JOHANN SEBASTIAN BACH

186. KANTÁTA "äRGRE DICH, O SEELE, NICHT"



ELSŐ RÉSZ

I. KÓRUS

Ne botránkozz meg, ó lélek,
hogy Isten fényének és képmásának
csodálatos világossága
szolgaalakba burkolózik,
ne botránkozz meg, ó lélek.

II. RECITATIVO (BASSZUS)

A szolgaalak, a szükség, a nélkülözés
nem csak Krisztus tagjait éri,
a fő maga is szegény és nyomorult akar lenni.
Nem a gazdagság, nem a bőség
a Sátán horga,
amitől mindenkinek gondosan óvakodnia kell?
Ellenben amikor
a súlyt túl nehéz vinned,
ha szegénység nyomaszt,
ha éhség sorvaszt,
és amikor éppen elcsüggednél,
akkor nem gondolsz Jézusra, az üdvödre?
Nem kapott e nép is kisvártatva enni,
te pedig így sóhajtozol:
ó Uram, meddig felejtkezel el még rólam?

III. ÁRIA (BASSZUS)

Te vagy az, akinek segítenie kell,
és nem sietsz, hogy mellém állj?
Bensőm kétségekkel teli,
mert te talán visszautasítod a könyörgésem.
De, ó lélek, ne kételkedj,
ne hagyd, hogy az értelem megigézzen!
Segítődet, Jákob Fényét,
az írásban pillanthatod meg.

IV. RECITATIVO (TENOR)

Ó, hogy egy keresztyén oly nagyon
a testéről gondoskodik!
Mi több az,
mint a Föld egy építménye,
ami újból porrá lesz;
csak egy ruha, rövid időre.
Pedig ő a legjobbat választhatná:
Őt, aki a reménységet soha nem csalja meg,
a lelkek üdvét,
akit Jézusnak hívunk.
Ó áldott, aki Őt az írásban felfedezi,
ahogy a tanításán keresztül
mindenkinek, akik hallgatják,
lelki mannát küld;
ezért, ha a bánat már a szívet marcangolja és emészti,
akkor ízleljétek meg és lássátok, milyen barátságos Jézus.

V. ÁRIA (TENOR)

Megváltóm láttatja velem
kegyelmes művein keresztül,
hogyan bizonyul ő erősnek
a gyenge lelket tanítani,
a bágyadt testet táplálni;
csak Ő üdítheti fel a testet és a lelket.

VI. KÓRUS

Ha úgy alakul, mintha nem Ő akarná,
ne ijedj meg;
mert ahol Ő a legjobban veled van,
ott ezt nem akarja felfedni.
Elég, ha szava számodra biztosíték,
és ha szíved színtiszta nemet is mond,
akkor se irtózz Tőle.


MÁSODIK RÉSZ

VII. RECITATIVO (BASSZUS)

A világ az a nagy pusztaság,
ahol az Ég vassá válhat, a Föld érccé,
ha a keresztyének nem bizonyítják hitükkel,
hogy Krisztus szava az ő legnagyobb boldogságuk.
Az áldott étel is
mintha menekülne tőlük,
az állandó szükségen siránkoznak,
amivel ők csak a világba vetik egyre jobban magukat;
és csak ekkor találják meg a Megváltó szavát,
a legértékesebb kincs
helyét a szívükben.
Igen, ha amott szánakozik ama népen,
akkor most is meg kell szívének szakadnia
és rájuk áldást mondani.

VIII. ÁRIA (SZOPRÁN)

A szegényeket akarja az Úr átölelni
kegyelmével itt és odaát,
Ő könyörületéből ajándékozza nekik
a legnagyobb kincset, az Élet igéjét.

IX. RECITATIVO (ALT)

A világ elmúlik az ő összes gyönyörével,
akár most is betörhet az ínség;
de a lélek vidám lehet.
Ebből a siralomvölgyből az út
nagyon nehéz, nagyon hosszú,
de Jézus szavaiban üdv és áldás van,
ez vezérli a lábat és egyben fény az úton.
Aki hívőn a pusztán keresztül vág,
és az Ő szavával etetik, itatják,
annak a Megváltó maga nyitja meg
majdan a Paradicsom kapuit,
és a beteljesült életpálya után
felhelyezi a hívőkre a koronát.

X. DUETT (SZOPRÁN, ALT)

Ne hagyd lélek, hogy a szenvedés
elválasszon Jézustól,
maradj, lélek, hűséges!
Rád vár jutalmul
a kegyelem koronája,
ha a test rabságából megszabadulsz.

XI. KÓRUS

A remény arra a pillanatra vár,
melyet Isten szava megígért;
ha örömödre történik is,
Isten nem határoz meg biztos napot;
Ő tudja jól, mikor a legjobb,
addig sem fog rajtunk ördögi fondorlat,
ezért megbízhatunk benne.