Giuseppe Verdi: OTELLO SZEMÉLYEK: Otello, mór, Ciprus-sziget kormányzója tenor Jago, zászlós bariton Cassio, hadnagy tenor Roderigo, velencei nemes tenor Lodovico, a velencei köztársaság követe basszus Montano, Ciprus volt kormányzója bariton Herold bariton v. basszus Desdemona, Otello neje szoprán Emília, Jago neje mezzoszoprán Katonák, tengerészek, velencei nemes hölgyek és urak, nép Történik: Ciprus szigetén, a XV. század végén I. FELVONÁS (A város kikötője Otello palotája előtt; éjszaka, vihar tombol.) NÉP (kar) Ott az árbóc, ott az árbóc! Nézd a címert! Nézd a címert! MONTANO Ott a pajzsán a jel! CASSIO Rávilágít a villám. NÉP (kar) Kürtje harsan, kürtje harsan! Ágyúszó mennydörög. CASSIO Fővezérünk hajója. MONTANO Ott van, ott van, küzd a vészben... CASSIO Összeroppan! De mégsem! NÉP (kar) Szörnyű örvények torkába hull, Mégis újra a gálya az úr! Árad, száguld, zúdul! Vészbe ránt a rontó vágtatás! Zúg a tajték! Égig ér az áradás! Tengert földdel összerontva Zúdul ránk a szélvihar, Jaj ! Mint az Úrnak szemfedője, Sűrűn leng az ég. Jaj! Füstbe' minden, minden tűzbe', Gyászsötét a láthatár, De újra lángol, aztán még sötétebb gyásza, Sír-rí a föld a kíntól, Lidércek rémalakja jár a bérctetőn, Óriások kürtje bődül, Vészt üvölt az ég! Jézus, ítélőnk az égben, Jézus, éjszakánknak fénye! Add, hogy Velencét a vészben Gyászos veszteség ne érje! Jöjj el, égi hadvezér, Nézz le ránk, mert jaj, a gálya Nálad nélkül célt nem ér! JAGO (megjelenik Roderigóval) Az árbóc összetört, RODERIGO Az orra széjjelhasad a sziklán! NÉP (kar) Ki ment meg a vészből? JAGO A tenger vérre szomjas, mélye nyelje őt be! NÉP (kar) Elérték a révet! A csónakokat kösd el, Lökd rá a vízre! Húzd meg! Fogd a csáklyát! Tartsd a létrát! Húzd a parthoz, a révhez! Otello! Otello ! Otello! OTELLO (partot ér) Örvendj népem! A bősz pogányt a tenger temette el, Nékünk s az égnek hála! Kit a kard elkerült, legyőzte az orkán! (kíséretével a palotába vonul) NÉP (kar) Otello éljen! Otello, a bajnok, a bátor! Mi győztünk, mi győztünk! Elvesztek, elvesztek! Elnyelte a barbárt a rettentő óceán, A pokoli ár! Hadd jajgasson értük a háborgó tenger, És hadd járjon mállott testük roncsán táncot A hullámok taraja, s a mélységek moraja Lesz visszhangja, visszhangja majd! Mi győztünk! Mi győztünk! Mi győztünk! A vérszomjas barbár elsüllyedt, Elnyelte az orkán, A száguldva rohanó, iszonyú fekete ár! Mi győztünk, mi győztünk... (a tömeg lassan távozik) (messziről) Lecsendesült a tenger! JAGO Mire gondolsz, mi bánt, Roderigo? RODERIGO Vízbe ugrom... JAGO Hej, tengerbe fúlni butaság egy nőért! RODERIGO Nem lesz enyém! JAGO Ne félj! Légy bátor, és várd a kedvező percet, Hiszen álmaid álmát, a szép Desdemonát, A hölgyek díszét, Szörnyű undorral tölti el majd úgyis E vastag négerajkak mocskos csókja! Nézd csak, Roderigo! Ki tehozzád most így szól, őszinte híved, Ennél nagyobb bajban is megsegítlek én, Mert asszony esküje nem nagy szó, Azt könnyű kézzel összetöröm, S ha én nem, hát az ördög! Esküszöm rá, hogy tied lesz az asszony! Otellót, akit szeretek színleg, gyűlöltem mindig! (Cassio megjelenik) És ki haragom szítja, ott jön épp, nézd csak! A felfuvalkodott kis hadnagy az én helyemen áll! Az én helyemen, mely száz vitézi tettért Már nekem járt volna régen! Ám mást akart Otello, S ő móri fensége hadában ekként lettem máig csak zászlós! De ahogy szent, hogy te Rodrigo vagy, Esküszöm rá, ha én Otello volnék, Nem tűrném magam mellett éppen Jagót! Ha hallgatsz énrám... (beszélgetve távoznak) NÉP (kar; beözönlik a térre) Lobog a máglya, ragyog a fénye, Elűzi messze a szomorú éjt. Szökken és pattog, sistereg és lobban, Lobog a máglya, libben a szikra, Diadal lángja a szívünkben ég, Jönnek az ifjak, jönnek a szépek, Jókedvű lábuk körtáncot jár, S a lányok ajkán a boldog ének. Mint könnyű pille, a légbe száll. A fűzfa ága, a karcsú pálma, Bús fűzfa, dús pálma Egy tűzben ég el, Két ifjú szív hangja egy dalban él, Két ifjú szívben szerelem kél. Míg arcuk lángol, míg lábuk szökdel, Szép csendben dúdol a lágy déli szél. Lobog a máglya, pirosan csillan, Sebesen lobban a szerelmi tűz, Fénylik, És csillog, Sistereg És lángol, Szerető szíveket egybe fűz. Táncol a szikra, Lángol a máglya, Rőt fénye csillan, Csöpp lángja villan, Mi marad aztán? Csak pernye és füst! Ellobban, hamvad, sápad és reszket, Terjeng a pernye és száll a füst, A pernye... A füst ! JAGO (Roderigóval visszatér) Töltsd Rodrigo a bort! (Cassióhoz) Hadnagy úr, te tarts ma velünk! CASSIO Nem kérek, nem! JAGO Egy kortyot igyunk együtt! CASSIO Nem! JAGO Nézd csak, ez a vigasságnak éje, Vígan mulat ma Ciprus, nos hát... CASSIO Hadd el, a fejem is szédül, Bár csak egy pinttel ittam! JAGO De a boldog nászra igyál, Ünnepeljük Otellót és Desdemonát! NÉP (kar) A nászra! CASSIO Úrnőnk ékes, mint a rózsa, JAGO (Roderigóhoz) Csak hallgass! CASSIO S ha arca tündököl, lángragyúlnak a szívek! RODERIGO Lelke tisztább a hónál! CASSIO Te zengjél háladalt róla, Jago! JAGO (Roderigóhoz) Csak hallgasd! (Cassióhoz) Én a gúnydalhoz értek csak. CASSIO De minden dalnál százszorta szebb ő! JAGO (Roderigóhoz) Tartsd szemmel ezt a Cassiót! RODERIGO De miért? JAGO Figyelj rá; a nyelve sebesen jár, Hajtja a fiatal, a nyugtalan vére, Ez egy nőcsábító kéjenc, Ki elvágja utad, rajta! RODERIGO De hogy? JAGO Vége nyomban, ha részeg! Itasd le! (a katonákhoz) Hé, legények! Egy kancsót! A jó bor meg nem árt, ne félj hát tőle! Jókedvre nem derülsz, míg nincsen bor! CASSIO Mámorba szenderülsz, ha húzol belőle, A bánatod messze száll, s a véred forr! JAGO Ha telt a kancsó, ne bánja senki, Ha rút az élet. Hajtsa ki így! Rajta, rajta! Igya ki mind! RODERIGO, NÉP (kar) Ha telt a kancsó, ne bánja senki stb. JAGO (Roderigóhoz, Cassióra mutatva) Csak még egy korty és vége van. RODERIGO Csak még egy kortya és vége van. JAGO A föld is táncot jár, ha kedvem részeg, Nem árthat énnékem, bár gyűlöl az ég. CASSIO Csendül az énekem, S ha bármerre nézek, Az élet nyitva áll, Az élet szép! JAGO Ha telt a kancsó, ne bánja senki stb. (Cassióra mutatva) Csak még egy korty és vége van! RODERIGO Csak még egy korty és vége van! JAGO Félnek a vérszínű bortól a gyávák... CASSIO Az én szívem tárva nyitva, Minden ember lássa... JAGO Ki álnok cselre készül... CASSIO Nincs, aki engem itt bántani mer, Bántani mer, bántani mer... JAGO Ha telt a kancs..., ne bánja senk... Hajtsa ki mind! NÉP (kar; nevet) Ha, ha, ha... CASSIO És vígan hajtsa ki és hajt... a telt pohár... JAGO És hajtsa ki, és hajtsa ki! (Roderigóhoz) Tökrészeg már a nyavalyás! CASSIO A telt pohár... száján... A telt pohár... száján... Kicsor... kicsor... kicsordul a bor! JAGO (Roderigóhoz) Most kössél bele arcátlan szóval, S ha szól egy szót is, te kardot rántsz, És követeljél párbajt! Megzavarod a víg Otellót, Félbemarad a legelső hitvesi csók! RODERIGO Ez lesz, ami sarkall! NÉP (kar; nevet) Ha, ha, ha... RODERIGO, NÉP (kar) Idd ki, rajta, de mind! JAGO Rajta, rajta! RODERIGO, NÉP (kar) Igya ki mind! CASSIO, JAGO, RODERIGO, NÉP (kar) Rajta, rajta, rajta, igya ki mind! MONTANO (a várból jön) Hadnagy, rég várja önt az őrcsapat a bástyafalnál! CASSIO No menjünk! (tántorogva indul) MONTANO Mit látok? JAGO (Montanóhoz) Sohse láthatta másképp aludni menni Cassiót! MONTANO Mért nem jelented? CASSIO A bástyafalra menjünk! RODERIGO, NÉP (kar; nevetve) Ha, ha, ha... CASSIO (Roderigóhoz) Mit nevetsz? RODERIGO Rajtad, te részeg! CASSIO Széttöröm a csontod, fajankó! RODERIGO Te nyúlszívű korhely! CASSIO Gazember! Az Isten se ment meg! MONTANO (Cassióhoz) Ne bántsátok egymást, és jöjj kérlek vélem! CASSIO (Montanóhoz) Bezúzom a képed, ha nem tűnsz el innen! MONTANO Ne ordíts, te részeg! CASSIO Ki részeg? (kardot rántanak mindketten) JAGO (Roderigóhoz) Most rohanj, És ahogy csak torkodból kitelik, ordíts, Hogy lázong a város! Menj! Terjeszd a botrányt, a vészt! Verjék félre a harangot tüstént! (Roderigo elrohan) (A két párbajozóhoz) Bajtársak! Az Istenre, hagyjátok abba! NÉP (kar) Ó, jaj! JAGO Jaj, már vérzik a nemes Montano! Az eszüket vesztik! NÉP (kar) Csak el! Csak el! Békét! Békét! Mily véresek! Béke! JAGO Békét! Békét! Jaj, hogy lesz az iszonyú párbajnak vége? Az őrséget hívjuk, ez sátánnak műve! NÉP (kar) Itt vér hull, itt vér hull, Ez szörnyű, itt vér hull! JAGO Ki ment meg? Ne hagyjuk! OTELLO (megjelenik) Megállj! Le a kardot! Hahó! Mi ez? Tán szaracénok vagytok? Vagy tán a kontyos török dühe szállt meg, Holtra sújtjátok egymást?! Barátom, Jago, tudom, te szeretsz engem szívből, Beszélj! JAGO Hogy is... az imént... békésen ültek itt, Mint jókedvű társak... De egy percben, mintha rontó ördögi bűbáj Eszüket pokolba küldte volna, Rántják a kardot, és öldökölve vívnak! A lábam vágták volna le; e helyre mért is jöttem? OTELLO Cassio, éppen te! Hogyan süllyedtél eddig? CASSIO Kérlek... bocsáss... elhagy a szó... OTELLO Montano... MONTANO Megsebeztek! OTELLO Mit hallok? A vérem már lázadozva gerjed! Ó, messze űzi szívemnek békéjét e véres gaztett! (megjelenik Desdemona) Lám, szemem fénye, Desdemona! Hát nem hagyta őt sem álmodni e lárma?! Cassio, nem vagy hadnagy e perctől! JAGO Ütött az óra! OTELLO Jago, te csapatoddal nyomban indulj, Teremts a felzaklatott nép közt békét! (Jago el) Ápoljátok Montanót! (Montanót elvezetik) Most térjen házába vissza mind! Addig én innen el nem megyek, Amíg néma csend nem száll e tájra! (Mindenki távozik, csak Otello és Desdemona marad) Sűrű sötét az éjfél, oly zsongító, oly lágy, Megpihen lázas keblem, ha hozzád simul harcok elcsitultán. Törjön a vész, romboljon, vágjon, verjen, Ha ilyen orkán múltán égig emel a vágy! DESDEMONA Hősöm, én egy uram, Ó, mennyi sóhajt, mennyi fájdalmas gondot mért ránk az élet, Míg ma ránk szállott nászunk éjszakája! Szép most a múltra visszanézni véled, Emlékszel rája? Gyötrelmes sorsod hányszor elmesélted: Rabságot, tűrést, megaláztatást, És én a bajban összeforrtam véled, Keserves kínod az én szívemberi fájt. OTELLO És képzeletben megjelent a tábor, Paripa hátán a bősz vágtatás, Vad hajsza, keserű viadal, A trófeák a dárdán, iszonyú harci láz! DESDEMONA Végigvezettél délibábos tájon, Távol hazádon, hol tűzforró a szél, Hol néped nyomja súlyos szolgajárom, Görnyedve némán, rabszíjra fűzve él. OTELLO Átjárta forró szánalom Én angyalszívű mátkám könnylepte szép szemét, És éjszín arcom felderült, mert tündökölve szállt rám Az égi üdvösség! DESDEMONA A fény úgy ragyogott, mint égi szikra, Benned az istenek szelleme gyúlt! OTELLO Szívedre zártál, mert a sorsom bús volt, Szívemre zártalak, mert könnyed hullt. DESDEMONA Szívemre zártalak, mert sorsod bús volt, Szívedre zártál, mert a könnyem hullt. OTELLO Szűnjön az élet Jöjj halál, add, hogy el ne múlhasson e boldog, e legszebb óra, Szívem oly égi lázban ég, Hogy félek, félek, e bűvös álom vissza nem tér, S e boldogság a jövendőnek sejtelmes homályába süllyed el! DESDEMONA Ne bántsa gond a lelkünk, S ne bántsák múló évek hű szerelmünk! OTELLO E szóra, dalnál szebben Áment felelnek angyalok a mennyben! DESDEMONA Áment a mennyben! OTELLO Úgy eláraszt a mámor, Vad tűzben égve, kifogytam a szóból! Egy csókot! DESDEMONA Otello! Egy csókot... Adj még egy csókot! Már a Göncölszekér leszáll a mélybe! DESDEMONA Későre járhat. OTELLO Jöjj, hív Vénusz fénye! DESDEMONA Otello! II. FELVONÁS (Kertre nyíló terasz Otello palotájában) JAGO (Cassióhoz) Ne csüggedj el! Bízd magam rám, És nemsokára újra ott vagy Monna Bianca csábító szép karjában. Ne félj, te bátor hadnagy, Kardbojtod visszakapod még a mórtól. CASSIO Ne gúnyolj, Jago! JAGO Csak hallgass jól a szóra! Tudhatnád azt, hogy Desdemona vezérli vezérünk szívét, Néki megtesz mindent, őt kérd meg hát, S az áldott lélek jó szívvel szól majd érted, És a bocsánat biztos. CASSIO De hol beszéljek véle? JAGO Látod, a fák közt ott van az a kis út, Arra jár mindennap hitvesemmel együtt, Ott várd meg őket! Nyitva áll most boldogulásod útja, Indulj! (Cassio távozik) Indulj, tudom jól, mi a véged! Egy démon üldöz téged, és ez a démon Jago! Nincs Isten más, csak ő, a nagy bosszúálló! Vallom, hogy a rossz az Isten, S földi mása így lettem én, Harcomban ő a vértem! Mocsokból lett a testem, húsom és vérem! Rongynak születtem! Bűn lesz a sorsom, amíg csak élek! Örökös posványból lett minden lény, Ezt hittel vallom én! Vallom ezt szentül úgy, Ahogy a jámbor a Credo-t, mindhalálig: Hogy az a rossz, ami e szívben tombol, Az csak hasznomra válik! Vallom, hogy aljas az, aki jónak látszik, álnok képmutató, És szemfényvesztés nála nevetés, sírás, hűség, ölelés, esküszó. Sorsverte báb, játék az ember, nem más, Csak sárból támadt senki, Kit férgek rágnak szét! Testeden dáridózva győz a bomlás! Aztán... aztán? Halál és semmi! Világcsalás az ég! (hívja Cassiót) Cassio! ... Cassio., no most... ütött az óra! Csak figyelj! Jön Desdemona. (Cassio üdvözli az Emília kíséretében megjelent Desdemonát) Megállott... Köszön neki... Közelít hozzá... Bár jönne most Otello! ... A cselszövésnek légy a fővezére, Sátán!... Milyen nyájasan szólnak! Mosolyog már az angyal szépséges arca! E mosoly csöppnyi szikrája elég lesz, Hogy végromlásba taszítsam Otellót, El hát! (megpillantja Otellót) De lám, a végzet erre hajtja... (Otello közeledik a palota felől) Idejön... no végre... most rajta! (mintha nem vette volna észre Otellót) Furcsa dolgok... OTELLO Mit mondasz? JAGO (színlelt meglepetéssel) Semmit... te itt? Csak egy szócska repült ki tán a számon... OTELLO Ki hitvesemtől amott búcsúzott éppen, az Cassio? (Desdemona és Cassio távoznak) JAGO Cassio? Nem... Az ott tolvaj módra eltűnt, hogy jöttél... OTELLO Azt hiszem, mégis Cassio... JAGO Fővezérem... OTELLO Mit kívánsz? JAGO Mondjad, amikor jegyben jártál még, Desdemona ismerte Cassiót? OTELLO Igen. Milyen különös kérdés! JAGO Csak gondolkoztam kissé a dolgon, Nem szóltam semmit. OTELLO Mondd: mire gondolsz, Jago? JAGO S te bíztál Cassióban? OTELLO Szerelmi hírvivőm volt, kit gyakran küldtem el hozzá. JAGO Te küldted? OTELLO Én, én küldtem. Nem tartod hűnek? JAGO Hogy hűnek? OTELLO Mit rejteget a szíved? JAGO Mit rejteget a szívem? OTELLO "Mit rejteget a szívem?" Az égre, hát a visszhangom vagy te csak? A szívednek rejtekében, Jago, őrzöl egy gyilkos szörnyet? Nem, amit mondtál, jól hallottam én: Furcsa dolgok! De mi volt az, ami furcsa? Kérdezted Cassiót, és homlokodat ráncolod most is, Nos rajta, beszélj, ha szeretsz! JAGO Hiszen jól tudod rólam! OTELLO Akkor kertelés nélkül szólj, nyers, egyszerű szóval! Tárd fel nekem a rejtélyt, S akármily kegyetlent gondolsz, Kegyetlen szavakkal mondd el! JAGO Hallgat az ajkam, bárha szívem hasítod ketté, Mégse szólok. OTELLO Ah! JAGO A féltékenységtől óvjad szíved! Zöldszemű szörny az, iszonyú, Álnok kígyó, mely önmaga mérgét issza, Mély sebet mar, melyre nincsen gyógyír! OTELLO Ó, kínok kínja! Nem, te gyanúsítsz, és ok nélkül vádolsz! Kell a kétséghez bizonyság, Kell a bűnjel a vádhoz! De hogyha vétkes, én szívemben hordom a törvényt, A szerelmet és a féltést, akkor széttépem önként! JAGO Feltéped ilyen szóval ajkam titkot őrző zárját! Míg bizonyíték nincsen, addig is, hős Otello, Legyünk résen, Mert épp a legbátrabb, a legnemesebb jellem gyakran nem látja a csalást! Legyünk résen! És jól figyeld, hogy mit beszél Desdemona, Egy szóval megnyugtathatja lelked, Vagy elárulja bűnét! NÉP (kar; a színfalak mögött Desdemonának énekel) Fények gyúlnak, ahová pillantásod téved, Bimbók nyílnak, amerre könnyű lábad lépked. Égő rózsacsokrot, liliom szűzi szálát, Lányok, ifjak, vének, dallal adjuk át! JAGO Itt jön épp! Legyünk résen! (Desdemona, Emília és a nép kíséretében megjelenik) NÉP (kar) Fények gyúlnak, ahová pillantásod téved stb. DESDEMONA Langyos napsugárban fürdik a lombos ág, Boldog ifjú szívem, szerelem járja át, Árad a szívben a boldogság! OTELLO Megnyugtatott ez ének. Hogyha ő hűtlen, a tisztaság se tiszta. Megnyugtatott az ének! JAG0 A szív s a dal, milyen jól összeférnek! ... Csak várj, elnémulsz majd, angyali ének, Várj, elnémulsz majd, angyali ének! NÉP (kar) Angyali úrnőnk, Övezzen boldogság, Az ég megáld... (távoznak) DESDEMONA (Otellóhoz) Egy férfi szenved, érzi haragod súlyát. Kért, hogy én szóljak érte... OTELLO Ki a férfi? DESDEMONA Cassio. OTELLO Láttam; ő volt az, ki beszélt veled ott a fák közt? DESDEMONA Jól láttad. Oly igaz szívvel bánja bűnét, Annyira búsul, hogy a kegyre méltó, Ezért szólok most én a jó Cassióért, Ó, szánd meg vétkét! OTELLO De nem most! DESDEMONA Amit kérek, tedd meg nékem! Szánd meg vétkét! OTELLO De nem most! DESDEMONA Miért oly zordon a hangod, Ó, mért oly komor? Mily bánat nyomja lelked? OTELLO Lázas a fejem... DESDEMONA Elmúlik a kin, a fájdalom, Ha e selyemkendővel én kötöm be lázas fejed! OTELLO Sose gyógyít meg az! (Eldobja a feléje nyújtott kendőt, Emília felveszi) DESDEMONA Rossz kedvű vagy, jó uram! OTELLO Most engedj, most engedj! DESDEMONA Hogyha uram, ellened vétkeztem volna, Őszinte szívvel kérlek, e bűnre adj kegyelmet! Asszonyod még oly gyermek, szót fogad mindig néked, Búsan lehajtod fődet, ajkadról sóhaj száll! Szánd meg szerelmes nődet, jó szívvel nézz le rám! Engedd meg, hogy én is tudjam, hogy mi az, mi bánt, S elmúlik rossz kedved tán. Szerelmes nődet szánd meg. Szánj meg, jó szívvel nézz le rám, Asszonyod lelkét szánd meg, Jó szívvel nézz le rám! Kérlek, ó, szánj engem. OTELLO Tán mert a tarka, cifra beszédhez én nem értek, Tán mert a szálló évek deret szórnak e hajra, Tán mert az arcom szinte, mint gyászos éj, oly zord! Tán, mert a tarka-cifra beszédhez én nem értek stb. Elveszett nékem, s elvesztem én is, Bús szívem vérzik, s összezúzva látom, Minden csak álom volt! Elveszett nékem, s elvesztem én is stb. JAGO (Emíliához) Add ide tüstént a kendőt nékem! EMÍLIA Fondorkodsz ismét, hangodon érzem. JAGO Nem mondhatsz ellen, parancsom tedd meg! EMÍLIA Ismerem lelked, te rontó szellem! Nem bízom rád, hogy mit kell tennem! JAGO Gyanúsítsz engem! Add ide hát! Add ide hát! Megérzed majd haragomnak súlyát! EMÍLIA Hitvesed vagyok, nem vagyok rabod! JAGO Szolga vagy, piszkos és aljas szolga! EMÍLIA Szívemet titkos sejtelem nyomja. Mit tervezel, te aljas, mit tervezel? JAGO Reszkess és hallgass! No add! ... a kendő kell! (elveszi Emíliától a kendőt) EMÍLIA Add, hogy ne győzzön gazság és vétek, Isten a földön lelkünket védd meg! JAGO Jó nyomon járok, így célhoz érek, Mint szörnyű átok, rombol a méreg! EMÍLIA Isten, a földön lelkünket védd meg stb. JAGO Jó nyomon járok, Kezemben vagy valahára stb. DESDEMONA Szerető szíved megbocsát, Tudom, hogy megbocsát! OTELLO Menjetek! Hagyj magamra most! JAGO (halkan Emíliához) A kendőről csitt! Egy szót se! (Desdemona és Emília távoznak) OTELLO Desdemona hűtlen! JAGO (magában) E selyemkendő szálaiból megszövöm a bizonyítást, Cassio házában elrejtem majd titkon! OTELLO Pokoli kínok! JAG0 Rombol a lassú méreg! OTELLO Nem szeretett sohasem! JAGO Sírj és jajgass! OTELLO Ez szörnyű, ez szörnyű! JAGO (Otellóhoz) Többé ne gondolj rá! OTELLO Mit? Te itt vagy? Pusztulj! Szívem kínpadra vontad... Ó, jaj!... A poklok mélyén nincs oly szörnyűséges kín, Mint e kétség! Míg ő ott fetrengett egy kéjes percben, mit tőlem rabolt, Nem gyötörte szívem féltékeny sejtés. Büszke voltam én, boldog, semmit se tudtam még, Rajongva öleltem a förtelmes bűnt angyali testén, S nem éreztem ajkán Cassio csókjának ízét! S mi vár rám, s mi vár rám?... Búcsúzom tőled, te szent, gyönyörű emlék, Te földöntúli bűvös gondolat, Ti hős seregek, csillogó leventék, Győzelmes zászlók, harcba rohanó had! Az ég megáldjon, gályám, minden tengerek dísze! Kürtöm hangja, mely győzelmet harsogott! Mert mind e büszke harci dalnak most vége, Híres Otello napja leáldozott, leáldozott, leáldozott! JAGO Békülj, uram! OTELLO Nyomorult! De bizonyság kell nekem arra, hogy én higgyem azt, hogy csalfa! ... (Jago menekülne Otello elől) El nem mész! Itt maradsz! Semmi sem ment meg! Látható jel, bizonyság kell e szemnek! Szólj, különben véged! Lesújtlak, és összezúzom a csontodat, Ha vérszomjas, iszonyú haragom ébred! (A földre sújtja Jagót) JAGO Segíts, te mennybéli irgalom! Az ég megáldjon téged, Többé ne legyek zászlós, Tudja meg minden ember itt a földön: Mit várhat tőled, ki jót tesz! OTELLO Nem! Csak maradj! Hátha hűséges vagy?! JAGO Jobb dolga van minden közlegénynek itt! OTELLO A magas égre! Tisztának tartom Desdemonát, És mégis, azt hiszem, nem az! Benned is bízom, és mégis gaznak tartlak! Hadd lássak tisztán, csalhatatlan szemmel! JAGO Ó, kérlek, fékezd magad! Mi az, mi néked csalhatatlan? Tán egy ágyban látni őket? OTELLO Ó, pokolbeli átok! JAGO Nehéz feladat lenne! De hogy is láthatnád azt a bűnt, Mely nem történik máskor, Csak ha te nem vagy ott? De hogyha helyt adsz világos, józan szónak, Őrzök még számodra egy oly fontos érvet, Melynek hallatára tisztábban fogsz látni! Elmondom: Nemrég egy estén, Cassiónak álmát meglestem lopva. Lihegő testét, kéjsóvár lázát megláttam nyomban. Mozdult az ajka, előbb csak némán befelé szólalt az álom hangja. Feljajdult aztán esengő szóval: "Desdemona, te édes! Rejtsd el a tiltott vágyat, Titkunkat őrizd, testemen a kéj hulláma árad." Arcának színe rózsállott, fénylett, Tűz csillant ajkán, csókolta szinte az álomképet. Folytatta aztán: "Mily szörnyű, átkos végzet, hogy férjed lett a mór!" Elszállt az álom, És mákonyos kábulat szállt rá. OTELLO Ó, milyen mocskos vétek! JAGO Hiszen csak puszta álom! OTELLO Amely a valóságnak képe... JAGO Oly álom, melytől sok kicsiség jelentőséget nyerhet! OTELLO S mi az? JAGO Láthattad, olykor Desdemonának kezében volt egy kendő, Egy hófehér, finomabb, mint a fátyol... OTELLO Szerelmünk édes zálogául adtam én neki azt! JAGO Nos ezt a kendőt, ... jól láttam én... Kezében fogja Cassio. OTELLO Ah! ... Ezer élete ha volt is néki, Két kezem mindet cafatokra tépi! Jago, kihűlt a szívem! El tőlem, el, szánalom, el most tőlem! Ábránd-szerelmem messze elszáll tőlem, Idenézz, hogy eltűnt! Lelkemben kígyó fészkel, mérgével megfojt, Csak vér kell, vér kell, vér kell! (Térdre esik) Esküszöm a bosszús égre, Mennykövére esküszöm! Hallja szómat a föld, az ég, És a vad, fekete ár! Szörnyű súllyal én lesújtok! Bosszút áll a hitszegőn ez a kéz, mit égre nyújtok! (fel akar állni) JAGO Maradj, fel ne állj! Bosszúd bennem testet öltsön, Ím, a napra esküszöm! Hallja minden lény a földön, légben, tengeren: Azt mit kérsz, én végrehajtom, Bárha ára vérözön, Testem, lelkem, hősi kardom, Néked szentelem! OTELLO, JAGO Esküszöm a bosszús égre, Mennykövére esküszöm! Hallja szómat az ég, a föld, És a vad, fekete ár! Szörnyű súllyal én lesújtok, Bosszút állok a hitszegőn, Ez a kéz, mit égre nyújtok, Bosszút áll a hitszegőn! Isten, most nézz le ránk! III. FELVONÁS (Otelló palotájának fogadóterme) HEROLD Most jelezte a kikötői őrség a velencei gályát, Mely a követeket Ciprusba hozza! OTELLO Jól van, menj! (Jagóhoz) Most folytasd! JAGO Idejön Cassio, Valami csalfa kéréssel szóra bírom én. Kérlek, majd bújj el, és figyeld, amit mond. Nézd jól a szemét s az arcát, a kezét. El ne áruld magad, akkor megtudhatsz mindent. Ott jön Desdemona, színlelned kell majd. Most megyek! De azt a kendőt... OTELLO Menj ! Tiszta szívből elfelejteném én. (Jago távozik) DESDEMONA (belép) Kísérje lépted áldás, oltalmam, én drága férjem! OTELLO Szívemnek hölgye, hagyd, hogy kezem szép kezedhez érjen. Harmatos az, s mint márvány, oly gyöngéd rózsaszín! DESDEMONA Kímélte eddig ármány, nem bántotta gond és kín. OTELLO És mégis benne fészket rak egy ördögöcske sarja, A finom, karcsú ujjakon látszik a csöpp kis karma, Szűzi lágyan összezárul imához e két kéz híven... DESDEMONA E kézzel adtam néked szerelmes ifjú szívem! De ismét szólnom kell Cassióról! OTELLO A régi fejfájásom újra csak kínoz, Kérlek, kösd rá a kendőt! DESDEMONA Ím vedd! OTELLO Nem! Mit tőlem kaptál, az a kendő, az kell. DESDEMONA Nincsen nálam. OTELLO Desdemona, jaj, hogyha nincs meg! Jaj lesz! Bűvös boszorkány, titkok tudója szőtte e kendőt, Szálában őriz vágyat és üdvöt, múltat, jövendőt. Vigyázz, elhagyni vagy másnak adni halálos vétek. DESDEMONA Igazat mondasz? OTELLO Igazat mondok! DESDEMONA Ó, jaj, úgy félek! OTELLO Mit?! Elvesztetted talán? DESDEMONA Nem... OTELLO Hát keresd! DESDEMONA Majd később... megkeresem... OTELLO Most! Rögtön! DESDEMONA Most látom, hogy tréfálsz, Ravaszul eltérsz, ha Cassióról szólok, Ez nem szép tőled, én jó uram! OTELLO Az égre! Haragom lángja éget! Hol az a kendő?! DESDEMONA Hisz Cassio volt legszeretőbb társad. OTELLO Hol az a kendő? DESDEMONA Ó, szánd meg, szánjad meg Cassiót... OTELLO Hol az a kendő?! DESDEMONA Nagy ég, Félelmes hangod, jaj, mért fenyeget engem? OTELLO Nézz velem szembe! DESDEMONA Nem értem én! OTELLO Nézz rám, ha mondom! Mondd meg, ki vagy? DESDEMONA Otellónak hű felesége! OTELLO Esküdj, kárhozz el aztán! ... DESDEMONA Otello, te hűnek tartasz! OTELLO Én hűtlennek tartlak! DESDEMONA Az Isten óvjon! OTELLO Vesztedbe futsz, te asszony! Esküdj, hogy hű vagy! DESDEMONA Tiszta... és hű! OTELLO Átkozd meg magad! DESDEMONA Szemednek szörnyű lángját... Jaj, reszketek, ha látom... Egy démon szállt meg téged, Csak érzem, de meg nem értem! Ó, nézz rám, a lelkem néked nyitva álljon. E szívnek mélyében nincs titok! De kérem Istent, hogy oltalmazzon téged, Csak érted sírok, érted tör össze a fájdalom. Látod, az első könnyem, látod, az első fájó könnyem érted hullatom, Csak érted hullatom! OTELLO Hogyha megszállna démonod, Tán angyalt látna benned s távozna tőled. DESDEMONA Isten, ő látja igaz szívem! OTELLO Nem! A sátán, az látja. DESDEMONA Légy igazságos hozzám, drága férjem! OTELLO Ah! Desdemona! Elinnen, elinnen, elinnen! DESDEMONA Te is sírsz hát, s visszafojtod, Nehogy a szíved kiöntsed? Hogy okozhattam én ennyi sírást, ennyi könnyet?! Mi volt a vétkem? OTELLO Még kérded? Rajtad immár a bélyeg, Homlokod hófehéren örök időkre éget. DESDEMONA Ó, jaj! OTELLO Mit? Nem vagy kapcarongy, bordélyok férge? DESDEMONA Jaj! ... Nem, nem, uram, Esküszöm a szentséges égre! OTELLO Mit?... DESDEMONA Jaj, soha az nem voltam, amit e rémség jelent! OTELLO (színlelt udvariassággal) Kezedet nyújtsd, a hófehéret, vezeklek íme... Mert azt hittem, Ezt a szót úrnőm kérem megbocsássa, (kitörve) Nincs a földön oly céda, mint a mór hitves társa! (elűzi Desdemonát) Vesd uram Isten, reám, sújtó kezed, Küldj reám szégyent, keserves nyomort, Vedd vissza tőlem a győzelmes nevet, Legyen a sorsom kínlódás, robot! Eltűröm némán a romlási, a bajt, A kereszt nagy súlyát, a kínok útját, S nem hallasz tőlem se zokszót, se jajt! Ezt, csak ezt ne hagyd! Tőlem elvetted párom! Ő volt e lázas szívben a béke, Ő volt a nap, ő a csillag, az álom tündéri képe, Szememnek fénye! Ő volt a nap, ő a csillag, az álom tündéri képe. Szememnek fénye! Fordítsd el tőlem, ó szent irgalom, Mosolygó arcod! Pokoli bosszúállás vad ördögi arca, te jöjj! Ó átkos asszony! Előbb vallja be vétkét, Utána vége! Vallja be! Vallja be! És vesszen! JAGO (belép) Cassio jön! OTELLO Ő eljött! Ó, végre! Ó jaj, miért is élek?! JAGO Csak csöndben! Bújj el, kérlek! (Otello egy oszlop mögé rejtőzik) (a belépő Cassióhoz) Jöjj csak, itt nincsen senki! No, jöjj csak! Ó, drága hadnagy! CASSIO Hiszen jól tudod azt, engem nem illet e cím! JAGO Ne félj, ügyed oly kézbe került, Mely jóra fordít mindent! CASSIO Azt hittem, megtalálom itt Desdemonát. OTELLO (elrejtőzve) Őróla szól! CASSIO Beszélnem kéne véle, Tőle megtudhatnám, mit szólt Otelló. JAGO Hát várd meg! De addig, hisz telve vagy mindig pajkos mesékkel, Víg históriákkal, Mondj csak egy szót a könnyűvérű hölgyről! CASSIO Kiről? JAG0 Biancáról! (Cassio nevet) OTELLO (m.f.) Hogy nevet! CASSIO Hagyd el! JAGO Szívedet csókja rabságban tartja, CASSIO Nevetek rajta! JAGO Győztél, hát nevetsz! CASSIO Az ilyen játék nem tart soká: Az győz, ki nevet. Ha, ha... OTELLO (m. f.) Kacag az aljas! Engem megöl a féltés; Isten is szánna, ha kínom meghallaná... CASSIO Már nem kell csókja, csábító karja. JAGO Nevetek rajta! CASSIO Az élet álom! JAGO Most jársz egy másik szoknya után... No, eltaláltam? CASSIO Ha-ha... JAGO Ha-ha! OTELLO (m. f.) Kinevet engem, mikor vérzik a lelkem! Istenem, add, hogy kínom ne tartson soká! CASSIO Jól mondod, pajtás, bizony bevallom. Halljad... JAGO Csöndesen, kérlek! Én hallom. CASSIO Jago, már mutattam házam neked... OTELLO (m. f.) Elmondja neki, hogy hogy volt És mint volt, és hol volt? CASSIO (előveszi Desdemona kendőjét) Ki hagyta nálam? OTELLO (m. f.) Ó jaj, nem hallok semmit... Végem, de hallanom kell, Hová jutottam! ! ! CASSIO A selyme lebben... JAGO Ez furcsa, ez furcsa! (titokban int Otellónak) OTELLO (m. f.) Jelt adott Jago, közelebb kell jutnom. JAGO Nem tudod, honnan? Tréfálsz? CASSIO Ha mondom... Akárkit kérdeztem, nem tudja egy sem! JAGO (magában, halkan) Otello lesben! (Cassióhoz hangosan) Hadd lássam! CASSIO Nézd csak! (mutatja a kendőt) JAGO Tündérek műve! (magában) Otello figyel, óvatos léptekkel erre surran. (Cassióhoz) Te gáláns úrfi, Házadban szűzi angyalok vesztik el a glóriát! (elveszi Cassiótól a kendőt, és titokban Otellónak mutatja) OTELLO (m. f.) A kendő! A kendő! Halál és romlás! JAGO (magában) Otello figyel! OTELLO (m. f.) Oda minden, öröm és gyász... Nekem megfagyott a szívem! JAGO (Cassióhoz) Annyira drága, annyira szép, Rabságba zárja a szíved még! Egyre csak nézed, csodának látod, Vigyázz, mert csalfa, hazug az álmod! Annyira drága, annyira szép, Rabságba zárja a szíved még! CASSIO Oly könnyű e kendő, mint tavaszi felhő, Ezt napfényből varrta egy angyali kéz, Úgy csillan a fényben, úgy lebeg a légben, Hogy elámul rajta, ki selymére néz! JAGO (visszaadja a kendőt Cassiónak) Annyira drága, annyira szép, Rabságba zárja a szíved még! Egyre csak nézed, oly szépnek látod, Hidd el, hogy részeg, csalfa az álmod! E kendő... Annyira drága, annyira szép, Rabságba zárja a szíved még, CASSIO Oly könnyű e kendő, Úgy csillan a fényben, úgy libben a szélben, Hogy elámul rajta, ki selymére néz! Oly könnyű e kendő! OTELLO (m. f.) Oda minden, oda minden! Amit láttam, amit láttam, Minden kételyt szerte szór! Oda minden! JAGO (Cassióhoz) Vigyázz! Vigyázz! (trombita harsan) Követek jöttek Velencéből hozzánk, Jelzi a tengerparti ágyú. Csak figyelj! Föntről a várból is trombita harsan. Csak meg ne lásson itt Otello téged, szaladj! CASSIO Ég áldjon! (távozik) JAGO Menj ! OTELLO (előjön) Mondd, hogyan öljem meg? JAGO Láttad, hogy kacagott az aljas? OTELLO Láttam. JAGO Láttad a kendőt? OTELLO Mindent láttam. NÉP (kar; a színfalak mögött) Otello! Húzz a révhez! Kösd a parthoz! OTELLO Halálra szántam! NÉP (kar; mint fent) Otello! OTELLO Szerezz nekem ma éjszakára mérget. JAGO Ne öld meg így! NÉP (kar; m. f.) Dicsérjük Velence vitézét! JAGO Azt mondom, fojtsd meg inkább ott, ahol megcsalt! Ott! Fojtsd meg az ágyban! OTELLO Igazi büntetés a bűnre! JAGO De Cassiót Jagóra bízhatnád! OTELLO Jago, e perctől te leszel nálam a hadnagy. JAGO Vezérem, köszönöm szívből! Követek jöttek hozzánk, Máris jönnek! És gyanús lenne nékik, Ha nem volna itt Desdemona köztünk. OTELLO Jó, hívd be őt is! (Jago távozik) (Bevonul a velencei követség, ciprusi előkelő nemes urak és hölgyek; Desdemona Emíliával, Jago és Roderigo) KÜLDÖTTSÉG ÉS NEMESEK (kar) Éljen Otello, Szent Márk oroszlánja éljen! Otello éljen, Otello éljen, éljen! Drága nagy hősünk, éljen soká, hadd éljen soká! LODOVICO Szenátusunk s a Doge köszönti most a hőst, Ciprusnak győzelmes pajzsát! A Doge üzenetét hoztam, íme, átnyújtom néked! OTELLO Illesse ajkam uramnak fényes címerét! (Felbontja a pecsétet és olvas) LODOVICO (Desdemonához) Az ég áldása kísérjen, hölgyem! DESDEMONA Ó, adja Isten! EMÍLIA Bús az én úrnőm! DESDEMONA Emília! Fekete felhő szállta meg Otello lelkét, Gyászos lett sorsom! JAGO (Lodovicóhoz) Örvendek, hogy téged újra látlak. LODOVICO Jago, mondd, mi újság? Miért nincs közöttetek Cassio? JAGO Mert rá Otello bosszús! DESDEMONA Remélem, mégis megbocsát! OTELLO Biztos vagy benne? DESDEMONA Mit mondott? LODOVICO Csak olvas, nem szólt hozzád. JAGO Talán majd mégis megbocsát! DESDEMONA Jago, én bízom! Jól tudod, szerettem én mindig szívből Cassiót. OTELLO (halkan Desdemonához) Fékezd meg ostoba fecsegő nyelved! DESDEMONA Megbocsáss, jó uram! OTELLO Te céda, hallgass! LODOVICO (Otellóhoz) Állj meg! EMÍLIA, RODERIGO, KÜLDÖTTSÉG ÉS NEMESEK (kar) Ez szörnyű, ez szörnyű! LODOVICO Ha nem szemmel látnám, ezt el sem tudnám hinni! OTELLO (a hírnökhöz) Te hívd Cassiót! JAG0 Miért hívod? OTELLO (halkan Jagóhoz) Figyeld az asszony arcát! KÜLDÖTTSÉG ÉS NEMESEK (kar) Ó, árva úrnőnk! LODOVICO (Jagóhoz) Ő a nagyszerű hős, városunk őrangyala, ő az a bajnok? JAGO Ő már ilyen! LODOVICO Majd mondj el róla mindent! JAGO Én úgy tartom, hogy jobb egy szót se szólni! (Cassio belép) OTELLO (Jagóhoz) Itt van ő, figyelj! A gondolatát lesd meg! (Az egybegyűltekhez) Barátaim! A Doge... (Desdemonához halkan) Hazug minden könnyed! (az egybegyűltekhez) Engem most visszarendel! RODERIGO Mily szörnyű végzet! OTELLO És Ciprus földjén utódom lesz a férfi, Aki énmellettem harcolt, Cassio! JAGO Pokol és átok! OTELLO Mit a Doge kíván, az nékem törvény! CASSIO Én kész vagyok. OTELLO (Jagóhoz) Látod, nem örvend néki a hitvány! JAGO Nem. OTELLO (az egybegyűltekhez) Az ezredet s a népet, (Desdemonához halkan) Csak sóhajtozz, csak jajgass! (az egybegyűltekhez) Sok hajónkat s a várat, Mindent az új vezérre bízok. LODOVICO (Desdemonára mutat) Otello, kérlek, nyugtasd meg őt, Hisz sír és reszket! OTELLO (Desdemonához) Majd útra kelünk holnap! A földre! Ott sírhatsz! DESDEMONA (A földre omolva) A földön... így... a porban, a mélyben... Se élve... se halva... sírok, S a rémes zord magányban jéggé dermedek, Ó, mint mosolygott ajkam, rá csók virágja hullott. De most a kín sanyargat, jaj, úgy szenvedek! Az áldott édes napsugár, mely balzsam minden búra Ha rám is sütne újra, Mégsem gyógyíthatná nagy bánatom, keserves könnyemet! Ó, mint mosolygott ajkam, S rá csók virágja hullott! EMÍLIA Nincs a szívében gyűlölet, Hűség csak és alázat! Ártatlan ő, nem vétkezett, És mégis sir szegény, Hogy ömlik könnye árja, Ám szíve mégsem lázad! CASSIO Ez óra gyászos énreám, Ó, már előre érzem, Ah, összecsap az óceán Szegény fejem fölött! Éltem a sorsnak habja Fölkapja, hogy lecsapja! RODERIGO Reményeimnek vége, Rám sűrű éj borul, Életem üdvössége Az óceánba hull! Az élet üdve lehull az óceánba! LODOVICO Mily vad, mily szörnyű hanggal Rontott reá nejére! És ő, a kedves angyal Csak tűr, és könnye hull! És az a drága angyal Csak tűr, és könnye hull! KÜLDÖTTSÉG, NEMESEK (kar) Szegény! Ne bántsd! Nem értem! Nem értem! DESDEMONA És most szívemben a poklok gyötrelme, De most a szívemben pokolnak a kínja. A szívre a bánat kínja száll! A nap nem adhat oly hevet, Mely száríthatja könnyemet És hogyha már nyomomban jár a fagyos halál, Keserű könnyeim közt ta-... EMÍLIA Ah, hogy folyik könnyének árja, Hogy omlik egyre könnyének árja! Nem az, ki őt nem szánja, Ki ezt a nőt se szánja, Ó, aki meg nem szánja e bút, Ah, nincs annak szíve! CASSIO Éltem a sors felkapja s a mélybe csapja le, Mely fölemelt a magas égig, Az szörnyű fergeteg, Ah, rémes a szörnyű förge... RODERIGO Nem félek én, a végzet akármit végzett Az én jövőm felől, Akármit hoz jövőm, én várom vakmerőn, Űz a szívem és el kell tennem láb alól Mind, aki gátol elérnem a célt! LODOVICO Bárki tekint reája, erőt vesz rajt' a részvét, Akárki látja, szánja, erőt vesz rajt' a részvét, Akárki néz is reája, ki néz reá, szánja őt, És szíve, hajh, elszorul és szíve elszo-... JAGO (Roderigóhoz) Ha még e nőt imádod, ha ő az álmod, tenni ne félj! Hogyha e nőt imádod, tenni ne félj, fel a tettre fel, ne félj! Ha ezt megteszed, azt, amit ajánlok, Eléred a célod, ám akkor biztosan eléred a célod... KÖVETEK ÉS NEMESEK (kar; nők) Ő úgy zokog, mint égi angyalok, Ekként siratják azt, ki elbukott! Ő úgy zokog, miként az égben angyalok, Ők így siratják azt, aki el-... (kar; férfiak) Aztán vadul megrázza öklét, Látni az arcán, hogy az ember mindenre kész! És vad haraggal megrázza öklét És látni az arcán, Hogy ez az ember mindenre kész! OTELLO Elinnen! A TÖBBIEK (kar) Jaj! OTELLO Reszkess, ha szól Otello! JAGO Oly szörnyű téboly szállta meg, Hogy nem lát, nem hall semmit. OTELLO Kínpadra huzatom, ki nem megy tüstént! LODOVICO (Desdemonához) Jöjj vélem... NÉP (kar; a színfalak mögött) Otello! DESDEMONA Én férjem! OTELLO Lelkemnek lelke, sújtson le átkom! A TÖBBIEK (kar) Ó, jaj! (Mindenki távozik, csak Otello és Jago marad) OTELLO Csak én nem szökhetem! Vér kell! Jaj! Fekete téboly! .. "Furcsa dolgok!" Egy ágyban látni őket... Hol van a kendő?... Hol az a kendő?! Ah! Ah! (Összeesik) JAGO A lassú méreg műve. NÉP (kar; m. f.) Éljen! Éljen! JAGO Téged éltet a népség... NÉP (kar; m. f.) Otello éljen! JAGO Ennek is búcsút mondhatsz! NÉP (kar; m. f.) Otello! JAGO Ki tiltja meg, hogy sarkammal e fekete arcba lépjek? NÉP (kar; m. f.) Otello, Otello éljen! Szent Márk oroszlánja éljen! JAGO Ím, az oroszlán! NÉP (kar; m. f.) Éljen, éljen hős Otello! IV. FELVONÁS (Desdemona hálószobája) EMÍLIA Urunk megnyugodott már? DESDEMONA Azt remélem. Küldött, hogy ágyamba térjek és hogy várjam őt. Emília, arra kérlek, Hogy ma estére menyegzői köntösömet készítsd az ágyra. Figyelj! Ha előbb halnék meg tenálad, Kérlek, a nászruhám tedd rám szemfedőül. EMÍLIA Ne keserítsd a szíved! DESDEMONA Szívem oly bús, oly bánatos! Anyámnál szolgált egy szegény kis cseléd, Szerelmes volt az árva, úgy hívták őt, hogy Barbara, Elhagyta őt a párja hűtlenül. Egy nótát dúdolt mindig, fűzfáról szólt éneke. Kérlek, oldd meg a hajam! Ma este újra Felzokog bennem halkan e rég nem hallott dallam. "Úgy sírt dalolva, senki se látta, Úgy sírt az árva... Ó, fűzfa, fűzfa, fűzfa! ... Úgy sírt ráhajolva a két karjára... Fűzfa, fűzfa, fűzfa! Daloljunk, daloljunk! Síromra borulj rá, szomorú fűzfa ága! " (Emíliához) Csak siessünk, mert jönni fog Otello. (A dalt folytatva) "A víg patakban nincsen annyi csepp, Amennyit sírt a lányka, Mindenik könnye fűharmattá lett. Mégsem lelt írt bánatára. Fűzfa! Fűzfa! Fűzfa! Daloljunk, daloljunk! Síromra borulj rá, szomorú fűzfa ága! Kis fecskék jönnek, szánják sorsát ők is. Elszomorkodnak rajta, Csak sir a lány, s ha sóhajtását hallja, Meglágyul még a kő is." (Emíliához) A gyűrűmet is tedd el! Ó, árva Barbara! Mindig oly búsan, Fájdalmas szóval ért véget a dal! "Legyen a sorsa dicsőség, hírnév, S nekem hogy ér..." (Emíliához) Mi volt ez? Sóhajtást hallok... Figyelj! Ki zörgeti az ajtót? EMÍLIA A szél fúj. DESDEMONA "Nekem, hogy érte haljak meg... Daloljunk, daloljunk! Fűzfa, fűzfa, fűzfa!" (Emíliához) Az Isten áldjon! Milyen forró a szemem! Azt jelenti: ma sírok. Isten áldjon! Ah! Emília, Emília, áldjon Isten, áldjon! (Emília távozik) Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Áldott vagy te az asszonyok és a szüzek közt, És véled együtt áldott, mennyei asszony, A te méhednek gyümölcse, Jézus. Nézd irgalommal minden jámbor híved, Zárd szívedbe a jót, őrizd a gyengét, Óvd az elbukottat, szánd a bűnös lelkét, Bűnét ha bánja, nem lesz nála hívebb. Kérj oltalmat mindnek, kit balsors sújtott a földön, Add, hogy napja tündököljön! Úrnőnk, imádkozz értünk Most és mindig, míg csak élünk, és ha a sírhoz érünk! Irgalmas szúz, mennyei szent, nézz ránk! Ave Maria... És ha a sírhoz érünk... Ave! ... Amen! " (lefekszik, és álomba merül) (belép Otello, és megcsókolja Desdemonát) DESDEMONA (felébredve) Ki az? Otello? OTELLO Én! Imádkoztál-e már ma este, Desdemona? DESDEMONA Igen... OTELLO Ha van oly bűnöd, amelyet még meg nem gyóntál, S amelyre irgalmat vársz, Ezennyomban most gyónd meg! DESDEMONA De mért? OTELLO Csak siess! Nem ölhetem meg véled lelkedet is! DESDEMONA Meg akarsz ölni? OTELLO Meg! DESDEMONA Ó, irgalmazz, nagy ég! OTELLO Amen ! DESDEMONA S te férjem is irgalommal légy! OTELLO Bűneidre gondolj! DESDEMONA Nagy szerelem a bűn. OTELLO Ezért kell halnod! DESDEMONA Megölsz, mert téged szeretlek? OTELLO Szereted Cassiót. DESDEMONA Nem! A lelkemre, nem! OTELLO De azt a kendőt mégis te adtad neki! DESDEMONA Soha semmit! OTELLO Én pedig nála láttam! DESDEMONA Nem voltam bűnös! OTELLO Valld be! DESDEMONA Esküszöm! OTELLO Hamisan ne esküdj, Most, hogy halálodnak ágyában fekszel. DESDEMONA Nem ölhetsz meg! OTELLO Megöllek tüstént! DESDEMONA Ki véd meg? Hívjátok Cassiót, Mondja el ő, hadd szóljon! OTELLO Nem szól az többé! DESDEMONA Uram! Meghalt? OTELLO Meghalt ! DESDEMONA Vége, vége, elvesztem! OTELLO Siratni mernéd? DESDEMONA Ne ölj meg engem, jó uram! OTELLO Ne kérj, hiába minden! DESDEMONA Ó, hadd hogy éljek még... hogy éljek még! OTELLO Csak halj meg, te átkozott, te céda! DESDEMONA Ne bánts! OTELLO Nem! DESDEMONA Egy órát! OTELLO Nem! DESDEMONA Csak egy percet! OTELLO Nem! DESDEMONA Míg egy Ave-t mondok! OTELLO Már késő! (megfojtja) DESDEMONA Ah! (zörgetés az ajtón) OTELLO Mint a sírbolt, oly néma. EMÍLIA (a színfalak mögött) Jaj, nyisd ki! Jaj, nyisd ki! OTELLO Ki az? Ki zörget? EMÍLIA (m. f.) Jó uram, könyörgök, Engedj be, hogy szólhassak, Jaj, nyisd ki! OTELLO (beengedi Emíliát) Emília! Mi történt? EMÍLIA Egy véres gaztett! Cassio megölte Roderigót. OTELLO És Cassio? EMÍLIA Él még! OTELLO Cassio él még! DESDEMONA Ártatlan voltam... ártatlanul megöltek. EMÍLIA Ki sóhajtott? (az ágyhoz rohan) Ó, jaj! DESDEMONA Nem voltam bűnös... EMÍLIA Ki tette? Nagy ég! Ki volt? DESDEMONA Ó, senki... én magam... köszöntsed őt, Köszöntsed férjem... nem voltam bűnös... ég áldjon... (meghal) OTELLO Még most is hazug! Én öltem meg! EMÍLIA Gonosz gyilkos! OTELLO Cassio kedvese volt ő! ! Csak Jagót kérdezd! EMÍLIA Mért Jagót? OTELLO Csak Jagót! EMÍLIA Őrült ! S te hittél neki?? OTELLO Tagadni mered? EMÍLIA Nem félek tőled! OTELLO Vigyázz! EMÍLIA Hahó! Csak gyorsan! Segítség! Otello megölte Desdemonát! (berohan Cassio, Jago és Lodovico) CASSIO, JAGO, LODOVICO Mi történt? (meglátják a halott Desdemonát) Ó, szörnyű! Ó, jaj! EMÍLIA Jago, hazudtold meg itt ezt a gyilkost! Hitted te azt, hogy Desdemona hűtlen? Beszélj! JAGO Hittem, hogy az! OTELLO És azt a kendőt, mit néki adtam, Ma Cassio kezében láttam! EMÍLIA Ó, te mennybéli jóság! JAG0 (Emíliához) Hallgass! EMÍLIA Nem! Feltárok mindent! JAGO (Emíliához) Hallgass! EMÍLIA Nem! Feltárok mindent! JAGO (m.f.) Hallgass! EMÍLIA Nem! A selyemkendőt erőszakkal tőlem ő vette el, Jago! CASSIO És én pedig a házamban leltem rá! MONTANO (belép) Roderigo, hogy haldokolt, elmondta Jago szörnyű tervét. OTELLO (Jagóhoz) Ah! Most védekezz! JAGO Nem! (elmenekül) LODOVICO Megállj ! MONTANO Utána! CASSIO, LODOVICO El kell fogni őt! OTELLO Hát nincs az égnek mennyköve?! LODOVICO Add kardodat! OTELLO Mit mernél? Senki nem fél, bárha fegyver van nálam! Végéhez ért most a földi út... Ó, glória! Otello volt! (kardját elejti) (Desdemonát nézi) És te! Hadd lássam arcodat! Mily sápadt, mily néma, mily szép vagy! Jaj, mért vezérelt téged szomorúfényű csillag?! Némán, ahogyan némán is tűrtél, úgy szállsz az égbe. Desdemona! Desdemona! Ah! ... meghalt, meghalt, meghalt! Még itt e tőr! (tőrét a szívébe döfi) CASSIO Ó, állj meg! LODOVICO, MONTANO Állj, te bűnös! OTELLO (Desdemona halottas ágyához vonszolja magát) Hogy megöltelek, csókom ajkad érte... Most, szerelmem, a sírba így kísérlek... Egy csókot... és még egy csókot! ... Ah! ... és még egy csókot! ... (meghal)