megtanítom félni. MÓZES Te félj az én Istenemtől, Állítsd el villámait, S bűnödet, ha még tudod, Siess, tedd jóvá! FÁRAÓ Rabszolga, földig hajolj és hallgass! Fékezd vakmerő beszéded, Tanulj meg uradhoz Szolgaként szólani! MÓZES Nem! Éljen Juda Istene, Ki megvédi gyermekeit! Nézd: azt, ki Őt megsérti, Halálra sújtja azonnal. (Megrázza a botját - a nap elsötétül) FÁRAÓ Ó ég, milyen forgószél! SZINAISZ Elsötétül a lég. AMÉNOFISZ Jaj, villám csap le! AUFISZ Dörög az ég! ANAISZ Ó, hol vagyok? ANAISZ, SZINAISZ, MIRJAM, AMÉNOFISZ, AUFISZ, FÁRAÓ Mindenünnen üldöz A sötét rettegés. MÓZES, ELIÉZER, ZSIDÓK Így irtja ki Az ellenségeit az Úr. Hitszegők, féljetek A bosszúálló dühétől! Íme, itt a jele Haragjának. ANAISZ Kegyetlen lelkifurdalás, Ó, hagyj el végre! Túlzottan meggyötörsz Engem, szerencsétlent. Túlságosan kínoz A vad fájdalom. A TÖBBIEK Ó, mily őrület! Milyen rettenet! Érzem, hogy a fúriák Szaggatnak szét. Hogy ver és szorong a szívem. II. FELVONÁS 1. JELENET A Fáraó palotájának belső karzata. A Fáraó udvartartása, papok, őrök, harcosok KÓRUS Ó, ki segít rajtunk? Ó, ég E sötét fátyol Mikor szakad már szét? AMÉNOFISZ Jeges hideg dermeszt, A lélek szinte elhágy. SZINAISZ, FÁRAÓ Ily kegyetlen kínt Nem bírhat már el a szív. KÓRUS Ó, Izrael Istene, Jaj! Zúduljon haragod A csábító fejére, Ki rávette a királyt, Hogy megszegje esküjét! FÁRAÓ (Irtózatos megbánás, Ne szaggasd a keblem! Ah! Már nagyon is értem Gonosz, makacs tévelygésemet.) AMÉNOFISZ (Mily ellentétes indulatok Végzetes összecsapását érzem!) SZINAISZ Ó, lesújtott Egyiptom, Ó, rémület napja! KÓRUS Nézd, a lábad előtt, király, Bánatos gyermekeid! Hatalmad nem állhat ellen Ily csodáknak. FÁRAÓ Jöjjön Mózes! AMÉNOFISZ (Milyen elhatározás!) SZINAISZ Ez igaz lehet? KÓRUS Mózes siessen! SZINAISZ Döntöttél végre? FÁRAÓ Belátom tévedésem AMÉNOFISZ (Elveszítelek, Anaisz.) SZINAISZ (Mily öröm!) KÓRUS A remény sugára Ragyogja be szívem. AMÉNOFISZ Számomra nincs többé kiút! Mit tegyek, én szerencsétlen? MIND Ó, Izrael Istene, Ha kívánod Hű néped szabadulását, Szánd meg őket s minket is! 2. JELENET MÓZES Engem szólított szavad Nos... mit kívánsz? SZINAISZ (Mily büszke beszéd!) FÁRAÓ A balsors súlya alatt sínylődő Gyászos nép tőled vár segítséget. AMÉNOFISZ (A haragtól reszketek.) MÓZES Talán azt tervezed, A hitvány Ozirisznak szolgája, te, Te álnok, üres esküvésekkel, Azt tervezed, Hogy ismét kihívod az Isten haragját, ki üldöz téged? AMÉNOFISZ (Milyen vakmerő sértés!) FÁRAÓ Félrevezetve Egy méltatlan cselszövő Fondorlatai által, - nem tagadom, Visszavontam szavam. De most már Elismerem hibáimat, S ha megmentesz minket, S véget vetsz ez éj szörnyűségeinek Elbocsátalak s néped követhet. SZINAISZ (Ó, édes remény!) AMÉNOFISZ (Reszketek.) MÓZES Kérni fogom A Teremtő Isten kegyét néked. ELIÉZER De gondold meg jól: Isten Olvas a szívedben! MÓZES Félj a bosszújától! ELIÉZER Igazságos haragjától! AMÉNOFISZ (Dölyfösek!) MÓZES Állod szavad, Fáraó? FÁRAÓ Esküszöm! MÓZES Ó, gondold meg! - Ha nyelved ismét hazug, borzalmas Balsors sújt fejedre... FÁRAÓ A király esküszik néked. MÓZES Örök, hatalmas, felfoghatatlan Isten! Ó, Te, ki mindig őrködsz Szolgáid szabadulása felett, s népedet Jótéteményeiddel halmozod el; Te, ki Igazságosan mérlegeled tetteink súlyát; Te, ki Szent, Igazságos és Erős vagy, S megbünteted néped elnyomóit, Dicsőítsd meg neved, Fényeskedjék a te könyörületed, S új csodával add vissza Egyiptomnak a fényt, mitől megfosztottad! (Megrázza botját s a sötétséget azonnal ragyogó fény váltja fel) MIND Ó, milyen csoda ez, Ó, vágyva-vágyott fény! MÓZES, ELIÉZER Kiengesztelt mennyei kéz! Ki az, ki ily csodálatos Próbák után még nem érti A Te legmagasztosabb jóságodat? SZINAISZ, AMÉNOFISZ, FÁRAÓ A csoda megdermeszti a szívem, Elnémul az ajkam... Ily csodás cselekedeteknek Ki tudhat ellenállni? ELIÉZER Egyiptomiak! MÓZES Fáraó! ELIÉZER E fénynek sugára Világítsa meg az elméd! MÓZES S a mindenható Isten Fiaként fog szeretni majd. FÁRAÓ Nem később, mint e délelőtt Mind a tiéiddel, Ott, a sivatagban Biztonságban eltávozhattok. AMÉNOFISZ De gondold meg előbb! SZINAISZ Még mindig Ellenzed? MÓZES Háládatlan! AMÉNOFISZ De az államérdek... ELIÉZER Hajolj meg az ég akarata előtt! SZINAISZ Derült már az ég! FÁRAÓ Nincs most idő töprengésre. A TÖBBIEK Az örömünnep hangjai Visszhangozzanak köröskörül! A béke hajnala Derült fel nékünk. AMÉNOFISZ [Ó kegyetlen düh, Ó, én nyomorult! hogyan, Hogyan tudnám, Elveszteni azt az angyalt?] (Mind el) 3. JELENET (kimarad!) 4. JELENET AMÉNOFISZ Szerencsétlenség szakadéka! Rettentő végzet! Minden, ó jaj, minden engem üldöz s növeli Nyomorúságom, keservem, Végtelen szenvedésem... Anaiszt elfeledjem? Ah, meghalnék előbb. SZINAISZ Míg Ízisz templomában a nagy ünnepre Gyűlik mindenki, te idegenként Itt maradsz és szenvedsz? AMÉNOFISZ Te ismered szívem /titkát/ SZINAISZ Tudok szerelmedről. S tudom, Hogy mivel áltatod magad. AMÉNOFISZ Anaisz nélküli teher Csak nékem az élet. SZINAISZ Fényesebb köteléket ír elő neked a kötelesség. Tisztelem Mózest, Istene az enyém is volt egykor. Anyád szíve a tiéd, De gondolj az államra, atyádra! Mindkettőt elárulná szerelmed. Te, fiam, a legfőbb hatalom örököse vagy! Elvesztvén önmagad - hidd el, amit mondok! - Elveszted Mózest s Anaiszt is a zsidókkal együtt. Ah! Hadd szóljon egy bánatos asszony A te elgyötört szívedhez! Győzd le önmagad, Teljesítsd kérésem! Ha engedsz... - ó, csak egyedül te Csillapíthatod szenvedésem. KÓRUS Szóljon szívedhez e bánat Teljesítsd a kérését! SZINAISZ Szóljon szívedhez a dicsőség, A becsület útját kell követned! AMÉNOFISZ (Csak egyedül a szerelem Hozhat üdvöt nékem.) SZINAISZ Hogyan? Hallgatsz? Igazságos Ég! Nem hajolsz meg fájdalmam előtt? AMÉNOFISZ Bosszúra, öldöklésre vágyom: Ki akarom szakítani Mózes szívét SZINAISZ Istenek, mit hallok?... Őrjöngsz. AMÉNOFISZ Kínzások és gyötrelmek között Kell az embertelennek meghalnia. SZINAISZ Ah! Vesd ki szívedből Ezt a gyűlöletet, ezt a szörnyűséget! AMÉNOFISZ Az embertelen, a csaló A kezemtől kell, hogy haljon. OZIRISZ (a templomból) Menjünk, menjünk a templomba, Íziszt ünnepeljük! Az Istenek Anyját, Jöjjetek, tiszteljétek! SZINAISZ Jöjj ! Téged szólítanak... Bűn lenne tovább itt maradnod. Ah, csillapodjék haragod, S engedj forró könyörgésemnek! Látod fájdalmam, S mégsem engedsz? AMÉNOFISZ Nyugodj meg, a templomba Elmegyek véled. SZINAISZ (Mit mondasz? Óh, a lelkemben Mily öröm kél újra! Szívem nyugalma az ő /fiúi/ Szeretetétől függ. Szerencse, becsület és dicsőség Legyen hozzá mindig kegyes!) AMÉNOFISZ (A könnyek napja számomra ez, S a gyászé, a rémületé is.) KÓRUS Dicsőség napja! Felragyogva Tér vissza a remény. Menjünk, menjünk a templomba Íziszt ünnepelni! III. FELVONÁS 1. JELENET Ízisz templomának bejárata. A Fáraó udvarának népe KÓRUS Te, ki az Ég Királynője vagy, Az embereknek és isteneknek Mennyei Anyja, Hallgasd meg szívünk Imáját! Mosolyogj a világra Ragyogva! S a termékeny Nílus Biztosítsa Az egyiptomi földnek Minden kincsét! OZIRISZ Mily édes mámort Lehel be a lélek. Népek, uralkodók! Az istennő ihlet engem. Általam sugallja A szeretet törvényeit. KÓRUS Te, ki az ég... stb. FÁRAÓ Koronám isteni támaszai, Az oltár összes papjai, kérem, hogy Könyörögjetek: az istenek legyenek Kegyesek hozzám, s trónomhoz. OZIRISZ Legyen ez a dicsőség napja Memfiszben! Azonos adománnyal, Tiszteletadással, Imádjuk védő isteneinket! Vigyétek hozzájuk ajándékaitokat, koszorúkat Függesszetek fel körben, Virággal övezzétek homlokotok, Édes önkívületben tiszteljétek A nagy istennőt, bízzatok kegyelmében! 2. JELENET MÓZES Jövök, s követelem: váltsd be ígéreted! A Fáraó ne feledje esküjét, mely köti. Jövök, hogy beváltsa adott szavát: A kegyelmet, mit Mózesnek ígért. FÁRAÓ Megtartom fogadalmam. A sivatagba induljatok! Baljós jelek között csak Áldozzatok egy Istennek, Ki húsz hosszú évig Az én rabságomban hagyott benneteket! OZIRISZ Mielőtt néped elhagyja Memfiszt, Mielőtt szabadon indulna, A mi isteneinknek adassék hála! A Világ Anyjának, az Isteni Nőnek, Ó, zsidó nép, hajts fejet! MÓZES Kik? Mi? Mi imádkozzunk E hamis istenek előtt? Ó, rosszul ismered Mózest... és a népét és hitvallását. Számunkra csak egyetlen Isten él, Őbenne hiszünk. OZIRISZ Itt a pillanat, király, Hogy megbüntesd merészségéért! MÓZES Megvetem fenyegetéseid. Én a fejedelemhez szólok. OZIRISZ Megveted őt? AMÉNOFISZ Anaisz! SZINAISZ Ó, hogyan mentsük meg őt? 3. JELENET AUFISZ Szomorú végre jutottunk A nagy csoda által. A Nílus viharzó habjaiban Mindenfelé a félelem honol. Vérrel festve a hullámok, Melyek egykor az Eget tükrözték. A visszhang egyre morajlik A harcnak messzi zajától. Mintha földalatti villámok Robbantanák szét a földet, Sáskák nyüzsögnek a légben, És letarolták már a mezőt. Most lángra kap szinte minden, Most meg szinte jéggé dermed. A sivatagi szél, Mintha mérget hordana Halált fú, s hűséges Néped azt lélegzi. FÁRAÓ Ó, istenek, ily pusztulásban Mit kell tennem, szóljatok! OZIRISZ Büntess! ANAISZ, MIRJAM, NŐK Bocsáss meg! SZINAISZ Te atya vagy, s király! OZIRISZ Büntesd a gonoszokat! AMÉNOFISZ Nem késlekednék tovább! MÓZES Tagadd meg vétkedet! SZINAISZ A zsidóknak irgalmazz! MÓZES Míg van időd, ó fejedelem, Nyisd szemed az igazságra! Hajolj meg az én Istenem előtt, s a birodalom Megmenekül veled együtt! OZIRISZ Istenkáromlás! SZINAISZ Ó, hitvesem! MIRJAM, ANAISZ, ELIÉZER Ó, hazám! Ó, fájdalom! FÁRAÓ, OZIRISZ, KÓRUS Bosszút! KÓRUS Ízisz! Ozirisz! ANAISZ, MIRJAM, ELIÉZER Izrael Istene! Irgalmazz! OZIRISZ Szerapisz! MÓZES Jehova! MÓZES, OZIRISZ Örök Isten! Ki uralkodsz a fény felett, S a remegő felhőkön haladsz, Szabadítsd el már a felhőket, S büntesd meg, ki Téged megsért! MÓZES (Megrázza a botját, az oltár lángjai kihunynak) Éljen Izrael Istene! MIND Mit látok! Mily csoda? OZIRISZ Nem hiszek a szememnek: Megnyilatkozott az istenek gondolata. MÓZES Az én Istenem akarata nyilvánult meg! ANAISZ, SZINAISZ, MIRJAM Elakad a szavam, Szinte meghalok. Ily gyötrelmes szenvedést Ki állhat tovább? MÓZES, ELIÉZER Elakad a szó, A harag eltölti őket. Ily gyötrelmes szenvedést stb. TÖBBIEK Elakad a szó, A harag eltölt. Ily gyötrelmes szenvedést stb. MÓZES Fáraó, engedj végre! OZIRISZ Bűnhődjék a gonosz népség! KÓRUS Siess! Az idő sürget MÓZES Az élő Isten Nevében! OZIRISZ Ízisz nevében! FÁRAÓ Nos, jó. Teljesítem az én isteneim És a te Istened akaratát. Verjétek láncra Még ezen a napon a zsidó rabszolgákat, S e gonosz tömeget Hurcoljátok Memfisz falain kívülre! ANAISZ, MIRJAM, ELIÉZER Nagy ég! AMÉNOFISZ Jöjj, Anaisz! ANAISZ Nem, Aménofisz, soha! AMÉNOFISZ (Mózeshez) Te óvd őt! /Hisz/ nem törődik a veszéllyel! MÓZES Állhatatosság és hit! Jákob fiai vagyunk. A hit töltsön el és lelkesedés! A halál csak a gonosznak iszonyú. ANAISZ, ELIÉZER, MIRJAM, SZINAISZ Az Isten, ki szívünkbe lát, Meg fogja törni kegyetlenségüket. A TÖBBIEK Pusztuljon e lázadó fajta, Halál szálljon a gonoszok szívére! MÓZES Százszorosan buzgók legyetek, telve szeretettel! Az Úr szólít titeket, az Úr! Ne féljetek, Mózes vezet benneteket! ANAISZ, MIRJAM, ELIÉZER Ez a Te hangod Uram, Lágyan szól a szívünkben, S többé nem félünk a haláltól. MÓZES Ajkamról az Úr szól hozzátok. Édes remény szálljon szívetekre! Mindig ott van az Isten, ahol Mózes. AMÉNOFISZ Ne fuss tőlem! Tán egyszer Visszatér szívedbe a szerelem édes hangja, Ó, könyörülj meg rajtam! FÁRAÓ, OZIRISZ, KÓRUS Menjünk! ANAISZ, ELIÉZER, MÓZES, MIRJAM Láncainkat törje Szét az Úr! S csapjon le a szörnyetegekre Bosszúálló mennykövével! A TÖBBIEK Nem engedhet sem könnyeiteknek, Sem haragotoknak a szívünk! Szégyen rátok, szörnyetegek, Örök gyalázat! ANAISZ, SZINAISZ, MIRJAM, ELIÉZER, MÓZES Az Isten, ki szívembe lát stb. A TÖBBIEK Pusztuljon e lázadó fajta! stb. MÓZES Láncainkat törje szét stb. IV. FELVONÁS 1. JELENET A sivatag. A távolban a Vörös tenger látszik ANAISZ Hová vezetsz? Oszlasd el félelmem! AMÉNOFISZ Mellettem, ki szeretlek téged, Miért a félelem?... Parancsolód lehetnék, Ám könyörgök néked, csak arra kérlek, hogy elvihesselek Annak hatalmából, kit gyűlölök s megvetek. ANAISZ Láthatom Mózest és anyámat? AMÉNOFISZ Hamarosan, és itt, e helyt. S szerelmem, enyém leszel. Atyám Parancsát megmásítom, s Ízisz papjainak Engesztelhetetlen gyűlöletétől megszabadítom Az üldözött zsidókat! Szerelmem előtt mit számít A trón ragyogása. Téged szeretni, Téged birtokolni, ez az én törvényem. S megfogadom, Hogy lemondok a trónról, Ha nem veled oszthatom meg, s nem leszek tiéd. ANAISZ Mily ostrom ez! Mily megpróbáltatás! Mit is kell tennem ilyen pillanatban? AMÉNOFISZ Ne félj, légy engedékeny, drágám, Engedj a szerelem könyörgéseinek! ANAISZ Nem érted a szerencsétlen áldozat Szörnyű helyzetét? Az Isten szólít: én Néki áldozom magam, De a szívem véled marad. AMÉNOFISZ Ó, hallgass meg, s tegyen boldoggá E szerelem, mely hozzád köt! Egy szerelmes könyörög néked, Ki vívódik s meghal érted. ANAISZ Add vissza nékem, ó isteni hatalom, Az erényt, mely szinte veszve már! Nem bírom tovább, őmellette Mindent elfelejtek, az erőm elhágy. Ó, gyászos nap! Kegyetlen törvény! Szörnyű kötelék! AMÉNOFISZ Szerelem isteni hatalma, Önts bátorságot a szívébe; Végzetén és sorsomon Könyörülj, ó szerelem! AMÉNOFISZ Hallod ez ünnepi hangokat? ANAISZ Ez Mózes! (Mindketten félrehúzódnak) 2. JELENET MÓZES Ez lesz, gyermekeim, a nap, mikor véget ér Szenvedéstek. Mózes vezérel, és ti Beléphettek Az Ígéret Földjére. MIRJAM Csak egyedül én siratom majd szeretett lányomat, Anaiszt, kit a méltatlan szerelem kerített hatalmába. Elhagyott engem, a szívem zokog. MÓZES Isten fog őrködni felette. ANAISZ S ő maga itt van a lábad előtt! MIRJAM Lányom, ó, mérhetetlen öröm! Visszakaptam őt! MÓZES Áldjátok Istent érte! ANAISZ (Aménofiszra mutat) Ő a megszabadítóm. AMÉNOFISZ Anyjának akartam szentelni őt A nászi eskü előtt. MÓZES Helyesli ezt atyád? AMÉNOFISZ Válasszon maga Anaisz! Memfisz és a hazája között, Szerelmese és Istene között! Egyetlen szavammal kényszeríthetnélek, De csak Anaisz iránti szerelmem érzem most! ANAISZ (Ó szörnyű csapás! Mi lesz velem? E szív, mely annyi kínt elvisel, Nem lel többé vigaszt! Jaj! Szánj meg! Enyhítsd, ó ég, fájdalmamat! Védd meg a kötelesség És a szerelem áldozatát!) MÓZES Anaisz... AMÉNOFISZ Ó, ne tántorítsd el őt! MIRJAM, ELIÉZER Isten, terjeszd ki fölé kegyelmedet! MÓZES Határozz! Válassz most!... Beszélj! Válassz Isten és a szerelem között. ANAISZ (Isten, óvjad áldozatát A kötelességnek és szerelemnek!) MIRJAM, MÓZES, ELIÉZER Add vissza e szív békéjét, Irgalmas Isten, a Te jóságodban! ELIÉZER Anaisz... MIRJAM Szeretett leányom! EGYÜTT Szíved hű maradjon Istenhez! KÓRUS Kötelességedre gondolj és hazádra! MIRJAM, ELIÉZER, MÓZES, KÓRUS Féld az Úr haragját! ANAISZ Határoztam. Az ég sugallja: Engedelmeskedem az én Uramnak. MIRJAM, ELIÉZER, MÓZES, KÓRUS Meghajlik az isteni sugallat előtt S legyőzi szívét. AMÉNOFISZ Anaisz! A gyűlöletet Ébreszted fel, mely szunnyad szívemben. ANAISZ Egyetlen kérés - s ez legyen az utolsó -, E szenvedőért fordulok hozzád, Uram! Tedd, hogy elismerje a Te legfőbb hatalmadat Magadhoz hívd őt, oltsd ki szerelmét! Én szerettem őt, s Érted aludt ki e láng, Nem tagadhatod meg tőlem ezt a kegyet. AMÉNOFISZ A bosszúnak ád helyet most a szerelem, Nem marad már számukra menekvés. MIRJAM, ELIÉZER, KÓRUS Ó szerencse! - Ó az Ég dicsőségére Lemondott a szerelmi boldogságról. MÓZES Hallottad az akaratát? AMÉNOFISZ A halál hírét Jelentette a szava. Hamarosan viszontláttok bosszúra fegyverkezve! MÓZES A halandók hatalmától Nincs mit félnünk. Barátotokat, Anyátokat kövessétek most! Féljétek az Istent, a Mindenhatót, jöjjetek! 3. JELENET A vörös tenger partján INDULÓ MÓZES E szörnyűséges pillanatban Ellenállhatatlan erő Emel az Ég felé. ANAISZ, MIRJAM, ELIÉZER Sóhajtva Szólítunk téged, Mózes. MÓZES És Izrael Istenét Szólítja Mózes egyedül: Csillagövezte trónodról, Uram, fordulj felénk! Irgalom gyermekeidnek, Irgalom a Te népednek! MIND Irgalom... stb. ELIÉZER Ha hatalmad van Az elemek és a bolygók felett, Adj biztos szabadulást Botladozó, tévelygő lábainknak! KÓRUS Kegyes Isten, segíts, Csak Tebenned élünk! ANAISZ E fájó szívet Ó, töltsd be, kegyelmes Isten, Hogy a békének lágy Balzsamában részesüljön! ANAISZ, MIRJAM, ELIÉZER, KÓRUS Ó, vigasztald legalább Szenvedő szívünket! MIND Csillagövezte trónodról... stb. MÓZES Milyen lárma! MIRJAM Irgalmas ég! ANAISZ Ama hegy magasából hatalmas sereg Özönlik a vidékre. MIRJAM Előretörnek. ANAISZ Micsoda horda! ELIÉZER A halál jár velük KÓRUS Hol van hát a szabadulás, Mit nékünk ígértél? ELIÉZER Hogyan harcoljunk? MIRJAM Hová meneküljünk? MÓZES A hullámok ölébe! - Elfelejtettétek, zsidók, Hogy Isten irányítja Mózest? S hogy megbünteti a háládatlanokat? Ide, e folyékony elembe Kövessetek engem, s meglátjátok a nagy csodát! KÓRUS Ó csoda! az engedelmes ár Ketté válik s mozdulatlan áll. Megváltás és menekülés mindannyiunknak... Az Úr irgalmas az ő népéhez. UTOLSÓ JELENET FÁRAÓ Hol vannak ők? - A mélységes tenger ölébe Ragadta őket a halál. AMÉNOFISZ Ó nem! Látod, hogy a hullámok között Egy ösvény nyílik? Fegyverre, harcra, A bűnösök nyomába. Siessünk, ó katonák! S mészároljuk le mind a hitványakat! (Az egyiptomiak a tengerbe gázolnak s a hullámok kőzött elsüllyednek) VÉGE Uhrman György nyersfordítása