STIFFELIO Opera három felvonásban Szövegét írta: Francesco Maria Piave Fordította: Csákovics Lajos Zsolt Zenéjét szerezte: Giuseppe Verdi SZEREPLŐK: STIFFELIO, ahasveriánus lelkész tenor LINA, a felesége, Stankar gróf lánya szoprán STANKAR GRÓF, idős ezredes bariton JORG, idős lelkész basszus LEUTHOLDY RAFAEL, ifjú nemes tenor DOROTTYA, Lina unokahúga mezzoszoprán FRENGELI FRIGYES, Lina unokafivére tenor FRITZ, szolga xxx a gróf barátai, Stiffelio követői, ahasveriánus gyülekezet Játszódik Ausztriában, Stankar gróf Salzbach folyó melletti kastélyában, a a XIX. század elején I. FELVONÁS Stankar gróf kastélyának földszinti terme. Hátul, középen ajtó, balról ablak, jobbról kandalló. Az ablak előtt, a szín közepe felé nagy asztal, könyvekkel megrakva, köztük egy feltűnően nagy, zárható, valamint írószerek. JORG (A bibliát olvasva) Szentséges írás, az egy igazság könyve, töltsd el színig a prédikátor szívét! (Becsukja a könyvet és feláll) Menj csak, Stiffelio, és meg ne állj az úton! Szavad, akár a villám, pusztítva sújtson, mint rémes orkán nőjön, nyelje el mind a vétkest e hiú földön! Jön már, s jön véle párja! Szerelme szent, magasztos céljához segítse, s ne legyen gátja! (Belép Stiffelo, karján Linával, valamint Dorottya, Frigyes, Rafael és Stankar) STIFFELIO Ma újra itthon! Szerelmem, barátim! JORG Stiffelio! STANKAR Fiam! DOROTTYA, RAFAEL, FRIGYES, STANKAR, JORG Ó, milyen boldog e perc, hogy végre újra látunk! Mily öröm, itt vagy megint, úgy vártunk! Szívünkre zárunk! DOROTTYA (Stiffelióhoz) Többször kereste egy durva matróz... STIFFELIO Nemrég is itt járt? DOROTTYA Itt. STIFFELIO Persze; Valter, kormányos volt az. Szólott is vélem egy furcsa ügyben... DOROTTYA, RAFAEL, FRIGYES, STANKAR, JORG Érdekel minket, mért meglepő? STIFFELIO Legyen! Elmondanom nem tiltja ő. Nemrég egy reggel, hogy vízre szállott, látta, hogy sarkig tárul egy ablak; abban egy rémült férfit meglátott, úgy tűnt, egy csábító, kit rajtakaptak. STANKAR (Gyanúm, ha nem csal...!) LINA, RAFAEL (Nagy ég! Ha tudja...!) JORG Ne hagyjad abba! DOROTTYA, FRIGYES Valóban furcsa. LINA, RAFAEL (Nagy ég! Ha tudja...!) DOROTTYA, FRIGYES, STANKAR, JORG Ez tényleg furcsa. STIFFELIO Feltűnt egy nő is az ifjú mellett, látszott: a félsztől mozdulni nem tud. Halálraváltan vártak egy percet, mígnem az ifjú úgy döntött, elfut... aztán az ablakpárkányra állt, s gyorsan a vízbe dobta magát. STANKAR Hány napja történt? STIFFELIO Nyolc. LINA Nagy Isten! RAFAEL Ő engem látott, kétségem nincsen. DOROTTYA, FRIGYES, STANKAR, JORG Ki volt a férfi, mondd csak, nem sejted? STIFFELIO (Zsebéből irattárcát vesz elő) Nem. Ám egy fontos tárgyat elejtett... DOROTTYA, FRIGYES, JORG Hadd lássuk! LINA, RAFAEL (Szörnyű!) STANKAR Mit készülsz tenni? STIFFELIO Hogy visszaadjam, olvasnom kéne, S tán bűnös ármányt hoznék a fényre... JORG Nos hát? LINA, RAFAEL (Hogy dönthet?) DOROTTYA, FRIGYES, STANKAR, JORG Mi lesz a sorsa? STIFFELIO Együtt a névvel hamvadjon el! (Az irattárcát tűzbe dobja) LINA, RAFAEL (Fellélegeztem!) DOROTTYA, FRIGYES, STANKAR, JORG (Nagylelkű ember!) STIFFELIO Tűnjön el e sűrű füstön át a név, s csakúgy a bűntett! Minket Isten arra intett: bárki vét, te megbocsáss! JORG, FRIGYES (Nagylelkű, nem bosszúálló, mégis féli őt a vétkes.) RAFAEL (Linához) (Ezután szükség, hogy színlelj!) DOROTTYA, FRIGYES, JORG (Szíve tiszta és erényes soha meg nem bánthat mást.) RAFAEL (Beszélnem kell még ma veled!) STANKAR (Rafaelhez) Leuthold gróf, szégyenbe hoztál! Meggyaláztad egyszem lányom! De, ha így van, szavam állom: csak a véred, véred hozhat tisztulást! DOROTTYA, FRIGYES, JORG (Meglásd! Meglásd! Meglásd! Meglásd!) RAFAEL (Itt, e könyvbe írást rejtek, mely megmondja, hol találsz.) LINA Kegyelem, nagy Isten! DOROTTYA, FRIGYES, JORG Szíve tiszta erény. STANKAR Foltot ejtettél e néven... LINA Kegyelem, nagy Isten! DOROTTYA, FRIGYES, JORG Szíve tiszta erény. STANKAR Véred hoz csak tisztulást! STIFFELIO Minket Isten arra intett: ... LINA Kérlek, védj! DOROTTYA, JORG Nem bánt meg mást. RAFAEL ...hol találsz... FRIGYES Jámbor. STANKAR Megtisztulást. STIFFELIO ... bárki vét, te megbocsáss! Te megbocsáss! LINA Kérlek, védj! DOROTTYA, JORG Nem bánt meg mást. RAFAEL ...hol találsz... FRIGYES Jámbor. STANKAR Megtisztulást. LINA Kérlek, védj meg, ó, nagy Isten! Lásd és szánjad szörnyű kínom! DOROTTYA, FRIGYES, JORG Nagylelkű, nem bosszúálló, mégis féli őt a vétkes. Szíve tiszta és erényes, soha meg nem bánthat mást. RAFAEL Ezután szükség, hogy színlelj! Beszélnem kell még ma véled. Itt e könyvbe írást rejtek, mely megmondja, hol találsz. STANKAR Leuthold gróf, szégyent hoztál rám, ha meggyaláztad lányom. Ám, ha így van, szavam állom: véred hoz csak tisztulást. STIFFELIO Minket Isten arra intett, arra intett: bárki vétett, te megbocsáss! DOROTTYA, FRIGYES, JORG A szíve tiszta és erényes, soha meg nem bánthat mást. Ő soha meg nem bánthat mást RAFAEL Megírom néked, hol találsz. Megírom néked, hol találsz. STANKAR Foltot ejtettél e néven, véred hozza a tisztulást. Foltot ejtettél e néven, véred hozna tisztulást. LINA Hogyha fájdalmam kibírom már nem vétek, csak ne bánts! Hogyha most megóvsz, nem vétek többet én! Ne bánts! Bűnös szolgád nem vét, csak most ne bántsd! DOROTTYA, FRIGYES, JORG Meg ne bántsa őt se más, nagyon vigyázz! Meglásd! Ő nem bánthat meg! Meglásd! Nem bánt meg mást! STIFFELIO Isten intett: Bárki vét, te megbocsáss! Így van! Bárki vétett, ne bántsd, te megbocsáss! RAFAEL Itt e könyvbe rejtem el, hogy hol találsz, hol látsz. Majd megírom, hol látsz, hogy hol találsz. STANKAR Majd e bűnre véred hozna tisztulást! Csak az! Megtisztulást! DOROTTYA Meg nem bánt senkit sem. STANKAR Véred hozhat megtisztulást, Leuthold! STIFFELIO Bárki vétett, te megbocsáss! Ne bántsd! LINA Bűnös szolgád már nem vét. Ne bántsd! RAFAEL ...Hogy hol találsz; hol látsz. DOROTTYA, FRIGYES, JORG Nem bánt meg mást. Meglásd! KÓRUS (Hangok kintről) Éljen Stiffelio! Éljen! STIFFELIO Mit hallok? JORG (Az ablakon kinézve) Ünnepre készen házunkhoz ért a nép. STIFFELIO De mért? JORG Hogy lásson. KÓRUS (Belépnek) Elé! E dalt feléd ha zengi Stiffelio az ajkunk, te tudd, az azt jelenti, mi téged nagyra tartunk! Szeretni megtanítasz a szentírás nevében; az ördög ellen szítasz a szív dicső hevében. A várak és a házak a földek és a völgyek mind általunk kiáltják a szent vezér nevét. LINA A bűntudat felébredt, gyötörve marja lelkem. E tiszta lelkű ének a szívem tépi szét. KÓRUS Dicső nevét! Dicső nevét! Dicső nevét! Dicső nevét! STIFFELIO Az Úr nevét dicsérje e himnusz és ne engem, s a végtelent elérve fogadja majd az ég! LINA A bűntudat felébredt, gyötörve marja lelkem. E tiszta lelkű ének a szívem tépi szét. E dal a szívem tépi szét! STIFFELIO Az Úr nevét dicsérje e himnusz és ne engem, s a végtelent elérve fogadja majd az ég! Az ég! DOROTTYA, FRIGYES, JORG, KÓRUS A várak és a házak a földek és a völgyek miáltalunk kiáltják Stiffelio nevét. RAFAEL (E szent erényt ha látom, a vágyam el nem oltja. Kevés csupán egy kortya, gyönyörre vágyom én! Kell még!) STANKAR E szent erényt, ha látja, a bűntudat legyőzi. Az apja lesz, ki őrzi, megóvja gyermekét! Úgy van! FRIGYES, JORG, KÓRUS Tőlünk örökre zengik nagy nevét! LINA A bűntudat felébredt, ó jaj, a szörnyű vétek gyötörve marja lelkem! STIFFELIO Fogadja majd az ég! RAFAEL (E szent erényt ha látom, a vágyam el nem oltja. Kevés csupán egy kortya, gyönyörre vágyom én!) STANKAR E szent erényt, ha látja, a bűntudat legyőzi. Az apja lesz, ki őrzi, megóvja gyermekét! DOROTTYA, FRIGYES, JORG, KÓRUS A várak és a házak a földek és a völgyek miáltalunk kiáltják Stiffelio nevét. LINA A bűntudat felébredt, gyötörve marja lelkem. E tiszta lelkű ének a szívem tépi szét. E dal a szívem tépi szét! STIFFELIO Az Úr nevét dicsérje e himnusz és ne engem, s a végtelent elérve fogadja majd az ég! RAFAEL (E szent erényt ha látom, a vágyam el nem oltja. gyönyörre, gyönyörre, gyönyörre vágyom én! A vágyam úgy is ég,. gyönyörre vágyom még! Kevés nekem csupán egy kortya, gyönyörre vágyom még.) STANKAR E szent erényt, ha látja, a bűntudat legyőzi, Az apja megóvja, megóvja gyermekét! Az apja lesz, ki őrzi, megóvja majd, megóvja gyermekét. DOROTTYA, FRIGYES, JORG, KÓRUS A várak és a házak a földek és a völgyek miáltalunk kiáltják a szent vezér nevét. Miáltalunk kiáltja, miáltalunk kiáltja vezérünk, vezérünk, Stiffelio nevét! Miáltalunk kiáltja majd a szent vezért dicsérve Stiffelio nevét. Miáltalunk kiáltja szét a szent vezér dicső nevét. LINA Ah! A bűntudat felébredt, gyötörve marja lelkem. Bűntudat, bűntudat, mely a szívem tépi szét! Bűntudat, bűntudat, mely a szívem tépi széjjel! STIFFELIO Az énekszó zengje csak, zengje csak, zengje csak az Úr nevét, és úgy a végtelent elérve fogadja majd az ég! RAFAEL (Kevés csupán egy korty élvezet, élvezet, én gyönyörre vágyom még! Kevés volt nékem csupán egy korty, gyönyörre vágyom még!) STANKAR Megóvja gyermekét. Gyermekem, gyermekem, gyermekem megóvom én. Az atya óvja gyermekét! Az atya óvja gyermekét! DOROTTYA, FRIGYES, JORG, KÓRUS A szent vezér nevét! Általunk, általunk, általunk kiáltja szét! Stiffelio dicső nevét, Stiffelio dicső nevét! (Lina egy székre ül az asztal mellett. A többiek, Stiffelio kivételével, Stankart követve távoznak.) STIFFELIO (Egy szót se szól ma hozzám... Rám se pillant.) (Linához) Végre, mi ketten együtt! LINA Rudolfom...! Ó, megbocsássad! Képtelen Stiffelionak hívni ajkam, ha szólít. (fölkel) Müller Rudolfnak hívtak téged régen; ez édes néven szóltam hozzád először, midőn te szöktél ellenségtől űzve, s atyám elrejtett nálunk. STIFFELIO Távol tetőled mindig árva voltam. LINA Kárpótol érte, hogy vakon követ annyi sok ember! Élhetsz a fényben. STIFFELIO Ne hidd! Csak látszat. Hisz' te ott nem voltál vélem! Bármerre jártam, mindenütt elszomorúlt e lélek: vének, s az ifjak - Kárhozat! - rémséges bűnben élnek! Egy itt az úr: a sárarany! Nem él az égi törvény, s a bűn, akár az örvény, mindent magába nyel! A bűn, a posvány magába nyel! LINA Rettenetes! STIFFELIO S a nő, a szűzi tisztességnek őre, a házas lét szent láncait eltépve süllyed bűnbe! LINA Ah! STIFFELIO Iszonyú! Ezt jól tudom. Sötétek mind e képek. Ám tudom, hogyha nézlek: még él a tisztaság. LINA Igazat szólsz, Stiffelio? STIFFELIO Mi mást...? Ám jaj, hogyha mégsem! Jaj! Jaj! LINA Te oly nagylelkű férfi vagy... s a szíved megbocsájtó.... STIFFELIO Nagylelkű, hidd el az lehet, kit meg nem csalt a szíve! Oly mérhetetlen kincseket őriz e léleknek mélye, mit senki úgy el nem vehet, hogy bajt ne hozna rá, mit senki úgy el nem vehet, hogy bajt ne hozna rá e bűn. Mi lelt Linám? Te könnyezel?! Csalódnék? Hisz' te reszketsz! Ne rejtegesd, ha szenvedsz! Mondd el, mi bántott!? LINA Nem! STIFFELIO Nem?... Töröld le könnyed, légy vidám; Gondolj e boldog napra! A házasság-évfordulónk... LINA Tudom. (Ó, kínok kínja!) STIFFELIO Linám, az égből áldva néz le ránk édesanyámnak arca. (Megfogja Lina kezét) Nyújtsd gyűrűjét!... Nincs rajta! Hol van? Hová?... LINA Ah! STIFFELIO Merre tűnt? Ne tétovázz, most valld be! Másnak adtad?! LINA A gyűrűt...? STIFFELIO Szólj! Ne tétovázz! Ha másnak adtad valld be! LINA (Arcát tenyerébe rejtve zokog) Jaj nékem, jaj! STIFFELIO Ha másnak adtad valld be! LINA Jaj nékem, jaj! STIFFELIO Ha másnak adtad valld be! Tárd fel őszintén a vétket, mely a lelked mélyét nyomja! Néma ajkad vádol téged, mert a bűnös hallgat így. Ám, ha így van, mást nem várok, nyeljen engem földnek gyomra, sújtson énrám szörnyű átok, hogyha becstelen e frigy! Sújtson énrám szörnyű átok, hogyha becstelen e frigy! LINA Ó, e nagy düh vesztem hozza; én nem láttam még őt így! Ah! STIFFELIO Tárd fel őszintén a vétket, mely a lelked mélyét nyomja! Néma ajkad vádol téged, mert a bűnös hallgat így. Ám, ha így van, mást nem várok, nyeljen engem földnek gyomra, sújtson énrám szörnyű átok, hogyha becstelen e frigy! Sújtson énrám szörnyű átok, hogyha becstelen e frigy! STANKAR (Váratlanul belép) Müller! STIFFELIO Szólj! STANKAR Künn várnak híveid. STIFFELIO Hát egy árva perc se jár?! STANKAR Mért e nagy düh? STIFFELIO Kérlek, megbocsáss! Menjünk! (Linához) Rögtön jövök! Ám, ha így van, mást nem várok, nyeljen engem földnek gyomra, sújtson énrám szörnyű átok, hogyha becstelen e frigy! LINA Ó, e nagy düh vesztem hozza; én nem láttam még őt így! Ah! STANKAR Ó, e nagy düh vesztét hozza; én nem láttam még őt így! Ah! (Stiffelio és Stankar távozik) LINA Rögtön itt lesz! Elvesztem végkép! Nincs e szennyes bűnre mentség! Nyomja lelkem szörnyű vétség, mintha szótlan béna lennék! Senki nem segíthet rajtam! Nincs, ki védjen engemet! Bűnös lelkem elveszett! Ah! Szálljon égig minden könnyem, minden sóhaj Téged kérjen! Látva kínom szánj meg, Isten, add, hogy megbocsásson nékem! Ó, bocsánat! Ó, bocsánat, vagy majd a vétkemet a vérem váltja meg! Ó, bocsánat! Ó, bocsánat, vagy majd a vétkem, avagy a vétkemet a vérem váltja meg! Súlyos vétkem vérem váltja meg! Súlyos vétkem vérem, vérem, az váltja meg! Mindjárt választ kell adnom! Milyen választ? Talán, ha gyónnék...! De nem! Jobb lesz, ha írok. (Írni kezd) „Rudolfom!...” Jaj, nem bírom! (Belép Stankar) STANKAR (Ki kell derítenem...!) (Meglátja Linát) Ah! LINA Ó, nem ezt kéne írni most! STANKAR (Halkan megközelíti Linát és ráteszi kezét a papírra) Hát te mit csinálsz? Tán a Leutholdy gróf úrnak írtál? (Magához veszi a levelet) LINA (Rémülten) Ugyan...! STANKAR Hadd lássam! (Olvas) „Rudolfom! Hozzád méltó nem voltam...” (Kiáltásban tör ki) Hát nem tévedtem mégse, ó, te balga! LINA Nem bírok már így élni! Feltárok mindent. STANKAR Hogyan?! Feltárni néki bármit halála lenne! LINA Ah! STANKAR Úgy meghal! LINA Azt nem! Ő meg nem halhat! Hát becsapjam talán?! Nem volnék képes. STANKAR Mondd csak: a szíved engedett a bűn hívószavának, de később rád a bűnbánat százszoros vádja támadt! Mondd csak! Feledni könnyű lesz alávaló mesédet, ha feltárod a vétket, mely sírba taszítaná! Nem restelled, te gyáva, Nem restelled, te gyáva, szégyened így tetézni?! LINA Kérlek! STANKAR Így! Így! Ámde nem hagyom! A férjed szót se tudhat! Te nem vagy arra érdemes, szeressed őt csak színleg! LINA Nem! STANKAR Parancsom teljesíted! LINA Nem! STANKAR Nem?! LINA Nem! Soha! Érts meg! STANKAR Soha? LINA Nem. STANKAR Úgy a mérgem el kell majd rejtenem, bármi kínzó tűzzel éget; és az undort el kell fojtanom: gyermekemnek nevezni téged! Téged, bár a szívem megvet! Téged, bár te nem vagy méltó! Téged, ó, te gyarló, bűnbesüllyedt lélek! Téged, atyádnak szégyenét! LINA Ó, mi bús a sors, mi vár reám, ha tép a gyilkos bűntudat! No, lásd, szememből hull a könny, így várom sorsomat! De hidd, a bűnös útra mégse készakarva léptem én, de higgy nekem, a bűnös útra, ó, te hidd el nékem, hidd, nem készakarva léptem én! STANKAR Gyermekemnek hívni téged, szégyellném! Te vagy az atyai szégyen, amiért megvetlek én! Ó, e bűnért téged megvetésem érjen! Ezt el nem feledem én! Becsületemen a szégyent soha nem feledem én! Becsületemen a szégyent... LINA Oly súlyos vétkem! STANKAR ...soha nem feledem én! LINA Oly súlyos vétkem! Érzem, szörnyű rút a vétkem! Ah! Érzem jól! STANKAR A lányom becsületemen a rút szégyen! Ah! Szégyenfolt! Hagyd a sírást! Elég volt! Nem érted?! LINA Ó, nem bírom! STANKAR De nincs mód kitérned! LINA Nem! Nem bírom! STANKAR Ezt atyád várja tőled! LINA Nem! Nem bírom! STANKAR Ezt kívánná a férjed, mert, ha mégsem, elérné halála! LINA Hallgatok. STANKAR Úgy legyen! LINA Nincs segítség. STANKAR Csak bízzál meg bennem, a könny már nem számít! Ne sejtsék a múltról, hogy elrejt az bármit! A vétkedről hallgass, mint sírboltnak mélye; ne hozzon majd szégyent nagy bűnöd e névre, se Müller jó hírét ne érhesse csorba: ne tudják meg róla, szerelme elveszett! LINA Mi borzalmas kérés, hogy szó nélkül járjak, ne könnyezzek többé, ha rám tört a bánat! STANKAR Ne tudja senki! LINA A boldogság fényét sugározván arcom ne lássák meg rajtam, hogy mint tombol harcom! STANKAR Ne tudja senki! LINA S ha őt elvesztettem,... STANKAR Ne tudja senki, ... LINA ...de szívből imádom; STANKAR ...hogy bármit rejt a múlt! LINA míg élek, csak áldom a jó férjemet! STANKAR Csak bízzál meg bennem, a könny már nem számít! Ne sejthesse senki, hogy elrejt az bármit! LINA S ha őt elvesztettem, ... STANKAR Ne tudja senki, ... LINA ...de szívből imádom; STANKAR ...hogy bármit rejt a múlt! LINA míg élek, csak áldom a jó férjemet! STANKAR Csak bízz mindig bennem! LINA S ha őt elvesztettem... STANKAR A könny úgyse számít! LINA ...de mégis imádom! STANKAR Ne sírj, úgyse használ! Hiába sírnál! Hiába sírnál! LINA Míg élek, csak áldom, kit szívem szeret! STANKAR Ne tudja senki, mit elrejt a múlt! Csak bízz mindig bennem! LINA S ha őt elvesztettem... STANKAR A könny úgyse számít! LINA ...de mégis imádom! STANKAR Ne sírj, úgyse használ! Hiába sírnál! Hiába sírnál! LINA Míg élek, csak áldom, kit szívem szeret! STANKAR Ne tudja senki, mit elrejt a múlt! Csak bízz meg mindig bennem! LINA Bár én voltam bűnös,... STANKAR A könnyed már nem használ! LINA ...hogy őt elvesztettem, STANKAR A könnyed már nem használ! LINA ...bár vétettem én, de őt szeretem mégis, szeretem mégis, szeretem mégis! Csak egyedül őt! STANKAR De meg ne tudja senki, ne tudja senki, ne tudja senki, mit elrejt a múlt! Soha! LINA Csak őt! STANKAR Ne szólj! LINA Szeretem őt! STANKAR Ne szólj! LINA Szeretem őt! Míg élek, mindig áldom, szeretem őt! STANKAR Ne tudja soha senki, mit rejt el a múlt! (Távoznak) RAFAEL (Belép) Nem várt rám. Bármiképpen beszélnem kell ma véle! (Levelet húz ki a zsebéből) Itt a nagy könyv... A zárat nyitja kulcsom! (Kinyitja a könyvet, beleteszi a levelet, bezárja és visszateszi az asztalra. Jorg tűnik fel az ablakban, majd Frigyes lép be) JORG (Mit látok?!) FRIGYES Leuthold! RAFAEL Rendelkezz vélem! FRIGYES Klopstock Messiását olvasni kérem. (Magához veszi a könyvet. Rafaellel együtt balra távoznak) A kastély fogadóterme, ünnepre díszítve,kivilágítva. Stiffelio és a gróf barátai szolgáktól kísérve gyülekeznek feleségeikkel. KÓRUS Fel hát! Fel hát! A nagy szónok most itthon van köztünk. Fel hát! Fel hát! Fel hát! Legyen boldog! Mind éltessük őt! Fel hát! Fel hát! Fel hát! Végre itthon van, éltessük őt! Hadd árassza ránk ő a békét, a napfényt! A legszentebb papként mind hallgassuk őt! A szeretet igéjét hirdeti nekünk; hogy egyenlők leszünk az Isten előtt. A boldogság, békesség szerető atyja, az Úristen hangja zeng szavain át. A szeretet érzésben egyenlő lettél, hát örvendezz, testvér ha ő szól hozzád! E dallal a szent érzést tarthatjuk ébren, hogy mindnyájunk szívében égjen a láng. Hogy mindnyájunk szívében égjen a láng! Örvendj! Örvendj, hogy hallod a szót! Dicsérd! Dicsérd Stiffeliot! Dicsérd Stiffeliot! Örülj! Örülj! (Beszélgetve a háttérbe húzódnak. Stiffelio és Jorg jönnek jobbról, majd Stankar karján Lina, utánuk balról Rafael Dorottyával, majd Frigyes kezében a Klopstock-könyvvel, s szóba elegyedik Linával.) STIFFELIO (Jorghoz) Hol késtél? JORG Ily hívságtól én távol állok. STIFFELIO Ha még oly nagy ünnep...? JORG Csak élvezzék mások! Mert elsikkad közben, ha vesztedre törnek! STIFFELIO Mit mondasz? JORG Csak annyit, hogy láttam: a könyvet nem régen egy férfi kinyitotta kulccsal, s elrejtett egy cetlit... STIFFELIO Bele tette? JORG Szemem nem csal. De ma választ is várhat... E könyv mélye rejt most egy bűnterhes cselszövést! STIFFELIO Nagy Isten! Mit mondasz?! KÓRUS E dallal a szent érzést tarthatjuk ébren, ... STIFFELIO Ki volt az? JORG Jön Linával és a könyvvel. STIFFELIO Valóban? Az Frengel! De hogy tudnám feltárni titkát? JORG Majd később. KÓRUS ...Hogy mindnyájunk szívében égjen a láng! Örvendj! Örvendj, hogy hallod a szót! Hogy mindnyájunk szívében égjen a láng! Örvendj! Örvendj, hogy hallod a szót! Dicsérd Stiffeliot! Dicsérd Stiffeliot! (Stiffelio elgondolkodva áll) DOROTTYA Ó, bátyám, a szentbeszédre gondol? FRIGYES Hiányozni nem fog a fényes templomból ma senki. KÓRUS Mind megyünk! FRIGYES Mi lesz a téma este? STIFFELIO A kétszínű Júdás csalárdságos tette. LINA, RAFAEL (Nagy Isten!) FRIGYES Valóban magasztos a téma. KÓRUS És minden galádnak riasztó a példa! STIFFELIO De nem csak a gazra, ki Urunk eladta, de arra is sújtok, ki bűnében öntelt! Reá, aki színlel, barátját becsapja, s bemocskolja titkon a szent házi tűzhelyt; ki kezet ad annak, kit orvul elárult, majd kérkedik azzal, mi rút bűnre csábult! Meglelni az átkokat, mi sincs ennél könnyebb, ha felütjük máris e nagyhírű könyvet! (Kiveszi Frigyes kezéből a könyvet) Nincs nyitva! DOROTTYA Linánál a kulcsa. LINA (Nagy Isten!) STIFFELIO Nos, akkor te nyisd ki! LINA Nem értlek... STIFFELIO A könyvet! LINA Nyissam? STIFFELIO Ne félj, de végre nyisd ki már! Kinyitni! Hát nem hallasz?! Ki volt a gyáva aljas, tudjuk meg végre hát! Úgy felkavar egy gondolat, míg nézem ezt a könyvet! Talán a sors, a végzet, mi rejtve benne áll. RAFAEL, FRIGYES Zavarja őt egy gondolat, míg nézi ezt a könyvet: talán a sors, a végzet, mi rejtve benne áll! STANKAR, JORG Micsoda baljós gondolat ébred, ahogy elnézed eme nagy könyvet! Maga a végzet az, amit elrejt! Maga a sors, a végzet, mi rejtve benne áll! Maga a sors, avagy a végzet, mi rejtve benne áll! LINA, DOROTTYA, STIFFELIO, RAFAEL, FRIGYES, STANKAR, JORG, KÓRUS Talán a sors, a végzet, mi rejtve benne áll! Talán a vég, talán a vég, a végzet az, mi itt benne áll! A végzet rejtve benne áll! A végzet, mi rejtve benne áll! STIFFELIO (Linához) Meg se mozdulsz?! No, nyíljon ki másképp! (Feltöri a zárat, kiesik egy levél) Ím egy cédula! LINA (Egek!) STANKAR (Stiffeliohoz, miközben felragadja a levelet) Ne mozdulj! El ne olvasd, jogod nincsen arra! Hogy ki írta, s ki kapná, ne tudd azt! STIFFELIO Én nem bánom, csak add ide, mindjárt! STANKAR Én apósod... STIFFELIO Ej, add ide! STANKAR Nem! STIFFELIO De add ide! STANKAR Nem! STIFFELIO De add ide! STANKAR (Darabokra szaggatja a levelet) Nem, nem, nem, nem, nem! STIFFELIO (Feldühödten Stankarhoz) Ah! Nincs, ki megment, ó, te aljas, hogyha ébred szörnyű mérgem! Rémes lánggal forr a vérem és vak dühöm kitörni kész! LINA (Stiffelio elé ugrik) Hallgass kérlek, őt ne bántsad! Bátran hulljon rám a vádad, ámde kedves ősz atyámat kérve kérlek, meg ne bántsad! Ámde kedves ősz atyámat tisztelettel telve nézd! STIFFELIO Rémes lánggal forr a vérem, vak dühöm kitörni készen! Rémes lánggal forr a vérem, vak dühöm kitörni kész! STANKAR (Fojtott hangon Rafaelhez) Jöjj a temetőbe még ma, te hitvány, megvívok ott véled! DOROTTYA, FRIGYES, KÓRUS Mért a nyugalmat megtörni, ... RAFAEL Meddig tűrjek?! STANKAR Védjen bármi fegyver téged, gazember, nem sokra mész! DOROTTYA, FRIGYES, KÓRUS ...azt, mely minden szívnek üdve?! RAFAEL Én nem félek. STANKAR Védjen bármi csoda kard, ... DOROTTYA, FRIGYES, KÓRUS De vajon melyik démon műve ... RAFAEL De vigyázzon! STANKAR ... azzal úgyse sokra mész! DOROTTYA, FRIGYES, KÓRUS ... a gyanú, mely szívet emészt?! RAFAEL Szavam inti: ... STANKAR De védhet bármiféle kard, ... DOROTTYA, FRIGYES, KÓRUS Stiffelio szívén emészt! RAFAEL Ne merjen gazembernek hívni, annyit mondok, túl merész! Ah! STANKAR De védjen bármi fegyver téged, azzal úgyse sokra mész! Ah! LINA Hallgass kérlek, őt ne bántsad! Bátran hulljon rám a vádad, ámde kedves ősz atyámat kérve kérlek, meg ne bántsad, ámde kedves ősz atyámat kérve kérlek, meg ne bántsad! Tisztelettel telve nézd! STIFFELIO Nincs, ki megment, ó, te aljas, hogyha ébred szörnyű mérgem! Rémes lánggal forr a vérem és vak dühöm kitörni készen. Rémes lánggal forr a vérem, vak dühöm kitörni kész! STANKAR A temetőben megvívok véled! Senki se véd meg, te gazember, nem sokra mész! Te hitvány, úgyse sokra mész, nem sokra mész! Itt a vész! Itt a vész! Itt van a vész! FRIGYES, JORG, KÓRUS A gyanú mely démon, a gyanú mely démon, a gyanú démon műve, mely Stiffelio szívén emészt! A gyanú mely démon, a gyanú mely démon, a gyanú démon műve, mely Stiffelio szívén emészt! Vad gyanú, mely szívet emészt, szívet emészt! Szívet emészt! Elemészt! LINA Fékezd magad! Fékezd magad! Őt ne bántsad! Soha rá te így ne nézz! Tisztelve nézd! Tisztelve nézd! Úgy nézd! Úgy nézd! Ah! Úgy nézd! DOROTTYA Mért e harag? Mért e harag, ez, mi jó szívén emészt?! Szívén emészt! Elemészt! STIFFELIO Szörnyű dühöm visszafogni már nehéz! Szörnyű mérgem már kitörni kész! Kitörni kész! Kitörni kész! Szörnyű mérgem már elemészt! RAFAEL Meddig tűrjek?! Meddig tűrjek?! Engem gazembernek hívni, mégis túl merész! Túl merész! Túl merész! Az! Túl merész! (Mindnyájan távoznak) II. FELVONÁS Régi temető. Középen kereszt lépcsőkkel. Balra templomkapu,belülről megvilágítva, széles lépcsőfeljáró vezet hozzá. Jobbra, hátul Stankar kastélya látszik. A holdfény szétszórt, sűrű ciprusoktól árnyékba borított sírokra esik. Az egyik sírkő láthatóan nem régi. LINA (Hátulról érkezik, mélységes felindultsággal) Nagy Isten! Mért jöttem erre?! Mily nem ismert erő az, mely erre űzött?! Itt várjam őt?! Itt?! Itt, hol minden rémes?! Hol minden egyes sírra a kőbe vésve mélyen az „vétek” szó van írva?! A széllökések hangja zúgó átok, szemrehányásnak tűnik! Ah! Itt e szent hely, én jó anyámnak sírja! Ártatlan asszony... de lányod...! Kérlek... Kérlek, anyácskám segíts meg, ha kínom látod! Ott fenn az égben, jó anyám, ott ülsz te áldott trónon! Ím, sírva kérlek, nézz le rám! Lásd, bűnöm sírva gyónom! Vidd el te mind a könnyeim, ó, vidd az égi Úrnak, mert téged ő megáldott, sírj te is vélem, ó, sírj velem! Hogyha kéred tőle, úgy majd az Isten megbocsájt nekem! Ah! Kérjed! Ha sírva Te kéred, úgy majd nem vonja meg tőlem bocsánatát! Ha sírva Te kéred majd nem vonhatja ő meg tőlem bocsánatát! Ah! Segíts meg, jó anyám! RAFAEL (Előlép) Lina! Lina! LINA Könyörgök, halkan szólj, mert tudom, hogy atyám sincs távol! Már a férjem tud mindenről bízvást. RAFAEL Ő azt Frigyesről hiszi, hogy bűnös. Széjjelszaggatta atyád az írást... LINA És az önvád, mely örökre üldöz? RAFAEL Mit tesz önvád, egybeforrva veled? LINA Bármi történt: a szívem nem szeret. RAFAEL Lina, szívből imádlak! LINA Álld a próbát! Jöjjön vissza levél és a gyűrű! Aztán menj! Menj el innen, de rögtön, ne késlekedj! RAFAEL Nem! Bármi történjen, megvédelek! LINA Menj el innen, ne késlekedj! RAFAEL Nem! El nem megyek. LINA Menj el innen! RAFAEL Nem! Nem! LINA Menj, ne késlekedj! RAFAEL El nem megyek! LINA Ah! Tönkre kívánsz tenni végleg?! Mégse szánod árva lényem? Hogyha nem mégy, bárhogy kérem, akkor minden, minden óra könnyre vált. Élte boldog volt a nőnek, ám te jöttél és azóta véghetetlen kín a sorsa, ám, ha elmégy, csak téged áld. Véghetetlen kín a sorsa, ám, ha elmégy, ám, ha elmégy, csak téged áld. Véghetetlen kín a sorsa, ám, ha elmégy, ám, ha elmégy, ha elmégy, csak áld, ha elmégy, csak áld. Csak téged áld. Ha mégy, csak áld! Ha mégy, csak áld! (Stankar tűnik fel a háttérben, köpenybe burkolózva; két kardot hoz magával.) RAFAEL Hiába. LINA A férjem tudjon hát meg mindent! STANKAR Egy szót se tudhat ő! LINA Atyám! STANKAR Hagyj minket! LINA Jaj, két szemedben látom... STANKAR Szót se többet! (Lina távozik. Stankar ledobja köpenyét, és Rafael felé nyújtja a kardokat) Válassz! RAFAEL Vívni óhajt? STANKAR És mindhalálig. RAFAEL Nincs, kinek javára válik. STANKAR Mit?! Te félsz tán? Én vérig sértlek, hogyha ok kell! RAFAEL Bár nem félek, nem vívok önnel; mert e bátor tisztes ősz fej az, mi gátol. STANKAR Nyomorult! Te gyáva senki! Ez se késztet kardra kelni?! Semmi büszkeség tebenned? RAFAEL Nézze, semmi célja ennek...! STANKAR Forr a vérem! No jó, ha ez kell... RAFAEL Hagyja! STANKAR Hallgass rám még ez egyszer! Mert, ha ajkam meg nem sérthet aljas gaznak nevezve téged, tudja meg hát minden lélek, végre lássák valódi lényed! RAFAEL Hagyja abba...! STANKAR Tudtam rólad, bárhogy rejtegetted múltad: Rafael, a büszke gróf úr semmi más, csupán egy fattyú! RAFAEL Add a kardot! STANKAR Az égnek hála! RAFAEL Add a kardot! Ne várjunk! STANKAR Halálra! RAFAEL Add a kardot! Ne várjunk! STANKAR Halálra! RAFAEL, STANKAR Halálra! Nincs a földön, nincs az égben már, ki megment tégedet! Nem csitulhat sértett szívem, míg nem ontom véredet! (Rafael elveszi az egyik kardot és egymásnak rontanak. Stiffelio lép ki a templom ajtaján) STIFFELIO Mért e lárma? (Lesiet a lépcsőn) Párbajt vívnak! Abbahagyjátok rögtön! RAFAEL , STANKAR Stiffelio! STIFFELIO Ti vagytok?! Szent a hely, melyet így meggyaláztok! Itt, e földben a holtak nyugosznak és fölöttünk a szent kereszt áll! STANKAR (Rafaelhez) Jöjj el innen! STIFFELIO Isten rátok talál! RAFAEL, STANKAR Menj, ne zaklass! Halni kell úgyis egynek! STIFFELIO Én követlek, ha bármerre mentek. STANKAR Nézz rám! Tiszteld az aggot! STIFFELIO Az Isten nevében beszélek, és, ha szólok, arra hallgatni kell! Le a kardot! Bármi történt, felejtsétek egyként és ne bántsa a testvér a testvért! STANKAR Soha! STIFFELIO (Rafaelhez) Te engedj, mint ifjabb, Rafael gróf! (Elveszi Rafael kardját, s kezet nyújt neki) Békejobbot! STANKAR Mi felháborító! Jobbot adni a férjnek, kit megcsal! STIFFELIO Ah! Hogy megcsal?! STANKAR Mit mondtam?! STIFFELIO (Stankarhoz) Ne hallgass! STANKAR Nem! Ne faggatózz! STIFFELIO Beszélj! Tudni vágyom! LINA (Hátulról) Ölni készek! STIFFELIO Csak tárd fel a titkot! LINA (Közeledve) Nagy ég! RAFAEL, STANKAR Lina! STIFFELIO Hadd tudjam én, hogy mint volt! LINA Kérlek! Kérlek, bocsáss meg! STIFFELIO Bocsássak?! Szóval ő volt a bűnös! STANKAR Müller! STIFFELIO (kétségbeesetten) Ah! Szóval így van! De nem! Mégse hihetem... (Linához) Kérlek, mondd, hogy félreértem...! Szólj egy szót csak -ugye szólsz?- remegve kérem! Mondd, hogy tévedek; egy szó sem igaz mégsem! Ám te hallgatsz?! Ám te hallgatsz?! Nincs semmi kétség! Hogy az ég szakadna ránk! E láb tipor terád! LINA Ah! El nem kerülöm sorsomat, már el nem kerülöm sorsomat: a vad orkán, a vad orkán fejemre száll most. STANKAR (Rafaelhez) Már csak Isten lehet a pártfogód, hiszen e könny neked a végzet. RAFAEL (Stankarhoz) Készen állok. LINA Az, mi marad, olyan gyászos, olyan gyászos, csak a lassú, bús halál! STANKAR Sújt a vád: pokoli vétek, mit a véres bosszú vár. RAFAEL Mért is késlekedsz?! LINA Mennyei jó atyám, ... STIFFELIO Mentsd a vétked! RAFAEL Kardom megmutatja néked,... STANKAR És a villám még ha késne most... LINA ...szánd meg a szenvedőt! STIFFELIO Kérve kérlek! RAFAEL ... él-e bennem gyávaság! Igen, e kard... STANKAR ... százszor jobban sújt le rád! Ha ma késik, ... LINA Szánj meg és nézzed el a vétkemet, ... RAFAEL ... mutatja neked... STANKAR ... te ne reménykedj: ... LINA ... te nézzed el a vétkemet! RAFAEL ... tudom-e, mi... STANKAR ... nem marad el; ... LINA Atyám, te könyörülj meg! RAFAEL ... gyávaság! STANKAR ... lecsap terád! LINA Könyörülj nekem, atyám! STIFFELIO Szólj egy szót csak, - ugye szólsz?- remegve kérem! LINA Sírva esdek hozzád! RAFAEL Bennem nincs gyávaság! STANKAR Rettentőn sújt le rád! STIFFELIO Mondd, hogy tévedek, egy szó sem igaz mégsem! LINA Sírva esdek hozzád! RAFAEL Bennem nincs gyávaság! STANKAR Rettentőn sújt le rád! STIFFELIO Ám te hallgatsz?! LINA Zokogva kérlek! RAFAEL Igen, a kardom... STANKAR Lehet, hogy késik,... STIFFELIO Nincs semmi kétség! LINA Zokogva, sírva esdek hozzád! RAFAEL ...mutatja majd: bennem nincs gyávaság! STANKAR ... de ne remélj: szörnyű súllyal sújt le rád! STIFFELIO Hogy az ég szakadna ránk! E láb tipor terád! LINA Ne hagyj engem el, könyörgök hozzád! RAFAEL Kardom mutatja néked majd: ... STANKAR Még rettentőbben sújt majd le rád! STIFFELIO Igaz a vétség! LINA Ne hagyj engem el, könyörgök hozzád! RAFAEL ... azt, hogy bennem nincs gyávaság! STANKAR Még rettentőbben sújt majd le rád! STIFFELIO Nincs semmi kétség! LINA Könyörgök én hozzád! RAFAEL Nincs bennem gyávaság! STANKAR Rettentőn sújt le rád! STIFFELIO Igaz a vétség! LINA Könyörgök én hozzád! RAFAEL Nincs bennem gyávaság! STANKAR Rettentőn sújt le rád! STIFFELIO Nincs semmi kétség! Hogy az ég szakadna ránk! LINA, RAFAEL, STANKAR Ah! STANKAR (Stiffeliohoz) Nem lányom az, ki vétkezett, ne őt büntesd, más a vétkes! STIFFELIO Én jól tudom, kit büntetek. (Stankarhoz) A kardot, mellyel értem kívántál bosszút állni! Add hát! Nem fogok várni. (Stankar kezéből kiragadja a kardot és Rafaelnek nyújtja) RAFAEL Ellened én? Nem, nem! STIFFELIO (Rafaelhez) Magadat védd! RAFAEL Nem, nem! STIFFELIO Nem hallod-é a vészsikolyt, mi felszakadt a sírból?! Reszkess, gazember, védd magad! Reszkess, gazember, védd magad! Reszkess! Reszkess! Reszkess! Veszted ma rád talál! KÓRUS (A templomból) Szent dühödben Uram, ne büntess engem, ... JORG (Megjelenik a templom lépcsőjén) Stiffelio! KÓRUS (m.f.) ...szétoszlik úgy a földi fájdalom! STIFFELIO (A kard kihullik a kezéből) Ó, mit hallok? JORG (Stiffeliohoz közelítve) Testvéreidnek hangját. KÓRUS (m.f.) Irgalommal tekintsd esendő lelkem, ... STIFFELIO Miért? JORG Kegyelmet esdenek. STIFFELIO Kegyelmet? Ah! JORG Légy erős! KÓRUS (m.f.) Szánd a vétkest és áldva áld dalom! STIFFELIO (Mintegy önkívületben) Midőn elönt a vad harag, emészt a kín, a kétség, te jéggé dermedt ujjadat e forró szívre tennéd! Előbb a vért kell hűtened, mi fellobogva lángol, s mi elhagyott, a jámbor erénynek adj erőt! Hagyj engemet! Hagyj engemet! Hagyj engemet! Egész szívem, mi összetört, jaj, összetört! KÓRUS (A templomból) Szent dühödben Uram ne büntess engem,... JORG Nem hallod? KÓRUS (m.f.) ...szétoszlik úgy a földi fájdalom! LINA, RAFAEL, STANKAR Keserves percek! JORG Ki vagy te, elfeledted? Légy újra régi önmagad! KÓRUS (m.f.) Irgalommal tekintsd esendő lelkem,... STIFFELIO Ah! Jámbor lelkipásztor. KÓRUS (m.f.) Szánd a vétkest és áldva áld dalom! Szánd a vétkest, szánd a vétkest! STIFFELIO (Letérdel) Isten, erőt adj vélük szólani! KÓRUS (m.f.) Szánd a vétkest, szánd a vétkest! Meg ne büntesd, Uram! LINA, RAFAEL, STANKAR, JORG A megbocsájtás hangján! KÓRUS (m.f.) Meg ne büntesd, Uram! STIFFELIO Soha, míg élek! (Feláll) KÓRUS (m.f.) Szent dühödben ne büntess engem! STIFFELIO Te hűtelen, lesújt az átok! (Lina Stiffelio lába elé roskad) LINA, RAFAEL, STANKAR Jó Isten! JORG (A feszület lépcsőjére hágva) Nézz a keresztre, általa az Úr is megbocsájtott! KÓRUS Szánd a vétkest, uram! Megszánd! Uram megszánd! STIFFELIO (A kereszt felé támolyog) A kereszt! Ó, jaj! Elér most... halálom! (A kereszt tövében összeesik) LINA, RAFAEL, STANKAR, JORG Fájdalmad látom! III. FELVONÁS 1.kép Előszoba, melyből különböző helyiségek nyílnak. Az asztalon két pisztoly hever, valamint írószerek. STANKAR (Izgatottan belép, kezében levelet tart) Ő eltűnt! Levélben kéri lányom, kövesse ő is! Az aljas! Megakadályoz, hogy bosszút álljak! (Kézbe veszi kardját) Ó, hősi fegyverem, ki oly sok évig szolgáltad híven becsületes harcom, ki minden vészben tisztességem védted, méltatlan lettem rád! (Ledobja a kardot) Többé nem hordlak! (Kétségbeesetten) Folt érte hős nevem! Becsvesztett lettem! Ki volna képes így, szégyenben élni? Gyalázat! Legyen, ha ez kell! Jó! Jó, most vége! Egy perc, s az egésznek vége! (Fölveszi az egyik pisztolyt, és felhúzza a ravaszt) Minden elvész! Stiffelio ... és a lányom! Ó, én megtévedt lányom! Mit?! Hiszen könnyezem! Lám, épp úgy sírok, mint egy gyermek! Mily bánat, mely egy vén katonát könnyekre késztet! Lányom, az égi angyalom hittem tebenned régen, mely elcsitítja bánatom majd, hogyha nyom sok évem. Őrült, ostoba álom! Ostoba álom! Csalódtam, csalódtam a sorsban, csalódtam a sorsban, balga voltam! Ártatlan könny nem hullna már síromra, hogyha meghalok. Ha végre síromba szállhatok, gyalázat kísér, gyalázat vár ott rám. Rám gyalázat vár majd, ha végre a sírba szállhatok. Ha végre majd a sírba szállok, rám gyalázat vár! Végre, ha sírba szállhatok, rám a gyalázat vár! Az vár ott rám! Hát érjen véget! (Leül és levélírásba fog) Most hát, Stiffelio egy végső búcsú tőled! (Lepecsételi a levelet és kézbe veszi a pisztolyt. Jorg lép be elgondolkodva, magában beszélve) JORG Mindjárt jön már... STANKAR (Meglepetten elrejti a fegyvert) Ki? JORG Ön?! Stiffelio hol van? STANKAR Ne zavarja senki! JORG Bocsásson hozzá! Sürgős a hír, mit Rafaeltől hoztam. STANKAR Hogyan?! JORG Nemsokára itt lesz. (Belép Stiffelio szobájába) STANKAR (Meglepetten) Leuthold itt?! Itt?! Leuthold itt?! Itt lesz ma Leuthold! Vagy ő, vagy én, de egyikőnk meghal! Kimondhatatlan boldogság az, ami bennem ébred! Oly forrón dobban szívem már, a vérem szinte éget! A kéjes mámor elbódít, nagy öröm ért e hírrel, nagy öröm ért e hírrel, mit szívem tán nem bír el, úgy elszorul a lég...! A boldogság úgy elborít! A boldogság úgy elborít! A szívem oly boldog! Jer édes bosszú, várok rád! Teérted élek még! Sietve jöjj, ne várass hát! Teérted kell, hogy éljek még! Sietve jöjj, ne várass hát! Teérted élek még! Elérem, elérem, elérem, amit a szívem kért! Elérem, elérem, elérem, amit a szívem kért! El...é...rem...mit... a szí...vem...kért! El...é...rem! Jer édes bosszú, várok rád! Teérted élek még! Sietve jöjj, ne várass hát! Érdemes élnem még! (Távozik) STIFFELIO (Szobájából jön, mögötte Jorg) Kérlek, a híveknek mondd meg, hogy rögtön jövök én is! Most elmehetsz! JORG Itt a gróf úr. (Távozik) RAFAEL (Belép) Jorgot te küldted értem? STIFFELIO Én. RAFAEL Szemrehányásod várom. STIFFELIO Nincs egy szó sem. RAFAEL Ha elégtételt kívánsz, készen állok. STIFFELIO Pusztán egy kérdés... RAFAEL Kérdezz! STIFFELIO Mit csinálnál, hogyha Lina nem lenne férjnél? RAFAEL Azt kérded...? STIFFELIO Jól érted. Adj most választ! RAFAEL Milyen képtelen kérdés...! STIFFELIO Fritz! (Belép egy szolga) Keresd meg úrnőd, s mondd: jöjjön rögtön! (A szolga távozik) RAFAEL Mit kívánsz tudni? STIFFELIO Hogy néked mi a drágább: a bűntudattal élni, vagy tán az asszony, ki vétkezett miattad?! (Az egyik szobaajtó felé mutat) Ott mindent hallhatsz. RAFAEL Szent ég! (A szobába vezeti Rafaelt. Belép Lina) STIFFELIO Egynéhány dologról szólnom kell véled, még mielőtt elválunk. LINA Ó, hát elmégy? STIFFELIO El. Még ma este. LINA Ma? Hogyhogy? STIFFELIO Nos, halljad! Elválik útunk; más nékem, s néked. Más útra rendelt a gyászos végzet. Énrám lemondás vár itt lenn e földön, én majd időmet -Istenben bízva- imával töltöm; rád vár a férfi, kit szíved választ. Szűnjék a szégyen, oltárhoz állhatsz! LINA Nem értem! STIFFELIO Akkor, hogy férjed lettem üldöztek engem és álnéven, rejtve éltem, így hitvesi esküm másik néven tettem; érvénye nincs ma már e frigynek, hogy így lett, megértem. Ím, itt az okmány! (Írást nyújt át Linának) LINA Egek! Válni kívánsz?! STIFFELIO Csak rajta, írd alá! Én kész vagyok. LINA Hisz tudtam én, hogy végzetes csapás fog rám itt várni, és jól tudom, a büntetést mi bűnért kell kiállni! Ó, bár e bűnre nincsen kegyelem, puszta megvetésed sért! Puszta megvetésed sért! Jaj, ölj meg inkább, haljak meg! Jaj, ölj meg engem, haljak meg most hát szerelmemért! STIFFELIO (Keserűen) Ne sírj, hisz' úgyse várhatod, hogy jó szívem megszédül, s a hallatlan gyalázatot majd elfelejtem végül! Hogy megbocsássam szégyenem, -ó, nem- azt mégse várd! Mily becstelenség lenne az, ha így élnék tovább! LINA Csak add az okmányt! Add hamar! (Megragadja a papírt és az asztalhoz siet vele) STIFFELIO Elválunk? LINA El. STIFFELIO (Mit hallok?) LINA Játszottam én a könnyeket? Most már nincs arra szükség ... (Aláírja a papírt) Ma köztünk minden véget ért. Úgy van! Szabad vagyok. (Az írást visszaadja Stiffelionak) Nem gátol semmi ... Elmondhatom ... STIFFELIO (Kifelé indul) Elég volt, hölgyem! LINA (Visszatartja) Megállj! Már nem a férjem kérem én; immár a paphoz szólok. Lelkemet így e vérpadon a bűntől tán feloldod! S ki kér, az már nem asszonyod, ki kér, az már nem asszonyod, ki kér, nem asszonyod: egy bűnös ember szól. STIFFELIO Nem hallgatom! Nem hallgatom! LINA Hadd gyónjak! A bűnöm csak néked gyónhatom! (Térdre hullik Stiffelio előtt) STIFFELIO Gyónsz?! Gyónsz?! Mért nekem? LINA Halljad mindazt, mit Müller nem kívánt! Kössünk békét – javasolta. Engem másik férjnek adna... Mintha őt így elveszítve bennem még lehetne béke! Mintha lelkem üdve árán elfelejthetném a múltat, s ezzel végképp meggyalázván várja még, hogy élni tudjak! STIFFELIO Hallgass! Hallgass! LINA Mással élni! Ah! Ezt kérve meg nem értheted szerelmem! STIFFELIO Hogyan? Te szeretsz? LINA Én csak téged! STIFFELIO Ó, mit mondasz?! LINA Én csak téged! STIFFELIO Ó, mit mondasz?! LINA Én csak téged! Úgy segítsen az ég, míg élek! STIFFELIO S Rafael? LINA Megtévedt szívem... STIFFELIO Tőrbe csaltak? LINA Igen. STIFFELIO A bűnös haljon akkor! LINA Jaj! STIFFELIO Meghal! STANKAR (Belép az ajtón, kezében véres karddal) Már nem él. LINA Hogy?! JORG (A másik oldalról jőve) Talán megölték? STIFFELIO Újra párbaj? STANKAR Lemosta vétkét. Napvilágra hozta volna ő a bűnt, ezért halál... (Távozik) JORG (Stiffeliohoz) Vár a templom, lelket óvva, ott a szív erőt talál! STIFFELIO Csak el, sietve innen, a templom óvna minket. E házban úr a bűntett, halál, a pusztulás! Például álljon minden galádnak az, mit látok: lesújtja azt az átok, az égi átok, az égi átok, a bűnre ki csábít, ki nőt gyaláz! LINA E fájdalomra nincsen, mi enyhet ád a földön! Nem én okoztam bűnöm, de nincs feloldozás. Könyörgök néked, Isten, ha szenvedésem szánod, nézd szívemet, te látod: nem lelhetsz ott bűnre! Ott bűnre nem találsz! STIFFELIO Lesújtja azt az átok, az égi átok, az égi átok, a bűnre ki csábít, ki nőt gyaláz! LINA Ott bűnre nem találsz! Ott bűnre nem találsz! Te látod jól a szívem! STIFFELIO Veri az átok! LINA Te látod jól a szívem! STIFFELIO Veri az átok! LINA De bűnre nem találsz! STIFFELIO Ki vétlen nőt gyaláz! LINA Ott nem, Te bűnre nem találsz! Te bűnt e szívben nem találsz! Szánj meg hát! STIFFELIO Azt, ki csábít, ki vétlen nőt gyaláz! Lesújt reá, ki nőt gyaláz! Ah! El hát! (Jorg elvonszolja Stiffeliot, Lina visszavonul az egyik szobába) 2.kép Gótikus templombelső. Oltár nem látható, csak egy oszlopokra támaszkodó szószék, melyhez kettős lépcsősor vezet. A hívek lassan gyülekeznek. Frigyes és Dorottya jön, majd a lefátyolozott Lina, aki a szószékhez megy, végül Stankar érkezik. Mindnyájan térdre ereszkednek, orgonakísérettel imádkoznak STANKAR Így van jól, hogy bosszút álltam. Foltot ejtett nevemen, bemocskolta a nevem. Dávidéra volt bocsánat, oldj fel engem is a bűn alól, Istenem! Oldj fel engem! Oldj fel engem! Oldj fel engem, Uram a bűn alól, a bűn alól! Dávidéra volt bocsánat, oldj fel engem is a bűn alól, a bűn alól, Uram! Oldj fel! Oldj fel, Uram! LINA Hatalmas vagy! Hatalmas vagy! Ó, el ne hagyj! Ó, el ne hagyj! Irgalmad nagy! Irgalmad nagy! Kegyelmet adj! Hatalmas vagy! Ó, el ne hagyj! Irgalmad nagy! Kegyelmet adj! Ó, el ne hagyj! Ó, el ne hagyj! Hatalmas vagy! Ó, el ne hagyj! Ó, el ne hagyj! Uram, ne hagyj! KÓRUS Szent dühödben Uram ne büntess engem, szétoszlik úgy a földi fájdalom! Irgalommal tekintsd esendő lelkem, szánd a vétkest és áldva áld dalom! Szánd a vétkest! Szánd a vétkest! Szánd a vétkest! Szánd a vétkest! Szíved irgalma nagy! Szent dühödben Uram ne büntess engem! Szánd a vétkest! Uram, megszánd! Uram, megszánd! (Stiffelio és Jorg jönnek jobbról, hosszú, fekete kámzsában. Stiffelio gondolataiba merül, kezében nagy könyv) JORG Stiffelio! STIFFELIO (Révületéből magához térve) Itt vagyok. LINA (A hangja szíven üt!) KÓRUS Szánd a vétkest! STIFFELIO (Lina felé lép) (Egy asszony...) LINA (Már rám sem ismer!) STIFFELIO Jorg, te várj itt! KÓRUS Szánd a vétkest! JORG Meg ne hátrálj! Benned bíznak mind. KÓRUS Szánd a vétkest! (Lina felemeli a fátylat) STIFFELIO Ó! JORG Mi baj? STIFFELIO Ő az! JORG Légy önmagad! Előre! STIFFELIO Igen! KÓRUS Szánd a vétkest! STIFFELIO Ám az elmém oly zavart, hogy nem találok szóra. KÓRUS Szánd a vétkest! JORG A Bibliát kitárod; s az Úr segít, ha kell. STIFFELIO Való igaz. JORG Menj hát! KÓRUS Szánd a vétkest! (Stiffelio és Jorg felmennek a szószékre) STIFFELIO (Felindultan kinyitja a Bibliát és remegő hangon olvasni kezd) „Mivel hogy őt tovább is faggaták, mutatta Jézus a földre térdelő parázna asszonyt, s e szókat mondá: ...” LINA (Nagy ég!) STIFFELIO „...Az első követ az vesse rá, melyiknek vétke, … melyiknek vétke nincsen!” JORG Mit mondasz?! LINA (Nem mondja végig?!) STIFFELIO (Linára tekintve) És az asszony ... az asszony ... bűnbocsánatra lelt. (Lina a szószék lépcsőjére ereszkedik) LINA Nagy Isten! JORG Megállj, Stiffelio! (Lina az utolsó lépcsőfokon Stiffelio lábai elé omlik) STIFFELIO Megbocsátva, megbocsátva, (Kezét a könyvre helyezve) megbocsájtva tekint le rá az Úr! STIFFELIO, STANKAR, JORG, KÓRUS Megbocsátva, megbocsátva, Megbocsátva tekint le rá az Úr! LINA (Felemelkedik a földről és égre tárt karokkal kiáltja) Nagy ég! VÉGE