LISZT FERENC SZENT ERZSÉBET LEGENDÁJA ELSŐ RÉSZ BEVEZETÉS No.1. ERZSÉBET MEGÉRKEZÉSE WARTBURGBA KÓRUS Most ujjongj, te szív! A lányka jő, A herceg álma Kit távoli honból Frigyre hív, Kit vár a hűség Rózsalánca! Még kicsi gyermek, ó de kár, S álma is távol száll még, Ám szíve sejti, rá mi vár, S mélyén szende láng ég! HERMANN ŐRGRÓF Ó jöjj hát és légy velem, Hű csókom hív, Légy édes gyermekem! MAGYAR NEMES Most ím, kincsünket átadom, Ki házunk legszebb rózsaága, És hű kezükre rábízom, Ó védjék félve, meg nem bántva Ez édes, tiszta kisleányt, Kit ifjan honvágy kínja bánt, Ki édesanyja szívét vesztve, Ily ifjan látni jött azt messze, Hogy neki mit hoz az életút. //: Bárcsak itt, ez ősi házban Honra lelne, drága honra szépen!:// //: Ó várja fény és hosszan éljen, A szép magyar föld rózsaága.:// HERMANN ŐRGRÓF Mit hű szív vágya tenni tud, Azt lássa mind e drága lányka, Hogy majd, ha véget ér az út, Úgy őt a mirtusz ága várja. S mint, tisztán áll e drága lány, És éppúgy vár a másik csókja, Úgy jó gyermekem oldalán //: E szép szűz lépjen majd a trónra!:// LAJOS ŐRGRÓF Nézz körül! Bármit lát a szem, Az várva vár ránk, édesem! ERZSÉBET Mily szép e ház, és mennyi fény! Otthon jó anyám' köszöntöm én! GYERMEKKAR //: Hívunk a táncba, jöjj hozzánk már, Szép rózsák száza, vágyódva vár!:// Jöjj el, s az úszkáló sok kis hal várjon, Lásd ott az ugráló mókust az ágon! Nézz szét az illatos, szép tarka réten, Pillangó szárnyait fogd kézbe szépen! Erdőnkben, láthatod, őzikék járnak, Búd, gondod, bánatod mind messze szállnak! Hívunk a táncba, jöjj hozzánk már, Szép rózsák száza vágyódva vár! Száz titkot súg a szél, nótázva várunk, Ujjong a szív és kér, jöjj, mátkapárunk! A szép mátka jő, A herceg párja lesz e nő! Majd várja fény és hosszan éljen! No.2. LAJOS ŐRGRÓF LAJOS ŐRGRÓF Lenn a ködlepett völgyből a távolba zúg, Zeng a kürtöm, és boldogan csábít, Zeng a kürtöm, a távolba zúg És boldogan csábít, Örömujjongva szólal; S bár hosszú az út, Van, aki a vad nyomán bátran jár itt! Az íjjal a kézben, A szív tüze gyúl, Illat úszik a légben A réten túl, Már pendül is éppen Az íjon a húr, //: S látjuk jól, itt a bércen A bátor szív úr!:// Drága föld, ősi hon, Járom szép tájadat, Minden kedves itt bércen, völgyön, Rám néz s hív a vén vár, S alkonyfény fogad, Itt éltem csak jókedvben töltöm! De ím, a zöldben arra túl, Az úton lent, mi tűnt elő? Ez Erzsébet! ERZSÉBET Jaj nekem! Férjem jő! LAJOS ŐRGRÓF Ó Erzsébet! Szép arcod lángra gyúl! Te reszketsz? Bánt, hogy férjed itt meglel? Kíséret nélkül merre jársz itt, kérdem?! És mondd, mi titkod van? Mit rejtesz el? ERZSÉBET Én párom, azt ne tudd! LAJOS ŐRGRÓF Engedd, hogy nézzem! Bíz, okkal reszketsz, Hisz hasztalan óhajtom én, Mit Tőled sokszor kértem kérve: A zordon úton, arra, hol a koldusok élnek, Titkon járni hagyj föl végre! Azt, kérlek, látnom kell! Te hallgatsz? Mi az?! ERZSÉBET Halld hát! Hadd mondom el! Az út, a domb egy rózsapart! S bősége, látod, szedni csalt, S még itt, nézd, itt is tart! LAJOS ŐRGRÓF De szemedben mért furcsa fény? ERZSÉBET Ó szánj, adj vigaszt nékem! LAJOS ŐRGRÓF És most rózsáid végre lássam én! Ó Erzsébet! Ó Erzsébet! ERZSÉBET Én vétkem, én vétkem! Ím, térdre hullva, esdve kérlek, Mert szómból lelkem vétke lett, Jaj, bűnös útra vitt az élet, S szóm bűn az Ég és ellened! Nem rózsa vonzott itt e tájra, De vár egy árva nagybeteg, Hogy bort és étket - erre járva - Én, bűnös, néki elvigyek! LAJOS ŐRGRÓF Mit látok! Rózsák! Mily illatár, Mely az álmos alkonyszéllel száll! ERZSÉBET Szent Ég! Nagy Isten! Rózsák! LAJOS ŐRGRÓF Szólj már, hogy értsem, tudjam hinni én! Ó, ömlik Rád az égi fény! ERZSÉBET Mit hinni vágytam: csöpp kenyér, És bor volt, ezzel jöttem én, S most íme, rózsák! Álomkép? KÓRUS Te boldog, közbenjárt az Ég! LAJOS ŐRGRÓF Te boldog! Ég, dicsérlek Téged, S ez angyalt itt, ki szép csodás; Én párom, megbocsáss! ERZSÉBET Meglepve állok, s égre nézek! EGYÜTT //: Őt, ki elűzi bánatunk, Őt szívünk áldja, Ő égi fényünk, hű támaszunk, A gyászban, búban járva!:// KÓRUS //: Éltedet óvja, s vár Rád az Ég, Te szép, Te rózsa, Új példakép! Lelkedben béke Szép álma vár, S áldást oszt fénye, Bárhol is jár! //: Csókol és átfog égi sugár, Téged, Te áldott, Szép rózsaszál!:// No.3. A KERESZTESEK KÓRUS Már hív a hon, szent ősi föld, ott értünk drága vér ömölt! Már útra kész e tábor. Most vélünk tart, ki szónkra várt, mert szent a kard, mit vérbe márt A harcra elszánt jámbor Jöjj, várunk! Légy társunk! Az Úr hív, te hős szív, ó légy hív! LAJOS ŐRGRÓF Most egybegyűlve újra itt van A régi nép az esküszóra, Mely vigaszt nyújt a búcsúkínban, Mert messzi útra hív az óra! Most védni kell a drága földet, Hol vad pogányok mindent összetörnek, E szív is hősi tűzben ég, És mégis kínok tépnek rég, Mert minden, mi drága, hagyjak itt?! Én hitvesem! Én életem! S most esküdj nép, hogy drága nőmet Szíved őrzi, védi, Ha várja fény, //: S ha bú vagy bánat éri!:// KÓRUS Szép szende, jóság, te áldott lélek, Ha jönne vész, mi híven őrizünk Téged! Majd véd e nép a búban, gondokban, Majd véd e nép és őriz boldogan! LAJOS ŐRGRÓF Most áldjon, nőm, az ég! ERZSÉBET Ó várj még, ó várj még! Oly gyorsan száll az óra, S bár bennem még a vágy ég, Már hív a búcsú csókja! Már lelki szemmel látom Sok búm' és gondomat, S hogy kár a napra várnom, Mely Téged visszaad! //: Ó mért kell elhagynod engem?:// LAJOS ŐRGRÓF Te példa voltál, szívem, És mondtad, mit kell tennem, S én élek végig híven, S a gondtól mit sem félek! ERZSÉBET Vad kínnal küzd e lélek, S e szívben mélyen itt A gond lesz úr, s a bánat, Mert nem jössz majd, ha vágylak, S mert érzi, elveszít! Most szárnyra kelni érzem A vészt és szörnyű bajt, S nincs csillagom az éjben, Mely vigaszt küldne majd! Úgy félek, szívem reszket, Bár harcom még csak kezdet! A gyötrő kínok lánca vár, Átfon és végem már! LAJOS ŐRGRÓF A kedved, édes, merre jár? És bízni, hinni nem tudsz már? ERZSÉBET Ó hagyd, hogy hozzád bújva sírjak! Nézd, íme, édes gyermekid, Lásd, kérve kérnek, visszahívnak, Tán éltük kínját sejthetik?! KERESZTESLOVAGOK KARA Már hív a hon, szent, ősi föld, Te hű szív, az Úr hív! LAJOS ŐRGRÓF Vár rám az indulás! Áldjon Ég! Áldjon Ég! Most menni, válni kell! KÓRUS Már hív a hon, szent, ősi föld, Már útra kész e tábor! LAJOS ŐRGRÓF Ó édes gyermekek, Ég velünk! Majd békét ád az Úr nekünk! ERZSÉBET Már mégy? - Nagy Ég! LAJOS ŐRGRÓF Mondj értem hő imát! Mi tervem volt, azt most már tenni vágyom, Én nőm, áldjon Ég! ERZSÉBET Ő megy! Már el is tűnt! S én újra meg nem látom! KÓRUS Most vélünk tart, ki szónkra várt, Mert szent a kard, mit vérbe márt A harcra elszánt jámbor Jöjj, várunk! Légy társunk! Már hív a hon, szent, ősi föld, Ott értünk drága vér ömölt. Most vélünk tart, ki szónkra várt, Mert szent a kard, mit vérbe márt! //: Jöjj, várunk!:// Légy társunk! A KERESZTESLOVAGOK INDULÓJA Már hív a hon, szent ősi föld, ott értünk drága vér ömölt! Jöjj, várunk! Jöjj, várunk! Már hív a hon, ott értünk drága vér ömölt! Már útra kész e tábor! Már hív a hon, szent ősi föld, Most vélünk tart, ki szónkra várt, //: mert szent a kard,:// mit vérbe márt A harcra elszánt jámbor! //: Jöjj, várunk!:// Már hív a hon, szent, ősi föld, Ott értünk drága vér ömölt! Jöjj, hős szív! Jöjj, légy hív! Jöjj, várunk! Légy társunk! MÁSODIK RÉSZ No.4. ZSÓFIA ŐRGRÓFNÉ ZSÓFIA ŐRGRÓFNÉ Ó jöjj! Ó jöjj! - A gyászos hírről tudsz-e már? A harcban elveszett fiam! VÁRNAGY Ó, gyászos hír ez! ZSÓFIA ŐRGRÓFNÉ Úgy, mint a holtért, gyászban éltem itt, útra kelte óta S a sejtelemre válasz volt ez óra, S a biztos hír most el sem keserít! De most csak föl! Szívembe bosszú gyúlt? Mely mind e percig benne rejtve dúlt! Rám vár e hon, nem vallhat úrnak mást! Most el a nőt, ki úr volt itt e házban! VÁRNAGY Csak nem! Ó Úrnőm! Szómat megbocsásd! ZSÓFIA ŐRGRÓFNÉ S e tervet végrehajtom íme, bátran! Hogy? - Tán e nő, ki fiam párja lett, E színlelő, elvette jobb eszed? A cselszövőnek sorsa gyászra jut, S ha kötne hozzá szál vagy titkos álom, Csak el, csak el! Menj vele, vár az út! Itt nem lelsz honra már a régi tájon! VÁRNAGY Ó kérlek, úrnőm - szívem arra hajt, Hogy minden vágyad teljesítsem majd! Mondd óhajod! ZSÓFIA ŐRGRÓFNÉ Most szómat híven értve, Űzd messze ezt a nőt, e várból űzd az éjbe! ERZSÉBET Ó gyászos élet, búnak éje! A férjem, ó, már elveszett, Bár itt e szív oly esdve kérte, Oly bízva, fönn a mennyeket! Most már, én párom, mindhiába hívlak, Átszúrva ott, oly messze vagy, Szent Ég! Vess véget e szörnyű kínnak, Ó nézz le rám, ó el ne hagyj! ZSÓFIA ŐRGRÓFNÉ S ím halljad, rád mi vár! Nincs óhajomnak senki gátja: Nem tűr meg itt ez ősi vár, És meg ne jöjj e tájra! ERZSÉBET Mint koldusasszonyt útra küld, És messze űz a szíved, érzem! De tudd meg, magyar királyok háza szült, És hercegi vér a vérem! Gyűlöljön lelked, Ámde kérlek én, annyit még, Mi járna, tégy meg! Most hagyjam el, mi drága, szép, Mi enyhet adna búban, gyászban? Ó hagyd, mi nekem járna még: Az otthont, az otthont hagyd meg még e házban! ZSÓFIA ŐRGRÓFNÉ Ez éjszakában már nem hív itt e fény, Távozni fogsz, s itt úr csak egy lesz: én! ERZSÉBET Ez éjre még! Jaj, gyermekszívek, jaj, Ez éjre még! Bár tűrne meg e ház, Lásd, zordon szél tör erre, s fákat ráz, És messze ott már sújt, gyújt a villám! Ez éjre még! - Ez tán mégse lesz baj? S én addig gyermekim itt védve tudnám! ZSÓFIA ŐRGRÓFNÉ Nem! Enyém e hon! Nem vallhat úrnak mást! Nem! ERZSÉBET Ó gyászos élet, búnak éje! A férjem, jaj, már elveszett! ZSÓFIA ŐRGRÓFNÉ Most el a nőt, most el a nőt, ki úr volt itt e házban. S ha jő is zápor, téged Nem tarthat itt e vár, A menny is rád ont mérget, És zúg, hogy menj el már! VÁRNAGY Bár együtt érzek véle, Ezt mélyen rejtem el. Mert itt ez úrnő mérge, És nékem tennem kell! ERZSÉBET Hisz nő vagy, s van gyermeked, //: Értsd meg:// hogy zúgva zúg a vész, //: Úgy kérlek!:// Szánd a gyermeket, Rá, csak rájuk nézz! ZSÓFIA ŐRGRÓFNÉ Csak gyorsan innen! Ne vitázz! ERZSÉBET Meghalt a részvét itt már réges rég! Ó drága férjem, bárcsak élne még! Áldjon Ég! Válok tőled, íme, sírva, te kedves ház, Nem hoztál kínt vagy bút! A könnyek árja gondok sírja! Jó gyermekszívek, hív az út! VÁRNAGY A porta zárult. S kint megy ő, Míg sújt a villám, s ég a fény! ZSÓFIA ŐRGRÓFNÉ Hát végre nincs itt más úr, én, csak én! VÁRNAGY Már dúl a vész, És zeng a hegy, s a mély, a messzeség, És reng a zordon várfal. Most bosszút áll az ég! A völgyből, s a hegyről zúgnak fellegóriások! Lesújt egy láng, és földre dönti ott a tornyot! ZSÓFIA ŐRGRÓFNÉ Ó, mily rémes! VÁRNAGY Nézd, már lángban áll, ég a vár! Ó vészes, szörnyű éj! No.5. ERZSÉBET ERZSÉBET A vész elült már szépen, A szív sem érez kínt, És fönn a békés égen Csillagok ezre int. Szép álmom elszállt végleg, Én párom, hol a múlt? Mily vágyva mentem véled, Hol ránk is rózsa hullt! Ha ott élsz fönn a fényben, A messzi égen túl, Úgy rám a mennyből, érzem, //: Majd vigasz és béke hull!:// Szent égi Úr! Most Téged áld e szív! Mert bármi bút is adsz, megóvsz a gyászban //: Csak szólj, nagy Ég! Csak szülj, s az óra hív, Hogy éltem párját újra lássam!:// Hű szemmel nézz majd gyermekimre itt, Mert tőlem őket //: immár elveszik!:// Értük vállaltam a gondot, bút és kínt, //: Ó add, hogy atyja útját járja mind!:// Víg gyermekkor, tűnt álom, Visszahívlak, jöjj csak jöjj egy szóra! A drága ködből fényre lép most Szent hazám, a pompás róna! Magyar hazám, te ősi föld, Én hattyúszárnyon Oly vígan szállnék, Hív a messze ég, Mert sírnak értem, érzem, látom, És visszavárnak egyre még! //: Szent ég! Most nézz a drága tájra, Nézz szép hazámra százszor áldva!:// A SZEGÉNYEK KÓRUSA E kunyhócskában, itt bújt meg A drága szent, az árvák anyja, Mert vigaszunk, bús szenvedőknek, S ha kínban fekszünk, //: el nem hagyna!:// SZOPRÁN I. A szomjas ajknak tiszta vizet vitt, Az éhes embert étel várta itt! SZOPRÁN II. A rongyos koldus fázva el nem ment, Mert adtál neki jó köpenyt! ALT A fáradt vándor útján itt pihent, S ha csüggedt, Tőled új reménnyel ment. SZOPRÁN ÉS ALT S kit meglehelt a halál angyala, Azt szentelt földben tetted sírjába! ERZSÉBET 'Mim van, csak osszátok ki mindazt, Egy mente, s még egy kis kenyér! KÓRUS //: Te égi lény!:// Ó drága, Szent! Majd védd e népet! Te égi lény, ó drága, szent, Jaj, nyújt-e nékünk bárki vigaszt, Ha utad majd a mennybe ér? //: Az Isten áld és fényt hint Rád, Mert értünk száll és esd imád!:// ERZSÉBET A szellő hűsre vált, És jő az éj, már mit sem érzek, látok! S ez mégsem alkonyat! Szent, boldog érzés szállt E szíven át! Ez hajnal, virradat! Már ködbe vész a gond, A lenge szél a légbe vont, Az égbe tán? És messze túl, a boldog útra szállok, Ott vár a fény! Mily csillogás a felhők kapuján! A párom áll a fényben, látom ott, És hív a kedves, Hív, s én indulok! Nagy Isten! Légy Te most is áldott, Oly jó, hogy pályám vége jött, Ím útnak indul lányod, Ó vedd most égbe őt! ANGYALKÓRUS Nincs többé bú, már nem köt semmi, A testre hűvös sírhant hull, És száll a lélek, otthont lelni, A távol, fényes égben, túl! Bús könnye mind e földi kínnak, Mint égi harmat, kincset ér //: Mert ebből ott fönn rózsák nyílnak:// A vándorút, ha véget ér! No.6. ERZSÉBET ÜNNEPÉLYES ELTEMETÉSE FRIGYES CSÁSZÁR Ím egybegyűlt a trónhoz itt És készen áll az úr és szolga, És zengi égnek égi hangjait, S drága sírhoz induljon sorba'! Ki rablott Tőle, s elvitt, hulljon vére! A hon s a menny itt ebben egyetért! És most már Ő, hogy kínja véget ért, //: Hű pártfogónkká lett:// Az égi fényben. És ott találja férjét, hű urát, Kit szentelt honba, harcba vágyak hívtak! Menjünk hát, hogy hódolattal adjuk át Az égi lényt a földi sírnak! A NÉP KARA Ím csokrot hoztunk, szépet, És némán jöttünk sírva, Mert hírnök hangja hívta A távol jámbor népet! Erzsébetünk! Erzsébetünk! Te áldott! //: Légy égi pártfogónk és vágyunk, Mert búban, földi kínban járunk!:// A HARCOSOK KARA Ó hős, ki meg nem békül, Ki porba nem tud vágyni, Lásd őt most égbe szállni A földi láncok nélkül! E nép itt Téged arra kér ma, Hogy vidd el őt a távol célba! EGYHÁZI KAR Decorata novo flore Christum mente, votis, ore, //: Collaudat ecclesia:// NÉGY MAGYAR PÜSPÖK Nova nobis lux illuxit, Nova stella, quam produxit //: Nobilis Hungaria!:// NÉGY NÉMET PÜSPÖK Laeta stupet Thüringia Fractis naturae regulis, Dum per Sanctae suffragia Miranda fiunt saeculis. TELJES EGYHÁZI KAR Tu pro nobis, mater pia //: Roga regem omnium,:// Ut post hoc exilium Nobis det vera gaudia! Amen! Vargha Károly fordítása