ROBERT SCHUMANN

STUART MÁRIA DALOK

 
 
1. BÚCSÚ FRANCIAORSZÁGTÓL 
 
Távozom,
Ég veled, vidám Franciahonom, 
Ahol legkedvesebb hazámra leltem, 
Te, gyermekkorom gondozója! 
Ég veled, te föld, te szép kor, 
Messzire visz engem a hajó 
A boldogságtól! 
De csak egyik felemet viszi magával, 
A másik örökre tiéd marad, 
Én vidám országom, s az mondja neked, 
Emlékezz a másikra! 
Ég veled, ég veled! 
 

2. FIA SZÜLETÉSE UTÁN 
 
Jézus Krisztus, kit tövissel koronáztak, 
Védelmezd az itt született születését. 
És legyen meg akaratod, engedd nemzetségét 
Sokáig uralkodni e királyságban. 
És minden, ami az ő nevében történik, 
Szolgáljon a te dicsőségednek és hírednek és tiszteletednek, ámen. 
 

3. ERZSÉBET KIRÁLYNŐHÖZ 
 
Csak egy gondolat, amely engem megörvendeztet és kínoz, 
Az tartja fogva örökké eszemet, 
Így a félelem és remény hangjai szólottak, 
Amikor nyugtalanul számláltam az órákat. 
S ha szívem e lapot választja követének 
És hírül adja vágyamat, hogy láthassam önt, 
Akkor, drága nővérem, új szorongás fog el, 
Mert nem áll hatalmában, hogy bizonyítsa azt. 
 
Látom a csónakot, a kikötőben majdnem elrejtve, 
A vihar és a hullámok harca ellen szilárdan lehorgonyozva, 
Az ég vidám orcáját az éj sötétjébe merülve. 
Így hullámzik bennem is félelem és gond, 
Nem tőled félek, nem tőled, nővérem, 
De a sors akarata gyakran széttépi a vitorlát, 
Amelyben megbíztunk.


4. BÚCSÚ A VILÁGTÓL

Mit használ a számomra még kimért idő?
Szívem meghalt a földi hívságoknak,
Árnyékom csak a szenvedést nem nélkülözi,
A halál-öröm maradt csak számomra.

Barátaim, felejtsétek az irigységet:
A fenségességtől elfordult szívem,
A túlzott fájdalom pusztít engem,
Hamarost sírba száll velem a gyűlölet és vita.

Ti barátok, kik szeretettel gondoltok rám,
Mérjétek föl és higgyétek, hogy erő és szerencse nélkül
Nem maradt jótett, mit véghezvittem volna.

Ne kívánjátok vissza jobb napjaimat,
S mert itt súlyos büntetés vár rám,
Könyörögjetek: legyen részem az örök békében.


5. IMA

Ó Isten, parancsolóm, benned van reményem!
Ó szeretett Jézus, ments meg!
A szörnyű fogságban,
Nagy szorongattatásban
Rád vágyom én;
Panaszban hozzád panaszkodva,
A porban kétségbeesve,
Hallgass meg, hívlak és ments meg!