Giuseppe Verdi: Rigoletto Szereplők: A mantuai herceg tenor Rigoletto, udvari bolond bariton Gilda, Rigoletto leánya szoprán Sparafucile, bérgyilkos basszus Maddalena, Sparafucile nővére alt Giovanna, Gilda társalkodónője mezzoszoprán Monterone gróf mélybariton Marullo, udvaronc bariton Borsa, udvaronc tenor Ceprano gróf basszus Ceprano grófné mezzoszoprán Porkoláb basszus Apród mezzoszoprán Urak és hölgyek. Apródok. Alabárdosok. A cselekmény színhelye: Mantua városa és környéke. Idő: a XVI. század. I. FELVONÁS (Terem a hercegi palotában. A herceg és Borsa beszél- getve jönnek az egyik teremből.) A HERCEG Egyszerű kislány, de kellemes és bájos, Ma éppen hozzá kerekedett kedvem. BORSA Ő az a lány, kit imádkozni látott? A HERCEG Érte járok szentmisére. BORSA Lakása hol van? A HERCEG Egy csendes utca végén, Minden éjjel jár hozzá egy ember. BORSA Titkolja fenség előtte a rangját? A HERCEG Hát persze! (Urak és hölgyek vonulnak át a termen.) BORSA Mily szépek mind! Ó, nézze! A HERCEG Mégis a legszebb Ceprano grófné. BORSA A gróf ne hallja, fenség! A HERCEG Hallhatja bátran. BORSA Gyorsan terjed a pletyka. A HERCEG Az se énnekem baj, járjon a szája, Sok a szép nő, de nekem az egyre megy, Ha bájos és nem vén, hogy melyik a sok közül. De az érzés, a szerelem elkerül, Nem lesz senkié e csapodár szív. Kell az asszony s én jól bánok vélük, Hisz a nőktől lesz gyönyörű szép az élet! Ma még ez kell és teszem a szépet, Ámde holnap már egy más lesz, ki kalandra hív! Olyan ember, ki beéri asszonyával, Ostoba fickó, vagy halálos nagybeteg. Hiszen boldog a földön csak az lehet, Kit nem köt senki sem, aki szabadon él. Van-e balgább egy féltékeny férjnél?! De egy vérszomjas szerető, az se bölcsebb! Nekem könnyű, mert azt tudják a hölgyek jól, Hogy nálam csak az asszony, az asszony a cél! (Ceprano grófnéhoz) Ön elhagy? Kegyetlen! A GRÓFNÉ Úgy kívánja férjem, hogy távozzunk innen. A HERCEG Hát így elhagyja házam az asszonyok dísze, Az udvar fénye, a bál istennője, a szépek szépe?! Ha önt látom, úrnőm, a szívem is lángol, Úgy reszket, úgy szédül, úgy szenved a vágytól. A GRÓFNÉ Csak csöndesen! A HERCEG A szívem is lángol, Úgy reszket, úgy szenved, úgy szédül a vágytól! (Karját nyújtja a grófnénak és eltávozik vele) RIGOLETTO (Ceprano grófhoz) Mért bántják a gondok, signor di Ceprano? (Ceprano a herceg után indul) De mérges, no nézd csak! BORSA ÉS UDVARONCOK (kar) Ma este RIGOLETTO Az ám! BORSA ÉS UDVARONCOK (kar) A fenségnek fényes a kedve! RIGOLETTO Hisz így van ez mindig, itt így megy az élet! Minálunk az ünnep, a játék, a konyha, a pénz, És a nő és a kártya a cél. Ma éppen a grófné a hercegi műsor S egy kukkot se szólhat az elhagyott férj! MARULLO (sietve lép be) Nagy újság, nagy újság! BORSA ÉS UDVARONCOK (kar) Mi történt? No, halljuk! MARULLO De bámulni fogtok! BORSA ÉS UDVARONCOK (kar) No halljuk, no halljuk! MARULLO (nevetve) Ha-ha! Rigoletto! BORSA ÉS UDVARONCOK (kar) Mi az? MARULLO Annyit mondok... BORSA ÉS UDVARONCOK (kar) Hogy elhagyta púpját, hogy nem görbe többé? MARULLO Még annál is furcsább: a púpos pojáca... BORSA ÉS UDVARONCOK No, mondjad! MARULLO Szeretőt tart! BORSA ÉS UDVARONCOK (kar) Szeretőt tart! Ki hinné?! MARULLO A csámpás megőrült egy szép ifjú lánytól! BORSA ÉS UDVARONCOK (kar) Egy lánytól, ez nem rossz! MARULLO, BORSA ÉS UDVARONCOK (kar) A csámpás, mint Ámor! A HERCEG (Rigolettóval jön) Az ostoba gróf nagyon terhemre van, A grófnővel lennék most boldogan! RIGOLETTO Hát lopjuk el! A HERCEG Az jó lesz, de mikor? RIGOLETTO Ma este! A HERCEG De gondolj a grófra! RIGOLETTO Hát mért van a börtön?! A HERCEG Azt nem! RIGOLETTO No jó, hát száműzd! A HERCEG Az nem jó, te mafla! RIGOLETTO Nos, akkor elvégzi a hóhér! CEPRANO Te sátáni fajzat! A HERCEG Ily főrangú férfit? RIGOLETTO Hát persze! Mit ér ez a tökfej? Én úgy látom, semmit! CEPRANO Te aljas! A HERCEG (Cepranóhoz) Ne bántsa! RIGOLETTO Mi kellene még?! MARULLO, UDVARONCOK (kar) De mérges a gróf úr! A HERCEG (Rigolettóhoz) Ha mondom, elég! BORSA, MARULLO, UDVARONCOK (kar) De mérges a gróf úr! A HERCEG (Rigolettóhoz) Nem érted, hogy néha a tréfa is árthat?! Ha megsérted őket, majd pórul jársz még! RIGOLETTO Nem félek én tőlük, itt senki sem bánthat! Ki nyúlhatna hozzám, a herceg ha véd? CEPRANO A púpost megöljük, már megbántott százszor, Megérdemli jól, megöljük! BORSA, MARULLO, UDVARONCOK (kar) Az jó lesz! CEPRANO Ki nem fél a vértől, ma eljön velem! BORSA, MARULLO, UDVARONCOK (kar) Jó! CEPRANO Ma éjjel. BORSA, MARULLO, UDVARONCOK (kar) Legyen! BORSA, MARULLO Megöljük a púpost, megérdemelte százszor! CEPRANO Csak bántott és gúnyolt, ha meghal, nem nagy kár! UDVARONCOK (kar) Megöljük hát! A HERCEG, BORSA, RIGOLETTO, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Szép az este, szép az ünnep, Minden táncra, dalra csábít, Mint egy földi édenkertben, Ránk egy boldog éjjel vár itt. MONTERONE (a színfalak mögött) Szólnom kell véle! A HERCEG Nem! MONTERONE (belépve) Akarom! BORSA, RIGOLETTO, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Monterone! MONTERONE Én! Monteron! A bosszúálló szólít, sújtson le rád a hangja! RIGOLETTO (a herceghez) Szólnom kell véle! (Monteronéhoz) Az árulásért, az árulásért száz halálra méltó, S mi mégis, mi mégis szívből megbocsájtunk önnek, És ön, ostoba, várja, hogy amit lánya Elvesztett régen, azt nálunk megtalálja. MONTERONE Újabb gyalázat! De szétkiáltom az undok vétket És ünneprontó leszek tinéktek, Amíg a bosszú nem sújt le téged, Amíg a szégyent lemossa véred! És ha a bárd alá fejem letettem, Üldözlek síron túl, mint szörnyű szellem, Kezemben hordván levágott főmet, Elébed állok majd, hogy szörnyű bűneidet Számonkérjem tőled! A HERCEG Elég, el kell fogni! BORSA, RIGOLETTO, MARULLO, CEPRANO Ez őrült! MONTERONE Rémséges átkom szálljon reátok! (A herceghez) Kutyádat küldöd haldokló oroszlánra, Te gyáva herceg! (A herceg indulatosan távozik - Rigolettóhoz) Te undok kígyó, gúnyt űzöl ím egy síró apából! Fogjon meg átkom! RIGOLETTO (rémülten) Mit hallok?! Ah, szörnyű! BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) A démonok űztek e helyre ma éjjel, Hogy önmagad zúzzad az életed széjjel. RIGOLETTO Ah, rémes! BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Nem mossa le bűnödet semmi se rólad, És nincs, aki érted egy szóval is szólhat. Te aljas és esztelen bujtogató, A végzeted lett ez az ostoba szó! Te gaz áruló, reszkess! MONTERONE Fogjon meg átkom! Te undok kígyó, tréfával sérted szívemnek gyászát! (Két alabárdos elvezeti Monteronét) II. FELVONÁS (Rigoletto kertje, az utca másik oldalán Ceprano gróf palotája. Rigoletto köpenyébe burkolózva jön, Sparafucile távolról követi.) RIGOLETTO A vén ember megátkozott! SPARAFUCILE Uram! RIGOLETTO Menj, nincsen semmim! SPARAFUCILE Nem is kértem! A tőrnek mestere, ki itt előtted áll. RIGOLETTO Tán rabló? SPARAFUCILE Ki eltesz láb alól kis pénzért bármely férfit. Szüksége lenne? RIGOLETTO Nekem? SPARAFUCILE Hisz látom, nőügyben jár. RIGOLETTO Mit hallok? És mondd csak, menyiért ölsz meg egy úriembert? SPARAFUCILE Rang szerint kérek többet. RIGOLETTO És hogy kapod a pénzt? SPARAFUCILE Egy felét, hogyha vállalom, a más felét, ha kész. RIGOLETTO (magában) Te Sátán! (Sparafuciléhez) És hogyan dolgozol, hogy mindig célhoz érsz? SPARAFUCILE Vagy künn az utcán gyilkolok, Vagy otthon végzek vélük; Éjjelre lesben állok, csak egyet szúrok és kész! RIGOLETTO (magában) Te Sátán! (Sparafuciléhez) És hogyha otthon? SPARAFUCILE Az egyszerű: segít nékem a húgom; Künn az utcán táncol, s mert szép lány, Becsalja prédám, s aztán... RIGOLETTO Már értem! SPARAFUCILE Lárma nélkül megy. RIGOLETTO Már értem! SPARAFUCILE (Mutatja tőrét) Ez itt a híres szerszám, ha tetszik. RIGOLETTO Nem! Talán máskor. SPARAFUCILE Bánom is én! RIGOLETTO Ki tudja? SPARAFUCILE Sparafucil az én nevem. RIGOLETTO Honnan jöttél? SPARAFUCILE Burgundiából. RIGOLETTO Ha kell majd, hol látlak újra? SPARAFUCILE Itt, minden este. RIGOLETTO Menj! SPARAFUCILE Sparafucil... RIGOLETTO Menj! (Sparafucile távozik) RIGOLETTO Összeillünk! Én a szolga és ő a rabló! Én aljas szóval sebzek, ő éles tőrrel. A vén ember megátkozott! Az emberek és az élet bűnösök abban, hogy ily aljas lettem, Oly szörnyű púposnak lenni, Oly szörnyű bohócnak lenni! Néha már arcomon megfagy a gúnykacaj, Enyhülést hozna rám a sírás, de nem szabad. Gazdám, az ifjú herceg büszke és délceg, Sok a pénze, szép is, unalmában így szólít: "Jöjj bohóc s mulattass", kénytelen meg kell tennem. Ó, átkos élet! Udvar népe, akik a hízelgésből éltek, Ó, hogy gyűlölöm e fajtát! Hogyha bűnöm nagy, ők tettek engem gazzá. Ám újra élek itt e helyen! A vén ember megátkozott! Ez az érzés az őrületbe hajt, Balsorsom várom. Rám súlyosult a végzet! Ó, nem, ez csak álom! (Belép a kertbe. Gilda kilép a házból és atyja karjaiba veti magát.) RIGOLETTO Lányom! GILDA Apácskám! RIGOLETTO Elmúlik nálad, Megtört szívemből minden gond és bánat! GILDA Ó, milyen jó vagy! RIGOLETTO Én szép virágom! Hogy lennék nélküled, egyetlen álmom?! GILDA Mily jó vagy hozzám, drága apám! RIGOLETTO Én drága lányom! (Sóhajt) GILDA Miért e sóhaj? Mondd meg, ki bántott, ó, mondd meg, Hadd tudja árva kis lányod! Áruld el titkodat, szívembe zárom, Hadd tudjam végre, hol van családom? RIGOLETTO Családod nincs! GILDA Hogy hívnak téged? RIGOLETTO Ne törődj azzal! GILDA Nem méltatsz engem őszinte szóra. RIGOLETTO Sosem mész el? GILDA Templomba járok. RIGOLETTO Jól teszed azt! GILDA Hiába kérdem, hogy hívnak téged, Anyámról szóljál, csak arra kérlek. RIGOLETTO Ah, nem tűnik el a fájdalom, nem csendesül a bánat: Míg élek, mindig gyászolom az édes jó anyádat. Hozzám, a rúthoz, koldushoz örökre hű maradt. Ah... De meghalt, nem él már A néma sírhalom eltakarja a drágát, Te vagy most vigaszom, te vagy nekem mindenem, Lányom, teérted Istennek mondok hálát! GILDA Ó, keserű gyász, hogy nyújtsak néked vigasztalást? Nyugodj meg, édes apám! Ó, szörnyű látnom, hogy kínoz a sírás, a könnyek! Oly szörnyű látnom, nyugodj meg, drágám, Oly szörnyű látnom, hogy szenvedsz, Ó, kérlek, hagyd a sírást! RIGOLETTO Csak te vagy most a vigaszom, Csak te, imádott gyermekem, mindenem vagy nekem, Édes, drága gyermekem, egyetlen kincsem, Lányom, Istennek mondok érted hálát! GILDA Ó, mondd el hát a titkodat, A szíved öntsd ki nékem! RIGOLETTO Ne tudj te semmit, oly hasztalan, Lányom vagy, ennyit tudhatsz. Sok ember támad ellenem, És van, ki retteg tőlem, Átkokat szórnak énreám! GILDA Otthont, családot, barátot Nem ismersz itt a földön? RIGOLETTO Otthont, családot, barátot? Célom, reményem, világom Csak benned látom én! GILDA Ó, hidd el, egyszer boldog leszel még, Ne hagyjon el hát a remény! Óh, hidd el nékem, boldogan élünk, Csak arra kérlek drágám, Ne hagyjon el téged a jó remény! Oly régen élek már itt e házban, És még a várost sohasem láttam, Engedd meg, jó apám, megnézném most. RIGOLETTO Nem, nem! De mondd csak, sosem voltál el? GILDA Nem! RIGOLETTO Úgy! GILDA (magában) Mit hazudtam! RIGOLETTO Óvakodj mindig! (Magában) Követni tudnák, vagy el is lopnák! Valaki elcsábítja egy bohócnak a lányát, Jót nevet rajta, ó, jaj! (A ház felé) Hollá! GIOVANNA (Rigoletto hívására sietve jön a házból!) Uram! RIGOLETTO Hogy jöttem, nem látott senki? Beszélj, te asszony! GIOVANNA Ó, nem, nem látták! RIGOLETTO Jól van! És mondd csak, a hátsó ajtót bezárod mindig? GIOVANNA Igen, uram! RIGOLETTO Valót beszélj! Őrizd asszony ezt a rózsát Mint a két szemednek fényét, Legyen mindig ilyen tiszta, Ilyen szűzi, ilyen szép. Óvjad őt a fúvó széltől, Mely letört már sok virágot, Add, hogy megmaradjon nékem, Ahogy adta őt az ég! GILDA Mennyi jóság, mennyi féltés, Ám ne búslakodj apácskám, Fenn az égben, fenn az égben Jó anyám vigyáz rám. Szent imába foglal téged, Őrzi földi békességed, Baj nem érhet, ha az ég Honában fönn egy angyal véd. RIGOLETTO Ó, őrizd, asszony ezt a rózsát, mint a két szemednek... Valaki jár kinn. (Rigoletto kisiet az utcára. A herceg eközben besurran a kertbe és elrejtőzik) GILDA Újra, ismét e szörnyű féltés! RIGOLETTO (Visszajön a kertbe; Giovannához) Nem követett senki, mikor szentmisére mentél? GIOVANNA Nem! A HERCEG (magában) Rigoletto! RIGOLETTO Ha valaki zörget, ne nyissad ki az ajtót! GIOVANNA S ha tán a herceg? RIGOLETTO Senkinek, ha mondom! Ég áldjon, lányom! A HERCEG A lánya! GILDA Apácskám, ég áldjon! RIGOLETTO Ó, őrizd, asszony, ezt a rózsát, Mint a két szemednek fényét, Legyen mindig ilyen tiszta, Ilyen szűzi, ilyen szép! Óvjad őt a fúvó széltől, Mely letört már sok virágot, Add, hogy megmaradjon nékem, Ahogy adta őt az ég! Hogy mindig maradjon ilyen tiszta, Ilyen szűzi, ilyen szép, Ó, őrizd asszony, ezt a rózsaszálat jól! GILDA Ó, milyen jóság, mennyi féltés, Mitől tartasz, jó apám? Ott fönn az égben drága jó anyácskám Véd, vigyáz reám! Ott fenn vigyáz reánk, Ég áldjon, ég áldjon. RIGOLETTO Lányom, ég áldjon! (Távozik) GILDA Giovanna, oly rosszat tettem! GIOVANNA Mi az, mi bánt? GILDA Nem mondtam el, hogy követett egy ifjú. GIOVANNA Minek is mondanád?! Vagy azt kell hinnem, Hogy nem találtad szépnek. GILDA De... szép volt, mint az álom, lángra gyújtja a szívem! GIOVANNA Gazdag ember és délceg, nagy úrnak nézem. (Távozik) GILDA Ha úr vagy főnemes, nem illik hozzám, Ha semmi rangja sincs, szeretni, érzem, sokkal jobban tudnám! Sok hosszú éjszakán őróla álmodom, Ujjongva elmondom százszor, imád... A HERCEG (Gilda elé lép) Imádlak! E drága szót még egyszer mondd el, És nem lesz nálam boldogabb ember! GILDA Giovanna, Giovanna! Hát elszaladt, Könyörgök, ments meg... ó kérlek, válaszolj! Nagy Isten! Nincs senki! A HERCEG Hisz látod, én itt vagyok, felelek gyorsan... Szívemben éretted szerelem lobban. GILDA De ide hogy kerül? Ki hozta önt? A HERCEG Ördögök, angyalok, ne gondolj rá, imádlak! GILDA Ó, menjen el! A HERCEG Mit mondasz? Hogy menjek? Most, hogy ily édesek e drága percek! örökre összefűz a sorsom véled! Kettesben földöntúli szép az élet! Napfény és boldogság, két szív ha lángol, A vérünk fellobog az édes vágytól, Hírnév és gazdagság oly gyorsan elszáll, Sok fényes trón felett az óra eljár. Egy kincsünk van csupán, Drágább, mint gyémánt: A szívünk lángja az, Mely boldogítón áraszt fényt ránk. Járjuk hát kettesben az élet útját, S irigyen néz reánk a nagy világ! GILDA Az álom földre szállt, mit várva vártam, Ó, érzem, rám talált a boldogság. A HERCEG Most ránk talált a boldogság! Ó, érzem, földre szállt a boldog álom. - (Ceprano és Borsa megjelennek az utcán) A HERCEG Hogy szeretsz, mondd el újra hát! GILDA Már mondtam! A HERCEG Boldoggá tettél. GILDA Csak ezt az egyet kérem én, Hadd tudjam, önt hogy hívják? CEPRANO (Borsához) Ez itt a hely. A HERCEG (gondolkodva) Az én nevem... BORSA (Cepranóhoz) Nem rossz! (Ceprano és Borsa távoznak) A HERCEG Walter diák, így hívnak engem, nincs rangom. GIOVANNA (ijedten elősietve) Künn lépéseket hallok. GILDA Úgy félek, atyám! A HERCEG (magában) Megfojtanám, ki megzavar most engem, ily édes órán. GILDA (Giovannához) A hátsó ajtón vidd ki, de gyorsan! Most menjen! A HERCEG Ó, mondd, hogy szeretsz. GILDA Most hagyjon! A HERCEG Mint fényt a csillag, mint... GILDA Nem, nem, most nem, csak menjen! GILDA, A HERCEG Ég áldjon, én boldogságom, E szív csak érted ég! Ég áldjon, édes, ég áldjon, lelkem, A szívem érted dobban, El nem válok tőled én, Csak tiéd e szív! Csak érted dobban szívem, Mindig téged áld e szív, Ég áldjon! (A herceg távozik) GILDA Walter diák, így hívnak hát, te drága, Édes boldogságom, álmaimnak álma! Ó, e név mily szép, mily lágy, Benne cseng a boldogság. Hallatán az édes vágy Járja ifjú szívem át. Szép neved mondd még, mondd még, Meg ne hallja senki más, S ajkamon e drága név Lesz a végső sóhajtás, Érted éget csak a vágy, Tiszta szívvel várok rád! Rólad zengjen hát a lomb, az ág Járja át az éjszakát. Ó, e név mily szép, mily lágy, És benne cseng a boldogság! Walter diák! Walter diák! (Lámpással felmegy az erkélyre. Borsa, Marullo, Ceprano gróf, udvari urak gyülekeznek az utcán) GILDA Zengje hát a lomb, az ág Szép nevednek dallamát! BORSA (Gildára terelve a többiek figyelmét) Az ott! GILDA Járja szélnek szárnyán át Ezt a drága éjszakát! CEPRANO Ez jó fogás! UDVARONCOK (kar) De szép kis lányka! MARULLO Valódi angyal! GILDA Walter diák! UDVARONCOK (kar) A púpos ember csinos babája. De szép kislányka! (Rigoletto jön az utcán) RIGOLETTO Visszatérek, miért? BORSA Figyeljük, most kezdjük, csak csöndben légy! RIGOLETTO Megver a szörnyű vén ember átka! (Beleütközik Borsába) Ki van itt? BORSA Na nézd csak, ez Rigoletto! CEPRANO Megöljük mindjárt; ez dupla ünnep. BORSA Hagyd így, majd holnap kacaghatunk többet. MARULLO Hát kezdjünk hozzá! RIGOLETTO Ki szól amott? MARULLO Hej, Rigoletto! Mondd... RIGOLETTO Ki van ott?! MARULLO Felfalna rögtön! Én, RIGOLETTO Ki? MARULLO Marullo! RIGOLETTO Sötét az éjjel, nem lát az ember. MARULLO Jó ügyben járunk: egy tréfa készül, El fogjuk lopni Ceprano grófnét. RIGOLETTO (magában) Ó, újra élek. (Marullóhoz) Hogy juttok majd be? MARULLO (halkan Cepranóhoz) A kulcsát kérem. (Rigolettóhoz) Senki ne tudja, a tervünk megvan, Itt állunk készen, elloptuk kulcsát. (Átadja Rigolettónak a Cepranótól kapott kulcsot) RIGOLETTO A címert érzem. Nem érte jöttek, tévedtem mégis. Ez itt a kastély, segítek én is. MARULLO Álarc van rajtuk. RIGOLETTO Énrám is adjatok, hisz értem a tréfát. MARULLO Jó lesz ez itt, tartsd hát a létrát! (Bekötik a szemét) RIGOLETTO Eltűnt a holdvilág... (A létrát Rigoletto kertjének falához támasztják) MARULLO Az arcán kendő, nem hall, nem lát. BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Szépen, csendben, hogy semmit ne halljon. Nézzük, érti a tréfát vajon? Mindig gúnyolt, de fordult a kocka, Most majd úgy lesz, hogy te nem nevetsz. Jót tesz úgyis a hölgynek a séta És a herceg is hálás lehet. Szépen, halkan, most fordul a kocka, Egyszer úgy lesz, hogy te nem nevetsz. Csöndesebben, halkan! Mindig gúnyolódik, csúfolódik, Százszorosan rászolgált a büntetésre. Ezután majd mivelünk is tisztelettel lesz. Csöndesebben, csöndesebben, A munka vár, induljunk hát! (Behatolnak a házba és Gildát elviszik magukkal) GILDA (a távolból) Ó, jó apám, segítség! BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar; a távolból) Viktória! GILDA Segítség! RIGOLETTO Még nem fejezték be, micsoda tréfa? Kendő van rajtam! (Letépi a kendőt a szeméről és felismeri a helyzetet, besiet az üres házba, majd kétségbeesetten eltámolyog) Ah, ah, megvert a szörnyű átok! III. FELVONÁS (Terem a hercegi palotában) A HERCEG Őt elrabolták tőlem, És éppen ma, amikor végre azt hittem, boldoggá tesz engem. Ma éjjel visszaszöktem csendesen hozzá. Nem volt ott senki, de nyitva volt az ajtó. És vajon hol van most a drága angyal, Akinek egyetlen pillantása drágább, Mint minden földi asszony százszor kóstolt csókja, Kinek még én is tudnék hű párja lenni! Ó, hogy hol lehet, hogy merre jár a drága?! Őt elrabolták tőlem. Ki volt az aljas? Bárki is volt az, szörnyű bosszút állok, Így kéri t8lem, akit úgy imádok! Bárhol jársz most, kedvesem, én híven visszavárlak És gondolatban ott van a szívem most is nálad. Úgy tűnik, mintha hallanám hangodat, Mely csak értem sóhajt, mindig engem hív, Ó, hogy segítsek most neked, én édes szép virágom, Ím lásd, az üdvöm nélküled többé nem találom. És odaadnám mindenem, Ha még csak egyszer láthatnálak téged, én drágám, Ó, bárcsak egyszer még, ah, lássalak, drágám! (Az udvari urak sietve lépnek be) BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Herceg, herceg. A HERCEG Mi az? BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Az éjjel hoztunk néked egy szép kis hölgyet. A HERCEG Hölgyet? És honnan? BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Halld, hogy történt! A HERCEG Ha, ha, jól van, halljuk hát! BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) A pletyka azt beszélte, hogy a púpos Titokban, néha-néha félrelép, A város végén lakása van, Ott lakik a lány, ki ritka szép És ifjú még. Az este mindahányan lesbe álltunk, A szöktetéshez minden kész van már. Sötét az éjszaka, csodás a kislány, De a bohóc ott sántikál, S közibünk áll. Ceprano grófnét raboljuk épp el, S ó hitte boldogan a kis mesét, Miközben ott áll a létra mellett, Bekötjük csöndben a két szemét, Szegény, még ő segít, hogy elraboljuk a szerelmesét. Mi elvezettük hát ide a lánykát, A házikó most elhagyottan áll! A HERCEG Mit hallok? BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) A vén bolond pedig, ha meg nem unta, A HERCEG Ez ő volt, az én szerelmem! S azóta merre van a szegény lányka? BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOI (kar) Azóta ott maradt és vár és egyre vár, A létra mellett áll szegény és vár. Elhoztuk hozzád, ott sírdogál. A HERCEG Enyém marad örökre már! Szerelmem égő szárnyán repülni vágyom hozzá, Mit adnék, hogyha újra kacagni látnám őt, A titkom most föltárom, hadd tudjon mindent rólam, Ki úr a földi trónon, de szolga Ámor előtt. BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOR (kar) Ki tudja milyen indulat ragadta tőlünk el, Hogy milyen indulat ragadta el! , (A herceg kisiet) MARULLO Ó, szegény Rigoletto! RIGOLETTO (belép tettetett egykedvűséggel) La-ra, la-ra! UDVARONCOK (kar) Figyelj, ott jön már. BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Adjon Isten, Rigoletto! RIGOLETTO (magában) Ez ott volt mind ma éjjel. CEPRANO Mi újság, te bohóc? RIGOLETTO (Cepranót utánozva) Mi újság, te bohóc? Az, hogy ma még butábbak vagytok, mint eddig! BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar, nevetve) Ha, ha, ha! RIGOLETTO La-ra, la-ra, Hol lehet, merre vitték? BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Oly nyugtalannak látszik! RIGOLETTO La-ra, la-ra! BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Nézd, nézd, nem jókedvű, csak játszik! RIGOLETTO (Marullóhoz) Tiszta szívemből örvendek, hogy látom. Jót tett az esti séta! MARULLO Esti séta? RIGOLETTO Hát... a szép kis tréfa! MARULLO Otthon voltam éjjel. RIGOLETTO Úgy? Otthon voltál? Akkor álmodtam, biztos! La-ra, la-ra! BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOI (kar) Lám, lám, hogy fürkészik mindent! RIGOLETTO (fölvesz, majd eldob egy zsebkendőt; magában) Nem az övé! (a többiekhez) Hát a fönséges úr? BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Ő alszik mélyen! EGY APRÓD (belép) Látni óhajtja hercegnőnk a férjét. CEPRANO Alszik. AZ APRÓD Erre jönni láttam éppen. BORSA Vadászni indult. AZ APRÓD Fegyver nélkül és gyalog? BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Értsd meg, hogy rosszkor jöttél, Most éppen nem zavarhatsz nála! (Az apródot kituszkolják) RIGOLETTO Ah, itt van hát mégis! A herceggel van. BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Ki? RIGOLETTO A lány, akit ma éjjel elloptatok, ti rablók! De visszaszerzem mégis! Itt van ő! BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Hogyha megcsalt a párod, úgyse lelsz rá nálunk! RIGOLETTO Ő az én lányom! BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK Ő a lánya! RIGOLETTO Ő, ő a lányom! Hát az esti séta?! Mi?! Most nem nevettek, látom! Itt van ő, kész a játék, adjátok vissza! (Be akar rohanni a szomszéd szobába, de elállják az útját) Szolgalelkek, ti rablók, ti gyávák, Mennyi díjat zsebeltek be érte? Mert nem néztek ti másra, csak pénzre. Ám a lányom, az kincsnél több nekem. Visszaszerzem, vagy egy védtelen ember Bosszút áll ma egy végtelen bűnért. Meg nem rémít se korbács, se hóhér, Lányom erkölcsét megvédem én! Azt az ajtót nyissátok, gyáva rablók! Ah, mindnyájan magam ellen, Az ajtót, ti rablók, az ajtót Ti szolgák, ti gyávák Ez szégyen, minden ellenem! Ah! Igen, én sírok. Marullo, te jó vagy, Hozzád mindenki tiszta szívvel szólhat. Kérlek, mondd, hol találom leányom? Marullo, te jó vagy, kérlek, szólj, hol találom? Ó, kérlek, igen, ugye itt van, Te hallgatsz, ó, jaj! Térdre hullva könyörgök kegyelmet, Ó, hadd térhessen vissza a gyermek! Néktek semmi, de énnékem minden, Nékem, higgyétek, minden, Legszebb, legdrágább kincsem, Az életem e lány! Bocsánat, urak, kegyelmet nekem, Az édes lányom kérem, ő itt a földön az egyetlenem! Az édes lányom kérem, ő itt a földön az életem! Ti jó urak, kegyelmet! Adjátok vissza gyermekem. GILDA (a másik szobából jön és atyja karjaiba veti magát) Én jó apám! RIGOLETTO Szent ég, én Gildám! Barátim, most látják, e földön mindenem nékem! Most már jó, ne reszkess, angyalom, lányom! (az udvaroncokhoz) Csak tréfa volt, ugye, tréfa?! Látjátok, sírtam, most nevetek, (Gildához) S te miért sírsz, virágom? GILDA Ó, jó apám, a szégyen! RIGOLETTO Szégyen?! Mit mondasz? GILDA Kérlek, ne kívánd, hogy más előtt piruljak. RIGOLETTO Hagyjatok most magunkra! És ha a herceg jönne, mondjátok néki, Erre színét se lássam, Mert most itt én vagyok! BORSA, MARULLO, CEPRANO, UDVARONCOK (kar) Megbolondult ez az árva, itt most vitatkozni kár, Elmegyünk most, de majd később megnézzük, hogy mit csinál? (Távoznak) RIGOLETTO Szólj hát, nincs senki! GILDA Jó Isten, ne hagyj el! Templomban láttuk egymást, mellettem térdelt éppen, Szerelmes arccal föltekint, mosolyog rám oly szépen. Bár néma volt az ajkunk, de vágyunk s a szívünk lángra gyúlt. Azóta láttam újra őt, titokban eljött hozzám, Szegény diáknak öltözött, szerelmes szókkal kérlelt, Száz édes szóval esküdött, hogy hozzám mindig hű marad. Így szólt, s elment, és szívemben dalra vált Az új érzés, a boldogság. Lépteket hallok hirtelen és látom, jönnek értem, S e házba hoztak el, hogy itt beteljék szégyenem! RIGOLETTO Ártatlan szívű gyermekem, miért sújt az átok téged? Én voltam vétkes, miért pusztul vélem egy tiszta lélek? Mért nincs a bűnök tengerén egy fénylő tiszta oltár? A lányom volt nékem életem fénye, De ő is elbukott már, mindennek vége, Az oltár romokban áll! Ah! Sírjál, sírjál, én édes gyermekem, sírjál! GILDA Jó apám! RIGOLETTO Enyhül, enyhül a bánat lelkeden. GILDA Támaszom, védőm, jótevő angyal vagy nekem, Ó, mennyi vigaszt adsz nekem, Jótevő angyalom, édes vigasztalást ah, adsz énnekem ah Támaszom, védőm vagy nékem, én jó apám vagy énnékem. RIGOLETTO Sírjál, sírjál, én édes gyermekem, sírjál, Enyhül, enyhül a bánat szíveden, sírjál, édes lányom! Enyhít a sírás bús szíveden, Én gyermekem, enyhít a sírás, én lányom, a szíveden! Hogy így fordult a sorsunk, csak egy út van nékem: Elhagyjuk e gyászos vidéket egészen. GILDA Jó! RIGOLETTO Egyetlen egy nap mennyit változtatott! (Monterone grófot alabárdosok vezetik elő) PORKOLÁB (az alabárdosokhoz) Előre! Vérpad várja most gróf Monteront! MONTERONE (megáll a herceg képe előtt) Ha nem sújtott rád eddig még szörnyű átkom, Ha balsorsod jöttét hiába kívánom, Légy boldog, ó herceg, a földön míg élsz! (Elvezetik) RIGOLETTO Ne hidd, Monterone, megbosszul e kéz! Szörnyű bosszúra vár ez a vétek, Lelkem lázas már a vértől! Mindent elvett tőlem az élet, Már csak a bosszú vágya hajt. Mint a villám lesújt az égből, Úgy száll rád haragom ostora majd! GILDA Bosszú vágya, mi arcodon lángol, Lelked lázas már a vértől. RIGOLETTO A bosszú! GILDA Ím, egy hang szól hozzád az égből, Kérlel: fékezd vágyadat! RIGOLETTO A bosszú! GILDA Ó, bocsásd meg! RIGOLETTO Nem! GILDA Szörnyű bűnét! RIGOLETTO Nem! G1LDA Ő elárult és mégis kérem, Védd meg őt nagy Istenem! RIGOLETTO Mint a villám sújt az égből, GILDA Ó bocsáss meg! RIGOLETTO Úgy száll rád haragom ostora majd. GILDA Fékezd lázad, így kérlel egy égi hang. IV. FELVONÁS (Sparafucile tanyája egy rombadőlt házban a Mincio folyó partján; éjszaka van) RIGOLETTO Szereted? GILDA Örökre! RIGOLETTO Pedig vártam soká, hogy elfeledjed. GILDA Szeretem. RIGOLETTO Ó, gyönge női szívek, szeretsz egy bűnöst, Bosszút állok érted, Gilda! GILDA Bocsánat apám! RIGOLETTO Ha biztos lennél abban, hogy ő elárul, Szeretnéd még mindig? GILDA Akkor... Ő el nem árul. RIGOLETTO Hiszed? GILDA Igen. RIGOLETTO Hát jó, most jöjj és lássad! (Az épülethez vezeti Gildát) GILDA Egy férfit látok. RIGOLETTO Csak várj egy kissé! (A herceg belép a fogadóba) GILDA Ó, édes apám! A HERCEG (Sparafuciléhez) Hé, fickó, adj gyorsan, SPARAFUCILE Mi kell? A HERCEG Éji szállást, s valamit inni! RIGOLETTO Így szokta minden éjjel. SPARAFUCILE Pompás gavallér! A HERCEG Az asszony ingatag, úgy hajlik, mint a nád, És hálót vet ki rád könnyelmű szívvel, Mindegy, ha víg kacaj csendül az ajkán, Vagy könnyez csalfán, csábít és színlel. Ne higgy a nőnek, ne hallgass rája, Hazug a szája, bármit is mond! Óvjad a szívedet, hogy meg ne ejtse. Bódító kéjnek elszálló perce. Múló az élvezet, tartós a bánat, Lelkedre támad és akkor véged. Ne higgy a nőben, ne hallgass rája, Hazug a szája, bármit is mond! SPARAFUCILE (az utcán halkan Rigolettóhoz) Az ember itt van, Hagyjam élni, vagy megöljem? RIGOLETTO Hogy elvégezzem művem, visszatérek. (Sparafucile a ház mögé megy) A HERCEG (a belépő Maddalenához) Egy szép napon megláttalak, Azóta mindig várlak. Úgy kívántam, hogy lássalak, Hát eljöttem utánad, Mert nélküled nem élhet E hű szerelmes lélek! GILDA Az álnok! MADDALENA Ah, ah, udvarláshoz jól ért, De nálam kár a szóért. Az ilyen úrfi fajta, A nőket csak úgy falja! A HERCEG Hát falánk vagyok? GILDA Apácskám, nézd hát! MADDALENA No, eresszen el gyorsan! A HERCEG Hogy félti a száját! MADDALENA Légy okos! A HERCEG Te meg légy engedelmes, Ne csapj ilyen lármát! Lásd, néked adtam szívemet, S te sajnálsz egy csókot tőlem. A kis kezed mily hófehér! MADDALENA Az úr csak gúnyolódik? A HERCEG Nem, nem! MADDALENA Hízelgő! A HERCEG Ó, légy enyém! GILDA Az aljas! MADDALENA Részeg. A HERCEG A csók nem méreg. MADDALENA Ne szeretőnek tartson, - ha kellek, vegyen el! A HERCEG Elveszlek, hogyha kell. MADDALENA Ezt ígérje meg nékem! A HERCEG Előbb a csókot kérem! RIGOLETTO (Gildához) Hát ennyit ér a szó? GILDA Az aljas áruló! A HERCEG Nincs a földön szebb lány nálad, Csókra csábít édes szájad, Édes ajkaidról szívem bánatára Mint a balzsam, száll a gyógyulás. Szívem mélyén csak tiéd lesz minden forró dobbanás. MADDALENA Ha, ha, nevetséges nóta, ilyet hallottam már százat! GILDA Ah, hogy így beszélt a szívről! MADDALENA Tudom, mennyit ér az ilyenfajta szalmalángolás! GILDA Néki egykor mindent hittem! RIGOLETTO (Gildához) Hallgass, itt nem segít a sírás! GILDA Ó, elárult árva szívem, milyen szörnyű nagy csapás! MADDALENA Én is értem ám a tréfát, Nem csaphat be ilyen könnyen, szép úr6kám! A HERCEG Édes szódra szívem nagy bánatára száll a gyógyulás! RIGOLETTO Most már látod, megcsal téged, Majd a többit én elvégzem, Szörnyű lesz a megtorlás! Lesújtja őt a villámcsapás. , Lányom, most menjél haza, Hogyha pénz kell, találsz otthon, Vegyél magadra férfiruhát és Veronába indulj, Én holnap ott leszek. GILDA Hát nem ma még? RIGOLETTO Itt a helyem! GILDA Félek! RIGOLETTO Menj! (Gilda távozik. A herceg és Maddalena tréfálkoznak egymással, nevetnek és isznak. Rigoletto a ház mögé megy és Sparafucilével jön vissza, kinek pénzt olvas a kezébe) RIGOLETTO Húsz aranyat kértél érte? Tizet most megkapsz, A többit, hogyha végzel. Itt marad éjjel? SPARAFUCILE Itt! RIGOLETTO Éjfél tájban visszajövök én is. SPARAFUCILE Nem fontos, majd a holttestét bedobom a vízbe. RIGOLETTO Nem, nem, itt akarok lenni. SPARAFUCILE Legyen! Őt hogy hívják? RIGOLETTO Hogyha tudni kívánod, úgy hívják: "Vétek", Engem úgy: "Büntetés"! (Távozik) SPARAFUCILE Közeleg már a szélvész, viharos lesz az éjjel. A HERCEG Maddalena! (Meg akarja ölelni) MADDALENA (kitér előle) Csöndbe légy most, hallom, jön a bátyám! A HERCEG Mit bánom?! MADDALENA Dörgés! SPARAFUCILE (belép) Nagy záporeső készül. A HERCEG (Sparafuciléhez) Annál jobb lesz! Te majd az istállóban alszol, vagy a pokolban, Vagy ahol tetszik! SPARAFUCILE De kedves! MADDALENA (halkan a herceghez) Nem, inkább menjen! A HERCEG (Maddalenához) Ilyen szélben? SPARAFUCILE (halkan Maddalenához) Húsz arany a díja! (A herceghez) Hogyne adnék az úrnak éji szállást?! Menjünk, ha tetszik, megtekinthetjük rögtön. A HERCEG No jó, ott alszol majd, gyerünk, hadd lássuk! (Követi Spararucilét) MADDALENA Kár lenne érte, kedves is, szép is. Rémes, mily szörnyű éjjel! A HERCEG Itt friss levegőn alszom, hisz ez pompás! Jó éjt neked! SPARAFUCILE Uram, az Isten áldjon! A HERCEG (a színfalak mögött) Egy órát alszom itt, jól fog majd esni. Az asszony ingatag, úgy hajlik, mint a nád, És hálót vet ki rád könnyelmű szívvel. És hálót vet ki rád könnyelmű... Ne bízzál a nőben, csalfa a szája, Bármit is mond! Ne bízz, ne bízz, csalfa a nő, hazug a... MADDALENA (a visszatérő Sparafuciléhez) Oly kedves az ifjú, oly nemes az arca! SPARAFUCILE Húsz aranyat fogok én keresni rajta. MADDALENA Csak húszat? Az nem sok. Az nem is, nagy kár! SPARAFUCILE Most hozd le a kardját, menj, elaludt már. GILDA (férfinak öltözve közeledik a vendéglő felé) Már többet nem várok, a szívem is kerget, Apácskám, kegyelmet! Mily borzalmas éjjel! Jaj, vélem mi lesz?! MADDALENA Ó, bátyám! (A herceg tőrét az asztalra teszi) GILDA Ki szól itt? SPARAFUCILE A pokolba menj! MADDALENA Az úrfi oly szép, mint az angyalok, A szívünk egymásé, ó bátyám, ne öld meg a párom! GILDA Nagy Isten! SPARAFUCILE (egy zsákot dob Maddalenának) Javítsd ki a zsákot! MADDALENA Miért? SPARAFUCILE Mert angyali kedvesed abban fog majd repülni a vízbe! GILDA A sátáni hajlék! MADDALENA Hisz csak a pénz kell, azt megszerzem néked, Csak kíméld az ifjút! SPARAFUCILE Hadd hallom a tervet. MADDALENA Nos, halljad, mindent sorjában elmondok néked, Ha jól tudom, tíz szkudit már zsebrevágtál, A többivel még máma itt lesz a púpos. Öld őt meg, hogy aztán majd elvedd a pénzét. GILDA Mit hallok?! Atyámat?! MADDALENA A munkádnak árát mind megkapod így! SPARAFUCILE Megöljem a púpost. Ilyen tanácsot adnál? Hát rablónak nézel? Vagy zsiványnak gondolsz? Tán rá szoktam szedni, ki valamit rámbíz?! Fölbérelt a púpos, nem csalom meg őt! MADDALENA Ó, ne bántsd az ifjút! SPARAFUCILE Ne szólj, meg fog halni! MADDALENA Megszöktetem őt! GILDA Ó, áldott jó lélek! SPARAFUCILE Én szavamat adtam. MADDALENA Igaz. SPARAFUCILE És a pénzem! MADDALENA De meg kell, hogy mentsük! SPARAFUCILE Ha erre jön bárki, azt meg fogom ölni, Berakjuk a zsákba az úrfi helyett. MADDALENA Oly zordon és szörnyű az éjjel, Hogy áldozatokra találni ma úgyse lehet! GILDA Föláldozom érte ily ifjan az éltem. Bocsáss meg apácskám, bocsáss meg nekem! Ó, bocsáss meg jó apám! MADDALENA Oly szörnyű az éjjel, nem jár erre senki, Oly szörnyű az éjjel, úgy száguld a szél, Nem, ma éjjel nem lehet! SPARAFUCILE Ha erre jön bárki, azt meg fogjuk ölni, Berakjuk a zsákba az úrfi helyett. (Óraütés hallatszik) Fél órája van még. MADDALENA (sírva) Ó, várjunk még, bátyám! GILDA Ím sír ez a lány itt, én megmentem őt is, Bár elhagyott engem a hűtlen, az álnok, Az életem árán is megmentem őt! (Kopog az ajtón) MADDALENA Ki zörget? SPARAFUCILE A szél volt. (Gilda megint kopog) MADDALENA Künn járnak az utcán! SPARAFUCILE Ez furcsa! Ki az? GILDA Ti irgalmas lelkek, Egy elfáradt vándor kér éjjelre szállást. MADDALENA Mi szívesen látjuk. SPARAFUCILE Csak várjon kissé! MADDALENA Te készítsd a fegyvert, öld meg, de gyorsan, Ne bántsd, ne bántsd a kedvesemet! SPARAFUCILE Hát rendben van, kész vagyok, nyisd ki az ajtót, Hadd haljon az egyik a másik helyett. GILDA Meghalni ily ifjan, mily szörnyű a végzet, Nagy Isten, ne verd meg a gyilkosokat, ah! _ Ne átkozd jó atyám, boldogtalan lányod, Meg kell halnom érte, kedvesemért! Bocsáss meg, ne bántsad, nagy Isten, Kit szívem szeret. MADDALENA Készítsd a kardot és öld meg, de gyorsan, Ne bántsad, ne bántsad a kedvesemet! SPARAFUCILE Rendben van minden, most nyisd ki az ajtót, Hadd haljon az egyik a másik helyett. . (Gilda újból kopog) MADDALENA Készülj! SPARAFUCILE Nyisd ki! MADDALENA Lépj beljebb! GILDA Isten! Neki megbocsássál! MADDALENA, SPARAFUCILE Lépj beljebb! (Sparafucile tőre a belépő Gildát éri, Maddalena eloltja a lámpást) RIGOLETTO (visszatér) Eljött az óra, bosszút állok most végre; Már harminc napja várok a bohóc jelmeze alatt; Szívem vérzik, arcomra könnyek hullanak. Bezárták az ajtót, az éjfél sincs itt még, Majd várok. Mily titokzatos éjjel, szél zúg ott fönn az égen, És vér folyik a földön. Mily nagynak érzem ez órában magam! (Az óra éjfélt üt) Itt az éjfél! (Kopogtat az ajtón) SPARAFUCILE Ki az? RIGOLETTO Én vagyok! SPARAFUCILE Már hozom! (A házból egy zsákot cipel ki) Íme, itt van a holttest! RIGOLETTO Hadd lássam, egy lámpást! SPARAFUCILE Egy lámpást? Nem, a pénzt add, Gyerünk, bedobjuk a vízbe. RIGOLETTO (pénzt ad neki) Nem, én majd megteszem! SPARAFUCILE Hát, ahogy tetszik! Vidd egy kissé lejjebb, Ott, arra elnyeli az örvény. Siess, hogy meg ne lásson senki! Jó éjszakát! (Bemegy a házba) RIGOLETTO Itt van ő holtan. Igen, meg kell hogy lássam... Mégse fontos, biztos ő az, minek is nézzem?! Ó, nagy világ, most nézz rám, Ím egy pojáca arcába lép egy úrnak! Itt heversz most a földön, Mily édes a bosszú! De most már vége a szenvedésnek, gyásznak! Az örvény lesz a sírja, Egy zsák is jó lesz szemfödélnek! A vízbe, a vízbe! A HERCEG (a színfalak mögött) Az asszony ingatag, úgy hajlik, mint a nád És hálót vet ki rád, könnyelmű szívvel. Mindegy, ha víg kacaj csendül az ajkán, Vagy könnyez csalfán, csábít és színlel. Ne bízz a nőben, ne hallgass rája, Hazug a szája, bármit is mond. RIGOLETTO Mily hangok?! Szellemek, vagy képzelődés? Nem, nem. Hangját hallom, ó, ezer átok! (Zörget a fogadó ajtaján) Hahó, te gaz, te tolvaj! A HERCEG Hazug a szája, bármit is mond! Bármit is mond, bármit is mond! RIGOLETTO Ki van helyette a zsákban? Úgy félek... egy ember teste... (Erős villámlás) A lányom, szent ég! a lányom De nem, hogy lehetne? Veronába ment el, álmodom! (Újból villámlik) És ő az! Ó, én lányom, én lányom, Válaszolj nékem, mondd, ki volt az az aljas? Hahó! (Zörget a házon) Nincs senki! ó, jaj! Én lányom, én Gildám, édes lányom! GILDA Ki az? Ki szólít? RIGOLETTO Mégis él hát és mozdul és beszél, Nagy Isten! Ó, én egyetlen lányom, Ó, nézz rám, szólj hát nékem! GILDA Apácskám, lelkem! RIGOLETTO Szörnyű rejtély! Ki volt? Sebeket kaptál? Mondjad! GILDA A kés... Itt sebzett meg! RIGOLETTO Ki volt a gyilkos? GILDA Bűnbe estem, még most is imádom, Érte éltem, érte lesz most halálom. RIGOLETTO Ím a bosszú édes lányomat sújtja, Merre van hát az igazság útja?! Drága kincsem, én egyetlen lányom, Szólj egy szót nekem, én szép virágom! GILDA Kérlek, ne kívánd, nekem és néki bocsáss meg, Áldj meg engem, édesapám, áldj meg engem, Ott fenn az égben, anyám oldalánál Érted imádkozom, édes apám! RIGOLETTO Ó, el ne hagyj, vár reád még az élet, Én kis galambom, ne hagyj egyedül itt! Ha te elhagynál, mért is éljek egymagam? Ó, maradj itt, mert én veled halok! GILDA Már nem bírom, ó, bocsáss meg, jó atyám, Ég áldjon! RIGOLETTO Meg ne halj, ne hagyj egyedül itt! Gilda, én Gildám... Ó meghalt! Ah, teljesült az átok!