GIOVANNI PAISIELLO A sevillai borbély avagy A hiábavaló elővigyázat ALMAVIVA GRÓF tenor Spanyolország grandja, Lindoro néven Rosina szerelmese ROSINA szoprán árva, Bartolo gyámleánya, szereti Lindorót BARTOLO basszus orvos, Rosina gyámja, féltékenyen szerelmes belé FIGARO bariton sevillai borbély DON BASILIO bariton orgonista. zenére oktatja Rosinát, Bartolo barátja és bizalmasa FICKÓ tenor Bartolo öreg szolgája FÜRGE bariton együgyű ifjú, Bartolo szolgája JEGYZŐ bariton BÍRÓ tenor NYITÁNY ELSŐ FELVONÁS Utca; oldalt Bartolo háza ajtóval, ablakkal, zárt zsaluval. No.1 Bevezetés GRÓF (bő sötét köpenybe burkolózva, szemébe húzott kalpaggal; sétálgat, közben óráját nézi) Ím közel már az idő, hogy láthatom Rosinámat, jöttének szokott órája ez. Nem szeretném, ha valaki meglátna ily öltözetben... De ím, egy alkalmatlankodó, ki örömömet megzavarja. (Figarót megpillantva hátrahúzódik) No. 2 Jelenet és kettős FIGARO (hátán a gitárral, vidáman énekel, kezében papír, ceruza) Száműzzük a gondot, mely szüntelen emészt; daloljunk hát a borról, mely lángot gyújt a kebelben! Az ember, ha bor nem volna, egykettőre mind kihalna, szegény félkegyelműként. (komponál és énekel) Eddig nem is rossz. A bor és a restség vitatkoznak szívemért... Hohó, dehogy vitatkoznak, inkább együtt uralkodnak, osztoznak a szívemen... Mondhatom, hogy osztoznak? Hát persze: miért is ne? Ami versbe nem illik, azt majd zenébe tesszük; a bohózat így születik. (féltérdre ereszkedik, úgy ír) A bor és a restség osztoznak szívemen. Valami széppel szeretném befejezni, valami meglepő színnel, valami ellentéttel... Hoppá! megvan! Az egyik: gyönyörűségem, a másik szolgál nékem. Ó, ha meglesz a hangszeres kíséret, csodákat művelek majd ezzel az áriával. (meglátja a grófot fölemelkedik) Hm!... ezt az abbét már láttam valahol! GRÓF (Figarót figyelve) Ez az alak ismerős nekem... FIGARO Nem, ez nem abbé; e nemes tartás... GRÓF E groteszk, tréfás mozdulatok... FIGARO Nem tévedek: a gróf az... GRÓF Bizonyos: ez az agyafúrt Figaro... FIGARO Én vagyok az, uram... GRÓF Ha fecsegsz, csirkefogó... FIGARO Dehogyis szólok... GRÓF Ne mondd ki a nevem. FIGARO Rendben, kegyelmes úr. GRÓF Légy eszeden. FIGARO Ha Ön óhajtja, azonnal elmegyek. GRÓF Beszédem van veled, maradj tehát! Ügyes fickó, s hasznomra lehet. FIGARO Valami csel, valami titok rejlik itt. Recitativo GRÓF Oly vaskos és kövér vagy, hogy rád sem ismertem. FIGARO A nyomor tett ilyenné. GRÓF De mi dolgod itt Sevillában? Mikor elmentél tőlem, ajánlást adtam, hogy kapj valami állást. FIGARO Meg is kaptam, kegyelmes úr, nem tagadom, valóban. GRÓF Nevezz csak Lindorónak: nem látod ez álöltözetről, hogy ismeretlen kívánok maradni? FIGARO Engedelmeskedem. Itt valami lappang. GRÓF Nos hát, az az állás? FIGARO Patikussegéd lettem... GRÓF A hadseregnél, egy ispotályban? FIGARO Egy gyógykovács mellett a lovasságnál. GRÓF Kezdetnek jó! FIGARO A hely nagyon is jó volt, ám üldözött a balszerencse: az állásból, uram, kidobtak. GRÓF Dehát miért, mondd? FIGARO Az irigység, oh Ég! az irigység, istenek! Az hozta rám mind e keserveket! GRÓF Hát verseket faragsz? Az előbb megfigyeltem, hogy kellemesen komponálsz, énekelsz. FIGARO S ez lett, uram, a vesztem. Mikor főnököm megtudta, hogy szonetteket, madrigálokat, nászdalokat, idilleket, ódákat, dalokat s más efféle dolgokat komponálok, tragédiába illőn, - oh végzet! állásomból elbocsátott. GRÓF S te akkor? FIGARO És én akkor tanácstalanul utazni kezdtem és bejártam Spanyolhont. No. 3 Ária FIGARO Sok helyet bejártam én: először Madridban léptem fel, egy operát írtam s megbuktam; és batyuval a hátamon futottam, ahogy lábam bírta, Castiliába, La Manchába, Asturiába, Katalóniába; átmentem azután Andaluziába, Estremadurát bejártam, és Sierra Morenát is, s végül még Galiciát is. Egyik helyen tejben-vajban, másik helyen talpig vasban, ámde mindig jó kedéllyel, minden bajban emelt fővel. (a gróf figyeli Bartolo házának ablakát) Egy szál borotvám, semmi pénzem, a borbélyságból megéltem, most itt lakom Sevillában, készen állok szolgálni kegyelmedet, ha ily tisztességre méltó vagyok. Recitativo GRÓF (a zsalut nézi) Filozófiád fölöttébb vidám. FIGARO Sietek nevetni, mert félek, egy nap majd sírnom kell... De miért néz Ön arrafelé? GRÓF Meneküljünk! FIGARO Miért? GRÓF Húzódjunk félre. (elrejtőznek) No.4 Kettős ROSINA (kinyitja a zsalut, az ablakba áll) Hála az égnek, hogy kinyitotta százszemű Árgusom ezt a zsalut, így hát végre szegény lelkem a friss szellőtől felüdülhet. BARTOLO (az ablakhoz jön, meglát egy papírlapot Rosina kezében) Egy papírlap? Mi az ott? ROSINA Ez itt egy dalocska A hiábavaló elővigyázatosságból, amit zenemesterem épp tegnap küldött nékem. BARTOLO Mi ez az „Elővigyázatosság"? ROSINA Uram, egy vígopera. BARTOLO Amitől elmegy az ember étvágya. Vajon ki találta ki? ROSINA (leejti a papírt az utcára) A dalom, ó jaj! Leesett; fusson gyorsan, mert még elvész! BARTOLO Futok, drága, máris megyek. ROSINA (kihajol az ablakon és int a grófnak, aki egyetlen ugrással ott terem, felkapja a papírt és megint elrejtőzik) Ó! Ó! Fogja, s fusson el! BARTOLO (kinyitja a kaput, keresgél) Hol a papír? ROSINA Nem találja? Az erkély alatt... BARTOLO Ejnye! Micsoda megbízást kaptam én! Járt erre valaki? ROSINA Nem láttam. BARTOLO Nem? Ha tovább keresek, megörülök. Legközelebb, esküszöm, dehogyis nyitom ki a zsalut; ilyen hibát többé nem követek el. (bemegy a házba) ROSINA Ha gonosz sorsom csapdájában szabadulni próbálok a gyámom rabságából, helyesen teszem. BARTOLO (az ablakból) Nos, szíveskedjék bejönni, hölgyem, mert az erkélyt én bezárom. ROSINA Jövök azonnal. Ne mérgelődjön, nem akarok itt kint időzni! (bemennek, Bartolo bezárja a zsalut) Recitativo GRÓF Most, hogy visszavonultak, vizsgáljuk meg jól ezt a dalt, biztosan valami titkot rejt. FIGARO Tudni akarja, mi az „Elővigyázat"? GRÓF (olvassa) „Ha gyámom elmegy hazulról, énekelje el, közömbösen, az ária strófáihoz és dallamához igazítva, hogy mi a neve, állása, vagyoni helyzete, mert tudni szeretném, ki az, ki oly kitartóan szereti a szerencsétlen, nyomorult Rosinát." FIGARO Kegyelmes úr, remek; éljen, világos!: szereti Önt, és a jövőre gondol. GRÓF Most már mindent tudsz; de ha kifecseged... FIGARO Egek! Én, kifecsegni? Nem, esküszöm. De karolja fel az én ügyemet is! GRÓF Most már nyugodt vagyok. Tudd meg: hat hónapja már, hogy a Pradón e ritka szépséget megláttam; egész Madridban hiába kerestettem, s nem sok ideje hogy kinyomoztam: a neve Rosina, nemesi származású és árva, egy orvos hitvese... FIGARO Ebben téved: csak a gyámleánya. GRÓF Te ismered a gyámot? FIGARO Mint az anyámat. Nagydarab, vaskos ember, „fiatalos" öreg, őszülő és beretvált; azonfelül féltékeny, fukar és a gyámleányába szerelmes. GRÓF Bejáratos vagy a házába? FIGARO Már hogyne! Én vagyok a borbélya, sebésze és patikusa. GRÓF Oh boldog Figaro! Ha én bejuthatnék... FIGARO (gondolkozik) Támadt egy ötletem... Most érkezik szálláshelyére egy ezred. GRÓF Az ezredes jóbarátom. FIGARO Jó. Ön jelentkezzék a doktornál, katonai uniformisban, beszállásolási jeggyel; s hogy ne keltsen maga felől gyanút, igyekezzék részegnek látszani! GRÓF Remek! Igen, igen, így teszünk. Nyílik az ajtó!... FIGARO Az emberünk az; szaladjunk! (meglátva a kilépő Bartolót, a gróf és Figaro elrejtőzik) BARTOLO (beszól a házba) Azonnal visszatérek. Senki se jöhet be... micsoda őrültség, hogy az előbb lejöttem! És Basilio miért nem jön már? Mindent elő kellett készítenie, hogy megköthessük holnap a titkos házasságot. Megnézem, jutott-e valamire. (el) GRÓF Mit hallok, ó ég! holnap elveszi Rosinát! De kicsoda ez a Basilio, hogy a más házasságába beleavatkozik? FIGARO Egy szegény éhenkórász, aki zenét tanít a gyámleánynak, igen szűkösen él... (a zsalut nézi) Ott van! GRÓF Mi az? FIGARO Nem látja? A zsalu mögött... de ne nézzen oda! GRÓF Miért? FIGARO Nem azt írta: daloljon közömbösen? GRÓF Dehát hogy énekeljek? FIGARO Ahogy akar. Akármit mond is, kitűnő lesz. (Figaro odaadja gitárját a grófnak) No.5 Cavatina GRÓF (fel-alá sétál Rosina papírjával a kezében, s a gitárral kíséri énekét) Tudni kívánja nevem, ó szépség, íme hallja hát, elmondom én. Nevem Lindoro, nincs semmi rangom, önnek kincset sem adhatok. Ám egyre, híven, minden reggel a szenvedéseimről, drága Rosina, énekelek, majd a szívem szól az ajkamról. ROSINA (a zsalu mögött) Tehát Lindoro minden reggel a szenvedéseiről Rosi... (az ablak nagy zajjal becsapódik) Recitativo GRÓF Bezárta az ablakot: valaki megzavarta. Micsoda szellem, mennyi élet! Figaro, gondolod, hogy enyém lesz? FIGARO Itt vesszek el, ha nem volna képes átjutni még a zárt zsalun is. GRÓF Rosina még ma a hitvesem lesz: s ha ön, Figaro úr, segít ebben, anélkül, hogy szólna bárkinek... (mutatja, hogy megjutalmazza) FIGARO Hahó, Figaro, szerencse fel! Kegyelmességed keressen fel otthon, hozza magával a katonaruhát, a beszállásolási jegyet, meg néhány aranyat. GRÓF Néhány aranyat? Minek? FIGARO Mert, hogy világosan kimondjam, uram, arany nélkül nem lesz belőle semmi. (úgy tesz, mintha távozna) No.6 Duett GRÓF (visszatartja Figarót) Ne kételkedj, Figaro, ott lesz majd az arany! FIGARO Nagyon jól van, uram, máris visszajövök. GRÓF Hej, Figaro! FIGARO Kegyelmes úr? GRÓF Figyelj rám, ne rohanj, vidd a gitárodat! FIGARO Fogom és indulok. GRÓF (visszahívja) És hol laksz, te tökfej? FIGARO (visszajön) Oh persze! Mondom máris. Üzletem innen csak néhány lépés, égszínkékre festett, ólomkarikás ablak, három borbélytál van kiakasztva, cégére pedig egy szem egy kézben: Consilio manuque. Én ott leszek. GRÓF Jól van, Figaro, odamegyek. MÁSODIK FELVONÁS Rosina szobája több ajtóval, zsaluval lezárt ablakkal. Recitativo ROSINA (egy asztalkánál ülve ír) Senki sem lát, míg írok: Marcellina beteg, a többi szolga is a dolga után jár. Oh, mindig fél e szív, hogy a gyámomnak besúgja egy ellenséges szellem mindazt, amit teszek, gondolok vagy beszélek. Imádott Lindoro! Ah, vajon mikor jut e levél kezedbe? Nemrég láttam, hogy Figaróval beszél. Ah, ha vágyam teljesülne... (meglepődve) Figaro úr, ön itt? FIGARO Szolgálatára, úrnőm. Hogy van? ROSINA Nem jól. Az imént, mondja, kivel beszélt? FIGARO Egy ifjú diák rokonommal, kinek neve Lindoro: de van egy nagy hibája, halálosan szerelmes a szegény! ROSINA (élénken) És ugyan kibe? FIGARO (illedelmesen nézi) Képzelje csak, egy szép leányszemélybe, ki édes, gyöngéd és eszes, lába, dereka elbűvölő; gömbölyű kar, szép ajak s szép fogak, piros orcák, fekete szem, s hát még a többi! ROSINA És hogy hívják? FIGARO Ejnye! a nevét nem mondtam? ROSINA Hohó! A nevet kérem! Nem mondom el, szavamra, megígérem. FIGARO Az ön gyámjának a gyámleánya. ROSINA A gyámleánya! Nem hiszem. FIGARO Alig várja, hogy eljöhessen... ROSINA Ah, ne jöjjön, még bajba hozna engem... FIGARO Ön maga tiltsa meg néki, úrnőm! Írjon pár szót néki! ROSINA (odaadja a levelet) Ezt írtam, tegye el... csak baráti levél. FIGARO Csak baráti, nem szerelmes? ROSINA Egek! meneküljön, itt a gyámom! FIGARO Legyen nyugodt! Szaladok; micsoda drága kincs! (Figaro elbújik) ROSINA Jön a zsarnokom, munkámhoz fogok. (Rosina leül a hímzőrámához) BARTOLO Átkozott Figaro! a gazember! Egész házam népét tönkretette kábítószerrel, érvágással, tüsszögőkórral. ROSINA Rosszindulatú öregember! BARTOLO Mondja csak, volt itt a borbély? ROSINA Már ő is nyugtalantja? BARTOLO Mint bárki más. ROSINA Hát akkor: igenis, a borbély itt volt, igen, láttam őt, beszéltem is vele, s igen jóképűnek találtam. Hogy vetné fel a méreg! (el) BARTOLO Az ördög vinné a szolgákat is! Egy pillanatra sem léphet ki az ember. Hol vagy, Fickó? S te hol vagy, Fürge? Az a hétpróbás borbély tönkretett. No.7 Hármas FÜRGE Ááá! ááá! ááá! BARTOLO Hát hol voltál, te tökkelütött, amikor a borbély az imént erre járt? FÜRGE Hol is voltam?... ááá... BARTOLO Brávó! brávó! értelek: kitűnő válasz, valóban. Biztosan, fogadni mernék, valami rosszban sántikáltál. Hát nem láttad? FÜRGE Láttam... á... á... S olyan betegnek talált, hogy rosszul is lettem tőle... BARTOLO Türelmemnek vége már. Hol van akkor Fickó? Az a gazfickó hová lett? Hitemre, itt biztosan lappang valami cselszövés. (Jön Fickó: totyogó öregember, botra támaszkodik és állandóan tüsszög) FÜRGE Fickó... gyere már!... FICKÓ Hapci! Hapci! Hapci! BARTOLO Ej, tüszkölhetsz holnap is. Feleljetek: valaki feljött-e ide Rosinához? FICKÓ Hapci... Hapci... Hapci. FÜRGE Áá... áá... áá... BARTOLO Ej, miféle nóta ez! FÜRGE A bor... a bor... a bor... BARTOLO Micsoda? Hogy? Szóljatok már! Átkozottak! Hogyan?... Mi?... Nem értem, föl nem fogom. Járt a borbély erre, vagy nem? FÜRGE A borbély... van itt valaki?... BARTOLO Lefogadom, hogy a cinkosa... FÜRGE Cinkosa, én... FICKÓ Nem, uram... az igazság... BARTOLO Miféle igazság? Az úr én vagyok, nekem van igazam. FICKÓ De az igazság... BARTOLO Nekem nem kell! FÜRGE, FICKÓ Akkor jobb, ha elmegyünk. BARTOLO Az valóban sokkal jobb lesz. (utánozza őket) Egyik tüszköl, másik tátog, száz mérföldre el veletek! FICKÓ, FÜRGE Ha az úrnő itt nem volna, senki itt meg nem maradna. BARTOLO Akkor tessék, menjetek csak, tűnjetek már innen el! (a szolgák elmennek) Recitativo BARTOLO Ah! Don Basilio, tán azért jött, hogy zeneórát tartson Rosinának? BASILIO Az most nem olyan sürgős. BARTOLO Voltam önnél, de nem találtam. BASILIO Az ön ügyében jártam: rossz hírem van. BARTOLO Önnek rossz? BASILIO Dehogyis! Önnek. Almaviva gróf itt van, s mindig álruhában jár az utcán. BARTOLO Pszt! Halkan beszéljen! Ő az, aki Madridban kerestette Rosinát. ily nagyhatalmú férfiú ellen mondja meg, mit tehetünk? BASILIO Hogy mit? Hallja hát: rágalmazni kell! No.8 Ária BASILIO A rágalom, jó uram, hogy mi légyen, tudja-e? Egymagában is, esküszöm, mindenkor csodát művel. Földön csúszva és lapulva lassan-lassan kezdi el, majd a köznép nagy serege befogadja, megnöveszti, és így terjed szájról-szájra, és az ördög minden fülbe tovább hordja, úgy bizony. A rágalom egyre nő csak, felkél, sziszeg, duzzad szemlátomást, légbe röppen, forgószél lesz, villámlik, sivít, dörög, tovább nőve, lám, mivé lesz: a világot feldúló vész, minden szájon zengő kórus, és orvosság nincs reá. A rágalom stb. Recitativo BARTOLO Mit zagyvál itt össze, Don Basilio? Mi köze van e csöndnek vagy viharnak az én helyzetemhez? BASILIO Nagyon is sok, ha az ellenséget kell eltávolítani. BARTOLO Szándékom az, hogy elvegyem Rosinát, mielőtt még megtudná, hogy a gróf a világon van. BASILIO Hát ha így van, nincs egy perc veszteni való időnk sem. BARTOLO Mi kell még? BASILIO Hát készpénz, ön pedig szűken méri... BARTOLO (egy erszényt ad neki) Nos, fogja hát, és vigye végbe gyorsan ezt a dolgot! BASILIO Holnap meglesz a házasságkötés. (elmennek) FIGARO (előjön a fülkéből) Ez ám a szép „Elővigyázat"! Megyek, értesítem a gazdát. (távozni készül) ROSINA Hogyan, ön itt van? FIGARO Igen, szerencsére, így mindent hallottam, amit itt megbeszélt a gyámja és a zenemester. ROSINA És hallgatózott? FIGARO De mennyire! S hallgatózva megtudtam, hogy a gyámja önt holnap nőül akarja venni. ROSINA Irgalmas Isten! FIGARO Mitől fél? Mindkettőjüknek annyi dolgot adok, hogy a házasságra gondolni sem tudnak. (elszalad) (Bartolo visszatér) ROSINA Uram, volt itt valaki? BARTOLO Bizony, mégpedig Don Basilio. Jobb lett volna tán Figaro úr? ROSINA Nekem teljesen mindegy. BARTOLO Óhajtanám tudni, miért jött? ROSINA Őszintén szólva, azért jött, hogy a beteg Marcellináról beszéljünk. BARTOLO Én viszont fogadnék, azért jött, hogy öntől valami választ vigyen. ROSINA Választ! Kiét? BARTOLO (Rosina kezét nézi) Azt én tudom... ön írt, kisasszony. ROSINA (zavartan) Szép is lenne, rábírni engem, hogy helyeseljek... BARTOLO (megfogja az ujját) És ez a tintás ujj mit jelent? ROSINA Azt, hogy megégettem az ujjam, s hogy meggyógyuljon, tintába mártottam. BARTOLO (számolja a papírlapokat a tartóban) Kitűnő! Lássuk csak: itt hat papírlap volt, most pedig öt van. ROSINA Jaj, de buta voltam! A hatodik... BARTOLO A hatodik... ROSINA (lesüti szemét) Zacskót sodortam belőle, és édességet küldtem benne Figaro kislányának. BARTOLO Ez a toll új volt, most mégis tintás? ROSINA Én használtam nemrég, hogy virágot rajzoljak a köntösre, amit önnek hímzek itt a rámán. BARTOLO Ne piruljon, akkor majd elhiszem! No.9 Ária BARTOLO Bizony tévedek, valóban: ha megégetnek egy ujjat, azt a tinta meggyógyítja, úgy van, szentigaz. Igen stb. Ha a toll tintás, oka, hogy egy köntösre új virágot rajzoltak. Ha hiányzik egy papírlap, ön nyíltan megmondja nékem: a borbély kislányának édességgel teli zacskót küldött a mai napon. De az ujja fekete, a toll meg tintás, egy papír hiányzik. Az ön kifogásait sosem hiszem el. De az ujja stb. Bizony tévedek stb. Máskor majd, ha a lábam kiteszem, reteszekkel, hét lakattal, száz kulccsal zárom el önt. Recitativo BARTOLO (kifelé menet összeütközik a gróffal, aki katonaruhát visel, és kissé részegnek tetteti magát) Mit akar ez az ember? Katona: vonuljon vissza, hölgyem! ROSINA Nem hagyom magára: ostoba nem vagyok, egy nő parancsolhat is olykor. GRÓF (Rosina felé megy) Hej, ébresztő! Hej, ébresztő! Ki maguk közül Barbaro doktor? (halkan Rosinához) Rosina, Lindoro vagyok. BARTOLO Tán Bartolót akart mondani? GRÓF Igen, Balhordó, Bartolo, nekem teljesen mindegy. (Rosinának titokban egy levelet mutat) Vegye át e levelet! BARTOLO (a grófhoz, aki zsebébe dugja a levelet) Mit rejteget ott? GRÓF Amit nem akarok magának megmutatni. BARTOLO Menjen el innen, ki a házból! GRÓF Én? ki a házból? Tud olvasni, Bertoldo doktor? BARTOLO Micsoda kérdés! GRÓF Miért ne? Én is doktor vagyok, olvasni mégse tudok. BARTOLO Maga doktor? Ez valami széltoló. GRÓF Az ezrednek vagyok a gyógykovácsa. BARTOLO Az már igen! GRÓF (elrejti a levelet és másik papírt ad neki) És ím, itt a szerelmes levél, mit általam küldött a szállásmester. BARTOLO (olvassa) „Doktor Bartolo köteles befogadni, táplálni és hálást adni..." GRÓF Hálást adni... BARTOLO „Egyetlen éjszakára, a nevezett Lindorónak, másnéven a diáknak, a lódoktornak..." ROSINA Ez ő! BARTOLO (Rosinához) Mi baj? GRÓF Helyben vagyunk, vagy nem? BARTOLO Nem ám; mondja csak meg a főfő-szemtelen szállásmesterének, hogy felmentésem van. GRÓF Micsoda balszerencse! Látni akarom, bár olvasni nem tudok. BARTOLO Nagyon szívesen, mindjárt megmutatom. No.10 Hármas GRÓF Ah! Rosina! ROSINA Ön az, Lindoro! GRÓF Vegye át a levelet! ROSINA Mit tesz! Hát nem látja? GRÓF Vegye elő zsebkendőjét, s én a levelet leejtem! ROSINA Már itt is van a gyámom, hogy is vehetném át? BARTOLO Lassan, lassan, szép vitézem, ne nézegesse a menyasszonyomat. GRÓF A menyasszonya?... BARTOLO Úgy bizony. ROSINA Nem a vőlegényem, csupán a gyámom. GRÓF Azt hittem, hogy a dédapja, a nagyapja, a szépapja. BARTOLO (pergamenlapot vesz elő) Várjon csak, felolvasom, igen, „Alulírottak, ím tanúsítjuk..." GRÓF (felüti a pergamenlapot az a földre esik) Vigye az ördög!... Kit érdekel? BARTOLO (dühösen) Katona uram, bábunak néz? ROSINA Ne mérgelődjék. Ah! nézze el... BARTOLO Máris hívom a szolgáimat. ROSINA Ily nehéz helyzetben mit tehetek? GRÓF Harcolni kíván? A csata meglesz, mindjárt rendezek egy csatát, igen. BARTOLO Jobb lesz, ha tágul innen, mert teszek róla, hogy megbánja. ROSINA Micsoda ötlet! Minő bolondság! A borral háborúzni nem lehet. GRÓF (meglöki a doktort) Íme, itt van az ellenség, egy kis patak túlsó partján, emitt meg a jóbarát... (halkan Rosinához) Vegye elő zsebkendőjét! (Rosina előveszi a zsebkendőt, a gróf kettőjük közé ejti a levelet) Itt van... BARTOLO Mi ez itt? GRÓF Ez egy szerelmes levél. ROSINA Tudom, hogy mi, vitéz uram. BARTOLO Adja ide... GRÓF Csak nyugalom. Ha recept volna, önre tartozna, de mivel levél, rá tartozik. ROSINA (felveszi és zsebébe teszi) Nagyon köszönöm. BARTOLO Adja ide! GRÓF Csak nyugalom. BARTOLO Kifelé innen! GRÓF Most már megyek. ROSINA Ah! Ki tudja, e levelet mikor olvashatom el? GRÓF Ah! Ki tudja, és Rosinám, mikor láthatlak viszont? BARTOLO Itt valami furfang rejlik, egykettőre fölfedem. (a gróf elmegy) Recitativo BARTOLO Elment végre! Színleljünk hát! ROSINA Ez a katona ugyancsak vidám volt. BARTOLO És nem kíváncsi a levélre, amit önnek adott? ROSINA Miféle levelet? nem értem önt. BARTOLO (a zsebére mutatva) Arra, amit oda tett. ROSINA Ah igen, szórakozottságból... BARTOLO Kérem, engedje látnom. ROSINA Ez az a levél, amit unokabátyámtól kaptam tegnap. BARTOLO És nem láthatnám? ROSINA Azt már nem. Ilyen méltatlanságot! BARTOLO (toppant) Látni akarom! ROSINA (el akar szaladni) Nem fogja látni. BARTOLO Az ajtót bezárom, nem futhat el. ROSINA (míg Bartolo bezárja az ajtót, kicseréli a leveleket) Egek! Mit tegyek? Gyorsan kicseréljük. BARTOLO Most látni fogom. ROSINA Hogyan? BARTOLO Erőszakkal. ROSINA (egy székre hanyatlik) Oh, jaj nekem! BARTOLO Mi baj? ROSINA (ájulást színlel) Ah! meghalok! BARTOLO Nem, drágám... ROSINA Ah! nem bírom tovább... végem... meghalok. BARTOLO (egyik kezével a pulzusát fogja, a másikkal elveszi a levelet és olvassa) Olvassuk a levelet, hogy meg ne lássa! Mindenáron tudnom kell... ROSINA (sóhajt) Oh, én boldogtalan! BARTOLO Egek! mit látok! Az unokafivére levele: tévedtem hát! ó én ostoba! ROSINA Ah! BARTOLO Csak szédülés ez, édesem, ne féljen! Alig van érverése! (Bartolo illatszeres üvegcsét vesz elő) ROSINA Ah, hagyjon végre! BARTOLO Bevallom, én hibáztam. ROSINA E visszataszító követelőzés... BARTOLO (letérdel) Drágám, bocsánat: itt lát a lába előtt. ROSINA Tisztességes viselkedéssel nálam mindent elérhet. (átnyújtja a levelet) Olvassa, itt van! BARTOLO E nyíltszívű eljárás eloszlatja gyanakvásom. ROSINA Olvassa hát, uram! BARTOLO (hátrahúzódik) Ég óvjon, hogy még egyszer megbántsam. Nos, elmegyek, megnézem Marcellinát. ROSINA Menjen csak, követem nemsokára. BARTOLO (kezet csókol) Ha már békét kötöttünk, szeressen hát, s én boldoggá teszem. ROSINA (lesüti szemét) Kedveltesse meg magát, s szeretni fogom. BARTOLO (vidáman elmegy) Kedvelni fog, édes, kedvelni fog. ROSINA (olvas, majd felkiált) Olvassuk hát ez írást, mely annyi szívfájdalmat okozott. Ah, túl későn olvasom!... ő arra kér, hogy tartsak ma haragot gyámommal; íme, volt rá okom, s elszalasztottam. Zsarnokom oly igazságtalan, hogy megfoszt javaimtól és szabadságomtól. Nagy Istenek, ah, szánjátok keserves sorsomat! No.11 Cavatina ROSINA Igazságos Ég, te tudod, mennyire tiszta e szív, te add meg hát lelkemnek a békét, mit tőled vár! (el) HARMADIK FELVONÁS Szoba mint a második felvonásban No.12 Kettős BARTOLO Minő szeszély! Oh jaj, minő szeszély! Szavamra, azt hittem, megbékélt, holott még mindig haragszik, és nem akar - ez a fő baj! - többé órát venni Basiliótól. (kopognak az ajtón) Ugyan ki dörömböl így? Mindjárt beszakad az ajtó. Félek, valami gazfickó. (ajtót nyit) GRÓF (teológusi talárban) Öröm és béke legyen vélünk! BARTOLO Önnek is adjon békét az Ég! GRÓF Örömöt, békét kívánok. BARTOLO Szép kívánság; örvendek, valóban. GRÓF Béke, öröm legyen vélünk! Békét, örömöt kívánok önnek. BARTOLO Jaj nekem, de unom már! Békét, örömöt, örömöt, békét... GRÓF ...tiszta szívvel kívánok önnek. BARTOLO Ah! lehet, hogy ez a fickó engem itt becsapni készül! Recitativo BARTOLO [Ezer köszönet.] Nos hát, kicsoda ön? GRÓF A nevem Alonso, végzett bakkalaureus, uram. BARTOLO Nincs szükségem házitanítóra. GRÓF Don Basilio tanítványa, aki van oly szerencsés... BARTOLO Igen, van oly, szerencsés... Térjünk a tárgyra! GRÓF Kissé beteg, és így helyette... BARTOLO Beteg!... Megyünk, meglátogatjuk. GRÓF (zavartan) Megbízott engem... BARTOLO Ez egy csaló! Folytassa hát! GRÓF Oh, átkozott vénember! Don Basilio megbízott... BARTOLO Hangosabban, süket vagyok fél fülemre. GRÓF (fennhangon) Szívesen: hogy Almaviva gróf... BARTOLO (megrémülve) Halkan beszéljen kérem! GRÓF Ma új szállásra költözött, és egy levél van nálam, melyet Rosina úrnő írt neki. BARTOLO Írt neki! Halkan beszéljen... GRÓF Dehát nem süket ön? BARTOLO Uram, Don Alonso, megbocsásson, hogy ily bizalmatlan vagyok; de az ön kora, tartása és alakja gyanúba ejtett. Lássuk a levelet! GRÓF (átadja Rosina levelét) Itt van. BARTOLO Ah, az álnok! felismerem az írását. GRÓF Ön is beszéljen halkan, kérem. BARTOLO Barátom, hogy háláljam meg önnek? GRÓF Oh, semmiség. Don Basilio épp most beszéli meg az ön dolgát a bíróval, hogy megköthessék ezt a házasságot: s akkor, ha a hölgy ellenállna... BARTOLO Ellen fog állni... GRÓF Akkor jön el a perc, mikor hasznára lehetek; megmutatjuk a levelet, és azt mondjuk, a gróf egyik szeretője adta nékem, akinek kedvéért őt cserbenhagyta. És akkor... BARTOLO Gyönyörű rágalom, jól kieszelte. Most látom, drága barátom: tényleg Don Basilio küldte; de, hogy a gyanút elhárítsuk, jobb lesz, ha előbb összeismerkednek. GRÓF Épp így gondolta Don Basilio is; de hogy csináljuk? BARTOLO Majd azt mondom, hogy helyette ön jött el az órát megtartani. GRÓF Vigyázzon, a levelet ne mutassa! BARTOLO Dehogy mutatom; ettől ne tartson! (el) GRÓF Hát ezt megúsztam. Micsoda ördögi ember! Figaro is megmondta, mennyire nehéz vele bánni. Ha nem jön ez az ötlet a levéllel, végem, lett volna! (hallgatózik az ajtónál) Egek! Vitáznak ott benn: ha nem jön át, fáradozásom gyümölcsét elveszítem. (félrehúzódik) ROSINA Bármit is mond nékem, hiábavaló, uram: nem veszek soha többé zeneórát. BARTOLO De hisz ez Don Alonso, Don Basilio barátja, tanítványa. ROSINA Hol az a zenemester, akit ön fél elküldeni? BARTOLO Íme, itt van... ROSINA (kedvesét megpillantva) Oh jaj! BARTOLO Mi történt? ROSINA (nagy zavarban) Jaj Istenem! uram... ó Istenem! BARTOLO A hölgy rosszul lett, Alonso uram... ROSINA Nem vagyok rosszul, csak ahogy megfordultam... GRÓF Megrándította a bokáját, ó úrnőm? ROSINA (a grófot nézi) Igen, a lábam. Nagy fájdalmat érzek. BARTOLO (segítségére siet) Gyorsan, egy széket... GRÓF Rosina... ROSINA Mily óvatlanság! BARTOLO Itt van: üljön le szépen. Úgy látom, zenemester úr, ma nem lesz énekóra. ROSINA Hohó, várjon! Elmúlt a fájdalom. Belátom, hogy hibáztam, jóvá akarom tenni. BARTOLO Ah, ne, drágám: ne erőltesse meg magát! ROSINA Engedelmével, megtartjuk az órát. GRÓF (Bartolóhoz) Ne mondjunk neki ellent! BARTOLO (halkan a grófnak) Igaza van... Tegye azt, amit óhajt! GRÓF (kottát vesz le a csembalóról) Ezt az áriát vesszük át az órán? ROSINA Egy ária „A hiábavaló Elővigyázatosság"-ból. BARTOLO (leül Rosina előbbi helyére) Mindig ugyanaz a história! ROSINA (a grófhoz) Ön kísérjen, kívülről akarom megtanulni! No.13 Ária ROSINA Immár a tavasz eljő virágos köntösében, immár a lágy zefír játszik fű s virág között; újul a lomb a fákon, újul a fű a réten, csak énhozzám nem tér meg a szív békéje már. Megtörten, árván sírok, szomorú pásztorlányka, nem elveszett bárányomért, de Lindoro pásztorért. Immár a tavasz stb. Recitativo GRÓF E kis ária valóban elbűvölő, s úrnőm igen jól adja elő. ROSINA Uram, ön gúnyol engem: a dicsőség a mestert illeti. BARTOLO (ásít) Azt hiszem, elaludtam, nem is hallottam a szép áriát. De, köztünk legyen mondva, ez az énekstílus nem tetszik nékem. Nekem azok a könnyed, gyöngéd áriák tetszenek; például, amit ifjú koromban énekeltem... Hadd látom, emlékszem-e még rá. No.14 Spanyol seguidilla (Bartolo fejét vakarva gondolkozik, aztán énekel, ujját csattogtatja kasztanyetta helyett és öregesen a térdét mozgatja) BARTOLO Drága Rosina, jó vásár kell-é: egy jóképű férj, aki megérdemli, drága, egész szerelmedet? Thyrsis ugyan nem vagyok, de azért még jó vagyok; s esküszöm néked, hogy a sötétben minden kandúrnak egyforma színe van. Hát drága szépem, fogadd el szívem! Thyrsis ugyan nem vagyok stb. (Figaro a háttérben utánozza Bartolo mozdulatait) Recitativo BARTOLO (észreveszi Figarót) Borbély uram, fáradjon beljebb! Épp jókor jött: mondja csak, az a csomag édesség ízlett-e a kislányának? FIGARO Miféle édesség, mit jelent ez? ROSINA Az édesség, amit reggel adtam önnek, hogy vigye el a kicsikének. FIGARO Ah! Kiment a fejemből! Remek volt, kitűnő. BARTOLO Brávó, borbély uram, mondhatom, finom mesterséget űz. Egyébként ide miért jött? Purgálni, eret vágni, tönkretenni egész háznépemet? FIGARO Önt jöttem borotválni; ma van a napja. BARTOLO Most nem érek rá, jöjjön vissza holnap! FIGARO Bocsánat, dolgom lesz holnap, nem jöhetek. Átfáradna, uram, a szobájába? BARTOLO Hohó, itt akarok maradni. ROSINA (felháborodva) Micsoda modor! És miért itt, az én lakosztályomban? BARTOLO Hogy egy percre se legyek távol öntől. FIGARO (halkan a grófnak) Nem tudom eltávolítani. Hej, gyorsan, Fickó, Fürge, hozzátok a vizet, a tálat és a szappant! BARTOLO Úgy, úgy, csak hívja őket! Félholtan az ágyat nyomja mind. FIGARO Jó, hát megyek én... BARTOLO (előhúzza a kulcsait) Nem, magam megyek... (halkan a gráfnak) Ne engedje a közelébe! (távozik) FIGARO Ezt elszalasztottuk! Az egész kulcscsomót ideadta volna. Melyik a zsalu kulcsa? ROSINA A legeslegújabb. FIGARO Értem: ha kézbe kaphatom, majd leakasztom. BARTOLO (visszajön) Már azt sem tudom, mit csinálok. Itt hagyom ezzel az ördöngös borbéllyal! (odaadja a kulcscsomót Figarónak) Fogja, ez a szobámé, de semmihez se nyúljon! FIGARO Nem nyúlok semmihez, ne féljen! (el) BARTOLO (halkan a grófhoz) Minden bizonnyal ő az, ki a levelet elvitte a grófnak. GRÓF (halkan Bartolóhoz) Még a szeme sem áll jól. BARTOLO Többé nem fog ki rajtam! ROSINA Nagy illetlenség, uraim, így suttogni maguk között: s közben az énekóra... (csörömpölés hallatszik, mint amikor porcelán törik) BARTOLO Micsoda szörnyű zaj! A borbély, ez az átkozott ördög, összetörhetett a fülkében mindent. (futva el) GRÓF Kérem, használjuk ki most e percet, mit a borbély biztosít nekünk. Járuljon hozzá, ó drága, hogy szólhassak ma este önnel azért, hogy gyámjától megszabadítsam! ROSINA Ah, drága Lindoro! GRÓF Már fel tudok jutni egészen a zsaluig; levelét viszont kénytelen voltam... BARTOLO (visszatér Figaróval) Nem tévedtem: minden összetört. FIGARO Látja, micsoda kár! Sötét volt kinn a lépcsőn, s míg jöttem fölfelé, egy kulcsba kapaszkodtam... (felmutatja a kulcsot a grófnak) BARTOLO Egy kulcsba kapaszkodni! Ez aztán a ravasz ember! FIGARO Uram, nálam különbet nem találhat. No.15 Ötös ROSINA Don Basilio! GRÓF Irgalmas Ég! FIGARO Személyesen az ördög! BARTOLO (Basilio elé megy) Drága barátom, már egészen rendbejött? Ha nem volna itt Don Alonso, felkerestem volna önt. BASILIO (csodálkozva) Don Alonso? FIGARO Mindig feltartanak! (toppantva) Megborotválhatnám végre? BASILIO Mondják már meg, uraim... FIGARO Türelmemnek vége már. BASILIO Dehát meg kell... GRÓF Oh, hallgasson. Az urat már informáltam, hogy az ön megbízásából megtartom az énekórát. BASILIO (egyre jobban csodálkozik) Az órát?... Alonso!... hogyhogy? ROSINA Ah! hallgasson! BASILIO Még ön is? GRÓF (halkan Bartolóhoz) Mondja meg neki, hogy megegyeztünk! BARTOLO (halkan Basilióhoz) Ne cáfoljon meg bennünket! BASILIO Ah! igen, igen, megegyeztek. BARTOLO Nos hát, mi van a bíróval? FIGARO Hagyja már azt a bírót! BASILIO Mit beszél ön a bíróról? GRÓF (mosolyogva) Beszélt már ön a bíróval? ROSINA Mi ez a dolog a bíróval? BASILIO (ingerülten) Nem, nem voltam a bírónál. Mit beszél ön a bíróról? GRÓF (halkan Bartolóhoz) Bírja rá, hogy menjen innen, mert félek, leleplez minket! BARTOLO (halkan a grófhoz) Jól beszél, úgy is teszek. (Don Basilióhoz) Milyen betegség támadta meg? ROSINA Mondja, fájdalmai voltak?... BASILIO (dühösen) Nem értem önöket... GRÓF (erszényt csúsztat a kezébe) Igen, uram... (tűzzel) Azt kérdi öntől a doktor, hogy ebben az állapotban miért fáradt ide? FIGARO Olyan sárga, mint egy hulla! BASILIO Ah! már értem. GRÓF Már megmondtam: gyorsan, gyorsan ágyba önnel! Rémítő, ahogy kinéz. FIGARO Milyen az arca! Feküdjön ágyba! BARTOLO (megtapintja a pulzusát) Láza van: feküdjön ágyba! ROSINA Lázas! Félek; ágyba önnel! BASILIO Tehát ágyba kell feküdnöm? ROSINA, GRÓF, FIGARO, BARTOLO Semmi kétség, semmi kétség! BASILIO (mindenkit jól megnéz) Uraságok, én nem vagyok jól, valóban. Hazamegyek, ágyba fekszem, ez lesz a legjobb talán. ROSINA, GRÓF, FIGARO, BARTOLO Ágyba önnel! BASILIO Ágyba fekszem, visszafekszem. BARTOLO És holnap, ha jobban lesz... GRÓF Fölkeresem korán reggel. FIGARO Ej, ne járjon ily soká fenn! ROSINA Don Basilio, jó estét. BASILIO Ha nem volna ez az erszény... ROSINA, GRÓF, FIGARO, BARTOLO Jó estét, jó estét, menjen már, induljon már! BASILIO Jó estét, megyek is már. (el) BARTOLO Nem, ez az ember bizony nincs jól. ROSINA Bizony, szemében a láz tüze ég. GRÓF Az éji levegő árthatott meg neki. FIGARO Ej, hát világos, hogy nincsen jól. (Bartolóhoz, miközben a gróftól távolra taszít egy széket, és meglengeti a törülközőt) Nos, szánja rá magát!... GRÓF Mielőtt befejeznénk, hallgassa meg, úrnőm, mi a jó éneklés lényege! BARTOLO Úgy látom, szándékosan úgy rendezi, hogy ne lássak semmit. Éppen elém áll. GRÓF (halkan Rosinához) Megvan a kulcs is, és éjfélkor eljövünk ide. FIGARO (Bartolo nyakába köti a kendőt) Látni akar... Jaj, jaj... BARTOLO Mi az? FIGARO (odadugja a fejét) Nem tudom, valami a szemembe ment. BARTOLO Ne dörgölje! FIGARO A bal szemem az, fújjon már rá, legyen szíves! (Bartolo megfogja Figaro fejét, elnéz fölötte, dühösen ellöki, és a szerelmesek mögé megy kihallgatni beszélgetésüket) GRÓF Ami az ön levelét illeti, oly szorult helyzetbe kerültem, hogy kénytelen voltam... s hogy álöltözetem ne legyen hiábavaló... FIGARO (hátulról, figyelmeztetően) Hó, hó, hó! BARTOLO Brávó! Minden világos! ROSINA Oh én szerencsétlen! most mi lesz! BARTOLO Brávó, kisasszony, ne ijedezzen! Szemem előtt, jelenlétemben így merészel engem megsérteni? GRÓF Csodálkozom önön, uram: hogyha ilyen balul ítél, látom már, hogy e kisasszony sohasem lesz az ön hitvese. ROSINA Hitvese, én! az Isten óvjon! Mily szomorú napokat élnék, s egy féltékeny, vén férj oldalán vesztegetném el ifjúságomat. BARTOLO Mit mond! mit hallok! szörnyűség! ROSINA És kezem, szívem annak adom majd, aki mielőbb megszabadít e sötét, átkos rabszolgaságból. BARTOLO A dühtől majdnem megfúlok, csoda, hogy a guta meg nem üt. (Figaróhoz) A te műved ez mind, te átkozott! Lelöklek a lépcsőn, pimasz! ROSINA, GRÓF, FIGARO Szeme lángot lövell, hadonászik rémesen: látszik rajta, hogy dühöngő bolond, meg kellene kötözni őt. BARTOLO Micsoda tűz ég keblemben! Mind az életemre törnek! Fellármázom a szomszédokat, megfizetnek e hitványok mindenért. ROSINA, GRÓF, FIGARO Bolond, bolond! BARTOLO Hitványak, hitványak! ROSINA, GRÓF, FIGARO Meg kellene őt kötözni. BARTOLO Megfizetnek e hitványok mindenért. NEGYEDIK FELVONÁS Szoba mint a második és harmadik felvonásban. No.16 Vihar Recitativo BARTOLO Hogyan, Basilio, nem is ismerte? BASILIO (lámpával a kezében) Mondom önnek, hogy nem. De ha Rosina levelét odaadta, akkor biztosan a gróf ügynöke; bár az ajándékáról ítélve, bevallom, hogy lehetett maga a gróf is. BARTOLO A helyemben, Basilio, ön elvenné vagy nem? BASILIO Félnék a következményektől... BARTOLO Ha el nem veszem, megöl a szerelem. BASILIO Ha így van, doktor, akkor vegye el! BARTOLO Meg is teszem, mégpedig ma éjjel. BASILIO Megyek a jegyzőért, s máris jövök. BARTOLO Jövök, kikísérem. (tolvajkulcsot ad neki) Fogja, ez itt a kulcsom, én itt várom. Jöjjön, aki akar, ide be nem jön senki, esküszöm! BASILIO Ennyi elővigyázatosság mellett biztosra mehet. (elmennek) ROSINA (mécsessel kezében kijön a szobájából) Mintha beszélgetést hallottam volna. Éjfélre jár, s Lindoro nem jön. Zajt hallok... Egek! vissza! A gyámom jön. BARTOLO (visszatér egy mécsessel) Ah, Rosina, mivel még itt találom lakosztályán kívül... ROSINA Épp visszavonulni készülök. BARTOLO Rosina, ó, hallgasson meg... ROSINA Holnap. BARTOLO Kegyeskedjék egy pillanatra... ROSINA Ah, ha most jönne! BARTOLO Jóbarátja vagyok; kérem, hallgasson meg. ROSINA Jaj, nem bírom tovább! BARTOLO E levél itt, amelyet ön Almaviva grófnak írt... ROSINA (csodálkozva) Almaviva grófnak!... BARTOLO Méltatlan férfi! Amint megkapta, diadaljelnek vette; s most küldte el egy hölgy nekem, aki miatt a gróf önt el is hagyta. ROSINA Almaviva gróf! BARTOLO Rettegek önért. Időben értesültem az összeesküvésről, amit Figaro, Almaviva és ez a Don Alonso, Basilio állítólagos tanítványa szőtt, aki csupán aljas ügynöke a grófnak. ROSINA (fájdalmas döbbenettel) Ki! Lindoro? Az az ifjú... BARTOLO Szóval Lindoro! ROSINA S egy másik nő miatt? BARTOLO Ezt mondta, átadva a levelet. ROSINA (haraggal) Ah, mily méltatlanság! Uram, szándéka nőül venni engem? BARTOLO Jól ismeri érzelmeimet. ROSINA Ha nem változtak, az öné vagyok. Oh Istenek! BARTOLO A jegyző eljön még az éjjel. ROSINA (sóhajt) S ez még nem minden. Oh, mily megalázó! Tudja meg azt is, hogy az álnok majd felmerészkedik eddig a zsaluig, amelynek ellopták a kulcsát... BARTOLO (megvizsgálja a kulcscsomót) Ah, álnokok! Nem hagyom önt magára. ROSINA És ha fegyverrel jönnek, mit tehet? BARTOLO Igazad van; megyek azonnal, idehívom a bírót. Amazt, mint tolvajt lefogják, s egyszersmind bosszút állnak értem is. ROSINA (kétségbeesetten) Oh, csak feledje azt, hogy hibáztam! Megbüntetem eléggé önmagam. BARTOLO Isten veled, szívem. (el) ROSINA (zsebkendőt vesz elő, s tartózkodás nélkül zokog) Én boldogtalan! Mit tegyek? rögtön itt lesz: itt maradok, és színlelni fogok, hogy álnokságát jól megfigyeljem. Alantas eljárása lesz védőpajzsom... Nagy szükség van rá. Nemes tartás, behízelgő beszéd, - s egy hitvány ügynök, csábító volt csupán! Igazságos Ég! Már nyitják a zsalut! (elfut) (A gróf és Figaro, köpenyben, megjelennek az ablakban) FIGARO (kívülről) Bemenjek? Valaki éppen elfutott. GRÓF Egy férfi? FIGARO Nem. GRÓF Rosina az, kit csúf figurád menekülni késztet. FIGARO (belép a szobába) No, itt vagyunk... elmúlt a félelem. GRÓF (szintén belép) Add a kezed! Miénk a győzelem! FIGARO (ledobja a köpenyt) Csuromvizesek lettünk. Valóban szép idő szerencsét vadászni! Ön hogy gondolja? GRÓF Szerelmesnek épp a legszebb idő. FIGARO Bizalmasának viszont elég rossz. GRÓF (míg Figaro minden gyertyát meggyújt) Ím, itt az én Rosinám! ROSINA (közönnyel) Jó uram, már félni kezdtem, hogy nem jön el. GRÓF Ah, mily kedves nyugtalanság! Drága szerelmem, nem illik, hogy kérjem: kísérje balsorsomat; de bármily menedéket választ, követem oda, és becsületemre... (Rosina elé térdel) ROSINA (megvetően) Ne esküdözz, hitvány áruló! No.17 Accompagnato ROSINA Megvártalak, hogy megvethesselek; (sírva) ám mielőtt átadnálak a lelkifurdalásnak, tudd meg, kegyetlen... hogy szerettelek, és mást nem áhított e szív, mint hogy kövessen, és kísérjen téged balsorsodban. Hálátlan Lindoro! Jóságommal mért éltél vissza? Eladtál engem Almaviva grófnak, és e levél... GRÓF (élénken) Mit gyámja adott kezébe... ROSINA Igen, neki tartozom hálával érte... GRÓF Mily boldog vagyok! Én adtam neki, s nem tudtam megmondani önnek; így hát, Rosina, szeret engem valóban? FIGARO Kegyelmes úr, ne kételkedjék! ROSINA Kegyelmes úr! mit beszél! GRÓF Imádott hölgy! félre a színleléssel... (ledobja a köpenyt s fényes öltözetben áll ott) Kit lába előtt lát, az nem Lindoro: én Almaviva gróf vagyok, ki hat hónapja immár önt kereste hiába... ki felajánlja szívét... ROSINA (a gróf karjába omlik) Oh Istenem! GRÓF És a kezét is. No.18 Finale GRÓF Drága, te vagy minden kincsem, szívem bálványa te vagy. ROSINA Édes szerelmi kínban lángolok érted, drágám. GRÓF Oh Isten! mily boldogság! ROSINA Mily gyönyörűséget érzek! ROSINA, GRÓF Minden szenvedést felejtek, s hozzád, bálványa szívemnek, örökké hű leszek. FIGARO (kinézve az ablakon) Kegyelmes úr, nincsen kiút, a létránkat elvitték innen. ROSINA Az ártatlan vétkes én vagyok, elmondtam mindent, rászedett a gyámom, és tudja, hogy önök itt vannak. FIGARO Kegyelmes úr, már nyitják az ajtót... ROSINA Ah Lindoro! fusson, hisz látja! GRÓF Én Rosinám, nem, ne féljen! Ön még ma a hitvesem lesz, s az öreget megbüntetem. (Belép Don Basilio a jegyzővel) FIGARO Kegyelmes úr, ím, itt a jegyzőnk. GRÓF És Basilio barátunk vele. BASILIO Mi ez itt, ugyan mit látok? JEGYZŐ Ezek a jövendő házasfelek? GRÓF Mi vagyunk. A szerződés kész van? JEGYZŐ Csak a nevek hiányoznak. A szerződés itt van. ROSINA (a jegyzőhöz, aki ír) Az én nevem Rosina; írja! GRÓF S én Almaviva gróf vagyok. Írjuk alá. És ön, Don Basilio, remélem, hogy tanúnk lesz. (mindenki aláírja, kivéve Don Basiliót) BASILIO Kegyelmes úr... dehát a doktor... GRÓF (arannyal teli erszényt ad neki) Írja már alá, ne legyen gyerek! BASILIO Aláírom. FIGARO Nem éppen bolond! BASILIO Ez a súly „igen"-re késztet. FIGARO, JEGYZŐ Az a súly „igen"-re készteti. ROSINA, GRÓF A pénz mindig ezt teszi, igen. (Bartolo belép a Bíróval, négy poroszlóval és fáklyás szolgákkal) BARTOLO (megpillantja a grófot, amint kezet csókol Rosinának, és Figarót, aki groteszk módon átöleli Don Basiliót) Rosina itt, a gonosztevők kezében! Tartóztassátok le mind! Én egy gazembert már fogok. (torkon ragadja a jegyzőt) JEGYZŐ Uram, én vagyok a jegyző... BARTOLO Nem, gazember, nem hiszem. Don Basilio, mit látok? Hogy lehet, hogy ön is itt van? BÍRÓ Egy pillanat, mindenki válaszoljon! (Figaróhoz) Mit csinálsz te itt a házban? FIGARO Én kísérem őkegyelmességét, a nagy Almaviva grófot. BARTOLO Almaviva! BÍRÓ Nem tolvajok. BARTOLO Ez mit számít? Gróf úr, minden más helyen kegyelmességed szolgája vagyok; de a házamban, megbocsásson, a nemesség mit sem ér. GRÓF Így igaz; de Rosina keze erőszak nélkül az enyém; aláírtuk a szerződést, ezt ki vitathatja már? BARTOLO (Rosinához) Mit mond minderre Rosina? ROSINA Így igaz, gyámuram, kezem, szívem néki adtam, és már hitvese vagyok. BARTOLO Szép kis szerződés! S a tanúk? JEGYZŐ E két úr itt a tanú. BARTOLO (epésen) Ön, Basilio, ön is aláírta? És a jegyzőt kinek hozta? BASILIO Kinek hoztam... micsoda kérdés! Ha az úr tarsolya (az erszényre mutat) oly sok érvvel van tele? BARTOLO Élni fogok hatalmammal... GRÓF Elvesztette; (a bíróra mutatva) igen, és ez úr itt a törvény szigorával kész igazságot tenni. BÍRÓ (Bartolóhoz) Hogyne, és ön kénytelen lesz számot adni, amint látom. GRÓF Egyezzen bele: mást nem kérek! BARTOLO Vesztembe vitt a gondatlanság! FIGARO Mondja inkább, a fejetlenség. BARTOLO Minő romlást, mily vihart idéztem saját fejemre! ROSINA, GRÓF Amikor két ifjú szívben egyet akar a szerelem istene, bármilyen elővigyázatosság hiábavaló lesz mindig. BÍRÓ, FIGARO, JEGYZŐ, BASILIO, BARTOLO Mi itt történt, teljes joggal, hiábavaló elővigyázatosságnak méltán mondható tehát. VÉGE Dr. Király Erzsébet nyersfordítása