JOHANN SEBASTIAN BACH

121. KANTÁTA "CHRISTUM WIR SOLLEN LOBEN SCHON"



I. KÓRUS

Krisztust dicsérjük,
a tiszta szűz, Mária Fiát,
ameddig csak a drága nap sugara fénylik,
s elhatol a föld végső határáig.

II. TENOR ÁRIA

Ó, te Isten által fölmagasztalt teremtmény!
Fölfogni meg se próbáld, csodáld csupán:
Hús-vér ember által szerzi meg a hús-vér ember üdvösségét.
    Milyen hatalmas a Teremtő minden dolga,
    s mily csekély és jelentéktelen vagy te,
    hogy általa megmenekülj a kárhozattól.

III. ALT RECITATIVO

A felmérhetetlen kegyelem
nem a mennyet
választotta lakhelyül,
hiszen nem lehet korlátok közé szorítani.
Milyen csoda, hogy minden értelem és okosság megtorpan,
ha e titok mélyére próbál hatolni,
amint a kegyelem egy tiszta szívbe árad.
Isten egy szeplőtelen testet választ dicsősége templomául,
hogy ilyen csodálatos módon forduljon oda az emberhez.

IV. BASSZUS ÁRIA

János repeső ujjongása
felismert téged, Jézusom.
    Amint hitem karjával átölellek
    e világot elhagyva, szívem
    buzgón igyekszik jászlad felé.

V. SZOPRÁN RECITATIVO

Hogyan is pillantalak meg a jászolban?
Szívem fölsóhajt: remegő,
szinte zárt ajakkal
hozom eléd hálaáldozatomat.
A mérhetetlenül nagy Isten
szolgai formát vesz föl és szegénnyé lesz.
S mivel mindezzel a mi javunkat akarta,
Az angyali karokkal együtt
Ujjongva énekeljünk neki dicsőítő hálaéneket!

VI. KORÁL

Dicsőség, magasztalás és hála neked,
Krisztusunk, aki tiszta szűztől születtél,
s veled együtt az Atyának és a Szentléleknek,
mostantól fogva mindörökké.