GIACOMO PUCCINI A NYUGAT LÁNYA SZEMÉLYEK: MINNIE szoprán JACK RANCE, sheriff bariton DICK JOHNSON (RAMERREZ) tenor NICK, a „Polka" pincére terror ASHBY, a Wells Fargo aranyszállító társaság ügynöke basszus SONORA, aranyásó bariton TRIN, aranyásó tenor SID, aranyásó bariton BELLO, aranyásó bariton HARRY, aranyásó tenor JOE, aranyásó tenor HAPPY, aranyásó bariton LARKENS, aranyásó basszus BILLY JACKRABBIT, indián basszus WOWKLE, Billy indián felesége mezzoszoprán JAKE WALLACE, énekmondó vándor bariton JOSE CASTRO, mesztic Ramerrez bandájából basszus POSTÁS tenor Aranyásók Történik a Claudy Mountains-hegység lábánál Kaliforniában. az aranyásók egyik táborában, a nagy aranyláz napjaiban 1849-50-ben. 1848 januárjában fedezték fel az első aranyrögöt Kalifornia földjén. A hír gyorsan terjedt az egész világon és a minden gátat elsöprő kapzsiság, meg a remélt gyors meggazdagodás vágya emberek tömegét csődítette erre a tájra. Az Egyesült Államok (belső háborúba keveredve) alig volt képes sheriffjei révén az ellenőrzés látszatát fenntartani. A primitív, most születő Kalifornia történetének egy epizódját mondja el Belasco. Azokról az emberekről szól, akik a világnak istentudja melyik részéről gyűltek össze a távoli vadnyugat földjén - egyesíteni erőiket a természettel folytatott ádáz harcban. Hamarosan alkalmazkodtak a táborokban uralkodó nyers szokásokhoz: valódi nevük régen elveszett és feledésbe merült: együtt küszködtek, nevettek, játszottak, káromkodtak, gyilkoltak vagy szerettek. Ezt a különös világot körülzárják a zord Sierra havas hegycsúcsai, amelyeken át kellett hatolniok azoknak, akik Amerika legkülönbözőbb vidékeiről idejöttek, s a már itt élőkkel együtt részt kértek egymás mindennapos szenvedéseiből. Közöttük él, szanaszét az utakon csavarogva a rablók és gyilkosok bandája, melyet ugyancsak magával sodort az aranyláz. Irgalom nélkül megrohanják a bányászok táborait, elrabolják keserves munkával összekuporgatott nyomorúságos vagyonukat. A kétféle, egymással szembenálló erő összecsapásából valamiféle primitív igazságszolgáltatás születik: a kegyetlenség és a lincselés igazságszolgáltatása. Félelmetes és komor háttér - előtte játszódik le a három főszereplő története - a szerelem és az erkölcsi megváltás drámája: „A Nyugat lánya." ELSŐ FELVONÁS (Hatalmas, durván ácsolt terem. A bejárati ajtó mellett pult üvegekkel meg poharakkal. Többfelé asztalok, padok, valamint egy kártyaasztal. Az egyik oldalon ajtó ezzel a felírással: „Bálterem." A falon óriási plakát; ezen a „Ramerrez" név és a „Wells Fargo" cég tisztán olvasható. Az ablakon át az alkonyodó völgy dús növényzete látható. A távolban a havas sziklacsúcsok arany és ibolya színben tündökölnek. Erősen sötétedik, benn csak a tárgyak körvonala észlelhető. Az egyik sarok- ban Rance szivarja parázslik. Egy másik sarok- ban Larkens ül; fejét a tenyerébe hajtja.) ARANYÁSÓK (kar; a színfalak mögött, távol; egymásnak felelgetve) „Hahó!" „Ez a Polka!" „Csak a Pálma jó!" „Hahó!" Messzi túl a tengeren, Tőlem távol... (Gyertyával a kezében megjelenik Nick, meg- gyújtja a függőlámpákat. A Polka lassanként benépesedik) (Joe, Harry, Bello és mások bejönnek) JOE, BELLO, ARANYÁSÓK (kar) „Hahó! Nick!" NICK (a pult mögül felel) Fiúk, Adjon az Isten! HAPPY, SID (belépnek) „Hahó!" BILLY (belép) „Hahó!" JOE, BELLO (egy amerikai népdalt dúdolva táncolnak) Lalla, Trallalalla... HARRY (a kártyaasztalhoz ül) Szivart adj, Nick... JOE (az asztalra üt) Meg whiskyt!... NICK Egy perc, egy perc... BELLO Minnie? NICK ...Ő jól van! SID No fiúk, egy pakli kártyát... Van-e mersze... HARRY Nekem van! HAPPY Hozom a kártyát. JOE No gyerünk! BELLO All right! De várj... A bankot máma ki adja? HAPPY (Sidre mutat) Sid. BELLO Gyanús üzlet. SID (egy csomag kártyát dob az asztalra) Ki nem fél játszani, kever. JOE Bravó! (Megjelenik néhány aranyásóval Sonora és Trin. Szerszámaikat nagy zajjal a földre dob- ják. Egyesek átmennek a táncterembe, mások a kártyázókat veszik körül) SONORA, TRIN Hahó! Hahó! SONORA Adj enni, Nick... Mit főztél ma? NICK Ma semmit... Osztriga van, meg ecet... SONORA (Larkens vállát veregeti) Mi baj... Larkens? LARKENS (szomorúan, fejét föl sem emeli) Mi volna? HARRY, JOE, ARANYÁSÓK (kar; játékhoz készülődve) Leültünk... BELLO, HAPPY, ARANYÁSÓK (kar; m.f.) Ne piszmogj! (Nick sürög-forog, üveget, poharat visz, asztalt terít Sonorának és Trinnek) SID Tőlem mehet! JOE Itt a tízes! HARRY Itt meg a kilences! BELLO Nálam a felső! ARANYÁSÓK (kar) Nick, adj inni! NICK Kérem, kérem... SONORA (leül a terített asztal mellé; Trinhez) Tán ennénk! TRIN Várj csak! HAPPY Egy zsetont! SID Egy ász... két király. BELLO (dühösen) Megint vesztek! RANCE (a mellette elmenő Nickhez; a fejét a kezére hajtó Larkensre mutatva) Larkens... tán beteg? Mit búsul? NICK Régi baj ez már nála... Haza vágyik! Rágja szívét a honvágy... A távoli zöld Írországra gondol, Látja elhagyatottan édesanyját. RANCE E vadnyugati földet Végzetes átok verte! NICK (keserűen) Elpusztul itt az élő, Az aranyláz megmérgezi a vérét. RANCE És Minnie megint késik... (A játék egyre hevesebbé válik) SID (Happyhez) Hány dollárt teszel? HAPPY Tizet. (Százast ad) SID (visszaad) Föl van váltva a százas. Alsó meg dáma! JOE Hurrá! Én nyertem! HAPPY Ménkű csapjon! TRIN Sárga pofájú ördög! JOE A hármas nem nyert még. TRIN Megteszem azt! SID Hét... meg három! TRIN Mind elúszott! Adios! (Otthagyja a kártyaasztalt és átül Sonora asztalához; újabb és újabb bányászcsoportok jönnek és szétszélednek a termekben és az asztaloknál. Billy óvatosan a pulthoz sompolyog, egy szivart lop, majd kimegy. A sötétedő égen tündöklően fénylő csillagok tűnnek fel) NICK (bejön a táncteremből; hangosan) Ím a bálterem kész van, Vidám táncra fel! (Néhányan átmennek) SONORA A sok vén marha táncol... (Trinhez) Aki nő nélkül ugrándozik, őrült!... TRIN Bolondok. SONORA (félrevonja Nicket; halkan) Döntött-e Minnie végre, Lesz-e a nőm? NICK (ravaszul) Persze úgy imád, Hogy azt le se lehet írni... SONORA (örömmel) Szivart a népnek! VALAMENNYIEN, NICK, TRIN ÉS SONORA KIVÉTELÉVEL (kar) Hurrá! Hurrá!! TRIN (félrehúzza Nicket; halkan) Nick, mi a válasz? NICK (ravaszul) Jó!!... Úgy imád téged, Hogy le se lehet írni! TRIN (boldogan) Whiskyt a népnek! VALAMENNYIEN, NICK ÉS TRIN KIVÉTELÉVEL (kar) Hurrá! Hurrá!! (Nick üveget és poharat ad körös-körül) JAKE WALLACE (a színfalak mögött) „Messzi túl a tengeren, Tőlem távol... Gondolsz rám most, jó anyácskám? Messzi túl a tengeren Engem gyászol, Rossz fiáról nem kap semmi hírt..." NICK Legények, Ím itt jön Jake Wallace, Az énekmondó vándor! JAKE WALLACE (belép) „Évek múlnak... (A hirtelen beállott csend meglepi és abbahagyja az éneket; az aranyásók intenek neki, hogy folytassa) ...s te csak vársz, engem visszavársz... Néha-néha ugye elsiratsz?" ARANYÁSÓK „Ugye elsiratsz?" „Este... lámpafény ha gyúl, Szőnek-fonnak S rám gondolnak, Míg a könnyük hull..." WALLACE, ARANYÁSÓK (kar) „Szüleim, jaj, tudják régen, Hogy nem látnak többé soha már... Meg nem látnak többé soha már..." NÉHÁNY ARANYÁSÓ (kar) „És majd rám sem ismer más, Csak a vén kutyám ... WALLACE „Hátha ő sem..." MÁS ARANYÁSÓK (kar) „Ő sem ismer rám!" (Mindannyiuk lelkén heves honvágy vesz erőt) HARRY (zokogásban tör ki) "Régi ház, hol gyermek voltam..." TRIN HARRY, JOE "Élve látlak, vagy csak holtan?..." ARANYÁSÓK (kar) "Lelkem hozzád mindig visszajár... Régi ház, hol gyermek voltam, Rossz fiára nem vár." (Larkens hangosan sírva fakad) TRIN, HARRY, JOE, SONORA, BELLO, HAPPY, ARANYÁSÓK (kar) - Jim, minek sírsz úgy? - Jim... mi bánt... LARKENS (sírva, szinte könyörög társainak) Nem élet ez... Nem bírom el, hiába... Ó küldjetek haza, Ne hagyjatok el! Nagybeteg vagyok, érzem rég... Nem tudom, mitől, de belehalok! Roncs vagyok, látom. Ez az istenverte aranyásás megfojt. Látni hazámat, édesanyámat újra... (Körülveszik, vigasztalják. Sonora egy sapkát vesz elő és gyűjteni kezd) SONORA Hazaküldjük őt... (Mindnyájan adakoznak, kivéve Sidet) ARANYÁSÓK (kar) (néhányan) - Itt van... - Fogd! (mások) - Három dollárt... (ismét mások) - Ötöt én is... BELLO - Tessék! - Nesze, vidd! HAPPY Nesze, fogd! TRIN, HARRY, JOE Mi is adunk. NÉHÁNY ARANYÁSÓ Tessék! SONORA (a pénzt Larkens markába öntve) Ne búsulj ! LARKENS Isten áldjon érte, fiúk!... Köszönöm! (Meghatottan elindul és búcsút intve távozik) SID Folytatjuk? ARANYÁSÓK (kar; különböző csoportok) - No persze! - Gyerünk! - Itt kettő! - Négy! SID - Megy a játék! SONORA - Egy király! HAPPY - Egy ász! HARRY - Egy tízes! ARANYÁSÓK (kar) - Itt a kilences! - Itt a felső! TRIN - Dáma meg alsó... ARANYÁSÓK (kar) - Király! - Ász! SID - Tartom a bankot. SONORA - Dupla téttel. SID - Elfogadom! - Kettő!... - Három!... BELLO (észreveszi, hogy Sid csalt; öklével az asztalra üt) - Csaltál, te tolvaj! (Mindnyájan felugranak és Sidre fogják pisztolyaikat) SONORA - Hamiskártyás, megvagy! NÉHÁNY ARANYÁSÓ (kar) - Csaló! BELLO (Sidhez) - Föl a kézzel! - Nézzétek! (Elveszi Sidtől a rejtve tartott kártyákat és az asztalra dobja őket) HARRY - Gúzsba kössük! ARANYÁSÓK (kar) - Gaz tolvaj! - Föl fogjuk kötni! - Rabló! - Föl fogjuk kötni! - Hitvány! - Tolvaj! - Most az egyszer rajtacsíptük, Lógjon az aljas! - Most jól rajtacsíptük, Lógjon fönn az aljas! (Valamennyien körülveszik Sidet, megragad- ják és előre hurcolják, hogy meglincseljék. Rance megjelenik a táncterem ajtajában) SID (könyörögve) - Irgalom! Ó ne öljetek meg... RANCE (közelebb lép) Mit csináltok? BELLO Hamiskártyás, Most megfizetünk neki... ARANYÁSÓK (kar) - Te tolvaj, halál reád! - Most véged! RANCE (visszatartja őket; hidegen, közönyösen) Nyugalom, barátim! Minek e lárma? Nos, mi baj? TRIN, HARRY, JOE, SONORA, BELLO, HAPPY, ARANYÁSÓK (kar) - Gonosztevő! - Most meghalsz! RANCE Ugyan! No, és ha meghal? Meghalni könnyű... Egy nagy sötétbeugrás, Azután vége... Inkább bűnhődjön élve. Adjátok azt a kártyát... (A pikk kettest gombostűvel Sid szíve fölé tűzi) Olyan, mint egy virág a szívre tűzve. Nem érint többet kártyát... Ez lesz a bélyeg. Ám, ha le merné venni, Tüstént felkötik! (Bellóhoz nyomatékkal) A bányában ezt kihirdeted holnap. (Sidhez) Menj! SID Már nem csalok soha többé... ARANYÁSÓK (kar) - Pusztulj, tolvaj! - Be ne jöjj! - Menj! - Tolvaj, menj! (Kidobják Sidet) Uh! Uh! Uh! Uh! RANCE (mintha semmi sem történt volna, leül a kártyaasztal mellé és hívja Sonorát, Trint és a többieket) Egy kis pókert... Nick! Új kártyát! (Mialatt játszani kezdenek, belép Ashby) ASHBY Jó estét, sheriff! (Rance asztalához közeledik) RANCE (az aranyásókhoz) Legények, Üdvözöljük a híres Mister Ashbyt, Wells Fargo megbízottját. (Ashby kezet ráz Rance-szel, Sonoraval és a közelben állókkal, a többieket messziről üd- vözli) ASHBY Nick, hozz valamit inni! Hát a kisasszony hogy van? ARANYÁSÓK (kar; hízelegve) Köszönjük, jól van. (Nick whiskyt tesz az asztalra) RANCE Kézrekerült-e a rabló? ASHBY Mire nyomára leltünk, Mint a kísértet, eltűnt... (Mindnyájan érdeklődnek s halkan beszélgetnek. Nick távozik) RANCE (Ashbyhoz) Kényes lator: Rabol csupán, s nem gyilkol. Spanyol, ugye? ASHBY A csapata hírhedt, Mindenre kész mexikói csürhe... Halálra szántak, S mint a sátán, olyan bátrak. Legyetek résen... Elfáradtam. Szörnyű nap volt, Ledűlök. Szép nyugodalmas jó éjt! (Távozik) (Nick egy tálcán whiskyvel, limonádéval telt poharakat hoz be) TRIN (Nickhez) Hát ez mi? NICK Minnie küldi! ARANYÁSÓK (kar; lelkes szeretettel) Éljen Minnie... A drága Minnie! (Isznak) RANCE (ünnepélyesen) Feleségem nemsokára. SONORA (felcsattanva) Nem, kínai pofájú! Minnie csak gúnyol, S játszik veled! RANCE Te szájhős! Hisz dől belőled a whisky... Hogy szánlak téged! Jack Rance-en mindeddig, Ezt jól megtanuljad! - Nem mert senki, senki gúnyolodni! (Sonora felé megy) Megérted? Köszönd meg jól, Hogy Jack Rance-et Meg nem sértheti holmi részeg. SONORA Vén csaló, nem látod?! Minnie csak kigúnyol... RANCE Azt hiszed?! SONORA Rút sárgaképű ördög! RANCE Ostoba SONORA Börtön tölteléke! RANCE Te részeg... SONORA Kína söpredéke! RANCE Te részeg... SONORA Minnie csak kigúnyol! (Pisztolyt ránt, de a többiek lefogják) RANCE (felordít) Ah! Ezért jaj neked! (Rátámad Sonorára) (Minnie gyorsan a verekedők közé lép és erős kézzel kicsavarja Sonora kezéből a pisztolyt. A dühöngés abban a pillanatban elül, csak Rance húzódik komoran félre) TRIN, HARRY, JOE, SONORA, BELLO, HAPPY, ARANYÁSÓK (kar; egyre növekvő lelkesedéssel) Hahó, Minnie! Hahó, Minnie! Hahó!! MINNIE (szigorúan Sonorához) Mi történt itt? Mindig te, Sonora! TRIN Semmi, Minnie, csak tréfa... Kicsit játszunk... MINNIE (haragosan) Nem ismertek sem Istent, sem embert! Milyen szégyen... JOE (egy csokor virágot kínál Minnie-nek) Minnie... MINNIE Ma iskola sem lesz... SONORA, BELLO, HAPPY Nem, Minnie... SONORA (zavarban) Lásd, Unatkozunk mindig, ha késel, És aztán... MINNIE (észreveszi a gondolataiba merült Bellót) Bello, mi baj? Mit nézel? BELLO (félszegen mosolyogva) Semmit... ARANYÁSÓK (nevetve; kar) Csak téged néz! JOE (a csokrot átnyújtja Minnie-nek) Minnie, Most otthon nyílnak a vadvirágok... Találtam itt is, És neked szedtem. MINNIE Köszönöm, Joe! SONORA (összehajtott szalagot vesz elő) San Franciscóból ma a bányába tévedt Egy furcsa, vén zsibárus. Szalagot árult olcsón... (Nagyon udvariasan) Kérem, vegye el: A színe szép halvány bíborszín, Mintha az ön ajka volna. HARRY (selyemkendőt bont szét) Ez itt meg olyan, Mint két bűvös kék szem... MINNIE Ó mily szépek! ASHBY (visszatér; Minnie-hez) Igyék egy kortyot értem... MINNIE (koccint vele) Hip! Hip! (Szivart kínál Ashbynek) Regalias? Auroras? Eurecas? ASHBY (tréfás udvarlással) Mind kellemes nekem, Bármit is nyújt a kicsi ujja... S ha majd szivarom ég, Önről ábrándozom. füstkarikát fújva. NICK (súgva Minnie-hez) Az égre kérem, kínáljon minél többet: Egy mosoly - s máris föllendül az üzlet! MINNIE (nevetve) Gonosz lélek... (Rance-hoz) Köszöntöm önt, sheriff úr. Jó estét. RANCE Vártam rád, kis Minnie... SONORA (egy zacskó aranyat vesz elő; Minniehez) Ma este fizetem a számlát. (Minnie törli Sonora adósságát, leméri az aranyat, feljegyzi súlyát, majd a közös hordóba tölti) ASHBY (Rance-hez) Hol ennyi rabló kószál, Veszélyes ügy aranyat tartani nyíltan... Okosabb volna az ügynökségre vinni. (Beszélgetni kezd Rance-szel) (Minnie kivesz a szekrényből egy hatalmas fekete bőrkötéses könyvet: a bibliát. Az aranyásók körülállják, majd - mintha iskolában lennének - sorba rakják a padokat, s leülnek) MINNIE (felnyitja a bibliát) Hol hagytuk abba?... (Lapozni kezd) Ruth... Ezekiel... Nem... Eszter?... Nem... megtaláltam. "Olvastatik Dávid ötvenötödik zsoltára..." (Harryhez) Harry, tudod-e még, Ki volt Dávid? HARRY (iskolás gyerek módjára) Az egy híres öreg király, Ki mint gyermek, nagy verekedő volt... S nem lévén fegyvere, Vette egy szamár állkapcsát, És a csonttal egy óriást fejbe vert. MINNIE Bolondokat beszélsz, hallgass! (Joe nagy zajjal felpattan, majd nyugodtan hegyezni kezdi a ceruzáját) Helyedre, Joe! Mondjuk a zsoltárt a második versből: „Hints rám izsópot, S megtisztul a szívem." TRIN (ártatlanul) De mi az az. izsóp, Minnie? MINNIE Egy illatszer napkeletről... JOE S itt nálunk ilyen nincs? MINNIE Van, Joe, Egy ágacskát itt őrzünk, A szívbe rejtve mélyen. JOE (nevetve) A szívben? MINNIE (komolyan) A szívben... (Tovább olvas) „Fehérebb leszek, ha megmostál, a hónál. Gyarló szívem helyébe adj új szívet, Hogy láthassam én az igazság lelkét..." (Félbeszakítja az olvasást) Ez azt jelenti, fiúk: Emberszív oly romlott nincs a földön, S nincs oly bűnös, Kire megváltás ne várna. Hinni kell, hogy az ember megjavul, S bennünk a szeretet a legfőbb törvény... (A fiúk csillogó szemmel, komoly arccal moz- dulatlanul nézik Minnie-t. Lódobogás hallat- szik, Nick az ajtóhoz szalad) NICK A postás! A POSTÁS (megjelenik és leveleket ad át Nicknek) Hahó, legények! Jó lesz vigyázni, Ott kinn az országúton Leselkedik egy mesztic... (Nick szétosztja a leveleket, az egyik Ashbynek szól) ASHBY (felbontja a levelet és meglepetten olvassa, aztán a postást kérdezi) Nem ismersz itt... POSTÁS Kit? ASHBY ...Egy asszonyt, Neve valami Nina Micheltorena? MINNIE (jól értesülten közbeszól) Ez egy éjfekete hajú, Csábító spanyol démon... Szemöldökét bemázolja szénnel, Sötét szemével Megbűvöli a férfinépet. Csak kérdezze itt a fiúkat! ASHBY (Rance-hez) Sheriff úr, Kézrekerítem Ramerrezt ma éjjel... RANCE Hogyan? ASHBY (mutatja a most kapott levelet) E kalandornő tudtomra adja, Hogy ismeri Ramerrez rejtekét. Ki ma éjjel. A "Pálma" kocsmában nála lesz. RANCE (kérkedve) Ez a Micheltorena egy sötét bestia, Nem szabad neki hinni. ASHBY Féltékeny nőstény bosszúja... De azért ma még utána nézünk: (Rance-szel beszélgetve egy sarokba húzódik. Az aranyásók olvassák levelüket: ki megelégedetten bólint, ki gondosan összehajtogatja és elteszi, van, aki megcsókolja) JOE (fájdalmas haraggal nagyot csap az asztalra, összegyűri a levelet és a földre dobja, fejét a két tenyerébe hajtja, majd feláll és száraz hangon rendel) Whisky! (Nick kimegy. Ashby elköszön Minnie-től és Rance-től,. majd szintén távozik. Rance egy asztalhoz támaszkodva figyeli Minnie-t) NICK (visszajön) Egy ismeretlen vendég jött. MINNIE Ki az? NICK Idegen fráter... San Franciscóra gyanús, Mert vízzel kéri a whiskyt: MINNIE Vízzel a whiskyt A pólyásbabák isszák... NICK Mondtam, ne rendeljen fröccsöt, A mi kocsmánk csak whiskyt árul, Nem löttyöt... MINNIE Hadd jöjjön, a fickót ráncba szedjük. (Nick újra kimegy, lassanként a többiek is szétoszlanak, csak Rance és Minnie maradnak a teremben) RANCE (Minnie-hez) Szerelmes lettem, Minnie... MINNIE (mosolyogva, de közönyösen.) Kibe vajon? RANCE Ezer dollárt adok itt, Ha most megcsókolsz... MINNIE (idegesen nevetve) Rance, ne gúnyolódjon már, Elég! Rossz tréfa ez... RANCE Nem élhetsz így magadban... Jöjj hozzám! MINNIE (ugratva, ironikusan) S az asszony otthon Ehhez mit szól? RANCE Ha velem jönnél, Nem lát viszont soha! MINNIE (büszkén) Rance, elég, elég! Megint megbánt! Küzdök egymagam itt Ezer gond közt, De fejem meg nem hajtom... (Keblébe nyúl és egy pisztoly csövét villantja Rance arcába; kimérten és erősen) Mert nincs ez egy baráton kívül senkim, De ez halálig hű lesz... Rance, hagyjon nekem békét. (Elteszi a pisztolyt) Megharagudott rám?... De mért?... Nem mondtam mást, Csak azt. mit érzek. RANCE Minnie, amikor vándorútra keltem, A tenger másik végén volt egy házam. Senki se sírt ott, Minnie, én utánam. Senki se sajnált, én se szántam senkit... Hogy mi a szerelem, nem ösmertem eddig. Nem érdekelt a földön egy árva lélek! Ocsmány kalandok közt a szívem kiégett. Csak néztem keserűen A mások boldogságát S kacagtam rajta. Egy volt csak, ami vonzott, Egy őrület: az arany bűnös láza. Imakönyvem csak az ördög bibliája... S most legyen minden pénzem Egy csókod ára! MINNIE (álmodozva) A szerelem nem ilyen... RANCE (gúnyosan): Poézis! MINNIE Mily boldog voltam én, Mint kicsi lányka. A konyha fölött laktunk Egy kis zugban... Jószagú füsttől Gőzölgött a tűzhely. Szüleimmel ott éldegéltem együtt... Ah... mennyire látom... Vacsorázni jő A sok-sok éhes vendég. Édesanyám kiszolgált, Bort mért, főzött, Apám pajtásai Kártyáztak meg ittak... Anya nagyon szép volt, Szép, formás lábai voltak... Néha-néha kicsit kártyázott ő is. Én ilyenkor bebújtam Az asztal alá csöndben, S lestem, hátha lehull Csengve egy fillér... S megfigyeltem anyám, Amint titkon közelébb bújt apámhoz... Boldogan éltek, két szív, egy lélek... Ó, ha ilyen férfi jönne el értem, Szeretném mind a sírig. RANCE (mereven nézi Minnie-t, fenyegetően; aztán mégis türtőzteti magát) Tán a nagy hőst már meg is találtad? (Belép Nick Johnsonnal. Johnson hóna alatt hozza lova nyergét) JOHNSON Ki szedne ráncba engem? MINNIE (meglepetten; mintha felismerne valakit) Az idegent köszöntöm! JOHNSON (ő is meglepődik; már sokkal kedvesebben) Whiskyt én voltam bátor rendelni vízzel. MINNIE (szolgálatkészen) Hát ön volt! Nick, hozz az úrnak olyan whiskyt, Amilyet óhajt. (Nick és Rance csodálkozva figyelnek. Nick a pult alatt megkeresi a vizeskancsót. Rance összehúzott szemöldökkel figyel) MINNIE (kissé zavarban hellyel kínálja Johnsont) Nem ül le? Fáradtnak látszik... JOHNSON (ugyancsak zavarban nézi Minnie-t) Ön a kocsmároslány itt? MINNIE (elpirul) Igen. RANCE (kihívóan Johnsonhoz) A táborunkba idegen nem léphet... Sötét van kinn, S ön rossz útra tévedt. Egy táborral odébb találja Nina Micheltorénát!... MINNIE (szemrehányóan) Rance! JOHNSON A hosszú úttól torkom kiszáradt, S hűséges lovam fáradt. Kis ital meg kártya jólesnék... RANCE (élesen) Hogy még kártya?... Nevét se tudjuk! MINNIE (nevetve) Igazi névről úgyse ismerünk itt senkit! JOHNSON (Rance-t nézi) Johnson. RANCE Johnson... (Ellenségesen) És aztán? JOHNSON Johnson di Sacramento. MINNIE (kedvesen és udvariasan) Szívből köszöntöm itt, Johnson di Sacramento! JOHNSON Köszönöm... (Rance félrehúzódik, Minnie és Johnson a söntéshez támaszkodva beszélgetnek) Lehet, hogy emlékszik rám? MINNIE (mosolyogva) Igen, ha ön is emlékszik énrám... JOHNSON Feledni hogy tudnám? Találkoztunk a Monterey úton... MINNIE Épp hazatértem, Ön megkínált egy jázmincsokorral... JOHNSON És szépen hívtam Szamócát szedni a völgybe... MINNIE De én nem mentem! JOHNSON Be kár volt... MINNIE (meglepetten) Uram, emlékszik erre? JOHNSON Mintha ma volna. MINNIE Mentem tovább az úton... Utánam szólt még... (Lesüti a szemét) Ezt már nem is tudom... JOHNSON (Minnie-hez közeledve) Én... tudom jól, mit mondtam. Azt, hogy e bűvös májust... MINNIE El nem felejti többé... JOHNSON Nem is feledtem el soha-soha. MINNIE Vártam soká, Hogy önt még egyszer lássam... De mindhiába vártam. (Egymás szemébe néznek) RANCE (a söntéshez jön és feldönti Johnson poharát) Mister Johnson, pimasz modora untat! Nevem Rance, a sheriff, Engem bolonddá nem tart. Mit keres nálunk itt? (A másik terem ajtaján bekiált) Legények! Egy furcsa jöttment nem óhajt válaszolni, Mi dolga van miköztünk! NÉHÁNY ARANYÁSÓ (kar; kijönnek a táncteremből; Rance-hez Johnsont fenyegetve) Ki az? Ki az? Talán süket szegény, Nyelvét megoldom én! MINNIE (parancsoló mozdulattal megállítja őket) Ismerem régen! S ha érte jót kell állni, Legyen vendégem, Johnson! (Minnie közbelépésére a hangulat azonnal megváltozik, mindnyájan barátságosan köze- lednek Johnsonhoz és üdvözlik) SONORA (örömmel) Adjon Isten, Mister Johnson! JOHNSON (lelkesen) Adj Isten, cimborák! (Rance leforrázottan a háttérbe húzódott) TRIN (Rance-ra mutat) Jaj, de utálom őt! Nagyképű hólyag, Ettől máma megeszi a méreg! HARRY (a táncteremre mutatva Johnsonhoz) Mister Johnson, egy valcert? JOHNSON: Ha tetszik... (Felkéri Minnie-t) Szabad kérnem? MINNIE (mosolyogva, zavartan) Én?... Már megbocsát, Nem hiszi el, ha mondom? Soha életemben nem táncoltam még. JOHNSON (mosolyogva) Most táncol! ARANYÁSÓK (kar) Előre, Minnie! MINNIE (elfogadja Johnson karját) Mit lehet tenni?! NÉHÁNY ARANYÁSÓ (kar) Muzsikát! ARANYÁSÓK (kar) Hip! Hurrá! (Tapsolják az ütemet és dúdolják a valcer dallamát, Minnie és Johnson betáncolnak a szomszédos terembe. Rance, Joe és Happy kivételével lassacskán valamennyien követik őket) NICK (belép; Rance-hez) Hol van Minnie? RANCE Odabent valcert táncol, S az a senkiházi jöttment, gaz kutya, Az a táncos. (Nick vállat von) ARANYÁSÓK (kar; a színfalak mögött) Te aljas, most meghalsz! Kötélre! Kötélre! Ne kíméld! Ne sajnáld! Most meghalsz, most véged! (Belépnek) Most véged, te aljas! (Magukkal hurcolják a megkötözött Castrót) ASHBY (belép) Most jaj neked, hitvány! CASTRO (a földrezuhan, ott meglátja Johnson nyergét; magában) A kapitányom nyerge... Elfogták őt is? ASHBY (Nickhez) Adj innom, de gyorsan! RANCE (megragadja Castrót) Nézz rám, Mutasd meg, szörnyeteg, Azt a förtelmes pofád... Szólj, hol van Ramerrez?!! CASTRO (remegést színlel) Megszöktem tőle, mert gyűlölöm... Hogyha megbíztok bennem, Nyomra vezetlek. SONORA Jaj neked, hogyha rá mernél szedni! CASTRO (m. f.) Nem... igaz minden! RANCE Hol a búvóhelye, mondd meg! CASTRO (lihegve) Egy mérföldnyire innét, Hol a Madrona Canyada. Majd mutatom az utat, És esküszöm anyámra, - Ki Maria Saltaja - Igazság az, mit mondtam. Hogyha bíztok, elfogjuk... Én döföm majd belé Legelőször a késem!... RANCE Hát menjünk?! ASHBY Sűrű a felhő, Még vihar lesz az éjjel... RANCE (néhány aranyásóhoz) Kötözzétek meg! SONORA Nagy vadászat! TRIN De pompás! TRIN, SONORA Mire vártok? Hamar lóra! CASTRO (megpillantja Johnsont a szomszéd teremben; magában) Minden jól megy... itt a gazdám! ARANYÁSÓK (kar; egymáshoz) Hova megyünk? RANCE Megcsípjük Ramerrezt!... NICK (félti Minnie-t és az arannyal telt hordót) Hát az arany? SONORA (gálánsan) Minnie varázsa Épp eléggé védi a kincset! (Castro kivételével mind kimennek. Johnson jön a táncteremből, észreveszi a megkötözött Castrót, de uralkodik magán) CASTRO (Nickhez; könyörögve, halálos szomjúságot színlelve) Adj innom! (Amíg Nick italért megy, Johnson ezt felhasználja és óvatosan közelebb lép Castróhoz.) (Gyorsan, suttogva Jonhsonhoz) Elfogattam magam, Hogy őket tőrbe csaljam. A ház körül lapul a banda, Egy füttyszóra várnak... Ha itt benn kész lesz, Feleljen majd a jelre... NICK (italt hoz Castrónak; Johnsonhoz) Ez az ember tudja, Hol bujkál Ramerrez... RANCE (néhány emberrel visszajön; Castróra mutat) Visszük őt is... (Gyanakodóan, dühösen nézi Johnsont, de kénytelen ő is indulni) NICK (az ajtóban) Szerencsés utat! (Castrót kivezetik, ki még egy jelentőségteljes pillantást vet Johnsonra. Johnson egyedül marad Nickkel Nick zárni készül, a táncterem küszöbén megjelenik Minnie) MINNIE (Johnsonhoz) Mister Johnson, Itt marad velem kettesben Őrizni a házat... Nem siet, ugye, tőlünk? JOHNSON (könnyed zavarban) Hogy is mondjam?... Ki hitte volna! Itt, hol a söpredék Marakodni meg rabolni csődül össze, E durva nép közt, Különös perc viszontlátnom önt... MINNIE Ki tőlem rabolni merne, Nincs oly vakmerő fickó a talpán... JOHNSON (szembenéz Minnie-vel; mosolyogva) S ha a tolvaj nem aranyra szomjaznék, De csókra? MINNIE (nevetve) Régi nóta, Hallom reggeltől estig. (Lesüti szemét) Ám az igazi csókkal arra várok, Aki el nem jött még. JOHNSON (egyre nagyobb érdeklődéssel) Igazán?... Itt is lakik tán a kocsma mellett? MINNIE Fönn alszom a hegyen, Egy kicsi házban. JOHNSON Többet érdemel a sorstól! MINNIE E kis háznak szép nevet adtam: Szabadság! Ott fönn egyedül élek, Nem félve senkitől... Azért mesélem ezt, Mert önben bízom... Bár alig ismerem még... JOHNSON Jó, hogy önmagát sem ismeri az ember... De szép az élet, míg lángol, S forrón tűz ránk a nap! Veszélyben él a bátor, Csábít a bűn és kaland, a távol... Még nem érti, de rájön magától, Ha él majd... MINNIE (zavarban) Élni?... Nem tudom... Ha nem volnék ily egyszerű teremtés, Tudnám, most mit felelnék... De hallgatom bámulva mind e szépet, Mit jól tán meg sem értek... Felelni félek. S ha szólnék, Csak újra gyötör a szégyen: Nem vagyok méltó, érzem, S mégis a lelkem önnel Messze szállna föl ... föl ... Föl csillagok szárnyán! Ott közelében járnék, Mint az árnyék... Oly némán!... JOHNSON Néma volt a száj, De muzsikált a vér, Míg forró karja A karomban megremegett. Ringatón a táncban Ajkunk összeért, S tűz gyúlt benn, Mitől szívünk részeg, Olyan fájó gyönyör, Mit ember még át nem élt... MINNIE Lelkemből tépte e hő vallomást... Most dalolni tudnék és táncolni újra, Mert minden oly bol... (Meglátja a gondterhelten belénő Nicket; kelletlenül) Mit akarsz itt? NICK Vigyázzon, Minnie! A ház körül ott kint Egy gyanús mexikói kutya kullog... MINNIE Ugyan hol? JOHNSON (visszatartva Minnie-t; titokzatosan) Ki ne menjen! (éles fütty hallatszik. Magában) Ez a jel!... MINNIE (ijedten, Johnson védelmét keresi) Hallgassa csak!... Ez a titkos jel kit hív?! (A hordóra mutat) E hordó mélye színarannyal telve... Amit kiásnak, mind iderejtik. JOHNSON Senki nem vigyáz rá? MINNIE Minden éjjel Itt virraszt egyik bányász, Hogy őrizze a kincset... De máma azt az átkozottat űzik, A gaz Ramerrezt. (Indulatosan) Ah... ki ez aranyat elrabolná, Életre-halálra velem küzdjön meg az!... Keserves pénz ez. Félig éhenhalva hagytak otthon Lerongyolódott asszonyt, Szeretőt, gyermeket... És idejöttek, hol gyilkos a bánya, Mint kutyák, megdögölni... Hogy csak pár dollárt küldjenek, Mert otthon pusztul Az asszony, s a gyermek... (Nagy elszántsággal, de egyszerűen) Azért, ki gyáván E szent aranyra vágyik, Gyilkoljon inkább meg engem! JOHNSON (hirtelen nagy szenvedéllyel) Ki bántaná önt, Nincs oly gonosztevő... Amit mond, úgy éget, Mint a fáklya tüzéből a láng!... Most mégis itt kell hagynom, Minnie. De hogyha láthatnám ma éjjel, Még egyszer elbúcsúznék öntől Fönn a szép kicsi házban... MINNIE (szomorúan) Hát el kell mennie mégis? Milyen kár!... Nemsokára a fiúk visszatérnek, S én elindulok szépen a hegyre föl... Hogyha úgy tetszik, Látogasson meg otthon... Csöndesen elbeszélgetünk majd ketten S nézzük, a tűz hogy hamvad. JOHNSON (egy pillanatig gondolkozik, majd elhatározza magát) Köszönöm, Minnie... Várjon rám. MINNIE (tréfál, de valóban szomorú) Csalódni fog bennem: Nincs műveltségem annyi sem, Mint egy iskolás lánynak... (Nevetni szeretne, de szemei megtelnek könnyel) De - ha tanultam volna, Milyen más lettem volna én! Mit gondol? JOHNSON (megindultan, álmodozva) Milyen mások is lehettünk volna mi, Most értem jól meg, Mióta önt ismerem, Minnie! MINNIE (egy könnyet letörölve) Szép álom, de már késő!... (Zokogásba fulladó hangon) Tudom, nem érek semmit... JOHNSON (közeledik hozzá; nagyon gyengéden) Csak hullj, te drága könnycsepp! Lélek ragyog e könnyben... Rég eltűnt boldog órát Támaszt föl most e jóság, E könnyes, szép Madonna-arc... (Veszi a nyergét, hirtelen gyors léptekkel az ajtóhoz siet. Ott egy pillanatig hallgatózik, aztán kirohan) MINNIE (az emlékezés boldogságával, mintegy álomban) Mit mondott... Mit is mondott... Szép Madonna-arc... MÁSODIK FELVONÁS (Minnie otthona) (Az egyetlen szobából falépcső vezet a padlásra. A fal mellett Minnie függönyös ágya, a másik oldalon pohárszék, annak közelében tűzhely és fiókos szekrény. Az asztalon petróleumlámpa. Kint süvölt a szél, az ablakokat jégvirágok borít- ják. Az előző felvonás vége óta még nem telt el egy óra. A szobát csak a tűz fénye világítja meg) WOWKLE (a tűz közelében guggol és gyermekét egy hordozható bölcsőben, a hátán ringatja.) „Ring a bölcső, alszik a gyermek, Fönn a holdban jár, ameddig alszik. Álmában játszik a holddal, Kicsiny az ujja, mégis eléri... Jó néki, jó néki... BILLY (belép, üdvözlésképpen) Hú... WOWKLE (válaszul) Hú... (Billy vágyódva pillant az asztalon hagyott süteményre. Wowkle rámutat az asztalra) Cukros piskóta... úrnőé... Tilos enni... BILLY (visszahúzódik, majd leül Wowkle mellé; közönyösen) Úrnő küldeni engem, Parancs: Bill holnap nősül... WOWKLE (egykedvűen) Asszony semmit tudni... BILLY A te apád mit adni nászajándék? WOWKLE Semmit tudni... BILLY Apád kapni tőlem lányáért Négy dollár s egy tarka pokróc... WOWKLE Asszony mondja: Pokróc nem adni, Hisz kell, ha gyermek fázni... BILLY (büszkélkedve) Miénk gyermek! (Meggyújtja, pipáját, egyet szív belőle, azután Wowkle-nak adja. Ő is szív belőle, azután visszaadja) És holnap dalolni templom: (Halkan) „Telet küld az Úr a nyárra, (Wowkle felismeri a dallomot, amit Billy dúdol és ő is belekapcsolódik) WOWKLE, BILLY S nap fénye nem derül... BILLY Bizony úgy hal meg az ember, WOWKLE, BILLY Akár a hervadt fű... Mint a hervadt fű..." BILLY (rámutat az asszonyra) Esküvőn gyöngyöt kapni, Én meg whiskyt! (Kivesz a zsebéből egy zsebkendőt, megmutatja Wowkle-nak, majd óvatosan a gyerek bölcsőjébe helyezi) WOWKLE Hú... BILLY Hú... WOWKLE (hirtelen felkel) Hallani úrnő... MINNIE (belép és izgatottan körülnéz a szobában, mintha meg akarna győződni róla, hogy minden a helyén van-e Johnson fogadtatására. Wowkle meggyújtja az asztalon a petróleumlámpát) No Bill, megígérted? BILLY Elvenni... MINNIE Így jól van. Most mehetsz. (Billy távozik. Wowkle-hoz) Ma éjjel, hallod, kettőnek teríts... WOWKLE Másik is jönni?... Hú! Sohasem eddig... MINNIE Tedd, amit kértem. Hány óra, mondd? Nemsokára itt lesz... (Meglátja a szanaszét heverő holmikat) Rakd el... Rózsacsokrom, mondd, hová is tetted? WOWKLE (a fiókos szekrényre mutat) Hú... MINNIE A gyermek alszik már? Esküvődről Bill szólt-e végre? WOWKLE Nőül venni... MINNIE (egy szalagot dob Wowkle-nak) Vidd a kicsinek. (Minnie egy pár fehér cipőt vesz elő) Régi, finom cipőcském... Ezt viseltem, mikor megláttam őt... De összement, látom, Szörnyű szűk lett... (Fölpróbálja az egyiket) Juj!... a lábam... Jaj... mily szűk lett! Úgy szorít! Mit gondolsz?... Hogy fogok tetszeni néki? (Elgondolkozva) Úgy öltözöm föl ma este, Mintha szent ünnep lenne. Mindent, mi fényes, mi drága... Úgyis csúnyának lát majd!... Illatot hintek bőven... A kesztyűm több mint egy éve, Hogy nem volt rajtam!... (Wowkle-hoz fordul) Nézd e bájos nagyúri dámát... (Wowkle elképedve, mozdulatlanul figyeli úrnőjét) (Kopognak) JOHNSON (a színfalak mögött) Hahó! MINNIE (suttogva) Rohanj... talán ő! JOHNSON (megjelenik magasra emelt lámpással és egy prémes bundába burkolva) No nézd! MINNIE (zavarban) Hozta Isten! JOHNSON (csodálkozik Minnie öltözékén) Hova készült? MINNIE (egyre nagyobb zavarban) Én... nem... sehova... Önt vártam. JOHNSON (leteszi a lámpát és meg akarja ölelni Minnie-t) Milyen gyönyörű máma! WOWKLE (bezárja az ajtót) Hú! JOHNSON (megfordul, észreveszi Wowkle-t Minnie-hez) Megbocsásson, Ezt itt... nem vettem észre. MINNIE (megbántva) Zavarba hoz, barátom, Beszéljen másról, kérem. JOHNSON Oly szép, ha elpirul az arca! MINNIE (leül az asztal mellé) Önt a hév kissé gyorsan elragadja... JOHNSON De megbocsát, ugye? MINNIE (komolyan) Megbánta bűnét? JOHNSON (tréfásan) Nem!... (Minnie Johnson szemébe néz és elpirul) Hát maradjak? (Minnie igenlően biccent) Köszönöm! (Kezét nyújtja) Kibékült? (Minnie mosolyogva kezet nyújt) Mire gondol? MINNIE Furcsa érzés... Ön mihozzánk ma este Nem énmiattam jött. Biztos eltévedt, bevallja? Félek, Hogy hátha nem engem kívánt látni, Hanem Micheltorénát... (Johnson, hogy félbeszakítsa a beszélgetést, ismét át akarja ölelni Minnie-t. Minnie elhárítja Johnsont; Wowkle-hoz) Hamar a kávét! (Johnsonhoz) Egy havannára rágyújt, Hogyha kérem? (Wowkle gyertyát hoz Johnsonnak a szivargyújtáshoz. Johnson Minnie felé indul, hogy megölelje) MINNIE (elhúzódik) Ah... Összetöri szívemen a rózsát! JOHNSON (szenvedélyesen átöleli Minnie-t) Levesszük szépen együtt!... Egy csókra, Egy csókra kérem az ajkad! MINNIE (kiszabadítja magát) Kicsi néha a szikra, Mégis belőle lobban a tűzvész... JOHNSON Mit szavad eltilt, Szíved boldogan tűrné! MINNIE (leveszi kebléről a rózsát; Wowkle-hoz) Aludni térhetsz... (Wowkle dünnyögve felveszi a gyereket, egy takaróba csavarja, a hátára veti és elindul az ajtó felé) (Johnsonhoz) Ön meg maradhat még egy órát... (Johnson arca boldogan felderül) Vagy... tovább... WOWKLE (kinyitja az ajtót) Hú... Nagy hó! MINNIE (idegesen) Menj... ma aludj künn a csűrben... WOWKLE Hú... nagy hó! (Távozik) JOHNSON (karjait kitárja Minnie felé) Egy csókot végre már! MINNIE (Johnson karjaiba veti magát) Csókolj meg hát! JOHNSON (őszinte megindultsággal) Minnie... ó, drága szép név! (A szél feltépi az ajtót, kavargó hópelyhek zúdulnak a szobába; a szél élesen fütyül. Minnie és Johnson mindebből semmit sem vesznek észre. Az ajtó újból becsapódik. A vihar lassan elcsöndesedik, csak távolról hallani olykor egy-egy süvöltő szélrohamot) MINNIE Hát szeretsz?... JOHNSON Nagyon... az első perctől fogva! (Félbeszakítva önmagát) Ó... de minek is hallgatsz, Mért nézel rám így, Minnie? Hisz úgyis álom... MINNIE (nem érti; alázatosan) Mért mondod azt, hogy álom? Én szegény leány vagyok, tudom... De azóta, hagy találkoztam véled, Hallok egy hangot: Ő példaképed, Csak őt kövesd egy életen át! JOHNSON (hirtelen elhatározással) Álom volt. mindez... Ne várj! (Megcsókolja Minnie-t, az ajtóhoz rohan és idegesen felszakítja) Szélvihar... (Újból becsukja az ajtót) MINNIE (az ablakhoz szalad) Nézd! A bérctető hófehér lett, Út a völgy felé nem visz már... JOHNSON (izgatottan) Engedj! MINNIE (nem érti) Miért? Hisz holnap újra szabad az út, Kél a hajnal! Ó, várd meg! (Kívülről pisztolylövések hallatszanak) JOHNSON Nem hallod? MINNIE Mit bánom? Valami rabló, talán Ramerrez, Nem a mi gondunk! JOHNSON (visszafojtott hangon) Nem a mi gondunk... (Ismét indul az ajtó felé) MINNIE Maradj, ez a sorsod! JOHNSON Maradok, S jöjjön akármi végzet... Ha átöleltelek, Meghalni szép veled... Nem hagylak el, Míg él szívemben egy dobbanás... Te se hagyj soha már! MINNIE, JOHNSON Élet és halál felé Követlek téged én... MINNIE Míg az ajkam lehel... JOHNSON Szennyes ajkam e csók tisztítsa meg... MINNIE Szánj meg, édes, könnyemen át. JOHNSON Mily iszonyú láztól lüktet a vér. MINNIE Ó szánj meg, édes, könnyemen át. JOHNSON Mit bánom én, ha lesújt az ég! MINNIE, JOHNSON Te már enyém vagy... És tündöklő nap fénye gyúl... Bú és gond oly távol, Jövőnkbe megnyílt az út... Bíbor hajnal az égen, Szerelmed ragyogjon ránk! Most, végzet, jöjj... Az élet kínja nem fáj... JOHNSON Minnie... (Magához vonja Minnie-t) Drágám... MINNIE (gyöngéden elhárítja) Csak álom, Oly mesebeli szép ez... De most már vége, Mondjunk egymásnak jó éjt... (Szomorú tagadó fejmozdulat után mégis uralkodik magán. A saját ágyára mutat) Ez itt az ágyad... A tűz mellett meg én... (Leheveredik a tűzhely elé egy medvebőrre) JOHNSON Hogy engedném?! MINNIE (kedvesen) Már megszokhattam rég... Annyi sok éjen, Ha farkas ordít ottkünn, Idebújok... e barna medvebőrbe, S jó mélyen alszom. (Minnie eloltja a lámpát s csak a tűzhely fölött pislákol halvány gyertyafény) Beszélj, hogy halljam a hangod... Míg el nem ér az álom. JOHNSON Szépet álmodj... (A szél süvít, távolról kiáltások hallatszanak; Johnson riadtan felfigyel és hallgatódzik. Suttogva) Hallod ezt? MINNIE Mindig így süvölt a szél... JOHNSON Ott künn valaki jajgat... MINNIE Csak a hó töri a gallyat... Mondd, hogy is hívnak? JOHNSON Dick... MINNIE Örökre, Dick... JOHNSON Örökre... MINNIE Nem ismerted soha Nina Micheltorénát? JOHNSON (bizonytalanul) ...nem... MINNIE Jójszakát.... JOHNSON Jójszakát... NICK (a színfalak mögött) Hahó!... JOHNSON Kiáltottak!... NICK (m. f.; dörömböl) Hahó! MINNIE (felugrik; az ajtóhoz közeledve) Ki lehet az? JOHNSON (izgatottan, fojtott hangon) Ne szólj egy szót se! Hallgass! (Pisztolyt húz elő) MINNIE (halkan) Csak rejtőzz el gyorsan, Ez a féltékeny Rance... SONORA (a színfalak mögött, kiabálva) Hahó! NICK (m. f.) Hahó!!! Mindnyájan láttuk Ramerrezt erre járni. MINNIE (Johnsonhoz) Védeni jöttek engem! (A földúltan ellenkező Johnsont az ágy függönyei mögé tuszkolja, majd végre ajtót nyit. Rance, Nick„ Ashby és Sonora behavazva, vihartól megtépetten berontanak. Johnson pisztolyt szegezve mered a függöny mögött) SONORA No végre!... Reszkettem érted. NICK Iszonyú félórát töltöttünk el ott künn... MINNIE (kíváncsian) Ott künn? De mért? ASHBY A te életedért... MINNIE (értetlenül) Mit mond? ASHBY A finom Johnson... NICK Akit védtél... RANCE (gyilkos kárörömmel) Fürge táncosod nem más, Mint Don Ramerrez! MINNIE (elképedve; lesújtottan) Ramerrez! Nem értem... Mit mondott? RANCE (hivatalos hangon, nyomatékkal ejtve minden szót) Hogy a te jóképű gavallérod, Johnson di Sacramento, Szennyes, útszéli tolvaj. MINNIE (egyre növekvő rémülettel tiltakozva) Ah! Nem igaz! Tudom, hogy nem az! RANCE (gúnyosan) Látod?! Te .se fogsz többé Csavargóknak hinni... MINNIE (kitörve) Gonosz tréfa!... Nem, ez hazugság! ASHBY Aranyért jött ma este... Szerencséd, hogy nem ölt meg. MINNIE Hisz nem rabolt!!... SONORA Semmit se vitt el, nem bántott... Mégis ő volt, Ramerrez! RANCE Elárulta Sid, Hogy látta a hóban Itt bujkálni Ramerrezt... Igaz ez, Nick? NICK Biz úgy van! RANCE Ide ért el a lábnyom, S te nem tudsz róla... (Merőn nézi Minnie-t) Hova tűnhetett vajon? (Nick észrevesz egy szivarvéget a földön, amit Johnson előzőleg dobott el) NICK (halkan) Egy égő havanna! (Magában) Itt van! MINNIE Mit tudsz? (Riadtan ránéz Nickre) NICK (elérti a pillantást) Rosszul hallottam... A Sidnek eljárt a szája. MINNIE (közömbös hangon) De ki hazudta nektek, Hogy az a gazember „Johnson?" RANCE Az asszonya... MINNIE Milyen asszony? Ki?!! RANCE (vigyorogva) Nina. MINNIE Nina Micheltorena?! Ismeri őt? RANCE (gúnyosan) Volt szeretője... Mikor a mesztic hamis nyomra csalt, Őt is elhurcoltuk magunkkal az éjbe, S fölkerestük a hírhedt „Pálma" kocsmát... Tárva-nyitva az ajtó, Nina ott várt... S az ágy fölött volt Ramerrez képe... (Megmutatja Minnie-nek a képet) Ez ő! (Minnie mélységes megindultsággal megnézi a képet; majd elneveti magát, mintha az ügy közömbös lenne számára) RANCE Nevetsz rajtam?! MINNIE Ó, csak önmagam nevetem... (Önmagát kigúnyolva) Becstelen söpredék, Ez illik hozzá! Nina! SONORA Tanulj ebből. MINNIE Most, fiúk, későre jár... Az Isten áldjon! SONORA (udvariasan) Bizony, rád fér az álom ... MINNIE Én már nyugodt vagyok... ASHBY No, menjünk! NICK (aki megértette a valódi helyzetet, Minniehez) Talán jól lenne maradnom... MINNIE Nem, fiúk, jó éjt. ASHBY Minnie, jó éjt... (Rance, Nick, Ashby és Sonora távoznak. Minnie bezár és mozdulatlanul megáll az ajtó mellett) MINNIE (Johnsonnak, jéghidegen, megvetéssel) Útonálló, útonálló... Mire vársz? (Johnson kilép a függöny mögül leverve, lesújtva) Rabolni jöttél, ugye?! JOHNSON Nem! MINNIE No, valld be! JOHNSON Nem! MINNIE Szólj! JOHNSON Bár bűnösnek látszom, de... MINNIE No; mondd hát! Lopva, gyáván akartál megrabolni... JOHNSON (határozottan, közeledve Minnie-hez) Más ember lettem volna... MINNIE (szigorúan elutasító mozdulattal) Egy szót se!... Vagy társaimat visszahívom... Hogy verjék láncra, mint egy rablót, Gyáva tolvajt!! (Gúnyosan) Ez kellett nékem... Kifogott rajtan egy útonálló! De most kotródj el innen... Pusztulj már!! (Sírni szeretne, de büszkesége visszatartja) JOHNSON (kitörve) Egyetlenegy szót esdek... Számomra mentség nincs. Kárhozat sújt rám, tudom, tudom! De most nem aranyra vágytam!... Sorsom egy átkos név: Nevem Ramerrez... Mikor születtem, Fölöttem véres csillag fénylett... Mert apám is rablásból élt meg, S én őt követtem... Egy éve múlt már, hogy apám elpusztult. Útszéli koldusként nyomorogtam Beteg anyámmal s testvéreimmel... Míg letiport az éhség. Apám bandája megint gaztettre hívott, Velük mentem. Szörnyű út a vétek útja... De hogy téged meg kellett látnom, Úgy elkínzott egy boldog élet vágya: Mindentől távol, minden bűnt levezekelni, Dolgozni, hinni Melletted mindhalálig... S ajkaim újra Könyörögni tanultak az Úrhoz: „Teremtőm, add, Hogy a szégyenem rút bélyegét Meg ne tudja rólam!" Szó már nincs gyalázatomra, Lesújtott rám a végzet, Remény már nem éltet... MINNIE (mély megindultsággal) Ha nem ölt, A rablásért az Úr tán megbocsát még... (Keserűen) De elrabolta tőlem szerelmes csókom, Mely eddig csak enyém volt, És senki másé... Most menjen! El innen!... (Gépiesén; erőt véve önmagán) Megölik ott künn,... de mit bánom!! JOHNSON Ég áldjon!... (Kétségbeesetten feltépi az ajtót, fegyvertelenül, készen az áldozatra - szinte az öngyilkosságra - kirohan) MINNIE (könnyek közt) Vége, vége... Örökre... (Revolverlövés hallatszik) Eltalálták!... (Végső elhatározással újból erőt véve önmagán) Mit bánom?!!! (Johnson kívülről az ajtónak zuhan, Minnie nem tud tovább ellenállni; feltépi az ajtót, a sebesülten támolygó Johnsont fölsegíti és bezárja mögötte az ajtót) JOHNSON (fojtott hangon; ellenkezve) Nyisd ki, kérlek, az ajtót... Megyek innét. hagyj! MINNIE Maradj itt!... JOHNSON Nem! MINNIE Várj még! JOHNSON Engedj útamra... Meghalok, hagyj... MINNIE Maradj !... JOHNSON Nem!... MINNIE Ne menj! ... JOHNSON Hagyj!! MINNIE Hisz az arcodon vérzik a seb... JOHNSON Nem! MINNIE Hogy vérzel... (Kétségbeesett erővel megkísérli feltámogatni a sebesültet) Nem engedlek... én ápollak! JOHNSON Nyisd már ki az ajtót, Úgyis elmegyek! MINNIE Kérlek... JOHNSON Nem! MINNIE Ó maradj! ... JOHNSON Nem!... MINNIE Nézz rám... JOHNSON Nem!... MINNIE (legyőzve, szerelmesen) Én drágám, várj még! Vérzel... Ó... ajkadon még ott ég az első csókom! Nem halhatsz meg... Jöjj, jöjj ... ó, siess, még van remény! , (Megpróbálja Johnsont egy székre ültetni) JOHNSON Nem bírom már... MINNIE Még, még... Hisz élned kell velem együtt, Messze innét... JOHNSON (félig ájultan) Már nem bírom... MINNIE (tovább segíti Johnsont a padláslépcsőn) De bírsz... De tudsz... Kell tudnod!... Légy erős!... Föl, szerelmem... szerelmem, úgy... úgy... (Kívülről kopogtatnak az ajtón, Minnie megvárja, míg Johnson följut a padlásra, azután ajtót nyit. Rance pisztollyal kezében belép és minden szögletet átvizsgál) Mit óhajt újra, Jack? RANCE (szigorúan, parancsoló hangon) Nem vagyok Jack Hanem a vádló sheriff, Ki egy bitangot üldöz. Véres nyomokra leltem, Nincs máshol ő, csak itt! MINNIE (keserűen) Ah... ez ostoba mesével Máma halálra bosszant! RANCE (az ágy felé fordul) Hisz itt van! (Nem találja) De nincs... (Türelmetlenül) Biztosan céloztam rá, Sebe súlyos, Mutass hát minden zugot, Csak te rejthetted el!! MINNIE (egyre idegesebben) Keresgélje csak bátran! Szedje széjjel az egész házam... S utána hordja el magát, Hogy többé itt meg se lássam! RANCE (szinte suttogva.) Megesküszöl, hogy nincs itt? MINNIE (gúnyosan) Mért hagyja abba? Keresse bátran! RANCE (visszafojtott dühvel) Már belátom, szemem káprázott... (Hirtelen Minnie felé fordulva, indulattal) De mondd, hogy nem imádod, S hogy nem voltál az övé! MINNIE (megvetően) Megint őrjöng! RANCE (sápadtan, reszketve közeledik Minniehez) Megőrjítesz, tudod te jól... (Vadul átöleli és megcsókolja) Ide az ajkad... MINNIE (kiszabadítja magát) Ó, hagyjon! RANCE (üldözi) Kívánlak!... MINNIE Vén őrült!... Ah... hozzám ne érj... Te állat!!... Eltakarodj most rögtön... Sose lássalak már!!... (Az ajtó felé tuszkolja Rance-et) RANCE (megáll az ajtóban fenyegetően) Te gőgös! Néki őrzöd meg a csókod... Jó... megyek... Ámde nem lát viszont élve ő! (Távozna, de kezére hirtelen egy vércsöpp hullik felülről) Ó... furcsa... Egy vércsöpp idehullott... MINNIE (hogy elterelje Rance figyelmét, resz- kető hangon) Én karcoltam meg biztos... RANCE Nem... nem te voltál... Föntről... hullott a vércsöpp... (Diadalittasan) Ott fönn, az ő!... MINNIE (kétségbeesetten, teljes erejével visszatartja Rance-et) Megállj!... nem tűröm... elég!!... RANCE (kiszakítja magát) Ott van hát! MINNIE Ha mondom, nincs... hisz nincs ott! RANCE (indul a padlásra) Eressz el... MINNIE (visszatartja) Nem... RANCE Eressz el!... MINNIE Várj!... RANCE (parancsoló hangon a padlás felé) Johnson úr, gyerünk lejjebb! MINNIE (könyörögve) Hiszen látja, hogy nincs ereje... (Johnson emberfeletti erőfeszítéssel feltápászkodik és elindul a lépcsőn lefelé. Sápadt és elkínzott, de büszke arcának egyetlen izma sem rezdül) Szegényt csak az irgalom tartja! RANCE (türelmetlenül) Jaj néki, ha nem jön! (Pisztolyát szegezi Johnsonra) MINNIE (kétségbeesetten rimánkodva) Kicsit várjon... Rance!!... Csak egy percig várjon... RANCE Percekért könyörögsz? (Felkacag) Ah, micsoda változás! (Johnson Minnie segítségével letámolyog a lépcsőn) Ha kedve volna kártyázni, Most, játszhat velem... Johnson di Sacramento, Kedvére választhat Kötelet vagy pisztolyt. (Johnson az utolsó lépcsőkön lezuhan a földre) MINNIE (szinte önkívületben) Hallgass... jégszívű Sátán! Hisz úgyse hall: elájult! Csupa vér... alig él már!... (Minnie kezeibe temeti arcát, kétségbeesetten töpreng, majd, Rance szemébe nézve, elszántan, szárazon és hidegen mondja) Beszéljünk nyíltan, Rance, Hogy végét vessük! Megmondom én, ki ön? Elszánt kalandor!... És Johnson... bukott rabló. Én? Kerítőm a pénz, hazám a kocsma!... Élek, mert mások isznak. Nem vagyunk jobbak... Egyformán kárhozottak! Ma éjjel kincseket kínált, Hogy megszerezzen prédául engem... Megadom most a választ! RANCE (izgatottan) Milyen választ? MINNIE (belső félelemmel) A csókom kínálom... És őt is... rabsorsra!! De előbb döntsön a kártya... Ha ön nyerne, Úgy öné az ájult rab, meg én... Ám, ha veszít, Most esküdjék meg, Rance, - Hogy nekem adja át ezt az embert!... RANCE Úgy imádod, szinte lángolsz... Hát megteszem... de nem te nyersz!! MINNIE Szavát adja? RANCE Tudok veszteni nagyúri módon... Ám vigyázz! Még embert ilyen pokoli vágy Kínpadra nem vont... Semmi sem kell,... csak te! (Az asztalhoz ül, kártyát vesz elő és elkezdi keverni) MINNIE Csak egy fél percet várjon... (A szekrényből új csomag kártyát vesz elő, s néhányat titkon a harisnyájába rejt) RANCE (türelmetlenül) Mért várjak? MINNIE Új kártyát adok önnek... (Magában) Úgy didergek... mily különös, Mily őrjítő gondolat, Hogy kártyalapok hordják Két élő ember sorsát... (Az asztalhoz ül) Kezdjük el már!... RANCE Ím, rajtad a sor... emelj! MINNIE A harmadik osztás dönt. (Játszani kezdenek) RANCE - Mennyit? MINNIE - Kettőt. RANCE Mért ,szereted oly forrón? MINNIE (keveri a kártyát) Mit szeret rajtam ön? Mit vett? RANCE - Egy felsőt. MINNIE - Ez is. RANCE - Alsó. MINNIE - Ez dáma. RANCE - Te nyertél! - Jön a második játszma. (Minnie veszi át a kártyákat és kever) MINNIE - Mi kell? RANCE - Egy. MINNIE - Kettő. RANCE - Két király meg egy felső. MINNIE (megmutatja a kártyát) - Semmi. RANCE (örömmel) - Egyformán állunk... no játssz még! MINNIE (gondterhelten) - Ez az utolsó játék? RANCE - Ez. - Emelj ! MINNIE (hogy kiengesztelje Rance-et) Rance, úgy bánom, Ami közöttünk történt... RANCE (vadul) - Kártyázz! (Folytatják a játékot) MINNIE Rossz gondolat önről Szívemben sohasem volt, S míg élek, nem is lesz... RANCE (biztos győzelmében) Én nem gondolok mást, Csak hogy a karjaim közt vergődsz... - Három király... te vesztesz! MINNIE (kártyáiba pillant és látja, hogy veszít, ezért rosszullétet színlel) Nagyon szédülök, Rance, Ha egy csöpp vizet hozna... RANCE (feláll és körülnéz) Honnan is adjak? MINNIE (a korsóra mutat) Ott... RANCE Hozom a korsót... mindjárt! MINNIE (míg Rance a poharat keresi, gyorsan kicseréli a kártyáit) Hamar adjon, az Isten szerelmére! RANCE (keresi a korsót és a poharat; diadalittasan) Kártyádba nézel és reszketsz... (Mire Rance visszafordul, Minnie az asztalhoz támaszkodva áll, kártyáit magasan felmutatja ragyogva, diadalmasan) MINNIE (szinte kiabálva) Diadaltól vagyok részeg... A játszmát én nyertem meg... mint győztes!!... RANCE (megnézi Minnie lapjait; uralkodik magán és hidegen mondja) Isten áldjon... (Veszi kabátját, kalapját és gyorsan távozik) MINNIE (szinte eszelős nevetésben tör ki, majd ráborul a sebesült, mozdulatlan Johnsonra) Nézz rám... én drágám! Élsz majd!... élni fogsz... Mert győztem!... HARMADIK FELVONÁS (Kaliforniai őserdő a Sierra hegység égbe nyúló csúcsai alatt. A tisztást hatalmas egyenes fenyő- fatörzsek veszik körül, mintegy gigantikus oszlop- csarnokot alkotva. A legsűrűbb erdőn keresztül ösvény vezet, melyen át a hófödte sziklaszirtek láthatók. A tisztás az aranyásók számára pihenőül szolgál, ahol szanaszét szórt kidöntött fatörzseken szoktak ülni. Az egyik hatalmas fa előtt tűz ég. A hajnali szürkület derengésénél a fák koronája sűrű ködbe vész. Rance a tűz mellett ül. Ruhája rendetlen, arca fáradt és feldúlt. Nick elgondol- kozva ül vele szemben. Ashby a földön elnyúj- tózva fekszik lova közelében. Mindhárman nehéz bundát hordanak. Semmilyen zaj nem zavarja a szürkület csendjét) NICK (csizmája sarkával a tüzet piszkálja; halkan, komoran) Esküt tennék az égnek: Tíz hét borravalójáról Jámborul lemondanék, Csak az a szörnyű nap Ne virradt volna, Sorsunk mikor az átkos Johnsont Közénk sodorta... Mért kellett pont Az én kocsmámba jönnie! RANCE (dühösen, elkeseredetten) A nyomorult féreg! Meg mert gyógyulni mégis... Gondold el: akkor éjjel, Míg mi csontvázzá fagytunk Hóban, szélben... valakit ott benn Karjai közt élesztett Minnie Szerelmes könnyel... meg csókkal... NICK (tiltakozva) Ó... Rance!... RANCE Egy ilyen mocskos rabló! Szerettem volna ordítani, Hogy tudom, hol van... NICK (gúnyosan) S így megállta, hogy nem szólt! Ön gáncstalan gavallér tetőtől talpig! RANCE (keserűen mosolyogva) Az hát... de egyet mégsem értek: Mit talál Minnie Egy ilyen rosszpofájú kölykön?! NICK (elgondolkozva) Az emberszív titok... (Kissé komikusan filozofálni kezd) E földi téren Szerelemtől pusztul el, ki él... Kín vagy mennyország - Nyögjük mind a sírig! Most Minnie érzi, Hogy hányat ütött az óra!... (A közeledő nappal fénye megvilágítja a tisztást. Hirtelen zavaros kiáltozás hallatszik messziről a, hegy felől. Ashby felpattan, eloldja lovát s a kantárnál fogva a tisztás közepén hátrafelé vezeti, amerről a hangok hallatszanak. Rance és Nick is felkel) TÁVOLI HANGOK Holla!... Halla!... Holla!... ASHBY (visszafordul) Hurrá!... nagy újság! Hurrá! Hurrá! (Rance-hez) Ez győzedelmi ének! Nyakoncsíptük az ördöngös rablót... Diadalordítástól zeng az erdő! KÖZELEDŐ HANGOK Hahó!... Hahó!... ASHBY (Rance-hez) Nem hallja?... Most ez egyszer Rajtavesztesz, briganti... RANCE (keserűen) Ön kerítette kézre, nem én... ASHBY (merően figyeli Rance-t) Jól látom én hat nap óta, Ön nem a régi sheriff többé... (Rance megvonja a vállát, de nem felel) KÖZELI HANGOK Hahó... (Egy csomó ember berohan a tisztásra, majd hátrafelé szaladnak, mint mikor be akarnak keríteni valakit. Egyeseknél pisztoly, másoknál bot. Valamennyien összevissza kiabálnak) ASHBY (utánuk veti magát) Hollá... Ostoba népség... Megállj!... Le a fegyvert... Hozzátok ide élve!!... Ki látta? ARANYÁSÓK (kar) Mind láttuk. Mint a szélvész lovagolt... Odalent... ASHBY Merre? ARANYÁSÓK (kar) Meredek dombon, hegyen és völgyön, Úgy vágtat, mint az ördög... De már készen a csapda! Pokoli hajsza... Elfogjuk élve vagy halva. ASHBY Én is jövök... ARANYÁSÓK (kar) Hurrá!... (Ashby kezével int Rance-nek és az aranyásók után lovagol) Ide mind! Ide mind! (Elrohannak) (Rance és Nick egyedül maradnak) RANCE (Minnie háza felé fordulva, kegyetlen örömmel) Mint zápor, Hullasd, Minnie, könnyeid... Csak sírj és jajgass! Magányos éjszakákon szenvedtem én is... S te gúnyolódtál Őrjöngő vágyam jajszaván... Most én kacaghatok, Amíg te jajgatsz... A nagy leszámolás most rád lesújt, Már nem véd a kártya... Kényes galambod vissza úgyse tér: Kötélen lóbálja testét a szél! (Nick eltávolodik Rance-től és a távolba kémlel, magatartása aggódó és bizonytalan. Néhány aranyásó berohan) NICK (a legközelebb állóhoz) Szólj már, hol van? ARANYÁSÓK (kar) Nem lel utat... Ott látták... Ott látták! Ne késsünk! Utána... Utána... Hurrá... NICK Elhúzzák, Johnson, a nótád... RANCE Johnson di Sacramento, Démon őrzi a sorsod... De ha hurokra kerülnél végre, Esküszöm az égre, Hogy megkóstoltatom véled Minden vértanúk kínját... (Egy újabb csoport ordító ember közeledik. Egyesek lovon, mások gyalog. Ahogy meglátják Rance-t és Nicket, megállnak. Harry és Bello valamennyit megelőzte) ARANYÁSÓK (kar) Hol van? JOE Eltűnt. RANCE Sátán őrzi... HARRY Egyik lova már kidőlt! RANCE (a tömeg közepén; ordítva) Mégis eltűnt? BELLO Sebes lábbal Úgy kúszott földre rogyva... HARRY S az üldözők elérték... ARANYÁSÓK (kar) Egy lovas vágta közben Húzta a hajánál, mint zsákmányt... És látjuk... RANCE Mit láttok? BELLO ...egy jól irányzott rántással A társunkat úgy a fűbe dobta, Hogy ő maga fölpattant a lóra... Egy ugrás... és már tovaszáguld... ARANYÁSÓK (kar) - Ily iszonyatos hajszát - Nem látott anyaszülte! - Szembe vele - Egy másik csapat les rá a fűben, - Nincs már számára ösvény... - Hurrá! Hurrá!... - Egyre szűkebb a gyűrű, - S ő száguld, mint az orkán, - Úgy száguld, mint az orkán! - Hurrá!... Mint villám! HARRY, JOE, BELLO, ARANYÁSÓK (kar) Embert vadászunk máma! Csak rajta... csak rája... Ki nem jő, az gyáva... JOE Erre vágtat Sonora! SONORA (a színfalak mögül; távolról) Hollá!... Hollá!... JOE ÉS MÁSOK (kar) Hollá!... Hollá!... (Sonora bevágtat) RANCE (megragadja Sonora karját) No mit tudsz?... ó beszélj ! HARRY, JOE, BELLO, ARANYÁSÓK (kar) Te láttad? SONORA (rekedt üvöltéssel) Most megvan! HARRY, JOE, RANCE BELLO, ARANYÁSÓK (kar; egyetlen kiáltással) Hurrá!... (Újabb csoportok érkeznek futva. Mindnyájan körülveszik Sonorát; hogy híreket halljanak tőle. Billy tűnik fel a fák között. Hosszú kötél van nála, melyet átdob egy fa ágán) ARANYÁSÓK (kar; összevissza kiabálnak) - Él-e még?... - Hogyan történt? - Beszélj gyorsan! - Magad láttad? RANCE No szólj már! SONORA Olyan tépett... mint vérebektől Széjjelmarcangolt farkas... Most láttam ... Hozzák már. BELLO, ARANYÁSÓK (kar) Jön a vérbosszú napja... RANCE Minnie, Minnie... nem te győztél! Én nem árultam el, Mert néked szavam adtam. Nem segít, Minnie, Mégsem a híres kártya... Szép udvarlód szemét fatetején Majd holló csőre vájja... ARANYÁSÓK (kar; mindannyian a fára mutatnak, ahol Billy már készíti a kötelet az akasztáshoz) Ott lesz királyi trónja! Majd föllógatjuk rá... S míg táncol odafönn, Pam, pam, pam, Pam, Célbalövősdit játszunk! Készüljünk a szép fogadtatásra: Kérjük táncra föl! Hurrá!... Hurrá!... Fölkérjük a gavallért egy táncra... NICK (erőszakkal megragadja Billy vállát és félre vonja; hadarva, suttogja) Tedd el a pénzt... (Pénzt ad neki) A hurkot ne csináld meg gyorsan, Húzd el az időt!... De ha fecsegni mersz, Szétloccsantom a fejed... (Elrohan) (Egy csomó lovas közrefogva bevonszolja a megkötözött Johnsont; feldúlt és sápadt, az arca össze van karmolva, ruhája tépett, a válla mezítelen) ARANYÁSÓK (kar) Halál sújt a bűnre... a kötél! Halál vár a gazra... a bitó! Kötél a spanyol nyakára... A fára... a fára!!... Most meghalsz, te hitvány!... ASHBY (Rance-hez) Sheriff, ím hallja: Önre bízom ezt az embert, Hogy hajtsák végre rajt a nép ítéletét, Kapja meg méltó büntetését!... (Valamennyien körben elhelyezkednek, mintha bírósági tárgyaláson ülnének. Johnson középen egyedül áll) ARANYÁSÓK (kar) Megkapja! ASHBY (lóra pattan; távozóban Johnsonhoz) Szerencsés utat, Tisztelt Johnson barátom! RANCE (miután szivarra gyújtott, közeledik Johnsonhoz) Mi az újság, Nemes Johnson di Sacramento? Örvendünk, Hogy önt ily jó színben látjuk... JOHNSON (Rance szemébe néz; megvetően) Csak végezzetek gyorsan!... RANCE Ó hogyne... Ez egyszer biztosítom önt: Pár perc múlva végzünk... JOHNSON (közömbösen) Ezt akarom és semmi mást. RANCE (tettetett udvariassággal) Ezt várjuk epedve mink is, Ugye? (Az aranyásók haragos és türelmetlen zsivajgással körülveszik Rance-t és Johnsont) ARANYÁSÓK (kar) Csak gyorsan... Gyerünk... Mit vártok?... Odafönn lógsz majd, kutya! HARRY (közelebb lép Johnsonhoz) Rablásból éltél, Banditák szennye... BELLO (odalép) Zsivány bandád, becstelen, Zsarolt és gyilkolt! JOHNSON (kitörve) Nem!... TRIN Monterey hőseit Leölte egyetlen éjszakán Vadállati csürhéd, A görbekésű mexikói banda! HAPPY Te voltál, Aki orvul leszúrtad Tommyt! JOHNSON (sápadtan) Nem!... Nem én voltam... HAPPY, ARANYÁSÓK (kar) De!!... HARRY Lemészároltad éjjel Az országúti postást! BELLO Te vagy a gyilkos... JOHNSON Nem! ARANYÁSÓK (kar) Most meghalsz... Te vagy a gyilkos, JOHNSON Nem! ARANYÁSÓK (kar) Ma megfizetsz érte! A bűneid bére... a kötél! JOHNSON (büszkén, fölemelt fejjel, villogó szemekkel) Sújtson le rám az ég! Raboltam, de sose öltem embert! BELLO, ARANYÁSÓK (kar) Mind hazug szó!... ...Ilyen nincs! HARRY S ha úgy van... gyáva voltál, S nem rajtad múlt! TRIN Múltkor éjjel Aranyunkat akartad elrabolni... SONORA Minnie szép mosolyától Szelídültél meg, ugye?! BELLO Aztán elloptad őt is... HARRY Aljas tolvaj! BELLO Elraboltad Minnie szívét... ARANYÁSÓK (kar) Most felhúzunk a fára, Halálra... halálra!... Bill, hamar kössed a hurkot, (Johnsonhoz) Most készül a pompás Lakodalmi csokrod... Halálra! Te majd járod a táncot, És ez a tánc halálod! SONORA, BELLO, HAPPY (vad nevetéssel) Felkötünk vidáman, Majd táncol fönn a lábad... ARANYÁSÓK (kar) Táncol majd a hulla... Gaz tolvaj!... Most meghalsz!! (Durván a fa felé taszigálják Johnsont, ahol Billy már vár a hurokra vetett kötéllel) RANCE (vállon veregeti Johnsont; nevetve) Ne zavartassa magát, Caballero, Egyet rúg, aztán vége... JOHNSON (hidegen; majd egyre hevesebben) Rabot gúnyolni szégyen... Nekem a halál Mindig hű cimborám volt: Tudja mind jól itt, akit illet! (Megvetően) Pisztoly vagy kötél, nekem mindegy! Ha engednétek, Fölhúznám magam itt e percben!... Másról akarnék szólni: (Nagy megindultsággal) Arról, akit szerettem. (Meglepetten és csodálkozva kapják fel fejüket) RANCE (órájára pillant; ridegen) Két percig Szeretheted még e földön... ARANYÁSÓK (kar; visszafojtott dühvel) - Még mit nem?!... - Fölakasztani, de gyorsan!... TRIN, HARRY, JOE, ARANYÁSÓK (kar) - Elég volt!... - Fogjátok be a száját!... ARANYÁSÓK (kar) - Ha majd táncol a szélben, - Majd mint hulla beszéljen... SONORA (megfékezi a dühöngő tömeget) De nem!... joga van szólni... Hagyjátok, kérlek!... (Johnsonhoz közeledik és mereven a szemébe néz, lelkében a gyűlölet küzd a csodálattal és féltékenységgel. Valamennyien elhallgatnak) JOHNSON (meglepetten) Köszönöm jóságod, Sonora! (Az aranyásókhoz fordul) Érte... azért a nőért, Kit mind imádtok, Kérek egy nagy kegyelmet... Könyörgöm, esdek... Gyászos halálom ő meg sose tudja! RANCE (rápillant az órájára; idegesen) Ez az utolsó perced... JOHNSON (átszellemülten, szinte mosolygó arccal) Hadd higgyen engem szabadnak és jónak, Távol... egy bűntelen új élet útján... Hűségesen ő vár majd... S az évek tovaszállnak, Az évek tovaszállnak... De én vissza nem jövök, Én soha nem jövök!... Minnie, szívem véréből nyílt Fehér virágom! Minnie, ki engem úgy imádott, Ó légy áldott!... Ifjú szívem vérén kinyílt virág... RANCE (Johnsonra, veti magát és öklével az arcába vág) Pimasz fráter! (Rance viselkedését felháborodott megütközéssel nézik az aranyásók) (Johnsonhoz) Semmi egyebet nem kérsz? JOHNSON (közönyösen) Semmit!... Vigyetek! (Komor menetben megindulnak a fához, melynek tövében Billy áll a kötéllel kezében. A tömeg szinte tiszteletteljes csöndben követi őket. Több aranyásó a fa két oldalán pisztolyt szegezve felsorakozik. Rance keresztbefont karokkal figyeli a jelenetet. Hirtelen éles kiáltás hallatszik és egy vágtató ló dobogását lehet kivenni; valamennyien megállnak és a hang irányába fordulnák) ARANYÁSÓK (kar) - Ez Minnie!... - Ez Minnie!... - Ez Minnie!... (Óriási fejetlenség tör ki. Mindenki hátra néz, ahol Minnie jelenik meg lóháton, mögötte Nick szintén lovon) RANCE Hamar felkötni!... Hova szaladtok? Gyáva csőcselék... nincsen irgalom, Meg kell halnia!... Ennek irgalom nincs!... MINNIE (leugrik lováról; kétségbeesett sikollyal) De van!... (Rance-hez) Gyilkolni mersz? RANCE A törvény... az szent!! MINNIE (szemben állva Rance-szel) Mióta szent a törvény néked, Szájhős kalandor? RANCE (fenyegetően) Fékezd a nyelvedet, őrült asszony!! MINNIE Kitől féljek?... Talán tőled?!! Nem!!! (Az aranyásók tétováznak) RANCE Nem hurcoljátok el?! Pipogya népség! Meghunyászkodtok gyáván! Odavagytok, Mert megláttok egy szoknyát . Akasszátok fel már... mi lesz?!! (A tömeg megigézve Minnie tekintetétől - nem mozdul) MINNIE Mernétek?!! RANCE (őrjöngve a dühtől) A nép ítélt, És ítéletét végre is hajtjuk! (A tömeget ismét elragadja a féltékenység és a harag. Fenyegetően közelednek Johnson felé) ARANYÁSÓK (kar) Most meghalsz!... Kösd föl! Rabló!... Rabló!... MINNIE (akit két fegyveres ember el akar távolítani Johnson mellől) Eresszetek el, Vagy megölöm, s magam is véle! SONORA (egy kiáltással Minnie és a tömeg közé veti magát) Ne bántsátok... Nem engedem... nem engedem!!... (Az aranyásók megtorpannak) MINNIE (sápadtan, felindultságtól reszketve; elfúló hangon) Éveken át senki vissza nem tartott, Értetek adtam robotban az ifjúságom... Káromkodást és durva tréfát tűrtem, Veletek koplaltam, szenvedtem és fáztam, Mint egy férfi... De senki se mondta akkor, hogy elég! (A tömeg megindultan hallgat, többen lehajtják fejüket) Most ím, ez ember sorsát Átadta nekem Isten... Az ő jósága bűneit megbocsátja, Vándorbottal kezében indul el új hazába! Ramerrez már nem él... Elpusztult akkor éjjel tisztító tűzben! Ne öljétek meg még egyszer... nem! (Többé senki sem mond ellent. Ezeken a keményszívű embereken mély meghatottság vesz erőt) SONORA (egy kiáltással, mely olyan; mintha zokogás volna) Ó Minnie, Legnagyobb kincsünk rabolta el: Téged! MINNIE (feléje fordul; hirtelen gyengédséggel) Sonorám nemes szíve, tudom, El nem hagy engem... SONORA Minnie! MINNIE Te megbocsátasz, Ahogy megbocsátanak ők is... ARANYÁSÓK (kar; megindultan, lehajtott fejjel) Nem... sose tudnánk!... MINNIE A szívetekhez szólok!... (Közeledik Joe-hez) Te ugye könyörülsz rajta, Joe!... Mennyit mondtad, Hogy rózsát küldesz nékem Egy tengereken túli kertből!... (Harry felé fordul) Harry, még emlékszel, ugye... Betegágyadnál ültem, S te lázas álmodban húgodnak néztél... S szóltál: ,.kis húgom, jöjj! ..." És én meséltem távoli hazádról Éjszakákon át... (Trinhez; nagy szeretettel) Emlékszel, Trin, mikor levelet. írtunk? Vezettem tollad, Mert írni bizony nem tudtál, És egy kislány meg várt rá San Domingóban... (Happyhez és Bellóhoz fordul és megsimogatja az arcukat) Derék jó Happym... és te, Bella, E tiszta nefelejcskék szemmel... (Mindannyiukhoz szólva) S ti mind, hűséges társak, Emberséges, igazi jó barátok! (Eldobja kezéből a pisztolyt) Nincs már fegyverem, lássák: Újra az leszek én, ki voltam... Bajtárs a sok szenvedésben! Ki az Úr igéiből Az irgalom parancsát hírül adtam, Mely így szól: Aki bűneit megbánta; Arra vár Istentől a bűnbocsánat..." SONORA (a mellette állókhoz) Igazat mond; Oly jó volt, mint egy testvér... Őérte tegyük meg! ARANYÁSÓK (kar) - Ugyan menj!... - Nem lehet... - Ne is kérd!... SONORA (az egyik aranyásóhoz) Te hallgass! Ha Minnie kéri,... engedjük futni. ARANYÁSÓK (kar) S ha gúnyol a világ? Nem, ne is kérd! SONORA (egy másikhoz) Az nem tartozik rád! (Valamennyiükhöz) Itt mi parancsolunk, más senki! Mit ellenkezel?... Ne bántsuk!... Így jobb lesz!... Tegyük meg érte!... ARANYÁSÓK (kar) - Meg kell ölni!... - Hogyne!... - Nevetnek majd!... - Nem! Sohase!... SONORA (egy aranyásóhoz) Egyezz bele már!... ARANYÁSÓK (kar) - Megharagszik Rance!... - Ilyen szégyen!... Ne is kérd... Ezt nem! Milyen hírünk lesz?! Kinevetnek majd... Ilyet nem tehetünk!!... TRIN, HARRY, JOE, HAPPY (Minnie szavaitól és tekintetétől megindultan, társaikhoz fordulva) Engedjük szabadon!... Csatlakozz hozzánk! Ne légy ily kőszívű! SONORA (az egyikhez) Tedd meg hát nékem!... Hisz úgy szereti, nézd csak! ARANYÁSÓK (kar; Minnie-t csodálva) És milyen szép így!... Minnie hadd legyen boldog... Amiért hű volt és jó volt: Hadd legyen Minnie boldog!... (Sonora a megegyezés jeléül kezet szorít társaival és közeledik Minnie felé. Minnie félve, könnyein át mosolyogva emeli rá tekintetét) SONORA Belőled Isten igéje szól. Ily nagy szeretetcsodára képes: Kegyelmet osztok ím, az ő nevükben... (Elvágja a kötelet, mely Johnson kezét össze- kötötte) JOHNSON (megragadj, Sonora jobbját) Testvér, légy áldott... SONORA (elfojtott sírással) Menj, Minnie... búcsúzzunk... MINNIE (Sonorához; meghatottan) Ég áldjon. ARANYÁSÓK (kar) Többé úgyse látunk már, Vissza sose jössz... (Minnie megöleli Sonorát és búcsút vesz az aranyásóktól) MINNIE, JOHNSON Szép hótakarta bércek, Most mindörökre válunk... ARANYÁSÓK (kar) Isten áldjon, nem látunk többé már soha ... Ég áldjon... MINNIE, JOHNSON (elindulnak) Az Isten is megáldjon, Szerelmes Kaliforniám! Ti hótakarta bércek, Az Ég megáldjon... ARANYÁSÓK (kar; szomorúan búcsút intenek) Te ránk nem mosolyogsz többé soha... Soha... soha... MINNIE, JOHNSON (egyre távolabb) Szerelmes Kaliforniám. Ég véled... (Egészen messziről) Az Isten megáldjon... megáldjon... FORDÍTOTTA: NÁDASDY KÁLMÁN (1957-es kiadás)