JOHANN SEBASTIAN BACH 57. KANTÁTA ÁRIA (BASSZUS) "Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert minekutána megpróbáltatott, Elveszi az életnek koronáját." (Jak. 1,12) RECITATIVO (SZOPRÁN) Ó, ez az édes vigasz az én szívemet is boldogsággal tölti el, mely máskor kínban és fájdalomban örökké szenved, és férgekhez hasonlóan vérében fürdik. Bárányként kell élnem ezer farkas között; elhagyott bárány vagyok, és meg kell adnom magam dühüknek és gonoszságuknak. Ami egykor Ábellel történt, könnyek árjával önt el engem is. Ó Jézus, ha nem lelnék vigaszt nálad, megszakadna szívem és lelkem, szomorúsággal telve így szólnék: ÁRIA (SZOPRÁN) A halált kívánnám magamnak, a halált, ha te, Jézusom, nem szeretnél, és ha megszomorítanál, több lenne az a pokol kínjánál. RECITATIVO BASSZUS Kitárom feléd kezemet és vele együtt szívemet. SZOPRÁN Ó, szeretet édes Záloga, legyőzöd az ellenséget és véget vetsz haragjának. ÁRIA (BASSZUS) Bizony, bizony, legyőzöm az ellenséget, aki téged folyton vádol előttem, ezért vígasztalódj, meggyötört lélek. Meggyötört lélek, ne sírj, felderül még napod, amit most beárnyékol felhőivel a gond. RECITATIVO BASSZUS Az én ölemben nyugszik a csend és az élet, ezeket majdan örökre megkapod. SZOPRÁN Ó Jézus, bárcsak már nálad lennék, bárcsak már sírom fölött lengne a szél. Akkor minden veszélyt legyőznék. Boldogok, akik koporsóban nyugszanak és az angyalok szózatában hisznek. Ó Jézus, nyisd meg nekem az eget, mint Szent Istvánnak! Szívem készen áll, hogy fölszálljon hozzád. Jöjj, jöjj, várva várt idő! Hogy megmutasd síromat és Jézusomat. ÁRIA (SZOPRÁN) Hamarosan véget ér földi életem, most minden vágyam, hogy örömmel távozhassak. Üdvözítőm, a leghőbb vágyakozással halok meg, íme tiéd a lelkem, mit ajánlasz érte? KORÁL Kedvesem, fordulj szeretetem felé és bízzál, hogy mindörökké szívbéli barátod leszek, aki fölvidít és a Mennybe juttat a gyötrelmes földi élet után.