Giacom Puccini: PILLANGÓKISASSZONY SZEMÉLYEK: Pillangókiasszony (Cso-Cso-Szán) szoprán Szuzuki, Cso-Cso-Szán szolgálója mezzoszoprán Kate Pinkerton, F. B. Pinkerton neje mezzoszoprán F. B. Pinkerton, hadnagy az Egyesült tenor Államok haditengerészetében Sharpless, amerikai konzul bariton Nagasakiban Goro, nakodo tenor Yamadori herceg tenor Bonzo, Cso-Cso-Szán nagybátyja basszus A császári biztos bariton Tiszt bariton Cso-Cso-Szán anyja szoprán Cso-Cso-Szán rokonai, barátai és barátnői, szolgák. Történik Nagasakiban - idő: az 1900-as évek eleje I. FELVONÁS (Teraszos, kertes japán ház) PINKERTON (Goróhoz, aki a ház elmozdíható falait mutatja neki) Csupa fal, csupa ablak... GORO Ahogy óhajtja, Úgy szalad jobbra, avagy balra, És egy új szoba nyílik, S minden oldalon gyönyörű kilátás. PINKERTON És hol a nász-szoba, mutasd? GORO (bizonytalan mozdulatot tesz) Amott... vagy itten. PINKERTON Nem rossz, csak kissé szellős! Hol esznek? GORO (a teraszra mutatva) Ott kinn! PINKERTON A szabadban?... GORO (a falakat tologatja) Egy perc és kész van! PINKERTON Már értem! Már értem! Egy perc és... GORO (újabb falat tol a helyére) Alakul! PINKERTON És ha a szellő belefúj? GORO Olyan ez, mint egy bástya, A tájfun meg se rázza. PINKERTON Összedül, mint a kártya. GORO (tapsol; a szolgák belépnek) (Pinkertonhoz) Engedje bemutatnom a legjobb szobalányt, Arája ismeri jól őt. A szakács... s az inas ő lesz, Mind megnémult a tisztelettől. PINKERTON Hogy hívják? GORO (Szuzukira mutat) Miss Kikeleti Felleg! (rámutat az egyik szolgára) Hajnali napnak csókja, (a másikra) Száz illat kelyhe! (tapsol, a férfiak távoznak) SZUZUKI (Pinkertonhoz) Tán mosolyogni tetszik? Ha mosolyog egy percig, Mondja bölcs Okunáma, Kinyílik a jókedv tarka virága. Mint igazgyöngy a kagylót Úgy az ember nyitja a bűvös ajtót, Hol illatos a lélek, Hol tündöklik az élet, Mondja bölcs Okunáma: A jókedv a szívünk tarka virága. (Goro, Pinkerton bosszúságát látva, hármat tapsol, mire Szuzuki beszalad a házba) PINKERTON Nagy nemzetközi baj, hogy a nők sokat beszélnek! (Goróhoz) Mit bámulsz? GORO Nézem, jő-e már a násznép? PINKERTON Rendben minden? GORO Minden rendben! PINKERTON Ah, nincs is több ily ügynök! GORO Itt lesz mind! Fontos képpel jő a jegyző meg a násznép, Az önök konzulja s a szép menyasszony, Aláírják gyorsan És kész a lagzi nyomban. PINKERTON Aztán lesz-e sok rokon? GORO Van édesanyja és egy bátyja szent pap. No ehhez ugyan nem leszen szerencsénk! Összes öccse, húga, bátyja, S a felmenő rokonság, Úgy messze oldalágról van vagy két tucat, S hogy ki ne haljon e szép faj, No, arról gondoskodik méltóságod s a bájos Butterfly... PINKERTON Ah, nincs is több ily ügynök! SHARPLESS (a színfalak mögött) Ily csúf rögös utakon a lábam leszakad! GORO (Pinkertonhoz) A konzulúr jön. SHARPLESS (megjelenik) Ah!... Hogy feljutok, már nem is hittem! PINKERTON Üdvözlöm, konzul úr! GORO Örvendek, konzul úr. SHARPLESS (homlokát törölgeti) Ouff! PINKERTON Szaladj Goro, hozz italt gyorsan! (Goro besiet a házba) SHARPLESS (körülnéz) Jó magas! PINKERTON De csinos! SHARPLESS (a várost és tengert szemlélve) Nagasaki, a tenger, a kikötő! PINKERTON Varázsütésre mindig új e ház képe. (Goro frissítőt hoz a házból) SHARPLESS Az öné? PINKERTON E házat bérbevettem Egy híján éppen ezer évre, Dejogom van közben Felmondani, bármikor tetszik. Nagyon érdekes ország: Nem szigorú és merev, Ahogy mondják! SHARPLESS S ez alkalommal él az ember. PINKERTON Persze! Ó, mért is szegném a jenki kóbor kedvét, Míg jár vad vizeken s küzd tenger vésszel, Míg vére nyugtalan, A tenger vonzza... (Félbeszakítva önmagát, hogy Sharplesst kinálhassa) Konyak, vagy Whisky? (Az előbbi gondolatot,folytatva) Míg vére nyugtalan, A tenger vonzza... Míg jő egy szélroham, Mely horgonyt s árbócot kiszaggat sorra! De addig még a szárnyán csókos szélnek Sok új föld vár, új szenvedélyek!... SHARPLESS Könnyű volna így az élet! PINKERTON Annyi szép nőcske hív! SHARPLESS Bár könnyű így az élet, De higgye, száz kalandtól Szíve nem lesz bnldogabb. PINKERTON Tépje az orkán hajóm és vitorlám, Míg szívünk fiatal, szép kaland az élet! Így bérlek most egy szép japán kisasszonyt, Akár e szép házamat ezredévre, Neki épp így felmondok, ha nem kell. SHARPLESS Így élni könnyű volna! PINKERTON (Sharpless-szel koccintva) „America for ever!” SHARPLESS „America for ever!” Hát a menyasszony szép-e? GORO Szebb virág nincsen az édenkertben! Tündérfényű szép aranycsillag, Nem is drága, csak száz jen volt! (A konzulhoz) Ha önnek tetszik, Gazdag választék áll szolgálatára. PINKERTON Menj elé hamar, Goro! (Goro távozik) SHARPLESS Milyen lázasan várja; Még lángra kap a szíve végül! PINKERTON Igen, vagy nem, Az attól függ, forrók-e a lángok! Kaland lesz, vagy szerelem, Kiderül majd. Láttam e lányt és Ártatlan bája csodálatba ejtett. Oly könnyű, légies, mint a lehelet, Minden oly gyöngéd, oly kecses benne, Mintha csak álom, képzelet lenne! Bámulom őt, mint egy művészi képet, Mely keretéből egy percre kilépett. A május hajnala nem ragyog szebben, Mint hímes pillangó, jő s tovalebben. Ah, milyen gyönyör lesz szívemre zárnom, Bár folt esik talán e gyöngéd szárnyon! SHARPLESS Már emlékszem is rá, nálunk járt tegnap délután, Csak hangját hallottam, nem láttam őt. Olyan rejtelmes hangja volt, Fölfigyeltem rá. Benne őszinte szíve, nagy szerelme ég, Nagy vétek volna bizony, Ha bajba juttatná őt, Ha becsapná azt, ki önben így bízott... PINKERTON Nézd csak a jámbor konzult! Nyugodjon meg uram... SHARPLESS De kár is lenne érte... PINKERTON Az ön korában A férfi megjavul. Mit búsul ezen?... Tán rosszul teszem, Hogy benne boldog vágyat gyújtok fel?! SHARPLESS Mit ön tesz, nagy bűn! Az édes kacajt zokogás, Panasz, bánat váltja fel! PINKERTON (újból kinálja) Whisky? SHARPLESS No még egy pohárral! Nos hát, igyunk most az ön családjára. PINKERTON És rá ki igazán majd nőm lesz egyszer talán... Egy bájos leány, otthon Amerikában. GORO (futva jön) Tessék! Már jönnek... BUTTERFLY BARÁTNÓI (kar; a színfalak mögött) Ah! Ah! GORO Már látom lenn a lejtőn: Nagy énekelve jönnek... mintha szél lombot zörget. Úgy pereg a nyelvük! BUTTERFLY BARÁTNŐI (kar; m.f.) Ah! Mily nagy tenger, mily nagy ég... BUTTERFLY (a színfalak mögött) Csak hamarosan, rajta! Itt vagyunk... BUTTERFLY BARÁTNŐI (kar; m. f.) Tán el is késtünk, a víz hogy csillog, Milyen fényes, milyen szép... BUTTERFLY (m.f.) Örömdal zengjen útjainkra! BUTTERFLY BARÁTNŐI (kar; m. f.) Milyen bájos, milyen szép! BUTTERFLY (m. f ) Minden bokor virágokat hintsen! SHARPLESS Hogy csicsereg a boldog ifjúság! BUTTERFLY (m. f.) Ah, nálam most ez isteni, gyönyörű Japánban. BUTTERFLY BARÁTNŐI (kar; m. f.) Mennyi víz, mennyi fény! BUTTERFLY: Boldogabb nincsen! Eltölt a boldog vágy, szívemben szerelem ég. BUTTERFLY BARÁTNŐI (kar; m. f.) Milyen bájos, milyen szép! Barátnőnk, édeni álom legyen élted! BUTTERFLY (m.f.) A napnál fényesebben! (Butterfly és barátnői megjelennek) BUTTERFLY Ah, együtt van ebben A boldogság, az élet, a kín, a halál! BUTTERFLY BARÁTNŐI (kar; m. f.) Új otthonodban rád a béke üdve várjon, Nézz szét a tájon, Búcsúzz el mindentől most, mi szívednek drága! BUTTERFLY Barátim, mi boldog érzés, Szívemben vágy ég, szívem vágyban ég, Ah, ég, hogy ég szívemnek mélyén a vágy, ah! BUTTERFLY BARÁTNáI (kar) Nézd csak, mily nagy tenger, mily nagy ég, Ah, milyen szép! Barátn8nk, rád a boldogság üdve várjon, Tekints végig még e tájon, Nézz csak egyszer széjjel, édes barátnőnk.. BUTTERFLY Megjöttünk. F. B. Pinkerton. Le! BUTTERFLY BARÁTNÓI (kar) Le... (Letérdelnek) BUTTERFLY Mily szerencse. BUTTERFLY BARÁTNŐI (kar) Üdvözöljük. PINKERTON Nem volt fárasztó a séta? BUTTERFLY Minden jól nevelt menyasszony Boldog, hogy ha fárad néha. PINKERTON Mondhatom ez furcsa bók volt. BUTTERFLY Vannak százszor szebbek még... PINKERTON Mért is fárad? BUTTERFLY Hogyha tetszik, mondok egyet... PINKERTON Drágám... Nem! SHARPLESS Miss Butterfly... Mily szép név és illik önhöz. Szülőföldje Nagasaki? BUTTERFLY Igen, jó uram, otthonunk gazdag volt egykor, (Barátnőihez) Igaz-e? BUTTERFLY BARÁTNŐI (kar) Igaz hát! BUTTERFLY Mert a népek szégyellik szegénységüket... Csavargók is dicsekednek, mind hercegek, Mindenki henceg. Mint gyermek, igen gazdag voltam én, De a szélvihar letörte a tölgyek koronáját És azért lettem gésa, Mert élni kellett ám! (Barátnőihez) Igaz? BUTTERFLY BARÁTNŐI (kar) Így van! BUTTERFLY Nem titok úgysem, nem is szégyen. (Észreveszi, hogy Sharpless mosolyog) Ön nevet? Ah, mért? Így van e földön! PINKERTON Ez a csicsergő kis madár lángra gyújtja a szívem... SHARPLESS Van-e nővére, mondja? BUTTERFLY Sajnos, nincsen. Édesanyám van. GORO Nemes rangbeli dáma. BUTTERFLY Ámde, hogy meg ne sértsem, vagyona neki nincsen. SHARPLESS S az édesapja? BUTTERFLY Meghalt! SHARPLESS Hány éves vajon? BUTTERFLY Nos, mennyit gondol? SHARPLESS Tizet. BUTTERFLY Nem, tőbbet! SHARPLESS Huszat. BUTTERFLY Sok volna! Tizenöt éves éppen, Öreg dáma vagyok! SHARPLESS Tizenöt éves! PINKERTON Tizenöt éves! SHARPLESS Hisz ez még gyermek... PINKERTON Cukor kell néki... GORO Jön a császári biztos, Véle együtt jő a jegyző, meg a rokonok. PINKERTON Rendben minden? (Megérkeznek Butterfly rokonai, a császári biztos és a császári tiszt) (Sharplesshez) Milyen furcsa, nézze kérem, Ez a kedves új rokonság! ROKONOK, BARÁTOK ÉS BARÁTNÓK (kar) Jól látom én, de milyen szép, Valóban szép, de milyen szép! Azt hiszem én, szebbet nem kell kívánni sem, Úgy látom én, csakugyan szép, De milyen szép, igazi úr, Az ilyen férj most kincset ér! Goro kínálta már nekem, Azt mondtam: "nem", Nem is olyan szép. Goro kínálta már nékem őt, De rosszkor jött, Én látom jól, nem olyan szép, Így szóltam: "nem", itt hagyja át, Úgy sejtem, itt hagyja őt. Bor lesz-e már? De lassan jár, Énbennem már nem eshet kár, Az orrom immár karmazsin... Jól látom én, nem olyan szép... Szép ember, tetszik is nékem... Jól látom én, nem olyan szép, Neked Goro kínálta őt, De rosszkor jött. Mihamar elhervadt, Ah, elhervádt szegény, Elhagyja őt, úgy sejtem én... GORO (a rokonokhoz) Az égre kérem, lesz-e csend? Sss! Sss! SHARPLESS (Pinkertonhoz) Ó, ön boldog, barátom, Ün fránya fickó, Pinkerton: Ily távol rejtett zugban Ily bájos lényre bukkan! PINKERTON Nyíló krizantém fürtje ő, És pillantása oly fénylő, Lángra gyújtja a vérem! És úgy látom, tetszem néki! BUTTERFLY (rokonaihoz) Most hallgasson mind rám! SHARPLESS Mint a pillangók, oly gyengéd, Ily angyalt sosem láttam, mint e kedves Buttertly... Nem szép öntől, hogy megcsalja egy bízó lélek hitét! BARÁTNőK ÉS ROKONOK (kar; egymásnak) Kínálták már énnekem, Ámde én azt mondtam: "nem", Azt feleltem: nem, Ennél szebb és jobb is van, Más is elvesz még engem, Ehhez így szólok: nem! Nincsen szebb, én azt hiszem, Nem felelném azt, hogy nem, Nem szólnék, hogy nem, Hozzá mennék boldogan, Mért nem választott engem? Nem, nem mondanám, hogy "nem"... Cserben hagyja őt, elhagyja őt... SHARPLESS Vigyázzon! e lány hisz önnek... BUTTERFLY Mamácskám, jöjj. Figyeljünk most. Nézzünk fel rá! Egy kettő, három, térdre le mind! PINKERTON Szerelmes szívem! Hogy tetszik a mi házunk? BUTTERFLY Uram, F. B. Pinkerton... bocsánat... Idehoztam néhány kedves holmit. PINKERTON Hol is vannak? BUTTERFLY Idebent... haragszik érte? PINKERTON Hogy tenném azt, édes drága Butterfly?! BUTTERFLY Selyemkendő... A pipa... Itt ez az öv is, meg az övem csatja... Egy kis tükör... legyező is... PINKERTON Hát e kis doboz? BUTTERFLY A festékes kis vázám. PINKERTON Ugyan! BUTTERFLY Nem tetszik?... Menj! (Eldobja ) PINKERTON (rámutat egy tőrre) Ez itten? BUTTERFLY Ereklye ez nékem. PINKERTON És meg se Iehet nézni? BUTTERFY Mások is látnák! Megbocsásson! (Bemegy a házba) GORO (Pinkertonhoz) Még az apja kapta ezt a mikádótól... Azt jelentette... (Hasjelmetszést jelző mozdulatot tesz) PINKERTON (Goróhoz) És az apja? GORO Meg is tette!... BUTTERFLY (visszatér a házból) Ottoké. (Mutatja az apró bálványokat) PINKERTON E sok babát... hogyan is mondta? BUTTERFLY Mind egy-egy ősöm lelke. PINKERTON Ah!... tisztelet nékik! BUTTERFLY Jártam nagy titokban Tegnap ott a keresztény Misszióban, Mert az új életemhez Most már a másik vallás illik jobban. Nagybátyám és családom még nem sejt semmit, De most már bármi érhet, Sorsomban megnyugszom én. Pinkerton Istenének hajtok térdet, Abban kell hinnem, Én is ottan, csak ottan hajtok térdet, hol ön, És imádom azt az Istent. És, hogy kedvében járjak, Mindent megteszek S elhagyom családom. Szerelmemért!... GORO Csendet kérek! CSÁSZÁRI BIZTOS (olvassa a házassági szerződést) Mai nappal Az egyik részről Benjamin Franklin Pinkerton, Hadnagy az Észak Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetében, a "Lincoln" sorhajón, Másrészről itten kisasszony, Butterfly, Szülőföldje Omara-Nagasaki, Itt házasságra lépnek, Az egyik részről szabad akarat szerint, És másrészt rokoni s gyámi beleegyezéssel, Ahogy itt meg van írva. GORO (aláírásra nyújtja a tollat) Az új férj... Majd a menyasszony! És minden készen! BARÁTNŐK (kar) Ó Madam' Butterfly!... BUTTERFLY Most Madame F. B. Pinkerton. CSÁSZÁRI BIZTOS (Pinkertonhoz) Sok jót kívánok! PINKERTON S én köszönetet mondok! CSÁSZÁRI BIZTOS (Sharplesshez) S ön tisztelt konzul úr, nem jön? SHARPLESS Megyek önnél. (Pinkertonhoz) Holnap látjuk egymást! PINKERTON Ha addig élünk! TISZT (Pinkertonhoz) Gyerek ha lesz... PINKERTON Bízza csak rám! (Sharpless, a császári biztos és a tiszt távozik) SHARPLESS (elmenőben Pinkertonhoz) Vigyázzon! PINKERTON (magában) Ím itt az új rokonság! Hogy szabaduljak tőlük simán és gyorsan?... (Tapsol) Hip! hip!... (Inasok tálcán ételt és italt hoznak) ROKONOK (kar) O Kami! O Kami! PINKERTON Köszöntöm a tisztelt új családot! ROKONOK (kar) O Kami! O Kami! PINKERTON Köszöntöm a tisztelt új családot! BUTTERFLY UNOKAHUGA ÉS ANYJA Köszönjük, köszönjük! ROKONOK (kar) O Kami! O Kami! Egy kortyot a ház örömére! BONZO (a színfalak mögött) Cso-Cso-Szán! Cso-Cso- Szán!... Utolér az átok! BUTTERFLY, ROKONOK (kar) Halld a Bonzót! GORO Ó jaj, hívatlan vendég, fussunk innen! A szép ünnepnek csúflesz a vége! BONZO (egyre közelebbről) Cso-Cso-Szán!, Cso-Cso-Szán, Cso-Cso-Szán! Cso-Cso-Szán! (Megjelenik) Cso-Cso-Szán! (Butterflyhez) Mért voltál a Misszióban? ROKONOK (kar) Felelj most, Cso-Cso-Szán! PINKERTON Mit ordít ez az őrült? BONZO Felelj, ha egyszer kérdem! BARÁTOK ÉS ROKONOK (kar) Felelj, te, Cso-Cso-Szán! BONZO Íme! Gonosz ajka hallgat, Az ősök átka rajtad! Hitedet megtagadtad! BARÁTOK ÉS ROKONOK (kar; megbotránkozva) Hou! Cso-Cso-Szán! BONZO Meggyaláztad galádul az ősi vallást! BARÁTOK ÉS ROKONOK (kar) Hou!... Cso-Cso-Szán! BONZO Ka-mi sa-run-da-si-co! BARÁTOK ÉS ROKONOK (kar) Hou!... Cso-Cso-Szán! BONZO E szörnyűséges vétek Vigyen romlásba téged! PINKERTON De most már lesz-e vége?! BONZO Jerünk e helyről! Ám halljad: Elárult nemzetséged Megátkoz téged! ROKONOK (kar) Megátkoz téged! PINKERTON De most kotródni innen. Elég ha mondom, Nem tűrök lármás bolondokat a házban! BARÁTOK ÉS ROKONOK (kar, távoznak) Hou!... Hou! Cso-Cso-Szán! Hou! Cso-Cso-Szán! BONZO, ROKONOK, BARÁTOK (kar) Ka-mi sa-run-da-si-co! Hou! Cso-Cso-Szán! A nemzetséged Hou! Cso-Cso-Szán! Megátkoz téged! Hou! Cso-Cso-Szán! Hou! Cso-Cso-Szán! PINKERTON (Butterflyhez) Drágám, drágám ne sírdogálj! Hagyjuk fecsegni őket! BARÁTOK ÉS ROKONOK (kar; messziről) Hou! Cso-Cso-Szán! BUTTERFLY Átkoznak még! PINKERTON Bátyád és rokonid S papjaival egész Japán Nem érdemli szép szemed Egyetlen egy könnyét. BUTTERFLY Igaz? Nem sírok már, Szívemnek többé nem fáj már a szégyen. Az ön jóságos hangja Bennem úgy zeng, mint a szívdobogás. (Megcsókolja Pinkerton kezét) PINKERTON Mi az?... Kezem? BUTTERFLY Azt mondják odalenn, Hogy a művelt emberek közt Egy ilyen kézcsók hódolat és hála. SZUZUKI (a színfalak mögött) E Izaghi ed Izanami sarundasico e Kami, E Izaghi ed Izanami sarundasico e Kami. PINKERTON De halld, ki suttog ott? BUTTERFLY Ez Szuzuki, most mondja el az esti imát... PINKERTON Jő már az este... BUTTERFLY Az alkony oly békés... PINKERTON Magad vagy velem... BUTTERFLY Ajkuk átkot mondott!... Átkot mondott!... Mégis boldog... PINKERTON (hármat tapsol, a szolgák megjelennek) Bezárni, egy-kettő! (engedelmeskednek) BUTTERFLY Ah, egyedül maradtunk... oly távol a világ! PINKERTON S a csúnya öreg bonzo... BUTTERFLY Szuzuki, add a köntöst. SZUZUKI (Pinkertonhoz) Jó éjt! BUTTERFLY (fehér köntöst öltve magára) Sajnálom e drága kis köntöst levetni... Ez díszített nászunknak szép ünnepén... PINKERTON A szalagokkal oly kecses kőnnyűséggel báník, A játékszerből csinos asszony válik: az én nőm! BUTTERFLY Oly édesen néz rám, nem fog kinevetni, Hogy boldog a szívem, úgy szégyellem én!... PINKERTON De hisz annyira bájos, Hogy e lázas szívnek vére Vad szerelemre gyullad. BUTTERFLY E hang... Rám bőszült szörnyeteg átkot mondott, Butterfly átoksújtott, átoksújtott, Mégis boldog! PINKERTON Nézlek, csak nézlek, Csodálatos szép vagy, Most már enyém, enyém vagy! A köntösöd szép, mint a liliom, Úgy illik ez éjszínű hajhoz a hófehér fátyol! BUTTERFLY Így csillog a holdbeli tündér, Így csillog a holdbeli tündér, Ha színezüst hídon a földre leszáll... PINKERTON Megejti a szívet... BUTTERFLY Fogva tartja, Bűvös fátylait borítja rá, Röpíti fel a mennybe, A csókok honába. PINKERTON De még eddig nem hallottam tőled, Az egy bűvös szót, hogy "szeretlek". Nem ismeri ajkad e szót, amit százezer szív heve szőtt? BUTTERFLY De tudja, csak nem akar szólni, E szó meg is ölheti őt, Megölheti egy szó is őt! PINKERTON Mért félsz, te gyermek? A csók sosem gyilkos, Éltet ád az, Reánk ragyog a csillagoknál szebben, Varázsát ím látom e szép fekete szemben. BUTTERFLY Nekem ön minden, Minden a földön... Több mint a fényes égbolt, És tetszett nékem már abban a percben, Mikor megláttam. Ön oly délceg, bátor, Oly jószívű, értem annyit fárad, Szavából szívemre száz öröm árad. Nem vágyom többre, nem vágyom többre! Tán megszeret engem, Bár, hogy reméljek ilyet? Ám én csak arra kérem, Ami engem megillet... Tán megszeret engem?... Oly szerény ez a nép Semmi sem történik vélünk, Nyugodtan, csendben élünk, Alig vesznek észre, ámbár e sok kis ember Szíve mély, mint a háborgó tenger! PINKERTON Engedd, hogy csókom hintsem e kis kézre! Ó Butterfly, rád ez a név hogy illik, Könnyűszárnyú lepke! BUTTERFLY Hallottam már többször, hogy az óceánon túl A kedves pillangókat gyilkos vággyal űzik, Sorba mind táblára tűzik! PINKERTON Úgy igaz bizony De mért, te nem tudod? Hogy többé el ne szálljon... Keblemre tűzlek, El nem bocsátlak többé, kis lepke! BUTTERFLY Én el nem szállok. PINKERTON Jöjj, ne szállj el! Jöjj, a lelked ne fájjon, Kis szíved sose féljen, Jöjj, nézz szét e tájon! Már minden alszik mélyen! BUTTERFLY Ah! Csillagfényben ég a mennybolt, Eddig még oly bájos nem volt! PINKERTON Itt a szívem... Ah, nézz szét a tájon: A bűvös éjben nincs senki sem ébren, Már minden alszik mélyen. BUTTERFLY Csillagfényben ég a mennybolt, PINKERTON Jöjj, szerelmem! BUTTERFLY Még ily tiszta, bájos nem volt! PINKERTON Jöjj, szerelmem! BUTTERFLY Lombon, virágon szikra villan, PINKERTON Jöjj, ne szállj el! BUTTERFLY Esti szellő szárnya illan. Ó! PINKERTON Jöjj szerelmem, ó, ne félj! Én nem bocsátlak már el, kis lepkém! Ah! Jöjj, drága nőm te, Ó, jöjj és lássad: ég, föld mélyen alszik. BUTTERFLY Ó, hány szem néz ránk ez éjben, Üdvöm látják fönt a kék tiszta égben, Lent a ringó tengermélyben... PINKERTON EI nem bocsátlak többé, jöjj! BUTTERFLY Ah! Hány szem néz ránk az éjben! A nagy égbolt fényben áll! Ah! esti szélnek szárnya villan És az ég fényben áll! PINKERTON Ég és föld mélyen alszik, Ah! jöjj, szerelmem! Ah, jöjj, ah! jöjj, szerelmem! II. FELVONÁS (Butterfly házában) SZUZUKI (Buddha-kép előtt imádkozik) Izaghi Izanami, Sarunasico és Kami... A fejem szédül! És te, ó Ten - Sjo - o - daj, Engedd, hogy Butterfly ne sírjon többé, Ne sírjon! Ne sírjon... BUTTERFLY Lusta és gonosz minden isten Japánban! Az amerikai Isten egészen biztos Sokkal gyorsabban válaszolna nékünk, Csak sajnos nem tud rólunk, Hiszen oly messze élünk. Szuzuki, mondd, mennyi pénzünk van még? SZUZUKI (megmutatja a pénzes kazettát) Itt van utolsó pénzünk! BUTTERFLY Ennyi? Ó, sokat költünk! SZUZUKI (sóhajtva) Ha vissza nem jön, És gyorsan, rosszra fordul a sorsunk. BUTTERFLY De megjön! SZUZUKI Úgy legyen! BUTTERFLY Ha nem jön vissza, A bérlet mért van a konzul úrra bízva? No most felelj! Mért óvta úgy a házat, Mért vásárolt rá oly sok angol zárat; Ha visszatérni nem óhajtott már? SZUZUKI Nem tudom. BUTTERFLY Nem tudod? Megmondom néked: Kizárni a szúnyogokat és a családot, S a szomorúságot, Hogy itt benn megvédjen egy asszonyt minden bajtól, Hogy megőrizzen engem, Butterfly-t. SZUZUKI Ej, várja, várja... ám az idegen férjek, Ha elmennek, vissza nem térnek. BUTTERFLY Ah! Hallgass! Vagy megöllek!... A búcsú napján kértem, mondja meg, Visszatér-e még hozzám? Oly nehéz volt a szíve, Mégis titkolta búját. Színlelt jókedvvel mondta: Ó Butterfly, szép icipici asszony, Ha az orgona lombja lilaszín fürtöt hajt S fecske fészkel a fán, Megjövök hozzád!... Visszatér! SZUZUKI Talán... BUTTERFLY Énvelem mondd: visszatér! SZUZUKI Visszatér!... (Sírni kezd) BUTTERFLY Sírni, de miért? De mért? Semmi bizalmad nincsen?... Halljad: Lásd, egy szép nap végre Füstfelhő száll az égre, Ott a távoli láthatáron Hajó jön habzó áron, Vakító szép színben Surran most a révbe. A vezényszó harsan, Látod? megáll szép lassan. Nem megyek én elébe, Nem én, Azt mondom, szépen, csendesen várom A dombon, A- vágyakozás nem égeti szívem, Csak várom híven... Ott lenn a város telve tarka néppel, Egy pont, egy pici hangya, Egy férfi a dombra lépdel, Ki jön ott? Ki jön ott? fm hallatszik a hangja, Mit is mond? Mit is mond fgy kiált: Butterfly! Tisztán megértem... Ám én egy szót sem szólok, Hadd rejtsenek a lombok, Bujósdit játszom és úgy félek, Hogy nyomban meg kell halnom... Ő akármeddig hívhat százszorszép neveken Te icipici asszony, te áprilisi illat, E szép neveket mind ő adta nékem... Mindez úgy leszen, mintha csak most lenne... Ám félj, ha szíved gyenge, Én híven bízom benne És várom!... GORO (Sharpless-szel,jön a kerten át, Sharplesshez) Ott van, csak tessék... SHARPLESS Engedelmet, Madama Butterfly... BUTTERFLY Madama Pinkerton. Kérem. Ó! Az én kedves konzulom, ó, a konzul úr! SHARPLESS Megismer engem? BUTTERFLY Hozta Isten itt nálunk Amerikában! SHARPLESS Köszönöm. BUTTERFLY (hellyel kinálja Sharplesst) Nagyszülők és ősök rendben vannak? SHARPLESS Remélem! BUTTERFLY Nem gyújt rá? SHARPLESS Köszönöm. (Levelet vesz elő) Van itt... BUTTERFLY Rég nem volt ily tiszta ég felettünk. (Pipát nyújt a konzulnak) SHARPLESS Köszönöm... Én... BUTTERFLY Többre tartja, ugye, az amerikai cigarettát? SHARPLESS Köszönöm... Hogy megmutassam... BUTTERFLY A tűz! SHARPLESS Írt nekem Benjamin Franklin Pinkerton. BUTTERFLY Írt önnek? Ugye, jól van? SHARPLESS Nagyon jól! BUTTERFLY No, látja, ily boldog asszony nincs Japánban! Szabad most egy kérdést tennem? SHARPLESS Tessék! BUTTERFLY Mondja csak kérem, Amerikában mikor raknak fészket a fecskék? SHARPLESS Hogyan kérdi... BUTTERFLY Így... előbb, vagy utóbb, mint itt? SHARPLESS Mért kérdi ezt? BUTTERFLY Azt igérte az én jó férjem, Hogy hű nejéhez akkor tér majd vissza, Amikor új fészket raknak a fecskék... Azóta nálunk már harmadszor látom, Ámde meglehet, hogy ott nem ilyen gyorsan térnek vissza. (Goro elneveti magát) Ki nevet? Ó, a nakodo. (Sharplesshez) Rossz szívű ember! GORO Örvendek... BUTTERFLY Hallgass! (Goro a kertbe távozik) (Sharplesshez) Képes volt... Nem! Én egy szót sem szólok, Míg nem ad választ nékem... SHARPLESS Én biz ehhez nem értek, Nem tudom én az ornitológiát. BUTTERFLY Orni... SHARPLESS ...tológiát. BUTTERFLY Nos, ha még ön se tudja... SHARPLESS Nem. Ott tartottunk... BUTTERFLY Igen. Nyomban, hogy férjem, F. B. Pinkerton Elindult, a nyakamra jött Goro És ajándékkal csábított, Hogy ehhez, vagy ahhoz nőül menjek. Most is kincseket ígér, Ha igent mondok egynek. GORO A gazdag Yamadori. Vége lenne a gondnak. Talán családja is befogadná újra! (Yamadori herceg közeledik) BUTTERFLY (Sharplesshez) Itt jön ő, no nézze! ( Yamadori herceg megérkezik) ( Yamadorihoz) Yamadori, nos hát, Miattam most is bántja önt a bánat? És meghalni támad kedve Mert egy csókom megtagadtam? YAMADORI Ah, az ember majd megőszül, Hogyha ilyen hosszan vár!... BUTTERFLY Aki olyan gyakran nősül, Régen megszokhatta már!... YAMADORI Mindet elvettem én eddig Válni olyan egyszerű. BUTTERFLY Szép ajánlás! YAMADORI Ha ön lesz a nőm, Sírig tartó frigyre lépek. SHARPLESS (magában) Hagyjuk abba, attól félek, Célom itt ma el nem érem. (Elteszi a levelet) GORO (a konzulhoz) Földje, pénze, népe, ritka fényes kastélya lent a téren. BUTTERFLY Hogyha férjes nő nem volnék... GORO, YAMADORI Most is férjére gondol még. BUTTERFLY Csakis őrá, ő a férjem! GORO De a törvény! BUTTERFLY Nem ismerem! GORO Elváltnak tekintjük a nőt, Hogyha a férj elhagyta őt... BUTTERFLY Ez törvény itt Japánban, De nem az én hazámban! GORO Melyik az? BUTTERFLY Az Egyesült Államok. SHARPLESS Ezt mégsem hittem! BUTTERFLY Ha nőnket kézen fogjuk S mint egy rongyot a kapu elé dobjuk, Azt hívják válásnak ugye? Ám túl a tengeren nem megy ily könnyen! (Sharplesshez) Igaz? SHARPLESS Igaz... De hát,.. BUTTERFLY Mert ott a bíró a gyöngével érez S így szól a férjhez: "Ön tehát válni fog? Halljuk csak, míért??" "Unalmas már a családi élet!" Felel a bíró: "Hej, gonosz fajzat, börtönbe véled!" Szuzuki, teát! YAMADORI (Sharplesshez) No hallja? SHARPLESS Szinte elszomorít e nagy bizalom. GORO (Sharplesshez és Yamadorihoz) Immár jelezték a Pinkerton hajóját! YAMADORI De hogyha újra látja... SHARPLESS Nem fogja többet látni, Hisz azért jöttem, hogy ma még megtudja sorsát. BUTTERFLY (teát kínál Sharplessnek) Ugye, tetszik egy csésze? (Yamadorira és Goróra értve) Csak már elmentek volna! YAMADORI Ég önnel! Énvélem jöjj bánatom, gondom, de bízom még! BUTTERFLY Ég önnel! YAMADORI Ha egy szót szólna... BUTTERFLY Ez egy szót ki nem mondom... (Yamadori távozik) SHARPLESS Asszonyom, most üljön le, Olvassa el e levelet itt énvelem. BUTTERFLY Kérem (Megcsókolja a levelet), így, az ajkam... (Szivéhez szorítja a levelet) a szívem... Nincsen önnél jobb ember a főldőn. És mostan halljuk! SHARPLESS (olvassa a levelet) "Barátom, látogassa meg azt a bájos kislánykát"... BUTTERFLY Ugy-e bájosnak mond! SHARPLESS Igen, annak mondja, de hogyha minden percben... BUTTERFLY Jól van, jól van, nem szólok... SHARPLESS "Három év múlt el immár a boldog tavasz óta"... BUTTERFLY Tehát számolta ő is! SHARPLESS "Lehet, hogy Butterfly már nem emlékszik rám"... BUTTERFLY Én nem emlékszem? Szuzuki, modd meg hát, Én nem emlékszem rá!... SHARPLESS (magában) De kínos! (Folytatja a levél olvasását) "Ha még gondolna rám s visszavárna," BUTTERFLY Ó, te imádott hírnök, úgy áld a szívem! SHARPLESS "Úgy bizalommal kérem, Adja tudtára szép szavakkal, tapintatos módon"... BUTTERFLY Hogy megjön... SHARPLESS "A rossz hírt..." BUTTERFLY Mikor? Máma! Máma! SHARPLESS (magában) Ez szörnyű!... Most már röviden végzek, Vigye az ördög Pinkertont! (Butterflyhez) De mit csinálna, Mondja csak Madama Butterfly, Ha tudná azt, hogy hiába várja őt? BUTTERFLY E kettőt tehetném: Ott lenn a gésa-házban énekelni újra:.. Vagy tán... inkább meghalni. SHARPLESS Önnek gyötrelem, mit mondok S nékem szörnyű erről szólni, Ámbár álma összeomlott, Gondol önre Yamadori. BUTTERFLY Ön, konzul úr, Ezt mondja nékem? ... Ön? SHARPLESS Istenem, mit mondjak hát? BUTTERFLY (tapsol, mire besiet Szuzuki) Jer Szuzuki ide gyorsan, Menni készül már az úr! SHARPLESS Elűz engem? BUTTERFLY Esdve kérem, Ah, hisz nincsen több barátom! SHARPLESS Rosszul tettem, már belátom! BUTTERFLY Ó, hogy elgyötört e szókkal, Rosszul tette, milyen rosszul! (Meginog, Sharpless megfogja, de megint összeszedi magát) Semmi! Semmi! (Szuzuki kimegy a szobából) Majdnem megölt e szó... De messzetűnt a rémes kín, Mint a szélhajtotta felleg! Nem szeret engem? (Kisiet az ajtón és visszajön kis gyermekét kézen fogva) És őt is?... És őt is... És őt is? A kisfiát feledni tudná? SHARPLESS Az ő fia? BUTTERFLY Ki látott kékszemű, szőkehajú gyermeket Japánban? Ez ajkak? E hajfürt tiszta arany színben? SHARPLESS Mint az apja. Pinkerton tudja már? BUTTERFLY Nem! Nem! Hisz akkor, mikor ez meglett, Férjem otthon volt régen. De ön majd megírja néki, Hogy egy páratlan szép fiúval várom! És majd meglátja, akkor hogy siet hozzánk Szárazföldön, tengeráron!... Ugye, meg sem értjük, mért ijesztget jó vendégünk? Azt, hogy én, kis fiam vállamra véve, Ha a nap éget, Vagy szél fú, járjak szerteszét S mint koldus sírjak kis száraz kenyérért, S a meg nem könyörülő népnek Kinyújtom fázó kezeim, Kiáltva: Halljátok, halljátok a nyomor bús dalát, Töltsön el minden szívet az irgalom, Ó könyörűljetek!... És Butterfly - mily iszonyatos végzet! - Táncol már megint, Mint ahogy egykor már a gésa énekélt! De jaj, mi lesz a víg dalnak vége, Milyen szörnyű szenvedés!... De nem, nem, soha már! Hisz ez az út csak a gyalázat útja! Holtan! holtan! de így soha! Bár inkább száz halál sújtson le reám! Ah, soha! SHARPLESS (magában) Szánom szegényt! ( Butterflyhez) Már jő az este. Megbocsát nékem? BUTTERFLY (megfogja a kisgyermek kezét és Sharpless kezébe teszi) És te, nyújtsd kezed szintén! SHARPLESS E selymes szőke fürtök! Mondd, hogyan is hívjalak? BUTTERFLY No, mondd meg: csúnya nevem van, Most a "Bánat", De majd kérem, írja meg néki, Hogyha visszajő ismét hozzánk, "Boldog", "boldog", úgy hívnak majd! SHARPLESS Ezt megtudja apád! Megesküszöm rá... (Távozik) SZUZUKI (a színfalak mögött) Jer csak, aljas, undok béka! (Bevonszolja Gorót, aki hiába igyekszik menekülni) BUTTERFLY Mi az? SZUZUKI Ez álnok vámpír egyre járkál, És minden sarkon mindegyre hajtja, Hogy ismeretlen a Butterfly gyermekének atyja! GORO Csak annyit mondtam: Ha ott túl a tengeren Egy ily fiú átkozottan jő világra, Mindig és mindenütt megvetés, utálat tárgya! BUTTERFLY Ah, hazudtál! Álnok, aljas, gaz, hazudsz! (Megragadva Gorót) Még egy szót és megöllek! SZUZUKI Ne! (Megfogja és kiviszi a gyermeket) BUTTERFLY El innen! (Goro menekül) Én szép kicsi fiam, Én édes vigasztalásom, Még eljön apád ah! messze földről, Hogy értünk bosszút álljon. Majd elvisz ő egy szebb, Új hazába, szép honába, Új élet vár ott ránk! (Ágyúlövés dördül) SZUZUKI (besiet) Ágyúlövés a révben... Egy hadihajót jelzett... BUTTERFLY Fehér, fehér... és a sokcsillagos zászló lobog rajta... (Távcsövön nézi) Most eresztik le épp a horgonyt. (Szuzukihoz) Fogd a kezem, kérlek, míg kibetűzöm nevét. A nevét... a nevét! ák azok! Ábrahám Lincoln! Hazudtak mind oly gyáva módon, Csak én voltam bátor... Szerelmes szívem. (Szuzukihoz) Lásd, ennyit ér az ostoba kétség! Ím itt van, ím itt van! Mikor a gyávák Azt mondták nékem: hiába várom. De győz a hű szív, itt a férj És eloszlik a rút sötétség: ó megjött hozzám! Milyen tarka ott a fának ága! Menj csak és rázd meg jól, Mint illatos zápor hulljon szép virága Homlokomra! SZUZUKI De úrnőm, nyugodt legyen, ne sírjon! BUTTERFLY Nem! Nevetek! Nevetek! Vajon hosszan várjunk-e még? Mit gondolsz? Egy órát? SZUZUKI Több lesz... BUTTERFLY Nem több, mint kettő! ltt is, ott is virág legyen, Teljék meg véle mindegyik szeglet... Gyorsan menj! SZUZUKI Mind leszedjem? BUTTERFLY Szedd le mind, szedd le, szedd le, Gyorsan menj és szedd le mind! Mindazt, mi fán vagy pázsiton nevet rád! SZUZUKI Így a kis kertnek bús téli arca lesz megint. BUTTERFLY Hozd be a boldog házba áprilisnak édes illatát! SZUZUKI Így a kertnek bús téli arca lesz megint. Ni, mennyit szedtem! BUTTERFLY (átveszi a virágokat) Van még a kertben! SZUZUKI Ím, lásd az út, amelyen oly sokszor elmerengett, Könnyes szemekkel nézve a bősz hullámokat! BUTTERFLY Megjött, akit vártam, bánatom ím fölenged, Könnyzápor hullott a rögre és a rög lombot ád... SZUZUKI (újból megjelenik a teraszon, a keze tele virággal) Mind leszedtem. BUTTERFLY Ilyen gyorsan? Szedjük rendbe. SZUZUKI Rózsaszirmot hintek széjjel... BUTTERFLY Hozzuk a boldog házba április illatát, Ami szépet kertem ád, ami szépet ád! SZUZUKI Hozzuk a boldog házba április illatát, Ami szépet ád! BUTTERFLY, SZUZUKI Ó, hozd e boldog házba, BUTTERFLY Áprilisnak illatát... SZUZKI Ápril báját. Szerteszórjam? BUTTERFLY Csak szórd, oly szép a büszke liljom! SZUZUKI Mind, mi szépet kertje ád... BUTTERFLY Ami szépet kertem ád... Asztalon, széken rózsa nyíljon, Lenn a földön jázmin, liljom, Ah, mi szépet kertem ád... SZUZUKI Szép a büszke liljom, Mindenütt rózsa nyíljon! Ami szépet kertje ád, BUTTERFLY,SZUZUKI Csak rajta, szórjuk széjjel, Április tarka kincsét! Egy szép tavasznak kertje Lesz ez a boldog ház! BUTTERFLY (Szuzukihoz) Most ékesíts hamar! Menj és hozzad a fiam! (Szuzuki behozza a gyermeket) BUTTERFLY (kis kézitükörben nézi magát) Mily csúnya lettem! Annyi sok sóhaj kelt ajkamon, És szemeim a távolba oly sokat néztek! (Szuzukihoz) Tégy most az arcomra ide egy kis karmint, A gyerekre is ráfér, Ha vélem virraszt, Ne lássék meg rajta az, Hogy mennyire sápadt. SZUZUKI Maradjon kérem, A haját is hadd szedjem rendbe! BUTTERFLY Mit szól majd ehhez bátyám, ki gyűlöl? Elpusztulásom boldogan nézték!... $s Yamadori mit fog most tenni?... Mit járt úgy a szájuk?! Nem szállna most szégyen reájuk. SZUZUKI (befejezte az öltöztetést) Ez megvan! BUTTERFLY Hozd a nászruhámat nékem. Azt add rám, kérlek. Hadd lásson úgy, amint meglátott 8 az első nap... Vörös mákot kell a hajamba tűzni... Így jó! Most a shosiba három lyukat vágunk, S kinézünk rajt' És szót se szólva türelmesen várunk, Hogy megjön majd. III. FELVONÁS (Szin ugyanaz, mint a második felvonásban) SZUZUKI Megvirradt! Cso-Cso-Szán... BUTTERFLY Eljő, meglásd, eljő. SZUZUKI Csak feküdjék le kissé, hiszen fáradt! Amikor megjön, felköltöm önt... BUTTERFLY (ölébe veszi a gyermeket s indul a másik szoba felé) Én édes kincsem, szunnyadj keblemen, Véled az Isten Énvélem gyötrelem. Elringat majd csillagsugár, Álmodj, én gyermekem! SZUZUKI Árva kis Buttertly... BUTTERFLY Én édes kincsem, szunnyadj keblemen, Véled az Isten, énvélem gyötrelem. (Távozik) SZUZUKI Árva kis Buttertly... (Kopogtatnak) Ki jár itt? (Erősebb kopogtatás, Szuzuki ajtót nyit, meglátja Pinkertont és Sharplesst) Ó! SHARPLESS (belép) Pszt! PINKERTON (belép) Halkan! Halkan! SHARPLESS Maradj csendben! PINKERTON Ne keltsd fel őt! SZUZUKI Úgyis oly szörnyen fáradt! Nem mozdult el e helyről, Jöttére hajnalig várt itt. PINKERTON Hogy tudta meg? SZUZUKI E három évben bármilyen új hajó érkezett a révbe, Butterfly messziről látta a zászlaja színét. SHARPLESS (Pinkertonhoz) Ugye, mondtam?... SZUZUKI Behívom... PINKERTON Ne, ne hívd még! SZUZUKI Látja kérem, Az este virággal szórta tele a házat. SHARPLESS Ugye mondtam? PINKERTON De kínos! (Kate megjelenik a kertben) SZUZUKI Valaki járkál lenn a kertben... Ki ez asszony? PINKERTON Halkan! SZUZUKI Ki ez? Ki ez? SHARPLESS Jobb, ha bevallunk mindent. SZUZUKI Ki ez? Ki ez? PINKERTON Velem jött ide. SZUZUKI Ki ez? Ki ez? SHARPLESS A felesége! SZUZUKI Őseink drága szent lelke! Szegény úrnőm nem éli túl, nem éli túl! SHARPLESS Hogy feljöttünk ilyen kora reggel Csak azért volt, Szuzuki, Hogy téged egyedül leljünk, És most arra kérjünk, Vigasztald őt! SZUZUKI Mit ér az?! Mit ér az?! SHARPLESS Hisz jól tudom, hogy úrnőd bánatára nincs vigasz! De a gyermek, a gyermek vajon mily sorsot lelhet? Van egy asszony, ki gondozná őt, mint édesanya a gyermekét. PINKERTON Mily törékenyek e szirmok, s e sok virág Szívem tőrként járja át. Szinte hallom a múlt napok énekét... SZUZUKI Ó, jaj nekem, azt akarják, Hogy én kérjem az anyját... SHARPLESS Menj hozzá szépen és kérd szelíden... Vezesd hát ide őt... És hogyha Butterfly meglátja őt, nem baj, Sőt még tán helyesebb, Ha e percben megtud mindent, Mihelyt meglátja, Menj ki gyorsan, beszéld meg véle, No menj ki és hozd ide őt, Vezesd ide őt... PINKERTON A múlt oly vádolva néz!... Arcképem őrzi..., Micsoda három év volt, Ím három hosszú éve, Hogy egyre számlál napot meg órát, Sok hosszú órát! SZUZUKI Azt kívánják, hogy én kérjem az anyját... Ó, jaj nekem, ó, jaj nekem! Őseink drága szent lelke!... Gyönge kis szíve nem éli túl! SHARPLESS Menj Szuzuki, hívjad őt! PINKERTON (Sharplesshez) Nem maradhatok itt... SZUZUKI Ó, jaj nekem! (Kifelé indul) PINKERTON Sharpless, majd megvárom ott künn! SHARPLESS No, nem megmondtam önnek?! PINKERTON Ön megtesz mindent konzul, ha kérem... Hogy vádol benn a lélek, A bűntudat hogy éget! SHARPLESS Emlékszik még a napra? Mintha csak ma lett volna, Így szóltam: "E lány hisz önnek", És láttam a jövőt, Mert e tiszta lélek, Minden megalázást eltűrt, S koldus-szegényen hitt és várta önt! PINKERTON Ó, mindaz, amit tettem Oly gyáva, oly kegyetlen, A homlokomon úgy ég a szégyen, S üldöz majd holtomig. Nincs feledés, nincs! SHARPLESS Most menjen! Megtudja úgyis Az igazságot ő! PINKERTON Ég áldjon, virágos ház! Benned élt az ifjúság! Örökre látom tiszta képed, Amíg az ajkam lehel! SHARPLESS E szűzi lélek mélyére láttam én És mondtam! Jól láttam és Sajnos így is lett. PINKERTON Én házam, most búcsúzni kell... Mért tettem tönkre én, Ó, mért tettem tönkre én? Gyáván menekülni kell! Ég áldjon, nem bírom én már tovább. Gyávaság, gyávaság. SHARPLESS De most hadd hallja egyedül ő a hírt! (Pinkerton távozik, majd Kate és Szuzuki jönnek a kertből) KATE Megmondod néki? SZUZUKI Ígérem. KATE Legokosabb, ha énrám bízza fiát... SZUZUKI Ígérem. KATE Saját fiamnak tartom. SZUZUKI Nem kétlem. Mégis jobb, ha egyedül tőlem hallja... Most e súlyos percben... tőlem! Szegény, már szinte látom, Mennyit fog sírni! BUTTERFLY (a szinfalak mögött) Szuzuki!... Szuzuki! Hová bújtál? Szuzuki! SZUZUKI Sehová... itt voltam... helyre is raktam mindent! (Butterfly megjelenik az ajtóban) SZUZUKI (vissza akarja tartani) Ne... ne... ne... ne... ne jöjjön még be.. Ne... ne... ne... BUTTERFLY (bejön) Ő itt van... ő itt van... Hová is bújt el? Ő itt van, ő itt van. Itt a konzul úr... De hol van?... hol van?... Nincs itt!... (Észreveszi Kate-et a kertben) Ki ez asszony?... És mért van itt?... Nem szól senki!... (Szuzuki halkan sir) És mért e sírás? (Sharpless közeledik és szólni akar) Ne!... ne szóljon egy szót se... semmit... Halálom lenne tán egy szó egy pillanat! Te Szuzuki, ki annyira jó vagy, Mért könnyezel? Hisz te úgy szeretsz engem! Egy szó, egy jel, egy intés, Él még? SZUZUKI Él! BUTTERFLY Nem jön el soha. Ugye mondták! (Szuzuki hallgat) Kígyó! Azt akarom, hogy felelj! SZUZUKI Soha! BUTTERFLY De tegnap megjött? SZUZUKI Meg! BUTTERFLY (Kate felé nézve) Ettől az asszonytól annyira félek! Annyira félek! SHARPLESS Hiszen hibáján kívül Okoz fájdalmat önnek, Ugye, megbocsát? BUTTERFLY A felesége! Ez a perc a halál! Elveszett minden! Ah! (Megtántorodik) SHARPLESS De kérem... BUTTERFLY Mindent elvesznek tőlem! Fiamat kérik! SHARPLESS Meg kell e kérést tenni, éppen érte... BUTTERFLY A bús anyának szörnyű sorsa! Elveszik hát a fiamat!... Legyen! Néki szót fogadok! KATE Nem bocsáthat meg nekem, Butterfly? BUTTERFLY Amerre fénylik az égbolt Önnél boldogabb asszony ma nincsen, És az maradjon, emlékem feledje el... KATE (Sharplesshez) Szánakozom sorsán! SHARPLESS Nincsen nemesebb szív! KATE Rám bízza hát fiát? BUTTERFLY De őt nem adom másnak, Jöjjön el érte az apja! Jöjjön félóra múlva majd el érte! (Szuzuki kikiséri Kate-et és Sharplesst. Butterfly sirva a földre esik, Szuzuki ijedten odaszalad) SZUZUKI (kezét Butterfly szivére téve) Mint egy kis légy, mely el van zárva, Félőn reszket az árva kis szív! BUTTERFLY Milyen bántón ragyog a tavasz égő napja, Zárd be! (Szuzuki bezárja a shosit, majd visszatér Butterflyhez) A gyermekem hol van? SZUZUKI Játszik. Behívjam? BUTTERFLY Hadd játsszék szegény, Hadd játsszék szegény! Menj, te is játsszál vele. SZUZUKI Itt maradok... BUTTERFLY Menj, menj, ha egyszer mondom! (Szuzuki távozik; Butterfly letérdepel Buddha képe előtt, majd előveszi az édesapjától örökölt tőrt) "Becsülettel halj meg. Ha becsülettel nem élhetsz tovább!" (Szuzuki kihozza a gyermeket; Butterfly elejti a tőrt) Te! Te! Te! Hadd átölelnem, te édes szép szerelmem, Ezt a liljom-szín testet! Ó, ne sejtsed, drágám, Azt, hogy érted És e szép szem végett Hal meg Butterfly... Meghal, hogy elmehess A messze tájra! Szívednek mindig fájna Anyádnak titka, Melyért ma elhagy téged. Nézz rám, te szép szőke angyal, Jól nézd meg ezt az arcot, Mely ma vad kínban reszket. Jó anyád arca ám ez, Míg csak élsz, megjegyezzed! Nézd meg jól, te drága gyermek! Szerelmem, Isten veled!... Menj, játsszál! Játsszál! (Kiküldi a gyermeket a kertbe és a snanyolfal mögé megy, majd hallani, amint a tőr a földre zuhan) PINKERTON (A színfalak mögött) Butterfly!... Butterfly!... Butterfly!... (Butterfly haldokolva előtántorog a spanyolfal mögül, majd holtan összeesik.)