JOSEPH HAYDN

BERENIKÉ JELENETE - SZÓLÓKANTÁTA



RECITATIVO
Bereniké, mit teszel?
Meghal a kedvesed, ostoba, és te nem futsz!
Ó Isten, bizonytalan léptem remeg,
jeges és szokatlan rémület
járja át ereimet,
s a nagy kín súlyát cipeli lábam.
Hol vagyok? Hol vagyok?
Minő zavaros, bolond,
gyászos gondolat árnyékolja elmém.
Látom Demetrioszt,
Látom őt, amint sebet kap...
Állj! Állj meg! Élsz!
Antigonoszé leszek!
Szívem ellenére rohanok hűséget esküdni neki:
Azt mondom, hogy szeretem.
Azt mondom... Irgalom,
elsötétül a nap, villámlik az ég!
Felgerjedtek tervezett esküszegésemen.
Ó jaj! Hagyjátok, hogy
kedvesemhez fussak, barbár istenek!
Ti engem meggátoltok, mialatt talán
egy váratlan csapás...
Ó elégedettek lesztek; ím itt van megölve.
Várj, szépséges lélek,
árnytársam a Léthéhez megyünk.
Ha nem menthettelek, hű lehetek.
De te rám nézel és elmész?
Ne menj!

ÁRIA
Ne menj szép bálványom
e hullámokon a másik partra.
Veled akarok én is menni.

RECITATIVO
Én szerencsétlen!
Mit képzelek? Mit gondolok?
Hová ragadtattam el
szenvedéseim kegyetlen forrásától?
Szerencsétlen Bereniké, ó, te őrjöngesz.
Miért - ha annyian vagytok
kik őrületbe kergettek -
miért nem öltök meg engem,
a szívem bánatát?

ÁRIA
Növeljék, ó Isten
növeljék szívem bánatát,
míg segítséget nyújt
éltem eldobásában
a túlzott fájdalom.
Növeljék, ó Isten...