JOHANN SEBASTIAN BACH 199. KANTÁTA "MEIN HERZE SCHWIMMT IM BLUT" I. RECITATIVO (SZOPRÁN) Szívem vértől árad, mert engem bűneim ezrei Isten szent szemei előtt szörnyeteggé tettek, és lelkiismeretem szenved, mert nem mások bűneim, mint pokoli hóhéraim. Bűnök gyűlölt éjszakája te, te hoztál egyedül engem e szörnyű helyzetbe, és te, te gonosz Ádámfattya, elrabolod lelkem összes nyugalmát és bezárod számára a mennyet. Ah, hallhatatlan fájdalom, kiaszott szívem nem akarja magát többé vigasszal itatni, és el kell rejtőznöm az elől, aki előtt maguk az angyalok is elfedik orcájukat. II. ÁRIA (SZOPRÁN) Néma sóhaj, halk panasz, ti tudjátok fájdalmam elbeszélni, mert a száj zárva van. És ti, nedves könnyforrások, igaz bizonyítékot adhattok, hogy bűnös szívem mennyire bánkódik. Szívem most egy könnykút, a szemek forró források, ah, Isten, ki tud téged kiengesztelni? III. RECITATIVO (SZOPRÁN) De Istennek kegyelmesnek kell lennie, mert főmet hamuval, arcomat könnyeimmel mosom, szívem bűnbánattól és szenvedéstől megtörve teljes alázattal mondja: "Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!" Ah igen, szívem megszakad, és lelkem így szól: IV. ÁRIA (SZOPRÁN) Mélyen meghajolva és teljes bűnbánattal fekszem előtted, kegyes Isten. Beismerem vétke, de légy türelmes, légy türelmes hozzám. V. RECITATIVO (SZOPRÁN) Ehhez a fájdalmas megbánáshoz csatlakozik a vigasztaló szó: VI. ÁRIA (SZOPRÁN) Én a te szomorú gyermeked, eldobom összes vétkemet, amilyen sok csak bennem rejtőzik, melyek engem hevesen ijesztenek; csak a te mély sebeidben találhatnak örök üdvöt. VII. RECITATIVO (SZOPRÁN) Ezekbe a sebekbe helyezem magam, mint az erős kősziklába, ezek lesznek nyughelyem, ezekből akarom hitemet meríteni és ezért örömmel és boldogan énekelni: VIII. ÁRIA (SZOPRÁN) Mily boldog a szívem, mert Istennel kibékült. A bűnbánat és szenvedés után nemhogy az üdvösséget, de szívét sem zárta be.