JOHANNES BRAHMS NYOLC DAL ÉS ROMÁNC I. AZ ABLAK ELŐTT "A hold fénye ne tündököljön, fel ne keljen a nap korán, hogy ma éjszaka sikerüljön úgy mulatnom, mint hajdanán." Ahogy az utcára kilépett, máris jókedvű dalra gyújtott; s hogy szép füléig ért ez ének, kedvese az ágyból kiugrott. "Csöndben, csöndben, szerelmesem, halkabban, s csak maradj meg ott, vagy felriad apám, anyám, s ránk ez már gyakran bajt hozott." "Bánom is én apád, anyád! Ablakod előtt strázsálnom kell, hogy nézzem szép szerelmemet, kitől oly nagy útra válnom kell." Álltak hát ketten, összeért gyengéd szájuk - míg trombitálás nem hallatszott, hajnal jele. "Ó, ég velünk, ez most a válás." "Ez a válás, ó gyötrelem, meghasogatja ifjú lelkem. Szép drágámat s e búcsúzást soha, soha el nem felejtem." II. A SEBESÜLT FIÚ Egy kislány korán felserkent, zöld erdőbe sétálni ment. Ahogy a zöld erdőbe jut, talál egy sebesült fiút. A fiú csupa-csupa vér, meghal, mire a lány odaér. Két siratónőt hol lelek, hogy elsirassák kedvesemet? Hat apródot honnét szerezzek végső útjára kíséretnek? Mikor lesz vége bennem a gyásznak? Ha majd minden víz kiszárad? Ó jaj, sose szárad ki minden víz, végtelen lesz hát a gyászom is. III. MURRAY GYILKOLTATÁSA Ó magasföld, ó délföld, mi esett rajtatok! Nem látom őt soha többé: a nemes Murray halott, sose látom már, halott! Ó, jaj neked, ó jaj, Huntley! hűtlen, rontó ripők! Nem hozzánk visszahoztad, de meggyilkoltad őt, jaj, meggyilkoltad őt! Pedig mily szép lovag volt, ha tánc állt, ha csata: akármi folyt, jó Murray volt azon a korona. Mily nemes, szép lovag volt, ha labdázott, ha vívott, ó, a derék jó Murray mint egy virág, virított. Ó, nemes, szép lovag volt, így zengett éneke, jaj, mért akadt meg rajta a királyné szeme! Királynő, nézel majd soká palotád ablakából, de a völgyben a szép Murray sehol, ne várd, hogy ott még fellovagol, már rejti örökre a távol. IV. DAL Ó, feledhetném végre csak! Szerelmetes-szép drága lényét? Emlék: egy nézés, két ajak... Jó lenne már gyógyulni végképp. De nem gyógyulhat a szívem. És a remény reménytelen: hogy őt elérhetem, körüllebeghetem. Élni mégis ez bátorít, ne tágítsak - hevít. Feledni, őt? Nem s nem lehet. Drága lénye szerelmetes-szép. Ó, ajkak! Ó, tekintetek! Társam legyen örök betegség! V. ELVÁLÁS Te ifjú legény, ébredj fel, elég sokáig aludtál! Madárhad már víg énekkel, fuvarosod is toporog már. Ébredj, az őr nem türelmes, a hajnali marsot zengi! Hol együtt van két szerelmes, okosnak kell ott lenni. A fiú még aludna ám! Olyan édes az álma... De - mit tegyen! - bölcsebb a lány, csókjával a nappal várja. Ó válni, válni, válni fáj, ami élt, többé nem éled; volt meggypiros, most sápad a száj, szakadnak drága kötések. A fiú nyeregbe pattan, elvágtat sebesen. A lány néz utána hosszan, szíve fáj hevesen. VI. SZERELMES ESTE Nyugovóra nem térhetek, szívem szerelméhez megyek, szívem szerelméhez megyek, ajtajáig bár, elmegyek, szívem szerint! Ki az? Ily későn ki kopog? Ki riaszt engem, nyugovót? Szívem szerelme, én vagyok, ó, bebocsátást várhatok - szívem szerint? Ha a csillagok írnokok, a felhők meg papírlapok, és íródna néked levél, szerelmem még abba se fér szívem szerint! Ha kakastollat hordanék, csak hozzád kukorítanék, ha födne hattyútollazat, Rajnánk szelném, hogy lássalak, szívem szerint! VII. SZERENÁD Jó éjt, édes szívem, jó éjt, aludj, én gyermekem, jó éjt, aludj, édes szívem, jó éjt, én gyermekem. Ó, védjenek az angyalok, ó, mind az églakók! Jó éjt, jó éjt, édes szívem, jó éjt, aludj, éj vár szelíden, jó éjt, éj vár szelíden. Aludj, álmod rólam legyen, ma éjjel rólam álmodj, aludj ma éjjel édesen, ma éjjel rólam álmodj! Ha majd elalszom én magam is, szívem ott virraszt nálad; parázsló fénye visszavisz, ó, újra téged látlak, szerelmesem, vigyázlak! A bokron zeng a csalogány a tiszta holdas éjben, a bokron zeng a csalogány ezüsttel csengő fényben, a hold besüt ablakodon, fénye borítja álmod, és mindent-mindent egybefon, de én künn egyedül járok, jaj, én oly egyedül járok! VIII. VÁGYAKOZÁS Szerelmem túl a tengeren, rá gondolok, sajog szívem! Ó, kék tenger, szívem sajog, míg tőle ily távol vagyok! Kék messzeség, add vissza őt, gyógyítsd szívem, az epedőt! Tandori Dezső fordítása