JOSEPH HAYDN A TEREMTÉS - ORATÓRIUM Első rész [Recitativo] RAPHAEL Kezdetben teremté Isten az eget és a földet; és a föld üres, kopár volt még, csak vak sötétség honolt a végtelen űrben. KAR A sötétségnek tengerét az Úr lengi által, s szólt az Úr: "Világosság!" és lőn világosság. URIEL És látva, a fény mily szép, mily jó, az Úr fényt áraszt a vak éj helyett. [Ária] Nos eltűntek a szent sugaraktól az éjfél rémes árnyai sorban, ez volt az első napon. Nem volt zavar és rend lett csakhamar. A föld elnyelte a poklok hadát s mélységes szájával ott várt a végtelen éj. KAR A kétség, átok s bosszú kísérték estüket; és ím egy új világ keletkezett az Úr szerint. [Recitativo] RAPHAEL Az Úr az eget bevonta; elosztva a vizet; mindazt, ami alant volt mélyen, azon vizektől, melyek az egek fölött voltak; és így is lőn. Erre kitört dühöngve a vihar, mint polyva a szélben, úgy szálltak a felhők; Tüzes villámok szelték a léget és a mennybolt dübörgött ijesztőn. Felnőtt az ár dagályra és húlt alá üde eső, a mindent romboló vihar, a csillogó pelyhes hó. [Kórus] GABRIEL Csodálva szemlélik a nagy alkotást az égben fönt az angyalok, és zengő dal kél minden ajkról. Dicsérik őt, az alkotót, magasztalván a másodnap munkájáért. GABRIEL ÉS AZ ANGYALOK És zengő dal kél minden ajkról: Üdvöt neked, nagy alkotó, magasztalunk a második napért! [Recitativo] RAPHAEL S az Úr szólt: A víz, az mind gyűljön csak össze a menny boltja alatt egy helyre, aztán jelenjen meg a szárazföld; és ez így lőn. És azt elnevezé az Úr: földnek; és a vizeket elnevezé: tengernek; s látta ő, hogy ez így jó. [Ária] Ringatva habzik a hullám s felébred zúgva a tenger, Halmok és sziklák feltűnnek s hegyeknek orma tör elő. A széles síkon át rohan törtetve a vad folyam tovább, Lágyan zsongva csörgedez a völgyben lent a kis patak. [Recitativo] GABRIEL S szólt az Úr: Teremtsen a föld füvet elő, füvet, mi magvakat ád és fákat is, gyümölcsözőket, ezernyi fajtát, melyek a magvat magukba zárva, virulnak; és ez így lőn. [Ária] A táj virul, a pázsiton a szem öröm s gyönyörre lel, S e látvány báját növeli még a sok pompás virág. Itt zöld fű nyújtja balzsamát, mi sebre enyhet ád. Ott ágra dől arany gyümölcsteher; A cserje lombja hűvös árnyat ád; A zöld liget bevonja a hegyet. [Recitativo] URIEL És az égnek angyalai jelzék a harmadik napot, dicsérve őt és mondván: KAR Pengesd a hárfát, lantot a kézbe, Szálljon az égbe hálaének! Dicsérje mind őt, a nagy alkotót; Mert ő a mennyet, a földet ruházta fel pompájával. URIEL S szólt az Úr: Gyúljanak mécsek a menny boltozatján, hogy az éj s a nap így elváljék s hogy fényük a földre terjedjen; égjenek jelként időtlen időkig ott, napokon és éveken át. Így küldte a csillagot is. Teljes pompában kél a Nap sugara ragyogón, Mint gyönyörteljes vőlegény, Mint délceg óriás, Hogy megfussa útját. Lassan bújkál a nyájasképű hold tovább a néma éjszakán. A végtelen sötét űrben Díszlik a csillagok nagy tábora. És az Úr fiai jelzik a negyedik napot, mennyei dal között hirdetvén hatalmát, ekként: KAR Az égen, a földön dicsőség az Úrnak, A mennyek és a föld hatalmát hirdessék! GABRIEL, URIEL, RAPHAEL És szól a holnapnak ekként a ma; A tegnapi éj a holnapihoz. EGYÜTT Az égen, a földön dicsőség az Úrnak, A mennyek és a föld hatalmát hirdessék! GABRIEL, URIEL, RAPHAEL Minden világba kél e szó, Minden fülbe csengvén, Minden lény nyelvén. EGYÜTT Az égen, a földön dicsőség az Úrnak, A mennyek és a föld hatalmát hirdessék! Második rész [Recitativo] GABRIEL S szólt az Úr: És hozzanak a tengerek felszínre mélyről lényeket, amelyek élnek és mozognak; továbbá oly szárnyasokat, dús színpompában, melyek átszelik az égbolt ívét. [Ária] Csapongó szárnyain szállva jő A délceg sas, felhőket szelvén; Büszkén, biztos szárnyán a naphoz száll. A hajnal bíborát üdvözölvén, Szól a pacsirta csattogó hangján S szerelmét búgja már a vadgalamb. A sűrű bokrok közül A csalogánynak csábos, édes hangja szól, Búbánatot nem ismer ő, Nem sírt, búsult a csalogány, Vidáman szólt a dal. [Recitativo] RAPHAEL S az Úr teremte bálnákat s minden fajtájú eleven lényt, amely mozog. Megáldva azokat, mondván: Szaporodjatok, szaporodjatok! Lég lakói szaporodjatok, Dalolva az ágon! Szaporodjatok árnak lakói, Töltsétek be a vizet! Számotok légyen végtelen; Örvendjetek az Úrban mind! És az angyalok a mennybeli hárfán kísérve, zengték a nagy csodát; zengték daluk az ötödik napról. [Háromszólamú dal] GABRIEL Szendén sorakoznak, Pázsitba takarva, A bércek és a halmok; Kitör ereikből Csobogva a kristály, A hűs patak árjain. URIEL Keringve vidáman Száll a magasban fent A bájos madársereg; Tarkállik a szárnyuk, Visszaveri játszva A napsugár fényüket. RAPHAEL Miként a cikázó Villám, a virgonc halak Vidáman az árt szelik. A tenger mélyiből Kél a leviáthán Tajtékos hullámokon át. HÁRMAN Műveidnek száma sincs, Atyám! Ó, ki tudja számuk? Az Isten nagy, dicső király S mindvégig az marad! KAR Az Isten nagy, dicső király S mindvégig az marad! [Recitativo] RAPHAEL S szólt az Úr: A föld is teremtsen elő számtalan élő lényt, fajok szerint. Lényt a féregtől kezdve. Az állatvilágnak ezernyi faját. A föld öle ím nyílik már, Az Isten szavára megszülvén A sok ezernyi lányt, Ami csak él s ami lehel. Örömtől bömböl itt az oroszlán, Ott vérszomjazó tigris tör elő; A félénk szarvasgím fejével int, Szelíd ábrázattal lelkesen Fut és nyerít a délceg ló. Zöld pázsiton nyájak legelnek Csoportokba verve; A nyáj között nyájasan Nyüzsögnek a tarka bárányok, Mint a por, úgy terjednek Szerte-széjjel parányi rovarok. A féreg lassan, Félve mászik a földön. [Ária] Teljes pompában tündököl az ég; És a föld már gyönyörtelin ragyog. A léget tarka szárnyasok szelik; Szökdécselőn úszkálnak a halak. Megannyiféle állatok Lepik el már a földtekét; De nincsen kész minden azért: Hiányzik még a teremtmény, Ki az Istent dícsérje még; Ki áldja jóságod, Uram. [Recitativo] URIEL S az Úr embert alkota, saját képmása szerint. Képe után alkotá az Isten őt, férfit és nőt teremtvén. Majd életet lehelt azoknak az orcájába, s az ember új életre kél. Az ember él! [Ária] Dicsfényben, méltóságosan, Szépség s erőben gazdagon, Az égre szegzett arccal áll Az ember; - Egy férfi, - a természet ura. A férfias, nagy homloka Elárulja a bölcs agyat S a nyílt tekintetéből már Az ész: Az Úr lelke sugárzik. Oldalához simulva áll, Belőle formázva, A nője nyájasan, szendén. Ártatlanságában mosolyg, S mint a bájos tavasz, Szerelmet, kéjt és gyönyört nyújt. [Recitativo] RAPHAEL S az Úr meglátva azt, hogy amit alkotott, az mind rendben volt, s az angyalok kara ünnepelte fent a hatodik napot, harsány énekkel. KAR Ím készen áll a mestermű; Az alkotó örül neki. Köszöntse őt vidám dalunk: Dicsőítés legyen e dal! GABRIEL ÉS URIEL Hozzád, Atyánk, fohászkodunk, Adjál nekünk ételt s italt. Te csak kezed kitárod, S lecsillapul szomjunk. RAPHAEL Orcád, ha tőlünk elfordítod, Már megremeg minden élő. Te kioltod lelkünk S mi már csak por vagyunk. EGYÜTT Az életet visszaveszed. És új erőt lehelsz belénk. A föld virul ismét, Oly bájosan, üdén. KAR Ím készen áll a mestermű! Az alkotó örül neki. Szent nevét magasztaljátok, Mert ő csupán nagy és magasztos. Alleluja! Harmadik rész [Recitativo] URIEL Rózsafelhőkből tör Elő - madárdal közt - A bájos hajnalpír. Kiárad a mennyboltján A tiszta harmónia A földre alá... Nézd, lent a boldog pár, Mint jár ott karöltve! Tekintetükből Látszik a hálaérzet. Oly vígan dalolnak! Ajkuk dicséri őt! Vegyüljön el tehát Daluk között dalunk. ÁDÁM ÉS ÉVA Nagy jóságod, nagy jóságod - Atyám - eget betölt. Oly szép, oly nagy a mindenség: Hatalmas, nagy műved. KAR Az Úristen hatalma nagy S mi áldva-áldjuk szent nevét. ÁDÁM Te fényes csillag! Ó mily szépen Hirdeted a hajnalt! Te élteted a mindenséget Áldott, fényes napsugár! KAR Add át és hirdesd szüntelen Az Úr szavát, dicsőségét! ÉVA És te, ki vígaszt nyújtsz az éjben, Te fényes csillagtábor; Terjeszd te szét hírét Angyalok éneke! ÁDÁM Hatalmas elemek, melyek fényt És meleget adtok, S ti ködök, párák, mit a szél Elűz és egybegyűjt, EGYÜTT Mind háladalt rebegjetek! KAR Mind háladalt rebegjetek! Áldjuk nevét, dicsőségét! ÉVA A csermely csobogva hívja őt! Hajoljatok, ti ágak! Növény, virágozz néki, Áraszd - virág - illatod! ÁDÁM Ti, melyek magasba törtök, Miként az alant kúszók, És ti, melyek a léget szelitek, S ti lent a mocsarakban, EGYÜTT - Ti állatok - áldjátok őt! KAR Őt áldja az állatvilág! Őt áldja mind, ami lehel! EGYÜTT Ti zöld erdők, hegyek, völgyek, Hálánk tanúi vagytok; Daloljatok korán, későn, Néki dicséretet! KAR Hálát néked, nagy alkotó! Szavadra kélt a nagy világ. Téged imád az ég, a föld S mi hódolunk az élten át. [Recitativo] ÁDÁM Leróttuk hálánkat Teremtőnk nagy jóságáért. Kövess tehát éltem útjának párja! Vezetlek én. Lépten-nyomon Üdvöt találsz; amerre jársz Bárhol csodára lelsz. Hadd lássad azután, Milyen gyönyört adott Az ég ura nekünk, És mi dicsérjük őt, Áldván szent nevét. Jöjj és kövess, vezetlek én. ÉVA Ó te, kiért levék, Oltalmam, pajzsom, mindenem, Az óhajod parancs! Így akarta az Úr; Nékem az is már gyönyör! [Kettős] ÁDÁM Szép hitves, oldaladnál Játszva szállnak el az órák. Minden pillanat új gyönyör; Nem zavar majd semmi gond. ÉVA Drága férjem! Oldaladnál Szívem mámorban úszik. Éltem néked szentelem csak; Jutalmam lesz szerelmed. ÁDÁM A harmatos hajnal Ó, hogyan felvidít! ÉVA Az esteli szellő Ó, hogyan felüdít! ÁDÁM Hogy felfrissít A gyümölcsök nedve. ÉVA Mily bájos, Illatos a kis virág! EGYÜTT De nélküled ám mit sem ér: ÁDÁM A harmatcsepp, ÉVA Az éji szél, ÁDÁM Gyümölcsnedű ÉVA S az illatok! EGYÜTT Te véled minden perc örömben telik; Az élet így ezerszer többet ér; Te véled gyönyörűség az élet S én azt néked áldozom! [Recitativo] URIEL Ó, boldog pár! S meddig maradhat az, Ha nem kísérti csábítás, Többet kívánni, mint van S többet megtudni, mint amit kell! KAR Zengj az Úrnak minden hangon! Háláld néki a teremtés művét! Versenyezve szóljon ajkunk, Istenünk nevét dicsérve! Mert Urunk nagy, dicső és végtelen. Ámen. Rajna Zsigmond fordítása