JOHANN SEBASTIAN BACH

82. KANTÁTA "ICH HABE GENUG"



ÁRIA
Van már elegem,
Íme, Üdvözítőm, hívők reménye
Enyém, vágyó kart nyújthatok érte;
Van már elegem!
Őt nézhetem,
Jézust szoríthatom szívemen;
S kívánom: még ma, ily örömben,
Távozzam innen.

RECITATIVO
Van már elegem.
Vígaszt mit kérnék egyebet,
Ha Jézus enyém s övé lehetek!
Őrzi őt hitem.
S látom, mit Simeon, ama lét
Mindmegannyi örömét;
Tartsunk vele készségesen!
Ah! testem láncaiból idelenn
Bár szabadítana Istenem!
Ah! búcsúpercem jönne hát,
S derűvel mondanám, világ:
Van már elegem.

ÁRIA
Álom, szállj fáradt szememre,
Szelíd, boldog oltalom!
Nem időzöm itt tovább,
Nincs benned részem, világ,
Mi lelkemnek megfelelne.
Éltetem itt nyomorúságom,
Ám odatúl majd látva látom,
Mily édes a béke, s nyughatom.

RECITATIVO
Én Istenem! szólal-e szép jeled,
Hogy: Most...! Fel a nagy utazásra!
S hogy testem a hűs föld pora zárja,
S öledben megpihenhetek?
Várom e búcsú pillanatát;
Jó éjt, világ!

ÁRIA
Örvendezzetek halálomon,
Ah, bár csak jönne, jönne, jönne!
Megszűnik ott minden bajom,
Tűnök e világról örökre.



Tandori Dezső fordítása