FARKAS FERENC

GYÜMÖLCSKOSÁR - DALCIKLUS WEÖRES SÁNDOR VERSEIRE



I. GÁSPÁR

Elindult, elindult
Gáspár messze földre,
Három betűje lemaradt,
Gás falu lett belőle,
Három betűje odaért,
pár lett belőle,
született öt gyerekük,
kettő fiú, kettő lányka,
ötödik meg vicepápa.


II. LÁDIKA

Volt egy szép ládika,
nőtt benne egy almafa,
én azon az almafán
dinnyét szedtem délután.
Nagyot ugrott Sárika,
beszakadt a ládika.


III. MARASZTALÁS

Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.

Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!


IV. FALUSI REGGEL

Már üti - üti már
a torony a hajnalban!
Az időt bemeszeli a korai kikeriki,
lendül a vad dallam.

Kiscsacsi, kiabálj,
örülök a hangodnak!
Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki,
vége a rangodnak.


V. MONDÓKA

Mély erdőn
ibolyavirág,
ráhajlik
a borókaág.
Minek is rejt az az ág,
gyere, tágas a világ,
mély erdőn
ibolyavirág.


VI. KŐBÉKA

A kőbéka lassan ment,
a kőbéka lassan ment.
Kitépték az éjfél szőrét,
lenyúzták a hajnal bőrét.
A kőbéka lassan ment.


VII. ALTATÓDAL

Csíja, csicsíja, rózsa,
csicsíja, mályva!

Hold-lepte úton,
csillag-lepte úton,
két kutya kullog,
köves, szeles úton.

Csíja, csicsíja, rózsa,
csicsíja, mályva!

A nagyfülű kutya kérdi:
Rózsa-rózsa mit csinál?
A nagyorrú kutya kérdi:
Mályva-mályva mit csinál?

Rózsa-szál, mályva-szál
kék gyöngyöt tesz bársony-tokba,
addig jó, míg szundikál.

Csíja, csicsíja, rózsa,
csicsíja, mályva!


VIII. SZÁNCSENGŐ

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.


IX. BÉKA-KIRÁLY

Nád alól és gőz alól
vízi várból nóta szól,
vízi várban zöld kövön
dalol Ung király -

Hallja kinn a sima rét
Ung királynak énekét,
és nótára hajladoz
lepke és fűszál.


X. A TÜNDÉR

Bóbita, Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, ígér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sűrűjében.


XI. PAPRIKAJANCSI

Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
s elpihen édes öledben.
Tárt keblemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fűrészpor, sorvad a kóc:
nem lesz többet a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad szívem, a kóc,
meghal érted a Jancsi bohóc.


XII. DÉLI FELHŐK

Domb tövén, hol nyúl szalad,
s lyukat ás a róka:
nyári fényben, napsütésben
felhőt les Katóka.

Zöld fűszál az ajka közt,
tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
álmosan csodálja.

Elöl úszik Mog király,
kétágú az orra,
feje fölött koronája,
mint a habos torta.

Fut mögötte a bolond
szélesen nevetve -
nagy púpjából szürke kígyó
nyúlik az egekbe.

Törött kordén utazik
egy kopasztott kánya,
s haját tépve Bogyóvére,
a király leánya.

És utánuk cifra ház
gördül sok keréken,
benn a cirkusz hercegnője
öltözködik éppen.

Száz ruháját, ékszerét
odaadná szépen,
csak egy hétig futkoshatna
lenn a nyári réten.